You are here

Blogroll

[Recenzió] Az anti-birodalom

Europa Varietas Institute`s Blog - Mon, 08/29/2016 - 14:36

Újabb recenzió, pontosabban eszmefuttatás, a KatPol Blog jóvoltából, melyet Magyarország és a CSDP könyvünk ihletett

(...) Az önkéntesség elve a terjeszkedésére is vonatkozik, közös külpolitikája pedig sosem ölt olyan formát, vesz olyan irányt, melyet bármelyik érintett ország fenyegetésnek tekintene. Nem véletlen, hogy a már említett 32 CSDP-művelet közül 18-ra Fekete-Afrikában került sor, ahol rivális hatalmi ellensúly nincs jelen, Oroszország közelkülföldjén viszont a kevés indított misszió feltűnően alacsony intenzitású maradt. Az EU vezetői arra is ügyelnek, hogy beavatkozást csak a fogadó ország kérésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásával indítsanak. Annak érdekében sem tettek lépéseket, hogy a NATO szerepkörét akár részben is kisajátítsák, és ezzel amerikai érdekeket sértsenek meg. Az önálló politikai kezdeményezések hiánya abban is tetten érhető, hogy az EU több esetben is már elkezdett nemzetközi műveletek feladatait vette át, vagy ilyeneknek ágyazott meg áthidaló megoldás gyanánt.

Nem kerülhető meg a kérdés, hogyan illeszkedik a magyar szerep ebbe a kissé homályos összeurópai elgondolásba. A 20 tanulmányból 3 foglalkozik ezzel, vagyis a kötet címe némileg félrevezető, de ezek alapján is el lehet könyvelni, hogy Magyarország nem tartozik ugyan az éltanulók közé a közös szerepvállaláshoz való hozzájárulás terén, de a középmezőnyben azért stabil helyet foglal el. A felajánlott erők számát tekintve az első tíz tagállam között található, három misszióban pedig a vezetői poszt betöltését is vállalta. A magyar rendőrök, katonák főleg a Nyugat-Balkánon voltak aktívak ezen a téren, de 9 afrikai műveletben is részt vettek, szakmai felkészültségüket pedig mindenki elismerte. Az efféle EU-s szerep tűnik a magyar külpolitika egyetlen területének, melyről széles körű politikai egyetértést, vagy legalábbis beleegyezést lehet tapasztalni. Tíz éve változatlanul érvényben van a törvény, mely szerint kormányhatározat is elegendő az ilyen hozzájárulások jóváhagyásához.

A magyar vetülettől eltekintve azonban elmondható, hogy a hivatalos "eredet" dacára a kincstári optimizmus hiányzik a kézikönyvből, valószínűleg joggal. A legtöbb EU-misszió legalábbis ellentmondásos eredményeket hozott, a közös külpolitika megfogalmazott céljait pedig nem sikerült jelentősen megközelíteni a 2000-es évek eleje óta. A terrorelhárításról szóló tanulmány következtetései a végrehajtás és együttműködés hiányosságairól kifejezetten megállták a helyüket annak fényében, hogy a párizsi merényletek és az idei terror-konjunktúra előtt íródott. A szerzők véleménye a nem sok jóval kecsegtető, bizonytalan jövőről is egybehangzó. A 2008-ban kezdődött gazdasági válságjelenségek általában véve csökkentették Európában a védelempolitikai aktivitásra való hajlandóságot, a missziók indítása is megcsappant eltökéltséggel zajlik. Egy kimutatás szerint az európai NATO-tagállamok államadóssága 74 százalékkal nőtt, katonai költségvetése 12 százalékkal csökkent 2006-12 között, és legalábbis kétséges, megfordul-e bármikor tartósan ez a trend. Közben pedig az EU biztonsági helyzete jelentősen romlott, a közelében lévő ázsiai és afrikai régiókban új, elég tartósnak tűnő konfliktuszónák alakultak ki.

A páneurópai eszme megvalósítására az egyre szorosabb integráció és a folyamatos bővítés jelentették a két bevett módszert, ám jelenleg mindkét téren kifáradás és érdektelenség tapasztalható, vagyis az Unió lényegében nagy, mozgósító erejű vállalkozás nélkül maradt, és a megszokás tartja életben. A bővítés következő kijelölt terepe a Nyugat-Balkán, de az erre vonatkozó tanulmány nem kelt illúziókat, és hivatalos közlés szerint sem folytatható ott a bővítés 2019 előtt. Montenegró és Szerbia állnak legközelebb a csatlakozáshoz, de ekkora államok nyilván nem fogják sokban befolyásolni az Unión belüli folyamatokat. (...)

A teljes blogbejegyzést itt olvashatja el

Language Undefined Tag: KatPol BlogCSDP

Massive leak of French Scorpene Submarine`s secret documents

CSDP Blog (András István Türke) - Fri, 08/26/2016 - 00:00

The French shipbuilder was the victim of a massive leak of confidential technical information about the Scorpene submarines. Countries customers affected by this scandal, are Malaysia and Chile, each with two submarines, India and Brazil who chose technology transfer for six and four submarines.

Newspaper The Australian has published on its website excerpts of 22400 pages of various documents collected. The three documents would be sensitive but unclassified and would cover the period 2010-2011. The texts include strategic information such as technical manuals and models of underwater antennae. They describe the probes of the vessels, communication systems, navigation. In addition, 500 pages are devoted exclusively to torpedo system.
Informations were revealed about :
- data on sonar capabilities
- noise generated by submarines
- magnetic, electromagnetic and infra-red datas
- details of the combat system

The data seen by The Australian includes 4457 pages on the submarine’s underwater sensors, 4209 pages on its above-water sensors, 4301 pages on its combat management system, 493 pages on its torpedo launch system and specifications, 6841 pages on the sub’s communications system and 2138 on its navigation systems.

The data could have been blown away outside France in 2011 by a former French naval officer who at the time was a DCNS subcontractor. The documents could have been sold to Southeast Asian companies before being sent to Australia. The fact that leaks occur in Australia is not a coincidence. In fact it can affect the contract 34.3 billion awarded in April by Canberra to the French manufacturer, for the next generation of submarines, while negotiations are underway to distribute manufacturing sites between the two countries. Australia has chosen another model derived from the French oceanic submarine Barracuda, two times bigger than the Scorpene.

The competition was fierce to win the largest defense program in the history opposing the French DCNS to German TKMS and the consortium formed by Japanese Mitsubishi Heavy Industries and Kawasaki Shipbuilding Corporation. The French therefore provide twelve Shortfin Barracuda buildings conventionally powered and non-nuclear. Sign of the strategic importance of this program, the procedure was punctuated by multiple cyberattacks. According to Australian media, Russians and Chinese would have tried to get hold of the plans of the future submarine.

However you must know that the submarine that Australians are building with the French is called Barracuda, and it is totally different from the Scorpene designed for the Indian navy. The submarine is French, but the combat system is provided by the Americans. Recently, in the Indian Ocean, French Navy became the most important naval ally of Washington, before the British Navy.

Document 1
Document 2
Document 3

(Source : Le Monde, 25/08/2016)

Tag: BarracudaScorpèneIndian NavyAustralian Navy
Categories: Blogroll, CSDP

Nehéz lesz innen felállni: az amerikai-török kapcsolatokról szóló elemzésem az Indexen

Atlantista (Fehér Zoltán) - Tue, 08/23/2016 - 22:28

Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:

Nehéz lesz innen felállni

Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:


Categories: Blogroll

Recenzió : Magyarország és a CSDP könyvünkről

Europa Varietas Institute`s Blog - Fri, 08/19/2016 - 12:02

Col. (Ret.) Eng. László Nagy: A high-standard collection of studies on the EU security and defence policy and the Hungarian contribution - A review of the book : TÜRKE, András István - BESENYŐ, János - WAGNER, Péter (ed.) “Hungary and the CSDP – Hungary’s participation in the Common Security and Defence Policy of the European Union”, published by Zrínyi Publishing House in 2016. In: Honvédségi Szemle 5/2016, pp. 183-184.

Recenzió a Türke András István - Besenyő János - Wagner Péter (szerk.) : Magyarország és a CSDP könyvünkről a Honvédségi Szemle 2016/5-ös (144) számának 183-184. oldalán Nagy László ny. mk. ezredes tollából (részlet)

"Nagy László ny. mk. ezredes:
SZÍNVONALAS TANULMÁNYKÖTET AZ EU BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKÁJÁRÓL, A MAGYAR SZEREPVÁLLALÁSRÓL

"A Zrínyi Kiadó által 2016-ban megjelentetett könyv címe: Magyarország és a CSDP, alcíme: Magyar szerepvállalás az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában. Meg kell mondanom, hogy szívem szerint én a fő- és alcímet megcseréltem volna, az alcímet jobbnak, kifejezőbbnek találom, mint az igazi címként szereplő szöveget, amelyben az első pillanatra megdöbbentő módon szerepel egy angol rövidítés, a CSDP (akár Cseh Demokrata Pártnak is vélhetné a gyanútlan olvasó). Ráadásul az előszó másfél oldala sem bontja ki a kétszer is előforduló betűszót. Tudom, hogy a szakértői gárda általában beszél angolul, és a gyakran használt betűszavakat illik „becsukott szemmel” is tudni, mégis azt hiszem, hogy figyelemmel kellene lenni a kevésbé felkészült olvasókra is. (...)

A könyv összesen húsz fejezetben, önálló tanulmányban tárgyalja a közös biztonság- és védelempolitika különböző aspektusait. Ezek közül kiemelném az első kettőt és az utolsót, amelyek ténylegesen keretbe foglalják a kötet mondanivalóját. Az első fejezet az intézményi alapokkal és a jogszabályi háttérrel foglalkozik, többek között – hangsúlyosan – a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel. A második fejezet jó áttekintést ad az Európai Unió katonai válságkezelő tevékenységéről, komplex módon feldolgozva ezen tevékenység törté- netét, céljait és feladatrendszerét, a műveletek és missziók változatos formáit és eljárásait, a finanszírozás és a vezetés-irányítás kérdéseit, végül az eddigi missziók mérlegét és tanulságait.

A kötet utolsó fejezete pedig – hasonlóan komplex módon – összefoglalja a közös biztonság- és védelempolitika eddigi eredményeit és felvázolja előre látható távlatait. Erre az utolsó tanulmányra érdemes külön figyelmet fordítani, mivel nagyon tanulságosan vonja meg az utolsó mintegy tíz év mérlegét, bevezetve a „képességvesztési kettős spirál” fogalmát. A lényeg abban fogható meg – és ezt a következtetést a többi tanulmány is alátámasztja –, hogy az Európai Unió tagállamai ebben az időszakban túlságosan a gazdasági válság leküz- désére koncentráltak, nem fordítottak elegendő figyelmet a védelmi, illetve válságkezelési képességekre. Ennek tudható be, hogy némileg felkészületlenül érte őket az utóbbi évek néhány kihívása (az ukrán válság, az Iszlám Állam, a menekültáradat). (...)

Recenziómban nem kerülhetem meg, hogy – nagyon röviden, felsorolásszerűen – jelezzem, milyen témákat dolgoznak fel a kötet „közbülső” fejezetei. Tehát: az EU polgári válságkezelési képességei, a katonai képességfejlesztés folyamata, képzés és tréning, a rendőri válságkezelési műveletek, magyar részvétel a nyugat-balkáni műveletekben, a bővítés biztonságpolitikai aspektusai, válságkezelés Kelet-Európában, az afrikai kapcso- latrendszer és az afrikai műveletek, az EU mediterránpolitikája és a Közel-Kelet, az iraki és az afganisztáni misszió, a transzatlanti biztonsági kapcsolatok, az EU terrorizmus elleni stratégiája, az EU energiapolitikája, illetve fejlesztéspolitikája. A témák szinte maradéktalanul kapcsolhatók a komplex biztonságfelfogás katonai pilléréhez – a legkevésbé talán az energia- és a fejlesztéspolitika. (Mert ha az energia problémakörét ideillő témának tekintjük, akkor például a természeti környezet problematikáját vagy az emberi jogok kérdését is a kötetbe kívánkozónak kellene tekintenünk.) (...)

A folyamatos olvasást egyébként is megnehezíti a lábjegyzetek hatalmas mennyisége. A 370 oldalra jutó kis híján ezer lábjegyzet egy része minden további nélkül elhagyható lett volna. Hasonlóan túlzottnak tartom, hogy az átlagosan 15 oldalas tanulmányok egyike-másika mellett Bibliográfia címmel két apró betűs oldalt is meghaladó felhasznált szakirodalmi forrás van felsorolva.
Hasonló leküzdendő akadályként említem az elképesztő mennyiségű rövidítést (betűszót), amelyek között dominálnak az angol kifejezések „rövidítései”, de előfordulnak francia és természetesen magyar kifejezések is. Különösen megrázó ebben a vonatkozásban az első fejezet. Előfordul a könyvben, hogy egy szervezet hol magyar, hol angol rövidítéssel szerepel (például NYEU és WEU). Nem véletlen, hogy a kötet végén a rövidítések jegyzéke kilenc teljes oldalt tesz ki, miközben az esetek döntő többségében a kifejezések magyar fordítása nincs is megadva. (...)

Összefoglalva: egy igen értékes tanulmánykötetet bocsátott az érdeklődők rendelkezésére a Zrínyi Kiadó. Miként az előszó is megállapítja, a kötet egyik legnagyobb értéke abban áll, hogy az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikáját ilyen komplex módon áttekintő, új szemléletmódokat is ismertető kiadvány korábban nem készült magyar nyelven. A kötet segítségére lehet a missziókban, műveletekben részt vevő állománynak, a védelmi szféra képviselőinek, de a civil szférából érkezetteknek is, továbbá haszonnal forgathatják a katonai illetve a szakirányú polgári felsőoktatásban képzésben részesülő hallgatók is. (...)"

Türke András István Ph.D főszerkesztő válaszol

Először is nagyon köszönjük Nagy ny. mk. ezredes úrnak igen színvonalas és hasznos méltató és kritikai megjegyzéseit egyaránt! Alábbiakban reagálnék ezekre.

Nagy úrnak kétségtelenül igaza van, kétségtelenül igen sok a rövidítés a könyvben - méghozzá célzatosan. Egy ilyen jellegű könyvnek mindezeket tartalmaznia kell, az EU ugyanis nagyüzemben termeli az újabbnál újabb rövidítéseket és kifejezéseket. Ezek ismerete nélkül a sötétben tapogatózunk az adott szakterületen. Közel két évtizedes hallgatói, illetve oktatói tapasztalatom, külföldi képzéseim és kutatói tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatók angol és francia szaknyelvi ismeretei az európai biztonság- és védelempolitika (de akár a basic uniós ismeretek terén is) hagynak kívánnivalót maguk után. Nem ritkán a magyarországi szakirodalom még magyarosítja is az alapvető kifejezéseket (ld. EBVP), melyek használata nemcsak, hogy a magyar szakközönségen belül nem terjedt el, de ezeket a kifejezéseket gyakorlatilag a külföldön dolgozó magyar szakemberek sem használják. A nemzetközi szintéren ezek egyszerűen használhatatlan fogalmak.

Nemzetközi, de akár hazai karriert kezdő fiatalok esetében a csupán magyar szaknyelv, rövidítések (vagy nem ritkán az angol helytelen, magyar kiejtéssel elterjedt, pl. WEU "veu"-nak ejtése "dáböljúéu" helyett - de a "nátózást" is említhetném) ismerete komoly hátrányt okozhat az első időkben. Ezen magyar rövidítések tehát mivel nem terjedtek el, ezért könyvünkben mellőzésükre törekedtünk és feleslegesnek gondoltuk további közel félszáz új magyar rövidítés megalkotását.
Megjegyezzük, számtalan rövidítésnek nincs is, vagy nehezen fellelhetö a hivatalos magyar fordítása. Nem kevésszer még rosszabb a helyzet és többféle (nem hivatalos) változat is terjeng. Így ezen "magyarosító nyelvi vitákban" - a magyar rövidítésekről alkotott véleményünk fényében - nem kívántuk dönteni. Ugyanakkor megjegyezzük, minden egyes rövidítés első előfordulásánál (már a címlapon is) szerepel a feloldása, egyéb esetekben pedig a könyv végi rövidítésjegyzék használata ajánlott.

A szerkesztőségnek tehát az is célja volt, hogy az új (és a "kevésbé új") generációk számára leendő (külföldi) karrierjük megkezdéséhez szükséges szaknyelvi anyag és rövidítésbázis - már-már a teljességre törekedve - megtalálható legyen a könyvben, és bátran kijelenthejük, hogy a könyvnek az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az európai kül- és biztonságpolitika területeire kiterjedő rövidítésjegyzékének gazdagsága nemzetközi szinten is egyedülálló.
Úgy gondoljuk, hogy a könyv célcsoportjai számára az angol nyelv alapvető ismerete nem jelent problémát, így a feloldott angol rövidítéseket tudják majd értelmezni. (Ha egy-egy esetben mégsem, szótár használata nem tilos.) Az Európai Unió két munkanyelve az angol és a francia, így amennyiben adott témakörben (például Afrika esetén ez elengedhetetlen) utóbbi nyelvű szó vagy rövidítés is használatos - vagy nem egy esetben elterjedtebb az angolnál - azt könyvünkben is szerepeltettük.
(Itt jegyezzük meg, a francia nyelv kétségtelenül fokozatosan visszaszorulóban van, ugyanakkor fontos hiányosságnak tartjuk, hogy a magyar szakembergárda elenyésző része beszél franciául egy olyan területen is, mint a biztonság- és védelempolitika, ahol a missziók és műveletek nagyobb része az afrikai kontinensen zajlik.)

Megfelelő lábjegyzetek nélkül egy ilyen jellegű könyv szórakoztató-ismeretterjesztő kategória lehet, nem pedig komoly szak- és tankönyv, aminek mi a miénket szántuk. Ugyanakkor korántsem állítjuk, hogy a könyv tökéletes. A szerkesztőség főként a kiadói igényeknek megfelelve kényszerült kompromisszumokra részben a terjedelem, részben az illusztrációs anyag minősége (fekete-fehér) és mennyisége miatt, hogy a könyv elfogadható áron, még kézikönyvként használható legyen.
A kritika - melyet mindig köszönettel veszünk - számos pontját megjegyezzük és a könyv újabb kiadásainál figyelembe vesszük. A kritika által túl szélesnek - általunk meg éppenhogy kissé szűkreszabottnak - érzett fejezet végi bibliográfiai útmutatók az adott témákban való elmélyülést segítik. Itt is törekedtünk arra, hogy minimum a legfontosabb uniós határozatok és a legfontosabb, általunk is ismert és ajánlott nívós szakirodalmi tételek fel legyenek tüntetve, így a könyv a legfontosabb alapismeretek átadása mellett, mintegy "irányjelzőként" is funkcionálhasson.

Language Undefined Tag: magyar EU-elnökségmagyar biztonságpolitikaCSDP

A Demokrata Konvenció megdobta Hillary népszerűségét

Atlantista (Fehér Zoltán) - Wed, 08/10/2016 - 18:15

Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort. 

A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:

  1. A Demokrata Párt konvenciója éppúgy, mint a Republikánus Párté, felszínre hozta a párt komoly belső feszültségeit, megosztottságát. Hillary Clinton előválasztási ellenfele, Bernie Sanders vermonti szenátor támogatói (legalábbis egy hangos csoportjuk) nem kívánták elfogadni Hillary győzelmét.

    http://www.vox.com/2016/7/27/12279928/bernie-sanders-dnc-protests 

    http://www.politico.com/story/2016/07/dnc-2016-protesters-walkout-226247?cmpid=sf#ixzz4FYs1RnTx

    http://www.politico.com/story/2016/07/bernie-sanders-booed-convention-226136?cmpid=sf
  1. A belső feszültségek kirobbanásában, illetve a Sanders-támogatók makacsságában szerepet játszott az is, hogy a konvenció előestéjén – amerikai források szerint az orosz titkosszolgálat aknamunkája, valamint a WikiLeaks révén – olyan e-mailek kerültek nyilvánosságra, amelyek szerint a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC – gyakorlatilag a Demokrata Párt elnöksége) az előválasztási procedúra során végig etikátlanul próbálta gáncsolni Sanders kampányát és előnyhöz juttatni Clintont.

    https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/24/debbie-wasserman-schultz-resigns-dnc-chair-emails-sanders

    http://nymag.com/daily/intelligencer/2016/07/dnc-emails-nothing-there-but-bad-timing.html?mid=facebook_nymag
  1. A botrányok és saját tábora egy részének kitartása ellenére Sanders azonban – korábbi ígéretéhez híven – elismerte vereségét, sőt ő maga tette a formális javaslatot Clinton elnökjelöltté választására. A konvenció végére a Demokrata Párt egysége helyreállt.

    http://talkingpointsmemo.com/livewire/sanders-joins-vermont-democrat

    https://newrepublic.com/article/135652/hillary-survived-gauntlet-saboteurs-scoundrels
  1. Példátlan beavatkozás az amerikai belügyekbe orosz részről a DNC e-mailek kiszivárogtatása, amely Amerikában és a világon széles körű felháborodást váltott ki. Donald Trump republikánus elnökjelölt minderre még rá is tett egy lapáttal, amikor arra kérte az oroszokat, hekkeljék meg a Clinton korábbi szerverbotrányában szerepet játszó, mindeddig nyilvánosságra nem került 30 ezer e-mailt és tegyék azokat is közkinccsé.

    http://www.nytimes.com/2016/07/25/us/politics/donald-trump-russia-emails.html

    http://www.wsj.com/articles/obama-says-experts-tie-russia-to-dnc-hacking-1469619650

    http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/trump-russia/493298/?utm_source=atlfb

    http://www.nytimes.com/2016/07/29/world/europe/russia-trump-clinton-email-hacking.html?_r=0

    Mindennek jelentős hatása van a két párt külpolitikai profiljára is:
    https://www.washingtonpost.com/news/josh-rogin/wp/2016/07/27/clinton-has-now-made-democrats-the-anti-russia-party/

  2. A konvención a Clinton mellett felsorakozott „tanúságtevők” között kiemelendő Barack Obama jelenlegi elnök és Bill Clinton korábbi elnök, Hillary férje beszédei, de közülük is igazi nagy sztárként emelkedik ki a mostani First Lady, Michelle Obama, akinek beszéde rendkívüli pozitív visszhangot váltott ki.

    http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/obamas-powerful-message-donald-trump-is-un-american?mbid=social_facebook



  3. Ki kell emelni, hogy a Republikánus Párt prominenseinek Trump sorozatos botrányai miatti elbizonytalanodását Clintonék a konvención nagyon ügyesen használták ki: a Demokrata Pártot az összes jóérzésű amerikai platformjának beállítva csalogatták a kiábrándult republikánusokat soraikba.

    https://newrepublic.com/article/135609/welcome-new-party-lincoln

  4. Hillary Clinton jelölése történelmi tett: ez az első alkalom, hogy a két nagy párt egyikének elnökjelöltje női politikus.

    http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-nominated-for-president_us_5796781be4b02d5d5ed28832

    http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/hillary-clinton-presidential-nomination-dnc/493556/?utm_source=atlfb

    http://www.politico.com/story/2016/07/full-text-hillary-clintons-dnc-speech-226410?cmpid=sf


  5. Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy bejött az általam is jósolt, papírformaszerű hatás: míg a Republikánus Konvenció Trump megerősödését hozta a közvéleménykutatásokban, a demokrata elnökjelölt-választását követően először néhány ponttal, immáron 15 százalékkal vezet Hillary Clinton, akit én az idei választás esélyesének tartok.

    http://edition.cnn.com/2016/08/01/politics/trump-vs-clinton-presidential-polls-election-2016/

    https://www.washingtonpost.com/politics/poll-after-conventions-clinton-leads-trump-by-8-points/2016/08/06/517999c0-5b33-11e6-9aee-8075993d73a2_story.html

    http://www.businessinsider.com/hillary-clinton-biggest-lead-donald-trump-2016-8


Categories: Blogroll

Nyári szünet

Úgy tűnik, a francia politika még érti, mit jelent az uborkaszezon. Szinte semmi új nem történik. Maradjon is így, az csak jó jel lehet! A Francia Politika Blog ezen felbuzdulva most kis nyári szünetre megy. Ha Sarkozy megteszi a nagy bejelentését, jövünk vissza!

Találkozunk augusztus végén, szép nyarat mindenkinek!

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

 

Categories: Blogroll

336. Hétfői körkép: migránsok, levelező miniszterelnök, muszlim alapítvány

Nincs igazán kiugró politikai sztori most a napirenden, de van pár érdekesség. Hétfő reggeli körkép.

  • Már korábban is láttunk számokat arra, hogy a terrorizmus következtében esik a turizmus, ezt most Matthias Fekl, a turizmusért felelős államtitkár is megerősítette. A vendégéjszakák idei 10%-os eséséről beszélt, főleg a tengerentúli turisták maradnak el, tette hozzá. Vagyis úgy tűnik, hogy a terroristák valóban képesek voltak érdemi kárt okozni a francia gazdaságnak.
  • Manuel Valls miniszterelnök nyílt levélben válaszolt két értelmiségi nyílt levelére a Libération-ban. A szövegben hangsúlyozta, hogy a kormány mindezt megtesz a terrorizmus ellen, ugyanakkor megismételte, hogy teljes biztonságot nem tud a kormány garantálni. Elutasította, hogy ez egy “lemondó” hozzáállás lenne. Kiugróan új érvet nem hozott fel a miniszterelnök, az eddigieket foglalta össze.
  • Péntek este mintegy 200 migráns erőszakkal áttörte az olasz-francia határt a határok ellen tiltakozó (No Border) aktivisták segítségével. Őrizetbe vették és kiutasítják a többségüket, néhányuknak azonban sikerült elmenekülni. Az aktivisták ellen is eljárást indítottak.
  • Korábban szó volt arról, hogy felélesztik a Francia Iszlámért Alapítványt, s leginkább Jean-Pierre Chevenèment volt belügyminiszter neve forog, mint potenciális vezetőé. Hollande elnök is őt támogatja. Kritizálják, egyelőre kisebb pártok részéről a gondolatot, mondván ez az iszlám gyámság alá helyezése lenne, hiszen Chevenèment keresztény. Laurence Rossignol családügyi miniszter viszont női elnököt szeretne az alapítvány élén… Nem hiszem, hogy ezek a viták nagy hatással lesznek a kinevezésre vagy a döntésre, ugyanis a muszlimoknak van egységes szervezete, a CFCM, ahol megvalósul az önkormányzás, és erre el tudom képzelni, mondhatja a kormány, hogy igen, és olyan eredménnyel, amilyennel, ezért kell a külső ember. Meglátjuk később, hogy ez egy komoly vita, vagy csak vihar egy pohár vízben, és reagál-e a kormány.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

335. Beszélgetés a Tilosban a francia helyzetről

Feltöltöttem a Youtube-ra a tegnapi Tilos Rádiós beszélgetést. Íme.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

334. Ma este először a Tilosban

Izgulok, mert ma este, pénteken 8-kor először látogatom meg a Tilos Rádiót, ahonnan élőben jelentkezem be.

A Polkult című műsorban este nyolctól volt MTA TK-s kollégámmal, Fekete Balázzsal (ahogy olvasom az ismertetőt a rádió honlapján, a műsor rezidens konzervatív szerkesztőjével:)) egy órán át beszélgetek a terrorizmusról, a bevándorlásról, illetve azokról az összefüggésekről, dilemmákról, amelyeket ezek a kortárs jelenségek felvetnek. Természetesen Nizza és a templomi merénylet apropóján kerül sor a beszélgetésre.

Szerintem nagyon izgalmas lesz, gyertek, illetve nyomjátok be a rádiót az FM 90,3-on!

Kiemelt kép: részlet a Tilos Rádió honlapjáról, a Polkult oldaláról (innen).

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

333. Alkotmányos az új munka törvénykönyve

Az Alkotmánybíróság átengedte a munka törvénykönyve módosításának nagy részét (a vitatott pontokat is), pár kisebb jelentőségű cikkelyt kaszált csak el.

A baloldali lázadók elsősorban eljárásjogi érvekkel támadták a szöveget (furcsa módon közelébe nem mentek az igazán vitatott cikkelyeknek, lehet, hogy csak mutatóba dolgoztak). Ezeket az eljárásjogi kifogásokat a testület elutasította. Az elkaszált kisebb jelentőségű cikkelyeket jobboldali előterjesztések támadták, de csak kettőt érvénytelenítettek tartalmi okokból (hármat formaiból).

A törvény kulcspontjai (melyekről itt írtam) azonban ettől még később ún. elsődleges alkotmányossági kérdés (QPC) formájában még visszatérhetnek a testület elé, mivel ezeket előterjesztés hiányában nem vizsgálta a testület. A nagyon lelkesek a bírósági közleményt itt találják. A miniszterelnök most azt ígéri, hogy a végrehajtási rendeletek az év végéig készen lesznek.

Bár a szakszervezetek azt mondják, hogy folytatják a tiltakozást (szeptember 15-én lesz megint mobilizációs nap), és mindent megtesznek a törvény alkalmazása ellen, ideértve az alkotmányossági kérdés alkalmazását is, a kormány megnyugodhat, mert a nagypolitikai csata ezzel véget ért, ami most következik, az sokkal kisebb horderejű lesz, mint amit eddig láttunk.

Az viszont minimum nyitott kérdés, hogy ha sikerül is a hatályba léptetés és az alkalmazás, lesznek-e látható eredmények jövő áprilisig… Lehet, ahogy már korábban is felvetettem, hogy Hollande itt már tényleg csak a történelemkönyveknek játszik.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

332. Hinkley Point: még egy szálka a francia-brit kapcsolatokban?

Elbizonytalanította Theresa May brit miniszterelnök François Hollande francia elnököt a tervezett Hinkley Point reaktorokkal kapcsolatban, melynek a megépítésében a kínai China General Nuclear mellett kétharmad arányban a francia Electricité de France (EDF) is részt venne. A franciák most nem tudják, hogy May eláll-e a David Cameron által megígért projekttől. Aláírt szerződés mindenesetre egyelőre nincs.

Az EDF igazgatótanácsa a napokban szavazott a projektről és szűk szavazással támogatásáról biztosította azt. A brit kormány 35 évre árgaranciát (Contract for Difference – CFD) is ígért a 22 milliárdos beruházás mellé, ha leesnének a piaci energiaárak (amit végső soron a fogyasztóknak kellene állni, ami állítólag aggasztja May-éket). Úgyhogy annyira nem lehet a beruházás rossz üzlet az EDF-nek, mert a megtérülés szinte garantált. Csakhogy az EDF nincs túl jó állapotban, a radikális szakszervezetek és a zöldek az egyéb megújuló beruházások várható elmaradása és a cég anyagi helyzete miatt nem támogatják a projektet. Érdekesség, hogy a Nemzeti Front is hasonló érvekkel kritizálta a projektet, ahogy a zöld párt, az EELV is határozottan ellene van. (Ha valaki tud franciául és nagyon ráér, akkor itt van egy friss parlamenti jelentés az EDF és a francia atomszektor helyzetéről, a Hinkley Point-projektet is tárgyalja.)

A kínai külügyminisztérium azt jelezte, reméli, a britek nem állnak el a projekttől, ahogy a francia gazdasági miniszter, Emmanuel Macron is ebbéli reményét fejezte ki, mivel úgy vélte, a briteknek szükségük van az új atomerőműre, mely energiaszükségletük mintegy 7%-át fedezi majd.

A Bloomberg elemzése és az általa megszólaltatott nyilatkozók (és más források) szerint egyébként May várhatóan az ősszel elkötelezi magát a projekt iránt, bár a belügyminiszterből miniszterelnökké avanzsált politikus számára a kínai részvétel aggályokat vethet fel, ezért is nyomhatta meg a féket.

Mindenesetre a Brexit örvén alakuló kellemes kis brit-francia adóverseny, és a kilépés francia sürgetése mellé itt van egy újabb ügy, amely feszültséget okozhat a két ország között.

Ja, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Európai Bizottság részéről Brexit-főtárgyalónak kinevezett francia Michel Barnier személyét kifejezetten rosszul fogadták a szigetországban – mert brit-ellenesnek tartják.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

331. Ki fizesse a mecseteket?

Folytatódik az iszlám finanszírozásával és a radikális iszlám eltakarításával kapcsolatos vita Franciaországban. Miközben Valls miniszterelnök teljes újragondolást követel, állami partnerséget ígért a közösségnek, és nyitva hagyja az állami finanszírozás lehetőségét, Hollande elnök világossá tette: ha rajta múlik, az állam nem rak közpénzt az iszlám vallás franciaországi finanszírozásába. Ellentmondás?

A kormány szóvivője a vita kapcsán azt mondta, hogy az állami finanszírozást tiltó 1905-ös törvény marad, a megoldás annak a kereti között képzelhető el. A partnerség elvben tehát nem jelenti azt, hogy Franciaország visszatérne a napóleoni konkordátumok rendszeréhez, amikor az állam kontrollálta és finanszírozta is a vallást. Egyesek viszont éppen attól tartanak, hogy a partnerség és a szerződés nem jelent majd mást, mint lopakodó kivételezést és a francia laikus állam modelljének az erózióját, rosszabb esetben jól helyezkedő Muszlim Testvériség és a radikális iszlám támogatását. Mások azt mondják, hogy az iszlám akkora hátrányból indul az 1905-ben épületeket használatba kapó katolicizmushoz képest, hogy erre igenis tekintettel kell lenni.

Mindenesetre a sajtó és a politikai elit arról beszél, hogy Valls zsebbe nyúlna, Hollande pedig nem. A jobboldal ideges és kritikus, inkább Hollande-dal ért egyet, mint Valls-szal. Egyes források szerint egyszerűen arról van szó, hogy az 1905-ös törvény módosítását nem vállalná a – már nem is igen létező – parlamenti többség (ez szerintem is politikai életveszély lenne, abból meg amúgy is van elég). Elképzelhető tehát, hogy Valls csupán szondázott az állami finanszírozás ötletével, és amikor kiderült, hogy a dolog sose menne át a parlamenten, Hollande elnökként kimondta a “nem”-et.

Egyébként az állami finanszírozásra, például az imámképzés állami támogatására van két kiskapu, aminek a használata még szóba jöhet.

Először is Elzászban (Elzász-Moselle-ben) nem érvényes az 1905-ös elválasztási törvény, ott továbbra is az 1801-es konkordátum alkalmazandó, és az Alkotmánybíróság 2013-as döntése értelmében ez így is marad. Ami igazán furcsa, az az, hogy a testület – más értelmezésekkel és az enyémmel is ellentétben – úgy látta, a sima törvénynek számító, ezért feles többséggel bármikor módosítható 1905-ös törvény alkotmányerejűnek számít (tulajdonképpen a hagyománnyal és az alkotmány “laikus köztársaság kitételével” érvelve, ami egyelőre nehezen értelmezhető számomra, mert hát a rabszolgatartás is hagyomány, de ettől még nem alkotmányos, az állam pedig sokféleképpen lehet laikus). Mindenesetre ha az Alkotmánybíróság fenntartja ezt a szokatlan értelmezést, akkor az állami finanszírozás vagy Elzászban és Elzászi kerülővel oldható meg, vagy – alkotmánymódosítás nélkül – nagyjából sehogy.

Másodszor, a szigorú francia rendszerben is lehet templomokra költeni, ha az a kulturális örökség megóvását célozza (értsd: a Notre-Dame-ot az adófizetők pénzéből fel lehet újítani, le lehet takarítani stb.). Eric Ciotti republikánus képviselő, aki egyébként vehemensen ellenzi a templom- és mecset-finanszírozást, például 20 000 eurót adott a parlamenti keretéből kápolnák felújítására. És ezzel nincs egyedül. Márpedig azt ki dönti el, hogy mi számít kulturális örökségnek…?

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

330. Újratervezés

Olvasom, hogy az igen ambiciózus Emmanuel Macron gazdasági miniszter, a nizzai merénylet fényében újratervezi az elképzeléseit, mert úgy véli, hogy ebben a helyzetben nem dezertálhat, nem mondhat le a kormányzati pozíciójáról. Ráadásul az igen fontossá vált biztonság-terrorizmus ügyeiben sem ismert az álláspontja. Macron nincs egyedül ezzel az újratervezési kényszerrel.

Nizza előtt még úgy tűnt, Macron éppen távozni készül, hogy mozgalma élén építse magát, meg a mérsékelt baloldalt (de persze főleg magát). Nizza teljesen újrarajzolta az erőviszonyokat, ezt Macron és környezete jól látja, és azt is jól mondja, hogy a nép most megvetéssel büntetné a dezertőröket, a pozícióra áhítozókat. Így várni kell, és ez felborítja a naptárat, a lendületet, a terveket. Ki tudja ráadásul, hogy ez a turbulens időszak meddig tart, s Macron tud-e olyan ütemben építkezni, hogy a PS 2017 utáni erőviszonyaira érdemi hatással lehessen (ehhez a választások előtt is erősnek kellene lennie, mert a szavazatokkal lehet igazán bizniszelni).

A mostani helyzet Macron ellenfelének, Manuel Valls-nak inkább inkább kedvez, hiszen belügyminiszterként volt lehetősége arra, hogy profilt építsen magának a biztonság, a terrorizmus, az iszlám stb. ügyében, ellentétben Macronnal, aki értelemszerűen gazdasági ügyekben kompetens inkább. A miniszterelnök legfrissebb megnyilvánulásait ennek fényében is érdemes figyelni. Talán nem véletlenül ragadta magához a kezdeményezést.

A jobboldalon is volt hatása Nizzának, Sarkozy, mint volt belügyminiszter és mint “kemény kezűként” elhíresült politikus szintén helyzeti előnybe került Juppéhez és a többi jelölthöz képest, akik között ugyan van “keménykezű”, de egyik sem pártelnök és egyik sem volt köztársasági elnök (tegnap számoltam be arról, hogy Sarkozy még nem hivatalos jelölt, de hamarosan az lehet).

Az elemzői intuíció azt mondatta velem, hogy Nizza után Sarkozy volt a legláthatóbb és legerőteljesebben megnyilvánuló republikánus (hatását tekintve biztosan), de most vannak konkrét számaink is: valóban Sarkozy volt a legláthatóbb a médiában július hónapban 2518 említéssel, de a megjelenései száma csökkent, a “kisebb” jelöltek megjelenéseinek a száma viszont nőtt. Persze teljesen hibás dolog a politikai kommunikáció hatékonyságát a megjelenések számával mérni, de információnak érdekes.

Háttérinformációnak érdekes, hogy Jacques Hamel templomi meggyilkolásának időpontjában Alain Juppé volt kormányfő (aki Nizza után elsőként támadta a kormányt) nem volt a kontinentális Franciaország területén, a tengerentúlon kampányolt, ami nyilván csökkentette a láthatóságát.

Egyelőre a jobboldali előválasztás folyamatában Juppé áll jobban – de nem lennék meglepődve, ha az ő mérsékeltebb stílusa most Sarkozy felé tolná a szavazók egy részét. Meglátjuk!

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

329. Beszélgetés a jogállam-vitáról a Kossuth Rádióban

Tegnap reggel a franciaországi jogállam-vitáról beszélgettünk a Kossuth 180 perc című reggeli műsorában.

Sikerült megharcolnom ismét a vágóprogrammal, úgyhogy nagy dicséretet adok magamnak a szép munkáért, melynek eredményét itt tekintheted meg:

Emlékeztetőül írom, hogy a francia jogállam-vitáról itt írtam egy cikket, a témához tartozó visszamenőleges hatály tilalmáról pedig itt. Korábban a Civil Rádióban is megbeszéltük ezt a témát, azt a felvételt itt hallgathatod meg.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

328. Gondoljátok újra az iszlámot, különben…

Manuel Valls francia miniszterelnök a Le Monde-nak adott interjújában megnyitott egy nagyon fontos vitát a francia Köztársaság és az iszlám viszonyával kapcsolatban. Azt mondta, újra kell gondolni a dolgokat. Ebben a szövegben azt is elmondta, egyetért azzal, hogy egy időre be kellene tiltani a mecsetek külföldi finanszírozását. Sőt, egy két nappal későbbi cikkében mintha egy kisebb fenyegetést is elrejtett volna a muszlim közösség számára.

Persze a Nemzeti Front és egyes republikánusok rögtön azzal kritizálták a miniszterelnököt, hogy képmutató, nem ő találta fel a spanyolviaszt, amikor olyat javasol, amit a jobboldal már régebb óta mondogat. Mások arra hívták fel a figyelmet (például itt), hogy a francia szekuláris rendszerben az állam nem léphet a külföldi finanszírozók helyébe. (Ezen technikailag persze lehetne változtatni, a szekularizációnak több változata, “modellje” képzelhető el. A francia rendszert, akármilyen meglepő, csupán egy sima, egyszerűen módosítható törvény szabályozza, amelyet a politikai szokásjog, illetve a politikai kultúra és a nemzeti identitás vésett kőbe. Nyilvánvaló, hogy az 1905-ös szabályozáshoz hozzányúlni nem technikailag, hanem politikailag lenne óriási kihívás.)

Valls miniszterelnök a hétvégén folytatta az iszlámmal kapcsolatos állásfoglalásokat, ezúttal a Journal du Dimanche nevű lapnak cikket írva. Ebben a szövegben a miniszterelnök – az iszlám és a radikalizáció ügyéről szóló bevezető gondolatai után – a következőket mondja:

  • A gyűlöletre uszító prédikátorokat befogadó mecsetek és imatermek be lesznek zárva, s ha a szóban forgó imámok külföldiek, ki lesznek utasítva Franciaország területéről. Jelzi, hogy már most is ez a gyakorlat (Bernard Cazeneuve belügyminiszter a hét elején azt mondta, csak december oda húsz mecsetet és imatermet zártak be radikális nézetek terjesztése miatt).
  • Újra kell gondolni az imámok képzését, és az imámoknak kizárólag francia képzésűeknek kell lenniük (most ugyanis nem ez a helyzet, erről itt írtam korábban).
  • Újra kell gondolni a finanszírozás kérdését (ez a két nappal korábbi interjús állítás megerősítése), “elapasztani” a külföldi kitettséget, segíteni a hazai forráshoz jutást.
  • Segíteni kell az iszlámot abban, hogy megszabaduljon a belső ellenségeitől (tehát a szalafistáktól, a radikálisoktól, a dzsihádistáktól stb.). Az államnak szerződést kell kötnie az iszlámmal (ugyanakkor a miniszterelnök jelzi, hogy nem szándékozik az 1905-ös rendszert megkérdőjelezni vagy visszatérni a napóleoni modellhez).
  • Itt elhangzik egy nagyon kemény, szinte fenyegetésként értékelhető mondat (“tegyetek így, különben…”), amelyet éppen ezért szó szerint idézek: “Ha az iszlám nem segíti a Köztársaságot, hogy harcoljon azok ellen, akik megkérdőjelezik a közszabadságokat, akkor a Köztársaság számára egyre nehezebb lesz a vallásszabadság gyakorlásának garantálása.”

Tehát ezt akarja a miniszterelnök, ezek a nagy vonalak. A kis lépéseknek csak egy részét látjuk, a többi nyilván később jön. Az elemzés még korai lenne.

Azt már tudjuk, hogy hétfőn Anouar Kbibech, a Muszlim Vallás Francia Tanácsa (CFCM) elnöke bejelentette, hogy létrehoznak egy alapítványt (vagy felélesztenek egy tíz éve tetszhalott alapítványt, ez számomra még nem világos), amely a mecsetek építésével és működtetésével foglalkozik majd. A finanszírozás forrása pedig nem más lehet, mint a halal ételeket gyártó piaci szereplők befizetései (ezt csak a France24 hírtévé linkelt oldalán olvastam így, szóval indokolt a feltételes mód).

Ez a halal-adó amúgy ilyen-olyan formában nem először kerül a francia politika napirendjére. A napokban több politikus nyilatkozott arról, hogy az iszlám finanszírozási gondjait ebből a forrásból oldaná meg. A többi kormány- és CFCM-javaslat az iszlám franciaországi újratervezésével és újraszervezésével kapcsolatban talán októberre várható. Talán akkor már biztosra látjuk a halal-kérdést is.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Categories: Blogroll

Gyorselemzés Orbán Viktor miniszterelnök Donald Trump melletti tusnádfürdői kiállásáról / Our analysis on Prime Minister Orban's endorsement of Donald Trump

Atlantista (Fehér Zoltán) - Thu, 07/28/2016 - 16:36
Why Trump? – Possible reasons why the Hungarian Prime Minister supports the Republican candidate CEID - Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy


By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download

The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.

Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.

For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.

Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.

In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.

What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.

Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.

The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.

Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.

First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.

Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest.  There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration.  By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.

Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).

In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.

Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.

Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016

http://www.ceid.hu/why-trump-possible-reasons-why-the-hungarian-prime-minister-supports-the-republican-candidate/


Categories: Blogroll

EUCAP Sahel Niger: new head of mission

CSDP Blog (András István Türke) - Wed, 07/27/2016 - 09:53

"On 26 July 2016, Mrs. Kirsi Henriksson, a senior diplomat from Finland, was appointed Head of the European Union mission in Niger, EUCAP Sahel Niger. She will take up her duties on 1 September 2016. She will replace Mr Filip de Ceuninck who had been in the position since 2013.

EUCAP Sahel Niger was launched in 2012 to support capacity building of the Nigerien security actors. The mission provides advice and training to support the Nigerien authorities in strengthening their security capabilities. It contributes to the development of an integrated, coherent, sustainable, and human rights-based approach among the various Nigerien security agencies in the fight against terrorism and organised crime. On 18 July 2016 its mandate was amended to also assist the Nigerien central and local authorities as well as the security forces in developing policies, techniques and procedures to better control and combat irregular migration.

Since 2014, Ms Henriksson has been the Deputy Head of Mission for EUCAP Sahel Mali. She has a background both from civilian CSDP, Crisis Management Centre Finland, Ministry of Interior and from academia. She has previously held positions such as: Acting Chief of Staff EUBAM Libya (May-Aug 2014); Head of Planning and Evaluation, EUBAM Libya (2014); Planning and Evaluation Officer, EUBAM Libya (2013-2014); Rule of Law expert, Evaluation and Best Practice Officer, EUJUST LEX Iraq (2010-2011); Head of Development, Crisis Management Center Finland (CMC Finland), Ministry of the Interior (MoI) Research CMC Finland, MoI (2007); Researcher and lecturer at the Department of History and Jean Monnet Centre of Excellence, University of Tampere, Finland (1996-2006). She speaks Finnish, English, French, Swedish, German, and has a basic knowledge of Arabic.

The decision was taken by the Political and Security Committee."

(European Council - Press Release)

Tag: EUCAP Sahel NigerKirsi Henriksson
Categories: Blogroll, CSDP

Migrációs válság és terrorizmus tíz pontban II.

Stratego Blog (Gergely Varga) - Wed, 07/27/2016 - 08:23

Az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus vált legmeghatározóbb történelemformáló jelenségévé Európában, és az előttünk álló években is bizonyosan meghatározóak lesznek a hozzájuk kapcsolódó kihívások. E kérdések megítélése nemcsak a hagyományos politikai törésvonalak mentén gerjeszt folyamatos vitákat, hanem a hazai jobboldalon belül is. E rendkívül komplex politikai – társadalmi jelenségek okaira és lehetséges megoldásukra azonban széles körben elterjedt leegyszerűsített féligazságok akarnak útbaigazítást adni. Ennek fényében a következő tíz pontban a migrációval és a terrorizmussal összefüggő 10 leglényegesebb kérdés körültekintőbb és árnyaltabb megvilágítására tesznek kísérletet.

(Második rész)

6. A közelmúlt nyugat-európai terrorcselekményeit – az ISIS általmás térségekben elkövetett terrorcselekményekhez hasonlóan – értelemszerűen semmi nem igazolja. A nyugati államok közel-keleti politikája és elhobázott bevándorlás- illetve társadalompolitikája ugyan részben magyarázatot adnak rá, de korántsem teljesen.

Az un. Iszlám Állam elleni fellépés nem tűr halasztást, mint területi entitással rendelkező terrorszervezetet minél előbb fel kell számolni. Az iszlám nevében gyilkoló terroristákat és támogatóikat semmi nem menti fel felelősségük alól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne terhelné a nyugati kormányokat felelősség abban, hogy olyan közeg jött létre a nyugat-európai városok peremén, amely a szélsőséges radikalizmusnak tág teret enged, a tolerancia és a politikai korrektség jegyében a társadalom egészének biztonságára és stabilitására veszélyt jelentő emberek, mozgalmak, közösségek visszaélhetnek a nyugati társadalmak szabadságával. Természetesen fontos tényezők a radikalizálódásban a szociális kérdések, az esélyteremtés lehetőségének előségítése, ám ennek csakis a jogok és kötelezettségek egyensúlyában lehet kerete és eredménye. Vagyis a párhuzamos társadalmakat fel kell számolni, a nyugati államok nem tolerálhatják azokat a szervezeteket, intézményeket, egyének tevékenységét, amelyek ellentmondanak az európai kultúra talaján álló joguralomnak, szabadságjogoknak, nemek közötti egyenlőségnek és vallási türelemnek.

A nyugati országok közel-keleti politikája tekintetében az elmúlt évtizdekre visszatekintve elsősorban az Egyesült Államoké a fő felelősség a közel-keleti muszlimok Nyugat-ellenességének az előretörésében. Ebben benne van Izrael egyoldalú támogatása, egyes muslim többségű országok elleni szankciós politika civil áldozatai, az Iraki háború, az Abu-Graib börtön, Guantanamo, a drónokkal vívott terror elleni háború nagyszámú civil áldozatai, és a sor sajnálatosan folytatható. Az “Iszlám Állam” nevezetű szörnyeteg ebben a kontextusban tudott létrejönni, ám esetleges elpusztítása nem tünteti el azt a frusztrációt, ellenszenvet és haragot, amely a fent felsorolt politika miatt nem alaptalanul él muszlimok millióiban különösen a Közel-Keleten.

Mindemellett az integráció hiányával összefüggő szociális kérdések közel sem adnak teljes magyarázatot a közelmúlt nyugat európai terrorcselekményeire. A nizzai terrorcselekmény és a bajorországi baltás terrorcselekmény muszlim elkövetői első ránézésre jó úton voltak afelé, hogy integrálódjanak a nyugati társadalomba, munkájuk volt, ill. oktatásban részesültek, segítő közeg vette őket körül, volt pespektíva előttük – mégis az identitásbeli frusztrációk és a szélsőséges iszlamista valláshoz való kötődés simán felülírta a felszínes “anyagi” kérdéseket. Óriási veszélyt rejt tehát magában, ha a migrációt csupán a munkaerő iránti igényként, gazdasági kérdésként közelítjük meg.

7. Migráció: nem az meglepő, hogy 2015-ben ilyen erőteljesen jelentkezett, hanem az, hogy eddig nem.

Az Európába irányuló migráció régóta velünk élő jelenség, ám 2015-ös év több olyan tényező is jelentkezett, amely sokszorosára gyorsította azt. Az Iszlám Állam 2014. évi sikerei újabb menekülthullámot indított el Szíria és Irak területéről. A törökországi, libanoni, jordániai menekülttáborok túlterheltsége krónikussá vált. Ehhez hozzájárult, hogy ezen menekülttáborok működtetéséhez szükséges évi kb. 4-5 milliárd dollár helyett csupán 1,5-2 milliárd dollár érkezett meg időben a donor országok (többek között a nyugat-európai államok) részéről. A szíriai polgárháború harmadik évében, az Iszlám Állam előrenyomulása, és a szíriai harcok változatlan inténzitása láttán sok százezer menekültben megalapozottan fogalmazódhatott meg az akarat, hogy a kilátástalan és túlzsúfolt menkülttáborokból a jobb élet reményében Európa felé veszi az útját. A szervezett bűnözés, az embercsempészhálózatok és akár terrorista csoportok is erre a növekvő igényre akaszkodtak rá és gyorsították a folyamatot. Németország és egyes más európai országok kormányainak, valamint a nyugati értelmiségi és media elit egy részének megengedő és sok szempontból felelőtlen magatartása pedig olajat öntöttek a tűzre. Az afganisztáni, pakisztáni, iráni migránsok a szíriai menekültek tömegeire, illetve a velük szemben mutatott engedékeny európai politikára támaszkodva keltek útnak a korábbiakban jóval nagyobb számban.

Mindemellett nem lehet kizárni, hogy egyes államok titkosszolgáltai is hozzájárultak a folyamat gyorsításához. Amenniyben azt nézzük, mely államok nyerhettek, nyerhetnek a migációs válságon, akkor Szaúd-Arábia és Törökország merülhetnek fel leginkább. Utóbbinak jelentősen javultak az alkupozíciói az Európai Unióval szemben, ráadásul csökkenthette is az eltartandó migránsok számát, előbbi pedig hosszútvon nyerhet azzal, hogy nő a muszlim népesség befolyása Európa országaiban.

Izraelnek és az Egyesült Államoknak ellenben nem áll érdekében ez a tömeges és ellenőrizetlen migráció. Előbbi vonatkozásában megjegyzendő, hogy a nyugat-európai zsidóság már eddig is a szélsőséges muszlim terroristák egyik legfontosabb célpontja volt, az USA-nak pedig nem érdeke Európa stabilitásának aláásása a fő riválisokra, Oroszországra és Kínára tekintettel, függetlenül attól, hogy gazdasági kérdésekben a rivalizálás is jelen van kettejük kapcsolatában az óriási egymásrautaltság mellett. Az USA továbbá nincs abban a helyzetben, hogy Törökországnak és Szaúd-Arábiának minden téren diktáljon, mert a terrorizmushoz képest lényegesebb stratégiai kérdés számára az alapvető szövetségesi kapcsolatok fenntartása e két ország jelentős erőforrásai, az olajkitermelés zavartalansága, az amerikai fegyverexport jelentős felvevőpiacának megtartása, valamint Irán sakkbantartása és Izrael biztonsága miatt. Ha a 10 milliós, kevés erőforrással rendelkező Magyarország bizonyos kérdésekben ellen tud állni az amerikai nyomásnak, akkor ezen jóval erősebb országok miért ne lennének képesek erőteljesebben ellenállni bizonyos amerikai igényeknek? – miközben ettől még számos más területen együttműködnek.

Egyes befolyásos nyugati “filantróp” személyek és szervezetek szintén tevékenyen támogatják a bevándorlást, ám az ő szerepük a fenti tényezőkhöz képest korlátozottabb, másrészről ők valóban meg vannak arról győződve – az USA félrevezető példájából kiindulva - , hogy Európát erősebbé teszi a már korábban Angela Merkel által is temetett multikulturalizmus és a bevándorlók által okozott népességnövekmény.

8. A migráció nem egyenlő a terrorizmussal – de van összefüggés a kettő között.

Abból kiindulva, hogy a közel múlt nyugat-európai terrorcselekményeknek mindegyik elkövetőjének bevándorló háttere volt, továbbá az elkövetők közül többen is a migránsok közé vegyülve közlekedtek Kelet- és Nyugat-Európa között a merényletet megelőző hónapokban, tény kérdés, hogy a mostani rendezetlen, nagytömegű migráció és a terrorizmus között van közvetve összefüggés. Az újabb migráns tömegek nagy száma, jellemzően iskolázottságuk alacsony foka, eltérő kulturális-vallási normáik, adott esetben a biztos szocilális kötődések hiánya miatt instabil pszichés állapotuk, a befogadó országok túlterheltsége és a korábbi integrációs modellek sikertelensége alapján nagyon is megalapozott a félelem, hogy az újabb migránsok jelentős száma társadalmilag periferizálódik és radikalizálódik, akár olyanok is vagy azok gyerekei, akik a közelmúltban valóban csak a jobb élet reményében érkeztek Európába.

Természetesen a migránsok döntő többsége nem terrorista, de ez nem jelenti, hogy nincs összefüggés a migárció és a terrorizmus között. Egyrészről ma már napnál világosabb, hogy a tömeges migráns áradatot terrorszervezetek és ártó szándékú személyek mennyire kihasználták és kihasználják. Másrészről, és hosszabb távon ez a veszélyesebb, olyan tömegű, akár korábban átélt traumákkal összefüggő pszihológiai problémákkal, identitáshoz kapcsolódó frusztrációkkal, beilleszkedési zavarokkal, gyökeresen eltérő értékrenddel bíró személy özönlött Nyugat Európába, amelyet képtelenség kezelni és ellenőrizni. Sok esetben ezek a deviáns jegyek éppen Nyugat-Európában fognak sokakban kialakulni, az eltérő kulturális közeg, az esetleges személyes kudarcok, kirekesztettség érzés, a nyugati kultúra iránti ellenszenv és a szélsőséges vallási tanok hívő szavának hatására.

9. A migráció kezelésében sem a problámától való teljes bezárkozás és elzárkózás, sem a nyitott kapuk elve nem megoldás.

A harmadik világból érkezett bevándorlók társadalmi integrációjának elmúlt évtizedekben tapasztalt kudarcai, a párhuzamos társadalmak jelentette veszélyek, szociális kapacitások túlterheltsége, a terrorizmus kockázatai a legfőbb okok, amely miatt a tömeges és rendezetlen migárció rövid és hosszútávon is óriási kockázatokat rejt magában Európa országai számára. A migrációhoz és a harmadik generációs bevándoroltakhoz kapcsolódó, korábban is létező társadalmi konfliktusokra tekintettel is 2015 nyár végén óriási történelmi léptékű felelőtlenség és hiba volt Nyugat-Európa vezetői részéről beengedni migránsok százezreit, ráadásul ellenőrizetlenül.

Az elmúlt hónapok terrorcselekményei is azt bizonyítják, hogy ezen ellenőrizetlen és felelőtlen tömeges migárcióval összefüggésben pont azon tényezők válnak egyre inkább veszélyeztetetté Európában, amely miatt Nyugat-Európa vonzó (volt) a harmadik világ számára és amelynek segítségével az elmúlt évtizedekben számos téren segítetni is tudott fejletlenebb és válságok sújtotta régiókon.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a teljes tétlenség sem megoldás. A migrációs nyomás ugyanis várhatóan nőni fog a népességrobbanás, háborúk, politikai-hatalmi versengés és a klímaváltozás hatásai miatt. Az eddig viszonylag stabil közel-keleti országok működőképessége – Törökország, Libanon, Jordánia - könnyen veszélybe kerülhet, ha magukra maradnak a menekültek és migránsok okozta kihívások kezelésében. A jelenlegi krízis csupán gyenge előszele lenne annak, ami ezen borús forgatókönyv bekövetkezte esetén jelentkezne Európa számára.

Segíteni azonben elsősorban helyben, a válságok súlytotta régióban kell. A tömeges migrációval összefüggő terrorcselekmények, a közrendet tömegesen veszélyezettő jelenségek, várhatóan növekvő társadalmi konfliktusok mind az európai őslakosság, mind az újjonnan érkezett migránsok tömegei számára óriási tehertételt és veszélyeket rejtenek magukban. Minden felmérés arra utal, hogy a beérkezett migránsok elenyősző része képes vagy lesz képes évek múlva egyáltalán munkához jutni, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy kulturális és normatív értelemben megvalósul-e az integrációjuk. A jelek nem erre mutatnak, és ez történelmi tragédia lesz minden Európában élő ember számára vallástól, származástól függetlenül.

10. A migrációs válság éles látleletet ad arról, hogy a demokrácia és a liberalizmus nem egy és ugyanazon fogalmak.

A mai nyugati liberalizmusnak a migráció kapcsán szembe kell néznie azzal, hogy az elvei akkor érvényesülhetnek, ha azokat antidemokratikus módon eröltetik rá a nyugat-európai társadalmakra. Ráadásul a változatlanul növekvő tömeges bevándorlás és párhuzamos társadalmak hosszútávon nemcsak az európai demokrácia, hanem a liberalizmus végét is jelentené. A liberalizmus tehát meglehetősen önsorsrontó ideológiának tűnik tehát ahhoz képest, hogy a demokráciával kéz a kézben egyetemes érvényességet követel magának… A mai liberalizmust a demokrácia mellett továbbá ne tévesszük össze a polgári szabadságjogokkal, jogállamisággal, törvények uralmával sem, a politikai korrektség, a korlátlan relativizmus és szabad(os)ság nem következnek ezekből az értékekből, sőt, aláássák azokat.

Természetesen fontos szem előtt tartani, hogy a többségnek és a tömegeknek nincs mindig igazuk, ezzel együtt a tömegek jogosan vágynak biztonságra, védelemre, törvényeik, hagyományaik és szokásaik tiszteletére. Azok az európai tömegek, akik ma rendpárti jobboldali mozgalmakat támogatnak, többségében nem a demokráciától, a jogállamiságtól, a szabadságjogoktól akarnak elfordulni, hanem azoktól az elitektől, akik nem nevezik nevén a dolgokat, és nem vállanak felelősséget azon döntéseikért, amikkel politikájuk költségeit és kockázatait folyamatosan a társadalom alsóbb és középső rétegeire tolják rá. Legfőbb ideje lenne felelősséget vállalni döntéseikért azoknak az eliteknek, politikai vezetőknek, médiumoknak, véleményformáló értelmiségieknek, akik támogatták az ellenőrizetlen tömeges migrációt és démonizáltak minden olyan lépést, ami azt korlátozta (volna), még akkor is, ha esetleg sokukat valóban humanitárius megfontolások vezettek.

+ 1
A migráció keresztényi szemmel: a keresztényi szeretet általános érvényű parancsolat, ám mégis elsősorban közvetlen környezetünk, majd szűkebb, végül tágabb közösségeink felé kell, hogy megmutatkozzon.

A felebaráti szeretetre, a befogadásra, áldozatvállalásra vonatkozó bibiliai igék éppen úgy érvényések, mint a saját közösség keresztényi normákat tükröző rendjének, normatív értékeinek, identitásának védelmét szolgáló bibliai rendelkezések. Noha Európa számos dolgot elhagyott már e keresztényi normákból, számos tekintetben tovább él az öröksége, a szokásaiban és a törvényeiben, a nemek közötti egyenlőségben, a társadalmi szolidaritásban, a joguralomban és sorolhatnánk. E két szempontrendszer együtt teljes, egységben tükrözi a Biblia tanítása szerint Isten akaratát, hogy milyen módon éljen az ember egyénként és a számára adatott közösség tagjaként. Másfelől e két szempontrendszer összeegyezetése mégis valóban sokszor embert próbáló feladat, ez tükröződik keresztény közösségeken belül is jelentkező vitákon a migrációval összefüggésben.

Saját családunk, közösségünk, nemzetünk védelme és előbbre helyzése a szeretetben nem jelentheti azt, hogy generálisan helyén való lenne az idegent gyűlölni, megvetni, és velük kapcsolatban másokban ilyen indulatokat gerjeszteni. De szemet hunyni a migránsok között széles körben elterjedt olyan magatartásformák, szokások felett, amelyek összeegyeztethetetlenek nemcsak a keresztényi, hanem a részben a kereszténységből kinövő mai nyugati civilizáció értékeivel is ugyanúgy helytelen lenne és önbecsapás. Egyéni felelősség van rászorulókon segíteni, így adott szükséghelyzetben migránsokon is, és az államnak is van dolga ez ügyben, de ez nem jelenti azt, hogy az állam a benne élő, az őt fenntartó nemzeti közösség alapvető biztonságát, rendjét, jólétét ne tekintse továbbra is elsőszámú kötelességének.

Language Undefined Tag: migrációterrorizmusEurópaVarga Gergely
Categories: Blogroll, Stratego Blog

A törökországi helyzetről és Trump elnökjelöltté választásáról a Hír TV-n

Atlantista (Fehér Zoltán) - Tue, 07/26/2016 - 18:13

2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.

http://hirtv.hu/videok/159287

 


Categories: Blogroll

Pages