Agrégateur de flux

Authorities have directed satellite TV channels to refrain from broadcasting or providing live coverage of "unpleasant incidents," meaning shootings, blasts and terrorist attacks.

Haq Do Tehreek, the movement that once brought the world’s attention to Gwadar’s longstanding grievances, is a pale shadow of its former self.

Le Barreau du Nord-Kivu accuse le commandant urbain de la Police nationale congolaise (PNC) à Butembo d’avoir participé à des violences contre un avocat avant d’ordonner son arrestation et sa détention. Une plainte a été déposée mardi 20 octobre auprès de l’Auditorat supérieur militaire du Nord-Kivu.

Les tribunaux français débordent de prévenus. Le gouvernement voulait une réponse rapide et ferme après les scènes de pillage en marge de la mobilisation du 17 octobre. Résultat, depuis lundi le flux des comparutions immédiates a été multiplié par trois selon les chiffres du ministère de la Justice qui s'en réjouit. Rien qu'à Paris, environ 300…

Harmincadik alkalommal szervezte meg idén a Rákóczi Alapítvány a Rákóczi Mozgótábort. A három évtizede útjára indított program számos külhoni magyar fiatalnak adott lehetőséget arra, hogy megismerje Magyarországot, a Kárpát-medence különböző régióiban élő kortársait, valamint azokat a közösségeket és élethelyzeteket, amelyekről korábban talán csak keveset tudott. A tizenkét nap azonban nem egyszerűen egy nyári tábor: közös élmények, beszélgetések és barátságok születnek, amelyek sokak számára a hazautazással sem érnek véget.

2012-ben magam is résztvevője voltam a Mozgótábornak. Azóta is számos emléket, ismerőst és barátságot őrzök abból az időszakból. A jubileum kapcsán Csadi Zoltánnal, a Rákóczi Alapítvány ügyvezetőjével és Papp Ágotával, az alapítvány kárpátaljai referensével arról beszélgettünk, mi az, ami három évtized után is ugyanúgy megszólítja a fiatalokat.

„A közös nyelv még nem jelenti azt, hogy ismerjük is egymást”

A jubileum egyszerre ünnep és számvetés. Jó alkalom arra, hogy az alapítvány munkatársai és egykori táborozói visszatekintsenek arra, mi mindent épített fel az elmúlt három évtized, ugyanakkor arra is, hogy végiggondolják, mire van szükségük a következő nemzedékeknek.

– Azok az emberek tették lehetővé, hogy az alapítvány ilyen hosszú időn keresztül fennmaradjon és fejlődjön, akik újra és újra időt, munkát, figyelmet vagy anyagi támogatást adtak a közös ügyhöz. Az alapítvány ereje a bizalomban és a személyes kapcsolatokban van – fogalmazott Csadi Zoltán.

A Rákóczi Alapítvány a határokon átívelő magyar közösségeket, különösen a fiatalokat támogatja. Találkozási, tanulási és fejlődési lehetőségeket szeretne teremteni számukra, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához való kötődés ne csupán egy elvont fogalom legyen, hanem személyes tapasztalattá váljon.

Ennek egyik legfontosabb eszköze a Rákóczi Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül program. A fiatalok együtt járják be Magyarország különböző helyszíneit, miközben egymás életével és közösségeivel is megismerkednek.

– A közös nyelv önmagában még nem jelenti azt, hogy ismerjük is egymást. Egy erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai fiatal más körülmények között éli meg a magyarságát. Amikor találkoznak, az általános elképzelések helyét valódi arcok és történetek veszik át – mondta az ügyvezető.

A program értékei között ezért a nyitottság, a kíváncsiság, az egymás iránti figyelem és a felelősségvállalás is fontos helyet kap. A cél, hogy a fiatalok büszkék legyenek arra, ahonnan érkeztek, miközben megtanulják értékelni a más régiókból érkezők történeteit is.

A visszajelzések szerint sok résztvevő éppen a találkozások miatt őrzi sokáig az élményt. Vannak, akik arról számolnak be, hogy a táborban érezték először igazán: egy náluk sokkal nagyobb közösséghez tartoznak. Nem feltétlenül egy-egy programot emelnek ki, hanem a beszélgetéseket és a kialakult barátságokat.

Csadi Zoltán számára ez nem csupán egy vezetői tapasztalat. 2000-ben diákként maga is részt vett a táborban.

– Az ott kapott élmény azóta is velem van. Ma már az alapítvány magyarországi társalapítványának munkájában veszek részt, és azon dolgozom, hogy más fiataloknak is megadjuk ugyanezt a lehetőséget – idézte fel.

Talán éppen ez az egyik legfontosabb különbség a Mozgótábor és egy egyszerű nyári program között: az élmény nem feltétlenül ér véget a tábor utolsó napján. Az egykori résztvevőkből később vezetők, önkéntesek, szakemberek és közösségi szereplők lesznek, akik maguk is bekapcsolódnak a programokba.

– Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a tábor nem ér véget a hazautazással. Az egykori résztvevők között ma már alkotók, szakemberek, közösségi vezetők és önkéntesek vannak, akik továbbviszik azt, amit fiatalon kaptak – hangsúlyozta Csadi Zoltán.

Egykori táborozóból referens

Papp Ágota története ennek a folytonosságnak egy személyes példája. 2019-ben, tizenöt évesen vett részt először a Mozgótáborban. Ő volt a csapat legfiatalabb tagja, ráadásul akkoriban meglehetősen visszahúzódó volt, ezért maga sem volt biztos abban, hogy jelentkezzen-e.

– Azon gondolkodtam, hogy ha akkor nem megyek, lehet, hogy többet nem is lett volna lehetőségem rá. Végül elmentem, és nagyon jó volt – emlékezett vissza.

A táborhoz később vezetőként is visszatért, ma pedig a Rákóczi Alapítvány kárpátaljai referenseként dolgozik. A pályázatok értékelésében, a szervezési folyamatokban és a kárpátaljai fiatalok megszólításában is részt vesz. Mint mondta, számára különleges élmény, hogy ma már ő adhatja tovább azt, amit annak idején résztvevőként kapott.

A munka hónapokkal a tábor előtt elkezdődik. A referensek már decemberben és januárban közösen terveznek, majd a pályázati felhívás megjelenése után minden régióban megkezdődik a népszerűsítés. Ebben az egykori táborozók is fontos szerepet vállalnak: saját iskoláikba visszatérve mutatják be a programot a következő generációnak.

Papp Ágota tapasztalatai szerint a kárpátaljai fiatalok különösen aktívan jelentkeznek. Sokszor már akkor több pályázat érkezik a régióból, amikor máshonnan még alig. A táborban pedig kíváncsiságuk, nyitottságuk és aktivitásuk is hamar megmutatkozik.

– Nagyon lelkesek, barátságosak és nyitottak minden programra. Rengeteget kérdeznek: ez az épület micsoda, az a hely mi, mit látunk. Nagyon kíváncsiak – mesélte.

Több mint városnézés és nyári program

A Mozgótábor egyik legfontosabb sajátossága, hogy a tartalmas programok mellett a közösségépítésre is tudatosan épít. A résztvevők történelmi helyszíneket, templomokat, emlékhelyeket és városokat ismernek meg, de közben beszélgetnek, közös feladatokat oldanak meg és saját közösségi élményeket teremtenek.

– Nem csak eljönnek és elvannak. Úgy van felépítve az egész, hogy ne csak tartalmas legyen, hanem a lelkük számára is adjon valamit. Mindent átsző az összetartozás érzése: hiába máshonnan jövünk, egyek vagyunk – fogalmazott Papp Ágota.

Ennek egyik látványos eredménye a csoporthimnuszok megszületése. A közösen megírt dalokba bekerülnek a belső poénok, az együtt átélt pillanatok és az érzések is. Mire elkészülnek, a különböző helyekről érkezett fiatalokból valódi közösség formálódik.

A mai digitális világban különösen figyelemre méltó tapasztalat volt, hogy több résztvevő is arról beszélt: a tábor idején szinte hozzá sem akar nyúlni a telefonjához. Érezték, hogy a mindennapokban túl sok időt töltenek a készülék előtt, itt azonban inkább a személyes kapcsolatokra figyeltek.

– Többen mondták, hogy érzik, túl sokat telefonoznak, de itt nem is akarják megnézni a telefonjukat. Ez is azt mutatja, hogy mennyire időtálló ez az egész. A mai technológia és internet világában is szükségük van erre a fiataloknak – mondta a referens.

Az idei, harmincadik alkalommal megszervezett tábor hangulatát a korábbi résztvevők visszatérése is különlegessé tette. Egykori táborozók és vezetők osztották meg tapasztalataikat, és olyan élethelyzetekről is beszéltek, amelyek megmutatták: a nehézségekből is lehet erőt meríteni.

Papp Ágota számára különösen emlékezetes volt egy korábbi táborozó előadása, aki saját súlyos megpróbáltatásáról és életfelfogásáról beszélt. Azt mutatta meg a fiataloknak, hogy a kisebbségi létet nem feltétlenül csak nehézségként kell megélni, hanem erőforrássá is lehet formálni. Az előadás több résztvevő számára is erőt adott.

A jubileumi évhez egy különleges film is kapcsolódott: korábbi táborok amatőr felvételeiből állítottak össze egy összeállítást, amely nagyjából három évtized történetéből villantott fel pillanatokat. Papp Ágota szerint megható volt látni, hogy a mai fiatalokat akkor is megérintették a képsorok, ha a filmen szereplőket személyesen nem ismerték.

„Nem érhet véget a tábor”

A kárpátaljai résztvevők visszajelzései az idei évben is azt mutatták, hogy a program sokuk számára jóval többet jelent egy nyári élménynél. Többen jelezték, hogy a jövőben szívesen segítenék a tábor népszerűsítését, közös programok szervezését, és szeretnének valamilyen formában kapcsolatban maradni az ott kialakult közösséggel.

Az egyik kárpátaljai fiatal pedig egyetlen mondattal foglalta össze, mit érzett a tábor végén:

„Nem érhet véget a tábor.”

Nem úgy tekintett rá, mint egy lezárult nyári programra, amelynek az utolsó nappal vége van. Folytatást szeretett volna, és azt mondta, segít bármiben, amiben csak tud.

Talán ez a mondat foglalja össze legjobban azt is, amit a Rákóczi Mozgótábor három évtized alatt létrehozott. Nemcsak tizenkét napot ad a fiataloknak, hanem kapcsolatokat, közösségi élményt és olyan tapasztalatokat, amelyek később is velük maradhatnak.

Papp Ágota a még nem táborozott kárpátaljai fiatalokat arra biztatja, hogy figyeljék a következő évi felhívást és jelentkezzenek. Szerinte a Mozgótábort igazán csak az értheti meg, aki maga is átéli.

– Amikor én elmentem a táborba, egy üres kis csuporral érkeztem, és szinte telve jöttem haza. Annyi mindennel megtöltött a tábor, és ezt még a mai napig hordozom magammal. Még most is tud nekem adni valamit – mondta.

Csadi Zoltán szerint a következő évtizedekben is az lesz a legfontosabb, hogy a program képes legyen megújulni, miközben megőrzi azt, amiért létrejött: hogy a különböző régiókban élő magyar fiatalok ne csupán tudjanak egymásról, hanem személyesen is megismerjék egymást, és közösséggé váljanak.

Papp Ágota pedig azt kívánja a következő három évtizedre, hogy minél több ilyen tábor valósulhasson meg, és mindig legyenek olyan emberek, akik ugyanazzal a lelkesedéssel és elkötelezettséggel kapcsolódnak hozzá, mint azok, akik az elmúlt évtizedekben továbbvitték a közös ügyet.

Mert lehet változó világ, újabb generáció és egyre több technológia körülöttünk, egy dolog továbbra sem veszít az értékéből: az, amikor az ember személyesen találkozik a másikkal, és rájön, hogy bár egy másik régióból érkezett, mégis sok minden összeköti vele.

Kárpátalja.ma

The post „A tábor, amely nem ér véget a hazautazással” – Harmincéves a Rákóczi Mozgótábor appeared first on Kárpátalja.ma.

Stan Wawrinka ringt in der ersten Runde des ATP-Turniers in Lyon den Spanier Martin Landaluce in drei Sätzen nieder. Für den Romand ist es der erste Sieg auf dieser Stufe seit dem vergangenen Mai.

By Shahiduzzaman
DHAKA, Bangladesh, Oct 22 2026 (IPS)

Bangladesh has earned global recognition for reducing deaths from cyclones and floods. Early warning systems, cyclone shelters, embankments and community preparedness have transformed the country’s disaster response. Yet another climate crisis is receiving far less attention: the economic damage climate change is quietly inflicting on households, farmers, workers, businesses and public finances.

Shahiduzzaman

The question is no longer whether climate change is costing Bangladesh. It clearly is. The real question is how much we are losing, who is paying the price and whether the country is doing enough to prevent these losses.

The uncomfortable reality is that Bangladesh still lacks a comprehensive annual system for calculating climate induced microeconomic damage. Losses are recorded separately through agricultural damage, disaster assessments, health costs, infrastructure destruction, lost working days, business interruption, declining household income and climate induced migration. As a result, much of the country’s real climate bill remains invisible.

Available evidence shows that the cost is already enormous. The World Bank estimates that tropical cyclones cost Bangladesh around US$1 billion annually. It has also warned that a severe flood could reduce national GDP by as much as 9 percent, while climate change could cause around one third of agricultural GDP to be lost by 2050. As many as 13.3 million people could become internal climate migrants by 2050 because of climate related pressures on agriculture, water and land. The economic burden is no longer limited to cyclones and floods. Extreme heat is emerging as a major source of economic loss. A 2025 World Bank assessment found that heat related physical and mental health conditions resulted in an estimated 250 million lost workdays in Bangladesh in 2024. The resulting economic loss was estimated at between US$1.33 billion and US$1.78 billion, equivalent to around 0.3 to 0.4 percent of GDP.

This should fundamentally change how Bangladesh understands climate damage. A disaster does not have to destroy a house, factory or bridge to cause economic loss. When extreme heat reduces the productivity of a construction worker, garment worker, farmer, transport worker or street vendor, the economy loses output.

The hidden climate bill therefore extends far beyond physical destruction.

Consider a farmer in coastal Bangladesh. Rising salinity may gradually reduce agricultural production. The immediate result is lower household income. But the consequences do not end there. A family may sell livestock, borrow money, reduce food consumption or withdraw children from school. Eventually, one or more family members may migrate to Dhaka or another city.

A climate shock that begins in a field can therefore become a problem for the labour market, housing, education, health services and urban infrastructure.

The same chain of losses occurs during floods. A small shopkeeper can lose inventory. A transport worker can lose several days of income. A factory may remain physically undamaged but stop production because roads are submerged or workers cannot reach their workplace. Households may spend their savings on repairs instead of education, healthcare or investment.

At the same time, the government must spend more on emergency relief, damaged roads, embankment repair, reconstruction and public health.

Climate change therefore creates a double burden: private income and productive assets are lost while public expenditure increases.

This is why Bangladesh urgently needs a national climate loss accounting system. It should systematically measure household and productive asset losses, agricultural and fisheries damage, lost income and working days, health and productivity costs, business interruption, supply chain disruption, displacement and loss of human capital.

Such a system would tell policymakers not simply how much a cyclone or flood costs in physical damage, but how much income ordinary citizens lose and how much economic activity Bangladesh sacrifices.

This is particularly important because a large share of Bangladesh’s workers remain in informal employment. Agricultural labourers, construction workers, transport workers, street vendors and small entrepreneurs often have limited access to paid leave, insurance or social protection. When a flood, cyclone or heatwave prevents them from working, their income can disappear immediately.

Climate change is therefore also an inequality crisis.

A wealthier household may be able to repair its home, relocate temporarily or pay medical expenses. A poor household may have to sell productive assets or take on debt. For families living close to the poverty line, one climate shock can erase years of economic progress.

Bangladesh has taken important steps toward adaptation. Its National Adaptation Plan for 2023 to 2050 identifies major adaptation priorities and recognises the enormous investment required to protect people, livelihoods and development. (UNDP) But the gap between ambition and implementation remains a serious concern.

The first major gap is data. Bangladesh cannot effectively manage climate related economic damage without knowing its full scale. The government should publish an annual National Climate Economic Loss Report covering households, agriculture, businesses, labour productivity, health and public infrastructure.

The second gap is institutional coordination. Climate adaptation cannot remain primarily the responsibility of environmental or disaster management agencies. Climate risks must be integrated into agriculture, finance, labour, health, housing, transport, industry, education and urban planning.

The third gap is prevention. Bangladesh has become relatively successful at responding after disasters, but prevention deserves much greater economic priority. A resilient drainage system that prevents repeated business disruption may be more valuable than repeatedly repairing flood damage. A climate resilient crop can protect rural income for years. A heat resilient workplace can preserve thousands of working days.

The fourth challenge is finance. Bangladesh cannot meet its enormous adaptation needs through public budgets alone. International climate finance, concessional financing, private investment, insurance and innovative financial mechanisms will all be necessary.

International experience offers useful lessons. The Netherlands demonstrates how flood protection can be integrated into long term spatial planning, infrastructure and water management. Its experience shows that flood resilience can be treated as an economic strategy rather than simply an emergency response.

Singapore offers another important lesson, particularly for Bangladesh’s cities. Its approach to rising temperatures combines urban greenery, heat modelling, climate sensitive planning and protection of vulnerable populations. Dhaka could similarly treat trees, shaded public spaces, cool buildings, drainage and water management as economic infrastructure rather than merely environmental amenities.

Bangladesh can also build on its own success. Its cyclone warning system and community preparedness programmes demonstrate that locally rooted approaches can deliver remarkable results. The same principle should now be applied to protecting livelihoods, small businesses, agriculture and workers.

Most importantly, adaptation should be judged by economic outcomes. Instead of simply reporting how much money is spent on a climate project, the government should measure how many jobs are protected, how much income is safeguarded, how many working days are preserved and how much future economic loss is avoided.

The real climate bill is not simply the cost of rebuilding a bridge after a flood. It is the farmer who produces less for years because of salinity. It is the worker who loses productive days because of extreme heat. It is the small entrepreneur whose capital disappears in a flood. It is the child whose education is interrupted because household income collapses. It is the family forced to migrate after losing its land.

When millions of such individual losses accumulate, they become a national economic crisis.

Bangladesh has demonstrated that it can protect its people from the deadliest consequences of climate disasters. The next challenge is to protect their livelihoods and economic future.

The country cannot manage what it does not measure. It is time to move from simply counting disasters to counting lost income, lost jobs, lost working days, damaged productive assets and the GDP that climate change prevents Bangladesh from generating.

The objective should not simply be to calculate how much climate change costs Bangladesh. It should be to determine how much Bangladesh can save by investing in resilience today.

Climate adaptation is no longer merely an environmental responsibility. For Bangladesh, it is an investment in GDP, employment, poverty reduction, human development and long term economic security. The climate bill is already being paid. The failure is that we still do not know its full size.

The author is the Editor and CSO of News Network.

IPS UN Bureau

 

 

 

 

Il y a tout juste 10 ans, un train de la société Camrail déraillait à Eséka, au Cameroun, tuant 79 personnes et en blessant au moins 552. Pour les victimes et leurs proches, les blessures sont encore béantes, certaines familles n’ayant pas encore pu faire leur deuil, faute de corps, et certains attendant toujours d’être indemnisés. Retour sur la plus grave catastrophe ferroviaire du pays avec un reportage de Marcel Amoko, Richard Tessoh et Giresse Nganaa.

Le Bénin et l'Union européenne (UE) veulent consolider leur partenariat et accélérer la mise en œuvre de leurs engagements communs. Les deux parties ont tenu, mercredi 21 octobre 2026 à Cotonou, la deuxième édition de leur dialogue de partenariat. Les échanges ont porté sur le bilan de la coopération et les perspectives de collaboration dans plusieurs secteurs prioritaires.

La deuxième édition du dialogue de partenariat entre le Bénin et l'Union européenne a eu lieu ce mercredi 21 octobre 2026. Plusieurs membres du gouvernement ont pris part à cette importance rencontre. Il s'agit notamment de la ministre des Affaires étrangères, Corinne Amori Brunet, de Janvier Yahouédéou, ministre de la Décentralisation et de la Gouvernance locale ; Édouard Dahomé, ministre de l'Énergie, de l'Eau et des Mines ; Yassine Latoundji, ministre de la Culture, des Arts et du Patrimoine ; Djibril Mama Cissé Moussa, ministre délégué chargé de l'Intérieur et de la Sécurité publique ; Gildas Agonkan, ministre délégué chargé de la Défense nationale ; ainsi que Hugues Oscar de Lokossou, ministre délégué chargé de la Mobilisation des ressources extérieures et de la Gestion de la dette.

Les discussions, selon un communiqué du gouvernement, ont porté sur les pôles de développement territorial, l'extension du réseau électrique, l'intégration régionale, la modernisation du Port autonome de Cotonou, l'accès des PME au financement, l'eau et l'assainissement, la formation professionnelle, la prévention de l'extrémisme violent, la transformation numérique, le tourisme et la formalisation du secteur privé.

À l'ouverture des travaux, la ministre des Affaires étrangères, Corinne Amori Brunet, a souligné l'importance du dialogue pour approfondir les relations entre le Bénin et l'Union européenne. Elle a également insisté sur la nécessité de veiller à ce que les retombées de cette coopération profitent effectivement aux populations.

Pour Hugues Oscar de Lokossou, ministre délégué chargé de la Mobilisation des ressources extérieures et de la Gestion de la dette, cette rencontre constitue un cadre de concertation sur des enjeux stratégiques, politiques et géopolitiques. L'objectif est de favoriser des résultats concrets au service du développement du Bénin.

Pour sa part, le chef de la délégation de l'Union européenne au Bénin, Stéphane Mund, a mis l'accent sur l'intérêt de ces échanges pour évaluer les acquis du partenariat, examiner les difficultés rencontrées et identifier de nouvelles perspectives de coopération.

À travers cette deuxième édition du dialogue de partenariat, le Bénin et l'Union européenne réaffirment leur volonté de renforcer la coopération et de traduire leurs engagements en actions concrètes. Ce cadre de concertation vise à soutenir la transformation économique et sociale du pays, tout en favorisant la création d'opportunités et l'amélioration des conditions de vie des populations. L'ambition affichée étant de faire de ce partenariat, un levier de développement durable, en cohérence avec les objectifs nationaux de lutte contre la pauvreté et d'amélioration du bien-être des populations.

F. A. A.

À l'occasion du sommet Afrique du Financial Times à Londres, le président ghanéen a fait plusieurs déclarations mercredi 21 octobre, notamment en annonçant son souhait d’arrêter les exportations de matières premières d’ici à 2030. John Dramani Mahama cherche à développer la transformation locale de ces minerais, soit un changement de stratégie dans la région.

Mit diesem Satz lässt Wolodimir Selenski (48) aufhorchen: «Ja, jetzt müssen wir einfrieren.» Im US-Sender Fox News wurde der ukrainische Präsident am Mittwoch gefragt, ob er einen Deal akzeptieren würde, der alles so belässt, wie es ist. Die Ukraine würde dabei rund drei Viertel ihres Landes behalten. Selenski sagte, das sei ein realistischer Weg, den Krieg zu beenden.

Die Florida Panthers müssen in der Nacht auf Donnerstag in Ottawa eine 1:5-Pleite hinnehmen. Dabei im Tor der Gäste: der Schweizer Akira Schmid.

1:4 gegen Como, sieben Spiele ohne Sieg: Manchester United taumelt weiter. Captain Bruno Fernandes fordert mehr Mut im Pressing – und erhöht damit den Druck auf Trainer Michael Carrick.

Im Raum Zürich kam es am Donnerstag zu Problemen im Bahnverkehr. Es kam zu Verspätungen und Ausfällen.

Le Nigeria est sous le choc après l'annonce d'un premier cas Ebola en provenance d'Ouganda. Le docteur Jean Kaseya informe jeudi 22 octobre que cette patiente n'est jamais passée au préalable par la RDC, ce qui veut dire que, contrairement au discours officiel de Kampala, le virus circule en Ouganda. Cette patiente n'a été diagnostiquée Ebola que 16 jours après son arrivée au Nigeria, poursuit le médecin, ce qui signifie qu'il y a aujourd'hui beaucoup de cas contacts. Jean Kaseya est le directeur général d'Africa CDC, le Centre africain de contrôle et de prévention des maladies, et répond à Christophe Boisbouvier.

Szakértői-PSD-s kormány lépett hivatalba a 89 utáni Románia talán leghosszabb belpolitikai patthelyzete után. A Niculescu-kabinetnek nincs több pénze, feladata viszont szakajtónyi. A kormány hat hónapra kalibrált ténykedése mögött-mellett folytatódik az immár hármas tagolású arénában a küzdelem, fél szemmel a szereplők már a 2028-as választásokra figyelnek. Cseke Péter jött el értékelni a Tetőteraszra. Házigazda: Rostás-Péter István

Articolul Halmozott örökség apare prima dată în Kolozsvári Rádió Románia.

Autofahren kann Freude machen, das Parkieren weniger. In vielen Städten wird es zudem immer teurer. Auch in der Schweiz ziehen die Gebühren an. Ein aktuelles Beispiel ist der Flughafen Zürich. Wo das Parkieren weltweit am teuersten ist, erfährst du im Video.

Un calme progressif est revenu mercredi 21 octobre dans plusieurs quartiers de Kolwezi, dans la province du Lualaba, après deux jours de manifestations violentes menées par des creuseurs artisanaux. Selon des sources locales, les troubles ont paralysé les activités socio-économiques et causé plusieurs blessés ainsi que d'importants dégâts matériels.

Every journey depends on more than the vehicle itself. Behind Europe’s mobility is a vast and dynamic automotive aftermarket, working every day to ensure that motorists have access to the parts, services and expertise they need. This is the world FIGIEFA represents: the independent automotive aftermarket and the businesses that help keep Europe moving. And […]

Die Weinregion Abruzzen gehört zu den urtümlichsten Landschaften Italiens. Sie liegt zwischen Adria und Apennin. Dort sorgt die Sorte Montepulciano für stoffige Rotweine, während Pecorino saftige Weissweine für Fischgerichte liefert.