Agrégateur de flux

Hier, mercredi 2 avril, les avocats du Parti démocratique de Côte d’Ivoire (PDCI-RDA) étaient au tribunal des référés d’Abidjan, pour répondre à une assignation en justice portée par une militante du PDCI. Celle-ci, Valérie Yapo, conteste la légitimité de Tidjane Thiam à la tête du parti.

L’ONG Médecins sans frontières (MSF) a tiré la sonnette d’alarme concernant le risque imminent de pénurie de médicaments essentiels à l’hôpital général de référence de Walikale. « Si les affrontements se poursuivent dans la région, il y aura bientôt une pénurie de médicaments essentiels nécessaires pour la prise en charge des malades et des blessés », a averti MSF dans un communiqué.

Americas Lockheed Martin won a modification, which adds scope to provide engineering and program management support as well as test assets, testing, and solution development in support of the F-35 reliability and maintainability improvement program for the Air Force, Marine Corps, Navy, Foreign Military Sales (FMS), and non-US Department of Defense (DOD) participants. Work will be performed in Fort Worth, Texas, and is expected to be completed in March 2028. This contract action was not competed. Naval Air Systems Command, Patuxent River, Maryland, is the contracting activity. Honeywell International won $10,965,150 for a firm-fixed-price delivery order under previously for the repair of 42 aircraft power units used on the P-8 aircraft. The delivery order does not include an option period. All work will be performed in Phoenix, Arizona, and work is expected to be completed by May 2027. Annual working capital funds (Navy) in the full amount of $10,965,150 will be obligated at time of award and the funds do not expire at the end of the current fiscal year. Naval Supply Systems Command Weapon Systems Support, Philadelphia, Pennsylvania, is the contracting activity. Middle East & Africa Rafael Advanced Defense Systems’ Typhoon 30 remote weapon station (RWS) has successfully completed […]

2025 március

2025 márciusában Izrael és a Hamász közötti tűzszünet összeomlott, ami intenzív harcokhoz vezetett a Gázai övezetben. Az izraeli kormány bejelentette a terület újbóli megszállását és a Trump-terv végrehajtásának előkészítését.​

Március végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael növeli a Hamászra gyakorolt katonai nyomást, és átveszi a Gázai övezet feletti „biztonsági ellenőrzést”. Ez a lépés előkészíti a terepet a Trump-terv végrehajtásához, amely a Gázai övezet átalakítását célozza. ​ A Trump-terv értelmében az Egyesült Államok átvenné a Gázai övezet irányítását, a palesztin lakosságot pedig önkéntes alapon más országokba telepítenék át. A cél a terület újjáépítése és egy „Közel-Kelet Riviérája” létrehozása. Ez a javaslat jelentős nemzetközi vitát váltott ki, és számos ország, valamint nemzetközi szervezet bírálta az elképzelést.

Nemzetközi reakciók és diplomáciai lépések

Az Arab Liga elutasította a Trump-tervet, és saját újjáépítési tervet fogadott el a Gázai övezet számára. Ez a terv a terület helyreállítását és a palesztin lakosság helyben maradását támogatja. A Hamász üdvözölte ezt a kezdeményezést, míg az Egyesült Államok és Izrael elutasította az arab alternatívát.

Humanitárius helyzet és segélyszállítmányok leállítása

Március elején Izrael leállította a Gázai övezetbe irányuló segélyszállítmányokat, miután a Hamász nem egyezett bele a tűzszünet meghosszabbításába és további túszok szabadon bocsátásába. Ez tovább súlyosbította a humanitárius helyzetet a területen. ​

Összegzés

Március hónapja jelentős változásokat hozott a Gázai övezet helyzetében, az izraeli megszállás és a Trump-terv előkészítése komoly nemzetközi vitákat váltott ki. A humanitárius helyzet romlása és a diplomáciai feszültségek további kihívásokat jelentenek a régió stabilitása szempontjából.

 

2025 Február

Az év második hónapjában Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodás keretében folytatódtak a túsz- és fogolycserék. A hónap során több alkalommal is sor került ilyen cserékre:​

• Február 1.: A Hamász három izraeli túszt engedett szabadon, míg Izrael 183 palesztin foglyot bocsátott el. ​
• Február 8.: Újabb három izraeli túsz szabadult ki, cserébe Izrael további 183 palesztin foglyot engedett el. ​
• Február 22.: A Hamász hat izraeli túszt engedett szabadon, köztük olyanokat is, akiket már egy évtizede tartottak fogva. Izraelnek cserébe 620 palesztin foglyot kellett volna elengednie. ​

A fogolycsere leállítása és annak háttere

Február 22-én, a tervezett fogolycsere során Izrael váratlanul felfüggesztette 620 palesztin fogoly szabadon bocsátását. Az izraeli hatóságok azzal indokolták a lépést, hogy a Hamász korábbi túszszabadítási ceremóniái megalázóak voltak, és propagandacélokat szolgáltak. Különösen felháborodást keltett, hogy a Hamász a túszok elengedését nyilvános eseményekké alakította, amelyeket Izrael a túszok méltóságának megsértéseként értékelt. ​

Az izraeli döntés következtében a már buszokra ültetett palesztin foglyokat több mint 13 órán keresztül várakoztatták, majd végül visszavitték őket a börtönökbe, anélkül hogy szabadon engedték volna őket.

A helyzet rendezése érdekében február 26-án új megállapodás született: a Hamász négy izraeli túsz holttestét adta át, míg Izrael több száz palesztin foglyot engedett szabadon. Ez az egyezség feloldotta a korábbi patthelyzetet, és lehetővé tette a fogolycserék folytatását. ​

Egyéb februári események

A fogolycserékkel párhuzamosan februárban több fontos esemény is történt:​

• Február 9.: Az izraeli hadsereg kivonult a Gázai övezetet kettészelő Necarim-folyosóról, lehetővé téve több ezer palesztin számára, hogy visszatérjen otthonába. ​
• Február 20.: A Hamász átadta négy izraeli túsz földi maradványait a Nemzetközi Vöröskeresztnek a Gázai övezet déli részén, Hán-Júniszban. ​
• Február 27.: A Hamász újabb négy izraeli túsz holttestét adta át Izraelnek a tűzszüneti megállapodás részeként. Ugyanezen a napon Izrael több mint 600 palesztin foglyot engedett szabadon. ​

Ezek az események jelentős hatással voltak a térség biztonsági helyzetére és a felek közötti bizalom alakulására.

2025 Január

A 2025-ös év Izraelnek tűzszüneti megállapodással indult, amely sikeres tárgyalás után jött létre a Hamásszal január 15-én. Hatálybalépése pedig január 19-én volt.  A létrejött megegyezés három szakaszból állt:

1. Első szakasz (6 hét): A Hamász 33 izraeli túszt engedett szabadon, köztük nőket, gyermekeket és időseket. Cserébe Izrael több száz palesztin foglyot bocsátott el. Az izraeli csapatok fokozatosan kivonultak a Gázai övezet sűrűn lakott területeiről, lehetővé téve a kitelepített palesztinok visszatérését otthonaikba. Emellett napi több száz segélyszállító teherautó belépését engedélyezték a területre.
2. Második szakasz: A tűzszünet folytatása mellett további túszok és foglyok szabadon bocsátására került sor. Az izraeli erők teljesen kivonultak a Gázai övezetből, és megkezdődött a humanitárius segélyek fokozott beáramlása, valamint az infrastruktúra helyreállítása. ​
3. Harmadik szakasz: A megállapodás utolsó fázisában a még fogva tartott túszok maradványait adták át, és megkezdődtek a tárgyalások Gáza újjáépítéséről és a hosszú távú béke feltételeiről. ​

A megállapodás létrejöttében jelentős szerepet játszottak Katar és Egyiptom közvetítői, valamint az Egyesült Államok kormányzata. Joe Biden amerikai elnök és Donald Trump megválasztott elnök egyaránt támogatták a tárgyalásokat, és üdvözölték az egyezség megszületését.

 

 

Izraeli belpolitikai reakciók

A tűzszüneti megállapodás vegyes reakciókat váltott ki Izraelben. Miki Zohar kulturális miniszter támogatta az egyezséget, hangsúlyozva a túszok hazatérésének fontosságát. Ezzel szemben Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter ellenezték a megállapodást, és kilátásba helyezték pártjaik kilépését a kormánykoalícióból, ha a háború nem folytatódik az első szakasz után. ​

Nemzetközi reakciók

A nemzetközi közösség üdvözölte a tűzszüneti megállapodást. Olaf Scholz német kancellár, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és António Guterres ENSZ-főtitkár egyaránt pozitívan értékelték az egyezséget, reményüket fejezve ki a régió stabilitásának növekedésével kapcsolatban.

 

Szerző: Hetzer Miklós

 

A Izrael-hírfigyelő, 2025. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Kína növekvő védelmi költségvetése és a nemzetközi feszültségek

Az év harmadik hónapjában számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A hónap elején a kínai kormány bejelentette, hogy 7,2 százalékkal növeli a védelmi kiadásait. Mondhatni ebben semmi meglepetés sincs, hiszen az elmúlt években is ennyivel emelkedett az ázsiai óriás hadseregének a költségvetése. Idén nemzetbiztonsági kiadásokra fordítják majd elsősorban az összegeket, de elmondható, hogy nemcsak Kína növeli a különböző védelmi kiadásokra fordított költségeket, hanem az egész világ. A hónap közepén találkozott és egyeztetett a Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese Ding Xuexiang és Ed Miliband brit energiabiztonságért felelős államtitkár. A találkozó célja az volt, hogy növeljék a két ország közötti együttműködéseket legfőképp a klímaváltozással kapcsolatban. Kína kész együttműködni az Egyesült Királysággal a kétoldalú kapcsolatok javításának és fejlesztésének érdekében, emellett olyan területen együttműködni, mint például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztések vagy az éghajlatváltozás közös kezelésében. Kína külügyminisztere a napokban felszólította az Egyesült Államokat, hogy tartózkodjon a kínai diákokkal szembeni diszkriminatív és korlátozó intézkedések bevezetésétől, hiszen az elmúlt napokban az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza hat amerikai egyetemnek küldött levelet, hogy az ott tanuló kínai diákokról készítsenek nemzetbiztonsági vizsgálatokat. Talán sokan nem is tudják, hogy az amerikai egyetemekre járó külföldi diákok egy negyede kínai állampolgár. Szintén ebben a hónapban történt, hogy Kína és Tajvan közötti szorosbeli középvonalat a kínai hadsereg 59 repülőgépe és 9 hajója átlépte. A tajvani védelmi minisztérium közleménye szerint fokozott figyelemmel követik a helyzet alakulását és ennek megfelelően reagálnak majd.

Szerző: Fodor Balázs

Japán felkészülése egy esetleges konfliktusra

Március 22-én egy trilaterális miniszteri szintű találkozón vett részt a japán külügyminiszter dél-koreai és kínai kollégáival. A találkozó célja a régió biztonságának stabilizálása, gazdasági együttműködés és egy potenciális trilaterális államfői csúcs előkészítése. A japán és kínai külügyminiszterek között téma volt a fukushimai katasztrófa utáni élelmiszer betiltás a radioaktivitásra hivatkozva. Természetesen ezen tiltás felülvizsgálata óriási előnyt jelentene Japán számára, hiszen ez lehetővé tenné az exportot a lélekszámban és anyagi forrásokban hatalmas kínai piacra, illetve újabb együttműködések előtt nyitná ki a kapukat.

Március 25-én a Japán Önvédelmi Erők egy új, egységesített parancsnoki rendszert vezetett be, melynek célja a haderő rugalmasabb és hatékonyabb vezetése. Ez egyfajta készültségnövelő eszközként is értelmezhető, hiszen a régió biztonságpolitikailag nagyon ingatag és Japánnak fel kell készülnie arra az eshetőségre is, ha az Egyesült Államok kivonná a szigetországon állomásozó csapatait. Ez a lépés főleg a kiszámíthatatlan dél-koreai és az agresszív kínai vezetés ellen irányul.  Továbbá, nem hivatalos információk szerint Japán a jövő év végéig hosszútávú csapásmérő eszközöket telepítene Kyushu szigetére.

Március 27-én nyilvánosságra hozott az ország egy evakuációs tervezetet, amely egy konfliktus esetén a Tajvanhoz közeli szigetekről 120.000 japán civil evakuálását tenné lehetővé.

Szerző: Harmath Barnabás

Tajvani kémügy és a fokozódó feszültség Kínával

Japán az elkövetkező hetekben vagy hónapokban gyakorlatokat fog tartani a Tajvanhoz közeli szigetein. A gyakorlatok célja felmérni, hogy mennyi idő szükséges a körülbelül 110000 japán állampolgár és 10000 turista kimenekítéséhez egy esetleges Tajvan elleni kínai invázió esetén. Előzetes becslések szerint körülbelül 6 nap lenne szükséges mindenki kimenekítésére és ezt hajókkal, illetve repülőkkel oldanák meg.

4 személyt ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon mert információkat adtak át a Kínai Népköztársaságnak, hárman közülük a tajvani elnök védelmét biztosító katonai alakulatban szolgáltak a negyedik férfi pedig a Védelmi Minisztériumban dolgozott, mint infokommunikációs tiszt. A nyomozás során kiderült, hogy 260000 és 660000 tajvani dollárt kaptak Kínából havonta azért, hogy fotókat készítsenek különböző információkról. Előreláthatólag 7 év szabadságvesztésre számíthat a 4 ember, de ez nem egyedi eset. 2024-ben 64 embert ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon a 2023-as 48-hoz és a 2022-es 10-hez képest. Ebből látszik, hogy a kínaiak most talán más megközelítést alkalmaznak vagy több embert vonnak be az akcióikba ezzel növelve a számát azoknak az eseteknek amikor fény derül a kémkedésre.

A tajvani elnök úgy hivatkozott Pekingre, mint egy ellenséges külső erő. Ezt valószínűleg arra az esetre lehet válasz amikor Peking Tajvanról azt nyilatkozta, hogy a „szoros közti béke” megsemmisítője és a krízis okozója. Emellett egyre nő a száma Kína „szürke zónás” támadásainak a száma és emiatt a tajvani közvélemény egyre jobban kívánja az ország fellépését Kína ellen

Szerző: Huszár Róbert

Az USA elkötelezett a Fülöp-szigetek védelme mellett és rakétákat telepít a kínai fenyegetésekre válaszul

 

2025. március 29-én Kína katonai járőrözést hajtott végre a Dél-kínai-tengeren, ezzel figyelmeztetve a Fülöp-szigeteket és a szövetségeseit, hogy hagyjanak fel “illegális követeléseikkel és provokációikkal”. Peking állítása szerint Manila külföldi hatalmakkal együttműködve destabilizálja a térséget, míg a Fülöp-szigetek szerint viszont Kína agresszív fellépése sérti az ország szuverenitását.

Kína katonai erődemonstrációjával adott választ Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere egy nappal ezt megelőző, március 28-án tett fülöp-szigeteki látogatására. Hegseth vizitje során határozottan kiállt Manila mellett, egyértelműen megerősítette Washington “megingathatatlan elköteleződését” a Fülöp-szigetek védelme mellett. Bejelentette, hogy az USA fejlett, hajó elleni rakétarendszereket (NSM) és pilóta nélküli tengeri járműveket telepít a térségbe, ill. a Balikatan nevű, évente megrendezett közös hadgyakorlatra, hogy elrettentse Kínát az esetleges agressziótól.

Közvetlenül Hegseth érkezése előtt Kína két H-6-os nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépet vonultatott fel a Scarborough-zátonynál, amelyet Kína 2012 óta magáénak vall annak ellenére, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság 2016-ban ezt elutasította ítéletében.

Március 28-án, az amerikai tisztviselő látogatása napján az USA, a Fülöp-szigetek és  Japán sem voltak restek, egymással karöltve haditengerészeti gyakorlatot hajtottak végre a Scarborough-zátonynál, ami során egy kínai fregatt barátságtalanul megközelítette a gyakorlatozó egységeket, de aztán tovább állt.

Szerző: Sánta Mária

 

Észak-Korea és a modern hadviselés

Kim Dzsongün ígérete a hadiipar bővítésére és a hadsereg fejlesztésére megvalósulni látszik. Az elmúlt hónap során tesztelték az első mesterséges intelligenciával működő drónokat, amelyek képesek önállóan felderíteni célpontokat, emellett hasznosak lehetnek az információ szerzés és a megfigyelés terén is. Mindezek Észak-Korea hírszerzési képességének megerősítésére szolgálnak, egyben kritikus elemei a modern hadviselésnek.

Továbbá hivatalosan is bemutatták az első légi korai előrejelző radarrendszert is. Ennek nagy jelentősége van, hisz képes észlelni az ellenséges repülőket vagy rakétákat, ami pedig segíthet javítani az ország elavult légvédelmi rendszerét. Kim azt is megjegyezte, hogy a fegyveres erők modernizálásához első számú prioritásnak kell lennie az AI alkalmazása.

Ezen új katonai technológiák kifejlesztésében valószínűsíthető Oroszország közreműködése, bár a hatékonysága megkérdőjelezhető, csakúgy mint az első elkészült nukleáris meghajtású tengeralattjárónak. Egyes elemzők szerint feltételezhetően nem korszerű, csak az ország „hiúsági programjának” része.

Az orosz kapcsolatok tovább virágoztak a hónap folyamán, amelynek egyik fénypontja Kim Dzsongün találkozója az orosz Biztonsági Tanács titkárával, Szergej Sojguval, ahol kifejezte megingathatatlan támogatását Oroszország felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a további 3,000 katona, amelyet az orosz haderők megsegítésére küldtek az elmúlt két hónapban. Ezen felül már most elkezdték az előkészületeket a Kim Dzsongün moszkvai és Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter phenjáni látogatásaikra.

Márciusban vették kezdetét az USA és Dél-Korea közös éves tavaszi katonai gyakorlatozásaik, amit Phenján határozottan elítélt és aggresszívnak minősített, csakúgy, mint azokat a haditengerészeti gyakorlatokat, amelyekben Japán is részt vett. Azt pedig különösképpen bírálta, hogy egyes hírek szerint Japán nagy hatótávolságú rakétaegységeket fog telepíteni Kjúsú (Kyushu) szigetére, amely Észak-Korea szerint veszélyezteti a regionális stabilitást. Tokió viszont cáfolta ezen értesüléseket.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra

 

Földmozdulás Mianmarban

Március 28-án a 7.7-es erősségű földrengés rázta meg Mandalay városát. A földrengés 1600 áldozatot követelt. A menekítést többnyire a civil lakosság hajtotta végre ásókkal 41 fokos hőségben. A segítségnyújtást megnehezíti a sérült úthálózat, a leomlott hidak, a sérült telekommunikáció és a polgárháború sújtotta országban való működés kihívásai.

4 évvel ezelőtt Mianmarban puccs történt, amikor az újonnan megválasztott elnököt Aung San Suu Kyi-t háziőrizetbe vették, ennek következtében a puccsot vezető tábornok Min Aung Hlaing lett az új, de facto vezető. Min Aung Hlaing választási csalásokra hivatkozva nyilvánította a 2020-as választásokat érvénytelenné. Mianmarban 1962 óta folyamatosak a fegyveres harcok a hadsereg (Tatmadaw) hatalom átvétele következtében. Ez egy enyhítési időszakot követett 2010 és 2020 között, amikor a demokratikus átmenet elindult. A 2021-es puccs hatására azonban ezek a polgárháborús viszonyok ismét fellendültek. Ezért különös, hogy március 26-án a tábornok szabad és tisztességes választásokat hirdetett meg 2025 végére és szorgalmazta, hogy a polgárháborús ellenfelei is vegyenek részt. A választások megtartása számos szempontból problémás, elsősorban választásokat rendezni polgárháborús körülmények között nem egyszerű, másodszor a katonai junta az ország felénél is kevesebb területet ural és végül, de nem utolsó sorban 2 nappal a bejelentés után egy földrengés sújtotta a fővárost. 30-án egy 5.5-ös utórengés rázta meg ismét a helyieket.

Szerző: Lázár Sebastian

 

Dél-Koreai politikai válság és elnöki ügyek

2025. március 8-án Jun Szogjol, a hivatalából felfüggesztett dél-koreai elnök szabadon távozhatott, miután a bíróság megszüntette a lázadás okán kiadott elfogatóparancsot, aminek értelmében január 15. óta volt letartóztatásban. Ezzel azonban még korántsem ért véget a felfüggesztett elnök ügye, továbbra sem láthatja el hivatali tisztségét addig, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz ítéletet arról, hogy visszahelyezi a pozíciójába. Ezenfelül jelenleg is folyamatban van az a büntetőeljárás, amit a december elején önkényesen kihirdetett hadiállapot miatt indítottak az elnök ellen. A döntés után az elnök több mint 55 000 támogatója gyűlt össze a fővárosban, miközben az Alkotmánybíróság közelében 32 500-an tüntettek a szabadon engedése ellen. A legnagyobb ellenzéki párt, a Demokrata Párt is bírálta az ügyészek azon döntését, hogy nem fellebbezték meg a bírósági ítéletet, mindemellett a párt sürgette az Alkotmánybíróságot, hogy a lehető leghamarabb távolítsa el Jun Szogjolt a hivatalából. A Gallup Korea kutatócég felmérése szerint jelenleg a koreaiak többsége (59%) támogatja a felfüggesztett elnök végleges eltávolítását a hivatalából, míg a koreaiak 35%-a ellenzi azt.

Március 24-én újabb fordulat következett be a hadiállapot körüli ügyben, ugyanis az Alkotmánybíróság visszahelyezte megbízott elnöki tisztségébe Han Dokszu miniszterelnököt. A miniszterelnököt Jun Szogjol felfüggesztett elnök helyére nevezték ki ideiglenesen elnöknek még decemberben, de nem sokkal később, december 27-én őt is felfüggesztették a pozíciójából, miután a dél-koreai nemzetgyűlés megvádolta, hogy segített az elnöknek a hadiállapot kihirdetésében, valamint később megakadályozta az elnök elleni indított vizsgálatokat azzal, hogy nem nevezett ki bírákat az Alkotmánybíróság megüresedett posztjaira, amelynek döntenie kellett Jun Szogjol menesztésének jóváhagyásáról. Az alkotmánybíróság a döntését azzal indokolta, hogy nem volt elég bizonyíték arra, hogy a miniszterelnök részt vett a hadiállapot bevezetésében, illetve az alkotmányt és a törvényeket sem sértette meg, így nem indokolt a hivatalából való eltávolítása.

Jelenleg mind a dél-koreai, mind a nemzetközi közösség érdeklődve várja az Alkotmánybíróság Jun Szogjol elnökkel kapcsolatos ítéletét. Ha ugyanis a felfüggesztett elnök menesztéséről határoznak, akkor a döntést követő 60 napon belül új államfőt kell választani Dél-Koreában, ami számos változást hozhat a hazai politikában és a nemzetközi kapcsolatok terén is.

Szerző: Knipfer Noémi

Szerkesztő: Lázár Sebastian

A Távol-Kelet, 2025. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) és Kína közötti kapcsolat egészen az államalapításukig nyúlik vissza. Nem sokkal a megalakulásuk után 1949. október 6-án diplomáciai kapcsolatot kötöttek egymással, amellyel nem csak egy ideológiai hasonlóságokon alapuló szövetség vette kezdetét, de egy időnként hullámzó, különböző külső tényezők hatására változó viszony alakult ki. Ennek ellenére a két állam egymástól elszakíthatatlan, ahogy Mao Ce-tung jellemezte a kapcsolatot: „ajkak nélkül a fogak hidegek”, ezzel utalva a szoros viszonyra és az egymásra való utaltságra, persze különböző okok miatt, sokkal inkább stratégiai érdekek által vezérelt megfontolások végett.

Észak-Korea és Kína között mai napig egy erős gazdasági és politikai kötelék van, viszont ezt a közeli kapcsolatot számos tényező próbára teszi. Ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon a két ország közötti jelen viszony, elengedhetetlen kitekintést tenni a történelmi múltra is.

 

A kétoldali kapcsolat kezdete és története

A két távol-keleti országnak a viszonya közel sem kezdődött zökkenőmentesen. Ugyan a közös ellenszenv a japán gyarmati uralom, a Koreai-félszigeten bekövetkező változások, egyben az Amerikai Egyesült Államoknak a jelenléte a szomszédságban egy lapra helyezte az érdekeiket, ettől függetlenül nem mindenben volt teljes az egyetértés.

Dél-Korea megtámadásáról Mao Ce-tung (Mao Zedong) állítólagosan nem kapott idejében tájékoztatást, így kezdetben nem is vett részt a háborúban, később viszont Kim Ir Szen (Kim Il Sung) mégis a támogatását kérte, amikor már rosszabra fordult a helyzet. A Kínai Népköztársaság „önkéntes” csapatokat küldött az országba, miután Sztálin is felszólította a segítségnyújtásra. Kína nem engedhette, hogy szövetségesét megsemmísitsék.

Az idők alatt számtalan állami és nem hivatalos találkozóra is sor került a két ország vezetői között. Egyik kiemelkedő esemény az 1961. július 11-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés volt, amelynek kulcsmotívuma, hogy Kína köteles katonai segítséget nyújtani Észak-Koreának, amennyiben azt támadás éri – akár az USA, akár a Koreai Köztársaság részéről –, abban az esetben viszont, ha ő a kezdeményező, akkor semleges pozícióban marad. Ez arra enged következtetni, hogy Kína csak bizonyos keretek között támogatja Észak-Koreát, de nem fog minden esetben mellette kiállni. A szövetség okozta közelebbi viszonyt hamar felváltja annak ellenkezője, mikor az 1960-as évek második felében Kínában kibontakozóban volt a kulturális forradalom. Ennek kiéleződése 1967-re tehető, amikor is Kínában Kim Ir Szen-ről és az észak-koreai belső vitákat elítélő fali plakátok jelennek meg. A kapcsolat 1970-ben stabilizálódik, mikor sor kerül az első találkozásra Csou En-laj (Zhou Enlai) Phenjánba (Pyeongyang) való utazásával. Megbeszélésre és felidézésre került a két ország barátsága, közös érdekei, de közös aggodalmaik is.

A jó viszonyt egy újabb kellemetlen esemény árnyékolja be, hiszen 1975-ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kína támogatását kéri egy új háborúba, egész pontosan Dél-Korea megtámadásában, ezt viszont Peking határozottan elutasította. Ezáltal megint csak jól kirajzolódik milyen Kína viselkedése szövetségeséhez, mi több a kettejük közötti erőviszonyoknak megoszlása is. A barátságos jellegét a kapcsolatnak bár 1978-ra helyreállították, nem lesz maradandó.

A Kínai Népköztársaság 1992-ben normalizálja viszonyát Dél-Koreával és diplomáciai kapcsolatot kötnek. Ez nyílvánvaló feszültséget okozott a két ország között, nem beszélve az Észak-Korea felé irányuló különböző kedvezmények megtagadásáról, amelyet addig kínált számára. Ettől a ponttól kezdve valamilyen szinten állandósult a súrlódás a mindkét oldalról érkező intézkedések és lépések által. Észak-Korea az atomsorompó-egyezményből való 2003-as kilépését, aztán a 2006-ban végrehajtott első atomfegyver-kísérletét sem nézte jó szemmel Kína, „botrányos és arcátlan” húzásnak nevezte azt. Kína támogatta az ezt követő ENSZ szankciókat, beleértve a 2013-ban és 2016-ban kivetett szankciókat is, hiszen ellenezte Észak-Korea nukleáris programjának ilyen mértékű kiterjesztését. Ezen cselekedetek egyoldalú szankciókhoz is vezettek Peking részéről 2017-ben. Ugyanebben az évben a KNDK az Egyesült Államokkal is egy kiélezett helyzetbe került, amit Kína nehezményezett.

A kialakult nyugtalan és hektikus szituációt következő évben fogják valamelyest enyhíteni és elsimítani, ugyanis Észak-Korea mind az Egyesült Államokkal, mind Dél-Koreával kommunikációt fog folytatni, és találkozásokra is sor kerül Kim Dzsongün (Kim Jong Un) és a két másik állam vezetője között. Ezen közeledést Kína támogatta, hiszen enyhült a térségben felmerülő kritikus állapot, viszont azt kevésébé tartotta előnyösnek, hogy ő ebből kimarad. Észak-Korea Kínához való kötöttségét ezáltal megszegte, elkezdett egy bizonyos „alárendeltebb” helyzetből kilépni, ahol megtudja maga oldani a problémáit Kína segítsége nélkül. Ennek köszönhetően Pekingnek ezen változtatnia kellett. 2005 óta először 2019-ben fog kínai vezető ellátogatni Phenjánba, ahol Hszi Csin-ping (Xi Jinping) elnök a két ország kapcsolatának a megerősítéséért tett erőfeszítéseket. Ezt a kapcsolat helyreállítást azt is kiegészítette, hogy 2021-ben az 1961-es szövetségi szerződést megújították, amit a KNDK „erős fegyvernek” nevezett az imperializmus ellen. 2018-tól kezdve mindenképp egy felívelő szakasza volt a két ország kapcsolatának, ez viszont 2022-ben megváltozott.

 

Jelenlegi kapcsolat: újabb hullámvölgy és új barátság

A 2022-ben Ukrajna ellen indított orosz „különleges katonai hadművelet” teljesen megrázta a globális politikai rend alakulását. Nem csak az adott területet éríntette az invázió, de az egész nemzetközi életet felforgatta az esemény. A támadást követően országok sora egyértelműen elítélte az orosz megszállást, ennek ellenére voltak olyanok is, akik kiálltak a tett mellett, mivel igazoltnak tartották azt. Ezen államok közé tartozott például Észak-Korea, amit bizonyít az is, hogy a 2022 júliusában Ukrajna keleti részén elfoglalt két területet Phenján elismerte függetlennek. Míg a KNDK nyíltan kifejezte támogatását, Kína ezzel szemben hallgatott az ügyben, és inkább semleges álláspontot képviselt, de mindenképp közelről figyelte az események alakulását. De miért is van ez?

A 2022-es támadás óta az Oroszország és Észak-Korea közötti viszony csak mélyülni látszik. Az év során a két vezető egymásnak küldött levelekben fejezték ki szándékukat egy szorosabb bilaterális kapcsolat kialakításában, egyben ígéretet tettek egy megerősített stratégiai és taktikai együttműködésre is. 2023-tól kezdve Észak-Korea már nem csak szavakkal támogatta Oroszországot, hanem tűzérségi fegyverek szállítását is kezdeményezett részére, viszonzásképpen pénzügyi támogatást, élelmiszereket és haditechnológiai segítséget nyújtott Moszkva. 2023 szeptemberében egy látogatásra is sor került Kim Dzsongün által a Vosztocsnij űrrepülőtéren, következő év júniusában pedig Phenjánban találkozott a két vezető. Ez az esemény kiemelkedő volt a kapcsolat fejlődése szempontjából, hiszen megkötnek egy átfogó stratégiai partnerségről szóló szerződést, amely tartalmaz egy védelmi klauzulát is. Ennek értelmében bármelyik felet támadás ér, a másik fél segítséget kell nyújtson, legyen szó katonai vagy bármilyen jellegű segítségről. A talalálkozásról és a szerződés kötésről Kína mit sem tudott, így a történelem megismételte önmagát, hasonló szituáció alakult ki, mint a koreai háború idején. A kapcsolat következő szakaszba lépett, amikor 2024 októberétől már észak-koreai katonák is megjelentek a fronton. Ezzel Észak-Korea tulajdonképpen „belépett” orosz-ukrán háborúba, ugyanakkor az európai politikába is megjelent.

Oroszország és a KNDK szövetsége szinte történelmi mélypontra taszította az észak-koreai és kínai kapcsolatokat, ma pedig a „fagyos” szóval tudnák a legjobban jellemezni a viszonyt, ami kialakult a két ország között. Arról nem is beszélve, hogy egy belső információkat jól ismerő forrás szerint Kína észak-koreai nagykövete távozott az országból, tiltakozva a Moszkva és Phenján szoros katonai együttműködése ellen még 2024 októberében.

 

Peking válasza és „problémája”

Ahogy fentebb az már említve volt, Kína kivonta magát mindenféle határozott megnyilvánulásból és nem tanúsított semmilyen elköteleződést bármelyik oldal felé, se az orosz-koreai, se a nyugati országok felé. Ezt több okból is tette.

Először is, egy kellemetlen szituációba került, hiszen Észak-Korea, az egyik legfőbb szövetségese – bár ez inkább fordítva mondható el –, talált magának egy másik partnert Oroszország személyében, amellyel szinte „helyettesítheti” Kínát. Ezzel a lépéssel Pekinget újra kihagyta a nagyhatalmi játszámából, csakúgy, mint a Donald Trumppal való tárgyalásai során Kim Dzsongün. Igaz, bizonyos szempontból, nem is biztos, hogy részese szeretne lenni, legalábbis nem olyan formában és mértékben, hogy az sértse és veszélyeztesse érdekeit, de erről még a későbbiekben lesz szó.

Kína és Észak-Korea kapcsolata egy kölcsönös függésen alapul. Ez a függés mindkét részről más minőségű, sok esetben aszimmetrikus függésnek szokták nevezni: míg Kínának stratégiai szempontból van szüksége Észak-Koreára, addig utóbbinak gazdasági helyzete és fennmaradása függ Peking döntéseitől. A KNDK kereskedelmében Kína meghatározó szerepet tölt be: 2023-ban az ország exportjának 73,6%-a, míg importjának 96,6%-a Kínához köthető. A különboző szankciós csomagok hatására ugyan csökkenés tapasztalható a számokban, 2020-ban pedig drasztikusan visszaesett a kereskedelme Kínával, ennek ellenére az illegális csempészet által a gazdasági kapcsolatok nem tűntek el egészen. A visszaesések olyan mértékűek voltak, hogy 2020-ban az export fő cél országa nem Kína, hanem Pápua Új-Guinea lett, illetve hasonló tendencia figyelhető meg az import szempontjából is 2021-ben. Viszont 2023-ra megközelítőleg visszaállt a gazdasági volumen a 2019-es szintre. Ezen értékek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Észak-Korea gazdasági függése Kínától rendkívüli erős, egyenesen példátlan mértékű. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a 2022-től kezdődő kevésbé előnyös politikai és diplomáciai kapcsolat nem befolyásolta a gazdasági kapcsolatokat, így ez által is a szükségesség a két ország részéről egymás felé jól kimutatható.

Kína szempontjából Észak-Korea egy olyan pufferállam, amely védelmet nyújt számára olyan országok felől, mint az USA, Dél-Korea vagy Japán. Tulajdonképpen egy határt képez. Ennek megfelelően ehhez a fajta stratégiai védelemhez Kínának szüksége van arra, hogy kapcsolatot ápoljon Phenjánnal, hiszen csak így van biztonságban ő maga is. A KNDK esetleges összeomlása regionális – de akár globális – felfordulást, nem kívánt háborút is okozhat, mindazonáltal rengeteg észak-koreai menekültet jelentene, amely mind Kínába venné az irányt. Egy ilyen szcenárióban valószínű Kína határossá válna Dél-Koreával, ezáltal pedig már csak egy lépés az USA is, amely a régióban talán túl nagy befolyást és kezet kapna, Kína pedig valamelyest „háttérbe szorulna”. Ez természetesen Kínának nem lenne előnyös. Ennek elkerülése végett Pekingnek érdeke Észak-Korea fenntartása, amelyet gazdaságilag, pénzügyileg, bizonyos helyzetekben politikailag is támogat (itt megemlíthetőek Észa-Korea nemzetközi fórumokon való védelme). Ezeket figyelembe véve Phenján sok esetben inkább teher Kínának, hiszen el kell tűrnie olyan szituációkban is, mint például az aktuális helyzet.

Az Észak-Korea és Oroszország közötti folytonosan felfelé ívelő diplomáciai kapcsolat, de főleg a katonai kötelék az utóbbi időszakban igen csak sok aggodalmat jelentett az Egyesült Államok és Kína számára is. Utóbbi esetében ez a kötelék több kellemetlenséget is okoz: amellett, hogy kimarad a geopolitikai folyamatok alakításából és Phenján talált egy alternatívát magának – bár valószínű Moszkva nem menne olyan szintig a segítségnyújtásban, mint Peking –, Kína nem is szeretne hivatalosan belefolyni a két ország szövetségébe, hiszen az által az Európai Unió hozzájuk hasonló ellenségnek tekintené, ezzel pedig elvesztené egyik fontos kereskedelmi partnerét. Kína annál inkább szeretne egy semleges mediátor szerepében megjelenni, aki nem nem foglal állást egyik fél mellett sem, de képes befolyásolni a helyzet alakulását. Kína nem fogja nyíltan támogatni a kettejük szövetségét, sőt a napjainkban elterjedt „felemelkedés vagy felfordulás”, másnéven az „autokráciák tengelyét” sem („axis of upheaval”). Ez a tengely négy országot foglal magába: Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán, amelyeknek gazdasági, katonai és politikai együttműködése többé-kevésbé bővülni látszik az utóbbi időkben. Ennek eredményeképpen Peking nem szeretne legalábbis nyíltan szerepet vállalni ebben sem, hiszen a Nyugat számára egyértelművé válna, hogy Kína ki mellett is áll. Ugyanakkor el kell tűrnie Észak-Korea elhajlásait, időnkénti átpártolását, eltávolódását tőle, hiszen így legalább nem válnak teljes mértékben ellenségekké és Phenján sem fog hasonlóan gondolni Kínára, tehát adott esetben még beleszólhat tevékenységébe és tárgyalásra bírhatja. De ettől független limitált Kína Phenján feletti hatalma és befolyása.

Egy másik probléma, ami felmerül az új barátság kapcsán, a következő: azáltal, hogy Észak-Korea beavatkozik az európai ügyekbe (ez alatt az Oroszországnak való fegyver szállítást és a katonák jelenlétét a harcban kell érteni), Ázsiát közelebb hozza Európához és a NATO figyelme ezzel a távol-keletre terelődik, sőt párbeszédeket is kezdeményez Dél-Koreával és Japánnal, de akár egy „kelet-ázsiai NATO” gondolata is felmerülhet. Kínának ez megint csak újabb aggodalomra ad okot, hiszen nem csak ő jelent akkor befolyást a régióban, ezenfelül előtérbe kerülhet a Koreai-félsziget problémája is, amely ugyancsak feszültségeket fog okozni.

 

További magyarázat a kétoldali kapcsolat jellegére

Kína érdeke tehát a meglévő status quo fenntartása, ezért nem fogja se Észak-Koreát bírálni, de a Nyugattal sem fog bármilyen ellenük létrehozott szövetségbe lépni. Fontos számára továbbá a Koreai-félsziget stabilitása, tehát egy esetleges háború elkerülése. Ezért is ellenzi Peking Észak-Korea fokozódó nukleáris programját, ami viszont prioritást élvez Phenján számára. Oroszországtól ugyanakkor megkapja erre a támogatását – nem elfelejtendő, hogy a Szovjet Unió nyújtott segítséget az észak-koreai nukleáris kutatóközpont létrehozásában is –, így jelentősen csökken annak valószínűsége, hogy a közeljövőben eltávolódik Moszkvától. Észak-Korea tulajdonképpen talált egy alternatívát a kínai szövetségre, ugyan Oroszországnak a jelenlegi kölcsönös segítségnyújtás előnyös, kérdés, hogy hosszútávon is szeretné-e ezt a szerepet átvállalni. Bár a béke folyamatban Vlagyimir Putyin a BRICS országokon kívül Észak-Koreát is szívesen látná. Ettől függetlenül mind Kínának, mind Oroszországnak a KNDK egy „társ a pokolból”, ugyanis jelentős anyagi forrásokat emészt fel.

Az orosz-ukrán háború végetértével – persze ez függ a háború lezárásának körülményeitől is –, amennyiben az Oroszország és Észak-Korea közötti kapcsolat meggyengülne, Phenján újra Peking felé fordul majd, hogy biztosítsa támogatását.

A kínai és észak-koreai kapcsolatok nem csak politikai vagy gazdasági tényezőkön múlik, de bizonyos tradicionális kulturális sajátosságokon is. Sok esetben lehet olvasni olyan összehasonlításokat, mint Kína a nagytestvér, Észak-Korea a kistestvér, vagy akár egy apa-fiú viszony is kirajzolódik. A tradicionális államközi kapcsolatoknak az alapja a kisállamok és nagyhatalmak általi meghatározott szerepek betöltése: míg Észak-Korea egy kis- vagy pufferállamként alárendeli magát bizonyos mértékben, addig Kína nagyhatalomként gondoskodó, paternalisztikus szerepet ölt, aki biztonságot nyújt a kisállamnak és megvédi azt. Ezt a konfuciánus értékekkel is lehet azonosítani: az apa védelmet nyújt, de a fiú tiszteletet kell mutasson érte. Ez a tisztelet viszont nem minden esetben fog kialakulni. Ettől függetlenül Kína, még ha érdekeit sértik is, nem fog fellépni a be nem avatkozás elve végett. Mindkét államnak rendkívül fontos a szuverenitás fogalma, Észak-Korea esetében ez visszavezethető a japán gyarmati uralom éveire. Ennek értelmében ez szab egy bizonyos korlátot a bilaterális kapcsolatokban és ez fogja leginkább meghatározni a kínai és észak-koreai viszonyt.

Kína tehát bármilyen provokatív lépés ellenére csak abban az esetben fog valamilyen szintű nyomást gyakorolni Észak-Koreára, ha az a szuverenitását veszélyezteti, de akkor sem túl intenzíven, hiszen azzal ellenségeskedés és feszültség fog kialakulni kettejük között, egyben a térségben is.

 

Jövőbeli kilátások    

A jelen állás szerint, Észak-Korea és annak nukleáris ambiciói marad a régió, de a globális világ egyik fő kihívása, amelyben Kína eddigiekkel eltérően minden bizonnyal szeretne szerepet vállalni. A krízis enyhítésének végett még akár egy lehetséges dél-koreai és japán együttműködés is szóba kerülhet, ami szintén jelentős hatással lehet a bilaterális kapcsolatuk alakulására. Ugyanakkor az USA izolacionista politikája is megemlíthető, mint befolyásoló tényező, hiszen abban az esetben, ha Washington nem kíván hasonló párbeszédeket folytatni Phenjánnal, mint az első Trump-adminisztráció alatt, akkor Kína továbbra is meghatározó nagyhatalom maradhat a Távol-Keleten, és az Észak-Koreával való viszonya is előnyösebb pozícióba kerülhet.

 

Konklúzió
Összegzésként elmondható, hogy Kína és Észak-Korea között egy szoros politikai és gazdasági kötelék rajzolódik ki, viszont ezt a viszonyt időnként befolyásolja a nemzetközi élet egyéb szereplői és eseményei. A bilaterális kapcsolatok már az elejétől fogva ezt a hullámzó tendenciát mutatták, és végigkísérte napjainkig annak jellege. Az együttműködés ennek következtében nem minden esetben jelent kedvező diplomáciai kapcsolatokat, viszont a kölcsönös függés biztosítja a szövetség erősségét és szükségességét, egyben elutasítja a kapcsolat teljes megszakításának lehetőségét.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita

A Észak-Korea és Kína kapcsolatának alakulása az aktuális nemzetközi viszonyok fényében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Jean-Bosco Kotondoanfio et Hudant-Joseph Bongambo ont été élus, ce mercredi 2 avril, respectivement gouverneur et vice-gouverneur de la province du Nord-Ubangi.

Cette élection a été organisée par la Commission électorale nationale indépendante (CENI) dans le cadre des scrutins pour les postes de gouverneur et de sénateurs de cette province.

Le commissaire divisionnaire Israël Kantu Bankulu  a été nommé, ce 2 avril, commandant de la Police nationale congolaise (PNC) pour la ville de Kinshasa. Il succède au commissaire Blaise Kilimbalimba, désormais affecté comme commandant de la Police dans la province du Haut-Katanga.

Ces nominations et mutations au sein de la PNC ont été annoncées à travers une série d’ordonnances présidentielles lues à la télévision nationale.

Alors que la semaine touche à sa fin, les conditions météorologiques continuent d’évoluer, apportant leur lot de variations. Pour ce jeudi 3 avril, les prévisions […]

L’article Prévisions météo en Algérie : vents forts et vents de sable persistants ce jeudi 3 avril est apparu en premier sur .

Ob und wann der Gazastreifen wiederaufgebaut wird, ist angesichts der neuer­lichen Kämpfe zwischen Israel und der Hamas ungewiss. Sollte es dazu kommen, dürf­te der von Ägypten vorgelegte Wiederaufbauplan die zentrale Grundlage bilden. Besonders profitieren könnte dann ein Netzwerk aus Wirtschafts- und Sicherheits­akteuren rund um Ibrahim al-Argani – einen Unternehmer mit engen Verbindungen zum Umfeld von Präsident Abdel Fattah al-Sisi, der bereits in der Vergangenheit Geschäfte mit der prekären Lage im Gazastreifen gemacht hat. Daher sollten Deutschland und seine europäischen Partner, die den ägyptischen Plan unterstützen, auf größtmögliche Transparenz und Rechenschaftspflicht drängen. Andernfalls drohen nicht nur eine unzureichende Berücksichtigung palästinensischer Interessen sowie überhöhte Kosten, sondern auch eine weitere Stärkung des autoritären Herrschaftssystems in Ägypten.

Die Ukraine hindert Russland seit drei Jahren daran, seinen völkerrechtswidrigen Angriffskrieg siegreich zu beenden. Über lange Phasen des Krieges befanden sich die Konfliktparteien in einem militärischen und diplomatischen Patt. Nun hat US-Präsi­dent Donald Trump sich mit dem Aggressor Russland solidarisiert. Der Grundsatz »Nichts über die Ukraine ohne die Ukraine«, der die westliche Politik seit Februar 2022 anleitete, gilt für Washington nicht mehr. Trump hat das internationale Umfeld des Krieges und das Gleichgewicht zwischen den Parteien fundamental verändert und den Weg zu einem russischen Diktatfrieden geöffnet. Um einen solchen zu ver­hindern, ist schnelles und entschiedenes europäisches Handeln nötig. Die nächste Bundesregierung muss dabei aus dem Stand eine Schlüsselrolle übernehmen.

Le président de la délégation spéciale de l'arrondissement 3 de Ouagadougou, Christophe Kaboré, accompagné de responsables de la SONABEL et de la SOPAFER-B, a effectué une visite de terrain dans les quartiers Nonsin et Rimkiéta.

Cette sortie vise à constater l'effectivité de la libération des emprises des rails et des poteaux à haute tension, après plusieurs mois de sensibilisation.

Depuis 2023, des campagnes ont été menées pour informer les populations occupant ces zones à risque des dangers encourus et de l'obligation de les libérer. Une dernière rencontre de sensibilisation, qui s'est tenue le 27 février dernier, donnait aux riverains un délai jusqu'au 30 mars 2025 pour quitter ces espaces.

Les responsables sont satisfaits du constat

Selon le président de la délégation spéciale de l'arrondissement 3 de Ouagadougou, Christophe Kaboré, la municipalité se réjouit de constater que les habitants ont majoritairement respecté ces consignes, ce qui va faciliter l'opération sans recours à la force.

« C'est avec satisfaction que nous constatons que ces occupants ont obéi à notre mot d'ordre. Ils nous ont accompagnés en libérant les lieux sans qu'il n'y ait trop de force. Et nous tenons à leur dire merci. Notre sortie de ce matin vise d'une part à constater l'effectivité des libérations et à évaluer d'autre part, en termes de logistique, les moyens à mettre en œuvre pour mener une opération de salubrité car si vous voyez toutes ces emprises qui ont été libérées, il y a encore des déchets, des ordures et des débris. Nous allons donc envisager dans les prochains jours une opération de nettoyage », a précisé le PDS.

Il a également rassuré que la mairie accompagnera les personnes concernées par le déguerpissement dans leur relogement.

Du côté de la SONABEL, le chef du département de transport, Mamadou Coulibaly, s'est dit satisfait du constat car il a rappelé que l'occupation anarchique de ces zones entravait les travaux de maintenance des infrastructures électriques, mettant en danger les riverains et l'ensemble du réseau.

« Nous constatons que les actions de sensibilisation ont porté leurs fruits, puisque beaucoup ont libéré les couloirs. Cela va nous permettre, en ce qui concerne la SONABEL, de mieux entretenir les lignes, car leur présence compliquait les interventions de maintenance. Selon les textes, l'emprise du couloir de la ligne est de 50 mètres, soit 25 mètres de chaque côté de l'axe de la ligne. Dans ce couloir, personne ne doit s'installer, car il faut respecter les normes de sécurité. Il est interdit de toucher un conducteur, même s'il est tombé à terre, car il peut toujours conduire le courant. Certains occupants étaient installés sous les conducteurs, à une hauteur dangereuse, ce qui les exposait à de graves risques que sont l'électrocution et les incendies. Si un conducteur tombe au sol, il peut provoquer un incendie à cause des herbes et des déchets inflammables présents aux alentours et cela peut embraser tout un quartier », a déclaré le chef du département de transport de la SONABEL, Mamadou Coulibaly.

Une opération de salubrité est prévue pour la semaine prochaine afin de rendre les espaces propres

Le directeur d'études et développement de la SOPAFER-B, Mohamed Derra, tout en manifestant sa satisfaction, a également souligné l'importance de cette initiative pour la sécurité ferroviaire. La réglementation, à leur niveau, exige aussi un périmètre de 25 mètres de part et d'autre des voies ferrées pour prévenir les accidents et protéger les installations.

« Nous nous réjouissons de cette initiative, qui est le fruit d'une sensibilisation menée depuis 2023. Aujourd'hui, voir ces emprises libérées est une avancée majeure, car cela répond à un double objectif qui est de respecter la réglementation et assurer la sécurité des personnes et des biens. Libérer les emprises garantit la sécurité des convois ferroviaires, mais aussi celle des personnes vivant à proximité. La présence d'occupants anarchiques contribuait à la dégradation des infrastructures ferroviaires et augmentait les risques d'accidents », a indiqué le directeur d'études et développement de la SOPAFER-B, Mohamed Derra.

Les autorités ont appelé à une prise de conscience nationale car même si c'est l'arrondissement 3 qui est concerné aujourd'hui, le phénomène s'étend à tout le Burkina Faso.

« Nous sommes à Ouagadougou, dans l'arrondissement 3, mais ce problème concerne tout le pays. Le message s'adresse donc à tous, partout au Burkina. Toute personne installée à moins de 25 mètres d'une voie ferrée ou d'une ligne électrique doit libérer l'emprise avant que des mesures coercitives ne soient prises. Nous invitons donc toutes les personnes concernées à procéder d'elles-mêmes à une libération tranquille des emprises. C'est dans leur intérêt et dans celui de la nation », a ajouté le directeur d'études et développement de la SOPAFER-B.

Comme l'a indiqué le président de la délégation spéciale, une opération de salubrité est prévue pour la semaine prochaine afin de rendre ces espaces libérés praticables.

Hanifa Koussoubé
Lefaso.net
Crédit photo : Bonaventure Paré

Interpellés pour des infractions routières, 75 jeunes burkinabè ont passé la fête de Ramadan autrement, selon les images diffusées par la télévision nationale, mardi 1er avril. Non ce n'est pas un poisson d'avril. Sanctionnés par des travaux d'intérêt général, ces gamins ont été conduits sur un chantier où ils ont participé au nivellement d'un tronçon de 500 mètres destiné à être pavé.

Acrobaties sur la voie publique, violations des feux tricolores et circulation à contresens… tels sont les errements dont se sont rendus coupables ces jeunes individus qui avaient érigé la chaussée en terrain de jeu. Mal leur en a pris. Ils ne sont pas près d'oublier cette journée où leurs frasques ont connu une issue amère. Tandis que leurs pairs se délectaient de plats fumants de riz gras, et se gavaient de poulets, eux retroussaient leurs manches et inhalaient la poussière du chantier.

Dans ce premier coup de filet, l'on dénombre 75 jeunes dont neuf filles. Cette grosse prise vient rappeler l'ampleur de l'irresponsabilité de certains Burkinabè, surtout des jeunes. L'incivisme n'a pas d'âge. Ces comportements, souvent motivés par une recherche d'adrénaline ou une volonté de bravade, mettent en danger non seulement la vie de ceux qui les pratiquent, mais également celle des autres usagers : piétons, automobilistes, motocyclistes. La voie publique n'est pas un terrain de jeu, et les règles de circulation ne sont pas de simples suggestions, mais des impératifs pour garantir la sécurité de tous.

Il est temps que la route redevienne un espace de circulation sûr pour tous. Les acrobaties dangereuses et les infractions au code de la route ne sont pas des actes anodins, mais des comportements à risque qui peuvent avoir des conséquences tragiques.

L'initiative des autorités d'allier sanction et sensibilisation est un pas dans la bonne direction, mais elle doit s'inscrire dans une stratégie à long terme visant à inculquer à la jeunesse le sens des responsabilités et le respect des lois et de la vie humaine. Pour le prochain coup de filet, l'autorité doit s'attaquer à présent aux adultes qui, bien que n'ayant plus l'agilité nécessaire aux acrobaties, excellent dans la transgression des feux tricolores, le non-respect des panneaux stop, des passages piétons et l'usage intempestifs de leurs téléphones en circulation.

Ce type de travaux d'intérêt commun doit également être étendu aux auteurs des nuisances sonores et pollueurs de notre environnement. Quiconque souille le bitume de déchets plastiques, effectue des dépassements hasardeux ou se livre à des stationnements inconsidérés devrait connaître le même sort que ces jeunes. Ces individus pourraient donner un coup de main à la Brigade verte en nettoyant les routes ensablées par endroits, curer les caniveaux et nettoyer les retenues d'eau.

Au-delà de l'action répressive et de la sensibilisation qui s'en est suivi , une réflexion plus globale s'impose. Comment renforcer l'éducation à la citoyenneté dès le plus jeune âge ? Quels rôles doivent jouer les familles, les écoles, les leaders communautaires et les autorités pour inculquer le respect des règles et le sens des responsabilités ? Comment offrir des alternatives à cette énergie débordante, notamment en détectant et en formant des futurs talents dans la discipline du motocross, pour les adeptes des cascades ? Chaque année à Saaba, de nouveaux talents se laissent découvrir.

En attendant, espérons que les travaux d'intérêt général infligés à ces jeunes Burkinabè vont éviter, ou à tout le moins réduire, la récidive.

HFB
Lefaso.net

Il y a un an le Sénégal a porté au pouvoir Bassirou Diomaye Faye le plus jeune président de son histoire. Cette élection du 24 mars 2024 a battu tous les records. Le candidat élu est sorti de prison pour une campagne de quelques jours. Campagne autour du programme du parti PASTEF (Patriotes africains du Sénégal pour le travail, l'équité et la fraternité) qu'il a cofondé avec Ousmane Sonko dont la candidature à la présidentielle n'a pas été acceptée. Et il a remporté haut la main avec 54,28% des suffrages au premier tour la présidentielle. Ce qui est une première pour un candidat de l'opposition au pays de la Teranga.

C'est historique cette victoire du PASTEF qui en une dizaine d'années d'existence a conquis le pouvoir et a jeté dans les poubelles de l'histoire des formations plus anciennes et des cadors de la politique du Sénégal. Quelques mois auparavant, le monde entier se demandait si le Sénégal aussi allait sombrer, et abandonner la démocratie pour le troisième mandat du président Macky Sall avec le décret reportant l'élection présidentielle ? Le pays était en crise avec un pouvoir qui ne voulait pas partir et se savait condamner par la mobilisation de la jeunesse autour de la candidature du président du PASTEF Ousmane Sonko.

Le parti au pouvoir a multiplié les pièges et les procès contre le PASTEF et a mis ses principaux dirigeants en prison. Mais cela ne les a pas écartés du cœur des électeurs qui leur ont confié la gestion du pays. Durant cette crise le Sénégal a montré la solidité de ses institutions avec la Cour constitutionnelle qui a abrogé le décret du chef de l'État reportant les élections et a remis la démocratie sur les rails avec l'organisation d'élections apaisées. Maintenant que la jeunesse est au pouvoir au Sénégal qu'arrive-t-il au pays ?

Entre l'opposition et les réalités du pouvoir il y a un abime. L'année de pouvoir ne fait pas vraiment douze vrais mois d'action et de transformation car il a fallu attendre le délai pour pouvoir dissoudre l'assemblée et organiser des élections législatives pour demander au peuple de donner au président une majorité législative pour gouverner. Il y a donc eu un temps de latence de six à sept mois de gouvernement sans tous les pouvoirs notamment les pouvoirs législatifs.

Les électeurs ont avec enthousiasme, lors de la consultation, accordé au Pastef la majorité des députés. Les premières actions politiques ont été pour l'essentiel des marqueurs de souveraineté et de la rupture avec la puissance coloniale française par le renvoi des troupes françaises du Sénégal. Au plan diplomatique le pouvoir s'est engagé pour consolider la CEDEAO en faisant la médiation avec les pays de l'Alliance des États du Sahel qui l'ont quitté.

Le pouvoir sénégalais a brandi le drapeau du panafricanisme et de la souveraineté qui ne sont pas incompatibles avec la démocratie. Pour les élections législatives pour montrer sa différence avec les anciens pouvoirs qui battaient campagne avec les moyens de l'État, le Pastef a fait du fundraising et lancé une cagnotte en ligne pour récolter un milliard de francs CFA pour la campagne. Cette première année de pouvoir a été essentiellement consacrée à faire des audits, voir quelle est la situation réelle du pays que le pouvoir déchu a laissé. Sur ce plan le rapport de la Cour des comptes est une mise en accusation du pouvoir précédent qui a lourdement endetté le pays et a même caché des dettes. Ce qui montre l'énormité de la tâche qui attend le nouveau pouvoir.

Avec une dette de 7 milliards de dollars, le pouvoir a peu de marges de manœuvres entre une politique d'austérité avec des impacts sociaux sur les populations les plus fragiles. Le pouvoir a remis en cause certaines décisions de l'ancien régime sur le foncier notamment des cessions du patrimoine de l'État à des particuliers entre autres. Toutes les actions sont pour l'essentiel axés sur les réparations des dégâts du précédent gouvernement comme la suppression des organismes budgétivores et clientélistes servant à offrir des postes de consolation à des politiciens et associés du régime comme le Conseil économique et social, le conseil des territoires…

Les attentes sont grandes vis-à-vis de ce pouvoir

Sur le plan économique après avoir agité pendant la campagne la renégociation des accords conclus avec les multinationales sur le pétrole et le gaz, le nouveau pouvoir semble avoir trouvé un modus vivendi avec elles. « L'exploitation du pétrole de Sangomar a généré environ 595,17 milliards FCFA en 2024, selon les données publiées par l'opérateur Woodside. » « La production annuelle de pétrole s'est élevée à environ 16,9 millions de barils de pétrole brut. Le Sénégal a commencé à raffiner son propre pétrole dans sa raffinerie située près de Dakar selon un communiqué du jeudi 13 février 2025 de la Société africaine de raffinage (SAR) ». Le pays est depuis fin décembre 2024, producteur de gaz. Ces succès entrent dans la continuité administrative de l'État. Mais les populations attendent des actions vigoureuses initiées par les nouvelles autorités pour créer des emplois, mettre fin au départ massif des migrants par la mer, réduire le coût de la vie etc.

La fin du protocole de pêche avec l'Union européenne et sa non reconduction par les autorités de Dakar peut être une occasion pour que le pays maîtrise ses ressources halieutiques et que le secteur emploie davantage de jeunes.
Les attentes sont grandes vis-à-vis de ce pouvoir notamment sur le plan économique. Il serait dommage que cette génération ne cherche qu'à se pérenniser au pouvoir par des actions politiques et néglige que le pouvoir est fait pour changer la vie des gens, de la population. Faye et Sonko doivent se dire qu'ils doivent par l'action de leur gouvernement convaincre la jeunesse sénégalaise qu'elle ne meurt pas si elle reste au pays et qu'elle abandonne la croyance en une chance de survie en mer en quittant le pays clandestinement dans des embarcations de fortune.

Sana Guy
Lefaso.net

.

L'ex milieu défensif des Étalons, Adama Guira, a été nommé par la Fédération burkinabè de football (FBF) comme responsable du développement du football masculin de la zone Ouest B. L'information a été rendu publique le mardi 1er avril 2025. Il doit penser à des stratégies pour renforcer et développer la pratique du football masculin dans ladite zone, entre autres.

L'ex international de football burkinabè, Adama Guira, a une grande expérience dans le football. Il a joué dans plusieurs clubs au Burkina et en Europe. Il a fait les beaux jours du Racing club de Bobo (RCB), de Sonderjyske et du AGF au Danemark et du Racing club de Lens (RCL) en France. En sélection, le milieu baroudeur a joué dans toutes les catégories. En A, il totalise 53 sélections, quatre participations à une phase finale de Coupe d'Afrique des nations (CAN). Il est médaillé de bronze à la CAN 2017 et demi-finaliste de la CAN en 2021. En octobre 2024, il a mis fin à sa carrière de footballeur à l'âge de 36 ans.

Il est reconnu comme étant un bosseur, exemplaire et surtout professionnel. Dans une interview qu'il a bien voulu nous accorder et publiée le 9 octobre 2024, Adama Guira affirmait ceci : « Je sors de cette carrière vraiment mûr d'esprit, avec plein d'expériences de vie à raconter. Je peux affirmer sans risque de me tromper que je suis aujourd'hui un homme complet. J'ai pu côtoyer des personnes de tous les horizons ayant des cultures différentes. J'ai également pu visiter des pays un peu partout. Je dirai qu'aujourd'hui, je sais un peu de tout, en quelque sorte ».

C'est certainement au regard de ce background qu'il a été choisi par la FBF pour être le responsable du développement du football masculin dans la zone Ouest B. Il devra développer des stratégies afin de renforcer et de développer la pratique du football masculin dans ladite zone. La détection des jeunes talents et la formation des jeunes footballeurs font également parties de ses prérogatives. La FBF ne doute pas qu'il pourra relever ce défi avec engagement et détermination.

Pour le journaliste sportif Moussavou Billa, Adama Guira à l'UFOA B est une bonne nouvelle pour le football burkinabè. Le milieu baroudeur des Etalons n'est pas le premier burkinabè à être dans cette institution. Il y en a eu plusieurs avec de nombreux profil. « Mais Adama Guira en tant qu'ancien footballeur, qui a passé par toutes les étapes, est un profil qui est bien pour cette zone. Son expérience va beaucoup apporter dans ce secteur pour la sous-région et le football burkinabè. C'est un meilleur stratège qui peut aider dans le développement du football des jeunes », a déclaré M. Billa.

"Heureux de vous annoncer ma nomination au sein de l'UFOA-B ( Burkina Faso , Côte d Ivoire , Nigeria , Ghana , Niger , Benin et Togo ) en tant que Responsable du développement du football Masculin. Mes remerciements à la Fédération Burkinabé de Football (FBF) pour cette marque de confiance ; merci également à tous pour vos messages d'encouragement...
Ensemble, nous allons relever les défis et œuvrer à faire rayonner le football dans la sous région.
Vive le sport, vive le football", a posté Adama Guira sur sa page Facebook

Obissa Juste Mien
Lefaso.net

La présidente de la Commission nationale des droits humains (CNDH), Gonta Alida Henriette Da a est l'une des lauréates du prix international de la femme de courage ( International Women of Courage Award) 2025. La cérémonie de remise de prix qui a eu lieu à Washington, le mardi 1 er avril 2025 a été présidée par la First Lady (première dame) des USA, Melania Trump.

Le drapeau burkinabè brille à l'international à travers elle. Le combat de Gonta Alida Henriette Da a été reconnu aux USA. Elle a été nommée avec sept autres femmes venant de la Roumanie, du Soudan du Sud, d'Israël, de la Papouasie Nouvelle Guinée, des Philipines, du Sri-Lanka et du Yémen pour recevoir ce trophée. Ces huit femmes se sont illustrées de par leurs parcours et courage dans leurs pays respectifs. La présidente du CNDH et les autres lauréates rentrent dans les annales en recevant cette prestigieuse distinction.

Il faut rappeler que Gonta Alida Henriette Da est sociologue de formation et experte en droits humains, droits des femmes et développement. Elle a d'abord débuté en tant que chercheuse socio-anthropologique dans le secteur de la santé avant de devenir enseignante dans des collèges et lycées publics. Elle est en outre membre fondatrice de l'Association burkinabè pour la tolérance religieuse et le dialogue intercommunautaire.

Les 8 lauréates

Gonta Alida Henriette Da a une riche expérience professionnelle et est une figure du leadership féminin au Burkina Faso. Elle a présidé plusieurs organisations de la société civile dont l'Association des femmes sociologues pour le développement (source de la biographie : CNDH).

• Lire aussi : Burkina/ Violences basées sur le genre et droits de santé sexuelle et reproductive : Une rencontre initiée pour plus d'efficience dans la lutte

Il faut noter qu'une autre burkinabè c'était également illustrée en recevant ce prix en 2020. Il s'agit de Claire Ouédraogo, présidente de l'Association féminine Songmanegre pour le développement. Cette organisation œuvre pour l'élimination des mutilations génitales féminines (MGF) et la promotion de l'autonomisation des femmes par l'éducation en matière de planification familiale, la formation professionnelle et le micro-crédit pour les femmes dans la région rurale et mal desservie du Centre-nord du Burkina Faso.

En rappel, le prix international de la femme de courage a été créé en 2007 par la secrétaire d'État américaine d'alors, Condoleezza Rice, à l'occasion de la journée internationale des femmes. Il est décerné en collaboration avec American Women for International Understanding (AWIU). Il vise à reconnaître le mérite des femmes du monde entier qui ont fait preuve de courage, de leadership, de sacrifice et de risque personnel. Chaque année, ce prix est décerné par le département d'État américain. Depuis sa création jusqu'à cette année ( 2025), plus de 200 femmes ont reçu cette distinction.

Voir la cérémonie de distinction

Samirah Bationo
Lefaso.net

Souleymane Sour devra comparaître devant la Cour d'assise de Lyon pour répondre des faits de meurtre de son ex compagne Anna Bassavé, et de sa fille. Si selon un rapport d'expertise, le prévenu est présenté comme un individu dangereux, son conseil par contre, Me Roux, estime qu'il n'en est rien. Les 10 et 11 avril 2025 permettront de faire la lumière sur cette affaire. En attendant, les faits !

C'est en avril 2022, plus précisément le 4, que le crime contre son ex compagne aurait été commis. Des faits, il ressort que cette dernière a été assenée de coups, 82 au total, par celui qu'elle avait accueilli chez elle il y a quelques deux ans avant le drame, car dormant dans la rue. Sa fille de 10 ans elle, aurait été tuée le 5 avril de la même année, soit le lendemain. Tout ceci s'est passé dans leur logement, à Vaulx-en-Velin, en banlieue lyonnaise.

Dix jours après cette forfaiture, n'ayant trouvé aucune possibilité pour s'enfuir et échapper à la justice, Souleymane Sour va se dénoncer au commissariat de police. Les corps eux, ont été retrouvés sur le lit, dans la chambre, recouverts par des matelas et des couvertures. Selon le conseil des parties civiles (les père, mères, grands parents des deux victimes, ainsi que les soeurs de Anna Bassavé) Me Paul Taraoré, les ex-conjoints se disputaient quelques fois sur le fait que l'homme se droguait, consommait de l'alcool et ne voulait pas travailler.

Séparé de Anna Bassavé depuis 2018, Souleymane Sour se serait entre temps remis en ménage avec une femme, qu'il avait menacé avec des couteaux. Et selon un rapport d'expertise, le prévenu est présenté comme un individu dangereux, lit-on du journal "Le progrès de Lyon", qui recueillait la réaction de Me Taraoré, au sujet de cette affaire.

Me Roux, conseil de la défense, lui, ne l'entend pas de cette oreille. "C'est tout sauf un tueur en puissance" fait-il savoir, par rapport à ce qui se dit de son client. "Il était au fond du trou, dit avoir eu une altercation avec son épouse, où il a lui même été blessé à la main" a-t-il clarifié. Les audiences pour situer la responsabilité du sieur Sour auront lieu les 10 et 11 avril 2025.

Erwan Compaoré
Lefaso.net

À travers ce communiqué en date du 28 mars 2025, rendu public par le ministère en charge du Commerce, le Gouvernement annonce la suspension immédiate de l'exportation de la noix brute de cajou. La mesure a pour objet de garantir l'approvisionnement des unités de transformation nationales.

En effet, le présent communiqué souligne que cette décision vise à renforcer l'industrie locale et à créer davantage de valeur ajoutée sur le territoire.

Il est par conséquent indiqué que, la délivrance des Autorisations spéciales d'exportation (ASE) est arrêtée. Aussi, les opérateurs disposant d'ASE en cours de validité ont sept jours pour finaliser leurs démarches.

Tout manquement à cette mesure expose les contrevenants à des sanctions. Le gouvernement appelle à la coopération des acteurs de la filière et met à disposition des numéros verts pour signaler tout non-respect de cette directive.

Lefaso.net

Le Général de Brigade Moussa Diallo, chef d'État-major général des Armées poursuit sa tournée de prise de commandement.

Après le commandement des opérations du théâtre national (COTN), la Brigade spéciale d'intervention rapide (BSIR), la Gendarmerie Nationale et la Brigade Nationale de Sapeurs Pompiers, c'est au tour de l'Armée de Terre d'accueillir, ce mercredi 2 avril 2025, le Chef d'État-Major Général des Armées (CEMGA), le Général Moussa DIALLO.

Ce fut pour le CEMGA, l'occasion d'échanger avec la hiérarchie et l'ensemble du personnel de l'État-Major de l'Armée de Terre, sur des valeurs comme la discipline, la solidarité, le respect de la hiérarchie et la vigilance face aux fausses informations circulant sur les réseaux sociaux. Pour le CEMGA.

« On ne peut pas gagner la guerre sans une armée disciplinée, sans une armée loyale. Nous devons donc être solidaire et resserrer davantage les liens avec les populations », a déclaré le Général Moussa Diallo, soulignant ainsi l'importance de l'unité et la cohésion dans la lutte contre le terrorisme.

Tout en félicitant l'Armée de Terre, le Général Moussa Diallo, les a exhortés à vivre en parfaite symbiose avec les populations, et l'ensemble des FDS et VDP engagés dans la lutte pour la reconquête du territoire national.

Lefaso.net
Source : DCRPA

In July 2022, North Macedonia held its first intergovernmental conference, marking the official start of EU negotiations, 17 years after the country had received candidate status. An acrimonious name dispute with Greece played a significant role in keeping North Macedonia in limbo on the EU track for more than a decade. Additionally, a dispute with Bulgaria over historical and identity issues stalled the process, with negative spillover effects on the credibility of the EU in the country. (…)

- Agenda / Macédoine du Nord, Belgique et Luxembourg