Agrégateur de flux

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

Dans tous les pays des Balkans, la liberté d'informer est menacée. Le nombre de médias indépendants n'a jamais été aussi faible et les pressions des différents pouvoirs aussi fortes. Procédures bâillon, lois liberticides, agressions physiques, insultes et harcèlement, espionnage,etc. Dans certains pays, des journalistes sont même emprisonnés, surveillés et tués. Autant de symptômes de la crise démocratique que connaît la région.

- Dossiers / Médias indépendants, Albanie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Grèce, Kosovo, Moldavie, Macédoine du Nord, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Médias, Questions européennes, Courrier des Balkans

A tavaly kitört orosz-ukrán háború megmutatta, hogy a korábban több szálon kapcsolódó két rokon nemzet között több ellentét húzódik. A háború során nem csak a harcmezőn, médiában, gazdaságban, politikai kommunikációban, hanem a történelemben is folyik a harc. Oroszország és Ukrajna is közös őshazájának gondolja a középkori Kijevi Ruszt. Az orosz értelmezésben innen ered a keleti szláv népek rokonsága, amikor még egy államban éltek. Az ukránok viszont egyre inkább úgy gondolják, hogy ők voltak a Rusz. Moszkva ezt a nevet csak ellopta. Mindkét fél célja az, hogy meggyőzze a világot – de elsősorban saját nemzetüket – hogy ők a valódi örökösei a Rusznak ezzel is erősítve saját országuk legitimitását.

Az ukránok célja, hogy bebizonyítsák a világnak és maguknak, hogy valójában az oroszok bitorolják a „ruszkij” nevet és Ukrajna az ősibb ország, így joga van a függetlenséghez. Az oroszok célja pedig megmutatni, hogy a Rusznak ők az örökösei, így ahogyan a Moszkvai Nagyfejedelemség egyesítette a szétszakadt keleti szlávokat úgy a modern Oroszországi Föderáció is csak történelmi kötelességét folytatja.

A cikkben szeretném röviden ismertetni az orosz-ukrán közös történelmi múltat. Itt leginkább a Kijevi Ruszt értem alatta. Ebből kifolyólag nem célom a Lengyel-Litván Unió, a Romanovok Oroszországának az ukrán nacionalisták tevékenységének a bemutatása.

A Kijevi Rusz rövid bemutatása

Mielőtt bemutatnám a napjaink politikai csatározásait érdemes egy rövidebb történelmi áttekintést adni a Kijevi Rusz történelméről.

A történelmi áttekintés

A Kijevi Rusz létezését 862 – 1242-ig tartó időszakra tehetjük. A történelmét a korabeli Régmúlt idők elbeszélése című krónikából ismerhetjük meg. E szerint az itt élő szlávok visszahívták a korábban elűzött varégokat – akiket ruszoknak is hívtak – azért, hogy segítsék megszervezni ezt a gazdag államot, valamint kiűzni a kazárokat. Rurik érkezett ide két testvérével Szineusszal és Truvorral. Rurik Novgorodban másik kettő Beloozeróban és Izborszkban telepedett le. Utóbbi kettő gyorsan meghalt és Rurik átvette az ő birtokaikat is. Dinasztiáját 862-ben alapította meg novgorodi központtal. Utódai I Fjodorig, azaz 1598-ig voltak Oroszország uralkodói. Halálával beköszöntött a zűrzavaros időszak (1598-1613), ami a Romanov-dinasztia hatalomra jutásával ért véget.

Visszatérve 862-be: Rurik két embere Aszkold és Dir elfoglalták Kijevet és ők itt telepedtek le. Rurik 879-ben halt meg, akit Oleg követett. Ő volt az, aki legyőzte Aszkoldot és Dirt és 882-ben elfoglalta Kijevet, ahova Novgorodból áttette a központot. Őt Igor követte, aki feleségül vette Olgát. Olga személye azért említésre méltó, mert mind az oroszok mind az ukránok tisztelik. Ukrajnában állami kitüntetés Oroszországban egyházi kitüntetés van róla elnevezve.

A Kijevi Rusz következő jelentős uralkodója I. Vlagyimir novgorodi fejedelem és kijevi nagyfejedelem. 988-ban ő keresztelte meg országát. Ezzel létrehozta a keleti ortodox szláv államot. Zelenszkij rendelete szerint Vlagyimir megkeresztelését július 28-át az ukrán államiság napjaként kell megünnepelni.

Vlagyimirt I. (Átkozott) Szvjatopolk követte, aki meggyilkoltatta Vlagyimir három fiát. Uralkodása rövid volt, mert I. (Bölcs) Jaroszláv átvette tőle a hatalmat. A Rusznak ő volt az utolsó jelentős uralkodója az ország utána hanyatlásnak indult. A XII. századra a Rusz több fejedelemségre szakadt. Formálisan egy ország volt azonban a fejedelemségek: Novgorod, Rosztov-Szuzdal, Polock, Szmolenszk, Csernyigov, Rjazany, Pereszjavl egyre nagyobb önállóságra tettek szert. Amikor 1240-ben a Mongolok elfoglalták Kijevet, akkor már egy széteső birodalmat győztek le.

A Kijevi Rusz problematikája

Az előző alfejezetből több dologra lehetünk figyelmesek. Egyrészről az alapító dinasztia Rurik vezetésével sem nem orosz sem nem ukrán volt, hanem varég. A Régmúlt idők elbeszélései krónika szerint ráadásul a varégokat hívták ruszoknak nem a szlávokat. Tehát az idők folyamán a szlávok és a ruszok összeolvadtak.

A történelemszemléletet tekintve az orosz identitás alapját az 1674-es Kijevi Szinopszisz című könyv adja. Lényegében Kijev – Vlagyimir – Moszkva egyirányú történelmi fejlődés volt. Oroszország Kijevben kezdődik és a kisoroszok (ukránok) és a nagyoroszok egy nemzet. A következő évszázadban megérkezett az ukrán válasz: „A ruszok vagy Kisoroszország története”, ami valamikor a XVIII. század végén XIX. század elején jelent meg.

E szerint az igazi ruszok az ukránok nem az oroszok, tehát Oroszország nem a Kijevi Rusz örököse. A probléma az, hogy mind az ukrán, belarusz és orosz nyelv a Rusz felbomlása után jött létre. Mindhárom népnek a közös őshazája a terület. Ez viszont elvezet napjaink problémájáig.

Az orosz-ukrán álláspontok okai

Mind az Oroszországi Föderáció mind Ukrajna úgy gondolja, hogy a Kijevi Rusznak az örökösei. Előbbi testvérnépként gondol Belaruszra és Ukrajnára. Utóbbi azonban egyedüli örökösként gondol magára, míg az oroszok csak ellopták tőlük a múltat. A kérdés miért olyan fontos ennek a két országnak a Kijevi Rusz, hiszen 1242-ben megszűnt? A válasz a történelmi legitimitás. Mindkét állam saját politikáját a régi múlttal próbálja igazolni.

Ukrajna álláspontja

Kétségkívül az ukránoknak nehezebb dolguk van, mint az oroszoknak. Ukrajna, mint állam 1991 előtt sosem létezett. Ezzel szemben Oroszország igen. Az oroszoknak több évszázados történelmi múltjuk van önálló állammal, uralkodókkal, győzelmekkel, forradalmakkal stb. Ukrajna ezzel szemben mindig is valamilyen birodalom része volt. Ha a mai területeit nézzük, akkor a történelem bizonyos szakaszaiban mindig más államok uralták területeik egyrészét: Magyar Királyság, Lengyel-Litván Unió, Habsburg Birodalom, majd Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország, Szovjetunió és a két világháború közötti Lengyelország.

Mivel az ukránoknak nem volt „önálló történelme” ezért kreálni kellett. A Kijevi Rusz az az időszak, amire vissza lehet nyúlni arra hivatkozva, hogy az a modern Ukrajna őse. Hiszen, ha Kijev megakar szabadulni Moszkva örökségétől akkor ez az az időszak, aminek az újra értelmezésével független országgá válhat. Ha Kijevi Rusz a modern Ukrajna alapja és a Moszkvai Fejedelemség Oroszországé akkor Ukrajna ősibb, Oroszországnak nincs joga testvérként kezelni őket és Ukrajna Európa része.

A modern kijevi politika pedig mindig is törekedett arra, hogy szakítsanak Oroszországgal. Jó példa erre a második ukrán elnök – akit nyugaton szeretnek oroszbarátként emlegetni – Leonyid Danyilovics Kucsma 2003-ban megjelent könyve: Україна — не Росія (Ukrajna nem Oroszország). De a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra jutott Viktor Andrijovics Juscsenko elnök is folytatta nyugati orientációját. A 2014-es majdani események meg még inkább orosz ellenes irányba tolta az ukrán politikát.

Ezekből kiindulva Ukrajna nem ismerheti el a Kijevi Ruszt közös őshazának, mert akkor automatikusan az orosz narratíva érvényesül miszerint testvérnépek. Ha kulturális, gazdasági, nyelvi és politikai függetlenségre törekszik Moszkvától, akkor ki kell sajátítaniuk a Kijevi Ruszt és azt kell mondaniuk, hogy a később létrejött Moszkvai Nagyfejedelemség az, aki elbitorolta a Rusz nevet abból a célból, hogy saját politikai terjeszkedésére felhasználja. Tehát visszakell venni a Ruszt az oroszoktól. Erről a következő fejezetben lesz részletesebben szó, ahol a gyakorlati eseményekre térek ki az információs/pszichológiai hadviselés terén.

Oroszország álláspontja

Az Oroszországi Föderáció helyzete sokkal könnyebb. Több százéves önálló államisággal rendelkeznek és még a Moszkvai Nagyfejedelemség uralkodói dinasztiája is megegyezik azzal a dinasztiával, akik még a mongol pusztítás előtt Kijevben uralkodtak. Továbbá III. (Nagy) Iván uralkodása alatt 1480-ban függetlenedtek a tatároktól. Ő tette meg a bizánci kétfejű sast címerré, ami jelenleg is Oroszország címere. Innentől kezdve definiálja magát Moszkva harmadik Rómának és III. Iván alatt sok régi területet foglaltak vissza, ami a Kijevi Ruszhoz tartozott.

Tehát a Moszkvai Nagyfejedelemség már közel 600 évvel ezelőtt is úgy tekintett magára, mint a Kijevi Rusz örökösére, aminek a legfontosabb feladata a régi területek visszafoglalása, ami – akkori viszonylatban – közel 250 éve elveszett. Ez a logika végig követte az orosz történelmet a Romanovok alatt is. I. (Nagy) Péter, II. (Nagy) Katalin: mindegyikőjük célja a régi történelmi határok visszaszerzése volt.

Ez a történelem értelmezés a modern Oroszországban is megfigyelhető. Ők továbbra is úgy gondolják, hogy a Kijevi Rusz a közös őshaza, hiszen ebből kiindulva legitim az az álláspont, hogy az orosz-ukrán testvérnép és régen egy országba tartoztak csak a történelem közbe szólt. A közös történelmi múlt miatt komoly érzelmek fűzik az oroszokat az ukrán és belarusz területekhez. A jelenlegi geopolitikai érdekeknek is tökéletes ez a történelemszemlélet.

Ha a Moszkvai Nagyfejedelemség a Kijevi Rusz egyenes folytatása – hiszen ott is Rurikok uralkodtak és ők kezdték újra összegyűjteni a területeket – és a három ország – Oroszország, Belarusz, Ukrajna – testvérnemzet így joggal tekintheti ezeket az országokat Moszkva saját érdekszférájának. Hasonlóan, mint ahogy az Egyesült Államok az egész amerikai kontinenst saját belügyének tekinti.

A fentiekből jól látható, hogy miért ilyen fontos napjainkban is a Kijevi Rusz öröksége, főleg úgy, hogy a jelenleg is zajló háborúban is komoly szerepet játszik az eltérő múlt értelmezés. Továbbá mindkét fél igyekszik meggyőzni a másik felet saját igazáról, az ukrán narratívát pedig erőteljesen felerősítette a nyugati sajtó.

Harc az emberekért

Természetesen a fent említett szembenállás a gyakorlatban is megjelenik a politikai kommunikáció során, újságcikkekben, vlogokban stb. A cél, hogy meggyőzzék az átlagembert a saját igazukról, legyen az ukrán vagy az orosz álláspont. Akkor sikeres a narratíva, ha minél többen elhiszik. A következőkben a gyakorlatban megnyilvánuló példák következnek.

Példák az oroszok és ukránok tevékenységére

Az oroszok természetesen a kezdettől fogva azon az állásponton vannak miszerint az orosz-ukrán-belarusz népek testvérek. Ez mindig is így volt csak a szerencsétlen történelmi folyamatoknak köszönhető, hogy ma külön országokban élnek. „A Szovjetunió felbomlása volt a század legnagyobb geopolitikai katasztrófája” – hangzik Putyin híres idézete.

A 2021-ben publikált kétnyelvű cikke pedig híressé-hírhedté vált, ahol az orosz-ukrán nép közös történelméről értekezik és a két nép egységéről. Az orosz részről ez válasz volt a több éve tartó ruszofób ukrán politikára, amit szerintük a nyugat támogat 2014 óta.

Kirill pátriárka is megegyező véleményen van Putyinnal, aki szintén úgy gondolja, hogy a három szláv ország egy közös őstől ered és mind az orosz világnak a része. Tehát a Kijevi Rusz orosz szempontból igazolása annak, hogy Oroszország csak a saját történelmi népei igyekszik biztonságban tudni. Ukrajnának viszont a Rusz a független ukrán államot jelenti.

A fent említett problematikája a Kijevi Rusznak már a háború előtt is egyre inkább kezdte foglalkoztatni a kijevi gondolkodást. 2021. augusztus 31-én Olekszij Aresztovics feltöltötte youtube csatornájára azt az interjút, amit Roman Cimbaljuknak adott. Itt azt javasolta, hogy az ukrán államot Rusz-Ukrainának kellene hívni ezzel is megfosztva az Oroszországi Föderációt a „russzkij” brendtől. „Végül megkell őket fosztanunk a „russzkij” brendtől. Azért küzdök, hogy ezt a háborút helyesen „russzko-rosszijszkaja”[1] háborúnak hívjuk. A Rusz mi vagyunk.”

Az ellopott történelem narratívát már több nyugatra kommunikáló ukrán vlogger is terjeszti. Annak ellenére, hogy „csak” vloggerek fontos őket megemlíteni, mert angolul nyugatra kommunikálnak, tehát a céljuk a nyugati ember megszólítása és az ukrán érdekek közvetítése. Ezt nem kell elítélni, mivel természetes, amit csinálnak. Helyén kell kezelni őket és tudni, hogy tevékenységükkel ők is beszálltak az információs hadviselésbe, ami a Kijevi Ruszért folyik.

Anna Danyilcsuk youtube csatornáján több videót szentelt már annak, hogy bebizonyítsa hazája történelmét Oroszország elrabolta. Videóiból jól látszik a jelenlegi ukrán gondolkodásmód. A témák között megtalálható az egyház kérdése, a Krím miért is volt mindig is és lesz mindig is Ukrajnáé vagy éppen a Kijevi Rusz történelme. Itt azt állítja, hogy a Rusz tradícióit nem örökölte Oroszország, Moszkva a mongol hordák örököse és csak Nagy Péter találta ki az Orosz Birodalom elnevezést.

Ugyan sokszor nem pontosan hivatkozik a történelmi eseményekre, mint például az egyik videójában azt állítja, hogy Novgorod is Kijevből nőtt ki, ami viszont nem igaz, mivel a fent írtakban kiderült, hogy Rurik Novgorodban uralkodott és utódja Oleg foglalta el csak Kijevet.

E mellett szereti az orosz népet úgy beállítani, akik rajonganak a despotákért – mint Vlagyimir Putyin – és ezért minden diktátor az orosz nép szülöttje. Tehát mindenki felelős Vlagyimir Putyin hatalomra jutásáért. Nem a rendszer hibája, hanem a nép hibája, hogy megválasztották.

Az pedig, hogy mennyire nem légből kapott az állítása miszerint Oroszország nem a Rusz, hanem a Moszkvai Nagyfejedelemség felmerült már hivatalosan is Ukrajnában, hogy Oroszországot nevezzék át Moszkóviára. Az ukrán elnök honlapján a petíció elérte a 25000 aláírást, aminek következtében az elnök is foglalkozik a kérdéssel. Utasította a miniszterelnököt, hogy nézzen utána a lehetséges jogi megoldásoknak.

Itt még Aresztovics 2021-es interjújához is visszakanyarodunk, ahol a rusz brendjétől akarja megfosztani az oroszokat. Továbbá Anna Danyilcsuk videójához – ami ugyan válasz volt erre a petícióra – ahol támogatólag nyilatkozik erről és javasolja Aresztovics Ukraina-Rusz elnevezését is. A korábbi orosz elnök Dmitrij Medvegyev Twitteren úgy kommentálta az ukránok ötletét, miszerint az oroszoknak Schweinisch Bandera-Reich azaz Disznó-Bandera Birodalomra kellene átnevezni Ukrajnát.

A korábbi fejezetben kifejtett álláspontot miszerint, ha Ukrajna függetlenedni akar Oroszországtól, akkor egy választása van kisajátítani a Kijevi Rusz történelmét. Ezt bizonyítja Volodimir Zelenszkij elnök kijelentése, ahol azt állítja az orosz és ukrán nép nagyon távoli rokonok.  Kiemelendő, hogy ez még háború előtti felszólalás. Tehát nem a 2022-es orosz támadás okozta a törést az orosz-ukrán viszonyban.

Továbbá egy 2021-es kutatás szerint amit az ukrán Rating Group «Рейтинг» végzett, bizonyítja, hogy az ukrán nép valóban nem gondolja magát már egynek az orosszal. Ami azt jelenti országos szinten 55% van ellene és 41% mellette. Az is kiderült miszerint az ukránok 75%-a tekinti magát a Kijevi Rusz kizárólagos utódjának és csak 8% szerint Oroszország a kizárólagos utód.

John Mark Dougan oroszbarát vlogger videójában megjelent, ahol Jan Gaginnal a Donyecki Népköztársaság elnökének tanácsadójával mutatnak be Ukrajnából zsákmányolt könyveket, ami véleményük szerint a társadalom oroszellenes indoktrinációját szolgálja. Internetes keresés után néhány könyv megtalálható, amit bemutatnak a videóban:

• Leonyid Kucsma: Європейський вибір (Európai választás) 2002
• Mihajlo Grusevszkij: Як жив український народ. Коротка історія України (Hogyan él az ukrán nép. Ukrajna történelme röviden) 1915 reprint: 1991.
• Vaszil Marocsko: Голодомор 1932-1933 (Holodomor 1932-1933) 2000-es évek.
• Россия и ее „колонии”. Как Грузия, Украина, Молдавия, Прибалтика и Средняя Азия вошли в состав России (Oroszország és gyarmatai, Hogyan lett Grúzia, Ukrajna, Moldova, a balti államok és Közép-Ázsia Oroszország része) 2007
• Valentyin Kozsevnyikov: Яка національна ідея українців? Що таке український націоналізм? Хто такі українські націоналісти? (Mi az ukránok nemzeti elképzelése? Mi az ukrán nacionalizmus? Kik az ukrán nacionalisták?) 2011

Az amerikai érdek az eseményekben

Az Egyesült Államoknak is megvannak az érdekei az orosz-ukrán történelmi harcban. Nyikolaj Sztarikov politikai szereplő szerint Washington célja az antitézis azaz Ukrajnában az Anti-Oroszország létrehozása. Ezt még nem sokkal a krími események után fejtette ki, jóval a háború kezdete előtt. De azóta az orosz elnök Vlagyimir Putyin is erre az álláspontra helyeződött.

Véleménye szerint ez a projekt már jóval a XIX. századig nyúlik vissza és a kollektív nyugat mindig is elakarta ragadni Ukrajnát az Orosz Birodalomtól. Ez volt a célja az Osztrák-Magyar Monarchiának, Lengyelországnak és most az Egyesült Államoknak is. Zbigniew Brzezinski szerint Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik birodalom lenni.

Persze feltehető a kérdés, hogy miért is lenne jó egy Anti-Oroszország létrehozása? Több okból is:

• Létrejönne egy nyugati orientációjú szláv ortodox ország
• Aláásná Putyin és Lukasenko rendszerét
• Ukrajna hídfőállásként szolgálna a keleti terjeszkedés felé
• Erőt adna Oroszország és Belarusz ellenzékének
• Putyin elveszítheti befolyását Közép-Ázsiában
• Ha Ukrajna válik a Russzá, akkor az egész orosz történelmi legitimitás elveszik a föderáció összeomolhat

Egyébként valóban megjelent nyugati oldalon is egyre több helyen az az elmélet miszerint Oroszország csak bitorolja a Kijevi Rusz történelmét Ukrajnától. Ez látható több internetes cikkben is. Ugyan „csak cikkek” mint a vloggerek is „csak vloggerek” viszont ezek azok a források, amiből az átlagember tájékozódik. Mivel átlalában 7 másodpercig tart egy ember érdeklődése így elég csak egy jó címet adni és a szalagcímeket átolvasva már lehet ideákat ültetni az ember agyába. Csak néhány példa:

• Hogyan használta régóta Moszkva a történelmi Kijevi Rusz államát, hogy expanzionizmusát igazolja
• Történelem lopás: Hogyan rabolja el Moszkóvia Ukrajna történelmét
• Sajnálom Mr. Putyin. Ukrajna és Oroszország nem ugyanaz az ország
• Ukrajna korai állama a Kijevi Rusz a 11. században élte aranykorát

Az is megfigyelhető egy Google keresés által, hogy az angol nyelvű források a háború előttről többször hivatkoznak középkori Oroszországként a Ruszra, viszont a háború után több cikk jelent meg, ami már középkori Ukrajnaként hivatkozik rá.

Egyébként kiemelendő, hogy tárgyilagos cikkek ugyanúgy vannak, ami leírja, hogy igazából egy közös ősről van szó, ami nem volt se orosz se ukrán. Azonban ez, ahogyan korábban ki lett fejtve az orosz narratívának kedvez, mivel ebből következik, hogy testvérnépek.

Itt jönnek képbe az amerikaiak, akik az oroszok szerint az ukrán nemzetébredést mesterségesen kreáltak ezzel az ellennarratíva terjesztésével. A cél az Anti-Oroszország létrehozása és a Föderáció népeinek megbontása. Ezt bizonyítja az, hogy nem csak ukránok, hanem ellenzéki belaruszok, oroszok, csecsenek és grúzok is harcolnak Ukrajnában jelenleg az oroszok ellen.

Viszont az ukrán álláspont, ahol ők most a saját nemzetszületésükben gondolkodnak, akik több évszázados elnyomás után függetlenednek a Moszkvai Nagyfejedelemségtől. Náluk ez egy természetes folyamat, ami most történik.

A két legnagyobb különbség a két oldal között tehát, amíg az egyik szerint egy mesterséges folyamat zajlik nyugatról megtámogatva, addig a másik szerint egy természetes nemzetfejlődés történik.

Összefoglalás

Végső soron elmondható, hogy a háború a történelemben is zajlik, hiszen egy ország legitimitásának és függetlenségének fontos része a gazdag történelmi múlt, ahol évszázados létezésüket bizonyítják. Oroszország szempontjából azt láthatjuk, hogy ismételten régi történelmi területeiket megszállta a nyugat és ők felszabadítóként érkeznek. Az ukrán szempontból pedig a függetlenedésre csak egy lehetőség van a teljes közös történelmi múlt tagadása az oroszokkal és a Kijevi Rusz kisajátítása. Továbbá ezzel magát az 1000 éves Oroszország eszméjét is elpusztítják helyére Ukrajnát állítva. Ez a nyugati országoknak elsősorban az Egyesült Államoknak kedvez, akik Nyikolaj Sztarikov szavaival élve Ukrajnából Anti-Oroszországot akarnak kreálni.

[1] Ez lefordíthatatlan magyarra. A különbség a russzkij és a rosszijszkij között az, hogy míg az előbbi etnikailag orosz addig az utóbbi már állampolgári alapon orosz csak, tehát az Oroszországi Föderáció állampolgára. Aresztovics kijelentése azt sugallja, hogy az ukránok az igazi oroszok -russzkij- még a Föderációban csak mesterségesen kreált oroszok -rosszijszkij- élnek. Ez pedig a háborúban megindult a ukrán narratívának kedvez miszerint az Oroszországi Föderáció egy mesterséges állam, amit a Moszkvai Nagyfejedelemség magterülete tart egyben ezért fel kell bomlasztani.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Robert Anasch on Unsplash.

A Az Oroszországi Föderáció és Ukrajna harca a Kijevi Rusz történelmi örökségéért bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Point de passage quasi-obligé de la route des Balkans, la Macédoine du Nord a vu des centaines de milliers d'exilés traverser son territoire. Certains ont choisi d'y rester, comme Sandra et Ali Raza, originaires du Congo Kinshasa et du Pakistan. Témoignages.

- Articles / Macédoine du Nord, Migrants Balkans, Société, Populations, minorités et migrations, Osservatorio Balcani e Caucaso

Point de passage quasi-obligé de la route des Balkans, la Macédoine du Nord a vu des centaines de milliers d'exilés traverser son territoire. Certains ont choisi d'y rester, comme Sandra et Ali Raza, originaires du Congo Kinshasa et du Pakistan. Témoignages.

- Articles / Macédoine du Nord, Migrants Balkans, Société, Populations, minorités et migrations, Osservatorio Balcani e Caucaso

 

Die deutsche Wirtschaft steht derzeit vor der großen Herausforderung, ihre Lieferketten neu auszurichten. Das „De-Coupling“ von Russland und „De-Risking“ von China führt dazu, dass Märkte verstärkt in den Blickpunkt geraten, die bisher eine eher marginale Rolle bei hiesigen Unternehmen gespielt haben.

Zukunft der Zusammenarbeit mit afrikanischen Märkten

Mit dem breiten Zukunftsfeld der sozialen ökologischen Transformation ist der bedeutendste Schwerpunkt gesetzt. Nicht zuletzt aus diesem Grund steht das kürzlich angestoßene Milliardenprojekt in Namibia, bei dem mit Unterstützung deutscher Unternehmen grüner Wasserstoff produziert werden soll, unter besonderer Beobachtung. Darüber hinaus wird mit deutscher Beteiligung in Angola an der Lieferung nachhaltiger Energieträger auf Wasserstoffbasis nach Deutschland und Europa ab dem Jahr 2024 gearbeitet. Ägypten und Marokko rücken wiederum wegen guter Produktionsbedingungen für grünen Wasserstoff und aufgrund resilienter Transportrouten nach Europa in den Fokus.

Fragen wir bei unseren afrikanischen Partnerinnen und Partnern nach, rückt eine Branche in den Vordergrund, die auf unserem Nachbarkontinent nach wie vor die mit Abstand größte Anzahl von Arbeitsplätzen stellt: die Landwirtschaft. Potentiale ergeben sich für deutsche Unternehmen nicht nur bei der Bereitstellung technischer Lösungen und der Lieferung von Maschinen für moderne Anbau- und Bewässerungsmethoden. Auch für die Verarbeitung von Lebensmitteln vor Ort sowie für den Import (verarbeiteter) landwirtschaftlicher Erzeugnisse verbessern sich die Aussichten stetig. Dazu tragen unter anderem Projekte der deutschen Entwicklungszusammenarbeit bei,  wie zum Beispiel das Import Promotion Desk. Sei es mit Blick auf die Getreideproduktion, wie etwa Reis, Mais und Weizen oder im Bereich der Fischereiwirtschaft – spannende Entwicklungen wie diese verfolgen wir unter anderem in Südafrika, Nigeria, Äthiopien und Tansania.

Einen besonderen Schwerpunkt der afrikanisch-deutschen Zusammenarbeit sollte die Afrikanische Freihandelszone (AfCFTA) bilden. Diese wird nur dann ihr gesamtes Potenzial entfalten können, wenn nicht nur Zölle- und Zollbürokratie abgebaut werden. Vielmehr muss die Infrastruktur zwischen den afrikanischen Ländern ausgebaut werden, wobei sich hierbei auch für deutsche Unternehmen neue Chancen ergeben: Innerhalb der Europäischen Union (EU) ist Deutschland bereits der zweitgrößte Exporteur sowie der drittgrößte Importeur von Waren und Dienstleistungen in und aus der AfCFTA. Sollte diese vollständig auf multilateraler Ebene realisiert werden und ihre nicht-tarifären Barrieren gegenüber Drittstaaten aufheben, ergäbe sich laut optimistischer Szenarien ein Wachstum des deutschen Exportvolums von bis zu 30 Prozent.

Unterstützung durch die Bundesregierung

Nachdem die globalen Lieferbeziehungen durch die Corona-Pandemie empfindlich gestört wurden, kommen mit dem Angriffskrieg auf die Ukraine sowie der Anhebung des Leitzinses der amerikanischen Notenbank und der Europäischen Zentralbank (EZB) erhebliche Herausforderungen auf die Weltwirtschaft zu. Deutsche Unternehmen teilen uns verstärkt mit, dass ihr internationales Geschäft derzeit von Unsicherheiten geprägt ist. Sie arbeiten deshalb an resilienteren Lieferketten sowie an diversifizierten Beschaffungs- und Absatzmärkten. Afrikanische Partnerländer spielen hierbei für Deutschland angesichts der aktuellen energiestrategischen Verschiebungen und geopolitischer Überlegungen eine zentrale Rolle, die nicht auf migrationsrelevante Themen beschränkt ist. Nicht zuletzt aufgrund unserer eigenen Rohstoffsicherheit und der gemeinsamen Klimaziele gilt es hier attraktive Kooperationsangebote zu intensivieren. Diese sollten auch die Bemühungen der afrikanischen Regierungen um mehr lokale Wertschöpfung und Arbeitsplätze für ihre junge Bevölkerung unterstützen.

Wir freuen uns deshalb, dass viele deutsche Ministerien eine Zusammenarbeit mit afrikanischen Ländern anstreben oder diese weiterentwickeln wollen. Zielführend wäre aus unserer Sicht, wenn all dies unter dem Dach einer Gesamt-Afrikastrategie der Bundesregierung geschehen würde. Die Schwerpunkte dieser Strategie sollten nicht nur unter Einbeziehung von Akteursgruppen in Deutschland ermittelt werden. Wichtig ist es, dass auch der immer wieder hervorgehobenen „Partnerorientierung“ Rechnung getragen wird. Wird dieser Ansatz konsequent umgesetzt, wird sich der Ausbau von Handel und Investitionen als Hauptschwerpunkt der afrikanisch-deutschen Beziehungen herauskristallisieren. Die verschiedenen Instrumente der deutschen Außenwirtschaftsförderung und der Entwicklungszusammenarbeit sollten konsequent hierauf ausgerichtet sein.

Ressortübergreifende Zusammenarbeit

Aus Sicht der deutschen Wirtschaft ist es ein positives Signal, dass sich viele Bundesministerien auf dem afrikanischen Kontinent engagieren. Neben der Außenwirtschaftsförderung des Bundesministeriums für Wirtschaft und Klimaschutz (BMWK) und der Entwicklungszusammenarbeit des Bundesministeriums für wirtschaftliche Zusammenarbeit und Entwicklung (BMZ) befassen sich auch das Bundesministerium für Ernährung und Landwirtschaft (BMEL), das Bundesministerium für Bildung und Forschung (BMBF) sowie das Bundesministerium für Umwelt, Naturschutz, Reaktorsicherheit und Verbraucherschutz (BMUV) und das Auswärtige Amt (AA) mit Themen, die für die deutsche Wirtschaft ebenso relevant sind wie für eine nachhaltige Entwicklung der afrikanischen Länder.

Besonderes Augenmerk wird in diesem Zusammenhang auf die berufliche Bildung für die afrikanischen Märkte, auf den Themenkomplex der Fachkräftesicherung, auf die Modernisierung der afrikanischen Landwirtschaft sowie auf Energiepartnerschaften und Klimaschutzinitiativen gelegt. Allerdings halten wir eine starke ressortübergreifende Zusammenarbeit und Abstimmung angesichts aktueller Einsparungen vieler Bundesministerien für besonders wichtig, zumal keines dieser Themen isoliert voneinander vorangetrieben werden kann.

So können etwa die Energiepartnerschaften einen wesentlichen Beitrag dazu leisten, die Energieversorgung in den afrikanischen Ländern voranzubringen, aber auch Engpässe hierzulande abzumildern. Besondere Aufmerksamkeit verdient das Großprojekt in Namibia zur Produktion von grünem Wasserstoff. Die sozio-ökonomischen Auswirkungen für das geografisch große, angesichts von ca. 2,5 Millionen Einwohner*innenn eher kleine Land, sind enorm. Der Bedarf an ausgebildeten Fachkräften ist sehr groß. Für viele Beobachter stellt sich insbesondere bei diesem Projekt die Frage, ob es gelingt, aus der von der Bundesregierung angestrebten ökologischen Transformation einen Gewinn für alle Beteiligten generieren. Für eine abschließende Bewertung ist es noch zu früh.

Erfolgreiche Zusammenarbeit mit afrikanischen Partnern

Damit eine erfolgreiche Zusammenarbeit mit afrikanischen Partnern gelingen kann, müssen wir in der Lage sein, einen kontinuierlichen, engen Austausch der relevanten politischen und wirtschaftlichen Akteure zu ermöglichen. Dieser sollte unter anderem durch hochrangige Gipfeltreffen und Staatsbesuche unter Einbeziehung von Wirtschaftsdelegationen ermöglicht werden, die sowohl kleine und mittelständische als auch große Unternehmen umfassen.

Damit anschließend langfristiges wirtschaftliches Engagement entstehen kann, müssen darüber hinaus die Förderinstrumente der Bundesregierung auf die Bedürfnisse der deutschen Unternehmen mit Interesse an einer Exportfinanzierung – auch im Bereich der „Small Tickets“ – oder an Investitionen vor Ort angepasst sein und mehr Flexibilität bieten. Bessere Bedingungen hinsichtlich des Selbstbehalts im Schadensfall sowie risikomitigierende Instrumente müssen für deutsche Unternehmen insbesondere angesichts der wettbewerbsverzerrenden Wirkung anderer Technologieanbieter attraktivere Anreize bieten.

Angesichts des großen Interesses deutscher Unternehmen an diversifizierten Beschaffungs- und Absatzmärkten stellen die richtigen politischen und wirtschaftlichen Rahmenbedingungen eine wichtige Voraussetzung für mehr wirtschaftliches Engagement deutscher Unternehmen in afrikanischen Märkten dar.

Die Verantwortung für die in den Beiträgen und Interviews vorgetragenen Inhalte, Meinungen und Quellen liegt bei den jeweiligen Autor*innen.

Tara Méité ist seit 2022 Referatsleiterin Afrika bei der DIHK DEinternational, Holding des globalen Netzwerks von Vetriebsgesellschaften der Auslandshandelskammern. Heiko Schwiderowski verantwortet als Referatsleiter den Regionalbereich Subsahara-Afrika der Deutschen Industrie- und Handelskammer (DIHK).

À quelques jours de la présidentielle à Madagascar prévue pour le 16 novembre, les coupures d'électricité s'intensifient. Cinq ans après la précédente élection qui avait suscité de l'espoir, et malgré l'intervention de la Banque mondiale pour redresser une société en faillite, ces interruptions programmées sont de plus en plus régulières. Les habitants n'en peuvent plus. Reportage de Gaëlle Borgia, correspondante de France 24 à Madagascar.

Aus Sudan häufen sich Berichte über massive Gewalt gegen die Zivilbevölkerung, verübt von der paramilitärischen Gruppe «Rapid Support Forces» (RSF). Diese will im Westen des Landes ihre Macht weiter ausbauen. Wie erklärt sich die jüngste Eskalation? Gespräch mit dem Sudan-Experten Gerrit Kurtz von der Stiftung Wissenschaft und Politik.

Brussels, 14 November 2023. Today, at the Steering Board of the European Defence Agency (EDA), the 27 EU Ministers of Defence approve the 2023 EU Capability Development Priorities. The document serves as a baseline for EU-wide defence planning, and all EU defence-related initiatives. The 22 priorities reflect the military realities observed in Ukraine; support EU defence objectives; and are designed to lead to concrete projects.

TO BE READY

Persistent underinvestment and insufficient European cooperation have created substantial defence capability gaps. The twenty-two priorities agreed today address the need for full-spectrum defence capabilities, enabling high-intensity operations. They include fourteen priorities across five military domains, and eight related to strategic enablers and multipliers. 

Head of Agency and HR/VP, Josep Borrell said: “The newly adopted military Capability Development Priorities will provide us with an impactful and actionable framework that will guide defence planning and all EU defence initiatives. In line with the objectives of the Strategic Compass, the new priorities will allow our Member States and their armed forces to maintain freedom of action and be better prepared to respond to an ever-changing and increasingly deteriorating security environment. Now is time to translate these priorities into concrete defence cooperation projects to ensure more resilient, agile and robust European armed forces, ready to tackle present and future threats.”

The priorities – developed with an equal focus on short, medium, and long-term planning – emphasise harnessing cutting-edge capabilities and strengthening European armed forces. Moreover, they address current operational realities and being ready to face future threats and challenges. These priorities, among others, include:

• Land Based Precision Engagement: The range, precision, and mobility of land-based precision strike capabilities must be extended and enhanced, including in quantitative terms, with enhancements in large-calibre ammunition stockpiles, advanced anti-tank systems, versatile close fire support, and resilience against cyber threats. 

• Integrated Air and Missile Defence: Encompasses all surface-based capabilities facing an airborne threat. Priorities in this area focus both on upgrading current air defence systems, and on developing next-generation systems with space-based early warning, and counter-Unmanned Air Systems capabilities.

• Underwater/Seabed Warfare: Enhancements in seabed warfare, underwater protection, and anti-submarine capabilities with advanced autonomous underwater vehicles, and surveillance systems. 

• Sustainable and Agile Logistics: Incorporates capabilities to facilitate the projection, sustainment, and effectiveness of forces. Key areas include shared stocks and common warehousing, logistics footprint and strengthening maintenance requirements to deal with extreme weather conditions. 

• Cohesive and Well-Trained Militaries: Centres on the development of professional military education, training, and ability to adapt to an ever-changing environment, and to operate in new military domains, such as space and cyber. 

EDA Chief Executive, Jiří Šedivý said: “These priorities are a significant step in strengthening the EU's capabilities, extending beyond traditional equipment and platforms to encompass a broader operational perspective. The 22 priorities also look to future threats over the medium- and long-term time horizon.”

LESSONS FROM UKRAINE LOOM LARGE                                                      

The 2023 EU CDP reaffirms the long-standing priorities and balance them with new ones arising from the profound shift in the EU’s strategic environment. The newly adopted set of priorities also reflect the objectives of the EU’s Strategic Compass and the military realities observed in Ukraine, including high-intensity requirements, and is therefore fully coherent with NATO. 

Amongst the key lessons observed in the context of Russia’s war of aggression against Ukraine is the necessity for agile, mobile, interoperable, technologically advanced, energy efficient, and resilient full spectrum land forces. Moreover, the Ukraine context highlighted the importance of multilayer Integrated Air and Missile Defence, along with an appropriate rebalance between the qualitative and quantitative dimensions in many capability areas.

BASELINE FOR EU DEFENCE CAPABILTY DEVELOPMENT

Over the last 18 months, EU Member States worked together with EDA and the EU Military Staff, to assess and conceptualise the various dimensions of military capability requirements. 

The agreed priorities will serve as the baseline for all EU defence related initiatives and instruments, such as the Coordinated Annual Review on Defence (CARD), the Permanent Structured Cooperation (PESCO), the European Defence Fund (EDF) and any future EU defence supporting tools. In line with the Strategic Compass, this set of priorities shall also serve as a prime reference for national planning. In addition, they provide a valuable overview of the capability development landscape for the defence industry. 

COOPERATION AND COHERENT IMPLEMENTATION 

After today’s endorsement, the focus will be on the implementation of the new set of priorities.   

• These priorities will be the driver for capability-led research and innovation activities, informing the research agenda and engagement with industry.

• EDA will steer the collaborative activities aimed at implementing these priorities, establishing a clear, correlation from priority to action.

• EDA will use the third CARD cycle and bilateral dialogues with each EU Member State as a forum to support implementation and possible cooperative capability development activities with others.

Notes for editors 

1)      2023 EU Capability Development Priorities– EDA Publication

2)      Fact Sheet – EU CDP 

3)      The European Defence Agency (EDA), the hub for European defence cooperation: 

i.            Created in 2004 to support and facilitate defence cooperation in Europe, EDA has become the place where countries willing to develop their defence capabilities collaboratively can do so. 

ii.            EDA’s expertise and activities cover the whole spectrum of cooperation: from harmonising requirements to delivering operational capabilities; from research & technology (R&T) and innovation to developing technology demonstrators; from training and exercises to support to CSDP operations.

iii.            EDA also closely engages with the European defence industry to enhance Europe’s defence technological and industrial base and help make the industry stronger and more competitive.

iv.            The Agency’s role and impact have constantly grown, especially with the implementation of the EU’s Global Strategy (2016) which also led Member States to reinforce the Agency’s mission in 2017, as well as more recently with the Strategic Compass (2021).

4)      Follow #EUdefence on social media (Twitter, LinkedIn, Instagram, YouTube) for more and visit our website www.eda.europa.eu. 

 

 

1991 januárja, az Irak ellen indított Desert Storm művelet második hete. Egy éjszakai bevetésen lévő EA-6B Prowler fedélzetén egyre nő a feszültség, mert a repülőgép tartályaiban csak néhány percre elegendő kerozin lötyög. Már túl voltak azon a számított üzemanyag-mennyiségen, amelynek elérésekor a repülőgépnek vissza kell indulnia bázisára vagy egy tartalék repülőtérre.

A Prowler azzal a feladattal szállt fel az egyik repülőgép-hordozóról, hogy a Perzsa-öböl felől Irakba behatoló tengerészeti csapásmérő repülőgépek elektronikai támogatását biztosítsa. A problémák akkor kezdődtek, amikor felszállás után a kötelék többi gépével együtt üzemanyagot vételezett egy tartálygépből, miközben a pilóta szédüléssel küzdött. Az éjszakai repüléseknél ritkán ugyan, de előfordult, hogy a műszerekre koncentrálva, a repülőgép-hordozó megközelítésénél vagy a légi utántöltésnél a pilóták rosszul lettek. Ez békeidőben nem jelentett különösebb problémát, hiszen a feladatot megszakítva meg lehetett várni, amíg néhány perc múlva rendeződik a helyzet. Éles bevetésen azonban tartani kellett a szoros, másodpercre kidolgozott tervet, hiszen a Prowler jelenléte létfontosságú volt. Nélküle a csapásmérők fordulhattak volna vissza, mert a légvédelem megsemmisítési zónájában az EA-6B biztosította a túlélést. Így annak ellenére váltak le a tartálygépről, hogy a tervezett mennyiség még nem lett áttöltve a Prowler tartályaiba. A személyzet nem aggódott, úgy számították, hogy ha szűken is, de az üzemanyag elég lesz a következő utántöltésig.

[...] Bővebben!

La route de l'Afrique vers la Coupe du monde 2026 de la Fifa commence le 15 novembre, neuf pays étant désormais assurés de participer à la phase finale.

En août dernier, le président algérien annonçait, à la surprise générale, une hausse du PIB de près de 25 %. Contredite par les données des institutions internationales, son administration a pourtant réitéré cette affirmation lors de la présentation de la loi de finances 2024. Explications.

We are thrilled to announce that Janes have achieved Great Place to Work certification in both the UK and India.

On Tuesday, the Civil Liberties Committee adopted its position on new measures to protect children online by preventing and stopping child sexual abuse.
Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs

Source : © European Union, 2023 - EP

On Tuesday, the Civil Liberties Committee adopted its position on new measures to protect children online by preventing and stopping child sexual abuse.
Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs

Source : © European Union, 2023 - EP