Agrégateur de flux

Comment les innovations numériques peuvent-elles améliorer la performance et la compétitivité des entreprises burkinabè ? Cette question était au cœur de la journée dédiée à la Chambre de commerce et d'industrie du Burkina Faso (CCI-BF), ce lundi 19 octobre 2026, dans le cadre de Le Faso Digital. Revivez l'intégralité des échanges en vidéo sur Lefaso.net !

SNV est une organisation internationale de développement dont l'action vise à renforcer durablement les capacités des acteurs économiques et institutionnels. Au Burkina Faso, elle accompagne notamment la transformation des systèmes agroalimentaires, l'inclusion économique et la transition vers des pratiques résilientes au changement climatique. Dans le cadre du programme Danida Green Business Partnerships (DGBP), SNV met en œuvre, en consortium avec ROSE ÉCLAT et Adelante Foods BV, le projet « Green Mango for Better Livelihoods in Burkina Faso » (GMBL). Ce partenariat entend contribuer à une chaîne de valeur mangue plus compétitive, inclusive et respectueuse de l'environnement, en intervenant sur la production, la transformation, les débouchés commerciaux et les solutions vertes associées. En effet, La transformation de la mangue génère, au-delà des produits commercialisables, des quantités importantes de matières organiques : épluchures, noyaux, fibres, restes de pulpe, fruits trop mûrs ou non conformes, ainsi que des effluents de lavage. Leur accumulation peut occasionner des pertes économiques, des nuisances et des risques sanitaires lorsque la collecte, le stockage et le traitement ne sont pas suffisamment organisés. Inversement, ces sous-produits représentent une ressource valorisable, notamment pour la formulation d'aliments pour animaux, le compostage et d'autres solutions d'économie circulaire adaptées. Le Volet 7 du projet GMBL, consacré à la gestion, au recyclage et à la valorisation des déchets, vise précisément à structurer ces possibilités en activités techniques et économiques durables.

C'est à ce titre que SNV souhaite recevoir des offres pour l'acquisition d'équipements et matériels au profit des acteurs du volet 7 en vue de professionnaliser le système de recyclage des déchets issus de l'unité de Rose ECLAT.

Les Entreprises intéressées et éligibles peuvent télécharger les termes de références en ligne au lien suivant : https://urlz.fr/vk0H
Les candidats devront soumettre leurs offres techniques et financières, au plus tard le 30 octobre 2026 à 15h00, à l'adresse : bguiro@snv.org en mettant en copie syonli@snv.org . L'objet de l'email doit être : « Offre pour acquisition partielle d'équipements et de matériels au profit des acteurs du Volet 7 ».

Seules les structures présélectionnées seront contactées. SNV Burkina Faso se réserve le droit de ne donner aucune suite à cette consultation.

Ouagadougou, le 19 octobre 2026

Le Directeur Pays de SNV au Burkina Faso

Sa Majesté de Kourite-Yirsaoba de Koupéla,

Le Chef de Daporé,

Le Yelebasse Naaba de Koupéla,

La grande famille BERE à Koupéla, Tenkodogo, Ouagadougou, Kaya, Lomé,

La grande famille SEBGO à Yako, Ouahigouya, Ouagadougou, Bobo-Dioulasso, Kongoussi, Tenkodogo et en France,

La grande famille BADO à Réo, Ouagadougou, Bobo-Dioulasso, Koudougou, Abidjan, France, Canada,

Ses enfants, petits-enfants et arrière-petits-enfants

Ont la profonde douleur de vous annoncer le décès de leur mère, grand-mère, épouse, tante, sœur, arrière-grand-mère :

SEBGO Christine Angèle
Décès survenu le samedi 17 octobre 2026 à l'hôpital Yalgado OUEDRAOGO des suites de maladie.

Le programme des obsèques est le suivant :

Lundi 19/10/2026
20h : Veillée de prière à Goudrin

Mardi 20/10/2026
7h : Levée du corps à la morgue de l'hôpital Yalgado OUEDRAOGO
8h : Recueillement en famille à Goudrin
9h : Messe d'absoute à la paroisse Notre-Dame de Fatima de Dassasgho, suivie de l'enterrement au cimetière de Tabtenga

« Nous croyons que Jésus est mort et qu'il s'est relevé de la mort ; de même, nous croyons aussi que Dieu relèvera avec Jésus ceux qui seront morts en croyant à lui. »
(1 Thessaloniciens 4, 14)

La grande famille OUEDRAOGO à Pissila
Le Naba Saga, Chef de Kanton de Pissila,
OUEDRAOGO Aimé à Bobo,
Les familles alliées, TOUGMA, OUEDRAOGO, SAWADOGO, DIARRA, SAMNE,
La veuve camarade OUEDRAOGO/DIANDE Absétou.
Les frères, sœurs et ses enfants, N. Angèle, Paul Laurent, Jean louis G, W. Agnès Josiane, R Edith,
Les petits enfants et arrières petits-enfants

Réintègrent leurs sincères remerciements à tous les parents, amis, voisins, collègues et connaissances qui leur ont témoigné affection, compassion et solidarité à la suite du rappel à Dieu, le 14 octobre 2026, de leur frère, époux, gendre, père, beau-père, neveu, grand père, arrière-grand-père OUEDRAOGO Maurice, Précédemment Professeur de Mathématiques à la retraite
Votre présence à la veillée funèbre, à la levée du corps, aux obsèques suivies de l'inhumation, le 17 octobre 2026 à son domicile à Kaya, ainsi que vos nombreuses marques de soutien et de réconfort, ont profondément touché les familles et les ont aidées à traverser cette douloureuse épreuve.
Elles adressent leurs remerciements particuliers aux connaissances de la famille, aux autorités administratives, coutumières et religieuses.

Ne pouvant remercier chacune et chacun individuellement, les familles prient toutes les personnes qui, de près ou de loin, les ont soutenues de trouver ici l'expression de leur profonde gratitude.
Que le Seigneur Tout-Puissant vous le rende au centuple, vous bénisse et vous comble de ses grâces.

Iyá Patrícia d’Xangô (Mãe Patrícia) and her husband, Ogan Cézar d’Oxalá (Cézar Paulo Fogolari), cleaning their religious site three months after the mudslide in 2024.

By Carla Ruas
PORTO ALEGRE, Brazil, Oct 19 2026 (IPS)

In 2024, as floodwaters approached Lutalo Canti’s home in Porto Alegre, Brazil, he lifted some furniture off the floor and left in a hurry. Extreme rainfall in the country’s southern region had caused local rivers to overflow. The flooding would eventually reach more than 400 municipalities and impact over 2 million people.

When waters finally receded, Canti, 61, was shocked to see the damage to his house, which also served as a terreiro—a sacred space for the practice of Afro-Brazilian religions.

These beliefs, which date back to enslaved Africans and their descendants, have around 1.85 million followers in Brazil, per the latest national census. Terreiros are at the heart of these traditions, serving as spaces where religious leaders honor deities and spiritual entities.

Between water damage, sewage contamination, and mold, he estimates losses to the house around US$15,000 (R$80,000). About half the damage was to his home, and the rest to religious objects, including ceremonial clothing and sacred figures.

Lutalo Canti estimates flood losses of around US$15,000 to his home and terreiro, which is pictured here before the flood. Credit: Lutalo Canti

Two years later, Canti still hasn’t recovered everything lost and feels largely left out of donations and other recovery efforts. “We have received no help. Nothing,” he told IPS. He blames religious racism.

A new study shows that Canti is not alone. Since the floods, researchers from the Federal University of Rio Grande do Sul (UFRGS) and the region’s Council of Terreiro People have been surveying the regional terreiros. The findings, which are just now being published, document widespread reports of discrimination during and after the disaster.

“Terreiros experienced severe religious racism,” said Cláudia Pires, one of the researchers involved in the study. “That includes difficulties accessing food and water, lack of access to their own spaces, as well as delays or a complete lack of response from public authorities to their needs.”

Immediately after the disaster, out of 711 terreiros surveyed, almost all (94.1%) reported structural damage—with more than half of those completely destroyed.

In the months that followed, more in-depth interviews with 241 terreiro leaders indicated an ongoing crisis. Follow-up data shows that more than 80% of those leaders reported emotional harm and forced displacement.

As they struggled to recover, many of them suspended religious gatherings for months, while 3.5% closed permanently. “That was the saddest finding for us,” said Tanara Furtado, a co-author of the study. “It may seem like a small number, but it represents the disappearance of history, ancestry, and traditions. For Afro-Brazilian religions, that is profound.”

Lutalo Canti lost religious objects, including ceremonial clothing and sacred figures, in a severe flood. Credit: Lutalo Canti

Barriers to Receiving Aid

The study shows discrimination reports beginning in the early days of the disaster.

While many flood victims were evacuated to shelters, Afro-Brazilian religious practitioners often did not feel welcome in these spaces. “When people saw their guias (sacred necklaces), they were treated badly,” Furtado said. “Many ended up staying in friends’ and relatives’ homes, sometimes 25 people sharing a house with a single bathroom and no running water.”

And even as donations poured in from across Brazil, several reported much of that aid failed to reach them.

In a telephone interview, Pai Valdir de Oxalá, 55, recalled the challenges of accessing basic supplies. The babalorixá, or Afro-Brazilian religious leader, is the president of the Council of Terreiro Peoples of the State of Rio Grande do Sul (CPTERGS).

After his own terreiro was flooded in the municipality of Guaíba, he arranged for an out-of-state organization to send food, water, and other supplies to around 400 followers of nearby terreiros.

“When the truck arrived, they noticed our religion and refused to leave the donations unless I said a Christian prayer,” he recalled. “This goes against my beliefs and is an aggressive form of religious racism. But I had no choice. People didn’t have what to eat, drink, or wear. So I prayed.”

Iyá Paty de Xangô, also known as Mãe Patrícia, says she continued to face discrimination long after the disaster. The floods triggered a landslide that buried her religious site in the municipality of Feliz. The property includes several residences, ritual spaces, and a library.

“We submitted more than 40 official requests to city hall asking for help,” she said. “Even though we are a public-utility institution, it took them two months to come over with machinery, while other private properties were being cleared.”

In 2024, a technical report by Brazil’s Federal Public Defender’s Office (DPU) concluded that the local government showed “resistance to providing emergency assistance and repairing the damage” at her site. The document also found that public authorities had been “selective in providing assistance to religious entities.”

At the time, the municipality of Feliz attributed the delay in assistance to the scale of the disaster. In a letter, officials stated that they did “not have sufficient personnel and machinery to respond to all requests immediately.”

Patrícia eventually turned to the courts. In July 2025, she sued the municipality, the state government, and the owners of a neighboring property, seeking measures to protect her site from future landslides.

Religious Racism in a Changing Climate

Baba Hendrix, a theologian and babalorixá spiritual leader, argues that the climate crisis is amplifying vulnerabilities that have long existed in these communities. “This is simply the continuation of a historical process,” he said. “Since at least the 19th century, Afro-Brazilian religious traditions have faced persecution.”

He believes the root of this racism lies in Brazilian society’s extreme “Christian-centrism,” which he says has led to intolerance toward other religions. He also points to longstanding anti-Black racism. “When Christian-centrism and racism converge, they produce this religious racism that we are seeing.”

Hendrix says this discrimination now spans across many parts of society. “We have faced persecution from the police to the medical establishment,” he said. “Laws against quackery and charlatanism were even created specifically to persecute Afro-Brazilian religious traditions.”

The UFRGS study suggests these experiences remain widespread. Of the 241 religious leaders interviewed, 70.8% said they had suffered religious racism from neighbors, public authorities, police, Evangelicals, Catholics, and others. Of those, 47% said they experienced it frequently.

Researchers argue that this discrimination has in turn made these communities more vulnerable to climate disasters. Pires said many terreiros have been pushed to peripheral areas that are overlooked in city planning. “When it rains, these peripheral areas end up being sacrificed,” she said. “I think sacrifice is a very important word here.”

Super El Niño

As a powerful El Niño brings more extreme weather to southern Brazil, the researchers continue monitoring terreiros across the region. Since August, almost 100 have reported damage related to extreme weather.

“This is our new normal,” said Furtado. “We have terreiros that were affected by the 2024 floods and are already being affected again by winds, rains, and floods.”

In the municipality of Canoas, babalorixá Júlio César Santos, 47, has been watching the weather closely. In 2024, his terreiro, where he practices Umbanda among other Afro-Brazilian traditions, was completely submerged. Nearly two years later, the space remains unfinished, despite more than US$15,000 (R$80,000) spent on repairs.

“When it rains, I get very nervous,” he said. “It’s a fear that stays with us.”

Santos has thought about leaving his house due to the risk of future flooding but says he does not have the funds to buy a new home. He was found ineligible for a housing assistance program for flood victims. “It’s not as simple as finding another house,” he said. “I need land and access to nature to practice my religion.”

He also needs the approval of orixás—spiritual deities—to move his terreiro to another location. “It is the orixá who will choose,” he said. “It is not me, Júlio, who decides.”

IPS UN Bureau Report

 

 

 

 

Related Articles

• Brazil’s Indigenous Communities Receive $9M in GEF Funding to Protect Lands, Traditions Under Threat
• Finding Silver Linings Amid Haze of Climatic Uncertainty
• World Lost More Than 7 Million Hectares of Forest in 2025

Le Bénin devrait maintenir une trajectoire de croissance soutenue en 2026. Selon les prévisions d'octobre 2026 du Fonds monétaire international (FMI), l'économie béninoise devrait progresser de 7%, confirmant le dynamisme de plusieurs secteurs stratégiques, notamment les infrastructures portuaires, l'agriculture et l'industrie.

Le Bénin poursuit son expansion économique dans un contexte régional marqué par des perspectives de croissance contrastées. Avec un taux de croissance projeté à 7% pour l'année 2026, le pays figure parmi les économies les plus dynamiques d'Afrique subsaharienne, dont la croissance moyenne est estimée à 4,5%, selon les données attribuées au Fonds monétaire international (FMI).

Cette performance attendue s'inscrit dans la continuité d'une période de progression économique soutenue. Après une croissance estimée à environ 8,1% en 2025 par la Banque mondiale, le pays devrait conserver un rythme d'expansion supérieur à la moyenne régionale, malgré les incertitudes qui pèsent sur l'environnement économique international.

Selon un communiqué du ministère de l'économie et des finances, l'accélération actuelle repose sur plusieurs chantiers stratégiques et secteurs clés. Il s'agit des travaux d'envergure pour la modernisation du port de Cotonou qui, selon le communiqué, jouent « un rôle central dans la facilitation des échanges commerciaux avec les pays partenaires ».

« Parallèlement, le secteur agricole affiche des résultats solides, notamment grâce à la filière cotonnière qui a enregistré une production de 647 290 tonnes au cours de la campagne 2025-2026. L'essor industriel du pays est également soutenu par le développement de la zone industrielle de Glo-Djigbé, qui attire de nouveaux investissements et renforce les capacités de transformation locale », lit-on dans le communiqué du ministère de l'économie et des finances.

Une position favorable dans le paysage économique régional

Avec une croissance attendue de 7%, le Bénin se situerait parmi les économies affichant les progressions les plus élevées d'Afrique subsaharienne en 2026. Les prévisions citées placent notamment le Soudan du Sud à 10,5%, l'Éthiopie à 9,2%, le Rwanda à 7,4% et la Guinée à 7,2%.
Au-delà de ces comparaisons, les perspectives béninoises mettent en évidence l'importance des investissements dans les infrastructures, du développement industriel et des réformes économiques engagées ces dernières années.

Toutefois, le maintien d'une croissance élevée dépendra également de la capacité du pays à faire face aux risques extérieurs, à préserver la stabilité macroéconomique et à renforcer la compétitivité de son économie.

Discipline budgétaire et inclusion sociale : les défis à relever

La progression de l'activité économique s'accompagne d'efforts visant à maîtriser les finances publiques et à préserver les équilibres budgétaires. Dans ce cadre, le programme de réformes soutenu par le FMI constitue un instrument important du dialogue entre les autorités béninoises et leurs partenaires financiers.
La validation de la septième revue de ce programme, annoncée en février 2026 dans les informations de référence, s'inscrit dans cette démarche de suivi des engagements économiques et budgétaires.

Selon le ministère des finances, le principal défi pour le gouvernement béninois consiste désormais à « transformer ces indicateurs macroéconomiques favorables en progrès concrets et mesurables pour le quotidien de la population, en veillant à ce que les fruits de cette croissance soient redistribués de manière globale et inclusive ».

Cependant, les performances macroéconomiques ne suffisent pas, à elles seules, à mesurer l'amélioration des conditions de vie. Le niveau de l'emploi, le pouvoir d'achat des ménages, l'accès aux services sociaux de base et la réduction des inégalités restent des indicateurs essentiels pour apprécier les retombées de la croissance.

La création d'emplois formels, notamment pour les jeunes, la consolidation des petites et moyennes entreprises et l'amélioration de la productivité agricole figurent ainsi parmi les enjeux susceptibles de renforcer les effets de l'expansion économique sur les populations.

F. A. A.

Eine ehrliche Bilanz zeigt: Zugewanderte sind keine Last für die Sozialsysteme, sondern eine ihrer wichtigsten Stützen. Lesen Sie hier die Live-Debatte nach., Wer zahlt eigentlich die Rente der Babyboomer? Wer pflegt unsere Eltern, wenn sie Hilfe brauchen? Und wer verhindert, dass die Beiträge für Rente, Gesundheit und Pflege noch schneller steigen? Die ehrliche Antwort auf alle drei Fragen lautet: zunehmend Menschen, die nicht in Deutschland geboren ...

La société civile de Kolwezi, dans la province du Lualaba, dénonce le manque de transparence dans l’octroi des permis de séjour et de travail aux ressortissants chinois en RDC.

En visite à Londres, Volodymyr Zelensky a affirmé s’être senti « trahi » par les récentes décisions de Donald Trump, notamment après son accord passé avec Moscou sur le diesel russe et les restrictions imposées au réseau Starlink, crucial pour les communications et la défense ukrainiennes. Comment les deux présidents en sont-ils arrivés à une telle situation ? Le chef d’État ukrainien peut-il encore compter sur l’aide américaine, cruciale dans le conflit qui l’oppose à Vladimir Poutine ?

The European Parliament spokesperson will hold a last-minute briefing on the 19 – 22 October plenary session today at 16.30.

Source : © European Union, 2026 - EP

The European Parliament spokesperson will hold a last-minute briefing on the 19 – 22 October plenary session today at 16.30.

Source : © European Union, 2026 - EP

The European Parliament spokesperson will hold a last-minute briefing on the 19 – 22 October plenary session today at 16.30.

Source : © European Union, 2026 - EP

The European Parliament spokesperson will hold a last-minute briefing on the 19 – 22 October plenary session today at 16.30.

Source : © European Union, 2026 - EP

The European Parliament spokesperson will hold a last-minute briefing on the 19 – 22 October plenary session today at 16.30.

Source : © European Union, 2026 - EP

Au moins 191 chèvres sont mortes de la peste des petits ruminants (PPR) entre le 6 juin et le 6 octobre 2026 dans la chefferie de Rubenga, au nord du territoire d’Idjwi, au Sud-Kivu. Face à la propagation de cette maladie animale, l’inspection territoriale de l’Agriculture, de la Pêche et de l’Élevage appelle à une intervention vétérinaire urgente et recommande des mesures de prévention aux habitants.

La France est en proie à de fortes tensions politiques après des émeutes qui ont émaillé les manifestations contre le coût de la vie et les difficultés des services publics, écrit Katya Adler.

Pierre était interprète cuisinier au sein du corps expéditionnaire du Général Dodds. Coupable d'avoir pris part à une razzia dans un village tombé aux mains des légionnaires français, il purgeait sa peine à Ouidah. Le 11 février 1894, son épouse Fôlakè et lui intégrèrent le groupe des futurs exilés au départ de Cotonou pour la Martinique. Il est assigné au poste d'interprète du roi Behanzin.

À Fort-Tartenson, Fôlakè se révéla un véritable poison qui détruisait la vie de son époux et l'ambiance générale. Pierre, dépressif, sombra dans l'alcool. Le roi, exaspéré, obtint le renvoi du couple Fanou au Dahomey en 1897. "Ouanilo Gbêhanzin, prince de Djimè", ce sont de touchantes scènes de vie. Disponible à Cotonou dans quelques jours.

Tiburce

À lire dans Ouanilo GBEHANZIN Prince de Djimè

Ha a második hidegháborút akarjuk elemezni akkor a küszködő unipoláris nagyhatalom, Egyesült Államok szemszögéből kell kiindulni és megnézni a kapcsolatait az őt kihívó multipoláris nagy- vagy regionális hatalmakkal. A legtöbb esetben azt látjuk, hogy a hidegháború forró háborús formákat öltőt, katonai beavatkozások, fegyveres konfliktusok, terrorizmus és polgár háborúk formájában. Kína esetében ez azonban nem igaz. Kína pusztán gazdasági és diplomáciai eszközökhöz nyúlt, amelyek lépés kényszerbe hozták az Egyesült Államokat. Az ebből eredő konfliktust és azokat a lépéseket, amelyeket mind a két nagyhatalom megtett, a média, az akadémikusok és később már maguk a politikusok is „kereskedelmi háborúnak” nevezték.

2012-ben Xi Jinping lett a Kínai Népköztársaság elnöke, és egy teljesen új vezetési filozófiát vezetett be. Ezt hívták a „kínai álomnak”1. Ezen az új ideológián keresztül Xi elnök azt a víziót kezdeményezte, hogy Kínának törekednie kell arra, hogy sokkal több legyen, mint a „világösszeszelő üzeme”, és ehelyett a kereskedelem és a gyártás világközpontjává kell válnia. Ez az új irányvonal olyan projekteket inspirált, mint az Új Selyemút kezdeményezés2 vagy a Made in China 20253. Ezekkel az új ambíciókkal Kína geopolitikai érdeke is prioritássá vált, amint azt a Tajvannal kapcsolatos konfliktusok kiújulásával4 és a Dél-kínai-tenger feletti uralom megteremtésére irányuló szándékánál láttuk5.

2013 márciusában, Kim Jong Un nukleáris kísérletei nyomán Kína és az Egyesült Államok közös megállapodásra jutott a szankciókról. Obama és Xi Jingping, közötti közeledés olyan gesztusokon keresztül nyilvánult meg, mint amilyen a Sunnyslands-i villánál rendezett találkozok voltak vagy az, hogy Obama támogatta az „Egy Kína” politikát, amelynek keretében Tibetet a Kínai Népköztársaság részeként ismeri el.6

2014 októberében Kína megelőzte az Egyesült Államokat és a vásárlóerőt, valamint az előállított nemzeti összterméket tekintve a világ legnagyobb gazdaságává vált. Persze a fenti képet árnyalja, hogy az egy főre jutó GDP, illetve az átlagjövedelem vonatkozásában Kína még jelentős mértékben le volt maradva a nyugati államoktól, ide értve Japánt és Dél-Koreát is.

Történtek azonban más esetek, amelyek rontották a kapcsolatot a két nagyhatalom között. 2014-ben öt kínai hackert tartóztattak le, mert szenzitív információkat loptak amerikai cégektől, valamint feltörték Személyzeti Menedzsment Hivatal adatbázisát, ahonnan 22 millió jelenlegi és volt szövetségi alkalmazott adatait lopták el. Az incidens után Kína azonnal felfüggesztette együttműködését az Egyesült Államokkal a kiber együttműködés terén.

2015-ben Kína határozott hangot adott azon igényének, hogy dominanciát alakítson ki a Dél- kínai-tengeren lévő területek felett. Az ázsiai szomszédok, Brunei, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Vietnam nemtetszésüket fejezték ki ezen törekvések kapcsán, míg washingtoni tisztviselők azzal vádolták Kínát, hogy katonai eszközöket telepített a mesterséges szigetekre, és katonai akciókat tervez.7

Ezektől a konfliktusoktól fügétlenül az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Csúcson az Egyesült Államok és Kína közös megállapodásra jutott az éghajlatváltozás elleni küzdelemről és szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről.8

2016-ban Kína lett a legnagyobb gazdasági hatalom, megelőzve az Egyesült Államokat.9 Obama mandátuma azzal ért véget, hogy Amerika globális gazdasági ereje csökkent, míg Kína számos gazdasági szektorban globálisan vezető hatalommá nőtte ki magát. Az USA ekkorra már 1180 milliárd dolláros adósságot halmozott fel Kínával szemben a 2008 után kibontakozott gazdasági válság enyhítése érdekében.10

A Piers Morgan Tonight talkshow vendégeként, 2011 februárjában, Donáld Trumpot megkérdezték, mit tenne elnökként Amerika jólétének felélesztéséért. Válaszolva a műsorvezető kérdésére, hogy hogyan kellene bánni a kínaiakkal, és hogy barátok-e Amerikának, Donald. Trump azt mondta: „Nem hiszem, hogy ők a barátaink. Szerintem ellenségek… Értem a kínaiakat, és folyamatosan foglalkozom velük. Rendkívül buta embereknek tartják vezetőinket. Soha nem fognak tisztelettel bánni velünk, hacsak nem teszünk valami jót. Nagyon-nagyon tisztességtelen kereskedelmet folytatnak. Én ezt tisztességtelen kereskedelemnek tartom. 25 százalékkal adóznám őket, így azonnal a tárgyalóasztalhoz ülnének.”11

2015 novemberében, már az első elnöki kampánya idején, Trump megígérte, hogy a Kínai Népköztársaságot valuta-manipulátorként fogja kezelni majd hivatalba lépése első napjától. „Gyors, határozott és egyértelmű” fellépést ígért a kínai kalózkodás, a hamisított amerikai áruk, valamint az amerikai üzleti titkok és szellemi tulajdon ellopása ellen; és elítélte „Kína illegális exporttámogatását és munkaügyi és környezetvédelmi normáit”. Kampány ígéretei között 45%-os vámot javasolt az Egyesült Államokba irányuló kínai exportra, hogy egyenlő feltételeket teremtsen az amerikai munkavállalók számára. Az egyik kampány beszédében Trump így reagált a Kínával folytatott potenciális kereskedelmi háborúra: „500 milliárd dollárt veszítünk Kínával folytatott kereskedelemben. Ki a fenét érdekel, ha kereskedelmi háború van?” Megígérte, hogy új munkahelyeket teremt a republikánus déli államokban a munkanélküli amerikaiaknak, akik állás nélkül maradtak, miután az amerikai iparvállalatok Kínába költöztették termelésüket, ahol alacsonyabbak a kínai munkások fizetésének költségei és alacsonyabbak az adók, mint az USA-ban.

2016-os elnökké választása után, bár nem azonnal, de kezdetét vette az a Kínával szembeni eleséges magatartás amit már évekkel előre beígért. Ezt a konfliktusos folyamatot ismerjük „kereskedelmi háborúnak”:

• Trump 2017 augusztusában hivatalos vizsgálatot indított az Egyesült Államok és szövetségesei szellemi tulajdonát ért kibertámadások ügyében, amely lopások becslések szerint évi 225–600 milliárd dollárjába kerültek az Egyesült Államoknak.
• Trump elnök 2018. január 23-án 30%-os vámot vetett ki a külföldi napelemekre, amelyet négy év után 15%-ra csökkentettek. Ugyanezen a napon 20%-os vámot vetettek ki a mosógépekre az év során behozott első 1,2 millió darabra12
• Március 22-én előterjesztett 50 milliárd dollár értékű kínai árura kivetett vámot. Az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakaszára alapozva, amelynek értelmében az elnök pénzbírságot vagy egyéb szankciót szabhat ki kereskedelmi partnereire, ha úgy ítélik meg, hogy az méltánytalanul sérti az Egyesült Államok kereskedelmi érdekeit, azt mondta, hogy a javasolt vámok „válaszolnak Kína évek óta tartó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára”, beleértve az Egyesült Államok szellemi tulajdonának ellopását. A kínai import több mint 1300 kategóriáját sorolták fel vámtarifaszám alá, beleértve a repülőgép-alkatrészeket, akkumulátorokat, síkképernyős televíziókat, orvosi eszközöket, műholdakat és különféle fegyvereket.13
• 2018 áprilisában Trump vámot vetett ki a Kínából, Kanadából, Mexikóból és az Európai Unió tagállamaiból származó acél- és alumíniumimportra14
• Kína április 2-án válaszul vámot vetett ki 128 amerikai importra cikkre, köztük alumíniumra, repülőgépekre, autókra, sertéshúsra és szójababra (amelyeken már 25%-os vám volt), valamint gyümölcsre, diófélékre és acélra (15%)15
• Május 20-án arról számoltak be, hogy a kínai tisztviselők megállapodtak abban, hogy „jelentősen csökkentik” Amerika Kínával fennálló kereskedelmi hiányát, és ígéretet tettek az amerikai áruk vásárlásának „jelentős növelésére”. Ennek eredményeként Steven Mnuchin pénzügyminiszter bejelentette, hogy felfüggesztik a kereskedelmi háborút. Peter Navarro, az Országos Kereskedelmi Tanács igazgatója azt nyilatkozta, hogy nem volt semmi féle „kereskedelmi háború”, hanem egy egyszerű „kereskedelmi vita” volt. Azt azért megjegyezte, hogy Amerika a Kínával szembeni kereskedelmi háborút már rég elvesztette.16
• A Fehér Ház május 29-én jelentette be, hogy 25%-os vámot vet ki 50 milliárd értékű kínai árura; az érintett termékek teljes listáját június 15-én tették közzé. Azt is tervezték, hogy befektetési korlátozásokat és fokozott exportellenőrzést vezetnek be bizonyos kínai magánszemélyekre és szervezetekre, hogy megakadályozzák őket abban, hogy amerikai technológiát szerezhessenek be.
• Kína kijelentette, hogy megszakítja a kereskedelmi tárgyalásokat Washingtonnal, ha kereskedelmi szankciókat vezet be.17
• Június 15-én Trump rövid Fehér Házi nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok 25%-os vámot vet ki 50 milliárd dollár kínai exportra amelyből az első körben 34 milliárd dollárt fognak bevezetni egészen július 6-ig és további 16 milliárd dollárt pedig egy későbbi, meg nem határozott időpontban.
• Három nappal később a Fehér Ház közölte, hogy az Egyesült Államok további 10%-os vámot vet ki további 200 milliárd dollár értékű kínai importra, ha Kína megtorolja az Egyesült Államok vámtételeit. A vámtarifák e körében szereplő termékek listáját július 11-én hozták nyilvánosságra, és a következő 60 napon belül be is vezették.18
• Kína szinte azonnal válaszolt, 50 milliárd dollár értékű amerikai árura vetett ki vámot
• július 6-án Donald Trump újabb vámpolitikai intézkedéseinek részeként 34 milliárd dollár értékű kínai árura vetett ki vámot. A Trump-kormányzat szerint a vámokra a nemzetbiztonság és az amerikai vállalkozások szellemi tulajdonának védelme, valamint az Egyesült Államok Kínával szembeni kereskedelmi hiányának csökkentése érdekében volt szükség.19

Donald Trump amerikai elnök és Liu El kínai alelnök 2020. január 15-én Washington DC-ben aláírta az USA-Kína 1. fázisú kereskedelmi megállapodást. Az „Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság gazdasági és kereskedelmi megállapodása” 2020. február 14-én lépet hatályba. A dokumentum elsősorban a szellemi tulajdonjogokra (1. fejezet), a technológiatranszferre (2. fejezet), az élelmiszerekre és a mezőgazdaságra (3. fejezet) összpontosít., pénzügyi szolgáltatások (4. fejezet), árfolyam- és átláthatósági kérdések (5. fejezet) és a kereskedelem bővülése (6. fejezet), hivatkozva a 7. fejezetben szereplő kétoldalú vitaértékelési és -rendezési eljárásokra is. Más kereskedelmi megállapodásoktól eltérően az Egyesült Államok és Kína közötti megállapodás nem egy kormányközi szervezeten, például a Kereskedelmi Világszervezeten keresztül történő választott-bírósági eljáráson alapult, hanem egy kétoldalú mechanizmuson keresztül működött.

Trump mandátumának a vége felé az Associated Press összefoglalást készített, amelyben elemezték minden pozitív és negatív intézkedését, eredményét és betartott ígéretét az adminisztrációnak. A Kínával folytatott kereskedelmi háború a negatív csoportba került és sikertelennek könyvelték el, mert az abból származó évi gazdasági növekedés (2020 kivételével) minden évben csak 3% volt, holott még Trump is minimum 3,5%-ot ígért. Bár a 2020-as elnökválasztási kampány során Biden sokat kritizálta Trump Kínával szembe folytatott politikáját, elnőké választása után mégis fenntartotta a gazdasági háború állapotát, bár újságírói kérdésekre azt válaszolta, hogy az eddigi megállapodásokat át kell dolgozni.20

Bár az Egyesült Álamok és Kína közötti hidegháború eddig csak gazdasági és diplomáciai és hírszerzési (leplezett érdekérvényesítési) területeken nyilvánult meg, a jövőben viszont még katonai irányba is elfajulhat. Fontos megemlíteni, hogy egy fegyverkezési háború is kezdetét vette a két nagyhatalom között. Kína 2020-ban állította hadrendbe a legújabb interkontinentális ballisztikus rakéta technológiáját21 amely képes elérni akár a 15000 kilométer hatótávolságot is, tehát képes akár szárazföldi Kína területéről is elérni az Egyesült Államokat és képes akár 10 MIRV típusú nukleáris töltet célba juttatására is.22 Persze itt meg kell jegyezni, hogy az amerikai haderő, illetve az USA szövetségesei által Kína közelébe telepített elhárító rendszerek kapcsán Washington továbbra is őrzi a nukleáris csapásmérés területén korábban birtokolt előnyét.

Ha pedig a két nagyhatalom közötti hidegháború jövőjéről akarunk beszélni akkor, a délkelet-ázsiai régióra kell, hogy tekintsünk. Ennek az előszeleit már láthattuk a Trump adminisztráció ideje alatt amikor Kína elég világossá tette, hogy domináns szerepet akar kialakítani a Dél-kínai-tengeren és onnan Amerikát teljesen kiszorítani. Ez az ambíciója kiterjed az Indiai- és a Csendes-óceáni régokra is. Ebben a régióban pedig az ASEAN országok azok, amelyek hidegháborús versengés középpontjába fognak kerülni. Az ASEAN a Délkelet-Ázsiában lévő országok gazdasági szövetsége, amelyet még 1967-ben hoztak létre és ma tagjaik közé tartoznak a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságai. Ez a régió híres volt arról már az első hidegháború idején is, hogy sikeresen tudott, lavírozni a Kínai és az amerikai érdekek között és többnyire független maradni, miközben alapi szinten, de azért, ki tudta elégíteni mind két nagyhatalom érdekét a térségre nézve, ma már körvonalazottabb, hogy melyik tagország melyik nagyhatalom érdekszférájába tartozik. A Fülöp-Szigetek, Szingapúr és Vietnám nyíltan és bevallottan Amerika szövetségesének tekintik magukat, míg Laosz és Kambodzsa nagyon közel állnak Kínához, Indonézia és Thaiföld pedig megpróbálnak egy semlegesebb képet fenntartani azonban vitathatatlan, hogy az utóbbi években nagyobb tendenciát mutattak a Kínához való közeledésben. Jelenleg egyik nagyhatalomnak sincs döntő fölénye a régióban, ahogy egyébként a térségbeli államok szemében sem rendelkezik egyik sem makulátlan hírnévvel. Míg Kína esetében többen erőszakos terjeszkedéstől tartanak, amit az Egyesült Államok ki is használ a katonai és politikai koordináció területén. Ugyanakkor Washington távol-keleti védelmi partnerei sokszor nem látnak elég komolyságot és elszántságot az USA részéről a térség iránt, ami esetenként megmutatkozik a politikai kapcsolatokon is. Az, hogy a térség melyik oldalra fog billenni, esetleg független marad és képes lesz annyira megerősödni, hogy regionális nagyhatalommá válik egy olyan folyamat lesz, amit érdemes lesz majd figyelemmel követni a jövőben.23

A térséget érintő konfliktusok itt még nem érnek véget. Tajvan helyzete továbbra is vita tárgyát képezi a nemzetközi politikában. Xi hatalomra kerülésekor hitet tett a nagy egyesült Kína mellett, amibe az is bele tartozik, hogy az egykori Kuomintang szakadár államot is be akarja olvasztani az ország területébe. A víziójának megvalósítási határidejét 2049-ig nevezte meg, hiszen ekkor lesz a Kínai Népköztársaság századik évfordulója. Amerika azonban nem engedheti, hogy ez megtörténjen. Bár régóta tart fent diplomáciai kapcsolatokat a szigettel, ennek ellenére nem fogadja el semmilyen nemzetközi fórumon a függetlenségét viszont még ennek ellenére is rengeteg fegyvert szállít azért, hogy meg tudja védeni saját magát. Amerika számára nagyon fontos az ország az itt gyártott chipek, félvezetők és mikroprocesszorok miatt. Mivel Tajvan gazdasága teljesen függetlenül és szabadon működik Kínához képest, nem engedheti meg, hogy Kína megszerezhesse magának mert akkor teljesen kiszolgáltatottá válik a kínai központi vezetésnek és a legnagyobb elektronikai korporátusok mint az IBM vagy a Raytheon függő helyzetbe kerülhetnek lesznek a kínai államnak. Az elmúlt években a két nagyhatalom elkötelezettsége a sziget iránt leginkább provokációkban nyilvánult meg, mint például 2022-ben Nancy Pelosi házelnök hivatalos látogatása vagy Kína most már szinte éves tengeri és légi hadgyakorlata a sziget körül.24

2023 elején arról olvashattunk cikkeket, hogy a NATO Japánban tervez irodát nyitni. Ez egy válaszlépés volt az Oroszország által indítót Ukrán háborúra és az egyre növekvő feszültségekre Kínával szembe. Ez a fejlemény jól mutatja az USA szándékát, hogy kiterjessze hatalmát és azt a tendenciát, amelynek folyamán Japán az utóbbi években egyre inkább eltávolodót a második világháború óta kialakult pacifista álláspontjától és felismerve a kínai fenyegetést és fegyverkezésbe kezdett. Egy esetleges „keleti NATO” az Egyesült Államokkal táplált jó kapcsolatok alapján Japánt, Dél-Koreát, Ausztráliát, Új-Zélandot és talán még a Fülöp-Szigeteket és persze Tajvant foglalhatná magában. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen, alig leplezetten Kína ellen szervezett védelmi szövetség elrettentené-e Pekinget a további terjeszkedési terveitől, vagy tovább fokozná a térségben a fegyverkezési versenyt, destabilizálva a régiót.25

2024-től kezdve minden megváltozott, ahogy a második hidegháború is új fejezetbe lépett. Donald Trump második elnöké választási győzelme után mindenki arra számítót, hogy folytatódni fog az első adminisztráció külpolitikai magatartása, ez azonban igen hamar bebizonyosodott, hogy nem így lesz. Az első adminisztrációt jellemző, a második hidegháború kezdete óta tartó „neo-kon intervencióknak” a helyrehozása és Amerika külkapcsolatainak a normalizálódása amely alkalmazkodni tud egy „poszt-unipoláris” állapothoz és helyet tud csinálni magának a multipoláris világrendben – ezt felváltotta egy a médiában és különösen az elnök közösségi média felületein hangzatos kijelentéseket tevő, de tényleges eredményeket felmutatni nem tudó külpolitika amely inkább hasonlítható egy „béna kacsához”, semmint az aprólékosan kidolgozott, jól átgondolt és összpontosítottan irányított külpolitikai vízióhoz amit az első adminisztráció idején láthattunk. Miután az Orosz–ukrán háborúnak a befejezését és a felek megbékéléséhez, vagy legalábbis egy tartós tűzszünet kikényszerítéséhez nem tudott érdemben hozzájárulni (ennek a megvalósítása volt Trump egyik fő ígérete a választási kampánya során) és a Gázai háborút is inkább csak ideiglenesen tudta orvosolni a Trump adminisztráció elkezdett látszat intézkedéseket világra szóló sikerként beállítani, mint az Azeri-örmény békemegállapodást vagy a Béketanács létrehozását. 2026-tól kezdődően, amely év mindjárt Nicolás Maduró, venezuelai elnök elrablásával kezdődött, néhány hónappal később pedig megtörtént Irán bombázása és ezzel az Iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása, pont azok a „neo-kon intervenciónista” jegyek kezdet ismét megjelenni amelyeket már jól ismerhettünk.

Mind eközben a fókusz teljesen eltolódott Kínáról. Míg az első adminisztráció idején ő számítót az első számú ellenségnek, addig a második adminisztráció egyenlő nagyhatalmi erővel rendelkező versenyfélként tekint rá, ahogy azt a Hadügyminisztérium által kiadott 2026-os Nemzeti Védelmi Stratégia is bizonyítja.26 A dokumentumban kiemelik, hogy a jövőben az indo-csendes-oceáni régió jelentősége megfog növekedni, ugyanis számításaik szerint a világ gazdaságának több mint a fele itt fog mozogni, így Amerika számára stratégiai fontossággal bír, hogy pozíciót szerezhessen magának a térségben és ezzel erőegyensúlyt hozzon létre Kínával szemben, miközben megakadályozzák a túlhatalmát a régióban. Ki hangsúlyozzák, hogy az korábbi gyakorlatokkal ellentétben Amerikának többen nem áll érdekében rezsim váltást előidézni Kínában, hanem egy tartós béke elérése olyan feltételek mellett amelyet mind a két fél el tud fogadni. Egy másik fontos és kiemelendő rész, a dokumentumból, hogy Amerikának nem áll érdekében a katonai konfliktust sem Kínával szemben, ugyan is már bizonyította, hogy képes hatalmas mennyiségű erőforrásokat és pénzösszeget a hadiparának a fejlesztésére fordítani és már most olyan figyelemre méltó fejlődést ért el, ami akár jelenthet valós fenyegetést az USA-ra nézve.

Ezt a fajta megváltozott magatartást már nem csak a papira nyomtatott politikai irányelvek szintjén láthatjuk, hanem a gyakorlatban is, különösen a nem rég Washingtonban megrendezésre kerülő Trump-Xi találkozó alkalmával, ahol számos sajtótermék szalagcímként hozta le, hogy Trump „kiterítette a piros szőnyeget” Xi számára és kiemelték azt a szokatlan magatartást, hogy Trump személyesen fogadta a kínai elnököt a szőnyegen a repülőgépének az ajtaja előtt, holott a szokás norma azt követelte volna meg, hogy a Fehér Házban várja meg és fogadja az elnököt.27 Több elemző is úgy értelmezte ezeket a gesztusokat Trump részéről, hogy meg kívánta teremteni egy barátságos és konszenzusra törekvő tárgyalás környezetét és azt a látszatot, hogy egyenlő félként tárgyalnak amivel jelezni kívánta, hogy Amerika elismeri Kínát, mint egy másik nagyhatalom.28

Tekintve, hogy Trump hasonló gesztust mutatott Putinnal szemben is, az anchorage-i találkozón, szinte biztosra kijelenthetjük, hogy a Trump adminisztráció és vele együtt Amerika percepciója a kialakulóban lévő multipoláris világrendről, meglehetősen megváltozott az első adminisztráció idejéhez képest és egy kifejezetten sajátos nézőpontot alakított ki. Talán ezt bizonyítja Trump egyéb vitás, nagy média visszhangozott kiváltó és sokaknál politikai pánikot kiváltó külpolitikai kezdeményezési, mint például Kanada vagy Grönland az Egyesült Államokhoz való csatolásának az igénye. A Journal of Contemporary China nevű akadémiai szakfolyóiratban az amerikai–kínai politológus Suishen Zhao kutatásában úgy fogalmazza meg, hogy Trump új globális víziója egy „tripoláris világrendre” utal. Ebben a felállásban, többé-kevésbé az első hidegháborúhoz hasonlóan, a világ nagyhatalmak és azok érdekszférái között lenne felosztva. A teljes amerikai kontinenst az Amerikai Egyesült Államok, az eurázsiai térséget Oroszország, míg az ázsiai és csendes-óceáni térséget Kína uralná. Az ő meglátása szerint ez a XIX. századi érdekszféra rendszert idézi fel. Ebből a szemszögből nézve talán érthetőbbé válik mért kezdte el Trump ugyancsak a második ciklusa elején a „Monroe-doktrínát” emlegetni és mért lépet fel annyira erőszakosan a Panama csatorna, Venezuela vagy akár Kuba ellen is. Zhao emelet még megjegyzi, hogy Trump nyomás gyakorlása Amerika szövetségeseire, különösen a NATO-ra, ami a tagok védelmi kiadásainak 5%-ra emelésére kényszerítésében öltött formát, azt bizonyítja, hogy Amerika a biztonsági garanciáit már többet nem stratégiai érdekek, hanem fizetési hajlandóság mentén kívánja biztosítani.29

Kína a második hidegháború ideje alatt 2026 második felében rendkívül kedvező pozícióban van, minden jelenlévő hátulütő ellenére. Mert bár lehetnek igazak azok az elemzések amelyek azt emelik ki, hogy a Kínai termelés teljesen az export piacokra lett függő mert a belföldi piaci területen elérte a felső plafonhatárt,30 hogy a kínai társadalom is a világ szinte összes fejlett társadalmához hasonlóan fogyásnak és elöregedésnek indult31 vagy, hogy az Európai Unió le akarja zárni a piacát a kínai importok előtt ami érzékenyen érintheti a kínai gazdaságot32, de mindezektől függetlenül Kína még mindig egy feltörekvő nagyhatalom amely éves szinten 4-5%-os GDP növekedést tud felmutatni33, amely sorra építi világ szerte az áru szállítását elősegítő vízi és szárazföldi infrastruktúráját, például Afrikában34 vagy amely képes évente akár 7-10 milliárd dollár állami befektetéssel támogatni a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztési szektorokat.35

Természetesen most még nem láthatjuk a végét, de akár az is előfordulhat, hogy a második hidegháborút majd pont az a nagyhatalom fogja megnyerni amelyek az utóbb említett szektorokban globális dominanciát tud majd kialakítani. Ez lehet a második hidegháború „fegyverkezési versenye”, amely felválthatja az első hidegháború idején tapasztalt fegyverkezési versenyt, egy olyan területet amelyen Amerika legújabban hátrányos veszteségeket szenvedett el, ugyan is az Iráni háború és az évek óta szponzorált Ukrán proxy háború kimerítette a hazai lőszer készleteket és az ipari katonai komplexuma a megnövekedett gyártási költségek és az új modern technológiák kifinomultsága miatt már nem tudja ugyan azzal a sebességgel biztosítani az utánpótlást. Ezen a területen is Kínának sokkal nagyobb termelési képessége van mint anno a Szovjet Uniónak volt és az Amerikai technológiákhoz képest kevésbé komplex viszont annál egyszerűbben kezelhető és olcsóbban gyártható löszereket tudd előállítani. Arról már nem is beszélve, hogy Kína a termelést képes az otthoni ipari bázisával megoldani míg Amerika az évek során hagyta, hogy ipari bázisa leépüljön, miközben az ellátási láncok széttöredeztek és a tengerentúlra kerültek.36

 

Források:

1. “Chasing the Chinese dream”, The Economist, 2013. May 4., https://www.economist.com/briefing/2013/05/04/chasing-the-chinese-dream, Archive: https://ghostarchive.org/archive/1Ue07
2. “The Belt and Road Initiative : Economic, Poverty and Environmental Impacts”, The World Bank, 2019. Apr. 10. https://documents.worldbank.org/en/publication/documents-reports/documentdetail/126471554923176405
3. “Made in China 2025”, CSIS, 2015. June 1. https://www.csis.org/analysis/made-china-2025
4. „Why China-Taiwan Relations Are So Tense”, Council on Foreign Relations, 2024. Feb. 8.,

https://web.archive.org/web/20240210124801/https://www.cfr.org/backgrounder/china-taiwan-relations-tension-us-policy-biden

5. “Territorial Disputes in the South China Sea, CFR, 2022. May 4. https://www.cfr.org/global-conflict-tracker/conflict/territorial-disputes-south-china-sea
6. „Obama and Xi Try to Avoid a Cold War Mentality”, The New York Times, 2013. Jun. 9.,

https://ghostarchive.org/archive/3Qiyc

7. „New Weapons on China’s Artificial Islands Don’t Violate ‘Non-Militarization’ of South China Sea”, The Diplomat, 2016. Dec. 30., https://thediplomat.com/2016/12/new-weapons-on-chinas-artificial-islands-dont-violate-non-militarization-of-south-china-sea/
8. „The APEC Summit Closes With a ‘Historic’ Climate Deal Between the U.S. and China”, Time Magazine, 2014. Nov. 12., https://time.com/3577820/apec-climate-change-barack-obama-xi-jinping-greenhouse-gas/
9. „In the China versus US size stakes, it’s what you measure that counts”, Capital Economics, 2024. Jan. 15., https://www.capitaleconomics.com/blog/china-versus-us-size-stakes-its-what-you-measure-counts
10. „Obama says U.S. can’t keep borrowing from China”, Reuters, 2009. May. 14., https://www.reuters.com/article/idUSTRE54D58Q/
11. „Piers Morgan Live – Interview with Donald Trump – Transcript, 2011. Oct, 27., https://transcripts.cnn.com/show/pmt/date/2011-10-27/segment/01
12. „President Trump Approves Relief for U.S. Washing Machine and Solar Cell Manufacturers”, Office of the Unite States Trade Representative, 2018. Jan. 22., https://ustr.gov/about-us/policy-offices/press-office/press-releases/2018/january/president-trump-approves-relief-us
13. „Under Section 301 Action, USTR Releases Proposed Tariff List on Chinese Products”, Office of the United States Trade Representative, 2018. Apr. 03., https://ustr.gov/about-us/policy-offices/press-office/press-releases/2018/april/under-section-301-action-ustr
14. „Trump’s metal tariffs trigger retaliation from Mexico, EU in escalating trade war”, Chicago Tribune, 2018. May. 31., https://www.chicagotribune.com/2018/05/31/trumps-metal-tariffs-trigger-retaliation-from-mexico-eu-in-escalating-trade-war/
15. „These Are the 128 U.S. Products China Is Enacting Tariffs On”, Fortune, 2018. Apr. 02.,

https://fortune.com/2018/04/02/china-tariffs-128-us-products/

16. „As China Fires Back in Trade War, Here Are the Winners And Losers”, Bloomberg, 2018. Apr. 04.,

https://ghostarchive.org/archive/8vIFt

17. „China warns US sanctions will void trade talks”, BBC, 2018. Jun. 3., https://www.bbc.com/news/business-44346461
18. „Trump threatens China with new tariffs on another $200 billion of goods”, CNN, 2018. Jun. 19.,

https://money.cnn.com/2018/06/18/news/economy/trump-china-tariffs-retaliation/

19. „Statement from President Donald J. Trump on Additional Proposed Section 301 Remedies”, 2018. Apr. 05., https://web.archive.org/web/20180406123005/https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/statement-president-donald-j-trump-additional-proposed-section-301-remedies/
20. “Trump delivered on some big 2016 promises, but others unmet”, AP News, 2020 Aug. 23., https://apnews.com/article/virus-outbreak-election-2020-global-trade-ap-top-news-iran-nuclear-c9dc524c21c14957abb8d0ac4963a42b
21. „DF–41: máris hadrendben?”, Honvédelem, 2021 Apr. 29, https://honvedelem.hu/hirek/df-41-maris-hadrendben.html
22. DF–41 (Dong Feng–41 / CSS-X–20), Missle Threat, https://missilethreat.csis.org/missile/df-41/
23. David Shambaugh – Ahol nagyhatalmak találkoznak, Pallas Athéné Books, Budapest, 2021
24. „Why China-Taiwan Relations Are So Tense”, Council on Foreign Relations, 2024. Feb. 8.,

https://web.archive.org/web/20240210124801/https://www.cfr.org/backgrounder/china-taiwan-relations-tension-us-policy-biden

25. “Exclusive: Japan is in talks to open a NATO office as Ukraine war makes world less stable, foreign minister says”, CNN, 2023 May 10., https://edition.cnn.com/2023/05/10/asia/japan-foreign-minister-hayashi-nato-intl-hnk/index.html
26. „2026 National Defense Strategy”, Department of War, 2026 Jan. 23., https://media.defense.gov/2026/Jan/23/2003864773/-1/-1/0/2026-national-defense-strategy.pdf
27. „Why Trump is rolling out the red carpet for Xi after years of slamming China”, PBS, 2026 Szep. 21., https://www.pbs.org/newshour/nation/why-trump-is-rolling-out-the-red-carpet-for-xi-after-years-of-slamming-china
28. „Xi Jinping Visits the White House”, Council on Foreign Relations, 2026 Szep. 23., https://www.cfr.org/articles/xi-jinping-visits-the-white-house
29. Zhao, S. (2026). The Rise and Fall of a New Cold War: The US–China Great Power Rivalry from President Trump I to II. Journal of Contemporary China, 1–18. https://doi.org/10.1080/10670564.2025.2601433
30. „‘Structural divergence’ in China’s economy exposes a growing problem”, Chatham House, 2026 Jul. 22. https://www.chathamhouse.org/2026/07/structural-divergence-chinas-economy-exposes-growing-problem
31. „China’s Population Is Shrinking—and Graying. Here’s What It Means for the Future”, Time, 2023 Jan. 20., https://time.com/6248728/china-population-decline-aging/
32. „EU to propose import curbs on other Chinese sectors, says EU chief”, Reuters, 2026 Oct. 16., https://www.reuters.com/world/china/eu-propose-import-curbs-other-chinese-sectors-says-eu-chief-2026-10-16/
33. „China GDP Growth Rate”, Trading Economics, 2026. Oct. 18., https://tradingeconomics.com/china/gdp-growth
34. „Mapping China’s Strategic Port Development in Africa”, 2025 Marc. 10., Africa Center for Strategic Studies, https://africacenter.org/spotlight/china-port-development-africa/
35. „China to invest 1 trillion yuan in robotics and high tech industries”, 2025 Marc. 25., International Federation of Robotics (IFR), https://ifr.org/news/china-to-invest-1-trillion-yuan-in-robotics-and-high-tech-industries/
36. „The US has enough missiles for this war, but not the next one”, 2026. Marc. 4., Bloomberg, https://www.bloomberg.com/opinion/articles/2026-03-04/us-iran-war-america-has-enough-missiles-for-this-conflict-but-not-the-next-one

A Nagy Norbert: Kína a második hidegháború idején bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A víz az egyik legfontosabb természeti erőforrás a Földön. Nemcsak az emberi élethez nélkülözhetetlen, hanem számos gazdasági tevékenységhez is: alapvető szerepet játszik a mezőgazdaságban, az iparban és a gazdaság működésében. A biztonságos és kiszámítható vízellátás ezért az államok stabilitását is befolyásolja. A folyók azonban nem állnak meg az országhatároknál, ezért az ezeket megosztó államok közötti együttműködés elengedhetetlen. Az érintett államok érdekei ugyanakkor eltérhetnek, ami konfliktusokhoz vezethet. Erre jó példa a Nílus és a Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) esete. Az esszé azt vizsgálja, hogy miért vált a GERD körüli vita geopolitikai és biztonságpolitikai konfliktussá, és milyen szerepet játszhat a vízdiplomácia annak kezelésében.

A Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) egy vízerőmű a Kék-Níluson, Etiópiában. Etiópia számára a projekt jelentős előrelépést jelent, mivel a gát lehetővé teszi az energiatermelés növelését, a saját vízkészletek fokozottabb hasznosítását, és hozzájárulhat az ország gazdasági fejlődéséhez. Emellett a projekt az etióp szuverenitás és önállóság szimbólumává is vált. Egyiptom és Szudán azonban más szemszögből tekint a beruházásra. Etiópiához képest downstream államként a gát működése közvetlenül érintheti a folyó vízhozamát, miközben mindkét ország jelentősen függ a Nílustól. Emiatt a projekt számukra vízbiztonsági kockázatokat is felvethet.[1] Látható tehát, hogy ugyanaz a projekt három különböző módon jelenik meg az érintett államok biztonságpolitikai gondolkodásában.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan vált a GERD körüli vita geopolitikai konfliktussá, meg kell vizsgálnunk a három ország történelmi és politikai hátterét is. A Nílus vízhasználatával kapcsolatos korábbi megállapodásokban Etiópia nem vett részt: az 1929-es megállapodás, illetve az 1959-es egyiptomi–szudáni egyezmény olyan vízhasználati rendszert alakított ki, amelyből Etiópia kimaradt.[2] A GERD körüli vita egyik alapvető kérdése ezért az lett, hogy ezeknek a korábbi megállapodásoknak milyen jelentősége lehet a mai vízhasználat szempontjából. Etiópia jelenlegi álláspontja szerint a korábbi megállapodások nem alapozhatják meg más államok kizárólagos igényét a folyó használatára, és az országnak joga van saját vízkészleteinek fejlesztéséhez.[3] Ezzel szemben Egyiptom a Nílust elsősorban vízbiztonsági szempontból közelíti meg, mivel az ország erősen függ a folyótól. A konfliktus ezért nem pusztán a víz mennyiségéről szól, hanem arról is, hogy az érintett államok milyen jogon és milyen feltételek mellett használhatják a közös vízkészletet. Az eltérő történelmi tapasztalatok, politikai érdekek és biztonsági szempontok így jelentősen megnehezítik a kompromisszum kialakítását.

A GERD körüli konfliktusban a nemzetközi jog is fontos szerepet játszik, azonban önmagában nem feltétlenül elegendő a vita rendezéséhez. A nemzetközi vízjog egyik fontos alapját az 1997-es ENSZ Vízfolyás-egyezményben megjelenő elvek jelentik, köztük az „equitable and reasonable utilization”, vagyis a vízkészletek méltányos és ésszerű használata, valamint a „no significant harm”, azaz a jelentős károkozás tilalma.[4] Ezek az alapelvek azonban olyan általános jogi követelményeket fogalmaznak meg, amelyek alkalmazása során vitatható lehet, hogy egy konkrét helyzetben mi tekinthető méltányosnak, illetve mi minősül jelentős kárnak. A GERD esetében éppen ez jelenti az egyik legfontosabb problémát. Etiópia a saját vízkészleteinek szuverén hasznosításához és fejlesztéséhez való jogát hangsúlyozza, míg Egyiptom és Szudán a vízbiztonságukat érintő lehetséges károkra helyezik a hangsúlyt. A nemzetközi vízjog ráadásul nemcsak anyagi elveket, hanem együttműködési, információmegosztási, értesítési és konzultációs kötelezettségeket is hangsúlyoz.

A konfliktust tovább nehezíti, hogy a jogi keretek gyakorlati alkalmazása az államok együttműködésétől is függ. A GERD esetében a technikai adatok megosztása nem kizárólag technikai kérdés, a forrás szerint az információkhoz való hozzáférés korlátozása politikai eszközzé is válhat, amely befolyásolja a felek közötti alkupozíciókat. A konfliktus rendezésében több külső szereplő is megpróbált közvetíteni. Az Afrikai Unió a regionális megoldást szorgalmazta, és az „African solutions to African problems” elvét hangsúlyozta. Ugyanakkor a Frontiers tanulmánya szerint az Afrikai Uniónak kezdetben nem állt rendelkezésére minden szükséges, független technikai kapacitás a közvetítéshez. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintén foglalkozott a kérdéssel, de a konfliktus rendezésében korlátozott eredményt tudott elérni.[5] Mindez arra utal, hogy a közvetítő önmagában nem jelent megoldást, fontos a felek által elfogadott semlegesség, a megfelelő technikai háttér és mindenekelőtt az együttműködési hajlandóság.

Ebből adódik a kérdés, hogy ha a nemzetközi jog önmagában nem tudja megoldani a konfliktust, akkor milyen más módszerekhez lehet fordulni. Itt lép be a vízdiplomácia. A diplomácia nem a jog helyett működik, hanem annak gyakorlati érvényesítését és az együttműködést segítheti. A tárgyalások és közvetítések lehetőséget teremthetnek arra, hogy az államok a jogi elvek által nem egyértelműen rendezett kérdésekben is kompromisszumot keressenek. A GERD esete ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a vízdiplomácia eredményessége nemcsak a közvetítő szervezettől függ. Ha az államok között erős a bizalmatlanság, a vízkészlet pedig szorosan kapcsolódik a nemzeti szuverenitáshoz és biztonsághoz, akkor a kompromisszum politikailag is nehézzé válhat. A kérdés így végső soron az, hogy a víz konfliktus forrásává válik-e, vagy az együttműködés területévé.

Összefoglalva tehát a GERD esete azért vált geopolitikai konfliktussá, mert a víz rendkívül fontos stratégiai erőforrás, amelytől az államok alapvető társadalmi és gazdasági működése függ. A határokon átnyúló folyók esetében könnyen eltérő nemzeti érdekek jelenhetnek meg, amelyekhez a Nílus esetében történelmi viták és bizalmatlanság is társulnak. A GERD példája azt mutatja, hogy ugyanaz a vízügyi beruházás az egyik állam számára a fejlődés és a szuverenitás szimbóluma, míg egy másik számára biztonsági kockázat lehet. A nemzetközi jogi keretek fontos alapot biztosítanak, önmagukban azonban nem feltétlenül képesek megoldani a mögöttes politikai konfliktusokat. Ehhez tárgyalásokra, megfelelő közvetítői mechanizmusokra és mindenekelőtt az érintett államok együttműködési hajlandóságára van szükség. A GERD esete így jól mutatja, hogy a víz a konfliktusok forrása mellett az együttműködés egyik lehetséges területévé is válhat.

 

Felhasznált források

Adja-Kwesi, W. (2025). The Grand Ethiopian Renaissance Dam – A Water Diplomacy Challenge. United Nations University–CRIS Insight Brief Series.

Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

United Nations (1997). Convention on the Law of the Non-Navigational Uses of International Watercourses. New York, 21 May 1997.

United Nations Security Council (2025). Letter dated 10 September 2025 from the Permanent Representative of Ethiopia to the United Nations addressed to the President of the Security Council. S/2025/573.

[1] Adja-Kwesi, W. (2025). The Grand Ethiopian Renaissance Dam – A Water Diplomacy Challenge. United Nations University–CRIS Insight Brief Series.

[2] Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

[3] United Nations Security Council (2025). Letter dated 10 September 2025 from the Permanent Representative of Ethiopia to the United Nations addressed to the President of the Security Council. S/2025/573.

[4] United Nations (1997). Convention on the Law of the Non-Navigational Uses of International Watercourses. New York, 21 May 1997., Articles 5-7

[5] Khwaileh, K. M. (2026). Damming the international order: the GERD and Ilisu dams as challenges to international water law and regional security. Frontiers in Political Science, 8, 1756778. https://doi.org/10.3389/fpos.2026.1756778

A dr. Nyikes Enikő: Vízbiztonság, geopolitika és vízdiplomácia a Nílus-medencében: a GERD esete bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az Európát 2015-ben elérő, soha nem látott méretű és hatásait azóta is éreztető illetve azóta is fennálló migrációs válság azzal párhuzamosan, hogy mély nyomot hagy nem csak a kontinens, azon belül is az Európai Unió országainak társadalmában, új dimenziót nyitott a biztonságpolitika világában. Az addig többnyire egységesnek mondható EU országai között komoly nézeteltérés alakult ki a migrációs válság kezelésének módszertanát illetően, ezen túl pedig, magukban a tagországokban sincs társadalmi konszenzus arról, hogy mi is lenne a helyes és/vagy járható út a menekültválság megoldására.

Fontos megjegyezni, hogy az EU területére irányuló migráció a 2015-ös válságot megelőzően is jelen volt, továbbá egyes tagállamokban, mint például Németországban, Franciaországban, vagy az Egyesült Királyságban már akkor is jelentős bevándorló hátterű kisebbség volt jelen, de az Unió szervezeti, sőt, mi több tagállami szinten sem volt felkészülve egy ekkora volumenű migrációs hullám hatékony  kezelésére. Egységes stratégia hiányában a tagállamok különböző módon igyekeztek orvosolni a problémát, ami súlyos belső konfliktusoknak ágyazott meg: míg Magyarország és Lengyelország a bevándorlók megállítása és az EU határain kívül tartása mellett tette le a voksát, addig Németország, és a nyugati tagállamok inkább a bevándorlók beengedése, integrálása mellett kardoskodott. Általánosságban elmondható, hogy az EU-n belül egy kelet-nyugat ellentét alakult ki, ami megrengette a szervezet politikai egységét.

Na de miért lett a migráció biztonságpolitikai kérdés? Felismervén, hogy az Európai Unió egysége megbomlott, a későbbiekben több ország is, így Törökország, vagy Belarusz is a migrációs válságot kihasználva igyekezett nyomást gyakorolni az EU-ra a politikai, vagy gazdasági céljaik elérése érdekében. Nem elhanyagolható, hogy az EU-ba igyekvő menekültek túlnyomó hányada muszlim vallású és háború sújtotta térségekből érkezett, például Szíriából, Afganisztánból, vagy Nyugat-Afrikából. Az említett térségekben több szélsőséges, iszlamista terrorszervezet is aktív, melyek a válság adta lehetőségeket kihasználva juttatták be a tagjaikat az EU területére. Végül, de nem utolsó sorban ez a válság tökéletes táptalajnak bizonyult az addig tetszhalott, az EU politikai elitje által szélsőségesnek titulált politikai formációk számára, melyek bevándorlásellenes retorikája mellé sokszor euroszkepticizmus is társul és e formációk erősödése tovább mélyíti a szervezet kohéziójára bénító hatással lévő politikai ellentéteket.

Természetesen a következményeket és hatásokat naphosszat lehetne sorolni, de én most inkább a külső következményekre helyezném a hangsúlyt, nem pedig a határokon belüli problémákra.

Tehát az EU egysége megrendült, a tagállamok sokszor saját belátásuk szerint, a szervezet intézményeit megkerülve hoznak döntéseket, ami mellé látványos kommunikációs csatározás is társul, ráadásul a probléma kiváltó okára továbbra sincs megoldás. Természetesen a környező, esetlegesen ellenséges hatalmak sem hagyták ezt figyelmen kívül, sőt, mi több aktívan hasznot húznak belőle. Jó példa erre Recep Tayyip Erdogan török elnök figyelmeztetése 2017 március 15-én, amikor is kilátásba helyezte az EU és Törökország közötti megállapodás felmondását, melynek a lényege a Törökország irányából az EU-ba tartó szír menekültek megállítása. A fenyegetés nem az égből jött: Németország és Hollandia megakadályozta, hogy török politikusok a területükön egy olyan referendum mellett kampányoljanak, ami kiterjesztené az elnöki tisztség, így Erdogan jogköreit, ezzel is növelve a hatalmát.

Tanulságul szolgálhat a 2021 novemberében a Belarusz és Lengyelország közötti határon lezajlott incidens is, amikor több száz közel-keleti hátterű menekült próbált meg betörni Lengyelország, így az EU területére Belarusz irányából, nagy valószínűséggel a fehérorosz hatóságok ösztönzésére és támogatásával. Az incidens előzménye a 2020-ban lezajlott fehérorosz választás, amit Alexander Lukasenko fölényesen megnyert, az utána szervezett tüntetéseket pedig a karhatalmi erők segítségével leverte. A választást követően az EU szankciókat vetett ki Fehéroroszország ellen, ezáltal gyanítható, hogy a menekültek szervezetten történő határra terelése egyfajta retorzió a szankciókért, továbbá nyomásgyakorlás azok feloldására. A legfrissebb példa pedig a 2026 áprilisi ceutai krízis, amikor is Marokkóból emberek tízezrei szöktek át a tengeren keresztül a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai Ceuta városába. Marokkó oldaláról ez nem történhetett volna meg, amennyiben a határt megfelelően védik a marokkói hatóságok, így sokan szándékosságot sejtenek az incidens mögött, mely vád azért is megalapozott, ugyanis Marokkó és az EU között hosszú ideje nézeteltérés áll fent Nyugat-Szahara hovatartozását illetően. Feltehetően a válság nyomásgyakorlás volt, mellyel Marokkó próbálja „jobb belátásra” bírni az EU-t.

A fentebb felsorolt esetek tanulsága, hogy amíg az Európai Unió nem képes egy egységes migrációs stratégia kidolgozására, a tagállamok pedig látványosan egymással csatároznak a megoldás közös erővel történő megoldása helyett, addig a szervezet súlyosan sebezhető marad a külső erők általi zsarolásokkal szemben, ami által a nemzetközi színtéren megszűnik tényezőnek lenni, nem lesz képes az érdekeit érvényesíteni más nagyhatalmakkal szemben és a belső feszültségeket, mint a terrortámadásokat, vallási és hovatartozási ellentétek által fűtött gyűlöletet még nem is érintettük.

 

Felhasznált források: 1.) „Turkey threatens EU on migrant deal as Erdogan blasts ‘spirit of fascism'”, Rapporteur, 2017. March 16; https://www.rapporteur.com/news/turkey-threatens-eu-on-migrant-deal-as-erdogan-blasts-spirit-of-fascism/ 2.) „Belarus Is Weaponizing Migrants Using Putin’s Playbook. Europe Must Legally Fight Back”, Forbes, 2021. November 10; https://www.forbes.com/sites/jillgoldenziel/2021/11/10/belarus-is-weaponizing-migrants-using-putins-playbook-europe-must-legally-fight-back/ 3.) EU-TURKEY STATEMENT & ACTION PLAN In “Towards a new policy on migration”, Legislative Train Schedule, 2016. March 20; https://www.europarl.europa.eu/legislative-train/theme-towards-a-new-policy-on-migration/file-eu-turkey-statement-action-plan?sid=101

A Gulyás Máté: Migráció, mint biztonságpolitikai kihívás bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.