Biztonságpolitika

Lassan két éve, hogy új korszak kezdődött a Légirendészeti Szolgálatnál, amely a Mi-2-es típus kivonásával párhuzamosan, 2017 elején állította szolgálatba az amerikai MD Helicopters (az egykori McDonnell Douglas Helicopter Systems) MD-902-es típusának használtan beszerzett példányait. A NOTAR (NO TAil Rotor) megoldású helikopterek az azonos gyártótól származó MD-500-asok mellett üzemelve alkotják a Rendőrség igencsak kibővült helikopteres képességét.

A Belügyminisztérium 2016-tól kezdve összesen tizenegy MD-902-est szerzett be. Az első fázisban öt gépet (oldalszámuk 900-904) vásárolt a baden-württembergi rendőrség állományából, majd további hatot (oldalszámuk 905-910) különböző rendőri erőktől, Nagy-Britanniából. A mintegy tíz milliárd forint értékű program a gépeken kívül természetesen széleskörű műszaki-logisztikai és kiképzési csomagot is tartalmazott.

Mint azt a Légirendészeti Szolgálat munkatársai ferihegyi bázisukon tett októberi látogatásunk alkalmával elmondták, az MD-902-esek rendszeresítése óta nagyrészt lezajlott a hajózók típusátképzése. Az első öt helikopter beszerzésének része volt egy adott számú pilóta és műszaki képzése, ami Luxemburgban, a szintén MD-902-est üzemeltető ottani légimentőknél történt. A pilóták a három hetes elméleti alapozás után tizennégy órában kapták meg a gyakorlati típusátképzést. Kiképzett helikopterpilótákról van szó, így képzésük az MD-902-es sajátosságainak megismerésére és a vészhelyzeti eljárások elsajátítására fókuszált. További négy, nagy tapasztalatú pilóta oktató-berepülő jogosítással tért haza a luxemburgi tanfolyamról. Az ő képzésük szélesebb területet érintett, hathetes volt, és ötven repült órát tartalmazott. A műszakiak képzésére különböző modulokból összeállított, öthetes tanfolyamon került sor.

Az MD-500 és az MD-902 ugyanattól a gyártótól ered, és műszaki szempontból van némi logika a két típus között, de helikoptervezető szempontból a „nagy testvér” szinte teljesen más, vezetéstechnikailag nem igazán érezni a rokonságot. Az MD-902-es sajátossága, hogy faroklégcsavar nélküli kialakításából adódóan az útirányú vezérlést a NOTAR-rendszer végzi, illetve a repülés közben állandóan mozgó, az iránytartást folyamatosan korrigáló, automatizált függőleges vezérsík. Van egy átmeneti sebességtartomány, főleg a leszállás előtti lassításnál, amikor az útirányú sebesség már csekély és a függőleges vezérsíknak csökken a szerepe. Ekkor érezni, hogy a lábbal is utána kell menni. A pedál használatára talán lassabban reagál a NOTAR-os 902-es, mint a hagyományos faroklégcsavaros 500-as, de mint a pilóták mondják, igazi összehasonlítást csak akkor lehetne tenni, ha másik NOTAR megoldású típust is repültek volna korábban.

Ha a NOTAR-rendszer meghibásodik, például a ventilátortengely eltörik, vagy a gép farkán lévő kónusz nem mozdul, a géppel akkor is biztonságosan le lehet szállni. A nagy farokfelület 80-100 csomós (145-180 km/h) sebességnél útirányban stabillá teszi a helikoptert akkor is, ha a lábkormányzás nem működik. A földet érés előtti szakaszban kell egy fékezést, lassítást végrehajtani, majd egy átnyomást és a legkisebb merülő sebességgel, az irányra figyelve földet érni, lehetőleg betonra. Az iránytól való néhány fokos eltérést még elviselnek a csúszótalpak és nem borul fel a gép. Az ülések és a csúszótalpak energiaelnyelő képességének köszönhetően egy esetleges durva földet éréskor kisebb az esélye, hogy a személyzet megsérül.

A változtatható állásszögű ventilátor a hajtóművek között fentről beszívott levegőt a faroktartóba juttatja.

A faroktartó belseje a ventilátor felől a farokrész felé nézve. A faroktartó jobb oldalán (a képen a bal oldalon) két rés fut végig. A Coanda slots-nak nevezett réseken a ventilátor által hátrajuttatott levegő egy része távozik, és a  forgószárnyszél által felgyorsítva segíti a forgatónyomaték kiegyenlítését. 

A faroktartóban hátravezetett levegő az itt éppen burkolat nélkül látható, elfordítható jet thruster lemezei között távozik.

Az MD-902-es olyan plusz dolgokat is nyújt, ami csökkenti a hajózók leterheltségét. Ilyen a műszerezettség szintje, a robotpilóta és a légkondicionálás. Utóbbi híján a jó kilátást biztosító nagyméretű plexi felületek alatt, a nyári napsütésben pillanatok alatt felforrósodó pilótafülkében, a repüléskor viselt lángmentesített overallban, embert próbáló feladat végrehajtani a naponta maximálisan engedélyezett hat óra repülést. 

*

Alapvetően valamennyi pilóta repüli mindkét MD típust. Aki nem, az még csak a rendszeresítés óta eltelt idő rövidsége miatt nem kapott lehetőséget a típusátképzésre. Korábban a legtöbb helikoptervezető Mi-2-es és Mi-8-as előképzettséggel a honvédségtől érkezett a légirendészethez. Ezért először a Mi-2-esre ültek, hiszen a típus számukra ismert volt, könnyebben érték el a szükséges szintet. Utána ülhettek át az MD-500-asra, amelyen egy fürgébb, kisebb méretű és tömegű helikoptert kellett megismerniük, és amelynek még a forgószárnya is más irányba, balra forog, mint az általuk már jól ismert Mi-2-esek és 8-asok forgószárnya. Később változott a szemlélet, először az MD-500-as típust kapták meg, és csak utána a Mi-2-est.

A Mi-2-es kivonása után az MD-902-eseknél megjelent a másodpilóta beosztás. Mindkét amerikai típus egypilótás üzemeltetésű, de bizonyos feladatoknál könnyebbséget jelent, ha elől két ember van. Az egyik repül, a másik segíti a navigációt és a kommunikációt, mert az operátor (fedélzeti szolgálattevő) hátul el van foglalva a hőkamera és/vagy a kereső fényszóró kezelésével. Ha a helyzet úgy hozza, az egyik pilóta is tudja kezelni a hőkamerát, ha nem is akkora gyakorlattal, mint az operátor. Feladatszabáskor mindenesetre jól jön, hogy két típus közül lehet kiválasztani a feladatra leginkább megfelelő helikoptert. Amikor nem indokolt a megnövelt létszámú személyzet, például egy nappali, jó idős balatoni vagy autópálya ellenőrzéskor, akkor az MD-500-as is elég, de van olyan feladat, amelynél az MD-902-es alkalmazása a praktikusabb megoldás. Ezek azok a feladatok, amelyeken kell a háromfős személyzet, a két pilóta plusz egy operátor. (A légirendészethez két honvédségi helikoptervezetőt vezényeltek, akik jelenleg másodpilóta beosztást töltenek be és csak az MD-902-esre kapnak típusátképzést.)

A hátsó kabin, az operátor tágas munkahelye.

A háromfős személyzetet igénylő feladatokat korábban a Mi-2-esekkel repülték. Utasszállításnál voltak olyan gondok, hogy „vagy üzemanyagot vitt a gép vagy utasokat”. Teljes terheléssel nehezen szállt fel, és ha közel tele tankkal plusz akár csak kétfős személyzettel kellett függeni, az is nehezen ment. Ráadásul az egyik hajtómű meghibásodása esetén, a maradék hajtóművel gyakran még a magasságot sem lehetett tartani, csak folyamatosan süllyedve, egy kiválasztott területen repülőgépszerűen leszállni. A Mi-2-est váltó MD-902-es rendelkezik azzal a teljesítménytartalékkal, ami az egyik hajtómű felszállásnál vagy leszállásnál bekövetkező meghibásodása esetén is biztosítja az adott manőver folytatását és azután a biztonságos földet érést a tervezett fel- vagy leszállóhelyen.

*

Az éjszakai képességet nagyban növelő éjjellátó szemüveggel (NVG) végrehajtott repülések nem számítanak újdonságnak a légirendészetnél; valamennyi pilótát kiképezték a használatára. Jártasságuk fenntartásához hatvannaponta legalább egy NVG-s feladatot kell repülniük. A jelenlegi szabályzók értelmében ez kétpilótás üzemet jelent. Jól jön tehát, hogy az MD-902-est egyébként is két pilóta repüli, és az operátor a tágas hátsó kabinban dolgozhat. (Az MD-500-asban a jobb oldali ülésben ül az operátor, és hátul van a berendezés.) Az NVG nagyobb biztonságot jelent az akadályok észlelésében és segít abban, hogy egy alkalmas területen bárhol leszállhasson a gép, nem csak reptéren vagy kivilágított leszállóhelyen. A kutatásban is segít: az NVG-vel észlelt személyre, tárgyra, járműre az operátor ránézhet a hőkamerával, esetleg még az infravörös szűrővel ellátott fényszóróval is megvilágíthatja.

A képtovábbító antennája az MD-902-esekre is felkerült.

Amellett, hogy a Mi-2-esénél jócskán jobb a tömeg/teljesítmény viszony, nagyobb az utazósebesség, alacsonyabb a külső és belső zajszint, a NOTAR kialakításból adódóan szélesebbek az alkalmazási lehetőségnek (a leszállóhely kiválasztást nem befolyásolja a balesetveszélyes illetve sérülékeny faroklégcsavar). A nagyobb utastérnek köszönhetően a védett személy szállításától kezdve a különleges műveletekig az MD-902-esek a feladatnak megfelelően számos változatban konfigurálhatóak, éjszakai és nappali alkalmazásukat az a szenzor segíti, amelyet az operátor kezel. A légirendészet a Mi-2-esre és az MD-500-asra egy-egy készlet infravörös szenzorral (FLIR toronnyal) rendelkezett. Az MD-902-esek érkezésével a szenzorok száma is megsokszorozódott, hiszen mind a német, mind az angol gépeken van nappali és hőkamerával ellátott torony, előbbieken a csúszótalpra, utóbbiaknál az orr alá szerelve. Valamennyi géphez tartozik nagy teljesítményű kereső fényszóró is. 

A 902-eseken lévő szenzorberendezések, bár nem egyformák, hasonló képességgel bírnak. Ez a képesség napjainkban különösen a déli határon jön jól, ahol mindig jelen van egy aktív és egy tartalék rendőrségi helikopter. A fekete-fehér képet adó szenzor érzékelése állítható. Olyannyira, hogy amikor egy célszemély egy szemeteskukában próbált elbújni, a teste átmelegítette a kukát, az operátor a hőkamera segítségével észrevette. A csendes gép és a nagy érzékenységű szenzor párosítása lehetővé teszi, hogy egy embercsoportot több kilométerről is észlelhessenek vagy egy rendszámot pár száz méterről leolvashassanak, akár anélkül, hogy a megfigyeltek észrevennék a gép jelenlétét. A szenzorkezelésnél persze sokat számít a humán faktor, vagyis az operátorok rutinja, mert az egyes szenzortípusok különböző kezelőfelülettel rendelkeznek. A kapott képet a képtovábbító rendszer lesugározza a hármashatár-hegyi vevőtoronynak, ahonnan eljut a rendőrség vezetési pontjára. A másik képtovábbító rendszer a mobilszolgáltatók bevonásával működik. A tömegdemonstráció, konvojkísérés vagy útvonal légi biztosítása során látottakat az operatív törzs dolgozza fel.

A rendőrségi pilóták leterheltsége nagy, az MD-902-es beszerzés miatt további hajózókra van szükség. A légirendészet gondja hasonló a légimentőkéhez. Régen minimum 1500 repült óra volt a feltétel ahhoz, hogy valakiből rendőrségi helikopterpilóta válhasson, de az évek elmúltával elfogytak azok, akiknek ekkora gyakorlatuk lett volna. Ezt az egyre sürgetőbb problémát igyekszik orvosolni az a kezdeményezés, amelynek keretében egy civil cég a debreceni egyetemmel együttműködve képez többek között a rendőrség részére is helikoptervezetőket. Jelenleg öt plusz három fő leendő rendőrségi pilóta tanul Debrecenben. Az ötfős csoport 2019 februárjában érkezik majd a légirendészethez, a további három fő a nyár folyamán.

A három félévből álló képzésre történő jelentkezés felsőfokú végzettséghez és angol nyelvvizsgához kötött. A repülési készséget Cessnán, ötven órás repülés keretében mérik fel. Aki megfelel az elvárásoknak további száz órát repülhet, de már Robinson R22-es és R44-es helikoptereken. A végén civil szakszolgálati engedélyt kapnak, amelyet konvertálni kell az államira, mert a rendőrség helikopterei állami légijárműnek minősülnek. A fiatalok ezután egy elméleti felkészítést kapnak a légirendészetnél, ahol házi vizsgát tesznek, végül hatósági vizsgával zárul az elméleti képzésük. Ez egy plusz feladatot jelent a szervezetnek, hiszen az újoncokkal úgy kell tudni foglalkozni, mint egy oktató szervezet, ráadásul az oktató csapatot ki kell vonni a szolgálatadásból. A gyors képzés a kívánatos, hogy az újonnan érkezők mihamarabb éles feladatokat repülhessenek a Légirendészeti Szolgálat MD-500-as és MD-902-es helikoptereinek pilótáiként.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. novemberi számában jelent meg.

Napjainkban gyakran hallani arról, hogy Oroszország erős állami propagandát működtet, amit angol nyelven a Nyugatra is sugároz. Miközben Donald Trump szinte hadjáratot indított azon, általa fake news media-nak nevezett sajtóorgánumok ellen, melyek nem szimpatizálnak vele. A modern propaganda egy olyan eszköz, amellyel a politikai szereplők főként a saját ellenségeik ellen szeretnék a közvéleményt hangolni. Napjainkban továbbra is él a propaganda intézménye, azonban a nyugati demokráciákban (avagy azokat megcélozva) már olyan kommunikációs eszközök is megjelentek, mint a dezinformáció, politikai marketing vagy stratégiai kommunikáció. És ezen eszközök közt gyakran hajszálnyi a különbség, mégis sokkal demokratikusabb, kifinomultabb alkalmazást jelenthetnek. De mik is pontosan ezek az eszközök?

A propaganda

Annak ellenére, hogy a propagandát valamilyen szinten már az ókorban is alkalmazták (gondoljunk csak a nagy szónokokra, akik heves beszédeikkel tömegek gondolkodását tudták az ókori Hellászban befolyásolni), magát a propaganda szót tevékenység megjelölésére csak a 17. századtól használják. A Congregatio de Propaganda Fide (magyarul gyűlés a terjesztendő hit ügyében) elnevezésű pápai hivataltól ered a neve, aminek a hittérítés volt a feladata az ellenreformáció során.

Ebből fakadóan a propaganda szó alapvető definíciója az „eszmék, tanok terjesztése különféle eszközökkel.” Azonban olyan szinonimái is vannak a szónak, mint a „népszerűsítés” vagy „hírverés”, amit a propagandista szó modern felfogásával kapcsolnék össze, ami a „pártpropagandát foglalkozásszerűen folytató személy ‹a pártállami időkben›.” Már ebből következtethetünk arra, hogy a propaganda jelentése nagy fejlődésen ment át az évszázadok során.

A propaganda fejlődése az ókortól napjainkig

A propagandát az ókorban is alkalmazták, azonban azokból a korokból, ahol a propaganda rögzítéseinek módja nem volt olyan változatos, mint korunkban, nem maradt fent sok emlék. A könyvnyomtatás megjelenése és az írástudók táborának növekedése után viszont a propaganda is sokkal nagyobb szerepre tehetett szert, habár a politikai vonulata lassabban jelent meg.

Látható, a propagandának nagy löketet adott az, hogy több kommunikációs eszköz több emberhez tudta eljuttatni az információt. Ahogy egyre inkább felszámolták az analfabetizmust, illetve egyre több újságot jelentettek meg, úgy nőtt a propaganda használatának széles palettája. Aztán a két világháború közt a kommunikációs eszközök tovább fejlődtek: megjelent a rádió és a televízió, amikkel a propaganda emberekhez való eljuttatása minden eddiginél egyszerűbbé vált; ezeken a csatornákon aztán a háborúban a telekommunikációt a felek politikai céljaik eléréséért már-már fegyverként alkalmazták.

Ettől az Egyesült Államok sem jelentett kivételt, például a második világháború során démonizálták japán ellenfeleiket. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a japánok elleni harcból ne származzanak az amerikai katonáknak különböző lelki bajai, inkább tekintsenek erre úgy, mint egy féregirtásra: szükséges a komfortért. Azért az USA-t hoztam fel példaként, hogy lássuk, nem csak a totalitárius államok mint a náci Németország vagy a bolsevik Szovjetunió éltek ilyen eszközökkel.

A U.S. Army 2. világháborús propagandaplakátja: This is the enemy. (Forrás: Hannah Miles: WWII Propaganda: The Influence of Racism. In: https://artifactsjournal.missouri.edu/2012/03/wwii-propaganda-the-influence-of-racism/)

A hidegháború évei alatt a telekommunikációs eszközök fejlődése folytatódott: kifinomultabbak lettek, így használatuk is felértékelődött, ahogy még több ember elérésére váltak alkalmassá. Mindkét szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is élt lehetőségeikkel, és nem csupán ellenségeiket állították be a legnagyobb gonoszként, de önmagukat is az egekbe magasztalták, nem ritkán az igazságot eltúlozva. Például az alábbi poszteren azt propagálták a szovjetek, hogy az amerikai gazdaság a szovjethez képest rosszul áll. Ma már biztosra állítható, hogy sok igazság nem volt ebben az állításban, elvégre a Szovjetunió részben az elavuló gazdasága miatt bukott meg.

Szovjet propaganda, mely az USA rossz gazdasági teljesítményét ismerteti. (Forrás: Mirko Humbert: 10 Amazing Cold War Propaganda Posters. In: https://www.designer-daily.com/10-amazing-cold-war-propaganda-posters-2901)

Az ezredfordulóra a telekommunikáció egy új mérföldkövet ért el: megjelent és terjedni kezdett az internet. Az interneten bárki képes a lehető legkönnyebben információt átadni és fogadni, így a média is elkezdte kihasználni ezeket az új lehetőségeket. Az internet nagy előnye, hogy bárhol, bármikor lehet információt áramoltatni, ahol van valamiféle kapcsolat a világhálóra, és ezt bárki tudja fogadni, akár abban a percben is, ahogy az információt útjára bocsátották. Ezzel a propaganda is új táptalajra lelt, méghozzá egy kifejezetten könnyen hozzáférhetőre és olcsóra. Jó példa erre a terrorista csoportok tevékenysége, akik az ellenségeikhez is könnyen el tudták juttatni üzeneteiket, melyek általában a brutalitásukkal félelmet kívántak kelteni, avagy fel kívánták hívni a potenciális csatlakozók figyelmét a saját sikereikre.

Napjainkra az internet már szinte teljesen elterjedt, egy Google által finanszírozott felmérés szerint a Föld lakosságának 89%-a napi szinten használja az internetet személyes célokra. Egyértelmű, hogy ezzel még nagyobb jelentőségre tett szert ez a platform, hiszen bárki el tud érni bárkit a Földön (majdnem, elvégre vannak országok, ahol az internetet erősen cenzúrázzák vagy egyenesen elérhetetlenné teszik az átlagember számára: a klub tagjai például Irán, Kína vagy Észak-Korea).

A propaganda modern változatai Dezinformáció és álhírek

Az internet széleskörű elterjedése nemcsak a propagandát tette sokkal elérhetőbbé, hanem a dezinformációt is, amely napjainkban egyre gyakrabban okoz zűrzavart. Dezinformációról beszélünk akkor, amikor valaki szánt szándékkal téves információt tesz közzé abból a célból, hogy megtévesszen másokat.

Máris láthatjuk a különbséget. Míg a propaganda célja az, hogy elhitessen valamit a közönségével, legyen az akár egy túlzás vagy egy egyszerű hazugság, és így cselekvésre vagy valamitől elhatárolódásra ösztönözzön; addig a dezinformáció szintén elhitetni szeretne valamit, csakhogy abból a célból, hogy összezavarja, megtévessze a közönségét, tehát az emberek cinizmusát, bizalmatlanságát vagy akár paranoiáját erősítse. Erre jó plélda a Kercsi-szorosnál történtek: oroszok támadtak ukrán hadihajókra. Az esetet az orosz média úgy írta le, hogy az ukránok megsértették Oroszország határait és bűnöző módszerekkel provokáltak. Ezzel szemben Ukrajnában azt állítják, hogy az oroszok ezzel a nyílt támadással a kelet-ukrajnai konfliktust szerették volna tovább mélyíteni.

A dezinformációval nem összekeverendő az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald J. Trump által használt fogalom, a „fake news”, azaz az álhír. Trump általában azokra a médiumokra használja, amelyek rá nem kedvező híreket jelentetnek meg. Ha elfogadjuk a trumpi definíciót, akkor álhírnek számít minden, ami nem tartalmaz igaz információt. Azonban akkor az álhír egyben dezinformáció is lenne, ami nem igaz. Az álhír és dezinformáció közt az a különbség a szakirodalom szerint, hogy az álhírt azért készítik, hogy profitot termeljenek bizonyos internetes oldalak azzal, hogy minél több embert vesznek rá a kattintásra. Azonban a szavak szert tehetnek új jelentésekre: láthattuk feljebb, a propaganda is sokat változott, úgyhogy ha Trump használati módja válik általánossá, a fake news fogalma egyszerűen bővül.

Politikai marketing

A modern, liberális demokráciákban a nyilvánvaló propagandát általában nem tűrik meg az emberek. Orbán Sándor a propaganda és a politikai marketing közt jelentős különbségeket fogalmazott meg. Az állam részéről a propaganda használata egy közvetlen beavatkozás a társadalom ügyeibe, míg a politikai marketing közvetett, ugyanis megbíznak ezzel más cégeket. Itt rögtön képbe jön az, hogy a marketinghez szükséges a független média, míg a propaganda alkalmazása során általában a sajtó erősen az állam befolyása alatt áll – ha nem teljes befolyása alatt. A marketing pedig a demokratikus rendszert elfogadva a társadalmi normák keretein belül marad.

Stratégiai kommunikáció

A stratégiai kommunikáció lényegében a hadiesemények kommunikálása olyan módon, hogy adott cél elérését megkönnyítse, ez a gyakorlat pedig főként a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően vált általánossá a nyugati világban, főleg az USA-ban. Így nézve azonban erős hasonlóság fedezhető fel a második világháborús propagandával, elvégre mindkettő az ellenségről szól. Azonban a stratégiai kommunikációt úgy szokták elhatárolni a propagandától, hogy míg a propaganda az ellenség ellen irányul, addig a stratégiai kommunikáció a nemzetközi közvélekedésre kíván hatni.

Felhasznált irodalom:

• Fraknói Vilmos (1914): Mátyás törekvései a császári trónra. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia
• Német József Lajos (2013): „A (stratégiai) kommunikáció és a háború kapcsolata napjainkban” in Hadtudomány 2013/1-2.
• Orbán Sándor (Ism): Politikai és szervezeti kommunikáció. Elérhető az interneten: https://drive.google.com/drive/folders/1-4mpL-1FprOsOhpJHoiv-kB_vD8DuoMJ (2018.05.22.)

Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök kormánya a közelmúltban hagyott jóvá 81 millió levát a MiG-29-esek és 99 millió levát a Szu-25-ösök nagyjavítására.

BREXIT

Az Európai Unió Tanácsának (50.cikk) 2018. novemberben tartott ülésein rendkívül fontos, a brexittel kapcsolatos témák és kérdések is felmerültek. A november 12-ei, Brüsszelben tartott ülésen a bizottsági tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier tájékoztatta az EU27-eket az elmúlt hetek brexittel kapcsolatos tárgyalásairól, valamint a kialakult helyzetről. Annak ellenére, hogy a megállapodás sikertelen volt, a megegyezés iránti törekvések fennálltak. „A tárgyalások e végső szakaszában a miniszterek a mai napon is tanúságot tettek arról, hogy rendületlenül kiállnak a huszonhetek egységéért. Ismét megerősítettük, hogy bízunk a főtárgyalónkban. Támogatjuk a megállapodást célzó kitartó erőfeszítéseit.” – nyilatkozott Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

A november 15-én megtartott találkozón Michel Barnier már a brexitről szóló megállapodás szövegtervezetét nyújtotta át Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, ezzel rendkívüli előrelépést téve az ügyben. Donald Tusk már akkor azt javasolta, hogy a szövegtervezet rendkívüli csúcstalálkozón kerül véglegesítésre és formalizálásra, 2018. november 25-én.

A november 19-én, az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén a november 25-re tervezett rendkívüli ülés előkészítése zajlott. Az EU27 miniszterei megállapodtak a kilépésről szóló megállapodás tervezetéről, valamint megvitatták a brexitet követően az Egyesült Királyság és az EU között kialakuló politikai viszonyrendszert. Gernot Blümel szerint „az uniós és a brit tárgyalók az Egyesült Királyság kilépésének valamennyi aspektusában megállapodásra jutottak, ideértve az állampolgárok jogainak biztosítását is. Az elért megállapodás általánosságban véve méltányos kompromisszum, mivel mindkét fél engedményeket tett a másik irányába. Az elválás sohasem könnyű, de ha mégis megtörténik, mindig jobb azt barátsággal tenni. Szintén ez a módja annak, hogy a jövőre nézve jó viszonyt sikerüljön kialakítani a felek között. Mi továbbra is azt szeretnénk, ha az Egyesült Királyság még hosszú évekig valamennyi területen az EU fontos partnere maradna.” 

November 22-én diplomáciai szinten a tárgyaló felek elfogadták az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatáról szóló kilépési megállapodást. A tervezetet Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke megküldte jóváhagyásra az EU27 tagállamainak. Ezután az Európai Tanács (50.cikk) rendkívüli ülését hívta össze a megállapodás tervezetének megtárgyalásához.

A 2018. november 25-én tartott rendkívüli ülésen a tagállamok vezetői jóváhagyták az 599 oldalas Kilépési Megállapodást és az azt kísérő politikai nyilatkozatot.

Ezzel véget ért az 524 napig tartó tárgyalássorozat a két fél között. Az Egyesült Királyság a megállapodás értelmében lép ki az Európai Unióból és az Európai Atomenergia Közösségből 2019. március 29-én. Az Európai Tanács köszönetét fejezi ki Michel Barniernek, az uniós tárgyalóküldöttség vezetőjeként végzett áldozatos munkájáért. „Még előttünk áll a ratifikálás nehéz folyamata, és további tárgyalások várnak ránk. Egy dolog azonban a végkimeneteltől függetlenül is teljesen biztos: barátok maradunk az idők végezetéig, sőt, még azon túl is.” – nyilatkozta Donald Tusk az ülést követően.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/12/380403d8-2502-d879-24d8-07baf84d80ca.mp4

Az EU27-ek vezetői 2018. november 25-én hivatalosan is elfogadták az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről rendelkező megállapodást. Forrás: consilium.europa.eu

Az EU27-ek vezetői az ülést követően Theresa May miniszterelnökkel találkoztak, hogy megvitassák a következő lépéseket. A két következő lépés a nemzeti parlamentek ratifikációja és az Európai Parlament szavazása a megállapodásról. Ezek közül egyedül a brit parlament beleegyezése lehet nehézkes.

A brit képviselők december 11-én fognak szavazni a Brexit-megállapodásról. Theresa May miniszterelnöknek komoly munkára lesz szüksége, hogy meggyőzze a brit parlamentet a megállapodás elfogadásáról.  Az EU bejelentése szerint ugyanis, ha nem fogadja el a brit törvényhozás, akkor nem lesz újratárgyalva a megállapodás. Több lehetőség is van az Egyesült Királyság előtt, ha a törvényhozás nem fogadja el a tervezetet: újra szavazhatnak a megállapodásról, újabb brexit-népszavazást írhatnak ki, általános parlamenti választásokat tarthatnak, leváltják a kormányfőt és új kormányfővel próbálnak új megállapodást letárgyalni, vagy megállapodás megkötése nélkül lép ki a szigetország az Unióból.

A megállapodás két részből áll: a rövidtávú megoldásokból és a hosszútávú iránymutatásokból.

Rövidtávon egy átmeneti időszak követi a kilépést 2020. december végéig. Az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságban érvényesek maradnak az EU szabályai, viszont elveszíti a tagságát az uniós intézményekben – azaz nem lesz brit biztos, brit EU parlamenti képviselő, valamint a két Tanácsban is elveszti a szavazati jogát. Az átmeneti időszakot egyszer meghosszabbíthatják a felek, legtovább 2022 végéig.

Az átmeneti időszak végéig érkező brit és uniós állampolgárok ugyanazokat a jogokat élvezik az országokban, mint korábban és 5 év után folyamodhatnak állandó lakhatásért. Az Egyesült Királyságnak nagyságrendileg 39 milliárd fontot kell folyósítani az uniós intézményeknek a korábban megállapodottak alapján. Az ír határok kérdése még nem megoldott, további tárgyalást igényel, de egy tartalékmegállapodásnak köszönhetően, ha az átmeneti időszak végére sem sikerül megegyezni a hosszútávú kereskedelmi kapcsolatokról, akkor fennmarad a vámunió mindaddig, amíg elfogadható megállapodás kerül elfogadásra.  A halászat kapcsán még meg kell egyeznie egy külön megállapodásban a feleknek. Ameddig az átmeneti időszak tart, az Egyesült Királyságra kiterjed az Európai Unió Bíróságának joghatósága is, és egy különbizottságban fogják elbírálni a vitás kérdéseket.

Általános intézményi hírek

November 12-én Brüsszelben megtartották a minden évben megrendezésre kerülő EU-India Terrorellenes Politikai Párbeszédet. Az egyeztetés fő témája az európai, dél-ázsiai és közel-keleti terrorfenyegetettség volt. A résztvevő felek egyetértettek abban, hogy erősíteni kell bilaterális együttműködésüket számos területen, például az extrémizmus, a radikalizmus és a tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetés csökkentésében. Az Europol és India szintén kooperációról határozott.

November 13-án Canberrában megrendezésre került a 2017-ben aláírt EU-Ausztrália Keretegyezmény által létrehozott vegyesbizottság első ülése. A megállapodás célja a kétoldalú kapcsolatok mélyítésének elősegítése volt. A találkozón a két fél bilaterális együttműködési lehetőségeket vitatott meg, például a kiberfenyegetések, a terrorellenes küzdelem, a krízismenedzsment, és a migráció területén. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a jövőben is együttműködnek majd a klímaváltozásról szóló párizsi egyezmény végrehajtásában és az ázsiai és óceániai országok fejlesztésében. Emellett kiemelték, hogy a következő időszakban tovább növelik a kooperációt a kutatás területén.

A november 25-i kercsi-szorosi incidensre reagálva az Európai Unió közleményt bocsátott ki Külügyi Szolgálatán keresztül. Ebben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető szabályainak figyelmen kívül hagyásával fokozódik a feszültség és a destabilizáció a térségben. Emellett a közlemény megfogalmazta, hogy a nemrégiben átadott kercsi-szorosi híd Ukrajna hozzájárulása nélkül épült, és ezzel megsértették az ország területi integritását. Az EU kifejezte reményét, hogy Oroszország a szigorítások után visszaállítja a szabad áthaladást a Kercsi-szoroson, mely által a hajók eljuthatnának az ukrán kikötőkbe. A közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy az EU soha nem fogja elismerni a Krím-félsziget jogszerűtlen elcsatolását és megszállását.

Az incidensről bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/haboru-a-lathataron-nincs-megbekeles-a-ket-orszag-kozt

Szankciók

Angela Merkel, német kancellár kijelentette a Kijevben tartott november 1-jei Petro Porosenko ukrán elnökkel tartott közös tárgyalása után, hogy Németország továbbra is támogatja az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciók meghosszabbítását. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a minszki megállapodás megsértésé és figyelmen kívül hagyása a szankciók további fennmaradását vonja maga után Moszkvával szemben.

A kercsi incidens miatt több német politikus is újabb szankciók bevezetését sürgette a német alsóházban (Bundestag). „Számunkra a legfontosabb a Kercsi-szorosnál kialakult szituáció mielőbbi enyhítése és a fogságba esett ukrán tengerészeknek való gyors segítségnyújtás.”– jelentette ki a német kormányszóvivő, aki hozzátette, hogy az esetnek az EU-n belül is következményei lesznek. Az ukrán-német nagykövet, Andrij Melnyk egységes olaj- és földgázszankciók elfogadását sürgette.

Szomszédságpolitika

November 27-én tartotta első ülését az EU–Örményország közös bizottság az EU–Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA) keretében. Az EU-delegáció ismételten támogatta az örmény kormány reformpolitikáját valamint kiemelték, hogy a CEPA végrehajtása elengedhetetlen az uniós befektetések bevonzásához. A CEPA előirányozza, hogy Örményország az elkövetkező években harmonizálja jogszabályait a megállapodásban említett uniós jogszabályokkal. Az EU és Örményország megállapodtak, hogy továbbra is előmozdítják a polgárok mobilitását vízumkönnyítési és visszafogadási egyezmények segítségével. Ha ezen egyezmények megfelelően valósulnak meg, illetve ha a mobilitás biztonságos, akkor megkezdődhet a vízumliberációs párbeszéd.

November 27-én egy uniós küldöttség érkezett Moldovába, hogy biztosítsa az ország polgárait az EU elkötelezettségéről az országnak nyújtandó támogatásokat illetően. A látogatás a jogállamiság és a demokrácia folyamatosan romló helyzete miatt volt szükséges. A látogatás során a küldöttség találkozott Igor Dodon moldovai elnökkel, Pavel Filip miniszterelnökkel, valamint az ellenzéki pártok és civil szervezetek képviselőivel is. A jogállamiság romlása miatt az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a Moldovának nyújtott támogatásokat újraszámolják és olyan projektekbe irányítják át, melyek az ország lakosságának javát szolgálják. Az EU elvárja az ország hatóságaitól, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a helyzet orvoslására.

November 28-án az Európai Unió közleményt bocsátott ki reagálva a hónap során végrehajtott két kivégzésre Fehéroroszországban. Az országban idén 4 kivégzés történt, valamint két elítélt a halálsoron várja az ítélet végrehajtását. Az EU megerősítette, hogy minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, mivel az ellenkezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal. A közlemény első lépésként a halálbüntetések végrehajtásának felfüggesztését irányozza elő. Fehéroroszország lépései az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása felé továbbra is meghatározzák az EU Fehéroroszország felé gyakorolt politikájának alakulását – zárul a közlemény.

Federica Mogherini megjelenései, nyilatkozatai a MENA-térséggel kapcsolatban

 Az olaszországi Palermóban november 11.-12- között megrendezésre került egy – a líbiai helyzetre való megoldás keresése jegyében – nemzetközi konferencia, amelyen többek között Federica Mogherini is megjelent. A déli szomszédságpolitika jegyében az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy „az előző éveknek megfelelően, továbbra is támogatja az Unió a líbiai barátainkat nemcsak politikai, illetve biztonsági együttműködéssel, hanem 370 millió euróval is, melynek célja a líbiai emberek megsegítése. Továbbá, az integráció támogatja az ENSZ mediációs munkáját egy mindenki számára elfogadható politikai megoldás keresésében. Ez rendkívül fontos, hiszen az ország biztonsági helyzete továbbra is kockázatos, bármikor elfajulhat, egy esetleges katonai beavatkozást vonva maga után, így tovább rontva nemcsak Líbia, hanem a térség helyzetét is.  Ennek elkerülése érdekében, az EU teljes politikai súlyával és erőforrásaival kiáll az ENSZ munkája mellett és támogatja a párbeszéd elmélyítését.”

Mindemellett, Brüsszelben Mogherini találkozott a palesztin külügyminiszterrel, Dr. Riyad Al Malkival és látogatást tett Algériában is. A belga fővárosban Federica Mogherini elmondta, hogy az Unió továbbra is támogatja a palesztinokat és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA). Továbbá megerősítette az EU megingathatatlan elkötelezettségét a kétállami megoldás mellett, ami az egyetlen járható út a palesztin–izraeli konfliktus lezárásához. Emellett ösztönözte a Palesztin Hatóságot a gázai humanitárius helyzet megoldására való kísérletek folytatásában, megelőzve ezzel egy újabb eszkalációs folyamatot, illetve elősegíteni Ciszjordánia és a Gázai övezet egyesítését egy közös Palesztin Hatóság irányítása alatt. Az Algírban zajló, a terrorizmus elleni harcról és regionális biztonságról szóló magas szintű párbeszéden Mogherini elmondta, hogy az EU-nak és Algériának „azonosak a céljai a regionális stabilitás és biztonság területén, hiszen a biztonsági kihívások nem ismernek államhatárokat”.

Algéria–EU találkozó az energetikai partnerség megerősítése érdekében

November 20-án az EU éghajlatpolitikáért és energiaügyért felelős biztosa, Miguel Arias Cañete Algériába látogatott, hogy megerősítse a két ország közötti energetikai partnerséget. A párbeszéd kiterjed a megújuló energiaforrásokra, a földgázra és az energiahatékonyságot is magában foglalja. Az EU célja egyértelműen a területet lefedő, átfogó jogi és szabályozási keret létrehozása, illetve az Unió gázellátásának biztosítása.

Közel másfél évtizedes beszerzés végére kerülhetett pont: nyugdíjba mehetnek az Amerikai Légierő matuzsálemi kort elért Northrop T-38 Talon sugárhajtású szuperszonikus kiképző repülőgépei.

A rossz idő ellenére 2018. november 27-én immáron második alkalommal került megrendezésre Biztonságpolitikai Szakkollégium a Válságkörzetek a 21. században ­– kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel című konferenciája az NKE Orczy Úti Kollégium épületében, mely egy aktuális témákkal, konfliktusokkal foglalkozó tudományos összejövetel, ahol a témában jártas személyektől szerezhetünk naprakész tudást. Az előadássorozat 3 panelbe rendezve 9 előadásból állt. A megnyitóban Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke kijelentette, hogy ezen konferenciával mára hagyományt teremtett a szervezet.

Az első szekcióban, melynek fókuszában Líbia és Szíria állt, Bak Pál, Halasi Gábor és Ibrahim Imre előadásait lehetett meghallgatni.

Bak Pál Líbia 2014-2018: a nyitott kapuk „politikája” címmel tartott egy rövid áttekintő előadást arról, hogy mi vezetett az észak-afrikai ország jelenlegi helyzetéhez, és pontosan milyen faktorok is játszottak közre ezen folyamatban. Miután bemutatta azon tényt, hogy az ex-diktátor, Kaddáfi végső időszakában már egyértelműen lehetett érezni bukásának közelségét (pl. ENSZ embargó, törzsi ellenállások, egyéb külső és belső feszültségek), rátért arra, hogy ugyanakkor az ország egyáltalán nem állt arra készen, hogy határozott választ adjon a kialakult hatalmi vákuumra, melyet számtalan mennyiségű személy és szervezet kívánt betölteni, és melyen nem segített az impotens külföldi „segítségnyújtás” sem (León és Kobler próbálkozásai). A kialakult káoszban a dzsihadisták és az iszlamisták is jelentős hatalomhoz jutottak (pl. Szirt városa), mely tovább taszította az országot a végső összeomlásba. A kialakult zűrzavarból azonban lassan két vezető emelkedett ki, melyek közül az egyik a még a Kaddáfi alatt szolgált tábornagy, Khalifa Haftár, a másik pedig a szkhíráti egyezménnyel létrejött, külföldön is elismert kormány vezetője, Fájez esz-Szarrádzs. Váratlan faktorként a migráció is megjelent a kaotikus országban, ugyanis kihasználva az állam teljes megosztottságát, az afrikai bevándorlók ezen országon keresztül kezdték megközelíteni Európát, mellyel kontinensünk fókuszába került ismét Líbia. A líbiai migráció témájában talán leginkább érdekelt Olaszország minden kísérlete kudarcba fulladt a migráció megakadályozására, vagy legalább korlátozására (pl. Hermes 2011, Mare Nostrum, Triton, stb.), így egy nemzetközi összefogás kellett ahhoz, hogy az észak-afrikai országgal megoldást dolgozzanak ki a kialakult krízisre. A legsikeresebbnek tűnő megoldás végül az lett, mikor is az olasz kormány leült tárgyalni 60 dél-líbiai klánnal, hogy őket támogassák a kontinens belsejéből jövő migráció megállításában, szemben a nagyobb líbiai vezetőkkel. Megoldatlan probléma maradt azonban – mind a mai napig – a GNA (nemzeti egységkormány) és a Haftár közötti konfliktus. Igaz, a Putyin–Haftár találkozó után a líbiai tábornagy nyíltabb lett a tárgyalásokra, de a Macron, francia elnök segítségével létrejött megállapodások (2018-as választások, közvetlenül az új választási törvény és az alkotmányozás után) így sem valósultak meg, mely által továbbra is kérdőjeles Líbia jövője.

A második előadás Halasi Gábor Jelenetek a líbiai káoszból c. ismertetője volt, mely lényegében a folytatása volt az előző előadásnak. Rögtön az előadás elején vita alakult ki a fellépő felek közt Bernadino León szerepét illetően, hogy politikája racionális volt-e vagy sem. Korruptságát egyik vitázó fél sem kérdőjelezte meg. Halasi Gábor történetét az európai segítséggel létrejövő politikai megállapodással kezdte, mely segített abban, hogy az országban egy átmeneti hatalmi rend álljon fel, melyben minden fél helyet kap (kivéve Haftár, de erre később ki is tért). Bemutatta, hogy ezen politikai megállapodás mennyire alkalmatlan egy állandó rend fenntartására, ugyanis az állam vezetésébe beemelt felek továbbra is egymás ellen használják fel pozícióikat ahelyett, hogy egy összefogó erőt képezvén hoznának létre államrendet (pl. a Képviselőház és a kormány konfliktusai). Ekkor jött el az a pillanat, hogy Haftár is megmutatta saját képességeit és bizonyította azt a tényt, hogy ő is egy olyan politikai faktor, akivel foglalkozni kell. 2017 decemberében a tábornagy kijelentette, hogy a líbiai megállapodás lejárt, és követelni kezdte egy új választás kiírását, majd egy interjúban elszólta magát, hogy „a líbiaiak nem állnak készen a demokráciára”. Mindeközben a biztonsági helyzet egyre romlott Líbiában – az Európa által sürgetett megállapodás pedig csak azóta is húzódik. A jelenlegi helyzet Halasi Gábor szerint is bizonytalan. Ugyan a líbiai párbeszédnek lett eredménye, és kitűztek 2019 nyarára egy választást, de hogy ez meg fog-e úgy valósulni – mint ahogy nem valósult meg a 2018 őszi –, azt senki se tudja megmondani.

A blokk harmadik előadását Ibrahim Imre tartotta Szíria – nagyhatalmi érdekérvényesítések címen, mely a polgárháborútól szenvedő ország jövőjéről és kilátásairól szólt. Miután pontos adatokban mutatta meg a polgárháború Szíriára gyakorolt negatív hatásait (pl. lakosságcsökkenés, GDP, infláció, stb.), felsorolta a helyzet kialakulásának főbb okait. Az előadó a biztonsági kihívások (pl. proliferáció, radikalizmus, menekültválság, stb.) után rátért a határmenti táborokra, azok jellemzésére, és magára a menekültválságra. Ugyanakkor a polgárháború legsúlyosabb következményének a közoktatás tönkretételét nevezte meg, ugyanis mint megjegyezte „egy generáció teljes analfabétaként nő fel, ám percek alatt szét tudnak szedni és újra összerakni egy Kalasnyikovot, mely jelentős biztonsági kockázat”. Részletesen beszélt arról is, hogy a politikai rend visszaállításában továbbra is gátló tényező a nagyhatalmi felek érdekeinek szembenállása. Az érdekek központi témája Imre szerint pedig nem más, mint a földgáz. Míg az oroszok az iráni gázt vezetnék keresztül Szírián, addig az amerikaiak a katarit, mely fenntartja a konfliktust. Oroszországnak pedig továbbra is érdeke a hozzájuk hű Aszad-rezsim hatalomban tartása, ugyanis így meg tudnák tartani belépőjüket a Földközi-tengerhez. 2018 októberében Macron, Merkel, Putyin és Erdogan csúcstalálkozót tartott Szíria ügyében, ahol azonban nem sikerült megállapodásra jutni, így a jövő továbbra is bizonytalan.

Az első blokk előadói: Halasi Gábor, Bak Pál és Ibrahim Imre.

A második blokkban a jelenlévők Tóth Zoltán Balázs, Lázin Áron és Biró István előadásait hallgathatták meg. Előadásaik középpontjában Irán és Jemen álltak.

Tóth Zoltán Balázs előadása az Irán közel-keleti befolyásának változása a szíriai polgárháború nyomán címet viselte, és az Irán, illetve Szíria közötti kapcsolatokról kívánt értekezni. Miután az előadó röviden ismertetett pár általános infót Iránról, rá is tért a központi témájára, a szíriai–iráni diplomáciai viszony alakulására. Az összegyűltek megismerhették az „elutasítók tengelyének” 2 oszlopos tagját, és hogy miképp találtak egymásra, illetve Irán miképp szerzett befolyást a polgárháborús Szíriában. Ennek kapcsán ismertetésre került az a módszer, mellyel Irán befolyást tud szerezni a többi országban, és mely által mára a perzsa ország számos országban igen aktívan jelen van a régiójában (pl. Libanon, Irak). Előadása végén egyfajta zárásként kitért az iráni–izraeli szembenállás jelenlegi fejezetére is, összegezvén a térség egyik legnagyobb ideológiai konfliktusát.

A második blokk második előadása Lázin Ároné volt, mely az Irán új stratégiai helyzete: mit hoz Nyugat-Szahara és Jemen? címet viselte. Miután második előadónk is gondosan felvázolta Irán történelmi és aktuálpolitikai szerepét, frappánsan kijelentette, hogy „mára Iránnak 4 fővárosa van: Teherán, Szanaa, Bejrút és Damaszkusz”. Előadása ezután Jemen irányába indult. Miután ismertette az ország történelmi helyzetét röviden, bemutatásra került a helyi polgárháború kialakulása is, és Irán szerepe ezen konfliktusban. Áron előadásának második fele Nyugat-Szahara helyzetére és a helyi iráni befolyásra koncentrált. A nyugat-szaharai kép áttekintéséhez ismertette a nézőközönséggel a de facto ország gyarmati múltját, konfliktusát Marokkóval és az ország függetlenségéért küzdő Polisario Front működését. Kilátásba helyezte már itt Irán befolyását, ugyanis a Polisario fő támogatója a Hezbollah volt, mely egyértelműen teheráni pénzből gazdálkodik. Áron feltette a kérdést is, hogy vajon miért kíván Irán energiát és pénzt ölni ezen projektbe? A válasz sokrétű volt. Elsőszámú faktorként az Egyesült Államokkal való szembenállást nevezte meg, akiknek a helyi hídfője egyértelműen Marokkó. További célként jelölte meg az atlanti-óceáni kijárat megkaparintását, illetve a helyi erőforrásokat és ásványkincseket (mint a foszfát és az urán). Előadása végén iráni távlatként állapította meg továbbá a hőn áhított siíta terjeszkedés kiteljesedését is, melyre például a nyugat-szaharai konfliktus tökéletes lehet.

A második panel utolsó előadója Bíró István volt, aki A válságövezetek kezelésének hatékony módjai a dhofari konfliktus példája alapján című előadásában az Ománban dúló dhofari konfliktust, illetve az ehhez kapcsolódó brit válságkezelési módszert mutatta be. Az előadó kérdésfeltevéssel kezdte meg előadását: minden országban ugyanaz a víz, ugyanaz a levegő van, tehát mégis mi az a dolog, ami alapján létre jönnek a határok? Mi az, ami miatt két szomszédos ország közül az egyik stabil, míg a „vonal” másik oldalán egy veszélyesnek ítélt államalakult fekszik? Ezt tapasztalhatjuk Jemen és Omán esetében is. A két állam történelme nagyon hasonló, mégis van egy pont, ahol különböző irányt vesz. Ez a pont a dhofari konfliktus 1970-ben. Az előadó elsőként a felkelés kronológiájára, majd a válságkezelésre tért ki. Az előadásból megtudtuk, hogy az Omán délnyugati kormányzóságát érintő felkelés oka elsősorban a sok, a szultáni hatalmat el nem ismerő törzsi frakcióban gyökerezik. Ezeknek alapvetően két főbb iránya volt: az első az arab nacionalizmushoz kapcsolódik, míg a másik Jemenhez, ezen belül is a baloldali gerillamozgalmakhoz. Istvántól megtudhattuk, hogy az uralkodó hatalma 1970 júliusára annyira meggyengült, hogy a fővárosba szorult vissza, majd feladta az országot. Utóda a mai napig hatalmon lévő Qaboos, aki számos, a lakosság körében népszerű intézkedést hoz. A felkelés döntő eseménye mégis a Malajziából visszatérő britek beavatkozása volt, melynek során az előadó megjegyezte, hogy nem a reguláris hadsereget, hanem az SAS-t vetette be a szigetország. Megkezdődött a britek többszintű stratégiája, amelynek kidolgozása John Wattshoz kötődik, s fő célja a lázadók népszerűtlenné tétele volt. Az előadó ismertette az ehhez vezető, főbb elveit a britek konfliktuskezelésének: elsőként egy hírszerzőhálózat megszervezése, amely segít a kommunisták legyőzésében, majd a kormánypropagandát népszerűsítő helyi információs szerv megalakítása, a törzsek életkörülményeinek javítása, és végül a felkelők ellen harcoló milícia létrehozása. István kitért a stratégia egyik legfontosabb pontjára, egy állatorvosi-hálózat létrehozására, amelynek hatására rengeteg borjú született, javítva az élelmezésen. Végül, az előadó összefoglalta a mai és az ománihoz hasonló, XX. századi konfliktusok közötti különbséget: ekkor még érdekében állt legalább egy nagyhatalomnak, illetve a környező országoknak az állam stabilitása, míg ma ez nem így van. Továbbá, a britek tisztelték az ománi hagyományokat, ezzel szemben ma a demokráciaépítés kényszere figyelhető meg.

Biró István és Lázin Áron.

A harmadik – és egyben utolsó – panellel zárult a konferencia.  Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András előadásait hallgathattuk meg.

A harmadik panel előadói: Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András.

A harmadik panel keretében, elsőként Nagy Bianka Az információ a hatalom új eszköze című előadását hallgathatta meg a közönség. Kezdésként Bianka megjegyezte, hogy ezúttal más vizekre evezünk, de nem távolra: egy új hadviselési elméletet mutat be, amelynek tökéletes táptalaja a belső társadalmi konfliktus, ellentét. Ez a hibrid hadviselés, a hatalom új eszköze. Előadása során kitért a hibrid hadviselés szükségességének miértjére, kialakulásának történetére, illetve az ellene való fellépés lehetséges módjaira. Bianka elmondta, hogy a hibrid hadviselés elsősorban az Oroszországi Föderáció fő fegyvere, mellyel igyekszik biztosítani magát az őt érintő kihívások ellen, illetve elfedni gyengébb katonai és gazdasági potenciálját az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével szemben. A nem-lineáris hadviselés vizsgálatakor a kiindulópont a hadviselési generációk váltakozása, illetve a keleti és nyugati elvek különbözősége. Míg a nyugati nézőpont alapvetően a társadalmi változásokból eredezteti a váltakozást, a keleti a technológiai alapú fejlődésre, fejlettségre alapozva mutatja be azt. Az előadó ennek kapcsán megjegyezte, hogy az angolszász világ már a negyedik hadviselési generációnál jár, azonban a fejletlen államok is igyekeznek felvenni a versenyt, azonban gyengébb gazdasági potenciáljukkal kell alkalmazkodni a hadviseléshez, így ezeknél az országoknál egy vegyes rendszer figyelhető meg, amely többnyire a negyedik és második generáció ötvözése. Kialakulásával kapcsolatban az előadó azt ismertette, hogy az irreguláris hadviselés adaptációja a hibrid hadviselés, s létrejöttéhez hozzájárul az USA fölénye, hiszen Oroszország igyekszik megtalálni a sebezhető pontjait. Ezen állam által nem korlátozott a kontaktnélküli hadviselés során, a nem állami szereplők szerepe megnő, így a nyugati hadseregek kénytelenek újragondolni a saját értékeiket. Bianka továbbá kifejtette ezen új hadviselési forma jellemzőit. Elsőként, hogy miért nehéz felismerni őket: az első két fázis általában teljesen jogszerű diplomáciai lépés, amelynek során megtörténik a célország feltérképezése. Ezt követően a külső hatalom belső konfliktust generál, amely elvezet a végcélhoz: az állam belsejének a megbontásához. Tökéletesítéséhez Gerasimov köthető, aki doktrínájában megfogalmazta, hogy a hagyományos hadviselést mára felváltotta az információs és a pszichológiai hadviselés, illetve a társadalom manipulálása és dezinformálása elengedhetetlen ahhoz, hogy mind a katona, mind az állampolgár támogassa a beavatkozót, így az adott ország fegyveres küzdelem nélkül veszi felügyelete alá az adott térséget. Ez a folyamat a 2014-es krími válságban is felfedezhető. Az előadó zárásként kifejtette, hogy rendkívül nehéz az ilyen támadások elleni védelem, hiszen nincs hatályos nemzetközi szabályozás a hadviselés ezen módja ellen. Azonban, a fiatalok tudatos nevelésével, figyelemfelhívásával az infokommunikációs eszközök használatának veszélyére, a folyamatos és nyílt kommunikációval és a nemzetállami szintű felderítő és hírszerző szervezetek fölényével a perifériára szorult államok is védekezhetnek valamelyest.

A konferencia Fodor Márk Joszipovics A Suwalki-folyosó hatása Északkelet-Európa biztonságára című előadásával folytatódott, amelynek során bemutatta a térség geostratégiai jelentőségét. Az előadó elsőként Oroszország helyzetét kívánta ismertetni, amelyet Brzezinski 1999-es gondolatával nyitott, miszerint Oroszország az USA világrendjéhez stabilan és biztonságosan csatlakozhat. Továbbá kifejtette, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok alapja egy félreértés, amelyet az USA követett el, hiszen félreértelmezte a Szovjetunió romjain újjáépülő Oroszországot és vesztesként kezelte azt. Ennek nyomán a kezdeti orosz kompromisszumkereső külpolitika egyre aktívabbá és agresszívebbé vált napjainkra. Ezt követően az előadó bemutatta a Suwalki-folyosó jelentőségét. Ez a 64 kilométeres földsáv a lengyel–litván határon fekszik, nehezen járható terep és infrastrukturálisan is fejletlen. Azonban geostratégiailag jelentős: a NATO-nak az egyetlen földi összeköttetést jelenti a Baltikummal, míg az oroszok számára azért fontos e sáv, mert a kalinyingrádi exklávét választja el Fehéroroszországtól, s ebből a hídfőállásból tudnak európai műveleteket biztosítani. Ezért Oroszországnak érdekében állhat a térség társadalmi–politikai alapokon nyugvó destabilizálása, hiszen így a NATO elveszthetné hitelességét. Erre számos forgatókönyv létezik: egyrészt az orosz kisebbség rendezetlen helyzetének felhasználása, a kalinyingrádi lakosság erős katonai kötődése, illetve az asztraveci erőmű rendkívül közeli földrajzi helyzete Vilnius-hoz, amely működését egy információs művelettel megzavarva elérhető még Vilnius evakuálása is, légüres teret hagyva az orosz erőknek. Joszipovics meglátása szerint, egy fegyveres konfliktus sem az Észak-atlanti Szövetségnek, sem Oroszországnak nem érné meg. Azonban, hibrid műveletek területe lehet a Baltikum, amelynek célja a NATO hiteltelenítse és a létjogosultságának megkérdőjelezése, amely az Oroszországi Föderáció számára egy eszköz lehet a billegő államokban. Az előadó befejezésként reflektált az előző előadásra, miszerint a megoldás ez esetben is a térség problémáinak megoldása lehetne.

Az esemény zárásaként Edl András a Vallási elemek a konfliktusok szolgálatában című előadását hallgathatta meg a közönség. András előadását a világ vallásait bemutató földtérképpel nyitotta, azonban jelezte, hogy az ateizmus és materializmus nem szerepel rajta. Ebből következett az a kérdés, hogy vajon mi tekinthető vallásnak? A kérdés megválaszolására a közönség bevonásával szerepjáték következett, amelyből azt a megállapítást vonta le az előadó, hogy az utánzás csökkenti a feszültséget, így a vallások is redukálják a stresszt, valamint segítenek megérteni környezetünket. Továbbá, valláspolitikai vetületből is megvizsgálta a vallás fogalmát. Ezután Eric Voegelin és Raymond Aron álláspontjait ismertette András, miszerint nem létezik teljesen vallástalan világnézet, hiszen még az ateisták is elfogadnak néhány tényt – amelyet ők maguk nem tapasztaltak meg –, csak azért mert tekintélyes személy vallja. Majd ezeket az előadó pápua új-guineai történésekkel igyekezett alátámasztani, hiszen ez a terület egyszerre archaikus és modern. Az ország egyik autonóm szigete Bougainville, ahol egy nagyvállalat elkezdte a hatalmas mértékű rézkitermelést, elvétve azt a hibát, hogy nem vette figyelembe a helyiek érdekeit. Így a szigetlakosok felkelést indítottak, amelynek során megjelent a Mária-kultusz, lemodellezve Bougainville jövőjét vallási alapon. A Mária-kultusz annyira erőssé vált, hogy megmaradt a felkelés után is és a mai napig gyakorolják az akkor kialakult rituálékat, például a harcosok tisztasági fogadalmát. A későbbiekben a bougainville-i minta zajlik Hela tartományban is: 2018. március 6-án földrengés volt, amivel a helyiek a kitermelést végző vállalatot okolták, s a szellemek büntetéseként fogták fel. A helaiak szent háborúja sikeres, ennek ellenére beleegyeztek a kitermelés folytatásába, amelynek feltételeit a helyiek szabták meg és magában foglalta a kibékítendő helyi szellemek akaratát is. Ezután a tibeti viszonyokat ismerteti az előadó: a kínai kormány szándékosan telepíttet be ide kínaiakat, hiszen az etnosz és a vallás Kínában rendkívül összefügg. Továbbá, a dalai láma személyét is igyekszik a kínai vezetés a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni. Az előadás zárásaként András ismertette a vallás azon szerepét, miszerint az orientál, berendezi az emberi viszonyokat, összetartja a közösséget, és egy komoly kérdést vet fel: ugyanolyan-e a vallás, mint egy teljesen másik meggyőződés? Sok tekintetben igen, de hatalmas a törés az archaikus és a modern elgondolás között: a társadalom morális–vallásos elemekkel védekezett attól, hogy a pénz és az anyagi világ vegye át a hatalmat, azonban a nyugati világban ez teljesen megfordult.

Edl András előadását egy szerepjátékkal kezdte.

Írták: Mészáros Kinga és Gönczi Róbert

Képek: Ármás Julianna

Idén októberben benyújtotta ajánlatát a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Norvégia és Németország közös tengeralattjáró beszerzési pályázatára.  Az ajánlat közös értékelése megkezdődött és amennyiben megfelel az elvárásoknak, úgy a 2019-es évben a szerződés aláírásra fog kerülni.  Az ajánlatban a Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek hat példánya szerepel. Ezekből kettő kerülne német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznének, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest.

Első alkalommal indították be, a még csak az Edinburgh melletti Rosyth dokkjában álló második QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó, a PRINCE OF WALES dízelgenerátorait. A hajótest belső részében sok más mellett négy Wärtsilä dízelgenerátor is megtalálható, amelyek mindegyike képes több mint 11 megawatt teljesítmény előállítására. Egy ilyen 65000 tonnás hajó energiaigényét jól szemlélteti, hogy mindez a teljesítmény csak 40%-a annak, amire szükség lehet, hiszen a Rolls-Royce MT30 (Marine Turbine) gázturbinák felelősek a többi 60% előállításáért.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve.

Voronyezsben elkészült az Iljusin Il-112V katonai teherszállító repülőgép első prototípusa. A 25,15 méter hosszú, 8,89 méter magas és 27,6 méteres szárnyfesztávolságú, felsőszárnyas Il-112V mozgatásáról két darab Klimov TV7-11ST turbópropelleres erőforrás gondoskodik, egyenként 3500 lóerőt szolgáltatva. A hatlapátos, AV-112 állandó fordulatszámú légcsavarok által kifejtett vonóerő így 20 tonnás legnagyobb felszállótömeget tesz lehetővé, míg az Antonov An-26-os utódjának terhelhetősége 6 tonna lehet. Az 50 utas, vagy 26 felfegyverzett ejtőernyős szállítására képes gép 3,5 tonnás terhelés mellett 2400 kilométer megtételére lesz képes. A második prototípus is már építés alatt áll, ez azonban sohasem fog felszállni, ugyanis a földi fárasztási próbák résztvevője lesz. Az Orosz Légierő eddig 35 darab Il-112V beszerzési tervéről nyilatkozott, további 27 opcióként szerepel a beszerzési tervekben.

Új aknamentesítő harckocsikat adtak át az orosz szárazföldi erőknek. A BMR-3MA a T-90A harckocsin alapul és az aknamenetesítést a TMT-S aknataposó hengerrel végzi.  A TMT-S nem csak a lánctalpak nyomvonalában végzi el az aknamentesítést, hanem a jármű teljes szélességében. A harckocsi tornyának helyén létesített páncélozott felépítmény a kétfős személyzet mellett még három műszaki feladatokra kiképzett katonának is helyet biztosít. A belső készletek elegendőek mind az 5 fő részére két teljes napig történő élelmezésére és vízellátására.

Törökországi sajtóértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége már csak 3 fő lesz, hiszen a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete is más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz. Az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. Pár hete vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?

A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay-T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

November 25-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A Nevatim légibázison leszálló géppár még az előző héten kezdte meg a közel-kelet felé vezető útját, ami vélhetőleg időjárási okok miatt húzódott el. Ezekkel együtt így már 14 darab Lightning II-es viseli a Dávid-csillagos felségjelet.

Az Egyesült Államok kormánya november 27-én 10 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopter Egyiptomba történő eladásához járul hozzá. A körülbelül 1 milliárd dolláros szerződésben a gépek mellett 24 darab T700-GE-701D hajtómű és 135 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire irányított rakéta is megtalálható. Egyiptom az Apache egyik legnagyobb felhasználója, jelenleg 46 AH-64D-t tart hadrendben. Szintén ebben a mennyiségben kerülnek majd rendszeresítésre az orosz Kamov Ka-52-es Alligator harci helikopterek is. Ezekből eddig 32 darabot adtak át. Érdekes lehet, hogy Kairóban a két típust egyformán megrendelték, sőt a Kamov után az AH-64 - mely bár jóval korszerűbb - de újra beszerzésre került. Egyes információk arról szólnak, hogy bizony az Aligátor több sebből is vérzik a Nílus partján. És amiért Washingtonban krokodilkönnyeket hullatnak az éppenséggel az, hogy a konkurens típust hajtómű, avionikai, éjjellátó, valamint navigációs berendezéseket egyaránt étintő gondok sújtják.

Katar a következő év elején már átveheti első Boeing F-15QA vadászbombázóit. A 36 darabos rendelésből az első két, három hónapos időközzel hazaérkező köteléket 6-6 gép fogja alkotni, majd ezek után ugyancsak háromhavonta négy F-15QA fog leszállni a típusnak otthont biztosító Al-Udeid-i légibázison. A teljes rendelési állományt 2023-ra szeretné hadrafoghatóvá tenni a katari vezetés.

További Katarhoz kapcsolódó hír, hogy 215 millió dollár ellenében NASAMS (National Advanced Surface to Air Missile System) légvédelmi rendszert is vásárolnak az USA-tól. Ezt a Kongsberg Defense és a Raytheon által kifejlesztett légvédelmi rendszert rendszeresítette már az Egyesült Államok, Norvégia, Finnország, Spanyolország, Hollandia, Omán, Litvánia és Indonézia is. A katari rendszerhez 40 darab AIM 120C-7 AMRAAM rakétát is beszereznek.

Az Iráni Iszlám Légierő fontolóra veszi a kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17 Thunder vadászbombázók megvásárlását, hogy fokozatosan leváltsa az öregedő F-14A Tomcat és MiG-29 Fulcrum harci repülőgépeit. Teherán már évek óta keresi ezen gépek utódjait, amit egyébként sikeres meg is talált. Az exportpiacon jól ismert orosz Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megrendelését azonban keresztülhúzta az Egyesült Államok és több ipari-gazdasági vezető hatalom akarata, így ez a szerződés nem jöhetett létre. A Szu-30-nál kisebb fegyverterhelésű és hatótávolságú JF-17-es talán megoldás lehet az iráni problémára, de a pakisztáni-amerikai viszony, mely az utóbbi időben javulni látszott lehet, hogy megsínyli majd a típus eladási szándékának komolyra fordulását. Szintén érdekes felvetés, bár a válasz sejthető, hogy a médiában fennen hangoztatott iráni repülőipar miért nem képes a JF-17-el nagyjából hasonló képességű F-5 Tiger II-es klónnal ellátni az ország légierejét? Mindenesetre a gyártóknak nincs félnivalójuk, hiszen a JF-17 iránt újabban érdeklődést mutat Malajzia is.

Megszületett a szerződés, így Nigéria 329 millió dollár ellenében 12 darab A-29 Super Tucano felfegyverzett kiképzőgépet fog kapni. A gyártást nem a fejlesztést végző brazil Embraer, hanem az Egyesült Államokban székelő leányvállalata a Sierra Nevada Corporation fogja végezni. A nigériai gépek törzse alá az AN/AAQ-22F célzótorony kerül majd felszerelésre. A gépek fegyverzete majd egy másik szerződés részeként fog realizálódni. Nigéria az A-29 Super Tucano gépeket 2024 végéig meg fogja kapni.

Pakisztánban a hadsereg próbáit megfelelően teljesítő kínai eredetű VT-4-es harckocsi legújabb továbbfejlesztéséből rendszeresítenének nagyobb mennyiséget. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.

A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.

További Pakisztánhoz és a Heavy Industries Taxila (HIT) céghez kacsolódód hír, hogy bemutatták a Viper gyalogsági harcjárművet. A lánctalpas futóművű lövészpáncélos tömege 11 tonna, (pótpáncélzattal 16 tonna, így 200 méteren túlról kilőtt 14,5 milliméteres lövedékeknek áll ellen) legnagyobb sebessége 62 kilométer per óra, mozgatásáról egy 360 lóerős dízelmotor gondoskodik. Az amerikai M113-as páncélozott szállító harcjárművön alapuló, de egy futógörgővel meghosszabbított alvázú Viper legénysége 3 fő és 9 lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy szlovák Turra-30-as távirányítású toronyba helyezték el.  Ezt a kiválasztás során az ukrán BM-7-es Parus-szal hasonlították össze. A 30 milliméteres 2A42-es gépágyút egy 7,62 milliméteres PKT géppuska, valamint a torony bal oldalán két AT-5B Konkursz-M (9M113) irányított rakéta egészít ki. A helyi lapértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Viper korszerű célzórendszere lehetővé teszi az éjjeli harc megvívását is, valamint a személyzet és a szállított lövészek ülései az aknák robbanásakor keletkező hatás csökkentése érdekében a tetőpáncélzathoz vannak felerősítve.

Thaiföldön a légierő elégedett a 2011-óta átvett svéd Saab JAS39 Gripen vadászbombázókkal. A 12 megvásárolt gépből eddig csak egy került veszteséglistára, azonban időközben kiderült az, amit sejteni lehetett. A beszerzett gépmennyiség csekély volta néha igencsak nehéz helyzeteket tud teremteni. Éppen ezért szeretnék elérni, hogy az ázsiai ország további C/D Gripenek beszerzését valósítsa meg. További fejlesztési elképzelés a jelenlegi MS19-es szint fejlesztése MS20-ra. A jobb képességekkel felruházott rádiólokátor a Meteor légiharc-rakéták és az SDB bombák alkalmazhatósága jelentős előrelépés lenne, de a thaiföldi vezetőség nem tart minden MS20-as hozadékra igényt. A Link 16-os adatátviteli rendszer éppenséggel pont nem lenne szükséges a helyiek szerint, mivel az általuk használt Link T teljességgel megfelel az igényeiknek és nem tervezik olyan szövetségi rendszerben használni a Gripent, ahol a Link 16-ra szükség lenne.

Kínából érdekes hír érkezett a héten. A légierők korszerű típusokkal - Szuhojok Oroszországban gyártott, illetve helyi változatai, továbbá a J-10-es és egyéb helyi (tovább) fejlesztések - egyre nagyobb darabszámban történő hadrendbe állítása számos, kevésbé fejlett típus kivonásával jár. Ezek egyrészt korszerűségükkel, másrészt a sárkányszerkezetükben még meglévő jelentős kirepülhető idővel további szolgálatra alkalmasak lennének. Típus szerint a Shaanxi KJ-200-as radargépet és a Shenyang JH-7A vadászbombázót említették meg.  Ez utóbbi 28,5 tonnás, felsőszárnyas, kéthajtóműves, 6,5 tonnás fegyverzet szállítására képes gépből nagyjából 270 darab épült meg. Az évekkel ezelőtt még FBC-1 Flying Leopard típusjellel eladásra kínált gép akkoriban nem lelt megrendelőre.  Most egy alapos nagyjavítás, illetve korszerűsítés után próbálnak meg külföldi megrendelésre szert tenni. Némileg idevágó hír, hogy az orosz gyártó leszállította a 2015-ben megrendelt 24 darab Szuhoj Szu-35-ös gép közül az utolsót is Kína részére.

Bár már folyik a tajvani Lockheed Martin F-16A/B Fighting Falcon vadászbombázók korszerűsítési programja, aminek végén 144 darab F-16V fogja erősíteni a szigetállam légierejét, azonban a kínai haderőben megjelenő korszerű repülőgépek megkövetelik a haderőnek további fejlesztését, legalábbis a helyi vezetők szerint. Értelemszerűen a már gyártás alatt álló és egyre kiforrottabb F-35 Lightning II-es szerepelt a beszerzendő gép eszményképeként, de a Washingtonban székelők szerint ennek eladása, legalábbis jelenleg még, nem időszerű. Tajvanon így az F-16-os flotta további növelését próbálják elérni az elkövetkező időben. Ez pedig újgyártású gépek, mégpedig szintén V változatok képében lenne megvalósítható. A következő év közepén hivatalos információkérés fog elindulni az USA felé 66 darab F-16V beszerzése érdekében. Becslések szerint ez a mennyiség 10 milliárd dolláros bevételt eredményezhet a gyártásban érdekeltek számára.

Japán sajtóértesülések szerint Tokió a közeljövőben további Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók beszerzéséről fog döntést hozni. A december közepén előterjesztendő elképzelés szerint az eddig 42 megrendelt mellé további 100-at vásárolnának meg. Az új F-35-ök a nagyjából 100 darab további modernizálásra nem kerülő F-15J vadászgépek, valamint a még korosabb Mistubishi F-4EJ Kai Phantom II-k pótlására kerülnek rendszeresítésre. Más értesülések kiegészítik ezt azzal, hogy ezekből 40 darab a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns lesz és ezek jó eséllyel az IZUMO-osztály (JS IZUMO /DDH-183/ és a JS KAGA /DDH-184/) gépállományát fogják alkotni. A Lockheed Martin hivatalos állásfoglalása az, hogy Japán még nem kereste meg őket további gépek vásárlásának tervével. Mindenestre tény, a típus már számos szállal kötődik a szigetországhoz, hiszen Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már folyik a gyártása. A helyi pilótaképzést jelentősen meg fogja gyorsítani a 2019 első negyedévében használatba vételre kerülő hat darab szimulátor.

Viszont a Subaru Corporation már földi teszteket végez az UH-X helikopter prototípusával, amely a Fuji Heavy Industries/Bell UH-1J helikopterek pótlására kerül rendszeresítésre. A 150 darabos mennyiségben megrendelésre kerülő Bell 412EPI jelzést viselő variáns erősebb erőátviteli rendszert, magasabb felszállósúlyt és egy új üveg pilótafülkét kap majd. Polgári piacra ezek a fejlesztések a Bell 412EPX típusban lesznek majd elérhetők.

Öt gyártót keresett meg az Amerikai Hadsereg, hogy készítsék el egy 6,8 milliméteres lőszerrel működő gépkarabély és golyószóró mintapéldányait. Ezek a fegyverek az M4 és az M249-es utódai lennének, amennyiben megfelelnek a hadsereg igényeinek. A prototípusokat 2021-ig kell elkészíteniük a gyártóknak, majd az átadást követően elkezdődnek a próbák, amik várhatólag egy-két év alatt befejeződnek és kihirdetik a győztest.

Hamarosan az is kiderül, hány darab amerikai A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgép fog kapni 3D-s hangrendszert. Persze ezek a rendszerek nem a Warthog-nak is nevezett gépek pilótáinak hallójáratát lesznek hívatott kényeztetni, hanem a harctéri tudatosságot segítenék elő használatukkal. A rakétaindításra figyelmeztető hangjelzés, a kísérőgép pilótájának, vagy a földi előretolt megfigyelő hangja mind abból az irányból lenne hallható, ahol valójában elhelyezkednek a pilótához képest. Eme rendszer esetleges szállításával kapcsolatosan október hónapban keresték meg a Terma North America Inc.-t, melynek anyacége ezt a rendszert már sikeresen beépítette a dán F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázókba. Az A-10-est várhatólag 2030-ig szolgálatba fogja tartani az USAF, talán 281 darabos mennyiségben.

Immáron 35 éve szolgálnak F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázók Venezuela légierejében. A latin-amerikai ország még 1982-ben kötött szerződést a típus eredeti gyártójával, a General Dynamics-al 18 együléses A és 6 kétüléses B változat megvásárlásáról. Ezt megelőzően az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta az eladást és kiemelte, ez az első eset, hogy élvonalbeli haditechnikát adnak el egy latin-amerikai ország számára. Az első hat gép már 1983. november 16-án meg is érkezett az El Libertador légibázisra, míg a flotta 1985-ben vált teljessé. A régióban az F-16 adta technológia fölény egészen 2006-ig meg is maradt, amikor is Chile megkapta a Block 50-es C/D F-16-ait. A 85%-os hadrafoghatóságot produkáló venezuelai gépek további elsőséget is magukénak tudhatnak, hiszen 1992-ben az első nem NATO tagállamként vehettek részt egy Red Flag hadgyakorlaton.

Az idő előrehaladtával integrálásra került a Rafael Litening I célzókonténer és a korszerűbb F100-PW-220-as sugárhajtóművek is beépítésre kerültek. A következő korszerűsítést, melyben a sárkányszerkezet átvizsgálásáért a belga Sabca, valamint a fedélzeti elektronikai korszerűsítésért és a Rafael Python IV-es légiharc-rakéták fegyverzetbe illesztésért az izraeli Elbit lett volna a felelős, a politikai helyzet változása elkaszálta. Ez kihatott az üzemeltetésre is, ami a megfelelő alkatrészek beszerzési nehézsége miatt lett egyre komplikáltabb. Napjainkra a balesetben elvesztett két A és egy B variáns mellett két további A került szolgálatból kivonásra, a többi gép (14 darab A és 5 B) továbbra is szolgálatba van.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

J-11BS

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Panavia Tornado F.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon FGR.4

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

AMX International AMX

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Boeing P-8A Poseidon

Chengdu F-7BG

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Dassault Rafale M

Grumman A-6E Intruder

Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Boeing RC-135W Rivet Joint

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Aermacchi MB-339CD

Northrop B-2A Spirit

MiG-21MF Fishbed

Az orosz–ukrán konfliktus újabb felvonása

A 2014 óta tartó konfliktus egy újabb mérföldkőhöz érkezett, ugyanis eddig még nem történt olyan esemény, amikor a két ország fegyveres ereje összetűzésbe keveredett volna. Ez az állapot egészen 2018. november 25-ig tartott, miután az orosz parti őrség három hadihajója rálőtt az ukrán haditengerészet három – Odesszából Mariupolba tartó – hadihajójára. A hadihajók elfogása után az orosz különleges erők átszálltak az ukrán hajók fedélzetére, és elfogták az ukrán haditengerészet matrózait, altisztjeit és egy hadnagyát. Ukrajna szerint az utat a nemzetközi jognak megfelelően bejelentették, ennek ellenére a – stratégiailag rendkívül fontos, a két tengert összekötő – Kercsi-szoros felett átívelő híd hajózható átjárójában egy orosz felségjelzésű tankerhajó állt keresztbe. Ezzel meggátolta, hogy bármilyen kereskedelmi vagy hadihajó bejusson a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre, így az orosz haditengerészet képes ellenőrizni a térség gazdaságát is. Az ukrán haditengerészeket az oroszok Szimferopolba szállították, ahol az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) emberei megkezdték a kihallgatásukat. A tengerészek ellen az orosz bíróság csoportosan elkövetett, tiltott, erőszakos vagy erőszakkal fenyegető határátlépés jogcímén emeltek vádat ellenük, aminek hatására akár hat év szabadságvesztésre is ítélhetik őket.

Ukrán válasz és ENSZ BT ülése

Az incidens után azonnal összeült az ukrán nemzetbiztonsági tanács (RNBO), ahol szorgalmazták, hogy vezessék be a hadiállapotot Ukrajnában. Petro Porosenko, Ukrajna miniszterelnöke kijelentette, hogy a jogrendváltozás nem azért van, hogy háborúba kezdjenek Oroszországgal, hanem pusztán védelmi célú. Porosenko meglátása talán egy újabb fegyveres összecsapás eszkalálódását akadályozta meg a két ország között, mivel felismerte, hogy az ukrán haderő nem lenne képes megvívni Oroszországgal egy klasszikus konvencionális háborút, mivel sem haditechnikai felszereltségben, sem személyi állományban nem képes felvenni a versenyt vele.

A hadiállapotról szóló javaslatot a parlament november 26-án megszavazta, de ezt csak az ország azon megyéire terjesztették ki, amik határosak a Dnyeszter Menti Köztársasággal, valamint a Fekete- és Azovi-tenger partján fekvő területekre. A hadiállapot harminc napig fog tartani, ez alatt csak akkor sérülhetnek az ukrán állampolgárok jogai, ha az orosz beavatkozás megtörténik.

Szintén november 26-án összeült New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassák a Kercsi-szorosban kialakult incidens válaszreakcióit. Az ENSZ természetesen elítélte az orosz agressziót, és felszólította az oroszokat, hogy engedjék el az elfogott haditengerészeket. Az oroszok a tanács ülésén bejelentették, hogy az egész nem volt más, mint egy előre eltervezett provokáció a Nyugat segítségével. A francia képviselő felszólította Oroszországot, hogy biztosítsa a szabad átjárást a Kercsi-szorosban (korábban az Azovi-tengerről kijutni a Fekete-tengerre egy nap volt, míg az incidens után akár ez több napos vagy egy hetes is lehet a folyamatos ellenőrzések miatt). Az amerikai képviselő véleménye szerint a november 25-i események egyáltalán nem állnak a konfliktus rendezésének érdekében, valamint Moszkva súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Az ukrán küldött kérte az újabb embargók bevezetését Oroszországgal szemben, de érdemi szankciót nem sikerült tető alá hozni.

Emmanuel Macron és Angela Merkel újra letették névjegyüket a közös európai hadsereg mellett. A közös európai hadsereg koncepciója már régóta egy folyamatosan visszatérő elképzelés. Az első próbálkozás még az 1950-es évekhez köthető, amikor is Charles de Gaulle állt elő az ötlettel, azonban ez  sikertelenségbe fulladt, mivel az európai nemzetek nagy része megelégedett pusztán a NATO-tagsággal és az azzal járó kollektív védelemmel, valamint nukleáris elrettentéssel. 2015-től azonban változás következett be. Az európai nemzetek lépéskényszerbe kerültek az orosz agresszió miatt, s folyamatosan születnek meg a védelmi együttműködést előmozdító intézkedések, programok.

Folyamatosan feltűnt időről időre az egységes hadsereg gondolata, ám számottevő történések az üggyel kapcsolatban csak a 2015-ös évtől történtek. Ekkor ugyanis az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette – a krími és kelet-ukrajnai válság követkeményeként –, hogy az EU-nak igenis szüksége van egy saját hadseregre és védelmi képességeinek fejlesztésére az Oroszország jelentette fenyegetés miatt. Nem várt módon a konzervatív és euroszkeptikus szereplők is támogatták az európai hadsereg célkitűzését.

Biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv

Az Európai Tanács 2016 decemberében jóváhagyta a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet. A végrehajtási terv meghatározza az uniós biztonság- és védelempolitika jövőbeli alakításának lépéseit.

Az EU globális stratégiájára építve a végrehajtási terv középpontjában az alábbi három stratégiai prioritás áll:

1. Válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra
2. A partnerek kapacitásainak kiépítése
3. Az EU és az uniós polgárok védelme

Az e célok megvalósítására irányuló konkrét intézkedések az alábbiakra terjednek ki:

• Koordinált éves védelmi szemle (CARD) bevezetése a tagállamok közötti védelmi együttműködés szorosabbra fűzése érdekében
• Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC) létrehozása a válságkezelési struktúrák javítása céljából
• Állandó strukturált együttműködés (PESCO) kialakítása a védelmi együttműködés erősítése érdekében azon tagállamok között, amelyek készek előbbre lépni ezen együttműködésben
• Az EU gyorsreagálási eszközeinek – köztük az uniós harccsoportoknak és a polgári képességeknek – a megerősítése

Koordinált éves védelmi szemle (CARD)

A koordinált éves védelmi szemlék (CARD) révén uniós szinten áttekinthetőbbé válnának a védelmi kiadások, a nemzeti szintű beruházások és a kutatási tevékenységek. A szemlék nagyobb átláthatóságot és politikai ismertséget biztosítanának az európai szinten rendelkezésre álló védelmi képességek tekintetében. Valamint hasznosnak bizonyulnak még a hiányosságok pontosabb feltérképezése, szorosabb védelmi együttműködés és a megfelelőbb és összehangoltabb megközelítés a védelmi kiadások tervezése terén.

A Tanács 2018. június 25-én jóváhagyta a 2018. évi eredménykatalógust, amely értékeli a képességek tekintetében fennálló hiányosságokat és az elérendő célokat.

Európai Védelmi Alap (EDF)

2017. június 7-én az Európai Bizottság útjára indította az Európai Védelmi Alapot, azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat hatékonyabban elkölteni az adófizetők pénzét, visszaszorítani a kiadások megkettőzését és javítani az ár-érték arányt. A kezdeményezés mellett erős gazdasági érvek sorakoztak fel. A tagállamok együttműködésének elmaradása védelem és biztonság területén a becslések szerint éves szinten 25-100 milliárd euró többletköltséggel jár. A közbeszerzések 80%-a, valamint a kutatási, fejlesztési tevékenységek pedig több mint 90%-a nemzeti alapon működik. A beszerzések összevonásával az éves védelmi kiadások akár 30%-a megtakarítható lenne. A védelmi képességek töredezettsége ezenkívül szükségtelen átfedésekhez vezet és hatással van a védelemi erők együttes hatékony bevethetőségére. Az EU-ban 178 különböző fegyverrendszer létezik (USA 30), 17 féle különböző alapharckocsit használnak (USA 1), Európában egyes helikopterprogramokban pedig több helikoptertípus szerepel, mint amennyi kormány van, amely helikoptert vásárolna. Ez a fajta fragmentáltság nagyban megnehezíti az egységesítési folyamatot.

Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatot (MPCC)

A Tanács a 2017. június 8-án elfogadott jogszabályok révén lehetővé tette, hogy az Európai Unió Katonai Törzsén (EUKT) belül létrejöjjön a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC).

Az MPCC létrehozása az európai védelem megerősítését célzó nagyon fontos operatív döntés. Az MPCC hozzájárul majd a nem végrehajtási jellegű európai missziók hatékonyabbá tételéhez, a partnerországokbeli katonák kiképzésének javításához, valamint a béke és a biztonság szavatolásához. Ez nemcsak a partnereink számára, hanem az Európai Unió biztonsága tekintetében is fontos, valamint javítani fogja az EU válságkezelési struktúráit is.

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

Donald Trumpnak az európai nemzetek védelmi képességeinek kritizálása, valamint az újabb orosz  katonai műveleteknek köszönhetően az európai államok 2017. december 11-én elindították a PESCO programot, melynek az egyik fő célja, hogy összehangolja a tagországok katonai kapacitását és erőforrásait, valamint hogy jobban összedolgozzanak a védelem és a biztonság terén. A tagállamok önkéntes alapon vesznek részt az együttműködésben, ám ha a csatlakozás mellet döntenek, akkor vállalásokat kell tenniük, melyeket ha nem tartanak meg az államok, akkor tagságukat felfüggesztik. Közös célokat és projekteket határoznak meg – mint például új katonai eszközök fejlesztése, vagy logisztika összehangolása –, majd ezek megvalósítására nemzeti terveket dolgoznak ki.

Merre tovább?

Az utóbbi hónapok állóvizét Emmanuel Macron, francia elnök 2018. november 6-ai kijelentése kavarta fel, miszerint Európának szüksége van egy saját hadseregre, amellyel meg tudja védeni magát Kína, Oroszország és az USA ellen. Az USA megemlítése számos helyen nagy vízhangot eredményezett. Donald Trump, amerikai elnök egyik tweetjében rendkívül gúnyosan reagált az imént megemlített kijelentésre. Trump szerint a franciáknak inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy a NATO-ban teljesítsék a 2%-os elvárt szintet.

Macron szavait széndákosan, vagy nem szándékosan, de félreértelmezték. Macron nem a NATO ellenében gondolja végrehajtani az európai hadsereget és védelmi fejlesztéseket, hanem a NATO-t kiegészítve. A francia elnök hangsúlyozta, hogy szükségünk van egy olyan Európára, mely jobban meg tudja védeni önmagát, és amely hatékonyabban tudja érvényesíteni érdekeit a világban – az Egyesült Államoktól függetlenül, szuverén módon. Ez a szuverén autonómia egyszerűen arra utal, hogy Európának képesnek kell lennie  kollektíven kis léptékű katonai műveletekre, amelyekbe a NATO nem feltétlenül menne bele. Azonban vita folyik arról, hogy az európaiak a védelmi fejlesztéseiket és kiadásaikat úgy tervezik-e meg, hogy az európai gyártókat támogatják az amerikaiak rovására, ami némi feszültséget szülhet a szövetségen belül. Avagy a fejlesztéseket az amerikai lobbyt kiszolgálva hajtják végre, ezzel pedig maga az autonómia mögötti elképzelés kissé elveszti a hitelét. Ez egy elég érdekes dilemmát szülhet a jövőben.

Angela Merkel, Németország kancellárja is beállt Macron célkitűzése mögé. Az Európai Parlament elött tartott beszédében Merkel bíztatta az európaiakat, hogy össze kell fognunk, jobban meg kell bíznunk egymásban az érdekeink védelme során. Sokan a német kancellár hagyatékának értékelik ezt a beszédet.

Egy televíziós beszédében a német kancellár megerősítette Macron elképzelését, miszerint azok a napok, amikor feltétel nélkül támaszkodhatunk másokra, jelen esetben az USA-ra, eltűnnek, Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Az európai hadsereg elgondolása mögött Merkel egy ideologikus gondolatot is megfogalmazott. A kancellár szerint, ha létrejönne egy egységes európai hadsereg, az egyfajta zálogot jelentene, hogy európai nemzetek soha többé nem háborúznának. Külön kiemelte azt is, hogy ez a hadsereg nem a „NATO-val szemben” jönne létre, hanem annak kiegészítésére szolgálna. Merkel megpedzegette az Európai Biztonsági Tanács létrehozását, mely gyors döntéseket tudna hozni a külpolitikai kérdésekben anélkül, hogy egyhangú szavazásra lenne szükség, ezzel felgyorsítva a döntéshozatalt. A Tanács tagjait pedig rotációs jelleggel biztosítanák a tagállamok.

A kérdés azonban nyitott marad továbbra is, ugyanis az európai közös hadsereg alapvetően egy merész hosszútávú jövőkép, számos körülmény nehezíti a létrejöttét. A politikai hatalom és legitimitás, hogy a katonákat harcba szállítsák, továbbra is határozottan a nemzeti parlamentek hatásköre, egy európai hadsereget meg kell szervezni, azt vezetni és irányítani kell, a finanszírozásról nem is beszélve – annak fényében, hogy sok ország még csak a GDP 2%-át sem fekteti a védelmi kiadásokba.

A 2010-es évek közepéig a védelmi szférát maradékelvű finanszírozás jellemezte, folyamatosan csökkentek a védelmi kiadások, azonban az orosz agresszió hatására 2015-től változást vehetünk észre ezen a területen. Az európai védelmi szféra strukturális problémái  viszont megoldatlanok maradtak. Az európai haderők létszáma harmadával csökkent az ezredforduló után, valamint a területvédelmi és válságkezelési feladatokat ugyanazzal az állománnyal és eszközparkkal kívánják megoldani. A védelmi kiadásokon belül 50% feletti arányt birtokolnak a személyes kiadások (bérek, juttatások), a K+F elől számos forrást elvonva. Az európai védelmi ipari bázis, valamint a beszerzések nagy része (80%-a) ma is döntően nemzeti alapú, fragmentált az európai védelmi ipar.

2018. november 27-én, kedden mutatták be a nyilvánosság számára az első Il-112V típusú, könnyű szállító repülőgépet, mely az UAC (United Aircraft) voronyezsi repülőgépgyártó üzeméből (VASO) gördült ki.

A Jak-130-as típusú kiképzőgéppel kapcsolatos legfrissebb hír, hogy a „Szerov Krasznodári Repülő Főiskola” Kusevszkajában található kiképző alakulata elsőként kapja a legújabb kiképzőgépeket.

A Wizz Air, Európa leggyorsabban növekvő légitársasága, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága ma ünnepélyesen átadta új, 3800 négyzetméteres, a legkorszerűbb technológiával felszerelt képzési központját a Wizz Air Training Centre-t Budapesten. A megnyitó fontos mérföldkő a légitársaság fejlődésében.

A közelmúltban rendezték meg a kanadai Halifaxban a Nemzetközi Biztonsági Fórumot Róbert Ondrejcsák szlovák védelmi miniszter részvételével, ahol többek között a Szlovákiában még hadrendben lévő szovjet típusok jövőjéről is nyilatkozott.

„Nem lesz könnyű dolguk. Az ellenség jól képzett, jól felszerelt és harcedzett. Elszántan fog harcolni” – jósolta Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges erők főparancsnoka a normandiai partraszállásra és az azt követő harcokra készülő katonákhoz, repülőkhöz és tengerészekhez intézett beszédében. Katonai temetők sora bizonyítja, hogy a tábornok nem túlzott. Normandiai sorozatomat két temető bemutatásával zárom. Az egyikben amerikai, a másikban német katonák, többségükben fiatalon elesett harcosok nyugszanak. A legtöbb elhunytról pontos adatok maradtak fent, de van olyan ismeretlen katona is „akinek nevét csak Isten tudja”.

*

Amerikai katonai temető

Colleville-sur-Mer

Az amerikai hadsereg az Omaha-part feletti magaslaton már két nappal a partraszállás után létrehozta első, ideiglenes temetőjét, amelynek helyén létesült 1956-ban a ma látható temető, 9380 amerikai katona végső nyughelye. A temetőt az amerikai háborús emlékművekkel foglalkozó szervezet, az American Battle Monuments Comission gondozza.

A félkör alakú oszlopcsarnok két oldalán hatalmas térképek és hozzájuk tartozó szöveg magyarázza a partraszállást és a Nyugat-Európában lezajlott műveleteket. A normandiai harcokban eltűnt 1557 katona nevét is az épület egyik falán tüntették fel, külön megjelölve azokat, akiknek maradványait azóta megtalálták és azonosították.   

Az oszlopcsarnokkal átellenes oldalon, négy parcella találkozásánál áll egy kör alakú kápolna. 

Asztaltábla a partraszállási helyszínekkel, külön megjelölve, hogy melyik partszakaszon melyik alakulat szállt partra, vagy ért földet ejtőernyővel. Az asztal szélén körben elhelyezett nyilak az egyes városok, falvak felé mutatnak, a félkör alakú felirat a település nevét és a parttól mért távolságát mutatja. Odalent a Csatorna hullámi ostromolják az Omaha-partot.

*

Német katonai temető

La Cambe

A háborút követő években a németek hadisírokkal foglalkozó bizottsága, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge, az amerikai, francia és nemzetközösségi hadisír gondozó szervezetekkel egyeztetve hat normandiai német katonai temető létesítéséről döntött. Ezek egyike a Le Cambe-i temető, amely eredetileg német-amerikai közös katonai temető volt, ahol a normandiai harcokban elesett egykori ellenfeleket külön parcellában temették el. Az amerikaiak röviddel a háború vége után elszállították innen a halottaikat, többségüket haza, az Egyesült Államokba, a többit a Colleville-sur-Mer-i temetőjükbe. Az ötvenes évek közepétől a partraszállás térségében fellelt 1400 ideiglenes sírból összesen 12 000 német katona földi maradványait szállították ide. Többségük 1944. június 6. és augusztus 20. között esett el. Az 1961-ben megnyitott temetőben ma valamivel több, mint 21 000 katona nyugszik. Az amerikai katonai temetővel ellentétben, a német hadisír gondozó szervezet többnyire adományokból működik. Sajnos a sírrongálás nem ismeretlen itt sem; a híres SS páncélos parancsnok, Michael Wittman sírját jelző táblát több ízben ellopták. 

Adományozók jóvoltából a temetőhöz vezető út mellett több mint ezer fát ültettek.

A temetőbe ezen az épületen át lehet bejutni. A közepén átvezető folyosó két oldalán egy-egy helyiség nyílik.

A német katonák nyughelyére emlékeztető kétnyelvű felirat alatt koszorúkat lehet elhelyezni az egyik helyiségben.  

A másik helyiség falán a temető alaprajza és a 49 parcella elrendezése látható.

A temetőben emelt mesterséges domb alatt 207 ismeretlen és 89 azonosított katona nyugszik. A domb tetején két szobrot és egy öt méter magas bazalt keresztet állítottak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából.

Az előző rész tartalmából: egy zendülést követően Nanking helyett Peking lesz a köztársaság fővárosa – Jüan Si-kaj leteszi az elnök esküt – A Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) nyeri a decemberi választásokat – A KMT miniszterelnök-jelöltje merénylet áldozata lesz – A merénylet szálai egészen Jüanig futnak – A KMT kirobbantja a második forradalmat – Jüan csapatai elfojtják a felkelést, elesik Nanking – Az elnök Kína teljhatalmú katonai diktátorává válik 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben szerepel. A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el. 

A „mindenekfeletti törvény” rövid korszaka (1914-1916) Hatalmon a hadurak atyja

Miután Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) legyőzte legfontosabb ellenfeleit, és 1913 novemberében megsemmisíttette a Kuomintang (Guomindang) képviselők mandátumait, a parlament mindkét háza döntésképtelenné vált, így azok meghatározatlan időre elhalasztották üléseiket. Jüan 1914 januárjában erre hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd februárban a tartományi gyűlések következtek, így sikerült visszaállítani a centralizált hatalmat az országban.

[...] Bővebben!

A "Mindent Felölelő Törvény" 83 napos uralma Kínában - avagy miben hasonlít egymásra Hszi Csin-ping és Jüan Si-kaj

2018. november 26-29. között, immáron kilencedik alkalommal rendezik meg az Iran Air Show-t: a rendezvénynek a Perzsa-öbölben található, Kish sziget ad otthont, külföldi és hazai résztvevőkkel, köztük az ikonikus F-14-esekkel.

A Fazotron-NIIR cég Zsuk-AME néven – FGA50 jelzéssel is megtalálható a szaksajtóban – kezdi meg egy új fázisrács-vezérelt antennájú (AESA) fedélzeti radar kifejlesztését. Az új radarokat a MiG-35-ös többfeladatú harcászati repülőgépekbe szánják, de a felújított MiG-29-esek is ezt fogják kapni.

Két légitársaság is bővíti a Budapesten állomásoztatott flottáját: az ír hátterű Ryanair két új gép beállítását jelentett be, míg a Wizz Air egy újabb Airbus A321-es típusú gép beállításával bővíti immár tizennégy gépesre a flottáját a magyar fővárosban a nyári csúcsidőszakban.

Az Embraer közleménye szerint a KC-390 típusú, közepes katonai teherszállító repülőgép újabb sikeres teszteket (evakuálási és rakodási) teljesített 2018. november 21-én, Brazíliában.

A mai napon, 2018. november 26-án, hétfőn teljesítette első felszállását a Gripen E második prototípusa. A 39-9 jelű példány 9 óra 50 perckor, Linköping repülőteréről emelkedett a levegőbe.