Biztonságpolitika

Az Omaha a D-nap leghosszabb és legvéresebb partszakasza volt, ahol az amerikai hadsereg 1-es és 29-es lövészhadosztályának katonái szálltak partra azzal a feladattal, hogy június 6-án estére harminc kilométer hosszan és tíz kilométer szélességben foglalják el a Vire folyó torkolatától a Gold-partig húzódó területet. 

A partraszállást megelőző éjszaka, a rossz időjárásban végrehajtott bombázás és az azt követő haditengerészeti tüzérségi előkészítés csak minimális károkat okozott a németeknek. Amint az első hullám 36 partraszálló hajóján érkező 1450 katona reggel 6.35-kor elérte a partot, szembe találta magát a németek harcedzett, 352. lövészhadosztályával, amely 1944 májusában érkezett Normandiába a partot védő 716. hadosztály megerősítésére. A partraszálló gyalogság csak minimális páncélos támogatást kapott, mert két harckocsi zászlóalj 112 harckocsija közül csak 58 ért partot az Omahán és röviddel később 14 már kilőve vagy meghibásodva állt a homokban.

Az első órákban a német tűzerő egy cseppet sem gyengült, a 352-esek a part feletti magaslaton lévő bunkerekből és géppuskafészkekből koncentrált tűz alatt tartották a parti sávot. A partraszállók egymást követő hullámai hasonló fogadtatásban részesültek, mint az elsőként érkezők. A katasztrófa képe kezdett körvonalazódni az Omaha-parton. A helyzet délelőtt tíz óra magasságában kezdett változni, amikor az amerikaiak első csoportja kitört az Omaha keleti, Fox elnevezésű szektorában, ahol kevésbé volt heves a német ellenállás. A tengerről folyamatosan érkező katonák közül egyre többen jutottak fel a magaslatra, és támadták meg a német állásokat, amelyekből kora délutánig többet is elfoglaltak.  

A műszakiaknak is sikerült néhány átjárót nyitni lent a parton, így a harckocsik és más járművek időszakosan felfüggesztett partra szállítását újraindították. Késő délutánra már az amerikai csapatok uralták az Omaha-partot, bár a német mesterlövészek továbbra is lőtték az újonnan érkezőket és az evakuálásra váró sebesülteket. Az este folyamán a parti zűrzavar után újraszerveződő inváziós erők első csoportjai elérték a magaslaton húzódó és a partközeli településeket összekötő úthálózat egyes szakaszait. A harcok immár egy kilenc kilométer hosszú és három kilométer széles területen zajlottak.

A vártnál sokkal erősebb német ellenállás miatt az első napra kitűzött célt nem sikerült elérni, de estére 30 ezer amerikai katona szállt partra a közel hat kilométer hosszú Omahán. A tervezett 2400 tonna hadianyagból és felszerelésből csak 100 tonnát sikerült partra szállítani, a veszteség éjfélre elérte a 3000 (más források szerint a 4700) főt.

*

Csak a Csatorna hullámai ostromolják az immár 74 éve békés Omaha-partot.

A Dog Red és Easy Green szektor találkozásánál áll a Bátrak (Les Braves) elnevezésű szobor, amely az Omahán partra szállt katonák emléke előtt tiszteleg. A háromrészes alkotás középső eleme a Felkelés és Szabadság, két oldalsó része a Remény Szárnyai és a Testvériség Szárnyai nevet kapta.

Rossz helyen ért partot 1942. szeptember 12-én az Aquatint műveletben résztvevő tíz brit kommandós és francia társuk. A partraszálló csoportra egy német járőr nyitott géppuskatüzet. Az akciót öten élték túl – fogságban. A halottak között volt a parancsnok, a 34 éves Gustavus Henry March-Phillips is.

Az emléktábla az egykori Dog Red szektorban van, a parti sáv hullámtörőjén, ahol a színes ruhás úr nézi éppen.

Rálátás az Easy Red szektorra. Ebből a magasságból tarthatták tűz alatt a németek a partraszállókat.

A számtalan emlékmű egyike a 6. különleges műszaki dandáré az Omaha-part közelében.

*

Colleville-sur-Mer közelében van az Omaha-part múzeumainak egyike, az Overlord Museum. Alapítója Michel Leloup volt, aki 15 évesen volt szemtanúja a Normandiában zajló műveleteknek. Néhány évvel később a fafeldolgozó iparban kezdett dolgozni. Vállalkozásához számos hátrahagyott katonai járművet használt. 1970-ben talált egy olyan Sd.Kfz. 251-es féllánctalpas német járművet, amellyel megegyezőt valaha ő is használt a fakitermelésnél. Megvásárolta és ezzel egy négy évtizedes gyűjtőmunka kezdődött. Gyűjteményének egy részét egy volt sajtüzemből kialakított múzeumban állította ki Falaise-ben, de volt egy nagyszabású terve is: egy olyan múzeum, ahol a teljes gyűjteményt bemutathatja. Sajnos ezt már nem érhette meg, 2011-ben elhunyt. Ekkor már zajlottak a földmunkák az Omaha-part közelében vásárolt telken, ahol az új kiállítóhelyet tervezték létrehozni. A normandiai partraszállás fedőnevét viselő múzeum végül 2013-ban nyílt meg. Az 1400 négyzetméteres, ablaktalan, meglehetősen zsúfolt kiállítási területen többnyire diorámákba rendezve láthatóak a járművek és az egyenruhába öltöztetett bábuk.

Az ellenállók már a konyhában vannak. Karszalagjukat a francia trikolor színei és az ellenállás jelképe, a lotaringiai kereszt díszítik.

A tetőszerkezetről egy inváziós csíkokkal festett egymotoros brit kisgép, a Taylorcraft Auster lóg a látogatók fölé. A típust a Royal Air Force használta futár-összekötő feladatokra.

A sípoló katonai rendész (MP) és a haditengerészet jelzőpisztolyt tartó embere mögött egy hatkerekű, kétéltű DUKW jármű áll. A gyártó General Motors jelzésrendszerében ez az 1942-es gyártási évre (D), a többcélú felhasználásra (U), az összkerékhajtásra (K), és a dupla hátsó tengelyre (W) utal. Két és fél tonna terhet vagy 24 katonát szállíthatott.

A DUKW, egy MP és egy Harley-Davidson WLA 45-ös.

Az 1. lövészhadosztály (Big Red One) partraszálló katonái egy Sherman mellett a normadiai homokban. A diorámában - a háttérben -  egy elesett katonát is elhelyeztek.

Hordágyon visznek be egy sebesült katonát az egyik Higgins-féle LCVP (Landing Craft Vehicle Personnel) partraszálló hajóba. A fedélzeten több sebesült is várja, hogy evakuálják őket az Omaháról.

Kanadai katonák és CMP (Canadian Military Pattern) teherautójuk. A kocsit a Chevrolet és a Ford is gyártotta Kanadában.

Az amerikai hadsereg féllánctalpas M3A1-esének többféle változata is volt, de többnyire személyszállításra használták.

88 mm-es Flak 36-os ágyú. Mint a neve is mutatja, alapvetően légvédelmi fegyver volt (Fliegerabwehrkanone), de a németek eredményesen használták földi célpontok, például harckocsik ellen is.

Német tábori csendőr (Feldgendarmerie) egy féllánctalpas Sd. Kfz. 250-es előtt. 

A 16 tonna teherbírású állványdarut a Párduc és Tigris harckocsikon végzett tábori karbantartáshoz használták. Nyolc szerelő fél óra alatt állíthatta fel a darut, amelyet összecsukott állapotban a féllánctalpas Sd. Kfz. 9 Famo jármű vontatott.

A második gyártási szériából származó (Ausf. A) lánctalp nélküli, sérült Párduc a tábori javítóhelyen.

A Famo-val elsősorban tüzérségi eszközöket és meghibásodott harckocsikat vontattak a németek. Egy Tigris vagy Párduc megmozdításához két ilyen féllánctalpas kellett. A kiállított járművet egy útépítő cégnél találták, ahol éppen arra várt, hogy bulldózer legyen belőle. Hétéves munka eredménye, hogy ilyen szép állapotban lehetett kiállítani.

1944 augusztusában a kanadai 2. lövészhadosztály közeledtét látva hagyták ott Falaise közelében a németek ezt az Sd.Kfz. 3b Maultier féllánctalpast. Nevéhez méltóan a Maultier (Öszvér) két tonnáig mindent szállított.

Kanadai katonák - a jobb oldali a jellegzetes Mark III-as "teknős" sisakban - az elhagyott német jármű mellett. A Maultiert a hetvenes évek elején, egy almabor gyártónál találták, aki almát szállított az egykori katonai járművel.

Egészségügyi német katonák a tábori kórháznál.

A Panzer IV-es mellett Wehrmacht harckocsizó tisztek állnak. A sapkák, a váll-lapok és a parolik szegélye rózsaszín. Fogságba eséskor előfordult, hogy a parolin lévő halálfej miatt SS harckocsizóknak nézték őket és rövid úton végeztek velük. 

Ami az amerikaiaknak a Willys Jeep volt, az a németeknek a Kübelwagen. Nem terepjáró, de jó terepjáró képességgel rendelkező, kétkerék meghajtású kocsi volt. Az előtte álló BMW R75-ös oldalkocsis motor sajnos lemaradt a képről.

*

A kisebb eszközöket, jelvényeket, felszereléseket, egyenruhákat és a háborús évek mindennapjaira jellemző tárgyakat számtalan kisebb-nagyobb tárlóban állították ki.

*

A múzeumot körbeölelő parkban négy járművet állítottak ki, egy harckocsit, egy páncélvadászt, egy önjáró löveget és egy műszaki mentőt.

A 76 mm-es ágyúval felszerelt Sherman. A legismertebb második világháborús harckocsi öntött testű változatából valamivel több mint hatezret gyártottak.

A Sherman alvázra épített M10-es páncélvadász is 76 mm-es ágyút kapott. A gránátoktól és a repeszektől fentről semmi nem védte a személyzetet, tornya nyitott volt.

A brit ágyúval felszerelt kanadai önjáró löveg, a Sexton. Fő fegyverének javadalmazása 112 db 25 fontos (11,25 kg-os, 87,6 mm-es) lőszer volt. Hatfős személyzete ezen kívül két Bren géppuskával harcolhatott.

A Sherman M32B1 jelzésű műszaki mentő változatáról már sok minden hiányzik, például a jellegzetes forgatható daru is. A harci sérülés vagy műszaki meghibásodás miatt mozgásképtelenné vált harckocsik vontatására, harctéri javítására használt járműből a harckocsi zászlóaljakhoz öt darab, az önjáró tüzérségi zászlóaljakhoz két darab volt beosztva.

A műszaki mentő 81 mm-es aknavetőjéből füstgránátokat lőhettek ki, hogy annak füstje fedezze a harctéri „autómentőket”. Az M32B1 kezelői két géppuskával is védhették magukat, de sokszor ezek sem segítettek. A Shoot Six Bits nevű jármű jobb oldalán megmaradtak a – szerencsére nem végzetes - találat nyomai.

A műszaki mentőt egy Bailey-hídon állították ki egy kis mesterséges vízfelület felett. A szövetségesek több mint ezer darabot használtak az ilyen hidakból, amely nevét tervezője, a brit mérnök, Donald Bailey után kapta. A múzeum melletti hidat brit műszakiak állították össze az Orne folyó felett. A háború után a Noireau folyóhoz szállították át, ahol hatvan évig, 2004-ig szolgálta a közlekedést.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Október másodikán Dzsamál Hasogdzsi, rendszerkritikus szaúdi újságíró bement egy házasságához szükséges dokumentumot megszerezni Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, az épületet élve viszont már nem hagyta el. A török hatóságok szerint Hasogdzsit brutális módon meggyilkolhatták, ezt az állítást Szaúd-Arábia egészen október huszadikáig tagadta. A The Washington Post újságírójának ügye még sokat ronthat a királyság nyugati országokkal való kapcsolatain.

Korábban Szaúd-Arábia tagadta, hogy bármi köze lenne Hasogdzsi eltűnéséhez, szerintük elhagyta az épületet. Ezt sehogy nem tudták bizonyítani, a környező kamerák felvételei pedig egyértelműen cáfolták állításukat. Az október huszadikai szaúdi álláspont szerint Hasogdzsi a konzulátuson lévő emberek egy csoportjával való dulakodásban veszítette életét. Kérdéses, hogy ezt mennyire tartják az arab ország szövetségesei hihetőnek. Ha Törökország eddigi állításai igazak, akkor az a döntés, hogy feltárják az igazságot, és nem hagyják annyiban az ügyet, azzal járhat, hogy további hiteles részletek esetén a nyugati országok bizonyos szankciókat hozhatnak Szaúd-Arábiával szemben.

A szaúdi fővárosban, Rijádban október 23-tól 25-ig egy nagyszabású üzleti konferenciát (Future Investment Initiative) kívántak megrendezni, mintegy 140 szervezet 150 előadójával. A Hasogdzsi eset miatt azonban rengetegen mégsem fognak rajta részt venni. Kihagyja a „sivatagi Davos” néven emlegetett eseményt például Steven Mnuchin, amerikai pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezetője és Jim Yong Kim, a Világbank elnöke is.

A csúcs házigazdája Mohamed bin Szalmán trónörökös lesz. A koronaherceg terve a királyság megreformálása társadalmi és gazdasági téren egyaránt. A konferencia nyugati résztvevők általi bojkottálása azt is előre jelezheti a királyság számára, hogy a növekvő politikai kockázatok, és elszigetelődés miatt az elkövetkezendő évtized modernizációs törekvései is veszélybe sodródhatnak. A külföldi vállalatokat elriasztó történések megállíthatják a gazdáság diverzifikációját, így az továbbra is nagyrészt az olajexporton alapulna.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese a Közel-Keleten. Irán térségbeli riválisaként, az amerikaiak Iránnal szembeni egyensúlyként tekinthetnek az arab monarchiára. Súlyukat az is jelzi, hogy Donald Trump első külföldi útja hozzájuk vezetett, és bejelentettek egy 110 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.

Az Egyesült Államok elnökének bár szoros kapcsolatai vannak a szaúdi vezetéssel, október 11-én mégis kemény büntetést ígért az esetben, ha beigazolódik, hogy az uralkodócsaládnak köze van a gyilkossághoz.

Szaúd-Arábia az esetleges büntetőeszközökre gazdasági válaszcsapásokkal reagálhatna. Az kétségtelen, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepet tölt be az arab ország, viszont az nem valószínű, hogy fenyegetései beválnának, és akár egy nagyobb olajválságot is tudna okozni. Egyrészt az Egyesült Államokban lezajlott palaolaj forradalom miatt, másrészt pedig nem lenne érdeke a többi jelentős kőolajtermelő és -exportáló országnak követni a szaúdi szankciós olajpolitikát.

Donald Trump október 15-én a szaúdi királlyal, Szalmán bin Abdel-Azízzal, majd október 16-án Mohamed bin Szalmán koronaherceggel beszélt. A két telefonbeszélgetés után már teljesen más hangon nyilatkozott, mint korábban. Valószínűleg az elnök a kivárást választotta, és nem kívánt tovább ártani a kétoldalú kapcsolatoknak.

Az amerikai elnök attól tart, hogy ha a fegyvereladási megállapodás felmondaná, a szaúdiak konkurens orosz és kínai fegyvereket vásárolnának. Ez az elképzelése nem alaptalan, hiszen tavaly ősszel Szaúd-Arábia és Oroszország már aláírt egy fegyvervásárlási szándéknyilatkozatot 3 milliárd dollár értékben.

Az előző év májusában létrejött 110 milliárd dollár értékű fegyvereladási megállapodás amúgy sem biztos, hogy teljes egészében valóra válik, eddig a fegyvereladások értékében mindössze kicsivel több, mint a tizede valósult csupán meg.

Az amerikai védelmi iparban több tízezer munkahely szűnhetne meg, hiszen a szaúdi kormányzattal kötött megállapodás rendkívül széleskörű: 4 fregattot, 115 M1A2S Abrams tankot, Patriot légvédelmi rakétákat, THAAD rakétavédelmi rendszert, és 198 helikoptert vásárolnának.

A nyugati országok közül Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Kanada és Svédország is exportált fegyvert Szaúd-Arábiába az elmúlt években. A királyságnak szállított fegyvereket jemeni konfliktusban közvetlenül érintett ország számos incidense miatt (például civilek többszöri lebombázása) már eddig is sok bírálat érte. Elképzelhető, hogy a Hasogdzsi-ügy következtében egyes nyugati országok fel fogják függeszteni a fegyverexportot.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország egy olyan vizsgálatot szeretne, amely hihető, és a „lehető legnagyobb komolysággal” kezeli a helyzetet. Továbbá a szaúdi kormányzattól „teljes és részletes választ” várnak el.

Olaszországban a Eurofighter Typhoon repülőgépek október 10-én értek el az összesített 100000 repült órát. A közös angol, német, spanyol és olasz fejlesztésű vadászbombázó 14 éve szeli az itáliai félsziget feletti levegőt.

Németországban a haditengerészet hivatalosan is elkezdte keresni a Westland Sea Lynx Mk.88A tengerészeti helikopterek utódját. A 21 darab forgószárnyas közül az utolsó 2025-ben került majd kivonásra a hadrendből, így a kiválasztással még időben vannak. A Lockheed Martin és a német Rheinmetall már be is jelentkezett a tenderre, méghozzá a nemzetközi megrendeléseket már számos alkalommal elnyerő MH-60R Seahawk helikopterekkel. Nagy ellenfélként az európai NHIndustries által gyártott és a flottánál már kutató-mentő feladatkörben megrendelésre került NH90 Sea Lion tengeralattjárók és hajók elleni harcra felkészített változata jöhet szóba.

A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő 18 darab forgószárnyas 2019 és 2022 között érkezik majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak. A 18-24 darabos megrendelést elnyerő 2020-2021 körül számíthat a szerződés aláírására, míg a kiválasztott gépek közül az elsők 2023-ban lépnének szolgálatba és 2025-től már teljes körűen hadrafoghatónak kell lenniük.

Meglepő módon kerülhet veszélybe a Bundeswehr új gépkarabélyának kiválasztása. Németországban ugyan már bő egy éve eldöntött tény lett az 1996-ben szolgálatba állított G36-os gépkarabélyok lecserélése. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A G3-as utódjának szánt G36, melynek hibáinak felderítésére három évvel ezelőtt külsős szakemberek is segítségül hívtak, tehát a tervezettnél rövidebb ideig marad német szolgálatban. A gépkarabély 2020-tól kerülhetne majd lecserélésre a Bundeswehrnél, ugyanis az észrevételek valósnak bizonyultak. A kérdés már csak az, hogy mire? Németország legnagyobb kézi lőfegyver gyártója, a G36-ot is megalkotó Heckler & Koch szerint, az ideális választás a HK433-os gépkarabély család, mely szintén az ő termékük.

A 167000 lőfegyver (ugyanis ennyi G36 van a német haderő használatában) lecserélését célzó megrendelés elnyeréséért állítólag versenybe szállt a Sig Sauer és Rheinmetall (az utóbbi együttműködik az osztrák Steyr Mannlicher-el) is. A HK433-os gépkarabély család egyébként világ számos hadereje által elismert és igen nagyra tartott HK416-os továbbfejlesztésnek tekinthető, de számos megoldást a G36-tól vettek át, illetve van, amit a tapasztalatok alapján finomítottak is. A német hadsereg igényeit messze szem előtt tartó kialakítása mellett a HK433-as további előnye lehet, az igen széles skálán választható csőhossz, mely akár 280, 318, 368, 421, 480, és 503 milliméteres is lehet.

Mindez azonban nem hatotta meg a Német Védelmi Minisztérium Közbeszerzési Hivatalában (BAAINBw) azon személyeket, akik a beérkezett pályázatokat - melyek beküldőinek névsorát eddig nem hozták nyilvánosságra - tanulmányozták és összevetették. Véleményük szerint a pályázók által bemutatott lőfegyverek egyike sem felelt meg a hadsereg által elvárt kritériumoknak. Érdekes módon a gyártók csak az 5,56 milliméteres lőszert tüzelő fegyvereiket ajánlották, míg a hadsereg szeretne egy 7,62 milliméteres puskalőszerrel működő változatot is beszerezni. A gyártók számára még a következő év februárjáig van lehetőségük a német igényeket kielégítő lőfegyverek bemutatására. Amennyiben ekkor sem sikerül a kiválasztást megejteni, akkor egy új beszerzési eljárását kell elindítani.

Hollandiában nem tervezik tovább csökkenteni az ország páncélos erőit, sőt a megtartásukat és korszerűsítésüket támogatják. Éppen ezért a PzH2000NL önjáró tarackok és a CV9035NL gyalogsági harcjárművek 2039-ig fognak hadrendben maradni. A tarackok esetében az elektronikai korszerűsítés mellett módosítják a szellőzőrendszert, a töltőrendszert, megerősítik a páncélvédelmet és új éjjellátók is megvásárlásra fognak kerülni. A német segítséggel megvalósuló korszerűsítés 2020-tól veszi kezdetét és maximum 100 millió euróba fog kerülni. A 2009-től megkezdett és a 2012-ben befejezett szállításoknak köszönhetően 184 darabos mennyiségben szolgálatba állított BAE Systems CV9035NL gyalogsági harcjárművekből került kivonásra szám szerint 44 darab, már 2013-ban. A 35 milliméteres Bushmaster III-as gépágyúkkal felszerelt járművekre Észtország személyében találtak új tulajdonost. Az eladást megúszó páncélosok modernizálási programja 2022-ben kezdődik majd és egyaránt érinti a védelmet, a tűzerőt, a mozgékonyságot. A 2026-ban befejeződő és 1 milliárd eurót felemésztő munkálatokba szeretnének minél több helyi vállalatot bevonni.

Új gépágyú lőszert fejlesztett ki a Nammo az amerikai haditengerészettel együttműködve. A 30 milliméteres lövedék jelenti itt az igazi újdonságot, hiszen kialakításának köszönhetően a vízbe érkezve sem változik meg a haladási iránya és veszít lendületéből, mint ahogy ez a hagyományos lövedékeknél bekövetkezik. A Swimmer nevet viselő APFSDS-T MK 258 Mod 1-es jelzésű űrméret alatti nyíllövedék a szuperkavitáció elvét hasznosítja, így lehetővé téve a vízfelszín alatti célpontok eltalálását is. Alkalmazhatósága sokrétű lesz, hiszen aknák, torpedók, kisméretű felszín alatti járművek ellen egyaránt bevethető lesz majd hajók, kikötők és hidak védelmében.

Megérkezett Lettországba az utolsó darab Ausztriától megvásárolt M109A5Oe önjáró tarack is. Ausztria még 1995 elején kötött szerződést az Egyesült Államokkal az M109-es beszerzéséről. Az akkori 48,6 millió dolláros kiadást még tovább növelte a későbbi átalakítások költsége, aminek köszönhetően félautomata töltőrendszer, inerciális navigációs rendszer, Svájcból származó elektromos rendszerek és a fejlettebb M109A6 Paladin-ból származó egyéb összetevő került beépítésre a járművekbe. 2017 áprilisában született meg a két ország között a megállapodás a tüzérségi eszközök eladásáról, ami összesen 47 darabot érintett. Az első 39 példán már tavaly október elején megérkezett új tulajdonosához. Ezek hadrendbe állításával egy olyan eszközt kaptak a lettek, amelyik a tüzelőállás elfoglalásától számított 1 percen belül kész a tűzkiváltásra, majd az utolsó lövés leadása után fél perccel már el is hagyta a tüzelőállását.

Nagy volt a jövés-menés Nagy-Britannia QUEEN ELIZABETH (R 08) nevet viselő repülőgép-hordozóján az elmúlt héten. Az USA partjai közelébe hajókázó egység fedélzetére első alkalommal szállt le a tengerészgyalogság MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépe a VMM-264 Black Knights század színeiben. Egy nappal előbb, de szintén sikeresen landolt első alkalommal a Sikorsky MH-53E Sea Dragon nehézhelikopter, melynek elsődleges feladata az aknamentesítés. A 33 tonnás forgószárnyast a HM-15 Blackhawks század hajózói irányították. Ugyancsak 13-án ért fedélzetet az FB-04-es F-35B Lightning II-es rövid kifutásos leszállást alkalmazva, Peter 'Wizzer' Wilson, a BAE Systems tesztpilótájával a katapultülésben. Az első ilyen módon végzett landolást a valóságot messze megelőzően a szimulátorban már több mint 2000 alkalommal hajtották végre. A rövid kifutásos leszállás lehetőséget ad a nagyobb tömegű fegyverzettel, vagy el nem használt üzemanyaggal való visszatérésre is.

Veszélyt a repülőgép előrehaladása jelenti, hiszen a gépnek saját fékberendezésére támaszkodva kell ezen leszállási módszert választva megállni a fedélzet széle, vagy más repülőeszköz előtt. Jelen pillanatban csak a brit repülőgép-hordozókon települő F-35B-k esetében van szó arról, hogy a rövid kifutásos leszállási módot alkalmazzák, a hordozó fedélzetének méreteinek köszönhetően. Sőt a későbbiekben a Lightning II-ek gyakorlóváltozatú GBU-12 Paveway II irányított bombákkal is felszálltak és sikeresen le is dobták ezek a kijelölt célpontokra. Ezen repülések lebonyolítását nem befolyásolta jelentősen a típusra kiszabott repülési tilalom, hiszen az üzemanyagcsövek átvizsgálásával hamar végeztek, akárcsak a több F-35-ös esetében

Portugália öt Leonardo Helicopters AW119Kx könnyűhelikoptert szerez be. A 23 millió dolláros szerződésben további két forgószárnyas is szerepel opcióként. A Garmin G1000HTM pilótafülkével ellátott AW119Kx gépekkel elsősorban a pilótaképzést szeretnék korszerűbbé tenni. Erre szükség is lesz, hiszen a jelenleg ebben a feladatkörben (is) 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III generációs lemaradásban van az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása. Az AW119Kx könnyűhelikopterek 2018 végétől 2020-ig kerülnek majd leszállításra.

Jelentős késésben van Dél-Afrikai Nemzeti Védelmi Erők részére készülő Patria AMV 8x8 lövészpáncélosok programja. A helyeik által Badger nevet kapó páncélosból az eredetileg tervezet 238 darab helyett 244-et állítanának szolgálatba a 2013-as terveknek megfelelően. Csakhogy a helyi fővállalkozó, a Denel szeszélyes pénzügyi helyzete jelentősen hozzájárult a programban tapasztalt késedelmekhez, a beszállító lánc is akadozik, valamint felmerültek technikai jellegű problémák is. Mindezek együttesen ezen év közepére már 32 hónapos csúszást eredményeztek. A szerződésben foglalt gyártási rész 70%-át igénylő technológia átadása a finnek részéről megtörtént, de a fent említetteknek köszönhetően eddig csak 15 páncéltest készült el, míg ezekhez mindösszesen 4 torony került legyártásra Dél-Afrikában. A helyi fejlesztésben megvalósuló 60 milliméteres aknavető hordozó, az Ingwe irányított páncéltörő rakétával felfegyverzett rakétás páncélvadász, valamint a műszaki-mentő változat a fejlesztés végső fázisában tartózkodnak.

India megrendelte Oroszországtól az Sz-400 Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi komplexumokat. Az 5,6 milliárd dolláros beszerzés, ami öt ezred átfegyverzéséhez elegendő légvédelmi rendszert jelent, igen hamar elkezdődik, hiszen az elsők mindössze két éven belül átadásra fognak kerülni. Jelenleg még nem tudni az indiai Sz-400-ok milyen rakétákkal lesznek ellátva, megkapják, megkaphatják-e a legújabb 380-400 kilométeres hatótávolságúakat.

Kínai hivatalos médiában megjelent felvételek alapján pótpáncélzattal látták el a CAIC Z-10-es harci helikoptert. A képek alapján a plusz védelmet a tandem pilótafülkék két oldalán, valamint alján, illetve a hajtóművek környékén helyezték el. Mivel a Z-10 hajtóműveinek teljesítménye a helikopter tömegéhez képest nem tenné lehetővé jelentősebb védelmet biztosító fém, vagy kevlár páncélzat felszerelését, ezért többek szerint csak egy megoldás jöhet szóba. Ez pedig a grafénból készült páncélzat, ami mintegy 200-szor erősebb az acélnál. A grafén páncélzat Kínában történő előállításáról 2016-ban számoltak be kínai források. Jelenleg még nem tudni, hogy a filmen látott gépen kívül mennyi Z-10-es harci helikopter került ellátásra a pótpáncélzattal.

Befejezvén a gyári teszteket sorozatgyártásra késznek minősítették a Harbin Aircraft Industry Group Z-19E Black Whirlwind (Fekete Forgószél) harci helikopterét. A 4250 kilogrammos felszállótömegű, csőlégfarokrotoros szerkezet első repülését 2017 májusában hajtotta végre. A beépített tűzfegyvert nélkülöző Z-19E a hírek szerint eredetileg is exportra került kifejlesztésre. A májusban kezdődött próbák során meg nem megnevezett légi célok elleni rakétákkal, irányított és nem irányított rakétákkal folytattak le sikeres lövészeteket a Z-19E-ről.

Delfin Lorenzana, Fülöp-szigetek védelmi minisztere egy interjúban elmondta, a beérkezett ajánlatok közül a svéd Saab JAS39 Gripen-re vonatkozó volt az, amelyik elnyerte a döntéshozók tetszését. A 2005-ben kivonásra került Northrop F-5A/B vadászgépek késői utódjának kiválasztásában nagy szerepet játszott az, hogy az amerikaiak F-16-ra szóló ajánlatuk nagyobb összeget igényel, mint a svédeké és nem nyújt annyival többet, hogy megérné azt választani. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy Manila a Gripen-ek megrendelését jelentheti majd be hivatalosan.

Megkezdték Atlas Cheetah típusátképzésüket a Draken International pilótái. Az amerikai székhelyű vállalat ezekből a Dél-Afrikában előállított gépekből ugyanis 12-t, kilenc együléses C és a három kétüléses D példányt vásárolt meg a 2017-es év végén. A repülőszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (Douglas A-4K Skyhawk és Aero Vodochody L-159E) rendelkező vállalkozás szintén a tavalyi évben állapodott meg Spanyolországgal 22 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. Ugyancsak tavaly a szintén ezen a téren mozgó ATAC (Airborne Tactical Advantage Company) vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vonták ki az aktív szolgálatból.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Szuhoj Szu-24MR Fencer

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Northrop F-5N Tiger II

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Dassault Mirage 2000-5EG

Westland Apache AH.1

Dassault Rafale C

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Tupoljev Tu-142MK-E

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Sepecat Jaguar GR.1A

North American F-100D Super Sabre

Szuhoj Szu-25UB Frogfoot

Republic F-105D Thunderchief

Mil Mi-24V

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Airbus A400M

Vought RF-8G Crusader

NHI NH90TTH

General Dynamics F-111E Aardvark

Helyi hírforrások számoltak be a napokban arról - idézve a védelmi miniszter, Delfin Lorenzana szavait - hogy Fülöp-szigetek légiereje számára a Gripen lenne a legjobb választás, figyelembe véve a repülőgép árát és képességeit.

Kedves hallgatók! Eddigi hagyományainkkal ismét szakítva podcastunk 40. adásában nem hadtörténelemről vagy biztonságpolitikáról, hanem ezek médiaábrázolásáról folyt a beszélgetés. A Krieg der Träume (ill. Clash of Futures) c. közelmúltbeli TV-sorozatot véleményeztük, melynek általános témája a két világháború közötti korszak. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. A sorozat epizódjai ideiglenesen megtekinthetőek az ARTE csatorna honlapján. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

2004. június 9-én este egy nagy erejű vihar vonult át Budapest déli részén. Érintette a budaörsi repülőteret is, ahol komoly károkat okozott: a nyűgöző köteleket eltépve a hátára fordított egy Z-37 Cmelak vontatógépet, az oldalára döntött egy Ka-26-os helikoptert, és az ugyancsak a szabadban álló Ka-32-es helikopterek egyikének csapta a T-Mobile léghajóját. Szerencsére csak a gépekben esett kár, emberek testi épségében nem. A sérült gépeket másnap, június 10-én délelőtt állították talpra az érintett cégek emberei. 

Itt még épségben látható a léghajó, amely a vihar miatt gyakorlatilag megsemmisült. 

Felborult Kamov, összekócolt forgószárny-lapátokkal.

A lapátok leszerelése után, daru híján földmunkagépekkel állították talpra a helikoptert.

*

A HA-MGR lajstromjelű Cmelaknak nem maradt ép része, javíthatatlan lett, selejtezni kellett. Az 1972-es gyártású gép összesen 9215 órát repült és 75432 felszállást teljesített.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy azt már több felületen olvasni lehetett, a Michael hurrikán súlyos károkat okozott az Amerikai Légierő Florida államban található Tyndall légibázisán: a hurrikán teljesen letarolta a létesítményt, lényegében nem maradt ép hangár, kiszolgáló épület és a Raptor flotta is komolyan érintett.

2018. október 16-án, kedden lezuhant az Ukrán Légierő egyik Szu-27UB repülőgépe, mely a többnemzeti Clear Sky névre keresztelt gyakorlaton hajtott végre gyakorló repülést. A Szuhoj kétfős személyzete életét vesztette.

Egymás után két rangos környezetvédelmi elismerést is kapott a Budapest Airport: a napokban adták át az Ozone TV „Zöld Díját” a budapesti repülőtérnek, korábban pedig a Telekom „Delfin Díját” vehették át a repülőtéri szakemberek.

Október 10-én a szakkollégium tagjai ellátogattak Bécsbe, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Képviseletére, ahol lehetőségük volt betekinteni a szervezet működésébe. A csapatot Dr. Szatmári László ezredes, Magyarország Állandó EBESZ Képviseletén belüli Katonai Képviselet vezetője fogadta és vezette körbe.

A látogatás során előadások keretében szerezhettünk ismereteket a szervezetről. Az első előadást az EBESZ Titkárságának munkatársa tartotta a szervezet létrejöttének történetéről, céljairól és alapvető értékeiről. Ezt követően beülhettünk a Biztonsági Együttműködés Fórumára, ahol megtapasztalhattuk, hogyan zajlik egy ilyen heti rendszerességgel tartott ülés. Szerencsénk volt hallani Kim Jaameri altábornagyot, a Finn Vezérkar tisztjének felszólalását, aki ismertette a finn katonai doktrína átalakulását; hallhattuk továbbá Dr. Aleksandr Serzhantov vezérőrnagyot, az Oroszországi Föderáció Vezérkarának tisztjét, aki az új orosz biztonsági stratégiáról beszélt; végül Jonas Lind alezredes, a Svéd Hadsereg tisztje szólalt fel, aki a Svéd Hadsereg Katonai Stratégiai Doktrínáját mutatta be. Külön megtiszteltetés volt, hogy az ülés elején köszöntötték a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjait is mint jelenlévő vendégeket.

A Fórum ülésén tett látogatás után a TNTD (Transnational Threats Department) munkatársa adott elő a transznacionális fenyegetések kezeléséről.  Az utolsó előadást már a bécsi magyar nagykövetségen hallgathattuk végig, ahol Dr. Szatmári László ezredes a Katonai Képviselet munkáját ismertette velünk.

Dr. Szatmári László ezredessel Magyarország Bécsi Nagykövetségén.

Most először repültek azok a Mi-24-es harci helikopterek, amelyek szeptember közepén tértek vissza oroszországi nagyjavításukból. Első útjukat mások mellett a bázis jelenlegi és egykori parancsnokai is végignézték az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.

A 2015-ben közzétett ENSZ Világélelmezési Program Jemenre vonatkozó jelentései súlyos humanitárius katasztrófára figyelmeztettek arra hivatkozva, hogy az ország már a háború előtti időszakban, 2015 márciusa előtt is a legszegényebb államok sorába tartozott; nem csupán az arab államok között, de világviszonylatban is.

Múltban gyökerező megosztottság

A Jemenben kialakult válsághelyzet belpolitikai okokra vezethető vissza, melynek elsődleges forrása a társadalmi megosztottság. Első látszatra a törésvonalak vallási hátterűnek tűnhetnek, melyek az iszlám különböző, felekezetek közötti ellentétéből származnak. Azonban a jelenlegi konfliktus kialakulásának a vizsgálatánál figyelmbe kell venni a kétállami Jemen örökségét. 1990-ig a mai Jemen területén két különböző berendezkedésű állam működött, északon a Jemeni Arab Köztársaság Szanna központtal, délen a szocialista hátterű Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva erőteljes támogatásával. A szovjet befolyás megszűnésével az ádeni vezetésű államszervezet fokozatosan észak vonzásába került. Ebből kifolyólag az észak-dél ellentét a mai napig konfliktusforrás, amelynek eredménye, hogy a déli országrész mind a mai napig a marxista háttérrel rendelkező szeparatista mozgalmak központja maradt. Ugyanakkor a déliek szerepe napjainkig meghatározó a politikai életben, hasonlóan a szaúdi támogatású vahabita és szalafista tömörülésekhez, valamint a reformiszlamista al-Iszláh párthoz. A kialakult válság rétegeltségéhez hozzájárul a törzsi szövetségen nyugvó politikai befolyásolás és a regionális megosztottsághoz illeszthető szunnita-síita ellentét. A szunnita többségű Jemenben a lakosság megközelítőleg negyedét teszi ki a záidita síita kisebbség, legnagyobb számban az ország északi területein élnek.

Forrás: Geopolitical Future.

Az egységes Jemen első, közel két évtizedét az Ali Abdulláh Száleh elnök nevével fémjelzett korszak testesíti meg, mely több évtizeden keresztül fent tudta tartani a viszonylagos békét és annak látszatát a széles spektrumon mozgó társadalmi, vallási és törzsi ellentétek ellenére is. Ez a típusú, kompromisszumokon alapuló kormányzás könnyebben irányíthatóvá tette a déliek szeparatista és az északiak decentralizációs törekvései közötti feszültséget. A belső viszonyok megszilárdulásával a szannai kormányzat megítélése is pozitív irányba változott a nyugati nagyhatalmak számára. Azonban a Száleh-korszak korántsem tekinthető egy prosperáló békés időszaknak. A 2000-es évek elején az ország lakosságának közel fele egy dollár alatti jövedelemből gazdálkodott, így nem meglepő, hogy a gyerekek több mint 50 százaléka volt ebben az időszakban alultáplált. Emellett komoly tevékenységet fejtettek ki a különböző terrorszervezetek, főként a déli területeken, ahol az al-Káidának sikerült újraszerveződnie és korábbi pozícióit megerősíteni.

Belső villongásokból regionális háború

Száleh támogatói bázisa 2011-ben rendült meg, ekkor főként a törzsi vezetők vonták meg bizalmukat, mely az elnök hatalmának térvesztésével hozható összefüggésbe. A megmaradt támogatói körére már nem tudott támaszkodni, így politikai szerepének megőrzése helyett a lemondás mellett döntött. Az átmeneti időszakban az új hatalmi elit a nemzeti egység erősítését, a politikai és társadalmi egyensúly fenntartását helyezte előtérbe. A progresszív törekvéseknek azonban gátat szabott az akkor már felbomlóban lévő társadalmi és felekezeti egyensúly, melyet nagy mértékben Száleh személye tartott egyben. Tovább mélyítette a hatalmi és a törzsi viszonyok között húzódó repedéseket az átmeneti időszak alatt vezető szerepbe lépő Abd-Rabbuh Manszúr Hádi, aki nem rendelkezett olyan széles körű befolyási hálóval és kapcsolati viszonyokkal, mint elődje.

Az erőteljes széthúzó folyamatok 2014 és 2015 között eszkalálódtak, az északi Szada tartományban aktívvá váló al-Húszi mozgalom immár nem csak Jemenben jelentett biztonsági kockázatot, hanem Szaúd-Arábiára is kiterjesztette mozgásterét. A casus belli azonban a húszik déli terjeszkedése és az ádeni székhelyű Hádi-kormány megdöntése volt. A szaúdi vezetés mint az ádeni kormány gyámja avatkozott be fegyveres úton.

A konfliktus kitörése óta eltelt idő alatt a szaúdi-egyesült arab emirátusi koalíció nem tudott érdemi előrelépést mutatni, azonban a legnagyobb csapás így is a civil lakosságot érte és éri. Jemen teljes légi és tengeri blokádja tömeges éhínséget eredményezett a lakosság körében. A stratégiai fontosságú Hodeida kikötőjének ostromával a civil lakosság eleshet a nemzetközi segélyektől, mivel az import 70 százaléka ezen a kikötőn keresztűl érkezik az országba. Az élelmezés kérdése mellett problémát vet fel a tiszta ivóvízhez jutás, mely egészségügyi szempontból szinte kezelhetetlen helyzetet eredményez. Ennek következtében a háború kitörése óta már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány, mely elsősorban a kiskorúakat tizedelte. Az ENSZ figyelmeztetése alapján Jemen 29 millió lakosából közel 18 millió fő élelmezése vált kérdésessé, míg 8,4 millió lakost érint súlyosan az éhínség. Ugyanakkor az ország gazdasága is romokban hever, 2015 óta az élelmiszerárak 35 százalékot növekedtek, míg a jemeni riál világpiaci értéke óriásit zuhant.

Globális szintű problémák

Az Arab-félsziget déli részén kialakult válságot többen vallási hátterűnek, a síita-szunnita irányzatok viszályának, Szaúd-Arábia és Irán proxy háborújának értelmezik. A feltételezés több esetben is kérdéseket vet fel. az Egyesült Államok korábban Iránt nem tekintette résztvevőnek, a húszi felkelőkhöz azonban több esetben olyan fegyverek érkeztek, amelyek Teheránhoz köthetők. Az elmúlt időszakban látványosan megnőtt a jemeni erők és a húszi fegyveresek katonai aktivitása, legutóbb a jemeni légierő dróntámadást hajtott végre Abu Dhabi reptere ellen, valamint tüzet nyitott több szaúdi hajóra.

A jemeni katonai sikerek ellenére a lakosság jövőbeli egészségügyi ellátása továbbra is kérdéses marad, ahogyan az élelmezés és a jemeni gazdaság felépítése is. Fennáll a veszélye, hogy egy új társadalmi szerződés hiányában a konfliktus eredményeként a térség újabb fegyveres csoportok központjává vállhat, melyek tevékenysége globális szinten is veszélyforrás lehet.

Most, hogy teljes megújulás előtt áll a VSHORAD fölötti SBAD képesség Magyarországon a Zrínyi 2026 jegyében, nem árthat egy kis lérak-nosztalgia ("honnan jöttünk, hová megyünk"). Ez vezérelt régi tervem kivitelezésében, hogy egyetlen nap eltúrázzak az egykori 11. dandár mindhárom pilisi, hegyi TÁS-ába. 

Amióta a geodéziai toronyra felhúzták a Boldog Özséb kilátót (melynek tájékoztató táblái közé nem sikerült egyet sem elhelyezni a valaha itt dolgozott lérakosokról...), és elhozták ide a zöld csúcs jelzést, a Pilistető és a 11/2 osztály Volhov-tüzelőállása "hivatalosan" hozzáférhető, például a Szántói-nyereg felől. (2004-es légi felvételemen a 11/2)

Ez már az Urak Asztala, a 11/1 Volhov PV-fedezéke a HÁP tetején. Ide a szentlászlói úton lévő Hegytetőről a Pap-réten keresztül lehet eljutni.

Ilyen a kilátás az EÁP elől a fák között keleti irányba, a Duna túloldalán lévő Naszály és a DCM felé. (2004-es légi felvételemen a 11/1)

Lom-hegy: 11/9, a HÁP tetején lévő betonplaccon állt egykor az Nyeva-M rendszer UNV antennaposztja.

Ez az eldobott fémkeret egy P-12-es magassági indikátorjához (E-szkóp) tartozott. (2004-es légi felvételemen a 11/9)

Zord 

1944. június 6-án hajnali fél ötkor, a 2. ranger zászlóalj D, E és F századának katonái a normandiai partoktól északra, húsz kilométerre álló csapatszállító hajókról átszálltak a partraszálló hajókba és a kétéltű járművekbe. A fegyvereken és a katonák személyes felszerelésén kívül létrákat, kötéllétrákat és kilőhető köteleket vittek magukkal. A feladatuk az volt, hogy Pointe du Hoc-nál megmásszanak egy 30 méter magas sziklafalat és elfoglalják a magaslaton lévő német tüzérségi üteget, amelynek hat darab 155 mm-es ágyúja veszélyeztethette mind a Utah, mind az Omaha-parton partraszálló egységeket.

Az erős áramlatok, a rossz látási viszonyok és egy navigációs hiba okozta két kilométeres tévedés miatt a rangerek hajói és kétéltű járművei a parttal párhuzamosan haladtak nyugati irányba, a kijelölt partraszállási hely felé. A hajók közül egy a hatalmas hullámok, a kétéltű járművek közül ugyancsak egy az ellenséges tűz miatt elsüllyedt. Végül a James E. Rudder alezredes által vezetett rangerek elértek Pointe du Hoc-hoz és partra szálltak egy mindössze 25 méter széles parti sávon.

A sziklafalon mászó rangereknek az ellenséges tűz ellenére sikerült feljutniuk a magaslatra, fent azonban üres kazamatákat találtak. A németek a szövetségesek bombázásai miatt az ágyúkat már korábban hátravonták. A fegyvereket és a hozzájuk tartozó muníciót később megtalálták és részben megsemmisítették, de az elkövetkező két és fél nap heves harcokkal telt. Végül június 8-án, a Max F. Schneider alezredes vezette 5. ranger zászlóalj, a 116. lövészezred és a 743. harckocsi zászlóalj megérkezett az Omaha-partról, és a 2. zászlóalj maradék emberét felmentve elkezdte a németek visszaszorítását nyugatra, Grandcamp irányába. A Pointe du Hoc-nál partra szállt 225 ranger közül csak 90 élte meg ezt a napot.  

Pointe du Hoc egyike annak a 29 emlékhelynek és 26 temetőnek, amelyet egy amerikai kormányszervezet, az American Battle Monuments Comission gondoz. 

A Pointe du Hoc-nál vívott harcok történetét hat íves acéllemezen jelenítették meg. 

Az emlékmű egyik eleme egy, a helyszínre jellemző mozzanatot ábrázolja. A feliratrészlet abból a beszédből való, amelyet Ronald Reagan amerikai elnök a D-nap negyvenedik évfordulóján tartott. 

Ugyanannak az elemnek a másik felén szintén egy ranger látható és a Pointe du Hoc-nál használt felszerelés: kötéllétra és kilőhető horgony, amely hosszú mászókötelet vonszolt maga után. 

Egy eredetileg francia gyártmányú 155 mm-es GPF ágyú csöve. Német jelzése K418(f) volt, az f a francia eredetre utal. Az első világháborús ágyúból több százat zsákmányoltak a németek, többek között partvédelmi célokra.  

A bombatölcsért a növényzet sem tudja eltakarni. A német üteget először 1944. április 25-én este bombázta az USAAF két hullámban, A-20 Havoc közepes bombázókkal. Egy ágyút megsemmisítettek, kettőt megrongáltak. A maradékot ezután vonták vissza a németek a parttól déli irányba eső erdős területre.  

A magaslatot további kráterek pettyezik. A terület április 25. és június 6. között tíz bombatámadást kapott, amelyet az USAAF az A-20-asok mellett B-26-osokkal és B-17-esekkel, a RAF Lancasterekkel és Mosquitókkal hajtott végre. Ezután következett a partraszállást megelőző haditengerészeti tüzérségi előkészítés. 

Az egyik ágyú ezen a nyitott helyen állt. Pointe du Hoc-nál a német parti tüzérség 2./HKAA.832 jelű osztálya települt. 

Az ágyútalpat övező fedezék tetejére kilátót építettek. A személyi óvóhelyeken kívül egy kórházbunker és három lőszertároló bunker is épült Pointe du Hoc-nál.

A tüzérségi bunkerbe állított ágyú csövének mozgásterét a kifelé szélesedő nyílás biztosította. 

Egy 155 mm-es ágyú helye. 

A rangerek a Wight-szigeten gyakoroltak ahhoz, hogy ezen a sziklafalon feljussanak. Kiképzésüket egy brit katona, az észak-afrikai partraszállás veteránja, Thomas H. Trevor alezredes segítette, aki maga is csatlakozott az amerikai rangerekhez és megsebesült a harcok során.  

Kilátás keletre, az Omaha-part irányába. A navigációs hiba miatt ebből az irányból érkeztek a rangerek a Pointe du Hoc-hoz. A legközelebb a D, aztán az E, végül ott, ahol a parti sáv lezárul, az F század szállt partra és mászta meg a sziklafalat.

Kilátás nyugatra, Grandcamp-Maisy, a Vire folyó torkolata és a Utah-part felé.  

A német katonák erről a 30 méteres magaslatról tüzeltek a partraszálló rangerekre.  

Rudder alezredes katonái 7 óra 40-kor értek fel ezeken a falakon a magaslatra. Harcukat a USS Satterlee romboló támogatta a tengerről.

Egy a tájékoztató táblákon látható fotókból. Az amerikaiak német foglyokat terelnek, a sziklafalra terített zászló a szövetséges pilótáknak szól: saját csapat vagyunk!

A kétnyelvű gránit emlékmű a Pointe du Hoc magaslatának peremén, egy német bunker tetején áll.

Az emlékmű alatti, 1943-ban elkészült megfigyelő bunker tűzvezető szerepet töltött be. A bent lévők egy keskeny nyíláson figyelhették a külvilágot és koordinálhatták az ágyúk tüzét. 

Letérdelve belátni a bunkerbe. 

Ugyanaz a bunker - bentről ilyen volt a kilátás. 

A texasi születésű James E. Rudder alezredes emléktáblája a bunker belső falán. Rudder az első partraszálló hajóval érkezett Pointe-du Hoc-hoz és megsebesült a harcokban. Bátor katonaként, kiváló vezetőként volt ismert, sokak szemében ő volt az igazi ranger megtestesítője. Túlélte a háborút, hatvan éves korában hunyt el. 

A 2. ranger zászlóalj elesett katonáinak emléktáblája szintén a bunker falára került. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Közösen dolgozik egy irányított lövedék kifejlesztésén a svéd Saab és az amerikai Raytheon az Egyesült Államok hadseregének számára, már 2017 óta. Ezt egyaránt szeretnék majd alkalmazni a Carl-Gustaf és AT4-es fegyverekből is. A 2000 méteres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású lövedék a mozgásban lévő (nagyjából 60 kilométer per órás sebességig) könnyen páncélozott járművek mellett alkalmas lesz épületek és bunkerek elleni felhasználásra is.  Az első teszteket 2020-ban szeretnék végrehajtani az új lőszerrel, Svédországban.

Svédországban egy földi célpont védelmében mutatta meg működőképességét a Leonardo és a Thales közös, repülőgép-fedélzeti aktív önvédelmi rendszere. Az elindított infravörös önirányítású rakéta ellen a rendszer sikeresen megvédte az oltalmazott célpontot. A Thales Elix-IR rakétaindításra figyelmeztető rendszert és a Leonardo Miysis lézeres aktív ellentevékenységi rendszert a Leonardo Defensive Aids Suite (DAS) vezérlőegység kapcsolja össze. Az egész rendszert magába foglaló Terma Universal DIRCM konténer, mely az infravörös önirányítású rakéták semlegesítésre szolgál, a kisebb helikopterektől kezdve a nagyobb repülőgépekig bármilyen légi eszközön alkalmazható lesz majd a jövőben a fejlesztők szerint.

Többféle rakéta indítására is képes lehet majd a jövőben a Rheinmetall Defence Boxer gyalogsági harcjárműve. A cserélhető feladatspecifikus modulok sorában ugyanis megjelenhet majd a rakéták indítására szolgáló is. Az MBDA által bemutatott elképzelésben a Boxer képes lenne a harckocsik és épületek, illetve erődítmények ellen alkalmazható Brimstone, a több 10 kilométerre lévő földi célpontok megsemmisítésre alkalmas Spear és a légvédelmi CAMM rakéták indítására is egyazon állványról.

Franciaországban 2018. október 2-án, kedden hivatalosan is szolgálatba állították a svájci Pilatus PC-21-es típusú turbópropelleres kiképzőgépet.  Párizs még 2016. december 30-án egy 500 millió eurós szerződésben rendelt meg 17 darabot a svájciak új típusából. Franciaország ezzel a második európai ország lett, Svájc után, melyik a PC-21-et megrendelte. Az franciák első, 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6A-68B hajtóművel ellátott PC-21-ese még tavaly júliusában készült el. A haladó képzést megvalósító Dassault/Dornier Alpha Jet sugárhajtású, valamint a középfokú képzésben használt Aérospatiale TB30-as Epsilon légcsavaros kiképzőgépek utódjaként megrendelt példányok közül az utolsó a 2019-es évben fog megérkezni.

Különleges egységek által végrehajtandó feladatokban való részvételre szeretné alkalmassá tenni NHIndustries NH90-es helikoptereit a francia haderő. Az új variánsból első lépésben 10-et vásárolnának meg, ezekből az első hat már 2025-ig átadásra kerülne. A TTH modifikáción alapuló gépek egyik jellegzetessége a Safran széles látószögű kamerarendszere lesz, amelyik több kamera képét felhasználva biztonságosabbá teszi az éjjeli és rossz látási körülmények közötti repüléseket. A gépet repülő pilóták számára a Thales továbbfejleszti a sisakkijelzőjét is, ami a későbbiekben akár más gépeken is bevezetésre kerülhet.

Oroszországban is szeretnék egy igencsak nagymérvű vásárlással korszerűbb alapokra helyezni az alapfokú pilótaképzést. Éppen ezért a Honvédelmi Minisztérium egy beszerzési eljárást fog hamarosan elindítani, aminek végén 230 darab kiképzőgépet fognak rendszeresíteni. A megmérettetésen a hírek szerint a Jakovlev Jak-152-es mellett az osztrák Diamond Aircraft Industries DART-550-es típusa fog részt venni. Az orosz gép állami berepülése még zajlik, így a bombaüzletet eredményező tender elindítását várhatólag csak ennek sikeres befejezése utánra fogják időzíteni. A nagy durranás azonban már megtörtént, hiszen a német eredetű RED-A03T erőforrások gyártásának jogát egy Russo-Balt nevet viselő cég már megszerezte. Ezen a téren lehet hátrányban a DART-550-es, hiszen egy General Electric GE H75-100-as gázturbina végzi a mozgatását, ami ebben az embargóveszélyes időszakban bizony egy megrendelés esetleges elvesztéséhez is vezethet.

Elmúlt a szeptember és bizony nem érkezett hír arról, hogy végrehajtotta volna első repülését az alaposan modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó. Mert bizony nem repült, méghozzá azért, mert a beépített új rendszerek számítógépein futó programok rakoncátlankodnak, bár erről eddig hivatalos információ nem érkezett. Szintén innen lehetett azt hallani, hogy a legjobb esetben a repülőgép október végén vagy november elején repülhet majd. A Tu-22M3M-nek elnevezett variáns korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap a több évtizedes további szolgálatot lehetővé tevő munkálatok során. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. A bombázó új fegyverei közül név szerint hónapokkal ezelőtt még csak a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.

Pár hónapja már arról is szóltak hírek, a modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.

Újabb ajánlattal próbálja meg erősíteni pozícióját Indiában a Lockheed Martin. A helyi megrendelésre szánt több mint 100 darab F-16 Block 70-es modifikációjú gép mellett a Tata Advanced Systems Limited-el közösen létesítendő üzemegységben további 400 új V változatú Fighting Falcon kerülne előállításra, továbbá itt végeznék további 400, korábban elkészült gép V verzióra való korszerűsítését is. A radarral, a fegyverrendszerekkel és a kommunikációval kapcsolatos kritikus technológiák átadásával kapcsolatban a tárgyalások még folynak és talán ez jelentheti azt a pontot ahol a Viper méregfoga beletörhet majd az indiai üzletbe, hiszen ezek helyi előállítása is sarkalatos pontja a megrendelés elnyerésének.

Kínában az állami média bejelentette, hamarosan végrehajtja első repülését az ázsiai állam új bombázógépe. A nagyjából két évtizede fejlesztett gépet immáron a sajtóban is a H-20-as megjelöléssel illették. A Northrop Grumman B-2 Spirit lopakodó bombázóra állítólag igencsak hasonlító csupaszárny kialakítású gép hatótávolsága 8000 és 12000 kilométer körül lesz, míg a szállítható fegyverzet tömegéről eddig 8 és 20 tonna közötti adatok jelentek meg.

Október 4-én került vízre Japánban a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró az ORJU (SS-511). A Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban elkészült egység az első a katonai tengeralattjárók történelmében, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége.

A 2015 márciusában építeni kezdett, két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor mellett levegőtől független meghajtó egységgel (ezt négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor alkotja) rendelkező ORJU várhatólag 2020-ban fog majd szolgálatba állni. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A SZORJU-osztályú tengeralattjárók 84 méter hosszúak, lemerülve 4100 tonnás vízkiszorítással rendelkeznek.

Az amerikai hadsereg 21 millió dolláros szerződést kötött a Raytheon-nal a BGM-71 TOW irányított rakéták továbbfejlesztésére. Ez a módosítás egészen pontosan a rádiófrekvenciás irányítású TOW RF változatokat fogja érinteni, ugyanis a hatótávolság megnövelése a cél. Éppen ezért a három éven át tartó munkálatok fő területe a rakétamotor lesz. A TOW várhatólag 2050-ig megtalálható lesz az amerikai fegyveres erők eszköztárában.

A héten néhány újabb LCS-osztályú fregatt neve vált ismertté. A USS INDEPENDENCE tervei szerint megépítendő LCS 32 a SANTA BARBARA nevet fogja viselni az Egyesült Államok hadihajói között immáron harmadikként, míg a USS FREEDOM legifjabb testvérhajójának,  az LCS 29-nek a neve BELOIT lesz. Egy további fregatt, jó eséllyel az LCS 34-es pedig a CLEVELAND nevet viselve fogja majd a világtengereket szelni.

Megpróbálja az amerikai hadsereg érdeklődését felkelteni a Rheinmetall Defense a KF41-es Lynx gyalogsági harcjárműve iránt. Ebben a harcban a Raytheon Company lesz a fegyvertársa a német vállalatnak. A beépített területen is helyét megállni képes új amerikai gyalogsági harcjármű, mely most még a NGCV (Next Generation Combat Vehicle) jelzést viseli és majd a Bradley utódja lesz, várhatólag a következő évtizedben kerül majd rendszeresítésre. A Lynx esetében az amerikai partner fegyver és egyéb rendszerek (hőképalkotó kamerák, aktív páncélzat, Coyote távolról irányított repülőgépek) integrációjáért felel majd.

A Lynx gyalogsági harcjármű egy moduláris járműcsalád lesz, ami erős védelmet és korszerű technológiák alkalmazását fogja jelenteni a megrendelőknek. Fegyverzetét a LANCE távirányítású toronyban helyezhetik el (ezt egyébként szintén a Rheinmetall gyártja) így a 30, vagy akár a 35 milliméteres gépágyúk alkalmazása is szóba jöhet a torony bal oldalára felszerelhető két irányított rakéta mellett. Kiegészítő fegyverzetként egy Rheinmetall 7,62 milliméteres koaxiális géppuska kerülhet jobbra a fő fegyverzettől.

Fegyverzetének alkalmazását nagyban segíti a páncélosok körében évek óta terjedő vadász-gyilkos célzórendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozíciója megjegyzésre kerül, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. Az igény szerint erősíthető moduláris páncélzat kiegészíthető lesz aktív páncélzattal is, tovább növelve a Lynx védelmét.

Továbbá alkalmazásra fog kerülni lézer besugárzás érzékelő és mesterlövészek felderítésére is alkalmazható akusztikus lövésdetektor is. A mozgékonysággal sem lesz gond, hiszen hosszirányban 60 fokos dőlésszög, míg keresztirányban 30 fokos dőlésszög sem jelent majd akadályt a 851-938 lóerős Liebherr dízelmotorral összekapcsolt Allison automataváltó számára. Már a bemutatáskor két változatban volt látható a Lynx, úgymint KF31 és KF41. A KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven. A 38, illetve 44 tonnás járművek személyzete egyaránt 3 fő, de a rövidebb KF31-es hat, míg a hosszabb KF41-es nyolcfőnyi lövész szállítására képes.

Ugyanezen megrendelésért száll harcba a General Dynamics Land Systems is a Griffin III-as gyalogsági harcjárművével, ami szintén európai eredetű, ugyanis az Ascod-on, illetve annak egyik brit leszármazottján, az Ajax-on alapul. A szintén 40 tonna körüli tömeggel rendelkező páncélos fő fegyverzetét egy 85 fokos szögig emelhető 50 milliméteres Northrop Grumman gépágyú alkotja, míg védelmét az izraeli eredetű Iron Fist Light aktív páncélzat is erősíti. A lőfegyver nagy mérete a toronyra is kihat, ez ugyanis ugyanolyan széles, mint a jármű páncélteste. A Griffin III-as hat lövész szállítására képes. A Griffin jelenleg csak technológiai demonstrátor szinten létezik, a gyártó véleménye szerint a toronyfegyverzet mellett a járműtest is a megrendelő igényei szerint alakítható.

Brazíliában az Embraer repülőgépgyárban elkészültek a második E-99-es radargép korszerűsítésével is. A 2002-ben megjelent típus most gyorsabb adatfeldolgozó képességgel, megnövelt érzékenységű és hatótávolságú rádiólokátorral, valamint üzembiztosabb fedélzeti rendszerekkel lett gazdagabb.

Viszont a 2013-ban kivont Dassault Mirage 2000-es vadászgépek 11 példányára vásárolókat várnak a dél-amerikai országban.  A kilenc együléses C és a két kétüléses B verzió természetesen nincs repülőképes állapotban és jelenleg még nem tudni, hogy a hajtóműveik szintén eladásra fognak-e kerülni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Sikorsky CH-53E Super Stallion

Dassault Mirage 2000-5BG

McDonnell Douglas QF-4E Phantom II

Dassault Rafale C

Sikorsky UH-60M Black Hawk

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Northrop F-5E Tiger II

Bell AH-1W Super Cobra

Panavia Tornado IDS

Grumman EA-6B Prowler

Szuhoj Szu-25

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Transall C-160D

Boeing MV-22B Osprey

Dassault Mirage 2000D

Boeing CH-47C Chinook

Airbus A400M Atlas

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Lockheed Martin MC-130J Commando II

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Northrop F-5EM Tiger II

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas AF-1B Skyhawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

McDonnell Douglas CF-188 Hornet

Szeptember 11-én, 20 év után először nyitották meg a határt Etiópia és Eritrea között. A két ország kapcsolataiban éles változás állt be Hailemariam Desalgen, volt etiópiai miniszterelnök lemondását követően, helyét ugyanis áprilisban Abiy Ahmed vette át. Az új államfő a kormányon levő EPDF (Ethiopian People’s Revolutionary Democratic Front) koalíciós párton belül az OPDO pártból (Oromo People’s Democratic Organization) került kinevezésre. Abiy Ahmed az első oromo nemzetiségű miniszterelnök Etiópiában.

Etiópia és Eritrea miniszterelnökei a határok megnyitásakor (forrás: aljazeera.com).

Az 1993-ban, Eritrea függetlenedésével kezdődő eritreai-etióp határvitának az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján, 2000-ben kötött egyezmény sem vetett véget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag az UNIMEE (United Nations in Ethiopia and Eritrea) művelet elindítása mellett döntött, a két állam közti tárgyalások lebonyolításának segítése és a béke fenntartása céljával. A júniusban indult művelet mandátumát augusztusra kibővítették a fegyverszünet szavatolására és a határsértések megakadályozására. A műveletet az ENSZ BT 2008-ban felfüggesztette, mivel Eritrea ellehetetlenítette a megfelelő működését az üzemanyaghozzáférés korlátozásával, és az ehhez hasonló bénító intézkedésekkel.

A két ország közti béke a 2005-ös katonai erők mozgósítását követő, a hágai Nemzetközi Bíróság közreműködésével szervezett Etiópia-Eritrea Határbizottság tárgyalásain sem jött létre, ugyanis azt mindkát fél bojkottálta. Majd 2012-ben ismételten mélyülni kezdett a konfliktus, amikor Etiópia indított támadást az Eritrea fennhatósága alá tartozó területek ellen. Azonban Abiy Ahmed kormányra kerülését követően hamarosan, az etióp fővárosban hosszú évek után ismét delegációt fogadtak az eritreai fővárosból, Amarából, Osman Saleh külügyminiszter vezetésével. Szeptember 17-én Isaias Afwerki, Eritrea miniszterelnöke és Abiy Ahmed alá is írtak egy újabb békeszerződést, melyben rendezték a két ország kapcsolatait. A találkozónak a szaúdi Jeddah városa adott otthont. A közös határszakasz ünnepélyes megnyitására az aláírási ceremóniát megelőző héten került sor Burre városánál, ahol a legvéresebb harcok voltak 1998 és 2000 között. Az ortodox újév megünneplését követően Zalambesánál is szabaddá tették a határokat. Az államfők megállapodtak abban is, hogy a határ menti demilitarizált zónából kivonják fegyveres erőiket.

Az új etióp kormány kihívásai

Azonban az ellenséges viszony hirtelen békéssé válása számos olyan kérdést hagy nyitva, amire csak az idő előrehaladtával kapunk választ. Habár mindkét fél nagy lépéseket tett az új béke kialakításának érdekében, amely a fekete-afrikai térség stabilizálódásához is vezethet hosszú távon; ez pedig az Öböl menti államok érdekeit is szolgálná. Azonban a béke Etiópia és Eritrea társadalmi konfliktusait nem orvosolja.

Az Eritreából rengeteg ember menekülését előidéző kényszersorozás és a politikai üldözés még mindig hatalmas problémát jelent. Etiópiában pedig a kisebbségek közti állandósult összeütközések, és az ezek miatti belső menekültek nagy aránya kihívás a kormányzat számára. Az idei év során már több mint egy millió ember kényszerült elhagyni otthonát az oromo és gedeo népek összeütközései miatt. További lakókat telepítettek ki Moyale régióból az oromo és szomáli etnikumok közti egyre fokozódó feszültségek, illetve a gedeo és guijik közötti atrocitások miatt is a déli területeken. A kialakult menekülthelyzet miatt az ENSZ és a Vörös Kereszt is aggodalmát fejezte ki, ugyanis az újabb menekülők embertelen körülmények között kénytelenek magukat meghúzni. Az ENSZ Központi Reagáló Alapja 15 millió dollár értékű azonnal felhasználható segélyt bocsájtott a krízis sújtotta területeken élők számára.

Abiy elnök a kormányra kerülését követő napokban több pártot és szervezetet is eltávolított a terrorizmussal kapcsolatba hozható és üldözött csoportok fekete listájáról. A szervezetek nagy része politikai nézeteik miatt kerültek fel a listára, illetve azért, mert a kormányzat saját hatalmára nézve veszélyesnek érezte őket. Ezt követően reamnesztiát hirdettek az előző kormányzat által politikai bűncselekmények vádjával elítéltek számára. Az eddig tiltott Oromo Liberation Front visszatérő vezetőjét több tízezres tömeg fogadta Addisz-Abebában. Az ünneplő tömeg színes zászlókat lengetve vonult az utcákon, ami azonban feldühíttette  a főváros lakóit, mivel a zászlókat Oromia függetlenedésének szimbólumának tekintették – az incidens 20 ember halálát követelő összeütközésben végződött. Ennek oka, hogy a legnagyobb, eddig elnyomott etnikai csoport, az oromók fiatal tagjai, azaz a qerrook a közelmúltban a járdáikat nemzetiségüket jelképező színekre festették, és a városokban eltávolítottak minden más nemzetiségi zászlót. Az eseményeket követően az állam vezetősége felszólította az állam lakóit egymás nemzetiségi jelképeinek tiszteletére.

Az Etiópia-szerte jelenlevő etnikai feszültségek több száz éves múlttal rendelkeznek, számos területen a pásztorok legelőért folytatott harcaiból alakultak ki az egyre mélyülő ellentétek. A politikum több alkalommal is kihasználta ezeket, és sok esetben az elcsendesülő indulatokat ismételten felszították. Így az összeütközések időről időre egyre erőszakosabbá váltak, az elmúlt időszakban már több tucat ártatlan civil is életét vesztette az utcai harcok során.

A főváros utcáin zászlóval vonuló fiatal (forrás: qz.com).

A társadalom jelentősége

Mindez azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy a politikai elit egy fél év alatt hatalmas változásokon ment át, a helyi önkormányzatok körében nem történt érdemi változás. Az előző vezetőség alatt kialakított föderális rendszer megmaradt, ami a törzsi berendezkedés mentén szervezte meg a közigazgatást a regionális szinteken. Ebben az időszakban erősödtek fel a különböző etnonacionalista mozgalmak, és a gyenge lábakon álló etióp egység szétesése is megkezdődött.

A miniszterelnököt a rajongás mellett több oldalról érik kritikák is. Sokan hiányolják a korábbról megszokott agresszív kormányzati erők általi fellépést a mostanihoz hasonló, válságos társadalmi helyzetben, továbbá a helyi szintű vezetőség körében folyó korrupció és visszaélések miatt is. A vele szemben állított elvárások igen magasak; a romokban heverő gazdaság stabilizálása, egy működőképes demokrácia kiépítése és a nemzetiségi ellentétek megszüntetése. A hirtelen bevezetett reformoktól a lakosság gyors eredményeket kíván látni, ami tovább fokozza a feszültséget az országban.

Habár Abiy, elnöki székbe kerülésének első perceitől fogva, reformjaival igyekszik közelíteni egymáshoz a több mint 80 etióp kisebbségi csoportot és az ellenzékkel is szorosabbra fűzni kapcsolatait, a problémák gyökerei mélyebben rejlenek annál, hogy pár hónap alatt jelentős változást érjenek el a hosszú évek óta fokozódó konfliktusokban, valamint hogy az azok által okozott sérelmek feledésbe merüljenek. A remények az etióp fiatalsághoz fűződnek, tagjai ugyan látják, hogy az ország jövője az egységes nemzet kiépítésében rejlik, azonban egy évtizedekig tartó, elnyomó rendszer nyomait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni az etióp társadalomból.

A mai napon, 2018. október 12-én, pénteken újabb mérföldkövéhez érkezett a cseh Aero Vodochody vállalat: egy roll-out ceremónia keretein belül bemutatták a végleges formát kapott L-39NG-t, mely a cseh repülőgépipar új reménysége.

2018. október 11-én, csütörtökön baleset történt a Belga Légierő Florennes-i légibázisán, melynek következtében egy F-16-os teljesen kiégett. A baleset körülményeiről a mai napon bővebb információk is nyilvánosságra kerültek.

2018. október 8-án, hétfőn ünnepelték Indiában a légierő 86. jubileumát. A nagyszabású rendezvényre a Hindon légibázison került sor, ahol látható volt a levegőben többek között MiG-21-es, MiG-29-es, Szu-30MKI és a Tejas is.

A Lufthansa tovább bővíti az USA-ba közlekedő útvonalhálózatát: 2019. május harmadikán indul első közvetlen járata Frankfurtból Austinba. Dallas/Fort Worth és Houston után ez a légitársaság harmadik texasi járata.