Biztonságpolitika

2018. november 22-én, csütörtökön vehette át Szerbia első Airbus Helicopters H145M típusú helikopterét. A jeles eseményre a gyártó Donauwörth-i üzemében került sor.

Most, hogy ráfordulunk november utolsó hetére, lezárom az e havi spotter albumot. Ebbe a bejegyzésbe két napfényes szombat délelőttön és egy szürke, esős hétköznap délutánján készült képekből válogattam. A nagygépes ferihegyi fotókat néhány budaörsi kisgépessel egészítettem ki.

Szombat délelőtti zürichi járatot teljesítő Airbus 220-as. 

Teljesen kifordított orrfutóval szinte helyben fordul meg a török 737-es. 

A 13-as pályavégre igyekvő A320-as a Joon színeiben. A gépet korábban az Air France repülte. 

Az Airbusok és a Superjetek után végre egy Boeinget is fotózhattam Aeroflot színekben. 

London Southendről érkezik a Flybe ERJ-195-öse. 

Az Alitalia Airbus 321-esei közül ez az 1996-os gyártású, I-BIXP lajstromú gép kapta meg elsőként az új festést.

Egy újabb ERJ-195LR a 13R pálya felett. A gép a Finnair megrendelésére készült közel tíz éve. 

A felszálláshoz egyszerre guruló Ryanair gépek közül csak kettő fért erre a képre. Az előtérben látható 737-es a Charlie gurulón hagyta el a pályát, hogy majd a Deltán térjen vissza rá. Közben a kolléga a pályán megfordulva már kezdi is a felszállást. 

Indul a gumifüstölés első pamacsa az Emirates 777-esének kerekei alól.

A chicagói LOT-pótló, ex-kenyai Boeing 767-es megkezdi a felszállást. 

Idén nyáron átadott British Airways A320neo. A kék festés nem fut ki a gép orráig.  

A reggeli párából egy sárga orrú gép bukkan ki, ...

... az Eurowings Europa Parkot hirdető "mesés" Airbus 320-asa.

Érkezőben a LOT tengerentúli járatát teljesítő 767-es. 

Apró vezérsík a hosszú törzs végén. Lufthansa Cityline, CRJ-900.

Újabb színes Eurowings-gép, a Borussia Dortmund csapat festését viselő A320-as. 

Szépen kirajzolódik a Turkish Airlines 737-eséről leváló örvény.

Közel harmincéves madár az Air Canada Rouge C-GHLK lajstromjelű Boeing 767-ese. 

A kanadai gép leszállása után sokáig lehetett érezni az elfüstölt gumi szagát.

Egy véletlen szülte fotó a Qatar Airways Airbus 330-asáról, amint a Városliget közelében, kiengedett futókkal süllyed Ferihegy felé. 

November második felére elköszönhettünk a szép időtől. Vízfüggönyt húzó Airbus fékez a pályán.

A HA-LYG kissé jobbra lógva közelít.

A Polish Air Force One-One-Zero hat kilométeres látásnál és kétszáz méteres felhőalapnál érkezik. 

A Swiss A319-es pilótái az utánuk következők számára hasznos információt, közepes jegesedést jeleztek. 

Délutáni szürkület esővel és ukrán 737-essel. Mi tagadás, ilyen időben meglehetősen magányos hely a kargó domb (is).

*

Ez már a Budaörsi repülőtér, ahol egy Bell 427-es emelkedik ki a hangár árnyékából. 

A Bell 427-es utaskabinjában hat fő utazhat, a hetedik a pilóta mellé ülhet.

A kéthajtóműves helikopterben Pratt & Whitney hajtóművek dolgoznak. 

November 22-én véget ért a Pilatus PC-6 Turbo Porterek magyarországi története. Az utolsó magyar Pilatus egy kamion hátán hagyta el budaörsi fészkét, hogy egy nagyjavítást követően külföldön repüljön tovább. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Romániában már keresik a következő harckocsi-típust, mellyel a szárazföldi erők páncélos csapatait átfegyverezhetik a jövőben. Az 1997 óta szolgálatban álló TR-85M1-ek utódjával - mint a legkorszerűbb típus - szembeni elvárás a vadász-gyilkos képesség, vagyis olyan célzórendszer alkalmazása, ami a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. Természetesen a éjszakai és rosszidős harcképesség is fontos, valamint a 120 milliméteres simacsövű löveggel való felszereltség is. A korszerű elektronika mellett kiemelt figyelmet szentelnek a másodlagos fegyverzet legalább 70 fokos függőleges emelhetőségére, de a személyzet létszáma 3 mellett akár lehet 4 fő is. Jelenleg a román páncéloserőket 42 darab TR-580, 104 darab TR-85 és 54 TR-85M1 harckocsi alkotja. Az új harckocsikból 60-at vásárolnának meg, ezekből 54 darab egy harckocsi-zászlóalj anyagát képezné, míg a fennmaradó 6 darab a személyzetek kiképzését szolgálná.

Sikeresen teljesítette november elejei befejezéssel a Német Haditengerészet próbáit az NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikoptere. Az első repülését, még nem teljes felszereltségben, ez a géptípus 2017. november 24-én hajtotta végre. A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak.

Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat kellett végrehajtani a típuson. Az első német haditengerészeti helikopter 2019. októberben történő átadása van tervbe véve, ennek azonban előfeltétele volt az, hogy a flotta elvárásait teljesítse a gép és fedélzeti rendszerei. Németország elképzeléseiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin az utóbbi években jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érinti. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 68 darabos mennyiségben és további 61 darabra van megrendelés. Ezek a helikopterek már több mint 30000 órát töltöttek a levegőben.

Elvégezték az október 30-án, a PD-50-es úszódokk elsüllyedése következtében keletkezett károk felmérését a KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón. A hajó 52 különböző pontján fedeztek fel sérüléseket az átvizsgálást végzők, azonban ezek közül egy sem bizonyult jelentősnek. Ezek kijavítása 1,1 millió dolláros többletkiadással fog járni az éppen felújításon lévő egység esetében, azonban a munkálatok befejezését nem befolyásolják. Így a KUZNYECOV ADMIRÁLIS-on végzett munkák 2020 végére befejeződnek és 2021-ben már az átvételi próbákra is sort keríthetnek, amik várhatólag 2021 közepén fognak befejeződni.

Oroszországból számos hír érkezett a Szuhoj új vadászbombázójáról a Szu-57-ről. Az egyik arról szól, hogy egyre több alkalommal kerül sor Iljusin IL-78-as légi utántöltő repülőgépekkel való összecsatlakozásokra, vagyis a légi üzemanyag-feltöltés sebességi és magassági lehetőségeit, határait vizsgálják intenzíven a típussal. A behúzható fogadócsövet egyébként majdnem a pilótafülke szélvédőjével egy vonalban, az orr-rész jobb oldalán helyezték el a Szu-57-en. Állami vizsgálatokat folytatnak a típuson bemutatkozó új anti-G ruhával is.  A fordulókban jelentkező túlterhelések elviselését lehetővé tevő ruha a következő évben hadrendbe állítandó 12 gépet repülő pilótán már látható lesz.

Szintén a 2019-es év újdonsága lesz a Fazotron tervezőintézet új rádiólokátora a Zsuk-AM, illetve ennek exportváltozata a Zsuk-AME. A MiG-29 utódjába, a MiG-35-be szánt berendezés AESA antennával van ellátva. Elsőnek elkészült példányát december szerelik össze és a repülési próbák egy MiG-35-be építve a következő év elején elkezdődnek. A 30 célt egyidejűleg követni képes, 160 kilométeres felderítési távolságú Zsuk-AME 2016-ban került bemutatásra. A rádiólokátor tesztsorozata két éven keresztül fog tartani, ez idő alatt négy darab rádiólokátort fognak felhasználni. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként. Talán éppen ezért is számos ország légiereje érdeklődik a Zsuk-AM tesztprogramjának eredményei iránt.

Viszont első Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszert már át is adták. Az északi sarkkör zord körülményei között is üzemképessé tett SA-15 Gauntlet (NATO-kód) a csuklós rendszerű DT-30PM lánctalpas terepjáró járműre került felszerelésre. A kis hatótávolságú Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszer elsőként a 726. légvédelmi kiképzőegységnél kerül alkalmazásra, ahol a majdani Tor-M2DT harci egységek személyzetének képzését végzik.

Cipruson újra repülnek a Mil Mi-24-es harci helikopterek. A Mi-35P exportverziókban egy meg nem nevezett alkatrész cseréje vált szükségessé. A repülés biztonságát is érintő gondot megoldották, így a 2002-től megjelent 12 gépből a napjainkra megmaradt 11 példány közül kettő már fel is szállt a közelmúltban.

Érdekes iráni tesztgépről kerültek fel fotók a világhálóra. A szovjet korszakban megalkotott Tupoljev Tu-154M utasszállító repülőgép függőleges vezérsíkjának tetejére szerelték fel egy Northrop RF-5A felderítőgép törzsének pilótafülke végéig terjedő részét. A hírek szerint az így átalakított Tupoljevet az iráni katapultülés fejlesztésében használják légi próbapadként. A módosítást véghezvivő IAMI (Iran Aircraft Manufacturing Industries) iráni repülőgépgyár a jövőben további átalakítást is tervez a Tu-154M-en. Ekkor a törzs alá szerelnének egy konzolt, amire iráni fejlesztésű távolról irányított repülőgépek modelljeit erősítenék fel és vizsgálnák ezek viselkedését repülés közben.

November első napjaiban fejezte be első harci őrjáratát India első saját építésű nukleáris meghajtású tengeralattjárója az INS ARIHANT (S-73). A 2009. július 26-án vízre bocsátott 6000 tonnás vízkiszorítású ARIHANT csapásmérő fegyverzetét a héttonnás induló tömegű, 10,4 méter hosszú K15-ös ballisztikus rakéta alkotja, mely egy egytonnás robbanófejet 700, míg egy 189 kilogrammosat 1900 km-re képes eljuttatni. Ez utóbbi pontosan megfelel egy nukleáris robbanófej tömegének. A tavalyi évben lefolytatott tengeri próbák során történt meg, hogy a legénység a merülés előtt nem zárt le rendesen egy, a tatrészen lévő fedélzetre vezető búvónyílást.

A merülésbe kezdett ARIHANT-ban így víz került és bár a tengeralattjáró és legénységének épsége nem került veszélybe, a tengeralattjáró 10 hosszú hónapot volt kénytelen hajógyárban tölteni. Ez idő alatt számos berendezést, alkatrészt kicseréltek benne. A 80 MW-os teljesítményű, nyomottvizes reaktorral ellátott nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjáró testvérhajója az ARIDHAMAN, némileg eltér a hajóosztály első egységétől, mivel egy kicsit nagyobb, a második egységbe már kétszer annyi rakéta fér el, vagyis 24, 750 kilométeres hatótávolságú K-15 Sagarika, vagy 8 darab K-4 3500 kilométeres hatótávolságú rakétát képes magával vinni.

Tüzérségi eszközök tekintetében volt mit megemlíteni Indiában november elején, ugyanis a hadsereg megkapta első 10 darab K-9 Vajra önjáró tarackját, valamint első M777A2-es vontatott tarackágyúit is. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget két év alatt gyárthatja le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra fog legördülni a gyártósorról.

Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lesz Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök lesznek a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők találhatók meg. Az M777A2-es vontatott tarackágyú esetében más a helyzet egy kicsit, ugyanis az első 25 darabot még a BAE Systems építi meg, majd a beszerezni kívánt mennyiség hátralévő, igen tekintélyes, 120 darabos részét a Mahindra Defense Systems Ltd. gyártja le.

Kínai televízióadásban, igaz elhomályosított képeken, de megfigyelhető volt a J-20-as lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócsöve. A légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható. A természetesen behúzható kivitelű rendszerről további képanyag eddig nem került elő. Azonban a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy Y-20 már létezik. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva.

Jelenleg még nem tudni mikor érkeznek meg Japánba a szigetország tulajdonát képező Bell-Boeing MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépek. A 17 darabos mennyiségben megrendelt típus fő feladata a dél-nyugati távol eső szigetek védelmének erősítése egy esetleges invázió előtt végzett gyors csapat és felszerelés szállításával. Azonban a bázisnak kiszemelt repülőtér (Saga repülőtér, Délnyugat-Japánban) körüli lakossági megmozdulás okán a japán Osprey-k megérkezésével várni kell. A helyiek felháborodását az V-22-es zajossága és rossznak tartott baleseti mutatói okozták.

Az Egyesült Államok jóváhagyta 32 darab Raytheon AIM-120C-7 AMRAAM (Advanced Medium Range Air-to-Air Missiles) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta eladását Japán számára. A mostani 63 millió dolláros beszerzést nagyjából egy évvel előzte meg egy másik, ekkor Tokió szintén az AIM-120C-7 AMRAAM változatból 56 darabot vásárolt meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Eurofighter Typhoon FGR.4

Rockwell B-1B Lancer

MiG-21MF

Boeing E-7A Wedgetail

Westland Super Lynx Mk.88A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Pilatus PC-7

North American F-100F Super Sabre

NHIndustries NH90NFH

Douglas A-4N Skyhawk

Saab RF35 Draken

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Westland Wessex HC.2

Boeing CV-22B Osprey

Sepecat Jaguar GR.1

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Dassault Rafale B

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Eurocopter EC665 Tiger UHT

Lockheed CF-104D Starfighter

Saab JAS-39C Gripen

North American F-86K Sabre

Szuhoj Szu-27UB

Northrop F-5N Tiger II

Dassault Mirage 2000-5

English Electric Canberra T.4

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa vezető diszkont légitársasága és Magyarország hazai légitársasága ma bejelentette, hogy egy új repülőgép érkezésével, 2 új útvonal indításával London Gatwick és Oslo irányába, valamint 3 népszerű útvonal járatsűrűségének megemelésével tovább bővíti budapesti hálózatát.

A rendszerváltást követően a politika részéről is felerősödtek azon vélemények, hogy ideje lenne a honvédség vadászrepülőgépeit újabbakra cserélni. Akkoriban a magyar légierőben a MiG–21 bisz típus repült – ezzel látták el a fegyveres légtérvédelmi szolgálatot is.

Az afgán elnök nemrég egy beszédébenarról beszélt, hogy 2015 óta majd 29000 afgán rendőr és katona halt meg. Különleges dolog ez sok szempontból. Egyrészt ide ideje sem az afgán se az amerikai hatóságok nem tesznek közzé adatokat a veszteségekről, pont azért, mert annyira súlyosak, hogy attól féltek, félne, hogy demoralizálná az afgán közvéleményt, akikből az önkéntesek is jönnek.Fejből arra emlékszem, hogy korábban is csak töredékes infók voltak, fél év, negyed év alatt 5000 halott és még több sebesült. Már azok a számok is súlyosak voltak, de aztán kb. 2016 közepe, végétől semmit sem közölnek. Szóval ezért nagy dolog, hogy beszélt róla.
Persze a szám kontextusa az volt, hogy ekkora veszteség azóta jött össze, hogy a NATO felhagyott a harci (kinetikus) műveletekkel és 2015 jan. 1 óta csak támogató misszióként működik és az afgánokra hárul a (szinte) össze kinetikus művelet, ők felelősek elsősorban a saját biztonságukért. Ghani elnök hozzá is tette, hogy a 29.000-es afgán veszteség mellett az USA 58 katonát vesztett csak. Hmmmm.
Végül még egy szempont, ami a veszteségek súlyosságát árnyalja. Ez a szám csak a hallottakat jelenti. (kétszer is elolvastam, én úgy értem). Ami viszont azt jelenti, hogy a sebesültek száma jóval jobb, a korábban látott adatok 1:3-hoz arányt mutattak kb. ami ebben az esetben 60.000-75.000 sebesültet jelentene, bár szándékosan alul becsülöm, hogy ne mondjak nagyot, de lehet ez még több.
Nagyon kemény, az elmúlt néhány évben meghalt a teljes Magyar Honvédség állománya és még egy magyar város férfilakossága megsebesült. Ehhez képest már csak azt lenne tudni, hogy mekkora volt a tálibok oldalán a veszteség. Talán mondhatom azt, hogy hasonló? Nem olvastam semmit róla, de ha ők vannak offenzívában, akkor alacsonyabb nem lehet talán.
(A blog passzivitásának legfőbb oka, hogy mostanság már főleg az FB oldalamra írok, ha valaki ott akarja követni a gyakoribb posztolásokat, akkor ez az a link)

Az alábbi sorokat éppen tíz évvel ezelőtt jegyeztem fel, miután néhány órát a kecskeméti repülőbázis központi zónájában tölthettem. 2008 novemberének egyik délutánja a késő őszi hónapra jellemző, szürke időjárást hozta magával. A még világosban repült feladatokat egy külföldi útról hazatérő An-26-os szállítógép érkezése zárta. A vastag, zárt felhőzet miatt a naplementéből annyi volt érzékelhető, hogy a szürke délutánt felváltotta a sötétség. Estére a zónában csak a „színes” gépek maradtak. A két Cápeti vagyis a 119-es és a 135-ös Albatros, a bérelt ALCA és az évfordulós festésű 11-es oldalszámú MiG-29-es. A Gripeneknek ezen a napon nem terveztek éjszakai repülést.

*

A zónában egyelőre csend van és nagyon hideg. A nappali repülésnek vége, az éjszakai még nem kezdődött el. A gépek előkészítésén dolgozó műszakiakat ilyen időben biztosan nem sokan irigylik. A hideg elleni védelemként ruházatuk cipzárja nyakig felhúzva, sapkájuk a fülükre húzva. Most a zónát sárgás fénybe burkoló világítás mellett készítik elő a gépeket és előkerül az elemlámpa is, ha a gép alá kell bemászni vagy valamelyik sötét zugát ellenőrizni. Eközben a hajózók épületében zajlik az eligazítás, ami nagyjából ugyanaz, mint a nappali feladatoknál, figyelembe véve persze az éjszakai üzemeltetés sajátosságait. Éjszaka a hajózók felszerelésének fontos darabja az elemlámpa, amelynek hiánya adott esetben, például egy elektromos meghibásodás miatt sötétbe borult kabinban nagy bajt tudna okozni.

Az éjszakai repülés első felszállója a 135-ös Albatros. Az a gép, amelynek átfestésekor az eredeti kamuflázs jelentős része megmaradt. Csak a gép orra kapott cápafestést és a teljes függőleges vezérsík lett egy lobogó magyar zászló. A mellette álló 119-es Alba jó eséllyel pályázna a legtöbbször átfestett hazai katonai repülőgép címre - ha lenne ilyen. Volt szabvány terepszínű, majd szürke lett, utána darázsmintásra festették, jelenleg cápafogakat visel.

Kint a zónában az előkészített gépek nyitott kabintetővel várják a hajózókat. A gép körbejárása most valamivel tovább tart, mint nappal, mivel a pilóták is elemlámpával a kézben végzik el a szükséges külső ellenőrzéseket. Elsőként tehát az L-39-es pilótái indítanak. A 135-ös Alba teljes díszben ragyog a betonon, külső fényei világítanak, a törzs alatti villogó felvillanó erős fehér fénye egy-egy pillanatra beteríti a gép alatti betont. A féktuskókat a takarók és a katapultülések biztosítékai mellé helyezik a betonra, a gép szárnyvége mellé. A gépet ellenőrző műszaki a gép mellett, annak orrával egy vonalban, féltérden figyeli a kormányok kitérését és a különböző mechanizációk működését, majd feltartott hüvelykujjal jelzi, hogy minden rendben. Az Albatros rövidesen kigurul a futópálya irányába és a zóna egy kis időre elcsendesedik.

A következő induló az L-159B ALCA. A fekete-bronz festésű gép körül hasonló mozzanatok játszódnak le, mint az imént indult L-39-esnél, majd a civil cseh műszakiak is útjára bocsátják az ALCA-t. A 11-es oldalszámú MiG-29-eshez is megérkezik a pilótája, és a létrán felkapaszkodik a kabinba. A gép formáját megtöri az, hogy a sötétkékre festett függőleges vezérsíkok szinte teljesen beleolvadnak a sötét háttérbe. Éjszakai repülésnél a pilóta plusztevékenysége a műszervilágítás fényerejének beállítása. Ez több fényerőszabályzó beállítását jelenti a MiG kabinjában, amit ilyenkor végeznek el, mert a levegőben már a feladatra kell koncentrálni. Ennek az aprónak tűnő műveletnek is megvan a maga jelentősége. Az a fényerő, ami a kivilágított zónában még éppen kellemes a szemnek, a felszállást követően, amikor a gépet sötétség veszi körül, már vakító, ráadásul a kabintetőről is tükröződik, ez pedig zavarja a kilátást. Úgy kell tehát beállítani még a földön, hogy megfelelő legyen a repülés közben is.

A gép alatt felvillan az indító hajtómű lángcsóvája, majd egymás után indulnak a hajtóművek is. Az egyik műszaki a géphez csatlakoztatott vezetéken kommunikál a pilótával. Közben elemlámpa fénye pásztáz a gép egyes pontjain, ahogy a többiek a külső ellenőrzéseket végzik. Minden rendben, a Nagyvas is indulhat. Guruláskor a fényszórót csak azután kapcsolják fel, hogy kifordulnak az állóhelyről. Ezzel megkímélik a zónában dolgozókat, mivel a nagy erejű fényszórók súlyos szemkárosodást okozhatnának. A gurulást a gurulóutak középvonalát jelölő fénysor, kék szegélyfények valamint világító táblák segítik, a torony munkáját pedig a rádiókapcsolaton túl a gépek felkapcsolt fényszórói is. Így jól látható, hogy a repülőgép éppen merre gurul a sötét bázison.

A futópálya fényei éjszaka, jó időben halványabban világítanak, mint nappal, mert a sötétben kisebb fényerő is elég. A feladatról visszatérő gép, miután elhagyja a bevezető fénysort és átrepüli küszöbfényeket, egy, a szegélyfényekkel övezett sötét „gödörbe” süllyed bele. Ennek az érzésnek a kiküszöbölésére, a leszállás idejére a pálya földet érésre kijelölt részét nagy erejű fényszórókkal világítják meg. Ilyen fényszórók azonban nincsenek mindenhol, illetve meghibásodás is adódhat, ezért a pilóták a fényszórók kikapcsolt állapotában is gyakorolják a leszállást. A sötétben leszálló gépek típusát a fényszórók elhelyezkedése alapján lehet megkülönböztetni. Hang alapján nehezebben, ehhez már tapasztalt fül kell. Ami viszont összetéveszthetetlen, az a MiG-29-es nyitott fékernyőjének brummogó-dübörgő hangja. Ez a sötétben is jelzi, hogy Fulcrum érkezett.

A zónába visszaguruló MiG a sötétből bukkan elő, majd az egyik műszaki beállítja a helyére. A földi csapat elvégzi a gép repülés utáni átvizsgálását, elrendezik a kabint, letöltik az adatokat, megtankolják a gépet és persze adminisztrálnak. Minden úgy zajlik, mint nappal, csak most a zónavilágítás és az elemlámpák fényénél.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Tíz év távlatából is köszönöm kísérőmnek, Hellán Andrea (akkori) törzsőrmesternek, hogy a dermesztő hideg ellenére türelmesen kivárta, amíg megörökítem az egyes mozzanatokat.

A nagyjavítás után hazatért négy Mi–24-es harci helikopterrel a Magyar Honvédség fontos képessége állt vissza. A gépek kívül-belül megújultak – s bár a sötétszürke festés a leglátványosabb változás, a lényeg a fülkékben lapul.

Az Orosz Védelmi Minisztérium határozatot hozott a légierő monyinói repülőmúzeumának átköltöztetéséről. Az új hely a kubinkai „Patriot Park” lesz.

A kibertér egyre fontosabb szerepet tölt be a legtöbb ország stratégiai gondolkodásában. Különösen igaz ez a legbefolyásosabb államokra. 2018 szeptemberében hivatalosan közzétették az Amerikai Egyesült Államok új Nemzeti Kibervédelmi Sratégiáját, ezzel felváltva annak 2015-ben kiadott elődjét. A két dokumentum rövid összehasonlításával megpróbáljuk feltárni az újdonságokat, amelyek az egész kibertérre hatással lehetnek.

Hasonlóságok és különbségek

Az iratok számos pontban­ – például a nyílt, szabad és megbízható internet melletti állásfoglalásban­ – egyeznek. Mindkét stratégia hangsúlyozza a kibervédelem megnövekedett szerepét az USA hadseregének hagyományos fegyverek terén jelenleg létező fölényének biztosításában. Közös pont a számítógépes tehetségek támogatása és a technológiai innováció fontossága. Ezeken kívül mindkét dokumentum felismeri a szövetségesek és a nemzetközi elkötelezettség szükségességét a kiemelt jelentőségű célok megvalósítása érdekében.

Azonban jelentős különbségek is vannak a két stratégia között, amelyek meglehetősen eltérő viselkedést, képességeket és felelősséget eredményeznek. Talán a legszembetűnőbb különbség, hogy a két dokumentum hangvétele meglepően eltérő. A 2015-ös stratégia arra törekedett, hogy mérsékelje a kockázatokat (“mitigate risk”) és irányítsa az eszkalációt (“control escalation”). A 2018-as ezzel szemben sokkal aktívabb és kockázatvállalóbb hangvételt üt meg, és az amerikai érdekek magabiztos védelme (“assertively defend our interests”) mellett tesz hitet, valamint említésre kerül a háborúra való felkészülés is (“prepare for war”).

Milyen változások eredményezték az új Stratégia elfogadását?

Nehéz időtálló stratégiai dokumentumokat kidolgozni egy olyan állandóan és gyorsan változó területtel kapcsolatban, mint a kibertér. A 2018-as Nemzeti Kibervédelmi Stratégia tükrözi az elmúlt három év politikai, technikai és intézményi környezeti változásait. Ez idő alatt a kiberfenyegetések jelentősen nőttek. Az USA szempontjából kiemelkedő az orosz beavatkozás az amerikai választásokba, a kritikus infrastruktúrákra irányuló támadások (például: WannaCry és Petya), valamint az amerikai szellemi tulajdon kizsákmányolása állami és nem állami szereplők által. Az új kihívások szükségszerűen új amerikai válaszokat és magatartást hoztak magukkal.

Széles körű politikai változások is történtek. Korábban számos kritika érte a Trump-adminisztációt azért, mert az ország nem rendelkezik megfelelő kiberbiztonsági stratégiával, és ez nagyon megnehezíti a kibertámadásokkal szembeni védekezést. Azonban Trump elnöksége alatt új Nemzetvédelmi Stratégia és Nemzetbiztonsági Stratégia is elfogadásra került, melyek némileg változtattak az átfogó amerikai stratégiai gondolkodáson is. Az Egyesült Államok külpolitikája sokkal inkább a nagyhatalmi vetélkedésre összpontosít és általánosságban kockázatvállalóbb magatartást tanúsít. Kiemelt fontosságú lehet a kibertér szempontjából, hogy az új adminisztráció érvénytelenítette az Obama-korszak kibertevékenységekre adott válaszokról szóló elnöki irányelveit (PPD-20). Az eredeti irányelv korlátozta a védelmi minisztérium szerepét az ország védelmében, és más ügynökségeket jelölt ki erre. Jelenleg felülvizsgálat alatt áll, de egy határozottabb és kockázatvállalóbb módosítására számíthatunk.

2015 óta továbbá a Védelmi Minisztérium kibervédelemi erői is kiforrták magukat. Gondolhatunk itt arra, hogy mind a 133 nemzeti kibermissziós csapat elérte teljes műveleti képességét, valamint az első nyilvános kiberművelet megindítására is sor került egy konvencionális konfliktus keretein belül (GLOWING SYMPHONY kiberműveletek az ISIL ellen Szíriában). Láthatjuk, hogy mindössze három év alatt nem csak a fenyegetések, de az amerikai képességek is fejlődtek.

Új hangvétel – a lényeg a részletekben rejlik

Már említettük, hogy a dokumentumok hangvétele nagyban változott. Számos konkrét kifejezést kihagytak, és legalább annyit hozzátettek az új változathoz. Az egyik legfontosabb különbség a két stratégia között egy új irányelv bevezetése, a nehezen lefordítható előre védekezés (“defend forward”). A kifejezés nemcsak a 2018-as stratégia aktívabb hangját mutatja, hanem a dokumentum által képviselt sürgetést is. Míg a 2015-ös stratégia arra hívta fel a Védelmi Minisztérium figyelmét, hogy “legyenek felkészülve az Egyesült Államok szülőföldjének létfontosságú érdekeinek védelmére”, addig a 2018-as stratégia arra utasítja az amerikai erőket, hogy “védekezzenek előre, hogy a rosszindulatú kibertevékenységeket még a forrásuknál megszakítsák vagy megállítsák, ideértve a fegyveres konfliktusok szintje alá eső tevékenységeket.” Továbbá az előre védekezés azt is sugallja, hogy a számítógépes támadásokra adott reaktív válaszok helyett sokkal inkább megelőzésre van szükség. A dokumentum konkrétan nem említi a támadó kiberműveletek használatát, de hangsúlyozza, hogy az adminisztráció használni fogja a nemzet erejének minden eszközét (“all instruments of national power”), a kibertér rosszindulatú szereplőivel szemben. Úgy is mondhatnánk, hogy a legjobb védekezés a támadás elvét követi a dokumentum.

A napi szintű nagyhatalmi versengés is fontos szerepet kap a dokumentumban. A 2018-as Kiberstratégia, összhangban az új Nemzetvédelmi Stratégiával és a Nemzetbiztonsági Stratégiával, kiemelt fontosággal kezeli Kínát és Oroszországot. Az irat kiemeli ezt a két államot, mint “olyan államok, amelyek képesek stratégiai fenyegetést jelenteni az Egyesült Államok jólétére és biztonságára”. Ezzel szemben a 2015-ös Stratégia kifejezetten kerülte a „versengés” szót. A korábbi dokumentum inkább a káros tevékenységek elleni felkészülésre összpontosított, legyen az bármilyen súlyos és érkezzen bárhonnan. Korábban nemcsak az előbb említett országok kerültek megnevezésre, hanem Irán, Észak-Korea, az ISIL, a bűnözők, ideológiai és patrióta csoportok, valamint más nem állami szereplők is. Ezek a nem állami szereplők már nem kerültek bele az új Stratégiába, Irán és Észak-Korea pedig kevésbé vannak prioritásként kezelve.

Első ránézésre ezek pusztán csak szavak, de a világ legerősebb katonai hatalmának legmagasabb szintű stratégiáiban bizony hatalmas jelentősége lehet néhány kifejezésnek. Feltételezhető, hogy a kockázatvállalóbb amerikai hozzáállás komoly változásokat fog eredményezni az amúgy is állandóan változó kibertérben. Csupán reménykedhetünk abban, hogy az új Stratégia egy biztonságos, békés és szabad kibertérhez járul majd hozzá.

 

Minden eddiginél jobban teljesít a légi teheráruszállítás a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren: idén októberben első alkalommal haladta meg a cargo mennyisége a havi 13 000 tonnát. A jelek szerint a Budapest Airport a lehető legjobb ütemben kezdett bele idén szeptemberben az új légi teheráru kezelő központ, a Cargo City építésébe.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és most egy rendhagyó résszel jelentkezik a kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. 

A koncepció olyan témák kifejtése, amelyek önmagukban is érdekesek, de kifejtésükre a kronológiai epizódokban nincs lehetőség, mert szétfeszítené azokat. A terveim szerint több hasonló poszt is várható különböző résztémákat feldolgozva a vizsgált időszakon belül. A legelső ilyen a „három nagy”, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen), Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) és Mao Ce-tung (Mao Zedong) nőügyeire fókuszál, ami nemcsak pikáns téma, de szorosan kapcsolódik ezen történelmi szereplők hatalmi ambícióihoz is. 

A terjedelemre tekintettel az első rész Szun Jat-szennel és Csang Kaj-sekkel fog foglalkozni, míg Mao szerelmi életét egy külön rész dolgozza majd fel.

[...] Bővebben!

Érdek- és kényszerházasságok, nemi úton történt fertőződések, és egyéb nőügyek

Nyugdíjas kollégáikkal ünnepelték alakulatuk napját november 15-én az MH Légijármű Javítóüzem dolgozói. Jogelődjük, az akkori 25. vadászrepülő-hadosztály alárendeltségébe tartozó Tábori Repülőjavító Műhely ezen a napon alakult meg Szentkirályszabadján, 1950-ben.

A Monostori erőd 1850 és 1871 között épült Észak-Komárom védelmére és a Duna hajóforgalmának ellenőrzésére. A komáromi erődrendszer másodikként épült tagját elkerülték a fegyveres összecsapások. Elsősorban sorozási, kiképzési és raktározási célokat szolgált egészen 1990-ig. A ma már hadtörténeti műemlék erőd falai között több kiállítást is berendeztek, de a hatalmas udvar egyik sarkában is akad látnivaló tüzérségi, légvédelmi és rádiótechnikai eszközök formájában.

Jobbról balra haladva, a sort egy szovjet második világháborús, 57 mm-es 1943M páncéltörő ágyú nyitja. Páncélátütő képessége 500 méteren belül 145 mm volt. Az ötvenes évek elején a Néphadsereg több mint száz ilyen ágyúval rendelkezett.

A 100 mm-es MT-12 típusú páncéltörő ágyú hatfős kezelőszemélyzete 8500 méterig adhatott le lövést – percenként legfeljebb hatot. Az ágyú páncélátütő képessége 406 mm-ben van megadva, de ehhez az kellett, hogy a célpont 500 méteren belül legyen.

Az MT-12-esen függőlegesen -10/+20 fok, vízszintesen 27 fok volt az irányzási szöghatár.

A 82 mm-es automata aknavető a 2K21 rendszer része lehetett volna, de a rendszeresítésig nem jutott el. 

A 122 mm-es 38/68M tarackot 1952-től Diósgyőrben is gyártották. A percenként 5-6 lövésre és legfeljebb 11 km lőtávolságra képes fegyver 7 fő kezelőt igényelt.

A felsorolt fegyverek sora.

A sort a D-20-as ágyútarack folytatja. Mögötte sorakoznak a csöves légvédelmi fegyverek és a lokátorok.

Ez az öt és fél tonnás szerkezet, a 152 mm-es D-20-as ágyútarack napjainkban is rendszerben van a Magyar Honvédségnél.

A 14,5 mm-es ZU-2 ikercsövű légvédelmi géppuska a 2000 méter alatt repülő célok ellen volt hatásos.

A kétcsövű, 23 mm-es, ZU-23-2 légvédelmi gépágyút a fél világ használta és használja. Például a lengyelek, akik modernizálták és ZUR-23-2kg jelzéssel tartják rendszerben.

A második világháborúban zsákmányolt német légvédelmi gépágyúk alapján tervezték az 57 mm-es Sz-60-ast, amelyet légi és páncélozott földi célok ellen is használhattak. 50-60 lövés leadására volt képes percenként, optikai irányzékkal 4000 méteren, lokátoros célzással 6000 méteren belül. Ezt a fegyvert is gyártották Diósgyőrben. 

A magyar fejlesztésű PSZH-t vagyis a D-944-es páncélozott szállító harcjárművet a honvédségen kívül a rendőrség is használta. Fő fegyvere egy 14,5 mm-es géppuska volt.

Az Sz-60-as légvédelmi gépágyú kiszolgálására használt RPK-1-es tűzvezető lokátor. Az Ural-375-ös alvázra telepített eszköz a tíz kilométeren belüli célokat követte.

A Zil-157-es járművön lévő P-15-ös lokátort kis magasságú légi célok felderítésére optimalizálták. A NATO-ban Flat Face A kódnevet kapott radar antennái hat fordulatot tettek meg percenként.

A Kraz-255B alvázra telepített PRV-16A magasságmérő lokátor feladata volt, hogy az oldalszög és távolság adatok mellé magasság adatokat is szolgáltasson a célról. Településkor a járművet elöl és hátul egy-egy, kétoldalt szintén egy-egy talppal lehetett rögzíteni, a szükséges elektromos energiát egy áramfejlesztő utánfutóból kapta.

A három lokátoros jármű még ebben a lepusztult állapotban is impozáns látvány.

Az erőd falain kívül, a Dunai bástya előtti kikötőhöz vezető út mellett állítottak ki egy T-55-ös harckocsit. A negyventonnás jármű vasúti beton talpfákon pihen. A 100 mm-es harckocsi ágyúval felszerelt T-55-öst a hatvanas évek közepén kapta meg a Néphadsereg, majd a rendszerváltás után nem sokkal a típust kivonták a hadrendből.

Ugyancsak az erődön kívül, a bejárathoz vezető sétány közelében áll a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában épült aknásznaszád, az AN-2-es. Az alumíniumtestű hajóból az ötvenes évek első felében 53 darab készült. A hajó köré telepített facsemeték néhány év múlva elrejtik majd az AN-2-est – feltéve, ha az a jelenlegi helyén marad.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Bár a típus kiválasztása még nem történt meg, Berlin részéről nem jelent már problémát a német hadsereg számára beszerzésre kerülő nehéz szállítóhelikopterek megvásárlásának anyagi része. A múlt héten, pénteken megszületett döntés értelmében a gépek beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet már a következő évi költségvetés részét fogja alkotni. Így, amint kiválasztásra kerül a Sikorsky CH-53K King Stallion, vagy a Boeing CH-47F Chinook a kifizetések el is kezdődhetnek, hogy az első forgószárnyasok a beszerezni kívánt 45-ből, 60-ból 2023-ban megérkezzenek a sokat látott és repült CH-53G/GA/GS leváltására. A gépek korszerűsítése több lépcsőben valósult meg, hat évvel ezelőtt a Eurocopter-nek köszönhetően átadásra került az első német CH-53GA helikopter is. 

A Bundeswehr Sikorsky licenc alapján gyártott óriásai közül 40 kapott új, öt Rockwell Collins kijelzőt tartalmazó műszerfalat a pilótafülkébe, korszerű repüléselektronikai és kommunikációs rendszereket, - melyek megtalálhatók a Németországban szintén rendszeresített Tiger harci és NH90-es szállító helikopterekben – négy tengely mentén manőverezni képes robotpilótát, automatikus repülésirányító rendszert, valamint elektronikus hadviselési és elektronikus önvédelmi rendszert. Az éppen aktuális igények szerint a modernizált CH-53GA-k elláthatók még Selex EO/IR toronnyal, műholdas kommunikációs rendszerekkel és a raktér hátsó részébe beszerelhető 1200 km-es hatótávolságot biztosító pótüzemanyag tartályokkal is. Mindezek mellett a helikopterek sárkányszerkezetét is alkalmassá tették arra, hogy az 1970-es években a Dornier által gyártott helikopterek 2030 után is szolgálatba maradhassanak a 6000-ről 10000 órára növelt élettartamnak köszönhetően.

Ez év elején a Pentagonban elkészült a legújabb elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az áll, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Az új nehéz kategóriás forgószárnyas estében elengedhetetlenül fontos képesség lesz a légi üzemanyag felvétel. Nem véletlenül kerültek bele a Franciaországgal közösen üzemeltetett repülőalakulat gépállományába a német tulajdont képező Lockheed Martin KC-130J légi üzemanyag átadásra is képes Super Hercules variánsok. A CH-53K King Stallion előnye lehet, hogy már eleve rendelkezni fog ezen képességgel, míg a tandemrotoros társ, a Boeing CH-47F Chinook esetében ez csak a különleges műveletek támogatására kifejlesztett MH-47G esetében jelenthető ki.

Már a Saab JAS39 Gripen legújabb változata, az E is sikeresen elindította az MBDA által fejlesztett Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát. A svédországi lőtér légterében történt indítást a 39-8-as jelzésű gép hajtotta végre a fegyverzetintegrációs teszt részeként.

London további SA80-as gépkarabélyokat fog modernizáltatni a Heckler&Koch céggel. Ebben az évben Nagy-Britanniában elkezdték az SA80-as gépkarabély A3-as jelzésű változatának bevezetését a lövészalakulatoknál. Az új modifikáció "Flat Dark Earth" fantázianevet viselő festékkel lett lefestve, ami csökkenti a szabad szem általi, illetve az infravörös tartományban történő észlelhetőségét is. Mindezeken túl jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, valamint a mechanikai sérüléseknek és jobb a kopásállósága is. A kor kihívásaira a könnyedén eltávolítható előagy mind a négy oldalára felszerelhető Picatinny sínek jelentik a választ. Erre könnyedén felszerelhetők a szükséges kiegészítők és kialakítása olyan, hogy nem csatlakozik a fegyver csövéhez, csak a tokhoz, így nem rontja lövések pontosságát. A Heckler&Koch által végrehajtandó 5,4 millió fontos beruházást igénylő korszerűsítés lehetővé tette, hogy az SA-80A3-as, vagy L85A3-as tömege 100 grammal könnyebb legyen és még tovább javuljon az ergonómiája. Elsőnek 5000 darab SA-80A3 kerül átadásra a katonák számára, de az ebben a hónapban megkötött szerződés értelmében további 44000 darab SA80-as korszerűsítésére is sort fognak keríteni az elkövetkező négy-öt évben.

Egy újabb Type 26-os osztályú fregatt nevét jelentették be Londonban a héten. A CITY-osztálynak is nevezett egységek közül az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni. Érdekes módon az ötödik, hatodik és hetedik hajót még nem nevezték el, azonban a nyolcadikat igen, ez a brit főváros nevét veszi fel. A LONDON egy történelmi hajónév a Brit Királyi Haditengerészetnél, hiszen az első ezt a nevet viselő hajó 1657-ben állt szolgálatba és a legújabbal együtt így már 10 hajó viselte az évszázadok folyamán.

Oroszországban 2019-ben fejeződik majd be az Iljusin IL-276-os szállító repülőgép tervezése. A 20 tonnás terhelhetőségű gép első repülését 2023-ra várják, míg az orosz légierőben 2026-ban fog megjelenni. A kéthajtóműves szállítógépek első példányainak meghajtásáról még a PS-90A-76-os hajtóművek, míg a gyártósorról később lekerülők esetében a korszerűbb PD-14 fog gondoskodni.

Törökországban szerződést kötöttek a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) jövőbeli lopakodó képességű vadászbombázó hajtóművének fejlesztéséről. Az erőforrást a TR Motors készíti el, mely a Hadiipari Igazgatóság (SSB, korábban SSM) által létrehozott társaság. Természetesen a hajtómű megalkotásában a törökök nem zárkóznak el külföldi segítségnyújtástól, együttműködéstől sem. Ez magának a repülőgépnek a létrehozására is vonatkozik, ahol a BAE Systems, a kínai AVIC és az Európai Repüléstechnikai Védelmi és Űrkutatási Vállalat, az EADS technikai segítségnyújtásával folyik a munka. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már tavaly elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. Az F-16 utódának szánt TF-X első felszállást Ankarában 2023-ra várják. A fejlesztési időszak az első felszállások során gyűjtött adatok elemzésével és továbbfejlesztéssel fog kiegészülni, így az új gép a kezdeti bevethetőséget 2028-ra 2029-re fogja elérni, míg a teljes ütemű sorozatgyártásra 2031-ben, vagy 2032-ben kerülhet majd sor.

További Törökországhoz tartozó hír, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani? A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Atlay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay –T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Jó eséllyel az Altay-on bevezetésre fog majd kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

Bemutatta új irányított páncéltörő rakétáját a Roketsan. A Karaok testének átmérője 125 milliméter, hossza 110 centiméter. Indítható zárt térből is, tömege a célzórendszerrel együtt kevesebb, mint 25 kilogramm. Az 1000 méter feletti lőtávolságú Karaok irányítását képalkotó infravörös rendszer végzi. A Roketsan jelenleg tárgyalásokat folytat a Török Védelmi Minisztériummal a jövőbeli megrendelésről.

Az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.

A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.

Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.

Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.

Omán a dél-koreai Hyundai Rotem által kifejlesztett K2 Black Panther harckocsikat vásárolt, dél-koreai sajtóértesülések szerint. A közel-keleti ország 76 darab harckocsit szerez be 884,6 millió dollár ellenében. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsát éppen ebben az évben, szeptemberben mutatta be az ázsiai gyártó. A jobb porkiválasztó és hűtési rendszerrel (ennek árulkodó jele a torony jobb oldalán látható ventilátor) ellátott páncélos iránt több közel-keleti állam is érdeklődött már a Hyundai Rotem szerint. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsával egy eddig meg nem nevezett közel-keleti országban már menet és lőgyakorlatokat is tartottak. Ezek alapján további módosítások szükségességére derült fény. Mindenesetre a típus kiválasztása nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen 3 évvel ezelőtt a Németország részéről politikai okokból talán eladásra nem kerülő 70 darab Leopard 2-es harckocsi helyett már felmerült a török Altay beszerzésének gondolata. Akkor még minden rendben lévőnek tűnt a török harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatban. Azonban, az erőforrás körül támadt bonyodalom miatt az eredeti változat, a K2 Black Panther harckocsi szerezheti meg a megrendelést.

Bahrein megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést terveznek végrehajtani rajtuk.

További Bahrein-hez kapcsolódó hír, hogy átvették az első, Nagy-Britanniától használtan vásárolt Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépüket. A majd 20 éves szolgálatot már maga mögött tudó gépet a Marshall Aerospace and Defense Group nagyjavította az átadást megelőzően.

Kínában befejeződött az AR-1B irányított rakéta fejlesztése. A munkát a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) végezte el és a már ismert AR-1 jelzésű irányított páncéltörő rakéta alapjain létrehozott egy új fegyvert. Ezt UAV-k, vagyis távolról irányított repülőeszközök részére szánták. A lézeres félaktív önirányítás megmaradt, azonban az indulótömeg 80 kilogrammra változott. Az 500 és 5000 méteres repülési magasságból alkalmazható AR-1B Mach 1 sebességre képes, hatótávolsága 10 kilométer. Az AR-1-es 10 kilogrammos harci részével szemben az AR-1B 43 kilogrammossal lett ellátva, ami nagyobb rombolóerőt biztosít számára. A lézeres félaktív önirányításnak köszönhetően az AR-1B körkörös szórása 1,5 méter.

November 9-én elhagyta építésnek helyszínét, a General Dynamics tulajdonában lévő Bath-i Hajógyárat a második ZUMWALT-osztályú romboló a USS MICHAEL MONSOOR (DDG 1001). A 2010 márciusában építeni kezdett romoló haditengerészet részére történő átadása 2019. január 26-ra van időzítve, addig a flotta felügyeletéve végzett próbajáratok során történő ellenőrzési feladatok várnak a hajóra.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23MF

British Aerospace Harrier GR.7A

MiG-29A

Convair TF-102A Delta Dagger

Chengdu J-10B

General Dynamics F-16B Fighting Falcon

Iljusin IL-76TD

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Airbus A400M

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Kawasaki C-2

Kawasaki P-3C Orion

British Aerospace Hawk Mk.120

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Kawasaki P-1

Boeing AH-64D Apache

Saab JAS-39C Gripen

Lockheed Martin F-22A Raptor

Xian JH-7

Douglas TA-4J Skyhawk

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Boeing CV-22B Osprey

Szuhoj Szu-22UM3K

Northrop RF-5A Freedom Fighter

Antonov An-26

Rockwell B-1B Lancer

Dassault Mirage F1C

A Brit Királyi Légierő készül ikonikus típusának végleges búcsúztatására: a Tornado GR4 flotta 2019 márciusában búcsúzik az aktív szolgálattól.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, októberben bemutatták a cseh Aero Vodochody újdonságát, az L-39NG-t. A gyártó napokban tett bejelentése szerint újabb érdeklődés van a típusra, mégpedig egy Gripent üzemeltető országból.

Az An-124 Ruszlán helyettesítésére megkezdődött egy új, szuper-nehézsúlyú kategóriába tartozó szállítógép (PAK VTA) tervezése. Az új szállítógép nem csak az eddigi feladatokat veszi majd át a Ruszlántól, de a kor követelményeinek is meg fog felelni.

Nekünk a Mi-24-es a legjobb ellenség! - jegyezte meg egy magyar lérakos a tavalyi csehországi TOLY gyakorlat alkalmával azzal kapcsolatban, hogy a célrepülések résztvevői közül melyik biztosítja számukra a leginkább megfelelő kiképzési lehetőséget. Mint minden kijelentés, nyilván ez is szubjektív. De ettől még tény, hogy mintegy hat évnyi kihagyás után a napokban a győriek visszakapták nagyrabecsült régi partnerüket: az egyik frissen nagyjavított "krakagyila" tiszteletét tette a kubosok és a mistralosok megsemmisítési zónájában. Arról nem is beszélve, hogy ez a lérak-forgószárnyas (és persze merevszárnyas) kiképzési szinergia példaértékű lehet a honvédelmi színtér összes szereplője számára...

A 720-as Likócs fölött.

SzURN és egy M3-as gyakorló rakétával megrakott SzPU várja áldozatát.

Csütörtökön Dongó Five-Six, a 33-as is megfordult Győr fölött.

Zord

A dél-koreai Gimhae Légibázisra 2018. november 12-én szállt le az első Airbus Defense and Space által gyártott A330MRTT többfeladatú légi utántöltő és szállító repülőgép.