Biztonságpolitika

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918) A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

[...] Bővebben!

Kína történelmében utolsó alkalommal kísérelték meg a monarchia visszaállítását - nevetséges külsőségek mellett.

Svédországban nyilvánosságra hozták a két A26-os osztályú tengeralattjáró nevét. Az elsőnek elkészülő egység, melynek építését az első acéllap vágásával 2015 szeptemberében kezdték el, a HSwMS BLEKINGE nevet fogja kapni. Annyi már biztos, hogy az eredetileg tervezett 2022-es átadási dátum kitolásra került, így erre csak 2024-ben kerülhet majd sor. A második tengeralattjáró a HSwMS SKANE nevet fogja viselni. A két új, a Saab Kockums Stirling motorjával ellátott tengeralattjáró nevét a svéd király, XVI Gustaf hagyta jóvá, a svéd haditengerészet hajó elnevezési hagyományai szerint.

Kivonásukig megoldódott az Egyesült Királyság Apache AH Mk.1-es (vagy WAH-64) harci helikoptereinek műszaki támogatást igénylő háttere. Az 50 darab forgószárnyas nagyjavításáról, hibaelhárításáról és alkatrész ellátásáról 2019. április 1-től 2024-ig, akárcsak eddig, a Leonardo Helicopters gondoskodik. A megkötött szerződés értéke körülbelül 293 millió font (kb. 325 millió euró). Az Apache AH Mk.1-et fokozatosan felváltja a legújabb Apache variáns, az AH-64E harci helikopter, amely 2022-ben kezdi meg szolgálatát a brit hadseregben. Ezek a helikopterek szerkezeti részeiket tekintve újépítésűek lesznek, viszont több fedélzeti rendszert újrahasznosítanak majd bennük az Apache AH Mk.1-es helikopterekből, természetesen a hajtómű nem tartozik ebbe a körbe.

Portugáliában sokallják a brazil fejlesztésű Embraer KC-390 közepes szállító repülőgépek tervezett beszerzési árát. Lisszabon annak idején, mint az első NATO-tag állt ki a dél-amerikai fejlesztésű gép mellett és továbbra is megvásárolna öt példányt belőle, amennyiben ez a mennyiség belefér a beszerzési keretbe, ami 827 millió eurós. Az egy további opcióval kiegészített beszerzési terv megvalósítása további megrendelőket is hozhatna a típus számára, így igazán fontos a gyártó számára. A felek között a tárgyalás folyamatos, felmerültek olyan elképzelések is, melyek szerint a hajtóművek és az elektronikai hadviselési rendszerek karbantartására vonatkozó szerződést nem az Embraer-el kötnék meg, hanem közvetlenül a gyártókkal, így csökkentve az árat.

Portugália számára szükséges a légi teherszállító képesség korszerűbb alapokra helyezése, így nem riadnak vissza az üzletből való kihátrálástól sem, bár ennek megemlítése vélhetőleg, csak egy kis nyomásgyakorlás lehetett a brazilokra. Hiszen a pótlásra érdemesnek tartott Airbus A400M Atlas sem mentes a problémáktól, míg a bevált Lockheed C-130J Super Hercules sebességben marad le jelentősen a KC-390 közepes szállító repülőgéptől, például nagyobb távolság megtételére számolva, akár 5 órás lemaradást is összeszedhet az amerikai szállítógép. A KC-390-re eddig 38 darabos megrendelés látszik valószínűnek, Portugália mellett rendszeresítené Argentína, Chile, Kolumbia, valamint Csehország is. Az Embraer a Boeing-el létrejött fúziót szeretné felhasználni a gép árának mérséklésére.

A francia kormány január 14-én hétfőn, 2,3 milliárd dolláros szerződést írt alá 28 darab francia Rafale vadászbombázó korszerűsítéséről a Dassault Aviation-al. A 2023-ig átadásra kerülő gépeken felül Párizs 2027 és 2030 között további 30 darab F4-es szintre korszerűsített példányra is igényt tart. Az F4-es Rafale a kibővített fegyverzet (Mica NG levegő-levegő rakéta és a levegő-föld Sagem AASM rakéta póthajtású bomba 1000 kilogrammos változata) mellett a hálózatközpontúság, az RBE2 fedélzeti rádiólokátor, az optikai rendszerek, valamint a sisakkijelző terén tud majd felmutatni jelentős előrelépést az eddig példányokhoz képest.

Továbbá az M-88-as gázturbinás sugárhajtómű új számítógépes vezérlőrendszert kap és javítják megbízhatóságát, a vadászbombázó kommunikációs rendszere kiegészül Siracuse IV műholdas rádióval és a karbantartását is segíteni fogja egy új diagnosztikai rendszer, valamint a gép önvédelmét biztosító SPECTRA rádióelektronikai zavarórendszer is továbbfejlesztésre fog kerülni az eredményesebb zavarás érdekében. Az F4-es verzió egyes elemei már 2022-től megjelenhetnek majd a fejlesztők szerint. A Franciaország által eddig megrendelt 180 darab Rafale vadászbombázóból eddig 152 darabot adtak át. A Rafale flotta jelenleg megközelítőleg 270000 repült órát teljesített, beleértve a 40000 órányi harci bevetést is. Külföldről eddig összesen 96 Rafale repülőgépet rendelt meg Egyiptom, Katar és India.

További megerősítést nyert, hogy az orosz Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó jelenleg még nem kész a sorozatgyártásra. A gép számos rendszeréről egyszerűen nem szóltak hírek, így sokan kételkedtek a típus teljes körű kifejlesztésének végére érésében. Ezeket a hangokat erősíti a mostani hír, ugyanis a 2018-ban megrendelt, 2019 és 2020 között átadásra kerülő 2 darab mellé csak 2020-ban tervezik megrendelni a második gyártási csoport 13 darab példányát. Ezek közül az első(k) még 2020-ban átadásra fog(nak) kerülni, de a teljes átfutási idő 5 év.

További információ, hogy a hajtómű terén is változás állhat be, ugyanis a repülési próbák során kevésnek bizonyult a Szaturn AL-41F1S által jelenleg rendelkezésre álló 2 x 14,5 tonna tolóerő, így egy erősebb sugárhajtómű kerülhet majd a Szu-57-es második gyártási csoportját alkotó 13 darab gép több példányába is. Az azonban már a jelen híre, hogy egy új bevonatot alkalmaznak a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is.

Oroszország ebben az évben 50 darab új repülőgéppel lett gazdagabb. A tavalyi év elején készült összegzés ezen a linken lakik. Most, majd egy év elteltével jöjjenek a 2018-as adatok. Szuhoj Szu-30-ból 14 darab, Szu-34-ből 12 darab, míg a Szu-35Sz-ből 10 darab került hazai részre átadásra. A kiképzőgép kategóriát a Jakovlev Jak-130-as képviseli, ebből a típusból 14 darab került a légierő állományába. Összesen tehát 50 darab korszerű repülőgép állt hadrendbe Oroszországban 2018-ban. Exportra 12 MiG-29M/MiG-29M2 vadászbombázó került Egyiptomba, 4 darab Szuhoj Szu-30-as Kazahsztánba és tíz Szu-35-ös Kínába. Ezek mellett négy Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet kapott még Laosz is az elmúlt évben.

Szingapúrban a védelmi miniszter egyértelműen bejelentette a Lockheed Martin F-16 C/D vadászbombázók utódját. Az öt éven át tartó technikai elemzés során a rendszeresítésre ajánlott gép a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lett. A térségben Ausztrália, Japán és Dél-Korea után tehát egy újabb beszerzés van készülőben, természetesen ehhez még a washingtoni jóváhagyás is szükségeltetik. Mindez persze nem minden alap nélküli bejelentés volt, hiszen a típus népszerűsítésére éppen 2018 februárjában került sor az ázsiai városállamban. Mindenesetre az idő nem sürgeti a szingapúriakat, hiszen a 60 darabos mennyiségben, 1998-tól hadrendbe állított Fighting Falcon-ok cseréje csak a 2030-as évtizedben válik majd időszerűvé. Első lépésben csak egy kisebb mennyiség megvásárlását tervezik, így alaposabban, testközelből ismerkedhetnének meg a típussal.

A 2018-as év végéig a Dél-Koreai Légierő részére hat darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó került átadásra. Ezek azonban az Egyesül Államokban maradtak a Luke légibázison működő, nemzetközi típusátképző egység állományában. Ez év márciusában viszont már megérkeznek Dél-Koreába az első gépek. Március végéig két gép repül át az USA-ból és ezeket decemberig további nyolc fogja követni. A hadrendbe állításra áprilisban, vagy májusban kerül majd sor. Szöul eddig 40 darabot rendelt meg az F-35-ből, 4,7 milliárd dollárért, Izrael és Japán után a harmadik exportmegrendelőként. Az ázsiai ország pilótáinak típusátképzése 2017 végétől folyik, az első repülésre pedig 2018 júliusában került sor. A 40. dél-koreai gép leszállítása 2021- re várható.

Ezen a héten újabb hírek lopakodtak elő a kínai fejlesztésű, csökkentett észlelhetőséggel rendelkező típusokról. A már évek óta repülő J-20-as vadászbombázó két-három újabb variánsának létrehozásáról cikkezett legtöbbet a világsajtó. A hordozófedélzeti üzemre alkalmassá vált J-20-as változat nagyobb hatótávolsággal és fegyverterheléssel egészíthetnél ki a kisebb méretű, ám szintén lopakodó képességű FC-31-et. Emellett a szárazföldi változatok is továbbfejlesztésre kerülhetnek erősebb hajtóművekkel és még korszerűbb fedélzeti elektronikával. Ennek egy további lépcsője lehet egy kétüléses változat létrehozása, amit rádióelektronikai zavarásra és rádióelektronikai felderítésre/hírszerzésre tennének alkalmassá. A nagy mennyiségű információ kezelését, az ellentevékenység jóváhagyását, na és persze a rendszerek felügyeletét a hátsó ülésben helyet foglaló rendszerkezelő végezhetné el. Természetesen egy kétüléses csapásmérő kifejlesztésére is lehetőség nyílna a jövőben. Az amerikai F-22-es kétüléses csapásmérő FB-22-es módosításától 2006-ban vonták meg az anyagi támogatást, ezzel halálra ítélve egy igencsak potens, igaz csak taktikai feladatok ellátásra képes gépet.

Most még nem tudni, hogy ezt a J-20-as kétüléses csapásmérő változatáról szóló információkat erősíti meg, vagy éppen cáfolja az amerikai hírszerzés azon értesülése, hogy egy szintén lopakodó képességet eredményező kialakítású vadászbombázó fejlesztése is folyik Kínában. A hírek szerint a most még csak JH-XX-nek hívott típus fejlesztését a Shenyang Aircraft Corporation végzi. A feltételezett típus modelljét 2013-ban egy kiállításon lehetett megtekinteni, így valószínűsíthető, hogy tervezésének kezdete a 2000-es évek elejére tehető. A nyilazott szárnyú, pillangóvezérsíkokkal ellátott gép kétszemélyes, a személyzet egymás mellett foglal helyet a pilótafülkében. A törzs-szárny csatlakozásnál mindkét oldalon elhelyezett egy-egy levegőbeömlő nyílás szolgál a két hajtómű levegővel történő ellátására. A géptörzs alsó részének közepén egy nagyobb bombakamra, míg annak mindkét oldalán egy-egy kisebb méretű fegyvertér szolgál a fegyverzet rejtett elhelyezésére. A félszárnyak alatt további négy-négy felfüggesztési pont került kialakításra, a fegyverzet már lopakodást nem igénylő szállítására. A nagyjából 60-100 tonna legnagyobb felszállótömegű JH-XX hatótávolsága 1600-3200 kilométer körül alakulhat. Szolgálatba lépésének időpontja a következő évtizedre várható.

Akárcsak az elmúlt időszakban kicsit nagyobb nyilvánosságot kapott Xian Aircraft Corporation H-20-as csupaszárny bombázónak. A Northrop Grumman B-2 Spirit-hez igencsak hasonló gép hatótávolsága 6500-8000 kilométer körül várható, így a Japánra és Guamra veszélyt jelentő JH-XX mellett egy, a már az amerikai kontinenst nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépeivel légi utántöltés nélkül is támadni képes gépről beszélhetünk a H-20-as esetében. Bár a besorolása még így csak, közepes bombázó lehet. Mindenesetre ezek a gépek, amennyiben kifejlesztésre kerülnek, komoly fenyegetést fognak jelenteni az amerikai és szövetségeseik hadihajóira a Dél-Kínai tenger vizein hajózva.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14B Tomcat

Dassault Falcon 7X

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000N

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Aérospatiale SA 341F Gazelle

Sikorsky CH-53G

Dassault Rafale B

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-34 Fullback

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000C

Lockheed RF-104G Starfighter

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed CP-140 Aurora

Saab Sk37E Viggen

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Szuhoj Szu-57

Boeing RC-135V Rivet Joint

Saab J35J Draken

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

[...] Bővebben!

A szövetséges bombázóhadjárat Németország felett a felőrlő háború durva példája volt.

1995. augusztus 24-ét mutatta a naptár, amikor két taszári vadászpilóta nagyjavítás utáni berepülésre vitte a 904-es oldalszámú MiG-21UM-et. Az álcázófestés nélküli gépet az első ülésből Körömi József ("Csücsör") repülte, hátul Máté Attila ült, hogy a hátsó ülésből kezelhető duplikált dolgokat és a különböző meghibásodást imitáló rendszerek működőképességét is ellenőrizni tudják. A berepülés tököli mozzanatairól Gál József készített fotókat.

* * *

Új gépkarabélyokat kapnak a német különleges erők katonái. A hír nem új keletű, hiszen ez már 2017 októberében eldőlt. A bő egy évnyi idő alatt azonban az elhatározás nem változott, akárcsak az időpontok sem, így ebben az évben 2000 darab G95K (Gewehr 95 Kurz) jelölésű Heckler und Koch HK416 A7 kerül majd a Kommando Spezialkrafte (KSK) és a Kommando Spezialkrafte Marine (KSM) számára átadásra. A Heckler & Koch HK416A7 csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm.

Svájcban a helyi ipar segítségével, nagyjavítással egybekötött korszerűsítésnek vetik alá a légierő nyolc darab Cougar helikopterét, a hadrendben álló tízből. A munkálatokat a RUAG végzi el 2022 közepéig az 1998-ban beszerzett forgószárnyasokon. A navigációs és kommunikációs rendszerek mellett modernizálásra kerül a repülőelektronika, új lesz a fedélzeti számítógép, ütközést elkerülő rendszert is beszerelnek, továbbá a pilóták sisakkijelzőn is láthatják majd a repülési adatokat a korszerűsített pilótafülke kijelzőin felül. A RUAG a helikoptereket a legújabb IDAS-3 önvédelmi rendszerrel is felszereli. A svájci haderőben 15 darab korábbi gyártású Super Puma közepes szállító helikopter is megtalálható, amelyet az 1980-as évek végén szereztek be. Ezeket a régebbi helikoptereket a RUAG már 2011 és 2014 között korszerűsítette.

Sikeresen tesztelte Mistral rövid hatótávolságú légvédelmi rakétáját gyorsan mozgó felszíni célpont megsemmisítésével az MBDA a tavalyi év végén. A 3 kilométeres távolságban haladó távirányítású motorcsónakot egy SIMBAD-RC indítóállványról indított rakétával pusztították el, mely két rakéta indítóállványaként szolgál. A hajók önvédelmi képességét demonstráló lövészeten több külföldi megfigyelő is részt vett.

Algériában január 9-én szolgálatba állították a nemrégiben átvett két VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjárót. A szentpétervári Admiralitás Hajógyár megépült egységek a KILO-osztályú tengeralattjárók továbbfejlesztett verziói, fejlett lopakodó technológia és kiterjesztett hatótávolság a főbb jellemzőik, valamint szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti célpontok elleni csapásmérő képességet eredményező fegyverzettel rendelkeznek. Az észak-afrikai állam még 2014 közepén állapodott meg Moszkvával a két tengeralattjáró beszerzéséről, amiket 2018-ban adtak át. Az első hajó, a 031-es hadrendi számú 2018 közepén érkezett Algériába, míg a második, a 032-es hadrendi számú decemberben. A KILO-osztály nem ismeretlen az ország haditengerészete számára, hiszen az első két Project 877EKM példányt még 1987-ben és 1988-ban állították hadrendbe. Ezeket pár éve az oroszok korszerűsítették és 2006-ban újabb két tengeralattjáró, melyeket immáron a Project 636 terveknek megfelelően gyártottak le került megrendelésre.

A VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáró 72,6 méter hosszú, 9,9 méter széles és 300 méterre is képes lemerülni. vízkiszorítása 3076 tonna, legnagyobb sebessége 25 csomó, 52 főnyi legénységével 45 napig képes egyhuzamban a tengeren lenni. A hat, 533 milliméteres átmérőjű torpedóvető-csövekből 18 torpedó indítható, de ezek egy részének helyére a Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek is behelyezhetők. Ezekkel megvalósítható a hajók és szárazföldi célpontok támadása is. A VARSAVJANKA-osztályú tengeralattjárók aknatelepítésre is használhatók, ekkor maximum 24 AM-1 aknát lehet elhelyezni a tengeralattjárón. Az észak-afrikai állam tengeralattjáró-beszerzése még tart, hiszen Algéria két további KILO 877EKM jelzésű hajót is megrendelt, 2020-2022-re történő szállítási dátumokkal.

Egyiptom számára a Német Szövetségi Biztonsági Tanács jóváhagyta egy darab Meko 200 osztályba tartozó fregatt exportját, német lapértesülések szerint. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által gyártott 3400 tonnás vízkiszorítású, 118 méter hosszú fregatt körülbelül 500 millió euróba kerül és a megvásárlását megelőző tárgyalásokról már jó ideje érkeztek hírek. Tavaly szeptemberben még csak két egység esetleges beszerzéséről cikkeztek, azonban 2018 novemberében La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom és Németország között négy Meko 200-as fregatt eladásáról folynak egyeztetések, 2 milliárd euró értékben. Később már azt is tudni lehetett, hogy ezekből 3 egység Németországban, míg 1 Egyiptomban fog megépülni. A tárgyalások megakadását a Khashoggi-ügy okozta, ugyanis a hajókat szaúdi pénzen vásárolták volna meg, de Rijád felfüggesztette az egyiptomi beszerzés finanszírozását a német reakciók okán. A Meko 200-as fregattokból eddig 25 egység épült meg és állt szolgálatba Algériában, Ausztráliában, Görögországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Törökországban.

Újabb Mil Mi-24-es Hind harci helikopterek kerülhetnek Afganisztánba Indiából az eddig átadottakon felül. Afgán körökből származó információk alapján márciusban kettő, míg júniusban, vagy júliusban további kettő harci helikoptert fognak kapni Új-Delhitől. A gépeket átadás előtt Fehéroroszországban nagyjavítják majd.

Pakisztánban szeretnék felgyorsítani a PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányainak hadrendbe állítását. A hadrafoghatóság minél előbbi elérésére az Indiába megérkező Dassault Rafale vadászbombázók miatt van szükség, ugyanis a régebbi JF-17-es változatok, a Block 1-es és az éppen csak rendszeresíteni kezdett Block 2-ek kevésbé fejlett elektronikájuknak köszönhetően jelentős hátrányban vannak a francia gépekkel szemben. A Block 2-ből 2019 júliusáig 13 darab átadásáról szóltak az előzetes tervek, amit a pakisztániak szeretnének módosítani. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block 1-es és Block 2-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A Block 2-es variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. 2022-re már 28 darab Block 3-as JF-17-es állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

További M1A2 Abrams harckocsikat fog SEPv3-as (System Enhancement Package version 3) szintre továbbfejleszteni az amerikai hadsereg. Meg kell jegyezni már a hír elején, hogy tavaly augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C jelzést viselik. Az első hat M1A2C (akkor még M1A2 SEPv3) Abrams harckocsiját 2017. október 4-én kapta meg az amerikai hadsereg. A 40 éves múltra visszatekintő páncélos eme variánsa a jövőbe néz, hiszen az M1A2C egyik legfőbb előnye, hogy elektromos és számítógépes rendszerének kialakításának köszönhetően lehetőséget biztosít majd számos berendezés későbbi integrációjához. Ami már most is megvan az a közös taktikai rádiórendszer, amely számos rádió adó-vevővel képes kapcsolatot létesíteni.

Továbbá szintén a közelmúlt tapasztalatai alapján került beépítésre az improvizált robbanóeszközök ellen elektronikus hadviselést folytató Duke V3 berendezés. Fegyverzet tekintetében a programozható gyújtóval rendelkező M829A4 lövedék megjelenése jelenti az újdonságot. Új az infravörös képalkotó kamerák összessége, a torony tetejére felszerelt CROWS távirányítású fegyverállvány is. A korszerűsítési munkálatokat végző General Dynamics Land Systems tavaly bejelentette, hogy megbízást kapott 100 darab M1A1 Abrams harckocsi M1A2C szintre történő modernizálására az amerikai hadsereg számára. Most újabb megrendelés érkezett, így 714 millió dollár ellenében további 174 darab páncélos korszerűsítése fog megvalósulni. Azonban ez még nem jelenti a munkák végét, hiszen 2017 decemberében az amerikai hadsereg nyilvánosságra hozta, legalább 435 darab harckocsiját szeretné modernizáltatni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4B Phantom II

Dassault Rafale M

Grumman F-14A Tomcat

British Aerospace Harrier GR.7

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Transport Allianz C-160D

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Fiat G-91T1

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Szuhoj Szu-25UB

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Hawker Hunter T.7

Boeing RC-135V Rivet Joint

MiG-21MF

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC AT-3

Northrop F-5F Tiger II

Dassault Mirage 2000-5EI

Sikorsky CH-53GE

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

General Dynamics F-111E Aardvark

Eurofighter EF-2000 Typhoon S

Kaman SH-2F Seasprite

Saab JA37DI Viggen

Republic F-105D Thunderchief

Dassault Mirage 2000D

Fairchild A-10C Thunderbolt II

MiG-21MF

Szinte már kész tényként kezeltük, hogy Horvátország izraeli F-16 Barak vadászbombázókat fog venni, horvát pilóták már kipróbálták a gépeket is stb.  Aztán 2018 decemberében kezdtek hírek szivárogni, hogy az amerikai fél nem járul hozzá az üzlethez. Hogy miért arról megint több változat volt, pl, hogy az USA azt kéri Izraeltől, hogy „vegye le” az helyi változtatásokat a gépekről és eredeti (gyártási) állapotban szállítsa le a gépeket. Ebbe lehetett valami, mert a horvát fél erre a verzióra hivatalosan is reagált, hogy akkor nem veszik meg a gépeket. December végén, január elején már én is láttam a hírt (én, aki szorosan nem foglalkozik ilyen témákkal), hogy az üzlet bedőlt az amerikai fél problémázása miatt.
Most az egyik horvát lap (Vecerni List, nem ismerem az horvát sajtópalettát, de ezt a lapot már többször hallottam, hogy idézik. De különben is az a fontos, hogy ki írja a cikket és az egyik szerző úgy látom alapos rendszereséggel foglalkozik a témával) új verzióval állt elő izraeli és horvát forrásokra hivatkozva. Eszerint miután az izraeli fél ígéretet tett minden szinten az amerikai felek felé, hogy csak Horvátországnak adja el a modernizált gépeket, az üzlet hatására megnőtt az érdeklődés az izraeli gépek iránt. Bulgária 2 század, Románia 1 század és még talán Kolumbia is (amely korábban már vásárolt izraeli Kfir vadászgépeket) 2 századnyi gép vásárlásán gondolkodott el. Mi ebben a hiba? Az újságcikk szerint egy minimum 72 gép eladását jelentette volna, ami a az F-16-os gyártójának, a Lockheed Martinnak súlyos – vélelmezett – anyagi veszteségeket jelenthetett volna. Hiszen, a logika szerint, ezzel fontos potenciális piacoktól esik el az amerikai gyártó (bár szerintem inkább máshonnan néznek majd használt gépet ezek országok, lásd még századnyi portugál F-16-os, amit Bukarest vásárolt meg. Bár mintha Bulgária új gépek vásárlásán gondolkodna).
Az újság számvetése szerint Lockheed Martin minimum 15 milliárd dolláros potenciális piacvesztést (potential business loss) szenvedhetne el, ha Izrael teleszórja a vadászgép piacot „olcsó”, de modernizált F-16osokkal. A számítás alapja, hogy a szlovákok F-16V, Block 70/72 (ez a legutolsó, legmodernebb verziója az 50 éves gépnek) gépek darabja 1,5 millió dollár volt, szolgáltatásokkal, fegyverzettel, kiképzéssel, új infrastruktúrával pedig a duplája (nem tudom, hogy ennyi volt-e, a cikk ezt írja)
Ehhez képest a horvátok a 500 millió dollárt fizettek a gépek darabjáért kiképzéssel, fegyverzettel stb. Ez a hatoda, innen nézve valóban olcsó a gép, még akkor is ha talán vannak eltérések a Barak és a V verzió között (bár hozzáteszem, amíg Zágráb nem akarja bevetni ezeket a gépeket egy modern légvédelemmel rendelkező haderő ellen, talán nincs jelentősége)
Idáig tart a lényegi rész, de a cikk végén még van egy érdekes bekezdés, ami összegyűjti az eddigi (összesküvés) elméleteket, hogy miért esett kútba az izraeli-horvát üzlet. Idemásolom az angol fordítást (Baraci és Baracima az F-16 Barak lefordításából korrumálódott):
 According to one theory, the problem was of a political nature because the US was allegedly angry at Croatia, which had not yet built the LNG terminal on Krk for sale of American gas, but also because it invited the Chinese to build the Peljesac Bridge, and the Russians entered Agrokor.  The following was the theory that the blockade came as the Israelis abandoned the purchase of 50 F-35 aircraft, reduced the order to 33, so Lockheed Martin was angry. The next geopolitical theory is that the US has always been against the fact that the Republic of Croatia has combat aircraft, or simply concluded that with Baracima Croatia would have disrupted the balance in the region, so that Baraci is a heavy weapon for Croats. 

Január 7-én negyedszerre érkezett Kecskemétre az orosz Aviacon Zitotrans RA-76842 lajstromjelű Il-76TD teherszállítója, amely a Magyar Honvédség nyolcadik nagyjavított Mi-24-esét repítette haza Szentpétervárról. A januári napsütésben nem csak a kirakodás mozzanatait dokumentálhattuk, hanem egy másik, nem kevésbé érdekes mozzanatot is, a már korábban leszállított helikopterek közúti szállításra történő előkészítését.

A január 4-én, 5-én és 6-án leszállított Mi-24P-k a Légijármű Javító egyik hangárjában.

A nagyjavított helikopterek mellett egy ugyancsak ex-német Mi-24-es géptestvér áll, amely a restaurálás után emlékműként kerül a magasba.

Oldalszám, felségjel és megannyi szegecs.

Kezdődik a rakodás, a három helikopter közül először a 334-est húzzák ki a napra.

Az első trélerre nem helikopter kerül, hanem az alaposan becsomagolt főreduktorok a rájuk szerelt forgószárny-agyakkal és a harci helikopterekről leszerelt szárnyak.

A 334-est kézi erővel tolják hátra, az emelés helyére.

A szárnyak bekötési pontjaira csavarozták azokat az elemeket, amelyekhez az emelőszemeket akasztják majd.

Megemelkedik a 334-es, de az orrfutó a földön marad – vissza az egész!

6090 kg a levegőben. A fuvarlevél szerint főreduktor és egyebek nélkül ennyit nyom a Mi-24P.

Elöl és hátul két-két ember biztosítja a darun lógó helikoptert a függőleges tengely körüli elmozdulás ellen. Közben a második tréler a Mi-24-es alá tolat.

A gépet a trélerre helyezett keretre engedik úgy, hogy a főfutók kerekei a megfelelő helyre kerüljenek.

A Mi-24-es biztonságosan áll a tréleren, a kötélszemeket már veszik is le.

A helikoptert egyelőre ideiglenesen rögzítik a főfutók kerekein és az orrfutón átvezetett hevederekkel.

Ahogy mondani szokás, felgyorsulnak az események: a második Mi-24-est is kivontatják a hangárból és előkészítik az emelésre.

A tréler, hátán a 334-essel előregurul, átadva helyét a következő járműnek.

Levegőben a 332-es – egyelőre még csak a daru segítségével.

A tréler máris a gép alatt terem. Ennél a helikopternél már valamivel gördülékenyebben haladt az emelés.

A közúti szállításhoz láncokkal is rögzítették a Mi-24-eseket.

*

Röviddel 15 óra után leszáll az Il-76-os és a gurulóútra fordul. Ma már az is tudja, hogy 1995-96-ban ez a gép - és leginkább hétfős személyzete - volt a „kandahári fogoly”, akinek a RA-76842 lajstromjel korábban semmit nem mondott.

Az Il-76-os a felvezető kocsi nyomában a rakodásokra is használt L (Lima) zónába gurul.

A hajtóművek hófelhőt kavarnak a gép mögött, különösen azok, amelyek a beton fölül kilógó szárnyon vannak.

Az üvegezett orrban a navigátor ül, fent a pilótafülkében öt fő részére van hely.

A RA-76842 lassan körbegurulja a Limát és megáll a kijelölt helyen.

A jellegzetes, vibráló fütyüléssel járó hajtóművek leállítása után nyílik az ajtó és a beton szélén várakozó szakemberek már indulnak is a gép felé.

Az APA kocsi is azonnal az Il-76-oshoz tolat.

Az APA kocsi kábelét a gép hasa alatt áthúzva a jobb oldalon lévő csatlakozóhoz vezetik.

A rámpától a földre vezető fémpallókat a rámpa belsejében tárolják.

Néhány kisebb holmi kirakása után jöhet a Mi-24-es, amelyet a mennyezeten futó síneken gördülő daruról lelógatva visznek a tehertér végére.

Túl a kirakodás egyik legkényesebb pontján, amikor a helikoptert annyira kell leengedni, hogy a hajtóművek előtti porkiválasztók ne ütközzenek a tehertér mennyezetén lévő dolgokba. A bökkenő csak az, hogy még nincs nagyon hova leengedni, mert alatta van a rámpa. Egy-két centi lefelé, ugyanannyi előre, mindaddig, amíg a rámpa már nem jelent akadályt.

A főfutók rugóstagját nitrogénnel töltik fel.

Az első felfüggesztés az orrfutó előtt átvezetett szelvényhez kapcsolt láncokkal történt.

A le-fel és előre-hátra irányú mozgást ezzel a berendezéssel, a két végén lévő tárcsák elforgatásával végezték a rakodók.

A harci helikopter még a darun lóg, amikor a főfutókon átvetett láncokkal biztosítják, mielőtt a földre engedik.

A gép hátsó függesztése a szárnybekötésnél történt.

Az orrfutó már leért, a főfutók a pallókon vannak, de a gép még a darun lóg.

Magyarok és oroszok közös erővel gurítják el a teherszállítótól a sötétszürke Mi-24-est.

Rakodás a Lima melletti földsáncról nézve. A repülőgép orra előtt a Nap éppen a horizont mögé bújik. 

A 338-as főreduktorát és forgószárny-agyát egyenesen a teherautóra daruzzák.

Főreduktor és helikopter többnyire együtt mozog, ha nem is ebben a formában.

Az Il-76-osból még egy látványos rakomány kerül elő: a forgószárny lapátokat rejtő hosszú láda.

A teherteret rakodás közben felvillanó vörös fény világítja be.

Ahogy a targonca hátrál a forgószárny lapátok ládájával, az oroszok már a tehertér zárására készülnek.

Másfél óra csend után újra sivítanak az Il-76-os hajtóművei.

A szállítógép elhagyja a Lima zónát.

Az egykori „kandahári fogoly” hófelhőt hátrahagyva kigurul a 12-es pályára, hogy néhány perc múlva a négy hajtómű robajától kísérve felszálljon.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma hazaérkezett Szentpétervárról a 419. ARZ-ben nagyjavított magyar Mi-24-esek második csoportjának negyedik gépe, összességében a nyolcadik mihu, melyekkel hat év kihagyás után ismét szolgálatba áll a harcihelikopter típus a honvédségben - a Zrínyi 2026 program keretében. Akárcsak a csütörtök óta megérkezett másik három gép (331, 332, 334), a 338-as is most először áll csatasorba, miután az egykori NDK örökségéből Németország a kilencvenes években Magyarországnak ajándékozta. Ezek a gépek alig (pár száz órát) repültek eredeti hazájukban, nálunk pedig még semennyit, így - bár a naptár szerint harminc évesek - repülési élettartamuk jóformán egésze potenciálisan rendelkezésre áll.

Kuriózumok a Lima előtéren. A második négyest megbízható Szentpétervár-Kecskemét ingázással január 4-7 között hazaszállító "kandahári túsz", illetve az egykori NVA "utolsó" harci helikoptere, immár magyar felségjellel.

Háromnegyed órával korábbi pillanat: az Iljusin darupályája alatt lóg a mihu orra a kirakodási koreográfia első mozzanatában.

Ugyanez egy másik szögből.

Második lépés: a mellső szárnycsonk-bekötéseken lógva, főfutóin a rámpán legördítve a gép eddig levegőben lévő orrfutója is betont fog.

Lent a rámpa alján.

A céges szakemberek és a magyar katonák együtt tolják el a Mi-24-est az Il-76-ostól.

Orosz vendég a Gripenek fészkében.

Posztszovjet "giccsművészet", kecskeméti iskola, kora XXI. század :-)

Zord 

Mindig vicces egy kicsit a Wagner csoportról írnom, de ez nem lehet akadály. Az hivatkozott cikk egy kis kellemes rövid összefoglalás a Wagner-csoportról, amiben két újdonság, az egyik azoknak is az, akik már talán olvastak róla. A fő probléma ezzel a szervezettel, hogy állandóan a nyugati PMC-khez hasonlítják, ami nem állja ki a valóság próbáját. Ha van is hasonlóság, akkor az is csak a nyugati/amerikai PC-k korai időszakára hajaz, mert azóta szerinte megregulázták ezeket a szervezetetek, legalábbis nem találkozunk olyan túlkapásokkal, mint a Blackwater esetében Irakban. ezt írja az elemzés:American Private Military Contractors (PMCs) such as Academi (formerly Blackwater USA), Triple Canopy, and DynCorp typically work under contract in support of larger military missions and have served in logistics, escort, personal protection, or in a training and advisory role, rather than exclusively on the front lines of conflict. These are support missions that are fundamentally different from Wagner’s role. Wagner partners with the Russian military for issues of transportation and logistics, similarly to their western counterparts. However, in both Ukraine and Syria members of Wagner served at times to augment Russian and/or local forces or have served as an “elite infantry“, in direct-action operations, not merely as advisors or trainers. Wagner is also reported to suffer unusually high numbers of casualties for a PMC, which suggests that in some theaters Wagner serves in primarily a combat role, rather than less hazardous non-combat tasks like training and advising.In CAR and perhaps in Libya, Wagner’s primary mission appears to be the extraction of mineral wealth, securing arms deals, and training local specialist forces, rather than pursuing discernable foreign policy objectives in line with those of their country of origin. This differentiation is important when considering the role of the aforementioned western PMCs, who typically do not operate as independently as Wagner seems to, but are more closely bound to national objectives.Ennek a szabadságnak a másik ára, hogy a nyugati PMC-k azokról a nehézfegyverekről, amelyet a Wagner csoport használhat, csak álmodhattad, és ez mindjárt megjelenít egy másik fontos különbséget, hogy az állami támogatás milyen is a nyugati és az orosz PMC-k között. Mert harckocsihoz, nehéztüzérséghez hozzáférni azért nem lehet csak úgy, az továbbra is állami monopólium.A cikk másik érdekessége, hogy már foglalkozik a Wagner csoport afrikai jelenlétével. Erről eszembe is jut egy video, amelyet meg akartam osztani, majd előkeresem. A Közép-Afrikai Köztársaságban való jelenlét a legzavarosabb, mert ott annyi szereplő harcol egymás ellen, miközben az orosz kiképzők a kormányerők támogatására vannak ott. 
A cikk azt írja: With the consent of the UN Security Council Committee created pursuant to UNSC Resolution 2127, an allocation of small arms and ammunition from the stocks of Russia’s Defence Ministry was made available to the Central African Army in late January – early February. Five military [sic] and 170 civilian instructors from Russia were sent to train CAR service personnel with the knowledge of this committee.… ami azt implikálja, hogy erről az USA-nak vag Franciaországnak alapos ismeretei vannak, az ő hozzájárulásukkal törént a katonai segély és a 5 katonai és 170 civil kiképző érkezése hiszen az ENSZ BT döntött róla, ahhoz pedig az öt állandó tag jóváhagyása vagy tartózkodása kell). Talán csak azt nem kötötték az orrukra, hogy a 170 civil egy PMC lesz? Valószínű.

2019 első szombatján ismét havazott az országban, így Ferihegyen is. Az érkező járatok felváltva használták mindkét 31-es pályát. Mivel két helyen egyszerre nem lehettem, a kargó dombot választottam, hogy a 31L pálya teljes hosszát kihasználó és azt a Delta gurulón elhagyó forgalomról készítsek néhány fotót.

„Autoland … for your information” A Ryanair madridi járatának pilótái az automatikus leszállás mellett döntöttek.

A pálya végén a Deltára fordul a Flybe ERJ-195-öse.

Egy pillanatra megáll az EasyJet Switzerland A319-ese.

Az Airbus hajtóművei hófelhőt fújnak a gép mögé.

A milánói Wizz Air járat fényszóróinak fénye a vizes aszfalton csillog.

A HA-LPU a terminálhoz gurul vissza. 

Follow me!

Mire a futóművek behúzott helyzetbe kerültek, a felszálló Ryanair 737-es befelhőzött.

*

Sokan, sokat dolgoznak azért, hogy az előterekről, gurulóutakról és a futópályákról eltakarítsák a havat. Egy ilyen mozzanatot kaptam el a 31L végénél.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az egyéni lövészfegyver mellett a gyalogos katonáknak szükségük van a lehető legegyszerűbb, vállról indítható páncéltörő/közvetlen irányzású tűztámogató eszközre is. Hogy ez a kombináció jelenti a hadviselés alapját, azt a Kalasnyikov/RPG páros jól illusztrálja világszerte. A korszerű reguláris hadseregeknek azonban ebben is kijár a minőségi fejlesztés, az ergonomikus megoldások, a nagyobb pontosság és a rugalmasabb, szélesebb körű alkalmazhatóság.

Zord

December 21-én végrehajtotta első repülését az első sorozatban gyártott Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) sugárhajtású kiképzőgép Quirino Bucci és Giacomo Iannelli pilótákkal a pilótafülkében. A világszerte számos érdeklődést kiváltó, a képzési hatékonyságot növelő és az üzemeltetési költségeket csökkentő típus a repülés során probléma nélkül szárnyalt. Az Olasz Légierő lett a típus első megrendelője 5 darab T-345-ös jelzésű géppel, ezeket 2020 elejéig adják majd át. Várhatólag az 1982-ben megjelent 137 MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban.

Némi késéssel, de csak megvalósult Spanyolországban a 2006-ban napvilágot látott tervezet, amely 45 darab különféle változatú NHIndustries NH90-es helikopter beszerzéséről szólt. Az első 22 példány megvásárlása terv szerint meg is történt, azonban a többi 23 példányt nem szándékoztak beszerezni az akkori költségvetési megszorítások miatt. December végén azonban döntés született a fennmaradó 23 darab megvásárlásáról is 1,38 milliárd eurós áron. Ezekből 16 GSPA, tehát TTH, míg 7 MSPT vagyis NFH változat lesz. Utóbbiak egyértelműen a flottához kerülnek, de a 16 GSPA közül 10 a hadsereghez, míg 6 a légierő állományát fogja gyarapítani. Érdekesség, hogy a GSPA-k mind a két haderőnemnél a Eurocopter AS-332 Super Puma helikopterek utódjai lesznek, ellenben az MSPT-k a Sikorsky SH-3D Sea King-ek leváltására kerülnek beszerzésre.

További korszerűsítés is érinti a spanyol helikoptereseket, hiszen a Boeing-el megkötött szerződés értelmében a hadsereg 17 darab, az 1980-as években szolgálatba állított CH-47D Chinook tandemrotorosa kerül majd modernizálásra. A majd 820 millió euró ellenében CH-47F verzióra átalakított gépek 2021-től 2025-ig kerülnek majd átadásra. A számos technikai újdonságot felvonultató F egyik legfőbb előnye, hogy karbantartási igénye 56%-al kevesebb egy repült órára vetítve, mint a korábbi verzióké. A szerződést megalapozó politikai jóváhagyás egyébként még tavaly szeptemberben megszületett.

Január 3-án a másodiknak elkészült GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargép hajtotta végre első repülését. A svédországi Linköpingből levegőbe emelkedő gép a Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. A Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az első GlobalEye AEW&C radargép 2018 márciusának első felében repült először, rögtön 1 óra 46 percet töltve a levegőben, a mostani alkalommal a szárnyalás 2 óra 54 perces volt.

Tiszta víz került a pohárba vodka helyett, ugyanis Oroszországban kelt nyilatkozat szerint, hamarosan befejeződnek a T-14-es Armata harckocsi gyártó által végzett próbái. Kiderült az is, hogy 2015. május 9-i győzelem napi felvonuláson, a Vörös Téren az elsőnek elkészült példányok voltak láthatóak. A T-14-es harckocsi és a T-15-ös gyalogsági harcjármű variánsból az Orosz Védelmi Minisztérium 132 darabot rendelt meg az Uralvagonzavod-tól. Ezeket várhatólag 2021-re készítik majd el, de a rendszeresítés előtti következő lépcső, az állami átvételi próba már 2019-ben kezdetét fogja venni.

Indiai híradások szerint Pakisztán jelentősen növelni szeretné páncéloserejét. Állítólag 600 darab harckocsi beszerzése szerepel Iszlámábád terveiben, méghozzá meglepő módon Oroszországból is. Az Indiában is rendszeresített T-90-es páncélost vásárolnák meg nagyobb mennyiségben a szomszédos országban is, csökkentve a két ország tankjai között fennálló technikai különbséget. A hírt orosz és pakisztáni források eddig nem erősítették és nem is cáfolták meg. Pakisztán eddig a kínai fejlesztésű VT-4, illetve ennek hazai továbbfejlesztése, az Al-Khalid II mellett tette le voksát, de 600 darabos mennyiségről nem szóltak a tudósítások.

Folynak már az első próbák a hadsereg igényei szerint átalakított Arjun Mark1-A harckocsival Indiában. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna a torony a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mark1-A harckocsi nem csak könnyebb, de mozgékonyabb és harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben.

Számadatok is napvilágot láttak abban a témában, hogy mennyivel is drágább egy Szuhoj Szu-30MKI, ha Indiában készül, mintha az oroszok állítanák elő. A Hindustan Aeronautics Limited (HAL) repülőgépenként körülbelül 62 millió dolláros áron készíti el a típus egy-egy példányát, ami 22 millió dollárral magasabb, mint az Oroszországban gyártott gépeké. Az indiai gyártó elmondása szerint a magasabb ár a licencdíjból, illetve az Indiai Légierő által igényelt módosításokból, továbbfejlesztésekből adódik. Hozzátették még, hogy amennyiben további Szu-30MKI-k kerülnének megrendelésre Új-Delhi által, akkor a költségek csökkenése következne be, így a típus olcsóbbá válhatna.

Tajvanon a Northrop F-5E/F vadászgépekben alkalmazott hajtóművek további alkalmazhatóságát vizsgálják. A szigetország légierejében az elmúlt évtizedek során 242 együléses F-5E repülőgépet és 66 kétüléses F-5F vadászgépet állítottak hadrendbe, így a mozgatásukról gondoskodó General Electric J85-GE-21C sugárhajtóművet elég jó ismerik. Éppen ezért a Tiger II-ek nyugdíjazását követő időkre keresik egyébcélú felhasználási területeit, persze nem mennének messzire. Új területek keresése helyett a katonai felhasználás maradna meg, méghozzá csapásmérő robotrepülőgépek hajtóműveként.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-25

Lockheed C-5A Galaxy

NHI NH90TTH

Grumman F-14B Tomcat

Panavia Tornado F.3

Lockheed C-130K Hercules

Dassault Mirage 2000-5F

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Aermacchi MB-339A MLU

Westland WAH-64D Apache

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Boeing B-52G Stratofortress

Sepecat Jaguar A

Lockheed C-141B Starlifter

Agusta-Sikorsky HH-3F

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Saab JA37DI Viggen

Boeing E-3A Sentry

Dassault Super Etendard

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1B

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T

Lockheed F-104G Starfighter

AIDC AT-3

Grumman F-14A Tomcat

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Boeing F/A-18E Super Hornet

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-35C Lightning II

MiG-29C

Ma elkezdődött az oroszországi nagyjavításon átesett Mi-24-esek második csoportjának hazaszállítása, ami két repüléstörténeti érdekességgel is szolgált. Egyrészt először láthattuk a magyar színekben korábban nem repült ex-NDK-s Mi-24P-k első példányát 331-es oldalszámmal, másrészt a fuvart lebonyolító Aviacon Citotrans Il-76-osa az a példány volt (RA-76842), mely a híres-hírhedt kandahári túszejtés egyik főszereplőjeként vált ismertté.

Zord

 

Milyen érdekes. Mióta Trump bejelentett valamit, amiről egyre kevésbé tudjuk, hogy pontosan mi (ő a információs hadviselés igazi nagymestere), de Szíriához és az amerikai katonákhoz kapcsolódik, azóta egyre új dolgok derülnek ki az átlagolvasó számára a szíriai kurdokról.

Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.

A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:

We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.

Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.

Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).

Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.

(elég szakbarbár lett ez a cím) 
Volt a Trident Juncture 2018 hadgyakorlat, aminek szerintem elfuserált volt a kommunikációja a NATO részéről. Miért, mert nem helyezték az egészet tágabb kontextusba, még az említés szintjén sem. Minden ami szólt a hivatalos csatornákon, az a méretről, az orosz viszonyról és területvédelemről szólt. Ez mind oké, de zavaróan hiányzott (nekem) egy mondat arról, hogy ez a NATO 2014-es óta zajló átalakulásába (amit 2016-ban sulykoltak az akkor NATO csúcs előtt és után) hogyan passzol, hogy ott a 2019-es NRF és VJTF felkészülésének ellenőrzése is (is?) történik.
Én csak gondoltam erre, félinformációkból, akikkel beszéltem katonákal félig meddig ezt erősítették meg azzal a kitétellel, hogy nem ez volt az konkrétan, hanem a mindjárt utána, Napolyban tartott table top (hogy mondják magyarul) gyakorlat.
Az alábbi NATO hír azt mondja, hogy 2019-től a NATO VJTF erőinek vezető nemzete Németország lesz, a magját ennek a dandárnak a 9. Panzerlehrbrigade fogja adni. Manővererőket - ha jól értem - még Hollandia és Norvégia fog biztosítani, harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőket pedig a felsorolt további nemzetek (a csehek adják a csapatlégvédelmet, én innen értesültem a TD18 NRF/VJTF kontextusáról).
Ki van találva. Az NRF fő erejét az 1. német-holland hadtest adja 2019-ben. A VJTF az NRF része, a 9. páncélos dandár meg a 1. német-holland hadtest egysége (a 1. páncéloshadosztályon keresztül). Szóval mindenki fog tudni mindenről.
És a hivatalos kommüniké végén az az egy mondat, amit hiányoltam (remélem nem is volt) minden TD18-as kommünikéből: Exercise Trident Juncture 18, which took place in Norway last autumn, certified the NATO Response Force for 2019, with the VJTF at its core.
Szóval nem csak úgy véletlenszerűen gyűlt össze az a 50000 katona hadijátékozni. És nem véletlen volt benne olyan szerény a magyar jelenlét. Hanem azért, mert az NRF 2019-be már évekkel ezelőtt (gondolom egy két évre biztosan előre terveznek) ezeket ajánlottuk fel.
Egyébként csak mondom, hogy ezek a magyar erők is, hasonlóan a többi nemzethez, saját erőből, négy keréken jutottak el Közép-Norvégiába, végigautózva a tágas német autópályákon és a nyugodt dán tájakon. Jó volt nekik. 

Az Egyesült Államok légierejének (USAF) átlagos finanszírozási szintje jelenleg túl alacsony ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben kiöregedő flottát egy az egyben új típussal váltsák le – derül ki a Kongresszusi Költségvetési Iroda kutatásából.

A társkereső hirdetésekben előforduló kitétel, ezúttal egy repülőgépre vonatkozik. A cseh Aero Vodochody által tervezett és gyártott L-39 Albatros első repülésére ugyanis ötven évvel ezelőtt, 1968. november 4-én került sor.

Az bizony elolvadt, még a karácsony előtti melegedésnek köszönhetően. Ha a legszebb havas napokban nem is jutottam ki Ferihegyre, az olvadás előtti utolsó órákat még sikerült elcsípnem. A napsütés csak nyomokban jelentkezett, de a szürke, nyirkos időnek is megvan a maga varázsa. Sőt, legalább annyira kedvelem ezt az időjárást, mint a szép időt. Lehet, hogy fakóbbak a színek és alig van fény, viszont jól dokumentálható az, hogy a forgalom nem csak verőfényes napsütésben zajlik.

Egy cseh ATR leszállására vár ez az Egyesült Arab Emirátusokban lajstromozott ERJ-190-es, hogy azután elindulhasson London felé. A luxuskabinnal készült Lineage 1000 változatot neves budapesti hotelekben is érdekelt cégcsoport használja. 

A fékszárnytól induló örvény vonala szépen követi a Ryanair festésmintájának vonalát és jól látható a szárny feletti párakicsapódás is, amely pillanatokkal később megszűnt. 

A párakicsapódás a leszálló 747-es szárnya felett is kialakult.

A Cargolux érkezésére még a Nap is kisütött. 

Földet ér az óriás, amely előző nap még a Távol-Keleten volt, másnap már Dél-Amerikába repült rakományával.

A napsütés rövid életűnek bizonyult, a délelőtti időpont ellenére a késő délutánra jellemző szürkület borult a reptérre. Érkezik a LOT bérelt 767-ese a tengerentúlról.

A Getjet "sarki rókája" egy Finnair járatot teljesít.

Az Alitalia 320-asa némi színt hozott a szürkeségbe.

Átstartol a Flybe Embraer ERJ-195-öse, hogy nagyjából tíz perc múlva megismételje a bejövetelt és rendben leszálljon Ferihegyen.

Angolai üzemeltetésben, arubai lajstromjellel repül ez a Challenger 605-ös. 

Iberia A319-es Oneworld festésmintával. A madridi járatot teljesítő spanyol gép már esőben érkezett. 

Ez már egy december végi reggel. Indul a Qatar Airways dohai járata. 

Csendélet a DHL A300F gépe körül. Mögötte a FedEx B757-ese áll.

Fékező Ryanair Boeing.

Isztambulba indul az ULS teherszállító A310-ese.

* * * 

Fotó: Szórád Tamás

Zord

Szlovákiában is erősítik az ország hadseregének fegyverzetét. A legújabb beszerzés a tüzérséget érinti, hiszen 25 darab Zuzana 2-es 155 milliméteres önjáró tarackot vásárolnak meg. A helyi ipar produktumának tekinthető eszközt egy módosított 8x8-as kerékképletű Tatra teherautó alvázon helyezték el. Az automata töltőrendszerrel ellátott, 52-es kaliberhosszúságú lövegcsővel rendelkező Zuzana 2-es képes a szabványos NATO lőszerek kilövésére. Ezekből 40 darabot képes magával vinni és 5-6 lövés per perces tűzgyorsasággal útjukra indítani, maximum 40 kilométeres távolságra. A 3 fős személyzetű önjáró tarackokból az első négy példányt 2020. júliusáig át fogják adni, míg 2020. december 31-ig másik öt is leszállításra fog kerülni. 2021 és 2022 végéig további 8-8 Zuzana 2 került majd átadásra, így válik teljessé a 206 millió dolláros beszerzés.

Ukrajna a múlt hét péntekén két, évekig repképtelen elektronikai hadviselésre gyártott helikopterrel erősítette meg haderejét. A Mi-8MTPI és a Mi-8MTPB változatok - melyek közül az utóbbiból két példányt hazánkban is rendszeresítettek Mi–17PP jelzéssel – fedélzetén az Ikebana elektronikai felderítőrendszer (Mi-8MTPI), illetve a Bison zavarórendszer (Mi-8MTPB) került alkalmazásra. Ez utóbbit elsősorban a légvédelmi rendszerek radarjai ellen készítették annak idején. Az új festés mellett eddig nem látni más módosítást, ami a helikopterek képességének növelésével elenne összefüggésben.

T-64A harckocsikon alapuló aknamentesítő harckocsikat is kapott az ukrán hadsereg ebben a hónapban. A toronyból eltávolításra került a 125 milliméteres löveg a töltőautómatával, valamint a célzórendszerrel együtt. A torony elejére, a lövegcső helyére több szögben döntött szögletes páncélzat került felszerelésre, a harckocsi eredeti fegyverzetéből mindössze a parancsnoki búvónyílásra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska maradt meg. Az eddigi képekről annyi állapítható meg, hogy az aknamentesítésre a jármű a KMT-5 aknataposó hengerrel lett felszerelve, ami már a T-55-ös harckocsikon is alkalmazásra került. Ezzel a berendezéssel két párhuzamos, 1,65 méter széles sávon hajtható végre a mentesítés, 6–12 kilométer per órás sebességgel haladva. Egyes hírek arról is beszámolnak, hogy a haspáncélzat is megerősítésre került eme járművek esetében. Tény, az ukránok így egy igen költséghatékony aknamentesítő harckocsit alkottak meg, bár manapság már több korszerű felszerelés is megjelent az aknák elleni harcban (robotkarok, talajradarok) amikkel ha rendelkezne a jármű messze hatékonyabb, bár jóval drágább is lehetne.

Lengyelországban lassan kezdetét fogja venni a még meglévő MiG-29 és Szu-22 M4/UM3K repülőgépek lecserélése. Varsó terveiben kétszázadnyi, minden időjárási körülmények között bevethető, földi célpontok megsemmisítésre képes gép szerepel. A megrendelésre pályázik az olasz Leonardo is, az M-346-os Master kiképzőgép felfegyverezhető változatával az M-346FA-val. A több üzemmódú Grifo fedélzeti rádiólokátor mellett ez a variáns csak kismértékben különbözik a Lengyelországban már megtalálható, elsősorban pilótaképzésre alkalmas M-346 AJT (Advanced Jet Trainer) verziótól. Az összesen hét felfüggesztési ponttal rendelkező M-346FA a nagyfokú rendszerazonosságnak köszönhetően számos feladatra olcsóbban alkalmazható, mint konkurensei.

Jelenleg még nem tudni, hogy Bulgáriában csak óévi tréfának szánták, de mindenesetre az ország védelmi minisztériuma bejelentette, hogy a legutóbbi tenderre nevezett típusok közül, a Lockheed Martin F-16V Block 70/72-es vadászbombázókra szóló ajánlata nyerte el a döntéshozók tetszését. Véleményük szerint a gép a korszerű fedélzeti elektronikájával, AESA antennájú rádiólokátorával, sisakkijelzőjével, nagysebességű adatkapcsolatával érdemelte ki azt, hogy felkérjék a kormányt, kezdjék meg a tárgyalásokat a típus megvásárlásáról az Egyesült Államokkal. Jelenleg még annyit lehet tudni, hogy a bolgárok mindössze 8 darab F-16V beszerzésében gondolkodnak, de nem zárható ki a jövőben további példányok megvásárlása sem.

Még december 10-én hajtotta végre első repülését a Francia Légierő számára F3-R szintre korszerűsített első Dassault Rafale vadászbombázó a Mont-de-Marsan légibázisról felszállva. Ez igencsak gyorsan megvalósult, hiszen a francia Védelmi Beszerzési Hivatal, a DGA (Direction Générale de l'Armement) csak október végén hagyta jóvá a hazai Dassault Rafale vadászbombázóknak az F3-R szintre történő korszerűsítését. A légierő kísérleti központja (CEAM) által felügyelt repülési tesztek több hónapig folytatódnak majd, hogy értékeljék és meghatározzák ezen változat valós képességeit. Az utolsó, vagyis negyedik francia rendelési tételbe tartozó 60 darab gépen kívül a többi (több mint 100 darab) a régebbi felszereltségű variánsként került le a gyártósorról, illetve a korszerűsítés során az F3-as szintet érte el. További kivételt képeznek az Egyiptom, India és Katar számára készült példányok, amik már szintén az F3-R verziót képviselik.

Első körben 10 gépen hajtják majd végre a képességeiket igencsak megnövelő átalakítást, ezen gépek között egyaránt megtalálható lesznek majd a szárazföldi, illetve a haditengerészeti üzemre tervezett példányok. A Rafale F3-R gépek újdonsága, hogy fegyverzetükben már megjelenik a Meteor légiharc-rakéta, fedélzetükön javított SPECTRA önvédelmi rendszer, valamint 5/S üzemmódra képes új barát/ellenség azonosító is megtalálható. Ez utóbbi segítéségével a polgári és katonai gépek azonosítását nagyobb távolságból képes végrehajtani a gép pilótája, mint eddig. Valamint az itt bevezetésre kerülő AGCAS rendszernek köszönhetően az F3-R variáns önállóan kerülné el a földnek ütközést. Egyébként ez az első alkalom, hogy ilyen rendszert telepítettek egy francia katonai repülőgépre.

Szintén a líbiai tapasztalatok alapján továbbfejlesztett földi célpontok támadására szolgáló radarüzemmódok kerülnek bevezetésre, amiknek kulcsa a Thales által gyártott AESA antennával ellátott RBE2-es (Radar a Balayage Electronique 2) radar lesz. Az üzembiztosabb, kevesebb karbantartást igénylő, elődjeit messze felülmúló képességekkel rendelkező rádiólokátoron kívül továbbfejlesztett DDM-NG rakétaindítást detektor, valamint a pilótafülke előtt új FSO (Front Sector Optronics) infravörös képalkotó kamera rendszer is megtalálható a Rafale F3-R gépeken. Természetesen az új radar nyújtotta előnyök minél nagyobb mérvű kihasználása érdekében megfelelő taktika is kidolgozásra került. A földi célpontok elleni támadásának végrehajtását a szintén új TALIOS célzókonténer segít majd.

A Thales Optronique új fejlesztésű célmegjelölő konténere jó ideig, mint PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) szerepelt a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölővel 2016 októberétől kezdődtek a légi tesztek egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. Meg kell jegyezni, hogy a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe. A 450 millió eurós fejlesztés végére egy infravörös tartományban 1280 × 1024 pixeles felbontásra képes érzékelő mellett egy 640 × 560 pixeles felbontású nappali kamerával is ellátott konténer valósult meg, ami pontosabb GPS koordináták meghatározását teszi lehetővé, javítva ezzel az AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák találati arányát, valamint kialakításából adódóan jobban ellenáll a repülőgép-hordozókon végzett leszállások okozta erőhatásoknak és csökkentett radarkeresztmetszettel is rendelkezik.

Természetesen az új képességek kiaknázásához új fegyverzet is dukál, ezt az európai Meteor mellett a MICA (Missile d'Interception Combat Aérien) légiharc-rakéták továbbfejlesztett változatai fogják képviselni. Franciaországban ugyanis már elindult a MICA légiharc-rakéták továbbfejlesztését célzó MICA NG (Missile d'Interception Combat Aérien Nouvelle Génération) program. Párizs tervei szerint a jelenleg is használt MICA rakéták 2030-ig kivonásra fognak kerülni és helyüket egy minden területen többet nyújtó variáns veszi majd át. A fejlesztési költségek jelentős részét az azt lefolytató cégek, az MBDA, a Safran, a Thales és a Roxel viselik. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél, mely ugyancsak kétféle irányítási móddal, vagyis infravörös és aktív radaros önirányítással fog majd elkészülni.

Az első MICA NG példányok átadását 2026-ra várják. Ezek megjelenésben, tömegben és a súlypont elhelyezkedésben megegyeznek majd elődeikkel, a minél könnyebb fejlesztés és integráció érdekében. Az infravörös érzékelő természetesen érzékenyebbre lesz cserélve és az aktív radaros variáns orrában is AESA antennával rendelkező rádiólokátor kerül majd beszerelésre. Ezeknek köszönhetően a kisméretű célpontok (UAV-k) elleni alkalmazhatóság is jelentősen növekedni fog. A kettős üzemmódú rakétamotor a hatótávolságot fogja megnövelni, továbbá a belső módosítások után a tárolási, ellenőrzési idő is növekedni fog. Jelen pillanatban Párizsból 567 darab MICA NG megrendelése mellé 300 darab régebbi MICA rakéta rakétamotorjának korszerűsítését is megrendelték már.

A Dassault Rafale vadászbombázókat egy további hír is megemlítette a héten. Mégpedig azért, mert a Francia Haditengerészet utolsó hordozófedélzeti harci repülőszázada a 17F jelzésű is befejezte az átfegyverzést. A Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázóktól utolsóként, 2016-ban búcsút vevő repülőszázad így a 11F és a 12F századokkal együtt repüli a Rafale-M változatot. A fedélzeti bevethetőséget november/december hónapokban megszerző repülő és kiszolgáló állomány a következő évben az MBDA AM39 Block 2 Mod 2 Exocet hajók elleni rakéták bevetésének rejtelmeiben fog elmerülni.

Oroszországban ez év tavaszán kezdték meg a T-80BV harckocsik korszerűsítését. A munkálatok után immáron T-80BVM jelzéssel ismét szolgálatba álló, továbbra is gázturbina által mozgatott páncélosok fegyverzetét a 2A46M-5 simacsövű löveg alkotja. Célzásban az orosz páncélosokon lassan alapfelszerelésnek számító Szoszna-U rendszer nyújt segítséget, páncélzatát az eddigihez képest 40-55 százalékkal a Relikt reaktív páncélzat erősíti, a T-72B3-as harckocsikon is látott rácsos előtétpáncélzattal kiegészítve. A tűzerőt a csőből indítható Reflex 9K119-es félaktív lézeres irányítású lövedék mellett két, űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedék is növeli a hírek szerint. Mégpedig az egyaránt 2002-től szolgálatba állított 3VBM22/3BM59-es és a 3VBM23/3BM60-as.

Előbbi esetében a 2 kilométeres távolságban is 700-740 milliméteres homogén acélpáncél átütését a volfrámkarbid biztosítja, míg az utóbbinál már lemerült uránium került felhasználásra. Ennek nagyobb sűrűsége szintén 2 kilométeres távolságban is 800-830 milliméteres homogén acélpáncél átütését eredményezi. Meg kell jegyezni, hogy a nyugati lövedékekkel szemben igencsak versenyképes adatokat felmutatni tudó két lövedék mellett sokak számára a nagy újdonságot az eddig nem kellően elismert orosz gázturbinás meghajtású páncélosok korszerűsítése jelenti. Moszkva döntése ezen harckocsik modernizálására kapcsolatban van az észak sark közelében megindult haderő felvonultatásnak, ugyanis tapasztalataik szerint a mindenevő motorral ellátott harckocsit -30 fokos hidegben nagyjából 45 perc alatt lehet elindítani, addig a gázturbinával rendelkezőket mindössze egy perc alatt.

Megkezdődtek az Iljusin Il-78-as tartálygép korszerűsített változatával, az II-78M-90A-val is a gyári repülési tesztek a 2018-as év utolsó hónapjában. A napjainkra idejétmúlttá vált, nagyétvágyú D-30KP hajtóműveket, akárcsak a teherszállító variáns esetében, a jóval kisebb fogyasztású PS-90A-76-ok váltották fel. Ezek erősebbek is, így nőtt a szállítható üzemanyag mennyisége, továbbá az átadható mennyiség is több lesz, a 12-14%-al kisebb fogyasztásnak köszönhetően.

További négy Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázóval növekedett a Kazahsztán Légvédelem ereje december utolsó hetében. A típusra az első megrendelést még 2014-ben adta fel a volt szovjet tagköztársaság. Akkor 76,9 millió dollárért vettek 4 Szu-30SzM-t, ezeket 2015 áprilisáig át is adta a gyártó. 2016 decemberében már 8 darab került megrendelésre, ezekből kettő 2016 decemberében, illetve további egy géppárnyi egy év elmúltával, 2017 decemberében került átadásra. A most megérkezett gépekkel együtt teljessé vált a két évvel ezelőtti rendelés. Ez azonban még nem jelenti a Szu-30SzM-ek beszerzésének végét, hiszen az ország terveiben 2020-re összesen 36 darab ilyen, 8 tonnányi fegyverzet szállítására képes, vektorálható hajtóművekkel ellátott gép szerepel, ezekből újabb 8-ról 2018 májusában írták alá a szerződést.

Még karácsony előtt megérkezett a 7. Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules szállítógép Izraelbe. A Nevatim légibázison landoló gép is a 103. Elefántok repülőszázad gépállományába fog kerülni. A helyi keresztségben Sámson nevet kapott verziót 2010-ben rendelték meg 3 példányban és további 6-ra pedig opciót jelentett be, de már a 2012-es évben tárgyalásokat kezdtek három Super Hercules megvásárlási lehetőségéről. Akkor még 16 régebbi Hercules volt szolgálatban Izraelben, ezek közül hat E, másik hat H, míg négy a légi utántöltésre is képes KC-130H változatú. Mindenesetre 2016 végére már hat darab Sámson viselte a közel-keleti állam felségjelzését. Az E variánsok a Super Hercules-ek megérkeztével kivonásra kerülnek, de a többi példányra egy kiterjedt korszerűsítés és üzemidő-hosszabbítás vár. A Bedek és az Israel Aerospace Industries által végzett munkák eredményeképpen további 15 évig maradhatnak majd szolgálatban az öreg szállítógépek.

Jordániába irányulva is volt gépmozgás az év vége felé közeledve, ugyanis megérkezett a második Mil Mi-26 óriáshelikopter is. 2016 szeptemberében rendelte meg Jordánia a Mi-26T négy példányát, további kettő opcióval Oroszországtól. A most leszállított szürke színű forgószárnyast 2019 végéig kell követnie a megrendelt másik két példánynak is a szerződés szerint.

December 20-án nem az éhséggel már tovább hadakozni nem bírók vágták fel a karácsonyi pulykát Kínában, hanem a pakisztáni megrendelésre építendő második Type 054A/P-osztályú fregatt acélvágási ünnepségére került sor. Az építést megkezdését jelző alkalom megejtése időszerű volt, hiszen az idén véglegesített megállapodás értelmében összesen négy Type 054A-osztályú fregattot vásárol meg Pekingtől Iszlámábád. Ezekből egy már átadásra is került, még a megállapodás véglegesítése előtt. A függőleges rakétaindítókat a hajótörzsbe süllyesztve hordozó, 4000 tonnás vízkiszorítású testvérhajókat igazán gyorsan, 2021 végéig át is fogja adni a kínai fél, ugyanis az elmúlt időben éppen kínai segítséggel megerősített pakisztáni hajógyártás kimarad a haderőfejlesztésből, mivel az összes fregatt Kínában fog elkészülni.

A rövid gyártási idő az eddigi tapasztalatok alapján akár tartható is lehet, hiszen az elmúlt években, Kínában szédítő ütemben zajlik a hajóépítés, és ez számos hajógyárra kiterjed, többek között az egyik legtermékenyebbre, Dalianra. Itt 2012-ben bocsátották vízre az első Type 52D-osztályú rombolót, mely osztályból azóta hat egység állt szolgálatba, további négy a próbák különféle szakaszában tart, míg másik hét az építés különféle szakaszában található meg. A nagyobb Type 55-ös osztályú rombolókból kettő már vízre került és másik négyen dolgoznak a hajógyárakban. Az Egyesült Államok hadihajó építése ez idő alatt három ZUMWALT és nyolc ARLEIGH BURKE-osztályú egységet tud felmutatni, persze a kínai egységek képességeiről kevés információ látott napvilágot. Kínában a flotta terveiben összesen 30 darab Type 054A-osztályú fregatt beszerzése szerepel.

Vietnámi kikötőben történő átrakodás után megérkeztek Laosz új páncélosai. A T-72B White Eagle típusjelzéssel illetett harckocsikat még a 2017-es évben mutatták be az ázsiai ország képviselőinek, mint a T-72B3-as olcsóbb variánsát.  A célzást a Szoszna-U rendszer segíti ezen a változaton is, de a védelmet a régebbi Kontakt-1 reaktív páncélzat erősíti, az újabb Kontakt-5 helyett.

Kínában kétféle rakétát is indítottak december második felében. Az Oroszországtól vásárol Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi komplexummal történt lövészet alkalmával 250 kilométeres távolságra lévő, ballisztikus rakétát imitáló célpontot semmisítettek meg. A lövészet során rádióelektronikai zavarással nehezítették meg a helyzetet, ezt azonban a komplexum sikeresen kiszűrte, mint zavaró tényezőt. A másik indítás során a következő generációs rakétahordozó tengeralattjárók (Type 096) fegyverzetében szánt JL-3-as ballisztikus rakéta játszotta a főszerepet. A JL-3-as hatótávolságáról eltérő adatokkal lehet most még találkozni. Az amerikai hírszerzési becslésekre hivatkozva olvasható 9000 kilométer, de másutt 11000, sőt 14000 kilométer a közölt hatótávolság. A mostani indítással sem sikerült megállapítani a JL-3-as hatótávolságát, mivel egy ellenőrző indításról volt szó, így a lerepült távolság messze kisebb volt, mint amire a fegyver valójában képes.

December 27-én hivatalosan is bejelentették, hogy Kínában a hadsereg állományában már szolgálatban áll egy új páncélos. A Type 15, ZTQ, VT-5-ös, típusjelzéssel ez a páncélos már jó párszor felbukkant a világhálón, hiszen még 2016 novemberében megtörtént a nyilvános bemutatója. Azóta többször is szóba került, hogy ez a típus lehet majd a kínai hadsereg következő könnyű (33-36 tonnás) harckocsija, hiszen egy ilyen tömegű, új fejlesztésű, korszerű páncélos még hiányzott az eszköztárból. A kisebb tömeg tökéletes alkalmazhatóságot jelent mocsaras, vizenyős terepen, de magas hegyek között is jól jöhet, hogy ezt a tömeget egy 1000 lóerős motor mozgatja. A legutóbbi kínai rendszeresítésről éppen egy évvel ezelőtt volt szó, akkor is az internetre felkerült fotók alapján volt gyanítható, hogy a rendszeresítése megtörtént, vagy hamarosan megtörténik. A külföld számára VT-5-ös jelzéssel gyártásra kész harckocsin a hegesztett acél páncél kiegészíthető további kompozit páncéllemezekkel és reaktív páncélzattal is, vagy akár mindkettővel, így a ZTQ (VT-5-ös) tömege elérheti a 33, vagy a 36 tonnát.

A hidropneumatikus felfüggesztésű fotóművel rendelkező páncélos hossza lövegcsővel együtt 9,2 méter, szélessége 3,3 méter, magassága 2,5 méter. Az 1000 lóerős motorral mozgatott harckocsi fő fegyverzetét egy 105 milliméteres löveg alkotja, személyzete 3 fő. A löveg töltését automata végzi, a lőszerek elégő hüvellyel készülnek, az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre a nappal és éjjel egyaránt használható célzórendszer. A torony tetején egy távirányítású fegyverállványban nyert elhelyezést a 12,7 milliméteres nehézgéppuska. Az új harckocsiról az első képek még 2010-ben és 2011-ben láttak napvilágot. A páncélos alacsony tömege a széles lánctalpakkal kombinálva kellő mozgékonysággal ruházhatja fel a mocsaras terepen, így megfelelő utódja lehet az 1960-as években tervezett Type 62-es harckocsiknak.

December 24-én feloldották Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries KUH-1 Surion helikopterekre kirótt felszállási tilalmat. Július 17-én a típus módosított változatából, a MUH-1 Marineon-ból tört össze egy példány, halálos áldozatokat is követelve. A rotorprobléma okozta tragédia kivizsgálása megtörtént, az eddig átadott 90 darab Surion-ból már az egyharmada átvizsgálásra került, így biztonságosan felszállhatnak.

Befejeződött a CSANGBOGO III-osztályú tengeralattjárók második gyártási szériájának tervezése is az ázsiai országban. A 3000 tonnás vízkiszorítású egységek továbbfejlesztését a Daewoo Shipbuilding and Marine Engineering Co. végzete el. Az elődök 76%-os helyi előállítású alkatrészarányát sikerült feltornászni 80%-ra, valamint új lesz a hanglokátor és a harci rendszer is, a második gyártási széria egységein. A 2016 júliusa óta végzett tervezés egyik legfőbb újdonsága az általánosan használt ólomsavas akkumulátorok kiváltása a lítium-ion akkumulátorokkal. Ezek jelentősen több energiát tárolnak, és kevesebb helyet foglalnak el. A lítium-ion akkumulátorok modern tengeralattjárókba való beépítése viszonylag új tendencia, Japán volt az első ország amelyik bejelentette ezt, éppen ebben az évben. Az első módosított tengeralattjáró építését várhatólag 2019-ben megkezdik Dél-Koreában.

A flottafejlesztés más területen is halad, ugyanis jóváhagyták egy új rombolóosztály beszerzését is. A hat egységből álló tervezet számára 6 milliárd dolláros költségvetési keretet jelöltek ki. A KDDX jelzésű testvérhajók természetesen az amerikai AEGIS rakéta-és légvédelmi rendszerrel lesznek felszerelve és a 2030-as évek közepére, végére fognak majd szolgálatba lépni.

Közelmúltban kiderült, a Távol-Keleten Japán jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35-ös beszerzését fogja végrehajtani. Ennek anyagi fedezete igen tetemes összeg, éppen ezért Tokióban keresik a megoldást az anyagi teher könnyítésére. Elképzelésük szerint a modernizálásra nem került, nagyjából 100 darab Mitsubishi Heavy Industries F-15J/DJ Eagle gépekből adnának el az USA-nak jó párat, ahonnan azok korszerűsítés után kerülhetnének értékesítésre Délkelet-Ázsia kevésbé tehetős országai számára.

Más területen viszont nem terveznek fejlesztést az F-35-ös beszerzés kapcsán. Egészen pontosan az IZUMO-osztályra telepíthető F-35B-k mellé jól jött volna egy légtérfelderítő képességgel rendelkező típus, talán a V-22 Osprey alapjain létrehozva. Azonban a védelmi minisztérium ezen a héten tett nyilatkozatában kijelentette, nem terveznek ilyen képességekkel rendelkező típust beszerezni. Véleményük szerint az E-767 és az E-2D radargépek elérhetősége és képessége a jövőben biztosítani fogja a szükséges adatokat, így a beszerzésről eltekintenek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-27UB Flanker

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Lockheed Martin F-22A Raptor

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Kawasaki P-1

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Hawker Hunter F.58A

Republic F-105G Thunderchief

NHI NH90TTH

McDonnell Douglas A-4L Skyhawk

Dornier Do-31E

Boeing KC-767J

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Grumman E-2C+ Hawkeye 2000

MiG-29G

Sikorsky UH-60J Black Hawk

Nord N-2501F Noratlas

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Chengdu J-10B

Boeing EA-18G Growler

Hongdu K-8 Karakorum

Boeing P-8A Poseidon

Antonov An-26

Boeing Vertol Chinook HC.2

Mitsubishi F-2A

Grumman EA-6B Prowler

Dassault Rafale B

Boeing RC-135V Rivet Joint

Transport Allianz C-160D

Northrop F-5E Saeghe

TAI T-129A ATAK

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

 

B. U. É. K.