Biztonságpolitika

Számos ritkasággal bővült a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum gyűjteménye. A magyar katonai repülés története tárlaton a múzeum igazi kuriózumokkal várja a látogatókat.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek itt és itt érhetők el.

A hadurak kora egy igen komplex időszaka a kínai történelemnek, így a sorozatban csak a legfontosabb események kerülnek bemutatásra, a regionális konfliktusok nem. Az északi és déli események jelentősen eltérnek egymástól, így azokat külön-külön dolgozzuk fel egészen az ún. északi hadjáratig, először az északi eseményekkel kezdve. A kiegészítő sorozat néhány része az itt ki nem bontott eseményekkel, a legfontosabb szereplőkkel és csoportosulásokkal fog majd foglalkozni, a fő részekkel váltásban. A mostani rész leginkább egyfajta általános áttekintésként szolgál, a későbbi események megértése céljából. 

Az előző rész tartalmából: a városi értelmiségiek létrehozzák az Új Kultúra mozgalmat – 1919. május 4-én kiderül a japánokkal kötött titkos egyezség, amiben kínai területről mondtak le kölcsönökért cserébe – Tömegtüntetések kezdődnek, megalakul a Május Negyedike Mozgalom – A kormány kénytelen engedni – 1920-ban az anhuji klikk katonáit megverik a rivális hadúri klikkek, a hadurak virágkora – 1921-ben megalakult a Kínai Kommunista Párt 

Virágozzék száz hadúr (1920-1928)  A hadurak virágkorának jellemzői 

Az 1920-as anhuji-cseli háború utáni időszak, amelyet a hadurak virágkorának is nevezhetünk (angol nyelvterületen high warlordism), meglehetősen sajátos jellemzőkkel bírt. A hatalom teljes egészében a katonai parancsnokok kezébe került, akik a fegyverek erejével parancsoltak egy-egy területen; számukat ebben az időszakban 1300–2000 közé teszik. Csak Szecsuan (Sichuan) tartományban mintegy 500 fegyveres konfliktusra került sor 50 hadúr között húsz év leforgása alatt. Országos szinten öt vagy hat nagy, több százezer katonát mozgósító konfliktusra került sor. A hadurak igen változatos háttérrel rendelkeztek, és mivel a hadsereg Kínában mindig is a szegények egyik mentsvára volt kiszámíthatósága miatt, így nagy részük meglehetősen szerény helyekről indult. Akadtak köztük kulik, vízhordók, szegényparasztok vagy egykori banditák, de olyan tanult és a hivatalnoki vizsgát is letevő személyek is, mint Vu Pej-fu (Wu Peifu), aki Washingtont tekintette példaképének.

[...] Bővebben!

A végén csak egy maradhatott, avagy a Hegylakó kínai kiadásban. A kínai föderalizmus halála, a lehető legjobb toborzás önkényuralmak számára

Néhány évvel ezelőtt az Air Base blogon már volt szó a Magyar Honvédség JAS39-eseinek fegyverzetével foglalkozó szakágról. Először a rakéták időszakos ellenőrzését és előkészítését végző Egyesített Műszaki Állomásra (EMÁ) látogattunk, majd a légi és földi célok elleni rakéták függesztését mutatták be a Gripen század fegyveresei, végül a gépágyú töltését is megnézhettük. Az azóta eltelt időszakban bombákkal bővült Gripenjeink fegyverzete, ezért ismét ellátogattam az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra, ahol a lézerirányítású GBU-12-es és a nem irányított Mk 82-es bombák gyakorló változatát függesztették a fegyveresek.

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor az addig Sidewinder, AMRAAM és Maverick rakétákkal dolgozó kecskeméti fegyvereseknek meg kellett ismerniük az új jövevényeket, a 277 kg-os GBU-12-es lézerirányítású és a hagyományos, nem irányított Mk 82-es bombákat. A képzést a bombákkal együtt érkező amerikai kiképző csoporttól kapták. A kiképzők egy rövid elméleti képzést tartottak arról, amit a magyar fegyvereseknek feltétlenül tudniuk kellett a bombákról ahhoz, hogy dolgozni tudjanak velük. Ezután a gyakorlati képzésre helyezték a hangsúlyt. A házon belüli módszertani képzésre akkor került sor, amikor már mindkét bombatípusból rendelkezésre állt egy-egy összeszerelt darab. Az addig megszokott rakétákhoz képest a bombákkal annyiban van egyszerűbb dolguk a fegyvereseknek, hogy az előbbiekben hajtómű is van, míg utóbbiakat a gravitáció segíti a célba.

*

A fegyveres szakágon belüli munkamegosztás úgy történik, ahogy a rakétafegyvereknél már bevált: a bombák szét- és összeszerelését az EMÁ, a függesztést a Gripen század fegyveresei végzik. A gyakorló bombák függesztésére két okból kerülhet sor. Az egyik a műszakiak igénye, ha egy új ember képzése vagy egy régen gyakorolt függesztés miatt az ismeret felújítás a cél. Ekkor a Repülő Műszaki Zászlóalj (RMZ) törzse dönti el, hogy milyen fegyver kerül fel a repülőgépre, és elvégzik a függesztést. A másik a hajózók kiképzési igénye. A Gripen fegyverrendszere valósághűen képes szimulálni az egyes fegyvereket. Ha azt az információt kapja, hogy a gépre lézerirányítású bombát függesztettek, akkor úgy kezeli, mintha valóban ott lenne az adott fegyver. Azonban ez is olyan, mint bármely más szimuláció: olyan, mint az igazi, de mégis más. A fegyver fizikai jellemzőiből adódó sajátosságokat nem képes szimulálni, hiszen teljesen más, ha valóban fent van a bomba, és tömege valamint aerodinamikai tulajdonságai miatt „húzza” a szárnyat és hatással van a gép repülési tulajdonságaira. Ezért a pilóták kiképzési igényétől függően időről időre sor kerülhet a bombák függesztésére.

Függesztés előtt a bomba útja az EMÁ-tól indul. Az ott dolgozó fegyveresek az igények alapján összeszedik a bomba alkatrészeit, ellenőrzik működőképességüket, papírjaik érvényességét, szemrevételezik, hogy nincs-e rajtuk külsérelmi nyom, azután összeépítik a bombatesttel. Az előkészítés végeztével ledokumentálják, hogy mi került a bombára. Az EMÁ-nak dokumentálni kell, hogy ha van a bombában gyújtó, hogy van beállítva, az irányítófejet (CCG – Computer Control Group) mikor ellenőrizték, meddig jó, stb.. Ez a dokumentum az EMÁ-nál marad, de az adatokat filccel felírják a bomba oldalára - ahol függesztés után sem takarja semmi - valamint a CCG-re.

Az összeszerelt bombát ezután átszállítják a századhoz, ahol megtörténik a bomba átadás-átvétele. Átvételkor a század fegyveresei szintén megnézik, hogy nincs-e külsérelmi nyom a bombán, ellenőrzik a dátumokat, a feliratozást, és a bombán elvégzett összes munkát. Ha minden rendben van, ledokumentálják az átadás-átvételt, és ettől kezdve a századnál van a bomba, ők felelnek érte. Éles bombát csak a lőszertárolóban tárolnak, de a gyakorló bombákat a század is tárolhatja, sőt akár hetekig is náluk lehet, mire felkerül valamelyik Gripenre. Ez alatt sok kézen megy át, mozgatják is, sérülés is keletkezhet rajta. Ezért mielőtt kikerül a repülőgéphez, a fegyveresek ismét átnézik, ugyanúgy, mint amikor átvették az EMÁ-tól. Ha mindent rendben találnak, a bomba kikerül a géphez.

A repülőgéphez kiszállított bombát megszállja a függesztést végző fegyveresek csoportja. A svéd előírás minimum három emberrel számol, de Kecskeméten a biztonságos végrehajtás érdekében négy fegyveres dolgozik egy bomba függesztésén. Ez a bizonyos negyedik ember a függesztés megkezdése előtt egy eligazítást tart, ahol elmondja, hogy mivel fognak dolgozni és milyen veszélyei vannak a feladatnak. Ugyancsak ő az, aki meggyőződik arról, hogy a környéken ne legyen dohányzás, más szakág ne dolgozzon a repülőgépen, és hogy az áramtalanítva, zárt fülketetővel álljon készen a függesztésre. Függesztés közben pedig ügyel, hogy minden szabályosan, az AMP nevű dokumentációban (Aircraft Maintenance Publications) leírtak szerint történjen.

Mielőtt a bomba a repülőgép alá kerül, a pilonba behelyezik a függesztmény normál és vészoldását végző, nitrogénnel töltött palackot, a CGES-t (Cold Gas Energy Source). Ezután az emelők akasztásához szükséges adapter kerül a pilonra. Az adapteren számozással jelölik, hogy melyik fegyvertípushoz hova kell akasztani a mindennapokban csak „pecának” nevezett emelőt. Ha ez kész, jöhet a bomba, amely hevederekkel rögzítve egy gurítható keretre helyezett bölcsőn pihen.

Az emelést a bomba két oldalán egy-egy ember végzi kézi emelővel, úgy, hogy a bombát bölcsővel együtt feltekeri a pilonhoz. Emelés közben a fegyvert egy harmadik ember tartja egyensúlyban - ez a három fő a svédek által előírt alaplétszám. Amíg a bomba nincs a pilonon, addig feszesen kell tartani, nem szabad elengedni. A két emelőt tekerő ember nem tudja betenni a földi biztosítékot (safety pin), ez annak a dolga, aki egyensúlyban tartja a bombát. Amikor a bomba felkerül a helyére, behelyezik a földi biztosítékot, ami mechanikusan meggátolja, hogy a függesztő szemek kinyíljanak. Ezt a biztosítékot majd csak akkor veszik ki, amikor a gurulás megkezdése előtt a hajózó jelzi a féktuskók elvételét. A kivett biztosítékot a fegyveresek felmutatják a pilótának.

Miután a bomba biztosítva a helyén van, leengedik a bölcsőt és kitolják a kocsit a gép alól. Lekerül az emelő adapter is. Mielőtt a függesztmény rögzítésének nyomatékra húzása megtörténik, ellenőrzik, hogy minden rendben van-e, és a huzal, amelyik oldásnál élesíti a fegyvert, valamint lézerirányítású bomba esetében azok a további huzalok, amelyek nyitják a stabilizátorokat és elindítják az irányítófejben lévő termoakkumulátort (thermal battery), a megfelelő helyen vannak-e elvezetve. A következő mozzanat, hogy az AMP-ben leírt nyomatékra húzzák a függesztmény rögzítését. (A fegyvereken kívül a póttartályt és a célzókonténert is nyomatékra húzzák.) A nyomaték értéke minden függesztménynél más és más.

Nyomatékolás után még egyszer ellenőrzik, hogy nyomatékolva van, nem lóg semmi, és a földi biztosíték is a helyén van. Amikor mindezzel elkészülnek, beírják a repülőgép könyvébe, a fegyveres részhez (Armament Report), hogy az adott gép milyen fegyverrel van függesztve. Írnak egy műszaki jelentést is (Technical Report), hogy azon a napon, azon a repülőgépen, abban a körben, ki milyen munkát csinált. Valamennyi adat bekerül a repülőgép műszaki állapotát feldolgozó Fenix számítógépes dokumentációs rendszerbe, amely rögzíti, hogy az adott gép milyen fegyverrel repült. A szoftver ebből számolja a szárny és a pilon élettartam csökkenését.

*

A magyar Gripenek első ízben 2018 júniusában oldottak éles bombát a svédországi Vidsel lőterén, a Légi Fölény 2018 gyakorlat során. A kecskeméti fegyveresek a kiutazás előtt és a helyszínen is gyakorolták a bombafegyverzet előkészítését és függesztését. Műszaki okokból feladat nem maradt el.

* * *

 Fotó: Szórád Tamás

Észak-Afrika

Feszültség az algériai–tunéziai határon

Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután  zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.

Bolton kritikája

John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.

Lavrov Marokkóban

VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.

Algéria elnökválasztás előtt

Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.

Macron az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét

Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. „A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.”

A szudáni hadsereg számára nem opció az állam bukása

A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: „A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.” A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.

Támadás a líbiai Külügyminisztérium ellen

December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

Újabb harcok Tripoliban

Négy hónapos „nyugalmat” követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.

Szíriai polgárháború

A szíriai ellenzék utolsó fellegvára

A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása – az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban – összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz–török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.

Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére – döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit.  Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.

Tovább folytatódik Dzsamál Hasogdzsi ügye

A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.

Palesztin–izraeli konfliktus

Izrael jövőjének trilemmája

Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

Hamarosan befejeződik a Gázai övezetnél épülő izraeli tengeri határkerítés építése

A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.

Nem újítja meg a Hebronban állomásozó ideiglenes nemzetközi megfigyelő misszió (TIPH) mandátumát Benjamin Netanyahu

Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.

2018 legmeghatározóbb eseményei a palesztin területeken

Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló „Visszatérés Menetéről”, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.

Lemondott a Palesztin Hatóság miniszterelnöke, Rami Hamdallah

A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.

Libanon

Véget ért az „Északi Pajzs Művelet”

A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.

A választások után nyolc hónappal felállt az új kormány Libanonban

Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány.   A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).

Átadták az első 4 darab GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavetőt (mely a skandináv mitológiában szereplő Thor isten kalapácsáról kapta a nevét) a svéd hadsereg részére. A BAE Systems a 2016-os év végén Svédországból kapott egy 68 millió dolláros megrendelést, 40 darab CV90-es gyalogsági harcjármű felszerelésére 120 milliméteres aknavetővel. Stockholm elképzelése szerint a Szlovákiából beszerzésre kerülő simacsövű aknavetőkből minden CV9040-es gyalogsági harcjárművel felszerelt zászlóalj kap majd 8 darabot, hiszen a GRKPBV90-es (Granatkastarpansarbandvagn 90) is a CV90-es alvázán valósult meg. Már az is régen bizonyossá vált, hogy a bőséges lőszerellátásról a Bv 206 lánctalpas, csuklós terepjáró járművek fognak gondoskodni. A terveknek megfelelően most átadott első négy páncélost kiképzésre, próbák elvégzésére fogják használni. Ez év augusztusában viszont már a sorozatgyártott példányok átadása fog elkezdődni, ami 2020 végéig fog tartani. A POS2-es navigációs rendszerrel ellátott GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető menetből 2 perc alatt lesz tűzkész, szemben a vontatott aknavetők 10 perces idejével. A tűzfeladat végrehajtása után 1 perc múlva már el is tudja hagyni a helyszínt.

Visszaérkezett az Egyesült Államokból az Olasz Haditengerészet egyik Boeing AV-8B Harrier II Plus vadászbombázója. A január 3-i hazatérés a USS KEARSARGE (LHD 3) WASP-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó segítségével valósult meg. A gép még 2018. július 18-án végzett landolást a Földközi-tengeren hajózó USS IWO JIMA (LHD 7) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetén és ennek segítségével jutott el az Egyesült Államokba. Itt a Harrier időszakos nagyjavítását végezték el a tengerészgyalogság Észak-Karolinában található Cherry Point-i támaszpontján. A hajtómű ki-és a szárnyak leszerelését is magába foglaló időszakos nagyjavítás a beépített rendszerek korszerűbbre cserélését és a szükséges programok lecserélést is magába foglalja. Az újjászületett AV-8B Harrier II Plus a berepülést követően 2018. december 17-én Norfolkból kifutott USS KEARSARGE fedélzetén tette meg az út nagyobb részét, majd az olasz Domenico Iovino-val a pilótafülkéjében átrepült az olasz flotta Grottaglie-i támaszpontjára.

A BAE Systems 225 millió dolláros szerződést kapott 9999 darab APKWS II (Advanced Precision Kill Weapon System) félaktív lézeres irányítókészlet elkészítésére. A 70 milliméteres nem irányított Hydra rakétákhoz való irányítókészletekből ez már a 7. rendelési tétel (az előző 10000 darabot foglalt magába), ami a gyártóhoz érkezett. A mostani megrendelést várhatólag 2020-ra fogják teljesíteni.

Szaúd-Arábia Németország vétójának köszönhetően nem kaphatja meg az előre tervezett időben MBDA Meteor látóhatáron túli légiharc-rakétáit. A Eurofighter Typhoon vadászbombázókhoz beszerzésre kerülő rakéta számos, Németországban gyártott összetevőt tartalmaz a rakétamotor és harci rész vonatkozásában, a Bayern-Chemie és a TDW, az MBDA leányvállalatainak köszönhetően. A 2014-ben megkötött - egyesek szerint 1 milliárd dolláros - üzlet megtorpedózása igen rosszul esik Párizsnak, mivel a jelentős bevételből a franciák is igen szépen részesülnek. Franciaország, akárcsak a Scalp csapásmérő robotrepülőgépek Dassault Rafale vadászbombázókkal együtt Egyiptomba történő eladásakor, most is feltérképezi a lehetőségeket, hogy a német összetevőket milyen hazaival tudná pótolni. További érdekes kérdés, hogy az utóbbi időben tapasztalt német hozzáállás hogyan fogja befolyásolni, már amennyiben befolyásolni fogja, az európai közös hadiipari (SCAF és az MGCS) fejlesztéseket. A hasonló helyzetek elkerülése érdekében egy közös megközelítés kidolgozása látszik a legvalószínűbbnek a fegyverkivitelre vonatkoztatva, a közös projektek tekintetében. Más irányú kihatása is lehet a német nemnek, hiszen a BAE Systems tárgyalásokat folytat 48 darab további Typhoon értékesítéséről Szaúd-Arábiába, amelyik eladás éppen az egyik fő fegyverzet okán hiúsulhat meg.

Bell Helicopter Textron Inc. 240 millió dollárt kapott 12 darab AH-1Z Viper helikopter legyártására. A Zulu Cobra-nak is nevezett harcias forgószárnyasok a közel-keletre fognak kerülni 2022 augusztusának végéig, méghozzá Bahreinben. Fegyverzetüket AGM-114 Hellfire és APKWS II-es félaktív lézeres irányítású rakéták fogják alkotni.

Február 2-án Iránban egy csapásmérő robotrepülőgépet mutattak be. Az 1350 kilométeres hatótávolságú fegyver a Hoveizeh nevet viseli és már elvégeztek vele egy 1200 kilométeres lövészetet is, aminek a végén pontosan csapódott be. A 2015-ben bemutatott Soumar robotrepülőgép (ennek fejlesztési alapja a 2000-es évek elején Ukrajnából beszerzett orosz K-55-ös robotrepülőgép volt) továbbfejlesztésének is tekinthető Hoveizeh-t külső segítség igénybevétele nélkül, helyben alkották meg a beszámolók szerint. A képeken szereplő robotrepülőgép törzsének hátsó része alatt elhelyezett sugárhajtómű hosszabbnak tűnik, mint a Soumar esetében.

Nagyobb mértékűvé szeretné tenni a Pakisztánnak folyatott katonai eladásokat Kína. Mindkét állam számára jövőbeli lehetőség egy Indiával lefolyatott fegyveres konfliktus, így az együttműködésre és a partnerségre meg lehet a stabil alap. A már eddig is számos repülőeszközt, páncélost, valamint hadihajót eladó Kína új terveiben egy újabb hadihajó eladása szerepel. Ez pedig az Ukrajnától félkészen beszerzett, majd hazai kikötőben befejezett Type 001-es osztályú LIAONING repülőgép-hordozó. Persze az eladásra nem holnap fog sor kerülni, hiszen Kína számára is fontos a repülőgép-hordozó, mivel testközelből még nem olyan régen kezdték meg a tapasztalatszerzést az ilyen hajókkal. Mindenesetre a héten napvilágra került kínai flottafejlesztés 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetíti előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal rendelkeznének, és a LIAONING kivonására 2030-2035 körül kerítenének sort. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.  A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne.

Február 1-én átadták az Indiai Légierő számára gyártott első Boeing CH-47F Chinook helikoptert. A most átadott gép tavaly júliusban hajtotta végre első repülését. A tandemrotoros típusból 15 darabot rendelt meg Új-Delhi 2018-ban, további 7 darab opcióval. A CH-47F Chinook törzsének egy részét jelenleg már Indiában gyártják. Teljes egységében márciusban érkezik majd meg az első Chinook Indiába, ahol az ország északi részén lévő bázison fognak települni. Ekkortól India lesz a földgolyó 19. országa, ahol a CH-47-es valamelyik variánsa rendszeresítésre került.

Tárgyalásokat kezdett egymással a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) és az MBDA. A megbeszélések célja a Tejas vadászbombázó fegyverzetéhez kapcsolódik. Új-Delhiben ugyanis szeretnék, ha az európai ASRAAM infravörös önirányítású légiharc-rakéta is bekerülne a légi célok ellenni eszköztárba. A fegyver nem ismeretlen az indiaiak számára, hiszen a Jaguár vadászbombázók arzenáljában már megtalálható. Jó esély nyílik rá, hogy az elterjedés itt ne álljon meg, hiszen az indiaiak szeretnék, ha a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázókon is rendszeresítésre kerülne az ASRAAM. Amennyiben lehet hinni az információknak, hamarosan két Szu-30MKI bevonásával elkezdődhetnek majd az integrációs munkálatok.

Ausztráliában a különleges műveleti egységek légi szállítását végző Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterek lecserélését elkezdték az NHIndustries NH90 típussal. Két európai eredetű forgószárnyas, melyek a kontinensen egységesen az MRH90 Taipan jelzést viselik, már meg is érkezett új állomáshelyére, és a típusváltás 2021. november végéig befejeződik.

Habár egyre inkább elterjed a Lockheed Martin F-35 LIghtning II-es a világban, még számos területen fejlesztésre szorul. Az összes változatot vizsgálva az elmúlt évek hadrafoghatósági mutatója nagyjából 60% körül mozog, a cél 80% lenne, persze meg kell jegyezni, hogy a közelmúlt adatai már majdnem 70%-os eredményt hoznak. A szárazföldi bázisú F-35A beépített GAU-22/A gépágyújának pontossága még nem kielégítő. A rövid távon fel-és leszállni képes F-35B korai gyártású példányainak kirepülhető ideje a sárkányszerkezet tervezett 8000 órája helyett kevesebb mint a fele, egyes adatok szerint csak 2100 óra.  Ezek a szerkezeti áttervezés előtti gépek a nagyfokú kihasználtság miatt várhatólag 2026 körül elérik majd élettartamuk végét.

Ellátóhajóval ütközött össze a TICONDEROGA-osztályú USS LEYTE GULF (CG 55) légvédelmi cirkáló február 5-én a floridai partok közelében. A tengeri készletfeltöltési gyakorlat során került egymáshoz túl közel a USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozó kíséretébe tartozó LEYTE GULF és a USNS ROBERT E. PEARY (T-AKE-5) ellátóhajó. Mindkét egységen kisebb károk keletkeztek, személyi sérülés nem történt, vízbetörésről nem érkezett jelentés.

További hírek is megemlítettek még amerikai hadihajókat érintően a héten. A 8. FREEDOM-osztályú fregatt, a USS BILLINGS (LCS 15) ugyanis a haditengerészet kötelékébe került. Szolgálatba állítására még ebben az évben sor kerül. A trimarán kivitelű INDEPENDENCE-osztályból két további fregatt neve került bejelentésre. Az LCS 36 a texasi Kingsville, míg az LCS 38 a dél-dakotai Pierre városok neveit kapták meg.

Február elsején a General Dynamics Bath-i Hajógyárában építeni kezdték a USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú rombolót. A hajóosztály 70. tagjának névadója az amerikai szenátusban 1979-2015-ben 36 évig szolgált, mint Michigan állam történetének leghosszabb időszakot a kormányzásban részt vevő szenátora. A USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú romboló 2021-ben került majd átadásra a haditengerészet számára.

Nem érkezett viszont jó hír az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikopterét illetőleg. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre a hónapra tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint. További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado GR.1

Boeing AH-64D Apache

English Electric Lightning F.6

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Aermacchi MB-339A MLU

Sikorsky CH-53GA

Dassault Mirage 2000D

Northrop F-5E Tiger II

Fiat G-91Y

Lockheed T-33A Shooting Star

Kaman SH-2F Seasprite

Panavia Tornado GR.4A

Lockheed SR-71A Blackbird

Panavia Tornado IDS

Boeing MV-22B Osprey

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Mil Mi-8PSz

North American F-86L Sabre

Szuhoj Szu-27P1M

Lockheed Martin F-22A Raptor

Légitársasági, kereskedelmi, hatósági és környezetvédelmi partnereinek adott 2018-as teljesítményük elismeréseként díjakat a Budapest Airport.

Tíz nemzet harminc képviselője egyeztetett február 6-án, szerdán a NATO-n belül alakuló, gyorsreagálású légierős csoport létrehozásáról. A fővárosi konferencia házigazdája a Magyar Honvédség volt.

Katar 2019. február 6-án, szerdán hivatalosan is átvehette az első, részükre készült Dassault Rafale vadászbombázót, egy DQ kétüléses változatot. A hivatalos átadó ünnepséget a Dassault Merignac-i üzemében tartották.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, tavasszal nyugdíjba vonul a brit Tornado GR4 flotta. Február 4-én és 5-én pedig nyolc Tornado tért vissza utolsó bevetéséről, mutatjuk a videót.

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoki épületének folyosóján vitrinek sora mutatja be a Tisza-parti város gazdag repülő múltját az építéstől kezdve a sugárhajtású időszak gépeit követő forgószárnyas korszakig.

Elmélyíti kapcsolatát a magyar és a német légierő a védelmi területen; az erről szóló megállapodást február 5-én, kedden írta alá Kilián Nándor dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának légierő haderőnem szemlélője és Ingo Gerhartz altábornagy, a német légierő parancsnoka a fővárosban.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

Az előző rész tartalmából: Az északi hadurak osztoznak a hatalmon – Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) miniszterelnök az I. világháborúba való belépés mellett lobbizik – Li Jüan-hung (Li Yuanhong) elnök eltávolítja a hatalomból – a kialakult helyzetet rendezni meghívott tábornok visszaállítja a monarchiát 11 napra – Kína belép az első világháborúba – Rivális kormány alakul délen, Kantonban – állandósul Kína megosztottsága

Május négyről szóljon az ének (1919-1921)  A városi értelmiség politikai ébredése

A városi értelmiség az évezredes monarchiát megdöntő 1911-es forradalom után sem kapott beleszólást a politikába, ehelyett sajátos mozgalmak szervezésébe kezdett. Ennek hajtóereje az volt, hogy az idegennek tartott mandzsu Csing (Qing)-dinasztia évszázados uralma után nem lehetett tudni, mi is az igazi kínai kultúra, hiszen a hajviselet, az öltözködés, a szokások mind-mind az uralkodó elit által szabályozott volt. Ezért, érveltek, új kultúrát kell létrehozni, olyat, ami gátat vet a korábban Kínát gyengítő hatásoknak, így például a konfucianizmusnak. 

[...] Bővebben!

A városi balos értelmiségiek között egy vidéki parasztgyerek lett a király

Néhány hónappal ezelőtt – tavaly szeptemberben - a Magyar Honvédség Légi Kutató-Mentő Szolgálata a légimentőkkel szoros együttműködésben több olyan mentést is végrehajtott, amellyel balesetet szenvedett túrázón és siklóernyősön segítettek. A kutató-mentő Mi-8-asra azért volt szükség, mert jelenleg csak a honvédség gépei rendelkeznek fedélzeti csörlőberendezéssel és így a leszállás nélküli mentés képességével.

Magyarország területén a Légi Kutató-mentő Szolgálatot megosztva látja el a Szolnokon és Pápán készenlétben álló helikopterek személyzete. Mindkét helyszínen a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalja adja a két helikoptervezetőt és a fedélzeti technikust, helyszínenként kétszer három főt, akik 24/24 órás váltásban vannak kutató-mentő szolgálatban. Ez némileg bonyolítja a szolnokiak életét, hiszen az ország másik felére, Pápára vezényelt személyzetek egy hétre teljesen kiesnek az otthoni feladatokból.

Kutató-mentő Mi-8-as indítása, MH Pápa Bázisrepülőtér

A dunántúli országrészért felelős pápai kutató-mentőknél a szokásosnál sűrűbb volt a szeptember, hiszen három alkalommal kellett olyan mentésre indulniuk, amelynél a fedélzeti csörlőberendezésre volt szükség. Mindhárom esetben a légimentők érkeztek elsőként a helyszínre, stabilizálták a sérültek állapotát és előkészítették őket a helikopteres csörlésre. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy eddig miért nem került sor ilyen együttműködésre, hiszen a hazai hegyekben eddig is történtek turista és siklóernyős balesetek. A kérdésre pontos válasz nincs, a riasztás rendszerében semmi sem változott, bár folyamatban van annak a jogszabálynak a módosítása, ami a légi kutatás-mentést szabályozza. Az első esetben vélhetően a sérült állapota és a baleseti helyszín terepadottságai miatt határoztak a döntéshozók a honvédséggel közösen végrehajtott mentés mellett, és talán annak sikere után a következő két esetnél már magától értetődő volt, hogy a hasonló körülmények miatt ismét a honvédség segítségét kérik.

*

Bakó Szilárd őrnagy közel húsz éve ad kutató-mentő szolgálatot – több éve gépparancsnokként – mégis úgy hozta az élet, hogy a szeptember 17-i volt az első éles riasztása. Helikopterének személyzete Soós Elemér százados, másod-helikoptervezető, Lőrincz Tamás zászlós, fedélzeti technikus, Horváth Róbert és Reinhardt Attila zászlósok, kutató-mentő ejtőernyősök valamint Orbán Ilona zászlós, felcser volt.

- Amikor megkaptuk a riasztást, szóltam a többieknek és mire telefonon megkaptam a szükséges adatokat is, addigra készen állt mindenki. Ugrottunk a mikrobuszba és indultunk a hangárba. Indítás után a torony engedélyezte a gurulást és közölte, hogy egyeztettek a veszprémi Légi Vezetési és Irányítási Központtal (LVIK), felszállhatok és indulhatok a helyszínre. Soós Elemér gurulás közben az EDR rádión szintén egyeztetett az LVIK-kel, ahol megerősítették, hogy mehetünk a helyszínre.

Mi-8-as a pápai gurulón.

Csókakő Mórtól keletre van. Valamikor volt már ott egy siklóernyős baleset és Elemér tervezett oda egy útvonalat, amit betettünk a fedélzeten használt GPS-be, hogy csak a végpontot kelljen áthúzni oda, ahova menni kell. A riasztástól tizenhét perc telt el, amikor felszálltunk. Az már az elején világos volt, hogy csörlésre kell készülnünk. Amikor Pápa légterét elhagytuk és a Nyugat Tájékoztatóval beszéltünk, hallottuk, hogy levegőben van és a helyszínre tart a légimentők helikoptere is. Vele is beszéltünk, egyeztettük a helyzetet. Mi húsz perc alatt értünk a helyszínre, a mentőhelikopter tíz perccel előttünk érkezett meg. A helyszínen volt már egy esetkocsi is, és a mentők a tűzoltókkal közösen megközelítették és ellátták a sérültet. A légimentők elmondták, hogy a sérült állapota stabil, de nem tudják felvenni a helikopterükre. Ezzel megerősítették, hogy valóban csörlésre lesz szükség. A helyszín közelében egy arra alkalmas területen leszálltunk, a kutató-mentő ejtőernyősök magukhoz vették a csőrölhető hordágyat, és a tűzoltók vezetésével egy bozótos területen átvágva a sérülthez mentek. Mi a földön várakoztunk. Vártuk a hívást, hogy mehetünk felvenni őket, közben megbeszéltük, hogy mi legyen a taktika. Mi-8-assal voltunk, a sérült egy déli lejtőn volt és déli szelünk volt. A helikoptertípus miatt a jobb hátszél a legrosszabb összetevő. A déli szél miatt az lett volna jó, hogy a helikopter orra nyugatra néz, de akkor én a bal ülésből előre lefelé a lejtőirányba néztem volna és úgy nagyon nehéz a pozíciót tartani. A másodpilótával és a fedélzeti technikussal megbeszéltük, hogy keleti irányba közelítjük meg a helyszínt és megnézzük, hogy bírja-e a helikopter. Így a hegy az én oldalamon volt, függés közben jobban tudtam tartani a pozíciót.

Így is történt. Az ejtőernyősök szóltak, hogy mehetünk, mi felszálltunk, keleti irányba behelyezkedtünk és felcsőröltük a sérültet. Azután nagyjából száz méterre leszálltunk a légimentők gépe mellé. Megvártuk, amíg a mieink átadják a sérültet és visszaérkeznek, majd felszálltunk és visszatértünk Pápára. Minden nagyon flottul ment. Az Országos Mentőszolgálat 13.52-kor kapta a riasztást, hogy egy siklóernyős lezuhant, minket 13.57-kor riasztottak, tehát nagyon gyorsan eljutottak hozzánk.

*

A szeptember 28-i siklóernyős balesetnél olyan helikoptervezető volt a kutató-mentő Mi-8-as parancsnoka, aki már számos sikeres mentést tudhat maga mögött. Ott volt többek között a kolontári vörösiszap-katasztrófa utáni mentésnél, egy afganisztáni mentésnél, és tavaly, a tiszacsegei kompról végrehajtott mentésnél is. A Dajka Attila őrnagy, gépparancsnok, Sipos Sándor főhadnagy másod-helikoptervezető, Nagy Gábor főtörzsőrmester, fedélzeti technikus alkotta alapszemélyzet a pilisborosjenői helyszín megközelítésekor kapta az információt, hogy fokozott figyelemmel közelítsenek, mert siklóernyősök vannak a térségben, akiket addig sikertelenül próbáltak messzebb küldeni. Végül a Mi-8-as megjelenése oldotta meg a helyzetet, a siklóernyősök odébb helyezkedtek.

Csörlős kutató-mentő helikopter a napnyugta előtti gyengülő fényben.

A mentés nehézségét az időpont adta. A kutató-mentők napnyugta után nem tudnak csörléses feladatot végrehajtani, mert talajlátás híján a sötétben veszélyes lehet az ismeretlen terep. Így ez a mentés egyfajta versenyfutás volt az idővel. A légimentők EC-135-öse a Nagy-Kevély lábánál, Pilisborosjenő szélén szállt le és a mentők gyalog indultak a sérülthez. Az út egy szakaszán egy helyi lakos segítette őket azzal, hogy Unimogján felvitte őket addig, amíg lehetett, de utána gyalog kellett folytatniuk az utat. A bordatöréses sérültet ellátták és várták a honvédségi gépet. A szélirányt figyelembe véve az optimális függési irány a lenyugvó nappal szemben volt, ami a párás levegő miatt gyakorlatilag nulla látástávolságot eredményezett, ezért a helikoptervezetők úgy döntöttek, hogy másképpen függenek.

A sérült olyan helyszínen volt, ahova Kollár László és Korán György főtörzsőrmesterek, kutató-mentő ejtőernyősök nem tudtak volna alpintechnikai módszerrel lecsúszni, ezért a csúszáshoz egy nagyjából száz méterre lévő kisebb tisztást választottak - a helyszínen lévő tűzoltók nem kis örömére, mert Korán főtörzsőrmestert és a felcsert, Ősze Róbert őrmestert egyikük így fogadta: - Öcsém, ti mekkora királyok vagytok!

Amíg az egyik ejtőernyős és a felcser lent dolgoztak, a helikoptervezetők a Mi-8-assal egy olyan helyet kerestek, ahol a sérültet majd átadhatják az Országos Mentőszolgálatnak. A másik ejtőernyős a helikopter fedélzetén maradt, hogy a csörlés során segíteni tudjon a fedélzeti technikusnak. Miután a sérültet rögzítették a hordágyon, az addig távolabb várakozó helikoptert rádión behívták a csörlési ponthoz és a csörlés rendben lezajlott. Ezután a már felderített leszállóhelyen leszálltak, majd várták a mentőket, akik végül mentőautóval szállították el a sérültet. Ezt követően a honvédségi helikopter visszarepült Pápára.

*

Szeptember 30-án, kora délután ismét riasztást kaptak a pápai kutató-mentők. Az alapszemélyzet ugyanaz volt, mint két nappal korábban. A kutató-mentő ejtőernyősök ezúttal Horváth Róbert és Ligeti Zoltán zászlósok voltak, a felcser Orbán Ilona zászlós. Badacsonytomajhoz kellett repülniük egy német turista mentésére, aki túrázás közben megsérült és nyílt lábszártörést szenvedett. A helikoptervezetőknek ismét a domborzat miatt kellett különös figyelemmel eljárni. A sík terepből kiálló tereptárgy, így a hegyoldal körül is turbulens lehet a levegő. Ezt figyelembe véve próbálnak behelyezkedni, mivel a kötélen lógó személy vagy hordágy belenghet, és beleütközhet a tereptárgyakba, ha a helikopter nem függ stabilan. Badacsonynál szerencsére nem volt túl erős a szél, és az iránya is kedvező volt a mentés szempontjából. A nehézséget az jelentette, hogy a helyszín a Badacsony északi oldalán egyfajta természetes kilátó volt: a függőleges hegyoldalból kilógó, fakorláttal szegélyezett sziklapárkány, ami azután ismét egy függőleges falban folytatódott. Ehhez közel kellett függeszkedni, miközben a forgószárny kb. öt méterre volt a fáktól. A másodpilóta feladata volt, hogy jobbról folyamatosan figyelje, hogy a forgószárny vége és a fák között meglegyen a távolság.

A két fotón jól látszik a helyszín és a sérült rögzítésének módja.

A légimentők már a helyszínen voltak és a sérült ellátásán dolgoztak. - Le a kalappal az légimentők előtt! Olyan kis hely volt, hogy az ő helikopterük sem fért oda, de a pilóta ki tudta tenni az egészségügyi személyzetet és leszállt a Badacsony tövébe. Nem semmi, amit csináltak - fogalmazott a Mi-8-as parancsnoka.

A kutató-mentő ejtőernyősök alpintechnikai módszerrel csúsztak le és vitték magukkal az összecsukható hordágyat plusz a beülőket a légimentők felcsörléséhez. Mivel a légimentők a sérültet már ellátták, a katonák dolga az volt, hogy összerakják a csőrölhető hordágyat, a sérültet a másik hordággyal együtt ráemeljék és rögzítsék. A sérülten kívül fel kellett csőrölni a légimentők két emberét is, mert órákig tartott volna, amíg a hegyoldalon, az erdőn és a bozóton át lejutnak a helikopterükhöz. Miután a hordággyal végeztek, ráadták a beülőt a légimentőkre, eligazították őket, megbeszélték a sorrendet és amint elkészültek, rádión visszahívták a Mi-8-ast.

A függési üzemmód nagyon megterhelő, ezért amíg a kutató-mentők a kárhelyszínen dolgoztak, a gép a közelben körözött. A helikoptervezetők a veszprémi műveleti központtal kommunikáltak és keresték a légimentők sárga helikopterét, közben a fedélzeten megbeszélték, hogy mi lesz a csörlési folyamat.

A sérültet a korlát alatt kihozták a sziklapárkány peremére. Ha helyből csőröltek volna, a hordágy a korlátnak ütközhetett volna és a hegyoldal is túl közel volt, ezért biztonságosabb megoldás volt egy kicsit odébb függeni és onnan csőrölni. A Mi-8-ast vezető gépparancsnok a lejtő felől, a baloldalon ült, a hegy a jobb oldalukon volt. A lejtő felöli üres térben nagyon nehéz volt a mozdulatlan függéshez referenciapontot találni. Különösen az egybefüggő lombozat felett, ami a vízhez nagyon hasonló, homogén felület. A pont feletti függést a fedélzeti technikus is segíti, majd végrehajtja a csörlést. Először az egyik ejtőernyőst csőrölték fel, majd a sérültet a hordágyon, aztán a két légimentőt végül a második ejtőernyőst, majd elindultak a földön veszteglő civil mentőhelikopterhez. Az EC-135-ös a kárhelyszínhez legközelebb eső helyen állt, ahol nem fért be mellé a Mi-8-as. A kutató-mentő koordinátorral rádión közölték, hogy egy másik helyet keresnek. A koordinátor továbbította az információt a mentőhelikopter pilótájának, aki ezután felszállt és átrepült arra a helyszínre ahol a két gép biztonságosan elfért. Ott a sérültet átadták a légimentőknek, akik a saját eljárási rendjük szerint vitték tovább. A mentés után a katonai helikopter Veszprém közelében folytatta egy eltűnt személy előző nap megkezdett keresését, majd visszatért Pápára.  

A katonák átadják a sérültet a légimentőknek.

*

A szállítóhelikopterek háromfős alapszemélyzetétől eltérően a kutató-mentő szakszemélyzet – két ejtőernyős és egy felcser - 24/72 órás beosztásban látja el a szolgálatot. Őket mindig a helyiek adják, így a szeptemberi mentéseknél a pápai szakszemélyzet járt el. Az alpintechnikás eljárást földi platformon is gyakorolják, de az nem pótolja a helikopterből történő csúszást. Az erre szóló jogosításukat gépből végrehajtott csúszással háromhavonta frissítik.

Gyakorlás, ezúttal a Mátrában.

- Amikor megkapjuk a riasztást, általában még nem tudjuk, hogy lesz-e csörlés, de minden esetben készülünk rá. Riasztásnál bekötjük a kötelet, és ahogy a gép elkezd gurulni, a csúszó kötelet is akasztjuk. A kötél hatvan méteres. Ötven méterről már csúsztam, akkor beforrósodnak a dolgok – mondja Horváth Róbert zászlós, kutató-mentő ejtőernyős, aki a csókakői és badacsonyi mentésben egyaránt részt vett.  - A lényeg, hogy minél gyorsabban történjenek a dolgok, a lejutás, a csörlés, mert ha felesleges idő megy el, az nem jó. Az alpintechnikás lejutást abban az esetben alkalmazzuk, ha a domborzat vagy a kárhelyszín mérete nem tesz lehetővé a leszállást. Badacsonynál duplán nehezebb volt, mert ahova csúsztunk, ott volt egy nagyobb szakadék is. Először közelebb akartunk menni, de közel voltak a fák. Érkezés előtt tettünk egy kört és döntöttünk, hogy lecsúszunk. A felcsörléskor a légimentők eszközeit – egészségügyi zsákokat, monitort - is magunkra akasztottuk, és felhúztuk magunkkal. Ennél a mentésnél az oda úton kapott információk alapján határoztunk úgy, hogy a felcser maradjon a fedélzeten, és segítsen a fedélzeti technikusnak. Ránk nagyobb szükség volt lent.

Csókakőnél nem nagyon ment volna másként a mentés, mint csörléssel. A lezuhant személyeket potenciális gerincsérültként kezeljük. Ha nem csörlünk, csak úgy lehetett volna lehozni a sérültet, hogy abban nem sok köszönet lett volna a részéről. A gépparancsnok úgy döntött, hogy leteszi a gépet, így itt nem volt alpintechnika, csak mászás egy omlós, köves, meredek hegyoldalon. Amikor megérkeztünk, addigra 5-6 kolléga már tartotta a hordágyat, hogy egyáltalán vízszintes legyen. Csókakő fizikailag, Badacsony technikailag volt nehéz mentés.

Ligeti Zoltán zászlós a badacsonyi mentés kutató-mentő ejtőernyőse volt. Az egyik legfontosabb eszközről, a csőrölhető hordágyról beszélt. 

- Az általunk használt Paraguard Excel hordágyat olyan helyekre tervezték, ahova más nem fér be. Például ipari területekre, nehezen megközelíthető helyekre, és persze helikopteres mentéshez. Vízszintes és függőleges mentést is lehet végezni vele. A tizenhat kilogrammos hordágy összecsukott állapotban egy méter, kinyitva 1,8 méter hosszú és 50 cm széles, teherbírása 135 kilogramm. A sérült rögzítése színkódos hevederekkel történik a mellkasnál, a karoknál, a lábnál. A fejet egy háromszögben lehet rögzíteni és a csörlési protokoll szerint mindig használunk nyaki gerincrögzítőt. A hordágyat a rajta lévő sérülttel egyedül csőröljük fel, mert a csörlő teherbírása 150 kilogramm, és az nem fér bele, hogy valamelyik ejtőernyős a hordággyal jöjjön fel. Emelkedés közben a hordágyat lentről kötéllel biztosítjuk, hogy ne pörögjön be. A fedélzeten azután vagy az egyik, már felcsőrölt ejtőernyős vagy a felcser segít a fedélzeti technikusnak a hordágy beemelésében és fedélzeti mozgatásában.

Így kezdik a lecsúszást a kutató-mentő ejtőernyősök, hátukon az összecsukható hordággyal.

Horváth Róbert zászlós (balra) és Ligeti Zoltán zászlós, kutató-mentő ejtőernyősök a tokjából kivett, de még összecsukott hordággyal.

A Paraguard Excel összeállított állapotban.

A kutató-mentők a sérült rögzítését mutatják be.

Csörlésre készen

*

- A legtöbb tapasztalatot élesben lehet gyűjteni és ez a szolgálatban lévő embereket is motiválja. Hatalmas dolog megmenteni valakit. Ahogyan 2017-ben, a tiszacsegei kompnál is láttuk a megmentett ember szemében – fogalmazott az egyik helikoptervezető. - Riasztáskor dolgozik az adrenalin, a személyzet az előtte álló feladatra koncentrál, aztán amikor tisztázódik a helyzet, fejben is rendeződnek a dolgok, megbeszélik a tennivalókat és az elképzeléseket, hogy hogyan zajlik majd le a mentés. Mindezt a biztonság betartásával, mert lehet olyan a terep, az időjárás, hogy nem lehet helikopterrel menteni, nem lehet stabilan úgy megfüggeni, hogy a csörlést biztonságosan végre lehessen hajtani. Néhány éve a Rám-szakadéknál például nehéz tereppel, heves turbulenciával és sötétedéssel szembesült a személyzet és a gépparancsnok nagyon helyesen úgy döntött, hogy nem erőlteti azt, amit nem lehet.

A szeptemberi mentéseknél szerencsére nem volt gond, és a katasztrófavédelem, a mentők és a légimentők embereivel is példás volt az együttműködés – emelték ki a honvédségi kutató-mentők.

* * *

Fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis / Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj, Gazsó Krisztián, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. december - 2019. januári számában jelent meg.

Németország megkezdi harckocsiinak aktív páncélzattal történő ellátását. Első lépcsőben 17 darab Krauss-Maffei Wegmann Leopard 2-es fogja megkapni a kiválasztott Rafael Advanced Defense Systems Trophy rendszerét. Ezt a rendszert, amit akárcsak a szintén izraeli Iron Fist, valamint a helyi fejlesztésű ADS-t (Rheinmetall) pár évvel ezelőtt már megvizsgálta a Bundeswehr és a szerzett tapasztalatok alapján a Trophy bizonyult ezek közül a legjobbnak. Most az akkori eredmények alapján döntöttek a beszerzendő aktív páncélzat típusáról, azonban még nem tudni, hogy ezt a 328 darab hadrendben tartott Leopard 2-es harckocsikból üzemeltet három alváltozat közül, 2A6, 2A6M és 2A7 melyikre tervezik felszerelni. Az integrációt még ebben az évben elkezdik, így a kiválasztott variáns, akárcsak az alakulat is hamarosan megnevezésre kerülhet. Az integráció és a csapaszolgálatba lépés előtti próbák 2022-ben fejeződnek majd be és a következő évben, vagyis 2023-ban a Trophy által védett német harckocsik csatlakozhatnak a NATO 48 órán belül bevethető VJTF (Very High Readiness Joint Task Force) Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő kötelékébe.

Január 28-tól egy hétre Finnországba költözött egy Dassault Aviation Rafale vadászbombázó. A kétüléses gép nem a jól megérdemelt szabadságát tölti a Lappföld fővárosa, Rovaniemi melletti légibázison, hanem hideg időjárási körülmények közötti próbákat végeznek vele. Leginkább a tartós nulla fok alatt végzett hajtóműindítást, a hajtómű felpörgetésének időtartamát, a gurulási próbákat tervezik elvégezni ezen időszak alatt, de természetesen néhány repülésre is sort fognak keríteni. Éppen ezért a vizsgálati időszak alatt a gépet a szabadban tárolják, nem pedig zárt, pláne fűtött hangárban. A Dassault Aviation közleményében megjegyezte, a Rafale vadászbombázó ezen tesztjei nem kapcsolódnak a Finnország HX jelzésű vadászgéptenderéhez, amelyben a Boeing F/A-18C/D váltótípusát keresik.

A franciákkal ellentétben a svéd Saab ténylegesen a HX tenderre szánt ajánlattal jelentkezett a héten. A tavalyi finn kiválasztást elindító áprilisi ajánlattételi kérelemre természetesen a JAS39 Gripen lett nevezve a Botteni-öböl túloldaláról. A továbbfejlesztett együléses Gripen E és a kétüléses Gripen F egyaránt megtalálható a beszerzésre ajánlott 64 darabos gépmennyiségben. A repülőgépek mellett egy ipari együttműködési lehetőség is megpróbálja a nyertes pozícióba repíteni a skandináv Griffet. Ebben a karbantartási, időszakos javítási és nagyjavítási képességek átadása, helyi megteremtése mellett szerepel egy fejlesztési központ létrehozása is Finnországban. A döntés meghozása 2021-re várható.

Bár a közeli Norvégiában is tél van, kicsit mégis forróbb a levegő, ugyanis a jelenlegi védelmi miniszter, Frank Bakke-Jensen vezetésével vizsgálódás indult az NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése ügyében. A négy európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) által fejlesztett, és gyártott típust még 2001-ben szemelték ki egy tüzetes vizsgálódás eredményeként, azonban a jelenlegi állás szerint teljes körűen bevethető csak 2025-re fog válni, így az örömtüzeket már régen nincs, ami táplálja. A 14 darab gépből 17 évvel később is még csak 9 darab került átadásra és ezek karbantartási igénye igen magas. Az 1,3 milliárd dolláros beszerzés hangulatát még fagyosabbá teszi az a tény, hogy a szükséges alkatrészekkel történő ellátás is hagy némi kívánni valót maga után. A típust évek óta övező parázs viták most újra lángra kaphatnak, hiszen a parlamenti meghallgatások során a többcélú NH90 helikopterekkel kapcsolatosan legalább hét védelmi minisztert és magas rangú katonát kérdeznek majd meg, ugyan miért gondolták úgy, hogy megéri tűzbe tenni ezért a gépért a kezüket.

Ebben a térségben, mint azt a svéd példa megmutatta, nem lehet a tűzzel játszani, ugyanis sokak emlékezetébe beégette magát az a kép, amikor az NHIndustries le, vagy ha úgy tetszik, megégette magát, amikor is az NH90-es késedelme miatt Stockholm egy svédcsavarral az amerikai Sikorsky UH-60M Black Hawk típusát is megrendelte. Az európai gyártó a 2005 helyett csak 2011-ben megérkezett első norvég példány átadásának okán elhárította azokat a feltételezéseket, miszerint nem égne a kezük alatt a munka, hiszen a fejlesztés bizonyult messze bonyolultabbnak, mint azt tervezték. Mindeközben a svédek igencsak acélosan már 2013-ban Afganisztánban repültek pár gépükkel a 15-ből, ezeket egyébként addigra hiánytalanul átvették. A közeli Dániában sem sikerült követni a norvég (el)szabásmintát. Itt is jól sikerült ütni a meleg vasat a sikerkovács Sikorsky-nak, hiszen a Super Lynx Mk.90B forgószárnyasok pótlására a MH-60R Seahawk került beszerzésre, az egyik ellenfél éppenséggel az NH90-es volt, így ez az eladási lehetőség is a hamvába hullt az európai típusnak. Norvégiába mindezek közben viszont azt főzték ki igencsak lassú tűzön, hogy kitartanak az NH90-es mellett, így most ihatják ennek a levét bőséggel, amíg le tudják nyelni. Az ablakba nem éppen kitenni való kimutatás bebizonyította, hogy az olcsóbb húsnak nem mindig hígabb és rosszabb ízű a leve, ugyanis az NH90-es egy repült órája 20500 dollárba kerül, míg a rivális Sikorsky Seahawk estében ez csak 4000 dollár.

Görögország márciustól fogja megkapni Bell OH-58D Kiowa Warrior helikoptereit. A használt amerikai forgószárnyasokból 70 darabot szereznek be, ezek közül csak 37 darab fog továbbra is harci ösvényen járni, másik 24 példány a kiképzésben fog fontos szerepet játszani. A fennmaradó mennyiség pedig alkatrészforrásként került majd hasznosításra.

India továbbra sem tud elszakadni a szegről-végről szovjet/orosz haditechnikáról. Ugyanis hamarosan újabb két beszerzés kaphat majd zöld utat a hírek szerint. Az egyik szerint a 2009 és 2011 között 1,1 milliárd dollár ellenében megérkezett három Iljusin Il-76-os átalakított szállítógépen alapuló Phalcon radargépek mellé további kettőt vásárolnának még meg. A 800 millió dolláros üzlet a pénzügyérek kedvező döntésére vár, bár a legújabb információk szerint ők magasnak tartják a géppárért fizetendő összeget.

A védelmi minisztériumban igencsak serények, hiszen már kérvénnyel fordultak Moszkva irányába azzal is, hogy a légierő gépigényét további 48 darab Szuhoj Szu-30KI előállításával enyhítsék. Ezek a példányok is, akárcsak elődjeik túlnyomó többsége a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) üzemében készülne el. A gyártó a tavalyi évben 40 gép eladásával kilincselt a döntéshozóknál és hogy még inkább elősegítse a számára kedvező döntés megszületését, darabonként 64 millió dolláros áron kínálta az immáron a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép bevetésére is képes portékáját.

Malajzia komolyan érdeklődik a dél-koreai Korea Aerospace Industries (KAI) vállalat FA-50 repülőgépe iránt. Az alaposan felfegyverezhető, már egyre kevésbé kiképzőgépről január elején információt kértek a gyártótól. Malajzia első lépcsőben 12 darabot vásárolna meg a típusból, ami szerintük jól ki tudná egészíteni a BAE Systems Hawk, Boeing F/A-18D Hornet és Szuhoj Szu-30 Flanker gépeket. A továbbiakban még 24 FA-50-et szereznének be, amennyiben a megkeresésükre megfelelő választ kapnak Szöulból. Annyit lehet már tudni, hogy a könnyűsúlyú géppel szembeni elvárás a felszíni és a légi célpontok elleni alkalmazhatóság is.

Kínából származó hivatalos bejelentés szerint a Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megfelelőjének tekinthető J-16-os kétüléses vadászbombázó immáron a teherbírását meg nem haladó kínai csapásmérő fegyverek közül mindegyiket képes bevetni vízfelszíni, vagy szárazföldi célpontok ellen. A 8 tonnás fegyverterhelésű típusról azt is nyilvánosságra hozták, hogy egy szürke színű, a radarhullámokat elnyelő, a radarkeresztmetszetet csökkentő festéket is elkezdtek rajta alkalmazni. Az eddig látott képanyagok alapján megállapítható, hogy a 30 milliméteres gépágyú csővégének környékén még mindig fémszínű az acélburkolat. Ez nem igazán segíti elő a radarok elöli bujkálást.

Amerikai hírszerzői jelentések szerint Kínában igencsak jól haladnak egy elektromágneses ágyú fejlesztésével. Az eszközről 2011-ben érkeztek az első valósnak bizonyult hírek. Ezeket csak megerősítette a 2014-ben elvégzett első próbák híre. A megszerzett tapasztalatok kiértékelésével és felhasználásával a módosított elektromágneses ágyúval 2015 és 2017 között további kísérleteket végeztek el. 2017 decemberében már egy hajóra szerelhető variánsról érkeztek hírek, amelyek arról tudósítottak, hogy a 10 méteres csőhosszal rendelkező, igencsak termetes fegyvert egy hadihajó, méghozzá egy 7000 tonnás vízkiszorítású, 119,5 méter hosszú TYPE 072-osztályú partraszállító orr-részére szerelték fel a tengeri próbák elvégzéséhez a szükséges generátorokat és akkumulátorokat tartalmazó konténerekkel egyetemben.  A tengeri tesztek várhatólag 2023-ra fejeződnek majd be, így ha valamilyen nagyobb probléma ezek során nem merül fel, a kínai elektromágneses ágyú 2025-től megjelenhet az ázsiai ország hadihajóin is, mint akár 160 kilométeres lőtávolsággal rendelkező hadrendbe állított fegyver.

Megérkezett Dél-Koreába a légierő által megrendelt első Airbus A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) repülőgép január 30-án. Az A330 MRTT repülőgépet Dél-Korea 2015 júniusában választotta ki, a Boeing KC-46A Pegasus és Izrael Aerospace Industries (IAI) Boeing 767 MMTT (Multi Mission Tanker Transport) típusokkal szemben. Tankerként az A330 MRTT 111 tonnányi üzemanyagot képes befogadni, ez a mennyiség a KC-46A esetében 96 tonna, míg a másik 767-es leszármazott esetében 91 tonna. Ezzel a mennyiséggel egy A330 MRTT 10 darab F-15K, vagy 20 darab F-16K légi utántöltésére képes egy felszállás alatt. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott gép az utántöltési feladatok mellett 45 tonnáig teherszállítóként, vagy 380 fős személyszállítóként, sőt 130 beteg szállítására és ellátására képes kórházként is funkcionálhat igény szerint, hiszen a tartályokat az eredetileg utasszintként szolgáló tér alatt helyezték el. Szöul 1,26 milliárd dolláros KC-X programjának célja, hogy 2019 végére négy többfeladatú repülőgéppel növelje légierejét. Ez meg is fog valósulni, hiszen a másik három gép átadása erre az évre van ütemezve, egészen pontosan a második áprilisban, a harmadik augusztusban és a negyedik pedig decemberben érkezik meg. A típus bevethetőségével pedig már 2020-ban számol a légierő vezetése. Jelenleg az A330 MRTT gépeket 12 ország rendelte meg 60 darabos mennyiségben, szerdától (2018. január 30.) már 7 ország rendelkezik a típussal, amiből így már 35 darabot adtak át a megrendelőknek.

A Boeing 2,4 milliárd dolláros szerződést kapott 19 darab P-8A Poseidon tengerészeti járőrgép legyártására január 28-án. Ezekből 10 repül majd az Amerikai Haditengerészet állományába, 5 darabot Norvégiának adnak majd át, míg a fennmaradó 4 példány Nagy-Britanniáé lesz. London a 9 megrendelt P-8A-ból az első még idén átveheti, Norvégia esetében erre 2021-ig kell várni

Amerikában a tengerészgyalogosok nagyon elégedettek az új ACV kétéltű harcjárművek lefolytatott eddigi próbák eredményeivel. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előrehaladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. Legutóbb a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Ennek fegyverzeteként (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyút szeretnének látni a bőrnyakúak. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélos teljes sebességű gyártása 2022-ben kezdődik majd el és ennek köszönhetően a megrendelt 704 jármű elkészítése hat év alatt megtörténik.

Maine állam fővárosának nevét fogja viselni a következő LCS-osztályú fregatt. Az LCS 34 az INDEPENDENCE-osztályba fog tartozni, vagyis egy trimarán hajótörzsű hadihajó lesz a USS AUGUSTA, amelyik immáron a hatodik olyan hajó, amelyik ennek a városnak a nevét viseli.

Brazília számára egy igencsak tekintélyes beszerzési csomagot állítottak össze Olaszországban. Ebben szerepel 200 darab Centauro B1-es páncélvadász, valamint két, jelenleg még építés alatt álló FREMM-osztályú fregatt is. A hajók több milliárd dolláros árának fedezetét csak olasz kölcsönnel tudnák biztosítani, hiszen a legutóbbi beszerzési hírek (használt amerikai Bell AH-1W Cobra harci helikopterek) esetében is meg lett említve, a hadi költségvetés jelentős része évekkel ezelőtt elhatározott beszerzésekre (új helikopterek minden haderő részére, Guarani lövészpáncélosok, stb…) lett lekötve, így a kassza üresnek tekinthető. A Centauro B1-es páncélvadászok esetében természetesen kisebb kiadással kell számolni, nagyjából 100 millió dollárról lenne szó. A járművet még 2001-ben bemutatták Brazíliában, így nem ismeretlen típusról van szó.

A déli szomszédot is megkeresték a közelmúltban. Argentína számára ugyanis Dél-Korea ajánlott fel hadihajót. A szolgálatból kivont ULSAN-osztályú, 2300 tonna vízkiszorítású, 103,7 méter hosszú, és 34 csomós sebesség elérésére képes fregatt, amennyiben a dél-amerikai állam igényt tart rá, ingyen és bérmentve átadásra kerülhet. Annyit lehet tudni a hajó állapotáról, hogy nemrégiben került kivonásra és a hajók elleni Harpoon robotrepülőgépeit, valamint a Mistral légvédelmi rakétaindítóit már leszerelték róla. A nem teljes fegyverzettel is még őrhajóként gond nélkül alkalmazható fregatt állapotfelmérését hamarosan egy argentin haditengerészekből álló csoport fogja felmérni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Sea Harrier FA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Etendard IVM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Airbus A400M Atlas

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Gloster Meteor F.8

Douglas TA-4J Skyhawk

Hawker Hunter FGA.9

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Iljusin IL-80VKP

Grumman EA-6B Prowler

Mitsubishi F-2A

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Dassault Rafale C

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

Airbus A400M Atlas

Függetlenül attól, hogy a megszegést illetően kit milyen felelősség terhel, úgy tűnik, tényleg kimúlik a közepes hatótávolságú nukleáris erők felszámolásáról kötött szovjet-amerikai egyezmény (INF), a hidegháború lezárásának talán legfontosabb lépése. Csak remélni lehet, hogy a nagyhatalmi torzsalkodás fokozódása végül nem Európa - benne Magyarország - biztonságának rovására megy. A tömegpusztító fegyverek jelentette közvetlen fenyegetés visszatérte a kontinensre, ami a nukleáris fegyverek állomásoztatásának esetleges kiterjesztéséből következik, aligha lehet az itt élők érdeke.

(A fenti montázs nyilván nem tökéletes, de részei így vagy úgy meglehetősen szoros kapcsolatban vannak az INF-témával. Így a MAKSZ 2007-en fotózott négyes Klub-Sz indító, mely jóformán megegyezik a Patriot Parkban nemrég bemutatott, állítólag szerződéssértő "9M729-indítóval"; a hajófedélzeti indítású 3M14 Kalibr csapásmérő robotrepülőgép, mely a Novator cégnek ugyanabba a családjába tartozik, ami még a 3M10 Granattal vette kezdetét; a "túloldalon" pedig az AEGIS Ashore Mk 41 VLS indítója; a többfunkciós modul Isztambulban fotózott makettje; végül az ebből immár potenciálisan szárazföldről is indítható TLAM csapásmérő robotrepülőgépnek a Smithsonian Air&Space múzeumben elcsípett példánya)

Zord

2019 januárja havazással indult, amelyet azután felváltva követett az olvadás és az újabb havazás. Ennek megfelelően a repülőgépeket fotózva hol hóban, hol sárban topoghattam a dombokon, de a december végi, január eleji spottingtól eltérően, ebben a hónapban verőfényes napsütésben is fotózhattam.

Január 11. Mivel a délelőtt folyamán kék ég és zavartalan napsütés volt, jó ötletnek tűnt egy-két órára kiugrani Ferihegyre és a kargó dombról lencsevégre kapni a 31L pálya induló forgalmát. Sajnos kora délután a természet fokozatosan letekerte a fényerőt, és a kék eget felváltotta a számomra oly ismerős szürke.

 Aeroflot A320-as indul haza, Moszkvába.

Alig nyolc hónapos A320neo a British Airways színeiben. Amíg süt a Nap, a gépek hasát szépen megvilágítja a havas felületről visszaverődő fény.

Az észt lajstromú Airbus hófehér sárkánya alul is tiszta.

A319-es távozik Berlin felé. A fékszárnymozgató mechanizmus áramvonalazó lemezeit is easy-narancssárgára festették.

A KLM 737-esének indulásának idejére behúzódott a felhőzet, jelezve, hogy lassan vége a napsütéses időnek.

Az EI-EVA reggel már fordult egyet Budapest és London között, most Marrakeshbe indul.

A Wizz-gép hasán az orrfutóval felvert szennyeződés húzódik.

Megannyi török Boeing fotó után most egy Airbus 321-est sikerült lefotózni.

Román ATR 42-es, alulnézetből.

Mint a puzzle utolsó darabjai, helyükre kerültek a futómű aknák ajtói és így már egybefüggő a felirat a Qatar Cargo felszálló A330-asának hasán.  

Jött és már ment is. A lengyel légierő Boeing 737-ese nagyon rövid időt töltött Ferihegyen.

Tornyos kép, Emirates 777-essel.

*

Január 18. A helyszín a spotter domb, amelynek csúszós tetejét az olvadás után hó helyett sár borította.

Aeroflot A320-as fékez a 31R pályán.

Szép tiszta easyJet A320-as Gatwickről.

Osztott megoldású winglet és CFM LEAP 1B hajtóművek a lengyel nemzeti légitársaság Boeing 737 Max 8-asán.

Az Eurowings Europa Parkot hirdető "vidám" gépe.

A horvát Trade Air Varsóból érkező Fokker 100-asa minden bizonnyal tankolni szállt le Ferihegyen, majd az olasz csizma orrára, Reggio Calabriába indult tovább.

Ryanair járat indul Máltára, a hajtóművek gázsugarában az Emirates színes festése vibrál.

*

Január 21. A ragyogó napsütésben szinte harapni lehetett a mínusz 9 fokos levegőt. A hétfő délelőtti órákban a gyönyörű idő ellenére meglehetősen magányos hely volt a spotter domb. Ez a remek hely a kargó dombbal ellentétben már kint van a természetben, amit a vadállatok hóban hagyott lábnyoma is jelzett.

A Minszkből érkező reggeli Belavia járat CRJ-200-asának leszállása után forgalmat a 2-es pályáról bonyolították. (Ez a kép még a kargó dombról készült.)

A török Boeing a pálya felett húzódó ködrétegbe süllyed.

Az Air Dolomiti 31R küszöböt átrepülő ERJ-195-ösét körbeöleli a köd.

- Csillog-villog és útra kész – mondták Chuck Yeager X-1-es rakéta-repülőgépére az Igazak című filmben. Ugyanezt mondhatjuk a Qatar A320-asára is.

Hósapkás Bombardier Global 6000-es.

Az Eurowings A319-esét OK-NEM lajstromjellel a cseh nemzeti légitársaság üzemelteti. A gép vezérsíkján is a CSA festésmintája van.

Bonjour! Megérkezett a Joon Párizs-Budapest járatát teljesítő A321-es.

Airbus 318-as a Tarom színeiben.

A YR-ASB a román repülés egyik úttörőjének, az 1872 és 1950 között élt Trajan Vuiának nevét viseli.

Ez a kékek napja. A 31R pályára leszáll a hatszázadik legyártott E-Jet, a LOT Embraer ERJ-175-öse.

Az Eurowings A320-asa a 31R váróponton több gép leszállását várja.

Felhős az ég a pálya felett.

Az Aeroflot 737-ese mellett kavargó hófelhő a várópontról elinduló Eurowings Airbus hajtóműveinek köszönhető.

A Wizz A320-asa mellett ernyedten fityegő szélzsák jelzi, hogy a szélerősség gyakorlatilag nulla.

A319-es, minimál easyJet festéssel.

A hatszázadik E-Jet nem sokat időzött Ferihegyen.

Egy belföldi desztináció mellett aznap több külföldit is teljesített a kék hasú osztrák Dash 8-as.

Néhány járat nem gurult el a 31R pálya végéig, hanem az X-Ray (X) gurulón állt fel a pályára.

A Belavia reggeli CRJ-je a délelőtt folyamán megjárta Belgrádot, hogy azután ismét érintse Budapestet, mielőtt hazarepül Minszkbe.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

[...] Bővebben!

Pu Ji, Kína utolsó császára az évek alatt ötször is megnősült, ám legtöbb felesége élete tragikus sorsot vett. Utódja sosem született. Vajon miért kerülte ennyire a nőket? Valóban homoszexuális volt?

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

Szerbia is erősíti helikopteres képességét, hazánkhoz hasonlatosan. A hír nem új, az a részlet azonban igen, hogy a tavaly év elején négy Mi-17 szállító helikopter és négy Mi-35 harci helikopter megvásárlásáról közzétett információ mára már nem valós. Ugyanis a Mil Mi-17-ből csak három darabot rendelnek meg, viszont a Mi-35-ből többet, hét példányt szereznek be a héten tett bejelentés szerint.

Varsó a júliustól szeptemberig tartandó időszakban kívánja feltérképezni a Mil Mi-24 Hind harci helikopterek korszerűsítési és üzemidő növelési lehetőségeit. Éppen ezért a fent említett időszak alatt számos külföldi gyártót/beszállítót felkeresnek majd az együttműködés lehetőségével. A hírek szerint a 30 darabos, 27 és 37 éves kor közötti flotta számára irányított páncéltörő rakétákat is be szeretnének szerezni, visszaállítva így a típus harckocsik elleni alkalmazhatóságát, ami a szovjet/orosz eredetű fegyverzet elöregedésével megszűnt. A távolabbi jövőt természetesen új harci helikopterek jelentik majd, a Kruk beszerzési programban jelenleg a Boeing AH-64E Apache és a Bell AH-1Z Viper tűnik a valószínűbb befutónak. Az új gépekből 2022-től kezdődően legalább 32 darabot szeretne rendszeresíteni Varsó.

Portugáliában keresik a pilótaképzés jövőbeli magvalósíthatóságának lehetőségét. A Németországtól átvett Alpha Jet gépek 2018-as kivonását követően a pilótaképzésre az USA-béli lehetőséget használják ki, azonban ezt nem tartják hosszú távon elfogadhatónak. Éppen ezért külsős céggel állapodnának meg, erre leginkább esélyes a SkyTech lehet. A bérelt repülési idő Aero Vodochody L-39NG gépeken hamarosan elérhető lesz, ugyanis a SkyTech tíz darabot már megrendelt belőlük. Lisszabonban azonban olyan típust látnának szívesen, amelyik jobban kielégíti a 4. és az 5. generációs típusokra kerülő hajózók képzését. Jelenleg az erre a feladatra leginkább megfelelőnek látott típus a Leonardo M-346 Master bár tény, hogy vannak más alternatívák is a piacon. A portugálok reményei szerint az azonos harci gépeket rendszeresítendő országok akár közös pilótaképzési programban is együttműködhetnének. Első körben Belgium, Hollandia és Norvégia csatlakozását várják a programhoz.

Norvégiában lesz megtalálható öt hónapon keresztül a Német Haditengerészet U36 jelzésű, Type 212-es osztályú tengeralattjárója. Az egység Bergen kikötőjében fog móló mellett állni, amikor nem a nyílt tengeren hajózik majd. A telepítés oka egyrészt a hajóosztály megismerése, hiszen pár éven belül hadrendbe áll majd az első norvég ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egység. Ezekből hat darab fog megépülni, ezek közül kettő kerül német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedik majd az elődökhöz képest. Az öt hónap alatt számos gyakorlatra is sort kerítenek, ezek között lesz nemzetközi is, mégpedig a Joint Warrior, amelyik igazán jó lehetőséget biztosít majd a Type 212-es képességeinek megismerésére.

Franciaországban a Nexter megkezdte egy 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyú próbáit. Az adatgyűjtési szakaszban lévő fegyverfejlesztési program során az új löveget beépítették egy Leclerc harckocsiba is. Ha hinni lehet a mostani információknak, a harckocsi tömege az új fegyverrel is 50 tonna körül mozog. A 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyúval már több mint 200 lövést adtak le, a tervezők elvárásai szerint az új ágyú teljesítményadataiban mintegy 70%-al fogja felülmúlni 120 milliméteres elődjét.

Oroszországban talán már ebben az évben átadásra fognak kerülni a légierő számára az első, immáron sorozatban gyártott MiG-35-ös vadászbombázók. A típusból 2018 augusztusában aláírt szerződés szerint két MiG-35UB-t rendeltek meg, míg ebben az évben négy darab együléses MiG-35Sz kerül megrendelésre. A típus gyártását végző üzem készen áll évi 36 darab gép elkészítésére is, amennyiben nagyobb megrendelés érkezne a típusra. Erre gyaníthatóan még várni kell, hiszen Moszkva terveiben 2020-ra további 14 MiG-35 megrendelésre szerepel, amiket három év alatt vennének át.

Még ebben az évben szeretnék megkezdeni az új orosz lopakodó PAK-DA nehézbombázó prototípusának építését. A Tupoljev tervezte gép tervdokumentációjának átadása a kazanyi repülőgépgyár számára hamarosan befejeződik, ennek köszönhetően az építés az elkövetkező hónapokban kezdődhet. A gép első felszállását 2025-re, 2026-ra várják, míg a sorozatgyártás elindítását 2028-ra, vagy 2029-re tervezik az oroszok.

Egyiptom további Dassault Rafale vadászbombázók beszerzésére készül. A hír eddig nem újdonság, hiszen már fél éve lehet erről hallani, az azonban újdonság, hogy az újabb megrendelés aláírására rövidesen sor kerülhet. Egészen pontosan a  La Tribune értesülése szerint a január 27. és 29. között Egyiptomba látogató  Emmanuel Macron francia elnök vezetett küldöttség jelenlétében kerül majd tisztázásra és véglegesítésre a további 12 darab Rafale EM megvásárlásának részletei. A szerződés véglegesítésére eddig a legközelebbi időpontot is csak az elkövetkező hetekre, vagy hónapokra várta a nemzetközi sajtó.

A térségben egy másik Rafale megrendelő is megemlítésre került a híradásokban. Katarról van szó, ahol az első vadászbombázók megérkezését február 9-ra várják. A típus a dohai bázison fog állomásozni. A 2015-ben megrendelt 36 példányt 2019 és 2022 között adja majd át a Dassault Aviation.

Elefántcsontpart Védelmi Minisztériuma megállapodást írt alá egy C295-ös közepes katonai szállító repülőgép beszerzésére az Airbus-szal. Ezzel az új megrendeléssel Elefántcsontpart a világon a 28., Afrikában pedig az 5. országgá vált, amelyik alkalmazza C295-et. Az Airbus január 21-én bejelentett a megrendeléséből további konkrétumok is napvilágra kerültek. Ezek szerint a gép a szárnyvégfülekkel ellátott C295W variáns lesz, megnövelt teljesítményű hajtóművekkel ellátva, teherszállító változatban legyártva. Az Airbus Defense and Space eddig 91 darab C295-ös közepes katonai szállító repülőgépet értékesített a nagyvilágban, (a CN235-el is számolva ez több mint 160 darab gép) ezekből 17 afrikai országba került. Az Elefántcsontparti Légierő jelenleg két, 33, illetve 34 éves ukrán Antonov An-26-os és egyetlen An-12-es szállítógépet tart hadrendben.

Talán mégsem Pakisztán lesz a kínai J-10C vadászbombázók első külföldi megrendelője, legalábbis a héten megjelent írások szerint. Úgy hírlik a típus iránt érdeklődők közül az utóbbi időben Laosz és Banglades mintha kicsit előrébb tartana a megrendeléshez vezető úton. Tény, mindkét ország szomszédjai az utóbbi években jelentősen korszerűsítették légierejüket is, így a lemaradás, ezen a téren is kezd utcahossznyi lenni. A hamisíthatatlanul hamis biztonságérzetet bebiztosítandó, pár tucatnyi kínai gyártmányú J-10C igazán segíthetne a dolgon, főleg úgy, ha Peking jelentős árengedményt, hitelt, kölcsönt tudna elérhetővé tenni a beszerzéshez. Ezek az eladások - reálisan számolva - számukra a reklámértékben fizetődnének ki leginkább. Kína lassan (fel)őrlő malmára hajtja az is a tiszta vizet, hogy a hasonlóan korszerű vadászbombázók vagy politikai, vagy anyagi ok miatt nem elérhetők a két állam számára.

Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) megkezdte az FA-50 Golden Eagle egy továbbfejlesztett változatának elkészítését. A Block 10-es FA-50-en 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, ugyanis a gépen integrálásra kerül az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nincs szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kell módosítani. A Korea Aerospace Industries szerint a munka legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.

Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.

Előrelépés történt az amerikai LCS-osztályú fregattok esetében is, hiszen eldőlt, felszíni célpontok elleni fegyverként a norvég eredetű NSM (Naval Strike Missile) robotrepülőgépet fogják megkapni. A norvég Kongsberg Defense és Raytheon által készített fegyverek hatótávolsága 200 kilométer körül van, így kellően nagy távolságból nyújt lehetőséget más hajók támadásához. A telepítést 2020-ban fogják megkezdeni a fregattok fedélzetén, melyek feladatait a világpolitika alakulása változtatta meg alaposan. Az aknák felderítését végző rendszerben felmerült problémákat is sikerült kiküszöbölni a legutóbbi teszt során, így végre mód nyílhat a tengeri aknák távolról történő felderítésére és megsemmisítésére a Knifefish robottengeralattjáró és annak rendszerei által.

Washingtonból ebben az évben is kapott megrendelést a Bell Helicopter. Az Amerikai Tengerészgyalogság részére ugyanis további 25 darab AH-1Z Viper harci helikoptert szerez be a Pentagon, egy 439,6 millió dolláros szerződés értelmében. A Zulu Cobra néven is ismert AH-1Z-ből ez volt a 16. rendelési tétel, így a típus gyártása 2022 januárjáig biztosított. A gépek gyártását 60% -ban Fort Worthben, a többit pedig Amarillo-ban végzik. 2018 augusztusában 15. rendelési tétel 29 darab AH-1Z Viper harci helikoptert tartalmazott 510 millió dollár ellenében. Az Amerikai Tengerészgyalogság 2005-ben vette át az első AH-1Z Viper harci helikopterét, a típust 2010-ben nyilvánították bevethetővé.

Meg nem erősített hírek szerint a február 4-én bemutatásra kerülő amerikai haderőt érintő, 2020-as költségvetési tervezetében egy nem várt, de sokak által remélt megrendelés anyagi fedezete is szerepel. A Pentagon 1,2 milliárd dollárért szeretne 12 darab Boeing F-15X vadászgépet vásárolni, ezekkel kiegészítve az 5. generációs harci gépeinek képességét. Az APG-82 AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral, korszerű fedélzeti elektronikával és megnövelt fegyverzet-mennyiséggel rendelkező variánst a hírek szerint a Légi Nemzeti Gárda F-15C gépeinek pótlására vásárolnák meg.

Tavaly év végén Washington több, nemrégiben kivonásra került fegyverzet eladásának lehetőségét ajánlotta fel Brazília számára. Elérhetővé váltak így a dél-amerikai ország számára az M1A1 Abrams harckocsik, az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok, Sikorsky Black Hawk, valamint Bell AH-1W helikopterek, Humvee gépjárművek és M16-os, illetve M4-es gépkarabélyok. Az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok beszerzése életképes ajánlat lehet, hiszen a meghajtásukról gondoskodó GE LM2500-as gázturbinák már ismertek a flottánál, hiszen az INHAÚMA és a BARROSO-osztályú korvettekben is ezek kerültek beépítésre. A két hajóosztály 5 egységéből napjainkra csak 3 maradt szolgálatban, így a feladatok ellátására igencsak nagy szükség lenne új hajókra. A pótlásra szánt TAMANDARÉ-osztály késése okán a nem teljesen felfegyverzett ex-amerikai fregattok is megfelelők lennénk a brazil igényeknek, bár az egyszerre két darab Sea Hawk (SH-16 MB) helikopternek is helyet biztosító hangárt, valamint az alacsony beszerzési költséget jelentősen árnyalja a magasabb üzembentartási összeg. További előnyt jelenthetne az SM-2-es légvédelmi rakéták rendszeresítése a hajókon, ami jelentős légvédelmi képességet eredményezhetne a flottánál.

A tengerészgyalogság az M1A1 Abrams harckocsikat látná szívesen soraiban, hiszen évek óta szeretnék erősíteni páncélos erejüket, de a költségvetés ezt eddig nem tette lehetővé számukra. Az elképzelés szerint 20-30 darab páncélost szereznének be az osztrák eredetű SK105A2S Kürassier páncélvadászok helyett. Az Abrams harckocsik újbóli hadrafoghatóvá tétele példányonként 1,5-1,8 millió dollárba kerülne, de a gázturbinás meghajtásból adódó üzemeltetési és karbantartási költségek igen drágává tehetik a hadrendbe állítást követő időszakot egy dízelmotoros harckocsihoz viszonyítva. A Honeywell AGT-1500C gázturbina alkalmazása erős amerikai függőségbe sodornál az országot, mindamellett a típus nem aratott túl nagy exportsikert (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait és Irak), bár képességei igencsak az élvonalba sorolják az M1-et már évtizedek óta. Tovább ronthatja az Abrams esélyeit, hogy a konkurens Krauss-Maffei Wegmann GmbH már betette lánctalpát az országba, mégpedig a Leopard 1A5BR harckocsi képében. A 260 darabos mennyiségben használtan vásárolt páncélos legfőbb hátránya, hogy a 105 milliméteres L7A3-as lövege a chilei Leopard 2 120, illetve a venezuelai T-72B-k 125 milliméteres lövegéhez képest hátrányban van lőtávolság és páncélátütő hatásosságban egyaránt. A Krauss-Maffei Wegmann pozícióját tovább erősíti az is, hogy Brazíliában létrehoztak egy javítóbázist is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4K Skyhawk

Szuhoj Szu-24M Fencer

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Saab 340 AEW&C Eryeye

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Saab JAS39D Gripen

Lockheed F-104S Starfighter

Dassault Mirage 2000C

Martin B-57G Canberra

Dassault Falcon 20ECM

McDonnell Douglas F/A-18B Hornet

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Vought F-8P Crusader

Kawasaki P-1

Grumman A-6E Intruder

Január közepén még erős, északias szél nehezítette a budaörsi repülőteret használó kisgépes pilóták dolgát, akik néhány nappal később már szinte szélcsendben repülhettek. A megszokott merevszárnyú forgalom mellett néhány helikopter is színesítette a képet, köztük egy olyan típus is, amely ma már nagyon ritkán látható a magyar égen.

Az erős szélben egy Bell 427-es indul a hangár elöl, háttérben a Körépület látható.

Ez a Bell 206 Jet Ranger III a harmadik helikopter, amely HA-FLY lajstrommal repül. Az első egy Long Ranger volt, a második egy NOTAR megoldású MD 600-as.

A kétszemélyes szitakötő, a Schweizer 300-as forgószárnyát és faroklégcsavarját dugattyús motor forgatja.  

A reptér széle felett egy osztrák lajstromú légimentő EC135-ös tart nyugati irányba, vélhetően budaörsi bázisára.

A jellegzetes hang jó előre jelzi, hogy Kamov érkezik.

A HA-HSF a hangár előtt száll le a jégbordás betonra.

A motorok leállítása után az erős szél lengeti a forgószárny lapátokat. A helikoptert nem sokáig hagyták a szabadban, helyet csináltak neki a hangárban.

Koaxiális forgószárny elrendezés, kilenchengeres, léghűtéses csillagmotorok, négypontos futómű, függőleges szélvédők. Mindezek kissé bizarr kinézetet kölcsönöznek a Ka-26-osnak.

Ancsa és Kamov. A mezőgazdasági repülés két ikonja egy képen.

*

A szélcsendes, napsütéses időben órákig gyönyörködhetett a Kamov röptében az, aki január 21-én kilátogatott Budaörsre.

* * *

Fotó: Szórád Tamás