Biztonságpolitika

Megérkezett az első két T-346A az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázisra. Ezek a gépek már nem az itt települő 61. Repülőezred kötelékébe tartoznak majd, bár ez az egység is az M-346 Master-t repüli. Ugyanis Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke a jelenlegi elképzelés szerint 4 darab saját tulajdonú T-346A sugárhajtású kiképzőgéppel fog rendelkezni. Ezek közül az első kettő volt az amelyik leszállt a bázison. Az IFTS évente 80 pilótát képezhet ki 22 M-346 gép használatával és 45 képzett, az olasz légierő kötelékébe tartozó oktató munkájával, hiszen az itt települő 61. Repülőezred gépei (18 darab T-346A) és személyzete is rendelkezésére állnak.

A Navantia spanyol hajógyár, a holland WARLUS-osztályú tengeralattjárók pótlására az S-80 Plus tervezettel indul a megrendelés elnyerésért. A spanyolok esélyeit nagyban növeli, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lenne. Az S-80-as tengeralattjárók létrehozása nem volt egyszerű feladat. A 3000 tonnás egységek hosszúvajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-ra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg.

Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni. A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni.

Egy lépéssel közelebb került az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép ahhoz, hogy a megrendelők tankergépként is használhassák majd a jövőben. A spanyol légierő kísérleti központjával (CLAEX) közösen végrehajtott tesztek során a CHT (Cargo Hold Tanks) üzemanyagot átadó egység segítéségével kilenc repülés alatt, 90 tonna üzemanyagot adtak át spanyol F-18-ok és egy másik A400M prototípus számára. A próbák sorából még hiányzik az éjszakai utántöltés, illetve a sok vásárló által várva várt, helikopterek légi utántölthetőségének bizonyítása is.

Február 15-én járt le az az Egyesült Államok által szabott határidő, ameddig Törökországnak fel kellett volna mondania az Oroszországból beszerezni kívánt Sz-400-as légvédelmi rendszerekről szól szerződést. Mivel Ankara ezt nem tette, veszélybe került az első két Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó márciusi átadása a törökök számára. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Egy új, igaz még fejlesztés alatt álló fegyvert mutatott be a Rafael Advanced Defense Systems az Aero India Air Show-n. A Rocks légi indítású, mozgó vagy statikus földi célok megsemmisítésére szolgáló rakéta egyaránt alkalmazható a földfelszínen, vagy az alatt elhelyezkedő építmények megsemmisítésére. Természetesen az ilyen egymásnak ellentmondó feladatok ellátásához a harci rész cseréje szükséges. A Rocks inerciális/műholdas navigációs rendszere kellően védett a zavarások ellen, valamint szintén védelmét szolgálja a rakétameghajtás biztosította hangnál gyorsabb sebesség. A célmegsemmisítést képfelismerő rendszer alkalmazásával tették még biztosabbá a tervezők, amit a SPICE-ról vettek át, de egyéb rendszerek a Popeye-ből kerültek átemelésre. A fejlesztés befejező szakasza még hátra van, de már több sikeres indítást hajtottak végre F-16I Sufa vadászbombázókról. A jövőben egy ilyen gép 4 darab Rocks rakétát is hordozhat majd, amik segítségével a légvédelem hatókörén kívülről nyílik lehetőség a támadások végrehajtására.

Az Egyesült Arab Emírségek, Calidus vállalata bemutatta új gyalogsági harcjárművét. A 8x8-as kerékképletű WAHASH megalkotását a dél-afrikai ADG Mobility céggel közösen végezték. A WAHASH megalkotásánál több, már gyártásban lévő rendszert alkalmaztak, ezzel csökkentve a fejlesztés költségeit és megpróbálván elkerülni a buktatókat. Az üresen 32 tonnás páncélos hossza 8,5 méter, a járműtest 2,7 méter magas, így kettőt a C-17-es szállító repülőgépen el lehet helyezni. Mozgatásáról egy 720 lóerős Scania DC 13-as motor gondoskodik, a sebességváltó ZF 7 AP 2600 SP típusú. Az úszóképes WAHASH-ból kettő prototípus készült el eddig, első lépésben a fegyverzetet az ukrán eredetű BM-3 Sturm távirányítású torony képezi, de a fejlesztők elmondása szerint a jövőben könnyedén felszerelhető lesz bármilyen egyéb torony is a járműtestre.

Így jelenleg a ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyún, a párhuzamosított PKT 7,62 milliméteres géppuskán kívül még két Barrier irányított rakétával rendelkezik a WAHASH a torony jobb oldalán, míg átellenben egy szintén 30 milliméteres AGS-30-as gránátvető került felszerelésre. A WAHASH 130 kilométer per órás sebesség elérésére képes kiépített úton, míg vízen 10 kilométer per órás sebességgel tud úszni. A páncélos legénysége 3 fő és 8 fő lövész szállítására képes 700 kilométeres távolságra. A közel-keleti éghajlatra tervezett, -30 és +55 Celsius fok közötti hőmérsékleten működőképes WAHASH beltere természetesen légkondicionált, felfüggesztése 50 kilogrammos improvizált aknák robbanása ellen is védelmet nyújt az energiaelnyelő ülésekben lévő katonák számára. Páncélzata a szabvány 155 milliméteres tüzérségi lövedékek repeszeinek áll ellent.

Iránban a haditengerészet átvette a hazai fejlesztésű és gyártású FATEH-osztályú tengeralattjárók első példányát, a névadó FATEH-t (920). A perzsa nyelvben hódítót jelentő FATEH vízkiszorítása majdnem 600 tonna, hossza 48 méter, meghajtásáról dízel-elektromos rendszer gondoskodik. Fegyverzetét, amik lehetnek torpedók, rakéták, vagy aknák, négy 533 milliméteres vetőcsőből bocsáthatja útjára. Nem tudni, hogy a pár éve még 2017 szeptemberére várt átadás mi miatt húzódott eddig, de az tény, a fotókon látható belső tér, az elektrooptikai árboc, valamint a radarhullámok irányának meghatározására szolgáló eszköz magas fejlettségűnek tűnik, így lehetséges, hogy ezek mellett még számos korszerű megoldást rejt a FATEH burkolata és ezek fejlesztése, vagy integrációja játszott közre a késésben.

Szintén az Aero India Air Show-n került bemutatásra a HAL Tejas hazai fejlesztésű, AESA antennával ellátott rádiólokátora. A DRDO alá tartozó Electronics and Radar Establishment (ELRDE) által megalkotott Uttam radarból több példány is megépült már. Ezekből három a földi teszteken van már egy ideje, míg a negyedik példányt egy Tejas orrába építve a levegőben is tesztelik majd hamarosan. Az egy hónap múlva elkezdődő légi próbákba egy második rádiólokátor is fog kapcsolódni. Meg kell jegyezni, hogy a berendezés nem teljesen hazai, a hűtését végző elemek közül több is Ausztráliából került beszerzésre. Ugyanezen a kiállításon volt látható a továbbfejlesztett Mk2-es Tejas makettje is. Az Mk1-es Tejas 13 méteres hosszát és 8,2 méteres fesztávolságát 14,6 méterre, illetve 8,5 méterre növelték meg. A hosszabb törzs több üzemanyag elhelyezését teszi lehetővé a pilótafülke mögött, de a legnagyobb felszállósúly is 17500 kilogrammra növekszik. A súlypont eltolódás és a nagyobb felhajtóerő-termelés okán a gépre közvetlenül a pilótafülke végénél kezdődő kacsa vezérsík került felszerelésre, de a deltaszárny alakját is megváltoztatták a tervezők. A 6,5 tonna fegyverzet hordozására képes Mk2-es meghajtásáról az amerikai General Electric F414-INS6-os kétáramú, utánégetős sugárhajtómű fog gondoskodni. A pilótafülke elé egy képalkotó infravörös kamerát helyeztek el a maketten, de rendelkezni fog közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel is.

A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.

A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.

Több mint három éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, vagy 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétele az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.

A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.

Február 18-án Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában megtartották a Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjárók közül az elsőnek elkészültnek névadó ünnepségét. Az elsőnek megrendelt egység az INVINCIBLE nevet kapta, építését már 2015 júliusa óta végezték, ez 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.

A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A 28 főnyi legénység kiválogatása már megtörtént, ők hamarosan Németországba fognak utazni, hogy egy alapos képzés során megismerkedjenek a tengeralattjáróval. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.

A Korea Aerospace Industries (KAI) elkezdte a következő generációs vadászbombázó első prototípusának gyártását február 14-én. A KF-X projektben összesen 112 intézmény érintett, 16 nemzeti egyetem, 11 kutatóintézet és 85 vállalat veszi ki részét a munkákból. Az első felszállást 2021-re várják a KAI vezetői.

Argentínában megpróbálják újra üzemképessé tenni a 2017 novemberében szerencsétlenül járt TR-1700-as ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjáró testvérhajóját az ARA SANTA CRUZ-t (S 41). Ez a tengeralattjáró már jó ideje nem járt a tenger felszíne alatt, hiszen 2015 első felétől időszakos karbantartásra vár. A legutóbbi felmérés alapján 20 millió dollárért újra hajózható állapotba lehet hozni a SANTA CRUZ-t. Az is napvilágra került, hogy a hajógyáriaknak mintegy 1-1,5 évig kell majd a munkába elmerülni azért, hogy a tengeralattjáró kellő biztonsággal újra kifuthasson.

Múlt hét után újra van miért szóba hozni az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépet. 2019. február 17-én Mauricio Macri argentin elnök kétnapos látogatásra érkezett Indiába, ahol tárgyalásokat folytatott Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a két ország közötti együttműködés lehetőségeiről. A kereskedelem mellett szóba került még számos ágazat is, beleértve a megújuló energiát, a nukleáris energiát, az űrkutatást, a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a bányászatot (lítium, arany és réz), gyógyszergyártást és autóipart. A NETARZENÁL és olvasói szempontjából a védelmi iparról és katonai együttműködésről szóló megbeszélések azok, amik érdekesek. Itt a tisztek csereprogramban történő képzése mellett az indiai fejlesztésű HJT-36 Sitara pótlására került képbe a Pampa III-as. A dél-amerikai típus képességei alapján beférne a nem túl sikeres indiai gép helyére, a PC-7 Mk.II-es és a Hawk Mk.132 közé.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

MiG-29A Fulcrum

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Dassault Mirage F1C

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

CASA C-101EB Aviojet

Canadair NF-5A

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed F-104G Starfighter

MiG-31 Foxhound

Boeing KC-46A Pegasus

Aerospatiale SA-365N3 Dauphin 2

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Eurofighter EF-2000 Typhoon

North American F-100F Super Sabre

NHIndustries NH90TTH

Lockheed F-104C Starfighter

Szuhoj Szu-57

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Dassault Super Mystere B2

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas EA-4F Skyhawk

ShinMaywa US-2

Bell AH-1Z Viper

MiG-21 Fishbed

Convair F-106A Delta Dart

2005 nyarán egy fotózási engedéllyel a birtokunkban ellátogattunk a honvédség tápiószecsői fegyverzettechnikai raktárába. Ott derült ki, hogy az engedélykérelmet máshogy értelmezték, mint ahogy szerettük volna, így a letárolt technikai eszközök fotózására nem volt mód. Mindössze arra kaptunk lehetőséget, hogy a laktanya alakuló terén egyébként nagyon szép állapotban kiállított légvédelmi, rádiótechnikai és páncélos eszközökről készítsünk néhány képet. A látogatásunk óta eltelt közel 14 év alatt sok víz lefolyt a Tápión, nem tudni, hogy a kiállított eszközök jelenleg is ott vannak-e még.

Az Sz-75 Dvina a teljes egészében felszámolt honi légvédelmi csapatokra emlékeztetett.

MiG-21F-13. Az 1981-es számot viselő gép eredetileg 825-ös oldalszámmal repült.

A vontatott csöves légvédelem 85 mm-es KSz-12-es ágyúja.

Ugyancsak vontatott fegyver volt a 37 mm-es AZP-39M légvédelmi gépágyú.

Zil-157-es P-15-ös lokátorral.

A P-18-as felderítő lokátorhoz egy-egy Ural teherautóra telepített antenna- és műszerkabin tartozott. Mindkettő ilyen aggregátor pótkocsit vontatott. Az utánfutón látszik, hogy nem kiállítási darab.

A magyar gyártású D-442 FUG azaz Felderítő Úszó Gépkocsi. 1963 és 1968 között 2300 darabot gyártottak belőle Győrben.

Úszó harckocsi, 76 mm-es ágyúval - ezt jelenti a jármű típusjelzése, a PT-76. A FUG-ok mellett ezt a típust is 1963-tól rendszeresítették és a harckocsiezredek felderítő századai használták.

Egy örök klasszikus, a T-34/85-ös.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A szükség nagy úr: amíg az indiai politikusok a Rafale-üzlet miatt marják egymást és közben egymás után vonnak ki egész repülőszázadokat a hadrendből, az Indiai Légierő keresi a megoldást és talált is – olyan MiG-29-eseket vásárolna az oroszoktól, amelyek még a típus első szériájából kerültek ki és több évtizede le voltak konzerválva.

A profik nyilván a tervezésben hisznek, de szerintem a szpotter legnagyobb fogásaiban a szerencse, ha úgy tetszik a felsőbb hatalmak segítsége játszik leginkább közre. Ez érvényesült ma a LégierőBlogger esetében is, a trentói repülőtéren, ahol a helyi légimentők gyakorlatába csöppent bele.

Számos mentési szcenárióban fontos szerepet játszhatnak a kutyák, de a síterepekkel szabdalt Dolomitokban, melynek lefedése a trentói légi mentők fő feladata, ezek közül is kiemelkedik a lavinák esetleges áldozatainak keresése. Ez a tél is bizonyította, hogy szükség van ilyen speciális képességek fenntartására.

 

Néhány perccel korábbi pillanat, az iskolakör második fordulójában az AW139-es.

Itt már a hosszúfalon az I-NOST, háttérben a Monte Bondone szikláival.

Nem tudom, hogy a 2012-13-ban lehetséges honvédségi váltótípusként is kóstolgatott AgustaWestland (Leonardo) helikopter nekünk bevált volna vagy sem, mindenesetre ritka szép egy jószág. A tavaly óta nem mellesleg NVG-képes egység gépe itt már lassítás közben, a jobb oldalajtó nyitva, a hegyimentő és négylábú segítőtársa készülődik a csörlős leeresztéshez.

Hidegvér. Az életmentő eb a telén keresztül látottak alapján nyugodtan tűrte a forgószárnyas utazást, majd a földet érés "kötélvégi" módszerét is.

Vége a gyakorlásnak. A Nucleo Elicotteri della provinzia autonoma di Trento hangárjának előterében a leszállóhelyére hoovertaxizik az AW139-es, előtte - immár az aszfalton - különleges hámjával "sétáltatja" kétlábú munkatársát a kutya.

A mókustestvériség egyik helyi tagjával nemrégiben már találkoztam a Garda-tónál. Ma ismétcsak a szerencsének köszönhetően a szpotterfogás spektrumát az I-TNLD lajstromú AS350B3 bővítette.

A használatos 36-os irányra fordul a mókus, ebből a szögből különösen jól láthatóak feladatrendszerének speciális kellékei.

A hegyek között nagy hasznát venni az Ecureuil kitűnő nagy magasságú képességeinek.

Zord

A mai csúcstechnológia egyik elengedhetetlen nyersanyaga a ritkaföldfémek gyűjtőfogalom alatt is ismert 17 elem. Kína jelenleg az egyik vezető kitermelője ezen fémeknek, s az utóbbi években számtalan hír felröppent arról, hogy Kína a termelési kvóták változtatásának segítségével nagy hatással van az árakra, illetve egyes iparágak termelési kapacitására. De pontosan mik ezek a fémek, és hogyan használja Kína őket eszközként? Milyen módon befolyásolhatják ezek az USA és Kína közötti, jelenleg épp egy csendes időszakban lévő kereskedelmi versengést?

Ritkaföldfémek oxidjai. Forrás: sg.hu.

A ritkaföldfémek (angolul: rare earth elements – REE) tulajdonképpen nem is annyira ritkák. A lantanoidák csoportjába tartozó 15 elem a lantán (La), cérium (Ce), prazeodímium (Pr), neodímium (Nd), prométium (Pm), szamárium (Sm), európium (Eu), gadolínium (Gd), terbium (Tb), diszprózium (Dy), holmium (Ho), erbium (Er), túlium (Tm), itterbium (Yb), és lutécium (Lu). A legtöbb szakember ezekhez még hozzáteszi a szkadiumot (Sc) és az ittriumot (Y) is. Ez az átlagember számára nem sokat mond, keveset tud ezekről az elemekről és tulajdonságaikról, hiába vesznek körül minket akár mindennapi használati tárgyainkban is. Elnevezésük kicsit félrevezető lehet, mert mindegyik gyakoribb az ezüstnél és kettő még a réznél is (lantán és cérium). De geokémiai tulajdonságaiknál fogva ritkán jelennek meg olyan koncentrációban, ami kitermelésre érdemes. Emellett a legtöbbször együtt fordulnak elő, mivel tulajdonságaik nagyon hasonlóak (kivétel a szkandium), sokszor keverten jelennek meg és tiszta formában nehezen előállíthatóak. 

A legnagyobb készletekkel rendelkező ország sokáig Kína, Oroszország, USA, Ausztrália, és India volt, de kisebb lelőhelyek voltak ismertek Kanadában, Malajziában, Grönlandon, Vietnamban, stb. De ehhez hozzá kell tenni, hogy a lelőhelyek feltárása közel sem tekinthető lezárt folyamatnak, számos területen alig végeztek ilyen felméréseket. Kína 2009-ig viszonylag alacsonyan tartotta az árakat, így más területek, például a kaliforniai Mountain Pass nem tudott ezzel versenyezni, így Kína igen gyorsan csaknem kizárólagos szállítója lett eme nyersanyagoknak.

A ritkaföldfémek sajnos nem helyettesíthetőek, így a szállításuk akadozása komoly zavarokat, vagy akár egyenesen a termelés leállását is okozhatja egyes ágazatokban. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a gépkocsigyártásban, az olajiparban, a magas hőmérsékletnek és oxidációnak ellenálló fémötvözetek előállításában, lézerek, optikai berendezések, adattárolók vagy nagy pontosságú diagnosztikai eljárások során (pl. MRI, PET), mágnes-, üveg- és kerámiagyártásban, akkumulátorokban, világítástechnikában (pl. a LED-ek), illetve a távközlési iparban egyaránt alkalmazzák őket. Ebből látható stratégiai jelentőségük.

Ritkaföldfémek felhasználása. Forrás: massivesci.com.

Mi történik akkor, ha ezek az anyagok szűkösen állnak rendelkezésre? A továbbgyűrűző hatások szinte kimeríthetetlenek, itt most két hatásról ejthetünk szót. Amikor valami létfontosságú hiánya beindítja a takarékoskodást és az innovációt, hogyan lehetne azt saját részről előállítani, illetve helyettesíteni? Az Egyesült Államok például, észlelve saját kiszolgáltatottságát, már 2013-ban felállított egy kutatócsoportot, amelynek feladata a ritkaföldfém-hiány megoldása, különösen az energetika szempontjából (Kalantzakos 77. o.). Ez lenne az első hatás. A második azonban éppen az, amely a hiányból adódó lassulás. Ezen anyagok elengedhetetlenek a megújuló energiaforrások előállításában, például a napelemek gyártásban, vagy a szélturbinák előállításában. Így az innováció hosszútávon meghozza majd hatását, de más területeken visszaveti a fejlődést.

Különösen érdekessé válik a történet, ha megvizsgáljuk, milyen mértékben befolyásolja ez az Egyesült Államok és Kína viszonyát. Mint az köztudott, a két nagyhatalom feszültsége egy fokozott kereskedelmi versenyhez, drámaibb megfogalmazásban „kereskedelmi háborúhoz” vezetett. Az egymásnak feszülő érdekek és az érvényesítésükre felhasznált erők kétségkívül jelentősek, a kivetett vámok összege is számottevő, de pontosabb lehet az alacsony intenzitású konfliktus megnevezést is használni, hogy a távolságot a „háború” és e között szem előtt tudjuk tartani.

Az érvényben lévő, eddig kivetett vámok alapján az Egyesült Államok mintegy 267 milliárd dolláros vámot vetett ki, míg Kína a maga részéről 110 milliárdos értéket szabott meg.

Fontos kiemelni, ez nem csak pénz, hiszen Kína éppen összetett társadalmi, gazdasági változásokon megy keresztül, és ezek a veszteségek homokszemekként jelenhetnek meg a gépezetben. Jelenleg ez az erőpróba egy csendesebb szakaszában van, azonban a felek közötti megállapodás, amit 2018 decemberében kötöttek egy „fegyverszünetről”, március 1-jén le fog járni, és akkor ismét megindulhat a védővámok kivetése, a bonyolult manőverezés. Köztudott, hogy a kereskedelmi kapcsolatok minősége, és az amerikai és kínai gazdaság szoros összefonódása a katonai konfliktus megakadályozásának egyik fő oka. Ha a két ország gazdasága egyre inkább széttartó irányba fejlődik, más erőforrások és piacok felé nyitva csökkenti a riválisától való függést, így az növelheti a katonai konfliktus esélyét is.

A források diverzifikációja ellenére Kína még mindig a világ összetermelésének több mint 90%-át adja. A kereskedelmi vetélkedés végkimenetele egyelőre bizonytalan. Mindkét állam számtalan olyan jelet küld, amely a tárgyalások folytatását jelzi, majd a következő fordulóban azok zátonyra futását sejthetjük. A legutóbbi ilyen csavar Trump bejelentése volt, miszerint mégsem találkozik Xi Jinping-gel a március 1-jei határidő előtt, pedig ezt január 31-én még szorgalmazta. Mi történik a ritkaföldfémek területén? Kína a kitermelt mennyiségből sokat saját használatra tart vissza. Emellett az amerikai kormányzat ezen nyersanyagokra is vámokat vetett ki, ez tovább növeli a beszerzés nehézségeit. Ám a várakozásokkal ellentétben ez  megnehezítette az egyetlen amerikai bánya, a Mountain Pass üzemeltetését, ugyanis a korábban a kitermelt ércet Kínába szállították, hogy ott nyerjék ki belőle a fémeket, de így megnövekedtek a költségeik. A kínai fél ugyanúgy vámokat vethet ki, mint ahogy azt megtette Japánnal 2010-ben. Az ügy érdekessége az volt, hogy a piacok hamar reagáltak és a kínai lépés nem sikerült olyan hatékonyra, mint remélték.

Az új japán lelőhely. Forrás: japan-forward.com.

A kutatás új lelőhelyek után tovább folyik, és a hírek szerint éppen Japán fedezett fel egy hatalmas készletet a csendes-óceáni Minami-Torishima szigetét körülvevő iszapban. Természetesen, ennek kitermelése nagy kihívás lesz, de ha sikerül, nagyban ellensúlyozhatja a kínaiak túlsúlyát ezen a területen. Bárhogy is, de ezen a téren is érdekes éveknek nézünk elébe.

Nyomtatott források:
Sophia Kalantzakos: Kína és a ritkaföldfémek geopolitikája.Budapest: Pallas Athéné Könykiadó, 2018.

 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ahogy a legutóbb ígértem, Kína modernkori történelmével foglalkozó kiegészítő sorozatunk jelentkezik egy új résszel. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor.

A hadurak virágkorának általános bemutatása után érdemes közelebbről megnézni, kik is voltak egy évtizednyi kínai politika fő alakítói, honnan jöttek és milyen életutat jártak be, hogy válhatott belőlük Kína reménybeli következő katonai egyesítője. Nemcsak hátterük, de módszereik és céljaik is nagyon sokfélék voltak. Akadtak köztük kulik, szegényparasztok, banditák, de hivatalnoki vizsgát letett személyek és arisztokraták is. A korszakban működő katonai vezetők sajátosságát jelöli, hogy a japánból átvett csünfe (junfa) szót kezdték használni rájuk, és ez kizárólag rájuk alkalmazott, erősen pejoratív töltetű kifejezéssé vált. 

Az első Pejjang-hadurak – Cseli és Anhuj szülöttje

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai), aki kiérdemelte a „Hadurak Atyja” nevet, a Peking környéki Pejjang (Beiyang) Hadsereg létrehozója és ura, 1912 és 1916 között Kína egyre növekvő hatalmú diktátorává vált. Az ő idején kerültek kinevezésre a hozzá hű tartományi katonai kormányzók (tucsün – dujun), akik egyre nagyobb befolyással bírtak az ország életére. Mikor aztán Jüan elhibázott lépéssel császárrá akarta magát nyilvánítani, nemcsak ellenségei keltek fel ellene, de hadserege is cserben hagyta, így „Kína erős embere” 1916-ban visszakozni kényszerült, majd néhány hét múlva megalázottan halt meg. 

[...] Bővebben!

Ők prédálták fel a Középső Királyságot a '20-as években

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, 2019. február 20-án kezdetét vette az Aero India 2019 szakkiállítás, melynek keretein belül az amerikai Lockheed Martin már be is mutatta új ajánlatát Indiának. Íme az F-21.

2019. február 20-24. között rendezik meg Bangalorban az Aero India 2019 elnevezésű légi és űrtechnológiai szakkiállítást, mely kategóriájában a térség egyik legnagyobbika. A ráhangolódás nem sikerült túl jól, a Surya Kiran bemutatócsapat két gépe ütközött össze.

A kanadai részről kiadott közlemény szerint, megérkezett Kanadába az első két, ex-ausztrál F/A-18A Hornet, melyből 18 példányt szereznek be a kanadai CF-18-as flotta kiegészítésére.

2019. január 21-én népszavazást tartottak a Fülöp-szigetek déli részén található Mindanaón. Az ország második legnagyobb szigetén a referendum tárgya egy jelentős muszlim lakossággal rendelkező terület autonómiája volt. Az itt élő iszlám vallást követő népesség évtizedek óta harcot folytat a többségében katolikusok által lakott Fülöp-szigetektől való elszakadásért.

A konfliktus nagyon hosszú történelmi gyökerekre tekint vissza. A 14. századtól, tehát jóval a spanyol gyarmatosítás kezdete előttől élnek Mindanao szigetén muzulmánok. Az amerikaiak 20. század végi érkezését, majd az önálló Fülöp-szigetek létrejöttét követően azonban megindult a keresztények betelepülése az ország többi részéről Mindanaóra, az itteni termőföldek kihasználása céljából. A folyamat következtében a muszlimok az 1960-as évekre kisebbségbe kerültek a katolikusokhoz képest. A feszültségek fokozatosan nőttek, és 1969-ben fegyveres összecsapások kezdődtek a kormányerők és a felkelők között.

A következő évtizedekben többször is próbálkoztak a felek a konfliktus tárgyalásos rendezésével. A januári népszavazás is ennek a hosszú folyamatnak a részeként került megrendezésre. 2014-ben ugyanis a lázadók és a központi kormány kompromisszumot kötöttek, melynek értelmében előbbiek lemondanak szeparatista elképzeléseikről a nagyobb önállóságért cserébe.

A szavazáson 1,74 millió fő adta le voksát, ami közel 88%-os részvételi arányt jelent. A szavazók túlnyomó többsége, 85%-a az autonómiát választotta. Ez az eredmény lehetővé teszi a békefolyamat további mélyítését, ugyanis a kormány és a szeparatisták egyezségének értelmében 3 év átmeneti időszakot követően a helyi lakosság saját törvényhozást választ majd, amely pedig létrehozza a terület különálló végrehajtási rendszerét. A központi kormányzat irányítása alatt marad azonban a biztonság- és védelempolitika, valamint a külügy és a monetáris rendszer irányítása is.

A terrorizmus Mindanaón

A fegyveres összecsapások a kormány és a felkelők között ugyan már lezárultak, de a terület továbbra sem békés. Az Iszlám Állam és több szélsőséges terrorszervezet is aktív a térségben, és időről időre merényletekkel hívják fel magukra a figyelmet. Január 27-én történt a legfrissebb támadás, amelyben robbantások következtében 27 ember vesztette életét és 70-nél is többen megsérültek. A terrorcselekményre egy katolikus templom közelében került sor Mindanao Sulu nevű provinciájában.

Egy másik esemény, mely szintén jelzi a szélsőséges szervezetek itteni aktvitása által okozott problémát, hogy 2018 decemberében Rodrigo Duterte elnök a 2017 májusa óta fennálló szükségállapot meghosszabbítását kezdeményezte abból a célból, hogy az ilyen helyzetben hatalmat gyakorló katonai vezetés meggátolhassa a terrorista csoportok újraszerveződését. A javaslatot a törvényhozás jóváhagyta.

A szükségállapot kihirdetésére is az Iszlám Állam tevékenysége miatt került sor. 2017 májusában ugyanis a legnagyobb muzulmán többségű városban, Marawiban fegyveres összecsapások törtek ki, amikor katonák le akarták tartóztatni egy, az ISIS-hoz köthető terrorista csoport vezetőjét. A kormányerők és a szélsőségesek közötti harcok 5 hónapig húzódtak; ezalatt 1000-nél is többen vesztették életüket, illetve 300 ezer ember kényszerült lakhelye elhagyására. Az összecsapások tehát nagy humanitárius problémát okoztak, a város újjáépítése várhatóan évekig elhúzódik majd.

Látható tehát, hogy nagy kihívást jelent Mindanao szigetén jelenleg a terrorizmus elleni küzdelem. A szavazás eredményeképpen létrejövő muszlim mindanaói Bangsamoro Autonóm Régió gyakorlati működésének megvalósulása ugyan még bizonytalan, de a széles körű támogatottság mindenképpen pozitív a térség békés jövőjére nézve.

A lerombolt Marawi. Forrás: www. aljazeera.com.

A ferihegyi 31R pályavég közelében álló spotter domb szomszédságában, a facsoport mögött egy másik, kisebb dombot találunk. Általában néptelen, sokkal kevesebben használják, mint a nagyobb dombot és meglepő, de akad, aki nem is tud(ott) róla. A gurulóútra és a pályára laposabb szögben lehet rálátni és olykor a kerítés tetejére telepített pengés drót is belelóg a képbe, de van, akit ez nem zavar. Engem sem, ezért a februári szép időt kihasználva, két egymást követő napon kilátogattam a kisdombra.

A kisdombtól tovább sétálva is akad annyi „hézag” a fák között, hogy egy-egy leszálló gépet lefotózzunk. Például ezt a Ryanair-járatot.

Napi járat Dubajból, egy rövid B777-200-assal.

Egy másik széles törzsű nagyvas a Közel-Keletről: katari A330-as érkezik.

A Wizz Air századik gépe egy barcelonai járatot teljesített.

Földi forgalom.

Az Air Algerie járata Bécs érintésével köti össze Algírt és Budapestet. Ezúttal egy alig hároméves B737NG-vel repültek, de 737-600-asuk is jár Ferihegyre.

A bolgár Cargo Air 24 éves B737-400-as teherszállítója vár az engedélyre.

A Ryanair berlini járata csak egy pillanatra áll meg a váróponton. Mivel kész az azonnali indulásra, az irányító a pályára engedi. Sietnie kell, mert négy mérföldre egy leszálló közelít…

…mégpedig egy „Nagy Polski”, a LOT Varsóból érkező Dreamlinere.

Elegánsan ívelt winglet a török B737-900-as gurulás közben le-fel mozgó szárnyvégén.

Magasan a küszöb felett az International Jet Management Cessna 560XLS Citation Excelje.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma kora reggel történelmet írt a LOT lengyel légitársaság Budapesten: vadonatúj Embraer ERJ-190 típusú repülőgépükkel elindították az első közvetlen Budapest – London City Airport járatot. A gépek heti hat napon, tizenkét alkalommal (reggel-este) közlekednek a magyar főváros és London pénzügyi központja között.

Január 25-én a görög parlament is ratifikálta a görög–macedón névvita lezárására kötött Preszpa-megállapodást (a névvita történelmi előzményeiről és a megállapodáshoz vezető útról itt olvashatnak). Ezzel véget ért a majdnem 30 éve húzódó névvita, a nyugat-balkáni vitatott nevű állam hivatalosan Észak-Macedónia lett, és az egyezmény értelmében megkezdődhet a macedón euroatlanti integráció, melyet eddig a görög fél blokkolt.

Ratifikációs nehézségek mindkét oldalon

Habár a Preszpa-megállapodást 2018. június 17-én kötötte meg Macedónia és Görögország, a névvita lezárásához szükséges volt azt mindkét ország parlamentjének ratifikálni, illetve Macedóniában a szükséges alkotmánymódosítások előtt még népszavazást is tartottak.

A macedón parlament január 11-én szavazta meg az ország átnevezéséhez szükséges négy alkotmánymódosítást; a 120 fős macedón parlamentből 81 képviselő támogatta így szavazatával a névvita lezárását. Ahhoz, hogy hivatalosan is Észak-Macedóniának hívhassák az országot, kétharmados többséget kellett a kormányon lévő Szociáldemokrata Uniónak (SDSM) biztosítani; ellenzéki képviselők támogatását is meg kellett nyerni a kormánykoalíció 71 képviselője mellé. A jobboldali korábbi kormánypárt, a VRMO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) bojkottálta a január 11-i szavazást, így fejezve ki helytelenítő álláspontját a Preszpa-megállapodással kapcsolatban.

A VRMO magatartása nem meglepő, először tavaly nyáron akasztotta meg a névvita lezárásához vezető utat a VRMO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov azzal, hogy nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Másodszorra azonban már nem tudta gyakorolni elnöki vétóját Ivanov, hiszen a Preszpa-egyezményt másodszor is abszolút többséggel szavazta meg a macedón parlament. A VRMO ellenállása ezután a szeptember 30-án, a megállapodásról tartott népszavazáson mutatkozott meg, akkor a szavazástól való távolmaradásra szólították fel a lakosságot, hogy érvénytelen legyen a referendum. Végül valóban, a szükséges 50%-os részvételi arányhoz képest csak a lakosság 37%-a ment el szavazni; ám az egyezményt támogató voksok aránya kiemelkedő, 91% volt. Ekkor Zoran Zaev, az egyezményt megkötő macedón miniszterelnök azt mondta, ha a parlamentben nem tudnak kétharmados többséget biztosítani a szükséges alkotmánymódosításokhoz, új választások kiírását fogja kezdeményezni.

A tavaly szeptemberi népszavazáson a választópolgárok az alábbi kérdésre adhatták le igen/nem voksukat: “Are you in favour of European Union and NATO membership by accepting the agreement between the Republic of Macedonia and the Republic of Greece?”

A kérdést a VRMO manipulatívnak nevezte, és ellenezte, hogy a névvita lezárásáról szóló egyezményt összekötik az ország integrációs törekvéseivel. Az SDSM erre úgy reagált, hogy a Preszpa-egyezmény nélkül Macedónia nem indulhatna el a fejlődést hozó euroatlanti integráció útján.

Az egyezmény életbe lépéséhez szükséges utolsó állomás a görög parlament ratifikációja volt. Nemcsak a heves utcai tüntetések jelezték a még mindig tartó görög ellenérzéseket az egyezményt illetően, de az Alekszisz Cipras, görög miniszterelnök személyéről szóló január 16-i bizalmi szavazás is. A szavazást maga Ciprasz kezdeményezte, miután a baloldali, kormányon lévő Sziriza koalíciós partnere, a jobboldali ANEL párt kilépett a kormányból, kifejezve a névvita rendezésére kötött egyezmény helytelenségét. A 300 fős görög parlamentből végül 151 képviselő szavazott bizalmat Ciprasznak; a Sziriza 145 képviselője mellett a távozó ANEL párt és független képviselők támogatásával. Ciprasz úgy nyilatkozott, hogy a parlament a „stabilitásnak szavazott bizalmat”. Ezt követte a három napig tartó parlamenti vita, melynek végén 153 képviselő szavazott a Preszpa-egyezmény ratifikálása mellett; a macedón névváltoztatásra válaszul így Görögország nem fogja tovább blokkolni Észak-Macedónia euroatlanti integrációját.

Gyors lépések az euroatlanti integráció felé

A névváltoztatásra válaszul a NATO február 6-án már alá is írta Észak-Macedóniával a csatlakozási jegyzőkönyvet. Az eseményre a brüsszeli NATO Központban került sor a Szövetség 29 tagjának állandó képviselői, illetve a macedón külügyminiszter, Nikola Dimitrov jelenlétében. A csatlakozási folyamat következő állomása, hogy a szövetséges tagállamok parlamentjei ratifikálják az aláírt jegyzőkönyvet. Amint ez mind a 29 tagállam nemzeti parlamentjében megtörtént, Észak-Macedónia hivatalosan is a Szövetség 30. tagja lesz.

Görögország és Szlovénia parlamentje elsőként már ratifikálta is a csatlakozási jegyzőkönyvet; a gyors lépéseknek köszönhetően Észak-Macedónia már 2020-ra NATO-tagállam lehet. Elköteleződésük kifejezésére február 12-én NATO zászlót vontak fel Szkopjéban, a kormány épülete előtt.

Dél-koreai források szerint ebben a hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. Yonhap hírügynökség értesülése szerint hamarosan egy dél-koreai küldöttség fog Spanyolországba érkezni a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101-es sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért. Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re fog igényt tartani, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et ad majd át.

A görög kormányzat pénzügyi mozgásterét, mint az elmúlt években már megszokhatták, továbbra is korlátozza a gazdaság teljesítőképessége és adósságok, amelyek még mindig érintik az országot. Néhány nagyobb mérvű beszerzés emellett úgy néz ki, futja még a szerény beszerzésekre is. Ezen a héten hozták nyilvánosságra, hogy négy Lockheed Martin-Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnának meg Washingtontól. Ezek a forgószárnyasok a tengeralattjárók elleni hadviselést folytató hét darab Agusta-Bell AB212 helikoptert váltanák le.

Nemrégiben egy gyakorlat során majdnem teljesen kihasználták a francia CHARLES DE GAULLE (R91) repülőgép-hordozó szállítási kapacitását, már ami a repülőeszközökre vonatkozik. Ugyanis egyidejűleg 30 Dassault Rafale M vadászbombázó mellett még 2 E-2C Hawkeye légtérfelderítő repülőgép és 3 helikopter is a hajón tartózkodott. Ezek közül kettő AS365F Dauphin volt, míg egy NHI NH90 Caiman. A CHARLES DE GAULLE-t eredetileg 40 darab repülőeszköz elhelyezésére tervezték, így a mostani gyakorlat során igencsak megközelítették a maximális gépmennyiséget.

Oroszországban elkezdődtek az állami berepülések az új fejlesztésű radargéppel, a Berijev A-100 Premier-el. Az Iljusin Il-76MD-90A (a tervezési szakaszban Il-476 projekt néven is ismert) katonai tehergépen létrehozott új típus ugyanazt a kétáramú sugárhajtóműveket, a PS-90A-76-ot használja, mint a szállítógép. Ennek 15%-al nagyobb tolóerő, vagy kevesebb fogyasztás és hosszabb levegőben tölthető idő a legfőbb hozadéka az olcsóbb üzemeltetés mellett az eredeti D-30KP-val szemben. A fedélzeti elektronika is jelentősen modernizáláson esett át, elég csak megemlíteni a tömegét, ami 20 tonna körül mozog. Persze a képesség terén is előrelépés tapasztalható, hiszen a némileg nagyobb méretű, a törzs felett elhelyezett radarkupola alatt immáron 3 darab radarantenna található meg.

A 120 fokonként elhelyezett, a moszkvai Vega rádióelektronikai vállalat által tervezett új Vega Premier AESA antennával rendelkező radar 4-5 másodperc alatt tesz meg egy fordulatot, így a gyorsan mozgó célok követése is megbízhatóbbá vált. Légi eszközöket képes 600 kilométerről észlelni, míg a hajók esetében ez a távolság 400 kilométer. A fedélzeti rendszereket már 2016 októbere óta egy légi-és bizonyos földi tesztekre és kísérletekre szolgáló A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) jelölésű gépen nyüstölik. Ezt egy szabvány A-50 Mainstay átalakításával hozták létre, amely az eredeti Il-76-on alapul. Ennek a verziónak is létezik már egy korszerűsített változat, az A-50U, amiből december végén vehette át az orosz légierő az első példányát. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban.

Izrael nagyobb mennyiségű motort vásárolt meg az Egyesült Államokból a Namer nehéz páncélozott szállító harcjárművei számára. 238 millió dollárért 240 darab MT 883-as, 1497 lóerő leadására képes erőforrás, valamint számos alkatrész és diagnosztikai rendszer kerül majd közel-keleti államba. Az eladás vonzataként megjelenő munkában az MTU America, a Rolls Royce Power Systems észak-amerikai leányvállalata lesz a leginkább érdekelt.

Pakisztán jelentős lépést szeretne tenni az Indiával folytatott fegyverkezési versenyben, méghozzá a légierő tekintetében. A legújabb hírek szerint ugyanis a csökkentett észlelhetőségű Shenyang J-31 (FC-31), kínai fejlesztésű és gyártású vadászbombázó beszerzését szeretnék tető alá hozni. A kifőzés elején tartó nagy falat még messze van attól, hogy esetlegesen a torkukon akadjon, hiszen a típus még nem tekinthető kiforrottnak, rendszeresítéséig még van egy kis idő. Mindenesetre a gép eladásnak megvalósulása a Szuhoj Szu-57-es indiai oldalon még talán akkor is meglévő hiányában előnybe hozhatja a pakisztániakat, hiszen a másik szóba jöhető típus, a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es exportja még igencsak korlátozott.

Három év alatt szeretné elvégezni az integrációs munkákat az Amerikai Légierő, így 2021-től felszerelhetnék a tulajdonukban lévő Bell-Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al. Az új fedélzeti lokátor a terepkövető repülés segítése mellett még számos hasznos üzemmóddal rendelkezik, de a legfőbb előnye a most alkalmazott AN/APQ-186-al szemben a fenntarthatóság lesz. Az Amerikai Légierő a különleges erők támogatását végző többi repülőeszközét, vagyis a Boeing MH-47G Chinook és a Sikorsky MH-60M Black Hawk helikopterek mellett a Lockheed Martin MC-130H Combat Talon II-es repülőgépeket is el szeretné látni a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al, az 52 darab CV-22B Osprey konvertiplánon felül.

Jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35 Lightning II-es majdani megrendeléséről folynak tárgyalások napjainkban. A 15. a 16. és a 17. rendelési tételbe összesen 485 darab gép szerepel mindhárom változatban. Az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság együtt 295 repülőgépet vásárolna meg ezekből, a fejlesztésben résztvevő partnerországok számára 143 repülőgépet szállítanának le és az ezen felüli 47 darab repülőgép jelentené a további külföldi értékesítést. Tételesen a 15. 116 F-35A, 29 F-35B és 24 F-35C, vagyis összesen 169 repülőgépet foglalna magába. A 16. tétel 101 F-35A-t, 32 F-35B-t, 24 F-35C-t, tehát 157 darabot jelentene. Picikét lenne ennél nagyobb a 17. tétel, ez ugyanis 159 Lightning II-est tartalmazna, amelyet 98 F-35A, 37 F-35B és 24 F-35C variáns alkotna. A február 1-ig már több mint 360 F-35-öt előállító gyártó szerint a hírben szereplő, 2020. január 1 után gyártósorról lekerülő példányok ára már 80 millió dollár közelében tanyázik majd. Ez jó eséllyel tartható lesz, hiszen a 2019-ben elkészülő 11. rendelési tételbe tartozó példányok darabára 89,2 millió dollár.

Február 7-én az Oklahomában található Tinker légibázis karbantartó hangárjából történő kivontatása során a hangár felső részébe beleakadt az amerikai haditengerészet E-6B Mercury repülőgépének függőleges vezérsíkja. A Boeing 707-es repülőgép bázisán létrehozott repülő harcálláspont és kommunikációs pont 2 millió dollárnál nagyobb mérvű károsodást szenvedett az eset következtében. A fotók alapján az már most megállapítható, hogy a függőleges vezérsík csatlakozási pontja a géptörzsnél szétnyílt. Jelenleg még nem tudni, hogy az úgy ahogy leszakadt függőleges vezérsík javítható lesz-e és hogy ez a gép fog-e még valaha repülni.

Chile szándéknyilatkozatot írt alá kettő darab KAREL DOORMAN-osztályú fregatt megvásárlásáról. Amennyiben az eladás megvalósul a HNLMS VAN AMSTEL (F831) és a HNLMS VAN SPEIJK (F828) nevet viselő egységeket 2024-ben és 2027-ben adják majd át a chilei haditengerészet számára. Itt nem ismeretlenek a 122 méter hosszú, 14,4 méter széles és 4,2 méteres merüléssel rendelkező KAEREL DOORMAN-osztályú fregattok, hiszen kettőt már a 2000-es évek elején szolgálatba állítottak. A 2004-ben eladásra került TJER KIDDES és ABRAHAM VAN DER HULST napjainkban is mint, ALMIRANTE RIVEROS (FF-18) és BLANCO ENCALADA (FF-15) szolgálja dél-amerikai államot.

Brazília első JAS39E Gripen vadászbombázója kezd egyre jobban testet ölteni a Saab svédországi gyárában. A Linköping végzett munka már 2018 közepe óta folyik, így az első felszállásra természetesen még idén sor fog kerülni. Sőt, ez a példány már ez év vége előtt a földgolyó túlsó végén, új hazájában is felbukkan majd. A dél-amerikai országban a 28 darab E, valamint a kétüléses F változatok rendszeresítése 2021 októberétől kezdődhet majd. A kidoboltatott előzetes ütemterv alapján 2022 augusztusában már az első Embraer-nél gyártott együléses átadására kerítenek sort, míg 2023 szeptemberében már az első, szintén itt gyártott F variánst fogják leszállítani a megrendelőnek. A jelenleg megrendelt mennyiség legyártása 2024 szeptemberében fog befejeződni.

Argentínában a tavaly év vége előtt nem sokkal elkészült az első három, immáron sorozatgyártottnak tekinthető Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására hat évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

A tavalyelőtt alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban az elmúlt évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek a típus életében, hiszen több ország is igen élénken érdeklődik iránta. Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Jelenleg a fenti két ország mellett már tárgyalásokat folytatnak Guatemalával, Uruguayal, Dél-Afrikával és Szaúd-Arábiával is. A tavaly átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint, ezek mind argentin tulajdonba kerülnek.

Az exportra irányuló erőfeszítésekről szóló hírek alapján elmondható, Paraguay, Uruguay és Bolívia esetében három, kettő, valamint egy Pampa III-as eladásáról folynak tárgyalások. Guatemala esetében szintén két Pampa repülőgépet szereznének be. Az IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép darabára a friss információk szerint 12 millió dollár körül fog alakulni. Mexikó esetében is folynak tárgyalások, ők azonban a gyártásban vennének részt, alkatrészek beszállítójaként. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még szintén tartanak az egyeztetések, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly előtt még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. A 2017-es év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.

A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet

Agusta Westland Merlin

Lockheed CF-104 Starfighter

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Kawasaki C-2

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado GR.4

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Avro 698 Vulcan B.2

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A330MRTT

Westland Apache AH.1

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

General Dynamics F-111E Aardvark

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3A Viking

Westland Gazelle AH.1

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

A napokban jelentették be, hogy újabb megrendelést kapott az orosz Irkut repülőgépgyár a Szu-30SzM típusra: a vásárló Örményország négy darabot vásárol a modern harci repülőgépből.

2019. február 10-én szállította le a Boeing az első 4 darab CH-47F(I) Chinook nehéz szállító helikoptert Indiának. A helikopterek hajón érkeztek Indiába, Mundrat kikötőbe (Gujarat állam) és itt is fogják őket összeszerelni, majd átrepülni Csandígarh-ba még az év végéig, ahol hivatalosan is az Indiai Légierő állományába kerülnek.

A LOT lengyel légitársaság tovább bővít a magyar piacon: idén szeptember másodikától Embraer E195-ös repülőgéppel visz utasokat Budapestről két újabb európai városba, Brüsszelbe (Zaventem) és Bukarestbe (Otopeni).

Az Emirates és az Airbus megállapodást kötött 40 darab A330-900, valamint 30 darab A350-900 típusú repülőgép rendeléséről. A megállapodás értéke 21,4 milliárd dollár. Egyben döntés született arról is, hogy az Emirates további 14 A380-as gépet vesz át 2021 év végéig.

A napokban közzétett információk szerint Brazília első Gripen E-je már az összeszerelés második fázisába lépett Svédországban. Az előzetes tervek szerint a brazil Gripen E még idén teljesítheti első repülését.

2019. január 26-án adták át hivatalosan is az Airbus Defense and Space részéről a dél-koreai megrendelőnek az első A330MRTT többfeladatú légi utántöltő és szállító repülőgépet a megrendelt négyből.