Biztonságpolitika

1959-ben indult az első hajó a Japánban élő koreai közösség tagjaival Észak-Koreába. 1984-ig megközelítőleg 95 ezer személy hagyta el önkéntesen Japánt, csak néhányuknak sikerült kimenekülnie az országból. A Japánban élő koreai közösség tagjainak ma is élnek olyan rokonaik Észak-Koreában, akik megélhetése azon múlik, hogy mekkora anyagi támogatást képesek biztosítani nekik korábban elhagyott otthonukból. A cikk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Japán visszahonosítási programjának 60. évfordulója alkalmából született.

Japánban az 1900-as évek közepétől beszélhetünk számottevő (kb. 2 milllió fős) koreai kisebbségről. A Japán Birodalom 1945-ös kapitulációját követően a japánban maradt nagyjából 600 ezer fős koreai közösséget zainichi-nek nevezzük. Az 1952-es San Francisco-i békeszerződés megkötésének egyik következménye volt, hogy a zainichi elveszítette japán állampolgárságát, amely Korea megszállásának eredményeként jött létre. A közösség tagjainak nyilatkoznia kellett politikai hovatartozásukról, az északi identitást választók a Chongryon nevű (más elnevezése Chosen Soren), KNDK politikai támogatásával létrejött érdekvédelmi szervezethez tartoztak, míg a dél-koreai nézeteket vallók a Mindanhoz.

Az 50-es évek elején, a koreai háború alatt valósult meg a japán állam legkeményebb fellépése a koreai kisebbség és szövetséges szélsőbaloldali szervezeteikkel szemben, akik számos alkalommal keveredtek a japán kommunisták által szervezett véres tüntetésekbe és zavargásokba. A tömeges letartóztatások következtében az Omura fogvatartási központ túlzsúfolttá vált (ahonnan a japán törvényeket megszegő külföldieket kitoloncolják a szigetországból). 1954-ben Dél-Korea politikai okokból kifolyólag nem fogadta be zainichi tagjait. Emellett a deportálásra váró elítéltek jelentős része az antikommunista Dél-Korea politikájától félve kérelmezte, hogy a KNDK-ba szállítsák őket, amelyet Kim Ir Szen még 1955-ben engedélyezett.

Kép forrása: https://www.ncnk.org/resources/briefing-papers/all-briefing-papers/overview-north-korea-japan-relations

A dél-koreai vezetés hozzáállásával szemben a KNDK igyekezett elérni, hogy a kormányon lévő japán Liberális Demokrata Párt (LDP) engedélyezze koreai munkások és szakemberek ideiglenes áttelepülését Észak-Korea újjáépítése céljából. 1955-ig bezárólag az LDP és a japán vöröskereszt (Japan Red Cross Society – JRC) többször is tárgyalt Kim Ir Szennel, aki végül egy olyan visszahonosítási programba egyezett bele, amely teljes utazási költségét a KNDK fedezi.  A programot 1959 decemberében a kalkuttai szerződés ratifikálta, amely a nemzetközi vöröskereszt (International Committee of the Red Cross in Geneva – ICRC) közreműködésével jött létre.  A kalkuttai szerződés látszólag minden érintett szempontjából előnyös volt. Észak-Korea munkaerőhöz jutott és teret nyert Dél-Koreával szemben a japán belpolitikában. Kim Ir Szen egyúttal az ország nemzetközi elismertségét is növelte, mert egyenrangú félként kötött nemzetközi szerződést a ICRC-vel és Japánnal, amely a hidegháború ellentétes hatalmi blokkjának szuperhatalma, az USA szövetségese volt. A japán vezetés ezzel párhuzamosan megszabadult a zainichi politikai (szélsőbaloldali) és társadalmi fenyegetést jelentő tagjaitól, amelyet akkoriban az összes japán párt támogatott, mert a program csökkentette az Omura fogvatartási központ túlzsúfoltságát is. Emellett a koreai közösség részéről is felmerült az igény a visszatelepülésre a Japánban megtapasztalt szigorú szabályok és nehéz életkörülmények miatt, melyre a Chongryon propagandája erőteljes befolyást gyakorolt. A szervezet ígéretében „földi paradicsomként” állította be a KNDK-t, ahová az Észak-Koreával szimpatizáló zainichi tagjai elmenekülhetnek a diszkrimináció elől vagy például ingyenes felsőoktatáshoz juthatnak. Az áttelepítést az ICRC felügyelte (a résztvevőkkel egy szándéknyilatkozatot írattak alá, hogy önszántukból hagyják el otthonukat), így megközelítőleg 95-93 ezer zainichi (és kb. 6800 japán állampolgár, akik koreaiakkal éltek vegyes házasságban) hagyta el Japánt 1959 és 1984 között, de legfeljebb 200 fő tudott visszatérni a szigetországba Dél-Koreán keresztül.

Felvonulás Japánban a visszahonosítási program során kitelepültek hazatéréséért. Kép forrása: http://www.asahi.com/ajw/articles/AJ201808210034.html

2014 februárjában az ENSZ emberi jogi bizottságának nyilatkozata egyértelműen emberiség elleni bűncselekménynek minősítette Észak-Korea részvételét a visszatelepítési programban (és a japán állampolgárok elrablását). Jelenleg 5 fő perli a phenjani kormányt emberi jogaik megsértésével a tokiói bíróságon, összesen 500 millió jenes kompenzációt követelve. A felperesek a visszahonosítási program keretein belül települtek át Észak-Korába, ahol éheztek, és a szongbun rendszer (amely az észak-koreai társadalmat 50 különböző kategóriába sorolja a rendszerhez fűződő támogatásuk mértéke alapján) az ellenséges osztályhoz tartozóként kezelték őket: vidékre telepítették és termelő közösségekbe kényszerítették vagy bányában dolgoztatták őket. Az egykori zainichi tagjait bebörtönözték vagy koholt vádak alapján kivégezték családtagjaikat. Az áttelepülteknek csak a kétezres években sikerült dezertálni, hátrahagyva hozzátartozóikat, mert a phenjani vezetés megtiltotta számukra az ország elhagyását. 2018 februárjában az egyik dezertőr keresetet nyújtott be a Hágai Emberi Jogi Bírósághoz azzal, hogy a megtévesztésért és emberi jogaik megsértéséért (Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7-es cikke alapján) vonják felelősségre emberiség elleni bűncselekmény miatt Kim Dzsong Un-t, Észak-Korea vezetőjét és Ho Dzsong Man-t, a Chongryon első emberét.

A képeket Jiro Oshima, a visszahonosítási program egyik érintettje készítette, amikor fívéreit látogatta meg Észak-Koreában. Kép forrása: https://www.nytimes.com/2019/02/25/world/asia/korea-japan-diaspora.html

A Chosen Soren, Észak-Koreához köthető koreai érdekvédelmi szervezetnek, ma is nagyjából 75 ezer fős taglétszáma van. Ennek oka főként az általuk biztosított etnikai oktatás és munkalehetőségek hálózata, azonban az indokok között szerepel a visszahonosítási program keretein belül áttelepült családtagok helyzete is. A zainichi érintett tagjaira a Chosen Soren nyomást gyakorolhat Észak-Koreában tartózkodó szeretteiken keresztül (habár koruknál fogva egyre kevesebb az érintett), és többek között a rezsim anyagi és politikai támogatására kötelezheti őket. Az érintettek beszámolói alapján, rendszeresen juttatnak pénzügyi támogatást közvetlenül családtagjaiknak vagy Kínán keresztül megvalósuló személyes látogatások alkalmával olyan luxuscikkeket adnak át (kozmetikumok vagy ruhadarabok), melyket később pénzzé tehetnek, elcserélhetnek vagy megvesztegetésként használhatják fel Észak-Koreában.

A Japán állam részéről szintén fontos szerepet tölt be a Chosen Soren. A két ország közti diplomáciai kapcsolatok teljes hiányában a szervezet szolgál az egyetlen olyan fórumként, amely előremozdíthatja a két ország közti párbeszédet, és az 1970-80-as években elrabolt japán állampolgárok szabadon bocsájtásának ügyét. Emellett a koreai kisebbség életkörülményeit nagyban befolyásolja a szervezet tevékenysége és ellátja képviseletüket (Kim Dzsong Un a szervezethez írt legutóbbi levelében a Mindan, dél-koreai érdekképviseleti szervvel való együttműködést szorgalmazta a Korea-közi kapcsolatok fejlődésének tükrében). A koreai etnikum kultúra és identitás ápolásának egyik fajsúlyos szereplője a szervezet, ezért nem kerül napirendre beszüntetése a japán vezetés részéről, azonban törvénysértő, vagy titkosszolgálati és hírszerzési botrányokba keveredett tagjaival és vezetőivel szemben a japán hatóságok határozottan lépnek fel, átvizsgálások, vízummegtagadás és letartóztatások formájában.

Felhasznált irodalom:

KAZUKI BABA, Repatriation Program, 2011.12.06. Elérhető: https://japansociology.com/2011/12/16/repatriation-program/

DEWAYNE J. CREAMER, The Rise and Fall of Chosen Soren: It’s Effect On Japan’s Relations on the Korean Penninsula, Naval Postgraduate School Monterey, 2003, 24-27. oldal. Elérhető: http://www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a420217.pdf

Tessa MORRIS-SUZUKI, Exodus to North Korea Revisited, 2011.június 23. Forrás: https://ips-dc.org/exodus_to_north_korea_revisited

RYUICHI KITANO, Defectors bid to sue N. Korea for rights abuses in Japanese court, The Asahi Shinbun, 2018. augusztus 21. Elérhető: http://www.asahi.com/ajw/articles/AJ201808210034.html

DAISUKE KIKUCHI, ICC eyed to condemn North’s ’59-’84 repatriation program,The Japantimes, 2018. február 16. Elérhető: https://www.japantimes.co.jp/news/2018/02/16/national/politics-diplomacy/icc-eyed-condemn-norths-59-84-repatriation-program/#.W83dS3szY2w

MOTOKO RICH, Koreans in Japan Embrace the North as the World Shuns It, The New York Times, 2019. február 25. Elérhető: https://www.nytimes.com/2019/02/25/world/asia/korea-japan-diaspora.html

A Budapest Airport 2018-as teljesítménye alapján két rangos kitüntetést is átvehetett a múlt héten Poznanban, a Kelet-Közép Európai repülőtereket és légitársaságokat elismerő CEESAR-díj átadóján.

Szerb és magyar makettezők mutatták be kicsinyített műremekeiket március 23-án és 24-én Szolnokon. A XXIX. Országos Makett Kiállítást és Versenyt az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, a Szolnoki Makettezők Baráti Köre, a Turul Makett Klub Martfű és a kecskeméti Puma Makett Klub szervezte.

A közelmúltban került nyilvánosságra, hogy Olaszország 2018 eleje óta nem fizetett az F-35-ös programért, aminek következtében két gép jelenleg is a Cameriben található összeszerelő üzemben, készen várja az átadást.

A Magyar Honvédség ejtőernyős válogatottja márciusban kezdi a felkészülést az októberi katonai ejtőernyős világbajnokságra. A felkészülést hazai edzőtáborok és külföldi versenyek segítik. Két világbajnokság között félidőben, idézzük fel a tavaly augusztusi versenyt, amelynek rendezési jogát a 138 országot tömörítő, brüsszeli központú Nemzetközi Katonai Sporttanács (Conseil International du Sport Militaire - CISM) Magyarországnak ítélte. A helyszín Szolnok, a szervező pedig az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis volt.

A történet 2016-ban Kubinkában kezdődött, ahol a magyar csapat megnyerte a célba ugrás versenyszámot és aranyéremmel térhetett haza. A kubinkai szereplésről készült útijelentésben megfogalmazódott, hogy ha a magyar csapat olyan eredmény ért el, mint egy világbajnokság első helyezése, akkor megfontolandó lenne, hogy Magyarország is ejtőernyős világbajnokságot rendezzen. Akik látták, hogy hogyan, milyen háttérrel működik egy ilyen verseny, kiálltak amellett, hogy ez nem annyira pénzkérdés, mint inkább presztízskérdés, ráadásul a honvédségnek nagyon sok mindene megvan hozzá.

Szervező bizottság alakult, amelynek elnöke Szabó László dandártábornok, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnokhelyettese, alelnöke Dr. Bali Tamás ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokhelyettese lett. Miután Bali ezredes zöld utat kapott, 2016 szeptemberében elindult egy előkészítési folyamat, amelynek része volt a költségtervezet is. Két opciót dolgoztak ki. Az egyikben a honvédség egyedül rendezte az egészet, a másikban pedig a szlovének bevonásával, akik miután tudomást szereztek arról, hogy a Magyar Honvédség ejtőernyős világbajnokság szervezésére készül, jelentkeztek, hogy két repülőgéppel csatlakoznának. A tervezésnél kijött egy összeg az egyedüli és egy másik összeg a közös rendezésre. Ez felkerült Simicskó István akkori honvédelmi miniszterhez, aki maximálisan támogatta és 2017 januárjában elfogadta a közös szervezés koncepcióját. Ezzel Magyarország a 42. CISM Katonai Ejtőernyős Világbajnokság szervezési jogát megpályázhatta.

A Bundeswehr célba ugrójának lába eléri az érzékelő platformot. Elöl a bíró, a háttérben a csapattársak és többi ejtőernyős figyeli a pillanatot. 

A döntés után elkészült egy dokumentum, hogy a 2018-as világbajnokságot Magyarország kívánja megrendezni. A CISM két évre előre tervez, a következő helyszín a biztos, az azt követő pedig a jelölt. Ezért volt fontos, hogy a 2018-as rendezéshez 2017-ben benyújtsuk a pályázatot, ami Athénban, a CISM éves kongresszusán megtörtént.

Miután a CISM irányító testülete elfogadta a magyar jelentkezést, elkezdődhetett a tervezés. Bali Tamás ezredes és stábja már a következő világbajnokság főszervezőjeként utazhatott ki Németországba, a 41. Katonai Ejtőernyős Világbajnokságra. A világbajnokságokon természetesen mindig ott vannak a CISM ejtőernyős szakágának vezetői. Velük a különböző versenyszámok biztosításának szakmai-technikai részleteiről, feltételeiről folytattak tárgyalásokat a szolnokiak. Tárgyaltak továbbá a maguk területén legjobbnak számító szakemberekkel is, például azzal az osztrák csapattal, amely a célba ugrás pontosságát érzékelő berendezést működtette vagy a stílus és formaugrást értékelő szoftvert kezelő francia szakemberrel. Külön tárgyaltak a koreai jogtulajdonossal, hogy meglegyen a regionális jog, és ez a szoftver online elérhető és használható legyen majd Szolnokon. A németekkel a stílusugrás megfigyeléséhez szükséges speciális kamerákról egyeztek meg, mivel ilyen kamerák nincsenek Magyarországon. A verseny főbírója egy belga szakember, őt is megkeresték és felkérték a következő évi világbajnokság főbírójának. Amint Németországban befejeződött a verseny, a következő szervezőnek, Magyarországnak adták át a CISM zászlaját. Azon a világbajnokságon a magyar csapat harmadik helyet szerzett. Ők bronzéremmel, Bali ezredes és stábja pedig egy kiforrott koncepcióval térhetett haza.

*

A magyarországi verseny fő helyszíneként a szandaszőlősi füves repülőteret jelölték ki, másodlagos helyszínként pedig a helikopter bázist. Azért volt szükség a megosztott helyszínre, mert egy időben három versenyszámot kellett lebonyolítani és ahhoz a szandai légtér nem volt elég nagy. Nézői szempontból a célba ugrás a leglátványosabb, így nem volt kérdés, hogy azt Szandán tartják. Ez az érdeklődőknek is jó volt, hiszen Szolnokról busszal is bárki könnyen kijuthatott és nézelődhetett a kijelölt területről. A stílusugrás - mivel annak a lényegi része fent történik, és a kilátogató nézőknek nem érdekes - mindig a másodlagos helyszínen, a helikopter bázison zajlott, legtöbb esetben a formaugrás is. Többnyire a két helyszínen egyszerre ment a célba ugrás és a stílusugrás, és ha az időjárás miatt a szélre érzékeny célba ugrást le kellett állítani, akkor a formaugrást kint folytatták Szandán.  

Mi-17-es a Szandán kijelölt leszállóhelyen.

A Szandaszőlősről üzemelő Mi-17-est és a két szlovén Pilatus PC-6-ost el kellett különíteni az ugrók földet érési területétől. A meglévő pályát nem használhatták a gépek, mert akkor az ugróknak azon keresztül kell volna járkálniuk. Építeni kellett tehát két új pályát. A szlovének mindössze 400 méter hosszú és 30 méter széles pályát kértek a legendásan jó STOL képességgel bíró PC-6-osoknak. Egy füves pálya megépítése a szakemberek szerint a talaj előkészítése miatt öt év úgy, hogy az évszakok változásával együtt járó hőmérsékletváltozás és a csapadék is segíti az építőket. A szervezőknek minderre természetesen nem volt öt évük csak egy. Végül a két pálya mellett még egy helikopter leszálló is készült.

Szandaszőlősön felépítették és berendezték a versenyhelyszínt is. Kialakítottak egy versenyközpontot azokkal a sátrakkal, amelyekhez a felszálláshoz szólított csapatok érkeztek a felszerelés ellenőrzéséhez, és ahonnan már autóval vitték ki őket a gépekhez. Külön sátrakat állítottak az egyes nemzeteknek, a CISM vezetésnek, a regisztrációnak, a biztosítóknak, és a sajtónak. Kialakították a légiforgalmi irányítás helyét, a hajtogató helyet, a kiállítók területét, a híradó-informatikát, továbbá mobil WC-ket és zuhanyzó konténereket helyeztek el, és parkolókat is kiépítettek. Külön edzősátrakat, snack bárt, mobil tribünt, és egy hatalmas LED-falat állítottak, amelyen a szabadesés felvételei mentek.

Szlovén Pilatus Porter a szandaszőlősi reptéren.

A versenyhelyszín elektromos ellátásához három független hálózat kell saját áramfejlesztővel. Egy, ami a célba ugrási helyszínt működteti, egy a versenyzők sátraihoz telefont, egyebeket tölteni, és egy külön hálózat a versenyközpontnak. Bármennyire is macerás volt, három kört kellett kiépíteni, méghozzá földkábellel. Brazíliában történt ugyanis, hogy a célba ugrásnál az egyik csapat elugrotta magát. Az utánuk következőknek viszont jól sikerült, ezért azok, akik elugrották magukat, elvágták a kábelt, hogy értékelhetetlen legyen a sorozat. (Az érzékelő platformban nem volt áram.) Az újabb körben a jó ugrók is elrontották, így akik elvágták azok bent maradtak. Miután az egész akció kiderült, a csalókat hazaküldték, és azóta csak földkábelek lehetnek – hatvan centiméter mélyre ásva.

A helikopter bázison volt egy megfigyelő sátor a csapatvezetővel és a megfigyelő bíróval, mert ha a csapatvezető elkezd óvni, a megfigyelő bíró ott van, azonnal beavatkozik, és helyben próbálják megoldani a helyzetet. Ha nem sikerül megoldani, akkor interneten beszólnak a bírókhoz, hogy álljanak le, ne értékeljenek tovább. A stílusugróknak, a formaugróknak és a célba ugróknak külön bírói csoportja van, mindegyiket egy-egy főbíró vezeti. Amennyiben az adott csoport főbírójával közösen sem sikerül megoldani a problémát – amire még nem volt példa – akkor a vezető bírónak kell döntenie, aki mindhárom csoportot összefogja.

Mindkét helyszínen egészségügyi biztosításra is szükség volt, amit a helikopter bázison a saját egészségügyi szolgálat adott önállóan, a szandaszőlősi helyszínen pedig az Országos Mentőszolgálattal közösen. Az OMSZ olyan eszközökkel és tapasztalattal rendelkezik, amelyekkel azonnal be tud avatkozni. Van továbbá egy rendelet, ami egyrészt meghatározza, hogy egy adott típusú nemzetközi verseny biztosítására milyen erőket kell bevonni, másrészt, ha a látogatók száma meghaladja az ezer főt, akkor az Országos Mentőszolgálatot mindenképpen be kell vonni. 

A mentőknek és az egészségügyi katonáknak sajnos volt dolguk, amikor a nagy gonddal felépített szandaszőlősi versenyhelyszínt augusztus 14-én reggel egy rendkívül heves zivatar három perc alatt katasztrófa sújtotta helyszínné változtatta. Sátrak szakadtak szét, repültek el, áramellátást biztosító generátorházak fordultak ki a földből betontalapzatukkal együtt. Voltak, akik a sátrakba kapaszkodva igyekeztek azokat a földön tartani, mások csak legyintettek az egészre és filmre vették a vihart, megint mások sokkolva álltak vagy éppen hanyatt-homlok menekültek. Rosszul jártak azok, akik a mobil vécéket választották menedékként, mert a vihar pehelyként borította fel a könnyű fülkéket. A zivatarban elszabadult tárgyak, például a sátorcsövek, három autót törtek össze és tizenkét személyi sérülés is történt.

Nagyüzem az egyik hajtogatóhelyen.

Augusztus 15-én reggel sokan nem hittek a szemüknek: a versenyhelyszín készen állt a folytatásra, mintha mi sem történt volna. Merthogy a show-nak folytatódnia kellett, a résztvevők folytatni akarták azt, amiért a világ minden pontjáról összesereglettek Szolnokon.

*

A résztvevők nevezése három lépcsőben történik. Az előnevezés a verseny előtt kb. fél évvel érkezik a szervezőkhöz. Ebből már látni, hogy egy adott nemzet hány embert küld. Ebben a fázisban több információ még nem kell, ezzel már lehet szervezni a szállást, az étkezést és a szállítást. A következő lépcsőben már meg kell adni a résztvevők nevét és azt, hogy ki milyen versenyszámban indul. A leadott nevek egy nemzetbiztonsági szűrőn mennek át. Ha valaki ezen a szűrőn fennakad, a szervezők ezt jelzik az adott nemzetnek, és az illető otthon marad. A harmadik lépcső már részletes információkat tartalmaz - létszám, érkezési időpont, útlevél kép, stb. - és a meghívólevelek is ennek alapján mennek ki.  

Az európai résztvevők többnyire saját kocsival érkeztek egyenesen Szolnokra, az Európán kívüli nemzetek repülővel Budapestre, ahonnan a szervezők buszos transzfert biztosítottak a számukra. A megnyitó augusztus 10-én volt Szolnok belvárosában, hogy a város lakói is magukénak érezhessék a világbajnokságot. Igazán színes forgatag volt a városban, hiszen 46 országból érkeztek ejtőernyősök, bírók és megfigyelők. Venezuela most jött először külföldre, de a perui vagy brazil katonasportolók se gyakran jönnek Európába. A skandinávok nem igazán aktívak a sportejtőernyőzésben, ahogyan a balkáni országok sem. Akik viszont lelkesek és aktívak, azok a távol-keletiek, a kínaiak és a koreaiak. Az arabok is nagyon szeretik az ejtőernyőzést, Szaúd-Arábiából, Katarból, Ománból, Kuvaitból is jöttek, de Marokkóból is.

Ekkora létszám mellett nem kis feladat volt a szállás és az étkezés kérdése; hatszáz ember elhelyezése és élelmezése számos kérdést vetett fel. Az előírás a katonai elhelyezés (military accomodation), ez viszont nem ugyanazt jelenti mindenkinek. Négy csoportnak kellett megfelelő színvonalú szállást találni: a bíróknak, a delegációvezetőknek, a csapatoknak és a biztosítóknak. A biztosító magyar katonák elhelyezése a laktanyában történt, de ott mást nem lehetett elszállásolni a már említett biztonsági okokból. A bírók és a delegációvezetők a Béketámogató Kiképző Központban kaptak helyet. A különböző igényű csapatok mellett külön igénnyel jelentkeztek az arab országok csapatai. Nekik mindenkiétől eltérő igényeik vannak, ha kell, megvesznek egy hotelt. Ilyen ötlet most is felmerült, de végül sikerült az egyik szolnoki szálloda részleges lezárásával áthidalni ezt a problémát. A város egyébként is sokat segített a szálláskérdés megoldásában.

A résztvevő nemzetek eltérő vallási és kulturális háttere miatt az étkezés kérdése a szállásénál is komolyabb fejtörést okozott. Voltak, akik a tejterméket utasították vissza, mások a marhahús miatt panaszkodtak, megint mások baromfit sem fogyasztottak, ha az asztalon sertéshús is volt. Ott voltak még a vegetáriánusok és a vegánok illetve azok, akik csak halat fogadtak el. A napi háromszori étkezéshez a szervezők a helikopter bázis legénységi étkezdéjét jelölték ki, egyrészt befogadóképessége, másrészt a laktanyakapuhoz való közelsége miatt. A ki- és beszállítás ideje alatt katonai rendészek gondoskodtak arról, hogy a vendégek „ne tévedjenek el” és az étkezésre fókuszáljanak, ne a helikopter bázis egyéb látnivalóira.

*

Az augusztus 11-19. közötti versenynapokon a verseny 9 órakor a célszalagok dobásával kezdődött és este 19 óráig tartott. A célba ugrás során 1100 méterről ugrottak az ötfős csapatok. Tíz sorozat volt a versenyen, a legrosszabb eredményt törölték. Az ugrók egy szenzorokkal ellátott platformra érkeztek centis pontossággal úgy, hogy a cipőjükön lévő kis „sarkantyú” érjen le. Bárhova érkezik, a szenzorok érzékelik, hogy a platform melyik pontján ért le. A platform átmérője 34 cm, tehát a középponttól 17 cm a legnagyobb hiba, annál nagyobb hiba értékelhetetlen. A magyarok 50 ugrásból 21 centi hibát ugrottak.

 Az érzékelő platform és a sarkantyús cipő.

A formaugrásnál négyfős csapat zuhant plusz egy kamerás, 3200 méterről 35 másodpercig. Nyolc sorozatot ugrottak. A rendelkezésre álló 35 másodperc alatt kellett 16 különböző formát (alakzatot) kialakítani, vagyis megfogni egymást az adott formában, aztán elengedni, átrendeződni a másik formába, ismét megfogni és így tovább. A kérdés mindig az, hogy 35 másodperc alatt hányszor fognak. Ugrás előtt megkapták, hogy pl. a harmadik sorban ezt és ezt kell forogni és az erre a célra biztosított hangárban már kezdték is „creeping”-et vagyis kis görgős lapokra hasalva az alakzatváltások gyakorlását. A világbajnok belgák például 8 ugrásból 240 fogást csináltak a világbajnokságon, egyetlen ugrás során a legtöbb 43 volt. Mellettük még a katariak nagyon jók ebben a rengeteg szélcsatornás gyakorlást igénylő versenyszámban.

Svájci formaugrók és kamerásuk a gépelhagyás után.

A kamerásoknál két kamera van, hogy legyen tartalék, ha az egyik elromlik. Itt viszont szigorú a szabályozás, mert akadnak olyan ejtőernyősök, akik – mondjuk úgy – némi csalafintaságtól sem riadnak vissza a siker érdekében. Például: bejelentkezik külföldről egy csapat, hogy egy héttel a verseny előtt gyakorlás jelleggel szeretnének ugrani néhányat. A 16 formás táblázatból van hat változat, azokból húzzák ki, hogy az adott csapatnak éppen mit kell megcsinálni. Ők ezt a hat ugrási kört leugorják. A háttérben ott van a reptér, a versenyzők pörögnek, minden szép és jó. Aztán eljön a versenynap, és ha nem sikerült az ugrás, akkor előveszik a gyakorlóugrás felvételét, amin ugyanaz van a háttérben, mint a versenyen. A gyakorlóugrás kiválóan sikerült, hiszen folyamatosan gyakoroltak, amíg tökéletes lett. Ezért amikor a kamerás földet ér, nem nyúlhat a kamerához. Már várják a földön, ő csak az ernyőjét foghatja meg. Ezután besétálnak a dubbing stationnek nevezett sátorba, a szervezők embere kiveszi a kártyát, beteszi a számítógépbe és interneten beadja a bíróknak.

A formaugró csapattal zuhanó kamerások két kamerával rögzítik az alakzatváltásokat.

A harmadik versenyszám a stílusugrás. Ebben a francia nők és a cseh férfiak nagyon jók. A versenyző 2200 méterről ugrik, és a stabil helyzet felvétele után hat másodperc alatt előre meghatározott figurákat teljesít: 360 fokos fordulat balra, aztán jobbra, bukfenc előre, bukfenc hátra, és a hossztengely körüli fordulat. Egy versenyen öt ilyen sorozatot ugranak. A földről egy speciális kamerával veszik a zuhanást. Az ugrónak a kamera zuhanó oszlopában kell lennie, akkor értékelhető az ugrás. A kamerás szól, hogy 5-4-3-2-1, ugrás és akkor garantáltan a megfelelő helyen lesz az ugró. Precíz repülést is igényel, be kell repülni a kameraoszlopba. A speciális kamerák mérik a fokokat, a fokonkénti hibát tizedmásodpercekkel büntetik. Ilyen kamera nincs Magyarországon, német és cseh kamerát használtak a német kamerakezelők. Egy időben csak az éppen ugró ejtőernyős csapatvezetője ülhet bent abban a sátorban, ahol a kamerafelvételt lehet nyomon követni. A csapatvezető árgus szemekkel figyeli a zuhanást, közben a kép bemegy a bírókhoz is. Ha nem jó a felvétel, a csapatvezető már meg is óvja. Ilyenkor ugratni kell újra akkor is, ha az ugrás egyébként tökéletes volt. A stílusugrást két kamerával vették a helikopter bázison, a kamerától vezetékes interneten érkezett a jel a bírói helyiségbe. A bírók a Vegyes Kiképző Repülőszázad épületében voltak, ahol két külön helyiség volt berendezve a formaugrást és a stílusugrást értékelő bíróknak. Ezek zárt helyiségek voltak, a bírókkal csak interneten keresztül lehetett kommunikálni, senki nem léphetett be.

*

A Bánszki Tamás százados, Hirschler Gábor zászlós, Varga Tamás zászlós, Gál Szabolcs törzsőrmester, Horváth Ferenc őrvezető, Asztalos István önkéntes műveleti tartalékos zászlós alkotta magyar csapat dobogós helyezéssel, bronzéremmel zárta a világbajnokságot. Az a csapat, amely Kubinkában célba ugrásnál 26 cm-es hibával lett az első, most csak 21 cm-es hibát vétett. Jobbat ugrottak, de ez most csak a harmadik helyre volt elég. Ezúttal azok a szlovének nyertek, akiket hazai pályán, Bledben, egy hónappal a világbajnokság előtt olyan szinten megvertek a magyarok, hogy haza akartak menni, Szolnokon pedig ők lettek a világbajnokok. A második helyen a kínaiak végeztek. Több országban, így náluk is van csak az ejtőernyősöknek fenntartott reptér saját gépekkel. Évente 600 ugrást teljesítenek – a mieink 150-180 ugrást – és most jöttek fel elénk.

A világbajnokság végén a magyar szervezők visszaadták a CISM zászlót Dorah Mamby Koita ezredesnek, a szervezet főtitkárának. A 2019-es világbajnokság szervezője a kínai Vuhan lesz, amelynek delegációja ellátogatott a szolnoki világbajnokságra is.

* * *

Fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, CISM-archív

Svédország Vidsel lőterén hajtotta végre az első indítást az MBDA a Brimstone 3-as rakétával, -30 fokos környezeti hőmérséklet mellett. A brit megrendelésre fejlesztett új variáns félaktív lézeres és félaktív radaros kombinált irányítórendszerrel van ellátva, de új a robotpilótája, a rakétamotorja és a harci része is.

Spanyolország 11 AAVP-7A1 Assault Amphibious Vehicle kétéltű páncélozott járművet vásárolt az USA-ból. A 107 millió dolláros költséggel járó beszerzést Washingtonban már jóváhagyták, így a 8 darab páncélozott szállító harcjármű, 2 parancsnoki és 1 műszaki mentő változatú kétéltű járművet átadásuk előtt a BAE Systems amerikai leányvállalata fogja felújítani. Spanyolország jelenleg 19 darab AAV7-es kétéltű partraszálló járművet tart hadrendben.

Tűzoltással bővült a C-27J Spartan teherszállító repülőgépek által ellátható feladatok sora a Leonardo jóvoltából. A gép teherterébe a hátsó rámpán keresztül helyezhető be a Simplex Aerospace által gyártott tűzoltó rendszer, a FAS (Fire Attack System). A telepítést pár fő képes elvégezni 60-90 perc alatt, ami után a gép képes a fő tartályban maximum 10600 liter vizet, illetve a kisegítő 568 literes tartályba habanyagot szállítani és kijuttatni a lángok felett. A FAS nagy előnye, hogy jelentősebb módosítás nélkül alkalmazható lesz a már legyártott C-27J repülőgépeken. A minél hatékonyabb tűzoltás végett hamarosan alkalmazható lesz a Leonardo és az európai SCODEV konzorciummal együttműködésben kifejlesztett megoldása is, ami lehetővé fogja tenni, hogy leszállás nélkül tavak, tengerek, folyók felett maximum 30 méteres magasságban repülve váljék lehetővé a víztartály feltöltése. A mai napig a C-27J 85 példányát már 14 ország (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Szlovákia, Egyesült Államok, Mexikó, Ausztrália, Peru, Kenya, Marokkó, Csád és Zambia) rendelte meg, ezek közül több esetében is jó esély mutatkozhat a FAS légi tűzoltó rendszer beszerzésére.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja majd a becsapódás helyét.

Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.   A Mi-28NM a Mi-28N Night Hunter harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől módosított törzsével, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az N025 radart is. Oroszországban a Védelmi Minisztérium hamarosan szerződést írt alá az első 6, vagy 18 Mi-28NM harci helikopter beszerzéséről.

Moszkvában eldöntötték, újra szolgálatba állítanak két 941-es tervszámú, vagy ahogy többen ismerik TÁJFUN-osztályú tengeralattjárót. A ballisztikus rakéták hordozására és indítására épített, a világ legnagyobb tengeralattjáróinak hossza meghaladja a 170 métert, szélessége a 22 métert, vízkiszorításuk lemerülve a 48000 tonnát. Az óriásokból 6 darabot építettek meg a szovjet időkben, majd ezek közül 3-at a Szovjetunió felbomlását követően szétbontottak, egyet a TK-208 DMITRIJ DONSZKOJ-t úszó tesztplatformként használták rakéták indítására. További két egység a TK-17 ARHANGELSZK és a TK-20 SZEVERSZTAL a legutóbbi időkig bontásra várt, de egy elképzelés szerint modernizálva és újra felfegyverezve visszatérnek az orosz haditengerészet kötelékébe. Az R-39-es ballisztikus rakéták helyett, amelyből egykoron 20 darab fért el egy tengeralattjárón, most messze több csapásmérő robotrepülőgépet helyeznének el rajtuk. Eddig az Onix és a szíriai hadműveletekben használt Kalibr került megemlítésre, hozzátéve, hogy ez utóbbiból hamarosan kifejlesztésre fog kerülni egy megnövelt hatótávolságú változat is. A nagy tengeralattjárókon nagy tér áll rendelkezésre, ennek köszönhetően egységenként legalább 200 darab robotrepülőgép elhelyezésére fog lehetőség nyílni, ami hatalmas csapásmérő erőt jelent majd a jövőben Oroszország számára.

Március 14-én átadták az első katari megrendelésre épített Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikoptert a megrendelőnek. A közel-keleti állam 24 helikopter megvásárlásáról írt alá szerződést 2016-ban, de jelezte szándékát további 24 megvásárlására is.  A szerződés tartalmazza 70 főnyi légi-és 100 főnyi földi személyzet képzését is, valamint a gépek fegyverzetében megtalálható lesz a Hydra rakéták APKWS II-es félaktív lézeres irányítású változata is.  Az első kéttucat AH-64E 2020 májusáig kerül majd leszállításra.

Pakisztán légiereje e hét elején autópályás üzemeltetési gyakorlatot tartott a F-7P és a Mirage repülőgépekkel felszerelt egységek számára. A két igencsak idős típussal a fel-és leszállás mellett az üzemanyag feltöltést is gyakorolták nem repülőtéri körülmények között.

Tajvani lapértesülések szerint Washingtonban három hónapon belül be fogják jelenteni, hogy jelentős mennyiségű harckocsi eladása fog megvalósulni a szigetország irányába. A jól értesültek szerint egészen pontosan 108 darab M1A2X-et fognak értékesíteni Tajpej számára, ami nem más, mint az M1A2C Abrams kissé módosított variánsa. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki.  Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.

Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhatna a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab áll szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.

A szigetországban 2 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoznak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveznek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól venné kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, három évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.

Japánban szeretnék alaposan megnövelni az ASM-3 hajók elleni rakéták hatótávolságát. A torlósugárhajtóműves fegyvert a Mitsubishi Heavy Industries mintegy 367 millió dollár elköltése árán 2003-tól kezdődően fejlesztett ki az ASM-1 és az ASM-2 rakéták pótlására és a 2017 végén befejeződő fejlesztést követően a sorozatgyártása 2018-ban el is indult. Az ASM-3 indítóplatformja a szintén hazai fejlesztésű F-2-es vadászbombázó. A 900 kilogrammos fegyver hossza 5,25 méter, hatótávolsága 150-200 kilométer, legnagyobb sebessége Mach 3.  Az új verzió esetében szeretnék elérni a 400 kilométeres hatótávolságot és azt, hogy az F-2-es után szolgálatba lépő vadászbombázóról is alkalmazható legyen a jövőben.

További 3 évvel meghosszabbodott a Boeing Super Hornet gyártósorának élete, hiszen március 20-án további megrendelés érkezett a típusra. Az amerikai haditengerészet ugyanis 78 gépet rendelt meg. A 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F immáron az első Block III-as konfigurációban elkészülő gépek lesznek, vagyis hatótávolságukat a törzs felső részére illeszkedő póttartályokkal növelik meg. Pilótafülkéjük műszerfalán a fő információforrás egyetlen egy, ám igencsak nagyméretű képernyő lesz. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelik. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni, azonban a mennyiség még növekedhet is, hiszen minden évben hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel benne opcióként. Az első Block III-as Super Hornet-eket 2020-ban szállítják majd le az amerikai haditengerészetnek, míg az utolsók 2024-ben kerülnek átadásra. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet a régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F-ek átalakítása is Block III-á.

További az amerikai haditengerészetet és a 2020-as költségvetési évet érintő hír, hogy ebben az évben 22 másik sugárhajtású repülőgép beszerzését is végre fogják hajtani. A mindössze 40 millió dolláros kiadás fele-fele arányba oszlik majd meg a flotta és a tengerészgyalogság éves kiadásai között. A roppant kedvező árfekvés és igen csak tekintélyes mennyiség Svájcból vásárolt Northrop F-5E/F Tiger II repülőgépeket takar, amik a légharc-gyakorlatokon az ellenfelek gépeit személyesítik meg. Ebben az évezredben már beszerzésre került 44 darab F-5E/F Svájcból, amik a Northrop Grumman a floridai St Augustine-i üzemében felújítva F-5N-ként álltak szolgálatba. A most megvásárolt példányok is erre lesznek alkalmazva, gyaníthatóan jó ideig, ugyanis az összegbe még tekintélyes mennyiségű alkatrész is benne foglaltatik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

McDonnell Douglas F/A-18C

Panavia Tornado IDS

Lockheed CF-104 Starfighter

Dassault Mirage IIIB

Sikorsky CH-53G

Airbus A400M Atlas

Boeing B-52H Stratofortress

Handley Page Victor K.2

Boeing MV-22B Osprey

Fairchild A-10A Thunderbolt II

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault Mirage F1CR

Bell AH-1J Sea Cobra

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Boeing EA-18G Growler

McDonnell F-101B Voodoo

Dassault Mirage 2000C

Sikorsky CH-53E Super Stallion

A minapi sikertelen orosz Open Skies misszió után ezen a héten egy ukrán An-30-as vendégeskedett Kecskeméten. A mostanában "két nap alatt a Balatonhoz utazni vágyó" szomszédaink különleges felderítő gépét a LégierőBlogger is lencsevégre kapta.

Open Skies Three-Seven-Tango 12-es irányba emelkedik el.

A gép Konsztantyin Mogilkóról, az Ukrajna nemzeti hőse cím posztumusz kitüntetettjéről van elnevezve. Ő volt a pilótája annak az An-30-asnak (Bort 80), melyet a hivatalos kijevi narratíva szerint orosz terroristák lőttek le vállról indítható légvédelmi rakétával 4050 méter magasságban (!) Szlavjanszk felett 2014. június 6-án. A találat után kiugratta személyzetét, majd kivezette a lakott terület fölül a gépet, mielőtt lezuhanva hősi halált halt.

Portré a kék 86-os oldalszámú gépről.

Közelről az oldalszám, az ukrán felségjel és az Open Skies logo.

Zord

2019. március 20-án, szerdán furcsa baleset történt Franciaországban, a Saint-Dizier légibázison. A levegőbe emelkedő, kétüléses Rafale B hátsó üléséből egy 64 utas katapultált.

2016. június 23-án a britek népszavazáson a voksok 51,9%-ával megszavazták az Európai Unióból való kilépést. Az új miniszterelnök, Theresa May 2017. március 29-én jelentette be hivatalosan a kilépést, melyet az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 50. Cikkelye szabályoz. Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk kapta kézhez a levelet, mellyel elindult a kilépési folyamat, ezzel kezdetét vette a szerződésben meghatározott két éves határidő.

2017 áprilisában az Európai Tanács elfogadta az alapvető elveket, melyek meghatározták a kilépést. Ez többek között azt jelenti, hogy az Unió olyan eredmény elérésére törekszik, mely „minden tagállam számára igazságos és méltányos és az uniós polgárok érdekeit szolgálja”. Illetve a megállapodás a jogok és kötelezettségek egyensúlyán kell, hogy alapuljon, így kizárja az ágazati megközelítést, tehát a négy szabadság egymástól elválaszthatatlan. A tárgyalások során az érintett felek (nemcsak az EU és az Egyesült Királyság, hanem a polgárok, vállalkozások, nemzetközi partnerek) folyamatos és részletes tájékoztatása kötelező. Az olyan átmeneti intézkedésekben, melyek a későbbiekben a viszonyrendszer várható keretét adják, meg kell határozni az időtartamot, az átmeneti mechanizmusok hatályát. A tárgyalások során törekedni kell az uniós tagállamokban és az Egyesült Királyságban élő állampolgárok jogainak védelmére, illetve kölcsönös garanciákról kell megállapodni, a polgárok munkavállalását vagy tanulmányait érintő kérdésekben.

A bizottsági ajánlás után az Európai Tanács minősített többséggel szavazott az iránymutatásokról. Az erőteljes minősített többség azt jelentette, hogy a 27 tagállam 72 százaléka, és a tagállamok lakosságának 65 százalékára volt szükség. Megkezdődtek a tényleges tárgyalások, az EU-t Michel Barnier mint a Bizottság főtárgyalója képviselte.

A két éves periódus alatt, egy többfordulós tárgyalássorozaton, a felek megállapodtak a „Kilépésről szóló megállapodás” részleteiről, melynek tervezete 2018 februárjában készült el. Ez a dokumentum többek között a következő kérdéseket tisztázza: az EU-tagállamok állampolgárainak jogainak kérdését az Egyesült Királyságban. Ha a polgárok az átmeneti időszakban – azaz 2020 decemberéig – érkeztek az Egyesült Királyság területére, öt év tartózkodás után tartósan maradhatnak az országban. Az átmeneti időszak után érkezők helyzetét egy másik, a „Megállapodás a jövőbeli kapcsolatok”-ról elnevezésű dokumentum fogja szabályozni. Ez kiterjed az üzleti célú, a vízummentes, rövidtávú tartózkodásokra, illetve az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködésekre. Az utóbbi dokumentum fogja szabályozni a biztonsági- és védelmi együttműködést, de a Kilépési Megállapodás tisztázza, hogy biztosan nem marad a jelenlegi szintű adatmegosztás az Egyesült Királyság és az EU között. Bár az energia- és gázszolgáltatásokkal kapcsolatos egyezmények nem változnak, a kutatási, innovációs és tudományos kapcsolatok részleteiről a jövőben születik majd megállapodás. Az Európai Unió Bírósága megtartja hatáskörét az átmeneti időszak alatt, tehát rendelkezései az Egyesült Királyságra is kötelezőek maradnak. A kereskedelmi kérdések nem változnak az átmeneti időszakban.

A már elkészült, 585 oldalas „Kilépésről szóló megállapodás” elfogadásáról szavaztak a brit parlamentben. 2019 januárjában, majd március 13-án újra nagy többséggel leszavazták a dokumentum elfogadását. Az egyezmény több aspektusát is kifogásolja az Alsóház. Az átmeneti időszak alatt az EU Bíróságának ítéletei Nagy-Britanniára is érvényesek maradnak, azonban ezt követően az UK ígéretet tett, hogy a környezetvédelem, a szociálpolitika és a foglalkoztatás terén Uniós „szabványokat” fog követni, tehát nem határolódik el az uniós jogtól. A határokkal kapcsolatos kritika, hogy az átmeneti időszak alatt megmarad a szabad mozgás, és az Egyesült Királyság csak az átmenet után alakíthatja ki saját bevándorlási szabályait.

A legmegosztóbb akadály az ír határ kérdése. Ha ebben a témában nem sikerül megegyezni, életbe lép a „backstop”, ami biztosítaná a nyílt határokat az Ír Szigeten, tehát Észak-Írország továbbra is követne bizonyos uniós szabályokat. Így viszont Észak-Írország és Nagy-Britannia között lenne vámhatár, ami a brit képviselők szerint elfogadhatatlan. Viszont, ha az írek és észak-írek között vezetnének be vámhatárt, az veszélybe sodorná az 1998-as Nagypénteki Megállapodás eredményeit.

Több képviselő szerint Észak-Írországot nem kellene külön kezelni az Egyesült Királyságtól, illetve aggódnak, hogy a „backstop” szabályozást a későbbiekben nehézkes lenne megszüntetni, hiszen az Unió engedélye is szükséges ehhez. May hiába biztosította többször a képviselőket arról, hogy a „backstop” csupán ideiglenes lenne.

Ezt követően március 14-én a brit alsóház a kilépés határidejének meghosszabbítására szavazott. Ez csak akkor következhet be, ha a kezdeményezést a március 21-22-i EU–csúcson az összes tagállam egyhangúan elfogadja. A brit alsóház egyébként sokat ülésezik a Brexit kérdésében az utóbbi időben: Nemcsak a kilépési egyezményről, illetve a halasztásról, hanem egy esetleges új referendum kiírásáról is szavaztak, ezt az alsóház szintén elutasította. Szintén voksoltak arról, hogy Theresa May maradjon-e a tárgyalások vezetője, ez utóbbi szavazás szoros volt, mindössze két szavazaton múlott a May számára kedvező kimenetele.

Mi történik ezután?

A tegnapi EU-csúcson az alábbi lehetőségeket kínálták fel a tagállamok állam- és kormányfői Maynek. Ha a brit parlament megszavazná a már kétszer nagy többséggel leszavazott Kilépési Megállapodást, akkor május 22-ig maradhatnak a britek az Unióban – addig megtörténik a megállapodás ratifikációja a tagállami és az uniós parlamentben is. Ám amennyiben harmadszor is elutasítja a brit parlament a kilépési megállapodást, április 12-ig halasztja csak az Unió a brexitet; addig a brit félnek elő kell állnia egy új forgatókönyvvel, hogyan képzeli el a jövőt. Ez az eset egyébként különösen érdekes, hiszen ha ekkor hosszú távú halasztást kér Nagy-Britannia, akkor nekik is EP-választásokat kell tartaniuk.

 A 29-i határidő kitolása máig határozatlan hosszúságú halasztási időt jelent, de May egy rövidebb halasztához ragaszkodik.

Tehát a Brexit remélt március 29-i lezárása helyett várhatóan egy még kaotikusabb kilépés fog bekövetkezni. Bár a Kilépési Megállapodást sikerült megkötnie a feleknek, a brit alsóház elégedetlensége miatt az eljárás koránt sem záródhat le.

További felhasznált irodalom:

Az Európai Unióról szóló Szerződés 50. cikke – Kérdések és válaszok, Európai Bizottság – Tájékoztató

A Boeing legfrissebb bejelentése szerint három év alatt 78 darab F/A-18E/F Block III Super Hornet átadása valósulhat meg az új modernizációs program keretein belül.

2019. február 24-25-én, az egyiptomi Sarm-es-Sejkben került sor a történelem során először az Arab Liga és az Európai Unió csúcstalálkozójára. Jelentősége azonban nemcsak abban rejlik, hogy először ültek le egymással tárgyalóasztalhoz a tagországok állam- és kormányfői, hanem abban is, hogy létrejött egy, a további kooperációról szóló közös nyilatkozat, illetve megfogalmazódott az a szándék, hogy a jövőben is folytatódjon a párbeszéd hasonló szintű találkozók keretében.

Az Arab Liga

Az 1945-ben, főként brit támogatással megalakult Arab Liga (League of Arab States – LAS) az arab államokat tömörítő, pánarab regionális szervezet, amely jelenleg 22 észak-afrikai és közel-keleti tagországot számlál, köztük a felfüggesztett tagságú Szíriát is. A Liga megalakításának célja annak alapító okiratában szerepel: egyrészt a politikai együttműködés, és az arab államok szuverenitásának és területi integritásának megőrzése; másrészt az olyan különböző szakpolitikai területeken való kooperáció, mint a gazdaság, kereskedelem, pénzügy, kommunikáció, egészségügy, szociális jólét, kultúra. Emellett részt vesz a tagállamok vitás kérdéseinek rendezésében, valamint agresszor állam elleni fellépésben is. Noha az Arab Ligát sok kritika éri a konfliktuskezelés hatékonysága, a döntések kikényszerítése és a kollektív intézkedés területén, valamint megosztottsága miatt is, a Liga maga a pánarab eszme szimbólumává vált. Mindemellett különböző szakterületein számos szervezetet hozott létre céljainak elérése, és a konfliktusok, problémák kezelése és megelőzése érdekében.

Az Arab Liga közel 70 éves fennállásának ideje alatt több szervezettel és országgal is kialakította kapcsolatát a nemzetközi közösségben: állandó képviselete működik az ENSZ-ben és az Afrikai Unióban is. A Mediterrán Unióval, az USAN-nal és az ASEAN-nal folyamatban van a szorosabb együttműködés kialakítása; a pánarab szervezetben pedig megfigyelői státuszt tölt be India, Brazília, Venezuela és Eritrea. Mindemellett Oroszországgal és Kínával is jó kapcsolatot ápol a társulás számos tagországa.

Az Euro-Arab Párbeszéd

Az Arab Liga és az Európai Unió kapcsolatépítése az 1970-es évekig nyúlik vissza. Ekkor az olajárrobbanás és az arab–izraeli konfliktusok okozta feszültség légkörében az EGK és a LAS 1974-ben, francia kezdeményezésre létrehozta az Euro-Arab Párbeszédet (EAD), amelynek célja főként a gazdasági és politikai együttműködés volt. Az arab fél azonban folyamatosan az Izrael elleni érdekérvényesítés eszközeként, míg az európai fél a gazdasági térnyerése érdekében használta fel az Euro-Arab Párbeszédet. A Párbeszéd működését végül 1979-ben, a Camp David-i megállapodás miatt felfüggesztették. Az EAD újbóli elindítását az 1980-as – a palesztinok önrendelkezési jogát elismerő – Velencei Nyilatkozat tette lehetővé, azonban az Öbölháború ismét lelassította a Párbeszéd dinamikáját, és a maastrichti-i szerződés aláírása után már egy teljesen új intézményi keretben folytatódhatott a kooperáció.

Euro-arab kapcsolatok az EU létrejötte után

Az Arab Liga és az Európai Unió tagállamai. Forrás: www.en.wikipedia.org

Az Európai Unió az 1990-es években főként a multilaterális szerződésekre koncentrált, ennek keretében jött létre az Euro-Mediterrán Partnerség, amelyhez ugyan nem kötődik intézményileg az Arab Liga, de 8 tagországa, illetve Törökország, Izrael, Ciprus és Málta is társult. A Partnerséget 2008-ban a Mediterrán Unió váltott fel, amely új löketet adott a barcelonai folyamatnak. A 2000-es évektől az Unió és a Liga különböző tisztségviselői kölcsönösen meglátogatták egymás különböző találkozóit, gyakran megfigyelő státuszban.

Az Arab Liga és az Európai Unió újbóli kapcsolatépítése 2007-ben kezdődött el, amikor Málta kezdeményezésére 2008 februárjában megrendezték a két szervezet közötti külügyminiszteri találkozót. A legfontosabb momentumnak az tekinthető, hogy közös álláspontot alakítottak ki az akkori közel-keleti helyzet kapcsán, illetve megegyeztek egy olyan keret kialakításáról, amelyen belül a jövőben is folytatódhat a párbeszéd. Ennek ellenére a máltai találkozó jelentősége végül csupán szimbolikus maradt. 2011-ben kitört az arab tavasz, így az Unió közvetlen szomszédságában megváltozott biztonsági helyzet hatására az EU felülvizsgálta a Mediterrán Partnerséget, illetve a Ligával is igyekezett szorosabbra fűzni kapcsolatát. Tette ezt sikeresen, hiszen egy évvel később ismét megrendezésre került Kairóban egy külügyminiszteri találkozó, s mindkét fél erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy tovább mélyítsék az együttműködést; magas rangú tisztviselői találkozók szintjére emelve. Ezután állandóvá váltak az összejövetelek az EU és a LAS képviselői között. Megegyeztek továbbá az Arab Liga és az Európai Parlament közötti szorosabb kooperációról is. Mindezzel az EU nagyobb mértékben hozzájárulhatott az arab országok demokratizálódásához.

2014-ben az athéni külügyminiszteri találkozón a két szervezet közötti politikai párbeszéd stratégiai párbeszéddé fejlődött, amely immár a politikai, gazdasági és biztonsági kihívásokra is fókuszált. Mindemellett útjára indították a Korai Figyelmeztetés és Válságreagálás Projektet, illetve számos szociális, biztonsági és mélyebb intézményi együttműködésről tettek nyilatkozatot. Kijelentették, hogy a Stratégiai Párbeszéd keretében, ahol lehetőség szerint a két szervezet egységes álláspontot képvisel majd, és közösen cselekednek a terrorizmus területétől kezdve a nonproliferáción át a különböző határokon átnyúló bűncselekmények ellen. Mindezen célok elérését segítette elő az EU Külügyi Szolgálata és az Arab Liga Főtitkársága által aláírt egyetértési megállapodás 2015-ben. Így kialakultak a jövőbeni találkozók pontosabb keretei: kétévente külügyminiszteri találkozókra, évente pedig az EU Politikai és Biztonsági Bizottságának képviselői és a LAS állandó képviselői közötti találkozókra kerül majd sor.

A negyedik külügyminiszteri találkozót 2016-ban rendezték meg Kairóban. Ez alkalommal megerősítették az előző találkozókon elfogadott irányelveket, illetve már felmerült az a szándék, hogy a Stratégiai Párbeszéd szintet lépve, állandó időközönként megrendezett állam- és kormányfői csúcstalálkozókon is folytatódjon.

A 2019-es Sarm-es-Sejki csúcs

A Sarm-es-Sejki csúcstalálkozó megszervezéséről az Európai Unió állam- és kormányfői 2018-ban Salzburgban egy informális találkozó során döntöttek. Az idei csúcstalálkozót közvetlenül az ötödik külügyminiszteri találkozó előzte meg, amelyet 2019. február 4-én Brüsszelben rendeztek. A külügyminiszteri találkozó legfontosabb célja a február végi csúcstalálkozó előkészítése volt. A résztvevők megvitatták az aktuális libanoni és palesztin helyzetet, valamint a klímaváltozásról, a multilateralizmusról, az emberi jogokról és az illegális migráció elleni harcról is szó esett. Azonban a közös álláspont kialakítása a migrációs helyzetről sikertelennek bizonyult, többek között a magyar vétónak „köszönhetően”. Mindezek ellenére Mogherini nyilatkozatában elmondta, hogy nagyon nyílt, nagyon konstruktív találkozó zajlott le, illetve megegyeztek a nem válságokhoz köthető, főként az oktatás, befektetés, kereskedelem területein belüli együttműködések elmélyítésében is. Az Arab Liga főtitkára, Ahmed Aboul Gheit szerint a találkozó rendkívül jól sikerült a közös megegyezések tekintetében.

Az Arab Liga és az Európai Unió 2019-es brüsszeli külügyminiszteri találkozója. Forrás: www.eumesco.net

Magára a csúcstalálkozóra 2019. február 24-25-én került sor az egyiptomi Sarm-es-Sejkben. A csúcson az EU 28 tagállamának, illetve a LAS 21 tagországának vezetői mellett a Liga főtitkára, Ahmed Aboul Gheit, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, illetve az EU szomszédságpolitikájáért és bővítési tárgyalásaiért felelős biztosa, Johannes Hahn is megjelent. Az ülés az egyiptomi elnök, Abdel Fattah el-Sisi és Donald Tusk elnöklete alatt zajlott. A találkozó fő célja az arab–európai partnerségi kapcsolat megerősítése, a közös problémákról és lehetőségekről szóló párbeszéd, illetve az aktuális regionális helyzet kiértékelése volt. A csúcs fontosságáról többek között Federica Mogherini is beszélt: ”Az arab régió volt az egyetlen olyan a világon, amellyel az Európai Uniónak nem volt csúcstalálkozója. Ez paradoxon, mind a közelségünk, mind a közös kihívások és lehetőségek miatt.”

Federica Mogherini az Arab Liga és az Európai Unió 2019-es csúcstalálkozóján. Forrás: www.eeas.europe.eu

A csúcstalálkozó február 24-én helyi idő szerint 17:00-kor kezdődött el-Sisi megnyitó beszédével. Ezután Donald Tusk megköszönte el-Sisi meleg fogadtatását és a résztvevők jelenlétét. Kifejezte a találkozó különlegességét, továbbá elmondta, hogy a két térség földrajzi közelségén, hasonló érdekein és történelmén alapuló kooperációt választották a konfliktus helyett. Felvázolta, hogy mely területeken várható az együttműködés: oktatás, munkanélküliség, kereskedelem, befektetés, fiatalok lehetőségei, klímaváltozás, valamint migráció. A nyitóceremóniát az Euro-Arab Partnerség megerősítéséről és a globális problémákról szóló plenáris ülés követte. Február 25-én egy kihívásokról szóló munkaértekezlet következett, amelyet egy újabb plenáris ülés követett. A csúcs végül a záróülést követő sajtókonferenciával fejeződött be. A záróbeszéd alkalmával Donald Tusk kifejtette, hogy az együttműködés mélyítésének legfontosabb területei jelenleg a klímaváltozás és a kereskedelem. Ezt követően el-Sisi megköszönte még egyszer a vezetők megjelenését, akik részt vettek e sikerekben gazdag csúcstalálkozón. Elmondta, hogy biztos abban, hogy kikristályosodtak mindkét fél számára egymás elképzelései és céljai, valamint hozzátette, hogy „több, ami összeköti az arab és európai világot, mint ami elválasztja”.

A csúcstalálkozó résztvevői.
Forrás: www.euneighbours.eu

A Sarm-es-Sejki csúcson sor került egy 17 pontból álló közös nyilatkozat elfogadására. A pontok közül a legfontosabb az, hogy nem ez volt az első és utolsó ilyen magas szintű csúcstalálkozó, hiszen 2022-ben ismét sor kerül majd rá, amelynek immár Belgium lesz a házigazdája. Ami a stratégiai párbeszédet illeti, megegyeztek ennek további mélyítéséről és minden, a további együttműködést elősegítő mechanizmus használatáról. Rendkívüli fontosságú a demokratizálódás folyamatában, hogy a civil társadalom, a nők és fiatalok fontossága mellett a nemzetközi jog és a multilateralizmus tiszteletben tartását is megemlítették. Mindemellett a konfliktusrendezés, a biztonság, illetve a szociális és gazdasági fejlődés területén is megegyezett a két fél a kooperáció elmélyítéséről. Egymás mellett harcolnak továbbá a kulturális és regionális intolerancia, az extrémizmus, a proliferáció és a diszkrimináció ellen. Hitet tettek a regionális konfliktusok, válságok politikai úton való megoldására, amely a kulcsa a nép által megérdemelt prosperitásnak és békének. A dokumentumban a térség konfliktusos országairól is igyekeztek közös álláspontot kialakítani. Mindegyik állam kapcsán támogatják a vonatkozó ENSZ-határozatokat, akárcsak az ENSZ különmegbízottjait is, és kifejezték aggodalmukat a fennálló humanitárius helyzetek kapcsán. A palesztin kérdésről megegyeztek az álláspontok azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi jogba ütközőek a megszállt palesztin területeken létrejött izraeli telepek, illetve felszólították mindkét felet a Gázai övezet fennálló helyzetének megváltoztatására irányuló azonnali lépések megtételére. A szír helyzet kapcsán kifejezték, hogy az ország stabilizálódásához elengedhetetlen a politikai transzformáció, amely a 2012-es genfi irányelveknek megfelelően kell, hogy történjen. Líbiával kapcsolatban minkét fél teljeskörűen támogatja a 2015-ös politikai megállapodást, csakúgy, mint a jemeni helyzet megoldására irányuló stockholmi egyezmény végrehajtását is.

Azonban a csúcs nem csak az egyetértésről szólt, hiszen főképp az emberi jogok védelme és garantálása területén akadt néhány nézeteltérés. Az EU ugyan kerülte Egyiptom közvetlen és nyilvános kritizálását, azonban Jean-Claude Juncker nyitóbeszéde alkalmával elmondta, hogy „azt szeretném, hogyha együtt megvédenénk az emberi jogok és tolerancia tiszteletének alapvető értékeit.” Ennek ellenére a jelenlegi egyiptomi helyzet világossá teszi, hogy az arab országnak nem azonosak az emberi jogi elképzelései az Unióéval, melynek kapcsán el-Sisi megjegyezte, hogy „ti nem taníthattok meg minket az emberiességről (…) különböző felfogásunk van róla, akárcsak az értékekről és etikáról. Tiszteljétek az értékeinket, ahogy azt mi is tesszük.”

Mindenesetre, tagadhatatlan a diplomáciai siker a találkozó létrejöttében. Az Európai Unió számára elengedhetetlen a térség stabilizálása – annak közvetlen szomszédsága és a fennálló migrációs helyzet miatt –, amelyben kiemelten fontos az Arab Liga szerepe, hiszen a konfliktusok a tagországokban zajlanak, illetve az EU-ba érkező migrációs hullám egyharmada ezekből a nemzetekből érkezik. Egyes nézetek szerint az Unió a kapcsolatépítést az USA elfordulása utáni, hatalmi vákuumot betölteni kívánó Oroszország és Kína lehetséges dominanciájának ellensúlyozására és saját érdekeinek védelmére is teszi. A közös álláspontok kialakításának elérése, illetve az együttműködés mélyítése a politikától eltérő területekre azonban rengeteg potenciállal kecsegteti mind az Unió, mind a Liga jövőjét.

Írta: Mészáros Kinga

Szerbiában mostanában nincs hiány haditechnikai vonatkozású hírekből: a közelmúltban számoltunk be arról, hogy lezajlott a Fehéroroszországtól kapott MiG-29-esek hivatalos átvétele, most pedig itt az újabb helikoptervásárlás híre.

A 2019-es év dupla évfordulót jelent Kínában. Idén 70 éves a Kínai Népköztársaság, és 40 éves a Teng Hsziao-ping által elindított „reform és nyitás” politikája. Ezen évfordulók szellemében ült le március 3-án a Nemzeti Népi Gyűlés és a Kínai Népi Konzultációs Konferencia 13. Nemzeti Bizottsága (CPPCC) az éves ülésére, ami a „Lianghui” vagyis „Dupla ülés” („Two sessions”) nevet viseli. Előzetesen a gazdaság helyzete, a további nyitás lehetőségei, az úgynevezett hármasharc (szennyezés, szegénység, pénzügyi kockázat) és az életszínvonal növelése voltak a kulcstémák.

Jeles alkalom lévén a kínai kommunikáció a világ többi részét célozta az angol nyelvű tartalmakkal. Éltették a demokrácia kínai jellegét hangzatos mondatokkal, a fiatalabb korosztálynak címezve kiadták legújabb rapszámukat(!), és legvégül pedig egy (magában az országban elérhetetlen) közösségi felületen megosztott videóban láthatjuk a kínai demokráciát egy amerikai szemével.

Ezzel párhuzamosan maga az esemény biztonsági előkészületei Pekingben annak rendje és módja szerint folytak. Érzékelhetően megnőtt a rendőri jelenlét. A városba ingázó vonatokon táskákat kutattak át, de még a lakosságból is soroztak be önkénteseket, hogy a polgárőrség a „stabilitást felügyelje”. Az árnyoldala az egésznek, hogy a közismert pekingi kormányellenes aktivistákat erre az időre vagy háziőrizetben tartják, vagy egyenesen kiutaztatják őket Pekingből az ülések idejére.

De mi is ez az egész?

A Lianghui vagy Two sessions az év legnagyobb politikai eseménye Kínában, aminek a pekingi Országos Népi Gyűlés Csarnoka ad helyet. Az ott összegyűlt politikai elit 2 héten át tanácskozik, melynek keretein belül áttekintik az elmúlt évet, megszemlélik az ország helyzetét és kilátásba helyezik a jövőbeli terveket. Két szerv ülésezik ekkor párhuzamosan, amiből ered a név.

A Nemzeti Népi Gyűlés egy közel 3000 főt számláló megválasztott törvényhozó testület. Törvényekről szavaznak, felügyelik a kormányt és megválasztják az állami tisztviselőket. A tagok csak részidős honatyáknak minősülnek és pénzt sem kapnak a szolgálatért. Ezen szerven belül képezi a kivételt a Nemzeti Népi Gyűlés állandó bizottsága, ami 166 főből áll. Az állandó bizottság látja el az egész gyűlés feladatait, az év során a megszabott keretek között.

A Kínai Népi Konzultációs Konferencia Nemzeti Bizottsága (CPPCC) egy politikai tanácsadó szerve a három  hatalmi ágnak. Az itt helyet foglaló 2157 fő az élet és Kína különböző területeiről érkezik. Ez a kínai demokrácia egy különlegessége. Az ország alkotmányának preambuluma feladatának határozza meg a „más országokkal való barátság építését, a szocialista modernizációért, az ország újbóli egyesítéséért és egységéért való küzdelmet”. A székek 2/3-át a kommunista párt tagjai foglalják el, míg a többin az Egységes Front pártjai osztoznak.

A Népi Csarnok ülésterme. Forrás: china.org.cn

A gazdasági ügyeket illetően a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang ismertette a terveket. Főbb pontok a kínai gazdasági növekedés lassulásának fényében kerültek kialakításra, és egy kiszámíthatóbb gazdaságra törekednek. Az éves GDP-növekedést 6-6,5%-ra tették, ami az elmúlt három évtized legalacsonyabbja, viszont ha teljesítik, akkor is a világ  egyik legnagyobb növekedési rátája lenne. Bejelentették továbbá a külföldi cégekkel szembeni gazdaságilag gátló tényezők felszámolását, és hogy „egyenlőkként kezelik” majd kínai vetélytársaikkal őket.

A hazai változások között szerepel az adócsökkentés, illetve 11 millió új munkahely teremtése, amivel milliárddolláros többlethez jut az ország népessége, így a fogyasztás mértékének a növelésével támogatják a gazdaság biztosabb növekedését. A kötvények kibocsátásából befolyt bevételeket pedig az önkormányzatok adósságkezelésére fordítják. A kutatás és fejlesztés területére szánt összegeket, illetve a hadsereg költségvetését tovább növelték. A fennálló kereskedelmi háborúról pedig azt jelentette be a miniszterelnök, hogy „pártolják az USA–Kína kereskedelmi tárgyalásokat”, de konkrétumok nem hangoztak el.

Külügyi politikában változatlanul hangsúlyozták Kína békés fejlődését, a „win-win” kapcsolatok létét, és az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésből eredő hozzájárulásukat a világjólét, béke és prosperitás oltáránál.

A Nemzeti Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke, Li Zhashu a magas minőségű törvényhozást hangsúlyozta a nagymértékű fejlődés érdekében. Az idei törvényhozásnak gondja lesz többek között a további nyitás jogi hátterének megteremtése, a hatályos polgárjog áttárgyalása, az új alkotmánymódosítás megszövegezése és a fegyveres erőkre vonatkozó törvények áttekintése. Li kiemelte, hogy a törvényhozásnak táptalaját Hszi Csin-ping vezetése adta, és hogy a bizottság feladatává tűzte ki az elnök által írt mű (Hszi Csin-ping: Thought on Socialism with Chinese characteristics for a New Era) tanulmányozását és integrálását.

Az Kínai Népköztársaság elnöke Hszi Csin-ping is felszólalt a vállalkozási kedv növeléséhez szükséges feltételek megteremtése érdekében; a kis- és középvállalkozások és a high-tech vállalatok számára. A beszédében továbbá gazdasági, kereskedelmi, infrastrukturális, kulturális összefogásra buzdította a Tajvani-szoros két partját. Hozzátette, hogy 70 éve jött létre az Új Kína, és fontos, hogy egy régió se maradjon ki a gazdag társadalom építéséből. Ebben az összefogásban kiemelt szereplő Fucsien.

A cikk írásának időpontjában még hátravan 2 ülés, ami a Legfelsőbb Népi Bíróság és a Legfelsőbb Népi Ügyészség éves jelentését érinti, illetve a záró szavazásokat. Az esemény március 15-én zárja be kapuit.

Írta: Kertai Zoltán Péter

A Pentagon tervei szerint a 2020-as költségvetési évben 8 darab F-15EX-et vásárolna, amely egy jóval nagyobb, összesen 144 gépes csomag első része lenne.

2019. március 8-án az Egyesült Államok tengerészgyalogsága (USMC) véglegesen kivonta a szolgálatból az utolsó Northrop Grumman EA-6B Prowler elektronikai hadviselésre kifejlesztett repülőgépet.

A Kommersant értesülése szerint megvan az orosz Szu-35Sz legújabb vásárlója, mely nem más, mint a légierejét jelentősen, többféle típussal megújító Egyiptom.

A tavasz első fuvallata február 28-án érkezett. Aznap balzsamos 20-22 fokos melegben mondhattunk búcsút a télnek, amely bőven adott lehetőséget havas fotók készítésére. Március első hete azért még tartogatott szürke időt is, ahogy azt kora tavasszal megszokhattuk és ahogy az a bejegyzéshez összeválogatott tizenhét képen is látszik. 

Az SP-LMC lajstromjelű lengyel ERJ-190-es szorgalmasan járja a Budapest-London (City Airport)-Budapest útvonalat.

Boeing 737 Max 8-as, ezúttal török színekben.

Március 7-én Isztambul felé indul a Turkish Max 8-asa, aznap este pedig a kenyai Mombasa felé vette az irányt. Most egy ideig nem látjuk, ahogyan a többi Maxot sem.

Egy másik török Boeing, a Pegasus 737-800-asa.

A 13L pályáról indul a Norwegian B737-800-asa, vezérsíkján a kissé nyelvtörő nevű Bjornstjerne Bjornson norvég író képmásával.

Ezüst-piros Boeing érkezik.

A belarusz Belavia Minszk-Budapest-Belgrád-Budapest-Minszk járatát ezúttal egy rövid ERJ-175-ös teljesítette.

A lett Air Baltic kissé jobbra lógó Airbus A220-asa Rigából érkezett. Két nap múlva felszállás közben szerettem volna lefotózni az Air Baltic 220-asát, de az egy meghibásodás miatt Ferihegyen ragadt.

Február 28. Első alkalommal szállt le Ferihegyen a LaudaMotion.

Egy ex-Turkish, LaudaMotion A320-as, az OE-LOM  indul Stuttgart felé.

Az Emirates a 2020-as Dubai Expo hivatalos légitársaságaként, több A380-ast és B777-est díszített egy ásatások során előkerült aranygyűrű ihlette mintával. Az A6-ENM egyike azoknak a triplaheteseknek, amelyekre a narancsszínű, Opportunity (Lehetőség) nevű minta került.

Az Emirates saját gyártású, közel 40 méter hosszú és 12 méter széles matricáját hat ember 84 munkaórával tette fel a repülőgép törzsére. A narancsszínű minta mellett van még zöld és kék is, amelyek időnként megfordulnak Budapesten is.

Embraer ERJ-170-es az EgyptAir Express színeiben. 

Ez a '98-as gyártású B737-400F közel húsz évig az Alaska Airlinesnál repült. A letárolt gépet teherszállítóvá alakították át és az ASL Airlines Belgium repüli osztrák lajstromban.

Az Open Skies program orosz An-30-asa kényszerpihenőn a kecskeméti repülőbázison. Március 7-én megjött a felmentő sereg – szintén egy An-30-assal. (A típus egy korábbi látogatásáról itt írtunk.)

Feladatról visszatérőben a francia Aviation Defence Service három Dassault Falcon 20-asának egyike, az F-GPAD lajstromjelű példány. A „guerre électronique” gyakorláshoz alájátszó gépet két pilóta repüli, a fedélzeti rendszereket egy fő kezeli. Állítólag. 

És ha már military - JAS39-es rácsapása a Bakony Harckiképző Központ lőterére.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Lengyelország tervei szerint a Harpia program keretében 32 darab új vadászgépet szerezne be, hogy lecserélje a megmaradt MiG-29 és Szu-22 flottáját.

Algériában az elhalasztott választások előtt tízezrek vonultak az utcára, és az ország történetének eddigi legnagyobb tüntetéssorozata vette kezdetét az arab tavasz óta. A demonstrációk akkor kezdődtek, mikor a jelenlegi elnök, Bouteflika bejelentette, ismételten versenybe száll az államvezetői székért. A tüntetések Algír városán kívül még 40 településen folytak; mint például Oran, Constantine, Setif, Tizi Ouzou és Bouira városában is nagy tömegeket mozgatott meg a demonstrációsorozat. A jelenlegi elnök választáson való indulása ellen a közösségi médiában is széleskörű mozgalom vette kezdetét.

Az elmúlt hetek eseményei

Az események általában békésen folytak, Algír kivételével, ahol az elnöki palota közelében harcok alakultak ki a biztonsági erők és a tüntető tömeg között. Az összecsapásokban többen is megsérültek. A vezérkari főnök és védelmi miniszterhelyettes aggodalmát fejezte ki a tüntetésekkel kapcsolatosan, és óvatosságra, valamint az erőszak kerülésre kérte az embereket. Az eseményekkel kapcsolatosan ez volt az első hivatalos megnyilvánulás a hadsereg részéről.

A tüntetéssorozat részeként a média dolgozói közül március 1-jén többen összegyűltek Algír központjában és a „Demokrácia” jelszót skandálva tiltakoztak a közmédia ellen, mert annak híradásaiban az utcákon zajló eseményekről nem esett szó. Csak azt követően adtak hírt a tüntetésekről, hogy több, a közmédiában dolgozó személy is benyújtotta felmondását. Az újságírók közül többeket is letartóztatott a rendőrség, és csak több órányi fogva tartást követően engedték őket szabadon.

A most 82 éves államfő negyedik ciklusát fejezi be ebben az évben. 2013-ban azonban agyvérzést szenvedett, és egészségi állapotára hivatkozva alig mutatkozik nyilvánosság előtt. Bouteflika rendszeresen gyógykezelésekben részesül egy svájci klinikán, ám ötödik alkalommal is indul a választásokon az FLN–National Liberation Front (Nemzetit Felszabadító Front) jelöltjeként. A rezsimet mindig is átláthatatlan döntéshozatali rendszer jellemezte, de mára tagadhatatlanul nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer vezéralakja képtelen egyedül kormányozni Algériát.

Forrás: middleeastmonitor.com/20190227-tens-of-thousands-of-algerian-students-extend-protests-against-bouteflika/

A tüntetéseket követően az elnök leváltotta kampánymenedzserét. Majd az Ennahar TV-ben Abdelghani Zaalen, az új kampányigazgató az államfő nevében bejelentette, hogy nem fogja visszavonni indulási szándékát. Azonban, amennyiben győzelemmel zárja az elnökválasztást, egy éven belül idő előtti választásokat ír ki. A bejelentésének nem sikerült csillapítani a kedélyeken, a tüntetések folytatódtak  amikhez a társadalom egyre szélesebb rétegei csatlakoztak. Az emberek elveszítették az elnökbe vetett hitüket, és már csak a hatalomhoz ragaszkodó elit bábját látják benne, az ajánlatában pedig az ő időhúzásukat. A tüntetéssorozat eredményesnek tűnik egyelőre, ugyanis Bouteflika bejelentette, az április 18-ra tervezett választások máskor kerülnek megrendezésre, és nem kíván ötödik alkalommal is indulni az elnöki posztért.

Ellenzéki összefogás?

Az ellenzéki pártok közül néhányan megpróbáltak koalícióra lépni, az Iszlám Igazság párt és Fejlődés Front párt, de a tárgyalások egyezség nélkül értek véget. Ennek oka, hogy a pártok nem rendelkeznek közös ideológiai alappal, és az ország jövőjével kapcsolatos elképzeléseik is eltérőek. A legnagyobb iszlamista ellenzéki párt, a Társadalomért és Békéért Mozgalom bejelentette, amennyiben Bouteflika nem áll el a választásokon való indulástól, kiszállnak a versenyből és nem indítanak jelöltet az április 18-i választáson. A helyi média értesülései szerint a párt súra tanácsának 145 tagja szavazott a visszavonulás mellett, míg 97 ellene.

A tüntetések harmadik hetére már több  politikus is csatlakozott az elnök újbóli jelölése ellen, amiből arra lehet következtetni, hogy mára a politikai elit sem egységes már.

A múlt lábnyoma

Elemzők véleménye szerint a társadalomban mély nyomot hagyott az 1990-es években 200 000 ember halálát okozó vérfürdő. Emiatt az algériai társadalom tartózkodott a nyilvános politizálástól és a fegyveres erőktől való félelem mellett egyfajta kiábrándultság is áthatja az emberek viszonyát a politikához. A francia gyarmatbirodalomtól való függetlenedés óta ugyanaz a politikai–katonai elit uralja az államot. Az országban az arab tavasz eseményei – amelyek a környező országokban rezsimváltáshoz vezettek – sem tudták meggyengíteni Bouteflika immáron két évtizedes hatalmát. Sőt, a négy évvel ezelőtti választások eredményeire nagy hatással voltak az arab világ államaiban zajló események; kifejezetten a szíriai és líbiai polgárháború. Az emberek biztonságot és békét szerettek volna, így megválasztották negyedik alkalommal is vezetőjüknek az agyvérzésből lábadozó elnököt. A múltban történtek miatt megnőtt a bizalmatlanság minden társadalmi rétegben, és senki sem mert jelentős nemzeti párbeszédet kezdeményezni a változás érdekében.

A 30 éven aluliak több mint negyede munkanélküli, ami fokozza a politikai vezetéssel szembeni elégedetlenségüket. A gazdaság nagy hányadát állami tulajdonban lévő cégek uralják, melyeket a hosszú évek óta uralkodó felső vezetői réteg irányít, vagy hozzájuk közel álló iparmágnások.

Habár Bouteflika bejelentette, hogy nem indul a választásokon, a tüntetések nem érnek véget, ugyanis az emberek nem kifejezetten az ő személye ellen vonultak az utcákra, hanem a kormánypárt által kiépített rezsim ellen. Az FLN párt vezetői nyitottak a néppel való párbeszédre, azonban a társadalom elutasítóan reagált, és több új tüntetést is szerveztek a politikai vezetés ellen.

Az elmúlt hetek eseményei minden jellel arra utalnak, hogy felnőtt Algériában egy nemzedék, akik készek tenni a változás érdekében. Azonban a több évtizede hatalmon levő elit leváltása csak hosszú és kitartó erőfeszítéssekkel érhető el, és társadalmi egység nélkül ez egyelőre nem lehetséges. Ez utóbbi véghezvitele csak teljes körű ellenzéki összefogással teremthető meg, amit még nem sikerült elérni.