Szembejött velem a világhálón egy cikk Emine Erdoganról, a török elnök feleségéről. Elolvastam és hirtelen két nő jutott eszembe róla: Imelda Marcos és Elena Ceausescu. Nem a vagyon mértéke, sokkal inkább az életmódja miatt.
De kicsoda is Emine Erdogan?
A 61 éves asszony harminckilenc éve Recep Tayyip Erdogan felesége, Ankarában élnek. A nyilvánosság előtt mindig hadzsibot visel, a férje mögött lépdelve kíséri őt szinte minden fontosabb eseményre, de az életmódja nagyon messze van attól az „alázatos és szerény”, szigorú muzulmán értékeket valló egyszerű nő imázsától, amit a török média igyekszik sugallni.
Az elnöki párnak otthont adó ankarai palotának, a White Palace-nak (harmincszor nagyobb, mint a washingtoni Fehér Ház) 1100 szobája van. Bár az ország negyede mélyszegénységben él, a török First Lady délutánonként olyan különleges fehér teát iszik, aminek kilója 2000 dollár. A frissítő italt 400 dolláros arany csészében szolgálják fel neki. A fürdőszobája falát borító selyem tapéta tekercséért 3000 dollárt fizettek. Egy ellenzéki politikus állítása szerint a palota villanyszámlája havonta félmillió dollár.
A török média előszeretettel ír Eminéről, mint gondos, takarékos háziasszonyról, aki még az ecetet is maga készíti almahéjból és citromból. Közeli barátai azt mondják, hogy nagyon intelligens asszony, aki szereti a művészeteket és a klasszikus zenét, de beszélnek őrült kicsapongásairól is.
Míg a férje az elnöksége idején eddig 140 millió dolláros vagyont gyűjtött, vásárlási mániában szenvedő felesége semmi mást nem szeret, mint költeni a pénzt. Egyik bevásárló körútról repül a másikra. Különleges szenvedélyei a dizájner ruhák és a drága régiségek.
Költeni, költeni, költeni – írja róla a Daily Mail. A négygyerekes elnökfeleség bevásárló utak iránti vonzódása jól ismert a világ legexkluzívabb üzleteiben. Brüsszelben egyszer bezáratott egy bevásárlóközpontot, hogy nyugodtan válogathasson. Olvastunk hasonló történetet az arab sejkek feleségeiről. Varsóban az alatt az idő alatt, míg férjének hivatalos tárgyalásai voltak, közel 50ezer dollárt költött el régiségekre.
Emine arab származású, de soha nem titkolta vonzódását az Oszmán Birodalom, a szultánok iránt. Egyszer egy beszédében dicsérte a háremet, mint „oktatási intézményt”, azt mondta, az volt a dinasztiák tagjainak iskolája, a legjobb módja annak, hogy a fiatal nőket felkészítsék az életre.
Most, hogy a kétes tisztaságú népszavazáson a férjét még 15 évre szinte korlátlan hatalommal ruházták fel, semmi nem gátolja a további féktelen pazarlást. Még tán az is lehet, hogy újra felállítják a hárem intézményét.
(daily mail, index.hr)
Mind gyakoribb a házasságkötés bosnyák nők és arab országokból érkező, már házas üzletemberek között. Mindez az apák vagy a fiútestvérek jóváhagyásával. A bosnyák nők második vagy éppen harmadik feleségei lesznek külföldi állampolgárnak, de továbbra is Boszniában élnek.
Egy 30 éves szarajevói nő mesélte el történetét. Az első házasságából van két gyermeke, arab férjének a második felesége lett. A házasságkötés előtt két hónapig telefonon és videoüzenetekkel tartották a kapcsolatot, így ismerte meg jövendő férje életmódját, környezetét. A házasságkötésre az apja beleegyezését adta, és Szarajevóban egybe keltek. „Elfogadtam a házasságnak ezt a formáját. Allah előtt esküdtünk meg”- mondta. Nem zavarja, hogy az ilyen házasságkötésről kiadott papír az ország törvényei szerint nem érvényes.
Amikor férje ajánlatát elfogadta, tudta, hogy nem lesz vele minden nap. A férfi általában havonta egyszer látogat Szarajevóba. „Ami a férjemet illeti, ő nagyon kedves ember. Minden nap beszélünk, látjuk egymást videoüzenetben. Nincs hiányom szép szavakban és szeretetben”- mondja az asszony. Azt az időt, amikor a férje nincs Boszniában, arra használja, hogy a gyerekeivel legyen, pihenjen és egyszerűen magára figyeljen. „Amikor itt van, azt élvezzük és sok időt töltünk házon kívül.”
Házasságkötésükkor a férje egy szerződésben adott biztosítékot arra, hogy milyen vagyontárgyat vagy mekkora összeget ad, ha elválnak. Emellett minden hónapban rendszeres apanázst kap, ami biztos megélhetést biztosít neki, a gyerekeinek és fedezi minden kiadásukat.
Legalább húsz nőt ismer, akik második feleség lettek és egy 23 éves lányt, aki egy kuwaiti férfi harmadik felesége lett. Őket is egy imám adta össze, akinek a kilétét, de még a város nevét sem árulta el.
Azoknak a nőknek, akik arab férfihoz mennek feleségül azt tanácsolja, hogy el kell fogadniuk, hogy a férjük nem lesz velük állandóan, mert már házas, vannak gyerekei és munkája egy másik országban. „Ha a nő elfogadja, hogy osztozik a férjén más nőkkel, akkor az ilyen házasság feltételeit is el kell fogadnia”- mondta.
Azt mondja, a férje nem követeli meg, hogy nikabot (arc előtt viselt fátyol) viseljen, ahogyan azt az arab országokban élő nők teszik. Ő hizsábot hord.
A boszniai iszlám közösségnek nincsenek adatai arról, hogy hány nő lett második vagy harmadik feleség, hány ún. házasságkötési papírt bocsátottak ki, ami teljesen érthető, hiszen akkor nyilvánvalóvá válna, hogy egyes imámok jóváhagynak ilyen házasságkötéseket, és felelősségre vonhatók lennének. Így viszont nem tesznek/tehetnek semmit, hiszen nem sértik meg az iszlám közösség előírásait, mivel a házasulandók nem fordulnak hivatalosan az anyakönyvvezető imámokhoz, a házasság nincs regisztrálva az anyakönyvekben.
Boszniában a mi törvényeinkhez hasonlóan a bármilyen egyházi házasságkötést meg kell előzzön a polgári esküvő, amit az anyakönyvben rögzítenek. Ez alól az iszlám sem kivétel, és a shariával ellentétben, ami engedélyezi, hogy egy férfinak több felesége legyen, Boszniában törvény tiltja a poligámiát.
A második, harmadik feleségek nagyon megengedők, az sem baj, ha a férjük akár 15-20 évvel is idősebb náluk. „Ha már van egy velük egykorú feleségük, akkor normális, hogy fiatalabbat keresnek. Habár az is előfordul, hogy saját korosztályukból választanak feleséget.”- mondják.
„Többnyire elvált nőket keresnek gyerekkel, hogy biztosítsák a jövőjüket. Nem érdekli őket, hogy közös gyerekük legyen, bár vannak ilyen esetek is.”
Az arab férfiak leggyakrabban Szaud Arábiából, az Emirátusokból, Kuwaitból, Egyiptomból és Líbiából jönnek Boszniában feleségért.