Nyugat-Balkán

Számos vendéget és újságírót fogadott a napokban Friedrich Schrötter vezérőrnagy, az EUFOR parancsnoka a Butmir tábortól mintegy 60 kilométerre található kalinoviki gyakorlótéren. A látogatók az EUFOR erőit és képességeit demonstráló bemutatón vehettek részt.

Rendhagyó ünnepséget rendeztek a napokban a szarajevói Butmir táborban, ahol kettős parancsnokváltást tartottak. Új parancsnok vette át az EUFOR műveleti parancsnoki, és az EUFOR parancsnoki beosztást is.

Termékeny hónapot tudhat maga mögött az MH KFOR Kontingens 16. váltása. A zászlóalj - amelynek gerincét az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonái alkotják - március elején vette át a feladatokat Koszovóban.

Heti rendszerességgel folytatják a Tisza ellenőrzését.

25 évvel ezelőtt, 1992. április 6-án kezdődött a legújabb kori történelem le nem mosható szégyenfoltja, a boszniai háború.

                                1992. április 6. A demonstrálók...

Ahol a nacionalizmus, a gyűlölet ülte torát hosszú éveken át. Ahol a békéért, az összefogásért tüntetőket szálloda tetejéről mesterlövészek lőtték. Ahol két demonstráló fiatal egyetemista, Suada Dilberović és Olga Sučić legyilkolásával egy minden képzeletet felülműló pusztítás kezdődött.

                         A két fiatal emléktáblája a róluk elnevezett hídon

A téli olimpiai város 1425 napig volt ostrom alatt. Naponta 329 gránát csapódott be. 1993. július 22-én egy olyan rekord született, amit nem vágytak, amire nem készültek: aznap Szarajevóra 3777 gránátot lőttek ki! Emberek haltak meg, sérültek meg súlyosan, semmisültek meg kulturális, vallási intézmények, és kórházak.

                          Célkeresztben...

A várost körülvevő hegyekben 120 aknavetőt telepítettek, a Jugoszláv Néphadsereg 250 tankja állt hadrendbe. És lőttek szakadatlanul.

                                Az ostrom térkép

De nem csak erről nevezetes ez a nap. 1945-ben ezen a napon szabadult fel, és ezen a napon alapították 555 évvel ezelőtt Szarajevót. A több mint öt évszázad kötelez. A város élni akart! Rettenetes áldozatok árán, súlyos veszteségekkel, de a város túlélte a polgárháború borzalmait. Az ország túlélte a borzalmakat.

                        A repülőtér mellett... (saját)

És ma ünnepel és emlékezik. Ünnepli alapítását és emlékezik a II. világháború elesettjeire, és újkori háborújának hőseire, családtagjaira, barátaira, szomszédaira. Emlékezik a 11541, köztük 1610 gyerek áldozatra, az 50 ezer sebesültre.

          Megemlékezés Kusturica módra 2012-ben. Szarajevó Marsala Tita. Minden áldozatárt egy piros szék 

De élni akarnak. Nem felejteni, de tovább élni. Békében, egymás mellett.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének várakozásai szerint Aleksandar Vučić már az első körben győz a szerbiai elnökválasztáson.

Fennállásának 20 éves évfordulóját ünnepelte a Rizling Szőlészek és Gyümölcsészek Egyesülete.

A nagybecskereki Püspökségi Caritas szervezésében megtartották ma az egyházmegye önkénteseinek nagyböjti találkozóját.

A rendőrség két akció keretében összesen öt, kábítószer előállítására alkalmas laboratóriumot foglalt le és elkoboztak több mint 1500 marihuánatövet és két kiló száraz növényt.

A tanintézmény napját ünnepelte a speciális szükséglettel rendelkező gyermekek oktatására és nevelésére szakosodott, Vuk Karadžić nevét viselő zombori általános és középiskola.

Kiemelkedő szabadkai végzős ösztöndíjasait jutalmazta meg névadója születési évfordulójának alkalmából a Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület.

Négyezer pályázat érkezett be idén a Prosperitati Alapítvány irodáiba – emelte ki Juhász Bálint ügyvezető.

A szerteágazó turisztikai tevékenységet kifejtő, tíz évvel ezelőtt magyarkanizsai székhellyel megalakult Vajdasági Egészségturizmus Klaszter Alapnak mindmáig 44 tagja volt tartományunk minden szegletéből, intézmények, civil szervezetek, magánszemélyek egyaránt.

A szarajevói Butmir-táborban a napokban rendezték meg az EUFOR hagyományos kitüntetésátadó ünnepségét, amelyen a szolgálatukat sikeresen befejező katonák vehették át az ALTHEA-medált.

Ünnepi állománygyűlésen emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról a Bosznia-Hercegovinában szolgálatot teljesítő magyar katonák, valamint a szarajevói, a banja lukai és a brckói magyar közösségek meghívott képviselői.

A Magyar Nemzeti Tanács folytatja a fejlesztőpedagógiai programját.

A Krivaja völgyében található löszgyepek egyes végveszélybe került fajok utolsó élőhelyeinek tekinthetőek.

1999. március 24-én kezdődött Belgrád bombázása. A délszláv háborút a daytoni békeszerződés 1995 novemberében lezárta, ezzel Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában véget vetettek a vérontásnak, de az albán-szerb konfliktus nem enyhült, a koszovói háború további áldozatokat szedett. Sikertelen volt a rambouillet-i és a párizsi béketárgyalás, végül a NATO kemény, megtorló lépésre szánta el magát. Megkezdte Szerbia bombázását.                                           

A belgrádi nemzetközi repülőteret már az első napon támadták, a bombázás néhány nap alatt megsemmisítette a rendőrségi hangárt, megsérült a JAT Tehnik nagy hangárja, ahol a légitársaság gépein kívül két MIG-29-est is elrejtettek.

És kirajzolódott az akcióterv: meg kell menteni a nemzeti légitársaság flottáját. Március 29-én pontosan délben 12 órakor felszállt a JAT Boeing 727-es repülőgépe, fedélzetén Stevan Ingjatović és Sava Ostojin kapitányokkal, Mikailo Rogić mérnökkel és Boban Živanić szerelővel.

A gép előfutára volt annak a kilenc gépes flottának - 4 db DC10-es, 4 db B737-es és egy B727-es -, amit biztonságban Bukarestbe kellett menekíteni. Abban a pillanatban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság légterében az észak-atlanti katonai szövetség 200 harci repülőgépe tartózkodott.

A gép körülbelül 12 perc repülés után érte el Románia biztonságos légterét. Ez a 12 perc volt a személyzet életének leghosszabb 12 perce.

Ahogy elérték a román légteret, Ignjatović kapitány jelentette Žika Petrović vezérigazgatónak, hogy minden a terv szerint ment, és ezután öt perces időközönként a levegőbe emelkedett és elindult Bukarest felé a többi nyolc repülőgép is.

A pilóták, mérnökök, szerelők, összesen negyvenen, hatalmas kockázatot vállaltak azért, hogy a légitársaság gépeit a biztos pusztulás elől kimenekítsék. Tudták, mert megmondták nekik, senki nem garantálja, hogy a gépeket a NATO erők nem fogják támadni. A támadás miatti düh, a remény és az akarat, hogy megmentsék a gépeket és a bombázás után a légitársaság élete tovább folytatódhasson, legyőzte a félelmet.

„Az egyetlen dolog, ami akkor a fejünkben volt, hogy megmentsük a gépeket, hogy a nemzeti légitársaság a bombázások után folytatni tudja az életét – emlékezik Ignjatović kapitány. – Az alatt a 12 perc alatt az egész életem lezajlott a fejemben. A gyerekkorom, a vágy, hogy pilóta lehessek. Féltem, de az akarat, hogy túléljük és újra indítsuk a JAT-ot, erősebb volt. Ugyanezekről az érzésekről beszéltek a társaim is, akik részesei voltak ennek a veszélyes akciónak. Kivételes bátorság és szakmai elhivatottság kell egy ilyen feladat végrehajtásához. Megmentettük a flottánkat.”

Ezért az akcióért, a JAT flotta megmentéséért soha senki nem kapott semmilyen elismerést.

„A legnagyobb elismerést a feladat végrehajtása során kaptam – mondta Ignjatović kapitány. - Amikor beosztották a személyzeteket, Boban Živanić szerelő azt mondta: ha meg kell halnom, azt akarom, hogy az Ignjatović kapitány személyzetének tagjaként legyen. Számomra ez a legnagyobb elismerés, amit életemben valaha kaptam.”

Az akciót a JAT akkori vezérigazgatója, Žika Petrović szervezte, ő tárgyalt és egyeztetett a románokkal és a szerb légierővel is. A vezérigazgatót 2000. április 25-én több lövéssel a háza előtt meggyilkolták. Egyes feltételezések szerint a merénylet mögött maga Slobodan Milosević állt, megakadályozva ezzel, hogy Petrović nyilvánosságra hozza, hogy hogyan használták a JAT repülőit az illegálisan szerzett vagyon és pénz kimenekítésére, hogy felfedjen gyanús repülőgépvásárlásokat és eladásokat, a JAT privatizációjára, gépeinek értékesítésére tett sötét kísérleteket. Halálának oka máig nem tisztázott.

Stevan Ignjatović kapitány ma az Air Serbia B737 típusú gépein teljesít szolgálatot egy,, a Neewsweeknek adott interjúban így emlékezik 1999. március 29-re:

„Amikor a személyzeteket állítottuk össze, két rakéta csapódott a rendőrségi hangárba. Csak azt hallottuk: fiúk, repülőre! Elindultunk, mire a határőr fülkéből utánunk kiabáltak: hé, fiúk! Hova, hova? Útleveleket! Ember, milyen útleveleket? Amikor a harmadik rakéta is becsapódott, rohanva folytattuk az utunkat. Beszálltunk a repülőgépbe, engedélyt kértünk és 12 órakor gázt adtunk, maximális sebességgel felszálltunk és Románia irányába fordultunk.”

Amikor a felhőből kiértek, a kapitány bekapcsolta az összes fényt, a radarokat és a transzpondert mert ez volt az egyetlen védelmük – láttatni, hogy utasszállító repülőgép.

„Néztünk kifelé az ablakon, várva a vadászgépeket vagy a rakétákat. Közben ment az idő. Életem leghosszabb 12 perce volt, amíg a bukaresti légiforgalmi irányítás ellenőrzése alá értünk. A megbeszélés az volt, hogy ahogy átlépünk, jelentjük a többieknek, hogy induljanak.”

            A JAT flotta gépei és Stevan Ignjatovic kapitány

Azon a napon elrepült 9 repülőgép és másnap még négy. A terv az volt, hogy Bukarestben megtankolnak és folytatják az utat Oroszországba a Krím félszigetre. A románok azonban különösebb magyarázat nélkül a pilótákat elszállásolták egy szállodában, ahol szemmel tartották őket.

„Hamarosan NATO tisztviselők jelentek meg, vizsgálódtak, talán arra számítottak, hogy aranyat találnak, vagy egy menekülő milosevicsi politikust. Átkutatták a repülőgépet a szerb mérnök és szerelő részvételével, de nem találtak semmit.”

A bukaresti jugoszláv nagykövetség egy munkatársa csak megérkezésük után négy nappal kereste fel őket, és azt kérdezte: mit keresnek itt?

„Teltek a napok és az első hét után már világos volt számunkra, hogy gyakorlatilag foglyok vagyunk és Belgrád semmi többet nem tud tenni értünk.”

Egy hónap múlva jött a hír, hogy hazamehetnek. Repülővel vitték őket Temesvárra, ahol a JAT autóbusza várt rájuk.

„Rettenetes volt a találkozás a saját határőreinkkel. Kérdezték, kik vagyunk, milyen egyenruha ez... Amikor elmondtuk, hogy mi történt, annyit mondtak: Vagyis, dezertáltatok! Mindennek tetejébe a vámosok meggyanúsítottak, hogy csempészünk, mert volt nálam négy karton cigaretta. Akkor behúztam neki egyet ököllel. Összefutottak a határőrök, vámosok, katonák, rendőrök. Valahogy végül rendeződött a helyzet és tovább mehettünk Belgrádba. A megbeszélés szerint a megérkezést követő napon a JAT székházába mentünk, ahol Žika Petrović vezérigazgató várt minket. Mindenkit megölelt és azt mondta: visszatértek a solymaim!”

 

Fotó: tango6

A Magyar Nemzeti Tanács komplex ösztöndíjprogramjában nagy hangsúlyt fektet a leendő és jelenlegi érettségizők, valamint szüleik tájékoztatására a szerbiai továbbtanulási lehetőségekről és a tanács által szervezett szerb nyelvi és felvételi felkészítő képzésekről, valamint ösztöndíj-támogatásról és az újvidéki Európa Kollégium nyújtotta bentlakási lehetőségekről.

Megkezdődött a külhoni magyar családi vállalkozások éve programsorozat.