Hajózásról szóló cikkeket kerestem, erre tessék, mi jön velem szembe? Háborús repülőtér Vis szigetén.
A Splithez közeli szigeten 1944-ben az amerikai hadsereg repülőteret épített a szőlőültetvények között Plisko Poljén 1km hosszú pályával. A repülőtérnek köszönhetően 218 harci gép és több mint ezer pilóta menekült meg. Főként üzemanyag felvételre használták a szövetséges nehézbombázók, a B-17-es „repülő erődök” és a Liberátorok.
A repülőtér sok pilótának az utolsó reménye volt, de voltak, akik már nem érték el a szigetet. Erről a Vis környékén fellelt roncsok tanúskodnak. Ma is ott fekszik 60 méter mélyen egy lelőtt Liberator a háborúra emlékeztetve.
A szövetséges repülőtér kifutóját 1960-ban beültették szőlőtőkékkel, ezzel visszaadták eredeti funkcióját.
Az 1992-95-ös balkáni polgárháború után többször felmerült, hogy repülőteret nyissanak Vis szigeten, elkészültek a tervek is, de nagyon sok ellenzője van, akik nem szívesen látnának ennyi betont a szőlők helyett.
A szigeten ma egy kedves fogadó és bor bár, az Aerodrom neve utal az egykori háborús repülőtérre.
Már évek óta tervezik, hogy megnyitják a turisták, a civilek előtt Albánia legnagyobb szigetét, Szazant, de csak most került pecsét a védelmi minisztérium és a környezetvédelmi, energetikai és turisztikai minisztérium közötti megállapodásra.
A sziget májustól október végéig lesz látogatható.
Szazan szigete katonai objektum, technikailag jelenleg is akként funkcionál, két katona teljesít ott állandó szolgálatot és az albán parti őrség hajóinak szolgál vészhelyzet esetén menedékül.
Mindössze 5,7 négyzetkilométer alapterületű, Albánia dél-nyugati részén, a Vallon-öböl bejáratánál található. Stratégiai pont az Adriát a Jón-tengertől elválasztó Otrantói szorosban.
A történelem folyamán tartozott a velenceiekhez, a napóleoni háborúk után a Jón-tengeri szigetek brit protektorátusának része lett. 1864-ben a többi szigettel együtt átengedték a görögöknek. 1913-ban, a második balkáni háború végén Olaszország és Ausztria erőszakkal elűzte a mai Albánia déli területeiről a görögöket, Olaszország elfoglalta a szigetet, és ott katonákat állomásoztatott. 1941-ig a sziget az olasz királyság része volt. Az albán partizánok 1944 májusában elfoglalták és a párizsi békeszerződéssel 1947-ben hivatalosan is Albániához került.
Szazan elhagyatott katonai bázis, amit a hidegháborús időben azért hoztak létre, hogy a nyugatról jövő inváziót megállítsák. 3000 katonát állomásoztattak rajta hat hónapos ostrom túléléséhez elegendő étellel, vízzel, lőszerrel és üzemanyaggal.
Szazan a kommunista Albániába enged bepillantást, a világtól való elszigeteltségbe, a bunkerekkel teli, szögesdrótokkal körbevett világba. A turisták a természeti szépségekkel teli környezetben a hidegháború világát fedezhetik fel.
Az objektumok egy része jól megőrzött, de leginkább az elhanyagoltság jellemző, a sziget jelentős pénzügyi injekcióra szorul, amire a hírek szerint már van külföldi befektető. Vannak tervek mindenek előtt az elektromos áram és az ivóvíz oda vitelére, a bunkerekből és alagutakból kialakítandó borospincékre, ahol a környező szőlők borait kínálnák.
De megjelentek olyan elvetemült elképzelések is, hogy a szigetre luxusszállodát és kaszinót építsenek. Remélhetőleg ilyen irányú beruházás nem kaphat engedélyt, különösen annak fényében, hogy a sziget körüli terület védett tengeri övezet, a hajóforgalom is korlátozott.
Albániát tavaly 4,7 millió turista kereste fel, szakemberek szerint Szazan látogatásának lehetősége jelentősen növelheti az idegenforgalmat, ami az ország fő bevételi forrása.
Fotó: Thinkstock