Feed aggregator

Le rival du président gabonais Ali Bongo Ondimba, Jean Ping, qui se proclame toujours "président élu" a tenu un premier rassemblement d'ampleur depuis décembre ce samedi à Libreville, alors que le pouvoir organise un "dialogue politique" pour apaiser les tensions post-électorales.

Cet article Gabon : premier rassemblement de Jean Ping depuis plusieurs mois est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Minden reményünk alapja a Názáreti Jézus halálból való föltámadása! Aki ezt nem hiszi, annak optimizmusa hamar elapad az élet fájdalmas próbatételei után. Ha Jézus föltámadásában kételkedünk, akkor a saját testünk feltámadásában sem fogunk hinni. Milyen bölcs az Úr Jézus pedagógiája, aki a hatalmasokat megalázza, de a kicsinyeket fölemeli (vö. Lk 1,52). Hol vannak a történelem Pilátusai és Heródesei?! Nem tudjuk… De azt igen, hogy az Úr megvetett és halálra üldözött hívei az Isten Országába jutottak, hiszen azt mondta nekik: „elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Jézus Urunk nem a múltját nézi az embernek, hanem inkább azt, hogy most kiben bízik, kit szeret, s mik a szívbéli vágyai. Amennyiben megutálja eddigi hazug és önző életét, s az igaz, szeretetteljes életre vágyik, akkor Jézus felkínálja neki a megtisztulás és a megváltás ajándékát – sőt akár ha az utolsók közé tartozott is, mint a jobb lator, meghallja a boldogító hírt: „Még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43b)

Aranyszájú Szent János erről a jézusi megváltói tettről a következőképpen elmélkedik egyik homíliájában: „Keresztre vagy feszítve, kezeid le vannak szögezve, és te megígéred a paradicsomot? Persze, mondja (Jézus), azért, hogy te megérthesd, ki is vagyok, még keresztre feszítve is. Azért, hogy te ne állj meg a kereszt nézésénél, és megérthesd a keresztre feszítettet, aki ezeket a csodákat a kereszten végbevitte. Nem miközben feltámaszt egy halottat, vagy parancsol a szeleknek és a tengernek, vagy kiűzi a démonokat, hanem miközben a kereszten van, oda van szegezve, köpködések és szitkozódások borítják, sikerül megváltoztatnia a lator lelkét, azért, hogy te felismerd hatalmát. Meghasította a sziklákat és magához vonzotta a lator lelkét… és ezekkel a szavakkal tisztelte meg: „Még ma velem leszel a paradicsomban”.

Aranyszájú az orvos képéhez is folyamodik: egy orvos annál nagyobb csodálatot vív ki magának, minél nagyobb betegséget gyógyít meg. Ha Krisztus bűnösöket, vámosokat, utcanőket és gonosztevőket vezet be Isten országába, annál jobban kiérdemli csodálatunkat. A földi királyoknak soha eszükbe nem jutna bevinni egy gonosztevőt a székvárosukba. Jézus azonban magával visz egy gonosztevőt. Ám ez nem veszélyezteti és dehonesztálja a paradicsomot, vagyis a mennyek országát. Inkább az Ország tulajdonosának üdvözítő hatalmáról tanúskodik. Mivel lett érdemessé a jobb lator a mennyek országára? Péter megtagadta Mesterét, ez a lator akkor vallotta meg Jézust, amikor a körülállók szidták és gyalázták. Arra int, hogy ne szégyelljük példaképnek venni azt a gonosztevőt, akit Jézus méltóvá tett a paradicsomra.

A politikai választásoknál számít, hogy valaki jól tudja rendezni saját ügyeit. Mennyivel inkább kell bízni Abban, aki nem magát gyógyítja, nem a maga javát keresi, hanem az emberek üdvösségét. Mennyivel inkább bátorságra lelünk akkor, ha tudjuk: ahhoz fordulunk bocsánatért, irgalomért, aki még a kereszten függő gonosztevőt is megváltoztatta, és elsőként magával vitte az Országába.

Föltámadása után hasonlóképpen, kinek is jelenik meg először Jézus? A bűnös asszonynak, Magdolnának! (Jn, 20,16) Csakhogy ő is Jézus irgalmas szeretetétől indult meg, mély bűnbánatot tartott, s teljes szívvel a magtalált Igaz és Szent után vágyakozott.

„Számunkra is sok jel adatik, amelyekben a Feltámadott felismerteti magát: a Szentírás, az Eucharisztia, a többi szentségek, és maga a szeretet, a szeretet megnyilvánulásai, amelyek a Feltámadott fényének egy-egy sugarát tükrözik. Engedjük, hogy Krisztus feltámadása megvilágosítson minket, engedjük, hogy az ő ereje átalakítson, hogy a világban a halál jelei általunk is átadják a helyet az élet jeleinek.” (Ferenc pápa 2013. április 3-án).

Ezt kívánom egyházmegyém minden hívének és minden jóakaratú embernek!

Majnek Antal
munkácsi megyéspüspök

Csehországnak nem áll szándékában menekülteket befogadni a menedékkérők áttelepítését célzó uniós kvóták szerint, még akkor sem, ha gazdasági szankciókkal fenyeget az Európai Unió – jelentette ki szombaton Milan Chovanec cseh belügyminiszter a Pravo című prágai napilapnak.

“A mintegy 1600-ból 12 menekültet fogadtunk be” – mondta a tárcavezető. Szerinte ugyanis a többiek nemzetbiztonsági átvilágítása azt mutatta, hogy közülük senkit sem szabad Csehországba áttelepíteni.
Chovanec emellett olyan véleményének adott hangot, miszerint az EU már ősszel elindíthatja a “büntetőintézkedések bevezetését célzó eljárást” Csehországgal szemben a menekültek befogadásának megtagadása miatt.

A cseh belügyminiszter szerint országának még a szankciók fenyegetése mellett sem szabad beleegyeznie a menedékkérők felvételébe. “Nem szabad ide beengedni embereket (a szükséges) ellenőrzések nélkül” – hangoztatta Chovanec, és leszögezte, hogy kiáll álláspontja mellett a kabinetben.

Tavalyelőtt született uniós megállapodás arról, hogy a migrációs nyomásnak kitett országokból 160 ezer menekültet “elosztanak” az EU-tagállamok között. Eddig körülbelül 15 ezer embert helyeztek át ilyen formában, mivel több uniós tagállam, köztük Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia is ellenzi a kötelező jellegű mechanizmust.

„A fiunk még nem töltötte be a 18. életévét, mégis teljesen önállósította magát, elszakadt a családjától. Mivel tehetséges és szorgalmas gyerek, szépen keres a tanulmányai mellett, de a barátai rossz hatással vannak rá, szinte minden pénzét elveri, nem gondol a jövőjére és a családját, a nagyszüleit sem támogatja. Kérem, adjon tanácsot: miként kényszeríthetnénk rá, hogy legyen megfontoltabb, hallgasson a tanácsainkra? Hallottunk róla, hogy a fiatalkorúak cselekvőképessége korlátozott. Mit jelent ez?”

– A 18. életévüket be nem töltött gyerekekkel kapcsolatban a Polgári törvénykönyv (Ptk.) a részleges és a nem teljes polgári cselekvőképesség fogalmait használja, az életkoruktól függően.
A Ptk. 31. cikkelye kimondja, hogy a 14. életévét be nem töltött gyereknek (kiskorúnak) jogában áll önállóan intézni a kisebb hétköznapi jogi vonatkozású ügyleteket. Ez volna a részleges cselekvőképesség. A jogszabály azokat a cselekményeket tekinti kisebb ügyleteknek, amelyek a kiskorú napi igényeinek kielégítését szolgálják, összhangban állnak fizikai, szellemi és szociális fejlettségével, s tárgyuk nem képvisel nagy értéket. Ugyancsak élhet a kiskorú a szellemi és művészeti tevékenység törvényi védelem alatt álló eredményeivel kapcsolatos személyhez fűződő nem tulajdoni jogaival. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a kiskorú személy nem visel felelősséget az általa okozott kárért.
A törvény értelmében nem teljes polgári cselekvőképességgel bírnak a 14. életévüket elérő, de a 18-at még be nem töltött személyek (a fiatalkorúak). Számukra lényegesen nagyobb (bár nem teljes) cselekvési szabadságot biztosít a jogalkotó, amiről a Ptk. 32. cikkelye rendelkezik. Az ismertetett 31. cikkelyben rögzített jogokon túl a természetes személyeknek 14–18 éves korukban jogukban áll önállóan rendelkezni a keresetükkel, ösztöndíjukkal vagy egyéb jövedelmükkel. Ugyancsak önállóan gyakorolhatják a szellemi és művészi tevékenység törvény által védett eredményeivel összefüggő jogaikat. Jogi személyek tagjaivá válhatnak, amennyiben ezt nem tiltja a törvény, vagy az adott jogi személy alapszabálya. Önállóan nyithatnak bankszámlát, s rendelkezhetnek az azon általuk elhelyezett pénzeszközökkel.
Egy sor további cselekményt szüleik, örökbefogadóik vagy gondnokaik hozzájárulásával hajthatnak végre a fiatalkorúak. Így a közlekedési eszközökkel, ingatlanokkal kapcsolatos cselekmények végrehajtásához a szülők (örökbefogadók) vagy a gondnok írásos, közjegyző által hitelesített hozzájárulása, valamint a gyámhatóság engedélye szükséges. A fiatalkorúak a gyámhatóság és szüleik (örökbefogadóik) vagy gyámjaik engedélyével rendelkezhetnek a pénzintézetekben részben vagy egészében más személyek által a nevükre átutalt pénzeszközökkel.
A nagyobb lehetőségekkel együtt nagyobb fokú felelősség is terheli a fiatalkorúakat. Így személyesen, a törvényeknek megfelelően felelnek az általuk önállóan, vagy szüleik (örökbefogadóik), gyámjuk engedélyével kötött szerződések teljesítéséért. Amennyiben a fiatalkorúnak nincs elegendő vagyona az okozott veszteség megtérítésére, a szüleiket (örökbefogadóikat) vagy gyámjaikat terheli kiegészítő felelősség.
A fiatalkorú viseli a felelősséget az általa másoknak okozott kárért a Ptk. 1179. cikkelyében rögzítettek szerint.
Indokolt esetben a bíróságnak a szülők (örökbefogadók), a gyám vagy a gyámhatóság kezdeményezésére jogában áll korlátozni a fiatalkorú személynek a keresetével vagy egyéb jövedelmével való szabad rendelkezéshez való jogát, vagy akár a teljes megfosztását is elrendelheti ettől a lehetőségtől. Amint azonban megszűntek azok a körülmények, amelyek a fiatalkorú cselekvőképességének korlátozását indokolták, a bíróság visszavonja a határozatát.
A fiatalkorú személy cselekvőképességének korlátozására vonatkozó eljárási szabályokat a Polgári perrendtartási törvénykönyv (Pptk.) írja le. Az ilyen ügyeket a bíróság úgynevezett külön eljárásként kezeli, az eljárásba – bárki kezdeményezte is azt – kötelezően bevonják a gyámhatóságot. Az érintett fiatalkorú esetleges kizárásáról az eljárásból a bíróságnak kell határoznia.
A keresetben, amelyben indítványozzák a fiatalkorú részleges vagy teljes megfosztását a keresetével vagy egyéb jövedelmével való szabad rendelkezéshez való jogától, részletesen le kell írni mindazon körülményeket, amelyek arra vallanak, hogy a fiatalkorú ezen jogainak gyakorlása számára negatív anyagi, pszichikai vagy egyéb következményekkel jár (lásd a Pptk. 238. cikkelyének 2. pontját!). Amennyiben a bíróság helyt ad a keresetnek, a fiatalkorút gondnokság alá helyezi, s számára a gyámhatóság javaslata alapján gondnokot jelöl ki. A cselekvőképesség korlátozásának megszüntetését a szülők (örökbefogadók), maga a fiatalkorú és a gyámhatóság is kezdeményezheti. Az eljárási költségeket az ilyen ügyekben az állam viseli.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 16. életévét betöltött fiatalkorúnak jogában áll kezdeményezni a bíróságon a teljes cselekvőképesség megadását (lásd a Ptk. 35. cikkelyének 2. pontját!). Amennyiben a bíróság helyt ad a keresetnek, a szülők elveszítik azt a jogukat, hogy bármilyen módon korlátozzák fiuk cselekvőképességét.

hk

VIDÉO - À une semaine du premier tour de l'élection présidentielle, le chef de l'État a pris la parole dans une tonalité très politique lors de la cérémonie mémorielle qui a rendu hommage aux 200.000 soldats tombés sur l'un des lieux du plus grand désastre militaire de la Première Guerre mondiale.

French APILAS Anti-Tank Rocket Launcher

Névnap Csongor – török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár. Idézet „A feltámadás nem csak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: “újra lábra állni”. Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni.”

Müller Péter

• A nap aktualitása
• A nap igéje
• A nap liturgiája

NÉPI KALENDÁRIUM:

Húsvét vasárnapja

Húsvétvasárnaphoz sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.

Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.

A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Erre utal, hogy a 19. század végén a Kárpát-medence legkeletibb és legnyugatibb szögletében, valamint katolikusoknál és protestánsoknál egyaránt előfordult. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben. Járhattak gyalog és lovon egyaránt. Nagy lármával, zajjal haladtak. Közben azonban énekeltek és imádkoztak is. A szokás néhol összekapcsolódott a határbeli kutak és források tisztításával. A határkerülők járhattak nagyszombat estéjén, nagyszombat éjszakáján, de volt példa a vasárnap délelőtti határjárásra is. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben, mint egy-egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt

A katolikus egyházban elterjedt szokás az ételszentelés. Az ételszentelésnek nem volt előírt egységes időpontja. Egyes helyeken húsvét vasárnapján, a reggeli mise után, másutt a nagymise után került rá sor. Ismét másutt szombaton délután és este történt a szentelés, hogy a feltámadás után már fogyasztani lehessen a megszentelt ételeket.

A megszentelendő ételeket – tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót – kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A szentelt ételek maradékát legfeljebb tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták.

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Karlovszky Gusztávné, Miticzky Ida (Munkács, 1883. április 16. – Bp., 1898. augusztus). Regény-és novellaíró. Apja Bereg megyei főügyész volt. Szülei gondos nevelésben részesítették, anyja zongorázni és festeni tanította. Jászay Pál történetíró több hónapot töltött munkácsi házukban, aki felkeltette érdeklődését a történelem iránt. Apja 1845-ben meghalt, ezért egy távoli rokonához, Balogh Ferenchez, Schönborn gróf jószágigazgatójához költözött. Nála ismerkedett meg a francia, német és angol irodalom remekeivel.

1852. október 11-én Munkácson férjhez ment Karlovszky Gusztáv ügyvédhez. 1862-ben Kecskemétre költöztek, mert férjét megválasztották a város főügyészének. Itt olvasta fel Ferenczy Idának első regényét. Sógora, Ilucz Oláh János pesti házában találkozott báró Kemény Zsigmond báróval, aki szintén írásra buzdította. Amikor férjét királyi táblabírónak nevezték ki, akkor Budapestre költöztek. Sokat utaztak Bajorországban, Svájcban, Olaszországban. 1868-ban tevékenyen részt vett az országos nőegylet létrehozásában. 1878-ban elhunyt a férje. Nagy gonddal nevelte fiait. Endre országos allevéltárnok, Bertalan festőművész, Munkácsy Mihály tanítványa, Géza gyógyszerész és szerkesztő lett.

Első irodalmi kísérlete Goethe Mignonjának fordítása volt, amely a Hölgyfutárban (1862) jelent meg. Több, a Rákóczi-szabadságharc korában játszódó elbeszélése látott napvilágot a Fővárosi Lapokban. A szabadságharc és az azt követő megtorlások idejéről szóló visszaemlékezéseit Néhány lap egy munkácsi hölgy naplójából címmel írta meg (Magyarország és a Nagyvilág). Egyik elbeszélésének a munkácsi várban raboskodó Kazinczy, egy másiknak a munkácsi vashámor szobrásza a hőse. Érdekes visszaemlékezéseket közölt Munkácsy Mihály gyerekkoráról, a munkácsi-lavocsnei vasútépítkezésről, a munkácsiak fürdőzéséről, a beregi vadászatokról, amelyekből megismerhető a XIX századi Munkács társadalmi élete.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

-          Makláry Zoltán színész (1896) Kossuth-díjas, klasszikus darabokban népi figurák ízes ábrázolója volt.

-          Zala György szobrász (1858) a neobarokk irányzat legtöbbet foglalkoztatott emlékműszobrásza. Legnagyobb szobrászi feladatát 1894-ben nyerte el a budapesti Millennium emlékmű megbízásával, de a Hősök terén lévő munkát csak 1920-ban fejezte be.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

ÉLŐ, HALHATATLAN, OLYAN, MINT JÉZUS!

„Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János 11:25)

Egy Philip nevű kilencéves kisfiú Down-szindrómás volt. A vasárnapi iskolában a többi gyrek gyakran kifigurázta mássága miatt. Húsvér előtt egy héttel a tanító mindegyik gyereknek adott egy műanyag tojást, és arra kérte őket, hogy keressenek olyan dolgokat, melyek az új életet jelképezik, például magokat, leveleket, és tegyék a tojásba. Húsvétvasárnap majd kinyitják a tojásokat, és megbeszélik, melyikben mit találtak. A gyerekek mindenféle dolgokat hoztak: virágokat, pillangót még kavicsot is. De amikor a tanító kinyitotta Philip tojását, az üres volt. Az egyik gyerek felkiáltott: „Ez nem igazság, ő nem jól csinálta!” De Philip megragadta a tanító karját és azt mondta: „Jól csináltam. Azért üres, mert a sír is üres. Ezért van új életünk.” Az osztálynak torkán akadt a szó – és attól kezdve tisztelték Philipet, aki a csoport részévé vált. De Philip családja tudta, hogy a kisfiú ideje rövidre van szabva – kicsi teste sokféle betegséggel küzdött. Még azon a nyáron meghalt. Amikor a nyolcévesek osztálya kénytelen volt szembenézni a halál valóságával, szép sorban odamentek a ravatalhoz – de nem virágokat vittek. Tanítójukkal együtt mindannyian egy üres műanyag tojást helyzetek barátjuk kis koporsójára. Miért olyan fontos Jézus feltámadása? Két okból: 1) Az ő feltámadása garantálja a tiédet is. 2) Életed során te is át fogod élni a gyász fájdalmát, amikor elveszítesz valakit, akit szeretsz. A feltámadás a garancia arra, hogy újra találkozni fogsz vele – élő lesz, halhatatlan, olyan, mint Jézus!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Krisztus feltámadása

Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: “aeternum Nunc”, az isteni Most), azé, aki “Halott volt és íme él” (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. – A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a “mi időnk”, a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy – a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.

Soubirous Szent Bernadett

Bernadett 1844. január 4-én született Lourdes-ban, szegény munkáscsaládból. Már gyermekkorában sokat kellett dolgoznia. 14 éves volt, amikor 1858. február 11 és július 16 közötti időben tizennyolcszor megjelent neki a Szűzanya. Mária azt mondta neki, hogy nem ebben az életben, hanem a túlvilágon teszi boldoggá.

A jelenések miatt sokat zaklatták még az egyháziak is addig, amíg a jelenéseket hivatalosan el nem ismerték. Jelen volt még, amikor Lourdes-ban megépült az altemplom. Azután 1866 júliusában bevonult a Caritas és Iskolanővérek Nevers-i kolostorába. Meg nem értés, betegség és szenvedés volt itt is a sorsa. Fogadalmát is csak akkor tehette le, amikor betegsége életveszélyesre fordult. Mindössze 35 évet élt. 1879. április 16-án halt meg a Nevers-i kolostorban. Holttestét épségben találták meg, amikor 30 év múlva felnyitották a sírját. Így látható teste most is a templom oldalkápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták.

bacskaplebania.hu

Az RMDSZ minden olyan kezdeményezést üdvözöl és támogatni fog, amellyel bármilyen színezetű kormány központi vagy akár régiós szintről hatásköröket és intézményeket utal át önkormányzati szintre – jelentette ki Cseke Attila RMDSZ-es szenátor.
Kategória: Belföld

A Ferencváros női kézilabdacsapata hazai pályán 27-26-ra kikapott a Bukaresti CSM-től a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének szombati visszavágóján, így nem lesz ott a budapesti Final Fourban.
Kategória: Sport

A választási kampány főpróbája zajlik, és az már most látható, hogy a 2018-as voksolás sorsdöntő lesz – mondta a Magyar Időknek Orbán Viktor miniszterelnök.
Kategória: Külföld

Szélsőjobboldali háttérre utaló nyom bukkant fel a Borussia Dortmund (BVB) német labdarúgócsapat elleni pokolgépes támadás ügyében – írta szombaton a Der Tagesspiegel című berlini lap.
Kategória: Külföld

A határok megnyitását követelték magyar és külföldi tüntetők Röszkén szombaton, a kormányellenes demonstráció a tranzitzónánál fejeződött be. A Fidesz szóvivője szerint Magyarország nem változtat bevándorláspolitikáján.
Kategória: Külföld

Legalább 22 ember életét követelte a szíriai Aleppónál szombaton egy buszkonvoj elleni öngyilkos merénylet – közölte a szíriai televízió.
Kategória: Külföld

Több mint 300 fogvatartott kap eltávozási engedélyt a börtönből a húsvéti ünnepek alkalmával – tájékoztatott az Országos Börtönigazgatóság szóvivője, Carmen Uţoiu.
Kategória: Belföld

Öt évvel ezelőtt indította el a Kárpátalja.ma hírportál nagycsaládos rovatát, melyben azóta közel száz kárpátaljai magyar nagycsaládot ismerhettünk meg.

Közülük legtöbben kisgyermekesek, a szülők egyelőre a „kis gyerek, kis gond” időszakot élik meg. Könnyen érheti éppen ezért az a vád őket, hogy még nem tudják, mi vár rájuk, hiszen még ezután következik a neheze: az iskolaválasztás kérdése, a kamaszkor rögös útja, a továbbtanulással járó számos költség, nem beszélve a kiházasítás feladatáról. A „felelősségteljesen” gondolkodók tudják ezt, s „nem vállalják túl magukat”.

Cáfolatként hadd mutassak be egy olyan nagycsaládot, amelyben nyolc gyermek nevelkedett, s valamennyien testileg és lelkileg is egészséges felnőttek lettek, akik megtalálták a helyüket az életben.

Ismerjük meg a Tiszacsomán élő Popovics Andor és Ilona családját!

 

Az ikrek

– Ilonka néni! Hány éve házasok Andor bácsival?

– 47 évvel ezelőtt házasodtunk össze. A férjemmel, Andorral mind a ketten tiszacsomai születésűek vagyunk. Andor másfél évig udvarolt nekem, mielőtt elvett. Csak ritkán találkoztunk, mert akkoriban Beregszászban dolgoztam egy varrodában, és bent laktam a városban.

 

– Hol telepedtek le az esküvőt követően?

– Itt, Csomán. Három hónapig anyósomnál laktunk, közben saját ház építésébe kezdtünk. Mindkét oldalról segítettek a szülők bennünket, meg aztán abban a világban könnyebb volt építkezni. Nagy házat akartunk. Volt benne két szoba, egy nagy konyha, veranda, előszoba. Aztán, ahogy sorra születtek a gyerekek, mindig bővítettünk a családi fészken is.

 

Ilonka néni Andris unokájával

– Hány gyermeket terveztek?

– Andorral mind a ketten nagycsaládban nőttünk fel, két-két testvérünk volt. Miután összeházasodtunk, az első évben még nem jött a gyermekáldás, már attól féltem, hogy meddő vagyok. Ezért megfogadtam, hogy ha szülhetek, ahány gyermeket ad a Jóisten, mindet megtartom.

 

– A Jóisten pedig igen bőkezű volt…

– Igen, nyolc gyermekünk született. Az első Zoltán volt 1972-ben. Ő Nagyberegen él, két gyermeke született, s már ő is nagyapa. Amikor Zoltán lakodalma volt, akkor született meg a legkisebb gyermekünk, Ádám. Közte és a legidősebb unokám között csak egy év korkülönbség van.

 

– Akkoriban hová mentek az asszonyok szülni?

– Mind a nyolc gyermekünket Beregszászban hoztam a világra. Hét napig kellett a szülés után bent feküdnöm velük. Amikor hazajöttem, édesanyám és anyóson segített az első időkben. Ritkán a védőnő is megnézett bennünket.

 

Ádám

– Meséljen a család többi tagjáról is!

– András fiunk 1973-ban született, József 1977-ben. 1981-ben jött a világra Norbert. Öt év múlva érkezett a családba az első lányunk, Babett. Őt két ikerlány, Tünde és Erika követte 1988-ban. A legkisebb, Ádám, 1993-as születésű. Őt nagyon elkényeztettük. Mindent megengedtünk neki, a testvérei sem bántották soha.

 

– Hogyan fogadta a család azt, hogy nyolc gyermeket vállaltak?

– Nem örültek neki, ám én egyedül is elboldogultam a gyermekeimmel. Türelmem is volt hozzájuk. A nagyobbak vigyáztak a kisebbekre, a fiuk odafigyeltek a lányokra. Ahogy nőttek, a házimunkába is besegítettek. A többit – ruhát, cipőt – az Isten mindig kirendelte. A testvérek között is jó kapcsolat alakult ki, nagyon szeretik egymást, és összetartanak. Rólunk is gondoskodnak.

 

– Miből tartották el a családot?

– Andor bácsi traktoristaként dolgozott, én pedig a rendelőben voltam huszonkét éven át takarítónő.

Csak az ikrekkel maradtam otthon három évig, a többieknél hamarabb visszamentem a munkahelyemre. A gyerekek aztán óvodába, iskolába kerültek.

 

Erika a férjével

– Hogyan alakult az életük?

– Zoltán Magyarországon dolgozik építkezéseken. Ahogy már említettem, ő Nagyberegre nősült, s a menyemmel két gyermekük van. A fiuk tizennyolc éves. A lányuk Borzsovára ment férjhez, már egyéves a dédunokám.

Andrásék itt laknak Csomán, nekik két fiuk van. A nagyobbik, Alex tizennyolc, a kisebbik, Andriska tizenhét éves, ő Karácsfalván tanul a görögkatolikus líceumban. András is Magyarországon keresi a kenyeret.

Józsi még nem nősült meg, a csomai kenyérgyárban van a munkája már tizennégy éve. Norbi velünk lakik, még neki sincs felesége.

Az ikrek ide mentek férjhez a faluba. Tündének három gyermeke van, Erikának kettő. Erika férje is külföldön dolgozik.

Babett Beregardóban lakik a családjával. A férje, Zoltán a Henkel busztársaság vezetője és tulajdonosa. Nekik egy fiuk és egy lányuk van.

Ádám még nőtlen, most Csehországban dolgozik. Nem örülök neki, de nem tarthattam vissza. Úgy látom, hogy az ő korosztályának olyan igényei vannak, amelyeket nem lehet itteni fizetésből kielégíteni. Egymás után mennek a fiatalok, ha az egyik vesz valamit, akkor az a másiknak is kell.

 

Tünde a családjával

– Kikérik a tanácsukat a gyermekeik?

– Általában beszámolnak róla, hogy mi történik velük, mi pedig elmondjuk a véleményünket. Egyedül a párválasztásba nem szóltunk bele. Jól kijövünk a menyekkel és a vőkkel. Ehhez az szükséges, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. Nem könnyű, hiszen a mai generáció teljesen más életet él, mint amilyen a miénk volt egykor. Nem akarnak jószággal, földdel foglalkozni.

Mi a férjemmel még tartunk teheneket, disznókat, aprójószágot, és is földet művelünk. Norbi segít, ha itthon van. Amikor ő dolgozik, Erika feji meg a teheneket. Ha szükséges, én is odaülök a fejővödör mellé.

 

– Mikor van együtt az egész család?

– A nagy ünnepekkor, karácsonykor, húsvétkor mindig összejövünk. A disznóölés is családi esemény. Mindenki kap kóstolót. Legutóbb virágvasárnap voltak nálunk a gyerekek és az unokák. Inkább ők jönnek el hozzánk, nekik autójuk van, könnyebben tudnak utazni. Az ikerlányaim minden egyes nap ránk néznek. A három nőtlen fiunk még velünk lakik.

 

Babett a családjával

– Hogy szolgál az egészségük?

– Jól vagyunk. Andor bácsinak több műtétje is volt az elmúlt években, de szépen felépült a betegségekből. Az én egészségem is rendben van. Néha fájdogál a lában, de kinek nem? Az egyik kis unokám azt szokta nekem mondani, hogy öreg vagyok. Erre mindig az a válaszom, hogy nem, mert még táncolni akarok a lakodalmában.

 

– Ilonka néni, a csomai görögkatolikus templomban találkoztunk. Gyakran eljár a szertartásokra?

– Mindig ott vagyok. Régebben a férjem is rendszeresen jött, de most már gyenge a gyalogláshoz, mi pedig messze lakunk a templomtól. Vasárnap fél tízre elkészítem az ebédet, hogy időben elérjek a templomba. A lányaimat is arra tanítottam, hogy a főzés nem lehet kifogás a liturgia elmulasztására. Sajnos csak nekik tudtuk átadni a görögkatolikus hitet, a fiaink nem vallásosak. Az unokák már igen. Andris unokám a Sztojka-líceumban tanul, sokat változott, amióta ott van. Már én is voltam az iskolájában, és nagyon tetszett nekem.

 

– Hogyan telnek a nyugdíjas éveik?

– Este a tyúkokkal fekszünk, már hét-nyolc óra körül az ágyban vagyunk. Reggel korán kelünk, hozzászoktunk. A férjem sokszor már hajnali négykor fent van, én többnyire ötkor ébredek. Elrendezzük az állatokat, segítünk az unokák gondozásában. Szeretnek nálunk lenni. Húsvétra együtt festjük a hímes tojást a hagyma levében.

 

Alex

– Húsvétkor együtt lesz a család?

– Igen, mindig nálunk ünnepelünk.

 

– Jön a nyár, vannak már tervei Ilonka néninek?

– A kertet bevetjük, lesz benne kukorica, burgonya, zöldség. A többi földünkben kalászos lesz. A terményekből a gyerekeknek is adunk.

 

– Van kinek adni, hiszen nyolc gyermek, tizenegy unoka és egy dédunoka tarozik a Popovics nagyszülőkhöz. Örül, hogy így adta a Teremető?

– Igen. Azt látom, hogy ahol egy gyermek van, ott sincs több és nincs nagyobb öröm, mint nálunk. Azt szoktam mondani, hogy amíg felnőttek a gyermekeink, mi „küszködtünk” velük, most ők „küszködnek” velünk. Ez az élet sorja.

 

– Isten tartsa meg erőben és egészségben az egész családot!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

 

Valtteri Bottas, a Mercedes finn pilótája nyerte a Forma-1-es Bahreini Nagydíj időmérő edzését szombaton, így a vasárnapi futamon ő rajtolhat majd az első helyről.

A 27 éves versenyző pályafutása 80. F1-es hétvégéjén szerezte meg első pole pozícióját.

Bottas mellől csapattársa, a háromszoros világbajnok brit Lewis Hamilton startolhat, a harmadik rajtkocka pedig a négyszeres vb-győztes Sebastian Vettelé, a Ferrari német pilótájáé lett.

Az 57 körös Bahreini Nagydíj vasárnap 17 órakor kezdődik.

Magyarország nem változtat bevándorláspolitikáján sem nemzetközi nyomásra, sem pedig a Soros György által támogatott civil szervezetek támadásai, tüntetései miatt – erről a Fidesz kommunikációs igazgatója beszélt szombati budapesti sajtótájékoztatóján.

Hidvéghi Balázs az aznap délutáni röszkei demonstrációra utalva úgy fogalmazott: kibújt a szög a zsákból; a tüntetés kristálytisztán megmutatja, miről is szól az elmúlt időszak Magyarországra nehezedő nyomása és miről szólnak valójában az elmúlt napok tüntetései. Szerinte a Soros György által támogatott szervezetek azt akarják elérni, hogy Magyarország változtasson bevándorláspolitikáján, engedjen a nemzetközi nyomásnak és engedje be tömegével a bevándorlókat Magyarországra.

Hidvéghi Balázs szerint ezt ma Röszkén nyíltan is hirdetik, míg máskor egyéb ügyek mellé vagy más ürügyek mögé bújva támadják a magyar bevándorláspolitikát. Véleménye szerint minden egyes ilyen akcióval azt üzenik a bevándorlóknak, hogy bátran szegjék meg Magyarország törvényeit és lépjenek be akár illegálisan az ország területére.

A Fidesz és a kormány azonban elszánt a nemzeti szuverenitás védelmében. Nem fogunk engedni a külső nyomásnak, meg fogjuk védeni Magyarország és a magyar emberek biztonságát. Ez számunkra mindig fontosabb volt és az is marad, mint bármiféle külső elvárás, külföldi nyomás vagy nyomásgyakorlás – szögezte le a párt kommunikációs igazgatója.

Hidvéghi Balázs arról is beszélt, hogy a magyar bevándorláspolitikával szembeni nyomásgyakorlás részét képezik a sorozatos tüntetések és a Soros-szervezetek egyéb dezinformációja, vádaskodása. Hol a magyar rendőrséget támadják igaztalan vádakkal, hol a jogi határzár intézményét, hol civil szervezeteken keresztül terjesztenek hazugságokat, vagy éppen a Soros-egyetem kapcsán mondanak valótlan állításokat – fogalmazott.

Kérdésre válaszolva arról is beszélt: nem csodálkozik azon, hogy a Jobbik plakátjait esetleg megrongálja valaki, mert szerinte azok egészen elképesztőek, sértőek és alacsony színvonalúak. Egy kétségbeesett párt elkeseredett akcióinak vagyunk szemtanúi – mondta, hozzáfűzve: “feladva korábbi identitásukat, egy milliárdos markába kerültek, a hatalom és a pénz mindent felülír, ők ezt akarják, és ezért akár ilyen alantas hazugságokat is kiplakátolnak”.

Arra is emlékeztetett, hogy egy korábbi bírósági határozat szerint a “plakátokon való véleménynyilvánítás megengedett, és a véleményszabadság keretein belül van, ha nem szervezett”.

Egy másik, a választási rendszer módosítására vonatkozó kérdésre azt mondta: a Fideszt meg lehet verni a választásokon, és ennek az a “titka”, hogy több szavazatot kell szerezni a választókerületekben és a listákon, ez a lehetőség pedig mindenki előtt nyitva áll. Megjegyezte: a valós politikai támogatottság hiánya lehet tény, de erre nem lehet orvosság az, hogy valaki állandóan a választási rendszerben keresi a hibákat. Utalt arra is, hogy a Velencei Bizottság is vizsgálta a magyar választójogi törvényt, és mindent rendben talált.

Egy, a lejárató cikkekről szóló kérdésre azt mondta: ha valaki az interneten, a Facebookon éli a magánéletét, és közben közszereplőnek tartja magát, akkor nem csodálkozhat azon, hogy ha ebből adott esetben akár cikk is születik.

Arra a felvetésre, hogy Sólyom László volt államfő szerint alkotmánysértő a CEU-t érintő jogszabály, azt mondta: az alkotmányossági kérdést a Fidesz képviselői a beterjesztés előtt vizsgálták, azt alkotmányosnak találták, és Áder János is annak ítélte, erről pedig közleményt is kiadott a jogszabályt aláíró köztársasági elnök.

Legalább 22 ember életét követelte a szíriai Aleppónál szombaton egy buszkonvoj elleni öngyilkos merénylet – közölte a szíriai televízió.

Értesülések szerint az elkövető a gépkocsijába rejtett pokolgépet az Aleppóba tartó több tucat busz mellett hozta működésbe.

A város Rashidín nevű külterületén várakozó buszokkal két északnyugat-szíriai síita faluból, Fúából és Kafrajából származó embereket szállítottak. A szunnita lázadók által ostromlott két település kiürítése pénteken indult meg a Katar és Irán közvetítésével tető alá hozott egyezménnyel összhangban. Párhuzamosan zajlott a kormányerők által hónapok óta ostromlott Madajá és Zabadani hegyvidéki üdülőhelyek evakuálása, a településeket szunnita lázadók és családtagjaik hagyhatták el.

American and Afghan forces have arrived at the site of the massive US bomb blast that targeted a complex of tunnels and caves in Achin, Nangarhar, the stronghold of the Islamic State in Khorasan Province (ISKP), on 13 April 2017. Journalists and other independent observers have not yet been allowed to enter the area, so information about the immediate impact of the 11-ton bomb, dropped in the early evening, so far still only comes from official sources. AAN’s Martine van Bijlert, Borhan Osman and Kate Clark have looked at why the US chose to drop such a colossal bomb, wondering whether it was proportionate to the threat posed by ISKP, and what its impact on ISKP and Afghanistan may be.

In the early evening (19.32) of 13 April, the US Air Force dropped what is known as a Massive Ordnance Air Blast bomb, or MOAB (nick-named the ‘Mother of All Bombs’), on a complex of tunnels held by the local affiliate of Daesh, known as the Islamic State in Khorasan Province (ISKP or, for the US military, ISIS-K). The tunnel complex is at the entrance to the Mamand Valley in the Asadkhel area of Achin district in the mountainous south of Nangarhar, which borders the Pakistani tribal areas. At 11 tons, the bomb was the most powerful, non-nuclear bomb ever to have been launched in combat. (Video of the bomb’s impact, initially posted here by the US military, can still be accessed here).

Mark Galasco, previously with the US military (he later worked on civilian casualties for the United Nations in Afghanistan) said the US military had considered using the MOAB in Iraq in 2003, but decided against it because of the anticipated civilian harm. General John Nicholson, the commander of US and NATO forces in Afghanistan, said that in this case they had been monitoring the site for days and were confident there were no civilians in the area of the blast. “As ISIS-K’s losses have mounted,” Nicholson said, “they are using IEDs, bunkers and tunnels to thicken their defense… This is the right munition to reduce these obstacles and maintain the momentum of our offensive against ISIS-K.” The Afghan government, in turn, said the attack was carried out in coordination with them and they supported it.

The number of bodies so far retrieved from the site, all judged to be ISKP, are reported to be in the dozens (local officials reported at least 90 dead), but the numbers are likely to rise. Afghan and US forces have yet to get into the ‘hole’ caused by the blast. Depending on how many fighters were killed and how senior they were, the military may be hoping this could be a ‘knock-out’ blow for ISKP.

How significant was the ISKP stronghold in Nangarhar?

Nangarhar is the only province in Afghanistan where ISKP still has a significant territorial presence. The movement captured eight districts in the south of the province in July 2015, which were later reduced to four. (Read about the reasons why this area was vulnerable to ISKP takeover – provincial government’s weakness and corruption, American bungling, Taleban fragmentation, the presence of multiple Afghan and foreign militant groups and a history of Salafism – here.)

The core of the ISKP group in Nangarhar is made up of a group of Orakzais and other tribal fighters from the Tehrik Taleban Pakistan (TTP), veterans of Pakistan’s tribal area insurgency who were pushed across the border by the Pakistani military in the Zarb-e Azb offensive, launched in June 2015. Originally ‘guests’ of the local Taleban, the Orakzais turned on their hosts in July 2015, and drove the Taleban out. As David Mansfield reported, the Taleban did regroup, with reinforcements from Bati Kot, Kot and Shinwar districts, and Mamand supporters from the local population still living in the Mamand valley. They pushed Daesh out and up the valley, Mansfield says, but there was a brutal counter attack:

The houses of what were seen as local Taliban supporters were burned to the ground, families forced to flee and those local elders viewed as collaborators were captured and executed. The result was an exodus of families relocating to the safety of their relatives’ houses in Taliban- or government-controlled areas to escape Daesh’s rule. In their stead, Orakzai and Bajauri families moved into their homes – the most prestigious going to senior Orakzai commanders.

ISKP ruled the area with particular brutality, beheading members of the Afghan National Security Forces (ANSF), closing clinics and schools, and, in what were blows to families’ economic survival, banning opium and marijuana cultivation.

Ongoing operations and an ongoing war

To a large part of the European and American public, the dropping of the MOAB in Afghanistan must have come as a surprise, as if it were a massive one-off attack. The Afghan war in general, had dropped off the radar in America, where it was barely mentioned during the 2016 presidential campaign. Even if the Afghan war is remembered, people tend to consider it as a conflict that is only 16 years old, starting with the US intervention in 2001. (AAN has had to remind interviewers on the day after the bombing that the Afghan war has now lasted for nearer to four decades). Moreover, President Obama did announce on 27 May 2014 that by the end of that year the combat mission in Afghanistan would be over. And indeed on 1 January 2015, a new NATO non-combat mission, Resolute Support, with an advise, assist and train mandate was launched. Yet, the US military, with its separate counter-terrorism ‘Freedom Sentinel’ mission always had the authority to conduct combat operations. In reality, these combat operations never stopped. The US continued to use air strikes, place Special Operations Forces ‘advisors’ on the ground and occasionally use artillery against ISKP, al Qaeda and since June 2016 also Taleban targets. (1)

In Nangarhar, the US launched air strikes against ISKP (and the Taleban) throughout 2016 and during the first few months of 2017. The strikes were in support of Afghan and US Special Forces ground operations against ISKP that took place several times during that period. The emerging pattern of these efforts, though, was that of successful offensives, with the seizure of significant territory from ISKP, followed by the inability of conventional Afghan forces to hold the ground that the Special Forces had taken. As a result, ISKP would push back and return. In several cases, ISKP brutally killed local Afghan forces after the operations had ended.

The last operation, codenamed Hamza, was launched in early April 2017 and seemed more intense than previous ones. It led to significant ISKP casualties, as reported by official Afghan and US military sources, and confirmed by independent and ISKP sources. ISKP activists on social media reported the dispatch of several batches of suicide bombers to engage in face-to-face battles with Afghan and US forces or to attack their Forward Operating Bases (FOBs). Operation Hamza led to a significant loss of territory for ISKP in Kot district and for the first time, Afghan and US forces were carrying out operations inside the Mamand Valley, itself, the strategic stronghold of ISKP. The group was so firmly entrenched in the mountainous valley that neither the Afghan/US forces, or previously, the Taleban had ever been able to dislodge them from there, even after clearing most other areas, according to local elders from the valley. They said that since the valley appeared unbreachable, most of the ISKP’s political and military leadership had based themselves there. Afghan commandos and US Special Forces had been poised to take the Mamand Valley as the next step during its campaign. There is no precise information about how much of the original population had fled the Mamand valley. Elders thought that more than half of the people had left, after ISKP brutality and the burning of people’s houses had forced many to flee.

ISKP has long used the network of caves in the Mamand Valley to hold prisoners. Ever since the group maintained strong control over the area, it brought captives from any of the four districts where it controlled territory to the caves, so that they did not need to be moved as battle frontlines shifted. Although it is not clear as yet if there were any captives held in the caves at the time of the bombing, it was one of the first concerns expressed by locals in the wake of the strike. Prisoners included members of the communities under ISKP rule who did not submit to its orders. Many of these prisoners were also considered spies by the group, for having links to the Taleban or the Afghan government.

The MOAB was dropped in the Asadkhel area, at the entrance into the valley. The question now is whether it was militarily necessary to destroy the cave complex in Asadkhel in order to capture Mamand, and whether it was necessary to use this bomb to do it, with all the drama and headlines it brought with it.

Both the Afghan Ministry of Defence General Nicholson have suggested that it had been necessary. Nicholson said the MOAB was necessary to “minimize the risk to Afghan and U.S. Forces conducting clearing operations in the area while maximizing the destruction of ISIS-K fighters and facilities.” The US military point of view is that, in (what it says was) the absence of civilians, and with the knowledge that hard fighting would have led to casualties among their own and Afghan forces, overwhelming force was a legitimate means of shortening the fight and protecting their troops.

Were there really no civilian casualties?

With a bomb of such force and magnitude, it is difficult to conceive that only the intended target will be affected and that civilian suffering can be prevented. Afghan authorities, however, have claimed that there were indeed no civilian casualties (this included statements by defence ministry spokesman Dawlat Waziri, the army spokesman in Nangarhar, and the Achin district governor).

Their claims have been difficult to verify, due to a serious – and long-standing – shortage of information coming from areas under the control of ISKP generally, and Mamand Valley, its tightly-kept stronghold, in particular. Journalists have been unable to travel to the area. Normally, local elders would provide information, but most have fled the area. The number of detailed reports about developments and life within ISKP-controlled areas has been close to zero. In the light of this blackout of reporting, Afghan and US officials have had a comfortable monopoly on the flow of information about the outcome of the strike in Achin. It may be true that there were no civilian casualties – sustained aerial surveillance from drones will have given the US a clear idea of who was living in the area of the blast. But we may also find casualties coming to light in the coming days and weeks.

UNAMA had already drawn attention to the rising number of casualties from air strikes (both US and Afghan) in the war generally and the “considerable increases in civilian casualties caused solely by international military [ie US] forces in Nangarhar province” in particular. UNAMA’s 2016 annual report on the Protection of Civilians, noted that 89 civilians had been killed or injured in 13 aerial operations in 2016 compared to 18 during 10 aerial operations in 2015.

Some of the commentary on the MOAB strike on Twitter and in the press has focused on whether locals support such strikes, or not. Given the difficulty of getting views from the area, assertions either way seem premature. It may also be that a more complex, nuanced view of the bomb may be nearer the mark (see also these first reactions).

The complexities involved in discussing local views is illustrated by the one piece of research on the impact of drones in Afghanistan, from the UK’s Durham University. The study gathered opinions from people in two (un-named) districts of Nangarhar, described as pro-government and Pashtun, found people to be generally supportive. They said the strikes accurately targeted militants who had been making their lives a misery. However, the research also found that locals’ were living lives horribly constrained by both the drones and the militants, leaving them unable to live normal lives. They were worried about attack if they went out into the mountains to gather fodder or herd livestock, or when they gathered for weddings and funerals or hosted guests, with the threats coming from both sides. It was a bleak picture of a life where the successful killing of militants did not feel like victory and did not lead to an easing of the difficult living conditions (Read about UNAMA statistics and the drone study here.)

Was the scale of the attack proportionate to the ISKP threat?

When the MOAB was developed in 2003, the Pentagon ordered a legal review to ensure the impact of the bomb could not be deemed indiscriminate, and therefore illegal under the Law of Armed Conflict. It found that, “Although the moab weapon leaves a large footprint, it is discriminate and requires a deliberate launching toward the target.” One aspect of the bomb, the report found, was that, “It is expected that the weapon will have a substantial psychological effect on those who witness its use.” And indeed, local reporting suggested that the explosion could be felt across several districts.

Given ISKP’s limited role in Afghanistan, there are questions as to whether the size and the threat the group posed warranted such a dramatic strike. (One commentator described the attack as: “America’s biggest non-nuclear bomb… used on one of the smallest militias it faces anywhere in the world.”)

When the US decided to drop the MOAB, ISKP was under pressure. Its territory was shrinking and although they still had a well-entrenched stronghold in the Mamand Valley, there was no great threat of expansion or momentum.  Elsewhere in the country, the movement had largely been suppressed by the Taleban. ISKP groups that had sprung up in different parts of Afghanistan had all been tiny and most of them were not linked to ‘IS central’ in Syria and Iraq, at all – they had merely adopted the brand and flag of IS. The ISKP group based in Nangarhar did have stronger, institutional links, as it was recognized by the IS ‘headquarters’ and its operations were carried on central IS media platforms. ISKP sources, moreover, told AAN in March 2017 that Raqqa had dispatched a couple of commanders from the centre to oversee operations in Khorasan after the death of the group’s leader Saeed Khan in July 2016. ISKP is also reputed to have better funding than the Taleban – a possible incentive for dissatisfied Taleban commanders to switch. But its reach was still limited.

All in all, in terms of IS internationally and the overall war in Afghanistan, ISKP is marginal. Its territorial hold is tiny and has been shrinking (2). It has failed to move beyond its initial pattern of recruitment that mainly involved foreign militants and ‘dissident’ Taleban, often men thrown out of the movement for being Salafist or criminal. The one place where its significance has grown is Kabul, where it managed to launch two sectarian attacks which led to mass casualties: the Ashura commemorations of 2016 and a gathering of largely Hazara (so mainly Shia) protesters about the routing of the TUTAP electricity line. (AAN reported on the presence of ISKP cells in the capital here.) The group’s ability to carry out such mass murders in the capital may not be hindered by setbacks – or defeat – in Nangarhar. ISKP also has a sizeable following of ‘desk-bound’ supporters, who support it virtually from their computers, and from a range of Salafist networks (usually centred around madrasas in Afghanistan and northwestern Pakistan) of previously non-violent, non-jihadi, ulama.

One reason for wanting to ‘stamp out’ the ISKP stronghold in Nangarhar, also mentioned by General Nicholson during his press conference (see video here) was the fear of the consequences of further defeats to IS in Iraq and Syria, with the possibility of Arab and other supporters from there re-locating to Afghanistan. There are already reports of more foreign fighters, including Arabs, coming to join ISKP and of there being some movement to and from the Middle East.

The bomb may well have killed a large number of ISKP fighters and commanders, diminishing its leadership and affecting its operational capabilities. But there may also be unintended consequences. The use of such a huge bomb made a strike against a minor organisation world news, which in turn could help ISKP recruit. ISKP radio, Khilafat Ghag, already said, in its evening transmission on 14 April 2017 that the battle in ‘Khorasan’ (the old Islamic name for the region now containing Afghanistan and parts of Pakistan and Iran) against the US had entered a conclusive point, where Muslims have no justification not to support its campaign. “These orientalists know our religion well,” the broadcast said. “They know about the prophetic narrations that an army that will emerge from Khorasan and knock on the doors of Jerusalem.” It was the strict resistance of ISKP against the US-Afghan offensive, it said, that had forced the US to drop its biggest bomb: “It is obvious that the enemy feels the need for such huge strikes when they face, proportionally, a huge level of resistance. There is no other reason for this strike than that the US and its allies have lost their morale against the lions of the Islamic State in Khorasan.” Another statement from the radio said “By God, hundreds of youth are preparing to join the Islamic State ranks, thanks to the dropping of this bomb.”

The main actual threat ISKP represents is against the Taleban. ISKP has the image of being ‘younger and more radical’, more media savvy and reputedly better funded than the old guard. The Taleban fear a threat akin to what the mujahedin faced in 1994, when it was the Taleban that was the young, rising power. Although that fear may be overplayed, the Taleban has taken the threat seriously, moving in to try to physically eliminate ISKP (as it did in Zabul) or to disarm dissident and wavering commanders.

But for Afghanistan as a whole, and in the context of the entire insurgency, the threat posed by ISKP is marginal. The Taleban are, by far, the largest and best organised element in the insurgency. Even among foreign groups, al Qaeda may still be stronger and have better international and Afghan linkages than Daesh. Although General Nicholson stressed that the attack had been determined by events and circumstances on the ground, one could therefore ask whether the strike was about Afghanistan in the first place.

Wider political calculations?

Eliminating ISKP is, along with al Qaeda, is at the top of US strategic aims in Afghanistan (see for example Nicholson’s testimony to Congress in January). Defeating IS featured heavily, as one of the few foreign policy objectives, during President Trump’s 2016 election campaign – he, among other things, promised to “bomb the shit out of them.” Islamic State is a name which carries weight in America.

Pentagon officials have said that planning to use the MOAB pre-dated the Trump presidency and that the bomb had been in Afghanistan for months. Even so, the drama of launching the MOAB seems to have been part of the political calculation of wanting to be seen to strike IS and to strike them hard.

The bombing of ISKP targets in Afghanistan by the US is not new, but the size of the bomb –and the consistent use of the “America’s biggest non-nuclear bomb” moniker – made the strike into a huge news story, both in the US and worldwide. The bomb thus appears to be part and parcel of a desire by president Trump to ‘take the gloves off’ his military. He had already removed restrictions aimed at protecting civilians when the US conducts air strikes in Somalia and Yemen. In Afghanistan, the US military had learned, to its cost, that civilian casualties harm the military effort and had worked hard over the years to increase safeguards and precautions, realising that protecting civilians was of strategic value.

Although Nicholson stressed that the possibility for collateral damage had been carefully assessed, the colossal nature of the weapon that was used feels like a step-change in the war. Moreover, the framing of this bomb as the largest non-nuclear weapon ever used on the battlefield betrays a fascination with lethal force that is worrying. A former intelligence officer described the MOAB as “a bravado weapon” which meant that “You basically have a mushroom cloud in Afghanistan.”

Indeed, some Afghans have expressed concerns that their country is being used as an arena to try out the impact of rarely used weapons, project an image of American strength and show other countries what happens if you cross Washington. “This is not the war on terror“ tweeted former Afghan president Hamid Karzai, “but the inhuman and most brutal misuse of our country as [a] testing ground for new and dangerous weapons.”

As Afghan and US soldiers pick through the rubble, the success of the operation in terms of its damage to ISKP will become clearer: how many ISKP fighters and commanders were killed, what was their seniority and were any of the leadership killed. More operations are anyway expected against the group elsewhere in Nangarhar. Local sources in Achin reported that Afghan forces (most likely jointly with US forces) were already carrying an operation in Pekha area, another tightly-held ISKP centre adjacent to the Mamand Valley. ISKP in its radio transmission on 14 April 2017 dedicated fully to MOAB, vowed to take revenge for dropping the bomb “on the oppressed people of Achin.”

The final verdict on the bomb for many Afghans may rest on how reckless the use of the bomb turns out to have been, after it becomes clear whether civilians were or were not harmed. Its impact on ISKP may take more time to assess. As for its impact on the Afghan war, generally, it is difficult to imagine that even a bomb of this size and nature will have an effect that is anything more than marginal.

 

(1) In June 2016, Obama increased the authority of the US commander in Afghanistan to order offensive strikes, with potential targets including not just al Qaeda, but also the Taleban, and for reasons not just of ‘counterterrorism’. The US commander could additionally also strike for “strategic effects,” for example, if he believed US firepower could prevent a population centre falling to the Taleban.

(2) Sources in the Nangarhar-based ISKP said the emir had recently officially extended the group’s presence to neighboring Kunar province, after two years of muted presence there. They claimed the group had carried out attacks against Afghan forces there in February 2017. ISKP social media activists also carried statements claiming attacks in two districts of Jawzjan, last week. Overall, though, its territorial control has still been decreasing rather than expanding.

François Hollande a présidé samedi à l'Elysée une cérémonie de réintégration dans la nationalité française de 28 anciens tirailleurs sénégalais, qui avaient combattu sous la bannière tricolore en Indochine ou en Algérie avant de perdre leur nationalité à l'indépendance des colonies africaines en 1960.

Cet article France : François Hollande naturalise 28 tirailleurs sénégalais est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.