Oroszország és FÁK

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.

A matrózok örök titkát akartuk megfejteni: mi a varázslatos abban, hogy vízen ringatózva tömény szeszt fogyaszt az ember, miközben annyi veszedelem veselkedik rá? A Városligeti-tóban ugyan se cápák, se kalózok, sem öles hullámok nem fenyegettek, viszont a harmincfokos meleg és a boruló csónak annál inkább jelentett veszélyt ránk és féltett kincseinkre: 5 üveg kíváló oroszországi vodkára.

Aki követi a blogot az tudja, hogy első vodkateszünkön azt kóstoltuk, ami a kezünk ügyébe akadt a sarki közértben, meg a családi polcokon, volt közte német, ukrán, magyar és orosz gyártmány is. A mostani válogatás koncepciózusabb és pazarabb volt, megfogattuk kommentelőink tanácsait, illetve Kovács Dávidnak köszönhetően egyenesen Oroszországból érkeztek hozzánk a körülbelül hasonló árkategóriába tartozó gabonanedűk. A tesztet vakon végeztük, random sorrendben, és közte klasszikus harapnivalókkal (kovászos uborka, füstölt szardínia, szendvicsek) igyekeztünk távol tartani a részegséget (vodkát csak garatratöltve érdemes kóstolni). Szempont volt a lágyság, karcosság, érdesség, acetonos-utóíz meg(nem)léte, szag-szagtalanság, első-második íz, a vodkákat 1-5 skálán értékeltük 5-en, tehát a legjobb eredmény az a 25 pont.

A matrózok örök titkát akartuk megfejteni: mi a varázslatos abban, hogy vízen ringatózva tömény szeszt fogyaszt az ember, miközben annyi veszedelem veselkedik rá? A Városligeti-tóban ugyan se cápák, se kalózok, sem öles hullámok nem fenyegettek, viszont a harmincfokos meleg és a boruló csónak annál inkább jelentett veszélyt ránk és féltett kincseinkre: 5 üveg kíváló oroszországi vodkára.

Aki követi a blogot az tudja, hogy első vodkateszünkön azt kóstoltuk, ami a kezünk ügyébe akadt a sarki közértben, meg a családi polcokon, volt közte német, ukrán, magyar és orosz gyártmány is. A mostani válogatás koncepciózusabb és pazarabb volt, megfogattuk kommentelőink tanácsait, illetve Kovács Dávidnak köszönhetően egyenesen Oroszországból érkeztek hozzánk a körülbelül hasonló árkategóriába tartozó gabonanedűk. A tesztet vakon végeztük, random sorrendben, és közte klasszikus harapnivalókkal (kovászos uborka, füstölt szardínia, szendvicsek) igyekeztünk távol tartani a részegséget (vodkát csak garatratöltve érdemes kóstolni). Szempont volt a lágyság, karcosság, érdesség, acetonos-utóíz meg(nem)léte, szag-szagtalanság, első-második íz, a vodkákat 1-5 skálán értékeltük 5-en, tehát a legjobb eredmény az a 25 pont.

Pjotr Iljics Csajkovszkij leghíresebb, legtöbbet játszott balettműve a Diótörő. 1892 decemberében mutatták be, nem egészen egy évvel a zeneszerző halála előtt.  Két tévedés szokott szerepelni a zenetörténeti lexikonokban a művel kapcsolatban: egyrészt Hoffmann meséjének francia átiratát nem az ifjabb, a kaméliáshölgyes Dumas, hanem az "igazi", a háromtestőrös Dumas készítette el, másrészt nem a híres Petipa volt az első koreográfus, hanem a kevésbé híres, ám tehetséges Lev Ivanov. Petipa egyébként így is jelentősen hozzájárult a mű megszületéséhez, ugyanis az ő döntése volt, hogy az eredeti Hoffmann-mese helyett annak francia változata legyen a kiindulási pont, és ő írta át balettjelenetekre, szinte taktusra meghatározta Pjotr Iljicsnek, hogy mikor milyen zenének kell szólni. Csajkovszkijt nem véletlenül hívják a megrendelt zenék királyának, a gúzsba kötve alkotás helyzete hozta ki belőle a legjobbat. Petipa azért döntött úgy, hogy ezúttal nem hagy sok szabadságot a zeneszerzőnek, mert még emlékezett arra, hogy buktak csúfosan a Hattyúk tavával (ami csak a bemutató után másfél évtizeddel, ismét Lev Ivanov újragondolt változatában lett sikeres).

Pjotr Iljics Csajkovszkij leghíresebb, legtöbbet játszott balettműve a Diótörő. 1892 decemberében mutatták be, nem egészen egy évvel a zeneszerző halála előtt.  Két tévedés szokott szerepelni a zenetörténeti lexikonokban a művel kapcsolatban: egyrészt Hoffmann meséjének francia átiratát nem az ifjabb, a kaméliáshölgyes Dumas, hanem az "igazi", a háromtestőrös Dumas készítette el, másrészt nem a híres Petipa volt az első koreográfus, hanem a kevésbé híres, ám tehetséges Lev Ivanov. Petipa egyébként így is jelentősen hozzájárult a mű megszületéséhez, ugyanis az ő döntése volt, hogy az eredeti Hoffmann-mese helyett annak francia változata legyen a kiindulási pont, és ő írta át balettjelenetekre, szinte taktusra meghatározta Pjotr Iljicsnek, hogy mikor milyen zenének kell szólni. Csajkovszkijt nem véletlenül hívják a megrendelt zenék királyának, a gúzsba kötve alkotás helyzete hozta ki belőle a legjobbat. Petipa azért döntött úgy, hogy ezúttal nem hagy sok szabadságot a zeneszerzőnek, mert még emlékezett arra, hogy buktak csúfosan a Hattyúk tavával (ami csak a bemutató után másfél évtizeddel, ismét Lev Ivanov újragondolt változatában lett sikeres).

Története bejárta az internetet, cipőit felkapták a divatblogok, és újabban pop-up iskolát nyitott. Szibériától Budapestig, filmtől a cipőkig, Anna rendelületlen. Műhelyében látogattam meg. Anna rögvest teával kínált, miközben a magyarul beszélő Roger kedvesen helyet foglalt mellettem. Lendülete rám ragadt, hangosan kacagva beszélgettünk. Amikor tavaly cipőt kerestem, éppen nem volt a méretem és a kedvenc fazonom. Mindenesetre lenyűgözött, hogy a cipők valóban egyediek, azaz nem feltétlenül (méret) sorozatban készülnek el. Embert a cipőhöz kell keríteni, vagy cipőhöz az embert. Sokkolóan hat rám hogy bezárta két üzletét, de Anna szeme csillog: most éppen dobolni tanul.

A Vosztokban Anna Zaboevával beszélgettem legutóbb (részleteket ld. lent).

Nem mindennapos cipőbemutatón voltunk Misával nemrég, az alkalomhoz szabott bőrsortokban asztalitánccal mutatták be a lányok Annával az élen a Pleasemachine új cipőit. Fogalmam sincs hányan figyeltek fel a cipőkre, mindenesetre megtudtuk, hogy akár mi is összerakhatunk egy-egy lábbelit, ruhadarabot, vagy táskát Anna műhelyében és vezetésével akár egy nap alatt is. 

Roger és Anna. Anna és a dobütők és Roger.

Története bejárta az internetet, cipőit felkapták a divatblogok, és újabban pop-up iskolát nyitott. Szibériától Budapestig, filmtől a cipőkig, Anna rendelületlen. Műhelyében látogattam meg. Anna rögvest teával kínált, miközben a magyarul beszélő Roger kedvesen helyet foglalt mellettem. Lendülete rám ragadt, hangosan kacagva beszélgettünk. Amikor tavaly cipőt kerestem, éppen nem volt a méretem és a kedvenc fazonom. Mindenesetre lenyűgözött, hogy a cipők valóban egyediek, azaz nem feltétlenül (méret) sorozatban készülnek el. Embert a cipőhöz kell keríteni, vagy cipőhöz az embert. Sokkolóan hat rám hogy bezárta két üzletét, de Anna szeme csillog: most éppen dobolni tanul.

A Vosztokban Anna Zaboevával beszélgettem legutóbb (részleteket ld. lent).

Nem mindennapos cipőbemutatón voltunk Misával nemrég, az alkalomhoz szabott bőrsortokban asztalitánccal mutatták be a lányok Annával az élen a Pleasemachine új cipőit. Fogalmam sincs hányan figyeltek fel a cipőkre, mindenesetre megtudtuk, hogy akár mi is összerakhatunk egy-egy lábbelit, ruhadarabot, vagy táskát Anna műhelyében és vezetésével akár egy nap alatt is. 

Roger és Anna. Anna és a dobütők és Roger.

(Ez egy vendégposzt - Geo misa_81 néven akarta aláírni, de az már tényleg túlzás)

Mihail Veller egy véletlenül Észtországba disszidált epés szovjet író. És kétségtelenül még a régi szovjet írók egyike. Miután nem kap állást és publikálási lehetőséget Leningrádban (például a Névá-ban, ahol még egyetemistaként besegít), Tallinba vetődik, Szergej Dovlatov (író) egykori helyére. Mivel ez utóbbi ekkor már tényleg amerikai disszidens, a szervek és a pártvezetés előtt nem kérdés, hogy Veller is az lesz. Ezért csak négy év elteltével, nagy nehezen és kis példányszámban jelenik meg első elbeszélés kötete (Házmester akarok lenni). A Veller bestsellerek (A Nyevszkij sugárút legendái, Zvjagin örnagy kalandjai) - egyfajta irónikus és parodisztikus, elmés megfigyelésekben gazdag szovjet folklór - már a rendszerváltás után kerülnek a könyvespultokra.

(Ez egy vendégposzt - Geo misa_81 néven akarta aláírni, de az már tényleg túlzás)

Mihail Veller egy véletlenül Észtországba disszidált epés szovjet író. És kétségtelenül még a régi szovjet írók egyike. Miután nem kap állást és publikálási lehetőséget Leningrádban (például a Névá-ban, ahol még egyetemistaként besegít), Tallinba vetődik, Szergej Dovlatov (író) egykori helyére. Mivel ez utóbbi ekkor már tényleg amerikai disszidens, a szervek és a pártvezetés előtt nem kérdés, hogy Veller is az lesz. Ezért csak négy év elteltével, nagy nehezen és kis példányszámban jelenik meg első elbeszélés kötete (Házmester akarok lenni). A Veller bestsellerek (A Nyevszkij sugárút legendái, Zvjagin örnagy kalandjai) - egyfajta irónikus és parodisztikus, elmés megfigyelésekben gazdag szovjet folklór - már a rendszerváltás után kerülnek a könyvespultokra.

Van egy ország, amelynek a vezetője rájött, hogy az országa lakosságát nem tartják össze eszmék. Sem a nemzeti érzés, sem a vallás, sem a egy politikai gondolat (jó, olyat nem is talált) nem akarja a népet a jó irányba terelni, bármerre is legyen az. Aztán ez a vezető a homlokára csapott: hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A sport! Az ország zászlaja alatt majd szépen együtt masíroznak a katonák sportolók, a nép közönséggé alakulva együtt fog szurkolni. Szervezzünk olimpiát! Hm, ez jó, de olimpia csak négyévente van, a télit is ideszámítva kétévente: mi legyen közben? A nagy embernek két ötlete is volt: próbáljuk ki mindenki a kedvenc sportját, és ha az nem jön be, jöjjön az a csapatsport, amiben jók vagyunk. 

Van egy ország, amelynek a vezetője rájött, hogy az országa lakosságát nem tartják össze eszmék. Sem a nemzeti érzés, sem a vallás, sem a egy politikai gondolat (jó, olyat nem is talált) nem akarja a népet a jó irányba terelni, bármerre is legyen az. Aztán ez a vezető a homlokára csapott: hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A sport! Az ország zászlaja alatt majd szépen együtt masíroznak a katonák sportolók, a nép közönséggé alakulva együtt fog szurkolni. Szervezzünk olimpiát! Hm, ez jó, de olimpia csak négyévente van, a télit is ideszámítva kétévente: mi legyen közben? A nagy embernek két ötlete is volt: próbáljuk ki mindenki a kedvenc sportját, és ha az nem jön be, jöjjön az a csapatsport, amiben jók vagyunk. 

Múlt szerda este M. Nagy Miklós műfordítóval (az Európa kiadó igazgatójával) beszélgettünk a Tiloson irodalomról, zenéről, szerelemről és Moszkváról. A zenék nagy részét Miklós válogatta. Az első kettő bevallom, mélyre ment, megráztam magam, hogy a lábam földet érjen, és kérdezni tudjak.

Juz Aleskovszkij - Tovariscs Sztalin http://www.youtube.com/watch?v=LyJFQwMxwnA 

Juz Aleskovszkij - Okurochek http://www.youtube.com/watch?v=Nu6oziDE5wc  Ezt pedig széles mosollyal üdvözöltük: Ljube - Kony http://www.youtube.com/watch?v=GlrFEL0ZTMM  Ehhez Misa egy karikatúra változatot is csatolt,  ilyennek éltem meg az eredetit is: https://www.youtube.com/watch?v=bATuR4g6CWg 

A műsort itt hallgathatjátok meg.
http://archive.tilos.hu/online/2013/12/04/tilosradio-20131204-1830.mp3 
http://archive.tilos.hu/online/2013/12/04/tilosradio-20131204-1900.mp3 

Ha tetszik, lájkolj a facebook-on.

Valaki hosszan búgott a fülembe macskaköves szövegeket, amik oroszba fordultak, és nem bírtam leállítani a lemezt. Végül az mp3 után színpadon láttam egy lányt, aki színes üvegbúra alá parancsolt, ahol maskarába bújt rajzfigurák keltek életre egy történetben, amelyben én lettem a hős. Vagyis az egyik. Meg a mellettem ülők. Közben figyeltük Borit. Éppen a vászon mögé bújt.

Rutkai Bori csillagerdejében sétálgatok. Retro jedno sanzonok után friss specko koncert is lesz délutántól estig vetített képekkel vasárnap, december 15-én. A kép alatt kérdezz-felelek.

Jövőre halasztották az ukrán társulási szerződésről szóló megállapodást az Európai Unió állam- és kormányfői. Ukrajnát ugyanis nem sikerült meggyőzni, hogy változtassa meg döntését az EU-integráció leállításáról. A vilniusi csúcson Grúziával, Moldovával és Azerbajdzsánnal viszont aláírták a megállapodást az uniós vezetők.

A kijevi vezetés a múlt héten, főként orosz nyomásra függesztette fel a szabad kereskedelmi megállapodást is biztosító szerződés előkészítését.

Viktor Janukovics gazdasági okokkal indokolta a lépést. Egy interjúban azt közölte, országának legalább évente 20 milliárd euróra van szüksége ahhoz, hogy gazdaságát az európai szintre emelje. Brüsszel ezzel szemben csak 610 millió eurós kölcsönt ajánlott, ha Kijev folytatja a három évvel ezelőtt vállalt készenléti hitelszerződés feltételeinek teljesítését. Janukovics államfő szerint országa problémáit az EU-nak és Oroszországnak közösen kell megoldania.

A csúcson Grúzia és Moldova aláírta a társulási és szabad kereskedelmi megállapodást, Azerbajdzsánnal pedig a vízumkötelezettség enyhítéséről egyeztek meg. „Örülök, hogy Grúzia és Moldova pozitívan válaszolt az Európai Unió meghívására, hogy elmélyítsük politikai és gazdasági kapcsolatainkat. Nem kétlem, hogy ez mindegyik fél számára sok előnnyel jár majd” – mondta Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke.

 

 

Elsöprő győzelmet aratott a vasárnapi grúziai elnökválasztáson Giorgi Margvelasvili, a kormánykoalíció jelöltje a hatalmon lévő államfő, Miheil Szaakasvili által támogatott jelölt felett, legalábbis erre utalnak a szavazókörzetek többségében összegzett eredmények.

A központi választási bizottság a voksok 70,06 százalékának összeszámlálása alapján közölte hétfő hajnalban, hogy Margvelasvili a voksok 62,1 százalékát szerezte meg, behozhatatlan előnyre téve szert a többi jelölttel szemben. Legfőbb ellenfele, David Bakradze volt külügyminiszter a voksok 21,9 százalékát, míg Nino Burdzsanadze korábbi parlamenti elnök a voksok 10,1 százalékát gyűjtötte össze. A választási részvétel 46,6 százalékos volt.

Mivel Mergvelasvili valószínűleg már az első fordulóban megszerezte a voksok több mint a felét, második fordulóra nem lesz szükség. David Makradze, a Szaakasvili-féle Egyesült Nemzeti Mozgalom frakcióvezetője elismerte vereségét.

Giorgi Margvelasvili, a kevéssé ismert oktatási miniszter győzelme megszilárdítja a Grúz Álom nevű pártszövetség hatalmát egy évvel azután, hogy a parlamenti választást már megnyerte, és véget vetett Szaakasvili és pártja uralmának. A leköszönő államfő az elmúlt kétszer ötéves hivatali periódus után már nem indulhatott el az elnökválasztáson. A 2003-ban, a volt szovjet külügyminisztert, Eduard Sevardnadzét Grúzia éléről elmozdító, vértelen “rózsás forradalom” után hivatalba lépett Szaakasvilit hatalmi arroganciával vádolták. Ezért és az Oroszországgal 2008 augusztusában megvívott, vesztes villámháború miatt nagyot zuhant a népszerűsége.

A 44 éves filozófus, Giorgi Margvelasvili újonc a grúz belpolitikában, mindössze néhány hónapja lett oktatási miniszter a Szaakasvilit a 2012-es parlamenti választáson legyőző milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányában. Az új államfő már nem a végrehajtó hatalom feje lesz, pusztán reprezentatív feladatokat lát el, mert hivatalba lépésével egyidejűleg hatályba lép az az alkotmánymódosítás, amelynek alapján a négy és fél milliós Grúziában az eddigi elnöki rendszert parlamentáris berendezkedés váltja föl. Az igaz hatalom a milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányfő kezében lesz, de ő azt ígérte, hogy Szaakasvili leváltása után visszavonul a politikától. Megfigyelők szerint lemondása után a színfalak mögül továbbra is ő fogja mozgatni a szálakat Grúziában.

 

 

Azerbajdzsán megállapodott Európával, csütörtökön Baku egyezményt írt alá az európai felhasználókkal. A megállapodás értelmében a Shah Deniz-2 lelőhelyről érkezik majd a gáz, mégpedig a transz-adriai gázvezetéken (TAP).

A földgázvezeték építése javában tart.

Azerbajdzsán nyáron döntött a szállítási útvonalról. Az azeri gáz Görögországon, Albánián és az Adriai-tengeren át Olaszországba, majd onnan Nyugat-Európába jut. A TAP konkurál a Déli Áramlattal, ugyanakkor a piacon mindenkinek megvan a helye, miután más országok – így Algéria – csökkentették gázszállításaikat Európába.

A Shah Deniz lelőhely a Kaszpi-tenger dél-nyugati részén helyezkedik el, Bakutól nem mesze. 2006 óta folyik itt a kitermelés. A készleteket több mint egy billió köbméterre becsülik. Az első szakaszban a Baku-Tbiliszi-Dzsejhan vezetéken, Törökországba szállítanak földgázt. A második szakaszban egyszerre több cég is érdekelt. Az azeri SOCAR, a brit BP, a francia Total, a norvég Statoil és a Fluxys gázszállító és -tároló cég. A transz-adriai gázvezeték üzembe helyezését követően alkalmas lesz évi 10 milliárd köbméter gáz szállítására, de meglesz a lehetőség arra is, hogy bővítsék 20 milliárdra.

A Déli Áramlat esetében – amelyet két év múlva helyeznek üzembe – ez a szám 63 milliárd köbméter. Konsztantyin Szimonov, a Nemzeti Energiabiztonsági Alapítvány vezérigazgatója kommentálja a helyzetet.

“Az európai piac viszonylatában 10 milliárd köbméter – csekélység. Arról nem is beszélve, hogy az orosz gáz olcsóbb. Azerbajdzsán és a BP között meglehetősen bonyolult a viszony, az üzembe helyezés időszaka is húzódik. Baku 2018-ról beszél. De valószínűleg, hogy inkább 2021-2022-ről lehet szó”.

 

 

 

A Grúziában lévő amerikai biológiai laboratórium működése veszélyt jelent Oroszországra és befolyásolhatja a gazdasági kapcsolatokat, jelentette ki Gennagyij Onyisenko orosz országos főorvos, a Roszpotrebnadzor vezetője.

Ez a biológiai fegyverek gyártását, fejlesztését és tárolását tiltó konvenció közvetlen megsértése, tette hozzá.

Onyisenko szavai szerint a katonai-biológiai laboratórium a Tbiliszi környékén lévő volt szovjet támaszponton helyezkedik el.

Hét országban indult egy időben akció a kutaiszi klán nevű grúz maffia tagjai ellen. Az eurázsiai maffiák feletti ellenőrzésért küzdő banda vezetőjét Magyarországon kapták el.

Az Europol támogatásával több európai országban őrizetbe vették egy grúziai bűnözői csoport, a kutaiszi klán 19 tagját, vezetőjüket Magyarországon fogták el – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság.

A kutaiszi klán jelentős szervezett bűnöző csoport. Európában most először sikerült ilyen sok tagját egyszerre letartóztatni. Az pedig, hogy Magyarországon vették őrizetbe vezetőjét, “különösen nagy csapás” volt az orosz ajkú bűnszövetkezeteknek – közölte az ORFK. A vezetőn kívül a szervezet egész vezérkarát elkapták.

A közös európai akció központja az olaszországi Bariban volt, ahol a szervezet hét tagját tartóztatták le. Ezzel egy időben Csehországban, Franciaországban, Németországban, Portugáliában, Litvániában és Magyarországon is több embert vettek őrizetbe. Lefoglaltak több fegyvert, jelentős mennyiségű kábítószert és több mint 100 ezer eurót is.

Az elmúlt néhány évben komoly zűrzavart okozott a kutaiszi és tbiliszi klán néven ismert bűnszövetkezetek közötti hatalmi harc, az eurázsiai maffiák feletti teljes ellenőrzés.

 

 

 

Grúzia lakossága veszélyben van – ilyen szenzációs nyilatkozatot tett Jeffrey Silverman amerikai újságíró, aki egy időben a grúz államfő tanácsadója volt.

Az állítja, hogy Tbiliszi külterületén levő laboratóriumban veszélyes vírusokat dolgoznak ki, amelyeket állítólag majd a helyi lakosságon próbálnának ki.Richard Lugar amerikai szenátor nevét viseli a Tbiliszi körzetében kialakított laboratórium. Ez nem véletlen, hiszen az amerikai kormány közreműködésével nyitották meg. A hivatalos információval összhangban itt a mikrobák és a vírusok genetikáját tanulmányozzák. De Jeffrey Silverman meg van győződve arról, hogy nem csak tanulmányozzák, de létre is hozzák ezeket a vírusokat.

“Ezt a laboratóriumot a katonai főhatóság pénzén alakították ki, mintegy 50 millió dolláros költséggel. A cél a biológiai fegyverek tanulmányozása. Ez a laboratórium Grúziában van, mert veszélyes lenne az Egyesült Államokban működtetni”.

Silverman a 2001-2003-as időszakban segített Szaakasvilinek a választási kampányban, aztán útjaik szétváltak. Grúziában most az egyik leginkább felkapott beszédtéma Silvermannak az az állítása, hogy a helyi lakosok veszélye kísérletek alanyai lehetnek. Az egykori elnöki tanácsadó nem tartja kizártnak, hogy a sertésinfluenza és a kanyaró elterjedése is összefügghet a laboratórium munkájával. Paata Imnadze, a grúziai tisztiorvosi szolgálat helyettes vezetője ugyanakkor rámutatott, hogy a megbetegedések növekedésének nincs köze az említett laboratóriumhoz.

“Felnőttek betegednek meg, mert nincs immunitásuk. Még 2008-ban terveztük a tömeges oltást. Akkor egy millió ember vakcinációjáról volt szó, de csak a fele kapta meg a védőoltást. Most ennek a következményeit látjuk.’

A grúz kormányban a titkos kutatásokról szóló nyilatkozatokat butaságnak nevezték. Irina Imerlisvili képviselő rámutatott, hogy a Tbiliszi környékén levő laboratórium tudományos kutatóintézet és nem az amerikai védelmi minisztérium biológiai fegyvereinek főosztálya.

A volt tanácsadó botrányt keltő megnyilatkozását semmilyen módon nem támasztották alá. A laboratórium területére egyébként is tilos a bejutás, a munkatársak is többszöri ellenőrzésen esnek át. Silverman azonban nem adja meg egykönnyen magát, és további leleplezésekre készül.