Európai Unió : hírek magyarul

Lassan kifogy a pénzből az athéni kormány, lejárt a határidő, és még mindig messze a megegyezés a kisegítésükről.

Fokozott tengeri ellenőrzéseket, az embercsempészek elleni hatékonyabb fellépést és az eddigieknél háromszor több pénzt ígért a földközi-tengeri humanitárius katasztrófa enyhítésére az unió.

A Brüsszelben összeülő állam- és kormányfők szeretnék a földközi-tengeri menekültek életét megmenteni, de annyira mégsem, hogy ezért komoly politikai kockázatot vállaljanak.

Uniós eljárás indul a Gazprom ellen, amiért többek között Magyarországon is visszaél az erőfölényével.

Nyolcszáz ember halála kellett ahhoz, hogy a Földközi-tengeren átkelő bevándorlókkal a legmagasabb szinten foglalkozzon az EU.

Amerikából kapott komoly konkurenst az EUrológus.

Szakmát szeretnénk, de nem tudjuk milyet? Esetleg külföldre megyünk, de milyen szakmában helyezkedjünk el? Néhány ötlet talán a segítségünkre lehet, és megmutatja az utat, merre is induljunk el, hogy szebb és jobb is legyen a fizetésünk. Csak figyelni kell, mely szakmákat fizetik meg jól. Tehát, érdemes elgondolkodni, mit is válasszunk majd.

Az orvosokat mindenhol keresik és szép összeget kapnak is, főként fogorvosok, valamint a specialisták is. De az állatorvosokat is nagyon szépen megfizetik. Az ügyvédek is jól kapnak fizetést. Persze attól függően, milyen fajta ügyet kell védeniük.

A mérnökök is szép összegeket kaphatnak, főleg a speciális tudással rendelkezők. Leginkább az atomerőműveknél, az olajlelő-helyeknél valamint az űrkutató bázisokon dolgozó szakemberek keresnek igazán jól.

Az informatikusok is jól keresnek, persze azok, akik a legfejlettebb technikát alkalmazzák, valamint komolyabb programokat írnak, vagy esetleg bonyolultabb rendszereket fejlesztenek. Ma már ezek számítanak igazán jó informatikusnak, és nemcsak szépen keresnek, hanem folyamatosan keresik a jó szakembereket is, akár itt, akár külföldön.

Az ingatlanügynökök markát is szép összeg veri, és ez a szakma hazánkban is egyre népszerűbb. Talán nem véletlenül. A biztosítási statisztikus hazánkban még nem nagyon van elterjedőben, de a tengerentúlon szép összeget kaphat, aki ebben a szakmában dolgozik. Végül a profi csillagászok is elég jól kereshetnek.

Ma már nem újdonság az interneten való vásárlás. Sokszor tesszük ezt, hisz kényelmes és legalább megkímél minket a sorban állástól. Valamint csak pár gombnyomás, és meg is történt a vásárlás. Hogy mi mindent vásárolunk a világhálón? Gyakorlatilag mindent, igen, állatot is.

Nem kell nagy dolog, hogy például macskát vegyünk. Keresni kell egy macskás hirdetést, majd írni vagy felhívni az eladót, valamint megbeszélni egy időpontot, amikor a cicáért megyünk. Ez eddig egyszerű, és ez is a helyes. Azért lett ez megemlítve, mert vannak nagyon “okos” emberek, akik másképp gondolják. Azt hiszik, hogy a macska is csak egy “közönséges áru”, amit postán fel lehet adni. Pedig ebben nagyon tévednek. A kiscicáért csak és kizárólag személyesen lehet menni, vagy pedig az eladó viszi a vevőhöz, de az is személyes találkozó keretein belül történik.

Viszont, ha mi is szeretnénk feladni hirdetést, akkor is könnyű a dolgunk. Készítsünk pár fotót a macskánkról, ha lehet az előnyösebb oldalairól. Ha ez kész, keressünk egy ingyenes hirdető oldalt, van néhány, majd frappánsan, színvonalasan fogalmazzuk meg a hirdetési szöveget. Olyan legyen a szöveg, hogy aki nem szereti a macskát, még az is elgondolkodjon rajta. Végül töltsük fel a képeket.

Ha rövid időn belül kapunk értesítőt vagy telefonon keresnek minket, örüljünk neki. Minden kérdésre türelmesen válaszoljunk. Akit komolyabban érdekel a macska, próbáljuk kideríteni, hogy jó gazdija lesz-e majd az állatnak. Majd megbeszélhetünk egy személyes találkozót, amikor is nyélbe jöhet az üzlet.

Szeretnénk egy jó fotót magunkról, de sose sikerül nagyon jól. Nem nehéz, mindenkiről lehet jó fotót készíteni, csak az előnyös arcát kell mutatnia. Van néhány ötlet, hogyan lehet magunkból a legjobbat kihozni.

A megvilágítás mindig legyen optimális. Erre általában a szemből jövő szórt fény a legjobb. Tehát ne háttal álljunk az ablaknak, mert akkor sötétek leszünk. Se oldalról, mert akkor csak az egyik felünk lesz megvilágítva.

Keressük meg az előnyösebb profilunkat, biztosan tudjuk, melyik az. Úgy forduljunk, hogy a képen az látszódjon majd jobban. Próbáljuk meg kicsit felemelni a mobilt, kicsit fentről fotózni, mivel így az arcunk vékonyabbnak fog látszani.

Nem előnyös, ha túl közelről fotózzuk le magunkat, ezért próbáljuk meg kinyújtani a kezünket minél jobban. Vagy állítsunk be időzítőt, ha van az okostelefonunkon. Majd helyezzük a telefont egy magasabb polcra vagy szekrényre.

Ezek mellett nagyon figyeljünk, hol készítjük a fotót. Lehetőleg ne legyen rendetlenség a háttérben. Mivel rettenetes illúzióromboló tud lenni egy bevetetlen ágy, vagy egy fotel, mely tele van szórva ruhákkal. A helyszín legyen letisztult és egyszerű, ez a legjobb.

Mindezekkel, ha már tisztában vagyunk, akkor bátran nekiállhatunk szebbnél szebb fotókat készíteni. De ne feledjük, hogy legyünk önmagunk. Sose mutatkozzunk másnak, se ne sminkeljük túl magunkat. Ne váljunk nevetségessé.

Bizonyosan nem könnyű elhelyezkedni ma a munkaerőpiacon megváltozott munkaképességűként. De mit is jelent ez? Ki számít megváltozott munkaképességűnek?

Megváltozott munkaképességűnek az számít, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy pedig az orvosi rehabilitáció után a munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.

Tehát kiterjed a törvény hatálya minden személyre, függetlenül attól, milyen fokú a fogyatékossága. Ma jelenleg hat besorolási osztály létezik. Az első a B1 kategória, melybe azok tartoznak, akiknek az egészségi állapota 51-60 százalékos, és rehabilitációval helyreállítható a foglalkoztathatósága.

B2 kategóriába tartozik, akinek szintén 51-60 százalékos az egészségi állapota, viszont nem rehabilitálható. A következő kategória pedig a C1 besorolás, melyben az egészségi állapot 31-50 százalékos, és tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel. A C2 besorolásba szintén a 31-50 százalékos egészségi állapot kerül, annyi különbséggel, hogy itt a személy rehabilitációja nem javasolt.

D besorolást kaphat az a személy, kinek az egészségi állapota 1-30 százalék között mozog, és képes még önellátásra orvosszakmai szempontból, de a foglalkoztathatósága csak folyamatos támogatással lehetséges. Végül az E kategóriába azok tartoznak, akiknek szintén 1-30 százalék között van az egészségi állapota, de önellátásra nem képesek, vagy csak segítséggel.

A jelenlegi szabályok szerint foglalkoztatni csak azokat a megváltozott munkaképességű munkavállalókat tudják a munkáltatók, akik rendelkeznek ezzel a komplex felülvizsgálattal. Valamint támogatást is kaphatnak a cégek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása után.

Amennyiben van szőrös kedvenc a lakásban, sokszor bosszankodunk, hogy mennyire sok szőr marad utána. Mit lehet tenni? Hogyan takarítsunk a lakásban?

Bizony az állatok, főként a hosszabb szőrűek hullatják a bundájukat. Gyakrabb takarítás szükséges ezért a lakásban. A sima seprést azonnal felejtsük is el, mivel ezeket a szőrszálakat csak odébb sepernénk.

Nagyon jó ötletnek tűnik, ha inkább felporszívózunk. Ha nem is naponta, de legalább 2-3 naponta tegyük, a családunk és a saját egészségünk érdekében. Alaposan porszívózzuk fel az egész lakást, de leginkább ott, ahol a kedvencünk tartózkodni szokott. A parkettát mindenhol, a sarkokat is, még az ágy alatt is. A kanapén maradó szőrcsomókat is ajánlatos porszívóval eltüntetni, amennyiben a kis kedvenc gyakran jár arra, esetleg ott tölti a nap nagy részét.

Ha végeztünk a porszívózással, nem árt felmosni sem. Azt is alaposan végezzük, ha tehetjük fertőtlenítővel, az egész lakást. A takarítás után szellőztessünk. Majd élvezzük a tisztaságot a kedvencünkkel.

Persze nem árt tisztában lenni, milyen állat tartható lakásban, valamint mennyi gondozást igényel, és hogyan, milyen gyakran szükséges utána takarítani. Csak ezeknek a tudatában válasszunk macskát vagy kutyát vagy bármi mást. Nehogy később derüljön ki, hogy nagyon nem szeretnénk gyakran takarítani, ezért kelljen megválni az állattól. Ez a helyzet egyikünk számára sem lenne kedvező. Éppen ezért mérlegeljünk, és ha úgy döntünk vállaljuk legalább két naponta a takarítást, akkor mindannyiunk helyzete jobb lesz.

Gyerekeink sokat lógnak az interneten. De ez vajon nekik is jó? Ha tanulással töltik, akkor a javukra válik. Néhány ötlet a tanulás szempontjából, hogyan tudják ezt kihasználni maximálisan a diákok.

Ma már a tanárok többször adják fel a leckét az interneten. Például olvassanak el egy rövidebb olvasmányt, melyet feltesz a tanár a közösségi oldalon levő csoportba. Éppen ezért sok tanulói csoport alakult ki például a Facebookon. A tanulók is megosztják ott az ismereteiket. Talán el lehet mondani, hogy aki nem tanul nagy örömmel egyébként, inkább az interneten lóg, ő szívesebben tanul ilyen módon, mint hagyományosan. Tehát a világháló pozitív lehet a diákokra nézve, hiszen könnyebb vele a tanulás.

Könyvtárba se kell nagyon mennie a diáknak, hiszen léteznek digitális könyvtárak. Bárhol olvashat könyvet, ahol van internet kapcsolat. Így hozzá juthat a kötelező olvasmányokhoz valamint a többi tananyaghoz is.

Egyetemre is jelentkezhet a tanuló, vagy bárki, aki szeretne tanulni. Külföldön van néhány ingyenes egyetem, mely teljesen online. Videókat nézhet az érdeklődő, érdekes előadásokat olvashat, konzultálhat a többi tanulóval, és persze leckéket oldhat meg. Ehhez csupán megfelelő szintű angolnyelv ismeret szükséges.

Mivel az internet nemzetközi, mindenhol ott van a világban, ezért remek oktató lehet a nyelvtanulásban is. Bármilyen nyelvet szeretne a diák megtanulni, mindegyik megtalálható a világhálón. Beszélgethet, levelezhet más kultúrájú diákokkal.

Spórolni sose könnyű, és nem is mindannyian tudunk. Pedig jó lenne, ha maradna a hónap végére is. Esetleg félre is tudnánk tenni havonta néhány összeget. Amik a későbbiek során jól jöhetnek majd, talán a nyugdíjas éveinkre is. Van néhány apró ötlet, mely a segítségünkre lehet.

Próbáljunk meg félretenni hetente egy kisebb összeget. Ez lehet csupán pár száz forint is. Majd a következő héten kétszerezzük meg ezt az összeget, aztán háromszorozzuk, végül négyszerezzük. Így tegyünk minden hónapban és a hónap minden hetében. Hónapok múlva elég csinos lehet ez az összeg.

Mindannyian, legalábbis sokan úgy megyünk vásárolni, hogy előre meghatározott céllal, és csak annyi van nálunk, hogy meg tudjuk vásárolni a kiszemelt terméket. Ezért néha előfordul, hogy találunk például 100 forinttal olcsóbb tejet, és azt vesszük meg. Ilyenkor marad némi plussz pénz a zsebünkben. Mi lenne, ha ezeket a plusszokat mindig egy helyre gyűjtenénk? Egy idő után talán összegyűlne annyi, hogy valami nagyobb dologra is el tudnánk költeni.

Ha már spórolunk, legyen célunk, legalább az motiváljon minket. Akkor könnyebb lemondanunk dolgokról. Ha tehetjük, tegyünk képet a perselyre vagy befőttesüvegre a célunkról, ahova gyűjtjük a pénzt. Igazán motiváló ötlet, sokkal vidámabban, több kedvvel folytatjuk a spórolást. Például az is kitűzött cél lehet, hogy a nyugdíjas éveinkre kis félrerakott pénz.

Már számos állásinterjún vettünk részt, mégse vettek fel minket eddig sehova. Mire figyeljünk, hogy sikeresebbek legyünk és a pályázatunkkal elnyerjük a leendő munkaadónk szimpátiáját? Néhány ötlet következik, melyek a segítségünkre lehetnek.

Minden esetben adjuk meg az elérhetőségeinket, mivel ennek hiányában nem tudnak majd kapcsolatba lépni velünk a munkaadók. Vannak cégek, melyek az elektronikus levelezési címet tartják előnyben, míg mások viszont a telefonos elérhetőséget. Ezért legjobb megoldás, ha mindkettőt megadjuk, mivel sosem tudhatjuk, hogy a kiszemelt cégünk hogyan gondolkodik e téren. Lehetőleg jól olvashatóan írjuk le, még a pályázatunk elejére.

Készüljünk fel alaposan az állásinterjúra. Ha hosszabb ideig munkanélküliek voltunk, bizonyosan meg kell majd magyaráznunk, hogy miért. Próbáljunk meg kielégítő választ adni, és ne jöjjünk zavarba. Valamint nem árt utána néznünk, mivel is foglalkozik az adott cég, milyen a konkurencia. Tegyünk majd fel kérdéseket a feladatunkkal kapcsolatban, így legalább látni fogják, hogy érdeklődünk a munkánk iránt. Valamint kérdezzünk rá, hogy a cég idén milyen új ötleteket szeretne megvalósítani ebben az évben.

Elég sokszor előfordul olyan, hogy egy kérdést többféleképpen is feltesznek az állásinterjún, hogy kiszűrjék kik meghízhatóak és kik nem. Ezért mindig mondjuk az igazat, különben teljesen belegabalyodhatunk. És csak magunkkal szúrunk ki, ha csak ez miatt nem vesznek fel minket.

Bizonyosan mi is kerültünk már munkahelyi konfliktushelyzetbe. Lehet, nem mindig jöttünk ki győztesen, és nem is esett jól mindig. De el is kerülhetjük azokat, ha követünk bizonyos dolgokat. Néhány tipp, hogyan kerüljük el ezeket a konfliktusokat, vagy ha már benne vagyunk, akkor ötlet, hogyan ne sérüljünk meg.

Kellemes munkakörülményekre vágyunk mindannyian, szeretnénk vidám környezetben dolgozni, hisz akkor jobban megy az idő is és a munka is. De ez érthető, hisz stresszes munkahelyre senki se vágyik. Persze azért időnként előfordul még a legjobb munkahelyeken is. Lehet az a főnöktől is, vagy az egyik kollégától is.

Néha ideges a főnök, csapkod és kiabál mindenkivel. Lehet az egy rossz ébredéstől, a családi gondjaitól vagy más dologtól, amit úgy érez, hogy nem tud megoldani.  A megoldás, hogy ne kiabáljunk vissza, próbáljuk átvészelni ezt az időszakot. Közöljük vele, hogy jó lenne, ha szabadságra menne, pihenje magát ki. Adjunk neki tanácsokat, persze, ha látjuk, hogy befogadó.

Amikor vitatkozik kettő vagy három kollégánk, és minket nem vontak bele, semmiképpen se kezdjünk mi is vitatkozni. Próbáljunk kimaradni ebből, ha lehetséges. Kerüljük a vitát, hisz az senkinek se jó. Törekedjünk mindig a jókedvre, mindenkivel legyünk kedvesek és mosolygósak. Nagyon fontos a munkahelyen a stresszmentes munkavégzés. Próbáljuk mindig megtalálni a probléma forrását, és tegyünk is ellene valamit.

Soós Eszter Petronella
MCC Foreign Focus - 2015.01.10.

Bevallom, nagyon irigylem azokat, akiknek kész és kompakt politikai válaszaik vannak a Charlie Hebdo-merényletek kapcsán. Azokat is irigylem, akik a bölcsek köve birtokában teljes bizonyossággal mernek most sarkos állításokat tenni. Bár a napokban magam is felvetettem néhány kezdetleges szakpolitikai javaslatot a terrorizmus elleni franciaországi fellépés céljából, a háttérben húzódó (és hamarosan minden bizonnyal felerősödő) kulturális vitakérdések kapcsán gyakran tanácstalan vagyok. Íme a kérdéseim és gondolatfoszlányaim.

1. Azt hiszem, ebben a percben a legtöbb európait (zsigerileg legalábbis) az a kérdés foglalkoztatja, hogy igaza volt-e Huntingtonnak, amikor a civilizációk összecsapásáról beszélt? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Elképzelhető-e, hogy egy önbeteljesítő jóslattal állunk szemben? Lehet, hogy nem mindenki Huntingtonra hivatkozik, de az egészen biztos, hogy az iszlám civilizáció ebben a percben számos európai fejében a „Másikként”, hovatovább ellenségként tételeződik. Ezt a kérdést legalább 2001. szeptember 11. óta rágjuk elölről-hátulról, és azt gondolom, hogy továbbra is szükséges foglalkoznunk vele, muszlimoknak, keresztényeknek, ateistáknak egyaránt – nyíltan, őszintén, a sajtó és a közvélemény nyilvánossága előtt.

Különösen azért, mert a francia muszlim közösségek teljes mértékben elhatárolódtak a támadástól és az erőszaktól, és úgy tűnik nekem, borzasztóan félnek attól, hogy ők bűnhődnek majd meg – ártatlanul – a véres merényletekért (a támadás után egyébként azonnal megindultak a mecsetek elleni támadások). A nyugati civilizáción kívülről (különösen az iszlám világból) érkező politikai reakciók sem sokban különböztek azoktól az elhatárolódásoktól, amelyeket nyugaton hallhattunk, szimpátiával csak radikális iszlamisták reagáltak. Ráadásul kell-e arra emlékeztetni, hogy a merényleteknek van muszlim áldozata is (Ahmed Merabet, az egyik rendőr)? Vagy elfelejthetjük-e azt, hogy a kóser boltban éppen egy fiatal muszlim segített elbújni a zsidó túszoknak? A „civilizációk összecsapása” keretben gondolkozókhoz tehát az az első kérdésem, hogy ezek az adalékok hogyan illeszkednek a keretbe (ha egyáltalán)? Hogy illeszkedik ebbe a keretbe az a tény, hogy a terrorizmus áldozatainak elsöprő többsége, több, mint 80%-a – világméretekben – nem nyugati, hanem muszlim országokból származik (Irak, Afganisztán, Szíria, Nigéria, Pakisztán)? Sokszor úgy tűnik, hogy a „Másik” igencsak rugalmas konstrukció, kedvünk és érzelmi állapotunk szerint alakítható – nem árt, ha értjük és átlátjuk ezt a gondolati folyamatot, és végiggondoljuk az ellenérveket is.

2. Az önreflexiós gyakorlat keretében ideje lenne azt is tisztázni egy vitában (amelyben nemcsak a többségi társadalom vesz részt, hanem a „Másik” is, amelynek jelenleg gondolatokat tulajdonítunk ugyan, de valójában nem hallgatjuk meg), hogy mi a különbség terrorizmus és iszlám között. Az elmúlt napok egyes dühös, félelemmel teli reakciói azt mutatják, hogy a terrorizmus hagyományos fogalma (erőszak vagy azzal való fenyegetés politikai nyomásgyakorlás céljából) egyértelműen összekötődött a sivatagban gépfegyverekkel rohangáló, kiképzést kapó, középkori nézeteket valló, majd ártatlan nyugatiakra támadó fanatikus iszlamista képével. Ez az összemosás nyilvánvaló érvelési hiba. És a slippery slope itt még nem ér véget: az iszlámot magát ezután sokan azonosítják az iszlamizmussal és áttételesen a terrorizmussal is – az elmúlt napokban tucatszám lehetett ilyen érveket is hallani. Ebből persze (ezúttal logikusan) következik az az érv, hogy az iszlámnak Európában nincs helye, nem kompatibilis a „Mi” kultúránkkal.

Ez a probléma a társadalmi vita másik fontos eleme kell, hogy legyen, mint ahogy az is, hogy pontosan mi a „Mi” kultúránk – hiszen az is sokszínű, egyesek számára a görög filozófiát, mások számára a kereszténységet, esetleg a nemzeti kereteket, megint mások számára a szekularizációt és a felvilágosodást jelenti – és a vége valószínűleg az, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van. Gondoljuk végig, hogy mit takar a „Mi” kultúránk, a „Mi” civilizációnk! A „Másik” definiálja? Esetleg olyan, mint a pornó (nem tudom meghatározni, de felismerem, ha látom)?

3. Áttérve a konkrét francia körülményekre: egy 2013-as felmérés szerint például a megkérdezettek 73%-a negatív véleménnyel volt az iszlámról, és csak 36% gondolta úgy, hogy az iszlám gyakorlása kompatibilis a francia köztársasági törvényekkel (pl. a radikális szekularizációval). A fent ismertetett érvelési összecsúszások ezt a tendenciát nyilvánvalóan erősíteni fogják, nem lennék meglepődve, ha a következő hetekben a 73% felfelé, a 36% meg lefelé indulna el, és mind a többségi társadalom, mind pedig a muszlim kisebbség alapvető érzelmi élménye a félelem és az önmagába fordulás lenne. Ennek az első jeleit máris láthatjuk.

4. Fontos megérteni, hogy az iszlám jelen van Európában, jelen van Franciaországban, és ez egy fait accompli. Lehet azt mondani, hogy „utasítsuk ki mindet” (ilyet is hallottam a napokban és durvábbakat is), de ez egy teljesen irreális, dühös, erőszakos reakció. A francia és európai muszlimok nagy része francia, uniós stb. állampolgár. Itt születtek. Franciák. Európaiak. Ha valakinek ez nagyon nem tetszik (és sokaknak nagyon nem tetszik), akkor lehet ezen dühöngeni, lehet emlegetni a keresztény Európát, fel lehet sorolni, hogy mely politikusok és történelmi figurák ezért a helyzetért a hibásak, de a nyugati muszlim közösség integrációs problémáit – vagyis az adott helyzetet – ez már nem fogja megoldani....

A teljes cikket elolvashatja az MCC FF oldalán.

Míg a francia szocialisták legnagyobb gondja, hogy lehet-e együtt tüntetni Marine Le Pennel, mi úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb probléma az, hogy sem a francia társadalom, sem a francia politikai elit, sem pedig a francia államigazgatás nincsen felkészülve arra, hogy a terrorizmus és az iszlamizmus kérdését átfogó problémaként kezelje. Az alábbiakban egy olyan szakpolitikai akciótervre teszünk javaslatot (dr. Türke András István biztonságpolitikai szakértővel, az Europa Varietas Intézet igazgatójával közösen), amely átfogó módon közelíti meg a terrorelhárítás és az iszlamizmus problémáit. Álláspontunk szerint az alábbi témákban és területeken van szükség sürgős lépések megtételére:

A cikket folyamatosan frissítjük!

1) Véget kell vetni a titkosszolgálatok és a belügyi speciális egységek közötti folyamatos konkurenciaharcnak, az állandó átszervezéseknek. Szükség van egy olyan koordinációs szervre, amely a belügy, a szolgálatok, illetve a rendőrség és a csendőrség beérkező adatait átfogó módon értékeli, és az értékeléseket szükség szerint közvetíti. Tekintettel arra, hogy a francia szervek forráshiányra panaszkodnak a sajtóban is, az elérhető költségvetési források kérdését is rendezni kell.

2) Rendbe kell tenni a terrorgyanús személyek adatbázisait.

3) Frissíteni kell a terrorgyanús személyek megfigyelésére, előállítására vonatkozó jogszabályi hátteret.

4) Tekintettel arra, hogy a börtönök Franciaországban is gyakran funkcionálnak bűnöző- és szélsőséges-képző intézményként (különösen a piti bűncselekmények fiatal elkövetői számára), újra kell gondolni a büntető igazságszolgáltatás teljes rendszerét, bármennyire is nagy a társadalmi nyomás, hogy minél több bűnöző kapjon hosszú és letöltendő börtönbüntetést. A visszaesést megakadályozni nem tudó megtorlás helyett a nevelés és az integráció céljai felé kell a rendszer fókuszát fordítani, természetesen a megfelelő költségvetési források biztosítása mellett.

5) Hatékonyabban kell fellépni a szervezett bűnözői körök és városi bandák fegyverellátási útvonalai ellen, szárazföldön és vízi úton egyaránt...

A teljes cikket elolvashatja a Francia Politika Blogon

Nyulas Szabolcs - Honvédelem.hu, 2015.01.09.
Címkék: biztonságpolitika, nemzetbiztonság, terrorizmus
Soós Eszter Petronella és Türke András István, a Francia Politika Blog és az Europa Varietas Intézet közreműködésével

Hibát hibára halmoztak a francia belügyi szervek, ezért is sikerülhetett a terroristáknak egy célzott támadással kivégezni a Charlie Hebdo szerkesztőségét. Az al-Kaida halállistáján más – dán és svéd − újságírók is szerepelnek, és nőtt a fenyegetettség Londonban, valamint Berlinben is – mondta a honvedelem.hu-nak dr. Türke András István, az Europa Varietas Intézet biztonságpolitikai szakértője.
„Franciaországban az iszlám a második legfontosabb vallás, 2010-es adatok szerint 4,7 millió muszlim él az országban, legjelentősebb az arányuk Lille és Marseille agglomerációjában, ahol a lakosság 50, illetve 25 százaléka muzulmán” – mondta a szakértő. „A nem iszlám lakosság alapvetően toleráns, de a szeptember 11-i merényletek és az al-Kaida franciaországi megjelenése megtették a hatásukat: egy 2012-es felmérés szerint 17 százalék tartja pozitívnak jelenlétüket, 40 százalék indifferens, 43 százalék pedig kifejezetten veszélyesnek gondolja jelenlétüket” – tette hozzá.

A lap elleni támadásnak a francia belpolitika terén nem voltak előjelei, az Hollande-kormány szocialistaként toleránsabbnak számít, mint a keményvonalas Sarkozy-adminisztráció. Ráadásul Hollande elnök jó kapcsolatot ápol a franciaországi iszlám elismert kulturális vezetőivel, értelmiségiekkel, jogászokkal, orvosokkal, akik egyébként elítélik az ISIS (az Iszlám Állam angol rövidítése) öldökléseit, és felajánlották segítségüket, támogatásukat az elnöknek.

A külkapcsolatok területén évek óta gyülekeztek a baljós jelek: Franciaország hagyományosan arabbarát országnak számított, amióta de Gaulle tábornok az olajkérdés miatt felülvizsgálta az Izraelhez fűződő viszonyt. Ez a politika egészen Chirac elnökig kitartott, Sarkozy alatt viszont fordulat következett be. Az ország több konfliktusba is beavatkozott Afrikában (Líbia, Mali, Közép-Afrikai Köztársaság). „A katonai akciók miatt az al-Kaida mellett más terrorszervezeteket is magára haragított Franciaország, bár az előbb említett jelenti és jelentette a legnagyobb veszélyt” – mondta Türke András.

A szakember hangsúlyozta: a francia belügyi szervek komolyan hibáztak a Charlie Hebdo megtámadása kapcsán, hiszen a merénylők ismertek voltak előttük, szerepeltek az adatbázisaikban. Az a tény is ismert volt, hogy az országban tevékenykedő (nem csak muszlim) bűnözők komoly fegyverekkel rendelkeznek, míg a rendőri egységek híján vannak az ilyen felszerelésnek. Az újság környékén lassan hónapok, évek óta készültség van, ezért is érthetetlen, hogy miért csak „egyszerű” rendőrök védték a szerkesztőséget, ráadásul a védelem szintjét 2014 augusztusában csökkentették. A Charlie Hebdo védelmére sokkal jobban felszerelt RAID egységeket – vagy FAMAS-szal felszerelt katonai járőröket – kellett volna alkalmazni. Ráadásul hónapok óta lehetett tudni, hogy a fenyegetés mértéke az ISIS célzott toborzóakcióival megnőtt. „Másrészt a merénylet az átszervezett hírszerző szervek, valamint a rendőrség közötti együttműködés teljes csődjének is tekinthető” – mutatott rá...

A teljes cikket elolvashatja a Honvédelem.hu-n

Soós Eszter Petronella és Türke András István, a Francia Politika Blog és az Europa Varietas Intézet közreműködésével
Origo.hu, 2015.01.09.

Nem lehet kizárni, hogy a már most is a legnépszerűbbnek számító radikális Nemzeti Front további erősödése várható Franciaországban, de a kormány sikeres válságkezelése, és a jelenlegi politikai elit összezárása gátat szabhat ennek – mondták el az Origónak Franciaország szakértők a párizsi terrortámadás várható hatásairól. Franciaországban 2017-ben tartanak legközelebb elnök-és parlamenti választást, a 2014-es európai parlamenti voksolást a Nemzeti Front nyerte.
Az iszlámon gyakran élcelődő párizsi szatirikus lap elleni szerdai támadás szinte biztosan erősíti majd a bevándorlásellenes mozgalmakat Európa-szerte, és mélyítheti a vallási és etnikai identitás társadalombeli helyéről szóló „kulturális háborút” – írta értékelésében a Reuters brit hírügynökség.

Hasonlóan vélekedett az AP amerikai hírügynökség is, amely azt írta: a támadás újabb támogatókat hozhat az Európa "iszlamizációjával" riogató mozgalmaknak, amelyek Dániától kezdve Németországon át Hollandiáig egyre nagyobb teret nyernek.

Le Pen népszavazást akar a halálbüntetésről
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője, a halálbüntetés visszaállítása mellett foglalt állást abban az esetben, ha megnyeri a 2017-es elnökválasztást. „Személyes meggyőződésem, hogy a halálbüntetésnek szerepelnie kell a jogi arzenálunkban.” „Mindig azt mondtam, én a francia állampolgároknak megadnám a lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket egy népszavazás keretein belül” – tette hozzá.

A bejelentéssel kapcsolatban Soós Eszter Petronella politológus, Franciaoszág-szakértő az Origónak elmondta, 2012 végén a megkérdezettek 45 százaléka támogatta a halálbüntetést Franciaországban, és a tendencia a korábbi évekkel összevetve növekvő volt. A szakember a kezdeményezéssel kapcsolatban arra is rávilágított, hogy az alkotmány tiltja a halálbüntetést, így azt módosítani kéne, de erre csak a képviselőház és a szenátus háromötödös többségének az egyező szavazatára lenne szükség...

A teljes cikket az Origón olvashatja.

A franciák csak most ocsúdnak a szörnyű támadásból. Ha az első sokk véget ér, rengeteg kérdésre kell majd válaszokat keresni és találni. Még nem tudjuk felmérni, hogy ami ma történt, mekkora jelentőségű és merre viszi a francia (és európai) politikát, de az biztos, hogy a Charlie Hebdo-merénylet nagy hatással lesz mind a társadalomra, mind pedig a következő hetek és hónapok politikai eseményire. Soós Eszter Petronella Közös elemzése dr. Türke András Istvánnal, biztonságpolitikai szakértővel, az Europa Varietas Intézet igazgatójával a Francia Politika Blogon.

A tények

2015. január 7-én délelőtt, 11:30 körül két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű baloldali, szatirikus hetilap szerkesztőségébe és – célzottan, tudatosan – megölt 12 embert, köztük a lap közismert illusztrátorait, igazgatóját, illetve két rendőrt. A fegyveresek valószínűleg tudták, hogy mikor és hogyan kell támadniuk, mivel az áldozatokat arcról felismerték, illetve pontosan abban a pillanatban érkeztek, amikor a szerkesztőség a szokásos heti értekezletét tartotta. A mintegy öt percig tartó támadás után a fegyveresek elmenekültek a helyszínről. A rendőrség azonosította az elkövetőket és jelenleg is keresi őket.

A helyszínre érkező François Hollande köztársasági elnök terrortámadásnak nevezte a gyilkosságokat, amit megerősít a szemtanúk azon beszámolója, mely szerint a támadók “Allah Ahkbar!”, illetve “Megbosszultuk a prófétát!” felkiáltásokkal léptek fel, és az al-Kaida nevű ismert terrorszervezetet is emlegették.

A francia kormány szerdán 14 órakor válságmegbeszélést tartott az illetékes miniszterek részvételével, illetve a legmagasabb, további támadást valószínűsítő szintre emelte a Vigipirate antiterrorista terv szint-besorolását. A köztársasági elnök azonnali konzultációkat kezdett a francia politikai élet szereplőivel, ideértve a volt köztársasági elnököket, a pártelnököket, illetve azon politikai erők vezetőit, amelyek nem rendelkeznek nemzetgyűlési képviselőcsoporttal (gondolva itt különösen a Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontra). A csütörtöki napra az elnök továbbá nemzeti gyásznapot rendelt el, amire 2001. szeptember 11. óta nem került sor Franciaországban....

Folytatása a Francia Politika Blogon olvasható, az anyagot folyamatosan frissítjük.