Feed aggregator

An end to the ANC’s 30-year reign won’t change the country.

Inequality, unemployment, and slow growth hold India back.

A moszkvai terrortámadás ismételten bebizonyította, hogy az iszlám fundamentalizmus  egy kiemelten magas biztonsági kockázat, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A támadók egy olyan országban hajtottak végre sikeresen egy hatalmas anyagi kárt okozó, valamint temérdek emberéletet követelő műveletet, amelynek titkosszolgálatai az Ukrajnával való háború miatt – feltételezhetően – csúcsra vannak járatva, így véleményem szerint az Európai Unió sem veheti félvállról a Közép – Ázsia országaiból érkező ilyen jellegű fenyegetéseket. Az kétségtelen, hogy rengeteg dologról még nincsen pontos és megbízható információ, viszont a nyílt forrású hírekből az megállapítható, hogy a négy elkövető mindegyike tádzsik állampolgár. Ezen kutatásom ezért kizárólag Tádzsikisztánra fókuszál, viszont a későbbiekben tervezem elemezni a többi közép-ázsiai ország helyzetét is. 

Elemzésem célja az, hogy átfogó képet adjak Tádzsikisztán etnikai megosztottságáról, valamint, hogy választ találjak arra a kérdésre, hogy melyik etnikum(ok) körében elterjedtebb az iszlám szélsőséges változata.

Tádzsik identitás rövid bemutatása

Fontosnak tartom azt, hogy, megvizsgáljuk a tádzsik identitás kialakulását, illetve a társadalom dinamikájának alakulását ahhoz, hogy feltérképezzünk, hogy esetlegesen vannak-e olyan régre visszanyúló problémák, amelyek elősegíthetik a fundamentalizmus megjelenését és terjedését. 

A tádzsik identitás (és nemzeti összetartozás) egy kiemelten fontos alapja a nyelv, amely az indoeurópai nyelvcsalád, indo-iráni (azon belül a délnyugat iráni) ág tagja. Sok nyelvészeti hasonlóságot mutat az újperzsa (fárszi), valamint az afgán (dari) nyelvekkel, kijelenthető, hogy ezekkel áll legközelebbi kapcsolatban. Az évszázadok folyamán azonban sok külső behatás érte – ilyen például a türk, valamint orosz jövevényszavak, illetve az, hogy a cirill ABC-t használják – tehát mára már jelentős eltérést lehet felfedezni a környező iráni-perzsa népektől.

 Az első létrejövő államszervezet a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, amely üzbég fennhatóság alatt állt és többségben az iráni nyelvet beszélő népek volt. Ezután 1929-ben szervezték át a határokat, amikor létrejött a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság (ekkor már körvonalazódtak a mai határok). A tádzsik államiság viszonylag későn, csak a 20.században jött létre, egészen pontosan akkor, amikor elnyerték függetlenségüket a Szovjetuniótól, ekkor fixálódtak a ma is ismert határok is. Az ország területén sok különböző népcsoport él, így maga a tádzsik identitás egy exogén gyűjtőfogalom. A tádzsikok különböző kulturális és szociális dimenziók mentén szerveződnek (hiszen többféle vallás és klánok keverednek). Vannak ugyan külső tényezők, mint akár a különböző hatalmi érdekek (orosz, perzsa). A sokszínűségnek egy erős összetartó ereje van, mégpedig az irodalmi tádzsik nyelv. Fontos kihangsúlyozni az égtáji megkülönböztetést (tádzsikok – hegyi tádzsikok). A hegyi vagy völgyi tádzsikok az ország gazdaságilag prosperáló területein élnek, amelyek nem igazán keverednek a nyugati területeken élőkkel, így ez a kulturális entitás külön fejlődhetett. Az északon élők sokkal inkább elfogadóbbak az üzbég és orosz hatásokkal, míg a déliek inkább a pastu/dari és pamíri nyelvformákhoz hasonlítanak. Így tehát kijelenthető, hogy a társadalmi törések inkább a nyelvi és etnikai síkon történnek, mint sem vallási alapon.

Iszlámizmus a Szovjetunió széthullása után 

A nyolcvanas években az általánosan romló gazdasági helyzet elérte a Közép-Ázsiai országokat is. A tádzsik ipar egy monokultúrális gazdaság ebben az időben, ugyanis fő húzóereje a gyapottermelés volt. Éppen ezért különböző nyersanyagok tekintetében függött a többi tagállamtól, valamint a szovjet központi kormánytól érkező transzferektől. A gazdasági visszaesés miatt megnőtt a szegénység, kijelenthető tehát, hogy a kommunista rendszer 1989-re megrendül. Ebben az évben kezdődnek az első ellenzéki szerveződések is – igaz, ekkor még illegalitásban. A három legfontosabb politikai entitás a Tádzsik Demokrata Párt, a Rastokíz (Újjászületés) és az Iszlám Újjászületés Párt (IRP). A három szervezetből az utóbbi jelentős bázissal rendelkezett, a népesség többségét alkotó vidéki, mezőgazdasági területek lakosságából állt a támogató bázisának jelentős része. A nyugat orientált demokrata politikusok inkább a fővárosra koncentráltak. Volt azonban egy negyedik politikai erő is, a “Lali Badaksan” amely alapvetően egy autonómista mozgalom volt, fő céljuk a Badaksan tartomány szélesebb körű autonómiájának elérése (az ott iráni nyelveket beszélő siíta lakosság képviselete). A zavargások 1990 elején kezdődtek meg, kétes okok miatt, ezt a helyi hatóságok a szovjet belügyi csapatokkal karöltve verték le. Azonban a lakosság elégedetlenségének már nem tudott ellenállni a kommunista vezetés, 1991.augusztus 31-én lemondásra kényszerült a regnáló pártfőtitkár. Az első viszonylagosan szabad választást a Kommunista Párt nyerte, amelybe az ellenzék nem nyugodott bele. A tüntetések és a résztvevők száma folyamatos növekedést mutatott. A Nabijev-kormány megelégelve az állandó tüntetéseket fél évre rendkívüli hatalmat kért a parlamenttől, valamint elrendelte egy nemzeti gárda létrehozását, így technikailag elindítva azon események láncolatát, amelyek végül a polgárháborúhoz vezettek. 

A téma tekintetében az egyik legfontosabb politikai, illetve katonai aktor az Iszlám Újjászületés Pártja. Az IRP több volt, mint egy tisztán vallási mozgalom, ugyanis szociális és politikai problémákra is választ kerestek. Soraikban megtalálhatók voltak azok a frakciók, akiknek a célja a regnáló tádzsik rezsim elpusztítása volt, ezek az entitások segédkeztek az ellenzék transzformációját egy katonai-politikai szervezetté. A kommunista vezetés a narratívájával ezt elősegítette, ugyanis gyakran olyan szlogeneket hangoztattak, hogy “le az iszlámmal”, amelyek kiváló célpontokká tették őket a dzsihádnak. 1992-re a legtöbb ellenzéki pártot betiltották, ennek hatására a legtöbb iszlamista aktivista száműzetésbe vonult, majd Afganisztán területén megalkotva a MIRT ( Movement for Islamic Revival in Tajikistan) szervezetét, amelynek fő célja a katonai és politikai stratégiák megalkotása és végrehajtása volt. 1994-re elérték azt, hogy ők lettek a legerősebb szereplők az UTO-ban (United Tajik Opposition).  Fontos lépés volt – hogy az alapvetően katonai győzelmet kívánó szervezet – rájött arra, hogy szükséges tárgyalásokat folytatni a kormánnyal. Az első és legfontosabb ok, hogy úgy gondolták, hogy a CIS (Commonwealth of Independent States) az iszlám fenyegetés miatt teljesen izolálná Tádzsikisztánt, ezzel gazdaságilag megfojtva azt. A másik ok az, hogy az IRP célja az volt, hogy Tádzsikisztánt iszlám alapelvek mentén egyesítsék, ezt azonban a lakosság teljes támogatása nélkül nem lehetett elérni. A tárgyalások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az etnikai háborút, amely még súlyosabb töréseket okoztak a társadalomban. A fegyveres összetűzések folyamatosan megakasztották a egyezkedést, egészen 1997-ig kellett várni a háború lezárására, amikor is az UTO illetve a tádzsik kormány aláírta a mai is érvényben lévő megállapodást.

Khorasan tartományi Iszlám Állam (ISKP)

A dzsihádista csoport története 2010-ben kezdődött, ekkor azonban még “Jamaat Ansarullah” néven. A csoport egy afganisztáni bázison alapuló, alapvetően tádzsik szervezet, amely megalakulásakor nagyjából 100 főből állt. Támogatását nagyrészt az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalomtól, a Talibántól, valamint az al-Qaidától kapta. Eredeti célkitűzésük az volt, hogy egy iszlám kormányt segítsenek hatalomra Tádzsikisztán területén. A csoport első vezetője Amriddin Tabarov volt (2015 decemberében Afganisztánban meghalt), viszont a vezetés gyakorlatilag családon belül a vejére Mavlavi Salmonra szállt át. A nemzetközi szerepvállalásuk 2014-ben kezdődött, amikor is harcosokat küldtek Szíriába, hogy az Iszlám Állam oldalán harcoljanak. A sikeres szerepvállalás után az Iszlám Állam egyre komolyabb anyagi támogatásokkal hálálta a részvétet, amely komoly feszültséget okozott az al-Qaidával. 2014 októberében a szervezet hivatalos weboldalán publikált videóban hivatalosan is hűségesküt fogadtak az ISIS-nak, 2017-ben pedig összeolvadva más al-Qaidából kiszakadt harcosokkal megalkották a Khorosan tartományi Iszlám Állam szervezetét. Az első támadásukat 2018 júliusában hajtották végre tádzsik területen, amikor is 5 nyugati biciklistát öltek meg a fővárosban, Dushanbeban. A terrortámadás után egy 9 perces tádzsik nyelvű videó került a “Zello” nevű applikációra – amely egyfajta hivatalos portálként funkcionál – amelyben megfenyegették a tádzsik minisztert azzal, hogy a mudzsahedinek átszivárogva Tádzsikisztánba megdöntik a hatalmát. Jól érzékelteti a fundamentalizmus mint probléma súlyosságát az, hogy milyen magas szinten is vannak beépülve szimpatizánsok a tádzsik kormányba. Kiemelném Gulmurod Khalimov ezredest ( nom de guerre: Shaykh Abu Malik), aki gyakorlatilag a tádzsik OMON parancsnoka volt, majd dezertálása után – temérdek hasznos információ átadását követően – 2016-tól az ISIS hadügyminisztere egészen 2017-es állítólagos (és vitatott) haláláig.

A szervezeti átalakulásokon túl azonban érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen módon változott a végrehajtott feladatok köre, valamint az, hogy a szervezet milyen módon növekedett. A megalakulás után közvetlenül a céljaik viszonylag korlátozottak voltak. Alapvetően egy “transzfer szervezet” volt, amelynek az volt a lényege, hogy harcosokat szállítsanak Közép-Ázsiából Szíriába kiképzés céljából. A műveleti alkalmazásukban lényegében semmilyen jellegű eltérést nem mutatott a többi dzsihádista szervezethez képest, elmondható, hogy kisalegységekben, autonóm módon teljesítettek feladatokat, amelyhez az instrukciókat többnyire a szíriai ISIS főhadiszállásból kapták. A magasztos cél, amelynek elérése érdekében tevékenykedtek az egy globális kalifátus megalkotása volt, amelyet a szalafista törvények vezérelnek, illetve a nem muszlimok ellen vívott átfogó dzsihád. Lokálisan (Afganisztán területén belül) a fő célpontjaik az afgán kormány prominens tagjai, valamint az ekkor még itt szolgálatot teljesítő nemzetközi koalíció tagjai. A Talibánnal nem ápoltak különösen jó kapcsolatot, ugyanis mind a két szervezet harcolt az Afganisztánban való lehető legnagyobb befolyás eléréséért. A fennállása óta a legtöbb esetben az ISKP főleg az afgán, valamint pakisztáni műveleti területre fókuszált, hiszen az Afganisztán északi provinciáiban lakó viszonylag nagy tádzsik bázison tudtak leginkább toborozni, valamint a bevételi forrásuk egy jó része is innen érkezett. A harcos létszám tekintetében a csúcs 2018 volt, amikor a létszám elérte a néhány ezer főt. Ezekben az időkben az ISKP az egyik legaktívabb, valamint legbrutálisabb szervezet volt Afganisztán területén. A külföldi műveleteik többnyire korlátozottak voltak, a fő cél főleg különböző adományok begyűjtése – valamint természetesen toborzás -, illetve fontos volt a különböző kommunikációs csatornák létesítése, illetve fenntartása Szíriával (ezt előzetesen Törökországon keresztül). A nyugat által támogatott kormány 2021-ben összeomlott, azonban az ISKP ugyanúgy folytatta támadásait elsősorban a siíta hazaras népcsoport ellen, de ekkor már megtámadott különböző nemzetközi célpontokat is (például a kabuli orosz nagykövetséget, valamint rakétatámadásokat intéznek különböző üzbég és tádzsik célpontok ellen). Az erőforrásainak nagy részét továbbra is a Talibán elleni harcra fókuszálták, így ezek a nemzetközi támadásokra meglehetősen korlátozott erőforrások jutottak. A Közel-Keletről kijelenthető – kifejezetten Izrael gázai műveleti után – hogy egyre fokozódik a destabilizálódása. Ebben a helyzetben az ISKP természetesen egyre inkább keresi a külföldi támogatást – legyen az anyagi, vagy személyi. Az idei évben viszonylag sok támadást hajtottak végre, amelyből a legtöbb médiafigyelmet a moszkvai Crocus City elleni merénylet volt, azonban hajtottak végre támadást Iránban (Kerman, 94 halott) valamint Isztambulban egy katolikus templomban (1 halott). A támadások közötti összefüggés az lehet, hogy az ISKP nézőpontja alapján mindegyik ország “hitetlen”, vagy pedig harcoltak az ISIS ellen Szíriában vagy pedig Afganisztánban.

Tádzsikisztán és az ISIS kapcsolata

Az ISIS szíriai és iraki összeomlása után, az ISIS ideológiája által inspirált emberek előtt két út maradt. Az egyik az, hogy csatlakoznak az ISIS egyik “regionális szervezetéhez”, vagy pedig erőszakos cselekedeteket hajtanak végre a saját hazájuk, Tádzsikisztán kormánya ellen. Az elmúlt egy évtizedben a tádzsik kormány kifejezetten aktívan harcolt a társadalom iszlamizációdása ellen. 2011 óta a kormány tiltja, hogy fiatalkorú gyermekek mecsetben imádkozzanak, valamint azokat a hallgatókat, akik vallási tanulmányokat folytattak külföldön, hazarendeltek. Ennek azonban volt egy negatív hatása, ugyanis azok a szülők, akik vallási oktatásban szeretnék gyermekeiket részesíteni, csak és kizárólag nem hivatalos imámoknál tehetik meg. Ebben az esetben viszont megkérdőjelezhető az oktatás milyensége. Ezzel azonban még korántsem értek véget a kormány drasztikus intézkedései. 2015-ben például körülbelül 13.000 férfinak kényszerből levágatták a szakállát, valamint kitiltották a hidzsáb viselését a közoktatási intézményekből. Azonban ha megfigyeljük az adatokat, a Szovjetunió széthullása után az iszlámizmus általános erősödése figyelhető meg (2008-ban a lakosság nagyjából 75%-a tartja magát vallást gyakorlónak). Az ok pedig az, hogy az oroszul beszélő városi értelmiség lassan háttérbe szorul a vidékről beáramló, jóval konzervatívabb lakosok miatt. Ha ebben a társadalomban próbáljuk meg értelmezni a kormány lépéseit, világosan érthető az, hogy az ISKP miért tartja a tádzsik kormányt iszlámellenesnek, valamint, hogy miért tud eredményesen toborozni a tádzsik fiatalok köreiből.

Összefoglaló

A tádzsik dzsihádizmus alapvetően a Szovjetunió széthullása után, majd az 5 évig tartó polgárháború során erősödött meg, hiszen a politikai elemek egy jó része határozottan kihasználta a vallási narratívát. A fő probléma a térségre jellemző általános szegénység, valamint az ország területi megosztottsága, amely alapvetően jó táptalajt a fundamentalista szervezeteknek a toborzás tekintetében. Úgy gondolom, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása és a gazdasági helyzet javítása nélkül a tádzsik kormányzat nem fog tudni eredményesen fellépni ezen entitások ellen. 

Felhasznált irodalom 

MEHL Damon: “Coverging Factors Signal Increasing Terror Threat to Tajikistan” , CTC Sentinel, 2018.11, 25.o 

STRACHOTA Krzysztof: “ Islamic State-Khorosan: global jihad’s new front” , OSW Centre for easter studies, 2024.03.29, elérhető: https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2024-03-29/islamic-state-khorasan-global-jihads-new-front (letöltve: 2024.04.10) 

SHARIFZODA Khamza: “ How serious is the ISIS threat to Tajikistan?”, OSCE Academy in Bishkek, 2020.01, elérhető: https://osce-academy.net/upload/file/policy_brief_Khamza.pdf (letöltve: 2024.04.09

BAROCH Csaba: “ Tádzsik identitások: Egy koraszülött nemzet kortalan alternatívái” IN: Etnikai földrajzi kutatások a posztszovjet térségben, 2018, Budapest, 161-171.o, elérhető: https://evfm.elte.hu/media/d3/5c/78a44adff0f04ea5a342156fff9e7aaf0ab5e46d0744da1a343a562d1109/EVFM_konyv_03.pdf (letöltve: 2024.04.02) 

HARANGOZÓ Dániel: “Az elfelejtett háború: Tádzsikisztán 1992-1997” IN Kül-Világ- a nemzetközi kapcsolatok folyóirata, X.évfolyam 2013/1.szám, 2-9.o, elérhető: https://real-j.mtak.hu/21753/1/Kul-vilag_2013_10_1_.pdf (letöltve: 2024.04.11) 

OLIMOVA Saodat, OLIMOV Muzaffar: “ The islamic renaissance party” IN.: Politics of compromise the tajikistan peace process, 2001, London, 26-27.o, elérhető: https://rc-services-assets.s3.eu-west-1.amazonaws.com/s3fs-public/Politics_of_compromise_The_Tajikistan_peace_process_Accord_Issue_10.pdf (letöltve: 2024. 04.11)

A Tádzsikisztán a dzsihádizmus árnyékában bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

by Christian Achrainer & Michelle Pace, Roskilde University (RUC)

The EU has aimed to support democratization in Arab countries for decades, yet the region is still one of the most authoritarian in the world. What is most striking is that the EU has apparently not learnt from its past ineffective democracy support (DS) attempts but continuously reproduces DS malpractices. To help us understand non-learning in that context, and in policy-making more generally, in our recent JCMS article, we conceptualize EU DS as practices performed by a community of insiders who act within a complex constellation on communities of practice (CoPs). The article provides an explanation for why the EU is not able to improve its DS practices, and it allows us to critically reflect on the way how the industry works and constantly (re)produces malpractices. This can help us rethink EU DS and identify ways to overcome this gridlock, and it brings practice-theoretical debates on (non)learning forward.

Learning and the CoP Approach

The article primarily draws from the CoP approach and is thus situated within the practice turn in International Relations (IR). The CoP approach offers a practice-theoretical perspective on learning and non-learning in groups, assuming that learning is rather a communal social endeavour instead of an individual mental process. CoPs are learning communities, which, as Adler defines them, consist of “like-minded groups of practitioners who are informally as well as contextually bound by a shared interest in learning and applying a common practice.”

We argue that only a very restricted form of learning takes place within CoPs: members learn the CoP’s (non-reflexive) background knowledge and learn how to perform practices accordingly. They do not, however, critically reflect on background knowledge, and once this knowledge becomes internalized, CoP members perform practices as a matter of routine and largely unconsciously. Thus, they do not learn reflexivity nor introspection: that is, how to be open to reconsider and revise background knowledge and how to improve the practices they perform. Instead, they constantly reproduce the same practices, no matter whether these are suitable to reach a desired goal or not.

EU DS and the Constellation of CoPs

In our article, we build on this theoretical approach and conceptualize EU DS as practices performed by a community of insiders within a complex and multi-layered constellation of CoPs.

As shown in Figure 1 above, the insiders (CoP 1) stand at the centre of this constellation, and they comprise three sub-CoPs: deciders (CoP 1.1), supporters in the EU (CoP 1.2), and local supporters (CoP 1.3). All individuals who have ultimate decision-making power regarding EU DS within EU institutions are members of CoP 1.1, deciding on the overall strategy, budgetary issues, instruments and measures, and so on. The deciders closely work together with supporters in Europe (CoP 1.2) and in Arab states (CoP 1.3), such as large and well-connected implementation agencies and NGOs, or influential Think Tanks and other experts. These supporters provide the deciders with information, and they implement DS projects financed by the deciders. Members of CoP 1 constantly engage with each other, and the background knowledge on which they base their practices largely converges. They are entangled and co-dependent, because they can only jointly run the industry of DS, from which they all benefit.

Yet, the insiders do not perform their practices in a vacuum but within a complex environment. At least three groupings of outsiders perform practices which also impact democratization in the Arab World as well as (non-)learning amongst the insiders and the subsequent reproduction of their malpractices. Outsiders contesting DS malpractices (grouping 2) are all those actors in Europe (CoP 2.1) or in Arab states (CoP 2.2) who call for an alternative, more inclusive, bottom-up EU DS approach which empowers local democratization practitioners. They could help to turn malpractices into good practices by bringing in fresh ideas and insights, and by contesting the dominant background knowledge and established practices of CoP 1. Yet, they lack influence and are kept out of CoP 1 by powerful gatekeepers.

Outsiders contesting EU DS as such (grouping 3) are all those actors who are, in general, against democratization in the Arab World and contest EU DS practices on this basis. The grouping comprises actors in Europe, such as right-wing populists or anti-feminist movements (CoP 3.1), at the local level, such as the military, the monarchy, fundamentalist religious actors, or a corrupt business elite (CoP 3.2), and international actors, such as leaders of other autocratic states (CoP 3.3). These CoPs can, for example, produce counter-narratives or support non-democratic forces, contest the legitimacy of EU DS practices, and they complicate good practices and learning.

Finally, grouping (4) comprises actors involved in cooperation between the EU and Arab countries in fields such as energy (CoP 4.1), migration (CoP 4.2), security (CoP 4.3), and trade (CoP 4.4). While EU practices in these fields often significantly influence DS, the EU largely treats them as disentangled policy areas. CoPs of grouping 4 and CoP 1 hardly coordinate their practices, which they each perform based on different background knowledge. In consequence, CoPs of grouping 4 frequently perform practices contradicting EU DS efforts, and the EU’s cooperation with Arab countries often rather entrenches authoritarian structures by propping up repressive regimes.

Application of the Constellation Model and the Way Forward

In our JCMS article, we illustrate this – admittedly complex – constellation model by explaining non-learning in the context of EU DS in Egypt in the period 2011 until 2017. This is an interesting case, because EU deciders had enthusiastically declared to critically reflect on their cooperation practices with Egypt after the 2011 Revolution, but have then, after the military coup in 2013, gradually returned to the pre-2011 practices, indicating the incapability to truly reflect on the insiders’ background knowledge to improve practices.

The case study provided in the article also exemplifies that the constellation model can serve as a general conceptual framework for empirical research, including categories of actors conceptualized as CoPs and groupings of CoPs, and, importantly, that it must be regarded as a flexible framework. Which CoPs exist in the EU’s DS in a specific country is an empirical question, and the framework can be adjusted to study particular aspects of EU DS. When studying EU DS and EU practices performed in other policy areas, especially CoP 1 and the CoPs of grouping 4 will be relevant. To investigate the impact of actors who prefer maintaining authoritarian structures, a focus on CoP 1 and grouping 3 seems more appropriate. And so on. Empirical studies will not necessarily have to apply the entire constellation, but it can and should be adjusted.

Therefore, we hope that our article inspires others to apply the model in in-depth empirical case studies (which do not need to be restricted to the Arab world!), developing it further. Moreover, we hope to kick-start increased conceptual thinking on how to use practice approaches and especially the CoP approach when studying EU DS and (non-)learning in policy-making groups, because this in essence is our main objective: to provide a sound conceptual framework to better understand (non-)learning in EU DS.

Christian Achrainer is a PostDoc researcher at Roskilde University, where he is involved in the Horizon Europe project SHAPEDEM-EU. His research focuses on democracy, authoritarianism and human rights in the Arab world (esp. in Egypt) as well as on German and EU foreign affairs.

 

 

Michelle Pace is Professor in Global Studies at Roskilde University, Denmark. A political scientist by training, her research focuses on the intersection between European/Middle East/Critical Migration/Democratization and Conflict Studies.

The post Why does the EU not learn how to improve its democracy support practices? appeared first on Ideas on Europe.

In the context of the cluster of UAS-related projects that aim at providing the sought “UAS Enablers for Safe Airspace Integration in European Sky”, the European Defence Agency (EDA) intends to launch a tender with four lots to support the progress of safe airspace integration of UAS, from low level to high altitude operations (HAO).

Lot 1: UAS Single European Sky Experimental Integration (max. estimated budget 1.5M Eur)

In a drive to elevate the capabilities of European-made low-cost small and tactical Unmanned Aircraft Systems (UAS) for precision navigation, the new project focuses on two key objectives. Firstly, it seeks to enhance their operational resilience in challenging environments for safe airspace integration – specifically environments with limited or denied GNSS access and potential electronic jamming threats. Secondly, the project will leverage recent breakthroughs in EU space-based services alongside onboard sensor fusion powered by artificial intelligence. This integration aims to achieve unwavering navigation accuracy regardless of spectrum availability, demonstrably validating its effectiveness through real-world proof-of-concept and demonstration phases. The successful development of these advanced navigation capabilities for UAS aims to ensure their safe integration into the airspace.

Lot 2: Risk Assessment for UAS operations (max. estimated budget 400 k Eur)

The objective of this lot is to expand the current online tool supporting the MIL-UAS-SPECIFIC methodology (see EDA webpage https://eda.europa.eu/mil-uas-specific-study) to automatize most of the risk assessment process by leveraging the – regularly updated - MIL-UAS-SPECIFIC methodology or any other harmonised Risk assessment methodology accepted by the military (e.g., SORA). The current online tool will become a “networking/connecting” online tool, with selectable Risk assessment methodologies running back office, including a selectable accepted risk level for the UAS operations to cover operations in peace, crisis and war times.

Lot 3: Higher Airspace Operations study (max. estimated budget 800 kEur)

Over the last years, Higher Airspace Operations (HAO) have been in the spotlight. The upcoming EASA regulatory work requires that the civil–military aspects are included. The objective is to clarify specific civil–military aspects in the domain of HAO in order to: a) analyse the security risks posed by HAO; b) Address potential challenges in order to avoid any adverse impact on national security and defence capabilities with an EU approach; c) Ensure military access to higher airspace. Take advantage of all opportunities, particularly those offered by the civil-military collaboration make the most of the identified synergies.

Lot 4: Consultancy services for needs assessment, market research and consultation, analysis of the state-of-the-art (max. estimated budget 200 kEur)

This project aims to bridge the gap by assessing the specific needs of military UAS users and leverage the dual-use of UAS technology towards the safe integration into European airspace. It has three key objectives: a) to understand end-user needs for safe airspace UAS integration. b) to evaluate technologies for enhanced UAS integration, including the market research and analysis of state-of-the-art of current conspicuity, ATM and positioning technologies within the EU market, that can enable safe UAS integration; c) proposal of way forward and consultation for future projects.

For more information, please consult the Public Information Notice.

https://ted.europa.eu/en/notice/-/detail/292847-2024

Information Session: Where and When?

The information session will be held on 04 July 2024 from 10:00 am until 12:00 CET.

The event will be done remotely via Webex. Link to be provided after registration to the contacts provided in the register form.

How to register?

Participation is free of charge, but interested parties must register in advance, and no later than 28 of June 2024 EOB, using the following link:  https://ec.europa.eu/eusurvey/runner/EDA_UAS_Enablers

Contact Information

Please use the registration form as primary mean to access information. Please refrain from email exchange, unless strictly necessary and no other option is possible.

What new leadership—possibly in both countries—​might mean for cooperation.

What Trump’s return might mean for global order.

Nous sommes heureux de vous inviter à la 12ème édition de la Nuit de la Littérature, organisée par le Forum des instituts étrangers à Paris (Ficep) le 25 mai 2024 à partir de 14h30 à l'Institut Culturel Italien dans le 7ème arrondissement de Paris.
L'institut culturel bulgare est membre du Ficep et co-organisateur de l'événement et cette année va présenter Nucléus, le troisième roman de l'auteure bulgare Zinaïda Polimenova, paru chez les Éditions du Chemin de Fer en début de l'année.
La (…)

- Agenda / Région parisienne, Bulgarie

Pour tenter de maintenir le flambeau de l'élargissement, l'Union européenne insiste sur l'économie et le renforcement de la coopération régionale entre les pays des Balkans occidentaux. Alors que les initiatives se superposent, les blocages persistent. Mais pourquoi ça coince là aussi ? Entretien.

- Articles / Kosovo, Albanie, Macédoine du Nord, Bosnie-Herzégovine, Serbie, Monténégro, Osservatorio Balcani e Caucaso, Economie, Questions européennes

L'association Rencont'roms nous et le CASNAV de l'académie de Toulouse organisent les jeudi 23 et vendredi 24 mai prochains une nouvelle séquence « École et précarité », à l'Espace diversités laïcité de Toulouse :
- le jeudi 23 mai, à 19h, avec la projection-rencontre de La Tsigane : sur la route avec Tamèrantong ! de Sébastien Lefèbvre, précédée du spectacle théâtre-poésies Et voilà ! avec Alina, Andrei, Antonio et Florin. La soirée est ouverte au grand public ;
- le vendredi 24 (…)

- Agenda / France - Régions

The BBC's Fergal Keane returns to South Africa to follow up on a woman's story that stuck with him for over 30 years.

Jaci the rottweiler had been with the family for nearly two years and leaves her twin Laser behind.

2024. május 24.

Forrás : © Európai Unió, 2024 - EP

24 May 2024

Source : © European Union, 2024 - EP

24 May 2024

Source : © European Union, 2024 - EP

24. Mai 2024

Quelle : © Europäische Union, 2024 - EP

The European Parliament concluded its final plenary session of its 9th term on 25 April. The European elections will take place on 6 - 9 June.

Source : © European Union, 2024 - EP

Quelle : © Europäische Union, 2024 - EP

Rien ne va pas plus entre l'Église orthodoxe macédonienne et le patriarcat œcuménique de Constantinople. En cause : le nom de l'Église, éternelle pomme de discorde avec la Grèce, mais aussi le contrôle de la diaspora et la reconnaissance de l'Église orthodoxe d'Ukraine.

- Le fil de l'Info / Macédoine du Nord, Courrier des Balkans, Nom de la Macédoine, Ukraine, Religions, orthodoxie

A project in Mozambique is trying to reverse the alarming rate of deforestation there.