Feed aggregator

Az önkormányzat lemeszelné a péniszt ábrázoló falfestményt, ami egy éjjel megjelent egy forgalmas kereszteződésben. A járókelők jót röhögnek a képen.

Wie stabil das russische Regime ist, wird nicht nur in Moskau entschieden, sondern hängt auch von der Situation in den russischen Regionen ab. Seit 2014 leiden diese unter einer Wirtschaftskrise, die die Gefahr sozioökonomischer Spannungen erhöht. Zurzeit ist dieses Risiko noch relativ begrenzt. Gerade in den von der Rezession besonders hart getroffenen Regionen fehlen politische Kräfte, die bereit wären, die Bevölkerung zu mobilisieren.

Die Zentralregierung nutzt die Krise zudem für populistische Interventionen in die regionale Entwicklung, die die Macht Putins noch stärken. Langfristig indes werden die Ressourcen, die Moskau für solche Zwecke zur Verfügung stehen, immer geringer werden. Deswegen ist das Regime zunehmend an einer Verbesserung der regionalen Wirtschaftspolitik interessiert, die es auf zwei Wegen erreichen kann: Entweder gestaltet das Zentrum das Anreizsystem neu, mit dem es die regionalen Gouverneurinnen und Gouverneure steuert, oder es schafft neue Behörden auf der Ebene der Föderation, die für besonders wichtige Regionen verantwortlich sind.

Die Zentralregierung in Moskau setzt gegenwärtig beide Instrumente ein, jedoch mit eher begrenztem Erfolg. Die halbherzigen Schritte zur Veränderung der Anreizstruktur reichen nicht aus, um die Gouverneur/innen zu einer Abkehr von ihrem alten Rollenverständnis zu bewegen, nicht zuletzt, weil auch für den Kreml die Loyalität der regionalen Entscheidungsträger und die Kontrolle über sie das oberste Ziel bleiben. Die neuen Behörden mit regionalem Fokus leiden unter starken Informationsdefiziten und unter Konflikten mit anderen föderalen Ministerien. Die Regionen sind deshalb langfristig eher eine Quelle der Instabilität als eine sichere Basis für den Kreml.

Az AS350 Ecureuil típusú könnyű helikopterek május vége óta vannak Szolnokon. Megtörtént a műszakiak átképzése, a gépek a nyár vége óta zöld színben repülnek és befejeződött az első oktatói csoport átképzése is. Ami egyelőre biztosan látható, az a 2017 végéig tartó bő egy esztendő, amely alapvetően a képzésekkel telik majd.

A honvédség első helikoptervezető csoportja a légimentők illetve a rendőrség oktatópilótáitól kapta az átképzést az AS350B-re. A három oktató folyamatosan Szolnokon volt, és képezte az új típusra azokat a hajózókat, akik a honvédség első saját AS350-es oktatói lettek. A négy kiképzett oktató közül három a helikopterbázis állományához tartozik, egy fő pedig a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz, ő az AS350-es hatósági főpilótája.

A három szolnoki helikoptervezető egyenként ötven repült órás kiképzése szeptember 27-én befejeződött, a hajózók egy vizsgát követően gépparancsnoki szakszolgálati engedélyt kaptak. További tíz órát az oktatói képesítés megszerzése céljából töltöttek a levegőben. Jelenlegi jogosításuk szerint oktató-gépparancsnokok, akik nappali és éjszakai repülést hajthatnak végre, látva repülési (VFR) szabályok szerint. Ez volt az első lépés.

2016 júliusa. A 101-essel hatósági berepülésre indulnak.

A következő lépés a többi helikoptervezető átképzése, amelyet tekintélyes mennyiségű adminisztráció előzött meg. Számos okmányt kellett kidolgozni, többek között a honvédségen belüli kiképzési kézikönyvet. Miután jóváhagyásra került, szeptember 26-án a kéthetes elméleti tanfolyammal megkezdődhetett a következő csapat kiképzése. A műszaki részt - a típus szakalapozó tantárgyait - az első héten a helikopterbázis mérnökei tartották, akik már rendelkeznek az AS350-es szakszolgálati engedéllyel. A hajózók ezután a hangárban ismerkedtek a francia típussal, hajtóműindításokat hajtottak végre és az első hét zárásaként szeptember 30-án, záróvizsgát tettek a helikopter földi üzemeltetéséből. A második héten, október 3-án repüléssel folytatódott a kiképzésük.

Az első gyakorlórepülés eligazítása.

Az első olyan csoport, amelyet már saját oktatók képeznek az AS350-esre nyolc főből áll. Ketten harci helikopteres repülési és oktatói tapasztalattal rendelkeznek, hatan pedig a fiatalabbak közül kerülnek ki. Ők azok, akik akkor kezdték a pályájukat, amikor már nem volt olyan alapképzés, amely egyébként a pilótaképzés fokozatosságát figyelembe véve kívánatos lett volna. A kanadai NFTC-t végzett helikoptervezetőkről és egy átképzett fedélzeti technikusról van szó, akik az alapoktól szállító helikopteren kezdték a helikopteres képzést, ami nem éppen ideális és gazdaságos megoldás. A helikopterek száma nem tette lehetővé, hogy teljes értékű kiképzést kapjanak, márpedig „ami jár, az jár”, ugyanazt a képzést kell kapniuk, mint azok, akik egy szerencsésebb időszakban, Mi-2-es könnyű helikopteren kezdhették a szakmát. Ők most ezt pótolhatják az AS350-es képzéssel.

A cél, hogy mindannyian még az idén kirepüljék az 50-50 órát, amit remélhetőleg az időjárás is támogat majd. Jelenleg csak a három oktató jogosítású hajózó repüli a típust, leterheltségük nagy, hiszen más feladatok is adódnak az oktatás mellett. Ezekbe a feladatokba tudnak majd besegíteni a most átképzés alatt álló fiatalok. A két, szintén átképzés alatt álló tapasztalt helikoptervezető később oktató lesz.

Akik megkapják az AS350-est, a Mi-8/17-esen is folytatják a repülést, tehát kettős jogosításuk lesz. Ha egyszer új típust kap a honvédség, ők lesznek azok, akik elég tapasztalat birtokában átülnek arra. Addig a könnyű AS350-esen a reptechnikájukat fejlesztik, a szállító helikopteren pedig tovább folytatják eddigi feladataikat. Más megoldást a jelenlegi létszám sem tesz lehetővé.

*

A kiképzés tekintetében az út elején jár a csapat. A pilóták az alap repüléstechnikai készségeket szerezték meg, amelyek az alaprendeltetésből eredő feladatokra elegendőek. A műveleti feladatrendszer viszont egy másik dolog és ebből egyelőre még keveset tudnak teljesíteni a szolnoki AS350-es pilóták. A Brave Warrior 2016 és Black Swan 2016 gyakorlatokon például az alaprendeltetésből eredő személyszállítási és megfigyelői feladatokat hajtottak végre a könnyű helikopterekkel. A komplex műveleti feladatokat egy Mi-17-es és az amerikai hadsereg Black Hawk helikopterei repülték.

Ezután következnek majd a bonyolultabb feladatok, például amikor levett ajtónál a különleges műveleti katonák bekötve, jobbra-balra oldalirányban lőnek majd. Egy ilyen igény beérkezése esetén a módszertani-biztonsági tanács ülése keretében megbeszélik, hogy az igény teljesíthető-e, a bekötési pontok elbírnak-e egy felszerelésével együtt kb. 130 kilós katonát. Ezután jön a módszertani repülés, amikor kipróbálják az adott repülési feladatot. Ha minden rendben, akkor beemelik a kiképzésbe. Az AS350-es esetében ez még messze van.

A 101-es Mókus Szolnok felett, a különleges erők és a terrorelhárítók közös gyakorlatának bemutatóján.

Egyelőre az elmúlt években a repült időben és a reptechnikai készségek fejlesztésében felhalmozódott lemaradást igyekeznek bepótolni, és ehhez a két Ecureuil nyújtotta kiegészítő képesség bizony jól jön. Az AS350-esekkel szerzett tapasztalatok nagyon jók, a honvédségnél október közepéig repült 300 óra alatt meghibásodás nem volt.

Az első csoport még a gyakorlati átképzés alatt áll, de a következő csoport október 17-én már megkezdhette kéthetes elméleti tanfolyamát. A harmadik csoport december elején kezd és közben az oktatók számát is növelik. A Resolute Support Mission (RSM) Afganisztánból visszaérkező hatodik váltásában lévő egyik tapasztalt hajózó például oktató lesz az AS350-esen. A missziós feladatról hazaérkezők visszailleszkedési rendjétől eltérően csak egy nagyon rövid pihenésre lesz módja, mielőtt típus- és oktatói átképzése elkezdődik.

*

A jövő egyelőre 2017 végéig bezárólag látható. A két géppel addig a légiüzemeltetési utasításban engedélyezett VFR szerinti repüléseket hajtanak végre, bár hozzá kell tenni, hogy a két Ecureuil műszerezettsége lehetővé teszi a VOR és NDB irányadókra, valamint az ILS műszeres leszállító rendszerre történő műszeres repüléseket is. Ez lehetőséget ad arra, hogy az átképzés kiegészüljön egy alap műszerrepülési felkészítéssel, jó időben, tehát a napi üzemeltetés során továbbra sem repülnek a műszerrepülési szabályok (IFR) szerint, de gyakorolni jó, ahogy ezt eddig is tették a Mi-8/17-esekkel.

A műszerfal világítása alkalmassá teheti a gépeket az éjjellátó szemüveggel (NVG) való repülésre is, de ez még a (távoli) jövő zenéje. A nagyjavításig semmi változtatás nem lesz, az addig hátralévő időt kitölti a kiképzés és a lemaradás pótlása.

* * *

Fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Szórád Tamás

Ségolène Royal contre-attaque et brandit un rapport de la chambre régionale des comptes. Mais celui-ci confirme les comptes révélés au printemps...

POZSONY. Csalódik, aki eddig annak örült, hogy csak később lesz részünk télies hidegben. Hétfőtől ugyanis északnyugat felől sarkvidéki légáramlatok érkeznek Szlovákia fölé, ezért jelentősen a fagypont alá is csökkenhet a hőmérséklet, s havazás is előfordulhat.

General : The free trade agreement between the EU and Canada and the future of the EU's trade policy will be debated by MEPs this week as committees are meeting. On the agenda are issues such as a data protection agreement between the EU and the US, aviation safety rules to meet new challenges such as drones and the ongoing investigation into the Panama papers.

Source : © European Union, 2016 - EP

General : The free trade agreement between the EU and Canada and the future of the EU's trade policy will be debated by MEPs this week as committees are meeting. On the agenda are issues such as a data protection agreement between the EU and the US, aviation safety rules to meet new challenges such as drones and the ongoing investigation into the Panama papers.

Source : © European Union, 2016 - EP

STOCKHOLM. Jövő héten kihallgatják az Ecuador londoni nagykövetségén tartózkodó WikiLeaks-alapító Julian Assange-t, akit egy svéd nő feljelentése nyomán nemi erőszakkal gyanúsítanak - jelentette be hétfőn a stockholmi ügyészség.

Réfugiés : la Grèce va scolariser les enfants bloqués dans les camps
Réfugiés : et si la « route des Balkans » s'ouvrait à nouveau ?
Réfugiés en Grèce : enfermement et désastre humanitaire à Chios
Réfugiés en Grèce : le port du Pirée, un « petit Idomeni »
Crise des réfugiés : dans certains villages du nord de la Grèce, plus de migrants que d'habitants
Grèce : avec la crise, on ne fait plus d'enfants
Grèce : les enfants migrants privés de cours de langue
Grèce : pas d'école pour les enfants en situation de handicap ?

/ Courrier des Balkans, Migrants Balkans, Populations, minorités et migrations, Grèce

Im Spätherbst 1907 feiern die Urkantone und Studenten 600 Jahre Eidgenossenschaft. Obwohl das Datum stark umstritten ist, markiert der Bundesrat mit einer hochkarätigen Delegation Präsenz in der Innerschweiz.

President Rodrigo Duterte and People’s Republic of China President Xi Jinping shake hands prior to their bilateral meetings at the Great Hall of the People in Beijing on October 20. (King Rodriguez/PPD)

Diplomatic relations between the People’s Republic of China and the Philippines have been especially sour ever since China claimed Scarborough Shoal in 2012. But now, Philippines’ President Rodrigo Duterte is exploring a new bilateral relationship with China, effectively conceding that territorial issue in the interests of setting a more independent foreign policy course in the region, much to the consternation of the United State, which regards Duterte as a loose cannon.

Duterte, for his part, has long distrusted Washington for a variety of reasons, and sees China as a bargaining chip in his contest of wills with the U.S. and local elites opposed to his rule.

Duterte selected China as the destination of his first state visit. This symbolic move received a warm welcome from China, as the Chinese ambassador to the Philippines, Zhao Jianhua implied, “The Clouds are fading away. The sun is rising over the horizon, and will shine beautifully on the new chapter of bilateral relations.” To make this even clearer, Beijing offered the Filipino delegation a $9 billion loan during the course of its recent visit.

Duterte’s four-day state visit held a full schedule. Mr. Duterte held meetings on separate occasions with President Xi Jinping, Premier Li Keqiang, and the Chairman of the Standing Committee of the National People’s Congress. He also attended the opening ceremony of the China-Philippines Economic Trade Forum together with Vice Premier Zhang Gaoli.

Is Mr. Duterte trying to end the alliance with America? Not necessarily. Although he has insulted American officials on multiple occasions, including telling President Obama to “Go to Hell”, and calling him a “son of a whore”, it is unlikely that he will abandon this longtime defense ally, a nation that also has longstanding economic ties to the country and is home to a large population of Filipino expatriates.

As Duterte’s Foreign Secretary Perfecto Yasay noted, “The president, on many occasions, has said categorically that he will only have one military alliance, and our only ally in that respect is the United States”. Officials such as Yasay have often found themselves trying to walk back their boss’s remarks since he took office.

“Only China can help us,” Duterte said during an interview with Xinhua News. And he truly believes that mending relationships with China is the right choice for his country. As much as it is about flexibility and breaking with the past, the animosity he feels towards the United States is real.

Business partners

“We want to talk about friendship, we want to talk about cooperation, and most of all, we want to talk about business.”

The United States remains the largest source of foreign investment for the Philippines. With a total net flow of investment of $4.2 billion, U.S. investment to Philippines dwarfed the number from China ($0.05 billion) from 2005 to July 2016. Currently, this Southeast Asian country receives around $170 million aid from Washington annually. Yet this figure is nothing close to what U.S. has fund its strategic alliances elsewhere: Egypt and Pakistan each receives annual funding of $1.5 billion each.

This October, the U.S., the EU, and other Western investors put projects on hold in reactions to Duterte’s controversial “war on drugs”, in which killed more than 3,500 suspects within months. Several investment and trade missions from the U.S. and the EU were aborted, meaning there will hardly be any new business deals made in the near future.

The economic future for the Philippines is not promising under such circumstances. Unwilling to temper his campaign—modelled after his mayoral policies in Davao City that sharply reduced the crime rate while imposing draconian punishments on offenders—Mr. Duterte has good reasons to turn to China, one of the largest business partners for other ASEAN countries and one which is not going to harry him with diplomatic protests or human rights inquiries over his “war on drugs”.

While Beijing of course expects its payments to have real returns and not mere “goodwill” value, and also knows it too does not benefit from the island nation’s instability in the long run, the breaches in Manila’s Western diplomatic relations are too good opportunities to ignore.

Together with more than 200 business representatives, Mr. Duterte is hoping to boost Philippines economy with help from China and so far he has not been disappointed. China has promised to bring Philippines on board to its “one belt, one road” economic development project in Southeast Asia. Specifically, this visit to Beijing will bring 13 trade agreements with China, with total worth of $31.5 billion, back to Manila. Agreements of these trade deals included foreign direct investments on infrastructure, expanding Chinese tourism in the Philippines, and lifting previous import restrictions on the country’s agricultural and fishing products.

South China Sea

“There is no sense fighting over a body of water. It is better to talk than war.”

Relations, never very warm, worsened between the two countries after Beijing took claim of the Scarborough Shoal. Not only sending regular patrols in the troubled water, Beijing has also been building artificial islands for military purposes. The former president, Benigno Aquino III, allowed for a large U.S. military presence in his country expecting to counter China’s aggressive behaviors and to eliminate domestic insurgents. He brought the Scarborough Shoal case to the international tribunal at the Hague during his presidency, which ruled in favor of Philippines this July. In retaliation, Beijing put a ban on importing Philippine’s agricultural products, now lifted with the warming of ties under Aquino’s successor, Duterte.

Territorial claims over South China Sea. (Wall Street Journal)

Ironically, the Chinese government also warned its citizens to not travel to Philippines for its “unstable political environment”, a warning it is apparently less worried over now despite the rising body count in the “war on drugs” and continued disturbances by domestic insurgents, including the terrorist group Abu Sayyaf.

Unlike his processors, Mr. Duterte does not believe that U.S. will be the solution for the geopolitical disputes. Personal histories of him make quite clear he distrusts the U.S. for historical, personal, and political reasons. Historic, over the US’s colonial rule of his homeland, and then support for the Ferdinand Marcos dictatorship as well as the Vietnam and Iraq wars. Personal, in his negative experiences with U.S. nationals over the years and suspicion that the Americans went out of their way to protect their own at his and Davao City’s expense.

But political, perhaps, is the most influential one. As a man outside the islands’ traditional power structure for much of his career, he sees—reasonably so—people like the Aquinos, Marcoses, and the top police or army brass as aloof bureaucrats who long ignored the intercommunal violence plaguing the country while currying American patronage. In his interview with the Hong Kong-based Phoenix TV, he told the host that he and his cabinet are not optimistic about the U.S. to keep collective defense obligations. He is also considering abolishing the joint-military exercise in South China Sea with the US, indicating such actions would only “further provoke China” and “there is no need to intensify the situation”.

In response, Beijing rolled out red carpet. Chinese spokesperson Hua Chunying commented, “Duterte would make his policy in the best interests of his country and its people”.

Despite the friendly gestures he has made to China, Duterte knows where to draw the line of this negotiation. He reiterated that there is no bargaining room on the sovereignty of the disputed islands. “We will not give up anything there … You can only negotiate to prevent a war”, he told Al Jazeera in an interview before to his China visit.

However, Mr. Duterte still plans to set back the Hague ruling and start to build mutual trust on joint development of the natural resources in the region with China. Some small but significant progress was seen after the dialogue opened up. Discussion of bilateral fishery cooperation in the South China Sea is taking place and Beijing publicly announced its willingness to make arrangements to strengthen this partnership.

President Duterte has, for all his bombast against his allies, be savvy enough to send an olive branch to China to try and soften the tension between these two Asian neighbors as well while trying to shift course away from the U.S. For him, it is better to solve an Asian geopolitical problem with “no foreign forces”, only “an Asian neighbor to another”.

The post Rodrigo Duterte’s Pivot to China appeared first on Foreign Policy Blogs.

Allgemeines : In dieser Ausschusssitzungswoche debattieren die Abgeordneten über das EU-Kanada-Freihandelsabkommen CETA und die Zukunft der EU-Handelspolitik. Weitere Themen dieser Woche sind das EU-US-Datenschutz-Rahmenabkommen ("Umbrella Agreement"), Flugsicherheitsvorschriften und die Panama Papers-Untersuchungen.

Quelle : © Europäische Union, 2016 - EP

Le président sortant brigue un quatrième mandat avec son épouse comme vice-présidente. L'opposition dénonce une élection controversée.

Bonn, Marrakesch, 07.11.2016. Das Pariser Klimaabkommen wurde im vergangenen Dezember weltweit als historischer Erfolg gefeiert. Ob es aber auch Geschichte schreiben wird, entscheidet sich durch seine erfolgreiche Umsetzung. Darum geht es, wenn ab heute bis zum 18. November in Marrakesch die erste Vertragsstaatenkonferenz der Klimarahmenkonvention der Vereinten Nationen (UNFCCC) seit dem Pariser Klimagipfel von 2015 zusammentritt. Die Klimakonferenz in Marrakesch bietet somit den ersten ernsthaften Lackmustest für die in Paris getroffenen Entscheidungen.

Die in Rekordzeit erfolgte Ratifizierung des Pariser Abkommens ist ein ermutigendes Signal: die Staatengemeinschaft meint es ernst mit dem Klimaschutz. So konnte das Pariser Abkommen noch vor der Konferenz von Marrakesch völkerrechtlich in Kraft treten. Die Umsetzung seiner Inhalte wird aber dadurch nicht zum Selbstläufer. Deren transformativer Anspruch bedeutet eine radikale Abkehr vom „business as usual,“ nicht zuletzt in den Schlüsselsektoren Energie, Landwirtschaft, Verkehr und Städtebau. Kleinteilige Schritte reichen nicht aus, wenn die gravierendsten Folgen des durch den Menschen verursachten Klimawandels noch abgewendet werden sollen.

Klimawandel und Klimapolitik haben weitreichende Implikationen, die praktisch alle Bereiche menschlicher Entwicklung betreffen: von der Landwirtschaft über die Energieversorgung bis hin zu Artenschutz und Migration. Das Pariser Abkommen muss daher im Einklang mit den Nachhaltigkeitszielen (SDGs) der Agenda 2030 für Nachhaltige Entwicklung umgesetzt werden. Das gilt nicht zuletzt hinsichtlich der notwendigen Anpassung an die Folgen des Klimawandels, ohne die wichtige Ziele etwa bei der Wasserversorgung (SDG 6), der Infrastruktur (SDG 9) oder dem Schutz von Ökosystemen (SDG 15) nicht zu erreichen sein werden.

Im Sinne gemeinsamer, aber unterschiedlicher Verantwortlichkeiten der Staaten für den globalen Klimaschutz und im Rahmen der zum Pariser Gipfel vorgelegten nationalen Klimapläne (nationally determined contributions, NDCs) muss nun jedes Land seinen eigenen Politik- und Technologiemix finden, um globale Klima- und nationale Entwicklungsziele sinnvoll zu verzahnen. Dies erfordert neben nüchterner Berechnung und technokratischer Planung vor allem die Moderation politischer Interessenkonflikte, insbesondere in der nationalen Umsetzung. Die aktuelle Auseinandersetzung um den deutschen Klimaschutzplan beweist dies eindrücklich.

Um nationalen und lokalen Akteuren wegweisende Impulse für eine erfolgversprechende Umsetzung der Pariser Beschlüsse zu geben, sollten die Vertragsstaaten in Marrakesch insbesondere dreierlei erledigen:

1. Erstens sollten sie verbindliche, langfristige Umsetzungsstrategien für die unterschiedlichen Themenstränge des Pariser Abkommens erarbeiten, nicht zuletzt hinsichtlich der Finanzierung und des Technologietransfers und im Sinne einer klimasensiblen globalen Investitionspolitik.
2. Zweitens sollten sie die Mechanismen ausformulieren, mittels derer sie regelmäßig ihre nationalen Klimapläne verbessern wollen ("ratcheting up"), um das übergeordnete Ziel erreichen zu können, die durchschnittliche globale Erwärmung bei 1,5°C oder maximal 2°C zu stabilisieren.
3. Drittens sollten sie auf Basis der vor wenigen Wochen beschlossenen Finanzierungs-"Roadmap" weiter konkretisieren, wie die gegenüber den Entwicklungsländern bereits gemachten Zusagen von 100 Milliarden US-Dollar jährlich ab 2020 eingehalten werden – und wie insbesondere genug Geld für Anpassung mobilisiert werden soll und die globalen Finanzflüsse mit einer klimagerechten Entwicklung in Einklang zu bringen sind.

Unter diesen Voraussetzungen kann die Umsetzung des Pariser Abkommens tatsächlich einen grundlegenden, weltweiten Strukturwandel befördern. Werden gleichzeitig die SDGs klimagerecht umgesetzt, kann die Dekarbonisierung der Weltwirtschaft im Sinne einer nachhaltigen globalen Entwicklung gelingen.

Besonders erfolgsversprechend wäre es dahingehend, ehrgeizige, multilateral verhandelte Ziele mit langfristiger Vision, wie sie das Pariser Abkommen und die Agenda 2030 repräsentieren, systematisch mit den vielzähligen Initiativen nicht-staatlicher Akteure zu kombinieren. Schon heute schreiten viele Unternehmen, Nichtregierungsorganisationen, aber auch und lokale Akteure wie Städte, den Regierungen mit innovativen "climate actions" voran. Wenn diese "Bottom Up"-Dynamik in Marrakesch besser mit den schwerfälligen Prozessen der UN-Klimapolitik verzahnt und im Sinne der globalen Ziele gebündelt werden könnte, dann wäre eine weitere wichtige Voraussetzung geschaffen, die Transformation zu einer klimagerechten menschlichen Entwicklung zu beschleunigen.

Die Vertragsstaaten sind hier klar in der Bringschuld, bilanzieren sie doch auch nicht-staatliche Fortschritte gerne als Erfolge nationaler Umsetzung. Die marokkanische Umweltministerin Hakima El Haite betonte als Gastgeberin des diesjährigen Klimagipfels bereits beim Petersberger Klimadialog der Bundesregierung im Sommer, dass Marrakesch "die Konferenz der Umsetzung und der Unterstützung" werden solle. Die Zeit ist reif, den Worten Taten folgen zu lassen.

DUNASZERDAHELY. November 5-én a felnőtt szabadfogású és kötöttfogású szlovák bajnokságon Bürsöly Gergely dunaszerdahelyi birkózó 3. helyezést ért el.

Members of the minority Yazidi sect in Iraq are demanding protection from the ISIS militants. (Reuters)

Anyone who has turned on a television news program over the last few months has likely been irritated by the non-stop mind numbing partisan bias broadcast by professional news organisations. The severe lack of any information on policy and general news in a time of deep political change globally adds to the further disservice to viewers and readers of modern journalism.

The real tragedy is that what could be considered the worst human rights abuse in the last few years has been taking place, with full knowledge of the atrocities being committed, and neither candidate has taken to openly discuss this issue in any detail.

Nadia Murad has been given a lot of attention by the UN in recent weeks. Nadia is a Yazidi survivor of ISIS. After escaping from her captors, she has chosen to become a voice to the world to help liberate her people, especially women and girls that are currently facing terrible violence.

 Cases of rape against Yazidi and other minority groups committed by ISIS are documented in horrific detail. Two cases that stood out in recent reports was a girl of nine years of age being subject to repeated rapes daily.. Another story that emerged in U.S. media was of a survivor who chose to light herself on fire so she would no longer be subject to rape, either by dying or by making herself so unappealing that they would avoid her or execute her.

In the process of liberating Mosul from ISIS, accounts of Yazidi girls being moved early on to Syria have been reported. Minorities being used as human shields have been also been  reported in several cases. While the U.S. Government had spent years doing the bare minimum to stop the genocide, the presidential campaigns—focusing often on women—have said little to nothing about helping these abused and tortured women. It could not simply be because it is 2016.

Fighting for recognition as human beings that deserve freedom from rape and torture has met a lot of resistance despite the world knowing almost everything about what has been occurring. Nadia Murad visited Canada recently to bolster an opposition party motion to help 300 rescued Yazidi girls be brought to Canada.

Despite the current government of Canada knowing full well of the atrocities and bringing in between 25,000 to 30,000 refugees on their own dime, it was estimated that they only brought in three Yazidi.

The appearance of Nadia Murad and months of pushing from local charity and action groups to save minorities in the region embarrassed the government to a sufficient degree that they finally accepted to help the first 300 girls. They were saved by Canadian organizations without any proper support.

Although the opposition parties and Canadian organizations have pushed to help Yazidis, it has been extremely difficult to get governments to even acknowledge the atrocities. At the end of the U.S. election, the president that addresses and handles this issue appropriately will have been the best choice.

A perpetuation of the status quo is a continuation of entrenching a society that does not see preventing genocide as a priority. That is the real choice for this current generation, and the best determinant of an issue that is worth a vote.

The post Nadia Murad, Genocide and the Post U.S. Election appeared first on Foreign Policy Blogs.

Croatie : le « nouveau » HDZ d'Andrej Plenković, un pas au centre, deux pas à droite
Bosnie-Herzégovine : l'arrestation d'anciens combattants croates indigne Zagreb
Le HDZ en perte de vitesse chez les Croates de Bosnie-Herzégovine
Bosnie : le grand exode des Croates d'Herzégovine
Un Sommet européen pour ne pas désespérer les Balkans
Tensions entre la Serbie et la Croatie : « nous ne sommes pas sortis des guerres des années 1990 »
La Bosnie-Herzégovine vingt ans après Dayton : changer le système, mission impossible ?

/ Bosnie-Herzégovine, Croatie, Deutsche Welle, Relations régionales

Croatie : le « nouveau » HDZ d'Andrej Plenković, un pas au centre, deux pas à droite
Bosnie-Herzégovine : l'arrestation d'anciens combattants croates indigne Zagreb
Le HDZ en perte de vitesse chez les Croates de Bosnie-Herzégovine
Bosnie : le grand exode des Croates d'Herzégovine
Un Sommet européen pour ne pas désespérer les Balkans
Tensions entre la Serbie et la Croatie : « nous ne sommes pas sortis des guerres des années 1990 »
La Bosnie-Herzégovine vingt ans après Dayton : changer le système, mission impossible ?

/ Bosnie-Herzégovine, Croatie, Deutsche Welle, Relations régionales

Croatie : le « nouveau » HDZ d'Andrej Plenković, un pas au centre, deux pas à droite
Bosnie-Herzégovine : l'arrestation d'anciens combattants croates indigne Zagreb
Le HDZ en perte de vitesse chez les Croates de Bosnie-Herzégovine
Bosnie : le grand exode des Croates d'Herzégovine
Un Sommet européen pour ne pas désespérer les Balkans
Tensions entre la Serbie et la Croatie : « nous ne sommes pas sortis des guerres des années 1990 »
La Bosnie-Herzégovine vingt ans après Dayton : changer le système, mission impossible ?

/ Bosnie-Herzégovine, Croatie, Deutsche Welle, Relations régionales