Feed aggregator

A BCR 35 százalékról 25 százalékra csökkentette az előleget 20 nagyvárosban, és a Piraeus Bank is hasonlóan tett. A Ziarul Financiar gazdasági portálnak nyilatkozó pénzügyi szakértők szerint várhatóan más bankok is csökkenteni fogják a kért önrészt, főként a kisebb bankok, akár 15 százalékra is visszavághatják az előleget, ezáltal ugyanis versenyképessé válhatnak a nagy bankokkal szemben. A hitelcsere törvény hatására április-májusban a bankok többsége növelte a jelzáloghitelek előlegét. A Román Kereskedelmi Bank például 15-ről 35 százalékra növelte a kért önrészt, az Alpha Bank 15-ről 30 százalékra.

Az éjszaka, fél 11 körül arról értesítették a rendőrséget, egy késsel felfegyverzett férfit láttak többeket megtámadni London belvárosában, a British Museum közelében. A rendőrség őrizetbe vette a támadót, egy 19 éves férfit. Az egyik áldozat, egy 60 éves nő a helyszínen meghalt. A rendőrség nem zárja ki a terrortámadás lehetőségét.

Ellenkező esetben szeptemberben 20 ezer járművel szerveznek tiltakozó akciókat Bukarestben és a nagyvárosokban és lezárják a nagy forgalmú utakat. A kormány képviselői és a Pénzügyi Felügyelet tegnap tárgyaltak a közúti szállítókkal. A kormány azt ígérte, kielemzik a Pénzügyi Felügyelet adatait és egyeztetnek a Versenytanáccsal az RCA-biztosítások piacát illetően. A közúti szállítók azt követelik a kormánytól, fagyassza be vagy akár csökkentse a kötelező gépjármű-biztosítási díjakat. Szerintük egy év alatt bizonyos esetekben háromszorosára emelkedett a díj értéke. A szakhatóságok szerint azonban nem ennyire jelentős a drágulás, 50 százalékosra becsülik.

Az Országos Statisztikai Hivatal tavalyi adatai szerint Bukarestben és Vâlcea megyében a legmagasabb a várható élettartam, 77 év. A Kolozs, Brassó és Szeben megyeiek várható élettartama 76 év. A statisztikai hivatal listáján Szatmár, Călăraşi, Giurgiu és Tulcea megye a sereghajtók. Mind a négy megyében 73 év a lakosok várható élettartama. Marian Preda, a Bukaresti Egyetem szociológusa a Ziarul Financiar lapnak azt mondta, a fejlettebb térségekben magasabb a várható élettartam, mivel itt a lakosság tanultabb, magasabb az életszínvonal, hozzáférhetőbbek az egészségügyi szolgáltatások és az emberek táplálkozása egészségesebb és változatosabb. Így azokban a megyékben, ahol több a falu, alacsonyabb a várható élettartam. Romániában a várható élettartam 75 év.

A nyomozás során arra jutottak, hogy a vizsgadolgozatot valaki más írta meg helyette, mivel az írás nagyon különbözik a matematika dolgozat írásképétől. Azt is megállapították, hogy a térfigyelő kamerák felvételei a román vizsgáról hiányoznak. Az ügyészek a tanügyminisztériumnak továbbították a nyomozás eredményeit, ahol dönteni kell a tanuló sorsáról, írja a Transindex. Az ügyben azért indított vizsgálatot a DNA, mert a diák egy volt tanára szerint nem életszerű, hogy tízest kapott románból, miközben végig közepes tanuló volt. A Digi24 szerint valószínűleg a diák a középiskolai helyét is elveszíti.

A világ őslakos népeinek nemzetközi napján együtt ünnepeljük a világ őslakos népeivel kulturális gazdagságukat, valamint egyedülálló hozzájárulásukat a világ kulturális sokszínűségéhez. Az Európai Unió újólag megerősíti elkötelezettségét az őslakos népek jogainak előmozdítása és védelme iránt.

Az őslakos népek jogainak elismerésével kapcsolatos számos pozitív fejlemény ellenére több országban is folyamatosak az őslakos emberijog-védőkkel szemben elkövetett emberi jogi jogsértések, így a gyilkosságok és túlkapások is. Az EU ezért fokozni fogja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy védelmet nyújtson a leginkább kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok, köztük az őslakos népek nevében fellépő, valamint a földhöz való joggal kapcsolatos kérdésekben aktív emberijog-védők számára.

Az EU emellett az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervvel összhangban fokozza az őslakos népekkel folytatott együttműködését is. Az EU az év végéig át kívánja tekinteni az őslakos népeket támogató politikáit és tevékenységeit, valamint számba veszi az ezzel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat. A kulturális jogoknak az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat szerinti előmozdítása a kultúrák közötti párbeszéd révén történő békeépítésnek is központi eleme, amint az a nemzetközi kulturális kapcsolatokról szóló új európai uniós stratégiában is szerepel. Multilaterális szinten az EU konszenzusos alapon részt vesz az őslakos népek jogairól az ENSZ keretében folyó vitákban.

Ez év júniusában az Amerikai Államok Szervezete elfogadta az őslakos népek jogairól szóló amerikai nyilatkozatot. Az Amerikai Államok Szervezetének történetében ez a nyilatkozat az első olyan eszköz, amely kifejezetten az amerikai kontinens őslakos népeinek jogaival foglalkozik. Az EU elismerését fejezi ki az Amerikai Államok Szervezetének és tagállamainak, valamint az amerikai kontinens őslakos népeinek ehhez az eredményhez. A nyilatkozat új dimenziót nyit az Uniónak az amerikai kontinens partnerországaival fenntartott kapcsolataiban.

A tagjelölt országok: Törökország, Montenegró*, Szerbia* és Albánia*, a stabilizációs és társulási folyamat országa és egyben potenciális jelölt: Bosznia-Hercegovina, valamint az Európai Gazdasági Térség EFTA-tagországai: Izland és Norvégia, továbbá Ukrajna, a Moldovai Köztársaság, Örményország és Grúzia csatlakoznak e nyilatkozathoz.

* Montenegró, Szerbia és Albánia továbbra is részt vesz a stabilizációs és társulási folyamatban.

Anlässlich des Internationalen Tags der indigenen Bevölkerungen der Welt feiern wir gemeinsam mit indigenen Völkern auf der ganzen Welt die Vielfalt ihrer Kulturen und ihren einzigartigen Beitrag zur kulturellen Vielfalt der Welt. Die Europäische Union bekräftigt ihr Bekenntnis zur Förderung und zum Schutz der Rechte indigener Bevölkerungen.

Trotz der vielen positiven Entwicklungen bei der Anerkennung der Rechte indigener Bevölkerungen kommt es in einer Reihe von Ländern zu anhaltenden Menschenrechtsverletzungen, darunter Tötungen und Misshandlungen indigener Menschenrechtsverteidiger. Die EU intensiviert daher ihre Bemühungen zum Schutz von Menschenrechtsverteidigern, die sich für die schutzbedürftigsten und am stärksten marginalisierten Bevölkerungsgruppen – einschließlich indigener Völker – engagieren, und zum Schutz derjenigen, die sich für Landnutzungsrechte einsetzen.

Entsprechend dem Aktionsplan der EU für Menschenrechte und Demokratie verstärkt die EU auch ihre Zusammenarbeit mit indigenen Bevölkerungen. Die EU beabsichtigt, vor Jahresende einen Überblick über ihre politischen Maßnahmen und Tätigkeiten zur Unterstützung indigener Bevölkerungen sowie eine Liste bewährter Verfahren zu erstellen. Die Förderung der kulturellen Rechte im Einklang mit der Erklärung der Vereinten Nationen über die Rechte der indigenen Völker steht auch im Mittelpunkt der Friedenskonsolidierung durch den interkulturellen Dialog, wie in der neuen Strategie der Europäischen Union zu internationalen kulturellen Beziehungen dargelegt. Auf multilateraler Ebene bringt sich die EU in einvernehmlicher Weise in die laufenden Debatten bei den Vereinten Nationen bezüglich der Rechte indigener Völker ein.

Im Juni dieses Jahres hat die Organisation Amerikanischer Staaten die Amerikanische Erklärung über die Rechte indigener Völker verabschiedet. Diese Erklärung ist das erste Instrument in der Geschichte der Organisation Amerikanischer Staaten, in dem den Rechten der indigenen Völker Amerikas gezielt Rechnung getragen wird. Die EU beglückwünscht die OAS und ihre Mitgliedstaaten sowie die indigenen Völker Amerikas zu dieser Leistung. Mit dieser Erklärung wird den Beziehungen der EU zu ihren Partnerländern auf dem amerikanischen Kontinent eine neue Dimension verliehen.

Die Bewerberländer Türkei, Montenegro*, Serbien* und Albanien*, das Land des Stabilisierungs- und Assoziierungsprozesses und potenzielle Bewerberland Bosnien und Herzegowina, die dem Europäischen Wirtschaftsraum angehörenden EFTA-Länder Island und Norwegen sowie die Ukraine, die Republik Moldau, Armenien und Georgien schließen sich dieser Erklärung an.

* Montenegro, Serbien und Albanien nehmen weiterhin am Stabilisierungs- und Assoziierungsprozess teil.

With a host of top music festivals happening across Serbia next month, what better excuse to venture out of the capital this summer?

Cet article Jean-Louis Billon est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

At a first cut, the 23 June referendum result has been the clearest possible vindication of the many years of concerted action by British Eurosceptics: on a high turnout, a majority of people voted to leave the EU, even if many of them wouldn’t have particularly described themselves as Eurosceptics. The result has opened up a new path, out of the Union and into some new situation. Even if we don’t know what that situation might be, the mere knowledge of its existence will prove to be an attractive lure for others.

And yet, in this moment of triumph there is a serious question for the British Eurosceptic movement: what is it for?

For the quarter century since the Maastricht treaty, which crystallised critical British attitudes into a constellation of groups, there has been the critique – something’s wrong with the EU – and a solution – reform or exit that organisation. Now that the country is indeed exiting, both the casual observer and the academic scholar might ask: what happens next. Does the movement continue, change or die?

Some context

Before we can answer this question, it’s helpful to set out some context, of how the UK arrived at this place and where this place is.

In many ways the UK has been the wellspring of Euroscepticism. This was the country that invented the very word, back in the 1980s, and saw the creation of the very first modern Eurosceptic groups at the end of that decade, building off Margaret Thatcher’s Bruges speech. The Maastricht treaty provided further mobilisation opportunities, with a raft of groups from across the political spectrum being formed and creating the basis for a much more critical political space in the UK for discussing European integration.

Aided and abetted by a print press willing to give a platform to these groups and a succession of governments not prepared to go beyond reactive problem/crisis management with regard to the EU, Eurosceptics were able to set public agendas to a very considerable extent, even if their power to make decisions remained very limited.

This last point is an important one, especially given the claims made by the likes of Nigel Farage after the referendum. For all the media attention that more focused, single-issue Eurosceptics received, it was those political actors for whom Euroscepticism was only one part of their make-up who actually shaped the political trajectory vis-à-vis the EU. The path to the referendum is a case in point.

The pressure from the 2000s on for popular referendums to underpin treaty reforms came from a broad spectrum, from those keen to build a stronger EU through to those wishing to slow or stop it. In the UK, the election of David Cameron as leader of the Conservative party in 2005 and his backtracking on a referendum on Lisbon once it made into force in 2009 provided a clear opportunity for his backbenches to pressure him towards every more critical positions on the EU.

That pressure came from a number of sources. The rise of UKIP from the late 2000s onwards had made some in the Tory party nervous that their voter base was at risk. But just as important were factors more internal to the Conservatives: the growing number of new MPs for whom Euroscepticism was a visceral part of their political being, drawing on a very-oversimplified image of Margaret Thatcher as an unbending critic of European integration.

All of this points to a number of key conclusions that we need to keep in mind as we consider the future possibilities.

Firstly, Euroscepticism is clearly shaped by the context within which it operates. It is not the main driver of political or social change, but rather a marker of other forces, notably around dissatisfaction and disengagement, nationalism and identity politics, economic and social marginalisation.

Secondly, there is no ‘Euroscepticism’, only Euroscepticisms. There is no positive ideological core to this phenomenon, only the negative one of disliking some aspect of European integration. Instead, we find conservatives and socialists, greens and liberals, racists and libertarians all using their ideological bases to justify their attacks on the EU. Those who consider the EU to be the whole problem and the sole problem can be counted on the fingers of one hand.

Thirdly, and very much as a function of the first two points, Euroscepticism is contingent. As I have argued before, this does not mean that it is ephemeral, but rather that while it provides a convenient proxy for other discontents, it has achieved sufficient critical mass to transcend those specific discontents. Maybe the most useful analogy is of a relay team, passing the baton from one to the next: however, this is a relay with no course or specific finish line.

Three paths for British Eurosceptics

With this in mind, we might discern three main paths that the current Eurosceptic movement might move down. This is based on both the constellation of actors involved and the changing opportunity structures that present themselves. In particular, it recognises that with the securing of a Brexit majority in the referendum, we have now moved into a fundamental different situation.

This matters because it would appear to remove the key objective of the movement and thus the source of much of the mobilisation that has occurred. That mobilisation has three main elements, roughly equivalent to the point at which individuals became mobilised. 

The ephemeral newcomers

The most recent supporters – those who only came to matters as a result of the referendum campaign – are arguably the least engaged with the issue of European integration. While they might have been active in the Leave campaign, for many this was primarily an opportunistic move to register discontent, either with the EU or with something else, such as the government.

If we take a working assumption that 37% of the UK’s adult population (the 52% majority on the 71.8% turnout) is not completely dissatisfied with the political system – and that would seem to be supported by the outcome of the 2015 general election – then we would expect these recent Eurosceptics to disappear back into the general population. As I noted in a previous piece, there are serious questions – both political and academic – about whether the Leave campaign could really be described as Eurosceptic, but even if we take a generous view, we would still anticipate that the passing of the moment will see some activists being lost to the movement. The obvious category of people here would be those who now regret their choice in June. 

The ideological masses

The second – and probably largest – group of Eurosceptics are those of more long standing, individuals who have been interested in the issue for some time and who might well have joined a pressure group or political party prior to 2015. For them, the European issue is more central to their political make-up, but probably still only part of their political identity.

As we know from various studies, even the most obvious destination for these people, UKIP, is a very broad church, in ideological terms. The party has no core ideology, only a shared negative of disliking the EU and, more latterly, of uncontrolled immigration. This breadth is seen in the various polls that have shown a small minority of UKIP supporters voting Remain, to take a more egregious example.

That breadth is seen across the Eurosceptic movement; indeed, it partly explains why there have been so many groups formed over the past 25 years – there is as much to divide as to unite. Thus, all political parties have their sceptics, as do trade unions, businesses and the rest. The organisational churn that has characterised the movement throughout its history will undoubtedly continue.

However, in the changed context of Brexit, we might expect that the force and effort of this second group will become redirected. This follows a logic of “we’ve won this one, so on to the next fight, to achieve our goals”. Here you can take your pick about where the next fight might be, but we can offer some obvious locations.

English nationalism has been highlighted by several as a very strong proxy for Euroscepticism and in the context of a revived Scottish independence movement the notion of enhancing (or even simply protecting) England’s place in the United Kingdom will become a more pressing issue. Add to this the scope for Northern Irish discontent over the reconstitution of the peace accords following Brexit and there is even more potential for Englishness to occupy a more central position in political debate. It touches on many of the same nexus of issues as Euroscepticism: representation, proximity of decision-making, group identity and ‘fairness’.

The immigration issue also still has much life in it, and even as the European dimension moves away from its current central position, there will be substantial pressures to keep the broader question alive. The likely persistence of high levels of immigration, whatever the regime for EU nationals, and the continued lack of central government policy to tackle the resolution of migration-related problems will provide a fertile ground for both more nativist and more moderate expressions of displeasure and concern. UKIP made use of this in their expansion since the mid-2000s, and any new leader of the party might decide that this is their best bet for continued relevance.

Finally, we might imagine that if there is a split in the Labour party between the Corbynistas and what used to be New Labour, then there is potential for a general reshaping of the party political system in the UK. In this scenario, the main cleavage would be between liberal cosmopolitans and more reactionary elements. This would offer new opportunities for members of this section of the Eurosceptic movement to move more fully into the party political system, again influenced by their ideological preferences. 

The true believers

The final group of Eurosceptics to consider are those for whom the EU is their sole focus. This includes the most long-standing individuals and those who have chosen to devote all of their energies to this one cause. Almost by definition, it is the smallest of the three segments we consider here, but it is also the most obdurate and determined.

Some years ago, I wrote about this group as the rock in the sand, the stable base around which others have built their efforts. For them, the EU is either all that they care about, or is so consuming that they must see things through to the very end.

With that in mind, we would expect that this group will be in the vanguard of policing Brexit negotiations, stopping any backsliding in either overt or covert manner by the government. They have been the ones who have pushed hardest in the movement for speedy Article 50 notification, who have defended the result of the referendum most heartily, who have the most detailed plans of how to move through this phase to a new situation and who will still be on this issue when most others have gone. Indeed, they will be the core of any post-Brexit anti-EU group that will be set up – much on the lines of Norway’s Nei til EU – to ensure that the UK does not drift back into the EU’s orbit.

Concluding thoughts

The British Eurosceptic movement is a creature of its age. Its formation and evolution have followed and – to some degree – shaped the changing landscape of British politics. It is this basic characteristic that has informed this quick overview and which will be borne out by whatever actually comes to pass.

These changes again offer an excellent opportunity for us to consider what ‘Euroscepticism’ actually means (if anything) and to consider the subtle and wide-reaching effects that it has on the domestic and European political order. We stand at a crucial point in the development of Euroscepticism, as one country has chosen a path out of the Union and Eurosceptics elsewhere have to make decisions about whether this is a path worth following. Even if British Eurosceptics are unlikely to be the force that they once were, they might still find themselves role-models for many across the continent.

 

This post originally appeared on the EPERN blog.

The post Dissipation, redirection and staying true: What future for Euroscepticism in the UK? appeared first on Ideas on Europe.

August 3, 2016 (JUBA) – South Sudanese national army, the Sudan People's Liberation Army (SPLA), loyal to President Salva Kiir has for the first time in three weeks publicly admitted that it has “resolved to crush SPLA-IO” forces loyal to former First Vice President, Riek Machar, despite their earlier denials that there was no heavy fighting going on around Juba.

“SPLA reiterates it's resolve to crush SPLA IO warmongers under the leadership of power hungry former FVP Riek Machar. Machar's bandits will have no where to hide,” declared Brigadier Lul Ruai Koang, the official military spokesperson of the South Sudan's national army.

The opposition group under Machar had been saying that tens of thousands of troops loyal to President Kiir have been on offensive in the bushes around the capital trying to hunt down Machar from his places of “hiding.”

Although President Kiir's officials have been downplaying the claims by the opposition, the revelation from the military spokesperson that Machar's forces will be “crushed” and will have “nowhere to hide” indicates that heavy fighting had been going on in the deep forests around the capital.

The military official spokesperson in the statement he posted on his Facebook page on Wednesday evening and widely circulated on social media, also congratulated the newly appointed First Vice President, Taban Deng Gai, on his commitment to peace.

“SPLA congratulates SPLA IO Peace Partners u[n]der the leadership of First Vice Gen.Taban Deng Gai for new spirit they have shown and commitment to full implementation of peace agreement,” Koang added.

However, opposition official loyal to Machar dismissed the threats to crush their forces around Juba, saying instead they were ready to take control of Juba, describing Koang's claims as “wishful thinking” to try to raise the moral of their defeated troops plus their police forces.

They also described Gai's relationship with President Kiir as not about implementing the peace agreement, but “rather about mutually violating and destroying it.”

Gai, Machar's spokesperson said, upon swearing in as new “illegal” first deputy started by scrapping the provision that recognizes existence of two rival armies in the country during the transitional period and also compromised that President Kiir's faction takes the speakership of the transitional parliament without “democratically” contesting it between the parties.

He said the two men were only determined to return the country pre-August 2015 peace agreement and avoid implementing the needed reforms to change the nation.

(ST)

Le sujet m'avait échappé. Je l'ai découvert sur le site du MinDef (lire ici).

Dans le cadre d’une expérimentation menée par le Service du commissariat des armées (SCA) dans la bande sahélo-saharienne, les soldats de la force Barkhane ont pu profiter, pour la première fois à l’occasion du 14 juillet 2016, d’une "ration festive" (photo EMA).

Extraits du texte mis en ligne:

"A l’intérieur, les soldats y ont trouvé un repas "de fête" au complet avec des produits culinaires hauts de gamme fabriqués en France : terrine de canard, tapenade, cannelé ou encore du jus de fruit et un café auto-chauffant, autant de douceurs que les soldats ont pu apprécier.
Ce repas particulier a été complété par des pains spéciaux réalisés par la boulangerie de campagne du détachement de soutien de l’homme basée à Gao. Le SCA a fait en sorte d’acheminer ces rations depuis la France jusqu’aux différentes plateformes opérationnelles du Nord-Mali, un véritable défi logistique pour arriver dans les temps et au même moment. Adaptée aux conditions opérationnelles rustiques dans des zones avancées, la finesse des produits a étonné les soldats, par contraste avec la rudesse de leurs conditions d’engagement.
Un contraste unanimement apprécié : « Cela a fait chaud au cœur de sentir que l’on pense à nous en ce jour de fête nationale » a déclaré le CC1 Benjamin. Les soldats de la force Barkhane ont été, le temps d’une journée, les « gouteurs » du Service du Commissariat des Armées (SCA), qui, à la vue de l’unanime succès, a décidé de renouveler ce soutien tout particulier à l’occasion des fêtes de fin d’année."

Des témoignages seraient appréciés. "Gâtés" de Barkhane, à vos claviers.

 

A járási költségvetés 16 millió hrivnya többlettel zárta az első félévet, melynek elosztásáról a járási tanács képviselői döntöttek augusztus 2-i ülésükön. Az összeg jelentős részét útszakaszok és a járás középületeinek felújítására fordítják, valamint az oktatási szféra fejlesztésére – adta hírül a pmg.ua hírportál.

Közel 7 millió hrivnyát különítenek el a járás egészségügyi ágazatának támogatására, ebből 2,2 millió hrivnyát az egészségügyi dolgozók bérére fordítanak. További 4 milliót különítettek el Alsóveresmart (Mala Kopanya – 420 ezer hrivnya), Tiszaszirma (Drotinci – 230 ezer hrivnya), Mátyfalva (Matyijevo – 1,35 millió hrivnya), Tekeháza (Tekovo – 636 ezer hrivnya) és Salánk (650 ezer hrivnya) egyes útszakaszainak teljes felújítására – mondta Varga Valéria, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal pénzügyi osztályának vezetője.

Jelenleg a Tiszaújhely–Karácsfalva és a Tiszapéterfalva–Nagypalád útszakaszon folynak felújítási munkálatok, melyekre 200 ezer hrivnyát különített el a Nagyszőlősi Járási Tanács.

A járási költségvetésből továbbá iskolabusz vásárlására (600 ezer hrivnya), Felsősárad (Siroke) és Csepe sportpályáinak megépítésére (650 ezer hrivnya), Nagycsongova (Borzsavszke) óvodájának megépítésére (420 ezer hrivnya), a tiszaújhelyi kultúrház tetőszerkezetének teljes felújítására (500 ezer hrivnya), a csarnatői (Cserna) óvoda épületének felújítására (200 ezer hrivnya), Verbőc óvodájának felújítására (250 ezer hrivnya), a péterfalvi kultúrház épületének felújítására (200 ezer hrivnya), a jégkárosult lakosok anyagi támogatására (311,6 ezer hrivnya) költenek. Továbbá a különböző járási programok is pénzügyi támogatásban részesülnek.

Kárpátalja.ma

La participation de la Banque islamique de développement (BID) au financement Train express régional qui reliera Dakar à son futur nouvel aéroport international était connue depuis le 11 mai. Elle a été confirmée, fin juillet, par le conseil d'administration de l'institution financière.

Cet article Dakar : la Banque islamique de développement valide 300 millions d’euros pour le TER est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

A közhiedelemmel ellentétben nem elég egyszerűen héttel szorozni a kutyák korát ahhoz, hogy az emberi életkorhoz viszonyítsuk.

Általában a kutyák életkorát úgy viszonyítjuk az emberi évekhez, hogy megszorozzuk héttel – holott az így kapott eredmény sok ebnél egészen matuzsálemi kort mutat. Az Index cikke pontosít egy kicsit a számítási metóduson, ami sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk.
A tényleges korarány megállapításához nem elegendő pusztán a kutya éveit felszorozni, figyelembe kell venni számos egyéb tényezőt is: például a súlyát, a fajtáját és az egészségügyi állapotát. Az eredeti számítás értelmében (tehát amikor 7-tel szorzunk) az első két kutyaév 14 emberévnek felelne meg, holott átlagosan inkább 24 emberi évet ér az állat fejlődése szempontjából. Nagyon sok fajtánál az első kutyaév 14-15 emberi év, innentől pedig a többi, fent bemutatott tényezőt is figyelembe véve kell számítani.

Ajánlott méret alapján számolni, az alábbi kategóriák szerint: 9 kiló alattiak kiskutyák, 9-23 között közepes termetűek, 23-40 között nagyok, 40 kiló felett pedig óriások az ebek. A nagyobb kutyák hamarabb öregszenek meg, mint a nagyon kis termetű kutyák, hogy pontosan mennyi különbség van közöttük, azt az alábbi cikk táblázata szemlélteti. Átlagolva nagyjából 1 naptári év a kicsi és közepes kutyáknak ötöt, a nagyobb fajtáknál 6-7 évet számít. Így egy tízéves mopsz emberi évben nagyjából 64 évesnek számít, míg egy dán dog már 80-nak. A keverékek legtöbbször tovább élnek fajtatiszta társaiknál, mivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben.

A kutyatartás hatásairól több kutatás készült már, melyek pozitív és negatív eredményekről is beszámoltak. Megállapították például, hogy a kutya megfiatalítja az embert, a négylábúval elért fizikai aktivitás szintjének köszönhetően ugyanis a gazdik akár tíz évet is letagadhatnak. Segítség lehet számos betegség, például az autizmus kezelésében is a négylábú terapeuta. Az ebekkel kialakított, szoros életmódnak ugyanakkor egészségügyi kockázatai is vannak: betegségeket lehet például elkapni a kutyapuszival, ürülékük pedig akár vakságot is okozhat.

Immár nyolcadik alkalommal tartják meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Jósvafőn a hucol lovas napokat és a rendezvényhez ötödször csatlakozó nemzetközi patkolókovács-versenyt – közölték a szervezők az MTI-vel.

A tájékoztatás szerint a pénteken kezdődő három napos rendezvény a kistestű lófajta egyik legnagyobb megmérettetése. A huculösvény nevű akadályverseny 15 éves múltra tekint vissza. A négy kategóriát magába foglaló lovas ügyességi vetélkedőn épített és természetes vizes, hegyes akadályokat – például keskeny árkokat vagy víz feletti, magasra emelt pallókat, meredek vízmosásokat, patakmedreket – kell leküzdeniük a lovaknak. Minden ösvény tartalmaz különböző ugrásokat is.
A lovasnapokhoz kapcsolódó patkolókovács-verseny célja a tradicionális szakma művelőinek megmérettetése, tudásuk átadása és megőrzése az utókor számára. A versenyen a kovácsok bemutatják a különböző nemzeti iskolák technológiai sajátosságait.
A rendezvény fővédnöke Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter.
Az aránylag kis termetű, szívós, eredetileg hegyi terepen használt hátas, málhás és fogatos hucul ló az Északkeleti-Kárpátok mentén alakult ki. Nevét a hucul népről kapta, amely a fajta eredeti tenyésztője lehetett. A Bukovina, Galícia és a történelmi Magyarország határterületén élő népek egyaránt használták. A fajta szervezett tenyésztése az 1700-as évek végén kezdődött. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a magyarországi állomány tenyésztési központja Turjaremetén és Bántapusztán volt a honvédség felügyelete
alatt.
A második világháborúban az állomány részben elpusztult, részben szétszóródott, így a hazai huculpopuláció csaknem teljesen elveszett. Az 1960-as években Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert akkori főigazgatója összegyűjtötte a még fellelhető állatokat. Az akkor alapított ménes jelenleg Jósvafő közelében él a fővárosi állatkert és az Aggteleki Nemzeti Park együttműködésének köszönhetően.

Le régime supprime toute parole autre que la sienne. Jean Birigimana a disparu le 22 juillet, son confrère Boaz Ntaconayigize a été poignardé le 30 juillet à Kampala

August 3, 2016 (KHARTOUM/JUBA) -The Sudanese government has denied, on Wednesday, refusing to receive the newly appointed South Sudan's First Vice-President Taban Deng Gai stressing that the replacement of former FVP Riek Machar remains an internal affair even if it violates the peace agreement.

President Salva Kiir meets SPLM-IO Chief Negotiator, Taban Deng Gai, in Juba, December 22, 2015 (ST Photo)

The Khartoum based Akhir-Lahza newspaper, Wednesday published statements attributed to the State Minister for Foreign Affairs Obeid-Allah Mohamed Obeid-Allah saying that "Sudan is unwilling to receive" Gai because his appointment comes in violation of the peace agreement.

In a quick reaction to the statements, South Sudan's Presidential Advisor on security affairs, Tut Kew Gatluak Wednesday, told Sudan Tribune without naming Khartoum that he and several officials in the government were "stunned" to learn of remarks attributed to senior government officials in a neighbouring country rejecting to work with the government.

“It is unfortunate and regretful if such remarks were uttered by senior government officials,” said Gatluak, adding he was shocked by the remarks the government will now verify the authenticity and the circumstances in which they were uttered.

Reached by Sudan Tribune the Sudanese state minister denied that government refuses to deal with the new South Sudanese first vice-president, stressing that he had only said that Gai's appointment is inconsistent with the Agreement on the Resolution of the Conflict in South Sudan (ARCSS).

"The news reports claiming that Sudan decided to stop dealing with the Government of South Sudan and to refuse to grant a visa to the new first vice president, are unfounded," Obeid-Allah said.

"We are dealing with the South Sudanese government, and consider Taban's appointment as first vice president as an internal matter for the government of South Sudan," he further said.

"Also, we have no knowledge of a visa request he made to visit Sudan," he underlined.

The Sudanese official, however, reiterated that Gai's appointment as First Vice-President is a violation of the ARCSS "but it remains an internal affair for Juba government."

Last Sunday Sudan hosted a meeting for the Joint Monitoring and Evaluation Commission (JMEC) Partners Group.

JMEC partners called to put the implementation of the peace agreement back on track, and to stop the hunt of Machar and his forces in the conflict areas particularly, Western and Central Equatoria and to join the negotiating table.

Khartoum disclosed Monday it had refused a demand to undertake efforts outside the IGAD framework to reconcile the conflicting parties in South Sudan.

Sudan took part in a three-member panel including Ethiopian and Kenya tasked with the mediation of the peace agreement.

(ST)

Le 22 juillet, les aviateurs de l’équipe de rugby à 7 de l’armée de l’air ont échangé leurs uniformes contre leurs maillots pour le Beach Rugby d’Anglet !