Donald Trump’s victory in the US presidential election is historical. Without any political experience, in defiance of the political establishment and the mainstream media, relying mostly on his own political instincts, he beat all the odds. Change is indeed coming to Washington, however, whether his presidency will be truly transformational remains to be seen. Here are my top 7 takeaways:
The most important dividing lines in the election were urban – rural, rich – poor and racial contrasts. Note that from the top ten richest states per capita only two went for Trump (rarely populated Alaska and North Dakota, rich because of petrol-industry), while he won all of the ten poorest states except for Maine. There are scores of indicators pointing at the economic hardships of rural America, here I would like to point to just one: while between 2002-2006 50 percent of the new jobs that were created in the US were dispersed throughout 120 counties– out of the 3143 -, between 2010 - 2014 the same figure dropped to 73 counties in and around only a handful of major cities, mostly in blue states.
Although the democrats lost, the American electoral map is changing: none-white votes, especially the Latino ones will matter more and more. The problem for the Clinton campaign was that the democrats forgot about their traditional hinterland: rural – industrial America, “the rustbelt”, populated mostly still by working class-whites. The democrat’s agenda of too much focus on minorities and liberal social issues has failed, and will fail again if more attention will not be given to the economic inequalities between classes and regions all across the board.
Trump will seek to balance between his radical right base and the republican establishment. Without the first he will lose popular support, without the latter he cannot govern. His first appointments and his backtracking on some major policy issues confirm this dual approach. However, with so conflicting ideas and world views in the White House, we can expect intensified conflicts to come within the Trump administration and the Republicans.
It will not be the end of America’s global engagement, but expect change. To potential adversaries such as China and Russia, the glass is half full, half empty: likely less American ‘World policing’, less scrutiny on human rights, but more problems on trade and arms buildup. There could be deeper cooperation with Russia on certain issues, but no one should set high hopes on a successful Reset 2.0. There is one thing Donald Trump likes better than making good deals: win. And the list of issues for potential conflict with President Putin or with China is long. As for NATO, it will not be dissolved, but if Europeans will not deliver much more on defense, instead of the other organization in Brussels, it will be just another organization.
Trump’s election does not mean much good for multilateralism, for trade liberalization, for arms control, for fighting climate change, for open door on migration – signature issues of the Obama presidency. Many of these issues will spark strong debates with European partners. A Trump administration might be good news for parties striving to gain back powers from Brussels into purely national hands. But how far would this nationalist wave go in terms of European disintegration? And what would this mean for Europe’s power structure and for small European countries? Complex questions with highly uncertain answers.
The success of Trump’s presidency will be measured primarily on how he tackles economic inequality, the urban-rural dived in American society, its budget deficit, the challenges of illegal immigration and terrorism. If President Trump would succeed in making progress on some of these issues, that would make America stronger, but the foundation of the transatlantic Alliance stronger.
Language Undefined Tag: USelectionsTrump1. Emlékeztetve a 2015. júliusi tanácsi következtetésekre, valamint a főképviselőnek/alelnöknek és Dzsavád Zaríf külügyminiszternek az áprilisi találkozójuk alkalmával tett együttes nyilatkozatára, az Európai Unió kifejezi arra irányuló szándékát, hogy az átfogó közös cselekvési tervvel teljes összhangban tovább mélyítse Iránnal ápolt kapcsolatait.
2. Az Európai Unió újólag megerősíti az átfogó közös cselekvési terv – az E3/EU+3 és Irán többoldalú törekvése – melletti határozott elkötelezettségét. Üdvözli, hogy minden fél maradéktalanul végrehajtja az átfogó közös cselekvési tervet. Megjegyzi, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) négy jelentést adott ki a cselekvési terv végrehajtásának kezdete óta, amelyekben Irán nukleáris vonatkozású kötelezettségvállalásait értékelte. Hangsúlyozza, hogy Iránnak továbbra is maradéktalanul és a határidőket tiszteletben tartva együtt kell működnie a NAÜ-vel, és támogatja a cselekvési terv Irán általi végrehajtásának ellenőrzése terén az ügynökség által végzett munkát. Arra ösztönzi Iránt, hogy erősítse meg a rá vonatkozó biztosítéki megállapodáshoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvet. Az Európai Unió újólag kijelenti, hogy az átfogó közös cselekvési tervet a megállapodás teljes időtartama alatt maradéktalanul és hatékonyan végre kell hajtani. Az Európai Unió megerősíti a főképviselőnek a Közös Bizottság koordinátoraként betöltött szerepe iránti támogatását.
3. Az Európai Unió elkötelezett az átfogó közös cselekvési terv maradéktalan és hatékony végrehajtásának támogatása mellett, többek között azáltal, hogy megszünteti a nukleáris vonatkozású gazdasági és pénzügyi szankciókat, valamint együttműködik a magánszektorral és a gazdasági szereplőkkel – különösen a bankokkal – a növekedésnek a kereskedelem és a beruházások terén történő előmozdítása érdekében. Mindenekelőtt kiterjedt iránymutatást nyújtottak a szankciók megszüntetésére vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályozási keret világos legyen. A Tanács továbbra is párbeszédet fog folytatni minden érintett féllel erről a kérdésről.
4. Az Európai Unió üdvözli és várakozással tekint az elé, hogy az USA Külföldi Vagyon Ellenőrzésével Foglalkozó Hivatala továbbra is bocsát ki kiviteli engedélyeket kereskedelmi utasszállító légi járművek, valamint azokhoz kapcsolódó alkatrészek és szolgáltatások Iránnak történő átadására. Az, hogy az iráni légitársaság számára jelentős számú légi járművet értékesítenek, fontos jelzés az átfogó közös cselekvési terv sikeres végrehajtására vonatkozóan. A légi járművek kizárólag polgári légi közlekedési célokra történő végső felhasználása javítani fogja az iráni nép mobilitását, és hozzá fog járulni egy biztonságosabb kereskedelmi légi közlekedési környezet megteremtéséhez.
5. A bizalom helyreállításának folytatásához elengedhetetlen, hogy a felek megfeleljenek a vállalásaiknak, és ugyanez szükséges az Európai Unió és tagállamai, valamint Irán közötti kapcsolatok folyamatos, fokozatos és tartós javulásához is, amint azt a Külügyek Tanácsa a 2015. júliusi ülésén kijelentette.
6. A Tanács újólag megerősíti az EU és Irán közötti kapcsolatok fejlesztése iránti támogatását az olyan közös érdekű területeken, mint a politikai párbeszéd, az emberi jogok, a gazdasági együttműködés, a kereskedelem és beruházás, a mezőgazdaság, a közlekedés, az energiaügy és az éghajlatváltozás, a polgári nukleáris együttműködés, a környezetvédelem, a polgári védelem, a tudomány, a kutatás és innováció, az oktatás – az egyetemi csereprogramokat is ideértve –, a kultúra, a kábítószerek elleni küzdelem, a migráció, valamint a regionális és humanitárius kérdések, a főképviselő/alelnök és az iráni külügyminiszter által az áprilisi találkozójuk alkalmával tett együttes nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően. A Tanács támogatja az Iránnal való fokozatos kapcsolatfelvétel olyan összehangolt uniós stratégiájának kialakítását, amely átfogó hatályú, kölcsönös érdekek esetén együttműködő jellegű, a különbségeket tekintve kritikus, a gyakorlatban pedig konstruktív. Ennek részeként a Tanács teljes mértékben támogatja egy uniós küldöttség Iránban történő megnyitását, ami kulcsfontosságú lépés lenne az átfogó együttműködési menetrend végrehajtása szempontjából.
7. A Tanács üdvözli az EU Iránnal fennálló gazdasági kapcsolatainak az átfogó közös cselekvési terv végrehajtásának eredményeként történt bővülését, és újólag megerősíti, hogy támogatja Irán csatlakozását a WTO-hoz, amely elősegítené a piaci reformokat, és amelynek révén megvalósulhatna a világgazdaságba és a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszerbe való újbóli integráció. Annak érdekében, hogy Irán teljes mértékben részesüljön a szankciók megszüntetésének előnyeiből – az európai bankok és vállalkozások iráni tevékenységének teljes körű újraindítását is beleértve – fontos, hogy megszüntesse a költségvetési és gazdaságpolitikával, az üzleti környezettel és a jogállamisággal kapcsolatos akadályokat. A Tanács üdvözli, hogy Irán elfogadta a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak a pénzmosás/a terrorizmus elleni küzdelem terén fennálló hiányosságok kezelését célzó cselekvési tervét és magas szintű politikai kötelezettséget vállalt a végrehajtására. A Tanács üdvözli továbbá, hogy Irán úgy döntött, hogy szakmai segítséget kér, és sürgeti, hogy mihamarabb hajtsa végre a tervet. Az EU és tagállamai nyitottak az Iránnal e területen folytatandó együttműködésre, ideértve a Pénzügyi Akció Munkacsoport cselekvési tervének végrehajtásához nyújtott szakmai támogatást, és fontolóra veszik az exporthitelek felhasználását Iránban a kereskedelem, a projektfinanszírozás és befektetések megkönnyítésére. A Tanács üdvözli annak lehetőségét, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) harmadik országoknak történő hitelnyújtási megbízatását Iránra is kiterjesszék.
8. A Tanács nyugtázza az iráni elnök azon vállalását, hogy javítani fogja az emberi jogi helyzetet az országban. Mindazonáltal aggodalommal szemléli az emberi jogi helyzetet, különösen a halálbüntetés gyakori alkalmazását kiskorúakkal, illetve kábítószer-bűncselekményt elkövetőkkel szemben is Az EU minden körülmények között ellenzi a halálbüntetés alkalmazását. A Tanács hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nők és az összes – etnikai és vallási – kisebbség tagjainak egyenlő jogait, a szólás-, a gyülekezési és az egyesülési szabadságot, továbbá végre kell hajtani azokat a szerződéseket, amelyeknek Irán részes fele, valamint csatlakoznia kell azon egyezményekhez, amelyeknek még nem részes állama. Arra is felszólítja Iránt, hogy működjön együtt az ENSZ különleges előadójával, és biztosítsa bejutását az országba. Az EU célja, hogy konstruktívan, többek között az emberi jogokról folytatandó párbeszéd keretében kezelje e kérdéseket, és ennek során meghatározza az e területre vonatkozó együttműködés további lehetőségeit.
9. A Tanács aggodalmát fejezi ki a térségben növekvő feszültség miatt, és támogatja a konstruktívabb regionális környezetet elősegítő megoldásokat. Irán fontos szerepet játszik a térségben, és rendkívül fontos, hogy olyan kézzelfogható és építő lépéseket tegyen, amelyek révén ténylegesen javul a térségbeli helyzet. Az EU hangsúlyozza a térséggel kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítését, és minden térségbeli országot arra sürget, hogy törekedjenek a feszültségek eszkalálódásának elkerülésére, és kerüljék az erőszakot, a szektarianizmust és a megosztottságot tápláló intézkedéseket. Ezzel összhangban a Tanács aggodalmát fejezi ki a térségbeli katonai kapacitásépítés – többek közt Irán rakétaprogramja – miatt, és felszólítja Iránt, hogy tartózkodjon a bizalmatlanságot elmélyítő intézkedésektől, így például a ballisztikus rakétakísérletektől, amelyek ellentétesek az ENSZ BT 2231. sz. határozatával és a kapcsolódó nyilatkozatokkal.
10. Az EU emlékeztet a Szíriáról szóló, 2016. október 17-i következtetéseire, és sürgősen felszólítja a szíriai rezsimet és szövetségeseit, hogy hagyjanak fel a szándékosan vagy megkülönböztetés nélkül a polgári lakosság, a humanitárius segítségnyújtásban részt vevők, az egészségügyi személyzet, valamint a polgári és humanitárius infrastruktúrák elleni túlzott mértékű és aránytalan támadásokkal. A Tanács ezért arra sürgeti Iránt, hogy használja fel a szír rezsimre gyakorolt befolyását a civil lakosság, a humanitárius segítségnyújtásban részt vevők, valamint a polgári és humanitárius infrastruktúrák elleni erőszak megállítására, és arra, hogy az egész országba teljes körűen és akadálytalanul bejuthassanak a humanitárius segítségnyújtásban részt vevők, továbbá, hogy vegyen részt konstruktívan egy tárgyalásos politikai folyamatban. A Tanács arra is ösztönzi Iránt, hogy teljes mértékben járuljon hozzá egy inkluzív és Szíria által vezetett, az ENSZ égisze alatt zajló politikai folyamat újraindításához. A Tanács üdvözli a főképviselő ez irányú tevékenységét, és felkéri, hogy a térség kulcsszereplőivel közösen folytassa a Staffan de Mistura ENSZ különleges megbízott erőfeszítéseit támogató munkáját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, Kedves Nóra!
Tíz év után a Civil-díj, vagyis a szlovákiai magyar civil társadalom fejlesztéséért járó díj visszakerül az egyik szellemi atyjához és alapítójához, Tóth Károlyhoz. In memoriam. Tóth Károly, Karcsi sajnos már nem él. Nagyon rövid ideje ment el, ezért távozása még nagyon fájó.
Ennek ellenére nem szeretném, ha ez a méltatás egy következő nekrológ lenne a sorban. Hiszen ahogy egyik legjobb barátja, Öllös Laci mondta, akkor, Karcsi valójában nem ment el, öröksége tovább él velünk. Ezért én is inkább eme örökség további fölvállalására és folytatására buzdítanék itt. Karcsi igazi civil ember volt, akinek eleme volt a szellemi pezsgés és az állandó kezdeményezés.
Egyébként úgy vélem, hogy ha a világban ma zajló folyamatokat szemléljük, nagyon is időszerű feladat Karcsi és baráti, munkatársi körének szellemi örökségét vigyázva óvni, szemünk előtt tartani és a fiatalabb nemzedéknek továbbadni.
Mert sajnos hovatovább ott tartunk megint, hogy – Máraival szólva,
… egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Tóth Karcsi már fiatalon, a pártállam idején is civilként viselkedett, amikor még ehhez nagy adag bátorság kellett. Aktívan részt vett a vágsellyei Vörösmarty diákklub munkájában, ahol az akkori politikai viszonyokhoz képest – mai szóval jellemezve – rendkívül progresszív kulturális élet zajlott. Majd ettől felbuzdulva diákklubot alapított barátjával saját szülőfalujában is. Később többedmagával megalapította a Vág Színpadot. Ez Karcsi szerint meghatározó lett az egész sorsa alakulására: az amatőr színjátszó kör fokozatosan önképzőkörré alakult át. Karcsi erre az időszakra 1996-ban így emlékezik vissza: „Máig ható az a tudásanyag, amit akkor ebben a közösségben megszerezte. … Az intézményes szerveződésekhez fűződő csökönyös vonzalmam ekkoriban alakult ki. A későbbiekben arra törekedtem, hogy mindenfajta aktivitásomnak valamilyen intézményes keretet adjak. Következetesen az autonóm szervezeti forma kialakítását szorgalmaztam kezdetektől fogva.”
Egyetemi tanulmányai alatt több diáktársával, ami kb. 15 emberből álló csoport volt, bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, majd később, a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja munkájába. Ehhez jó nagy adag civil kurázsi is kellett, aminek sok összetevője volt. Ezt a munkát csak szilárd meggyőződéssel és az igazságba vetett erős hittel lehetett csak végezni, vállalni kellett a megpróbáltatásokat, kihallgatásokat a titkos rendőrségen. A munka megkívánta a maximális bizalmat és szolidaritást a csoport többi tagjaival szemben. Állhatatosság, kitartás, tudatosság, szorgalom, igazságba és igazságosságba vetett hitt, bajtársiasság, szolidaritás. Amikor 1983. január végén, február elején elmentek Duray Miklós perére – egyedüliként az akkori szlovákiai magyar értelmiség tagjai közül, hogy szolidaritást vállaljanak, és első kézből szerezzenek a perről információt, tudták, hogy gyakorlatilag feladják magukat. „Ne gondold, hogy könnyű volt ez a döntés, ma is összeszorul a gyomrom, ha azokra a napokra gondolok” – emlékszik vissza Karcsi erre az időre 1996-ban. Viszont ezután már nem vitték be őket: „Paradox módon az mentett meg bennünket, hogy nyíltan vállalni mertük a mivoltunkat”.
Civil magatartás volt az is, amikor Karcsi az egyetem elvégzése után betanított munkásként helyezkedett el a DUSLO vegyi kombinát szennyvízelvezető állomásán. Amikor felvették, a személyzeti osztályon először el sem akarták ismerni az oklevelét, mert tubusba tekert bölcsészdiplomát még soha nem láttak. „Életem legszebb időszaka volt ez. Ott voltak a legfontosabb könyveim, az írógépem, a műszakok alatt annyit dolgozhattam, amennyit csak akartam. … Egy kissé csodabogárnak számítottunk, szektásoknak, vallási csoportosulásnak, mindennek neveztek bennünket. Meg kell mondjam, a közeli ismerősök is zokon vették, hogy titkolódzunk előttük, hogy ők nem kerülhetnek be a belső körbe, de ezen akkor nem lehetett segíteni, fel kellett vállalni ezt.”
1987 februárjában aztán, már a gorbacsovi erjedés időszakában a Madách Kiadóhoz került szerkesztőnek. Itt megtalálta azt a szakterületet, amelyhez igazán vonzódott: a tudományos irodalom szerkesztése volt a feladata, valamint a szlovákiai magyar tudományszervezéssel kapcsolatos kérdések foglalkozatták. Közben bekapcsolódott a fiatal írók mozgalmába, az Íródiába, és alapító tagja lett a pozsonyi Magyar PEN Klubnak.
1989 tavaszára elkészült a javaslat a szlovákiai magyar tudományos élet intézményes keretének megalakítására. Ennek része lett volna egy Társadalomtudományi Intézet, egy ösztöndíjalap, egy Múzeum, egy tudományos folyóirat, valamint szervezett tudományos képzést is feltételezett a javaslat. Igazából a pártállami viszonyok között ilyen átfogó tervezet megvalósítására kicsi volt a remény. Később, a kilencvenes évek közepén Karcsi viszont nagy erővel fogott neki eme tervezet egyes elemeinek megvalósításához.
Ám addig még egy-két fontos dolognak meg kellett történnie. Például egy rendszerváltásnak – vagy nevezzük forradalomnak, bársonyos forradalomnak. Karcsi és baráti köre figyelemmel kísérték és elemezték a magyarországi és lengyelországi eseményeket és folyamatokat, tartották a kapcsolatot a magyarországi és csehországi – illegális vagy féllegális – demokratikus ellenzék bizonyos csoportjaival. Tehát a folyamatok logikájával már akkor viszonylag tisztában voltak, és ezt a tudást és tapasztalatot később hasznosították.
Karcsi egyik kezdeményezője volt a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentumnak, amely amellett, hogy összefoglalta a magyar közösség problémáit, határozott állást foglalt a demokratikus európai értékrend mellett. Ezt a Memorandumot, amelyet kb. 300-an írták alá, a szervezők a csehszlovák állam hivatalos szerveinek küldték el: a kormányfőnek, a Szövetségi Gyűlés elnökének, a köztársasági elnöknek, valamint az állami sajtóügynökségnek. Ezzel a Charta 77 gyakorlatát követték, amely szintén nem a mindenható kommunista párt szerveihez fordult indítványaival, hanem az állami szervekhez. Karcsi erre így emlékszik vissza: „mi azon az állásponton voltunk, hogy úgy kell viselkednünk, mintha jogállamban élnénk, annak ellenére is, hogy nincs jogállam. Mi ugyanis nem elvtársak voltunk, hanem állampolgárok, akik élni kívántak a törvényes jogaikkal.” Ez egy civil álláspont volt, mondhatnám állampolgári, de akár azt is mondhatnám, polgári jogi álláspont.
Ugyanezt a civil, polgári jogi álláspontot képviselte Karcsi 1989 nyarán, amikor – Nórával közösen két terjedelmes cikket jelentettek meg a Literárny týždenník című, annak idején haladónak tartott irodalmi lapban a nemzetiségi kérdésről. Ebben a velük vitázó Ján Bobákot következetesen úrnak szólították, ami annak idején – az elvtárazás korában szentségtörésnek számított. Az írás folyományaként jött létre az első szervezett találkozó az akkori szlovák demokratikus ellenzék tagjaival. Az akkori csehszlovák ellenzék egy alternatív alkotmányszöveg kidolgozására készült, ehhez keresték a „hivatalos” – értsd egyeztetett, intézményesített – magyar kisebbségi álláspontot. Ez lett tehát az egyik mozgatórugója annak, hogy elkezdődött a Független Magyar Kezdeményezés szervezése, amely az eredeti elképzelések szerint egy Charta 77 típusú ellenzéki civil mozgalom formáját öltötte volna.
Az események meghaladták ezt az elképzelést, és amikor 1989. november 18-án Tóth Károlyék vágsellyei lakásán kb. 25 meghívott személy részvételével megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), hamarosan kiderült, hogy a civil mozgalomnak politikai mozgalommá kell válnia. Az FMK lett az első bejegyzett politikai szervezet Csehszlovákiában a rendszerváltozás megkezdése után, és Tóth Károly lett az első elnöke. Az FMK liberális mozgalomként határozta meg önmagát. Abban az időben a liberalizmus a szűken vett pártpolitikai ideológián túl sokkal többet jelentett: az emberi jogok és szabadságjogok védelme elvének meghonosodását, a jogállam és a szabad piacgazdaság kiépülését. A liberális demokrácia alapelveit leíró első FMK programnyilatkozat ihletként szolgált a szlovák és cseh forradalmi erők számára.
Az FMK eredeti ethosát jól jellemzi ez a mondat Karcsitól: „Soha nem jelentettük meg a későbbiekben az alapítók névsorát: pár héten belül, amikor már ezrek csatlakoztak a mozgalomhoz, nem lett volna etikus. Ez egyfajta megkülönböztetése lett volna a tagságnak”.
Karcsi viszonylag gyorsan rájött, hogy a Václav Havel nevével fémjelzett, civil mozgalmakra épülő ún. apolitikus politika hosszú távon zsákutcába vezet. A politika, a közügyek intézése kemény, profi munka, rátermett, szakértelemmel bíró embereket, intézményeket, szervezeti hátteret kíván. Már amennyiben autentikus politizálást kíván folytatni egy meghatározott eszmevilág körül csoportosuló társaság, és nem más társadalmi szervezet, egyházközösség, esetleg lobbi csoport infrastruktúrájával való összenövésből profitál. Ez ugyanis előbb utóbb negatív következményekkel jár mindkét fél, de főleg a közösség számára. Az FMK a kezdetek óta bejegyzett tagsággal rendelkezett, tehát gyakorlatilag pártként működött, és Karcsi csakhamar meghirdette az FMK tényleges párttá alakulását.
A kilencvenes években a politika és a civil élet eléggé összemosódott. Karcsi írja a Kultúra kötetben, hogy „ennek az időszaknak a legfőbb jellemzője az volt, hogy a politikai és a civil aktivitások alig választhatók el egymástól. Az újonnan alakult szerveződések, beleértve a politikai mozgalmakat is, az első pillanattól kezdve civil érdekek és értékek képviseletét is felvállalták. De ugyanígy a külsőleg civil szerveződésként megalakult csoportosulások a kezdettektől politikai, érdekvédelmi feladatokat is elláttak.” Ennek az összefonódásnak eleinte gyümölcsöző eredményei voltak, mert nem is lehetett talán másképp: kevés volt a rátermett, kellő tapasztalattal, szakmai tudással, nyelvtudással stb. bíró ember minden téren, kevés volt a szabadon felhasználható anyagi forrás. Karcsi saját maga is kettős életet élt ekkor: a párt vezetésében is kivette a részét, ugyanakkor pedig aktívan részt vett a Márai Alapítvány, a Fórum Alapítvány, majd a Civitas Alapítvány munkájában. Tehát saját maga is – többedmagával, beleértve néhányunkat, akik most itt vagyunk – részt vett abban, amit ő maga így jellemez: „Elkezdődött a civil szféra, a szlovákiai magyar intézményrendszer politikai birtoklásáért folyó küzdelem”.
Ám Karcsi az elsők között volt, akik felismerték, hogy ez egy egészségtelen és hosszú távon kontraproduktív folyamat. A civil társadalomnak, a civil szférának, autonómnak, függetlennek kell lennie, saját témákat kell felvetnie, aktív, és nem reaktív (vagyis kizárólag a pártpolitikai történésekre reagáló) álláspontot kell képviselnie. Amikor 1994 az előrehozott választások előtt a Magyar Polgári Pártnak mégiscsak sikerült koalícióra lépni az Együttélés Politikai Mozgalommal és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, Karcsi elhatározta, hogy végérvényes átevez a civil szféra felé.
Először megalapította a Fórum Alapítványt és a Civitas Alapítványt, majd elérkezettnek vélte az időt, hogy megvalósítsa régi álmát, egy szlovákiai magyar tudományos műhely és kutatóintézet létrehozását. 1996 őszén meg is alakult a Fórum Társadalomtudományi Intézet, amely később Fórum Kisebbségkutató Intézet néven vált igazán ismertté és becsültté. A Fórum Intézet később szárnyai alá vette a Bibliotheca Hungarica könyvtárát, a Dél-Szlovákiai Civil Kezdeményezések Hálózatát, bábáskodott a Fórum Információs Központ és a Fórum Régiófejlesztési Központ kialakításánál, Fórum Társadalomtudományi Szemle néven tudományos folyóiratot alapított.
A Fórum Intézet működése kapcsán Karcsi innovációja a tartalom minőségének megőrzése mellett a működéshez szükséges pénzalap megteremtésének (fundraising) stratégiája volt. Akkor, amikor a legtöbb szlovákiai magyar szervezet egy, maximum két „biztos” forrásra támaszkodott, és ha ez leapadt, a szervezet bajba került, Karcsi sokat dolgozott azon, hogy diverzifikálja a működéshez szükséges eszközök megszerzésének módját. Mindez később hozzájárult ahhoz, hogy amikor az EU-hot való csatlakozás következtében merőben megváltozott a donori környezet, a Fórum Intézet az elsők között volt képes ehhez alkalmazkodni. A másik fontos elem, amivel előnyre tett szert a Fórum Karcsinak köszönhetően, a digitalizációra való korai és teljes áttérés.
Az 1998-as pártegyesítés részben jótékony hatással volt a magyar közéletre. Ugyanakkor a pártpolitika fokozatosan teljesen rátelepedett a civil szférára, annak minden szegmensére. Ekkor született az ötlet, hogy létre kell hozni egy szlovákiai magyar civil ernyőszervezetet, amely a civil szervezetek közötti egyeztetésre, információcserére szolgálna, ugyanakkor képes lenne arra, hogy megszólaltassa a szlovákiai magyar civil társadalom autentikus hangját a belföldi politikusok és politikai intézmények felé, a szlovák közvélemény felé, valamint Magyarország és a nemzetközi szervezetek felé is. 2009 elején Csölösztőn megalakult a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Karcsi éveken át volt a Kerekasztal szóvivője, miközben a Fórum Intézeten keresztül gyakorlatilag biztosította a Kerekasztal, illetve a mellette működő Jogsegélyszolgálat szervezeti hátterét.
2006-ban a Dél-Szlovákiai Civil Kezdeményezések Hálózata, amelynek része volt a Fórum Intézet, megalapította a Civil-díjat. A díj gondozója és adományozója 2011-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala lett. Most tehát a díj a Hálózat egyik alapítójához és a Kerekasztal első szóvivőjéhez kerül. Karcsi sajnos a díjat átvenni nem tudja. Nagyon örülünk viszont, hogy Nóra, a felesége, megjelent ma a körünkben. Nóra évtizedekig volt társa Karcsinak jóban és rosszban, és annak közéleti tevékenységek nagy részében, amit fentebb említettem, Karcsival együtt részt vett. Én úgy gondolom, és meggyőződésem, valahol neki is jár ez a díj.
Der Rat hat über die derzeitigen multilateralen und bilateralen Beziehungen zu den sechs Ländern der Östlichen Partnerschaft – Armenien, Aserbaidschan, Belarus, Georgien, die Republik Moldau und die Ukraine – beraten. Die Minister hatten einen Gedankenaustausch über die Umsetzung dieser Partnerschaft und mögliche im Jahr 2017 zu erzielende Ergebnisse, insbesondere im Hinblick auf das nächste Gipfeltreffen der Östlichen Partnerschaft im November 2017 in Brüssel.
Der Rat hat Schlussfolgerungen zur Östlichen Partnerschaft angenommen.
A Tanács megvitatta a keleti partnerség hat országával – azaz Azerbajdzsánnal, Fehéroroszországgal, Grúziával, a Moldovai Köztársasággal, Örményországgal és Ukrajnával – fennálló két- és többoldalú kapcsolatokat. A miniszterek a keleti partnerség 2017. novemberben Brüsszelben tartandó következő csúcstalálkozóját szem előtt tartva véleménycserét folytattak a partnerség megvalósításáról és a 2017-ben elérendő célokról.
A Tanács következtetéseket fogadott el a keleti partnerségről.
1. Unter Hinweis auf die Schlussfolgerungen des Rates vom Juli 2015 und die gemeinsame Erklärung, die von der Hohen Vertreterin und Außenminister Javad Zarif bei ihrem Treffen im April vereinbart wurde, erklärt die Europäische Union ihre Absicht, die Beziehungen zu Iran in voller Übereinstimmung mit dem gemeinsamen umfassenden Aktionsplan (im Folgenden "JCPOA") weiter zu entwickeln.
2. Die Europäische Union bekräftigt ihr entschiedenes Eintreten für den JCPOA, der ein multilaterales Unterfangen der E3/EU+3 und Irans ist. Sie begrüßt, dass der JCPOA durch alle Beteiligten umgesetzt wird. Sie nimmt zur Kenntnis, dass die Internationale Atomenergie-Organisation (IAEO) seit dem "Tag der Umsetzung" vier Berichte veröffentlicht hat, in denen Irans Zusagen betreffend den Nuklearbereich überprüft werden. Sie hebt hervor, dass Iran weiterhin uneingeschränkt und unter Einhaltung des vereinbarten Zeitplans mit der IAEO zusammenarbeiten muss, und sie unterstützt die IAEO bei der Überwachung der Umsetzung des Abkommens durch Iran. Sie fordert Iran auf, das Zusatzprotokoll zum Sicherungsabkommen zu ratifizieren. Die Europäische Union bekräftigt erneut, dass die kontinuierliche vollständige und wirksame Umsetzung des JCPOA während der gesamten Geltungsdauer des Abkommens unerlässlich ist. Die Europäische Union bekräftigt ihre Unterstützung für die Hohe Vertreterin in ihrer Rolle als Koordinatorin der Gemeinsamen Kommission.
3. Die Europäischen Union setzt sich für die vollständige und wirksame Umsetzung des JCPOA ein – einschließlich der Aufhebung von wirtschaftlichen und finanziellen Nuklearsanktionen und der Zusammenarbeit mit den Akteuren im Privatsektor und in der Wirtschaft – insbesondere den Banken, um Wachstum im Handel und bei den Investitionen zu fördern. Insbesondere wurde umfassende Orientierungshilfe bezüglich der Aufhebung der Sanktionen geleistet, um sicherzustellen, dass der neue rechtliche Rahmen klar ist. Der Rat wird in dieser Frage weiterhin auf alle einschlägigen Beteiligten zugehen.
4. Die Europäische Union begrüßt die fortgesetzte Ausgabe von Ausfuhrlizenzen durch das US-amerikanische Amt zur Kontrolle ausländischer Vermögenswerte (US Office of Foreign Assets Control) für den Transfer von Passagierverkehrsflugzeugen und zugehörigen Teilen sowie Dienstleistungen an Iran und sieht ihr erwartungsvoll entgegen. Der Verkauf einer großen Zahl von Flugzeugen an iranische Fluglinien wird ein bedeutendes Signal für die erfolgreiche Durchführung des JCPOA sein. Die ausschließliche Endverwendung der Flugzeuge in der zivilen Luftfahrt wird die Mobilität der Menschen fördern und zu einem sichereren Umfeld in der kommerziellen Luftfahrt beitragen.
5. Wie der Rat (Auswärtige Angelegenheiten) bereits im Juli 2015 erklärte, ist die Einhaltung der Verpflichtungen durch alle Parteien eine Grundvoraussetzung dafür, das Vertrauen weiter aufzubauen und kontinuierlich eine allmähliche stetige Verbesserung der Beziehungen zwischen der Europäischen Union, ihren Mitgliedstaaten und Iran zu erreichen.
6. Der Rat bekräftigt seine Unterstützung für den Ausbau der Beziehungen zwischen der EU und Iran in Bereichen gemeinsamen Interesses wie beispielsweise dem politischen Dialog, Menschenrechten, der wirtschaftlichen Zusammenarbeit, Handel und Investitionen, Landwirtschaft, Verkehr, Energie und Klimawandel, der zivilen nuklearen Zusammenarbeit, Umwelt, Zivilschutz, Wissenschaft, Forschung und Innovation, Bildung unter anderem durch Hochschulaustausch, Kultur, Drogenpolitik, Migration, regionalen und humanitären Fragen, wie in der von der Hohen Vertreterin und dem iranischen Außenminister bei ihrem Treffen im April vereinbarten Gemeinsamen Erklärung ausgeführt. Der Rat befürwortet eine koordinierte EU-Strategie des schrittweisen Engagements mit Iran, das umfassend zum Tragen kommt, Zusammenarbeit bei gemeinsamen Interessen vorsieht, bei Meinungsverschiedenheiten kritisch bleibt und in der Praxis konstruktiv ist. In diesem Zusammenhang unterstützt der Rat uneingeschränkt die rasche Eröffnung einer EU-Delegation in Iran als entscheidenden Schritt, um den breit angelegten Aufgabenkatalog für die Zusammenarbeit umzusetzen.
7. Der Rat begrüßt die Ausweitung der Wirtschaftsbeziehung der EU zu Iran infolge der Umsetzung des JCPOA und bekräftigt seine Unterstützung für die Aufnahme Irans in die WTO als Mittel zur Förderung marktbezogener Reformen und zur Erreichung einer Wiedereingliederung in die Weltwirtschaft und in das auf Regeln basierende Handelssystem. Damit Iran umfassenden Nutzen aus der Aufhebung der Sanktionen, einschließlich der Wiederaufnahme der Geschäfte von europäischen Banken und Unternehmen in vollem Umfang, ziehen kann, muss das Land die Hindernisse im Zusammenhang mit der Wirtschafts- und Finanzpolitik, den Rahmenbedingungen für Unternehmen und der Rechtsstaatlichkeit ausräumen. Der Rat begrüßt, dass Iran einen Aktionsplan der Arbeitsgruppe "Bekämpfung der Geldwäsche und der Terrorismusfinanzierung" (FATF) angenommen hat, um strategische Defizite bei der Bekämpfung von Geldwäsche und Terrorismusfinanzierung anzugehen, und sich auf hoher politischer Ebene zu diesem Aktionsplan verpflichtet hat; ferner begrüßt der Rat die Entscheidung Irans, um technische Unterstützung zu ersuchen und fordert eine unverzügliche und zügige Umsetzung. Die EU und ihre Mitgliedstaaten sind bereit, in diesen Bereichen mit Iran zusammenzuarbeiten, was auch die Bereitstellung technischer Unterstützung bei der Umsetzung des FATF-Aktionsplans einschließt, und die Nutzung von Exportkrediten zur Förderung von Handel, Projektfinanzierungen und Investitionen in Iran zu prüfen. Der Rat begrüßt die Aussicht, Iran in das Finanzierungsmandat für Drittstaaten der Europäischen Investitionsbank (EIB) einbeziehen zu können.
8. Der Rat nimmt Kenntnis von der Zusage des iranischen Präsidenten, die Menschenrechtslage im Land zu verbessern. Er bleibt dennoch besorgt über die Menschenrechtslage, insbesondere über die häufige Anwendung der Todesstrafe einschließlich gegen jugendliche Straftäter und Drogenstraftäter. Die EU ist gegen die Todesstrafe ohne jegliche Ausnahme. Der Rat hebt hervor, dass es unerlässlich ist, gleiche Rechte für Frauen und Angehörige von Minderheiten – einschließlich ethnischer und religiöser Minderheiten – zu gewährleisten, die Meinungs-, Versammlungs- und Vereinigungsfreiheit zu achten, die Verträge, denen Iran beigetreten ist, umzusetzen sowie jenen Übereinkünften, deren Vertragsstaat Iran noch nicht ist, beizutreten. Er ruft Iran zudem dazu auf, mit dem Sonderberichterstatter der Vereinten Nationen zusammenzuarbeiten und ihm Zugang zu gewähren. Die EU hat vor, diese Themen in konstruktiver Weise, einschließlich im Rahmen eines Dialogs über Menschenrechte, anzugehen, wodurch weitere Bereiche der Zusammenarbeit auf diesem Gebiet ermittelt werden können.
9. Der Rat bringt seine Besorgnis angesichts der wachsenden Spannungen in der Region zum Ausdruck und unterstützt Ansätze, durch die ein konstruktiveres regionales Umfeld gefördert wird. Iran hat in der Region eine wichtige Rolle inne und es ist von allergrößter Bedeutung, dass er konkrete und konstruktive Schritte unternimmt, die dazu beitragen, die Lage in der Region wirklich zu verbessern. Die EU betont ihren ausgewogenen Ansatz für die Region und ruft alle Länder in der Region auf, sich für einen Abbau der Spannungen einzusetzen und Maßnahmen zu vermeiden, die Gewalt, Sektierertum und Polarisierung fördern. In diesem Zusammenhang bringt der Rat seine Sorge über die militärische Aufrüstung in der Region – einschließlich des iranischen Raketenprogramms – zum Ausdruck und fordert Iran auf, Aktivitäten zu unterlassen, die das Misstrauen vertiefen können, wie beispielsweise Tests ballistischer Raketen, die einen Verstoß gegen die Resolution 2231 des Sicherheitsrates der Vereinten Nationen darstellen, sowie die mit diesen Tests in Zusammenhang stehenden Erklärungen.
10. Die EU bekräftigt ihre Schlussfolgerungen zu Syrien vom 17. Oktober 2016 und ruft dringend dazu auf, die – vorsätzlichen und willkürlichen – massiven und unverhältnismäßigen Angriffe des syrischen Regimes und seiner Alliierten auf die Zivilbevölkerung, humanitäre Helfer und medizinisches Personal sowie zivile und humanitäre Einrichtungen zu beenden. Daher appelliert der Rat eindringlich an Iran, seinen Einfluss auf das syrische Regime zu nutzen, um die Gewalt gegen die Zivilbevölkerung, humanitäre Helfer sowie zivile und humanitäre Infrastrukturen zu beenden, humanitären Helfern uneingeschränkt, unbehindert und landesweit Zugang zu ermöglichen und sich konstruktiv in einen politischen Verhandlungsprozess einzubringen. Der Rat ruft Iran zudem dazu auf, umfassend dazu beizutragen, den Weg für die Wiederaufnahme eines alle Seiten einbeziehenden und von Syrien gesteuerten politischen Prozesses unter der Schirmherrschaft der Vereinten Nationen zu bereiten. Der Rat begrüßt das diesbezügliche Hineinwirken der Hohen Vertreterin und ersucht sie, diese Arbeit mit wichtigen Akteuren in der Region zur Unterstützung der Bemühungen des Sondergesandten der Vereinten Nationen für Syrien Staffan de Mistura fortzusetzen.
A Tanács jóváhagyta „A biztonsági ágazat reformjának támogatását szolgáló uniós stratégiai keret elemei” című közös közleményt. A Tanács az összes uniós szereplőt a biztonsági ágazat reformjára vonatkozó uniós keret mielőbbi végrehajtására szólította fel.
A biztonsági ágazat reformja hozzájárul a biztonsági ágazat valódi demokratikus ellenőrzésének és elszámoltathatóságának megalapozásához, ezért minden helyzetben – így a stabil helyzetekben is – releváns, mivel a konfliktusfolyamatok egésze során javítja az irányítást és a humánbiztonságot.
A biztonsági ágazat reformja a konfliktusmegelőzés egyik lényeges eleme, mivel a reformfolyamatok során figyelmet fordítanak a lehetséges válságtényezőkre; kulcsszerepet játszik továbbá a válságkezelésben, a konfliktust követő stabilizációban, a békeépítésben, valamint az államépítésben is, mivel helyreállítja a biztonsági intézmények elszámoltatható működését és a lakosság számára nyújtott biztonsági szolgáltatások hatékonyságát, így megteremti a fenntartható fejlődéshez és a békéhez szükséges feltételeket.
Exercise BLACK BLADE is hosted by Belgium at Florennes airbase and takes place from the 14th of November to the 2nd of December. Over 400 personnel will take part in this exercise, with a total of 14 air assets from 4 Member States being deployed. This edition marks the 10th helicopter exercise under the umbrella of the EDA Helicopter Exercise Programme (HEP).
The European Defence Agency is working to provide Member States with a framework to develop, consolidate and share best practices in order to meet the challenges of flying helicopters in a modern operational environment. In consultation with Member States (MS), several factors were identified which were thought to contribute to the non-employability of helicopters; a lack of training for the crews, a lack of technical equipment for the aircraft, and the challenges of logistic support to deployed operations.
The EDA is helping participating MS address these issues with the training element being the main focus. Exercises such as BLACK BLADE are fundamental to the EU capability development process.
BLACK BLADE marks the 10th helicopter exercise under the umbrella of the Helicopter Exercise Programme (HEP). BLACK BLADE is a Special Operations Forces oriented helicopter exercise, focusing on enhancing interoperability at a tactical level in a realistic and challenging environment. Over 400 personnel will take part in this exercise programme. A total of 14 air assets from 4 Member States (13 helicopters from Belgium, Slovenia and Austria and one Falcon aircraft from the UK) will be used.
BLACK BLADE will deliver tactical training, over a three week period, offering participants a unique opportunity to plan and execute missions within a joint combined framework. The seamless coordination and integration of the Belgium Special Operations Ground Forces into individual scenarios for the benefit of training will be one of the specific focuses of the exercise.
Commenting at the start of exercise BLACK BLADE, EDA Chief Executive, Jorge Domecq pointed to the significance of this edition:
“The 10th edition of the Helicopter Training Exercise Programme, comes at a moment when European defence is high on the political agenda. The 10th edition is a milestone for this programme, the EDA and the Member States involved. Exercise BLACK BLADE is European defence cooperation in action. It represents a dynamic and tangible example of what cooperation among the Member States can achieve. It also highlights the importance of joint training as a prerequisite to enhance interoperability and a key enabler to ensure readiness to deploy. A positive step forward for European defence”.
The ultimate goal for BLACK BLADE is to develop and improve immediate output through pooling and sharing, enhance training skills among European countries for flying in different environments, and to train for future European crisis management operations.BLACK BLADE is a real-world example of what can be achieved through European defence cooperation and highlights that at very low cost, immediate operational output can be realised.
The HEP is one of the EDA’s helicopter training projects and programmes. By enhancing the operating skills of helicopter crews across Europe, the HEP plays a part in increasing the deployable helicopter capability for contingency operations. The exercises focus on individual, environmental and multinational training, increasing interoperability through practical experiences, sharing operational experience and developing common tactics, techniques and procedures. HEP is a ten-year programme, a concrete indication that training together is an integral part of enhancing European capability and interoperability.
Between 2009 and 2016 : 206 helicopters, 1320 aircrew members and almost 13000 infantry from 19 Member States have deployed to the exercises which were held in France, Spain, Italy, Portugal and Belgium.
A Distinguished Visitors Day (DVD) will be held on November 30th , which the Head of the EDA, High Representative and Vice-President of the European Commission, Federica Mogherini will attend.
Der Rat billigte die Gemeinsame Mitteilung mit dem Titel "Elemente eines EU-weiten Strategierahmens zur Unterstützung der Reform des Sicherheitssektors (SSR)". Der Rat forderte alle EU-Akteure auf, den EU-SSR-Rahmen zügig umzusetzen.
Die SSR bietet Grundlagen, die zur Schaffung einer wirksamen demokratischen Kontrolle und Rechenschaftspflicht des Sicherheitssektors beitragen, und ist daher in allen Kontexten – auch dort wo Stabilität gegeben ist – und in allen Konfliktphasen von Bedeutung, um Governance und menschliche Sicherheit zu verbessern.
Die SSR ist nicht nur eine wesentliche Komponente der Konfliktprävention, indem sie potenzielle Krisenfaktoren angeht, sondern auch des Krisenmanagements und der Konfliktlösung, der Stabilisierung nach Konflikten, der Friedenskonsolidierung und des Staatsaufbaus durch die Wiedereinführung rechenschaftspflichtiger Sicherheitsorgane und die Wiederherstellung effizienter Sicherheitsdienstleistungen für die Bevölkerung, wodurch die Rahmenbedingungen für nachhaltige Entwicklung und Frieden geschaffen werden.
Das Pariser Klimaabkommen hat zum Ziel, die Erderwärmung auf deutlich unter 2 Grad zu begrenzen, wenn möglich sogar auf 1,5 Grad. Nach Auffassung des Weltklimarats (IPCC) sind diese Ziele mit konventionellen Klimaschutzmaßnahmen allein nicht zu erreichen. Der IPCC geht davon aus, dass über Emissionsreduktionen hinaus auch Technologieoptionen unvermeidlich werden, mit denen der Atmosphäre Treibhausgase entzogen werden können. Im Mittelpunkt steht dabei die Kombination aus verstärktem Bioenergie-Einsatz sowie Abscheidung und Speicherung von Kohlendioxid. Bislang hat die Klimapolitik die Notwendigkeit »negativer Emissionen« weitgehend ignoriert. Die Diskussion über zugrundeliegende Modellannahmen, Potentiale und Risiken denkbarer Technologieoptionen sowie deren politische Implikationen steht noch ganz am Anfang. Die EU und Deutschland wären gut beraten, diese Debatte proaktiv zu gestalten und verstärkt in Forschung und Entwicklung zu investieren. Wird an den Pariser Temperaturzielen festgehalten, werden sich klimapolitische Vorreiter schon bald mit der heute noch paradox anmutenden Forderung konfrontiert sehen, Emissionsminderungsziele von weit mehr als 100 Prozent zu beschließen.