Megdöbbentő kutatást tett közzé a Yandex, az orosz keresőoldal.
Nyelvészek és programozók fogtak össze, hogy összehasonlítsák az 1800-as évek használt orosz nyelvet a maival. Ehhez támpontul szolgált Vlagyimir Dal gigantikus, 200 ezer szót és kifejezést tartalmazó értelmező szótára, melyhez az anyagokat 53 éven át gyűjtötte és 1863-ban került kiadásra első kötete. A szótár generációk óta a leghitelesebb magyarázata és forrása az orosz nyelvnek.
Ezt hasonlították össze a nemzeti nyelvbázissal, melyet az állam felkérésére nyelvészek állítottak össze az elmúlt évek során digitalizálva illetve a Yandex keresőtalálataival.
A kutatás eredménye azt mutatja, hogy a 150 évvel ezelőtti orosz szókincs harmada (pontosan 32 százaléka) ma is ugyanúgy él és aktuális. Ellenben tízből 4 szó vagy kifejezés teljesen kiveszett a nyelvből. Igen jelentős (28%) azon szavak aránya, melyek manapság nagyon ritkán használatosak. Ide azok a szavak kerültek, melyek gyakorlatilag nem fordulnak elő írásos anyagokban és a keresőkben sem érdeklődik irántuk senki
További érdekesség, hogy nagyon magas azon szavak aránya, melyek fennmaradtak változatlan formában, de jelentésük teljesen megváltozott.
Felvidéki civil jogvédő is felszólalt az Egyesült Nemzetek Szervezetének november 23-25. között rendezett kisebbségi jogi fórumán Genfben. A fórumon több olyan kérdés is szóba került, melyek a nemzeti kisebbségek helyzetét érintik, a szlovákiai összefoglaló alapját a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának angol nyelven elérhető árnyékjelentése képezte. A határon túli magyar kisebbségek fő problémáit egy fehér könyvben (White Book) is összegezték. Sánta Szilárd aktivista, a Selye János Egyetem oktatója a felszólalásában külön teret szentelt a hiányzó kétnyelvű táblák és a kétnyelvűségi aktivizmus, a hivatali nyelvhasználat, a kettős állampolgárság ügyének, valamint a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatos gyakorlati problémákról is beszámolt a nemzetközi megfigyelőknek. A felszólalásban a Selye János Egyetem fontos szerepéről is szó esett az értelmiség képzésében. A fórumon többek között erdélyi, vajdasági és kárpátaljai aktivisták is részt vettek, mindannyian a magyar közösséggel kapcsolatos problémákról ejtettek szót. Az ENSZ éves Kisebbségügyi Fórumát az Emberi Jogi Tanács hozta létre 2007-ben. A fórumot Izsák-Ndiaye Rita irányítása alatt hozták létre, platformként szolgál a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozók ügyeinek megvitatására és a kapcsolódó megoldások kidolgozására. Izsák, a Kisebbségi Ügyek ENSZ-szakértője pénteken külön fogadta a határon túli magyar delegáció képviselőit, s ígéretet tett arra, hogy Szlovákiába is ellátogat.
White Book by kerekasztal on Scribd
2016. november 28-án a Tanács 2018. december 31-ig meghosszabbította az EUNAVFOR Szomália művelet (az Atalanta művelet) megbízatását. A Tanács továbbá az úgynevezett közös költségekből 11,064 millió eurónyi költségvetést csoportosított át a művelet számára.
Az EUNAVFOR Szomália művelet (az Atalanta művelet) 2008 decemberében indult el a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából. A művelet a stabil, demokratikus és békés Szomália felépítését célzó átfogó uniós megközelítés része.
A művelet ezenfelül az Élelmezési Világprogram vízi járműveinek védelmét is biztosítja, és védelmez más veszélyeztetett szállítmányokat is, figyelemmel kíséri a Szomália partjainál zajló halászati tevékenységeket, valamint a térségben folytatott többi uniós missziót és programot is támogatja.
Notre petite famille franco-allemande était arrivée un an plus tôt à Budapest, la capitale de ce qu’on qualifiait à l’époque de pays le plus gai du bloc soviétique. A posteriori, on peut dire qu’il y soufflait une petite brise de liberté depuis le départ en mai 1988 de János Kádár après plus de 30 ans de règne. Toutefois, le rideau de fer était toujours là et l’Allemagne de l’Est était un interlocuteur privilégié de la Hongrie comme en témoignait l’imposant NDK Centrum, institut culturel de la RDA qui se trouvait idéalement placé à la sortie du métro Deák ter.
Moins de deux cents Français étaient inscrits au registre du Consulat. Les Allemands de l’Ouest étaient encore moins nombreux que les Français formant une communauté soudée autour du Consul dont l’épouse était américaine.
Tout commença pour ce qui me concerne le 6 mai 1989. Je rentrais ce jour-là pour déjeuner dans notre maison située dans les collines de Svábhegy. Je fus surpris de trouver attablé sur la terrasse un couple d’Allemands dont j’appris très vite qu’il venait de RDA et qu’il avait profité de son séjour au Balaton pour mettre à exécution leur passage à l’Ouest. Je me souviendrai toute ma vie de ce déjeuner où nos invités expliquaient leur vie quotidienne en Allemagne de l’Est. J’avais eu l’occasion de faire un voyage en 1979 à Géra et ce qu’ils racontaient me rappelait les échanges que j’avais eus là-bas dix ans plus tôt. Je me souviens des yeux émerveillés de la jeune femme découvrant dans une corbeille près de la table des aiguilles à tricoter et de la laine et nous expliquant qu’elle adorait tricoter mais qu’en RDA, on ne pouvait choisir ni la qualité ni même la couleur de la laine que l’on trouvait au gré d’hypothétiques arrivages. Elle riait en nous expliquant que la couleur de l’année était le violet.
C’est à partir du début du mois d’août que notre couple isolé de début mai fut imité par des milliers de citoyens de la RDA venus passer des vacances au Balaton. La solidarité au sein de la communauté ouest-allemande de Budapest, peu présente en ces temps de vacances fit merveille et chacun dut héberger pour quelques heures ou quelques jours des Allemands de l’Est le temps qu’ils se fassent établir le précieux sésame leur permettant de franchir la frontière « verte ». Les jardins de l’Ordre de Malte de Zugliget était la dernière étape pour eux avec de gagner l’Occident. Une anecdote reste gravée dans ma mémoire. Parmi ces réfugiés, nous vîmes arriver un jour un petit garçon d’une dizaine d’années avec un bras dans le plâtre. Ses parents l’avaient abandonné craignant que son handicap ne soit une gêne pour passer la frontière verte. Quelques jours plus tard, le consul nous annonçait que ses parents avaient été retrouvés à Hambourg. Le petit garçon put leur parler au téléphone. Quand il revint à table après l’échange téléphonique avec ses parents on lui demanda comment ils allaient. « Très bien, nous répondit-il, dans une semaine, nous aurons une voiture et dans deux une maison ! » Je ne pus m’empêcher de penser à l’époque que les déçus du capitalisme allaient être nombreux.
Fin août Gyula Horn, le ministre hongrois des Affaires étrangères annonça que la Hongrie ouvrait ses frontières permettant ainsi à des milliers d’Allemands de l’Est de rejoindre facilement l’Allemagne de l’Ouest via l’Autriche. Cette mesure sonnait le glas de la RDA : deux mois plus tard, le mur tombait.