Az Európai Tanács 2016. december 15-én következtéseket fogadott el a migrációról, a biztonságról, a gazdasági és társadalmi fejlődésről, az ifjúságpolitikáról és a külkapcsolatokról.
Az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2016. december 13-án megállapodott a Tanácsnak az uniós piacvédelmi eszközök modernizációjáról szóló javaslattal kapcsolatos tárgyalási álláspontjáról.
„Ez komoly áttörést jelent” – jelentette ki Peter Žiga szlovák kereskedelmi miniszter, a Tanács elnöke. „Piacvédelmi eszközeink gyakorlatilag több mint 15 éve változatlanok, miközben a világpiac igen jelentős mértékben átalakult. Európa nem lehet naiv, meg kell védenie az érdekeit, és ez különösen igaz a dömping esetében. A modernizáció kulcsfontosságú lépést jelent az olyan hosszú távú megoldás felé vezető úton, amely segítene az uniós termelőknek abban, hogy megküzdjenek a tisztességtelen versennyel és gyakorlatokkal.”
A javasolt rendelet módosítja a hatályos dömpingellenes és szubvencióellenes rendeletet, hogy az EU jobban fel tudjon lépni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. A javaslat célja az uniós termelők megóvása a tisztességtelen verseny által okozott károktól, biztosítva ezzel a szabad és tisztességes kereskedelmet.
A javasolt rendelet céljai különösen a következők:
Az EU 1995 óta első alkalommal végzi el piacvédelmi eszközeinek teljes felülvizsgálatát. A Bizottság 2013 áprilisában javaslatot nyújtott be, amelynek célja egyrészt a meglévő eszközök modernizálása, másrészt pedig az, hogy ezek az eszközök jobban megfeleljenek az uniós termelők, importőrök és felhasználók igényeinek. Az Európai Tanács a 2016. október 20–21-i ülésén arra sürgetett, hogy 2016 végéig szülessen kiegyensúlyozott megállapodás a tanácsi álláspontról.
A Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2016. december 12-én politikai megállapodásra jutott arról a rendeletről, amely meghatározza a 2017. évi fogási korlátozásokat az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben és az azon nemzetközi halászati területeken élő főbb kereskedelmi halállományokat illetően, amelyeken uniós hajók is halászatot folytatnak.
Ez a harmadik azon kvótamegállapodások sorában, amelyek elfogadására a szlovák elnökség során került sor.
A megállapodás alapja az a célkitűzés, hogy lehetőség szerint 2017-re, de legkésőbb 2020-ra – a sajátos és teljes mértékben indokolt társadalmi-gazdasági körülményekre is figyelemmel – el kell érni a maximális fenntartható hozamokat.
A Tanács döntése nyomán jövőre 44-re emelkedik azon halállományok száma, amelyek esetében a gazdálkodás a maximális fenntartható hozam szintjén történik, és erősödni fog a biztonságos biológiai határokon belül tartott állományokkal kapcsolatos pozitív tendencia. A megállapodás – rugalmassági elemek biztosításával – kezeli továbbá a vegyes halászatokban előforduló alacsony kvótájú fajok kérdését is.
„A mai megállapodás központi eleme a fenntarthatóság: egyrészt a halállományaink, másrészt az egész halászati ágazatunk fenntarthatósága. Sikerült összeegyeztetnünk a különböző véleményeket és olyan megoldást találnunk, amely valamennyi érintett fél számára előnyös, továbbá lefektettük a maximális fenntartható hozamra vonatkozó cél eléréséhez szükséges alapokat.” – mondta Gabriela Matečná, Szlovákia mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztere, a Tanács elnöke.
A tanácsi megállapodás nagy vonalakban megerősítette az eredeti bizottsági javaslatot, amely a halászati lehetőségeket a különböző halászati övezetekben élő halállományokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek (TAC) formájában állapítja meg. Olyan állományokat érint, amelyekkel az Unió önállóan vagy harmadik országokkal közösen, például az Északi-tengeren és a Skagerrakon Norvégiával közösen, illetve regionális halászati gazdálkodási szervezeteken keresztül gazdálkodik.
A javaslat a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tudományos szakvéleményén alapul, amely legutóbbi éves szakvéleményét 2016. június 30-án hozta meg.
Az EU végső célja, hogy a halállományokat olyan szintre hozza, amely lehetővé teszi a maximális fenntartható hozam megvalósítását: ez képezi a megreformált közös halászati politika egyik pillérét, amelynek értelmében a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célt legkésőbb 2020-ra minden halállomány esetében el kell érni.
A közös halászati politikáról szóló rendelet bevezette a kirakodási kötelezettséget is, amely 2015 eleje óta van érvényben, és alkalmazása 2019-ig fokozatosan történik. Ez azt jelenti, hogy ki kell rakodni azokat a kifogott halakat, amelyeket a múltban visszadobtak volna. Mivel a kirakodási kötelezettség – amely az Északi-tengerben, valamint az Atlanti-óceán északnyugati és délnyugati vizeiben fenékvonóhálóval folytatott egyes halászati tevékenységek tekintetében már alkalmazandó – 2017-ben szélesebb körben válik alkalmazandóvá, a Bizottság javasolta, hogy ezt bizonyos halállományok tekintetében a TAC további kiegészítésével kompenzálják.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikke (3) bekezdésének értelmében a Tanács feladata, hogy a közös halászati politika keretében elfogadja a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedéseket. E rendelet elfogadásához ezért nincsen szükség sem az Európai Parlament részvételére, sem pedig a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére.
Következő lépésekA rendeletet a Tanács írásbeli eljárás keretében fogja elfogadni, miután a jogász-nyelvész szakértők véglegesítették annak szövegét.