A fogyasztók által fizetett mobil barangolási díjakat nyárig eltörlik, amihez a maximális nagykereskedelmi barangolási díjak nagy mértékű csökkentése fog elvezetni. A Tanács elnöksége 2017. január 31-én előzetes megállapodást ért el az Európai Parlamenttel a jelenleginél körülbelül 90%-kal alacsonyabb új nagykereskedelmi díjplafonokról. A nagykereskedelmi barangolás díjak reformja az utolsó ahhoz szükséges jogalkotási lépés, hogy a kiskereskedelmi barangolási díjak 2017. június 15-ével megszűnhessenek. Az informális megállapodást az uniós tagállamok és a Parlament plenáris ülése is meg kell, hogy erősítse.
A reform meghatározza, hogy a szolgáltatók legfeljebb mekkora összegeket számíthatnak fel egymásnak akkor, ha barangolási szolgáltatások nyújtása céljából igénybe veszik egymás hálózatait. Az új díjplafonokat kellően alacsonyan kell meghatározni ahhoz, hogy a szolgáltatók többletdíj nélküli barangolást nyújthassanak a fogyasztóiknak a belföldi árak növelése nélkül. Ugyanakkor elég magasnak kell lenniük ahhoz, hogy a felkeresett országokban a szolgáltatók fedezni tudják költségeiket anélkül, hogy a belföldi kiskereskedelmi áraikat növelnék. Ezenfelül a díjplafonok a várakozások szerint lehetővé teszik a hálózatok folyamatos karbantartását és fejlesztését, hogy a fogyasztók mindenütt stabil kapcsolatot vehessenek igénybe Európában a legnépszerűbb nyaralóhelyektől a legeldugottabb térségekig mindenütt.
Mivel az adatforgalom az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt és várhatóan tovább növekszik, a reform döntő eleme az új adatforgalmi plafon. A barangolási díjak megszűnésével logikusan a külföldi adatforgalom is hirtelen megnő majd, mivel a fogyasztók nem lesznek rászorulva arra, hogy wifi-hotspotokat keressenek az olcsó internetezéshez.
Dr. Emmanuel Mallia, Málta versenyképességi, digitális gazdasági, tengergazdasági és a szolgáltatási ágazatért felelős minisztere a következőket mondta: „A máltai elnökség kiemelt prioritása volt, hogy gyorsan megállapodást érjen el a nagykereskedelmi barangolási díjakról. A mai döntés az utolsó a tíz évvel ezelőtt megkezdett folyamatban. Nyártól kezdve, bárhová is utazzon Európában, az európai polgár szabadon telefonálhat, sms-ezhet, internetezhet, egyszóval kommunikálhat. A többletdíj nélküli barangolás immáron valósággá vált.”
A nagykereskedelmi barangolási szolgáltatások díjplafonjaiA megállapodás értelmében 2017. június 15-én az adatforgalom maximális nagykereskedelmi díja a mostani 50 EUR/GB-ról 7,7 EUR/GB-ra esik, majd szakaszonként tovább csökken: 2018. január 1-jétől a maximális díj 6 EUR/GB, 2019. január 1-jétől 4,5 EUR/GB, 2020. január 1-jétől 3,5 EUR/GB, 2021. január 1-jétől 3 EUR/GB, végül 2022. január 1-jétől 2,5 EUR/GB lesz.
Az adatforgalmi díjplafonok fokozatos csökkentése megfelel annak a várható tendenciának, miszerint a mobil adatszolgáltatások egyre nagyobb mértékű igénybevétele a fokozott méretgazdaságossággal, az új technológiákkal és a hatékony versennyel kombinálva az elkövetkező években csökkenteni fogja a nagykereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtásának költségeit. Az elfogadott megközelítés a Bizottság által eredetileg javasolt 8,5 EUR/GB fix díjplafonhoz képest jelentősen alacsonyabb plafont határoz meg, ami azonban még mindig lehetővé teszi a vállalkozásoknak, hogy az új, ötödik generációs (5G) mobilhálózatokba beruházzanak.
2017. június 15-től a hanghívások maximális nagykereskedelmi többletdíja 0,05 EUR/min helyett 0,032 EUR/min lesz. A szöveges üzenetek maximális díja üzenetenként 0,02 EUR helyett 0,01 EUR lesz.
A kiskereskedelmi méltányos használatra vonatkozó feltételekkel együtt az új díjplafonok biztosítani fogják, hogy a barangolási díjakat tartósan fel lehessen számolni az EU-ban.
A szabályokat kétévente felül kell vizsgálniA Bizottságnak kétévente jelentést kell készítenie arról, hogyan működnek a gyakorlatban a szabályok, és adott esetben új díjplafonokra kell javaslatot tennie. Az első jelentést 2019. december 15-ig kell benyújtania.
Következő lépésekAz elnökség a megbeszélések eredményét az elkövetkező hetekben jóváhagyásra benyújtja a tagállamoknak. Az új szabályoknak 2017. június 15-ig hatályba kell lépniük, hogy a barangolásról szóló, 2015-ben elfogadott rendeletben foglaltak szerint el lehessen törölni a roamingdíjakat.
Tisztelt Kollégák!
A máltai találkozónk előkészítéseként, amelynek témája a 27 tagállamból álló Európai Unió jövője lesz, és az Önök közül néhány vezetővel folytatott megbeszélések fényében szeretném megosztani egy pár gondolatomat, amelyekkel véleményem szerint a többségünk egyetért.
Az Európai Unió pillanatnyilag veszélyesebb kihívásokkal néz szembe, mint a Római Szerződés aláírása óta bármikor. Három olyan kockázattal kell számolnunk, amelyre korábban még soha nem volt példa, legalábbis nem ilyen léptékben.
Az első a világban és Európa körül kialakult új geopolitikai helyzetből adódó külső kockázat. Az egyre erőteljesebben, és különösen a tengereken előretörő Kína – engedjék meg, hogy így fogalmazzak –, Oroszországnak az Ukrajnával és a szomszédaival szembeni agresszív politikája, háború, terror és anarchia a Közel-Keleten és Afrikában, amiben a radikális iszlám főszerepet játszik, továbbá az új amerikai vezetés aggasztó nyilatkozatai, mind rendkívül kiszámíthatatlanná teszik a jövőnket. Első alkalommal fordul elő az EU történetében, hogy az egyre inkább többpólusúvá váló külvilágban egyre többen lesznek nyíltan Európa-ellenesek, de legalábbis euroszkeptikusok. Az Európai Unió különösen a Washingtonban bekövetkezett változások miatt került nehéz helyzetbe, ugyanis az új adminisztráció megkérdőjelezni látszik az elmúlt 70 év amerikai külpolitikáját.
A másik kockázat belső és azzal áll összefüggésben, hogy az EU-ban magában egyre erősödnek az EU-ellenes, nacionalista, mind inkább xenofób érzelmek, a nemzeti egoizmus pedig az integráció vonzó alternatívájaként kezd feltűnni. A centrifugális tendenciák ráadásul az olyanok által elkövetett hibákból merítik erejüket, akik számára az ideológia és az intézmények fontosabbakká váltak, mint az emberek érdekei és érzelmei.
A harmadik kockázatot az Európa-párti elit lelki állapota jelenti. A politikai integrációba vetett hitt meggyengülése, a populista érvekkel való azonosulás, valamint a liberális demokrácia alapértékeinek a megkérdőjelezése egyre jobban a felszínre kerül.
Feszültséggel és konfrontációval terhes világunkban az európaiaknak tanúbizonyságot kell tenniük bátorságukról, eltökéltségükről és politikai szolidaritásukról. Ezek nélkül nem leszünk képesek fennmaradni. Ha mi magunk sem hiszünk saját magunkban, az integráció magasabb rendű céljában, akkor mások miért hinnének benne? Rómában meg kell újítanunk ezt a hitvallásunkat. Ma, a több száz millió lakosú kontinens-országok világában Európa országainak önmagukban csekély a befolyásuk. Az EU-ban ugyanakkor megvan az a demográfiai és gazdasági potenciál, amelynek köszönhetően a legnagyobb hatalmakkal szemben is egyenrangú partnerként léphet fel. Ezért az a legfontosabb, hogy a Rómában tartandó ünnepség keretében a 27-ek megmutassák, hogy készek az egységet megőrizni. Azt is kell mutatnunk, hogy ezt az egységet nem csak kényszerből, hanem szabad akaratunkból kívánjuk megőrizni.
Mutassuk meg, hogy büszkék vagyunk európaiságunkra. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk azokat, akik az EU ellen szólnak, ha úgy teszünk, mintha nem vennénk észre az Unió ellenében, a jövőnk ellen hozott döntéseket, akkor az emberek nem fognak hazájukként tekinteni Európára. Nem kisebb veszélyt jelent, hogy így globális partnereink tiszteletét is elveszítjük. Semmilyen tényszerű okunk nincs arra, hogy Európa és az európai vezetők a külső hatalmak és irányítóik kedvében járjanak. Tudom, hogy a politikában tartózkodnunk kell attól, hogy túl sokat hivatkozzunk a méltóságra, mivel ez gyakran konfliktusokat és rossz érzéseket okoz. Ma azonban egyértelműen ki kell állnunk a méltóságunkért, az egységes Európa méltóságáért – függetlenül attól, hogy Oroszországgal, Kínával, az Egyesült Államokkal vagy Törökországgal folytatunk-e párbeszédet. Ezért legyünk elég bátrak ahhoz, hogy büszkék legyünk saját eredményeinkre, melyek a világ legjobb helyévé tették Európát. Legyünk elég bátrak ahhoz, hogy szembeszálljunk a demagógok állításaival, akik szerint az európai integráció kizárólag az elitnek kedvez és az átlagpolgárok csak a hátrányait szenvedik el, akik szerint az országok egymagukban jobban megállnák a helyüket, mint együtt.
A jövővel kell foglalkoznunk – az elmúlt hónapok konzultációi során ez a kérés hangzott el a leggyakrabban Önöktől. Semmi kétség: így is van. Ám soha, semmilyen körülmények között nem feledhetjük, mik voltak azok az okok, amelyek miatt 60 éve úgy döntöttünk, egyesítjük Európát. Sokszor halljuk, hogy az Európa megosztottságából fakadó múltbéli tragédiákkal már nem lehet érvelni, hogy az új nemzedékek már nem emlékeznek arra, mi ösztönözte az európai projektet. Ám a történelmi emlékezet hiánya nem teszi semmissé mindazt, ami miatt belekezdtünk ebbe a projektbe, és nem ment fel minket azon kötelességünk alól sem, hogy újra meg újra felidézzük az Európa megosztottsága okozta tragédiák tanulságait. Rómában ismét, határozottan ki kell mondanunk két alapvető, ám elfeledett igazságot: egyrészt azt, hogy azért választottuk az egységet, hogy elkerüljük az újabb történelmi katasztrófát; másrészt pedig azt, hogy az európai egység kora egyben a kontinens sokszázados történelmének legjobb időszaka is. Világosan ki kell jelentenünk: az Európai Unió szétesése nem a tagállamok valamiféle mitikus, totális szuverenitásának visszaállításához vezetne, hanem a szuperhatalmaktól, azaz az Egyesült Államoktól, Oroszországtól és Kínától való nagyon is valóságos és tényszerű függésükhöz. Csakis együtt lehetünk igazán függetlenek.
Éppen ezért olyan határozott és látványos intézkedéseket kell tennünk, amelyek megfordíthatják a közhangulatot és újjáéleszthetik azt a törekvést, hogy az európai integráció a következő szintre lépjen. Ennek érdekében helyre kell állítanunk az európai polgárok külső és belső biztonságérzetét, valamint szociális és gazdasági jólétét. Ehhez az EU külső határainak határozott megerősítésére, a terrorizmus elleni küzdelemért felelős szolgálatok közötti fokozott együttműködésre és a határok nélküli térségben fennálló közrend védelmére, a védelmi kiadások növelésére, az európai uniós szintű külpolitika megerősítésére, továbbá az egyes tagállamok külpolitikáinak jobb koordinálására, és végül, de nem utolsósorban a beruházások, a társadalmi befogadás, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítására, valamint a technológiai fejlődés és konvergencia nyújtotta előnyök kihasználására van szükség az euróövezetben és Európa-szerte egyaránt.
Az Egyesült Államok megváltozott kereskedelmi stratégiáját az EU előnyére kell fordítanunk úgy, hogy az érdekelt partnerekkel intenzívebben, de érdekeinket megvédve folytatunk tárgyalásokat. Az Európai Unió nem adhatja fel az olyan kereskedelmi nagyhatalomként betöltött szerepét, mely nyitott a világra, de egyúttal védelmet nyújt polgárainak és vállalkozásainak, valamint szem előtt tartja, hogy a szabadkereskedelem tisztességes kereskedelem. Határozottan ki kell állnunk a jogállamiságon alapuló nemzetközi rend mellett is. Nem engedhetünk azoknak, akik meg akarják gyengíteni vagy bénítani a transzatlanti szövetséget, amely nélkül nem lenne többé béke és rend a világon. Ajánljuk hát amerikai barátaink figyelmébe saját jelmondatukat: együtt győzhetünk, megosztva elbukunk.
Pénteken fontos nem hivatalos találkozón veszünk részt Máltán, ahol Joseph Muscat fogad majd bennünket.
Elsőként a migráció külső vonatkozásairól tanácskozunk majd. Ez a kérdéskör szerves részét képezi annak az átfogó stratégiának, amelyen az elmúlt két évben dolgoztunk. Miután a Földközi-tenger keleti térségében sikerült stabilizálni a helyzetet, ezúttal elsősorban arra helyezzük majd a hangsúlyt, hogy milyen operatív intézkedésekkel tudjuk kezelni azokat a kihívásokat, amelyeket a Földközi-tenger középső térségéből nagy számban érkező irreguláris migránsok beáramlása jelent. A migrációs hullám soha nem látott méreteket ölt, rengetegen veszítik életüket, miközben megpróbálnak eljutni Európába, és rohamosan közeledik a tavasz. A partnerségi kereten belül és a vallettai cselekvési terv alapján folytatjuk a hosszú távú együttműködést afrikai partnereinkkel. Ugyanakkor a líbiai helyzet azonnali sürgős intézkedéseket kíván Líbiával együttműködésben és a szomszédos országokra is kiterjedően, tekintve, hogy az irreguláris migránsok túlnyomó többsége innen indul útnak. Minden eddiginél fontosabb elérnünk, hogy Líbia stabil országgá váljon. Ezzel egyidejűleg azonban gondoskodnunk kell külső határaink védelméről, mindeközben segítve a líbiai hatóságokat abban, hogy megfelelő színvonalú befogadó létesítményeket állítsanak fel saját területükön. Az ottani helyzet más és összetettebb, mint a Földközi-tenger keleti térségében, ezért az elmúlt hónapok intézkedéseit meghatározó vezérelvek alkalmazása mellett új ötletekre is szükség van. A megbeszélés lezárásaként nagyívű nyilatkozatot fogadunk majd el, amelyben világos és konkrét módon ismertetjük az előttünk álló feladatokat.
A délelőttöt egy szabadtéri csoportképpel zárjuk, ezt követően pedig átkelünk az öböl túloldalára, a munkaebéd helyszínére. Az ebéd során kötetlen eszmecsere keretében más nemzetközi kihívásokról és a nemzetközi helyzetről fogunk egyeztetni. Röviden szó esik majd az európai tanácsi ülések után elfogadott következtetések nyomon követéséről és végrehajtásáról, valamint arról is, hogy miként javíthatnánk a tevékenységünkkel kapcsolatos kommunikáción.
A munkaebéd után fogadjuk majd a sajtó képviselőit, és tagállamonként külön-külön sajtótájékoztatót tartunk.
A sajtótájékoztatót követően 27-ekként ismét összeülünk a Nagymesterek Palotájában, hogy megvitassuk a római találkozó előkészítését, ahol Paolo Gentiloni március 25-én lát majd vendégül minket a Római Szerződések 60. évfordulója alkalmából. Valamennyien megkapták azt az Olaszországgal közösen készített rövid vitaanyagot, amely kiindulópontként fog szolgálni az EU jövőjéről szóló nyílt vitához. Külön levélben magam is megosztottam Önökkel az EU jövőjével kapcsolatos gondolataimat. A máltai tanácskozás ahhoz is nagy segítséget jelent, hogy kidolgozzuk a római évfordulóra szánt nyilatkozatunkat. A római találkozónak az ünneplésről és az egységről kell szólnia, és alkalmat kell szolgáltatnia arra, hogy közösen kialakítsuk az elkövetkező évekre vonatkozó jövőképünket.
A pénteki máltai találkozó reményében: