Biztonságpolitika

Az ősz végére egy ősz eleji rendezvény felidézését tartogattam. Néhány évente baráti találkozóra gyűlnek össze a közel három évtizede, 1997-ben felszámolt 101. Felderítő Repülő Század tagjai. Legutóbbi találkozójukat szeptember 5-én tartották Kaposújlakon. 

Az élet óhatatlan velejárója, hogy az egyes közösségek idővel felbomlanak, tagjai szétszélednek. Jobb esetben a közösen megélt élmények és az összetartozás érzése arra ösztönzik az egykori társakat, hogy időről időre találkozzanak, kezet rázzanak egymással és felelevenítsék az emlékeket. Ugyanakkor mindig kell valaki, aki ezt a közösséget összefogja, felvállalja a feladatot és megvalósítja a találkozót. Az egykori taszári Szuhoj század esetében ez a valaki a találkozók szervezője és motorja, Horváth István (Buci) nyugállományú törzszászlós, aki a Szu-22-esek és An-26-osok rádió berendezésein dolgozott. A valóság sajnos az, hogy az évek könyörtelen múlásával a közösség egyre kisebb és vannak, akikkel többé már nem találkozhatnak az egykori századtársak. Horváth István felhívására ezúttal közel hetvenen gyűltek össze a volt taszári Szuhoj fészekhez közeli kaposújlaki repülőtéren. A század egykori parancsnoka, Balogh Imre a találkozók állandó résztvevője volt. Idén egészségi okokból nem jöhetett el, ezért üzenetében köszöntötte egykori beosztottait.

[...] Bővebben!

Jama’at Nusrat al‑Islam wal‑Muslimin (JNIM), az al-Kaida-hoz kötődő csoport, bejelentette első nigériai támadását – egy katona életét vesztette

Egy al-Kaida-hoz kötődő fegyveres csoport, amely a Száhel-övezetben aktív, bejelentette, hogy Nigériában hajtott végre támadást, amelyben egy katona életét vesztette – ez a csoport első ismert akciója az országban.

A csoport egy videó­üzenetben tette közzé, hogy a támadást a nigériai Kwara State államban hajtották végre szerdán hajnalban: egy katonai járőröket érintő támadás során egy katona meghalt, illetve fegyvereket és készpénzt zsákmányoltak.

Egy katonai forrás megerősítette a Reuters hírügynökségnek, hogy a JNIM katonaságot ért támadásában valóban életét vesztette legalább egy katona. Ugyanakkor a nigériai hadsereg nem válaszolt a további kommentárra.

A JNIM eredetileg 2017-ben alakult, főként Maliban tevékenykedik, és tevékenysége Burkina Faso, Niger és más Száhel-övezeti államok felé is terjedt. Az országba való belépése komoly biztonsági kihívást jelent Nigéria számára, ahol már korábban is felléptek fegyveres csoportok – például a Boko Haram és az Islamic State West Africa Province (ISWAP) –, és amelyek több tízezer emberéletet követeltek, valamint több millió embert kényszerítettek otthona elhagyására.

Az újonnan végrehajtott támadás időzítése aggasztó: Nigéria központi-észak-közép régióiban korábban kevésbé volt jellemző ilyen típusú támadás, és ez a fejlemény jelzi, hogy a JNIM megkísérelheti terjeszkedését az országban.

Szerző: Németh Merse

Kenya és Nepál után Madagaszkár: fiatal tüntetők buktatták meg az elnököt

Megfosztották állampolgárságától az egykori madagaszkári elnököt, Andry Rajoelina-t. A rendeletet az új miniszterelnök írta alá, aki hivatkozott a helyi törvényekre, melyek kimondják, hogy aki rendelkezik külföldi állampolgársággal, az elveszítheti a madagaszkárit. Az előző elnök immár 10 éve francia állampolgár is, emiatt felmerült a követelés, hogy zárják ki a 2023-as választásokból. Ő azonban mégis indult és meg is nyerte.

Madagaszkárban szeptember vége óta zajlottak fiatalok által vezetett tüntetések, akik kezdetben a gyakran több, mint 12 órás áram- és vízkimaradások és az ország mintegy 75%-át érintő szegénység ellen tiltakoztak. A demonstrációkat egy magukat ’’Gen Z Madagascar-nak” nevező csoport vezette, akik a nepáli és a srí lankai fiatalok által vezetett felkelésekből inspirálódtak. A tüntetések ezreket vonzottak az utcákra; Rajoelina lemondását és a teljes politikai rendszer átalakítását követelték. A rendőrség a megmozdulásokra keményen reagált, gumilövedéket és könnygázt is bevetettek, aminek következtében több, mint százan megsérültek és 22-en meghaltak (azonban nem minden haláleset köthető a biztonsági erőkhöz). Az október 11-i kormányellenes tüntetés során a CAPSAT elit katonai egység a tüntetők pártjára állt, másnap pedig Rajoelina elmenekült az országból.

Az új elnökre nem kellett sokat várni; október 17-én a CAPSAT parancsnoka, Michael Randrianirina ezredes tett esküt átmeneti államfőként (amely tisztséget elmondása szerint 18-24 hónapig fog betölteni) és bejelentette, hogy a CAPSAT átveszi a hatalmat. A fiataloknak pedig külön kifejezte köszönetét. Három nappal később Randrianirina ki is nevezte az üzletember Herintsalama Rajaonarivelo-t kormányfőnek. A ’’Gen Z Madagascar” örömmel fogadta Rajoelina bukását, viszont az új miniszterelnök kinevezése ellentmondást váltott ki. Szerintük a kinevezés „konzultáció nélkül és átláthatalan módon történt” – írták egy Facebook posztban. A választásokat legfeljebb két év múlva megrendezik, addig is az új elnök biztosította a fiatalokat arról, hogy azonnal nekilátnak a Z generáció tiltakozását kiváltó okok kezeléséhez.

Szerző: Bánfi Zita

Elefántcsontpart: folytatódik a vita az elnökválasztás körül – hivatalos adatok szerint az elnök negyedik mandátumot nyert

Abidjan – Az Elefántcsontpartban lezajlott 2025. október 25-i elnökválasztáson az előzetes eredmények alapján Alassane Ouattara 83 éves államfő negyedik mandátumát szerezte meg, miután a szavazatok közel 89,7%-át kapta.

A részvételi arány körülbelül 50% volt az összes regisztrált választó közül.

• A két legerősebb ellenzéki kihívó, Laurent Gbagbo és Tidjane Thiam, nem vehetett részt a választáson – az ellenzék szerint ez a választás tisztaságát vetette alá, támogatóik szerint pedig a rendszer demokratikus deficitjét jelzi.

• Az elnök több korábbi kampányban is gazdasági növekedést és stabilitást hangsúlyozott – rendszerkritikusok azonban azt vetik fel, hogy a politikai verseny korlátozott és a választási szabályok átláthatósága kérdéses.
• Az eredmények jogerőssé válása előtt még az ország alkotmánybírósága is vizsgálhatja a választást – a belső feszültségek és az ellenzéki tiltakozások miatt nem zárható ki további politikai reakció.

Ouattara negyedik mandátumát arra hivatkozva nyerte el, hogy „átadja a stafétát a következő generációnak”, miközben tovább kívánja fejleszteni az infrastruktúrát és a befektetéseket.

Ugyanakkor a választás körüli feltételezett korlátozások és az ellenzék kizárása miatt az ország demokráciájának jövője témaként marad.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztő: Németh Merse

A Afrika, 2025. október 2. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Al-Fashir elesett: tömegmészárlás Szudánban

Al-Fashir Szudán nyugati részén helyezkedik el, az Észak-Dárfúri régió fővárosa. E város volt az utolsó bástya, amelyik a dárfúri régióban még a szudáni hadsereg (SAF) irányítása alatt állt.
A 2023. áprilisa óta ostrom alatt lévő város pár nappal ezelőtt, október 27-én esett el és került az RSF kezébe, viszont a városban zajló mészárlás az elfoglalást megelőző napon kezdődött. A városfoglalást követően az RSF katonái legalább 2000 ártatlan, fegyvertelen civilt gyilkoltak meg, főleg nőket, időseket és gyermekeket. A lemészárolt civilek nagy része a zaghawa etnikumhoz tartozik, akik bár muszlimok, de nem arabok. Az RSF-ről tudvalevő, hogy számos atrocitásokat követtek el nem arab kisebbségek ellen. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Volker Türk erre reagálva kijelentette, hogy Al-Fashirban egyre nagyobb a kockázata az „etnikai alapú jogsértéseknek és atrocitásoknak”.
Az egyetlen, még részben működő kórházat negyedjére támadták meg a hónapban és több, mint 460 beteget és kísérőiket öltek meg, a háború kitörése óta pedig 46 egészségügyi dolgozót, csak Al-Fashirban – állítja a WHO, amely leghatározottabban elítéli a támadásokat az egészségügyi ellátás ellen. A Yale Egyetem Humanitárius Kutatólaboratóriuma a 2025. október 27-én gyűjtött műholdas képek elemzése után bizonyítékot talált az RSF által elkövetett tömeggyilkosságra. Becslésük szerint a halálesetek száma alábecsült és az áldozatok száma több tízezer főre tehető. Csak az elmúlt napokban a brutális atrocitások miatt mintegy 26 ezer ember kényszerült elhagyni a lakhelyét.

Szerző: Bánfi Zita

Újabb puccskísérletet hiúsítottak meg Guinea–Bissauban – több tábornokot letartóztattak

Guinea–Bissau fegyveres erői pénteken bejelentették, hogy több magas rangú katonatisztet őrizetbe vettek egy „az alkotmányos rend megdöntésére irányuló” kísérlet miatt. A hírt a hadsereg és a kormány is megerősítette.

A puccskísérletet állítólag olyan tisztek szervezték, akiknek nyoma veszett a hét folyamán, és a letartóztatások időzítése kiemelt figyelmet kapott, mivel néhány napon belül indul a novemberi parlamenti és elnökválasztás kampánya.

Kik kerültek őrizetbe?

A fegyveres erők vezetése közölte: az akció irányítójaként Dahaba Nawalna tábornokot, a katonai kiképzőközpont igazgatóját azonosították. Mellette több más tisztet is elfogtak, köztük Domingos Nhankét és Mario Midanát, akiket Bissau fővárosában, otthonaikban vettek őrizetbe.

Mamadou Kourouma altábornagy, a vezérkar helyettes vezetője arról beszélt, hogy a hadsereg „időben közbelépett”, és a puccskísérletet sikerült meghiúsítani. Szerinte az eset „veszélyezteti a békét és a stabilitást, amelyekre az ország jövője és gazdasági fejlődése épül”.

Politikai háttér: feszült kampánykezdet

A letartóztatások érzékeny időszakban történtek. A választásokra készülő országban heves vita zajlik arról, meddig tart Umaro Sissoco Embalo elnök mandátuma: az ellenzék februárt tartja a hivatalos lejáratnak, míg az alkotmánybíróság szeptember 4-ét jelölte meg.

Embalo a kormányülést követően kijelentette:

„Nem fogjuk eltűrni a rendbontást. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kampány biztonságos legyen.”

Az elnök 2023 decemberében már beszélt egy másik puccskísérletről, amely szintén ellene irányult.

Történelmi visszatekintés

Guinea–Bissau 1974-ben vált függetlenné Portugáliától, és azóta az egyik leginstabilabb politikai rendszerrel rendelkező ország Nyugat-Afrikában. Több mint egy tucat puccs, puccskísérlet és katonai beavatkozás rázta meg az elmúlt évtizedekben.

A mostani letartóztatások újabb jelei annak, hogy a hadsereg és a politikai vezetés közötti hatalmi harc továbbra is jelentős tényező az ország életében.

Szerző: Németh Merse

Tanzánia – Véres zavargások a választások után

Tanzániában október 29-én tartották a választásokat, amelyen a hivatalban lévő elnök, Samia Suluhu Hassan – a Tanzániai Forradalmi Párt jelöltje – a szavazatok 97,6-98 százalékát szerezte meg, így újabb öt évig maradhat hatalmon. Az ellenzék szerint azonban a folyamat nem felelt meg a demokratikus normáknak és “előre lejátszott” volt, miután több jelöltet kizártak vagy őrizetbe vettek.

A voksolás napján és azt követően országszerte erőszakos tiltakozások törtek ki, elsősorban Dar es Salaamban és a déli városokban. A biztonsági erők könnygázt és éles lőszert is bevetettek, az internetet lekapcsolták, és kijárási tilalmat vezettek be. A legnagyobb ellenzéki párt, a Chameda azzal vádolta a hatóságokat, hogy több száz tüntetőt megöltek, számos holttestet eltüntettek, valamint éjszakánként titkos “mészárlásokat” tartottak, amelyeket a médiakorlátozások miatt szinte lehetetlen dokumentálni.
Egy tanzániai diplomáciai forrás a BBC-nek elmondta: hiteles bizonyítékok támasztják alá, hogy már legalább ötszáz ember vesztette életét a zavargásokban.

A történtekkel kapcsolatban több nemzetközi szervezet és ország is aggodalmát fejezte ki: a Human Rights Watch, az ENSZ, az Afrikai Unió, valamint Kanada, Norvégia és az Egyesült Királyság külügyminiszterei elítélték az erőszakot, és önmérsékletre szólították fel a tanzániai hatóságokat.

Szerző: Danguly Ágnes

Bezárták az iskolákat Maliban a súlyosbodó üzemanyaghiány miatt

Mali október 27-től az egész országban átmenetileg bezárta az egyetemeket és iskolákat. A hírt Amadou Sy Savane oktatásügyi miniszter közölte az állami televízióban. Bejelentette, hogy november 9-ig minden oktatási intézmény zárva marad, a fővárosban kialakult üzemanyag-import blokád okozta súlyos üzemanyag hiány miatt. Mali a belföldi üzemanyag-szükségleteit importtal pótolja ki, ezért kulcsfontosságú a külföldről beáramló üzemanyag.

A jelenlegi helyzet a szeptember eleji eseményekre vezethető vissza, amikor az al-Kaidához köthető Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin (JNIM) fegyveres csoport felgyújtott és megsemmisített mintegy 100 üzemanyagot szállító tartálykocsit és néhány kocsit vezető sofőr is meghalt – a rokonok állítása szerint. Később ezt az elefántcsontparti CIVOTECH is megerősítette.

Az ország fővárosába, Bamako-ba tartó tartálykocsik Elefántcsontpartból és Szenegálból jöttek és Mali határközeli részén már támadás érte őket. A JNIM egy videóposztban jelentette be, hogy betilt minden üzemanyag-importot a szomszédos országokból. Bár Mali hadereje megpróbált néhány tartálykocsit a fővárosba szállítani, egy részüket a dzsihadista harcosok megtámadták, ezért csak kevés érkezett meg épségben. Így október elejére a bamako-i benzinkutakon kígyózó sorokban várta az összegyűlt tömeg az üzemanyagot, ami most hiánycikk az országban. Az üzemanyaghiány kockázatot jelent az amúgy is törékeny helyi gazdaságra, illetve kihat az áruk és a közlekedés árára is. Az ellátás hiánya az üzemanyag árát az egekig emelte; a drágulás kb. 500%-os.
A mali-i haderő az embargóra válaszul elkezdte bizonyos teherautó konvojok kísérését, nyomon követését Bamako és a két említett ország határai közötti utakon.

Szerző: Bánfi Zita

Szerkesztő: Németh Merse

A Afrika, 2025. október 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az adásainkhoz kapcsolódó ajánlók/kommentárok elkészítésével valószínűleg még sosem volt olyan könnyű dolgunk, mint most. A kedves hallgatók ugyanis kisebb-nagyobb mértékben biztos fel tudják idézni azt a politikai indíttatású, bulváros médiacirkuszt, amely a Hunyadi - A holló felemelkedése c. kertévé-sorozathoz kötődött. A magunk szokásos lusta módján úgy döntöttünk, hogy erről a számunkra el egyébként sem nagyon sumákolható számvetést majd utólag jelentetjük meg, amikor a virtuális pohár vízben tomboló vihar már rég elült. Ennek jött el most az ideje.

[...] Bővebben!

Lai Csing-te: béke erővel és a T-Dome légvédelmi rendszer

2025. október 9-én Lai Csing-te elnök a Taipei Security Dialogue résztvevőivel találkozott, és beszédében ismét megerősítette Tajvan elkötelezettségét a „peace through strength” (béke erővel) elv mellett. Lai kiemelte a demokratikus partnerek közötti együttműködés fontosságát a technológiai kihívások és az autoriter terjeszkedés elleni védelem érdekében. Konkrét számként bejelentette, hogy a védelmi kiadások a NATO-számítás szerinti kategóriában jövőre meghaladják a GDP 3%-át, és a cél az, hogy 2030-ra elérjék a 5%-ot — ez jelzi Tajvan ambícióját a tartós és jelentős katonai korszerűsítésre. A beszéd fókuszában az aszimmetrikus védelem fejlesztése állt: okos védelmi rendszerek, drónok és „whole-of-society” (társadalmi szintű) reziliencia erősítése. Lai hangsúlyozta a regionális és nemzetközi együttműködést, valamint a kritikus infrastruktúrák — például tenger alatti kábelek — védelmének fontosságát. A rendezvény és az elnöki üzenet célja kettős: egyrészt belső mobilizálás, másrészt nemzetközi legitimáció és partnerségek elmélyítése a Tajvan elleni nyomás csökkentésére.

Tajvan bejelentette egy „T-Dome” nevű, kupolaszerű légvédelmi rendszer megépítését, amely állítólag több rétegű érzékeléssel és hatékony elfogással védené a szigetet az ellenséges fenyegetésektől. Bár Lai nem nevezte meg Kínát, a bejelentés a kínai beavatkozás és egyre gyakoribb légi-tengeri manőverek fényében történt; a védelmi minisztérium figyelmeztetett, hogy a gyakorlatsorozatok hirtelen támadássá válhatnak. A Reuters forrásai az izraeli Vaskupolához hasonlították a terveket, ugyanakkor elemzők és szakértők költségesnek és hosszú építkezésnek tartják a projektet — valószínűleg túlmutat Lai mandátumán. A belpolitikai vita élezett: az ellenzék vádolja Lai-t riogatással és több diplomáciát sürget, miközben a parlamenti ellenőrzés akadályozza a költségvetési törvények elfogadását. Kína szóvivője hevesen támadta Lai kijelentéseit, és Tajvant Kína „leválaszthatatlan részének” nevezte.

Szerző: Huszár Róbert

Kína októberben: nemzeti emléknap, gazdasági lassulás és nemzetközi tárgyalások

Októberben számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. Kína és Tajvan kapcsolatában az egyik legfontosabb esemény az volt, hogy Kína október 25-ét nemzeti emléknappá nyilvánította Tajvan 1945-ös visszacsatolásának tiszteletére. Ezzel a lépéssel Kína hangsúlyozta, hogy Tajvant a kínai terület részének tekinti, és a visszatérést a nemzeti szuverenitás fontos részének tartja. Ez a döntés a következő időszakban is újbóli összetűzéseket eredményezhet a két ország, eddig se túl fényes kapcsolatában.

Emellett számos gazdaságot érintő hír jelent meg ebben a hónapban az ázsiai óriással kapcsolatban, mint például, hogy a Kínai Kommunista Párt elfogadta a következő öt évre szóló tervének vázlatát, amely egy 5000 szavas kommünikében jelent meg. A kínai vezetők kijelentették, hogy csökkentik az ország függőségét a külföldi csúcstechnológiától, és erősebb belső keresletet ösztönöznek, miközben az Egyesült Államokkal fennálló, fokozott kereskedelmi feszültségek jelentette „erős szeleknek” ellenállnak.

Ezenkívül friss gazdasági adatok is megjelentek, amelyekben az látszódik, hogy ázsiai ország éves GDP-növekedése 4,8%-ra mérséklődött, ami lassulást jelent a második negyedévben mért 5,2% után, de némileg meghaladja a várt 4,7%-ot.

De, ami a legérdemesebb hír egyértelműen ebben a hónapban, az nem más mint, hogy Donald Trump amerikai elnök Dél-Koreában fog találkozni Hszi Csin-pinggel, hogy a két ország kapcsolatáról, valamint Oroszországról és az ukrajnai konfliktusról egyeztessenek. Köztudott, hogy Kína egyértelműen Oroszország mögött áll, emiatt is szeretne tárgyalásokat folytatni, valamint Kína közreműködését szeretné kérni Oroszország ügyében az amerikai elnök. Viszont, hogy mi lesz ennek a találkozónak az eredménye az már csak a következő hónap hírfigyelőjében fog kiderülni, addig is izgatottan várjuk és követjük az ázsiai térség eseményeit.

Szerző: Fodor Balázs

Észak-Korea ünnepel: 80 éves a Koreai Munkapárt és új fegyverrendszerek

A Koreai Munkapárt október 10-én ünnepelte létrejöttének 80. évfordulóját. Az ünnepség természetesen nagy méreteket öltött, hiszen több helyszínen zajló rendezvénysorozatra került sor. Mind a Május 1. Stadionban, mind Phenján utcáin különféle zenés-táncos előadásokat, katonák pedig harcművészeti bemutatót tartottak, de a középpontban mégis a KNDK legújjabb fegyverei voltak. A katonai parádén ugyanis több olyan fegyvert mutattak be, amelyet eddig még nem láthatott a nyilvánosság. Ilyen volt például a Hwasong-11Ma megnevezésű hiperszonikus fegyver vagy az új Hwasong-20 nevű interkontinentális ballisztikus rakéta is. A KNDK szerint ezek a „legerősebb nukleáris fegyverrendszernek” minősülnek.

Az viszont megemlítendő, hogy sem Hszi Csin-ping, sem Vlagyimir Putyin nem voltak jelen az ünnepségen, bár a két ország, Kína és Oroszország is Észak-Korea legszorosabb szövetségesei közé tartoznak. A két vezető helyett viszont azok delegáltjai vettek részt az eseményen, mégpedig a kínai miniszterelnök, Li Csiang, valamint a korábbi orosz elnök, Dmitrij Medvegyev.

Észak-Korea sikeres rakéta tesztelést hajtott végre Donald Trump Dél-Koreába való érkezése idején. Ezzel nyilvánvalóan üzent az Amerikai Egyesült Államoknak, továbbá az észak-koreai Központi Katonai Bizottság alelnöke, Pak Dzsongcson ki is nyilatkozta, hogy „felelősségteljes feladatunk és kötelességünk, hogy folyamatosan megerősítsük a nukleáris harci készültséget”. Ennek ellenére Trump továbbra is fenntartja annak lehetőségét, hogy egy bilaterális találkozóra kerüljön sor Kim Dzsongün, észak-koreai vezetővel, amíg a régióban tartózkodik az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) csúcstalálkozó miatt.

Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra

Dél-Korea az ENSZ-ben és a védelmi ipar élén

2025 szeptemberében Dél-Korea átvette az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki posztját, és a Tanács egyik ülését a dél-koreai államfő, Lee Jae Myung elnök, fogja vezetni. A dél-koreai delegáció célja a tanács hatékonysága, a proaktív és eredményorientált működés, különöst tekintettel az olyan régiókra, mint Jemen, Szíria vagy Afganisztán, illetve az izraeli telepek.

Októberben az államfő bejelentette, hogy 2030-ra Dél-Korea célja, hogy a világ negyedik legnagyobb védelmi iparát akarja kiépíteni. Ezen cél elérésének érdekében az ország megemeli a védelemre szánt költségvetést. A technológiai önállóság érdekében a technológia, az alkatrészek és anyagok fejlesztése prioritást élvez, főleg a félvezetők terén. Az ország ipari erejét növeli a növekvő fegyver exportja is.

A külügyminiszter bejelentette, hogy Dél-Korea és az USA biztonsági megállapodást kötött illetve folynak a tárgyalások a dél-koreai védelmi kiadások növeléséről és az amerikai vámok csökkentéséről.

Október közepén a dél-koreai állampolgárok érdekében utazási tilalmat vezettek be Kambodzsa több részére, miután több dél-koreai állampolgár is eltűnt köszönhetően a kiberbűnözői hálózatoknak.

Összefoglalva Dél-Korea egyszerre veszi ki diplomáciai szerepét az ENSZ-ben, és radikálisan alakítja át a saját védelmi stratégiáját, miközben odafigyel az emberi és technológiai biztonság fenntartására. A fő kérdés az, hogy képes fenntartható módon eleget tenni a nemzetközi elvárásoknak, és közben biztosítani a saját helyét a változó globális katonai és gazdasági térben.

Szerző: Tekula Dóra

Új korszak kezdete Japánban: Takaichi hatalomra lépése és a geopolitikai önállósodás októbere

Japán számára az október történelmi és politikai értelemben is fordulópontot jelentett. A hónap elején megtartott Liberális Demokratikus Párt (LDP) elnökválasztásán Sanae Takaichi győzött, aki október 21-én az ország első női miniszterelnökeként lépett hivatalba. Takaichi miniszterelnök a nemzet biztonságát és a gazdaság újjáépítését nevezte meg fő prioritásként, ígéretet téve a védelmi költségvetés GDP-arányos 2%-ra emelésének előrehozására, valamint egy proaktív fiskális és beruházásösztönző politika bevezetésére.

Gazdasági téren a kormány októberi jelentése szerint mérsékelt növekedés indult el, különösen a digitális fejlesztések és a magánberuházások terén. Az infláció mérséklődése és az exportpiacok stabilizálódása óvatos optimizmusra adott okot, ugyanakkor a demográfiai hanyatlás és a munkaerőhiány továbbra is strukturális kihívást jelent.

Nemzetközi szinten Tokió aktív diplomáciai tevékenységet folytatott, mivel Donald Trump amerikai elnök tokiói látogatása során a felek az „aranykor” kezdetét hirdették a japán–amerikai kapcsolatokban, kiterjesztve együttműködésüket a ritkaföldfémek és a védelmi technológiák terén. Japán ugyanakkor elutasította az Egyesült Államok felhívását az orosz LNG-import azonnali leállítására, energiaszükségleteire hivatkozva.

Összességében Japán októbere a stabilitáskeresés és az önállóbb geopolitikai pozícióépítés jegyében telt, egy új korszak kezdetét vetítve előre Takaichi vezetésével.

Szerző: Harmath Barnabás

Japán első női miniszterelnöke, Abe Shinzō és Margaret Thatcher szellemi örököse?

Október 21-én megválasztásra került Japán első női miniszterelnöke, Takaichi Sanae. Japán új miniszterelnöke, Takaichi Sanae Margaret Thatcher-t tekinti egyik példaképének, ami kül- és gazdaságpolitikai attitűdjében is tükröződik.
Hasonlóan a volt brit miniszterelnökhöz, Takaichi is igyekszik erősíteni az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat, miközben határozottabban lép fel országának geopolitikai riválisával, ezúttal Kínával szemben.
Thatcherhez hasonlóan az ő feladata is a gazdaság élénkítése és a nemzet gazdasági önbizalmának visszaállítása, ám több ponton eltér brit elődjétől.
Míg Thatcher a piacliberalizációt és az állami szerepvállalás csökkentését hirdette, Takaichi inkább a nemzetvédelem, a biztonság és a gazdasági szuverenitás megerősítését helyezi előtérbe.
A kínai kapcsolatok terén pedig igyekszik elkerülni a nyílt konfrontációt, hangsúlyozva, hogy Kína Japán számára „egy fontos szomszéd”, és Japán törekedni fog egy „kölcsönös és stratégiai” kapcsolatra.
Emellett viszont bejelentette, hogy a 2027-re tervezett 2%-ra emelt hadsereg költségvetését 2026 márciusára fogja bevezetni.

Takaichi-t gyakran hívják a volt miniszterelnök Shinzō Abe protogéjának. Ha külpolitikailag inkább Thatcherre hasonlít, akkor gazdaságpolitikailag inkább Shinzo-ra. A gazdasági kérdésekben Takaichi jelezte, hogy kormánya a megélhetési költségek emelkedésének kezelését tekinti elsődleges feladatnak, és olyan intézkedéseket kíván bevezetni, amelyek nem járnak adóemeléssel.
Ennek részeként eltörölné az ideiglenes benzinadót, és visszavonná a korábban tervezett 20 000 jenes (kb. 130 USD) készpénzes támogatást, amely hozzájárult a kormányzó koalíció felsőházi többségének elvesztéséhez és elődje, Shigeru Ishiba lemondásához.

Takaichi Sanae tehát egyszerre Thatcher határozottságát és Abe gazdaságpolitikai pragmatizmusát igyekszik ötvözni.
Hogy mennyiben válik majd valóban „Ázsia Vasladyjévé”, vagy inkább Abenomics új korszakának megtestesítőjévé, azt az idő dönti el.

Szerző: Lázár Sebastian

Földrengés és folytatódó tüntetéshullám rázta meg a Fülöp-szigeteket októberben

2025 októberében a Fülöp-szigeteket egyszerre sújtotta természeti katasztrófa és társadalmi feszültségek. Október 10-én egy 7,4-es erősségű földrengés rázta meg Mindanaó szigetét, amely súlyos károkat és legalább tizenegy halálos áldozatot követelt. Az epicentrum Sarangani tartomány közelében 59 kilométer mélyen volt. Szökőárriadót is kiadtak, ám később tényleges veszély hiányában visszavonták. Másnap egy 6,0-es utórengés is bekövetkezett.

Mindeközben országszerte újabb korrupcióellenes diáktüntetések zajlottak. A tiltakozások már szeptemberben kezdődtek, miután napvilágra került egy jelentés, amely kormányzati pénzekkel való visszaéléseket és szabálytalan közbeszerzéseket tárt fel. Októberre a megmozdulások több tízezres tömegeket mozgattak meg, jelezve, hogy a fiatalok bizalma megingott a vezetésben. Október 6-án mintegy 1 500 hallgató tüntetett a De La Salle University kampuszán, míg október 10-én már 15 ezren vonultak utcára a Fülöp-szigeteki Politechnikai Egyetem. Emellett a fővárosban, Manilában a október 21-én szintén nagyszabású tüntetést tartottak; a demonstrálók az átláthatóság hiányát és a hatalmon lévők visszaéléseit bírálták, különösen a 9 milliárd dollár értékű árvízvédelmi projektek körüli gyanús ügyeket. A megmozdulásban főként fiatalok, diákok és civil szervezetek vettek részt, akik „One Piece” zászlókat is vittek magukkal – ezzel jelezve csatlakozásukat a világszerte erősödő, Z-generáció által vezetett kormányellenes mozgalmakhoz. A tüntetés békésen zajlott, a résztvevők a politikai felelősségvállalást és a reformokat követelték.

Szerző: Sánta Mária

A thai nép gyászol

Október 24-én, pénteken 93 éves korában elhunyt Sirikit, Thaiföld korábbi királynéje. Sirikit több mint hat évtizedig volt a felesége Thaiföld leghosszabban trónon lévő uralkodójának, Bhumibol Adulyadej királynak, aki 2016-ban hunyt el. Négy gyermekük született, köztük a jelenlegi thai uralkodó, Maha Vajiralongkorn is, akinek 2019-es koronázásakor Siriket megkapta az anyakirálynői címet. Annak ellenére, hogy Thaiföld államformája 1932 óta a korábbi abszolút monarchia helyett alkotmányos monarchia, a királyi család még mindig nagy befolyással van a politikai, kulturális és vallási életre, a királyi család tagjait a mai napig sokan félistenként tisztelik. A királyné a thai monarchia egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki aktív szerepet vállalt a vidéki szegénység csökkentésében, a hagyományos kézművesség megőrzésében és a környezetvédelemben, emellett pedig nemzetközileg ismert divatikon volt a 60-as években. A thai emberek iránta való szeretetét tükrözi, hogy Thaiföldön a születésnapját (augusztus 12-ét) hivatalosan is Anyák Napjaként ünneplik. A thai nép által „a nemzet anyjaként” tisztelt királyné búcsúztatása nem csupán egy protokolláris esemény, a gyász hivatalosan egy évig tart, amely nagy hatással van a mindennapokra is. A kormánytisztviselőket, állami alkalmazottokat és köztisztviselőket egy évig gyászruha viselésére kérték, az embereket pedig 90 napig fekete vagy visszafogott árnyalatú öltözék viselésére ösztönzik. A legtöbb rendezvényt és szórakozató célú eseményt továbbra is megtartják, viszont a rendezőktől kérik a nemzeti gyászra tekintettel a tapintatosságot.

Szerző: Noémi Knipfer

Szerkeztő: Lázár Sebastian

A Távol-Kelet, 2025. október bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A NATO-hoz 2004-ben csatlakozott balti államok - Litvánia, Észtország és Lettország - nem rendelkeznek vadászgépekkel, légterük védelmét a kollektív védelem jegyében a szövetség biztosítja. A Magyar Honvédség szerepvállalása a Baltic Air Policing (BAP) néven ismert misszióban immár tíz éves múltra tekint vissza. A kecskeméti, szolnoki, pápai és veszprémi katonák négy Gripen vadászgéppel jelenleg a negyedik rotációt teljesítik, megbízatásuk a vége felé jár. Mindennapjaikba egy médianap keretében kaptunk betekintést.

[...] Bővebben!

Mint mindenki mást, a Kelet-ázsiai Hajórajt is teljesen váratlanul érte a háború kitörése. 1914 júniusában a hajóraj még békésen készülődött a német kézen levő Csendes-óceáni szigetek közötti szokásos nyári körútjára. A két páncéloscirkálón esedékes javításokat ezúttal is a japán Nagasaki kikötőjében végezték el, ahonnan a két hajó június 28-án futott ki első úti célja, a Carolina-szigeteken fekvő Truk felé. Ide július hetedikén érkeztek meg, és 15-én indultak tovább Ponapéra. Innen néhány nap múlva tovább kellett volna hajózniuk a Bismarck-szigetek és Új-Guinea felé, azonban Spee ekkor már érezte a puskaporszagot a levegőben.

[...] Bővebben!

Tájékozatlanabb honfitársaink számára talán meglepően hangzik, de a magyar és orosz népek történelmi tapasztalatában legalább egy átfedés is akad. A tatárjárást a Kijevi Rusz fejedelemségei is ugyanúgy elszenvedték, de ráadásul megkapták a nyakukba a közmondásos tatár igát is, ami érthető módon az egyesített Oroszország nemzeti emlékezetében fontos helyet foglal el azóta is. Örökségét alapvetően elhúzódónak és károsnak szokás beállítani, és az erre irányuló külföldi figyelem újjáéledését ill. felélénkülését is meg lehet figyelni az ukrajnai háború kirobbanása óta, ami magától értetődő táptalaja lett a nagyorosz sovinizmus és birodalmi küldetéstudat egyfajta sajnálatos patológiaként, a mongol despotizmusból, bizánci normákból és muszka hazugságokból szárba szökkent elfajzásként való értelmezésének, akár atlantista-liberális, akár kelet-európai nacionalista szemszögből.  

[...] Bővebben!

A BAP 69 gépei - az MS20 Block II korszerűsítési csomagnak és a realizált 2021-es rakétabeszerzésnek köszönhetően - már az új rövid hatótávolságú fegyvert, az AIM-2000 IRIS-T-t is hordozzák. Tegyük hozzá, hogy részben, a továbbra is használt AIM-9L/I-1 Sidewinder mellett, például eltérő függesztésű géppár keretében.

Legyenek a célok keletiek (itt kalinyingrádi éleslövészetre áttelepülő, R-73-assal függesztett Szuhojok és MiG-ek)...

...vagy nyugatiak (itt Bomber Task Force kísérés dyessi B-1-esekkel)...

...esetleg "embertelenek" (itt a térségbe települt kanadai erők Blackjack drónja :-)... 

...a nagy távolságú VID és az objektív kontroll tekintetében kulcsfontosságú a Litening konténer a magyar Gripenek számára. Nem beszélve a BAP idején kint is repülhető CAS gyakorló feladatokról, ahol a precíziós levegő-föld képességek a berendezés nélkül nem lehetségesek.

Keszi Gripen a médiadelegációt szállító 604-esről fotózva, az őszi balti felhőrétegeken át erőlködő Nappal "kötelékben".

Visszatéréskor csak a Mátra ~900 méter fölötti részei és a Gagarin hőerőmű mikroklimatikus zónáját jelölő mesterséges gomoly dudorodik ki a ma két honvédségi repülőgépet is kitérőre kényszerítő felhőtakaróból.

Zord

Zord

A háborús népességpusztulás és nemzethalál kategóriájában a világrekord minden bizonnyal a XIX. századi Paraguayhoz köthető, melynek férfilakossága szinte felfoghatatlan arányban, minimum 70 százalékban veszett oda a napóleoni ambícióihoz ragaszkodó elnökük szolgálatában. (Egy későbbi, 1886-os népszámlálás adatai szerint a 30 évnél idősebb felnőttek között három nő jutott egy férfira.) A latin-amerikai országot letarolták és teljesen megszállták az ellenséges seregek; mint az ismert, ugyanez történt Szerbiával is az első világháborúban – azzal a fontos különbséggel, hogy a végső vereséget sikerült elkerülnie (ami magyar szemszögből mondjuk azért nem volt kifejezetten szerencsés). Ezzel magyarázható, hogy az említett gyászos dobogón is „csak” a második hely jutott számára – öt szerb férfiból átlagosan kettő élte meg a háború végét.

[...] Bővebben!

2018 májusában egy tengerészgyalogos hamvaival és hagyatékával egy amerikai üzletember érkezett Budapestre. Utazásával a tengerészgyalogos kívánságát teljesítette, akit gyerekkora óta barátjának mondhatott, és akinek kérése az volt, hogy a végső nyughelye szülőföldjén legyen.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után külföldre emigráló magyarok a legkülönbözőbb életutat futották be. A többség beilleszkedett az új környezetbe, voltak, akik visszatérhettek eredeti mesterségükhöz, mások új szakmát tanultak, és abban igyekeztek boldogulni, néhányan pedig a befogadó ország fegyveres erőinél találtak megélhetést. Utóbbiak közé tartozott Szabolcs István is, aki az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (US Marine Corps) légierejénél szolgált. Hosszú út vezetett Budapestről egy F-4 Phantom II-es vadászbombázó hátsó üléséig. Mivel a személyes találkozó és beszélgetés már nem jöhet létre, a Szabolcs István – vagy, ahogy Amerikában nevezték, Steven Szabolcs - által bejárt útnak csak egy-egy szakaszát ismerhetjük meg visszaemlékezések, fotók és dokumentumok segítségével.

[...] Bővebben!

A XVII. század végére egyértelművé vált, hogy a tengerek ura Nagy-Britannia maradt. Uralkodó pozíciójukat az angolok Gibraltár 1704-es, majd Málta 1798-as megszállásával tették vitathatatlanná és megtámadhatatlanná. A britek ezzel gyakorlatilag bekerítették Európát. Erről a három pontról – hazai kikötőikből, Gibraltárról és Máltáról – az angolok lényegében Európa tengeri kereskedelmének valamennyi útvonalát ellenőrzésük alatt tudták tartani. Ettől kezdve a tengereken, és közvetve egész Európában csak az történhetett, amit a britek akartak, illetve amit megengedtek.

[...] Bővebben!

Tíz évvel ezelőtt egy hidegháborús-atomfegyveres témájú rádiós vendégszereplésünk apropóján idéztük egyik szellemi inspirálónkat a társadalmi amnézia egyik talányos nyugat-európai példájáról: a nukleáris fegyverkezési verseny és az atomenergia ellen tiltakozó békemozgalmat, amely a '80-as évek elején hatalmas tömegtüntetéseket szervezett több országban, és a média jelentős figyelmét is megragadta, az utókor még egy Wikipedia-szócikkre sem tartja méltónak. Amennyire az említett tudástár archívumából ezt meg tudtuk állapítani, egészen 2018-ig nem is változott a helyzet.

[...] Bővebben!

A Delta Airlines első hetvenöt évében amerikai repülőgéptípusok voltak a meghatározóak a légitársaságnál. Az európai Airbus első gépe a kilencvenes évek elején jelent meg a cégnél, de az igazi áttörésre az ezredforduló utánig kellett várni. Akkor viszont fordult a kocka, az Airbusok gyakorlatilag minden kategóriában átvették a vezető szerepet a Delta útvonalain és segítségükkel a cég a világ harmadik legnagyobb légitársaságává fejlődött. A Delta Airlines történetét flottafejlesztésén keresztül bemutató sorozat negyedik, befejező részében erről az időszakról lesz szó.

A Delta Airlines és az Airbus közös történetében megkerülhetetlen szerepe volt a légitársaságok felvásárlásának. Az A310-es 1991-ben a Pan Am-től került az atlantai céghez, a következő flottabővítés pedig a Northwest Airlines és a Delta 2008-2010 között lezajlott összeolvadásának volt köszönhető.

[...] Bővebben!

Ahogy közeledik az elkerülhetetlen, egyre fontosabb a légierő ikonikus, közel fél évszázada rendszerbe állt típusának, a Mi-24-esnek a megörökítése. Mert - különösen a "mihut" idehaza kiszolgáló/repülő magyar katonák és civilek generációi által végzett munka - a hálás nemzettől főhajtást érdemel. 

Légilövészet légifotón, a színes őszi Bakony díszletei között. Dolgozik a GS-30-2K gépágyú a körös-hegyi lőtéren.

Előkészületek még a lövészet előtt: a fegyverbölcső leeresztése. Innen a gép mellől a Sturm irányított rakétarendszer rávezető alrendszere, a Raduga-S optikai egysége is jól látható.

A gép infraképének elnyomására szolgáló (hűtőradiátort tartalmazó, ugyanakkor a hajtómű forró égéstermékét a főrotor síkba irányító, így hideg levegővel keveredését elősegítő) EVU rendszer a földi ellenőrzés során. Kevesen tudják, hogy megegyező funkciójú, hasonló kialakítású eszköz a Super Puma családhoz is rendelkezésre áll.

Földközelben a lőtéren. A szárnycsonk alatti belső tartókon PTB-450 póttartályok, melyek a típus "második hazai eljövetele" idején rendszeres használatot élveztek. 

Újabb feladat előtti indítás. Lángot okád az AI-9V kissárkány.

Az ex-NDK-s 334-es az egyik utolsó mohikán, Magyarországon az átadás után 24 évvel repült először (1995-2019). 

Felszállás a "0"-pont melletti füves placcról.

Alacsony felhők, maradék fények, Mi-24-es lőtéri várakozón. 

Tűzcsapás 30-asokkal hosszú expozíciós felvételen. Nem először, de lehet, hogy utoljára?

Zord

Üdvözlet Bécsből, a semleges Ausztria haderejének 70.születésnapja, az államszerződés ünnepe (Nationalfeiertag) alkalmából.

Skyranger 30 Pandur EVO csapatlégvédelmi prototípus/demonstrátor a parádé előtt várakozik, még a Hofburgon kívül.

Itt már a rendezvény végén, az elvonulás közben, még az Udvarban. A torony erősen mokáp jellegű, és a korábbi osztrák változatról készült rajzokkal szemben nagyon hasonlít a többi megrendelőére. 

Ausztria réskitöltő radarja, a (Thomson CSF) Thales RAC 3D és egy manó.

A jelen Black Hawkjai és a jövő C-390-ese.

A portugál légierő gépe vett részt Magyarország szomszédjának egy kori társnemzetének jubileumi  parádéján. Jól megfigyelhetőek a szárny alá (az utántöltő konténerek felerősítési csomópontjaira) függesztett Elit Spear elektronikai hadviselési konténerek.  

Nemzeti színű pirotechnika az Eurofighterek áthúzása előtt.

Leopard 2A4 "Litzi", speciális festésű példány.  

Pillantás közelebbről.

Leonardo AW169, egyelőre békeidős változat, felszállóban a Hofburgból.

Az egy kör után visszanéző 5MID szép esti fényben. 

Zord

A három évvel ezelőtti angliai körút alapvetően pozitív tapasztalatokkal járt, az ország egész kellemesnek és érdekesnek bizonyult, olyannak ahová szívesen látogatnék el újra. Azt azonban nem gondoltam, hogy erre a látogatásra a közeljövőben sor kerülne, és egyébként is inkább az északi, skót területeket terveztem be következő úti célként. Azonban úgy adódott, hogy idén ismét lehetőség nyílt egy angliai kirándulásra, és nem láttam okát annak, hogy ne éljek vele. A célpont ezúttal kimondottan Portsmouth volt, innen indultunk tovább más kikötők felé.

Az angliai beutazás ezúttal korántsem volt olyan egyszerű, mint három éve, mivel éppen indulás előtt két hónappal tették itt is kötelezővé a beutazási engedélyt. A hasonló amerikai engedély megszerzése annak idején nagyon egyszerű volt, a neten ki kellett tölteni és be kellett küldeni egy formanyomtatványt, be kellett fizetni az illetéket, és gyakorlatilag automatikusan megküldték a beutazási engedélyt, hacsak az ember nem nyilatkozott úgy, hogy beutazásának célja terrorista merényletek elkövetése, és az USA államrendjének megdöntése. Az angol engedély beszerzése már jóval macerásabb, le kell tölteni hozzá egy külön applikációt, és be kell szkennelni az útlevelet. A legtöbb gondot szerintem mindenkinek a fényképes azonosítás okozza, a rendszer elég nehezen fogadja el a szelfiket. Végeredményben nem egy ördöngösség, nekem félóra se kellett az egészhez, de elég bosszantó, és szerintem feleslegesen bonyolult. Az engedély két évig érvényes.

[...] Bővebben!

Si vis pacem, para bellum - unos-untalan belénk sulykolt mondat, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. Bár alighanem önmagában is több jogos kérdést generál, mint megválaszol, nem alkalmas arra sem, hogy válaszul szolgáljon arra a kérdésre: vajon mit csináljanak azok, akik valamiért nem tudnak készülni a háborúra? Amire viszont roppant egyszerű a válasz is, nevezetesen, hogy a békéért tegyenek meg mindent, amire csak képesek. Kivéve persze a háborúra készülést, mert arra nem, hiszen abból indultunk ki.

A háborúra, hadviselésre való készség ugyanis nem magától értetődő, hiányában pedig a fenti alternatíva az egyetlen opció.  Olyannyira összetett, erőforrásigényes és magas kockázatú dologról van szó, hogy roppant alacsony azon országok, entitások száma, amelyekrōl ma állítható ténylegesen - és nem csak veszélyes illúziójának vezetési/lakossági szintű megléte, mert az valami más. Az előbbi esetében büntetőjogi kategória, az utóbbi esetében kollektív tudatlanság, éretlenség és a kiszolgáltatottság indikátora.

A háborúra való képtelenség összetevői változékonyak, de kiragadott példa bōven akad, amire ismérvként tekinthetünk, figyelembe véve persze a kontextust is:

- a koncepcionális, politikai keretek elégtelensége, belső ellentmondásossága, a tényleges stratégiai lépésekkel, kommunikációval való inkoherenciája vagy fordítva

- csapongás 

- doktrínális, terminológiai, definíciós hiányosságok, beleértve ebbe a nemzeti szaknyelv elhanyagolását is. A "lost in translation" valós veszély. Aki nem akarja lefordítani, az valószínůleg meg sem érti (jól), ami aztán dominóelven fut tovább térben és időben

- nárcizmus, egoizmus és erőszakosság, urizálás, mint a vezetői kiválasztási szokásjog/kultúra nem kizáró, hanem jellemző érvényesülési kritériuma, gyakorlata

- külsō entitás akár csak szellemi-intellektuális dimenziójú befolyásának az objektív, valós képalkotást ellehetetlenítő, torzító jelenléte, az idegen neveltség, a copy-paste szellemiség dominanciâja

- a háború (is) kollektív műfaj. Az egyéni vezetői nünükék szimbolikusnál nagyobb mérvű érvényesítése, kiszolgálása képességlimitáló faktor

- krízistagadás, szőnyeg alá söprés

- a transzparencia hiánya, mely jellemzően 95 százalékban képességhiány rejtése, csak 5 százalékban valós képesség jogos fedése

- az önmagunknak hazudás prioritása a másoknak hazudás felett

- valamire rámondani, hogy mi, pedig nagyon nem

- a képességlétesítés, fenntartás és fejlesztés intézményének illetve összehangoltan működő rendszerének hiánya, párhuzamosságok, ellenáramok és ebből evidensen fakadó konfliktusok, melyek a problémák elmélyítésére alkalmasak, nem a megoldásukra

- képességösszetevők kezdeti és "normálissá érő" hiánya, üres, vagy javarészt üres képességdobozok az illúziókeltésnek is csak a küszöbértékén.: fenntartási-karbantartási feltételek, infrastruktúra, kiképzés, pusztítóeszköz, stb. elégtelensége

- a figyelmeztető jelek, válsághelyzetek elégtelen kezelése, erőforrások ilyenkori elvonása, nem fokozása

- aktív erōk alacsony feltöltöttsége, alacsony hadrafoghatósága 

- prototípusok, papírprojektek, nem késztermékek, kis szériás termékek visszatérő preferálása fő fegyverrendszereknél, ahol sajnos számít

- követelménytámasztási, termékvizsgálati, tesztelési (önálló értékelési) kêpesség elégtelensége

- platform, nem pedig konfiguráció-centrikusság

- felülpozícionált, hosszú távon kétes fenntarthatóságú ipari projektek az ágazati beszállítói potenciál becsatornázása, reális ütemű fejlesztése helyett

-"A' konjuktúra elszalasztása kreatív kereskedelmi/eredet/cimkézési opciók feltárása- alkalmazása helyett

- dotált, garantált tranzakcionális korporatív illúziókeltés, valós termelés és hozzáadott érték helyett átcímkéző/vendori/"rendszerintegrátori" ténykedéssel

A sort még lehetne folytatni, hangsúlyozottan konstruktív éllel.

Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a bêkét.

Si bellum gerere non potes, pacem pete.

Zord

Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.

A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.

[...] Bővebben!