Biztonságpolitika

2022 februárjában Oroszország különleges katonai művelet elnevezéssel katonai konfliktusba kezdett Ukrajnával szemben. Az azóta eltelt lassan 3 évben számos hírt közölt a sajtó, amelyek beszámolnak az egyes országok különféle támogatásairól Ukrajna részére. Cikkemben, a 2024-es év fontosabb eseményeinek segítségével szeretném az előbbiek hatását bemutatni két szembenálló félre.

A kezdetektől fogva legfőképpen a nyugati országok pénzügyi és katonai segélyben részesítették Ukrajnát. Ezen az oldalon ki kell emelni az Amerikai Egyesült Államokat, aki már a konfliktus kitörése előtt segítette keleti szomszédunkat. De nem szabad megfeledkezni Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország és a Balti államok katonai, pénzügyi szubvenciójáról sem, hisz Európában ők a legfőbb támogatók. Ha a katonai segélyek oldalát vizsgáljuk, Ukrajna rengeteg olyan fegyvert kapott a szövetségeseitől, amivel már Oroszország mélységi területeit is tudja veszélyeztetni. Itt meg lehet említeni például az amerikai HIMARS-rakétarendszert vagy a német Panzerhaubitze 2000-t, nem utolsósorban pedig a brit nagy hatótávolságú Storm Shadow rakétákat.

Persze kisebb atrocitások, támadások (esetleges drón támadások) néha előfordultak korábban is a határterületeken, de nagyobb csapások nem voltak. Hiába a számtalan nyugati fegyver, bevetésük célpontjait csak védelmi célokra engedélyezték, hisz esetleges orosz területű bevetésük komoly következményekkel járnának. Ehhez igyekeztek tartani magukat a támogatók, annak ellenére, hogy az ukrán elnök kitartóan sürgeti a nyugati szövetségeseket, hogy engedélyezzék Ukrajna számára nagy hatótávolságú rakéták használatát a háború frontvonalán túli célpontok, köztük az orosz logisztikai központok és katonai támaszpontok elleni támadásra. Ha a másik oldalt vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, akkor azt vesszük észre, hogy Oroszországot eleinte csak Irán segítette katonai eszközökkel.

Ebben az évben változás történt, hiszen 2024 nyarán, bő két és fél évvel az orosz-ukrán konfliktus kitörését követően az ukrán csapatok az oroszországi területek ellen hajtottak végre katonai műveleteket. Ez nem csak az orosz vezetést, de számos nyugati országot is meglepetésként ért, hiszen kisebb „merényletnek” gondolták. Ez a kurszki betörés egy olyan fordulópontot hozott el a konfliktusba, amely úgy tűnik, hogy nem csak elmélyíti a konfliktust még jobban, hanem megnehezíti a békés úton történő megegyezés lehetőségét. Az ukrán csapatok benyomulása az egész konfliktust átformálta, hiszen mostantól nem beszélhetünk csak védelmi célú műveletekről. Persze itt se szabad elfelejteni, hogy ha nincsenek nyugati megfigyelések valószínűleg ilyen precíz, jól megszervezett akcióról nem beszélhetnénk. Ahogy a világ sajtóközleményeiben is megjelent, még egy lépéssel közelebb került a világ az eszkaláció lehetőségéhez, viszont így pár hónappal később azt tapasztalhatjuk, hogy a fenyegetőzések száma növekedett, de más változást nem hozott. Az idő múlásával azt vehetjük észre, hogy nagyobb változások nem történtek a fronton, kisebb falvak, településeket lassacskán elfoglalnak az orosz csapatok, de nagyobb előrenyomulás nem történt. Mondhatjuk akár azt is, hogy a mindennapi rakéta, drón támadásokon kívül jelentősebb események nem történtek a konfliktusban.

A nyugati támogatók folyamatosan kiállnak Ukrajna függetlenségi háborúja mellett, ezt a folyamatos szállítmányok alá is támasztják, viszont „keleti” oldalon egy új, kissé meglepetésszerű segítő tűnt fel, nem más, mint Észak-Korea. Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a két ország közös történelmi eseményei miatt közel áll egymáshoz, emellett a két ország között folyamatosak a gazdasági együttműködések, viszont azt senki se várta, hogy az ukrajnai háborúba is részt fog venni. Bár a tavalyi csúcstalálkozó után szinte biztosra vehető volt, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai célú egyeztetések is megtörténtek, hisz például orosz segítséggel Phenjan műholdakat tudott feljuttatni a világűrbe, ami nem csak a szomszédos Dél Korea aggodalmát keltette fel, de a világ több vezető hatalmáét is. Hiába beszélünk a világ egyik legjobban elzárt országáról, ahol sokszor a nyomor lassan felöleli a társadalmat, mégis évről évre azt lehet tapasztalni, hogy katonai fejlesztésekben még a világ vezető hatalmait is lassan utoléri.  Akár megemlíthetjük itt a sikeresen kifejlesztett atombombát vagy a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat is akár, de persze nem szabad megfeledkezni orosz támogatásról sem.  Mondhatjuk akár azt is, hogy a közös ellenség, aki ebben az esetben nyugati országok, közelebb hozta egymáshoz a országot. Dél koreai hírszerzők szerint több ezer konténernyi tüzérségi, rakéta- és egyéb hagyományos fegyvert küldött Észak-Korea Oroszországnak ebben az évben. Persze a fronton nem fog nagyobb változást eredményezni, viszont kijelenthető, hogy Putyin mögött is már számos ország áll.

Ahogy a nyári események forrósága elcsendesedett, úgy mondhatjuk azt is, hogy a konfliktusban is visszaállt a korábbi „szélcsendes” időszak. Hisz október-november elején, ahogy az egész világ úgy Oroszország és Ukrajna is árgus szemekkel figyelte a tengeren túli elnökválasztás eseményeit. Keleti szomszédunk, persze kisebb magabiztossággal kijelentette, hogy bármi is fog történni a választásokon Ukrajna segítése a nyugati országok körében változatlan marad. Viszont Donald Trump republikánus elnökjelölt szavaiból arra lehetett következtetni, hogy akár megválasztása után egyből békét fog elhozni Kelet Európa térségére. November ötödike után szinte biztosra vehetővé vált, hogy egy új időszak kezdődik majd el Donald Trump januári beiktatását követően. A két szembenálló fél természetesen gratulált a frissen megválasztott amerikai elnöknek, és kijelenthető mindenki számára, hogy nem csak ők, de az egész világ izgatottan várja, vajon milyen változások fognak történni a következő 4 évben. Egy szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus akár teljesen új fordulatot is vehet, de ez majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.

Ahogy korábban elhangzott, Észak-Korea egyre komolyabb eszközökkel támogatja szövetségesét, viszont arra senki se számított, ami 2024 novemberében jelent meg a nyugati sajtóközleményekben.  Amerikai és dél-koreai forrásokra hivatkozva egyre többen számoltak be arról, hogy közel 10.000 észak-koreai katona indult el Oroszországba. A hírszerzők szerint a frontvonalra kerültek ezek az egységek viszont, ha csak a kommunikációs különbségeket vesszük figyelembe erre minimális az esély. Az biztos, hogy kiképzések révén, valószínűleg idővel egyre közelebb kerülnek majd ezek a katonák a fronthoz, de ha reálisabban figyeljük az eseményeket inkább csak a kisegítő munkákban fognak részt venni. Ennek a váratlan fordulatnak, inkább a geopolitikai következménye és az eszkaláció lehetőségének megnövekedése az, ami elgondolkodtatja a világot. Hisz eddig csak Ukrajna és Oroszország között zajlott a háború, de így, hogy észak-koreai katonák is részt vesznek a konfliktusban, mondhatjuk hadviselő féllé vált. Ha ukrán szemszögből figyeljük ezt az eseményt, egyértelműen kijelenthetjük, hogy igenis az előbb leírtaknak megfelelően egy új ország került bele a konfliktusba. Viszont, ha a másik oldalról közelítjük meg az történéseket, Vlagyimir Putyin már a konfliktus kirobbanása után egyből jelezte, hogy ő nem csak Ukrajnával, de az egész Nyugattal vívja a harcot, hisz nem szabad megfeledkezni arról a sok nyugati fegyverről, amelyek nélkül keleti szomszédunk közel se vehetné fel a versenyt az agresszorral. Egy dolog szinte biztosan leszögezhető, hogy a konfliktusban egy olyan fordulatot hozott, amivel megalapozta több jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét.

Nem is kellett sokat várni, amerikai vezetéssel, sok nyugati szövetséges engedélyezte az általuk átadott fegyverek bevetését oroszországi mélységi területek ellen, ami az előzetesen bevezetett spirál egy újabb megállójához vezetett. Ukrajna ezzel a jóváhagyással, olyan csapásokat hajthat végre, amely a frontra komoly kihatásokkal lehet, hiszen energetikai, vagy logisztikai központok esetleges megsérülése az orosz csapatokat nagy mértékben korlátozhatja vagy akár kisebb megállásokra is kényszerítheti. Nem is beszélve arról, hogy így akár Moszkva, vagy több más kulcsfontosságú város az ukrán célpontok kereszttüzébe kerülhet, ami nagyon sok meglepetést okozhat. Az ukrán fegyveres erők kapva a lehetőségen, ki is használhatják nem csak a kurszki régióban, hanem front sok pontján az új „távolsági” fegyvereiket. Ezzel persze nem minden ország ért egyet, köztük Magyarország sem, de úgy látszik a Joe Biden vezette kormányzat minden lehetőséget ki szeretne használni januárig. Hisz nem csak a fegyverek korlátozásában hozott új lépéseket, de egy utolsó nagyobb segélycsomag elfogadását is minél jobban fel szeretné gyorsítani, mielőtt Donald Trump elfoglalná elnöki székét a Fehér Házban. Ahogy egyik oldalt, úgy másik oldalt se maradhat el a válaszlépés, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, a nukleáris doktrína megújítását, amivel a nukleáris fegyver bevetéséhez egy lépéssel közelebb került a világ. Az orosz vezetés ezzel szeretné a nyugati partnereket megállásra kényszeríteni, viszont ugyanúgy, mint eddig ez is csak egy adok-kapok játék újabb lépése és a háború spiráljának egy újabb megállója. November 21.-én viszont ukrán közlések szerint Vlagyimir Putyin újfajta interkontinentális ballisztikus rakétát alkalmazott egy ukrán létesítmény ellen, ami 2022 óta egyszer sem történt meg.  Ezt a feltételezést nem csak az elnök, de az amerikai szakértők is cáfolták, viszont az kijelenthető az orosz elnök beszédét követően, hogy igenis egy közepes hatótávolságú új fegyverről van szó. Kijelenthető, hogy a konfliktus egy olyan szintre jutott, amikor már nem csak hagyományos fegyverek alkalmazásáról beszélhetünk, hanem szóba kerülhetnek a 21. század legmodernebb fegyverei is. Ami egy újabb fordulathoz vezette a konfliktust, hiszen az ilyen típusú fegyverek ellen nem csak Ukrajna, de az egész világon kevés ország tud felmutatni megfelelő védelmét. Ez a támadás az egész világ számára egy figyelmeztetés, hisz ez is megmutatta, hogy Oroszországnak a modern fegyverarzenáljai még a „raktárban” vannak és képes bármiféle nyugati fegyver, fenyegetés ellen cselekedetet felmutatni. November utolsó napjai, akár az egész konfliktus menetét átírhatják, de egy biztos, hogy mint olvasó izgalmas eseményeknek lehetünk a tanúi a következő napokban, hetekben.

Az említett eseményekkel csak lépésről lépésre közelebb kerülünk az esetleges eszkalációhoz, amivel nem csak a két szemben álló ország épségét, de az egész világot veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon, valószínűleg még sokat kell várnunk, de a januári beiktatás lehet egy tényleges megoldás vagy egy újabb állomás, ami majd a következő hónapok izgalmait fogja megalapozni.

Szerző: Fodor Balázs

A A támogatások változása az orosz-ukrán konfliktusban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A drónokat először hatékonyan harcban az Amerikai Egyesült Államok kezdte el használni az ezredforduló után. Drónok előtte is léteztek, de nagyrészt információ gyűjtésre, felderítésre és gyakorló célokként használták őket. Ez a felfogás valahogy normává vált az államok között és csak a 21. századtól gondolkoztak a teoretikusok a drónok csapásmérő képességének kihasználásán. Ezek az eszközök azonban még merően mások voltak, mint amiket jelenleg Kelet-Ukrajnában alkalmaznak, a korai csapásmérő drónok egy repülőgép méreteivel rendelkeztek és nem ritkán a bolygó túlsó oldaláról irányították ezeket.

A dróntechnológia fejlődése már a 2014-es ukrán konfliktus óta foglalkoztatta az ukrán felsővezetést és 2017-től több drón kifejlesztése is megkezdődött. Ezeket 2020- és ’21-ben hadrendbe is állították az Ukrán Fegyveres Erők. Az egyik első ilyen drón az A1-CM Furia volt, amit az Athlon Avia gyártott. Ez a drón alapvetően csak felderítési feladatokra és tüzérségi megfigyelésre volt alkalmas de fontos mérföldkő volt az ukrán hazai dróngyártás fejlődésében. Egyébként az Athlon Avia az orosz inváziót követően 2023-ban egy újabb verziót kezdett el gyártani, ez már rendelkezik nagy felbontású infravörös kamerával, mesterséges intelligenciával ellátott célpont felismerő rendszerrel, lézeres távolságmérő és célmegjelölő rendszerrel és sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorokkal.

2018-ban Ukrajna számos török gyártmányú Bayraktar TB2-es drónt vásárolt meg. Ezeket hivatalosan 2021-ben állították hadrendbe és ez is azt mutatja, hogy az ukrán felsővezetés felismerte a potenciált ezekben az eszközökben és egy sokkal hálózat orientált vezetési modellt próbáltak bevezetni. A Bayraktar drónok nem csak felderítési és tüzérségi megfigyelő feladatra alkalmasak, hanem csapásmérésre is. Ezt a képességét a drón már bizonyíthatta amikor azerbajdzsáni erők több örmény páncélozott járművet és harckocsit semmisítettek meg vele 2020-ban.

A 2022-es orosz inváziót követően Ukrajna számos drónt alkalmaz, ezek vagy hazai gyártásúak, külföldi segélycsomagokban érkeztek vagy egyszerűen a piacon beszerezhető eszközök. Egyes források szerint körülbelül 70 féle drónt használnak az ukrán fegyveres erők jelenleg is. Ezek méretben az apró tenyerünkbe is beleférő drónoktól a „szoba méretű” Bayraktar drónokig terjednek, bár jelenleg a Bayraktorokból ha van is az ukránoknak az valószínűleg nem röpképes állapotban van mivel ez az orosz csapások egyik első számú célpontja volt már a háború kezdetén.

A leggyakoribb drón típus mégis az FPV (First Person View) drón, könnyű előállítási vagy beszerzési költségei miatt. Újonnan a piacon 500-700 USD az ára és Kínából szinte végtelen mennyiségben áll belőle rendelkezésre raktárkészlet. Ezek a drónok gyorsak, nem ritkán 100 km/h-ás sebesség fölé is képesek menni, tehát elmenekülni előle szinte lehetetlen. Hatótávolságuk változó és sok minden befolyásolja, természetesen a drón gyártmánya, de a terep adottságai és persze az ellenség zavaró berendezései is. Itt említeném meg ezeknek az eszközöknek a legnagyobb gyengepontját ez pedig nem más, mint az, hogy rendkívül könnyen zavarhatóak. Ugye rádióhullámokkal kapják a jelet a kezelőszemélyzettől és bár néhányat ellátnak valamekkora fokú zavarvédelemmel ez nem teljeskörű. Ebből adódóan az oroszok hatalmas mobil jammer tornyai magas prioritású célpontok az ukrán robotrepülőgépek és tüzérség számára. Tehát miután egy ilyen FPV drónt kézhez kap a gyárból a kezelője legtöbbször egy nagyobb kapacitású akkumulátort tesznek bele, hogy ezzel is növeljék a hatótávolságát. Majd jön a lényeg, ami egyedivé teszi ezeket a kamikaze drónokat, ráfüggesztenek valamiféle robbanószerkezetet, ez lehet tüzérségi robbanófej, RPG robbanófej vagy akár csak egy kézigránát. A függesztési módok között is egészen sok félét találunk, vannak kimondottan kifinomultak, de nem ritka a szigetelőszalagos vagy kábelkötegelős megoldás sem, persze itt a katona képzelete és a rendelkezésére álló alapanyagok szabnak csak határt. De nem csak kamikaze akciókra használják az ilyen FPV drónokat, hanem felderítésre és tüzérségi megfigyelésre. Azonban van még egy harci alkalmazásuk is, amikor úgy függesztik fel a kézigránátot vagy más robbanóeszközt a drónra, hogy azt egy gombnyomással ki lehessen oldani és ledobni az ellenségre. Ez a módszer is rendkívül hatékonynak bizonyult és mindemellett gazdaságilag is kifizetődőbb hiszen az esetek nagyrészében a drón sértetlenül visszatér a kezelőjéhez és csak egy újabb gránátot kell ráapplikálni. Így például páncélozott harcjárművek is elpusztíthatók, hiszen, ha a kezelő elég ügyes egy nyíláson be tudja dobni a robbanószerkezetet és ezzel nagy valószínűséggel harcképtelenné teszi a jármű kezelőszemélyzetét, arról nem beszélve, hogy nagy eséllyel a harcjármű belső rendszerei is sérülhetnek.

Orosz oldalon is jelen vannak az ehhez hasonló FPV drónok, bár itt nem ezek a fő eszközei a pusztításnak. Az oroszok sokkal inkább használják a saját maguk által kifejlesztett Lancet, az iráni Shahed, vagy ahogy az oroszok rendszeresítették Geran-2, drónokat. Ezek sokkal nagyobbak, mint az FPV drónok, körülbelül olyan ember méretűek és ezáltal a hatótávolságuk és hasznos teherbírásuk is megnőtt. A Lancet drón egy katapultról indítható elektromos meghajtású orosz kamikaze drón, főleg járművek ellen alkalmazzák és mivel fel van szerelve kamerával így nagy pontossággal lehet célra vezetni. A hatótávolsága 30km feletti és akár 3kg-os robbanófejet tud hordozni. A Shahed egy iráni fejlesztésű dróncsalád de a köznyelvben a HESA Shahed 136-os drónt értjük ezalatt. Ez az előzőkkel ellentétben teljes mértékben GPS vezérlésű és elindítása után teljesen autonóm. Elméleti hatótávolsága 2000km és 30-50kg közötti terhet tud magával vinni. Jellemzően nagy csoportokban indítják mivel elég pontatlan találati képpel rendelkezik, de emiatt tökéletes eszköze volt az oroszoknak az ukrán légvédelem túlterhelésére, hiszen radarkeresztmetszete alapján az ukrán légvédelem kezelőszemélyzete sokszor azt hitte rá, hogy valamilyen precíziós robotrepülőgéppel állnak szemben és ezért „elpazaroltak” egy több millió dolláros légvédelmi rakétát egy maximum 200 ezer dolláros drónra. Ezt a drónt egyébként a 2024-es Izrael elleni iráni rakétatámadásban is nagy számban használták.

Ez a fajta hadviselés körülbelül 2023 nyarán érte el a csúcspontját, mert ekkor még az oroszok kifejezetten le voltak maradva elektronikus hadviselés terén és az EW lefedettségük sem volt a teljes frontra kiterjedő, inkább csak a főbb parancsnoki állásokra. Azóta eltelt több mint egy év és Oroszország egyre gyorsabban zárkózik fel elektronikus hadviselés tekintetében Ukrajnához. Mindkét oldalon megjelentek a mobil, akár hátizsákra rögzíthető zavaró berendezések. Ezeknek a hatótávja jelentősen csökkentett a telepített zavarókhoz képest, de körülbelül egy rajnyi vagy szakasznyi katonának tud biztosítani lefedettséget és megnövelni a túlélés esélyét egy dróntámadás során. Alapvetően ez tette olyan félelmetessé a drónok bevonását a háborúba, hogy a túlélési esély az nagyon közeli volt a nullával, elfutni nem lehet előle, elbújni is nagyon nehéz hiszen sok már hőkamerával is fel van szerelve és ha szerencsés módon az első találatot túlélte valaki jellemzően még van 2 vagy 3 drón mivel 4-5 fős csoportokban repülnek.

Ekkor még úgy tűnt, hogy a zavarás ellen a mesterséges intelligenciával autonóm módon vezérelt drónok lesznek az ellenszer. Ezeknek a működési elve roppant egyszerű, ugyanúgy repülnek, mint bármelyik másik drón, de ahogy elveszítik az összeköttetést a kezelővel bármilyen okból (zavarás, távolság, terepi tényezők) a drón vagy tovább repül egy előre betáplált koordináta felé, vagy elkezdi a lehetséges célpontok keresését. Ilyen drónokra láthattunk példát mindkét oldalon több-kevesebb sikerrel. Ilyen AI által vezérelt drónokat használtak az ukránok már, hogy Oroszországon belüli célpontokat is támadjanak, de aktívan a frontvonalon is bevetésre kerülnek. Valószínűleg a jövőben is alkalmazni fogják őket, hiszen az AI technológia messze nem érte el a potenciálját így sokkal precízebben és pontosabban tudnak majd támadásokat végrehajtani ezek a drónok saját maguktól is.

Végül 2024 tavaszán az oroszok előálltak egy egyszerű, de mégis hatalmas jelentőségű innovációval. Optikai kábellel vezérlik a drónt rádióhullámok helyett, így az teljesen immunis lett a zavaró berendezésekkel szemben. Ezenkívül sokkal szebb és állandóbb képet biztosít a kezelőszemélyzetnek. Sokak azt mondták, hogy ez majd a hatótávolság rovására fog menni, de ami azt illeti így is 10km körüli ezeknek a drónoknak a hatótávolsága. Egyetlen negatívuma a technológiának, hogy ez az elképesztően vékony kábel könnyen elszakadhat és akkor megszűnik a kapcsolat a kezelő és a drón között. Ennek ellenére még mindig hasznosabbnak tűnik így egy drón mint, hogy ki legyen téve a zavarásnak, ezenkívül a friss felvételekből az is látszik, hogy az orosz drónok kezelői teljesen új eljárásokat alkalmaznak. Eddig mindkét oldal a gyorsan mozgó és hirtelen fentről berepülő drónalkalmazást követte. A magasan repülésre a rádiójelek adása, illetve vétele miatt volt fontos, hogy minél kevesebb zavaró tárgy legyen a kezelő és a drón között. Ám ezzel az új technikával lehet alacsonyan is repülni hiszen nem számít a jel eljuttatása szempontjából és nem szükséges a gyors repülés sem, sőt, ha lassan repül a drón csökkenti annak az esélyét, hogy a kábel elszakadjon. Így az orosz drónpilóták körülbelül olyan másfél-két méterre a talajtól lassan repülnek, így meg jobban nehezítve a drón észrevételét az ukrán katonák által. A másik jelentős javulás a kép minőségében volt, ami a rádiójeles megoldáshoz képest sokkal tisztább ezáltal könnyebben beazonosíthatóak ellenséges állások és járművek. De olyan videó is kikerült az Internetre, ahol két ukrán civil gépjárművet azért nem támadott meg egy orosz drón mert az utolsó pillanatban észrevette a kezelő, hogy fegyvertelenek utaznak az autóban. Ezt is a sokkal jobb minőségű képi megjelenítés tette lehetővé.

Az, hogy a háború elején miért jelentett ekkora előnyt az ukránoknak a drónhadviselés az oroszokkal szemben pusztán két dolog miatt volt. Rendkívül olcsóak más fegyverekhez képest és az oroszok egyáltalán nem számoltak egy ilyen típusú fenyegetésre ezért a katonák semmilyen kiképzést nem kaptak ezt illetően. Minden, amit most tudnak és gondolnak az oroszok a drónhadviselésről az az, amit a katonák az első vonalakban tapasztaltak az invázió kezdete óta. Ez is mutatja, hogy bármennyire megtervezett lehet egy hadművelet és a katonák is fel lehetnek készítve a végrehajtásra, a technológia elképesztő ütemű fejlődésével nem lehet számolni mivel sosem lehet tudni mi lesz a következő sorsfordító innováció, amit a hadviselésben is lehet alkalmazni.

Szerző: Huszár Róbert

A Drónhadviselés az orosz-ukrán konfliktusban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Több, mint három évtizedes konfliktus után Azerbajdzsán és Örményország viszonya történelmi fordulóponthoz érkezhet. Történelmi jelentőségűnek tekinthetők 2025. szeptember 13-án Azerbajdzsán és  Örményország által kiadott külön nyilatkozatok, amelyek szerint a felek sikeresen rendezték a béketárgyalások során felmerülő vitás kérdéseiket. A békeszerződés tervezetéről való megállapodás azonban önmagában még nem konstituálja a békét. Továbbra is kérdés, hogy a békeszerződés ténylegesen aláírásra kerül-e, és az abban foglalt ígéretek, biztonsági garanciák valóban elvezethetnek-e a tartós békéhez a Dél-Kaukázusban.

Immanuel Kant szerint a háború hiánya önmagában még nem jelent békét. Az Örök békében Kant különbséget tesz a valódi béke és a háborús állapot megszűnése között. A háborús állapot nélküli helyzet ugyanis bármikor újabb konfliktushoz vagy háborúhoz vezethet. Valódi, fenntartható békét azonban csak intézményesített úton, kölcsönös bizalomra és jogi garanciákra építve lehet elérni.

A kérdés tehát az, hogy képes-e két posztszovjet dél-kaukázusi állam – több évtizedek óta tartó ellenségeskedés, feszültség és egymást követő háborúk után – tartós békét kötni egymással?

A második hegyi-karabahi háború és annak következményei

2020. szeptember 27-én tört ki a második hegyi-karabahi háború, amely azeri győzelemmel ért véget. Bár az azeri erők a háború során nem tudták visszafoglalni az összes örmények által ellenőrzött területet, Şuşa elfoglalását követően 2020. november 9-én Moszkvában fegyverszüneti megállapodást írtak alá. Ennek értelmében Örményországnak át kell adnia több, Karabah környéki területet – köztük az Ağdami, Kalbajar és Laçıni járásokat – az azeriak részére. A 44 napos háborút lezáró megállapodás november 10-én lépett hatályba.

A 2020-os tűzszünet időszakos megsértései 2022. szeptember 13-án kétnapos konfliktusba torkolltak, amely a 2020-as hegyi-karabahi háború óta a legsúlyosabb konfliktus volt a két ország között. A halálos áldozatok számáról eltérő becslések születettek. Azerbajdzsán több örményországi célpontot támadott, több mint 2700 civil kényszerült elhagyni otthonát. Baku és Jereván egymást vádolták a konfliktus kirobbanásáért.

2022. decemberében magunkat “környezetvédelmi aktivistának” nevező azeri csoport blokád alá vette a Laçıni/Lacsin-folyosót, amely az egyetlen szárazföldi szállítási útvonal Örményország és a Hegyi-Karabah között. Az aktivisták illegális bányászat ellen tiltakoztak, azonban több nemzetközi jelentés szerint a környezetvédő aktivisták csoportját a bakui kormány támogatta. A 2020. november 9-én megkötött megállapodás szerint orosz békefenntartóknak kellett volna őriznie a folyosót, azonban ez nem történt meg. A folyosó blokádjának következtében a karabahi lakosság súlyos ellátási hiányokkal szembesült, humanitárius válság alakult ki. A humanitárius válság kezelése érdekében karabahi örmények ellátása, utánpótlása az orosz csapatok és a Nemzetközi Vöröskereszt révén valósult meg.

A hágai Nemzetközi Bíróság 2023. február végén meghozott döntésében kimondta, hogy Azerbajdzsánnak biztosítania kell az akadálytalan átjárást a Laçıni-folyóson. Ennek ellenére Azerbajdzsán 2023. április 23-án ellenőrző pontot létesített a folyosó mentén, azzal a céllal, hogy megakadályozza a Hegyi-Karabahból Örményországba irányuló katonai szállítmányokat. Baku ezen lépése tovább fokozta a Hegyi-Karabah blokádját, amely 2022. decemberében kezdődött a “környezetvédő aktivistákkal”. Jereván Moszkvához fordult, azonban Moszkva csak enyhe bírálatot fogalmazott meg Baku lépésével szemben. A Laçıni-folyosó az egyetlen útvonal amely összeköti Örményországot a Hegyi-Karabahhal. Az ellenőrző pont felállítása lehetőséget adott Azerbajdzsánnak arra, hogy megállítson bármely Örményország és Hegyi-Karabah között közlekedő járművet.  2023. július 26-án az azeriek teljesen leállították a közlekedést Karabah irányába, még a Vöröskereszt konvojai sem jutottak át.

A Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnése

2023. szeptember 19-én Baku “terrorellenes” offenzívát indított a Hegyi-Karabahban, az örmény fél által 2020-as fegyverszüneti megállapodás megsértésére hivatkozva. A karabahi örmény entitás ellen indított támadás egy nap alatt véget ért, az offenzíva az örmény fél kapitulációjával zárult. Szeptember 20-án a karabahi örmények kényszer hatására aláírták a tűzszüneti megállapodást, és vállalták az önvédelmi erők feloszlatását. Az örmény fél kapitulációját követően az etnikailag örmény lakosságú enkláve szinte teljes népessége hagyta el a térséget; becslések szerint több mint 100 ezer örmény menekült el Hegyi-Karabahból, etnikai tisztogatástól tartva.

2024. január 1-jétől a Hegyi-Karabah Köztársaság hivatalosan megszűnt létezni. Az önhatalmúlag kikiáltott köztársaság elnöke, Szamvel Sahramanjan 2023. szeptember 28-án aláírta azt a rendeletet, amely szerint 2024. január 1-jétől minden állami intézményt feloszlatnak. A rendelet aláírása a szeptember 19-én indított, Azerbajdzsán által végrehajtott villámgyors katonai műveletet lezáró tűzszüneti megállapodás egyik feltétele volt.

Békéhez vezető úton?

A Hegyi-Karabah területi önrendelkezésének megszűnését követően Azerbajdzsán és Örményország béketárgyalásokba kezdett. 2024 tavaszán Örményország visszaadott Azerbajdzsánnak négy határmenti falut – Baghanist, Voskepart, Kirantsot és Berkabert -, amelyek az első karabahi háború (1988-1994) során kerültek örmény ellenőrzés alá. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök szerint a falvak átadása csökkenti a határkijelöléssel és biztonsággal kapcsolatos kockázatokat. Azerbajdzsán egyik fő kifogása az örmény alkotmány preambuluma, amely utalást tartalmaz Örményország és a Hegyi-Karabah jövőbeni újraegyesítésére. A béketárgyalások során Azerbajdzsán az alkotmány módosítását szabta a konfliktus lezárásának szükséges feltételeként. Pasinján az alkotmánymódosítással kapcsolatban népszavazást kezdeményez, amelyre várhatóan 2027-ben kerül sor, a 2026-os júniusi választásokat követően.

Azerbajdzsán feltételei között szerepel a vitatott Zangezuri-folyosó kérdése. A Zangezuri-folyosó egy tervezett tranzitútvonal, amely Örményország Szjunik tartományán keresztül kötné össze Azerbajdzsán területét exklávéjával, a Nahicseváni Autonóm Köztársasággal. A tranzitútvonal nemcsak a Dél-Kaukázus számára bír jelentős gazdasági és stratégiai jelentőséggel. A Zangezuri-folyosó létrehozásának célja Azerbajdzsán Törökországgal és Európával való kereskedelmének erősítése, a logisztikai infrastruktúra fejlesztésével, szállítási költségek csökkentésével, valamint Azerbajdzsán és exklávéja közötti utazási idő lerövidítésével. A projekt hozzájárulna Azerbajdzsán tranzitközponti pozíciójának megerősítéséhez. Azerbajdzsán egyértelmű érdekein túl a régió más országai is érdekeltek a tranzitútvonal megnyitásában. A Zangezuri-folyosó ugyanis a Transz-Kaszpi Nemzetközi Szállítási Útvonal (TITR), vagy más néven Középső Folyosó, kezdeményezésének alapköve. A Középső Folyosó Kínán, Kazahsztánon, a Kaszpi-Tengeren, Azerbajdzsánon és Grúzián halad keresztül. Az útvonalat 1996-ban hozták létre azzal a céllal, hogy felgyorsítsa a Kaszpi-tenger környéki országok és Kína közötti szállítást, alternatívát kínálva az északi kereskedelmi útvonalakkal szemben, amelynek különösen fontossá váltak a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború miatt. A TITR megbízható átjárót biztosít Ázsia és Európa között, ezáltal erősítve a Dél-Kaukázus szerepét a globális ellátási láncokban. Azonban Jereván biztonsági akadályokat fogalmazott meg a folyosó “akadálytalan” áthaladásával kapcsolatban, és továbbra is fenntartásai vannak a folyosó biztosítására kirendelt orosz csapatokkal szemben.

A béketárgyalások másik vitatott pontja az EBESZ Minszki Csoportjának jövője. A Minszki Csoportot 1992-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a Hegyi-Karabahi konfliktus békés rendezését. A Csoportnak három társelnöke – az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország – az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezést tett a béke megteremtése érdekében, azonban érdemi áttörést nem sikerült elérniük. 2024. júniusában Ilham Aliyev, azerbajdzsáni elnök kijelentette, hogy a Minszki Csoport már nem életképes, ezért fel kell oszlatni. 2025. januárjában Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök bejelentette, hogy Örményország kész hozzájárulni a csoport megszüntetéséhez, ezzel teljesítve Azerbajdzsán egyik kulcsfontosságú feltételét, amely a Dél-Kaukázus békéjét és stabilitását célozza. Jereván ugyanakkor hivatalosan még nem kérte az EBESZ-től Minszki Csoport feloszlatását. Pasinján szerint ehhez az is szükséges, hogy Baku felhagyjon Örményország egyes területének “Nyugat-Azerbajdzsán” való emlegetésével.

A Karabah-kérdés máig megoldatlan

Továbbra is nyitott a kérdés, hogy tartós béke vagy ideiglenes fegyverszünet valósulhat meg a Dél-Kaukázusban. Bár a Hegyi-Karabahi konfliktus 2023. szeptember 20-án de facto lezárult az etnikai örmény enkláve felszámolásával, a két ország közötti több évtizedes ellenségeskedés, a bizalomhiány, a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült sorsa, valamint a régió geopolitikai érdekütközései továbbra is veszélyeztetik a békefolyamat sikerét.

A felek 2025. március 13-án bejelentették, hogy sikeresen lezárult a béketárgyalás és elkészült a tervezet, amely aláírásra vár. Az örmény-azeri tárgyalások konkrét eredményeként létrejött megállapodás elsősorban Nikol Pasinján számos engedményeinek köszönhető, aki elfogadta Baku javaslatait a tizenhét cikkely közül két vitás pontban. Ennek értelmében a felek vállalják, hogy peren kívül rendezik a nemzetközi bíróságok egymás ellen benyújtott jogi kereseteiket, valamint megállapodtak abban, hogy a két ország határa mentén nem állomásozhatnak harmadik országok fegyveres erői. A harmadik felek kizárása kizárja az orosz katonai jelenlétet lehetőségét, és egyúttal veszélybe sodorja az Európai Unió örményországi megfigyelő misszióját (EUMA) jövőjét is. Az EUMA megerősítette határmentő járőrszolgálatát, mandátumát pedig 2027. február 19-ig hosszabbították meg.

Baku a békemegállapodás aláírását ahhoz a feltételhez köti, hogy  Örményország módosítsa alkotmányát. Azerbajdzsán az örmény alkotmány preambulumára hivatkozik, amely utal Örményország 1990-es függetlenségi nyilatkozatra; ez pedig egy 1989-es határozaton alapul, amely Örményország és Hegyi-Karabah egyesülését rögzíti. Baku ezt  burkolt területi igényként értelmezi, amelynek eltávolítását elengedhetetlennek tartja a tartós béke megteremtéséhez.

Pasinján az alkotmánymódosítás kérdését az örmény nép akaratához köti, ezért népszavazást kíván kezdeményezni, amelyre azonban csak a 2026. júniusi választásokat követően kerülhet sor. Ilham Aliyev ugyanakkor nem sürgeti a megállapodás aláírását, mivel a 2023. szeptemberében végrehajtott sikeres, mindössze 24 órás katonai offenzíva révén Azerbajdzsán elérte fő célját. Így a megállapodás mielőbbi aláírása elsősorban Örményországnak sürgető.

Nikol Pasinján Azerbajdzsán mellett Törökországgal is törekszik a kapcsolatok normalizálására, amelynek eredményeként akár a két ország közötti határ megnyitására is sor kerülhet. Az örmény-török határ 1993 óta zárva van. A határnyitás Törökország számára lehetőséget nyújt, hogy megerősítse szerepét a Dél-Kaukázusban, míg Örményország számára gazdasági fellendülést hozhat a közvetlen szomszédjával való kereskedelem révén, továbbá mérsékelhetné Oroszországtól való függőségét és elmélyíthetné kapcsolatait az Európai Unióval. Ankara azonban a békeszerződés aláírását szabta meg feltételként a határ megnyitásához.

A dél-kaukázusi diplomáciai előrelépésekben nagy szerepet játszik a csökkentett orosz figyelem és a beavatkozás hiánya. Moszkva nem érdekelt Törökország régióbeli pozíciójának erősítésében, így a békefolyamat potenciálisan kedvezőtlen fejleményként értékelheti, és annak felfüggesztésre törekedhet. Mivel Oroszország katonai kapacitásait és figyelmét jelenleg teljes mértékben az ukrajnai háború köti le, amely kedvezőbb lehetőséget teremt a békefolyamat mielőbbi sikeres zárása mellett.

A Hegyi-Karabah kérdése tehát még továbbra is megoldatlan. Elismerendő, hogy a felek hosszas tárgyalásokat után eljutottak egy béketervezetig, azonban annak aláírását egyik fél sem sürgeti, és nem kezeli a két nemzet közötti konfliktus alapvető okait.

A béketervezet aláírásához Jerevánnak alkotmánymódosítást kell végrehajtania, amelyre várhatóan a 2027-ben, a 2026-os választásokat követően kerül sor. Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök jelentős engedményeket tett a béke érdekében – többek között négy falu átadását és az alkotmány módosításának ígéretét -, amelyek azonban belpolitikai feszültségeket váltottak ki. A lépéseit sokan kapitulációként értékelik, és számos tüntetés során követelték lemondását.

Pasinján tehát egyszerre kénytelen szembenézni a tartós béke megteremtésének nehézségeivel, a belső társadalmi feszültségekkel, valamint a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült integrációjának kihívásaival. Mindezek mellett ahhoz, hogy 2026-os választásokon megőrizze politikai legitimációját, el kell fogadtatnia az örmény társadalommal az új geopolitikai realitást: Örményországnak békét kell kötnie Azerbajdzsánnal és Törökországgal. A kérdés csupán az, hogy az örmény nép készen áll-e ezen új realitás elfogadására és, hogy Jereván meddig hajlandó elmenni a békéért.

Bár a hegyi-karabahi konfliktus katonai értelemben lezárult, Örményország és Azerbajdzsán viszonyában egyelőre nem beszélhetünk valódi békéről. Annak ellenére, hogy számos tényező – például a vitás pontok rendezése, a diplomáciai kapcsolatok javulása – utal a tartós béke lehetőségére, azonban a több, mint három évtizede tartó konfliktus lezárásához valódi biztonsági garanciákra és bizalomépítésre van szükség. Az államközi normalizáció fontos kiindulópont, azonban a társadalmi megbékélés az egyetlen lehetőség a tartós béke megteremtéséhez a Dél-Kaukázusban.

A Tartós béke vagy ideiglenes fegyverszünet? Örményország és Azerbajdzsán útja a rendezés felé bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Éppen kilenc évvel ezelőtt került ki az Air Base blogra a zánkai haditechnikai parkról írt bejegyzésem. Azóta rendszeresen kapok megkereséseket magánszemélyektől és iskoláktól a park nyitva tartásával kapcsolatban, sőt felajánlások is érkeztek már hozzám kiállítható járművel vagy a park egyes elemeinek felújításával kapcsolatban. Itt szeretném tájékoztatni blogom olvasóit és látogatóit, hogy a park nem az enyém, a 2016-os bejegyzést magánszemélyként tett látogatásom után írtam. (Ezúton is köszönöm az olvasóknak a több tízezres letöltésszámot!) Természetesen továbbra is szívesen válaszolok megkeresésükre, de magam is csak ezen a linken tudok tájékozódni – ahol e bejegyzés írásakor csak a 2024. január 1. és 2025. április 30. között érvényes időpontokat találtam.

***

Fotó: Szórád Tamás

A caslavi nyìlt napon az Aero Vodochody termékeinek is dedikált blokkjuk volt. Számunkra igencsak aktuálisan.

A Lom Praha CLV egyik első L-39NG gépe, a 0478-as a statikuson. A repülőprogramban sajnos nem vett részt.

Az integrâl szárnytartâlyos új szárnnyal ellátott (szâmunkra többszörösen is ismerős) 6073-as céges gép, immár mint L-159T2X "prototípus", az első NG-t idéző festéssel. Egyik nálunk tett látogatásakor az átalakítása (pl. "nedves szárny") már megvolt, de új festését még nem kapta meg.

Az AVA kissé hiányos köteléke.

A L-39NG által a LOM Praha CLV-nél leváltandó L-39C-k egyike, a 0103-as a típus egyik első példánya volt, melyet 1974-ben megkapott a Csehszlovák Légierő.

A statikusra kiállított 0448-as a következő évben, 1975-ben érkezett, azaz éppen idén fél évszázados. (...ahogy telnek az évek, egyre szilárdabb bennem a meggyőződés, hogy nálunk az Albák 2009-es kivonására technikai kényszer nem lehetett).

A CLV merevszárnyú flottájának felsorolását folytatva jöjjön a Z-142 CAF alapkiképző repülőgép...

...illetve a L-410UVP a multi képzésre.

Érkezik egy másik csehországi újdonság, a námesti 221. század AH-1Z Viper harci helikoptere.

Közelről jól látszik a pilóta és az operátor Top Owl megjelenítős sisakja. Zavarbaejtően sok típusjelölés is fel kell sorolni itt: APR-39 rararbesugárzásjelző antenna, AN/AAR-47 kombinált rakétaindítás- és lézerbesugárzásjelző, M197 háromcsövű 20 milliméteres gépágyú elforgatható toronyban, az AN/AAQ-30 TSS szenzortorony, AN/ALE-47 megtévesztő töltet kivető, de kikandikál a LAU-69-es rakétablokk is. A függeszkedést jelzi az AADS áramlási sebesség- és iránymérő függőleges helyzete.

Ez már az UH-1Y Venom személyzetéről készült.

A program zárásaként került sor a hazarepüléssel végződő vegyes géppárbemutatóra.

Startol a helyi 211. század Gripenje a jubileumi, 20 éves farokfestéssel.

Saab sziluettek 1. 

A svéd gyártó történelmi kötelékéből a néhai F15-ös ezred (Söderhamn) 63-as oldalszámú Sk37-es oktató Viggenje.

Saab sziluettek 2.

A történelmi kötelék  J32B Lansenje 06-os oldalszámmal a 4-es ezred (Östersund) állományából.

Az évfordulós caslavi patch.

Ennek a (részben felújított, máig használható állapotban tartott!) hidegháborús megerősített repülőgép-fedezéknek az adattáblája elmeséli, hogy ez 9549-es oldalszámú MiG-23BN-nek volt a lakhelye.

A Gripen BOY zavarótöltet szóró kazettáira a 211. század kabalája, egy plüsstigris vigyáz.

 Zord

„Egy olyan helyen éreztem magam, ahol nincsenek rasszok és nemzetiségek, ahol attól függetlenül segítenek rajtad, hogy milyen nyelven beszélsz, milyen a bőröd színe vagy a szemed formája. A tengeren mindnyájan karnyújtásnyira vagyunk Istentől.” – így tűnődött Sztanyiszlav Berezkin, a Russian Ocean Way nevű vitorlás kapitánya, amely Kronstadtból indult világkörüli útra, de 2023 márciusában a Csendes-óceánon végzetesen megrongálódott egy viharban. Egy panamai zászló alatti teherhajó, a Sounion sietett a három hajótörött segítségére a vészjelzés fogadása után és vette őket a fedélzetre, a pórul járt felfújható, háromgerincű vízi alkalmatosságot pedig Chilébe vontatta. (A részletekre inkább senki ne kérdezzen rá, mivel mi is csak laikusok vagyunk ezen a téren.)

[...] Bővebben!

Ma Zágráb-Plesón bemutatták az áprilisban teljessé (10+2) vált "kockás" Rafale flottát, melyet délnyugati szomszédunk izraeli-amerikai F-16-os fiaskója után vett használtan Franciaországtól.

A Krilja Oluje Pilatusai mellett az új, F3R változatú harcigép-sor.

Így látszott a dinamikusra elhúzott négy gép nélkül a sor a túloldalról.

Ha már vontatás! A helyiek elektromos Still LXT-250-ese munkában.

A légharc bemutató előtt, a 04-es pályára gurulva.

A vendég francia spéci festésű demógép a hátát mutatja.

A Kiowa M36E9 (AGM-114 Hellfire) gyakorló rakétája. A pár évtizedes, "alig használt" könnyű felfegyverzett helikopter 8 kilométeres durranása.

Ejeugrás a SAR képességbemutatóhoz egy Black Hawkból.

Aeronautics Orbiter 3 drón a rendszer helyi hordozójárművével. Nem mindenben kell, érdemes és értelmes a milspec.

A kecskeméti Gripen, Szentendrei Dávid százados bemutatója.

Hidden in plain sight. Kanadai Hercules Zágrábból a lengyelországi Rzeszów-ba igyekszik, nyilván Ukarajnának szánt szállítmánnyal.

A gép útvonala.

A Zágrábtól északra fekvő Medvednica-hegység csúcsához, a Sljeméhez közel található Horvátország egyik AN/FPS-117(E)1T gerincradarja és egy időjárásradar.

A zágrábi Mirogoj-temetőben található Rudolf Peresin emlékműve, aki 1991 az első jugoszláv pilóta volt, aki MiG-21-esével Ausztriába szökve átâllt a horvát oldalra. 1995-ben esett el a nyugat-krajinai Villámlás művelet során, szintén egy 21-est repülve, melyet lelőtt a szerb légvédelem.

Ez már a pilóta emlékműve szülőfalujában, Gornja Stubnicában.

A MiG-21bisz és T-33 emlékmű a Csázma melletti Grabovnica "partizán-repülőterén".

A háború után mezőgazdasági célra használt repülőtér aszfalt burkolatú pályájának maradványa.

Zord

1864 május kilencedikén nyugodt nap virradt a Helgoland melletti vizekre. Derűs, napos idő volt, enyhe délkeleti széllel. A dánok nem sokkal délelőtt tíz után vették észre a feléjük közeledő hajókat, míg az osztrák zászlóshajón Tegetthoff-nak valamivel később jelentették a láthatáron megpillantott füstfelhőt. Mindkét parancsnok olyan értelmű utasításokat kapott, azonos erejű vagy gyengébb ellenféllel szemben vállalja az ütközetet, így mindkét oldal el volt szánva a harcra, s egyikük sem próbált kitérni a másik elől. A dán hajók felvonták a hadilobogót, az osztrák és porosz hajók pedig a kis lobogódíszt, vagyis minden árbocra felhúzták tengerészetük zászlaját. A két flotta még messze volt egymástól, így mindegyiknél ebédelni küldték a legénységet.

Miután közel azonos erők közeledtek egymáshoz, mindkét fél jó esélyt látott a győzelemre. A dánok Cuxhaventől akarták elszigetelni az ellenséges hajókat, azok pedig a dánok és Helgoland közé akartak állni. Az angol Aurora fregatt Helgoland déli partjai mellett horgonyzott, legénysége nagy érdeklődéssel figyelte a kibontakozóban levő ütközetet. A szigeten is gyülekezett a nézőközönség, a lakosság a parti sziklákról és a háztetőkről követte az eseményeket.

[...] Bővebben!

Az elmúlt években szép nagy ívet befutott helikoptererőink bázisa a levegőből.

Zord

A Magyar Honvédség részére beszerzett Airbus helikopterek közül a H145M fedélzetén hagyományos értelemben vett fedélzeti technikusra nincs szükség. A helikoptert alapvetően két pilóta repüli, de vannak esetek, amikor a szenzorok, fegyverek vagy a csörlő kezelése a fedélzeti rendszerkezelő feladata. Róluk és feladatrendszerükről korábban már írtam, most lássuk, hogy mi a helyzet a H225M fedélzetén.

Napjaink fedélzeti technikusai olyan repülőműszaki képzettséggel és munkatapasztalattal rendelkező szakemberek, akik a H225M megjelenése előtt a rendszerből 2021-ben kivont Mi-8-as és a jelenleg is szolgálatban álló Mi-17-es helikoptereken dolgoztak. Átvették az előkészített helikoptert a repülőműszakiaktól, a repülések előtt, között és után ellenőrizték a gépet, az egyes fedélzeti rendszereket kezelve segítették a pilóták munkáját, illetve elvégezték az egyéb feladatokat, legyen szó személyszállításról, ejtőernyős ugratásról, csörlésről, külső súlyos repülésről, tűzoltásról vagy ajtólövészként a fedélzeti géppuska kezeléséről. Ezt az orosz típusokon megszokott, sokrétű feladatrendszert kellett az új közepes szállítóhelikopter sajátosságainak megfelelően átdolgozni. A jól bevált koncepción nem változtattak - a két helikoptervezető mögött a H225M-ek fedélzetén is egy harmadik ember, a fedélzeti technikus dolgozik.

[...] Bővebben!

Európa északi területei amolyan félreeső peremvidékként szerepelnek a köztudatban, és gyakran a történelemkönyvekben is. Valójában azonban a Baltikum már az ókor óta kiemelt szerepet játszott a kontinens életében, és nemcsak gazdasági, hanem politikai és katonai szempontból is. A térség két domináns országa, Dánia és Svédország, egészen az újkorig Európa nagyhatalmai közé számított, és komoly szerepet játszottak a kontinens politikai és katonai történetében. Törekvéseik elsősorban természetesen egymás ellen irányultak, és évszázadokon át marakodtak a Balti térség vezető szerepéért, amit aztán a XVIII. században a nevető harmadik, a közben lassan megerősödő Oroszország szerzett meg az egymás elleni folyamatos háborúkban kimerült két országtól. A napóleoni háborúkat követően Dánia és Svédország egyaránt a jelentéktelenségbe süllyedt, legalábbis a világpolitika szempontjából.

[...] Bővebben!

1996 tavaszán, heteken át forgott Budapesten az Evita, az a nagyszabású musical, amely az egykori argentin elnök, Juan Perón feleségének, Eva Perónnak az életét dolgozta fel. A forgatáson használt homokszínű, argentin felségjelű katonai járművek és különböző veterán gépkocsik elhelyezésére a budaörsi repülőtér nagy hangárja nyújtott megoldást. A repülőgépeket a hangár keleti felébe fűzték össze vagy a szabadban nyűgözték, a nyugati részt a járművek vehették birtokba. Fontos megjegyezni, hogy az Evitához használt típusok közül nem mindegyik állt rendszerben az argentin hadseregben. A fotókat – egy kivételével – Kovács Gyula készítette, és bocsátotta rendelkezésemre.

*

Willys Jeep

A második világháború ikonikus terepjárója hivatalosan negyedtonnás teherautóként szerepelt a US Army járműjegyzékében. Nem kevés készült belőle, gyártási darabszáma súrolta a 650 ezret. Argentínához annyi köze mindenképpen volt, hogy a háború után polgári hasznosításra kínált Willysek egyik célcsoportja a pampákon dolgozó marhapásztorok voltak. A korabeli reklámkatalógus kiemelte, hogy a Jeep sebessége és terepjáró képessége ideálissá teszi a járművet a terület bejárására és az állatok terelésére.

[...] Bővebben!

A XIX. század végére nagyjából kialakult a csatahajóknak az a standard felépítése, mely egészen az első világháborúig, sőt, sok jellemzőjüket tekintve az után is jellemezte az ebbe a kategóriába tartozó hajókat. A csatahajók lényegében hasonló felépítésűek voltak, a világ összes haditengerészeténél. A haditengerészeti verseny elsősorban a mennyiségről szólt, ki tud többet megépíteni a csatahajókból.

Elsősorban a mennyiségi versenyt állni nem tudó kisebb haditengerészeteket foglalkoztatta a gondolat, milyen módon tudnának olyan minőségi fölényt szerezni, ami az ellenség mennyiségi fölényét ellensúlyozni tudná. A XIX. század során ez a probléma leginkább a francia haditengerészet konstruktőreit serkentette alkotó munkára, hogy az örök rivális Royal Navy dominanciáját valahogy megtörjék. Az úttörő munkát végző francia mérnökök a század során több nagy jelentőségű, a tengeri hadviselés történetében fordulópontnak számító konstrukcióval gazdagították a haditengerészetet, mint például a robbanógránátokkal, az első, csatahajókba hajtóműként beépített gőzgéppel, az első páncélossal, és az első valódi tengeralattjáróval. Franciaország helyzete és lehetőségei azonban nem tették lehetővé, hogy kiaknázzák ezeket az újításokat, amik végül az őket gyorsan lemásoló és továbbfejlesztő brit haditengerészetet gazdagították, és annak fölényét növelték még tovább.

A franciák a század vége felé az új csodafegyverrel, a torpedóval, és az azt hordozó kisebb hadihajókkal, torpedónaszádokkal és tengeralattjárókkal gondolták kompenzálni a brit csatahajók nyomasztó fölényét. Más haditengerészetek azonban tovább törték a fejüket, milyen új, a megszokott formáktól eltérő konstrukciós megoldásokkal szerezhetnék meg saját csatahajóik fölényét a konkurencia hasonló kategóriájú hajóival szemben. A XX. század első felében számos ilyen elképzelés látott napvilágot, melyek időnként egészen bizarr ötletekkel próbáltak előnyt szerezni az ellenség csatahajóival szemben.

[...] Bővebben!

Az amerikai haditengerészet utolsó hagyományos meghajtású repülőgép-hordozóját, az egykori USS John F. Kennedyt – becenevén Big Johnt - 2007-ben vonták ki a hadrendből. A jövőjét illetően ugyanaz volt az elképzelés, mint a USS Kitty Hawk esetében. Múzeumhajó és emlékhely lett volna mindkettő, de az átalakítás és a majdani fenntartás horribilis költségeire egyik hajó esetében sem volt fedezet. Így aztán 2025. január 25-én, három évvel a Kitty Hawk után, a Kennedyt is kötélvégre vették a vontatók és elindult a texasi Brownsville-ben működő hajóbontó felé.

Az 1960-as évek első felében egymást érték Amerikában a repülőgép-hordozó átadások. Csak 1961-ben három hajó állt hadrendbe: áprilisban a USS Kitty Hawk, októberben a USS Constellation, végül novemberben az első atommeghajtású hordozó, a USS Enterprise. Bő három évvel később, 1965 januárjában egy újabb hajó, a USS America hadrendbe állítását ünnepelhették az Egyesült Államokban. Az Enterprise jelentette nukleáris kitérő után a Kitty Hawk-osztályba tartozó Americával visszatértek a hagyományos meghajtáshoz és ebből az osztályból egy negyedik hordozót is terveztek. A Kitty Hawk és testvérhajói üzemeltetése során szerzett tapasztalatok révén, a negyedik hordozó tervein annyi módosítást végeztek, hogy végül önálló osztályba sorolták. Nevét az Egyesült Államok 35. elnökéről, John F. Kennedyről kapta és ezzel a Midway-osztályú USS Franklin D. Roosevelt után a második olyan hajó lett, amelyet egy néhai elnökről neveztek el. A USS John F. Kennedy tehát külön osztályt alkotott, de „osztálytársai” nem voltak és 1968. szeptemberi hadrendbe állításával lezárult a hagyományos meghajtású repülőgép-hordozók építése Amerikában. A következő hajó, a USS Nimitz 1975-ben állt szolgálatba, de az már egy új, atommeghajtású osztályt képviselt, és külön fejezetet nyitott az amerikai haditengerészet és tengerészeti repülés történetében.

[...] Bővebben!

A nyugati/nyugatos politikai közbeszédben olyan nekibuzdulással felemlegetett téma, mint az árnyékban bujkáló és alattomosan (fel)támadó fasizmus, nincs még egy. Ha ezt a jelenséget mi is ugyanúgy hajlandóak vagyunk belelátni bárkibe és bármibe, ahogy a veszélyeire figyelmeztetők általában teszik, akkor elmondhatjuk, hogy kulturális értelemben is számtalan esetben és formában bemutatott témáról van szó.

Ami azonban a szigorúan politológiai értelemben vett, (reálisan) létező olasz fasizmust, még korlátozottabb értelemben annak felemelkedését és hatalomra kerülését illeti, az azt feldolgozó történelmi filmet vagy sorozatot a magunk részéről igazság szerint nem tudunk megnevezni, legalábbis annak szülőhazáján kívül biztosan nem.

[...] Bővebben!

Az aktualitás miatt egy kis montázs Cion nálunk járt ragadozóiból...

Zord

Január elsejétől új parancsnok irányítja a szolnoki MH Kiss József 86. Helikopterdandárt. Elődjéhez, az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettesének kinevezett dr. Bali Tamás dandártábornokhoz hasonlóan Kovács Krisztián ezredes is szállítóhelikopteres múlttal érkezett a parancsnoki beosztásba.

Nem először nyílik lehetőségünk egy hosszabb interjúra Kovács Krisztián ezredessel, hiszen az elmúlt években többször is beszélgettünk a szállítóhelikopteres közösség szerepéről - többek között - a 2010-es vörösiszap-katasztrófa, a 2013-as árvíz vagy a 2019-ben véget ért afganisztáni misszió kapcsán. Dandárparancsnoki kinevezése után immár nem a zászlóaljnál, hanem parancsnoki irodájában találkoztunk, ahol szakmai életútjának egy-egy fontosabb mozzanatait elevenítette fel.

[...] Bővebben!

A franciák május végére szedték össze flottájuk maradványait, és Vaudreuil parancsnoksága alatt végül 26 sorhajót gyűjtöttek össze a Francois-foknál, ahol csatlakozott hozzájuk a spanyol flotta 12 sorhajója is. Az erőviszonyok tehát nem változtak a csatát követően, sőt, az egyesült francia–spanyol flotta ismét számbeli fölénybe került a britekkel szemben. A nem várt súlyos vereség azonban megroppantotta a franciák addig jó harci morálját, akik elbizonytalanodtak, és tétovázni kezdtek. A spanyolok szintén nem a kezdeményezőkészségükről és gyors cselekvésükről voltak híresek, s csatlakozásuk nem sokban növelte a flotta harckészségét. A nyár során, mialatt a flotta vezetése még mindig azon tépelődött, mit is tegyenek, súlyos járványok törtek ki a hajók fedélzetén, melyek több ezer áldozatot szedtek a tengerészek és a katonák között. Ez segített végre meghozni a döntést, Jamaica megszállásának tervét végleg ejtették, és a továbbiakban az offenzív elképzeléseket elvetve csak a saját területek védelmére koncentráltak.

[...] Bővebben!

Ha találomra megkérdeznénk embereket az utcán a leghíresebb terroristákról, aligha akadna a felsoroltak között orosz nemzetiségű személy. Pedig az 20. század fordulóján Oroszországban a cári kormányzatnak igen meggyűlt a baja a terrorizmussal, aminek állami vezetők (köztük miniszterelnökök és cárok) is áldozatául estek. Ennek emlékezete Oroszországon kívül már nemigen van, de orosz közegben továbbra is ismert ez az időszak. Az egyik terroristával foglalkozunk a KatPol Kávéház 121. adásában, akinek életét a Fakó lovon ülő halál c. orosz film is feldolgozza.

[...] Bővebben!

A speciális festést kapott 716-os Mi-24V-ről, akarom mondani Csőrike II-ről "került a kezembe" ez a légifotó, ami a Lord Mountain 2010 gyakorlaton készült, Szlovéniában.

A fotoplatform se volt egy mindennapi madár...

...a 707-es oldalszámú ex-Mi-17PP, ami a típus későbbi hazai története során "nem létezőnek" lett minősítve, így sajnos elesett a továbbéltetés lehetőségétől.

Zord