Feed aggregator

French Hades Short-Range Ballistic Missile

The attacks of the Russian aviation on ISIL terrorists in Syria have become the starting point for countless predictions regarding "Putin's plan in the Middle East." The most "emphatic" analysis of what is happening in Syria came from former chess player Garry Kasparov. Mr. Kasparov traditionally unveiled many secrets of the Kremlin administration

Tous les jours, les soldats de l’armée de Terre participent à l’opération SENTINELLE, œuvrant au contact de la population. Pour saluer leur action, une cérémonie était organisée par la mairie des Lilas (Seine-Saint-Denis) le 10 octobre dernier.

Vom 11. auf den 12. Oktober haben die russischen Kampfflugzeuge in Syrien 53 Angriffe geflogen.[1] Vom 12. auf den 13. Oktober waren es 86 Angriffe.[2] Ziele der Angriffe dürften Hauptquartiere, Munitions- und Betriebsstofflager sowie Ausbildungslager der Opposition von Assad gewesen sein, insbesondere in den Provinzen Homs, Hama, Latakia und Idlib. In diesen Provinzen ist der Islamische Staat beinahe inexistent. Gemäss dem britischen Syrian Observatory for Human Rights wurden von den 53 erwähnten Angriffen 30 gegen Kfar Nabudeh geführt. Eine grosse Zahl dieser Angriffe führen die sechs in Latakia stationierten schweren Jagdbomber des Typs Su-34 (Nato-Bezeichnung Fullback). Dieser Jagdbombertyp ist nach einer langen Entwicklungszeit, die noch am Ende der UdSSR einsetzte, seit dem 20. März 2014 einsatzbereit und soll schrittweise die Kampfflugzeuge Su-24 ablösen. Die Mannschaft besteht aus dem Piloten und dem Operator (Waffenoffizier), die über ein geräumiges Cockpit verfügen und bis zu einer Höhe von 10‘000 Meter ohne Sauerstoffmaske auskommen.

Bei voller Zuladung erreicht ein Su-34 eine Reichweite von 4‘000 km und auf grosser Höhe die maximale Geschwindigkeit von Mach 1.8. Ein Su-34 kann neben der eingebauten 30mm Kanone auf den 12 Stationen 12‘000 kg an Waffen mitführen. Dazu gehören neben den Luft-Luft-Lenkwaffen und Luft-Boden-Lenkwaffen gelenkte Bomben und Freifallbomben. In Syrien setzen die Su-34 offenbar die durch GLONASS (russisches GPS-System) gelenkten Bomben des Typs KAB-500S ein, gegen gehärtete Ziele Bomben des Typs BETAB-500SHP, gegen Infanteriestellungen der Opposition Clusterbomben der Typen RBK-500 oder SPBE-D (so am 4. Oktober südwestlich von Aleppo[3]) sowie vermutlich auch zielungenaue Freifallbomben des Typs OFAB-250-270.

Mit den in Syrien einsetzbaren Kampfflugzeugen Su-34, Su-24M und Su-25SM führt Putin vor allem gegen jene Opposition von Assad, die von Saudi-Arabien und der CIA unterstützt wird, eine klassische Flächenbombardierung durch, wie sie während des Zweiten Weltkrieges, des Vietnamkrieges von 1964-73 und der Operation Desert Storm von 1991 mit hoher Intensität geführt wurde.[4] Auf die Zivilbevölkerung, die sich in den durch diese Opposition kontrollierten Gebieten aufhält, wird entsprechend der Meldungen von Syrian Observatory for Human Rights offenbar keine Rücksicht genommen. Bereits auch sollen Kinder durch die russischen Angriffe getötet worden sein.

Welche Art von Luftkrieg führt die Obama-Administration gegen den Islamischen Staat (IS) im östlichen Teil von Syrien und im Nordwesten des Iraks? Aufgrund der mageren Ergebnisse bei der Bekämpfung des IS wird die Operation Inherent Resolve (OIR: amerikanische Bezeichnung dieses Luftkriegs) Obamas durch Fachleute und Politiker in den USA vehement kritisiert. Verglichen mit früheren Luftkriegen der USA werde diese Operation sehr zögerlich geführt. Dies sei mit ein Grund für die fehlende Wirkung. So seien durch die USA und ihre Alliierten seit Beginn der Operation[5] bis zum 6. Oktober gegen den IS 7‘323 Angriffe geflogen worden, davon 4‘701 im Irak und 2‘622 in Syrien. Aufgerechnet auf ein Jahr bedeutet dies pro Tag einen Durchschnitt von 13 Angriffen im Irak und 7 Angriffen in Syrien.[6] Während der 42 Tage dauernden Operation Desert Storm von 1991 gegen Saddam Hussein hätten die Kampfflugzeuge und Bomber der Koalition insgesamt 48‘224 Angriffe und damit pro Tag 1‘100 Angriffe ausgeführt. Zwölf Jahre später seien in der 31-Tage dauernden Operation Iraqi Freedom pro Tag mehr als 800 Angriffe geflogen worden. In der Operation Allied Force von 1999 gegen Serbien seien 138 Angriffe und in der Operation Enduring Freedom von 2001 gegen die Taliban in Afghanistan 86 Angriffe pro Tag geflogen worden. Vor allem der frühere Stellvertretende Kommandant für den Nachrichtendienst, die Überwachung und die Aufklärung der US-Streitkräfte, Lt.General Dave Deptula (ret.), kritisiert den mangelhaften und wenig durchdachten Einsatz von Airpower in OIR. Deptula war auch jener Offizier, der den Luftkrieg in Desert Storm konzipiert hatte. Es sei auch lächerlich, so Deptula, dass der Einsatz von Airpower in OIR einem General des Heeres (US Army) anvertraut sei.

Die Obama-Administration versucht dieser Kritik mit zwei Argumenten zu entgegnen:

1. das Ziel der USA und ihrer Alliierten sei, unter allen Umständen  Kollateralschäden an der Zivilbevölkerung zu vermeiden und deshalb würden auch keine zielungenauen Freifallbomben eingesetzt werden;
2. die US Air Force würde wegen der fehlenden Fliegerleitoffizieren am Boden nur über mangelhafte Informationen über den Gegner verfügen.

Für aussenstehende Beobachter erscheint der Luftkrieg der Obama-Administration gegen die Mörderbande des Islamischen Staates im Vergleich zum rücksichtslosen Luftkrieg von Putin nicht nur wenig durchdacht, sondern im wahrsten Sinne des Wortes dilettantisch und inkompetent. So zieht die Obama-Administration ausgerechnet zum Zeitpunkt der Intensivierung des Luftkrieges durch Putin den bisher während Monaten im Persischen Golf stationierten Flugzeugträger USS Theodore Roosevelt ohne Ersatz zurück, mittels dessen Kampfflugzeugen 1‘812 Angriffe gegen den IS geflogen wurden.[7] Dabei verfügen ausgerechnet die grossen US-Flugzeugträger mit dem F/A-18E/F Super Hornet über ein dem Su-34 bezüglich Leistung und Kampfkraft gleichwertiges Kampfflugzeug. Diese Mehrzweckkampflugzeuge, die seit September 2001 im Einsatz sind, können neben der Gatlingkanone an 11 Stationen 8‘050 kg Waffen mitführen. Dazu gehören Lenkwaffen, gelenkte Bomben und Freifallbomben. Die maximale Geschwindigkeit der Super Hornet erreicht wie beim Fullback Mach 1.8 und die maximale Reichweite beträgt 3‘330 km.

Gerade wegen dieses Fehlentscheides ist der Obama-Administration nicht nur Inkompetenz vorzuwerfen, sondern auch fehlendes Durchstehvermögen in einem gefährlichen Konflikt.

[1] Aji, A., and S. EL Deeb, Syria troops advance under Russian air cover, Associated Press, October 12, 2015.

[2] Stratfor, Syria: Russia Strikes 86 Targets in 24 Hours, October 13, 2015.

[3] EL Deeb, S., and L. Berry, Syrian troops gain as Putin defends strikes, Associated Press, October 11, 2015.

[4] Stahel, A.A., Luftverteidigung – Strategie und Wirklichkeit, mit einem Vorwort von Kaspar Villiger, Strategische Studien Band 4, vdf, Verlag der Fachvereine an der ETHZ, Zürich. 1993.

[5] Operation Inherent Resolve ist gegen Ziele des Islamischen Staates im Irak am 15. Juni 2014 und gegen Ziele des IS in Syrien am 22. September ausgelöst worden.

[6] Seligman, L., Fighting ISIS: Is Pentagon Using Air Power to its Full Potential? in: Defense News, October 12, 2015, P. 1.

[7] LaGrone, S., Carrier USS Theodore Roosevelt Leaves Middle East, No Firm Date on Replacement to Continue Anti-ISIS Strikes, in: US Naval Institute, October 13, 2015.

L’armée de Terre fête cette année les cinquante ans de l’utilisation du drone. Un demi-siècle de pratique au cours duquel l’aéronef sans pilote a su se rendre incontournable. L’édition 2015 du forum du renseignement, organisé par l’École du renseignement de Saumur, était l’occasion pour les militaires de faire part de leur expérience sur l’utilisation de cette technologie en opération.

Du 30 septembre au 11 octobre 2015, l’opération Djiguifa a réuni les Forces armées maliennes (FAMa) et les Forces armées nigériennes (FAN), avec l’appui de Barkhane, afin de lutter contre les groupes armés terroristes dans la région frontalière dont la zone d’action de 11 700 km² s’étendait du Sud-Est d’Ansango au nord de Niamey.

Fox News addresses the issue of media bias in its reporting of the Palestinian terrorist attacks on Israelis.

Watch:




-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Technorati Tag: Israel and Media Bias and Palestinian Terrorism.

Les critères d’attribution de la croix du combattant ont changé. A ce titre, monsieur Jean-Marc Todeschini, secrétaire d’Etat auprès du ministre de la Défense chargé des anciens combattants et de la mémoire, s’est rendu au 1er régiment d’infanterie de Sarrebourg afin de remettre cette décoration aux militaires du régiment. L’occasion de rappeler les origines de cette croix et ses nouvelles conditions d’obtention.

Maastricht, Bonn, London, 16 October 2015. On 14 October 2015 the European Commission has released the new EU trade and investment strategy. Its catchy title – “Trade for All” – is very auspicious as well as ambitious and the strategy contains promising elements for global development. But the proof of the pudding is in the eating: how will the strategy be put into practice? From a development perspective, the following six issues are particularly important: First, it is welcome that the Commission supports the World Trade Organization (WTO) as the prime driver of global trade liberalisation. The Commission also rightly underlines that there is a need to update the WTO system and highlights the effectiveness of plurilateral agreements in specific sectors – in contrast to the single undertaking principle that requires agreement to one big package. Plurilateral agreements are not an ideal solution, but they might open up new prospects for progress under the aegis of the WTO. Second, with a view to the ongoing Doha Round, the Commission has reinforced its commitment to support a package for Least Developed Countries (LDCs) as well as “push in the G20, the WTO and other multilateral for close monitoring of the effect of third countries’ protectionist measures on LDCs.” These elements indicate an invitation to other countries like the rising powers to provide trade solutions for LDCs – which is also highly welcome from a development perspective. Third, the Commission also highlights the link between trade policy instruments and values and underlines, for instance, the role of the GSP+ regime in providing incentives and support for human rights, sustainable development and good governance. The EU seeks to ensure that the provisions on trade and sustainable development are implemented effectively in the Free Trade Agreements (FTAs) entering into force as well as promote other core principles in all trade and investment agreements. While including such provisions has promising potential to foster sustainable development, there is also the risk that developing countries feel that they are abused for protectionist purposes. Moreover, developing countries might need support in implementing the required provisions. Fourth, following the recent waiver for LDCs on services agreed at the WTO, the Commission is trying to create an adequate preference system for services for these countries. The Commission should assure that its preferences are in line with the real capabilities of LDCs, their strengths as well as their needs in the provision of services. In this sense, full and broad access in all modes of service provision would be ideal. Fifth, the Commission emphasises the importance of the Economic Partnership Agreements (EPAs) and it is considering extending them to other areas such as services and investment, with partners that are willing to do so. The Commission should be careful in recognising the national interests of the African countries as well as their capabilities. It should also pay attention to regional integration dynamics if it does not want to repeat the tense EPA negotiations processes of the last decade. The strategy puts heavy emphasis on working with African partners to ensure effective implementation of the EPAs. This suggests a more realistic assessment of the difficulties of implementation is needed, which should be undertaken together with the implementation of regional integration agendas and better integration into regional and global value chains. Sixth, it is highly welcome that the Commission addresses the perspective of third countries in the scope of the mushrooming of mega-regional trade negotiations. For example, the Commission shows readiness to open its FTAs to non-members once they are signed, including TTIP. Joining TTIP might work well for countries like Switzerland but membership requirements for developing countries should vary according to level of development.The Commission also seeks to ensure that trade and investment initiatives minimize any negative impact on countries in need, and it aims to propose regulatory approaches in the scope of the TTIP negotiations that have positive spillovers for third countries. At the same time, the Commission should go a step further and strive for simple and consistent Rules of Origin and coherence preferences for least developed countries, and include non-discrimination provisions for third parties in its rules on standards equivalence and mutual recognition. Some key issues remain unresolved in the new strategy. For example, the current rise of mega regional trade deals like TPP, TTIP and RCEP is generating a fragmented global trade system. How does the Commission position itself on how we will escape this messy jigsaw? How does the EU view the option of multi-lateralizing TTIP preferences in the future? While the new EU trade strategy does not address all of the trade challenges Europe is currently facing, the elements presented in the strategy are very welcome. Many of them are in line with developing countries’ concerns. Nevertheless, the Commission needs to demonstrate that the strategy is not just empty words but that there is real interest in making it work to deliver outcomes that generate beneficial “Trade for All.” By San Bilal, European Centre for Development Policy Management (ECDPM), Clara Brandi, German Development Institute / Deutsches Institut für Entwicklungspolitik (DIE) and Max Mendez-Parra, Overseas Development Institute (ODI)

A zsámbéki 11/3 Volhov légvédelmi rakéta osztály a rendszerváltás utáni átszervezéskor az egykori MN 1159 alakulat bázisán jött létre. Része volt a Budapest-Dunaújváros tűzrendszernek, amely Volhov, Nyeva és Vega komplexumokkal látta el a légvédelmi szolgálatot. 1995 nyarán a honi légvédelmi rakétacsapatok kiléptek a honvédség készültségi rendszeréből, ’97-ben felszámolták a zsámbéki osztályt is és 2001. június 30-ával megszűnt a Budapest-Dunaújváros tűzrendszer. A légvédelmi rakéták mellett szolgáló katonák mindennapjait teljes titoktartás övezte és ma sem sokat tudni róluk, pedig jó lenne megismerni az akkori idők történeteit.

Az előző részben megkezdett sétánkat a honi légvédelem eszközeit bemutató gyűjteménynél folytatjuk. A fotók 2012-ben készültek, az eszközök akkori állapotát és elhelyezésük akkori körülményeit ábrázolják.

Honi légvédelmi park

A „Marosán elvtárs (Buci)” feliratú ketrec lakója akkor volt ilyen nyugodt, ha megszokta a légvédelmi rakéták között nézelődőket. Egyébként heves ugatással fogadta a honi légvédelmi park területére lépőket. 

Az Sz-200 Vega (SA-5 Gamon) nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta egy nyerges KrAZ szállító-töltő járművön (TZM). Töltéskor ezzel a monstrummal kellett odamanőverezni az indítóállványhoz. 

A Vega Magyarországon egyetlen helyen, Mezőfalván állt rendszerben a nyolcvanas évek közepétől 1997-ig.

Az Sz-75 Dvina (balra) és korszerűbb változata, a Volhov. Az Sz-75 (SA-2 Guideline) 1960. május 1-én mutatkozott be a világnak, amikor a szovjet légvédelem lelőtte Francis Gary Powers U-2-esét. 

Az Sz-75 komplexum rakétáit ilyen Zil-131-es nyerges TZM-mel mozgatták a fedezék és az indítóállás között. A rakéta a töltőpályán nyugszik, amely oldalra kifordítható volt. A rakéta azután volt áttölthető az indítóállványra miután a töltő- és indítópálya egyeztetése megtörtént. A pontos beállás miatt a TZM töltőhidakra állt, ahogyan az a képen is látható.

A Nyeva komplexumnak is megvolt a Zil-131-esre alapozott TZM járműve, amely két rakétát szállíthatott. A Volhov TZM-ével ellentétben nem merőlegesen állt az indítóra, hanem rátolatott és szintén töltőhídra állt. A két rakétát körbeölelő keretre ponyvát lehetett szerelni. 

A kis hatótávolságú Sz-125 Nyeva (SA-3 Goa). A Dvinához hasonlóan a Nyevának is megvan a maga „történelmi zsákmánya". Az 1999-es Allied Force művelet idején ilyen komplexum lőtte le az F-117-es Lopakodót. A Belgrádot védő 250/3 osztály akkori parancsnoka, Dani Zoltán nyugállományú ezredes is járt már a zsámbéki múzeumban.

A Nyeva komplexum UNV rakéta-rávezető állomás antennája.

Az Sz-75 Dvina komplexum V750-es rakétájának oktató példánya a honi légvédelmi park területén álló csarnokban. Az oktató példányon feliratok ismertetik az egyes részek funkcióját.

A Kub komplexum 3M9M1 rakétájának is van egy oktatópéldánya a csarnokban.

Balról jobbra: Zu-2 14,5 mm-es légvédelmi géppuska, Dja-6 optikai távmérő és TZK távcső. A TZK az MHSZ reptereken is előfordult, ahol Tábori Zöld Kukker néven emlegették.

A fedett helyen tablók hosszú sora mutatja be a földi telepítésű légvédelem korai időszakát. A képen egy 1930M fülelő berendezés látható.

Csupa fül vagyok!

*

Építmények

A három szakaszfedezék egyike, ahonnan a rakétákat szállították az indítóállásba. 

A szakaszfedezék a háttérben áll, ezt a rövid utat kellett megtenni a TZM-nek.

Az indítóállás közepét valaha az indítóállvány uralta. A kép közepén az állvány talpának rögzítési pontjai is kivehetőek a betonon. 

A Volhov indítóállások átgurulós kialakításúak voltak, a szállító-töltő járművek a rakéta áttöltése után kihajthattak, nem kellett tolatniuk. Ma gazcsomó jelzi a töltőhidak egykori rögzítési pontját. 

A hat indítóállással körbevett SzNR fedezék hat beton beállóval rendelkezett. Az építmény tetején dolgozott a tűzvezető lokátor. A hat beálló falára festett feliratok még megvannak.

*

Töltőberendezés park

Az 5L62 hajtóanyag töltő berendezés a Dvina/Volhov rakétákhoz.

ZAK-21 hajtóanyag szállító utánfutó.  

*

Egyebek

Faorrú RSz-2-es rakéta és az állványára szerelt tájékoztató tábla. 

Ebben a Csemegében sem vásárol már senki.

Fantasztikus panoráma az egyik szakaszfedezék tetejéről, fél órával egy heves zivatar előtt. 

* * *

A múzeum nyitva tartásáról az első részben olvasható információ.

Fotó: Szórád Tamás 

Comment un chef étoilé se retrouve-t-il à soutenir un blessé de l’armée de Terre ? Le 9 octobre dernier, le chef étoilé Guy Martin, a signé une convention pour accueillir dans ses cuisines le caporal Alexandre, atteint d’un syndrome post-traumatique. 

Az Eurobarométer reprezentatív felmérése szerint elsöprő többségben közös uniós menekültügyi eljárást akarunk nemzeti különcködés helyett.

«Il n’existe aucune zone sûre en cas d’éjection des équipages» constatent deux députés, de retour de mission sur place.

Nem sokkal az afrikai ország sztároroszlánja, Cecil halála után egy német vadász orvul ejtette Zimbabwe körülbelül 50 kilós agyarral rendelkező elefántját.

Dauer des Videos : 124'
Sie können dieses Video manuell herunterladen im WMV (1.1Gb)-Format

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2015 - EP