„Egy csapat, egy feladat, egy vezetés, egy felelősség” – E szabály szellemében kezdte meg munkáját a cseh kontingens, amikor a szükséges kvalifikációk után július 29-én négy plusz egy tartalék Gripennel készültségi szolgálatba állt Izlandon. A napi egy, átlagosan másfél órás feladatra két, esetenként három Gripennel szálltak fel a csehek, akik az immár végleges adatok szerint a második izlandi légtérrendészeti misszió során 91 felszállásból 150 órát repültek.
A kontingens mindennapjaiba, a repülés előtti közvetlen felkészülésbe és a hidegháborús fedezékek körül zajló tevékenységbe az izlandi készültség utolsó előtti napján, augusztus 25-én kaptunk betekintést.
Keflavík a 103000 négyzetkilométer területű Izland délnyugati részén, a Reykjanes-félszigeten helyezkedik el. Innen indultak feladatukra a Gripenek.
Az egyes szakágak vezetői már helyet foglaltak, érkezik a kontingens műszaki parancsnoka is és rövidesen megkezdődik a műszakiak repülés előtti eligazítása.
A Gripeneket rejtő fedezékek elhelyezkedésének vázlata mellé számos információ kerül a napi tevékenységről.
A briefing első pillanatai a hajózók épületének félig elsötétített eligazítójában. Olyan témák is szóba kerülnek, amelyek otthon nem: a vulkáni tevékenység és az óceán állapota. A teremben addig maradhattunk, amíg az eligazítás a hírszerzési szakaszhoz nem ért.
Eközben a ruházattal és a hajózók felszerelésével foglalkozó műszakiak az öltözékeket készítik elő.
Az öltöző fogasain a hideg vízi túlélést segítő, zárt, vízálló ruhák lógnak és a túlterhelés elleni öltözékek, amelyek közül a felső rész a túlélőkészletet is tartalmazza. Víz feletti katapultálásnál a legnagyobb ellenség a hideg víz, de az Atlanti-óceán más meglepetéseket is tartogathat; kardszárnyú delfineket és bálnákat.
A pilóták először egy meleg alsóruhát húznak, erre kerül fel a gyors kihűlést megakadályozó öltözet. Utána következik az öltözék többi darabja, de a szokásos overallra most nincs szükség.
Az egyik hajózó végez a beöltözéssel és az erre szolgáló berendezéssel elvégzi a maszk és a ruha ellenőrzését.
A tizenhárom keflavíki fedezéket a nyolcvanas évek elején építették norvég tervek alapján. A fedezék ajtaja befelé nyílik, a betonpadlóba simul, és a repülőgépek átgurulnak rajta.
Ellenőrzés járó hajtómű mellett. A hajtóműből kiáramló gáz elvezetéséről hidraulikusan nyitható ajtó gondoskodik, amelyből kettő van, hiszen a fedezék eredetileg kéthajtóműves típusoknak, F-4-eseknek és F-15-ösöknek készült.
A 6-os fedezékből indul az első Gripen. A piros pick-up mögé a cseh műszakiak felszerelését szállító utánfutót csatolták.
Bár a gurulás megkezdését jelző rádiózást nyilván minden pilóta hallja, azt a fedezékben álló gépükből nem látják, hogy a másik Gripen mikor ér eléjük. Ezért minden műszaki állj jelzést mutat a saját gépének.
A másodikként induló cseh Gripen is elgurul a fedezékek előtt. Izlandon gyorsan változik az időjárás és a tartalék repülőterek is messze vannak. Ez az oka, hogy a feladatokat két póttartállyal repülték.
A harmadik is kibújik a fedezékből. A készültséget ugyanazzal a fegyverzettel adták a csehek, mint otthon, két AIM-9M Sidewinder rakétával és betöltött gépágyúval.
A futópálya és a fedezékek között jókora a távolság, így csak a távolból láthatjuk, hogy a cáslaviak felgurulnak a pályára, és pillanatokkal később egyenként felszállnak.
*
Nyitott törzsféklapokkal fordul a visszatérő hármas kötelék utolsó gépe.
A gurulóút kopár terepen vezet keresztül. A vulkáni tevékenység eredményeképpen csak minimális növényzet marad meg ezen a vidéken.
Szinte helyben fordul meg a fedezék elé beálló Gripen.
A hajtóművet már leállította a pilóta, de még jár a segédhajtómű, amikor a műszaki már a fülkéhez akasztott létrán áll.
A hajózó átadja a gépet a műszakiaknak.
A hajózókat szállító kocsi gyors tempóban végigjárja a három fedezéket és begyűjti a pilótákat.
Érkezik a kerozin, amelyet még a Gripenek visszaérkezése előtt rendeltek meg a műszakiak.
A Gripenek földi mozgatását a keflavíki reptér egyik kisméretű kocsija biztosítja. A jármű az egykori NDK-ban gyártott, Magyarországon is széles körben használt Multicarra emlékeztet.
Fedezékek zárva, a csehek mára tervezett repülése véget ért.
* * *
Az izlandi beszámoló harmadik, befejező részében azokat a képeket közlöm, amelyeket az amerikai hagyatékról, a keflavíki repülőtéren megforduló gépekről és a Prágába történő visszaérkezésről készítettem.
Fotó: Szórád Tamás
Egy hónapon át két helyen álltak készültségben a cseh légierő Gripenjei. Otthon, Cáslavban és Izlandon, a keflavíki nemzetközi repülőtéren. A hely nem ismeretlen a cseheknek, hiszen bő fél évvel korábban teljesítették első izlandi missziójukat.
A második lehetőség hirtelen jött és rövidebb volt, mint az első. A tavalyi rotációra fél évig készültek a csehek, idén mindössze hat hetük volt, hogy a kanadai légierő helyett beugorjanak, felkészüljenek és elkezdjék második légtérrendészeti (Air Policing) missziójukat Izlandon. Egy hónap, 70 felszállás és 140 repült óra után, a cseh kontingens a napokban hazatelepül. Az Izlandon töltött utolsó héten Martin Stropnický cseh honvédelmi miniszter meglátogatta kontingenst. A több mint 3000 kilométeres utat a prágai 24. Szállítórepülő Bázis egyik Airbus 319CJ repülőgépén tette meg.
A műszakiak a 3085-ös gépet készítették elő az izlandi útra. Az A319-esből 2007 eleje óta kettőt üzemeltet a cseh légierő kormányzati repülésre, katonai személy- és teherszállításra valamint Medevac feladatokra, de a messze földön bajba került cseh állampolgárok is számíthatnak rá, hogy elmegy értük a katonai Airbus.
A körbejárás és a gép vizuális ellenőrzése nagygépes léptékű.
Az A319-es nagyjából azt az útvonalat követi, mint a Gripenek. A német partok felett repült ki az Északi-tenger fölé és a szárny mögött felsejlő Shetland-szigeteknél éri el az Atlanti-óceánt.
Izland légteréhez közeledve a készültségi Gripenek fogják közre az Airbust; a 9243-as balról zárkózik a szállítógép mellé. A gépek alatt elterülő zárt felhőzet azt is jelenti, hogy odalent nem vár minket szép idő.
Jobbról közelít a 9236-os. Mindkét Gripenen az Izlandon használt két Sidewinder, két póttartály függesztmény-kombináció van.
A Gripen pilótája a felhőbe süllyedő Airbuson tartja a szemét. A vadászgép kormányfelületei folyamatosan mozognak, ahogy a pilóta apró korrekciókkal tartja a helyét a nagygép mellett.
A szoros kötelék a felhőben is megmarad.
Az izlandi partok előtt az Airbus és kísérete a felhőalap alá süllyed, alattuk a szürke, barátságtalan Atlanti-óceán terül el.
A szállítógép kiengedett fékszárnnyal közelít a keflavíki repülőtérhez. Ahogy csökken a sebesség, a Gripen egyre nagyobb állásszöggel repül az Airbus mellett.
A leszállás előtt néhány perccel a vadászok az utánégető hangos dübörgésétől kísérve elköszönnek.
Közel négyórás repülés után immár a keflavíki nemzetközi repülőtéren ázik a cseh A319-es.
*
A cseh kontingens tagjai parancsnokuk vezetésével felsorakoznak a honvédelmi miniszter fogadásához.
A parancsnok, Martin Nezbeda ezredes jelent a miniszternek. Az ezredes tagja volt a 2009-es baltikumi kontingensnek és tavaly szintén ő vezette a cseh légierő első izlandi misszióját.
***
Az izlandi beszámoló következő részében a készültségi szolgálatot ellátó hajózók és műszakiak mindennapjaiba pillantunk be.
Fotó: Szórád Tamás
A kecskeméti Gripen közösség az elmúlt héten az éjszakai feladatokra fókuszált. Négy napon át este hat órától az éjszakába nyúlóan repültek közel kétórás feladatokat a keleti, északkeleti országrész felett.
Az első sor gépei napnyugta előtt térnek vissza, a másik két Gripen már a hosszúfalon süllyed a leszálláshoz.
Két póttartály, Litening konténer és a televíziós AGM-65H Maverick gyakorló változata a 33-as Gripenen.
A 40-es Litening nélkül, infravörös gyakorló Maverick-kel repült.
A helyére beálló együlésesnek jelző műszaki mögött az ugyancsak két póttartály, Litening, Maverick kombinációval repült kétüléses érkezik a Juliet zónába.
A gyorsan lemenő nap aranysárga fénybe burkolja a repülőbázist.
Az első sor utolsó leszállója, a 38-as is begurul a zónába.
*
A repülést számos gépjármű szolgálja ki. A nyolckerekű kategóriát a tankerek képviselik, amelyek a hajtóművek leállítása után azonnal megérkeznek az ismételt feltöltéshez.
MAN tűzoltókocsik tánca a zónában. Megérkezik a váltás és az első sort biztosító kocsi visszaindul a repülőtéri tűzoltóság bázisára.
A mikrobusz és sofőrje is a zóna életének elmaradhatatlan szereplője. A hajózók ezen a kocsin teszik meg a felkészülési épületük és a zóna közötti utat.
JAS39D és CATM-65K - mindkettő a kiképzést és a gyakorlást szolgálja.
A műszakiak a 43-as Deltát vallatják.
Esti enyhülés ide vagy oda, a zónában dolgozók még mindig 30 fok körüli melegben készítik elő a Gripeneket.
A szállítókocsi bölcsőjét a Litening konténer alá emelik; a berendezés átkerül egy másik gépre, ...
... a 39-esre.
A gépek előkészítve, a zónában csend honol, az élet is megáll egy pillanatra. A földi napnyugtáig még néhány perc van hátra.
Újabb váltás a zónát biztosító tűzoltóknál. Ezúttal egy Rosenbauer gyorsbeavatkozó kocsi áll a Juliet szélére.
A nap lement, a második sor pilótái megérkeztek a gépekhez.
Mély, zúgó hang hallatszik, An-26-os érkezett.
Indul a második sor.
A naplemente után gyorsan sötétedik, de az elsőnek felszálló Gripen körvonalai még kivehetőek.
A nyugat-északnyugat irányba - a naplemente felé - emelkedő gépre néhány pillanatig több fény jut.
Újabb Gripen emelkedik el, a fényszórók fénye a sárkány aljára és a póttartályra vetül, a gép egyéb részei már nem kivehetőek.
Ami nappal nem látszik, az most bevilágítja az éjszakát. A Gripen mögött az RM12-es hajtómű fehér tűzkúpja ragyog.
Az elsőként felszállt gép jobb fordulóban van, csak a szárnyvégeken és a törzs két oldalán lévő helyzetfényei látszanak, a másodikként indult Gripen egyelőre utánégetővel emelkedik.
*
Nagyjából két órával később a tartálykocsiból a harmadik sor gépeibe folyik az üzemanyag.
A hajózók is megérkeztek a zónába.
A műszakiak egyetlen mobil reflektor fényében készítették elő a Gripeneket és most az indításhoz állnak a gépeik elé.
Helyzet- és kötelékfények világítanak a 40-es Gripenen és a villogó jelzi, hogy jár a gép hajtóműve is. Rövidesen felszáll a harmadik sor, amely már másnap tér vissza.
Bázis felett az ég. A valóságban sokkal szebb...
***
Fotó: Szórád Tamás