Balkáni Mozaik Blog

Egyre erősödnek azok a hangok, amik arra figyelmeztetnek, hogy a tengerjáró hajók és a velük érkező sokszázezer turista egyes városoknak szinte a jövőjét fenyegeti, szinte elpusztítják azokat. Hat ilyen várost, térséget tartanak nyilván, az első és leginkább veszélyeztetett Velence, a többiek szorosan követik: Dubrovnik, Belize, Alaszka, az Antarktisz, a norvégiai Svalbard sziget, és egyre inkább az észtországi Tallin városa.

Már írtam arról, hogy Velencében és Dubrovnikban szinte elviselhetetlen a turisták áradata, és ez idén sem nagyon fog változni, sőt. A horvát Tengeri, közlekedési és infrastrukturális minisztérium adatai szerint a szezonra rekord számú, 963 tengerjáró hajó kért kikötési engedélyt, a legnagyobb számban Dubrovnikba és Splitbe. Tavaly is volt olyan nap, amikor Dubrovnikban négy óriáshajó kötött ki, több mint hatezer utassal a fedélzetükön.

Az idegenforgalom a horvát gazdaság legfontosabb ága, de mindezek szem előtt tartásával is mind többen figyelmeztetnek arra, hogy „nem mind arany, ami fénylik”.

Az Adria gyöngyszemét, Dubrovnikot, Velencéhez hasonlóan egyszerűen nem úgy tervezték, hogy el tudjon viselni ennyi tengerjáró hajót, amik nap, mint nap a városba érkeznek.

Adódik a kérdés: valójában mennyi haszna van ebből a városnak?

Szállodások, panziósok, szobát kiadók, rendezvényszervezők, vagyis azok, akik a turizmusból élnek, már évek óta hol halkabban, hol hangosabban panaszkodnak, hogy a városokat ellepő, a tengerjáró hajókkal hozott vendégekből semmi hasznuk nincs a kötelezően fizetendő idegenforgalmi adón kívül. Ezek a vendégek nagyon kevés időt töltenek a városokban, akkor is jellemzően sétálnak. Ritka, hogy költenek, sőt leggyakrabban hozzák magukkal a hajóról, amire a néhány óra alatt szükségük lehet, és a hajón is erre buzdítják őket, hiszen nekik az az érdekük, hogy a fedélzeten költsenek minél többet.

A Dubrovniki Egyetem vizsgálata alátámasztani látszik ezeket a panaszokat. A hajók utasainak vásárlási, költési szokásait vizsgálva kimutatták, hogy a városban ők költik a legkevesebbet. Az itt időző turisták naponta átlagosan 160 eurót költenek, a kirándulók 30 eurót, míg a turistahajók utasai 24 eurót. 

Természetesen vannak olyan idegenforgalmi szakemberek, akik azt mondják, hogy a tengerjáró hajók jelenléte nagyszerű dolog, jelentős szerepük van a horvát idegenforgalom népszerűsítésében.   

Dubrovnikban tavaly kb. 500 óriás kirándulóhajó kötött ki, ami egyrészről bevétel, másrészről irdatlan tömeg, közlekedési zavarok, környezetszennyezés. A helyiek véleménye is meglehetősen megoszlik abban a kérdésben, hogy vajon előnyökkel jár-e vagy nagyobb a kár, amit okoz.

Az Idegenforgalmi Intézet készített egy tanulmányt, amiben nyíltan beszélnek a káros hatásokról. Ilyen a hulladék nem megfelelő ártalmatlanítása mind a városban, mind a tengeren. Dubrovnikban a hatalmas, magas kéntartalmú üzemanyagot használó hajók miatt a tengervízben lerakódott kén 31,13 kg/ha, míg a normál érték 5-6 kg/ha. Dr. Hrvoja Carića, az Intézet tudósa évekkel ezelőtt már nyilvánosságra hozta azt az adatot, hogy Horvátországnak a turistahajókból évente 53 millió euró bevétele van, míg a környezeti károk 338 millió euró költséget jelentenek.

A hajók szénmonoxid kibocsátása is nagy. A P&O Cruises Ocean hajóján elhelyezett mérőműszer szerint a kéményből kijövő mikroszkopikus részecskék mennyisége az emberi egészségre káros, az alsóbb fedélzeteken 84 ezer részecske/köbcentiméter, míg a kéményhez legközelebbi területen már 144 000 részecske/köbcentiméter.   

Csak összehasonlításul, London legzsúfoltabb negyedében munkanapon a légszennyezettség 38 400 részecske/köbcentiméter. Más szóval, ha egy luxushajó fedélzetén valaki napozik, az olyan, mintha Delhi vagy Sanghaj központjában tenné.  

Vannak vizsgálatok, amik azt mutatják ki, hogy egy 3 ezer utast szállító turistahajó jobban szennyezi a levegőt, mint 12 ezer gépkocsi. Tavaly a brit Channel 4 csapata telepített titokban szennyezőanyag mérő eszközöket az egyik hajóútvonalra, és jutottak erre a következtetésre.

Ezek az adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a munkavégzés ezeken a tengerjáró hajókon az egészségre veszélyes, de veszélyes azokra a városokra is, amiket meglátogatnak, az üvegházhatású gázok, a kén és a nitrogén-oxidok hatása miatt.

Az egyetem arra is figyelmeztet, hogy a negatív hatások marginalizálódtak, mert azok csak hosszútávon vevődnek észre, míg a pozitív hatások szinte azonnal láthatók.

A német Wirtschaftswoche (WiWo) üzleti hetilap megjelentetett egy cikket ezzel a címmel: „Ki fizeti a tengerjáró turizmus növekedését?”, amiben szintén arról írnak, hogy Dubrovnik egyike azoknak a helyeknek, amikre jelentős negatív hatással van a nagyszámú turista.   

Mechtild Rössler, az UNESCO igazgató asszonya azt nyilatkozta, hogy a „hajók kárt okoznak azokon a helyeken, amiket felkeresnek”, és hozzáteszi, hogy a legrosszabb helyzetben Velence van. „A nagy hajók által keltett hullámok az épületek eróziójához vezetnek” – magyarázza, és emlékeztet, hogy a szervezet már gondolkozott azon, hogy Velencét a világ veszélyeztetett kulturális öröksége helyszínének nyilvánítja.

Hasonló helyzetbe kerülhet Dubrovnik is, aminek „történelmi magja nem bír el annyi turistát, amennyit ezek a hajók hoznak a városba”, és már a kulturális örökséget veszélyeztetik.

Kívánatosak a turistahajók, de oly módon, hogy nagyobb felelősséget tanúsítsanak a környezet iránt. Az igazgató asszony felszólítja a hajózó társaságokat, hogy fordítsanak több forrást a világörökségek megvédésére, működjenek jobban együtt a helyi városvezetőkkel, a helyi lakosokkal, a hajóépítőket pedig arra, hogy fejlesszenek ki a környezetet kevésbé szennyező hajókat.  

fotók: grgo jelavic/pixsell 

Egyre erősödnek azok a hangok, amik arra figyelmeztetnek, hogy a tengerjáró hajók és a velük érkező sokszázezer turista egyes városoknak szinte a jövőjét fenyegeti, szinte elpusztítják azokat. Hat ilyen várost, térséget tartanak nyilván, az első és leginkább veszélyeztetett Velence, a többiek szorosan követik: Dubrovnik, Belize, Alaszka, az Antarktisz, a norvégiai Svalbard sziget, és egyre inkább az észtországi Tallin városa.

Már írtam arról, hogy Velencében és Dubrovnikban szinte elviselhetetlen a turisták áradata, és ez idén sem nagyon fog változni, sőt. A horvát Tengeri, közlekedési és infrastrukturális minisztérium adatai szerint a szezonra rekord számú, 963 tengerjáró hajó kért kikötési engedélyt, a legnagyobb számban Dubrovnikba és Splitbe. Tavaly is volt olyan nap, amikor Dubrovnikban négy óriáshajó kötött ki, több mint hatezer utassal a fedélzetükön.

Az idegenforgalom a horvát gazdaság legfontosabb ága, de mindezek szem előtt tartásával is mind többen figyelmeztetnek arra, hogy „nem mind arany, ami fénylik”.

Az Adria gyöngyszemét, Dubrovnikot, Velencéhez hasonlóan egyszerűen nem úgy tervezték, hogy el tudjon viselni ennyi tengerjáró hajót, amik nap, mint nap a városba érkeznek.

Adódik a kérdés: valójában mennyi haszna van ebből a városnak?

Szállodások, panziósok, szobát kiadók, rendezvényszervezők, vagyis azok, akik a turizmusból élnek, már évek óta hol halkabban, hol hangosabban panaszkodnak, hogy a városokat ellepő, a tengerjáró hajókkal hozott vendégekből semmi hasznuk nincs a kötelezően fizetendő idegenforgalmi adón kívül. Ezek a vendégek nagyon kevés időt töltenek a városokban, akkor is jellemzően sétálnak. Ritka, hogy költenek, sőt leggyakrabban hozzák magukkal a hajóról, amire a néhány óra alatt szükségük lehet, és a hajón is erre buzdítják őket, hiszen nekik az az érdekük, hogy a fedélzeten költsenek minél többet.

A Dubrovniki Egyetem vizsgálata alátámasztani látszik ezeket a panaszokat. A hajók utasainak vásárlási, költési szokásait vizsgálva kimutatták, hogy a városban ők költik a legkevesebbet. Az itt időző turisták naponta átlagosan 160 eurót költenek, a kirándulók 30 eurót, míg a turistahajók utasai 24 eurót. 

Természetesen vannak olyan idegenforgalmi szakemberek, akik azt mondják, hogy a tengerjáró hajók jelenléte nagyszerű dolog, jelentős szerepük van a horvát idegenforgalom népszerűsítésében.   

Dubrovnikban tavaly kb. 500 óriás kirándulóhajó kötött ki, ami egyrészről bevétel, másrészről irdatlan tömeg, közlekedési zavarok, környezetszennyezés. A helyiek véleménye is meglehetősen megoszlik abban a kérdésben, hogy vajon előnyökkel jár-e vagy nagyobb a kár, amit okoz.

Az Idegenforgalmi Intézet készített egy tanulmányt, amiben nyíltan beszélnek a káros hatásokról. Ilyen a hulladék nem megfelelő ártalmatlanítása mind a városban, mind a tengeren. Dubrovnikban a hatalmas, magas kéntartalmú üzemanyagot használó hajók miatt a tengervízben lerakódott kén 31,13 kg/ha, míg a normál érték 5-6 kg/ha. Dr. Hrvoja Carića, az Intézet tudósa évekkel ezelőtt már nyilvánosságra hozta azt az adatot, hogy Horvátországnak a turistahajókból évente 53 millió euró bevétele van, míg a környezeti károk 338 millió euró költséget jelentenek.

A hajók szénmonoxid kibocsátása is nagy. A P&O Cruises Ocean hajóján elhelyezett mérőműszer szerint a kéményből kijövő mikroszkopikus részecskék mennyisége az emberi egészségre káros, az alsóbb fedélzeteken 84 ezer részecske/köbcentiméter, míg a kéményhez legközelebbi területen már 144 000 részecske/köbcentiméter.   

Csak összehasonlításul, London legzsúfoltabb negyedében munkanapon a légszennyezettség 38 400 részecske/köbcentiméter. Más szóval, ha egy luxushajó fedélzetén valaki napozik, az olyan, mintha Delhi vagy Sanghaj központjában tenné.  

Vannak vizsgálatok, amik azt mutatják ki, hogy egy 3 ezer utast szállító turistahajó jobban szennyezi a levegőt, mint 12 ezer gépkocsi. Tavaly a brit Channel 4 csapata telepített titokban szennyezőanyag mérő eszközöket az egyik hajóútvonalra, és jutottak erre a következtetésre.

Ezek az adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a munkavégzés ezeken a tengerjáró hajókon az egészségre veszélyes, de veszélyes azokra a városokra is, amiket meglátogatnak, az üvegházhatású gázok, a kén és a nitrogén-oxidok hatása miatt.

Az egyetem arra is figyelmeztet, hogy a negatív hatások marginalizálódtak, mert azok csak hosszútávon vevődnek észre, míg a pozitív hatások szinte azonnal láthatók.

A német Wirtschaftswoche (WiWo) üzleti hetilap megjelentetett egy cikket ezzel a címmel: „Ki fizeti a tengerjáró turizmus növekedését?”, amiben szintén arról írnak, hogy Dubrovnik egyike azoknak a helyeknek, amikre jelentős negatív hatással van a nagyszámú turista.   

Mechtild Rössler, az UNESCO igazgató asszonya azt nyilatkozta, hogy a „hajók kárt okoznak azokon a helyeken, amiket felkeresnek”, és hozzáteszi, hogy a legrosszabb helyzetben Velence van. „A nagy hajók által keltett hullámok az épületek eróziójához vezetnek” – magyarázza, és emlékeztet, hogy a szervezet már gondolkozott azon, hogy Velencét a világ veszélyeztetett kulturális öröksége helyszínének nyilvánítja.

Hasonló helyzetbe kerülhet Dubrovnik is, aminek „történelmi magja nem bír el annyi turistát, amennyit ezek a hajók hoznak a városba”, és már a kulturális örökséget veszélyeztetik.

Kívánatosak a turistahajók, de oly módon, hogy nagyobb felelősséget tanúsítsanak a környezet iránt. Az igazgató asszony felszólítja a hajózó társaságokat, hogy fordítsanak több forrást a világörökségek megvédésére, működjenek jobban együtt a helyi városvezetőkkel, a helyi lakosokkal, a hajóépítőket pedig arra, hogy fejlesszenek ki a környezetet kevésbé szennyező hajókat.  

fotók: grgo jelavic/pixsell 

Melegszik az Adriai-tenger. Száz éve a legmelegebb a vize, az átlagos hőmérséklete most 3-4 Celsius fokkal magasabb, mint az eddig mért június első félévi értékek átlaga. Már reggel 8 órakor Krknél, Splitnél, Pulánál 26 fokot mértek.2008-2015 között az Adria átlagos felületi hőmérséklete 1,25 fokkal emelkedett, és ez a gyorsuló felmelegedés nem áll meg.

A spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet Tengerészeti Fizikai Laboratóriumának tudósa, Dr. sc. Ivica Vilibić beszélt erről, az okokról és a következményekről.

Az intenzív felmelegedés az április közepe óta folyamatosan emelkedő rendkívül magas levegő hőmérséklet következménye, de hozzájárult az is, hogy nem volt bóra az elmúlt időszakban, ami a tenger hidegebb rétegeit felszínre hozza. Sokkal gyakoribb a rendkívül forró és hideg időszakok váltakozása, mint akár tíz évvel ezelőtt is, és idén a hideg idő is csak a tél végén, illetve március elején érkezett meg, a tél legnagyobb része melegebb volt az előző éveknél.

Az Adria sekély tenger, gyorsabban reagál a klímaváltozásra, mint az óceánok, és az éghajlati modellek rendkívül forró időket jósolnak mind a légkörben mind a tengeren. A jelenlegi mérési eredmények azt erősítik meg, hogy a klímaváltozás a jelen és nem a jövő. Az előrejelzések szerint a levegő átlaghőmérséklete az Adriai-tengeren 4-5 Celsius fokkal növekszik, ha az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nem csökken jelentősen.

A hőmérséklet emelkedése hatással lesz a tenger élővilágára és az emberre is mind pozitív, mind negatív értelemben.Egyrészt azzal, hogy a levegő és a víz hőmérséklete már tavasszal is ilyen magas, és emelkedik, ez a turista szezon megnyújtását, a nyaraló idegenforgalom növekedését jelentheti.

A negatívumok azonban ennél szélesebb körűek. A túl magas levegő hőmérséklet, a forróság időszaka végzetes lehet egyes embercsoportok, például keringési betegségben szenvedők részére. A magas hőmérséklet erősebb párolgást is eredményez, ami a nyári csapadék csökkenésével és az intenzívebb turizmussal együtt ivóvíz ellátási problémákat okozhat, és negatív hatással lehet a mezőgazdaságra is. A felmelegedés erősödése tovább növeli a tengerszint emelkedését.

A tengervíz hőmérsékletének emelkedése bizonyos melegtengeri fajoknak kedvező, míg a hidegtengeri fajok, mint például a garnéla rákok eltűnhetnek. Egyes invazív fajok meghonosodnak az Adriában, de lehetnek egyes új fajok, amik valószínűleg  alkalmanként „emigrálnak” az Adriába.

Amiben egészen biztosak lehetünk, hogy az Adria melegebb és sósabb lesz. A sodrás gyengébb lesz, az oxigénellátás a mélyebb rétegekben gyengébb lesz, ami jelentős hatással lesz a tenger alján élő világra. A levegő hőmérséklete magasabb lesz, épp úgy, mint a hőhullámok gyakorisága, extrém magas hőhullámok jönnek, gyakoribbak lesznek az esőzések és a partmenti áradások.

Mindez jelentős befolyással lesz az élővilágra, az emberekre és a tevékenységükre. Hogy milyen mértékben lesz befolyással, ez attól is függ, hogy képesek leszünk-e alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.

Melegszik az Adriai-tenger. Száz éve a legmelegebb a vize, az átlagos hőmérséklete most 3-4 Celsius fokkal magasabb, mint az eddig mért június első félévi értékek átlaga. Már reggel 8 órakor Krknél, Splitnél, Pulánál 26 fokot mértek.2008-2015 között az Adria átlagos felületi hőmérséklete 1,25 fokkal emelkedett, és ez a gyorsuló felmelegedés nem áll meg.

A spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet Tengerészeti Fizikai Laboratóriumának tudósa, Dr. sc. Ivica Vilibić beszélt erről, az okokról és a következményekről.

Az intenzív felmelegedés az április közepe óta folyamatosan emelkedő rendkívül magas levegő hőmérséklet következménye, de hozzájárult az is, hogy nem volt bóra az elmúlt időszakban, ami a tenger hidegebb rétegeit felszínre hozza. Sokkal gyakoribb a rendkívül forró és hideg időszakok váltakozása, mint akár tíz évvel ezelőtt is, és idén a hideg idő is csak a tél végén, illetve március elején érkezett meg, a tél legnagyobb része melegebb volt az előző éveknél.

Az Adria sekély tenger, gyorsabban reagál a klímaváltozásra, mint az óceánok, és az éghajlati modellek rendkívül forró időket jósolnak mind a légkörben mind a tengeren. A jelenlegi mérési eredmények azt erősítik meg, hogy a klímaváltozás a jelen és nem a jövő. Az előrejelzések szerint a levegő átlaghőmérséklete az Adriai-tengeren 4-5 Celsius fokkal növekszik, ha az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nem csökken jelentősen.

A hőmérséklet emelkedése hatással lesz a tenger élővilágára és az emberre is mind pozitív, mind negatív értelemben.Egyrészt azzal, hogy a levegő és a víz hőmérséklete már tavasszal is ilyen magas, és emelkedik, ez a turista szezon megnyújtását, a nyaraló idegenforgalom növekedését jelentheti.

A negatívumok azonban ennél szélesebb körűek. A túl magas levegő hőmérséklet, a forróság időszaka végzetes lehet egyes embercsoportok, például keringési betegségben szenvedők részére. A magas hőmérséklet erősebb párolgást is eredményez, ami a nyári csapadék csökkenésével és az intenzívebb turizmussal együtt ivóvíz ellátási problémákat okozhat, és negatív hatással lehet a mezőgazdaságra is. A felmelegedés erősödése tovább növeli a tengerszint emelkedését.

A tengervíz hőmérsékletének emelkedése bizonyos melegtengeri fajoknak kedvező, míg a hidegtengeri fajok, mint például a garnéla rákok eltűnhetnek. Egyes invazív fajok meghonosodnak az Adriában, de lehetnek egyes új fajok, amik valószínűleg  alkalmanként „emigrálnak” az Adriába.

Amiben egészen biztosak lehetünk, hogy az Adria melegebb és sósabb lesz. A sodrás gyengébb lesz, az oxigénellátás a mélyebb rétegekben gyengébb lesz, ami jelentős hatással lesz a tenger alján élő világra. A levegő hőmérséklete magasabb lesz, épp úgy, mint a hőhullámok gyakorisága, extrém magas hőhullámok jönnek, gyakoribbak lesznek az esőzések és a partmenti áradások.

Mindez jelentős befolyással lesz az élővilágra, az emberekre és a tevékenységükre. Hogy milyen mértékben lesz befolyással, ez attól is függ, hogy képesek leszünk-e alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.

Magyarországon évente 15 ezer gyermek esik áldozatul valamilyen erőszaknak, és hetente legalább egy nőt meggyilkol a férje, vagy a volt férje, az élettársa, vagy a volt élettársa, a barátja vagy a volt barátja.

Sokkolóak ezek az adatok, és ha a nyugat-balkáni országokat nézzük, sajnos a helyzet ott is hasonló, vagy még ennél is rosszabb.

Szerbiában háromból egy nő az áldozata valamilyen fizikai erőszaknak, minden második nő pszichikai erőszaknak. Átlagosan minden 10 napban meghal egy nő erőszak következtében, és a mindenféle erőszak áldozatainak mindössze 10%-a kért segítséget, illetve jelentette az esetet.

Egy konferencián a belgrádi Nemek Közötti Egyenlőségért felelős Állami Koordinációs Testület főtanácsadója elmondta, vizsgálatot készítettek a Szerbián átvonuló menekültek között is, ahol a nők és gyermekek 65%-a volt korábban erőszaknak kitéve és mindössze 5%-uk tudta, hogy kinek kellene azt jelentenie.  

A kormányzati testület sikeresen működik együtt olyan civil szervezetekkel, akik az erőszak, az emberkereskedelem ellen küzdenek.

Az egyik ilyen a 15 éve működő „Atina” nevü szervezet, akik eddig több ezer nőnek és gyermeknek nyújtottak segítséget és támogatást, akik emberkereskedelem áldozatai voltak. Vezetőjük azt mondja, hogy nincs nemek közötti egyenlőség társadalmi egyenlőség nélkül, és nem lesz előrelépés, "hacsak nem támadunk az erőszak ellen". Ők is kiemelt figyelmet fordítanak a menekült nőkre, akik között sokan vannak erőszakkal elhurcoltak. A saját tapasztalatuk szerint az erőszak áldozatainak sokkal magasabb a fájdalom és erőszak elleni toleranciájuk.  

A „Polgárok védelmezője” civil szervezet célja, hogy a minimunra csökkentsék az erőszakok számát. Ennek érdekében javaslatokat dolgoznak ki a kormány, az önkormányzatok és az érintett intézmények számára, hogy mit lehet változtatni a rendszerben a helyzet javítása érdekében.

A belgrádi francia nagykövet megerősítette, hogy továbbra is támogatni és segíteni fognak minden szervezetet, hogy munkájukat segítsék az erőszak, a szervezett bűnözés minden formája, köztük az emberkereskedelem ellen.

Hasonlóak a horvátországi adatok is. Minden harmadik nő erőszak áldozata. Családon belüli erőszak áldozatává rendőrségi becslések szerint évente 14-22 ezer nő válik. Az utóbbi 10 évben 300 nőt ölt meg partnere, férje, barátja, élettársa.  

Bár az adatok aggasztóak, az erőszak áldozatainak védelmében a rendszer hatástalan. A rendőrség a családon belüli visszaélések miatt átlagosan naponta 45-ször, hétvégén 60 alkalommal avatkozik közbe, de gyakran minősítik az erőszakot "a közrend és a béke megsértésének". A bíróságok is "gyenge láncszem" az elkövetők elleni gyakran enyhe ítéletekkel, túl alacsony bírságokkal.

Minden orvosnak, aki fizikai erőszak áldozatával találkozik, a horvát törvények szerint is kötelessége azt jelenteni a rendőrségen, de ez gyakran nem történik meg, mert úgy gondolják, hogy a következmények súlyosak lehetnek a nőknek, és az orvosnak is, aki jelentette.  

„Sok nő, akit erőszak ért, maga kéri, hogy ne jelentsék a rendőrségen, mert fél, hogy amikor hazamegy, még súlyosabb veréseket kap” – mondta az EURIPA, a Vidéki és elszigetelt orvosok európai szövetségének elnöke.  

Szakemberek rámutatnak arra is, hogy fokozódik a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni erőszak is az egyházaktól a kórházakig, megtagadva a fogamzásgátlást, az oktatást. Nem foglalkoznak a nők reproduktív egészségével, a fiatalok nemi alapon történő oktatásával, a nemi úton terjedő betegségekkel, egyáltalán minden lehetséges módon akadályozzák a nőket azon joguk gyakorlásában, hogy a testükről maguk döntsenek.

Boszniában a helyzet ennél rosszabb. Ott minden második nő és gyermek esik áldozatul nemi alapú erőszak valamilyen formájának tizenöt éves koráig. 15 éves kor feletti nők 42%-a pszichikai, 24 %-a fizikai, 6%-a szexuális erőszak áldozata. A nemi alapú erőszak itt a nők és a férfiak társadalmi szerepének mélyen gyökerező patriarchális attitűdjéből is fakad.

A hatóságok, intézmények egyre inkább ösztönzik a családon belüli erőszak áldozatait, hogy jelentsék az illetékes szerveknél, és kérjék, vegyék igénybe az ilyen terülteken tevékenykedő civil szervezetek segítségét.

Magyarországon évente 15 ezer gyermek esik áldozatul valamilyen erőszaknak, és hetente legalább egy nőt meggyilkol a férje, vagy a volt férje, az élettársa, vagy a volt élettársa, a barátja vagy a volt barátja.

Sokkolóak ezek az adatok, és ha a nyugat-balkáni országokat nézzük, sajnos a helyzet ott is hasonló, vagy még ennél is rosszabb.

Szerbiában háromból egy nő az áldozata valamilyen fizikai erőszaknak, minden második nő pszichikai erőszaknak. Átlagosan minden 10 napban meghal egy nő erőszak következtében, és a mindenféle erőszak áldozatainak mindössze 10%-a kért segítséget, illetve jelentette az esetet.

Egy konferencián a belgrádi Nemek Közötti Egyenlőségért felelős Állami Koordinációs Testület főtanácsadója elmondta, vizsgálatot készítettek a Szerbián átvonuló menekültek között is, ahol a nők és gyermekek 65%-a volt korábban erőszaknak kitéve és mindössze 5%-uk tudta, hogy kinek kellene azt jelentenie.  

A kormányzati testület sikeresen működik együtt olyan civil szervezetekkel, akik az erőszak, az emberkereskedelem ellen küzdenek.

Az egyik ilyen a 15 éve működő „Atina” nevü szervezet, akik eddig több ezer nőnek és gyermeknek nyújtottak segítséget és támogatást, akik emberkereskedelem áldozatai voltak. Vezetőjük azt mondja, hogy nincs nemek közötti egyenlőség társadalmi egyenlőség nélkül, és nem lesz előrelépés, "hacsak nem támadunk az erőszak ellen". Ők is kiemelt figyelmet fordítanak a menekült nőkre, akik között sokan vannak erőszakkal elhurcoltak. A saját tapasztalatuk szerint az erőszak áldozatainak sokkal magasabb a fájdalom és erőszak elleni toleranciájuk.  

A „Polgárok védelmezője” civil szervezet célja, hogy a minimunra csökkentsék az erőszakok számát. Ennek érdekében javaslatokat dolgoznak ki a kormány, az önkormányzatok és az érintett intézmények számára, hogy mit lehet változtatni a rendszerben a helyzet javítása érdekében.

A belgrádi francia nagykövet megerősítette, hogy továbbra is támogatni és segíteni fognak minden szervezetet, hogy munkájukat segítsék az erőszak, a szervezett bűnözés minden formája, köztük az emberkereskedelem ellen.

Hasonlóak a horvátországi adatok is. Minden harmadik nő erőszak áldozata. Családon belüli erőszak áldozatává rendőrségi becslések szerint évente 14-22 ezer nő válik. Az utóbbi 10 évben 300 nőt ölt meg partnere, férje, barátja, élettársa.  

Bár az adatok aggasztóak, az erőszak áldozatainak védelmében a rendszer hatástalan. A rendőrség a családon belüli visszaélések miatt átlagosan naponta 45-ször, hétvégén 60 alkalommal avatkozik közbe, de gyakran minősítik az erőszakot "a közrend és a béke megsértésének". A bíróságok is "gyenge láncszem" az elkövetők elleni gyakran enyhe ítéletekkel, túl alacsony bírságokkal.

Minden orvosnak, aki fizikai erőszak áldozatával találkozik, a horvát törvények szerint is kötelessége azt jelenteni a rendőrségen, de ez gyakran nem történik meg, mert úgy gondolják, hogy a következmények súlyosak lehetnek a nőknek, és az orvosnak is, aki jelentette.  

„Sok nő, akit erőszak ért, maga kéri, hogy ne jelentsék a rendőrségen, mert fél, hogy amikor hazamegy, még súlyosabb veréseket kap” – mondta az EURIPA, a Vidéki és elszigetelt orvosok európai szövetségének elnöke.  

Szakemberek rámutatnak arra is, hogy fokozódik a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni erőszak is az egyházaktól a kórházakig, megtagadva a fogamzásgátlást, az oktatást. Nem foglalkoznak a nők reproduktív egészségével, a fiatalok nemi alapon történő oktatásával, a nemi úton terjedő betegségekkel, egyáltalán minden lehetséges módon akadályozzák a nőket azon joguk gyakorlásában, hogy a testükről maguk döntsenek.

Boszniában a helyzet ennél rosszabb. Ott minden második nő és gyermek esik áldozatul nemi alapú erőszak valamilyen formájának tizenöt éves koráig. 15 éves kor feletti nők 42%-a pszichikai, 24 %-a fizikai, 6%-a szexuális erőszak áldozata. A nemi alapú erőszak itt a nők és a férfiak társadalmi szerepének mélyen gyökerező patriarchális attitűdjéből is fakad.

A hatóságok, intézmények egyre inkább ösztönzik a családon belüli erőszak áldozatait, hogy jelentsék az illetékes szerveknél, és kérjék, vegyék igénybe az ilyen terülteken tevékenykedő civil szervezetek segítségét.

Európa és a világ számára sem lehet közömbös, hogy a nagyhatalmak, különböző politikai, vallási nézetek milyen befolyással bírnak a Nyugat-Balkánon? 

A térség jelenlegi helyzetének értékeléséhez a német CDU volt képviselője, Stefan Schwarz a srebrenicai vérengzésről mondott véleménye során jutott el. Az ENSZ által „védett zónává” nyilvánított boszniai kisvárosban 1995 júliusban a Ratko Mladić vezette Boszniai Szerb Köztársaság hadserege meggyilkolt több mint 8700 muzulmán lakost, főleg férfiakat és fiúgyermekeket. A német politikus szerint Srebrenicáért mindig csak az ott szolgálatot teljesítő holland békefenntartókat, és ezzel együtt Hollandiát hibáztatni „nagyon olcsó fogás”, mert „a felelősség egész Európát terheli”, amit el kell végre ismerni és viselni kell a következményeit.  

A mai Bosznia-Hercegovináról és az egész térségről azt gondolja, ha Európa meg akarja akadályozni, hogy a Balkán a szélsőségesek kezére kerüljön, akkor cselekednie kell, mert olcsóbb most befektetni a régióban, mint a szélsőségeseknek lehetőséget adni, hogy ott bázisokat építsenek ki.

Stefan Schwarz nincs egyedül ezzel a véleményével. Wesley Clark nyugalmazott amerikai tábornok, aki az 1990-es években a NATO erők főparancsnoka volt, tevőleges résztvevője a délszláv háborúknak, a békeegyezmények előkészítésének, a Washington Postban azt írta: „ha az amerikai és az európai vezetők azt gondolják, hogy a nyugat-balkáni brutális konfliktusok kérdése megoldódott, akkor nagyon messze vannak a valóságtól.”

A rossz kormányzások, a gazdaság stagnálása, a gyenge intézményrendszerek nagyon sebezhetők a dzsihadisták erőszakos toborzásával szemben, és mindez az egész térséget kiszolgáltatja olyan államoknak, mint Oroszország, Törökország és Kína.

A Kreml Szerbiával és a balkáni szláv népekkel közös történelmi és kulturális kapcsolatait kihasználva igyekszik erősíteni befolyását a szerbeknek adott katonai harci repülőgépektől a montenegrói államcsínyben játszott állítólagos szerepükig. Szélsőséges csoportokat támogatva, katonai segítséget nyújtva az Európai Unió és a NATO elleni fellépésre bátorít, ösztönzi az etnikai és vallási megosztottságot, növelve ezzel a feszültségeket, amik az 1990-es évek háborúihoz vezettek.

Erősödik a török szerepvállalás, jelentősek a szaud-arábiai donációk, amiket dzsámik és vallási szervezetek kapnak.Kína is keresi a helyét, infrastrukturális befektetéseket ajánl, amik mindig bizonyos feltételekkel jönnek.

Összességében azt lehet mondani, hogy „amíg Amerika és Európa aludt, más erők aktivizálódtak”.

„Az Egyesült Államoknak és Európának be kell fejeznie a Nyugat-Balkán átadását. A szabadpiaci területek létrehozása jó ötlet, de nem lehet, hogy felváltsa a NATO és az EU által nyújtott garanciákat. Világosan ki kell jelölni az Európai Unióba vezető utat, mert bár a régió népei sok kérdésben nem értenek egyet, a gazdasági kérdésekben és az Iszlám Állam elleni fellépésben teljes az egyetértés”- véli Wesley Clark.  

És persze az sem elhanyagolható kérdés, hogy biztosítani kell, hogy a régióba fektetett több milliárd dollár ne vesszen kárba.

A török befolyás erősödésére figyelmeztetnek politikai elemzők is.

A június 24-i törökországi választást megelőző kampánykörutat Recep Tayyip Erdogan elnök ki szerette volna terjeszteni a diaszpórában élő törökökkel való találkozásokra is, éppen úgy, ahogyan tavaly az alkotmánymódosításról tartott népszavazás előtt tette. Idén azonban Ausztria, Németország és Hollandia nem engedélyezte neki, hogy országukban politikai kampánygyűléseken szónokoljon.   

Nem így Szarajevó, ahol díszvendége volt az Európai-török demokrata Unió hatodik kongresszusának, és ahol több ezer Nyugat-Európában élő török is részt vett. Ez volt az egyetlen Törökországon kívüli kampányrendezvény. 

Bosznia-Hercegovinában az országot sokan fő támogatójuknak és védelmezőjüknek tekintik, de Szerbiában is egyre jobban támaszkodnak török befektetőkre. A Reuters szerint a Brexit, a gazdasági válság, most a menekültkérdés jelentősen visszavetette az uniós bővítési folyamatot, és a térségben jelenleg az EU és Törökország méri össze erejét, de Oroszország és Kína is harcol a befolyásért.

Ahogyan az oroszok a szláv népekkel közös tradicionális történelmi és kulturális kapcsolataikat igyekeznek kihasználni, ugyanezt teszik a törökök is. Az Európai Uniót nem is annyira Törökország gazdasági, sokkal inkább politikai befolyása aggaszthatja, ami nem alaptalan.

                                 Erdogan Szarajevóban 2018. május 20-án

Erdogan 15 éves uralma alatt Törökország jelentős erőfeszítéseket és pénzt fektetett bele, hogy egyre nagyobb politikai, kulturális és gazdasági teret nyerjen a régióban. Fejlesztési támogatásokat nyújtott, nagy infrastrukturális projekteket vezetett, egyetemeket nyitott, dzsámikat újított fel, a térségbeli befektetésre bátorította a török vállalkozásokat. Boszniában 300 millió eurót fordított dzsámik újjáépítésére és az Oszmán Birodalom idejéből származó műemlékek helyreállítására. Várható a befolyásuk kiterjesztése a valláson keresztül, és kulturális jelenlétük növelése török filmeken, török sorozatokon és iskolákon keresztül.

A Politico egyenesen azt írja, hogy „míg az EU Moszkva szerepe miatt aggódik a Nyugat-Balkánon, addig Ankara a saját befolyását erősíti ugyanitt.”

A török elnök szarajevói látogatása és beszéde azonban éles vitákat váltott ki a boszniai szerb, de a bosnyák politikusok között is, akik nem nézik jó szemmel Törökország befolyásának növekedését, és ismételten megerősítik, hogy az ország célja az Európai Uniós csatlakozás, és kicsit sincs ínyükre, hogy őket Törökország holdudvarának tekintsék.

A jellemzően a Közel-Kelettel foglalkozó, washingtoni székhelyű Al monitor portál így értékel: „Törökország befolyása a Nyugat-Balkánon megalapozott, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy Ankara mindig megkapja azt, amit akar.”

Európa és a világ számára sem lehet közömbös, hogy a nagyhatalmak, különböző politikai, vallási nézetek milyen befolyással bírnak a Nyugat-Balkánon? 

A térség jelenlegi helyzetének értékeléséhez a német CDU volt képviselője, Stefan Schwarz a srebrenicai vérengzésről mondott véleménye során jutott el. Az ENSZ által „védett zónává” nyilvánított boszniai kisvárosban 1995 júliusban a Ratko Mladić vezette Boszniai Szerb Köztársaság hadserege meggyilkolt több mint 8700 muzulmán lakost, főleg férfiakat és fiúgyermekeket. A német politikus szerint Srebrenicáért mindig csak az ott szolgálatot teljesítő holland békefenntartókat, és ezzel együtt Hollandiát hibáztatni „nagyon olcsó fogás”, mert „a felelősség egész Európát terheli”, amit el kell végre ismerni és viselni kell a következményeit.  

A mai Bosznia-Hercegovináról és az egész térségről azt gondolja, ha Európa meg akarja akadályozni, hogy a Balkán a szélsőségesek kezére kerüljön, akkor cselekednie kell, mert olcsóbb most befektetni a régióban, mint a szélsőségeseknek lehetőséget adni, hogy ott bázisokat építsenek ki.

Stefan Schwarz nincs egyedül ezzel a véleményével. Wesley Clark nyugalmazott amerikai tábornok, aki az 1990-es években a NATO erők főparancsnoka volt, tevőleges résztvevője a délszláv háborúknak, a békeegyezmények előkészítésének, a Washington Postban azt írta: „ha az amerikai és az európai vezetők azt gondolják, hogy a nyugat-balkáni brutális konfliktusok kérdése megoldódott, akkor nagyon messze vannak a valóságtól.”

A rossz kormányzások, a gazdaság stagnálása, a gyenge intézményrendszerek nagyon sebezhetők a dzsihadisták erőszakos toborzásával szemben, és mindez az egész térséget kiszolgáltatja olyan államoknak, mint Oroszország, Törökország és Kína.

A Kreml Szerbiával és a balkáni szláv népekkel közös történelmi és kulturális kapcsolatait kihasználva igyekszik erősíteni befolyását a szerbeknek adott katonai harci repülőgépektől a montenegrói államcsínyben játszott állítólagos szerepükig. Szélsőséges csoportokat támogatva, katonai segítséget nyújtva az Európai Unió és a NATO elleni fellépésre bátorít, ösztönzi az etnikai és vallási megosztottságot, növelve ezzel a feszültségeket, amik az 1990-es évek háborúihoz vezettek.

Erősödik a török szerepvállalás, jelentősek a szaud-arábiai donációk, amiket dzsámik és vallási szervezetek kapnak.Kína is keresi a helyét, infrastrukturális befektetéseket ajánl, amik mindig bizonyos feltételekkel jönnek.

Összességében azt lehet mondani, hogy „amíg Amerika és Európa aludt, más erők aktivizálódtak”.

„Az Egyesült Államoknak és Európának be kell fejeznie a Nyugat-Balkán átadását. A szabadpiaci területek létrehozása jó ötlet, de nem lehet, hogy felváltsa a NATO és az EU által nyújtott garanciákat. Világosan ki kell jelölni az Európai Unióba vezető utat, mert bár a régió népei sok kérdésben nem értenek egyet, a gazdasági kérdésekben és az Iszlám Állam elleni fellépésben teljes az egyetértés”- véli Wesley Clark.  

És persze az sem elhanyagolható kérdés, hogy biztosítani kell, hogy a régióba fektetett több milliárd dollár ne vesszen kárba.

A török befolyás erősödésére figyelmeztetnek politikai elemzők is.

A június 24-i törökországi választást megelőző kampánykörutat Recep Tayyip Erdogan elnök ki szerette volna terjeszteni a diaszpórában élő törökökkel való találkozásokra is, éppen úgy, ahogyan tavaly az alkotmánymódosításról tartott népszavazás előtt tette. Idén azonban Ausztria, Németország és Hollandia nem engedélyezte neki, hogy országukban politikai kampánygyűléseken szónokoljon.   

Nem így Szarajevó, ahol díszvendége volt az Európai-török demokrata Unió hatodik kongresszusának, és ahol több ezer Nyugat-Európában élő török is részt vett. Ez volt az egyetlen Törökországon kívüli kampányrendezvény. 

Bosznia-Hercegovinában az országot sokan fő támogatójuknak és védelmezőjüknek tekintik, de Szerbiában is egyre jobban támaszkodnak török befektetőkre. A Reuters szerint a Brexit, a gazdasági válság, most a menekültkérdés jelentősen visszavetette az uniós bővítési folyamatot, és a térségben jelenleg az EU és Törökország méri össze erejét, de Oroszország és Kína is harcol a befolyásért.

Ahogyan az oroszok a szláv népekkel közös tradicionális történelmi és kulturális kapcsolataikat igyekeznek kihasználni, ugyanezt teszik a törökök is. Az Európai Uniót nem is annyira Törökország gazdasági, sokkal inkább politikai befolyása aggaszthatja, ami nem alaptalan.

                                 Erdogan Szarajevóban 2018. május 20-án

Erdogan 15 éves uralma alatt Törökország jelentős erőfeszítéseket és pénzt fektetett bele, hogy egyre nagyobb politikai, kulturális és gazdasági teret nyerjen a régióban. Fejlesztési támogatásokat nyújtott, nagy infrastrukturális projekteket vezetett, egyetemeket nyitott, dzsámikat újított fel, a térségbeli befektetésre bátorította a török vállalkozásokat. Boszniában 300 millió eurót fordított dzsámik újjáépítésére és az Oszmán Birodalom idejéből származó műemlékek helyreállítására. Várható a befolyásuk kiterjesztése a valláson keresztül, és kulturális jelenlétük növelése török filmeken, török sorozatokon és iskolákon keresztül.

A Politico egyenesen azt írja, hogy „míg az EU Moszkva szerepe miatt aggódik a Nyugat-Balkánon, addig Ankara a saját befolyását erősíti ugyanitt.”

A török elnök szarajevói látogatása és beszéde azonban éles vitákat váltott ki a boszniai szerb, de a bosnyák politikusok között is, akik nem nézik jó szemmel Törökország befolyásának növekedését, és ismételten megerősítik, hogy az ország célja az Európai Uniós csatlakozás, és kicsit sincs ínyükre, hogy őket Törökország holdudvarának tekintsék.

A jellemzően a Közel-Kelettel foglalkozó, washingtoni székhelyű Al monitor portál így értékel: „Törökország befolyása a Nyugat-Balkánon megalapozott, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy Ankara mindig megkapja azt, amit akar.”

A délszláv polgárháború és Jugoszlávia szétesésének egyik következménye az egykori közös vagyon felosztása, illetve értékesítése. 2001. június 29-én Bécsben írták alá az utódállamok külügyminiszterei a volt Jugoszlávia állami vagyonának felosztásáról elfogadott megállapodást. Ebben rendelkeztek többek között a Nemzeti Bankban lévő pénzről, az aranytartalékról, más bankok, egyebek mellett a szlovén Ljubljanska Bank kötelezettségeiről (ez hosszú évekig tartó éles vitákat eredményezett, és végül a volt számlatulajdonosokat nem kártalanították), és rendelkeztek az ingatlanokról is.   

A diplomáciai és konzuli ingatlanok felosztására, értékesítésére, hasznosítására egy külön bizottság jött létre, az ő hatáskörükbe tartozott a most eladott New York-i ingatlan is. 

A köznyelvben csak „Tito lakásaként” emlegetett ingatlan egy egyszerű lakásnál jóval több, egy figyelemre méltó házban a Park Avenue 730 szám alatt. A házat 1904-ben építették, tervezője a Warren & Wetmore voltak, akik a New York-i központi pályaudvart is tervezték. Az épület egyike azoknak, ahol az építésekor beépített lift működik ma is.  

Az eladásra kínált ingatlan 216 négyzetméter alapterületű, kétszintes, hat hálószobás, öt teraszos penthouse lakás, ami még Jugoszlávia létezésekor az ország ENSZ nagyköveti rezidenciájaként funkcionált. Az ingatlant állítólag maga Josip Broz Tito választotta ki és vásároltatta meg 100 ezer dollárért 1975-ben. Amerikai látogatásai során itt szállt meg, különösen azután, hogy 1963-ban a Waldorf Astoriában merényletet kíséreltek meg ellene. Állítólag az egyik szalonban egyeztek meg az egyiptomi, ghánai, indiai és indonéz vezetők az el nem kötelezettek mozgalmának létrehozásáról.

Nos, ez a lakás került licitálásra és kelt el néhány héttel ezelőtt. Pontosabban, nem is a lakást adták el, hanem azt a 960 darab részvényt, ami Jugoszlávia tulajdonában volt a  Park 71st Corporation-ben, amely társaság ezt az ingatlant is birtokolja. A horvát Vecernj list úgy tudja, hogy a vevő egy vietnámi-francia befektetési bankár, egy régi, vietnámi arisztokrata család tagja. 

Az adásvételi szerződés aláírása 3 órát tartott, mivel a szabályok szerint az összes eladó képviselőjének – Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szlovénia - egyidőben, egyazon helyen kell aláírnia. Az utódállamok képviselőinek kicsivel több, mint egy hónapuk volt arra, hogy saját államaiktól minden engedélyt és jóváhagyást beszerezzenek az értékesítéshez, és rendelkezni kellett az Egyesült Államok külügyminisztériumának hozzájárulásával is.

Az ingatlanra Szerbia nem költött azon kívül, hogy a kötelező költségeket fizette, ami eddig több mint 3,2 millió dollárt jelentett. Ezt most a vételárból le kell vonni és ezt a költséget ugyanúgy felosztani az utódállamok között, mint a nettó 8,8 millió dollár vételárat. 

Horvátországot 23,5%, kb. 2,1 millió dollár, Bosznia-Hercegovinát 15%, kicsivel több mint 1,3 millió dollár, Szerbiát 39,5%, közel 3,5 millió dollár illet meg. A maradékon osztozik Szlovénia és Macedónia. 

A lakás nagyon rossz állapotban van, hiszen 1992 óta, az utolsó jugoszláv ENSZ nagykövet távozása óta üresen áll. Teljes felújítást igényel, kezdve az azbeszt és az ólomfesték eltávolításával és az ablakok cseréjével. A felújítás legkevesebb három évig fog tartani, mert érvényesek rá a nagyon szigorú „nyári szabályok”, azaz az épületben, épületen végzett munkák, a lakásokban szükséges és felújítási munkák kivételével csak június és szeptember között engedélyezettek.

A most eladott ingatlanon kívül értékesítés alatt van New Yorkban a valamikori jugoszláv nagykövetségi épület, diplomáciai ingatlanok Bonnban, Bernben és Tokióban. A már említett közös bizottság legutóbbi ülésén döntött a nagy brazíliai diplomáciai komplexumok fizikai megosztásáról, illetve az értékesítésről a Közép-Afrikai Köztársaságban, Guineában, Zambiában és Guayanában.  

A délszláv polgárháború és Jugoszlávia szétesésének egyik következménye az egykori közös vagyon felosztása, illetve értékesítése. 2001. június 29-én Bécsben írták alá az utódállamok külügyminiszterei a volt Jugoszlávia állami vagyonának felosztásáról elfogadott megállapodást. Ebben rendelkeztek többek között a Nemzeti Bankban lévő pénzről, az aranytartalékról, más bankok, egyebek mellett a szlovén Ljubljanska Bank kötelezettségeiről (ez hosszú évekig tartó éles vitákat eredményezett, és végül a volt számlatulajdonosokat nem kártalanították), és rendelkeztek az ingatlanokról is.   

A diplomáciai és konzuli ingatlanok felosztására, értékesítésére, hasznosítására egy külön bizottság jött létre, az ő hatáskörükbe tartozott a most eladott New York-i ingatlan is. 

A köznyelvben csak „Tito lakásaként” emlegetett ingatlan egy egyszerű lakásnál jóval több, egy figyelemre méltó házban a Park Avenue 730 szám alatt. A házat 1904-ben építették, tervezője a Warren & Wetmore voltak, akik a New York-i központi pályaudvart is tervezték. Az épület egyike azoknak, ahol az építésekor beépített lift működik ma is.  

Az eladásra kínált ingatlan 216 négyzetméter alapterületű, kétszintes, hat hálószobás, öt teraszos penthouse lakás, ami még Jugoszlávia létezésekor az ország ENSZ nagyköveti rezidenciájaként funkcionált. Az ingatlant állítólag maga Josip Broz Tito választotta ki és vásároltatta meg 100 ezer dollárért 1975-ben. Amerikai látogatásai során itt szállt meg, különösen azután, hogy 1963-ban a Waldorf Astoriában merényletet kíséreltek meg ellene. Állítólag az egyik szalonban egyeztek meg az egyiptomi, ghánai, indiai és indonéz vezetők az el nem kötelezettek mozgalmának létrehozásáról.

Nos, ez a lakás került licitálásra és kelt el néhány héttel ezelőtt. Pontosabban, nem is a lakást adták el, hanem azt a 960 darab részvényt, ami Jugoszlávia tulajdonában volt a  Park 71st Corporation-ben, amely társaság ezt az ingatlant is birtokolja. A horvát Vecernj list úgy tudja, hogy a vevő egy vietnámi-francia befektetési bankár, egy régi, vietnámi arisztokrata család tagja. 

Az adásvételi szerződés aláírása 3 órát tartott, mivel a szabályok szerint az összes eladó képviselőjének – Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szlovénia - egyidőben, egyazon helyen kell aláírnia. Az utódállamok képviselőinek kicsivel több, mint egy hónapuk volt arra, hogy saját államaiktól minden engedélyt és jóváhagyást beszerezzenek az értékesítéshez, és rendelkezni kellett az Egyesült Államok külügyminisztériumának hozzájárulásával is.

Az ingatlanra Szerbia nem költött azon kívül, hogy a kötelező költségeket fizette, ami eddig több mint 3,2 millió dollárt jelentett. Ezt most a vételárból le kell vonni és ezt a költséget ugyanúgy felosztani az utódállamok között, mint a nettó 8,8 millió dollár vételárat. 

Horvátországot 23,5%, kb. 2,1 millió dollár, Bosznia-Hercegovinát 15%, kicsivel több mint 1,3 millió dollár, Szerbiát 39,5%, közel 3,5 millió dollár illet meg. A maradékon osztozik Szlovénia és Macedónia. 

A lakás nagyon rossz állapotban van, hiszen 1992 óta, az utolsó jugoszláv ENSZ nagykövet távozása óta üresen áll. Teljes felújítást igényel, kezdve az azbeszt és az ólomfesték eltávolításával és az ablakok cseréjével. A felújítás legkevesebb három évig fog tartani, mert érvényesek rá a nagyon szigorú „nyári szabályok”, azaz az épületben, épületen végzett munkák, a lakásokban szükséges és felújítási munkák kivételével csak június és szeptember között engedélyezettek.

A most eladott ingatlanon kívül értékesítés alatt van New Yorkban a valamikori jugoszláv nagykövetségi épület, diplomáciai ingatlanok Bonnban, Bernben és Tokióban. A már említett közös bizottság legutóbbi ülésén döntött a nagy brazíliai diplomáciai komplexumok fizikai megosztásáról, illetve az értékesítésről a Közép-Afrikai Köztársaságban, Guineában, Zambiában és Guayanában.  

A nyári szezon beindulásával a nyugat-balkáni régió légiközlekedési piacának szereplői, a volt Jugoszlávia utódállamainak légitársaságai jókora növekedést terveznek. Az innen és ide közlekedő légitársaságok tavaly száz új járatot indítottak, idén ezt 40%-kal 140-re emelik. Természetesen a legkedveltebbek a tengerpari repülőterek, de egyes kontinentális légikikötőkbe is jelentősen emelik a járatszámot.

Vitathatatlanul az év járata az Air Canada Rouge légitársaság Zágráb-Torontó járata hetente négyszer, de a legjelentősebb járatok között tartják számon az Iran Air Teherán-Belgrád, az Air France Párizs-Dubrovnik, az Aegean Athén-Zágráb és a LOT Varsó-Szkopje járatait is.

A legnagyobb harc Frankfurtért megy, ahonnan a Lufthansa, a Condor és a Ryanair is egyre több járatot indít. A legtöbb új járat Pulából és Dubrovnikból indul, őket követi Split, Podgorica és Zadar. A legkisebb mértékű a bővítés Nisben, Eszéken és Mariborban.

Az Adria a csődbe ment Darwintól „örökölt” Saab 2000-ekre támaszkodva több új útvonalat és járatot nyitott, de a terv nem volt sikeres, ezért a légitársaságnak az év elején sok járatot kellett géphiány miatt törölni, ezért a nyári szezon kezdetéig találni kellett megfelelő gépeket a Saabok helyettesítésére. A szerb repülős szakportál tudomása szerint jelenleg az Adrianak teljesít járatokat a Go2Sky Boeing 737-400-sal és a Carpatair Fokker 100-sal.

A következő másfél hónapban a társaság heti 23 új menetrendszerinti járat indítását tervezi, amihez még legalább egy repülőgép szükséges, és ha a charter járatok számát is növelni akarják, ahhoz legalább még két repülőgépre van szükség.

Ebben az évben Ljubljanaból hét új városba indítottak járatot: Brač, Bukarest, Dubrovnik, Düsseldorf, Genf, Hamburg és Szófia. A tavaly nyárhoz képest a szlovén főváros heti 38 új járatot kínál.

Az Adria nemcsak Ljubljanaból repül, hanem Pristinából is heti 27, Tiranából heti 20 járattal.

A meglehetősen nehéz helyzetben lévő horvát Croatia Airlines,miután az elmúlt két évben évente négy új járatot indított, idén ezt a tendenciát nem tudja folytatni. Zágrábból két új járatot jelentettek be, és a heti járatok száma is mindösszesen hárommal növekszik.

A tengerpartról tudnak új célállomásokat nyitni: Split-Koppenhága és Dubrovnik-München szerepel a kínálatban, de lekerült a Pula-Zürich és a Dubrovnik-Nizza.

A Croatianak március óta súlyos problémái vannak a kapacitáshiány miatt. Nincs megfelelő számú műszaki személyzet, ezért a repülőgépek karbantartása több mint két hónapot csúszik. Március végétől, amikorra valamennyi gépnek hadra foghatónak kellett volna lennie, a járattörlések miatt a társaság jelentős veszteségeket könyvelhet el. A két hónap alatt több mint 100 járatot töröltek, van olyan nap, mikor a járatok 10%-át kell lemondani. A helyzet enyhítésére repülőgépeket bérelnek külföldi, egyebek mellett svájci, osztrák, román, bolgár légitársaságoktól.

A Montenegro Airlines az elmúlt évek stagnálása után Tivatból indít három új járatot – Koppenhága, Lipcse, München – és kapacitást növel további három járaton: Szentpétervár,Moszkva, London.

Ahogyan tavaly is, az egyetlen légitársaság, ahol összességében csökkent a járatok száma, az Air Serbia. Törölték a nyári ajánlat közül Ohridot és Abu Dhabit, de növelték a járatok számát New Yorkba, Szentpétervárra, Zürichbe, Milánóba és Athénba. Mindösszesen azonban a nyári menetrendi időszakban a tavalyi évhez viszonyítva heti 3,9%-kal kevesebb járatot indítanak.   

A hazaiakon kívül külföldi légitársaságoknak is van bázisuk a térségben: a WizzAirnek Szkopjéban, Belgrádban és Tuzlában, a Ryanairnek szezonálisan Zadarban.

A WizzAir idén meglehetősen visszafogottan fejlesztett a három bázison. Szkopjéból törölte a Bergamot, illetve helyette Malpensara járnak. Növelte a budapesti járatok számát, és a bázison állomásoztatott négy A320 repülőgépből kettőt A321-re cseréltek, jelentősen növelve a felkínált utashelyek számát.  

Tuzlából, ahogy Belgrád esetében is, a WizzAir törölte lutoni és nürnbergi járatait, de ezek kompenzálására növelte a Baselba, Dortmundba és Memmingembe indított járatok számát.

A társaságnak a régióban heti 9 járata van, az említetteken kívül Szarajevóból, Ljubljanaból és Splitből.

A Ryanair a szezonálisan működő zadari bázisáról járatot üzemeltet Frakfurtba, Memmingembe, Brémába, Podgoricából Wroclawba, Pulából és Rijekából Frankfurtba.

Forrás: T6

A nyári szezon beindulásával a nyugat-balkáni régió légiközlekedési piacának szereplői, a volt Jugoszlávia utódállamainak légitársaságai jókora növekedést terveznek. Az innen és ide közlekedő légitársaságok tavaly száz új járatot indítottak, idén ezt 40%-kal 140-re emelik. Természetesen a legkedveltebbek a tengerpari repülőterek, de egyes kontinentális légikikötőkbe is jelentősen emelik a járatszámot.

Vitathatatlanul az év járata az Air Canada Rouge légitársaság Zágráb-Torontó járata hetente négyszer, de a legjelentősebb járatok között tartják számon az Iran Air Teherán-Belgrád, az Air France Párizs-Dubrovnik, az Aegean Athén-Zágráb és a LOT Varsó-Szkopje járatait is.

A legnagyobb harc Frankfurtért megy, ahonnan a Lufthansa, a Condor és a Ryanair is egyre több járatot indít. A legtöbb új járat Pulából és Dubrovnikból indul, őket követi Split, Podgorica és Zadar. A legkisebb mértékű a bővítés Nisben, Eszéken és Mariborban.

Az Adria a csődbe ment Darwintól „örökölt” Saab 2000-ekre támaszkodva több új útvonalat és járatot nyitott, de a terv nem volt sikeres, ezért a légitársaságnak az év elején sok járatot kellett géphiány miatt törölni, ezért a nyári szezon kezdetéig találni kellett megfelelő gépeket a Saabok helyettesítésére. A szerb repülős szakportál tudomása szerint jelenleg az Adrianak teljesít járatokat a Go2Sky Boeing 737-400-sal és a Carpatair Fokker 100-sal.

A következő másfél hónapban a társaság heti 23 új menetrendszerinti járat indítását tervezi, amihez még legalább egy repülőgép szükséges, és ha a charter járatok számát is növelni akarják, ahhoz legalább még két repülőgépre van szükség.

Ebben az évben Ljubljanaból hét új városba indítottak járatot: Brač, Bukarest, Dubrovnik, Düsseldorf, Genf, Hamburg és Szófia. A tavaly nyárhoz képest a szlovén főváros heti 38 új járatot kínál.

Az Adria nemcsak Ljubljanaból repül, hanem Pristinából is heti 27, Tiranából heti 20 járattal.

A meglehetősen nehéz helyzetben lévő horvát Croatia Airlines,miután az elmúlt két évben évente négy új járatot indított, idén ezt a tendenciát nem tudja folytatni. Zágrábból két új járatot jelentettek be, és a heti járatok száma is mindösszesen hárommal növekszik.

A tengerpartról tudnak új célállomásokat nyitni: Split-Koppenhága és Dubrovnik-München szerepel a kínálatban, de lekerült a Pula-Zürich és a Dubrovnik-Nizza.

A Croatianak március óta súlyos problémái vannak a kapacitáshiány miatt. Nincs megfelelő számú műszaki személyzet, ezért a repülőgépek karbantartása több mint két hónapot csúszik. Március végétől, amikorra valamennyi gépnek hadra foghatónak kellett volna lennie, a járattörlések miatt a társaság jelentős veszteségeket könyvelhet el. A két hónap alatt több mint 100 járatot töröltek, van olyan nap, mikor a járatok 10%-át kell lemondani. A helyzet enyhítésére repülőgépeket bérelnek külföldi, egyebek mellett svájci, osztrák, román, bolgár légitársaságoktól.

A Montenegro Airlines az elmúlt évek stagnálása után Tivatból indít három új járatot – Koppenhága, Lipcse, München – és kapacitást növel további három járaton: Szentpétervár,Moszkva, London.

Ahogyan tavaly is, az egyetlen légitársaság, ahol összességében csökkent a járatok száma, az Air Serbia. Törölték a nyári ajánlat közül Ohridot és Abu Dhabit, de növelték a járatok számát New Yorkba, Szentpétervárra, Zürichbe, Milánóba és Athénba. Mindösszesen azonban a nyári menetrendi időszakban a tavalyi évhez viszonyítva heti 3,9%-kal kevesebb járatot indítanak.   

A hazaiakon kívül külföldi légitársaságoknak is van bázisuk a térségben: a WizzAirnek Szkopjéban, Belgrádban és Tuzlában, a Ryanairnek szezonálisan Zadarban.

A WizzAir idén meglehetősen visszafogottan fejlesztett a három bázison. Szkopjéból törölte a Bergamot, illetve helyette Malpensara járnak. Növelte a budapesti járatok számát, és a bázison állomásoztatott négy A320 repülőgépből kettőt A321-re cseréltek, jelentősen növelve a felkínált utashelyek számát.  

Tuzlából, ahogy Belgrád esetében is, a WizzAir törölte lutoni és nürnbergi járatait, de ezek kompenzálására növelte a Baselba, Dortmundba és Memmingembe indított járatok számát.

A társaságnak a régióban heti 9 járata van, az említetteken kívül Szarajevóból, Ljubljanaból és Splitből.

A Ryanair a szezonálisan működő zadari bázisáról járatot üzemeltet Frakfurtba, Memmingembe, Brémába, Podgoricából Wroclawba, Pulából és Rijekából Frankfurtba.

Forrás: T6

Ha azt gondolják, hogy vicc, hát nem az. Goran Rakić, Kosovska Mitrovica polgármestere ünnepélyesen átadott egy szemetes konténert, amiből még huszonötöt helyeztek ki a városban. A konténerek nemzetközi – EU, Sinergia ifjúsági-oktatási szervezet – összefogással kerültek a városba, így teljesen helyénvalónak érzik a ceremoniális átadást.  

                                      A szemetes konténer ...

Az esemény a közösségi médiákban lavinát indított meg. Számtalan ironikus, értetlenkedő bejegyzés után az ellenoldal: nem lehet semmi jót tenni, hogy ne döfjék bele a verbális kést? Itt soha senki nem dobott el egy papírfecnit sem? Mások szarkasztikusan azt kifogásolják, hogy a polgármester nem teljesen adta meg a módját az ünnepélyes avatásnak, de megértőek, mivel először történt szemétkonténer avatás.

Az eset a régióban nem egyedülálló. Tavaly a Szerb Progresszív Párt magasrangú tisztségviselője a kerületi polgármesterrel együtt ugyancsak ünnepélyesen adta át az új konténereket Belgrád Karaburma kerületben.

Egy másik kerületben gyalogosátkelőt avatott a polgármester. Kommentelők ironikusan megjegyzik, hogy a zebra meglehetősen szerény, mindössze hat fehér csík, de a következők már szélesebbek lesznek nyolc csíkkal, mert Szerbia napról napra fejlődik.

                                 A hat csíkos zebra...

Nem akar lemaradni Újvidék sem, ahol egy szemafort adtak át ünnepélyes keretek között. A ceremónia meglehetősen egyszerű volt: újságírók gyűrűjében a polgármester megmutatta a lyukat, amibe bele kellett helyezni a forgalomirányító lámpát, majd mondott egy beszédet, dicsérve a modern forgalomtechnikai eszközöket.

                             és a forgalomirányító lámpa  

A jelenlegi szerb titkosszolgálati miniszter is polgármester volt egykoron, ő egy lépcsősort és a hozzá tartozó korlátot avatta fel ünnepélyesen.

Ebben a kiélezett versenyben vitathatatlanul dobogós helyen van Leskovac polgármestere és a mostani honvédelmi miniszter. A polgármester ünnepélyesen átadott egy nyilvános WC-t a helyi temetőben, a miniszter pedig korábbi beosztásában, még a munkaügyi tárca irányítójaként Apatinban az Idősek Otthonában átvágta a piros szalagot a liftben. Ezután egy kicsit liftezett le-és fel, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól működik.

                                 meg a lift...

Nos, van tülekedés az elsőségért…

Ha azt gondolják, hogy vicc, hát nem az. Goran Rakić, Kosovska Mitrovica polgármestere ünnepélyesen átadott egy szemetes konténert, amiből még huszonötöt helyeztek ki a városban. A konténerek nemzetközi – EU, Sinergia ifjúsági-oktatási szervezet – összefogással kerültek a városba, így teljesen helyénvalónak érzik a ceremoniális átadást.  

                                      A szemetes konténer ...

Az esemény a közösségi médiákban lavinát indított meg. Számtalan ironikus, értetlenkedő bejegyzés után az ellenoldal: nem lehet semmi jót tenni, hogy ne döfjék bele a verbális kést? Itt soha senki nem dobott el egy papírfecnit sem? Mások szarkasztikusan azt kifogásolják, hogy a polgármester nem teljesen adta meg a módját az ünnepélyes avatásnak, de megértőek, mivel először történt szemétkonténer avatás.

Az eset a régióban nem egyedülálló. Tavaly a Szerb Progresszív Párt magasrangú tisztségviselője a kerületi polgármesterrel együtt ugyancsak ünnepélyesen adta át az új konténereket Belgrád Karaburma kerületben.

Egy másik kerületben gyalogosátkelőt avatott a polgármester. Kommentelők ironikusan megjegyzik, hogy a zebra meglehetősen szerény, mindössze hat fehér csík, de a következők már szélesebbek lesznek nyolc csíkkal, mert Szerbia napról napra fejlődik.

                                 A hat csíkos zebra...

Nem akar lemaradni Újvidék sem, ahol egy szemafort adtak át ünnepélyes keretek között. A ceremónia meglehetősen egyszerű volt: újságírók gyűrűjében a polgármester megmutatta a lyukat, amibe bele kellett helyezni a forgalomirányító lámpát, majd mondott egy beszédet, dicsérve a modern forgalomtechnikai eszközöket.

                             és a forgalomirányító lámpa  

A jelenlegi szerb titkosszolgálati miniszter is polgármester volt egykoron, ő egy lépcsősort és a hozzá tartozó korlátot avatta fel ünnepélyesen.

Ebben a kiélezett versenyben vitathatatlanul dobogós helyen van Leskovac polgármestere és a mostani honvédelmi miniszter. A polgármester ünnepélyesen átadott egy nyilvános WC-t a helyi temetőben, a miniszter pedig korábbi beosztásában, még a munkaügyi tárca irányítójaként Apatinban az Idősek Otthonában átvágta a piros szalagot a liftben. Ezután egy kicsit liftezett le-és fel, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól működik.

                                 meg a lift...

Nos, van tülekedés az elsőségért…

Nemrégiben a horvátok kimondták: rendkívüli állapot van a tömeges kivándorlás miatt. Az Eurostat most megjelent adatai azt mutatják, hogy az elmúlt négy évben 66%-kal nőtt az országból elmenő diplomások száma. De nincs ez másként a többi nyugat-balkáni országban sem. Egy kicsit utána olvastam. 

Még emlékszem, mennyire irigyeltük a jugoszlávokat, hogy a szocializmusban is szabadon vállalhattak nyugaton munkát. Az 1970-es évek közepén kb. 1,1 millióan mentek külföldre, jellemzően nem a magasan kvalifikált munkaerő, hanem inkább a fizikai munkások, akik már akkor is hiányoztak Németországban, Ausztriában és más országokban. A jelenkori elvándorlással ellentétben, akkor általában a családfő ment el ideiglenesen, most pedig iskolázott emberek, egész családok kelnek útra és többségüknek szándékában sincs visszatérni.  

Egy horvát demográfus azt magyarázza, hogy az 1960-as években sok volt a fiatal, így még annak ellenére is, hogy sokan elmentek, maradtak sokan, akik tudtak dolgozni. Ma a demográfiai kép sokkal rosszabb. Nemcsak azért, mert Horvátországnak 2050-ig 700 ezerrel kevesebb lakója lesz, mint ma, hanem azért is, mert az idősebb korosztály száma 80%-kal fog emelkedni, a munkaképesek száma pedig 20%-kal fog csökkenni.

Ideológiai viták, antidemokratikus rezsimek, véres háborúk, szankciók, durva átmenet és végül a gazdasági krízis tönkretették a gazdaságot, az ipart. Ezek mind az okai az elmúlt évtizedek kivándorlásának.

1990-től Szerbiában az iparban közel 1 millió munkaerő esett ki. Ez a 7 millió lakoshoz viszonyítva hatalmas szám. A fiatalok nem látnak maguk előtt perspektívát, becslések szerint 2007-2014 között közel 300 ezer ember vándorolt ki, 2014-ben kétszer annyian, mint például 2007-ben.  

Máshol sem jobb a helyzet. Az ENSZ 2015-ös adatai szerint a Boszniában születettek 43,3%-a, 1,6 millió ember külföldön él, a háború vége, 1995 óta több mint 150 ezer fiatal hagyta el az országot, 2016-ban 68 ezer ember vándorolt ki, főleg Horvátországba és Szerbia, az Egyesült Államokba, Franciaországba és a skandináv államokba.

Talán a legdrámaibb a helyzet Macedóniában, ahonnan 1998-2011 között 230 ezer ember költözött el, ami a teljes lakosság 10%-a.  Tavaly készítettek az országban egy felmérést a felsőoktatásban dolgozók körében. Az egyetemi tanárok, asszisztensek, stb. 69%-a elköltözne külföldre, ha lenne rá lehetősége, 20%-uk már pályázott külföldi munkára.

Emlékszünk, 2015-ben Koszovóból óriási tömegek indultak el az Európai Unió felé, akkor havonta 20 ezer ember kelt útra. Becslések szerint kb. 800 ezer koszovói dolgozik szerte Európában, főleg Németországban és Svájcban.

Montenegrónak olyan kicsi a lakossága, hogy onnan már néhány ezer ember elvándorlása is jelentős. A németországi Friedrich Ebert Alapítvány felmérése szerint a montenegrói fiatalok fele szeretne külföldre távozni. A Vijesti szerint 1991-2015 között az országból elment 140 ezer ember, ami a 622 ezres népességhez viszonyítva jelentős szám.

Montenegróból sokan mennek dolgozni például Kaliforniába, ahol fizikai munkával napi többszáz dollárt tudnak keresni a legális marihuána ültetvényeken. Az 1996 óta legálisan termeszthető marihuána ültetvények egy része bolgár emigránsok kezében van. „A marihuána ültetvények mindig fiatalokat vonzottak, de az a tény, hogy orvosok, ügyvédek és egyéb, magasan kvalifikált, minden korosztályból érkező ember megy Montenegróból, hogy ilyen fizikai munkát végezzen, megmutatja, hogy a montenegrói gazdaság mennyire rossz állapotban van” –mondta Michael Montgomery kaliforniai újságíró. 2017 végén Montenegróban a munkanélküliségi ráta 22% volt. 

Horvátország 2013-ban csatlakozott az Unióhoz, akkor "abban reménykedtek, hogy az EU-ba való belépés ösztönözni fogja az embereket a maradásra és fejlődésre, de a kivándorlás felgyorsult."  A mostanra előállt drámai helyzet miatt több vizsgálat, elemzés is napvilágot látott, és rámutatott, hogy az elvándorlás oka nemcsak a gazdasági helyzet. Sokan költöznek el a horvát társadalomban egyre inkább tetten érhető korrupció, primitivizmus, nacionalista sovinizmus miatt.

Gojko Drljača horvát közgazdász nagyon sötét jövőt vizionál. „Horvátország az Unió legszegényebb tagja lesz, és sokáig az is marad, hacsak a helyzetet nem „mentjük” meg azzal, hogy gyorsan felvesszük tagnak Szerbiát.”  – mondja cinikusan.

A wiesbadeni statisztikai hivatal 2016 végén kiadott adatai szerint Németországban 332605 horvát állampolgár él, legnagyobb számban Baden-Württemberg tartományban. Csak 2016-ban 55970 fő költözött ki.

Stjepan Šterc Boszniában élő horvát demográfus azt mondja, hogy Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából való tömeges elvándorlás lassan nemzetbiztonsági kérdés lesz. „A kvalifikált szakemberek rekordszámú kivándorlásának az egész régióra azonnal következményei vannak”, és fennáll a közszolgáltatások, az egészségügyi szolgáltatások ellehetetlenülése.  Egy 2010-es vizsgálat megmutatta, hogy a nyugat-balkáni országok 1995-től elveszítették tudományos munkatársaik 70%-át, ami csak egyetlen sokkoló adata a régióbeli agyelszívásnak. 

A legsúlyosabb gond a fiatalok és a magasan képzett szakemberek évtizedek óta tartó elvándorlása. Ennek következtében ezekben az országokban évek óta hiányzik a képzett munkaerő, súlyos helyzetben vannak az egészségügyi rendszerek, nő a halálozási arány, míg a születések száma csökken, a fizetések továbbra is alacsonyak, a munkanélküliség továbbra is magas.

Szlovéniát kivéve nincs ország a volt Jugoszláviában, amelyiknek nem kell szembenéznie tömeges „agyelszívással”. Az adatok túlnyomórészt becslések, egyes esetekben némileg túlzóak, ennek az az oka, hogy sem Horvátország, sem Bosznia-Hercegovina, sem Szerbia vagy bármely más ország nem rendelkezik lakossági nyilvántartással, és ha valaki elköltözik, nem kell, hogy bejelentse.

A kiköltözők legnagyobb számban 39-49 év között vannak, a Világbank adata szerint a magasan képzettek horvátországi migrációs rátája 29,4%, ami a legmagasabb Európában!

A legújabb kutatások a balkáni exodusról riasztóak. Riasztó, hogy egyre több fiatal, tehetséges munkaerő és magasan képzett értelmiségi hagyja el a Balkánt.  Vladimir Greig belgrádi demográfus munkájában azt írja, hogy Szerbiából az elmúlt két évtizedben 40 ezer felsőiskolát végzett ment el, akiknek taníttatása az országnak 12 milliárd euróba került.

Súlyos gond, hogy nemcsak egy képzett réteg megy el, hanem egy egész generáció, és csak az öregek maradnak. Különösen súlyos az orvosok és egészségügyi dolgozók elvándorlása. A legnépszerűbb célországok Németország, Ausztria, Skandinávia és Nagy-Britannia. 2014-ben Romániából 2450, Szerbiából és Horvátországból kb. 500-500, Boszniából kb. 300 orvos ment el.A fiatal szakemberek menekülnek a lepusztult egészségügyi rendszertől, a csőd szélén álló kórházakból, a hiányosan felszerelt egészségügyi intézményekből, a virágzó korrupcióból és az elégtelen jövedelemből.

De az elvándorlás okai között jelentős súllyal jelenik meg a karrierépítés lehetősége, a gyerekeknek a jó oktatási feltételek, a politikai stabilitás, és egy jobb élet reménye.

Dr. Rudolf Henzel arra is rámutat, hogy az EU gazdag országai is hozzájárultak ehhez az állapothoz, mert évek óta felhasználják saját érdekükben a balkáni kivándorlást, úgy, hogy a származási országot nem kompenzálták. Az orvosok és más egészségügyi személyzet oktatása nagyon drága, ha ők a végzés után elhagyják az országot, és jelen helyzetben a célországok nem fizetnek kárpótlást, a származási országnak ez euró milliárdos veszteséget jelent.

Az elvándorlók körében elég ritka, akik visszatérnek, sokkal gyakoribb, hogy gyorsan beilleszkednek a választott ország társadalmába. Ha mégis visszatér, akkor azzal szembesül, hogy a külföldön tanultak és tapasztaltak miatt sokkal képzettebb, magasan felülmúlja a munkatársait, a főnökét, és akkor végleg elmegy.

Forrás: Balkan Insight, Al Jazeera Balkans, Vesti.ba,

Nemrégiben a horvátok kimondták: rendkívüli állapot van a tömeges kivándorlás miatt. Az Eurostat most megjelent adatai azt mutatják, hogy az elmúlt négy évben 66%-kal nőtt az országból elmenő diplomások száma. De nincs ez másként a többi nyugat-balkáni országban sem. Egy kicsit utána olvastam. 

Még emlékszem, mennyire irigyeltük a jugoszlávokat, hogy a szocializmusban is szabadon vállalhattak nyugaton munkát. Az 1970-es évek közepén kb. 1,1 millióan mentek külföldre, jellemzően nem a magasan kvalifikált munkaerő, hanem inkább a fizikai munkások, akik már akkor is hiányoztak Németországban, Ausztriában és más országokban. A jelenkori elvándorlással ellentétben, akkor általában a családfő ment el ideiglenesen, most pedig iskolázott emberek, egész családok kelnek útra és többségüknek szándékában sincs visszatérni.  

Egy horvát demográfus azt magyarázza, hogy az 1960-as években sok volt a fiatal, így még annak ellenére is, hogy sokan elmentek, maradtak sokan, akik tudtak dolgozni. Ma a demográfiai kép sokkal rosszabb. Nemcsak azért, mert Horvátországnak 2050-ig 700 ezerrel kevesebb lakója lesz, mint ma, hanem azért is, mert az idősebb korosztály száma 80%-kal fog emelkedni, a munkaképesek száma pedig 20%-kal fog csökkenni.

Ideológiai viták, antidemokratikus rezsimek, véres háborúk, szankciók, durva átmenet és végül a gazdasági krízis tönkretették a gazdaságot, az ipart. Ezek mind az okai az elmúlt évtizedek kivándorlásának.

1990-től Szerbiában az iparban közel 1 millió munkaerő esett ki. Ez a 7 millió lakoshoz viszonyítva hatalmas szám. A fiatalok nem látnak maguk előtt perspektívát, becslések szerint 2007-2014 között közel 300 ezer ember vándorolt ki, 2014-ben kétszer annyian, mint például 2007-ben.  

Máshol sem jobb a helyzet. Az ENSZ 2015-ös adatai szerint a Boszniában születettek 43,3%-a, 1,6 millió ember külföldön él, a háború vége, 1995 óta több mint 150 ezer fiatal hagyta el az országot, 2016-ban 68 ezer ember vándorolt ki, főleg Horvátországba és Szerbia, az Egyesült Államokba, Franciaországba és a skandináv államokba.

Talán a legdrámaibb a helyzet Macedóniában, ahonnan 1998-2011 között 230 ezer ember költözött el, ami a teljes lakosság 10%-a.  Tavaly készítettek az országban egy felmérést a felsőoktatásban dolgozók körében. Az egyetemi tanárok, asszisztensek, stb. 69%-a elköltözne külföldre, ha lenne rá lehetősége, 20%-uk már pályázott külföldi munkára.

Emlékszünk, 2015-ben Koszovóból óriási tömegek indultak el az Európai Unió felé, akkor havonta 20 ezer ember kelt útra. Becslések szerint kb. 800 ezer koszovói dolgozik szerte Európában, főleg Németországban és Svájcban.

Montenegrónak olyan kicsi a lakossága, hogy onnan már néhány ezer ember elvándorlása is jelentős. A németországi Friedrich Ebert Alapítvány felmérése szerint a montenegrói fiatalok fele szeretne külföldre távozni. A Vijesti szerint 1991-2015 között az országból elment 140 ezer ember, ami a 622 ezres népességhez viszonyítva jelentős szám.

Montenegróból sokan mennek dolgozni például Kaliforniába, ahol fizikai munkával napi többszáz dollárt tudnak keresni a legális marihuána ültetvényeken. Az 1996 óta legálisan termeszthető marihuána ültetvények egy része bolgár emigránsok kezében van. „A marihuána ültetvények mindig fiatalokat vonzottak, de az a tény, hogy orvosok, ügyvédek és egyéb, magasan kvalifikált, minden korosztályból érkező ember megy Montenegróból, hogy ilyen fizikai munkát végezzen, megmutatja, hogy a montenegrói gazdaság mennyire rossz állapotban van” –mondta Michael Montgomery kaliforniai újságíró. 2017 végén Montenegróban a munkanélküliségi ráta 22% volt. 

Horvátország 2013-ban csatlakozott az Unióhoz, akkor "abban reménykedtek, hogy az EU-ba való belépés ösztönözni fogja az embereket a maradásra és fejlődésre, de a kivándorlás felgyorsult."  A mostanra előállt drámai helyzet miatt több vizsgálat, elemzés is napvilágot látott, és rámutatott, hogy az elvándorlás oka nemcsak a gazdasági helyzet. Sokan költöznek el a horvát társadalomban egyre inkább tetten érhető korrupció, primitivizmus, nacionalista sovinizmus miatt.

Gojko Drljača horvát közgazdász nagyon sötét jövőt vizionál. „Horvátország az Unió legszegényebb tagja lesz, és sokáig az is marad, hacsak a helyzetet nem „mentjük” meg azzal, hogy gyorsan felvesszük tagnak Szerbiát.”  – mondja cinikusan.

A wiesbadeni statisztikai hivatal 2016 végén kiadott adatai szerint Németországban 332605 horvát állampolgár él, legnagyobb számban Baden-Württemberg tartományban. Csak 2016-ban 55970 fő költözött ki.

Stjepan Šterc Boszniában élő horvát demográfus azt mondja, hogy Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából való tömeges elvándorlás lassan nemzetbiztonsági kérdés lesz. „A kvalifikált szakemberek rekordszámú kivándorlásának az egész régióra azonnal következményei vannak”, és fennáll a közszolgáltatások, az egészségügyi szolgáltatások ellehetetlenülése.  Egy 2010-es vizsgálat megmutatta, hogy a nyugat-balkáni országok 1995-től elveszítették tudományos munkatársaik 70%-át, ami csak egyetlen sokkoló adata a régióbeli agyelszívásnak. 

A legsúlyosabb gond a fiatalok és a magasan képzett szakemberek évtizedek óta tartó elvándorlása. Ennek következtében ezekben az országokban évek óta hiányzik a képzett munkaerő, súlyos helyzetben vannak az egészségügyi rendszerek, nő a halálozási arány, míg a születések száma csökken, a fizetések továbbra is alacsonyak, a munkanélküliség továbbra is magas.

Szlovéniát kivéve nincs ország a volt Jugoszláviában, amelyiknek nem kell szembenéznie tömeges „agyelszívással”. Az adatok túlnyomórészt becslések, egyes esetekben némileg túlzóak, ennek az az oka, hogy sem Horvátország, sem Bosznia-Hercegovina, sem Szerbia vagy bármely más ország nem rendelkezik lakossági nyilvántartással, és ha valaki elköltözik, nem kell, hogy bejelentse.

A kiköltözők legnagyobb számban 39-49 év között vannak, a Világbank adata szerint a magasan képzettek horvátországi migrációs rátája 29,4%, ami a legmagasabb Európában!

A legújabb kutatások a balkáni exodusról riasztóak. Riasztó, hogy egyre több fiatal, tehetséges munkaerő és magasan képzett értelmiségi hagyja el a Balkánt.  Vladimir Greig belgrádi demográfus munkájában azt írja, hogy Szerbiából az elmúlt két évtizedben 40 ezer felsőiskolát végzett ment el, akiknek taníttatása az országnak 12 milliárd euróba került.

Súlyos gond, hogy nemcsak egy képzett réteg megy el, hanem egy egész generáció, és csak az öregek maradnak. Különösen súlyos az orvosok és egészségügyi dolgozók elvándorlása. A legnépszerűbb célországok Németország, Ausztria, Skandinávia és Nagy-Britannia. 2014-ben Romániából 2450, Szerbiából és Horvátországból kb. 500-500, Boszniából kb. 300 orvos ment el.A fiatal szakemberek menekülnek a lepusztult egészségügyi rendszertől, a csőd szélén álló kórházakból, a hiányosan felszerelt egészségügyi intézményekből, a virágzó korrupcióból és az elégtelen jövedelemből.

De az elvándorlás okai között jelentős súllyal jelenik meg a karrierépítés lehetősége, a gyerekeknek a jó oktatási feltételek, a politikai stabilitás, és egy jobb élet reménye.

Dr. Rudolf Henzel arra is rámutat, hogy az EU gazdag országai is hozzájárultak ehhez az állapothoz, mert évek óta felhasználják saját érdekükben a balkáni kivándorlást, úgy, hogy a származási országot nem kompenzálták. Az orvosok és más egészségügyi személyzet oktatása nagyon drága, ha ők a végzés után elhagyják az országot, és jelen helyzetben a célországok nem fizetnek kárpótlást, a származási országnak ez euró milliárdos veszteséget jelent.

Az elvándorlók körében elég ritka, akik visszatérnek, sokkal gyakoribb, hogy gyorsan beilleszkednek a választott ország társadalmába. Ha mégis visszatér, akkor azzal szembesül, hogy a külföldön tanultak és tapasztaltak miatt sokkal képzettebb, magasan felülmúlja a munkatársait, a főnökét, és akkor végleg elmegy.

Forrás: Balkan Insight, Al Jazeera Balkans, Vesti.ba,

Így értékelte az elmúlt évek adatai alapján az országot az ausztrál Intrepid utazási ügynökség. 

A közvélekedés úgy tartja, hogy a világ legnépszerűbb nyári üdülőhelyei Spanyolország, Görögország, Franciaország, vagy éppen Thaiföld, ezért talán meglepő lehet egy közelmúltbeli felmérés, miszerint Horvátországban a legmagasabb az egy főre jutó turisták száma, az ország a ezzel a világ élvonalában van. 

                                      Horvát tengerpart

Horvátország 2016-ban 57,5 millió turistát fogadott, míg lakosainak száma 4,17 millió. Vagyis egy lakosra 14 turista jut. A lista második helyén Izland áll, ahol a 334250 lakos 1,8 millió turistát fogadott, a harmadik helyen pedig Magyarország van, ahol egy lakosra 5 turista jut. 

                                        Velence

A jelentős turista forgalom nem mindenhol népszerű a helyi lakosok körében. Olaszországban és Horvátországban is tesznek lépéseket annak érdekében, hogy segítsék a helyieket a tömegek kezelésében. Velencében létrehoztak kijelölt útvonalakat csak turisták részére, hogy csökkentsék a helyi infrastruktúrára nehezedő nyomást és javítsák a helyiek életminőségét.

                                   Dubrovnik

Dubrovnik polgármestere tavaly bejelentette, hogy korlátozni fogják a tengerjáró kiránduló hajók kikötését úgy, hogy az óvárosban egyszerre nem lehet több, mint 4000 hajóval érkező turista. 

                               Tengerjáró hajók Dubrovnik előtt 

Talán érdekes az is, hogy a világ legkevésbé vonzó turisztikai célpontja Pápua Új Guinea, ahol a turisták száma a lakosság mindössze 2,4 %-a. Az óceániai szigetállamba 2016-ban 198 ezer turista látogatott, az ország lakossága 8 millió.

Így értékelte az elmúlt évek adatai alapján az országot az ausztrál Intrepid utazási ügynökség. 

A közvélekedés úgy tartja, hogy a világ legnépszerűbb nyári üdülőhelyei Spanyolország, Görögország, Franciaország, vagy éppen Thaiföld, ezért talán meglepő lehet egy közelmúltbeli felmérés, miszerint Horvátországban a legmagasabb az egy főre jutó turisták száma, az ország a ezzel a világ élvonalában van. 

                                      Horvát tengerpart

Horvátország 2016-ban 57,5 millió turistát fogadott, míg lakosainak száma 4,17 millió. Vagyis egy lakosra 14 turista jut. A lista második helyén Izland áll, ahol a 334250 lakos 1,8 millió turistát fogadott, a harmadik helyen pedig Magyarország van, ahol egy lakosra 5 turista jut. 

                                        Velence

A jelentős turista forgalom nem mindenhol népszerű a helyi lakosok körében. Olaszországban és Horvátországban is tesznek lépéseket annak érdekében, hogy segítsék a helyieket a tömegek kezelésében. Velencében létrehoztak kijelölt útvonalakat csak turisták részére, hogy csökkentsék a helyi infrastruktúrára nehezedő nyomást és javítsák a helyiek életminőségét.

                                   Dubrovnik

Dubrovnik polgármestere tavaly bejelentette, hogy korlátozni fogják a tengerjáró kiránduló hajók kikötését úgy, hogy az óvárosban egyszerre nem lehet több, mint 4000 hajóval érkező turista. 

                               Tengerjáró hajók Dubrovnik előtt 

Talán érdekes az is, hogy a világ legkevésbé vonzó turisztikai célpontja Pápua Új Guinea, ahol a turisták száma a lakosság mindössze 2,4 %-a. Az óceániai szigetállamba 2016-ban 198 ezer turista látogatott, az ország lakossága 8 millió.

Pristinában élve, a koszovóiakat kicsit jobban megismerve, azt éreztem, nem az én világom,. Új fogalmakkal ismerkedtem, maffia, vérbosszú, amik addig messze voltak tőlünk, ott pedig kézzel fogható közelségbe kerültek. De érdekelt, hiszen tudnom kellett, hol dolgozunk, hol élünk. Az érdeklődésem nem lankadt, ahogyan nem számolták fel a maffiát sem Koszovóban, és a szándék sem túl erős hozzá.   

A koszovói albán maffia a legdurvább szervezet, ami valaha létezett Európában – állították uniós szakértők néhány évvel ezelőtt egy vizsgálati anyagban.  A maffia pénzelte a koszovói háborúban az albánokat a Koszovói Felszabadítási Hadseregen (UCK) keresztül. 

A szerb hírszerzés (BIA) szerint 1993-ig Koszovóban nem volt számottevő szervezett bűnözés, ez az UCK megjelenésével változott meg 1997-től. Az UCK akkor jelent meg a nyilvánosság előtt, kb. 200-300 tagja volt, és kb. 20% támogatójuk az albánok között. A maffia adót vetett ki saját maguk számára, az abból befolyt pénz 2%-át az UCK-nak adta. 1998 végére a szervezetnek már 20 ezer tagja volt, ellenőrzésük alatt tartották Koszovó területének 30-40%-át, és a maffia is egyre mélyebben férkőzött be soraikba. 

A kivetett adón kívül a háborúhoz szükséges pénz egy részét az albán emigráns lobbi biztosította. Hogy milyen módon, arról a Washington Post is írt. Kezdetben nem volt könnyű pénzt gyűjteni nekik, mert a 300-500 ezer albán, akik Amerikában, főleg New Yorkban, Chicagoban, Detroitban és Bostonban élnek, nagy számban a békét kereső Ibrahim Rugovát támogatták. Nagyban befolyásolta a véleményük megváltozását az 1995-ös daytoni békeegyezmény, amiben Koszovót meg sem említették, és csalódtak a békés politikában. Tömegesen kezdték el támogatni az UCK-t különféle módon: pénzzel, önkéntesekkel, humanitárius segélyekkel és fegyverekkel. Ehhez szinte minden Amerikában élő albán elkülönített 300 dollárt. Létrehozták Amerikában a „Hív a haza’ alapot, aminek fiókjai vannak Kanadában, Svájcban, Olaszországban és Belgiumban.

                                 Hašim Tači UCK fegyveresekkel

Az UCK életre hívója Adem Demaci volt, a szervezésében, megerősödésében kiemelkedő szerepet játszott a jelenlegi államelnök, Hašim Tači, miután 1993-ban Albániában befejeződött katonai kiképzése. A pristinai egyetem filozófia-történelem szakán végzett, ott is egyike volt a diákvezetőknek, majd másoddiplomás tanulmányokra Zürichbe költözött. Svájcban csatlakozott a koszovói albán politikai emigránsokhoz, a marxista-leninista szervezet alapítója volt, mielőtt többekkel együtt megszervezte volna az UCK-t. Terrorcselekményekben való részvételért 1997-ben tíz év börtönre ítélték. Oszlopos tagja volt a koszovói albánok hírszerző szolgálatának, a SIK-nek, majd a Koszovói Demokratikus Párt (DPK) vezetője lett (2008-2014). 2016-tól az ország elnöke. 

Jelentős összeget, elemzők szerint 350 millió német márkát gyűjtött az UCK-nak 1998 márciustól 1999 áprilisig a Bujar  Bukoši vezette koszovói albán emigráns kormány a németországi Bonnban. 

A német hírszerzés nyilvánosságra hozott adatai szerint a koszovói háborúban az UCK költségeinek legalább a felét drogpénzből fedezték. 1996-99 között Koszovóba érkezett 900 millió német márka fele drogkereskedelem profitja volt. 

És igen, a legtöbb pénz illegális tevékenységekből, fegyver-, kábítószer-, emberkereskedelemből folyt be. A heroin eladásáért kapott pénzt fegyvervásárlásra fordították, de nem volt ritka az egyszerű árucsere sem. Pristina, Podujevo és Peć a KFOR és az UNMIK országba érkezéséig a fegyverkereskedelem központja volt, ahova a volt jugoszláv köztársaságokból és más országokból érkeztek vevők és eladók. 

                              Koszovói Felszabadítási Hadsereg

A koszovói háború kezdetén némileg gyengítette a kábítószer üzletet, mert a dílerek nagy része hazament a családját védeni, mások csatlakoztak az UCK-hoz, de rövidesen minden visszaállt a „rendes kerékvágásba”. 

Koszovót 10-12 kábítószer klán uralja, mindegyik 300-1000 tagot számlál. A klánok egy része UCK tag is. Az Europol adatai szerint a kontinensen kb. 40 ezer kisebb-nagyobb csoport működik, akik fölött az ellenőrzést főként a koszovói albán maffia gyakorolja. A magyarországi heroin piac 80%-a a koszovói albán maffia kezében van. A magyar hatóságok adatai szerint van néhány szerbiai albán szervezett csoport, akik Magyarországon árulnak minőségi török és afgán heroint.  

                                                        Ekrem Luka

A biztonsági szolgálatok vizsgálataiban szerepel, hogy a koszovói albán maffiacsoportok kapcsolatban állnak iszlám terroristákkal. Az egyik összekötőjük Ekrem Luka koszovói iparmágnás és csoportja. Luka szorosan együttműködik Hašim Tači klánjával, és Ramus Haradinaj csoportjával. Tevékenységét az ő egyetértésükkel végzi, az ő parancsaikat hajtja végre. Piszkos ügyeihez a fedőszervezetet a Dukadini, korábban az Albatroniks vállalat adta és adja. Ez utóbbi pénzügyileg segített iszlám terrorista szervezeteket az Al Kaidától szíriai csoportokig.

Ekrem Luka az UCK egyik legfőbb pénzügyi támogatója, a szerb titkosszolgálat szerint a 90-es évek végén közel kétmillió eurót különített el részükre, az utóbbi időben egyes források szerint havi százezer eurót folyósít.

Luka és csoportja az egyik legnagyobb cigarettacsempész, de tevékenysége közé tartozik olaj és olajtermékek, gépkocsik csempészése is. Jelentős szerepe van drog-és fegyvercsempészetben, bekapcsolódott a törökországi, bulgáriai, görögországi, macedóniai, szerbiai, montenegrói, albániai, olaszországi, németországi hálózatokba, a szerb-albán maffiával közösen tartja ellenőrzése alatt a Pristina-Belgrád-Pristina csempészútvonalat. Óriási hasznot hoz a Bulgáriából, Csehországból és Szlovákiából erőszakkal prostitúcióra kényszerített nők piaca is. 

                               Hašim Tači és a  Drenička-csoport 

De bármilyen erős is Luka, a szerbiai és a német titkosszolgálatok jelentése szerint Pristinában és környékén a szervezett bűnözői csoportok legnagyobb részét a Hašim Tači által vezetett Drenička-csoport ellenőrzi, ők a felelősek a Koszovóban elkövetett bűncselekmények 10-15%-áért. Közeli emberei felügyelik a fegyverkereskedelmet, az autókereskedelmet, a kábítószer kereskedelmet, a prostitúció piacát, és az ő feladatuk a politikai ellenfelek „eltakarítása” is. A Haradinaj testvérek mellett a dél-szerbiai területek harmadik legnagyobb szervezett bűnözői csoportjának vezetője. Tači sógora az az alvilágban Milan néven ismert Sejdija Bajrus, aki egyike a teljes albán maffia vezetőinek.

A német titkosszolgálat információi szerint a Drenička-csoport csecsen terroristákkal és maffia csoportokkal is szoros kapcsolatot ápolt. Hašim Tači részt vett egy találkozón Albániában Osama bin Ladennal. Az Al Kaida vezetője akkor, mint Sali Berisa elnök vendége tartózkodott Albániában. A találkozón ott volt még a volt albán titkosszolgálati vezető és Ramus Haradinaj is. Ezután a megbeszélés után formálódott több kisebb szervezete az Al Kaidának Albániában és a dél-szerbiai térségben.

2008-2010 között Dick Marty svájci politikus az Európa Bizottság nevében vizsgálatot folytatott a koszovói miniszterelnök Hašim Tači ellen. Jelentése megállapította, hogy ő volt az „agy”a nemzetközi fegyver-és szervkereskedelmi piacon, ez azonban nem befolyásolta Tači politikai karrierjét. A jelentés maffiamódszerekkel vádolta a koszovói vezetőket, személy szerint Hašim Tači miniszterelnököt, aki éppen akkor, 2010 decemberében nyerte meg ismételten a koszovói választást. Az egykori ticinói főügyész, aki korábban az amerikai titkos börtönök ügyében, majd évekkel később a csecsenföldi és dagesztáni jogsértésekkel foglalkozott, megállapította, hogy az UCK Albánia északi részén titkos börtönöket tartott fenn, ahol elsősorban szerbeket és más nemalbánokat tartottak fogva "egészen embertelen és megalázó körülmények között" - írja a dokumentumban. Tačit a jelentésben azzal gyanúsították, hogy szerb civilek elfogására és Albánia északi részén lévő fogolytáborokba hurcolására adott parancsot, ahol egyes foglyok szerveit kivették és a feketepiacon értékesítették.

Ezt az elképesztő üzletet a gyanú szerint az UCK vezetői felügyelték és szervezték meg a szervezett bűnözés hírhedt alakjaival. Ez az együttműködés Marty szerint ha más formában is, de ma is létezik. A svájci képviselő szerint a főszervező maga Hašim Tači és a Drenička-csoport volt.

Carla Del Ponte a hágai Nemzetközi Törvényszék egykori főügyésze által nyilvánosságra hozott adatok szerint 1999-ben körülbelül 300 szerbet és nemalbánt fogtak el és hurcoltak Albániába. 2008-ban megjelent könyvében azt állította, hogy nem engedték, hogy az UCK vezetői után vizsgálódjék az illegális szervkereskedelem kapcsán.

A Neue Zürcher Zeitungnak 2011-ben adott interjújában azt mondta, hogy az UCK az 1998-1999-es koszovói háború idején szerbeket rabolt el, juttatott át Albániába, ahol kioperálták szerveiket, s azokat a feketepiacon értékesítette. "Bár nagyon erőteljes jelzéseket kaptunk erre vonatkozóan, de túl kevés bizonyítékunk volt" – nyilatkozta.

A szervkereskedelemmel kapcsolatos vádak évekre nyúlnak vissza. 2004-ben a koszovói ENSZ-közigazgatás, az UNMIK nem túl nagy meggyőződéssel vizsgálatot indított az ügyben, de bizonyíték híján nemhogy bírósági eljárásig, még valódi nyomozásig sem jutottak el. 

A hágai ügyészség 2005. január 13-án indított vizsgálatot Don Quijote elnevezéssel a szervkereskedelem kivizsgálására az Albánia északi részén fekvő Ribe faluban talált maradványokra alapozva.

A szerbiai háborús bűnökkel foglalkozó ügyészség ugyancsak vizsgálatot folytat emberi szervkereskedelem ügyében. A szerbekkel együttműködve az Európai Unió koszovói rendőri és igazságszolgáltatási missziója, az EULEX speciális vizsgáló csoportja is meghallgatott több mint 200 tanút. A háborús bűnügyi ügyészség által végzett vizsgálat szerint a szervkereskedelem áldozatainak műtéti beavatkozásait egészségügyi központokban vagy az UCK katonáinak kezelésére használt kórházakban végezték. 

Az UNMIK nemzetközi rendőrsége megpróbálja felvenni a harcot a koszovói maffiával, kevés sikerrel. Sem a politikusoktól, sem a hivataloktól, sem az emberektől nem kaptak hozzá támogatást. Hašim Tači minden ügyben tagadja a vádakat, hitelteleníteni próbálja azokat, akik megfogalmazzák. És az ország elnöke.

Pristinában élve, a koszovóiakat kicsit jobban megismerve, azt éreztem, nem az én világom,. Új fogalmakkal ismerkedtem, maffia, vérbosszú, amik addig messze voltak tőlünk, ott pedig kézzel fogható közelségbe kerültek. De érdekelt, hiszen tudnom kellett, hol dolgozunk, hol élünk. Az érdeklődésem nem lankadt, ahogyan nem számolták fel a maffiát sem Koszovóban, és a szándék sem túl erős hozzá.   

A koszovói albán maffia a legdurvább szervezet, ami valaha létezett Európában – állították uniós szakértők néhány évvel ezelőtt egy vizsgálati anyagban.  A maffia pénzelte a koszovói háborúban az albánokat a Koszovói Felszabadítási Hadseregen (UCK) keresztül. 

A szerb hírszerzés (BIA) szerint 1993-ig Koszovóban nem volt számottevő szervezett bűnözés, ez az UCK megjelenésével változott meg 1997-től. Az UCK akkor jelent meg a nyilvánosság előtt, kb. 200-300 tagja volt, és kb. 20% támogatójuk az albánok között. A maffia adót vetett ki saját maguk számára, az abból befolyt pénz 2%-át az UCK-nak adta. 1998 végére a szervezetnek már 20 ezer tagja volt, ellenőrzésük alatt tartották Koszovó területének 30-40%-át, és a maffia is egyre mélyebben férkőzött be soraikba. 

A kivetett adón kívül a háborúhoz szükséges pénz egy részét az albán emigráns lobbi biztosította. Hogy milyen módon, arról a Washington Post is írt. Kezdetben nem volt könnyű pénzt gyűjteni nekik, mert a 300-500 ezer albán, akik Amerikában, főleg New Yorkban, Chicagoban, Detroitban és Bostonban élnek, nagy számban a békét kereső Ibrahim Rugovát támogatták. Nagyban befolyásolta a véleményük megváltozását az 1995-ös daytoni békeegyezmény, amiben Koszovót meg sem említették, és csalódtak a békés politikában. Tömegesen kezdték el támogatni az UCK-t különféle módon: pénzzel, önkéntesekkel, humanitárius segélyekkel és fegyverekkel. Ehhez szinte minden Amerikában élő albán elkülönített 300 dollárt. Létrehozták Amerikában a „Hív a haza’ alapot, aminek fiókjai vannak Kanadában, Svájcban, Olaszországban és Belgiumban.

                                 Hašim Tači UCK fegyveresekkel

Az UCK életre hívója Adem Demaci volt, a szervezésében, megerősödésében kiemelkedő szerepet játszott a jelenlegi államelnök, Hašim Tači, miután 1993-ban Albániában befejeződött katonai kiképzése. A pristinai egyetem filozófia-történelem szakán végzett, ott is egyike volt a diákvezetőknek, majd másoddiplomás tanulmányokra Zürichbe költözött. Svájcban csatlakozott a koszovói albán politikai emigránsokhoz, a marxista-leninista szervezet alapítója volt, mielőtt többekkel együtt megszervezte volna az UCK-t. Terrorcselekményekben való részvételért 1997-ben tíz év börtönre ítélték. Oszlopos tagja volt a koszovói albánok hírszerző szolgálatának, a SIK-nek, majd a Koszovói Demokratikus Párt (DPK) vezetője lett (2008-2014). 2016-tól az ország elnöke. 

Jelentős összeget, elemzők szerint 350 millió német márkát gyűjtött az UCK-nak 1998 márciustól 1999 áprilisig a Bujar  Bukoši vezette koszovói albán emigráns kormány a németországi Bonnban. 

A német hírszerzés nyilvánosságra hozott adatai szerint a koszovói háborúban az UCK költségeinek legalább a felét drogpénzből fedezték. 1996-99 között Koszovóba érkezett 900 millió német márka fele drogkereskedelem profitja volt. 

És igen, a legtöbb pénz illegális tevékenységekből, fegyver-, kábítószer-, emberkereskedelemből folyt be. A heroin eladásáért kapott pénzt fegyvervásárlásra fordították, de nem volt ritka az egyszerű árucsere sem. Pristina, Podujevo és Peć a KFOR és az UNMIK országba érkezéséig a fegyverkereskedelem központja volt, ahova a volt jugoszláv köztársaságokból és más országokból érkeztek vevők és eladók. 

                              Koszovói Felszabadítási Hadsereg

A koszovói háború kezdetén némileg gyengítette a kábítószer üzletet, mert a dílerek nagy része hazament a családját védeni, mások csatlakoztak az UCK-hoz, de rövidesen minden visszaállt a „rendes kerékvágásba”. 

Koszovót 10-12 kábítószer klán uralja, mindegyik 300-1000 tagot számlál. A klánok egy része UCK tag is. Az Europol adatai szerint a kontinensen kb. 40 ezer kisebb-nagyobb csoport működik, akik fölött az ellenőrzést főként a koszovói albán maffia gyakorolja. A magyarországi heroin piac 80%-a a koszovói albán maffia kezében van. A magyar hatóságok adatai szerint van néhány szerbiai albán szervezett csoport, akik Magyarországon árulnak minőségi török és afgán heroint.  

                                                        Ekrem Luka

A biztonsági szolgálatok vizsgálataiban szerepel, hogy a koszovói albán maffiacsoportok kapcsolatban állnak iszlám terroristákkal. Az egyik összekötőjük Ekrem Luka koszovói iparmágnás és csoportja. Luka szorosan együttműködik Hašim Tači klánjával, és Ramus Haradinaj csoportjával. Tevékenységét az ő egyetértésükkel végzi, az ő parancsaikat hajtja végre. Piszkos ügyeihez a fedőszervezetet a Dukadini, korábban az Albatroniks vállalat adta és adja. Ez utóbbi pénzügyileg segített iszlám terrorista szervezeteket az Al Kaidától szíriai csoportokig.

Ekrem Luka az UCK egyik legfőbb pénzügyi támogatója, a szerb titkosszolgálat szerint a 90-es évek végén közel kétmillió eurót különített el részükre, az utóbbi időben egyes források szerint havi százezer eurót folyósít.

Luka és csoportja az egyik legnagyobb cigarettacsempész, de tevékenysége közé tartozik olaj és olajtermékek, gépkocsik csempészése is. Jelentős szerepe van drog-és fegyvercsempészetben, bekapcsolódott a törökországi, bulgáriai, görögországi, macedóniai, szerbiai, montenegrói, albániai, olaszországi, németországi hálózatokba, a szerb-albán maffiával közösen tartja ellenőrzése alatt a Pristina-Belgrád-Pristina csempészútvonalat. Óriási hasznot hoz a Bulgáriából, Csehországból és Szlovákiából erőszakkal prostitúcióra kényszerített nők piaca is. 

                               Hašim Tači és a  Drenička-csoport 

De bármilyen erős is Luka, a szerbiai és a német titkosszolgálatok jelentése szerint Pristinában és környékén a szervezett bűnözői csoportok legnagyobb részét a Hašim Tači által vezetett Drenička-csoport ellenőrzi, ők a felelősek a Koszovóban elkövetett bűncselekmények 10-15%-áért. Közeli emberei felügyelik a fegyverkereskedelmet, az autókereskedelmet, a kábítószer kereskedelmet, a prostitúció piacát, és az ő feladatuk a politikai ellenfelek „eltakarítása” is. A Haradinaj testvérek mellett a dél-szerbiai területek harmadik legnagyobb szervezett bűnözői csoportjának vezetője. Tači sógora az az alvilágban Milan néven ismert Sejdija Bajrus, aki egyike a teljes albán maffia vezetőinek.

A német titkosszolgálat információi szerint a Drenička-csoport csecsen terroristákkal és maffia csoportokkal is szoros kapcsolatot ápolt. Hašim Tači részt vett egy találkozón Albániában Osama bin Ladennal. Az Al Kaida vezetője akkor, mint Sali Berisa elnök vendége tartózkodott Albániában. A találkozón ott volt még a volt albán titkosszolgálati vezető és Ramus Haradinaj is. Ezután a megbeszélés után formálódott több kisebb szervezete az Al Kaidának Albániában és a dél-szerbiai térségben.

2008-2010 között Dick Marty svájci politikus az Európa Bizottság nevében vizsgálatot folytatott a koszovói miniszterelnök Hašim Tači ellen. Jelentése megállapította, hogy ő volt az „agy”a nemzetközi fegyver-és szervkereskedelmi piacon, ez azonban nem befolyásolta Tači politikai karrierjét. A jelentés maffiamódszerekkel vádolta a koszovói vezetőket, személy szerint Hašim Tači miniszterelnököt, aki éppen akkor, 2010 decemberében nyerte meg ismételten a koszovói választást. Az egykori ticinói főügyész, aki korábban az amerikai titkos börtönök ügyében, majd évekkel később a csecsenföldi és dagesztáni jogsértésekkel foglalkozott, megállapította, hogy az UCK Albánia északi részén titkos börtönöket tartott fenn, ahol elsősorban szerbeket és más nemalbánokat tartottak fogva "egészen embertelen és megalázó körülmények között" - írja a dokumentumban. Tačit a jelentésben azzal gyanúsították, hogy szerb civilek elfogására és Albánia északi részén lévő fogolytáborokba hurcolására adott parancsot, ahol egyes foglyok szerveit kivették és a feketepiacon értékesítették.

Ezt az elképesztő üzletet a gyanú szerint az UCK vezetői felügyelték és szervezték meg a szervezett bűnözés hírhedt alakjaival. Ez az együttműködés Marty szerint ha más formában is, de ma is létezik. A svájci képviselő szerint a főszervező maga Hašim Tači és a Drenička-csoport volt.

Carla Del Ponte a hágai Nemzetközi Törvényszék egykori főügyésze által nyilvánosságra hozott adatok szerint 1999-ben körülbelül 300 szerbet és nemalbánt fogtak el és hurcoltak Albániába. 2008-ban megjelent könyvében azt állította, hogy nem engedték, hogy az UCK vezetői után vizsgálódjék az illegális szervkereskedelem kapcsán.

A Neue Zürcher Zeitungnak 2011-ben adott interjújában azt mondta, hogy az UCK az 1998-1999-es koszovói háború idején szerbeket rabolt el, juttatott át Albániába, ahol kioperálták szerveiket, s azokat a feketepiacon értékesítette. "Bár nagyon erőteljes jelzéseket kaptunk erre vonatkozóan, de túl kevés bizonyítékunk volt" – nyilatkozta.

A szervkereskedelemmel kapcsolatos vádak évekre nyúlnak vissza. 2004-ben a koszovói ENSZ-közigazgatás, az UNMIK nem túl nagy meggyőződéssel vizsgálatot indított az ügyben, de bizonyíték híján nemhogy bírósági eljárásig, még valódi nyomozásig sem jutottak el. 

A hágai ügyészség 2005. január 13-án indított vizsgálatot Don Quijote elnevezéssel a szervkereskedelem kivizsgálására az Albánia északi részén fekvő Ribe faluban talált maradványokra alapozva.

A szerbiai háborús bűnökkel foglalkozó ügyészség ugyancsak vizsgálatot folytat emberi szervkereskedelem ügyében. A szerbekkel együttműködve az Európai Unió koszovói rendőri és igazságszolgáltatási missziója, az EULEX speciális vizsgáló csoportja is meghallgatott több mint 200 tanút. A háborús bűnügyi ügyészség által végzett vizsgálat szerint a szervkereskedelem áldozatainak műtéti beavatkozásait egészségügyi központokban vagy az UCK katonáinak kezelésére használt kórházakban végezték. 

Az UNMIK nemzetközi rendőrsége megpróbálja felvenni a harcot a koszovói maffiával, kevés sikerrel. Sem a politikusoktól, sem a hivataloktól, sem az emberektől nem kaptak hozzá támogatást. Hašim Tači minden ügyben tagadja a vádakat, hitelteleníteni próbálja azokat, akik megfogalmazzák. És az ország elnöke.