Biztonságpolitika

Ahogy az egy új típus rendszeresítésekor lenni szokott, először a reptechnika gyakorlásán, a repült óra és a tapasztalat gyűjtésén van a hangsúly, minden más csak ezután következik. Így van ez a Magyar Honvédség H145M típusra átképzett helikoptervezetőinél is, akik a napokban ismét a Pipishegyen gyakoroltak – a környéken sétálók örömére. Ezúttal a 04-es oldalszámú H145M-mel gyakorolt le- és felszállásokat a kétfős személyzet.

* * *

Fotó: Colin Penny

 

Az idei tavasz meglehetősen változékony időjárással köszöntött be. Március 5-én még a nyitóképen látható napfényes időben fotóztam a Qatar Airways Ferihegy felé tartó és éppen a Dunát keresztező Airbus 330-as kargó gépét, ezért úgy döntöttem, hogy másnapi szabadidőmet az uszoda helyett a szabadban töltöm. Reggel már látszott, hogy nem volt rossz döntés, mert vízből ott sem volt hiány. A jó időnek nyoma sem maradt, a hideg, szeles időben az eső hol szemerkélt, hol zuhogott, de így legalább készülhetett néhány fotó a vízfüggönyhúzókról.

A futóbehúzás után szinte rögtön befelhőzött az izraeli 737-es.

A szokásos napi Emirates járat érkezik Dubajból. Az orrfutó még a levegőben van, a spoilerek már nyílnak, a sugárfék majd csak egy pillanattal később.

Lábujjhegyen ér földet a Qatar Airbus A330-asa.

A harmadik nagyvas a Korean Air Cargo párába burkolózó Boeing 777-ese volt.

A dél-koreai áruszállító ezúttal a 13R pályára érkezett.

A Korean Air Cargo B777-eséhez színvilágában nagyon hasonló, de kategóriájában nagyon különböző holland B737-es.

Vízfüggönyt húzva fékez a török 737-es.

A dél-koreai B777F a Cargo City földi eszközei mögött.

Gyorsan elenyésző vízfelhő maradt a Lufthansa Embraer 195-öse után.

Miután a Ryanair B737-ese a nekifutás megszakítása után elhagyta a pályát, az easyJet Switzerland baseli járata következett.

Egy londoni járat teljesítése után Varsó felé indult tovább a LOT E190-ese.

Hátratolásra készen.

A Schopf traktor kifordítja a gépet az állóhelyről.

A gurulóútra tolt 777-esről leveszik a vontató rudat.

A hajtóművek indítása után gurulásra kész a dél-koreai-gép …

… majd néhány perc múlva nekirugaszkodik egy frankfurti útvonalnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A Szlovák Védelmi Minisztérium szerződést írt alá az Eurospike-al (amely a Rafael Advanced Defense Systems Ltd., a Diehl Defense és a Rheinmettal Electronics vegyesvállalata) az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéták beszerzéséről. A szlovák hadsereg a hatodik fegyveres erő, mely a modern 5. generációs SPIKE LR2-et választotta, és a szlovák a harmadik NATO-nemzet lehet, amely a SPIKE LR2-t használja. A SPIKE LR-t alkalmazzák a szlovák hadseregben rendszeresített Patria AMV gyalogsági harcjárműre szerelt Turra távirányított toronyról is. A SPIKE LR2 tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet.

Megkapta második F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 3-án. Az átvételi ünnepségre a Wilhelmshaven-i haditengerészeti támaszponton került sor. Az NORDRHEIN-WESTFALEN (ÉSZAK-RAJNA-VESZTFÁLIA) egy nappal korábban érkezett meg oda, mivel a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában készült el. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A most átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még ebben az évben átadásra fog kerülni a harmadik egység, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.

A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 mm-es lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.

Néhány érdekes részinformáció látott napvilágot, a Finnországban, a légierő 2020. január 9-től folytatott, jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáiról. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőségének a vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor került. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vett részt. Ezek során ellenőrzésre kerültek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települt át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között hajtották végre, de sort kerítettek néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kellett szembenézniük.

Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről. A próbák során eddig begyűjtött adatokat még elemzik, de annyi már bizonyos, minden jelöltnek még sok tennivalója van, ha meg szeretnék nyerni a kiválasztási folyamatot. Érdekes volt a Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázók szereplése. A négy kijelölt gépből a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és leszállni a Pirkkala támaszponton. Ezek közül az egyik száz százalékos megbízhatóságot felmutatva minden repülésen részt tudott venni. A másik F-35A viszont több repülési feladatból is kimaradt meghibásodás miatt. A svéd JAS39 Gripen a próbán szereplők közül a legtöbb hiányosságot tudta felmutatni, bár azt a finnek is elismerték, hogy a típus és képességei még nem teljesen kiforrottak.

Norvégiában jól haladnak a tengeralattjárók elleni harcra felkészített NHIndustries NH90 NFH helikopter hadrendbe állításával. A skandináv ország a típusból nyolcat már szolgálatba állított, azonban ezek csak kutató-mentő bevetések végrehajtására alkalmasak. A merülőszonárral ellátott variánsból az elsőt 2019 augusztusában adta át a gyártó. A FRIDTJOF NANSEN-osztályú fregattok fedélzetén is végrehajtott próbák során bebizonyosodott, az NH90 NFH igen eredményes tengeralattjáró-vadász lehet. Ebből az alváltozatból további öt átadása fog megvalósulni áprilisban és májusban.

Nagy-Britanniában is haladás tapasztalható egy tengerek feletti harci bevetésekre szánt forgószárnyas esetében. Ez pedig nem más, mint a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 modellje. A fegyverzet elhelyezésére a törzs mindkét oldalára felszerelhető szárnycsonkok szolgálnak, két-két felfüggesztési ponttal. Ezek azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. De elsődlegesen mégiscsak a Martlet, illetve a Sea Venom rakéták hordozására szolgálnak. Előbbiből 20, utóbbiból 4 darab függeszthető fel összesen egy Wildcat HMA.2-re. Természetesen lehetőség van 10, illetve 2 darabos vegyes felfüggesztés hordozására is. Mindkét rakétatípussal befejezték a hordozási próbákat, így talán a helikopter 2021-ben bevethetővé fog válni mindkettővel.

Az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. Franciaországban a Sea Venom-mal februárban kezdődtek el a rakéta képességeit igazoló próbalövészetek. A Martlet jóval kisebb, mindössze 13 kg kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel, valamint félaktív lézeres irányítással.

Egy érdekes fotó került nyilvánosságra a Dynamic Manta tengeri hadgyakorlatról. A TORADO-osztály egyik tengeralattjárója látható rajta felszíni menetben. Az Olasz Haditengerészet a német U212A-osztály licence alapján elkészített tengeralattjárókból négy egységet birtokol. A névadó a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba, majd 2016-ban és 2017-ben megérkezett a 2008-ban megrendelt a PIETRO VENUTI (S 528) és a ROMEO ROMEI (S 529) is. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a 1509 tonna vízkiszorítású, 56 méter hosszú tengeralattjáró szállítani egy Siemens/HDW PEM 9 üzemanyagcellás, levegőtől független meghajtóegység segítségével messze hosszabb időn át, mint a hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók esetében ez lehetséges. Nos, visszatérve a fotóra, a tengeralattjáró tornyát követő törzs felső részén összesen kilenc darab, eddig nem észlelt négyzet alakú kitüremkedés volt látható a tatrészen.

Nyolc ezekből két sorban helyezkedett el, míg egy a toronyhoz közelebb a törzs középvonalában. Hivatalos megerősítés, vagy bejelentés elmaradása okán a talány még fennáll. De nem zárható ki, hogy ezek egy mini-tengeralattjáró szállító és rögzítő egységének, vagy egy, a búvárok felszereléseinek és akár gumitestű motorcsónakok szállítására alkalmas hangárnak a rögzítési pontjai lehetnek. Bár az olaszok nem sok információval szolgálnak a víz alatti harci képességeik mértékéről, azt azért lehet tudni, hogy a milánói székhelyű CABI Cattaneo mindkét lehetséges megoldásban érdekelt. Mini-tengeralattjárójuk a Deep Shadow névre hallgat és hat fő szállítására képes. A hangár esetében a Deep Guardian jöhet számításba cég portfóliójából.

Sebességrekordot állított fel egy Mil Mi-171A2-es helikopter. A polgári változatot a Mi-28-as harci helikopterben is használt erőforrások polgári variánsai, a VK-2500PS-03-ok emelték a magasba. Vagyis nem is olyan magasba, hiszen a mért 1,6 kilométer hosszú szakaszon 20 méteres volt a legkisebb repülési magasság a többszöri repülés alkalmával. Az Ulan-Ude Repülőgépgyár személyzet által irányított helikopter átlagsebessége a mért szakaszon 268 kilométer per óra volt.

Izrael számára Washingtonban engedélyezték a Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek megvásárlását. A 2,4 milliárdos beszerzés 8 gépet foglal magába tizenhét PW4062 hajtóművel (16 beszerelt, 1 tartalék), AN/ARC-210 rádió adóvevőkkel és APX-119 barát vagy ellenség azonosítókkal, tartalék alkatrészekkel, képzéssel és helyszíni, üzemeltetést segítő személyzettel. Japán után így Izrael lehet a következő külföldi állam, ahol az új KC-46A-k rendszeresítésre kerülhetnek. Február közepén az izraeli állami média arról számolt be, hogy az ország prioritásként kezelt további F-35I és F-15 vadászbombázó repülőgépek, valamint Boeing KC-46A vásárlását. Ezek a gépek váltják majd fel az elavult Boeing B707-300 Re'em repülőgépeket, amelyekből hét darab szolgál átalakított légi utántöltő repülőgépekként. Ezek igencsak korosak már, 2019-ben ideiglenes repülési tilalom alatt is álltak. A gyorsabb csere érdekében egyesek úgy tudják, hogy az első két izraeli légi utántöltő még az USAF részére építeni kezdett példányok közül fog kikerülni.

Február 15-én megjelent heti hírösszefoglalóban volt szó a NETARZENÁL-on az iráni Raad 500-as ballisztikus rakétáról. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. A Dezful 2019 végén már elért a fejlettség azon szintjére, hogy szolgálatba állhatott. Nem meglepő módon a Dezful nem teljesen új fejlesztés, hanem a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar rakéták továbbfejlesztésének tekinthető. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem volt kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak.

Nemrégiben Kínából, a CAIC (Chengdu Aircraft Industries Company) által kiadott filmfelvételen egy olyan J-10C volt látható, mely hazai sugárhajtóművel volt felszerelve. Az izraeli eredetű típust eddig az oroszországi Szaturn AL-31-es hajtóművek emelték a levegőbe. A saját fejlesztésű WS-10 Taihang sugárhajtóműről már évek óta érkeztek hírek, de felbukkantak példányaik már néhány J-11B-be és J-16-ba (Szuhoj Szu-27SzK és Szu-30MKK helyi továbbfejlesztései), valamint a lopakodó J-20-ba is beépítve. Persze utóbbiba a jóval nagyobb teljesítmény leadására képes WS-15-ös kerül majd beépítésre. A WS-10 Taihang fejlesztése elhúzódott, de most úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. 2018 végén Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, akkor végre látható is volt.

Japánban a légierő 302. százada kerül elsőként átfegyverzésre a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Ez a század korábban az ikonikus F-4EJ Kai Phantom-mal volt felszerelve, amelyeken szintén látható volt a századjelvény, igaz színes változatban. Az alegység gépeinek függőleges vezérsíkjára felfestésre került már a jól ismert stilizált Fehérfarú sas, mely őshonos Japán északi részén. A sas szárnytollai a 3-as számot, faroktollazata a 0-át, míg lábai a 2-es számot szimbolizálják.

További Japánhoz és az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy a Lockheed Martin beszünteti a típus előállítását a Nagoja melletti üzemben. A Mitsubishi Heavy Industries gyárában egy hétig fog állni a gyártósor. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak. Az amerikai cég szerint a március 9-től induló egy heti termeléskiesés nem fogja befolyásolni a gépek átadási dátumát.

Március 5-én Japánban szolgálatba állították a világ első lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáróját, az ORJU-t. Az SS-511-es hadrendi számot viselő egység 2018. október 4-én a Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban került vízre, mint a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, de a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Hátrány a beszerzési ár emelkedése lett, amely az ORJU esetében 608 millió dollár, az előző egység 488 milliójával szemben. Mindettől függetlenül jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.

A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A következő lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáró, a TORYU az elmaradhatatlan próbákat sikeresen letudva várhatólag 2021 márciusában lép majd szolgálatba. Az ORJU a Kure kikötőjében állomásozó 1. tengeralattjáró flottillához került.

Kivonásuk után is repülhetnek majd Ausztrália McDonnell Douglas F/A-18 A/B Hornet vadászbombázói. És nem csak a Kanadában további szolgálatra kötelezett példányok, hanem még azokon felül további 46 példány. Ottawa 25 példányt szerzett be 62,9 millió dollárért, ezekből 18 fog hadrendbe állni a többi alkatrészbázisul fog szolgálni. A hírek szerint Canberra 3-4 éven belül az előbb említett mennyiséget eladja majd egy amerikai cégnek. Az információk szerint a vevő az Air USA lesz, ahol várhatóan leginkább agresszor feladatokat fognak majd repülni az agg gépekkel. Ez a vállalkozás, akárcsak pár másik, leginkább az amerikai légierő részére játssza gépeikkel az ellenséges repülőgépek szerepét. A cég már igen tekintélyes flottával rendelkezik: 11 BAE Systems Hawk, 4 Aero Vodochody L-39ZA és egyetlen L-39C. Tulajdonukban megtalálhatók még Alpha Jet, L-59 Super Albatros gépek is, valamint két kétüléses MiG-29UB is. Ez utóbbiak egy ideje már nem repülnek. Ezt az igen tekintélyes mennyiséget növelhetné meg jelentősen az ex-ausztrál Hornet állomány, amikkel együtt számos tartalék alkatrészt is beszereznek, így a 71 darabos ausztrál F/A-18A/B állomány mind eladásra fog kerülni.

A Boeing is bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. A harci helikoptereket idéző tandem elrendezésű pilótafülkével, menetirány szerint balra döntött függőleges vezérsíkon elhelyezett X alakú farokrotor lapátokkal, behúzható futóművel, hatszög keresztmetszetű törzzsel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással rendelkező helikoptert most még csak Boeing FARA néven említették. Az egyszerű és megfizethető technikai megoldásokat felvonultató FARA-n a hátrafelé keskenyedő törzs végén a farokrotort tartó ferde vezérsík folyatódik a törzs alatt is, de ott már függőlegesen és helyet biztosít a farokkeréknek is. Ezektől némileg hátrább a farokrész jobb és bal oldalán is egy-egy vízszintes stabilizátor lesz majd megtalálható.

A géptörzsbe rejtett fegyvertér két-két irányított rakéta számára biztosít majd helyet, és a pilótafülke alatt egy áramvonalas gondolában lesz elhelyezve a 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyú. A helikopter az elvárt 333 kilométer per órásnál nagyobb sebesség elérése érdekében a törzs végén egy négylapátos tolólégcsavarral is rendelkezik. A Bell Bell-58D Kiowa Warrior egyik lehetséges utódján a főrotor hatlapátos és teljesen új tervezésű lesz és a rotoragy is burkolattal lesz ellátva. Erőforrásaként a General Electric Aviation XT901-es gázturbináját említették meg egyetlen egy példányban beépítve, amelynek csak a törzs menetirány szerinti jobb oldalán kerül kialakításra egy légbeömlő nyílás. A mozgékonyságot a Fly-by-Wire kormányrendszer is növelni fogja.

Üzemidő-hosszabbításon esett át az Amerikai Haditengerészet néhány repülőgépe. A típus a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon, amiket agresszor szerepkörben repülnek a flottánál. A FalconUp program a sárkányszerkezet megerősítésére szolgál és 3665 óráról 4250 órára növelte meg az repülhető időt. Egyben ez az alapja a Falcon Star frissítésnek, ami további 3750 órás élettartamot garantál majd az F-16-oknak. Mind a két üzemidő-hosszabbítás 10 darab Fighting Falcon-t érint.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Boeing E-3A Sentry

MiG-29 Fulcrum

Sikorsky UH-60M Blackhawk

Dassault Mirage 2000-5EI

Boeing CV-22B Osprey

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Northrop F-5N Tiger II

Dassault Rafale B

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Dassault Mirage F1EDA

Lockheed U-2S

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Breguet ATL2 Atlantique NG

Douglas A-4N Skyhawk

Hawker Hunter F.58

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet 1B+

Sikorsky CH-124A Sea King

McDonnell Douglas KDC-10-30

Dassault Mirage 2000D

Egyszer, pár évvel ezelőtt egy harckocsizó parancsnok kb. a következőket mondta a blogomról: "olvassuk, nagyon érdekes, de kevés benne a szárazföld". Ez a mondat jutott eszembe a héten, amikor megjelent közleményünk az első magyar Leopard 2A4 integrációjáról, s ha kissé megkésve is, de erre reagálva dedikálom rendhagyó módon az ehavi hírbejegyzést a szárazföldi erőknek :-)  

Zord

Látványos mozzanattal (hangsúlyosan nem bemutatóval) ért véget az újdörögdi romvárosban a Hawk Strike légiroham gyakorlat, melyben a tűztámogató erők szerepét a szolnoki Mi-24-esek, a szállítókét az amerikai OAR rotációs 3ID szállító forgószárnyasai játszották, amerikai és magyar (2. VBÁKRD) szárazföldi erőket a célterületre juttatva, majd kiemelve. 

Ramp-talk. Persze nekünk érdekes lehet az BAE Systems ALQ-212 ATIRCM (infravörös ellentevékenységi) rendszer OT-225-ös tornya (IRJH) is.

Zord

A közelmúltban jelentették be, hogy a Leonardo M-346 Master sugárhajtású kiképzőgépeit fogja beszerezni Azerbajdzsán, ám arról nem szóltak a híradások, hány darab repülőgépet érint az üzlet.

A biztonságos és hatékony üzemelés biztosítása érdekében a Budapest Airport a nyári csúcsidőszak előtt karbantartási és fejlesztési munkákat végez a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér futópályáin.

A Makovecz program keretein belül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakkollégiumainak tagjai 2020. január 18-26 között erdélyi tanulmányúton vehettek részt. A program során a Biztonságpolitikai Szakkollégiumot, Gönczi Róbert szakmai és Párducz Árpád közösségi koordinátor képviselték. A program során megismerhettük a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a képzéseit, valamint az egyetem campusainak otthont adó három erdélyi várost.

Az első néhány napot Kolozsváron töltöttük, ahol Dr. Szenkovics Dezső dékánhelyettes köszöntötte a Szakkollégiumok hallgatóit. A Sapientia kolozsvári campusán került sor a két egyetem hallgatói által készített előadások bemutatására egy konferencia keretében. A konferencia során az előadók különböző érdeklődési körének köszönhetően lehetőségünk nyílt több, nem a kutatási területünkhöz tartozó témában ismereteket szerezni. Érdekes előadásokat hallhattunk például a BREXIT tárgyalások alakulásáról, a II. Világháborús katonai régészetről, valamint az orosz internetes cenzúráról. A konferenciát követően egy helytörténeti séta keretében megismerhettük Kolozsvár gazdag történelmével. Ezt követően megtekintettük a Tordai Sóbányát, ahol értékes információkkal gazdagodtunk az erdélyi sókészletről, és csónakázhattunk a híres bányatóban.

Látogatóban a híres kolozsvári citadellán

A következő állomás Marosvásárhely volt, ahol betekinthettünk a campuson folyó tudományos munkába. A kertészmérnöki szakon tanuló hallgatóktól megtanultuk hogyan kell kiszámolni egy gyümölcsfajta cukortartalmát, emellett megtanultuk, hogyan lehet kivonni bizonyos teafajtákból az illóolajokat. A mechatronikai laboratóriumokban a mesterséges intelligenciával barátkozhattunk meg, a hallgatók által készített különböző robotok formájában. A tudományos programok mellett megtekintettük a város főbb nevezetességeit, a Marosvásárhely történetét bemutató Kultúrpalotát, valamint a Teleki család könyvtárának otthont adó Telekitékát.

A program utolsó három napját Csíkszeredán töltöttük, ahol az egyetem rektorhelyettese Dr. Mara Gyöngyvér rektorhelyettes fogadott minket, és mutatta be a csíkszeredai kart. A városban töltött időnk alatt megismertük a város történetét, és a szakmai programok keretében DNS-t is izolálhattunk a biológiai laborban. Szabadidős program keretében lehetőségünk volt ellátogatni a csíkszentsimoni Csiki Sörgyárba, ahol megfigyelhettük a sörkészítés folyamatát, valamint megkóstolhattuk a sörgyár híres termékeit.

A Makovecz programnak köszönhetően közelebbről megismertük Erdély történelmét és jelenét, és ami legfontosabb, sikerült barátságokat kötnünk a többi szakkollégium, valamint a Sapientia hallgatóival.

Írta: Párducz Árpád

A Thai Királyi Légierő (RTAF) ambiciózus tervet vázolt fel, melyben szerepelnek a következő évtizedben beszerezni szándékozott vadászgépek, szállítógépek és egyéb haditechnikai eszközök.

A Wizz Air 2020. március 2-án jelentette be, hogy megkötötte a végleges megállapodást a Wizz Air Abu Dhabi megalapításáról partnerével, az Abu Dhabi Developmental Holding Company PJSC-vel (ADDH).

Két éve repülnek a Magyar Honvédség színeiben az Airbus A319 többcélú közepes csapatszállítók. Az elmúlt időszak során a kecskeméti repülőműszaki szakemberek egy kifejezetten megbízható géptípust ismerhettek meg, amely sok mindenben különbözik az eddig üzemeltetett repülőgépekhez képest.

Bevezetés

Január 19-én került megrendezésre a német szövetségi kormány és az ENSZ szervezésében a Berlini konferencia, amely Líbia immár évek óta tartó konfliktusára kívánt megoldást találni. A konferencián többek között Olaszország is részt vett, mely a kezdetektől a líbiai helyzet megoldását szorgalmazó országok közé tartozik. Giuseppe Conte olasz miniszterelnök   hivatalba lépése óta, hogy független, eredményes diplomáciát alakítson ki Líbiával, amelyen keresztül a politikai stabilizációt segítené a konfliktus sújtotta övezetben.

Írásom célja bemutatni, hogy a belpolitikai történések mennyiben befolyásolták Olaszországot azon törekvésében, hogy vezető szerepet töltsön be a líbiai konfliktus párbeszédében. Ennek érdekében bemutatom nagyvonalakban a releváns olasz politikai elit szereplőit a 2018-as tavaszi választásoktól kezdve, a 2019-es kormányválságon át, a jelenlegi kormányig, továbbá az őszi tüntetéssorozatot, az Italeave (Olaszország lehetséges kiválása az EU-ból) lehetőségét, továbbá az aktuális problémákat. Ezt követően megkísérlem nagyvonalakban bemutatni a líbiai történéseket, és az erre reflektáló olasz kormány által hozott lépéseket.

Olasz belpolitika

A 2018 tavaszán megrendezett parlamenti választások eredményeként az 5 Csillag Mozgalom (M5S) és az Olaszok Koalíciójából (az Északi Liga, Forza Italia és az Olaszország Fivérei pártszövetsége) az Északi Liga kapták meg az esélyt a kormányalakításra, amely azonban ténylegesen csak 3 hónappal később történt meg, mert a felek közötti tárgyalások sikertelennek bizonyultak egy közös kormányprogram és miniszteri névsor elfogadásában, amely odáig fajult, hogy a köztársasági elnök, Sergio Mattarella új választások kiírásának lehetőségét jelezte, amennyiben a felek nem állapodnak meg. A július 1-ével megszületett koalíciós kormány végül miniszterelnöknek a pártfüggetlen, de az 5 Csillag Mozgalom által támogatott Giuseppe Contét választották.

(Balról jobbra) Salvini, Conte, Di Maio. Forrás:https://www.repubblica.it/politica/2019/06/10/news/vertice_in_serata_fra_conte_di_maio_e_salvini-228410676/

Mind a jobboldali Ligát mind a magát centristaként pozicionáló, Luigi Di Maio vezette 5 Csillag Mozgalmat populista pártként tartják számon, ugyanis az előbbire a bevándorlásellenesség és az erősen megjelenő euroszkepticizmus, míg utóbbira a berendezkedés-ellenesség (anti-establishment) és az enyhe euroszkepticizmus a jellemző. A pártok közös pontja elsősorban az Európai Unióval szembeni nagyobb térnyerés, az erősebb olasz szuverenitás köti össze, de a kezdetektől látni lehetett, hogy ez nem lesz egy hosszúéletű koalíció. Az erősödő euroszkepticizmussal – leginkább a Brexit hatására- a közvéleményben felmerült az Italeave gondolata, amelyet leginkább Salvini (a Liga vezetője és az olasz kormány belügyminisztere) hangoztatott. A Brexit tárgyalások sikertelensége, és a koalíción belüli feszültségek azonban eltántorították a szereplőket, hogy komolyan figyelembe vegyék Olaszország esetleges kilépését az Unióból. Az alábbi statisztikát érdemes figyelemmel kísérni, amely megmutatja, hogy többek közt az olasz társadalom hogyan értékeli az EU-s tagságot.

Euroszkepticizmus. Forrás:https://eu-awareness.eu/euroscepticism/

 

A nehezen megszületett kormánynak szembe kellett néznie a nagy mértékű államháztartás hiánnyal, és emiatt a fokozódó brüsszeli nyomással. A gazdasági kérdések megosztották a Ligát és az M5S-t, az egyet nem értést mindkét fél beépítette az Európai Parlamenti választások kampányába, amit végül 34%-ban a Liga nyert.

A koalíción belüli (leginkább a Conte-Salvini és Salvini-Di Maio közti) feszültség és nézeteltérés odáig vezetett, hogy Salvini 2019. augusztusában összeférhetetlenségre hivatkozva, egy lehetséges új választások kiírása és a kormányfői pozíció betöltése reményében felbontotta az együttműködést. Kilépését követően azonban nem került sor új parlamenti választásra, ellenben az 5 Csillag Mozgalom a Demokrata Párttal lépett koalícióra. Contét az augusztusi lemondását követően az M5S támogatásával újra megválasztották. Az immár második kormányzati ciklusa 2023-ig, a következő parlamenti választásokig tart hivatalosan.

Az új kormánynak szintén szembe kell néznie az országot sújtó nagymértékű államháztartási hiánnyal. A koalícióban az ezzel kapcsolatos megoldások máris megosztották, az M5S nem volt hajlandó megszavazni a Demokrata Párt által megtervezett költségvetést, mely többek között adóemeléssel tervezte növelni az állami bevételt.

Az augusztusi kormányválságot követően az ősszel már a januári regionális választásokra készültek a szereplők. Salvini ellen a januári Emilia-Romagna tartománybeli választások kapcsán rendezett kampányturnéja során a „” nevezetű civil mozgalom szervezett ellentüntetéseket, nevük a kampányon és a tüntetéseken megjelent embertömegre utal. A tüntetéssorozat novembertől január végégig tartott, a szervezők szerint volt olyan esemény, ahol 30-40 ezer ember is részt vett. A „szardíniák” kritizálták Salvini politikáját, és lehetőség szerint szerették volna kiszorítani a Ligát az egyébként hagyományosan bal oldali Emilia-Romagnaból. A mozgalom végül elérte célját; a Demokrata Párt szerezte meg a többséget, de így is a Liga számít Olaszország legnépszerűbb pártjának.

A “szardíniák” tüntetése. Forrás:https://www.wantedinmilan.com/news/italys-sardines-rise-up-against-far-right.html

Azonban a kormányzati oldalon is jelentkeztek a problémák. Az 5 Csillag Mozgalom pártja a 2018-as választások óta folyamatosan veszít népszerűségéből, ennek hatására 2020 januárjában Luigi Di Maio lemondott a párt vezetői posztjáról. Ezzel együtt kritizálta a Demokrata Pártot, és békés tüntetésre szólította fel a polgárokat a párt tervezett lépései ellen. Tehát kevesebb, mint fél évvel az új kormány beiktatását követően, instabilitás mutatkozik a koalícióban.

A líbiai konfliktus olasz szemszögből

Líbiában a második polgárháború 2014 óta tart; jelenleg két rivális kormány van hatalmon. Az észak-nyugati régiót Fajez Al-Szarradzs miniszterelnök tartja irányítása alatt, akit az Európai Unió és az ENSZ is a törvényes vezetőnek ismeri el. Az észak-keleti régiókat Halífa Haftar tábornok irányítja, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) vezetője. Az ő hatalmát a nyugat nem ismeri el, viszont olyan befolyásos országok, mint Oroszország vagy Egyiptom, őt tartják a legerősebb potenciális politikai erőnek. Al-Szarradzs hatalma, hiába a szélesebb körű nemzetközi támogatás, gyengébb, mint Haftaré,  , így a kormánya nem képes a rend, köztük a tengerpartok védelmének fenntartására. Líbia egy 2017-es térkép szerint az alábbiak szerint lett felosztva”:

Líbia: Ki mit kontrollál? Forrás:aljazeera.com

Az elmúlt években Líbia konfliktusa proxyháborúvá vált; számos idegen hatalom csatlakozott különböző ideológiai és gazdasági érdekek védelmének érdekében. Bár Al-Szarradzs adminisztrációját az Egyesült Államok és a legtöbb nyugati hatalom támogatja, katonailag, gazdaságilag és a diplomáciában elsősorban Törökországra, Katarra és Olaszországra támaszkodik. Haftar eközben Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Oroszország, Szaúd-Arábia, Jordánia és Franciaország támogatását élvezi.

A konfliktus a biztonsági kockázatok mellett az olasz állam más szektoraira is hatással van. A világsajtóban kevésbé jelenik meg, de a líbiai szituáció gazdasági nehézségeket is eredményez, ugyanis Líbia még 2017-ben is az olasz gazdaság 5. legnagyobb partnere volt, de az olasz energiaellátását (földgáz-, és olajszállítmányok tekintetében) is a térség nagy része biztosítja Algéria mellett. Az Eni (olasz olaj-, és gázvállalat) is több, mint fél évszázada stabilan jelen van Líbiában, de a cég idén bejelentette, hogy felére kellett csökkentenie az olajtermelését az országban.

A legtöbb hír az illegális migránsok beáramlásáról szól, amit jelentős nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintenek. Olaszországot a középső fölközi-tengeri migrációs útvonal érinti, melyet a tengeri halálozások számai alapján az egyik ként tartanak számon. Az országba érkező illegális bevándorlók száma 2020 első két hónapjában kb. . Ezzel együtt egyre több líbiai nemzetiségű személy vesz részt az illegális határátkelésben, pedig korábban Líbia a migrációs útvonalak tekintetében elsősorban tranzitországnak számított.

Többek között ezen okok miatt szeretné az olasz kormány megoldani a helyzetet. Ennek érdekében évek óta kemény és puha eszközöket is bevetnek. Giuseppe Conte, aki maga a „soft politics” elvét, inkább a diplomáciai megoldást sürgeti, többször is kijelentette, hogy szeretné a líbiai békefolyamat középpontjába visszahozni Olaszországot, elsősorban a bilaterális kapcsolatokra helyezvén a hangsúlyt. Ennek okán 2018 végén megszerezte Donald Trump amerikai elnök jóváhagyását arra, hogy Olaszország legyen az Egyesült Államok elsődleges közvetítője a „mediterrán kihívások” ideje alatt. A 2018 novemberében megrendezett, a háború sújtotta észak-afrikai ország stabilizálására irányuló előtt a kormányfő ellátogatott a líbiai Bengázi városába. A találkozó célja, hogy személyesen beszéljen Haftar tábornokkal, elősegítve a további békés együttműködést.

Az olasz miniszterelnök által szervezett Palermói nemzetközi konferencián a legfőbb cél a líbiai politikai rendezés megvitatása volt. A találkozón többek között részt vettek Tunézia és Egyiptom vezetői is, Ghassan Salamé, az ENSZ rendkívüli líbiai megbízottja, aki biztosította a szervezőket az ENSZ támogatásáról, valamint a rivális és releváns líbiai belpolitikai szereplők. A tárgyalások egyik kulcsfigurájának számító Haftar tábornok megjelenése sokáig bizonytalan volt. A konferencián ismertetésre került az ENSZ legújabb líbiai rendezési terve, amelynek értelmében a 2019-es évben választásokat, illetve azt megelőzve egy, a megbékélést célzó nemzeti konferenciát kell tartani. A konferenciát, annak ellenére, hogy a médiában sikeresnek ítélték meg, sok kritika érte, miszerint nem volt kellőképpen előkészítve, valamint a rendezési tervben kitűzött célok sem teljesültek.

(Balról jobbra) Al-Szarradzs, Conte, Haftar. Forrás:https://aawsat.com/english/home/article/1462071/palermo-conference-libya-ends-no-clear-results

A sikertelenségét az is mutatja, hogy 2019. április 4-én Haftár megtámadta az Al-Szarradzs irányítása alatt lévő Tripoli városát, amely a harcok kiújulását eredményezte. Tripoli offenzívája váratlanul érte a nemzetközi szereplőket. Az olaszok következetesen támogatták addig a líbiai nyugati (és tripoli) székhelyű erőket, főleg azért, mert Tripoli az Olaszországba tartó migránsok elsődleges kiindulópontja és a gazdasági központok székhelye. A fegyveres harcok kiújulásával kapcsolatban Conte Rómában találkozott Al-Szarradzs-dzsal, ahol kijelentette, hogy továbbra is a békés, politikai megoldást támogatja a katonai beavatkozás helyett. Olaszország szerepét a kríziskezelésben az nehezítette, hogy Haftar nem fogadta el az olasz segítséget, hiszen a Conte-kormányzat, sok más nemzetközi szereplő mellett az Al-Szarradzs féle Nemzeti Egységkormányt támogatja. Az olasz kormánynak Franciaországgal is megromlott a viszonya, mivel Macron Haftart támogatja.

A líbiai helyzetre egyelőre nincs megoldás; a feleknek februárban nem sikerült megegyezni a tűzszünetről. Al-Szarradzs a Genfi tárgyalásokon való részvételét a Tripolit érintő rakétatámadások miatt visszavonta.

Konklúzió

Olaszország egyedül nem lesz képes megoldani volt gyarmatának problémáját. Vezető szerepe a jövőben a konfliktus megoldásában csak geopolitikai elhelyezkedése miatt lehetséges, hiszen az olasz kormány által eddig megtett katonai, politikai, diplomáciai lépések nem mondhatók sikeresnek, a válság az Észak-Afrikai országban még mindig jelen van, és hatásait továbbra is érezni lehet az olasz csizma félszigetén. Diplomáciai erejét pedig a fentebb felsoroltak mind-mind gyengítik; az egymást követő kormányok gyengesége, a migrációs válság, gazdasági gyengülése mind-mind korlátozza az olasz politikai döntéshozatal azon képességét, hogy érdemi támogatást nyújtson az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Legnagyobb problémája az instabil kormányokban rejlik; a 2019 őszén beiktatott kormány mandátuma 2023-ig tart, de az elmúlt évtizedek kormányainak példájából okulva, melyeknek átlag élettartama 1,5 év, a bizalom az új kormányban sem nemzeti, sem nemzetközi szinten nincs jelen.

Az elmúlt 5 év migrációs válsága politikailag és gazdaságilag is meggyengítette az országot; az illegális bevándorlók kérdése megosztotta az állampolgárokat és a pártokat egyaránt, és az EU-ból érkezett financiális és humanitárius segítség ellenére is komoly teher volt a kormányzatra nézve. A gazdasági problémák miatt az EU egy esetleges pénzügyi válság bekövetkezésétől tart. Továbbá meg kell említeni, hogy február közepén a koronavírus-járvány elérte az országot, a gyorsan növekvő betegek és a halálos áldozatok száma miatt több tartományban is karantént rendeltek el. Az Olaszországban felbukkanó vírus miatt az Európai Unió több országában is figyelmeztetést adtak ki, a repülőtereken és a vasúti hálózatokon ellenőrzik az utasokat. A járvány okozta ellenőrzések, szállítmánykésleltetések-, és törlések az olasz kereskedelemre is hatással lesz, nem beszélve a turizmusról, amely a GDP 13%-át adja. A Wizz Air a járványra való tekintettel bejelentette, hogy várhatóan április elejéig csökkenti fogja az olaszországi járatok számát.

Az írásomban említett okok miatt nem valószínű, hogy Olaszország a líbiai konfliktus megoldása során egy eredményes vezető szerepet tudna betölteni, de az kétségtelen, hogy mind az Európai Unióban, mind az ENSZ-ben fontos és komoly szereplő, akinek helye van az évek óta tartó krízis dialógusában, ezért a megoldásban továbbra is szükséges az EU-s szereplők kooperációja.

Írta: Ács Nóra

Lengyelországban késik a Leopard 2-es harckocsik külföldi támogatással, de azért mégiscsak helyileg megvalósított korszerűsítési programja. Az első Leopard 2PL prototípussal február végére kellett volna elkészülnie a PGZ és a Rheinmetall Landsysteme cégeknek. Ez a példány azonban csak március közepére kerül majd olyan állapotba, ahogy azt a legutóbb módosított ütemtervben várták. Lengyelország 605,7 millió dollárt költ el az 1990-es évek végén beszerzett 128 Leopard 2A4-es harckocsi modernizálására. A Leopard 2PL modell összsúlya várhatólag nem fogja meghaladni a 60-65 tonnát, de azért a torony páncélzatának erőssége összemérhető lesz a Leopard 2A5-ös verzióval. Módosításra kerül a futómű is, de nem kerül lecserélésre az L/44-es 120 milliméteres löveg. A célzó és tűzvezető rendszer is megújul, például a lengyel PCO KLW-1 hőkamera is beépítésre kerül a parancsnok számára, így az kompatibilis lesz a legújabb DM11 és DM63 típusú páncéltörő lőszerekkel. A 128 Leopard 2A4-et érintő modernizációban a Rheinmetall újonnan alapított helyi leányvállalata, a Rheinmetall Defence Polska is rész vesz, több, akár állami tulajdonban lévő lengyel üzemmel és céggel (PGZ, ZM-Bumar Labedy Sa.) együtt.

Hollandia számára az Egyesült Államokban jóváhagyták a kért torpedó átalakító készletek eladását. Ennek köszönhetően tizenhat MK-48 Mod 7-es torpedó kerül majd átépítésre MK-48 Mod 7AT (Advanced Technology) változattá. Az alkatrészek és a kapcsolódó felszerelésének becsült költsége 85 dollár körül fog alakulni.

Több mint hat órát töltött a levegőben egy olasz HH-101 Caesar helikopter. A Cervia légibázisról felszálló helikopter mindezt az időtartamot ráadásul éjszakai körülmények között teljesítette. Természetesen ez idő alatt több légi utántöltésre is szükség volt, amiben egy Lockhhed Martin KC-130J Super Hercules szállító/légi utántöltő repülőgép volt a forgószárnyas segítségére. Az olasz légierő 12 HH-101A-t rendelt meg 3 opcióval. Ezek közül az elsőt 2015-ben adták át, és a típust 2016-ban nyilvánították bevethetővé. A HH-101A Caesar ötfőnyi személyzet mellett még 20 főnyi katona szállítására képes, de a három M134-es 7,62 mm-es Gatling géppuskával felfegyverezve, (bal és jobb oldali ajtókban, valamint a hátsó rámpán) hatfős legénységgel ellátva is képes 8 különlegesen kiképzett katona és felszerelésük szállítására. A plusz páncélzattal és integrált elektronikus hadviselési rendszerrel is felszerelt HH-101A Caesar az öregedő Sikorsky HH-3F Pelican helikoptereket váltotta le.

Legutóbb 2020január 29-én vett át az Olasz Légierő egy újabb HH-101A jelzést és Caesar nevet viselő helikoptert. Az MM81873 gyártási és 15-12-es oldalszámú gép a 15. ezred kötelékbe került. Ez példány könnyen megkülönböztethető a már eddig átadottaktól, hiszen világosszürke festést visel. Az eddigi alkalmazott Black Helo Drab fekete színt a nyári napsugárzás okozta túlhevülés elkerülése érdekében cserélték le a taljánok. Egyes információk szerint a szürke HH-101A-k feladata a nappali órákban végzett kutató-mentő feladatok ellátása lesz, ezért is indokolt a színváltoztatás, míg a sötétebb festést viselő példányok továbbra is a harci kutató-mentő feladatokra lesznek használva. Tény, a 15-12-es oldalszámú forgószárnyasra nem volt felszerelve a légi utántöltéshez szükséges fogadócső, valamint a Star Safire szenzortorony sem.

Az Olasz Légierő 2020. február 22-én, szombaton kapta meg az első Lockheed Martin F-35B Lightning II-jét. A 32-14-es oldalszámmal ellátott és MM7453-as gyártási számú repülőgép a harmadik olyan F-35B, amelyet az Olaszországban lévő üzemben építettek meg. Ugyanitt az első két repülőgépet 2018-ban és 2019-ben készítették el az Olasz Haditengerészet részére, ám ezeket átrepülték az USA-ba, az Amerikai Tengerészgyalogság Beaufort bázisára, ahol az F-35B pilóták képzését segítik. Róma jelenlegi terveiben 90 darab F-35-ös beszerzése szerepel. Ezekből 60 F-35A a légierőhöz kerül, míg a fennmaradó 30 F-35B-n fele-fele árnyban osztozik majd a haditengerészet és a légierő. A flotta terveiben legalább 22 F-35B beszerzése szerepelt, a csökkentett mennyiségnek köszönhetően várhatólag 8-10 bevetésre alkalmas géppel fognak rendelkezni, ami nem biztos, hogy elegendő lesz a harcfeladatok teljes igényű ellátásához.

Az 32-14-es oldalszámú F-35B az Olaszország délkeleti részén található Amendola légibázisra érkezett meg a 6. Ezred egy-egy Tornado IDS és ECR gépének kíséretében. Ezen a bázison az 32. Ezred már repüli az F-35A változat több példányát. A flotta F-35B gépei a Taranto tengeri kikötőjének közelében található Grottaglie-ban lelhetnek majd otthonra, ott ahol a jelenleg repült típus, az öregedő AV-8B + Harrier II is megtalálható. Vannak azonban olyan elképzelések, melyek szerint a haditengerészet F-35B gépeit is az Amendola légibázisra kellene telepíteni, az olcsóbb üzemeltetés végett. Hasonló megoldással repülik Nagy-Britanniában az F-35B gépeket, így a kiképzését, karbantartását és a logisztikai feladatok legalább egy részét egy helyre lehetett koncentrálni, jelentős megtakarításokat elérve. Egyébként az olasz légierő döntéshozói a jövőbeli expedíciós hadműveletek sikeres lebonyolításához tartották elengedhetetlenül fontosnak a rövid távol fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns beszerzését.

Spanyolországban a hadsereg repülőcsapatainál kivonásra fognak kerülni az Airbus Helicopters EC665 Tiger (helyi jelöléssel HA.28) harci helikopterek HAP (Hélicoptère d'Appui Protection) 2013-tól megjelent variánsai. Ezeket a 18 darabos, több szempontból is korszerűbb HAD/E (Helicóptero de Apoyo y Destrucción Español) - ami a HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) modifikációk helyi jelölése - hadrendbe állítása után HAD/E változatra szánták átalakítani, ahogy azt a franciák is tervezték a 2017-ben még meglévő 36 darab HAP helikopterükkel. Most azonban ezt az átalakítást tartalmazó tervet ejtették, gyaníthatóan az anyagi források korlátozottsága okán. Így tehát leállításra kerülnének és alkatrészbázisul szolgálnának a HAD/E változatok számára. Ezzel azonban nem érne véget a pályafutásuk, hiszen pár éven belül a megmaradt sárkányszerkezeteiket használnák fel a még korszerűbb Tiger Mk 3-as változat létrehozásához. Az Airbus Helicopter pár éve már dolgozik a Tiger harci helikopterek élettartamának felénél, vagyis a 2020-as évtizedben bekövetkező időszakos nagyjavítás alatt elvégezhető korszerűsítés mikéntjén. A Tiger Mk 3-as üzemeltetési költségeinek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is napirenden szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett. Természetesen a típust már hadrendbe állított országok, Ausztrália, Franciaország, Németország és Spanyolország véleményét, észrevételét is kikérik a tervezési fázis során.

Elkezdték az F21-es nehézsúlyú torpedók leszállítását a megrendelők részére. A 2019 novemberétől kezdődő átadásokban a francia flotta mellett a brazil is érintett. A gyártó, a Naval Group hivatalos beszámolójából nem derül ki, hogy eddig pontosan mennyi torpedót adtak át a két megrendelő állam haditengerészetei számára. Az 50 kilométeres hatótávolságú torpedó egyaránt alkalmazható hajók és tengeralattjárók ellen is, akár part menti vizekben is, 10-től 500 méteres mélységig. A több mint 50 csomós sebességre képes F21-ből jelenleg 93 darabos megrendelés tűnik biztosnak Párizs részéről. A franciáknál a fegyver Artémis néven kerül rendszeresítésre a RUBIS, és BARRACUDA osztályba tartozó vadász, illetve a LE TRIOMPHANT-osztályú rakétahordozó tengeralattjárókon is az F17 Mod2-es torpedók utódjaként. A jövőben az F21-ek rendszeresítésre kerülhetnek Görögország és India tengeralattjáróin is. Az 533 milliméteres átmérőjű, 6 méter hosszú és 1,3 tonnás tömegű torpedóval 2013-tól 2017-ig hajtották végre a tesztindításokat a Földközi-tenger vizében.

Megerősítette a Francia Légierő, hogy igen élénken érdeklődik az amerikai Boeing CH-47F Chinook Block II-es továbbfejlesztett nehéz szállítóhelikopter iránt. Fő elvárás a típussal szemben az ellenséges ország mélységében történő bevetések végrehajtási képessége, vagyis a különleges erők műveleteinek támogatása. Azt, hogy mit is várhatnak el egy Chinook-tól nagyon is jól tudják a franciák, hiszen Maliban alkalmuk volt megismerni a RAF három gépét.  Jelenleg is különféle lehetőségeket elemeznek, többek között azt is, hogy a bizonyos politikai és gazdasági körökben nem túl népszerű vásárlást megelőzően egy pár példányt tartósan kibérelnének, akár már 2025-től kezdődően. Persze nem csak amerikai gépekben gondolkodnak, várják az Airbus Helicopters H225M Caracal helikopterek számára kidolgozott frissítési csomagját, valamint a 2040 után rendszerbe állítható helikopter terveit is. A Magyarország által is megrendelt H225M Caracal helikoptereket 2040-ig tervezik szolgálatban tartani a franciák.

A MiG tervező iroda bejelentette, kifejlesztettek egy automata leszállító rendszert. A kedvezőtlen időjárási körülmények között történő leszállások megkönnyítésére megalkotott rendszer előnyeit a repülési tesztek megerősítették, és ezek egybevágtak a pilóták pozitív visszajelzéseivel. A gép számára ideális siklópályát megtaláló rendszert a jövőben alkalmazni tervezik a MiG-29M/M2 és MiG-35 repülőgépeken is.

Orosz lapértesülések szerint - melyek az ország védelmi iparából származnak - hamarosan elkezdik egy új, légi indítású hiperszonikus fegyver tesztjeit. A Szuhoj Szu-57-es számára megalkotott, földi célok elleni rakéta külső méretei lehetővé teszik majd, hogy a csökkentett észlelhetőségű Szu-57-es belső fegyverterében helyezhessék el.  A Szu-57 fegyverzetébe szánt másik hiperszonikus fegyverről, a 300 kilométeres hatótávolságú légi célok elleni rakétáról már jó ideje nincs semmi hír.

Tunézia számára Washingtonban február 26-án engedélyezték négy darab Textron Aviation Beechcraft AT-6C Wolverine felfegyverzett turbólégcsavaros repülőgép eladását. A 325,8 millió dolláros beszerzésben több száz darab Mk81-es és Mk82-es irányított bomba, 3290 darab BAE APKWS félaktív lézeres önirányítású rakéta, valamint hat L-3 WESCAM MX 15D szenzortorony is megtalálható. Az AT-6C nem lesz teljesen ismeretlen az afrikai országban, hiszen ez 85%-ban megegyezik a svájci Pilatus PC-9-en alapuló T-6C Texan II-es kiképzőgéppel, amelyből 2019 októberében 12 darabot vásároltak meg 234 millió dollárért. Mivel Irak a mai napig nem véglegesítette a 2014-ben kidolgozott 24 darab AT-6C beszerzéséről szóló szerződését, így Tunézia lett eme alváltozat első külföldi megrendelője.

Egy újabb típuson lesz majd alkalmazható a Lockheed Martin Sniper ATP (Advanced Targeting Pod) célmegjelölő konténer. Ebből már több mint 1450 darabot készítettek el és 27 ország repülőgépein használják. Most csak a típusok száma növekedett, az alkalmazó államoké nem. Ugyanis az Egyesült Arab Emírségek döntött úgy, hogy az F-16 E/F Block 60-as Fighting Falcon vadászbombázóin már évek óta használt Sniper-eket integrálják a francia gyártmányú Dassault Mirage 2000-9-es vadászbombázóikon is. Az együléses Mirage 2000-9EAD/RAD változatokból 43 darab, míg a kétüléses harci gyakorló Mirage 2000-9DAD-ból 14 darab áll hadrendben az Egyesült Arab Emírségekben. Ezeken eddig a szintén francia Damocles célmegjelölő konténer Shehab néven ismert változata volt alkalmazásban.

Pakisztánban egy újabb harcias szereplő léphet a forgószárnyas színpadra. Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.

A 2019-es évben azonban szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt T129-es harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint.

Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett. A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, talán már júliusban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.

Más esetben viszont olybá tűnik, a szankciók nem teszik lehetetlenné a pakisztáni-török haditechnikai üzletek megvalósulását. Ezen a héten a török STM jelentette, a franciák által bevezetett korlátozások ellenére kellő ütemben halad az első pakisztáni tengeralattjáró korszerűsítése. Az AGOSTA 90B tervek alapján megépített tengeralattjáró hamarosan elkészül és elkezdődnek rajta a próbák. A tengeralattjáró török periszkópokat, hanglokátorokat, önvédelmi rendszereket, radart és harcvezetési rendszereket kap, leginkább az ASELSAN, a KAŞİF, és a HAVELSAN jóvoltából. A 2016-ben megkötött szerződés értelmében a három pakisztáni tengeralattjáróból kettőt korszerűsítettek volna törökök. Az első egységen elvégezett munkát látva azonban az STM-nél bíznak abban, hogy a harmadik tengeralattjáró modernizációjára is megrendelés fog érkezni Pakisztánból.

India február 25-én aláírta azt a szerződést, melynek értelmében 24 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnak meg az Egyesült Államokból a flotta részére. A Sikorsky UH-3H Sea King és a Westland Sea King Mk.42B forgószárnyasok pótlására szolgáló első hat, tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harcra egyaránt alkalmas új helikoptert várhatóan a következő év elejére szállítják majd le, míg az utolsók 2023-ban érkeznek majd meg a 2,4 milliárd dolláros szerződésben foglaltak alapján. Az Indiai Haditengerészet igényei hatalmasak, hiszen az elkövetkező években még további 100 darab helikoptert kívánnak rendszeresíteni a Naval Multi-Role Helicopter (NMRH) program keretében.

Új-Delhi a MH-60R Seahawk helikopterek mellett további hat Boeing AH-64E Apache harci helikoptert is megrendelt a hadsereg számára. A megközelítőleg 930 millió dollárért vásárolt AH-64E-k 2023-tól kerülnek majd átadásra. Az amerikai gyártó március végére teljesíteni fogja India első 22 darabos AH-64E Apache harci helikopterekre vonatkozó megrendelését. Az eddig átadott 17 Apache harci helikopter a hamarosan megérkező másik 5 példánnyal együtt a légierő gépállományát gyarapítja.

Világhálóra felkerült fotók alapján úgy tűnik, Kínában folytatódik a Shenyang J-15-ös repülőgépek gyártása. 2018 nyarán a South China Morning Post értesülései szerint a haditengerészeti légierőnél hadrendbe állított Shenyang J-15-ös vadászbombázók szénája nem állt túl jól. A Szuhoj Szu-33-al közeli rokonságban álló típussal állítólag négy baleset is történt már, bár hivatalosan ezekből csak kettőt ismertek el. Három hónapos időtartamra felfüggesztették már a típus hordozófedélzeti üzemeltetését is, amikor is strukturális átvizsgálásra volt szükség az összes gépen. Ez szintén nem sok megelégedettséggel töltötte el a flotta vezetését. A problémás üzemeltetés, valamint az elvártól elmaradó harci képességek mellett a típust állítólag hajtóműproblémák is sújtották, így felvetődött a haditengerészet vezetésében az a gondolat, hogy egy új gép létrehozásával kellene búcsút inteni a J-15-nek. Akkoriban arról is írtak, hogy a típus előállítását a fent írtak miatt fel is függesztették.  Így a flotta légiereje nem rendelkezett a tervezett két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab J-15-ös vadászbombázóval.

Tény, egy új típus kifejlesztése messze több időt igényel, mint a már meglévő módosítása, szerencsés esetben. A továbbfejlesztett AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses J-15B, valamint a J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsokról is érkezet már hírek az utóbbi években. Sőt 2016-ban az internetre felkerült fotók alapján megállapítást nyert, hogy Kínában a J-15-öst alkalmassá teszik katapultos indításra. A repülőgép-hordozókon használatos eszközből Kína szárazföldi bázisán két példányt is építettek, egy hagyományosnak tekinthető, gőzzel működőt, és egy elektromágnesest, mely a legújabb technológiát képviseli. A katapultos indításnál fellépő erőhatások elviselésére az orrfutóművet a J-15-ön módosították. A legutóbbi képeken látható együléses gépekről még nem lehetett eldönteni, hogy a J-15B változatok-e, vagy sem. Mindenesetre a gyarapodó kínai repülőgép-hordozó állomány számára szükségesek harci gépek, mivel a legújabb hírek szerint az eddig elkészült J-15-ök közül kevesebb, mint 20 van repülésre alkalmas állapotban. Éppen ezért nem zárható ki, hogy a kevésbé megfelelő eredeti J-15-ök gyártását ábrázolja a fotó.

Állítólag hamarosan a nyilvánosság számára is bemutatásra fognak kerülni a kínai Y-20 szállítógép átépített változatai. Ezek közül kettő, a légi utántöltő és a légtérfelderítő az, amit kínai források, mint hamarosan debütálókat említettek meg. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. A szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva.

A legújabb információk szerint a Y-20-on eddig alkalmazott orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt, talán majd a KJ-3000-es típusjelzéssel bemutatkozó légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is. Az előbbi KJ-3000-es variánsról egyes források azt is tudni vélik, hogy a rádiólokátorokat a törzshöz idomulóan helyezték el. Az első repülését még 2013-ban végrehajtó Y-20-as 60-72 tonnányi teher szállítására képes. A rövid fejlesztési időt sokan sokféleképpen magyarázták, de 2016 elején vallotta be egy kínai származású férfi az Egyesült Államokban, hogy több amerikai repülőgéptípus titkos adatait is megszerezte és Kínába juttatta. 2008-tól 2014-ig a légi és űrhajózási területeken dolgozó 54 éves Su Bin, más néven Stephen Su, vagy Stephen Subin az évek folyamán a C-17-es mellett az F-22-es és az F-35-ös minősített adataihoz is hozzáfért, számítógépes rendszerek védelmének feltörésével.

Japánban 2035-re szeretnék szolgálatba állítani a hazai fejlesztésű ötödik generációs harci repülőgépüket.  A program vezető vállalkozója a Mitsubishi lesz, hiszen évek óta jelentős szerepet játszik az X-2 ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép fejlesztésében. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek erre a gépre. Ebben az évben Japán 256,5 millió dollárt szán a jelenleg csak FX-nek hívott típus fejlesztésére, melyet az F-2-ek utódjául szánnak.  Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz. Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára.

Az eddigiek mellé további hat VH-92A helikoptert rendeltek meg a Sikorsky-tól. Az Amerikai Egyesült Államok elnökét, illetve stábtagjait majdan szállító gépekből eddig prototípusként szolgáló két példány, (első repülések 2017 júliusában és novemberében) az EDM-1 és az EDM-2-es mellé másik négy is elkészült. A rendszer demonstrációs próbákra ez a négy helikopter szolgál. Ezekből az utolsót ez év májusában adják majd át. Az öt forgószárnyas eddig több mint 1000 repült órát teljesített, de már ellenőrizték a légi szállíthatóságot is, egy Boeing C-17 Globemaster III-as rakterében történő elhelyezéssel. A most 470,8 millió dollárért megrendelt hat gép az alacsony ütemű sorozatgyártás részeként kerül majd legyártásra. Átadásuk a 2021-es évben valósulhat meg. A jelenleg alkalmazott VH-3D és a VH-60N helikopterek pótlására az utódból még további öt helikopter kerül majd beszerzésre 2022 és 2023 között.

Hamarosan kiderül, melyik amerikai tartalékos egység lesz a következő, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Jelenleg már csak négy légibázis van versenyben az új gépek következő otthonának kijelöléséért.  Fort Worth Texasban, Davis-Monthan Arizónában, Homestead Floridában, és legvégül Whiteman Missouriban. Homesteadban, vagy Fort Worthben 24 F-16-os, míg Davis-Monthanban, vagy Whitemanben 24 A-10-es kerülne lecserélésre 26 darab F-35A-val.

Megérkezett a második rendelési állomány is a Sikorsky-hoz az új HH-60W harci kutató-mentő helikopterekre. Az első még csak 10 darab elkészítéséről szólt, azonban a mostaniban már 12 forgószárnyas szerepel. Az Egyesült Államok légiereje számára gyártandó gépek tucatjának értéke 500 millió dolláros bevételt eredményez a gyártónak. A HH-60W egy teljesen új helikopter, amely a bevált UH-60M Black Hawk-on alapszik. Ezen a héten a hivatalos megnevezésére is fény derült a típusnak, ami a harci kutató-mentő helikopterek megjelenésére vezethető vissza (HH-3E Jolly Green és HH-53 Super Jolly Green) és a Jolly Green II lett. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, az HH-60W-kel hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett.

A HH-60W számos hibával küzdött, így ezek orvoslása laposan eltolta a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítását. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal volt, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem volt megfelelő a katonák által támasztott igények szerint. További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat is. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  A Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 113 darab állhat majd hadrendbe az amerikai légierőnél.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Panavia Tornado F.3

Lockheed P-3B Orion

Chengdu J-10AY

Boeing C-17A Globemaster III

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Xian Y-20

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet

Avro 696 Shackleton AEW.2

Grumman C-2A Greyhound

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Rockwell B-1B Lancer

Raytheon U-125A

LTV Aerospace A-7H Corsair II

Mil Mi-8AMTS Hip

Boeing RC-135W Rivet Joint

Szuhoj Szu-27P Flanker

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Kihelyezett ülést tartott a kecskeméti SZDRB-n az OGY HRB, ahol bemutatták a részvétel mellett döntő tagok számára a honvédség közelmúltban beszerzett és nagyjavított repülőeszközeit, illetve azok felszerelését.

Nagy érdeklődés kísérte a Falcon 7X repülőgépeket érkezésük óta. Most a sajtó és ellenzéki képviselők (itt Harangozó Tamás, MSZP) is megtekinthették...

...korszerű pilótafülkéjét...

...és a kategóriára jellemző utastér-kialakítást...

...valamint az arra jogosultak minősített felszerelését.

A szállítóflotta 2018-20-as repülései és tervei.

Az A319-esbe modulként szerelhető intenzív betegszállító egység.

Zord

Február 27-én kihelyezett ülést tartott az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága. Az ülés helyszíne az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis volt, ahol a szolnoki kollégákkal közös statikus bemutatót is berendeztek a házigazdák.

A honvédelmi és rendészeti bizottság ülésének helyszínét két repülőeszköz között rendezték be. Az egyik az Airbus H145M könnyű helikopter volt.

A másik oldalon egy vegyes fegyverkonfigurációval és célzókonténerrel függesztett JAS39-est láthattak a bizottsági tagok.

*

A NATO hangár előtti zónában az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis statikus bemutatóját lehetett megnézni, a hangár előtere pedig a kecskemétieké volt.  

A cseh Zlin Z-143LSi fülkéjében kevés hagyományos műszer maradt, a repülési és navigációs adatok a pilóták előtti kijelzőkön jeleníthetőek meg.

A zlines közösségnek is megvan a maga felvarrója.

A 101-es oldalszámú AS350 Ecureuilt egy tapasztalt helikoptervezető és fiatal kollégája repülte át Kecskemétre. A típus a H145M-es átképzési programban is szerepet kap.

A bizottsági tagok a honvédség legújabb beszerzésével, az Airbus H145M könnyű helikopterrel ismerkednek. Az ismerkedést a típusra elsőként átképzett pilóták egyike segíti.

A könnyű helikopterek után a közepes kategória elnyűhetetlen képviselője következett. Mi-17-es szállító helikopter és a légi tűzoltáshoz használt, 2500 liter vizet befogadni képes Bambi Bucket tartály.

Ketten a Mi-17-es háromfős személyzetéből.

A szolnoki sort egy Mi-24P harci helikopter és fegyverei zárták.

A gép mellett 20 darab Sz-8KO nem irányított rakéta látható, …

… a gépen pedig az indításukra szolgáló B8V-20-as blokk.

A P változat csöves fegyvere a 30 mm-es ikercsövű gépágyú.

Aki az ülés helyszínén nem nézte meg az ott kiállított Gripent, az a hangár előtt is láthatott egyet, szintén vegyes függesztménnyel.

Dassault Falcon 7X valamint a két pilótából, egy utaskísérőből és a műszakiakból álló személyzete.

A sajtó a két Falcon közül a 606-os oldalszámú gépet nézhette meg – ezúttal belül is.

A pilótafülkében az összes információt négy, színes kijelző jeleníti meg (EASy Flight Deck). A bal oldali és a középső kijelző közötti kisebb, a tartalék műhorizonté. A kijelzőkön a középső pult gömbölyded markolatain lévő kurzorokkal lehet funkciót váltani.

A harmadik ülést (jump seat) az utaskísérő foglalja el, amikor nincs dolga az utastérben,…

… ami így néz ki.

A Falcon 7X három Pratt & Whitney hajtóműve közül csak a középső rendelkezik sugárfordítóval.

Futómű(vek).

A 605-ös Airbus A319-esen mutatták be azt a felszerelést, amellyel biztosítani lehet a sérült, sebesült vagy beteg katonák hazaszállítása (AIREVAC) közbeni ellátást.

A betegek gyors és biztonságos mozgatását és a fedélzetre juttatását a speciális hordággyal és a hozzátartozó egészségügyi eszközökkel felszerelt Ambulift biztosítja.

Az ülések helyére beszerelhető általános szállítómodul, amellyel három fekvő beteget lehet szállítani.

Egy fő intenzív ellátására képes modul, a szintén az ülések helyére beszerelhető intenzív ellátó egység.

Az egészségügyiek képesek a fedélzeten altatni és lélegeztetni a sérültet, olyan eszközeik is vannak, amelyekkel folyamatosan és nagyon pontosan gyógyszereket tudnak adagolni illetve a modulhoz tartozó műszerekkel folyamatosan figyelhetik a sérült élettani paramétereit. Az egészségügyi személyzet létszámát és összetételét mindig a betegek létszáma, illetve az állapotuk súlyossága határozza meg. Ha intenzív beteget kell szállítani, akkor aneszteziológus, intenzív szakorvos az egészségügyi team vezetője.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Kecskeméten, a katonai repülőtéren tartotta kihelyezett ülését az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága február 27-én. A testület tagjai teljes körű tájékoztatást kaptak a Magyar Honvédség által üzemeltetett és beszerzett repülőeszközökről.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, a közelmúltban a Spanyol Légierő is átvette utolsó Typhoon vadászbombázóját. A legfrisebb hírek szerint további Typhoon-ok beszerzése várható.

(forrás: Think Marketing)

A robotika és a mesterséges intelligencia területének fejlődése az elmúlt években, évtizedekben jelentős változásokat hozott az élet számos területén. Az egyik legmeghatározóbb változás a hadviselés területén fog bekövetkezni, a mesterséges intelligencia területén elért fejlődés forradalmasíthatja azt, ahogyan harcolunk. Számos civil fejlesztés – mint, az arc- és hangfelismerés, önvezető járművek, kereskedelemi drónok – könnyen átültethető és felhasználható katonai célokra is. Mind hadászati, mind harcászati szinten át kell alakítani a háború megvívásáról alkotott képünket. Az autonóm fegyverrendszerek létrehozására irányuló kutatások kapcsán már napjainkban is aktív eszmecsere zajlik a katonai szférában, társadalmi szinten és a nemzetközi közösségben is. A vitának középpontjában a katonai alkalmazásuk előnyei illetve a használatuk etikai problémái helyezkednek el.

Az autonóm fegyverrendszerek fogalmának meghatározása kulcsfontosságú a hatásuk megértése érdekében. A probléma azonban pontosan itt kezdődik, hogy nincs egy mindenki által elfogadott definíció, hanem minden állam és az ENSZ is külön fogalmakat alkot. A fogalmak sokfélesége hátráltatja annak a meghatározását, hogy hol állnak a fejlesztések, illetve lehetetlenné teszi egy átfogó, nemzetközileg elfogadott egyezmény létrejöttét. Az ENSZ keretében a tagállamok évek óta vitatják az autonóm fegyverrendszerek betiltásának kérdését a Convention on Certain Conventional Weapons (CCW) keretében. Az általánosan elfogadott fogalom a következő:

Minden olyan fegyver, amely képes önállóan, emberi beavatkozás nélkül felderíteni, azonosítani, kiválasztani és megtámadni célpontokat.

Azaz a teljes OODA ciklust önállóan hajtja végre a fegyverrendszer. A szakirodalomban az OODA (observe-orient-decide-act) ciklussal írják le a harc menetét. Az a fél nyeri meg a küzdelmet, amelyik képes gyorsabban végrehajtani a saját OODA ciklusát és/vagy megakasztani az ellenfél ugyanezen ciklusát. Vagyis az nyer, aki gyorsabban veszi észre, azonosítja, és semlegesíti az ellenfelét.  Azt követően, hogy aktiválták, a fegyverrendszer önállóan hajtja végre a feladatát. Azaz ebben az esetben már nem egy előre beprogramozott útvonal követéséről és feladat végrehajtásáról van szó, hanem a döntési jogkör is át lett adva fegyverrendszer számára. Nincs emberi operátor, aki távolról befolyásolhatja a támadás végrehajtását. Az ember szerepének kiiktatása a háborús műveletek végrehajtásából azonban komoly technikai, erkölcsi és jogi aggályokat vet fel.

A szakirodalom általában négy kategóriába sorolják a fegyvereket autonómia szerint:

• Az nulladik szint ahol az OODA ciklus minden elemét az ember végzi, ezek a hagyományos fegyverek.
• Az első szint az automatizált vagy félautonóm fegyverek, amelyek esetében az ember szerves része a folyamatnak, de a rendszer komoly segítséget nyújt a katona számára. A támogatás ellenére azonban az ember dönt az alkalmazásról. (Pl. LRASM)
• A második szint a felügyelt autonóm fegyverek, amelyek képesek önállóan észlelni, azonosítani, döntést hozni és fegyvert alkalmazni, de az ember végig követi a folyamatot és beavatkozhat amennyiben szükségesnek ítéli. Ezek a fegyverek kulcsfontosságúak például az aktív önvédelmi rendszereknél vagy a modern légvédelmi rendszereknél. (Pl. Aegis rakétavédelmi pajzs)
• A harmadik szint pedig a teljesen autonóm rendszerek, itt már teljesen önálló a feladat végrehajtása és az elindítás után a katonának nincs lehetősége közbe avatkozni. (Pl. Az izraeli Harpy)

Napjainkban még kizárólag kísérleti projektek vannak autonóm fegyverrendszerek létrehozására. Az Egyesült Államok Légiereje és Haditengerészete egy közös DARPA projektben egy olyan hajó elleni rakétán (LRASM) dolgozik, amely képes nagy távolságról indítva önállóan megtalálni, azonosítani, majd elpusztítani az ellenséges célpontot. A fejlesztés alatt álló fegyver a megadott leírás szerint a célterület és a célpontok meghatározása után önállóan odatalál a célterületre, észlelve és kikerülve az ellenséges hajóraj által tette ellenintézkedéseket és ott kiválasztja és elpusztítja a legmegfelelőbbnek ítélt célpontot. Csoportosan indítva ezek a rakéták egy 500 tengeri mérföldes hatótávon belül képesek egy teljes ellenséges hajóraj elpusztítására. Azt fontos leszögezni, hogy nem beszélhetünk még teljes autonómiáról, hiszen az ember választja ki az elpusztítandó célt, nem pedig a rakéta. Az LRASM ugyanis csak egy eleme a fegyverrendszernek, amely a műholdból, a katonából és a rakétából áll. Az ember fontos eleme a folyamatnak.

Azon országok melyek rendelkeznek vagy fejlesztenek autonóm fegyverrendszereket, Forrás: https://autonomousweapons.org/

A fenti példa is mutatja, hogy kevés számban és korlátozott feladatkörben, de már ma is vannak hadrendben teljesen autonóm fegyverrendszerek. Jellemzően ilyen fegyverek az ún. „öngyilkos drónok”, melyek elindítás után a kijelölt célterület felett körözve keres lehetséges célpontokat, majd ha talált egyet rárepül és elpusztítja azt. Ilyenre példa az izraeli Harpy drón, amely ma már számos országban van hadrendben. Ez az eszköz a fellövés után képes 2 és fél órán át a levegőben maradni egy 500 km-es terület felett, ellenséges radarokra vadászva. A drón önállóan választja ki a radarok közül a célpontját. A radarok úgynevezett kooperatív célpontok, mivel különböző jeleket bocsátanak ki magukból, amiket a drón a szenzoraival könnyedén lekövethet.

Az izraeli fejlesztésű Harpy rakétarendszer, Forrás: IAI

Ilyenek kooperatív célpontok még a repülőeszközök és felszíni hajók is. Ezeket a járműveket a kibocsátott elektromágneses jelek miatt könnyű észlelni és kiszűrni a lehetséges katonai célpontokat. A Harpy is ezek a kibocsátott jelek alapján deríti fel és azonosítja az ellenséges radarokat. Mivel azonban a baráti járművek is ugyanúgy bocsájtanak ki ilyen jeleket, szokás azokat ellátni egy ún. barát-ellenség megkülönböztető (IFF) jeladóval. Az IFF jeladók aktív használata könnyen csökkentheti a hagyományos és autonóm fegyverrendszerek használatából adódó „baráti tűz” általi veszteségeket.

A célpontok zöme azonban nem-kooperatív célpont, ugyanis nem bocsájtanak ki könnyen észlelhető és a környezettől elkülöníthető jeleket. Ilyenek azok a hajók, radarok és repülőeszközök, amelyek kikapcsolják a radarjukat, tengeralattjárók, amelyek halk üzemmódban vannak vagy a szárazföldi járművek. A nem-kooperatív célpontok felderítéséhez szükségesek az aktív szenzorok, amelyek jeleket bocsátanak ki és azok visszaverődéséből következtetnek (radar, szonár). A vízi és légi célok felderítése nem-kooperatív célpontok esetében is relatíve könnyű, hiszen ezek az eszközök erőteljesen kitűnnek a háttérből.

A szárazföldi célpontok esetében a zavaros környezet miatt az észlelés sokkal nehezebb. Erre szolgálnak azok a kezdetleges eszközök, amelyeket szintetikus apertúrájú rádiólokátornak (SAR) neveznek. Jellemzően úgy történik ennek a használata, hogy egy légijármű átrepül egy terület felett, elárasztva az radarjelekkel és a visszaverődött jelekből egy fekete-fehér szemcsés képet alkot. Az ember ezeken a képeken nehezen ismeri fel a katonai célpontokat, az MI algoritmusok azonban megfelelő mennyiségű „betanult” kép után meglehetősen nagy pontossággal képes erre. Az ún. neurális hálózatok a mélytanulás módszerével nagy mennyiségű kép vizsgálata után képesek könnyedén és gyorsan felismerni bármilyen alakzatot. Mivel azonban ezek a rendszerek továbbra sem tudnak különbséget tenni civil és katonai célpont, barát és ellenség között, valamint nagyon könnyen és ember által észlelhetetlen módon is összezavarhatók az öntudat és kontextus komplex értelmezésének hiányában, jelenleg még nagyon megbízhatatlanok. Főleg az emberekre igaz ez, hiszen még egy tapasztalt katona számára is rendkívüli nehézséget jelent az ellenséges kombatáns kiszűrése az emberek közül, nem beszélve azokat a helyzeteket, amikor az nem visel egyenruhát és próbál beolvadni a civilek közé.

Egy rosszul működő autonóm fegyverrendszer nagyon könnyen okozhat hatalmas járulékos veszteségeket, anélkül, hogy képesek lennének az leállítani a fizikai megsemmisítéstől eltekintve. Az általános szakmai közvélekedés pedig pontosan emiatt akarja megőrizni az embert a „fegyver mögött” és megakadályozni a teljesen autonóm fegyverrendszerek alkalmazását.

Erre példa az 1988-as USS Vincennes incidens, amely az irak-iráni háború egyik legforróbb időszakában történt a Perzsa-öbölben. Az Egyesült Államok Haditengerészete többször tűzharcba keveredett az iráni féllel, mert az olajtankereket támadott. Az egyik ilyen eset során a USS Vincennes több iráni hajóval folytatott tűzharc közben két repülőgép felszállását észlelte a közeli Bandar Abbas kettős civil-katonai felhasználású repülőtérről. Az egyik az Iráni Légierő egy F-14-es vadászbombázója a másik pedig az Iran Air Flight 655-ös járata volt. A 655-ös járat hiába repült kereskedelmi azonosítóval és IFF-el, a USS Vincennes legénysége összekeverte az F-14-es radarjelével és a hajó parancsnoka engedélyt adott a tüzelésre. A 655-ös járatot lelőtték és 290 ember halt meg rajta. Pedig a hajó a kor legfejlettebb önvédelmi rendszerével az Aegis rakétavédelmi rendszerrel volt felszerelve és minden jól működött. A legénység azonban túl volt árasztva információval  a fegyveres harc alatt és tévesen ítélte meg a helyzetet.

Az Aegis rendszer a gyakorlatban, Forrás: DefenseNews.com

[Az Aegis egy főleg hajókra telepített ballisztikus rakétavédelmi rendszer, amely a hajó védelmének „agyaként” szolgál. Összegyűjti a hajó szenzorjainak adatait és összehangolja a védelmet. Rugalmasan konfigurálható, mivel a rendszer autonómiáját a kézi működtetésről egyészen felügyelt autonóm működésig lehet változtatni. Az Aegist egy 10-12 fős legénység irányítja a kapitánnyal együtt, aki bármikor mechanikusan, a nyakában lógó kulccsal aktiválhatja vagy leállíthatja a rendszer működését. Ezáltal egy sokoldalú, rugalmas és megbízható rendszer.]

A USS Vincennes esete példázza, hogy korszerű technológia birtokában, az autonóm rendszer tökéletes működése mellett, akaratlanul is okozhat tragédiát egy modern haderő. A megfelelő helyzetértékelés képessége elengedhetetlen egy modern, komplex háborús környezetben, ahol egyszerre jelenhetnek meg civil, félkatonai és katonai elemek is. Még a kooperatív célpontok elleni küzdelem is okozhat problémákat, ha nem megfelelően kiképzett vagy túlterhelt a legénység. Sokan érvelnek amellett, hogy ha még egy kiképzett legénység is komoly hibákat képes elkövetni, mert rosszul értékeli a környezetét, akkor egy robot ennél még egy nagyságrenddel rosszabbul teljesítene. Ebben pedig van igazság, hiszen a mai MI nem képes a szenzorjai által gyűjtött adatok alapján egy átfogó képet alkotni a csatatérről. Nem tudja megkülönböztetni az aktív kombattánst a sebesülttől, vagy a hadifogolytól, civilektől. A komplex és ember számára számos esetben visszakövethetetlen és érthetetlen döntési mechanizmus pedig könnyen megzavarható. Ilyen robotok kezébe fegyvert adni felelőtlenség lenne. Többek között azért is, hiszen ha egy teljesen autonóm fegyver hibázik és emberek halnak meg, ki volna a felelős? A parancsnok, aki aktiválta a fegyvert? Az állam, amelyik hadrendbe állította? A gyártó? A robot?

A felelősség és számon kérhetőség talán az egyik legkomolyabb kérdés az autonóm fegyverrendszerek kapcsán és egyáltalán nem egyértelmű a válasz. A felelős megtalálásának nehézsége rosszabb esetben motiváló hatással is lehet, ha a cél a minél nagyobb civil áldozatok. Jobb esetben is a felelős hiánya bizalmatlanságot kelt a rendszerek iránt. Ha pedig egy parancsnok nem bízik a fegyverében habozni fog, akkor is, amikor indokolt és biztonságos lenne a használata. A habozás pedig a baráti oldalon kerülhet emberéletekbe egy intenzív háborús környezetben. Az autonóm fegyverrendszerekbe vetett bizalmat csak a szükséges és valós emberi irányítás megtartásával lehet elérni. A katonák is kizárólag akkor tudnának bízni egy ilyen eszközben, ha tudják, mire számíthatnak. Tudják, hogy a robot nem fog a következő pillanatban ártatlan civilek vagy baráti csapatok ellen fordulni. Ha valami balul sülne el, a kezükben a kulcs a leállításra. Jól használva a gépek gyors adatfeldolgozása és hatékonysága az ember komplex értékelési képességével karöltve képesek lennének csökkenteni is a civil és katonai veszteségeket egyaránt. A robot soha nem fárad el, nem hat rá a harci stressz, nem szeszélyes érzelmileg és bosszúvágya sincsen. Továbbá bizonyos szűk feladatkörökre jóval hatékonyabbak, mint mi, emberek. Az Aegis rendszer harminc éves fejlesztése pedig bebizonyította, hogy az ember-gép páros egyszerre hatékony és biztonságos működést tesz lehetővé. Az Aegis-közösség a USS Vincennes incidens óta se szenvedett el balesetet, annak ellenére, hogy folyamatosan használatban van aktív háborús zónákban is. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az incidens után az Egyesült Államok Haditengerészete évekig vizsgálta az esetet. A tanulságok alapján rugalmasabbá, kezelhetőbbé, és ami a legfontosabb előre tesztelhetővé tették a rendszert. A legénységet pedig alaposabb kiképzésben részesítették. Azóta a fegyverrendszer a kihajózás előtt beprogramozzák, letesztelik és begyakorolják a használatát minden eshetőségre. A rendszer alapos ismerete által a legénység magabiztosan képes használni azt.

A fentebb leírt technikai problémák miatt az autonóm  fegyverrendszerek szárazföldi célpontok, de leginkább emberek elleni bevetése megbízhatatlanságuk miatt nem javaslott egyelőre. Az autonóm fegyverrendszereket morális és hatékonysági okok miatt inkább a légi és tengeri illetve kooperatív célpontok ellen használhatók kielégítő megbízhatósággal. Ennek oka, hogy a szárazföldi harcok során sokkal nehezebb a kommunikáció, a célfelismerés és egy incidens esetén a közbelépés lehetősége is kisebb. Arányaiban sokkal nagyobb civil veszteségeket okozhatnak, mind a jól és mind a rosszul működő fegyverek, ha szárazföldi célpontok ellen kerülnek bevetésre. Ezzel szemben a légi és tengeri haderőnemekbe tartozó alegységek sokkal szigorúbb biztonsági előírásokkal rendelkeznek, könnyebb felkutatni és azonosítani ellenséges célpontokat, valamint kevesebb civil kerül veszélybe a fegyverhasználat közben. Ameddig nem fejlődik kielégítő módon a MI-t használó rendszerek helyzetértékelési képessége (másnéven öntudata) addig az ember bevonása a fegyverhasználatba mindenképpen szükséges.

A hatékonyság talán leginkább a pszichológiai hadviselés területén nőhet látványosan a következő években. A robotok és általában az új technológiai vívmányok kitűnő eszközök az ellenfél elrettentésére. Az új eszközök megjelenése a harcmezőn, mindig meglepi az ellenséget és magára vonja a figyelmét, amit könnyen ki lehet használni a fegyveres harc során. Illetve a drónok megjelenése a harcmező felett azok hosszú levegőben töltött ideje miatt akár folyamatos megfigyelés is végrehajtható. Az iraki felkelő elleni műveletek során sokszor bebizonyosodott, hogy a felkelők kezdetben állandó rettegésben éltek a folyamatos megfigyelés rémképével, ami egy plusz nyomás az egyébként is stresszes csatatéren. Emellett a robotok puszta megjelenése is demoralizáló lehet az ellenfél számára több szempontból is. Először is a tudat, hogy hiába pusztítják el a gépet az azt irányító ember továbbra is él, és ez a veszteségek illetve erőfeszítések hasztalanságának érzését eredményezheti az ellenfélben. Másodsorban pedig a robotok tervezésénél olyan audiovizuális megoldásokkal lehet élni, amelyek félelmet keltenek az ellenfélben. Ezek a hatások azonban a konfliktus hosszát tekintve rövidtávúak, hiszen, amint az ellenfél kiismeri az új eszközöket a hatás drasztikusan csökken. Sőt idővel akár ellentétes hatást is elérhetnek. A túlzott hagyatkozás az automatizált erőkre könnyen vezethet könnyelműségre és elkényelmesedéshez. Továbbá az ellenfél oldalán a félelemkeltés mellett növelheti a harci szellemet, hiszen a robotok alkalmazása gyengeség és gyávaság üzenetét is küldheti akaratlanul. A drónok megjelenése sokszor jobban elidegenítette a helyi lakosságot a nyugati erőktől, hiszen például a pastu törzsekben a személyes bátorság elsődleges fontosságú. Egy olyan ellenféllel szemben pedig, amely szintén robotokat használ, a félelemkeltés egyébként sem hatékony. Továbbra is helytálló az állítás, miszerint győzelmet aratni csak úgy lehet, ha katonák vonulnak be az ellenség területére és személyesen veszik át az irányítást.

Forrás: AFP/Getty Images

A lakosságra gyakorolt hatás sem lehet utolsó szempont. A háború ugyan nem egy népszerűségi verseny, de a végcél eléréséhez nem szabad figyelmen kívül hagyni sem a hazai sem a nemzetközi közvéleményt. A hazai közvélemény és a szövetségesek támogatásának elveszítése, a média figyelmének felkeltése valamint az ellenfél lakosságának teljes elidegenítése negatív hatással lehet a háborús erőfeszítésekre. Könnyen a szélsőségek és a terrorizmus irányába tolhatja el az embereket az elkeseredettség, félelem és a düh.

A háborút pedig végülis emberek vívják, emberek ellen, így a túlzott robotizáció könnyen „embertelenné” teheti azt, szó szerint és képletesen is.

Írta: Berkes Rudolf

Felhasznált irodalom:

SCHARRE, Paul:  Army of None: Autonomous Weapons and the Future of War, W.W. Norton & Company, 2018.

P.W. SINGER: Wired for War: The Robotics Revolution and Conflict in the 21st Century, The Penguin Press, New York, 2009

CRS: Lethal Autonomous Weapon Systems: Issue for Congress, Congressional Research Service, Washington D.C., 2016.

BRUNDAGE Miles: The Malicious Use of Artificial Intelligence: Forecasting, Prevention, and Mitigation, Future of Life Institute, 2018

 

Üdvözlöm kedves olvasóinkat! Enz vagyok a Katpol Blog csapatából, és rendhagyó módon ezúttal nem a modernkori Kína történelmével foglalkozó sorozat következő részével jelentkezem. A téma, amit hozok, persze nem egészen különálló, azonban időben eléggé messze áll a fősorozattól, és a hidegháború első éveire tehető. A több különböző témaötlet közül most ennek megírása mellett döntöttem, mert igencsak érdekes, mégis meglehetősen szűk körben ismert csupán.

A II. világháborúban győztes felek egyre inkább egymás ellen fordultak, és ez a szembenállás a propaganda színterére is átkerült. Nyugaton a korábban a „szabadságért harcoló” szovjetek most már az embertelen elnyomás megtestesítői lettek, míg keleten egy igen szokatlan váddal álltak elő – a béketábort támadó imperialista rovarokról.

Maga a vád talán nem annyira elképesztő, mint elsőre tűnhet: mint Jeffrey A. Lockwood "Hatlábú katonák" című kötetében bemutatja, a világháborúban sem kerülte el a hadviselők figyelmét a rovarokban rejlő potenciál. Az amerikaiak például legyekkel próbálták volna Rommel afrikai erőit térdre kényszeríteni (fájdalom, a mesterséges fekália előállításába feccölt rengeteg energia kárba veszett az ellenség távozása okán), míg a japánok 731-es egysége embertelen kísérletei során bolhák segítségével fertőzött meg tífusszal és ölt meg számtalan kínait. Maguk a szovjetek is kísérleteztek hasonlóval 1928-tól kezdődően, és a szerző szerint számos jel utal arra, hogy a világháború során több alkalommal éltek is ezzel az eszközzel. A második világháborút megelőző hetekben Goebbels náci propagandaminiszter azzal gyanúsította a briteket, hogy sárgalázzal akarják megtizedelni India népességét, amelyet Nyugat-Afrikában befogott szúnyogok repülőgépekről történő kiengedésével terjesztenének el.

A könyvben még számos komolyabb, illetve komolytalanabb eset olvasható a kérdéskörben. Most azonban térjünk rá az írás közelebbi témájára.

[...] Bővebben!

Miközben a Bakony környéke a Magyar Honvédség és a U.S. Army helikoptereitől hangos, a Mátrában is gyakorolt egy honvédségi helikopter. A sportrepülő körökben jól ismert, Gyöngyös melletti pipishegyi repülőtér az őszi kutató-mentő gyakorlatok révén azok előtt is ismertté vált, akik inkább a katonai repülés iránt érdeklődnek. Kedden itt gyakorolt leszállásokat a 86. Szolnok Helikopter Bázis egyik H145M könnyű helikoptere.

* * *

Fotó: Colin Penny