Biztonságpolitika

Az 1998-as NATO Express ’98 Nemzetközi Repülőnap után két év szünet következett a hazai nemzetközi repülőnapok sorában – és közben 1999 tavaszán Magyarország déli határa közelében lezajlott egy háború. Az új évezred első nemzetközi repülőnapjára húsz évvel ezelőtt, 2000. május 20-21-én került sor, a helyszín ismét a kecskeméti repülőbázis, a házigazda az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred volt.

*

Mögöttem az utódom. A MiG-29-es géppár vezére Vári Gyula őrnagy, kísérője Kovács Péter százados, aki a leköszönő Vári őrnagyot váltotta bemutató pilótaként. Vári Gyula abban a gépben ül, amely sokak szerint a legszebb díszfestésű hazai MiG-29-es volt, Kovács Péter a 22-es oldalszámú gépet repülte.

*

Fent: Kétüléses Sk 37 Viggen. A hátsó ülésből a képen is jól látható periszkóp segítségével lehetett előre kilátni. Lent: A Viggen fotófelderítő SF 37 (Spaning Foto) változatának orrában kamerák váltották a radart.

Román műszakiak dolgoznak a MiG-21UM Lancer B fülkéjében, majd a munka végeztével letakarva, ledugózva hagyják magára a gépet.

Ausztria a nyolcvanas évek közepén 24 nagyjavított Saab J 35D Drakent vásárolt Svédországból és J 35Ö jelzéssel, két századba elosztva rendszeresítette a típust. Az osztrák  Drakenek 2005-ös kivonása után keletkezett űrt Svájcból bérelt F-5E Tiger II-esek töltötték be a Eurofighterek beérkezéséig.

Az USAFE németországi bázisáról, Spangdahlemből települt Kecskemétre ez az A-10-es, amely csak a statikus soron volt látható, dinamikus bemutatót nem tartottak vele. A „spangi” Warthogok egy évvel korábban még koszovói bevetéseket teljesítettek.

Napnyugtakor, egy kiadós felhőszakadás után, utolsóként érkezett az amerikai légierő Nagy-Britanniában állomásozó F-15E gépe, miután többlet üzemanyagát többszöri utánégetős átstartolással fogyasztotta. A Strike Eagle fiatal személyzete másnap már ragyogó napsütésben ült a fülkébe a fotózáshoz.

A repülőnap egyik köteléke a szlovák Biele Albatrosy volt, nemzeti színekre festett L-39 Albatrosokkal. A központi zónán átguruló hatgépes kötelék mögött egy impozáns Viggen-sort láthatunk.

A francia Armée de l’Air kétüléses Mirage 2000D-je. A precíziós csapásmérő képességgel rendelkező típusváltozat első harci alkalmazására Jugoszlávia felett, az 1995-ös Deliberate Force műveletben került sor, de az 1999-es Allied Force művelet francia támogatásában, a Trident műveletben is részt vett. Ez utóbbin teljesített bevetések jelvényei még 2000-ben is fent voltak a Kecskemétre érkezett gép oldalán.

A franciák kétüléses Jaguar E gépei géppár-bemutatót repültek. Fent az egyik érkező Jaguar a melegben kissé nyitott fülketetővel gurul a helyére. Az alsó képen a zónában álló gépek előtt a román Lancer B indul bemutatójára.

A kecskeméti Pumák két 29-ese, a 10-es és a 11-es gurul vissza a leszállás után.

MiG-29-es vezér Mi-24-es kísérettel. A két sztártípus mit sem vesztett varázsából.

Magyar műszaki ismerkedik egy F-16-os pilótafülkéjével. „Oktatója” egy kissé szokatlan pózban segíti az ismerkedést.

A pápai MiG-21-esek mögött a Frecce Tricolori MB 339-ese gurul. Az olasz kötelék egyik gépén az érkezést követően egy komolyabb meghibásodás volt, amely a hajtómű kiszerelésével járt.  

A PT6-os hajtómű csendes sivításával gurul a szlovének Pilatus PC-9 Hudournik kiképző / könnyű csapásmérő gépe.

A csapásmérők másik kategóriája: a Luftwaffe Tornadója, a sugárfék használata miatt kormos vezérsíkkal.

Bemutatórepülés gyakorlására indul a pápai Griff század MiG-21bisz gépe. A 6007-es ma Dunavarsányban kiállítva látható.

A lengyel légierő radarral, csörlővel és fegyvertartókkal felszerelt W-3 Sokol helikoptere. A 0701-es gép később egyszínű zöld festést és nagyteljesítményű fényszórót kapott, a fegyverfüggesztők lekerültek róla és egy kutató-mentő alegységhez került.

A német hadsereg Sikorsky CH-53-asa.

A légireklám transzparenst ezúttal nem vontatógép húzza, hanem egy Mi-8-as cipeli.

Végezetül: Boros Ferenc gyönyörű fotója a Strike Eagle fent említett utánégetős érkezéséről.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Afrika, az etnikailag, nyelvileg és vallási szempontból rendkívül tagolt rejtélyes kontinens ritkán kerül a magyar emberek érdeklődésének középpontjába. Jelen cikkemmel részben az a célom, hogy némileg közelebb hozzak az olvasókhoz egy főleg Afrikához kapcsolódó biztonságpolitikai kérdést. A kontinensen gyakorta zajlanak fegyveres összecsapások, amelyeknek sajnos nem egy esetben nem csak elszenvedői, hanem közvetlen résztvevői a gyerekkatonák is: az ő szerepüket szeretném kicsit körbejárni.

Az UNICEF égisze alatt megszületett fokvárosi definíció értelmében gyerekkatona minden 18 év alatti személy, aki reguláris vagy irreguláris fegyveres erőkben szolgál. Ez azonban nem tesz különbséget a fegyverviselő és a fegyvertelen feladatkört ellátó kiskorúak között, valamint az önként belépett és a kényszerrel besorozottak között sem, ilyen szempontból csonka definíciónak tekinthetjük. Hozzá kell tenni, hogy bár az általánosan elfogadott álláspont szerint 18 év a korhatár, a vádak mégis olyan fiatalkorúak ellen is érvényesek, akik 15 és 18 év között vannak, mivel Afrika több országában az említett 15 év a felnőtté válás „hivatalos” korhatára, míg máshol egyszerűen nincs számszerűsítve, az egyén fejlettsége határozza meg, mikor válik a közösség teljes jogú tagjává. Így fontos leszögezni, hogy az afrikai hagyományok, értékek és szokások alapvetően máshogy határozzák meg a gyermekkort, a felnőtté válást vagy akár az állami berendezkedést, mint a nyugati országok. A kettő emiatt nem tökéletesen összehasonlítható. A gyarmati sorból való felszabadulás számos állam esetében csak a XX. század második felében történt meg, melynek következtében gyakorlatilag még nem volt idő olyan államszerkezetet kiépíteni, ami a modern állam eszközeivel hatékonyan helyettesíteni tudná a törzsi berendezkedést. Fontos azonban, hogy Afrika esetében nem feltétlenül alkalmazható minden európai vagy amerikai módszer közvetlenül, hiszen egy alapvetően merőben máshogy fejlődő és működő térségről beszélünk. Nehéz például úgy demokratikus államot kiépíteni, ha a gyarmati sor után katonai diktatúrák következtek, majd ezek leáldozásával továbbra sincs semmilyen tapasztalat vagy alap a demokrácia kialakításához. Ez állandósuló törzsi vagy etnikai konfliktusokhoz vezet, főleg azokban az esetekben, ahol az államhatárokat az egykori gyarmattartók nem az évszázadok alatt kialakult törzsi határok mentén húzták meg.

A gyerekkatonákkal való összefüggésben fontos megemlíteni a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt 1989-ből, illetve az afrikai chartát (African Charter on Rights and Welfare of the Child) 1999-ből. Nemzetközi szinten tehát körülbelül az 1990-es évek közepe óta foglalkoznak a kérdéssel.

A nemzetközi jog értelmében mindenkit megillet a „boldog gyermekkor”, ez az elv azonban a gyerekkatonák esetében súlyosan sérül, így természetesen a nemzetközi közösség erősen megkérdőjelezi az alkalmazásukat. Az említett egyezmények értelmében a gyerekkatonaság gyermekmunkának tekintendő, a legrosszabb fajtából, nagyjából a kiskorúak szexuális munkára való kényszerítésével egyenértékű.

A történelem során nem most először alkalmaznak gyermekeket ilyen célokra, azonban a nemzetközi jog fejlődésével, a globalizációval, illetve a fejlődő biztonsági tanulmányokkal összefüggésben egyre fontosabbá válik ennek a kérdésnek a kutatása. Gyermekek esetében különösen fontos, hogy életük korai szakaszában milyen impulzusok érik őket, milyen tapasztalatokat szereznek a világról, milyen kép alakul ki bennük az őket körülvevő környezetről, ez ugyanis sok esetben megmásíthatatlanul befolyásolja a felnőttkori világnézetüket is. Ez könnyen újraindíthatja a konfliktust, hiszen az ilyen körülmények között felnőtt gyermekek nem ismernek mást a saját világukon kívül, így nem is tudnak kitörni belőle.

Dél-szudáni gyerekkatona hivatalos egyenruhában (Forrás: TakePart)

A gyerekkatonákat elsősorban bukott államokban, gerilla hadviselés során vetik be. Terrorszervezetek, lázadó csoportok, de akár kormánypárti szerveződések is élhetnek ilyen módszerekkel. Graca Machel jelentése, a Machel- report alapján azt mondhatjuk, a világ számos pontján, Afrika mellett Ázsiában és akár Dél-Amerikában is megfigyelhető a jelenség. Jelenleg én elsősorban azért szeretnék Afrikára koncentrálni, mivel a kérdéskör elsősorban az afrikai posztkoloniális államokban játszik fontos szerepet, ahol minden lehetséges eszköz bevetése, minden norma mellőzése is bekövetkezhet egy- egy regionális vagy államok közötti konfliktusban.

Lényeges megemlíteni, hogy a gyerekkatonák életkörülményeikből fakadóan összefüggésben állnak a terrorizmus és a klímaváltozásból is fakadó migráció problémakörével. Főként előbbi két ok indukálja a gyermekek bevonását a különféle fegyveres cselekményekbe, míg utóbbi oknál érdemes figyelembe venni, hogy a terrorszervezetek felnőtt tagjaihoz hasonlóan az esetlegesen más országba bevándorló gyermekek is komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek, amennyiben nem kapják meg a szükséges segítséget és rehabilitációt, ami a társadalomba való reintegrációhoz szükséges lenne számukra.

Jogi vonatkozása is van a problémának, nevezetesen, hogy a gyermekek felmenthetők-e, avagy büntethetők-e ilyen mértékű súlyos cselekedetekkel összefüggésben, amiket többnyire nem önként, vagy nem szabadon mérlegelhető lehetőségek között választva követtek el. Bizonyos szempontból a felbujtóknak sokkal súlyosabb tettek “száradnak a lelkükön“, hiszen a gyilkosságok, rablások, terrorcselekedetek mellett a konkrét elkövetőt, a gyerekkatonát pszichológiailag egy életre megnyomorítják.

A gyerekkatonaságnál fontos vizsgálni a pszichológiai hátteret is. Számos esetben elárvult gyermekekről van szó, akik feljebbvalójukban látják a követendő példát, azt az alakot, akinek mindennél jobban szeretnének megfelelni. Mivel minden tekintetben a feljebbvalójuknak vannak kiszolgáltatva, önálló, független véleményt nehezen alkotnak. Ugyanígy a rokonok, idősebb barátok is meghatározó szerepet töltenek be. Előfordul, hogy egy fiatalabb gyermek az idősebb testvérei vagy ismerősei kényszerítésére lép be egy fegyveres szervezetbe.

Ezzel együtt természetesen nem elfelejtendő, hogy sok esetben tudatmódosító szerekkel vagy egyszerűen erőszakkal veszik rá őket az együttműködésre. Előbbi esetben groteszk módon az őket kényszerítő emberektől válnak függővé, hiszen máshogy nem tudnák beszerezni az anyagokat, szereket, amikre már jó előre ráfüggtek.

Pontos számok nem állnak rendelkezésre azt illetően, napjainkban hány gyermek áll fegyveres szervezetek kötelékében, hiszen vagy nem létezik nyilvántartás a tagokról, vagy nem teszik azt hozzáférhetővé. Leginkább a demográfiai adatok alapján lehet tehát becsléseket tenni, jelenlegi álláspont szerint a világban néhány tízezer gyerekkatona lehet szolgálatban. Főleg a menekülttáborokban és a nagyon szegény régiókban élő gyermekek vannak kiszolgáltatott helyzetben, előbbi esetben távol az otthonuktól, adott esetben a családjuktól, hiszen a nyitott táborokból könnyű elrabolni a gyermekeket anélkül, hogy az rövid időn belül bárkinek feltűnne. Főként a hosszabb konfliktusok esetén vonódnak be gyermekek, mivel alapvetően ők adják a legtöbb afrikai társadalom 40-50%-át, így hamar képbe kerülnek, amikor az elhúzódó konfliktusban egyre fiatalabb korosztályok felé kell fordulni. Ez már hagyományos háborúkban, például a második világháborúban is megfigyelhető volt, ahol az utolsó években már egyre fiatalabb fiúkat küldtek a frontra.

A gyermekeket alapvetően könnyebb irányítani, így a szervezetlen, ideológiailag nem megalapozott, konkrét célt vagy tervet nélkülöző szervezetek számára egyszerűbb fiatalkorú katonákat alkalmazni, mint felnőtteket meggyőzni/kényszeríteni a kívánt magatartásra. Mivel kevésbé fejlett a félelemérzetük és a felelősségtudatuk, gátlástalanabbak tudnak lenni a felnőtt harcosoknál, hiszen sokszor fel sem fogják tetteik valódi súlyát, nem gondolnak bele, hogy a felettük álló felnőttön kívül bárki mástól várhatnának ezért büntetést. Gyakran semmilyen kiképzésen nem vesznek részt, mivel szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, könnyű pótolni őket, így tehát a hosszú és adott esetben költséges kiképzés elkerülésével a minőség helyett a mennyiség elve érvényesül.

A gyermekek katonává való beszervezése többféle módon történhet, az esetek körülbelül 25-50%-ban egyszerűen elrabolják őket. Máskor az elárvult gyermekek gyakorlatilag ellenkezés nélkül tartanak a fegyveresekkel, mert szüleik, rokonaik nélkül nem boldogulnának. Számos afrikai országban egyszerűen nem létezik szociális ellátórendszer, vagy annyira fiatal gyermekekről van szó, akik nincsenek tudatában a közvetlen környezetükön túli világnak. Gyakran racionális megfontolás képezi az önkéntes csatlakozás alapját, egyszerűen az élelem, ellátás reményében adják fel a szabadságukat, ez különösen annak tudatában érthető, hogy több afrikai országban a lakosság fele-háromnegyede a szegénységi küszöb alatt él. Ezzel összefüggésben vannak azok az esetek, amikor, főleg lányok esetében, a szülők pénzért vagy némi élelemért cserébe eladják gyermekeiket.

A fiúkat egyaránt használják közvetlen harcokban, öngyilkos merényletekben és kémkedésre is, míg lányok esetében a kémkedés és ez utóbbi mellett a szexuális szolgáltatások az elsődlegesek. A gyerekkatona szóról általában fiúkra asszociálunk, a lánygyermekek többnyire kikerülnek a látótérből. Ennek ellenére a lánygyermekek szerepe sem elhanyagolható, egyrészt a közvetlenül őket ért atrocitások (főként szexuális bántalmazás) miatt, másrészt pedig mert az ő „segítségükkel” 1-1 hosszabb ideig fennálló szervezet képes arra, hogy a toborzás háttérbe szorításával, a szervezet kötelékén belül termelje ki az utánpótlást, az így született gyermekeknek konkrétan esélyt sem adva arra, hogy legyen a világról másmilyen elképzelésük.

Mivel a gyermekek a harccal töltött évek során kimaradnak az oktatásból, így még ha ki is szabadulnak a fegyveres erők kötelékéből, nem, vagy csak nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Különösen igaz ez abban az esetben, ha más országban kell újrakezdeniük az életüket, ahol nem tudnak a család, a közösség megtartó erejére támaszkodni. Ezt nehezítik az esetleges függőségek, illetve traumák, a magukkal cipelt szörnyű emlékek. Előfordul, hogy bár van családjuk, nem fogadják őket vissza, például a terhes vagy kisgyermekes lányokat elutasítja a közösségük, mintegy az ő hibájukként elismerve a kihasználásukat.

Gyerekkatonák előfordulnak többek között például Dél-Szudán, Ruanda, Uganda, Niger, Mali, Nigéria, Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén is, Afrikán kívül pedig például Sri Lankán, Nepálban, Irakban, Iránban, Szíriában, Jemenben és Mianmarban. Számuk jelenleg több tízezerre tehető.

Gyermekkatonák teszik le a fegyvert egy ünnepélyes leszerelés és szabadon bocsátás keretei közt Jonglei államban, Dél-Szudánban, 2015. febr. 10. (Forrás: Sebastian Rich/Corbis/AP Images)

A Kongói Demokratikus Köztársaságban többnyire önkéntes csatlakozásról beszélhetünk, amire több ok is van. Egyrészről a szegénység, a kilátástalanság, a munkanélküliség, az éhezés, a családban vagy az állami hatóságoktól elszenvedett bántalmazás, a bosszúvágy és a biztos megélhetés keresése is állhat az önként jelentkezés hátterében. Gyerekkatonának lenni azt jelenti, van az embernek pénze, fegyvere, némi élelme és megbecsülése. Képes megvédeni magát, és ha szerencsés, egyre feljebb tud jutni a szervezet hierarchiájában, ami további előnyökkel jár. Látható a felsorolt okokból, hogy az „önkéntes” csatlakozás valójában több rossz opció közül a talán legkevésbé rossz. Gyakorlatilag nem beszélhetünk tehát érdemi választási lehetőségről.

Napjainkban már a nemzetközi közösség fokozott érdeklődésének és a nemzetközi jog fejlődésének, valamint természetesen lelkes civileknek köszönhetően létrejöttek szervezetek, amelyek a gyerekkatonák kiszabadításával, rehabilitálásával és a lehetőségekhez mérten a korábbi közösségükbe való reintegrálásával foglalkoznak. Jó példa erre a Warchild Organization a Közép-afrikai Köztársaságban. A terápia során pszichológiai segítséget kapnak, újraindul az oktatásuk, vagy ha idősebbek, valamilyen munkára való képzésük, miközben sorstársaikkal élhetnek együtt. Utóbbi különösen fontos, hiszen így nem érzik egyedül magukat. A többi gyerekkatonával való megismerkedés miatt tudják, hogy nem csak nekik kell ilyen problémákkal megküzdeni.

Egykori gyerekkatona rajza (Forrás: War Child)

Bár a „hagyományos” értelemben vett gyerekkatonák esetében a rehabilitálás az elsődleges, sokukat egyszerűen börtönbe zárják, mert például egy terrorszervezetnek dolgoztak, így veszélyesnek számítanak. Az egyéni körülmények így nem kerülnek mérlegelésre. Többnyire azonban elismerik, hogy jogi értelemben nem a gyermekeket kell büntetni, hanem azokat, akik erre kényszerítették őket, vagy legalábbis a lehetőséget nyújtották nekik. Főleg az ISIS esetében volt érezhető a megkülönböztetés több alkalommal is, hiszen őket egy nagyon veszélyes terrorszervezetnek tartják.

Összességében elmondható tehát, hogy a gyerekkatonaság egy rendkívül komplex probléma, a biztonsági, nemzetbiztonsági háttér mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a kérdés pszichológiai, jogi, etikai vonatkozását sem. A korábban említett klímaváltozással és a részben ebből fakadó migrációval összefüggésben a gyerekkatonák nem csak a saját régiójukban maradnak megoldandó problémák, hanem akár olyan államokban is felütheti a fejét a jelenség némely következménye, ahol korábban abszolút nem volt napirenden a téma. Többek között emiatt is fontos azoknak a szervezeteknek a munkája, amelyek azért küzdenek, hogy a probléma helyi szinten legyen megoldva. Ami pedig még a felelősségre vonás során sem elfelejtendő, hogy a nemzetközi jog értelmében minden gyermeket megillet a boldog gyermekkor.

Írta: Palkovics Dóra

További felhasznált források:

https://kki.hu/assets/upload/Kulugyi_Szemle_2008_04_Gyerekkatonek_Afrikeban.pdf

https://www.hrw.org/topic/childrens-rights/child-soldiers

https://www.warchild.org.uk/what-we-do/protection/risks-for-child-soldiers-are-huge-and-the-effects-can-last-a-lifetime

https://www.warchild.org.uk/whats-happening/features/why-do-children-become-child-soldiers-armed-groups

https://www.hrw.org/news/2019/03/04/some-child-soldiers-get-rehabilitation-others-get-prison

https://www.hrw.org/news/2018/06/29/better-us-list-countries-using-child-soldiers

https://www.bbc.com/news/world-middle-east-24179084

https://www.usnews.com/news/best-countries/slideshows/5-most-notorious-african-warlords?slide=3

Beah, Ishmael: Gyerekkatona voltam Afrikában. Libri Kiadó, Budapest, 2018.

Két évtized. Kimondani is sok, hiszen az ember életének jelentős részét teszi ki, ha valamivel ennyi éven keresztül aktívan foglalkozik. Esetünkben ez most a repülés, a repülőgépek szeretete: egy olyan hobbi, illetve hivatás, ami végigkíséri a repülésrajongók életét. Boldog Születésnapot JETfly!

Pár nappal az F-22A Raptor balesete után, 2020. május 19-én újabb ötödik generációs típust veszített az Amerikai Légierő: ezúttal egy F-35A a főszereplő, a helyszín ismét a floridai Eglin légibázis.

2020. május 17-én, vasárnap, röviddel a felszállást követően lezuhant a Kanadai Királyi Légierő Snowbirds kötelékének CT-114 Tutor típusú repülőgépe, a személyzet egyik tagja nem élte túl a gépelhagyást.

A napokban volt egy rettenetes terrortámadás Kabulban, amikor az elkövetők egy szülészetet támadtak meg, kismamákat és csecsemőket ölve meg. Mivel az USA-tálib kivonulás miatt egy kicsit megint érdekes lett, ezért az akciót sokan annak bizonyítására vették, hogy lám a tálibokkal nem lehet megegyezni.

Nyilván innen nem tudom megmondani, hogy a tálibok megbízható tárgyalópartnerek-e, és a megállapodásnak így  épp elég kérdőjele van ahhoz, hogy csak olyanokat rójunk fel a táliboknak, ami az ő saruk. Ez ugyanis úgy tűnik nem az övék, hanem az Iszlám Állam helyi csoportjáé, az Islamic State-Khorasan-é (néha Islamic State-Khorasan Province, ISK-P nek is írják). A tálibok elítélték a mostani akciót.

Miért ez a brutális reakció akkor az Iszlám Államtól? Mert az elmúlt két hónapban az afgán titkosszolgálat először elkapta a szervezet vezetőjét, majd május elején az utódját is. Szóval egyfajta bosszú volt.

Az már korábban is jellemző volt, hogy a fővárosban elsősorban az ISK-P volt aktív és a célpontjai jellemzően eltértek a tálibokétól. Nem azt mondom, hogy a tálibok bárányok voltak, de a síita mecsetek, vagy a legutóbbi szikh templom elleni támadás ( ez volt az utolsó alkalom, hogy a hazai sajtó foglalkozott Afganisztánnal, miközben a támadás teljesen szimbolikus volt, mivel szikhek mindig is egy láthatatlanul kis kisebbség volt) az övék volt.

Egy éve írtam egy elemzést erről (úristen, már két éve volt), ami az akkori trendeket foglalta össze.

Az érdekes persze végül az, hogy az ISK-P aktivitása miként hat majd a tálibokra? Nem mindenki akar megállapodni az USA-val, őket beszippanhatja a terrorszervezet. Már eddig is voltak összecsapások a Talibán és az ISK-P között, és ez elvileg csak durvulni fog a következő hónapokban, években.

A Budapest Airport még tavaly év végén döntött úgy, hogy a megnövekedett utasforgalom hatékonyabb kiszolgálása érdekében kibővíti a repülőtéri poggyászosztályozó rendszer kapacitásait.

A keresőszavakban még csak benne sem volt az a szó, hogy utazás, vagy repülés, vagy honvédség mégis ezt a soha nem látott, valszeg képviselői kérdésre adott miniszteri választ és kimutatást is kidobta a google. 2014 márciusa és decembere közötti, a HM, az MH és a háttérszervezetek által megtett utazásokat összesíti költségekkel együtt. 
A HM és az MH részéről ebben a szűkös háromnegyedévben is 488 utazás kerül felsorolásra. Ebből biztos, hogy sokszor többen utaztak egyszerre, de szerintem így már érthetőbbek a katonai szállítórepülőgépek beszerzése (is). 
Szerintem elképesztően hosszú lista annak, aki még nem dolgozott minisztériumban vagy nincs egy pici bepillantása sem a Honvédség működésébe. Világosan kiderül belőle, hogy a HM is, miként a többi minisztérium is, micsoda széles nemzetközi hálózat része, micsoda széles kapcsolatrendszert működtet. Az utazások legtöbbje a NATO és EU tagság miatt történik, rendszeres konzultációk, tanácskozások, egyeztetések munkacsoportoknak, bizottságoknak, vezetőknek. Ezekből az rövid, egyedi találkozók is fontos hozzájárulói Magyarország külpolitikájának, csak ritkán megragadhatóak. De ezeken a találkozókon, egyeztetéseken lesznek kidolgozva vagy a gyakorlatra átültetve azok a nagypolitikai döntések, amelyek egy NATO vagy EU csúcson, vagy egy kétoldalú védelmi miniszteri vagy miniszterelnöki találkozókon kerülnek eldöntésre/aláírásra.
Érdemes lenne feldolgozni valakinek, az egyes desztinációk gyakoriságát, mert érdekes empírikus alátámasztása vagy megcáfolása lenne Magyarország kül- vagy a Magyar Honvédség védelempolitikai orientációjának. Rákerestem gyorsan, Oroszország ötször (ebből kétszer valszeg hadisír témában) Belgium 114-szer szerepel a listán. Afganisztánra meglepően kevésszer, csak ötször szerepel a listán. így az is kiderül, hogy ez a lista nem tartalmazza a katonai váltásokat.2014 az az év volt, amikor a HM költségvetés még jól meg volt húzva, azaz számos helyszínre, programra nem, vagy csak csökkentett létszámban mentek el a HM/MH-ból. Érdemes lenne megnézni egy 2011-es, vagy 2012-es kimutatást, amikor leginkább le volt gyatyásodva a honvédelmi költségvetés. Ma, talán már kétszeres vagy háromszoros védelmi költségvetés mellett ezeknek az utaknak a száma jóval több lehet, és nem azt mondom, hogy mindig, de sokszor hatékonyabb, gyorsabb megoldás saját géppel menni, mint kereskedelmivel. Nem olcsóbb, és ez nem is lehet az uralkodó szempont egy katonai szervezet szempontjából. De ez most messzire vezetne, úgyhogy befejezem.
A kép legutóbbi Balti Légtérrendészeti Misszió (nem ez a hivatalos neve) átadás/átvételére indulva készült. Egy ilyen program a hivatalos beszédekkel és minifogadással együtt nem tart tovább 3 óránál egy olyan katonai repülőtéren, ahova nem megy civil gép. A legközelebbi nemzetközi repülőtér 3 óra van asszem autóval (vagy kettő), de oda sem megy minden nap Budapestről járat (Frankfurti, vagy más átszállással biztosan). Persze, az is igaz, hogy listában felsorolt utak egy jelentős része, pl. épp a brüsszeli utak tervezhetőek és menetrendszerinti járatokkal is megoldhatóak. Ám ez is csak annyit támaszt alá, hogy ahol lehet, érdemes és kell a költséghatékony megoldásokat választani, de azt nem mindig lehet. (és akkor most a külügy/miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal útjait bele sem vettem a gondolkodásba. 

A magyar katonai repülés történetének fontos fejezete kezdődött tíz évvel ezelőtt: 2010 májusában kezdte meg tevékenységét Kabulban a Magyar Honvédség Légi Kiképzéstámogató Csoportjának (AMT – Air Mentor Team) első váltása. Az AMT-1 állománya szeptemberig maradt Afganisztánban, miután átadta feladatait az AMT-2-nek. Az afgán Mi-35-ös hajózó és repülőműszaki állomány képzését célzó misszió három évvel később ért véget – az AMT-9 tagjai 2013 májusában fejezték be a munkát.

Az AMT-1 munkájáról 2010-ben készült írásomban néhány fotó már szerepelt, most következzen egy bővített összeállítás, egy „kabuli album”. A fotókat tíz év távlatából is köszönöm az AMT-1-nek!

 

* * *

Fotó: AMT-1

Lengyelországban egy újabb helikopter beszerzés vette kezdetét, ami a Perkoz nevet viseli. Most 32 darab könnyűhelikoptert keresnek a helyi gyártású és 2017-ben már 50 éve szolgálatba lépett Mil Mi-2-ek pótlására. A pályázatokat 2020 májusának végéig fogadják el. 2020 júliusától decemberéig felmérik, hogy a jelentkezők megfelelnek-e az előzetesen meghatározott követelményeknek, mekkorák a beszerzés, az üzemeltetés és a majdani kivonás költségei.  A szokásos kiképző, szállító és harctámogató feladatok mellett a kiválasztásra kerülő típusnak képesnek kell lennie elektronikai hírszerzési és zavaró feladatok ellátására is, valamint légi harcálláspontként is helyt kell tudnia állni. A kiképzéshez természetesen mindkét ülésből vezethetőnek kell lennie a forgószárnyasnak, aminek üzembiztosságát két hajtómű kell, hogy garantálja. A szállító feladatokban legalább egy tonnányi rakomány, vagy 5 katona elhelyezése az elvárt követelmény.

Talán megvalósulhat majd a Boxer gyalogsági harcjármű 105 milliméteres löveggel ellátott változata. A hírek szerint az ilyen fegyverek beépítésében már nagy tapasztalattal rendelkező Cockerill fogja ezt a variánst megalkotni. A Boxer-re jellemző cserélhető modulra jó eséllyel a Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveg kerülhet majd, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával.

Május 8-án, pénteken egy spanyol Airbus A400M Atlas, amely a zaragozai légibázison landolt, madárral ütközött. Ez az esemény súlyos károkat okozott az gyakorlórepülésről visszatérő szállítógépen anélkül, hogy veszélyeztette volna az A400M leszállását. A jobb oldali futógondola borításának összetörésén kívül jelenleg még nem tudni többet a sérülés mértékéről. Spanyolország jelenleg nyolc Airbus A400M Atlas szállítógéppel rendelkezik.

Megelégedettséggel használja a Francia Légierő (Armée de l'Air) Dassault Rafale vadászbombázóin a RECO-NG felderítőkonténereket az iszlám terroristák elleni bevetések alkalmával. A RECO-NG egy nagy hatótávolságú, nagy felbontású felderítő eszköz, amelyet olyan repülőgépekre fejlesztettek ki, mint a Mirage 2000 és a Rafale. A Rafale géppár egyik tagjának törzse alá szerelve naponta használják a franciák a RECO-NG-ket. A géppár másik tagján a földi célok elleni fegyverek kerülnek elhelyezésre, míg a légi célok elleni fegyverzet mindkét gépen megtalálható. A 4,6 méter hosszú, 1100 kilogramm súlyú RECO-NG képei kiváló minőségűek, ennek köszönhetően a nappali és éjszakai bevetések során is lehetővé teszik a fegyverek, táborok, rejtekhelyek beazonosítását.

Svájcban újra előkerült a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek egyik problémája. Az ország kormányának védelmi beszerzésekkel foglalkozó szervezete, a Katonai Hírszerző Szolgálatra is hivatkozva megemlítette, hogy az F-35B és F-35C típusoknál az utánégető használata esetén továbbra is fennáll a radarsugárzást elnyelő burkolat hő miatti felhólyagosodása, majd leválása. A probléma 2011 óta ismeretes és 15000 méter feletti magasságokban végzett repülések során tapasztalták. Akkor előírták az F-35B pilóták számára, hogy ne működtessék az utánégetőt több mint 80 másodpercnél hosszabb ideig 1,3 Machnál, vagy 40 másodpercnél Mach 1,4-es sebességnél.

A haditengerészet F-35C pilótáinak 50 másodpercre szabad csak a Mach 1.3-as sebességnél utánégetőt kapcsolni. Ezután három perces utánégető nélküli repülést javasolnak azért, hogy lehűtsék a gép hőnek kitett felületeit.  Svájcban aggódnak ezen problémák miatt, hiszen egy 8 milliárd dolláros beszerzési projekt keretében szeretnének új harci repülőgépeket rendszeresíteni. Az F-35A, a Eurofighter Typhoon, a Dassault Rafale, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és a Saab JAS-39E/F Gripen esélyes arra, hogy utódja legyen a svájci légierő öregedő Northrop F-5 Tiger II gépeinek. A Lockheed Martin által kiadott közleményében az szerepel, hogy az F-35A esetében nem áll fenn a hő okozta károsodás veszélye, mivel ennél az alváltozatnál az utánégető kialakítása eltér a B és a C változatoktól.

Murmanszkban a 35. hajójavító üzemben elég jó ütemben haladnak a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó helyre állításával. Oroszország egyetlen ilyen típusú, még a szovjet érából származó egysége 4×5 méteres lyukat viselt a testén, ugyanis 2018. október végén a svéd építésű, 330 méteres hosszall rendelkező PD-50-es úszódokk egyik 70 tonnás daruja a fedélzetére dőlt. A repülőgép-hordozó úszóképes állapotban maradt és átvontatták a Zvezdocska hajógyár érdekeltsége tartozó murmanszki 35-ös hajójavító üzembe a munkálatok folytatása céljából. Az úszódokk elsüllyedése következtében keletkezett károkat felmérték a KUZNYECOV ADMIRÁLIS-on. A hajó 52 különböző pontján fedeztek fel sérüléseket az átvizsgálást végzők, azonban ezek közül egy sem bizonyult jelentősnek. Ezek kijavítása 1,1 millió dolláros többletkiadással fog járni a felújításon lévő egység esetében. A 28 éves KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó eddig sem volt a megbízhatóság mintaképe, ráadásul éppen egy 2021-ig tartó korszerűsítési programot végeztek volna rajta a balesetet bekövetkeztekor. A tavalyi év első felében még a költséges hajó helyreállításának ötlete mellett felvetődött az esetleges kivonása is.

Ugyanis mindenképpen szükség volt egy megfelelő méretű szárazdokkra a helyreállítás befejezéséhez, azonban ekkora méretűt nem volt könnyű találni. Ennek is köszönhetően a 2020 végére tervezett munka befejezés és a 2021-re várt átvételi próbák is elmaradtak, akárcsak a 2021 közepi újbóli hadrendbe állítás. A kivonással megtakarított összegből építették volna meg a KUZNYECOV utódját, mely a felgyülemlett tapasztalatoknak köszönhetően megbízhatóbb lett volna. De a helyrehozatal mellett döntöttek Moszkvában, bár jelenleg még nincs eldöntve, hogy milyen is lenne az utód. Legutóbb két tervezetet mutattak be, a 100000 tonnás változat 90 repülőeszköz, míg a 44000 tonnás 46 darab szállítására lenne alkalmas. A hajógyár 2022 őszére tervezi befejezni a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozón végzett munkákat. Már szóba került a végső festés is, ezt a fedőréteget a bevált gyakorlat szerint a tengeri próbák előtt szokták felvinni a hajókra. A hordozót a korszerűsítési terveknek megfelelően fel fogják szerelni az új légvédelmi rendszerekkel, ideértve a Pancir-M rendszert is.

Emellett a hajó új gépészeti berendezéseket, új kazánokat, szivattyúkat és új repülési rendszereket is kap, nevezetesen leszállási, és irányító rendszereket. Mind a nyolc eredeti KVG-4 kazánja eltávolításra került és helyettük a korszerűbb, nagyobb teljesítményű KVG-3D-ket, (ilyenek találhatók az indiai INS VIKRAMADITYA hordozó gépházában is) vagy a bonyolultabb KVG-6M-eket építik be. A nagyobb teljesítmény mellett ezek kevesebb karbantartást is igényelnek, valamint a tökéletesebb égés következtében a KUZNYECOV-ra jellemző tekintélyes füstgomolyag is eltűnik. Továbbá ezek több olyan alkotóelemet is tartalmaztak, melyeket Ukrajnából lehet csak beszerezni. A mostani politikai helyzetben mindez megoldhatatlan, így a nagyobb mérvű átépítés elkerülhetetlennél vált a gépészeti rendszerek esetében. Szintén átfogó korszerűsítésen fog átesni a hordozó elektronikai rendszere, hiszen a fedélzeten megjelenő MiG-29K/KUB vadászbombázók számítógépes rendszereinek teljes körű kiszolgáláshoz már szintén digitális rendszerek kellenek a teljesen problémamentes fedélzeti üzem érdekében.

Oroszországban egy új hiperszonikus rakétát teszteltek a módosított Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó repülőgépen, jelentette a TASZSZ Orosz Hírügynökség. Állítólag eme fegyver fejlesztése már évekkel ezelőtt elkezdődött, hogy a teszteket a Tu-22M3M-en tudják végezni. Így, bár jellemzőiről nincs adat, állítólag semmi köze sincs a K-32-es szuperszonikus csapásmérő robotrepülőgéphez, amelynek hatótávolsága 600-1000 kilométer. További információk eddig nem jelentek meg az új hiperszonikus rakétáról. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel.

Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.

Meg nem erősített hírek szerint már elkezdték az első Egyiptom számára készülő Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázó gyártását. Egy televíziós műsorban voltak láthatók azok a gyártósoron készült képkockák, amelyeken feltűnt az építés alatt álló 0641-es sorszámú repülőgép. Amennyiben a most még csak feltételezés igaznak bizonyul, úgy a gépeket a Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés üzemében fogják megépíteni az orosz távol-keleti régióban. Kairó Szu-35-ös beszerzéséről 2018 óta érkeznek hírek. Az elsőkben még csak 12 gép szerepelt, később ez a mennyiség 20, majd később 26 darabra növekedett. Az USA persze nem nézi jó szemmel a 2 milliárd dolláros üzlet körvonalazódását és megvalósulás esetén szankciókat fog érvénybe léptetni a közel-keleti állam ellen.

Igazán tetemes megrendelés futott be az amerikai Boeing-hez. A társaság 650 darab AGM-84K SLAM ER és 402 darab Harpoon Block II robotrepülőgépet fog elkészíteni az elkövetkező években. A kicsit több mint 1,9 milliárd dolláros bevételt generáló megrendelő pedig nem más, mint Szaúd-Arábia. A SLAM ER–ek szállítását 2028. decemberig kell befejezni, míg a Harpoon-ok esetében ez az időpont 2026. december.

Fatális tévedés miatt ért rakétatalálat egy iráni hajót május 10-én. A flotta kötelékébe tartozó HENDIJAN-osztályú KONARAK (A-1403) ellátóhajót egy saját fegyver találta telibe. Az 1988-ban épített, majd 2018-ban korszerűsítésen átesett, 47 méter hosszú, 8,5 méter széles, 2,9 méteres merüléssel rendelkező, 40 tonna teheráru szállítására képes KONARAK fedélzetén 19-en életüket vesztették, további 15 tengerész sérüléseket szenvedett. A szerencsétlen esemény Jaskán kikötője közelében, az Ománi-öbölben, Teherántól nagyjából 1270 kilométeres távolságban délkeletre történt. Az ellátóhajót, melynek felépítményei szinte teljesen eltűntek a robbanás következtében, egy közeli kikötőbe vontatták be a fedélzetén keletkezett tűz eloltása után.

A hírek szerint a rakétát az Iráni Haditengerészet egyik JAMARAN, vagy MOWJ-osztályú korvettje indította el a kijelölt célpont ellen, aminek közelében, eddig még nem közölt ok miatt az ellátóhajó is ott tartózkodott. Ezen iráni korvettek vízkiszorítása 1420 tonna, 94,5 méter hosszúak, 11,1 méter a szélességük és 3,25 méteres a merülésűk, legénységük 120-140 fő, legnagyobb sebességük 30 csomó. Fegyverzetüket egy 76 milliméteres Fajr-27 löveg (17 kilométeres lőtáv és 85 lövés per perc tűzgyorsaság), két 20 és egy 40 milliméteres gépágyú, négy 200 kilométeres hatótávolságú Noor/C-802 hajók elleni rakéta, négy SM-1 Nour légvédelmi rakéta (mely 2010 márciusában a JAMARAN-ról indítva 100 km-es távolságban semmisített meg célt) 2x3 324 milliméteres tengeralattjárók elleni torpedó képezi. A tatrészen kialakított helikopter leszálló alkalmas közepes és könnyű helikopterek fogadására és indítására. Leggyakrabban egy tengeralattjárók elleni harcra specializált Bell 212 ASW-t lehetett megfigyelni.

A JAMARAN mellé egy további egység épült meg DAMAVAND névvel, ez a Kaszpi-tengeren állt szolgálatba. Eme egységek alapját az 1968-ben Angliában építeni kezdet és 1971-ben átadott ALVAND fregatt (maximális vízkiszorítással is csak 1540 tonnás, tehát valójában korvett 94,5 méter hosszú, 11 méter széles, 3,25 méteres merülés, fegyverzet: 4 C-802 típusú kínai hajó elleni robotrepülőgép, 1 darab 114 milliméteres Mark 8-as ágyú, 1 darab 35 milliméteres ikercsövű és 2 egycsövű 20 milliméteres gépágyú) adja. Az iráni beszámolók szerint készleteinek utántöltése nélkül 150 napig képesek hajózni ezek a korvettek.

Kuvaiti források arról tudósítottak pár nappal később, hogy a KONARAK ellátóhajót nem rakéta találta el. Ebben a verzióban egy baleset szerepelt okként. Mégpedig az, hogy az irániak alkalmassá tették az ellátóhajót hajók elleni rakéták alkalmazására és aknatelepítésre is. Állítólag az aknatelepítő szerkezet ezen a hajóúton rosszul működött és egy aknát nem rögzített megfelelően. A megmozdulásra képes robbanószerkezet valahogy aktiválódott és felrobbanva okozta a katasztrófát. Iránból egyértelműen cáfolták ezt a hírt.

Május 12-én hajtotta végre első repülését a kínai haditengerészet igényei alapján módosított Guizhou Aviation Industry Corporation (GAIC) JL-9 Shanying (Mountain Eagle) kétüléses szuperszonikus kiképzőgép. Ezt a típust Kínában a haditengerészet is rendszeresítette, de eddig csak szárazföldi repülőtereken végzett pilótaképzés céljára. Pár éve felröppenek hírek a Sea Mountain Eagle hajófedélzeti variánsról is, de eddig képi bizonyíték erről nem került elő. Ezen év márciusában viszont a gép gyártását végző Guizhou Aviation Industry Corporation által kiadott több promóciós anyagában újra megemlítették ezt a változatot. Ebből az volt leszűrhető, hogy a flotta megrendelésének elnyerésére folynak a hordozófedélzeti üzemre képes JL-9-es fejlesztési munkálatai.

A jelentős szerkezeti módosítással, megerősítéssel járó munka fontos lehet, hiszen a hordozófedélzeti pilótaképzésre alkalmas kiképzőgéppel a kínai flotta jelenleg még nem rendelkezik, pedig a repülőgép-hordozó állománya szépen gyarapodásnak indult. A megrendelésre esélyes lehet még a Hongdu Aviation Industry Group által kifejlesztett JL-10-es Falcon is, ez a kéthajtóműves kialakítása miatt biztonságosabban tűnik, viszont ára magasabb. A JL-9 Sea Mountain Eagle-ről készült fotókról megállapítható, hogy szárnyainak fesztávolságát megnövelték, valamint az is, hogy a szárnyvégeken féklapok helyezkednek el. További érdekesség még a JL-9 Sea Mountain Eagle esetében, hogy az eddigi fotók alapján nincs fékezőhorog a géptörzs alján, így jelen állapotban csak a hordozó szögfedélzetére vezető siklópálya megtalálására alkalmas, leszállásra a fékezőhorog hiányában nem. Egyes hírek szerint ezt a változatot Kardhal-nak fogják majd elnevezni.

Hiába a múlt hónapban megszületett washingtoni jóváhagyás, úgy tűnik a Fülöp-szigetek nem fog amerikai gyártású harci helikoptereket beszerezni. Április végén az amerikai külügyminisztérium lehető tette hat Boeing AH-64E Apache harci helikopter, 200 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire rakéta, 300 darab 70 milliméteres BAE Systems APKWS irányított rakéta, 1700 darab 70 milliméteres rakétára való irányítókészlet, valamint 200 FIM-92H Stinger rakéta megvásárlását, hat darab tartalékként szolgáló T700-GE-701D gázturbinával. Ez a beszerzési lehetőség 1,5 milliárd dolláros kiadással járna, mivel mindegyik forgószárnyas rendelkezne AN/APG-78-as rádiólokátorral is. Vagy, választhatják a szintén hat darab Bell AH-1Z Viper harci helikoptert is mindössze hat AGM-114 Hellfire rakétával, 26 darab 70 milliméteres APKWS irányított rakétával és csak két darab tartalékként szolgáló T-700 GE 401C gázturbinával, 450 millió dollárért. A Fülöp-szigeteki Légierő jelenleg nyolc AgustaWestland A109E Power helikoptert üzemeltet, amelyeket 2015-ben kapott, valamint 12 jóval régebbi MD Helicopter MD 500MG helikoptert is alkalmaznak. 2019 novemberében két használt Bell AH-1 Cobra helikoptert is kaptak Jordániából.

Manila fontolóra veszi a török ​​gyártású Turkish Aerospace Industries (TAI) T129 ATAK harci helikopterek beszerzését is. Ezen a héten Delfin Lorenzana védelmi miniszter elmondta, az amerikai harci helikopterek túl drágák az országa számára. Lorenzana szerint Manila mindössze 256 millió dolláros költségvetést tervezett a hat harci helikopter megvásárlására. Amennyiben az amerikai gépeket szereznék be, úgy ez a költségvetés csak két helikopterre lenne elegendő. Mivel az ilyen harci eszközök piaci árával tisztában voltak, ezért eleve olyan helikoptereket kerestek, amelyeket olcsóbban meg tudnak vásárolni. Így találtak rá a török gyártóra, ahol viszont az USA embargó miatt akadozik a T129-ek előállítása. Jelenleg a megrendelésről szóló szerződést még nem írták alá a felek, de a koronavírus miatt a Fülöp-szigetek katonai költségvetésében is vágások történtek, így talán ez is elősegíthette a T129-ek eddigi meg nem rendelését.

Kanadában egy hónappal meghosszabbították a Boeing F/A-18A/B Hornet vadászbombázók váltótípusára vonatkozó pályázatok benyújtási határidejét. Ez június 30-án ért volna véget, azonban a koronavírus járvány miatt Ottawa július 31-re tette át az időpontot.

Szépen halad a Lockheed Martin az F-35 Lightning II-ek hibáinak kigyomlálásával. A pilótákra veszélyt jelentő, 1A kategóriába sorolt hiányosságokat már megszüntették tavaly novemberig. A még meglévő nyolc 1B kategóriába sorolt hiányosság a bevetések teljesítését veszélyezteti. Ezek közül öt várhatóan decemberig orvosolva lesz. További hibák is vannak még, például a kabin túlnyomása képes hallójárati sérülést okozni a pilótáknak, néha még elhomályosodnak az éjjellátó rendszer által biztosított képek és a fedélzeti rádiólokátor vízfelszíni üzemmódban nyújtott teljesítménye is elmarad az elvárttól. Ez utóbbi várhatólag csak 2024-re fog teljes képességűvé válni. Mindezek mellett az F-35-ös program továbbra is 860 kisebb szoftver- és hardver hibával is küzd.

Persze ezek a lefutott plusz körök alaposan megnövelik a költségeket és késéseket is okoznak. Az F-35 Lightning II esetében ez 12,1 milliárd dolláros plusz kiadást és 2024 helyett csak 2026-ban megjelenő Block 4-es szoftvercsomagot jelent. Ez egyaránt kibővíti majd a gép elektronikai rendszereinek képességét, a fegyverzettel és az üzemeltetési körülményekkel együtt. Fegyverzet terén az összes kisméretű precíziós bomba mellett megjelenik majd a Kongsberg Joint Strike Missile és a Raytheon AIM-9X Sidewinder Blokk II-es légiharc-rakéta is. A Lightning II-es a Block 4-es szoftvercsomag segítségével biztonságosan tud majd fel- és leszállni csúszós, jeges futópályákon is. A fent említett megnövekedett kiadás összegéből a Block 4-es szoftvercsomag 1,5 milliárd dollárral veszi ki a részét.

Május 8-án elkészült a Boeing az első Block III-as F/A-18 Super Hornet vadászbombázóval, egy kétüléses F variánssal. A legújabb változatokból Washington 2019. március 20-án rendelt meg első példányait. Akkor 78 gépet rendeltek meg, ezek közül 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F lesz. Ezek hatótávolságát a törzs felső részére illeszkedő póttartályokkal növelik meg. Pilótafülkéjük műszerfalán a fő információforrás egyetlen egy, ám igencsak nagyméretű képernyő lesz. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelik. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni, azonban a mennyiség még növekedhet is, hiszen minden évben hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel benne opcióként. Az első Block III-as Super Hornet-ek közül az első párt 2020 júniusában szállítják majd le az amerikai haditengerészetnek, míg az utolsók 2024-ben kerülnek átadásra. Ezeket az első időben tesztelésre fogják használni a Patuxent River-i és a China Lake-i támaszpontokon. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet a régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F-ek átalakítása is Block III-á.

Az Amerikai Haditengerészet ezen a héten, május 14-én megkapta a 100. P-8A Poseidon tengeri járőrgépét a Boeing-től. A típus eddig elkészült példányai, beleértve az külföldre szállítottakat is, már túllépték a 300000 összesített repült órát. A 100. P-8A egyébként a 94. teljes értékűnek tekinthető Poseidon, hiszen 6 példány még csak tesztgép feladatkörben volt használható.

Guatemalában 2019 vége óta nem történt előrelépés az argentin Pampa repülőgépek beszerzése ügyében. Guatemala ugyanis abban az évben két Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép beszerzéséről írt alá szerződést. A gépekért 28 millió dollárt fizettek volna és ebben az árban a szükséges képzés is benne foglaltatik. A FAdeA szerint az értékesített repülőgépek megegyeznek majd az argentin légierő által használt repülőgépekkel, és a 2019-es év vége előtt elkezdték volna a szállítást az új ügyfélnek. Guatemala szemezgetett még a cseh Aero L-39NG-vel is, de ezt még csak prototípusként ismerték meg és kevésbé kiforrottnak vélték, mint az argentin vetélytársat. A beszerzést az azóta az elnöki posztot elhagyó Jimmy Morales szerette volna tető alá hozni, ám utódja a konzervatív Alejandro Giammattei és kabinetje úgy tűnik, nem tartja annyira fontosnak az argentin gyártású repülőgépek megvásárlását.

Venezuelából származó hírek szerint az ország légvédelmét ellátó egyik rádiólokátor sikeresen derített fel egy Lockheed Martin F-22A Raptor gépet. Az amerikai típus állítólag megkísérelte megsérteni az ország határait május 12-én, igencsak provokatív módon. Azonban ezt sikerült elkerülni az észleléssel, valamint a gépnek küldött rádióadással, mely az ellene irányuló valós tűzmegnyitási parancsra is felhívta a figyelmét. A hírek szerint a csökkentett észlelhetőségű típust egy kínai gyártmányú JY-27A típusú rádiólokátor derítette fel. Ez a radar nem először szerepel ilyen megvilágításban a nemzetközi médiában. Kínai források szerint szintén egy JY-27A típusú rádiólokátor volt az a berendezés, mely nyomon követett egy F-22A-t, amely az USA-ból Dél-Korea felé haladt a Dél-kínai-tenger felett.

Argentínában lassan újra üzembe fognak állni a Dassault Super Étendard repülőgépek. A francia típusból 2019. május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak a 2019-es évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 6 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A 2019-es évben megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni. 2020 májusában a világhálóra felkerült videón a 44-es oldalszámú példány volt látható hajtóművezés közben. Az ilyenkor szokásos és szükségszerűen hiányos burkolattal, de már argentin felségjellel ellátva.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Panavia Tornado GR.4

Rockwell B-1B Lancer

Airbus Atlas C.1

Boeing RC-135V Rivet Joint

Lockheed Martin F-22A Raptor

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Antonov An-22

Cessna T-37C Tweety Bird

Agusta-Westland EH-101 Merlin

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Saab J-35Ö Mk.II Draken

Lockheed EP-3E Aries II

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Tupoljev Tu-95MSz Bear-H

General Dynamics F-111C Aardvark

English Electric Canberra PR.9

Boeing KC-135R Stratotanker

MiG-29UB (9.51)

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Aérospatiale SA 316B Alouette III

Boeing E-3G Sentry

Eurofighter Typhoon FGR.4

North American T-2E Buckeye

Northrop Grumman B-2A Spirit

Saab Sk60

Boeing F/A-18F Super Hornet

Dassault Super Etendard

Grumman C-2A Greyhound

2020. április 17-én a Boeing leszállította az utolsó Block II verziójú F/A-18E/F Super Hornetet az Amerikai Haditengerészet (US Navy) részére.

Májustól apránként tér vissza az élet a repülőterekre, fokozott biztonsági intézkedések mellett már Európa több országában megindult a légiközlekedés.

Ehhez a bejegyzéshez tizenöt évvel ezelőtt készült fotókból válogattam. 2005. május 9-én érkezett Szolnokra a Repülőmúzeum számára felajánlott JA-37 Viggen. A svéd vadászgép délutáni érkezése előtt volt idő körülnézni és néhány fotót készíteni a helikopterbázison.  

A 704-es Mi-17-es lenyitott lemezekkel és a műszakiak elmaradhatatlan kerékpárjával.

Ugyancsak a 704-es, más szögből fotózva. A helikopter ajtajára festett vöröskereszt és a felségjel előtt látható SFOR (Stabilisation Force) felirat a boszniai béketámogató-békefenntartó műveletre emlékeztet.

A 6207-es Mi-8-as valaha az iraki haderőben repült, aztán a kilencvenes évek elején itt ragadt. A honvédség rendszeréből már régen kivont gépet tavaly egy csehországi játszótéren kiállítva kapták lencsevégre a spotterek.

A 702-es Mi-17-es nagyjavítására 2017-ig kellett várni.

A 10447-es Mi-8PSz letakarva, nyűgözött lapátokkal várja a következő feladatot. A szalonkivitelű helikopter, amely II. János Pál pápa magyarországi légi szállításában is részt vett, 2006-ig repült – a Magyar Honvédség ekkor búcsúzott az utasszállító Mi-8-asoktól.

Vélhetően kompenzáló betonként használják a műszakiak a futópályát, ahova kivontatták az egyik Mi-17-est.

A munka végeztével, traktorral vontatják vissza a helikoptert.

Kutató-mentő helikopter, indításra készen az APA-kocsira csatlakoztatva.

Az 582-es Mi-24D hazai pályafutása 1985-től 2010-ig tartott.

A képen ugyancsak az 582-es van. Az egykori harci helikopter sárkánya napjainkban egy budapesti telephelyen ácsorog.

Az ex-német 336-os első ipari nagyjavítására 2003-2004-ben Tökölön, a másodikra 2018-ban Szentpéterváron került sor.

Az 574-es 2018 óta az egyik szolnoki körforgalomban látható.

Amikor az ember más szemmel néz egy bizonyos oldalszámra. Az 576-os Mi-24D deszantterében élhettem át először, milyen érzés egy harci helikopterben a földközeli útvonalrepülés és az éjszakai műszeres feladat.

Mi-24D lapátok nélkül, becsomagolva.

A 713-as Mi-24V-t 2002 nyarán kétkormányos oktatógéppé alakították át Kecskeméten.

A Jak-52-esen magyar terepminta váltotta a korábbi román színeket, a kétágú légcsavar helyére háromágú került.  

… és délután háromkor, a megadott időpontban, jött a Viggen!

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Zord

A több mint 50 éve hadrendben álló SK 60-as (Saab 105) kiképző repülőgépek cseréje az első fontos lépés a Svéd Légierő átalakuló pilótaképzésében, az ajánlatokat már várják a pályázni kívánó cégektől.

Napjaink köztudata szerint az orosz külpolitika földrajzi prioritásai számos területre terjednek ki a világon, melyek közül is a legfontosabb a szomszédos posztszovjet országok alkotta térség. Továbbá nagy jelentőséggel bír a gazdasági fő partner Európai Unió, a korábbi szuperhatalmi versenytárs Amerikai Egyesült Államok vagy a feltörekvő Kína. Ezek alapján a Balkán tehát nem tartozik szorosan az Oroszországi Föderáció elsődleges érdekeltségi területei közé, mégis időről-időre előtérbe kerül kérdése.

Ennek a periodikus megjelenésnek az oka a délkelet-európai térség múltjában keresendő. Számos történelmi esemény igazolja, hogy a balkáni országok helyszínként szolgáltak a nemzetközi közösség erőviszonyainak és a nagyhatalmak befolyási övezeteinek tisztázásához. Nincs ez másképp a 21. században sem, csak manapság a küzdelmeket már sokkal „csendesebben”, mondhatni kifinomultabb eszközökkel vívják egymással a felek.

A Balkán történelme során számos birodalomhoz tartozott, volt azok határvidéke, belső vagy belsővé váló külső területe, például a 17.századtól kezdődött meg az Oszmán Birodalom és az európai civilizációk küzdelme. Majd a 20.század elején az állammal vagy nemzeti identitással nem rendelkező népesség által lakott területekért indultak meg a harcok, melyek az első és második balkáni háborúban (1912 és 1913) csúcsosodtak ki. Ezt követően pedig az első világháború (1914-1918) során is folytak a harcok a balkáni befolyás megszerzéséért.

A befolyási övezetté válásában több ok közre játszik úgy mint, gazdasági, katonai, kulturális, vallási tényezők vagy a nemzetközi környezet a világhatalmi státusz demonstrálása. Jelenleg a legnagyobb terhet az 1990-es évek eseményei jelentik (belső és államok közötti konfliktusok) valamint a terület geopolitikai elhelyezkedése, melyet igen sok ország felismert már és igyekszik kihasználni. A Nyugat-Balkán azonban egy olyan térség, amely önálló nem képes kezelni és megoldani felmerülő problémáit. Például a kiéleződött a szembenállást Szerbia és Koszovó között, mivel Pristinában és Tiranában is – bár eltérő elkötelezettséggel de – felmerült egy Nagy-Albánia létrehozásának gondolata 2015-ben. Bosznia-Hercegovina törékeny stabilitását a három népcsoport közötti feszültség mellett, a korrupció elhatalmasodása veszélyezteti, míg a görögökkel vitatkozó Macedóniát a szlávok és az albánok közötti ellentét feszíti. Nem véletlenül hangzik el mostanában mind gyakrabban, hogy a Balkán újra puskaporos hordó lehet. Ezeknek köszönhetően a Balkán nemzetközi segítségre szorul, ezáltal pedig befolyásolhatóvá válnak államai. Napjainkban ennek a hatalmi játszmának az egyik legfontosabb szereplője pedig vitathatatlanul az Oroszországi Föderáció.

Oroszország és a Nyugat-Balkán kapcsolata

A Nyugat-Balkánt az európai kontinensen elhelyezkedő hat állam alkotja (Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Észak-Macedónia), amelynek az európai integráció területébe nem tartoznak bele.

Ezzel párhuzamosan ha megnézzük a térképen az Oroszország által, az elmúlt tíz évben Európa irányába végrehajtott katonai és/vagy politikai megmozdulásait, akkor pozíciómegtartás és egy fokozatos előrenyomulás figyelhető meg ezen államok irányába.

A folyamat 2008-ban kezdődött, amikor Oroszország ugyan nem ismerte el Koszovó függetlenségét, de bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatba lépett vele. A következő jelentős esemény . Illetve 2018-ban látott napvilágot az is, hogy orosz üzletemberek finanszíroztak NATO ellenes tűntetéseket Észak-Macedóniában a csatlakozás ellehetetlenítése érdekében. Végül pedig a legaktuálisabb esemény ami Oroszországot a Nyugat-Balkánhoz köti az az előbb említett pozícióerősítés Szerbiával. Moszkva igyekszik tehát balkáni befolyását úgy megtartani és növelni, hogy aktívan részt vesz a regionális konfliktusokban ,amellyel egyúttal éket ver a Nyugat és a balkáni államok EU-s integrációja közé.

Oroszország Nyugat-Balkánon való időnkénti megjelenése tehát egyértelműen az állami érdekek érvényesítéséhez és védelméhez kötődik. Így egészen biztos, hogy Moszkva akár rövid időtávlatban, akár hosszútávban gondolkodik, konkrét elgondolásokkal rendelkezik a térséget illetően.
Jelentőségteljességét Oroszország szemében a Nyugat-Balkán két dolognak köszönheti, egyrészt a geopolitikai elhelyezkedésének, hiszen ez a „kapu” a Nyugat felé az „Orosz Medvének”. Másrészt pedig az gazdasági érdekek amik a területen érvényesíthetők.  Ugyan kiemelt pozícióval rendelkeznek a balkáni államok a Kreml határon túli politikájában, a Föderáció mégsem tesz semmilyen, a helyi problémákat orvosolni igyekvő konkrét és nagyszabású lépést. Ez pedig annak köszönhető , hogy nem áll az érdekében a terület stabilizációja és béke kialakítása, sokkal inkább igyekszik a kialakult állapotot fenntartani, illetve a felmerülő lehetőségekkel a saját pozícióját erősíteni a térségben.

Ennek fő oka, hogy mint említettem az Oroszországi Föderáció számára a Nyugat-Balkán, elhelyezkedése végett egyfajta választóvonalként vagy kapuként funkcionálhat a nyugati hatalmakkal szemben. Itteni befolyása által rálátást nyer a „Nyugat” tevékenységére és közelebbről is összemérheti erejét vele, saját területeinek veszélyeztetése nélkül. Az orosz politikai vezetésnek az az előnyös, ha a térség megosztott, nem mennek végbe az EU-s és NATO-s csatlakozások, mert így egy belső állami és régiós konfliktusokkal fűtött területen, elegendő egy-egy szélsőséges nacionalista csoportot támogatnia, hogy a nyugatellenes és oroszbarát propaganda céltérjen a lakosság körében. Illetve ha nagyobb léptékben gondolkodunk és megnézzük a térképet, akkor kiderül, hogy a Balkán „birtoklása” elvezethet az orosz politikai vezetés egyik legnagyobb szabású tervének megvalósulásához. A régi birodalmi Oroszország határainak visszaállításához.

Oroszország fő célja tehát a Nyugat-Balkán államainak egy költséghatékony, a sikertelen EU-s  és NATO-s csatlakozások kudarcát ellentételező  oroszbarát alternatíva nyújtása. Amely egy sokkal nagyobb lélegzetvételű terv megvalósításának kisebb lépéseként tekinthető. A helyzetét pedig megkönnyíti számára ebben a hatalmai harcban, hogy számos történelmi szál, az ortodox vallás illetve a maga a szláv kultúra, amelyek összekapcsolják a két területet.

A nyugat-balkáni országok uniós integrációja (Forrás: EP/ MN-grafika)

Szerbia, mint Oroszország kapuja a „Nyugatra”

Az említett példák mellett kiemelkedő fontosságú és meglehetősen nyugtalanító volt a nyugati hatalmak számára, hogy már 2012-től kezdve, de különösen 2018-2019-es év folyamán Oroszország a Balkánért folytatott hatalmi versenyben számos úton-módon közeledett a hozzá kulturálisan és vallásilag is közel álló Szerbiához.
Ennek eredményességét szemmel láthatóan példázta az orosz elnök, Vlagyimir Putyin Belgrádban tett látogatása 2019 januárjában. A találkozó során számos olyan diplomáciai gesztus zajlott le, melyek egyértelműsítették az orosz-szerb barátsági viszonyt. Például a Szent-Száva Székesegyház előtt óriási tömeg köszöntötte Putyint, mint a legnagyobb szláv testvért. Aleksander Vucsics szerb elnök pedig még egy kiskutyával is megajándékozta az orosz politikai vezetőt, a szerb nemzet hálájának jeléül. Emellett pedig a két állam több mint 20 megállapodást kötött egymással, ami viszonyuk stratégiai partnerség szintre emelkedését is jelzi.
A megállapodások tárgya széles spektrumon mozgott, de a fókuszban a katonai, gazdasági és kereskedelmi együttműködések álltak.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette egyfajta üzenetként az USA számára, hogy országa tovább folytatja Szerbia katonai-műszaki eszközökkel való ellátását, azok szervízelését és modernizációját. Melynek keretében 2019-re datálták hét Mi-35 típusú harci, valamint három, Mi-17-es szállító helikopter átadását. Nem megemlítve a korábbi 2016-2018 közötti katonai együttműködés során már átvett Mig-29-es Fighter-eket. Valamint kiemelte, hogy az előző évi BARSZ-2018 kódnevű repülő harcászati gyakorlaton közös, orosz–szerb személyzetű MiG-29-es vadászgépek és Mi-8-as helikopterek vettek részt. Továbbá megemlítette, hogy úgy gondolja az Amerikai Egyesült Államok fő célja a régió destabilizációja. Ennek érdekében pedig, még ugyanezen évre előirányozták a Slavic Shield 2019 nevű hadgyakorlatot, szintén közös végrehajtással.

A 2019-es Slavic Shield hadgyakorlat (Forrás: Jovo Mamula, MC Odbrana)

Felmerül a kérdés az esemény kapcsán, hogy minek köszönhető az ekkora méreteket öltő összhang Szerbia illetve az Oroszországi Föderáció között. Alapvetően annak, hogy az orosz politikai vezetés gazdasági függésbe kívánja vonni a szerbeket, mégpedig a különböző nemzeti szerb projektek anyagi támogatásával.
Például a szerb vasút építését és modernizációját Oroszország közel 230 millió euróval támogatta illetve több mint 1,4 milliárd dollárt volt kész befektetni a Török Áramlat európai meghosszabbítását jelentő gázvezeték szerbiai szakaszának a megépítésébe. Ezeknek az anyagi invesztálásoknak a fényében nem meglepő a két állam közeledése, hiszen a nem is olyan régen a térséget háború sújtotta.  Ez után pedig az állam gazdasága még ingatag lábakon áll és szükséges a külföldi tőke behozatala. Éppen ezért a befolyás növelésének legkézenfekvőbb módja a befektetések finanszírozása volt orosz oldalról nézve.

Oroszország tényleges pozíciója a Balkánon

Oroszország számos alkalommal hangoztatta, hogy a Balkán destabilitása az Amerikai Egyesült Államok tevékenységének köszönhető. Valójában azonban, az 1990-es évek eseményeit követően a hatalmi harc többszereplőssé fejlődött. Hiszen már nem csak az USA, valamint a Szovjetunió szétesése után fennmaradt Oroszország harcol a helyi befolyásért, hanem a feltörekvő Kína, az EU és NATO és Törökország is.
Ezek az erők pedig közel ugyan akkora nyomást tudnak gyakorolnak a régió államaira. Hiszen a feltörekvő Kína fektette be 2019-ben a legtöbb pénzt például Szerbiában. Az Európai Unió a balkáni államok integrációja érdekben már több, mint 4,5 milliós vissza nem térítendő eurós összeggel támogatta a térséget. Az Egyesült Amerikai Államok pedig nem  csak Koszovó és a NATO-tagállamok jövőjét határozhatja meg a cseppfolyósított gázzal (LNG) hanem az egész Balkánét. Illetve a muszlim közösségeken keresztül a közelmúltban Törökország is megkezdte a balkáni országokra a nyomásgyakorlást.
Az tehát egyértelműen látszik, hogy nem egyedül az orosz vezetés próbája államai érdekeit minél erősteljesebben érvényre juttatni a területen hanem a nemzetközi közösség számos tagja is. Egyúttal az is érezhető, hogy a balkáni államok, a vallási, kulturális, történelmi vagy akár nyelvi szálak ellenére egyre kevésbé vágynak Moszkva elismerésére és támogatására. Ennek a törekvésnek a helyét az euroatlanti integráció és az iszlám térhódítása vette át.
Tehát a nagyhatalmi verseny többszereplőssé válása alapjaiban változtatta meg Oroszország pozícióját a térségben. A Föderáció kénytelen osztozni más hatalmakkal a befolyáson, igyekeznie kell a térség összes államával partneri viszonyt kialakítani és egyúttal a nagyhatalmak egy részével is együtt kell működnie. Hiszen ha például Oroszország és Szerbia mellé akár Törökország csatlakozik egy a BARSZ 2018-hoz hasonló hadgyakorlathoz, az már képes ellensúlyozni az euroatlanti integráció jelentette veszélyt.

Vlagyimir Putyin orosz és Alekszandr Vucsics szerb elnök egy belgrádi katonai parádén 2019-ben (Forrás: Stoyan Nenov)

Összegezve tehát annak ellenére, hogy erőteljes az orosz gazdasági és politikai jelenlét a térségben, a többi hatalmai harcban részvevő államhoz képest ez a részvétel igen csekélynek mondható. Moszkva ugyan minden eszközt igyekszik felhasználni annak érekében, hogy a számára történelmi és kulturális szempontból is közeli térségben megőrizze pozícióit. Egyúttal azt is felismerte, hogy a régebben alkalmazott módszerek már nem hatékonyak, így a változó biztonsági környezetben finomabb, összetettebb a tevékenységre van szükség. Így előkerül az eszköztárban a nem lineáris hadviseléshez tartozó diplomáciai vagy gazdasági nyomásgyakorlás is. Továbbá az orosz vezetés felismerte, hogy a térség országai igyekeznek kihasználni a külső hatalmak értük folyó versengését és az ebből fakadó nagymennyiségű anyagi befektetéseket is. Továbbá szélesebb lehetőségeket biztosít számára, hogy az EU és az USA közel harminc év alatt sem tudta a saját képére formálni a régió társadalmait.
Megszerzett és fix jogok, befolyási övezetek azonban nem léteznek, a jelenlétért igenis meg kell harcolni. Ezt pedig érzékeli a moszkvai politikai vezetés is, éppen ezért nem sajnálják akár a  vasútfejlesztésre, akár a gázvezeték építésre adott dollármilliókat. A moszkvai vezetés fő célja ugyanis, hogy a Nyugat-Balkán területén továbbra is megmaradjon a stabil orosz politikai, gazdasági és katonai jelenlét és befolyás.

Írta: Haiszky Edina Julianna

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér az idei évben hetedszer is elnyerte a Kelet-Európa legjobb repülőterének járó címet.

Végrehajtotta első repülését a Saab X sávú, aktív fázisvezérelt (AESA) típusú radarja a 800-as oldalszámú JAS 39D Gripen fedélzetén.

Egyszer volt szerencsém részt venni Koppenhágában egy kanadai hadihajón adott fogadáson. Mi sem lehetett kedvesebb megnézni, és ha ár lehetett fotókat is csinálni. Az kaja is fantasztikus volt, de azt a rengeteg szürke acélt simogatni, az még jobb.
A HMS Fredericton a már feledésbe merült, de újjáértelmezetten tovább élő "hadihajó diplomácia" keretében látogatott Koppenhágába, a hajó a NATO egyik állandó haditengerészeti kötelékében vett rész, és ilyenkor látogatásokat tesz a baráti országokban. Ez a Halifax osztály elsősorban konvojkísérésre, és tengeralattjáró vadászata van optimalizálva. A hajóhoz tartozó Sikorsky CH-148 Cyclone sajnos nem volt a fedélzeten, a leszállóhely volt ugyanis berendezve a fogadás helyszínének. De azért elhúzott a fejünk felett.

Most hogy utánaolvastam a hajónak, látom, hogy ez volt az az egység, amely egy hete elvesztette a helikopterét és annak legénységét egy balesetben az égei tengeren. Akkor ez szomorú aktualitás.

Románia Puma helikopterei is részt vesznek a Maliban harcoló nemzetközi csapatok támogatásában. A román helikopteresek eddig csak szállító és egészségügyi feladatokban repültek helikoptereikkel. A minimálisnak tekinthető 90 kilogrammos gyógyszerszállítmány rendeltetési helyre való eljuttatása mellett volt részük 550 kilométeres távot is repülni a Szahara déli széléhez, majd 5 óra alatt.

Rheinmetall 2020 végén befejezi a Német Hadsereg 272 Fuchs páncélozott szállító harcjárművének korszerűsítését az 1A8 szabványnak megfelelően. Az 1A8 szabvány nagyobb biztonságot nyújt a bent tartózkodóknak az erősített ballisztikus védelmével, aknák vagy egyéb robbanótestek, illetve lövedékek hatásával szemben. Készült néhány Fuchs 1A8 KAI (Kampfmittelaufklärung und-identifizierung) variáns is. Ez a változat az utak szélén elhelyezett robbanótestek felderítését, kiemelését, megsemmisítését végzi speciális rendszereivel. Ezek egyike a földfelszín alá rejtett tárgyak felderítését végző rádiólokátor, míg a másik egy kamerákkal ellátott, 10 méteres hosszúságú és 10 tonnás teherbírású, nagy pontosságú manipulátor. Ezzel a robotkarral elvégezhető a radar által gyanúsnak vált tárgyak megvizsgálása, kiemelése, megmozdítása a biztonságot nyújtó jármú belső teréből irányítva. A hét módosított Fuchs 2013. november és 2014. november között került átadásra a hadsereg részére. A Bundeswehr számára 2016 decemberéig 177 darab Fuchs páncélozott szállító harcjármű korszerűsítését rendelték meg. A többi páncélos átalakítását Berlin ez után rögzítette szerződésben.

Április utolsó napjaiban kénytelen volt szárazdokkba vonulni a Német Haditengerészet U33-as jelzést viselő, U212A osztályba tartozó tengeralattjárója. A Kiel városában érkező egységet a Howardtswerke-Deutsche Werft (HDW) hajógyár emberi veszik kezelésbe, ugyanis a haditengerészek szivárgásra lettek figyelmesek a tengeren hajózva. A német flotta vezetése arra számít, hogy a 2006. június 13-án szolgálatba lépett U33 legkésőbb május 11-én visszatér a szolgálatba.

Litvániában megvásárlásra került egy újabb aknamentesítő hajó. Akárcsak az egykori HMS DULVERTON (M35), vagy a HMS COTTESMORE (M32) az ex-QUORN (M41) is brit használat után került a balti állam flottájába. Itt SKALVIS-osztályként ismerik a 725 tonna vízkiszorítású, 13 hajó alkotta HUNT-osztály 2008-ban megvásárlásra került és 2011-tól szolgálatba lépett egységeit. A névadó az ex-COTTESMORE lett, míg a DULVERTON immáron KURSIS név alatt teljesít szolgálatot új hazájában. A QUORN 2017. december 14-én fejezte be a brit szolgálatot, majd 1 millió brit font ellenében került eladásra Litvánia részére. A szükséges korszerűsítést követően 2023-ban állhat majd szolgáltba az 1988. január 23-án vízre bocsátott QUORN.

Május 4-én első alkalommal hajtottak végre lövészeti próbát a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 haditengerészeti helikopterről, a Thales Martlet hajók elleni rakétával. A félaktív lézeres irányítású Martlet egy mindössze 13 kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel. A Wildcat HMA.2-es a törzs két oldalára felszerelhető félszárnyakon összesen 20 darab Martlet hajók elleni rakéta szállítására képes, a két-két felfüggesztési pontján. Ezek a félszárnyak azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. A Wales nyugati részén végzett első lövészeti próba sikerrel zárult a kisméretű víz járművek elleni feladatra konstruált Martlet hajók elleni rakétával, amely eltalálta a célpontként szolgáló csónakot.

Elhagyta Taranto kikötőjét az olasz CAVOUR hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje az F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. A CAVOUR hordozó jelenlegi elkészültségi foka 90 százalékos, a többi munkát már a flotta kikötőjében fogják rajta elvégezni.

Alkalmazhatóvá váltak a RAFAEL Advanced Defense Systems által gyártott Litening-5 és RecceLite célzó-és felderítő konténerek a Leonardo M-346FA könnyű harci repülőgépeken. A 2017-ben bemutatott felfegyverzett kiképzőgép orrkúpja alatt megtalálható a Leonardo Grifo-346 több üzemmódú fedélzeti rádiólokátor is, így a RAFAEL Advanced Defense Systems konténereit is használva egy igazán többcélú, jelentős harci potenciállal rendelkező típussá vált az M-346FA.

Egy körülbelül két órán át tartó, rajkötelékben végrehajtott feladatott tudhatnak maguk mögött az új Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépekkel repülő francia 02.061 Franche-Comté század tagjai. Április 28-án, kedden néhány másodperces eltéréssel egy C-130J-30 és két KC-130J szállt fel az századnak otthont adó Orleans-Bricy támaszpontról. A gépek kismagasságú repülésük során Le Mans térségben szimulált ejtőernyős ledobást hajtottak végre, majd továbbra is alacsonyan repülve, minimális távközzel landoltak az Évreux légibázison. Innen felszállva, ugyancsak kis magasságon repülve tértek haza, a Orleans-Bricy támaszpontra.

Oroszországban tervek születtek a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó továbbfejlesztésére. A gép túlélőképességét és manőverező képességét egyaránt növelő módosítás során az irányítófelületek mozgatását végző hidraulikus rendszert váltanák fel egy modernebb megoldással. Itt már csak villanymotorokkal történne meg ezek mozgatása. A hidraulikus csövek és mechanizmusok hiánya jelentősen megkönnyíti a karbantartást, mivel a megmaradó kevesebb alkatrész cseréje is könnyebbé válik. Múlté lesz a folyadékszivárgás és a mérgező olajjal való munka, továbbá a sérülésekkel szembeni ellenállósága is növekedik az ilyen irányítórendszerrel ellátott repülőgépnek. A Power-by-wire elnevezésű kormányrendszerben használatos elektromos motorok könnyebbek és kisebbek, így a gép össztömege is csökken. Veszélyt jelenthet rá viszont a többi elektromos rendszer, valamint a villámlás is, így az ilyen irányú védelméről gondoskodni kell. Hasonló megoldás található a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ben is. Itt vegyes elektromos-hidraulikus rendszert alkalmaznak, minden kormányfelületnek független hidraulikus rendszere van. A módosított Szuhoj Szu-57 prototípus várhatólag 2022 közepén fog felszállni.

A Turkish Aerospace Industries (TAI) megállapodást írt alá a HAVELSAN céggel, amely így jelentős szerepet fog vállalni a nagyra törő nemzeti vadászgép projekt (Milli Muharebe Uçagi - MMU) sikerének érdekében. Ennek az együttműködésnek a segítségével a TUSAŞ és a HAVELSAN számos munkát végez majd el, például szoftverfejlesztésben és a kiberbiztonság létrehozásában vesznek részt, de az oktatásban használatos eszközöket és karbantartási szimulátorokat is ők fogják létrehozni. A jelenleg még TF-X (Turkish Fighter - Experimental) néven is ismert program célja az F-16 Fighting Falcon-ok leváltása 2030-as években egy hazai előállításban készülő korszerű vadászbombázóval. Hazai részről a fővállalkozó a Turkish Aerospace Industries. A vadászbombázó erőforrását a TR Motors készíti el, mely a Hadiipari Igazgatóság (SSB, korábban SSM) által létrehozott társaság. Természetesen a hajtómű megalkotásában a törökök nem zárkóznak el külföldi segítségnyújtástól, együttműködéstől sem. Ez magának a repülőgépnek a létrehozására is vonatkozik, ahol a BAE Systems, a kínai AVIC és az Európai Repüléstechnikai Védelmi és Űrkutatási Vállalat, az EADS technikai segítségnyújtásával folyik a munka.

A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít. Az F-16 utódának szánt TF-X első felszállást Ankarában 2025-re várják így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A fejlesztési időszak az első felszállások során gyűjtött adatok elemzésével és továbbfejlesztéssel fog kiegészülni, így az új gép a kezdeti bevethetőséget 2028-ra 2029-re fogja elérni, míg a teljes ütemű sorozatgyártásra 2031-ben, vagy 2032-ben kerülhet majd sor. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.

Egyiptom számára jóváhagyásra került Washingtonban a Boeing AH-64D Apache harci helikopterek korszerűsítése. Ennek során a 43 darabos egyiptomi AH-64D flotta számára 88 GE Aviation T700-GE-701D gázturbina, 47 AN/ASQ-170 szenzortorony, valamint közeledő rakétákat észlelő AN/AAR-11-es rendszer, 92 Honeywell műholdas navigációs rendszer, és egyéb rendszerek kerülnek eladásra, összesen 2,3 milliárd dollár értékben.

Japánban további páncélosok beszerzésére tudtak anyagi fedezetet biztosítani az erre az évre meghatározott védelmi költségvetésben. A könnyedén áttelepíthető Type 16 MCV (Maneuver Combat Vehicle) páncélvadász járművekből további 33 darabot vásárolna meg Tokió 2,2 milliárd dollárért. A 2008 óta fejlesztett és 2013-ban még csak prototípus képében bemutatott MCV -t a Japán Műszaki Kutatási és Fejlesztési Intézet és a Japán Honvédelmi Minisztérium közösen alkotta meg. Évekkel ezelőtt még több 100 darabot terveztek beszerezni belőle, 2020-ig csak 22 darabot vásároltak meg. Ezek többségét (16 darabot) 2018-ban rendelték meg. Ezzel a beszerzéssel így már 55 darabra fog növekedni a hadrendbe állított Type 16 MCV páncélvadász járművek mennyisége. Tömege 26 tonna, 8,45 méter hosszú, 2,98 méter széles, valamint 2,87 méter magas. Fegyverzetét egy 105 milliméteres L/52-es löveg, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a parancsnok búvónyílásához szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja.

A torony valójában egy módosított Leonardo HitFist, amely továbbfejlesztett páncélvédelemmel és még egy figyelmeztető rendszerrel is rendelkezik. Ez jelzi a személyzetet a jármű felé tartó lövedékeket és rakétákat. A HitFist ugyanaz a torony, amelyet az olasz hadsereg Centauro és Centauro II járművein használnak, és amely jármű bizonyos export sikert ért el. A Type 16 MCV mozgatásáról a járműtest menetirány szerinti bal mellső részébe beépített vízhűtéses, négyhengeres, 570 lóerős dízelmotor gondoskodik, legnagyobb sebessége 100 km/h. Személyzete 4 fő, mivel a löveg töltését nem automatizálták. Egyszeri üzemanyag feltöltéssel 400 kilométer megtételére képes. Számítógépes tűzvezető rendszerét éjjel-nappal alkalmazható kamerák, lézeres távolságmérő és a francia Thales által gyártott meteorológia egység egészíti ki. Védelmét az IED robbanásoknak ellenálló fenékpáncél mellett a modulárisan cserélhető páncélzat, valamint lézerdetektorok növelik.

Megnövelt fegyverhordozási képességgel fognak bírni a 2021-es költségvetési évben jelenlevő, 15. rendelési tételben szereplő Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázók. Ezek a példányok már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.

Lekerültek a gyártósorról az FGM-148F Javelin rakéták első darabjai. A Raytheon Missiles & Defense, a Raytheon Technologies és a Lockheed Martin által továbbfejlesztett F modell harci része az, ahol a változást kell keresni az elődökhöz képest. Itt ugyanis a páncélosok elleni kumulatív harci részt, mely a reaktív előtétpáncélzat ellen is alkalmazható, kiegészítették némi repeszképzési képességgel is. Így sikerült a rakéta élőerő elleni képességét növelni. Az FGM-148F Javelin rendszer tömege 11,8 kilogramm, míg ebből a 2,5 kilométeres hatótávolságú rakéta tömege 6,4 kilogramm.

Több mint 8 év elteltével újra levegőbe emelkedett egy Boeing F/A-18F Super Hornet az Egyesült Államokban április 19-én. A 166464-es gyártási számú példányt azért állították le annak idején, hogy donorként segítse szerencsésebb társainak üzemképességét. Az ok a szűkös költségvetés volt, ami nem csak ezt a gépet érintette. A haditengerészeti Lemoore támaszpontján lévő Haditengerészeti Repülőgép Karbantartó Központ (NAMCE) a kezdetnél még 183 nap alatt vizsgálta át és tette újra repülőképessé az ilyen gépeket, de napjainkra ezt az időt lecsökkentették 67 napra. A 2018 júliusában létrehozott NAMEC a megalakulása óta több, hosszú ideig a földön rostokoló gépet támasztott fel tetszhalotti állapotából. Az első évben 11-et tudtak újra repülőképessé tenni. A meglévő szakembergárda és a nagyméretű hangár lehetővé teszi, hogy egyidejűleg hat gépen is dolgozhassanak a szerelők. Az alapos állapotfelmérés az első lépés, itt az üzemanyagrendszer szivárgásai mellett a megjelent korrozíó eltűntetésére is kiemelt figyelmet fordítanak.  

Argentínában május 6-án adták át a negyedik korszerűsített Lockheed Martin C-130H Hercules teherszállító repülőgépet. A Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépek az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodnak meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A 2018 szeptemberében elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. Most a TC-66-os lajstromjelű Hercules-sel készültek el, a következő modernizálásra kerülő gép a TC-61-es lajstromjelet viseli, és ezzel 2021 végéig kell vele végezni. A tervek szerint még egy C-130H egészen biztosan korszerűsítésre fog kerülni, míg egy további opcióként szerepel az elképzelésekben. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Harrier GR.7

Vought Crusader F-8H

Dassault Mirage F1CR

Boeing EA-18G Growler

Szuhoj Szu-34 Fullback

PZL-Mielec TS-11 Iskra

Sud Aviation SE.3130 Alouette II

Republic F-105G Thunderchief

Szuhoj Szu-30SzM

Airbus A400M Atlas C.1

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Westland WG-13 Lynx AH.7

Szuhoj Szu-57

Eurofighter Typhoon EF2000

LTV A-7D Corsair II

Agusta-Westland HH-101A Caesar

Dassault Mirage 2000C

Douglas A-4L Skyhawk

Tupoljev Tu-95MSz Bear-H

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon