A Tanács 2016. október 13-án rendeletet fogadott el, amellyel bevezeti a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére szolgáló egységes európai úti okmányt (visszaküldési célú európai úti okmány). A rendelet meghatározza az okmány formátumát, biztonsági jellemzőit és a műszaki előírásokat.
„A magas szintű biztonsági jellemzőkkel rendelkező egységes európai úti okmány bevezetése az egyik legfontosabb olyan intézkedés, amely elősegítheti a harmadik országbeli állampolgárok tényleges visszaküldését. Következő gyakorlati lépésként jó együttműködést kell kialakítanunk a származási országokkal.”
Robert Kaliňák, Szlovákia belügyminisztere, a Tanács elnökeAz új úti okmány továbbfejlesztett-szigorított biztonsági jellemzői és műszaki előírásai meg fogják könnyíteni, hogy harmadik országokkal is elismertessük azt, és segítségével felgyorsíthatók a visszaküldések az EU vagy tagállamai, illetve harmadik országok közötti visszafogadási vagy más megállapodások alapján.
Emellett az új úti okmány bevezetésével csökkennek majd az adminisztratív terhek és a bürokrácia, továbbá lerövidül a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez szükséges adminisztratív eljárás.
Azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akik nem vagy már nem felelnek meg a tagállamokba történő belépés vagy az ott tartózkodás feltételeinek, alapvető jogaik és az uniós vívmányok maradéktalan tiszteletben tartásával vissza kell küldeni. Ez elengedhetetlen része azoknak az átfogó törekvéseknek, amelyekkel egyrészt az EU migrációs politikájának hitelességét, valamint megfelelő és hatékony működését, másrészt az irreguláris migráció visszaszorítását, illetve az attól való visszatartást kívánjuk biztosítani.
A Tanács 2016. október 13-án megállapodást ért el álláspontjáról azon irányelvet illetően, amelynek célja, hogy segítse a munkavállalók védelmét a munkahelyeken a rákkeltő anyagoknak és mutagéneknek való expozícióval szemben. Ezzel lehetővé vált, hogy a Tanács és az Európai Parlament megkezdje tárgyalásait az irányelvről.
A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter szerint „A Tanácsban a rákkeltő anyagok és mutagének határértékeiről ma elért megállapodás fontos lépés: segít megoldást találni azokat az anyagokat illetően, melyek a munkavégzéshez kapcsolódóan a legtöbb halálesetet okozzák az Európai Unióban. Célunk, hogy 100 000 munkavállaló életét segítsük megóvni az elkövetkező ötven évben. A Tanács ma megmutatta, hogy szilárdan elkötelezett a munkavállalók védelme iránt.”
Az irányelvjavaslat a 2004-es jogszabályhoz képest további tizenegy rákkeltő anyag tekintetében határoz meg expozíciós határértéket. Ezek a következők:
Az irányelv kidolgozása során a jogalkotók felülvizsgálták a vinilklorid monomerre és a keményfaporokra vonatkozó határértékeket is az újabb tudományos eredmények fényében.
Minimumkövetelmények meghatározására kerül sor a rákkeltő anyagok és a mutagének kiiktatására és csökkentésére vonatkozóan. A munkaadóknak fel kell tárniuk és értékelniük kell, hogy milyen kockázatokkal jár a munkavállalókra nézve a rákkeltő anyagoknak (és mutagéneknek) való expozíció, és kockázat fennállása esetén meg kell előzniük azt.
Ha műszakilag megoldható, akkor a kockázatos folyamatokat és vegyi anyagokat veszélytelenekkel vagy kevésbé veszélyesekkel kell helyettesíteni.
A foglalkozási betegségekre vonatkozó becslések tanúsága szerint a rákkeltő anyagoknak való expozícióból eredő, munkához kapcsolódó rákos megbetegedések továbbra is problémát jelentenek, és ez várhatóan nem lesz máshogy a jövőben sem. A rák okolható a munkavégzéshez kapcsolódó legtöbb halálesetért az EU-ban. Évente a munkavégzéshez kapcsolódó halálesetek 53%-át tulajdonítható rákos megbetegedéseknek, míg a keringési rendellenességek a halálesetek 28%-áért, a légúti megbetegedések pedig azok 6%-áért felelősek.
A következő lépésekAz Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága novemberben fogja megvizsgálni a témában készült jelentéstervezetet. Az elfogadásra várhatóan 2017 februárjában kerül sor.
A Tanács október 13-án jóváhagyott egy irányelvet, mely jogerőre emeli azt a megállapodást, mely az EU-nak a tengeri halászati ágazatba tartozó szociális partnerei (a Cogeca, az ETF és az Europêche) között született.
A szociális partnerek megállapodása lehetővé teszi, hogy az EU-ban is alkalmazzák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 2007. évi egyezményét.
A Tanács elnöke, Jan Richter szlovák munkaügyi, szociális és családügyi miniszter elmondta: „Fontos előrelépés ez, mellyel segítünk javítani a halászok munka- és életkörülményein, ugyanakkor kitűnő példa a sikeres ágazati szociális párbeszédre. Ma elértük, hogy e munka uniós jogszabály szintjére emelkedjen, és ez EU-szerte minden halász javát szolgálja.”
A megállapodás célja a valamely uniós tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó halászok számára jobb munkakörülményeket és tisztességes munkát biztosítani, az uniós vizeken kívül is. Az irányelv minimumkövetelményeket fogalmaz meg a tengeren dolgozó halászok számára a munka- és a pihenőidőre, a munkafeltételekre, a munkahelyi biztonságra, a munkával kapcsolatos betegség esetén nyújtott védelemre, a sérülés vagy halál esetén érvényes eljárásokra, a fedélzeti egészségügyi ellátásra, a halászok fizetésére, szállására és étkezésére vonatkozóan.
Az irányelv a hatályos uniós jogszabályokat összhangba hozza az ILO-egyezmény új rendelkezéseivel.
HáttérA Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló (C188) egyezményét 2007-ben fogadták el. A tengerjáró halászhajók valamennyi típusára érvényes, tekintet nélkül azok méretére, és célja, hogy minimumelőírásokat határozzon meg a halászok munkavégzésükkel kapcsolatos védelmére.
A Bizottság 2007-ben felkérte az EU szociális partnereit, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak egy arra irányuló együttes kezdeményezésre, hogy a C188. számú egyezmény rendelkezéseit az EU-ban is alkalmazzák.
Az EU-szintű szociális partnerek – az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (Europêche) és az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA) – 2013 májusában megállapodást kötöttek. A megállapodás célja az uniós vívmányoknak és a C188. számú ILO-egyezmény rendelkezéseinek az ötvözése volt. A szociális partnerek felkérték a Bizottságot, hogy a megállapodást irányelv formájában ültesse át az uniós jogba. A Bizottság 2016. április 28-án terjesztette be irányelvjavaslatát a Tanácsnak.
A következő lépésekAz irányelv hivatalos elfogadására a Tanács egyik soron következő ülésén kerül majd sor.
A Tanács 2016. október 11-én jóváhagyta a Monacóval való adóügyi megállapodás megkötését, amelynek célja, hogy javuljon az adózási fegyelem a magánmegtakarítások viszonylatában.
A megállapodás kötelezővé teszi az EU tagállamai és Monaco közötti automatikus információcserét, segítve ezzel az adókijátszás megelőzését.
Ily módon lehetővé válik, hogy ezeknek az országoknak az adóhatóságai a határokon túl jobban hozzáférjenek az egymás lakosainak pénzügyi számláit érintő információkhoz.
A megállapodás azt a 2004. évi megállapodást aktualizálja, amely kötelezte Monacót, hogy a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló uniós irányelvvel egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzon.
Az új megállapodást 2016. július 12-én írták alá, megkötésére pedig a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (október 11-i) ülésén került sor, vita nélküli napirendi pontként.