Biztonságpolitika

2020. december 16-án különleges eseményre került sor a Finn Légierő Akadémiáján, Tikkakoskiban, ahol a Hawk kiképző repülőgép szolgálatban állásának 40. évfordulóját ünnepelték, melyhez kötődően egy különleges, kék-fehér festésű gépet is bemutattak.

Rombolóhajókkal helyettesítheti Japán az Aegis Ashore védelmi képességét

Június közepén a japán kormány hivatalosan is felfüggesztette a tervezett két Aegis Ashore szárazföldi ballisztikus rakéta-védelmi rendszer hadrendbe állítását. A döntés mögött álló okok közül kiemelték a rendszer által használt SM-3 légvédelmi rakéták elhasznált gyorsítórakétáinak esetleges lakott területre való zuhanását, amelyek így jelentős kárt okozhatnának. Az ezt kiküszöbölni képes változtatásokat Kóno Taró védelmi miniszter túl költségesnek találta. Emellett további akadályt jelentett, hogy az Aegis Ashore telephelyeinek tervezett területén, Akita és Jamagucsi prefektúrákban a helyi lakosság hevesen tiltakozott a projekt ellen, mivel attól tartanak, hogy a telepített rendszerek miatt otthonuk kiemelt célpont lenne egy esetleges konfliktus során.

A védelmi minisztérium két új Aegis romboló építésével kívánja kiváltani az Aegis Ashore rendszert. A hajók legénységének feltöltése azonban nehézkes lehet, ugyanis a japán haditengerészet létszámhiánnyal küzd, a minisztérium a tiszti nyugdíjkorhatár emelésével oldaná meg a problémát. A japán kormánypárt, az LDP védelmi ügyekért felelős döntéshozói támogatják az új tervet. Elkészültükkel Japán összesen 10 Aegis-rendszerrel felszerelt hadihajóval rendelkezne, ezek közül a két szóban forgó romboló lenne a legnagyobb. Azonban még így sem nyújtanák azt a szinte egész Japán területére kiterjedő védelmet, amelyet a két Aegis Ashore rendszerrel elérhetnének. Továbbá a költségek akár több mint 100 milliárd jennel magasabbak lehetnek, mint az eredeti szárazföldi telepítés esetén. Ezek nyomán több LDP képviselő is elutasítaná a rombolók építését.

Írta: Varga Domonkos Bálint

Az Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer amerikai zászló alatt Romániában. (Forrás: DefenceTalk.com)

Nem lesz saját zászlaja és alkotmánya Nágaföldnek.

Nágaföld 1881-ben vált a Brit India részévé, és a függetlenségi törekvései párhuzamosan alakultak ki a nagy indiai és pakisztáni mozgalmakkal. A Nága Nemzeti Tanács (Naga National Council) 1947. augusztus 14-én kiáltotta ki Nágaföld függetlenségét (egy nappal India függetlenségének kikiáltása előtt), melyet az 1951-es népszavazással erősítettek meg. Ezt követően 1952. március 22-én megalakult az illetékes kormány és a hadsereg.

Ezt követően az indiai központi kormány bevonult a térségbe ezzel – elindult egy hosszan elnyúló fegyveres küzdelem. Az első béketárgyalások még 1964-ben kezdődtek, de azok eredmény nélkül 1967-ben szétestek, folytatva az erőszakot. A Shillong Egyezmény megkötésével 1975-ben részben le lehetett szerelni a Nága Nemzeti Tanácsot. Egy 140 fős frakció ezt elutasította és megalapította a Nágaföldi Nemzeti Szocialista Tanácsot (National Socialist Council of Nagaland) 1980-ban, majd 1988-ban itt is törés történt és megalakult az NSCN-IM és NSCM-K, melyek közül az előbbi kezdte uralni a felkelést.

Tűzszüneti megállapodás csak 1997 augusztusában lépett hatályba, folyamatos tárgyalásokkal egyszerre, majd 1998. szeptember 30-án találkoztak az NSCN-IM vezetői Atal Bihati Vajpayee indiai miniszterelnökkel.

A nágaföldi tárgyalófél aggodalommal fogadta az Indiai Alkotmány 370. cikkelyének visszavonását, mely Dzsammu és Kasmír széleskörű autonómiáját biztosította, ugyanis hasonló intézkedéseket fogalmaz meg a 371.(A) cikkely mely Nágaföldre vonatkozik. Ravi kormányzó azonban biztosította az embereket, hogy aggodalomra semmi ok e tekintetben. A jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi folytatja a Vajpayee által elindított tárgyalásokat.

Ezen tárgyalások folyamatában került kijelentésre, hogy az indiai zászló és alkotmány jelentőségét nem engedik csorbítani. Az Indiára jellemző heterogenitás egységbe rendezésének alapelemei ez a kettő állami szimbólum. Ezzel párhuzamosan viszont kimondatlan bebetonozást nyert a 371(A) cikkely, melynek esetlegesen egy későbbi visszavonása, komolyabb arcvesztést, és a Nága alkotmányosság kialakulásának fontos lépcsője lehet.

Írta: Kertai Zoltán Péter

T.R. Zeliang (balra), Nágaföld korábbi vezető minisztere találkozik Narenda Modival, India miniszterelnökével. (Forrás: Facebook/PMO India)

Aláírták a világ legnagyobb szabadkereskedelmi egyezményét

2020 novemberében 15 részes állam beleegyezésével létrejött a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economical Partnership-RCEP) nevű ázsiai szabadkereskedelmi megállapodás. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) még 2012-ben kezdeményezte egy olyan átfogó integráció létrejöttét, amelynek legfőbb célja a részes felek közötti vámok fokozatos leépítése, majd megszüntetése. Az RCEP kiterjed az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, a szellemi tulajdon védelmére, beruházási partnerségre és technológiai együttműködésre is. A 8 évig tartó tárgyalási folyamatot követően 2020. november 15-én létrejött az ASEAN 10 tagországa, Új-Zéland, Ausztrália, a Kínai Népköztársaság, Dél-Korea és Japán részvételével a világ legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása, lefedve a Föld lakosságának harmadát és a globális GDP 29%-át. Előrejelzések szerint, 2030-ig a globális nemzeti összjövedelem évente 186 milliárd dollárral, míg a gazdasági növekedés (tagországokra lebontva) 0,2%-kal emelkedhet az integráció keretein belül. Az eredeti tervek szerint a megállapodás 16. országaként India is csatlakozott volna, azonban – saját gazdaságát féltve a külföldi termékekkel szemben – Új-Delhi tavaly felfüggesztette a tárgylásokat. A megállapodás létrejötte az ASEAN országokhoz köthető, így anélkül csatlakozhatott a térség két jelentős állama, Kína és Japán is, hogy alárendelt szereplővé váltak volna. Az RCEP alternatívakét szolgálhat mind Peking, mind Tokió számára, hiszen a szabadkereskedelmi övezeten belül nemcsak gazdasági, hanem diplomáciai viszonyuk is javulhat, valamint multilaterális alapon kereskedhetnek a többi részes állammal.

Írta: Zernig Csombor

Az RCEP-t aláíró felek virtuális ceremóniája. (Forrás: Facebook/ Jacinda Ardern)

Ausztrál háborús bűnök Afganisztánban

Az Ausztrál Fegyveres Erők parancsnoksága november közepén hozta nyilvánosságra azt a jelentést, miszerint 2007 és 2013 között a különleges műveleti feladatokra létrehozott SASR (Special Air Service Regiment) katonái több gyilkosságot követtek el Afganisztánban. A négyévnyi vizsgálati anyagot tartalmazó Brereton-jelentés huszonhárom olyan esetet említ, amelyek során ausztrál katonák összesen mintegy 39 afgán foglyot és helyi lakost öltek meg. Az ügyben huszonöt katona érintett. A jelentés nyilvános verziója konkrétumokat nem említ, továbbá nem tartalmaz információkat arról a széles körben ismert esetről sem, amikor ausztrál katonák két 14 éves afgán fiúnak vágták el a torkát. A jelentés szerint a vizsgált eseteket egyértelműen nem a harc hevében követték el, sokkal inkább egyfajta beavatás keretében kényszeríthettek az alakulat újoncait gyilkosságra, az első „ölésük” megszerzésére. Több esetben utólag helyeztek fegyvereket és rádiókészülékeket a holttestek mellé, ezzel is próbálva indokoltnak beállítani a gyilkosságokat.

Az ausztrál ABC News 2017-ben „The Afghan Files” címmel hét részes cikksorozatban közölte a főként szivárogtatás útján szerzett információkat az ázsiai országban folyó gyanús esetekről. A hírek publikálása után alig egy évvel az ausztrál szövetségi rendőrség emberei „házkutatást” tartottak a szerkesztőségben, amely során több ezer kiszivárogtatott dokumentumot foglaltak le. Azonban a küszöbön álló botrányt nem lehetett sokáig visszatartani. November 12-én Scott Morrison ausztrál miniszterelnök bejelentette egy különleges nyomozóiroda felállítását, illetve figyelmeztette az ausztrál közvéleményt, hogy a rövidesen nyilvánosság elé kerülő jelentés „súlyos, és nehéz hírekkel fog szolgálni az ausztrálok számára.”

A Brereton-jelentés nyilvánosságra hozatala után a Human Rights Watch jogvédő szervezet felszólította a nemzetközi koalíció többi tagját – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát – hogy Ausztráliához hasonlóan vizsgálják ki a katonáik által elkövetett botrányos eseteket.

Ausztrália 2001-től van jelen az ázsiai országban az Egyesült Államok egyik fontos szövetségeseként. A jelentések szerint 2014-ig bezárólag mintegy 26 ezer ausztrál katona szolgált Afganisztánban, és ez idő alatt 41 katona esett el.

Írta: Szomolányi Szabolcs

Ausztrál katonák Afganisztánban. (Forrás: Facebook/ Royal Australian Navy)

A koronavírus-járvány hatásai a dél-koreai mesterséges intelligenciára

Az új koronavírus napjainkban a legjelentősebb közegészségügyi és gazdasági kockázat, több mint 65 millió embert fertőződött meg, és több mint 1,5 millió fő vesztette életét a betegségben. Dél-Korea a járvány, és a hozzákapcsolódó válságkezelés során alkalmazta a mesterséges intelligenciát: megbízható tesztek kidolgozásától kezdve a kezelési módszerek kutatására, gyorsabb diagnosztizálásra és a karanténba került személyek ellenőrzésére egyaránt használták a technológiát. A MI nemcsak a járvány kezelésében játszik jelentős szerepet, a Moon-adminisztráció Dél-Korea gazdasági jövőjével kapcsolatos terveinek is fontos részét képezi, az innovatív növekedés előmozdítását célzó kormányzati beruházások három stratégiai területének egyikeként azonosítható. A koronavírus-járvány kitörését megelőzően a kormányzat kiadta a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Stratégiáját (National Strategy for Artificial Intelligence), mely a technológiát olyan területeken alkalmazná, amelyek közvetlenül befolyásolhatják az emberek életét, hogy a nyilvánosság megérezze a változásokat (tekintettel a környezeti biztonságra és a védelmi szférára). A nagyobb dél-koreai vállalkozások (LG, Samsung) nem zárkóznak el a mesterséges intelligencia alkalmazásától-fejlesztésétől, mivel a technológiába való befektetés nagyban növeli versenyképességüket. A MI dél-koreai jövőjének kihívásai közé sorolható a koronavírus gazdasági hatásai, illetve a nemek képviseletének aránytalansága is. A Moon-adminisztráció egyértelműen fókuszba helyezte a mesterséges intelligencia kutatását és felhasználási lehetőségeinek feltérképezését, azonban a sikerességhez további beruházásokra, képzésekre és fejlesztésösztönző légkörre van szükség.

Írta: Györgyi Dominika

Koronavírus-járvány Dél-Koreában. (Forrás: Facebook/ Anadolu Agency)

Aláírásra került az az izraeli-román szerződés, melynek értelmében az Elbit Systems fogja korszerűsíteni Románia IAR-99 Soim sugárhajtású kiképzőgépeit. A hozzávetőleg 27 millió dollár értékű szerződésben szereplő munkák négy év alatt kerülnek végrehajtásra, továbbá a megállapodás logisztikai támogatást tartalmaz. A szerződés értelmében az Elbit Systems az IAR-99 Standard repülőgépeket korszerű fedélzeti rendszerekkel és képzést támogató, virtuális repüléstechnikai rendszerekkel is ellátja. A korszerűsítés után a kiképzésen felül a Soim-ok alkalmasak lesznek közeli légi támogatásra és légi harc megvívására is. Ez a korszerűsítés megkönnyíti majd a román pilóták képzését, olyan fejlett vadászrepülőgépek esetébe is, mint az F-16-os. Jelenleg a Román Légierő körülbelül 18-20 IAR 99 repülőgépet üzemeltet, amelyek közül 11 a továbbfejlesztett IAR-99C Șoim változatból az évek folyamán 3 gép került veszteséglistára. Az IAR-99TD nevű korszerűsített verzió jelenleg fejlesztés alatt áll. A prototípus várhatóan 2022-re készül el. 2020 közepén már cikkeztek a tervezett IAR-99 korszerűsítésről, akkor a hírek egy 100 millió dolláros megállapodás lehetőségéről szóltak, ami 10 gépet érintett volna: Az új így létrejövő új alváltozat az IAR-99SM jelzést kapta.

A Német Légierő nemrégiben átvette a 36. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. November végéig összesen 94 darab A400M került ki a gyárból, a hírben szereplő 54+36-os lajstromszámú példány lett a 95. Ebben az évben várhatólag még Belgium számára is átadnak egy A400M-et. Ez év október végéig az A400M-ek több mint 85000 repült órát gyűjtöttek össze. A helikopterek légi üzemanyag-utántöltését lehetővé tevő képesség realizálása jelenleg is folyik, ez várhatólag 2021-ben fejeződik majd be. Jelenleg a megrendelt szállítógépekből Németország az 53-ból 36-ot, Franciaország az 50-ből 17-et, Nagy-Britannia a 22-ből 20-at, Spanyolország a 27-ből 8–at, Törökország a 10-ből, 9-et vett át. Luxemburg és Malajzia esetében az 1, illetve a 4 gépre szóló megrendelés teljesítésre került, míg Belgium 7 A400M-jéből hamarosan átadásra fog kerülni az első gép, amelyik első repülését július 30-án teljesítette.

Nagy harc vette kezdetét Németországban a légierő következő megrendelésének az elnyerésért. A nukleáris csapásmérés és az elektronikai harc, illetve a rádiólokátorok megsemmisítése okán a helyi döntéshozók szemében is egyre inkább elfogadottabbá kezd válni az Egyesült Államokból beszerzendő Boeing F/A-18E és EA-18G gépekkel vegyessé váló Eurofighter állomány a Panavia Tornado-k kivonását követően. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében 5,4 milliárd euró ellenében. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel.

2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. 2020 decemberében az Airbus előrukkolt egy újabb továbbfejlesztési szinttel, amit Tranche 5-nek neveztek el.

A Tranche 5 képességei a gyártó szerint szükségtelenné fogja tenni az EA-18G Growler-ek beszerzését. 85 darab ilyen gépet képzel el az Airbus német felségjellel, továbbfejlesztett DASS (Defensive Aids Sub System) önvédelmi rendszerrel, valamint Eurojet EJ200 sugárhajtóművekkel. A fedélzeti rendszerek is modernizálásra kerülnének, valamint a pilótafülke műszerfala is jelentősen átalakulna. Itt az eddigi három képernyő feladatát egy 20,3×50,8 centiméteres érintőképernyő venné át. Ezen már dolgozik is a Collins Aerospace németországi leányvállalata Heidelbergben. Az MFD-4820 jelzésű kijelző nagy fényerővel fog rendelkezni és az éjjellátó szemüveggel való működésre is képes lesz. Úgy tervezték, hogy nyomásérzékeny legyen, ezért a szokásos pilótakesztyűvel is használható lesz. Ezenkívül a virtuális kapcsolók csak azután reagálnak, hogy  a pilóta levette az ujját a gombról, ami megkönnyíti a képernyő használatát manőverezés, vagy turbulencia közben. Az új kijelző kiszolgálását a többi fedélzeti rendszerrel együtt új számítógép fogja végezni, ezt szintén a Collins Aerospace fejleszti ki. Ez a computer a Tranche 4 Eurofighter-ben használton alapul, teljesítményének növelése alkatrészcserékkel lesz könnyedén megvalósítható. Azt még nem tudni, hogy a Tranche 5 a nagyfokú korszerűsítés ellenére létezik-e majd kétüléses változatban, vagy sem.

A Boeing átadta az utolsó CH-47F Chinook szállítóhelikoptert is a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmachtnak = KLu,) részére Huntsville-ben. 2016-ban Hollandia 14 CH-47F Chinook-ot vásárolt, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késik.

Finnországban átadták a második korszerűsített HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádot is december 11-én. Ez éppenséggel a hajóosztály névadó egysége a HAMINA (80) volt. Az elsőnek modernizált hajó a TORNIO (81) volt, ezt még 2020 januárjában adat át a Patria. A következő rakétás-gyorsnaszádon is dolgoznak már, ez a HANKO (82) lett, míg utolsóként a PORI (83) fog elkészülni 2021 végére. A Flotilla 2000MLU program keretében az egységek korszerűsítésének fő célja az élettartam meghosszabbítása legalább az 2030-as évekre, de a fegyverzet is lecserélésre kerül. A tengeralattjárók elleni harcra Saab TP45-ös típusú torpedó helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően.

A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek ki a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése. Az első próbaindításra még 2020 augusztusában kerítettek sort, ezt éppenséggel pont a TORNIO-ról hajtották végre. A felszín alatti célok felderítését a Kongsberg ST2400 VDS szonárja végzi. A hajók elleni RBS 15Mk2-es robotrepülőgépeket a 150 kilométeres hatótávolságú Gabriel V Advanced Naval Attack Missile váltja fel SSM2020 helyi jelöléssel ellátva. A mindössze 250 tonnás vízkiszorítású HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok esetében ezek a változások jelentős tömegnövekedést eredményeztek, így az 57 milliméteres Bofors Mk 3-as gépágyúkat 40 milliméteres ugyancsak Bofors gyártmányú 40 milliméteres gépágyúkra cserélik le. Továbbá a hajók rendelkeznek egy Saab Trackfire távirányított fegyverállvánnyal is, amelyre egy 12,7 milliméteres géppuska van felszerelve.

A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok egy korábbi korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták felszerelése történt meg. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII mind a négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn is hadrendben áll. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.

Különleges festést kapott egy BAe Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép Finnországban a Midnight Hawks bemutató kötelék egyik gépe, a HW-353-as mellett. A HW-340-es teljes egészét beborító szép festésre az okot az szolgáltatta, hogy a típus immáron 40 év szolgál az országban, mint a francia Fouga Magister-ek utódja. A beszerzésről 1977-ben állapodtak meg a felek, ezt követően az 50 darab Hawk Mk.51-ből négyet még Nagy-Britanniában készíttek el, majd a fennmaradó 46-ot Finnországban szerelték össze. Az első Hawk Mk.51-es 1980. december 16-án érkezett meg az országba. Egy 1990-es döntésnek köszönhetően az állomány 7 darab Hawk Mk.51A-val gyarapodott 1993 októberében. 2007-ben további 18 darab Mk.66-os változat került megvásárlásra Svájcból. Ezekért a használt példányokért akkor 41 millió eurót fizetett ki Helsinki, amely összeg abban az időben megfelelt két új Hawk árának. A Finn Légierő jelenleg 32 teljesen modernizált Hawk-ot használ, amelyek 2030-ig repülhetnek. Ezek közül 16 darab Mk.66, 7 Mk.51A és 9 Mk.51 variánsként került megvásárlásra.

December 15-én a svéd parlament (Riksdag) zöld utat adott az ország légierejének növelésére. Ennek keretén belül Uppsalában fel fogják állítani az F16-os repülőezred. Az egység 1986-tól 2003-ig repült a JA37 Viggen-el, amikor is feloszlatták. Ez a munka várhatólag 2022-re fog befejeződni és a két századdal rendelkező repülőezred 2025-re éri majd el a bevethetőségét. A jövőben a Flygvapnet, vagyis a Svéd Légierő vonatkozásában négy századnál használnák a Saab JAS39E Gripen vadászbombázókat, míg másik két század a régebbi gyártású JAS39C/D Gripent repülné. Jó eséllyel az Uppsala-i alakulat is ez utóbbi típust használná. Jelenleg Svédország 60 Gripen E-t rendelt meg.

Továbbra is Svédországban maradva meg említeni, hogy december 16-án a haditengerészet részére visszaadásra került a GOTLAND-osztály 1997-ben szolgálatba állított HSwMS UPPLAND tengeralattjárója. Az élettartamának felénél esedékes korszerűsítés után fedélzetén már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egyes alkotóelemei. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a SAAB Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. Beépítésre került a Kongsberg SA9510S szonárja és az Exelis ES-3701 elektronikai hadviselési rendszere is. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbócra. Ugyanilyen korszerűsítésen esett át majd két évvel ezelőtt a GOTLAND nevű testvérhajó is, amely ez év májusában lépett újra szolgálatba. Jelenleg még nem tudni, hogy a GOTLAND-osztály harmadik egységén, a HALLAND-on mikorra tervezik a testvérhajókon már végrehajtott beavatkozások megejtését.

Ideiglenes jelleggel beszüntette repüléseit a Brit Hadsereg 673. százada. Az Apacs harci helikopterekre átképzést végző egység nyolc AH.1-es verziójú gépet tulajdonolt. Mivel a legújabb Boeing AH-64E Apache Guardian (Apache AH.2) változat már megjelent az országban, így az oktatást végző alegységnél is eljött az idő a típusváltásra.

Túl van az első indításokon az MBDA MMP (Missile Moyenne Portée = közepes hatótávolságú rakéta) páncéltörő rakéta a különleges erők számára tervezett Arquus Saber járműről. A teszteket a dél-franciaországi Provence-i Canjuers gyakorlótéren hajtották végre. Az első rakétával a cél befogását még az indítás előtt hajtották végre, és maga a célpont 3500 méter távolságra volt. A próbát azzal tették még valósághűbbé, hogy az indítás után a jármű rögtön mozgásba is lendült. Az MMP automatikus üzemmódban, az irányzó beavatkozása nélkül megtalálta és megsemmisítette a célt. Ugyanez vonatkozott más kísérletekre is, ahol különféle harci forgatókönyveket szimuláltak, ideértve az álló helyzetű és a mozgó célpontra történő lövéseket is. Az MMP indítására akkor is sort kerítettek, miközben az Arquus Saber mozgott.

A Francia Haditengerészet egy bérelt Antonov An-124 típusú repülőgép segítségével vizsgálta meg és dolgozta ki az NH90 Caiman haditengerészeti helikopterek légi szállítási eljárását az ukrán tervezésű típuson. Érdekesség, hogy akárcsak a szárazföldi erők által használt TTH típus esetében a főrotorlapátok mellett egy egyik farokrotorlapát is leszerelésre kerül a Caiman esetében a légi szállításhoz, így csökkentve a gép teljes magasságát.

Érdekes színvilágú rejtő színekkel fotózták le az első C-27J Next Generation szállító repülőgépet leszállás közben Caselle-ben, 2020. december 16-án. Ezt az első C-27J NG-t egy továbbra sem ismert megrendelő részére gyártották le. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és a még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket. A gép felületét borító színvilág alapján a még rejtélyes megrendelő Türkmenisztán, vagy Marokkó is lehet, ahol a légierő gépein látható hasonló tónusú sötét és világosbarna színeket felvonultató kamuflázs. A folttérkép alapján az utóbbi valószínűsíthető inkább. Marokkó már rendelkezik a C-27J Spartan 4 példányával, míg Türkmenisztán esetében csak a helyszíni bemutatásig jutott eddig az olasz gép, amire 2018 májusában kerítettek sort.

Oroszország tárgyalásokat kezdett a potenciális vevőkkel a Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázóról. Amellett, hogy az oroszok is vizsgálják egy kétüléses verzió alkalmazhatóságát, a mostani tárgyalásokon is felvetődött egy kétüléses verzió létrehozásának lehetősége.

Következő év elején fogják majd lefolytatni a Sprut-SDM1 modernizált páncélvadásszal a hideg égövi teszteket. Legutóbb az ejtőernyősök számára tervezett járművet a szubtrópusi környezetben vizsgálták meg és az úszási képességet vizsgáló állami próbákat végezték el. A Fekete-tengeren a Sprut-SDM1 kiváló úszási jellemzőket tudott felmutatni és a szubtrópusi környezetben is kiállta a próbát, ahol a levegő hőmérséklete elérte a +40 fokot. A 2015-ben bemutatott páncélos a BMD-4M futóművével és 500 lóerős UTD-29-es mindenevő dízelmotorjával, továbbá korszerű infravörös célfelderítő és célzórendszerrel lett ellátva. Fegyverzetét egy 2A75-ös 125 milliméteres simacsövű löveg és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres PKTM géppuska alkotja, illetve a torony tetején egy távirányított állványon egy másik PKTM 7,62 milliméteres géppuska nyert elhelyezést. A löveg töltését automata végzi. A Volgográdi Traktorgyárban kifejlesztett Sprut-SDM1 páncélvadász legénysége 3 fő, tömege 18 tonna, szárazföldön 70, vízben 7 kilométer per órás sebesség elérésére képes.

Várhatólag még a 2020-as év vége előtt átadásra fog kerülni az első két, Moszkva által megrendelt Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopter. A típus sorozatgyártása pár hónapja már kezdetét vette, ennek köszönhetően a 2021-es évben további három kerül majd az orosz hadsereg állományába. A kormánnyal kötött 2019-es szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Ezeken a helikoptereken a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok lesznek megtalálhatók. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoztak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.

Befejeződött 84 újonnan épített F-15SA (Saudi Advanced) vadászbombázó leszállítása Szaúd-Arábiába december 10-én. A 2010-ben megrendelt gépekért 29 milliárd dollárt fizetett ki Rijád. Az első F-15SA 2013-ban repült, a típus új elektronikai hadviselési csomaggal, fly-by-wire kormányrendszerrel, két további felfüggesztési ponttal ellátott szárnyakkal, erősebb hajtóművekkel és Raytheon AN/APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátorral, korszerű pilótafülkével és sisakkijelzőkkel is rendelkezik. Az újépítésű SA-k mellett Szaúd-Arábia az összes régebbi (66 darab) F-15S repülőgépét is az új F-15SA szabványra építi át. Az ország 70 átalakító készletet vásárolt ezen repülőgépek számára.

Indiában tovább színesedhet a légtérfelderítő repülőgépek palettája. A már meglévő 3 darab izraeli segítséggel módosított Iljusin Il-76 Phalcon, és a kisebb méretű, helyi elektronikával ellátott két Embraer EMB-145 Netra (Szem) légtérfelderítő repülőgép mellé egy harmadik típus is megérkezhet pár év múlva. India ugyanis egy 10,5 milliárd dolláros nagyságrendű projekt beindítását tervezi, amely hat légtérfelderítő repülőgép kifejlesztését eredményezi majd. A hazai fejlesztésű, 360 fokos lefedettséget biztosító AESA antennájú rádiólokátorral ellátott gépek hordozóplatformjául az Airbus A320-as típusát szemelték ki. Magukat a gépeket az Air India flottájából vennék át és helyben végeznék el a szükséges szerkezeti megerősítéseket és átalakításokat is. A tervezés és az átalakítás a berepüléssel együtt 4-7 évet is igénybe vehet majd. Az új projekt, valójában egy korábbi terv átdolgozása, amely szerint az AESA radart két új Airbus A330-as repülőgépre kell felszerelni. A hat A320-at érintő terv állítólag sokkal költséghatékonyabb lesz, mint az A330-okon alapuló. Már a 2019-es év első felére nyilvánvalóvá vált, hogy India költségvetési okok miatt nem tudja kifejleszteni és szolgálatba állítani az Airbus A330-on alapuló radargépét. Az A320-on alapuló költségvetést az Indiai Légierő és az Indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet, a DRDO közösen állná. A legutóbbi felmérés szerint az Indiai Légierő számára összesen tíz darab légtérfelderítő repülőgép szükségeltetne feladatainak maradéktalan ellátására.

Dél-Koreában a Sikorsky MH-60R Seahawk helikoptert választották az ország haditengerészete számára. A mintegy 878 millió dollár értékű szerződést várhatóan ez év végéig alá fogják írni. A most kiválasztott 12 forgószárnyas 2025 végéig meg fog érkezni a nyolc darabos mennyiségben még 2012-ben megrendelt AgustaWestland AW159 Wildcat helikopterek mellé.

Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 77-es repülőszázada a Williamtown bázison 2020. december 11-én búcsút vett az F/A-18A és az F/A-18B Hornet vadászbombázóktól. A század 1987 júniusában kezdett hadrendbe állítani ezt a korai változatot, amelyet több modernizációt követően 33 évig repült. A búcsúrepülésen nyolc F/A-18A és egy F/A-18B emelkedett fel a levegőbe.

Két Patria AMVXP 8x8 páncélozott járművet küldtek Finnországból Japánba tesztelési célokra. Ezek a járművek a Japán Védelmi Minisztérium által a szárazföldi haderő számára beszerzésre kerülő új gyalogsági harcjárművek tenderén vesznek részt. A távoli országba történő elszállításuk oka a jobb megismerést elősegítő teszteken való részvétel volt. A Patria bízik abban, hogy a Patria AMVXP megfelel majd az összes felmerülő követelménynek. Kiemelkedő mobilitása és védelme, valamint a teljesítménye és megbízhatósága révén a Patria AMVXP tökéletes bármilyen művelethez, bármilyen környezetben. A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A jármű nagyon magas szintű aknavédelemmel rendelkezik, így ellenáll akár 10 kilogramm tömegű TNT robbanásának is.

Kivonja a 2021-es évben 17 legöregebb Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázóját az USAF a jelenleg még 59 darabos szolgálatban lévő mennyiségből. A típus tervezése idején a túlélés záloga a nagy sebességű terepkövető repülés volt, amit a B-1B személyzetek rendszeresen gyakoroltak is. Azonban ez a repülési mód jelentősen megterheli a gép sárkányszerkezetét és rövidíti annak élettartamát. Jelenleg a B-1B repülőgépek egy része olyan állapotban van, hogy repülőgépenként több tízmillió dollárra lesz szükség ahhoz, hogy rövid távon visszatérjen a bevetésre képessé vált flottához, amíg a B-21 Raider szolgálatba nem áll. A légierő tisztviselői 17 strukturálisan leginkább elhasználódott B-1B kivonását javasolták 2021-ben, hogy a karbantartásra fordítandó dollárokat és a munkaerőt a flotta legegészségesebb repülőgépeire összpontosíthassák. Továbbá az USAF illetékesei fontolgatják, hogy ezt a repülési módot a jövőben megszüntetik a Lancer-ek esetében. Döntésüket segítheti, hogy a jelen és a jövő fegyvertárában számos olyan csapásmérő robotrepülőgép és rakéta alkalmazása lesz elérhető a B-1B számára, melyekkel nem kell majd túlságosan megközelíti a célpontot és az azt védő légvédelmi rendszereket sem. A jelent képviselő, majd 1000 kilométerre is elrepülő AGM–158B JASSM-ER (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extended Range) és a hajók elleni feladatra módosított, nagyjából feleakkora hatótávolságú AGM-158C LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) mellett a jövőt a hiperszonikus eszközök jelentik.

Ezekből a B-1B általi szállítási kapacitása az LRASM esetében is 24 darab lesz, mivel a sárkány és a méret nem változott az AGM–158B-hez képest. Az amerikai légierő azt tervezi, hogy a Lockheed Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus (5 Mach) rakétákat külső felfüggesztési pontokon is el fogja helyezni a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázókon. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 42 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés.

A korszerű fegyverzettel történő ellátását az teszi lehetővé, hogy 2020 szeptemberében befejeződött az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer nehézbombázóin az IBS (Integrated Battle Station) modernizációs program. A napjainkra szolgálatba maradó összes, vagyis 59 repülőgépet érintő korszerűsítés eredeti tervében még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent. A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javították mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek.

Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó 975 millió dollárba kerülő modernizálás volt a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési program, amely 2012 végén kezdődött és 2020 szeptemberében fejeződött be. Az első korszerűsített Bone-t 2014. január 21-én vette át az USAF a Dyess légibázison. A további alkalmazási lehetőség kiterjesztését a minél gyorsabb reakcióidő jelenti, akár nagyobb távolságba történő áttelepüléssel és onnan történő tartós üzemeltetéssel kiegészítve. Ezt az F-22 Raptor vadászbombázók esetében a Rapid Raptor program keretében már megvalósították és hasonlóra törekednek a B-1B esetében is. Az első gyakorlatra már 2019 decemberében sor is került. Ekkor a texasi Dyess légitámaszpontról indult útnak két Lancer, míg a szükséges földi kiszolgálást végző személyzetet és az üzemeltetéshez szükséges eszközöket az Arkansas-i Little Rock bázisról érkező két Lockheed C-130J Super Hercules tehergép vitte a bombázók utánuk. A B-1B hadrafoghatósága a 2020-as év első hónapjaiban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban. Jelenleg ez áprilisban már 25 Lancer-ről mondható el.

Érdekes megoldást szült az Amerikai Légierő költségeivel való takarékosság. Az egyik fő típusnak tekinthető Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázó esetében a cél a 2040-ig történő szolgálatban tartás. Ennek során a fedélzeti elektronika korszerűsítése mellett a szárnyak cseréjére is szükség van, hiszen 1990 óta a típus számos konfliktusban került bevetésre több tonnányi fegyverzetet hordozva. Az új szárnyak beszerzése persze nem olcsó mulatság és mivel az F-15-ös még jelenleg is gyártásban van, a szállítás sem oldható meg egyik napról a másikra.  A megoldás a már legyártott, de még jelentős repült idővel rendelkező szárnyak beszerzése lett. Mégpedig Szaúd-Arábiából, ahol 66 darab régebbi F-15S vadászbombázó korszerűsítése folyik SA változattá. Ennek során új szárnyakat is kapnak a 22 éves átlagéletkorú vadászbombázók, így az amerikai típustestvéreiknél kevesebbet repült és kisebb igénybevételnek is kitett F-15S szárnyak kerülhetnek az amerikai gépekre. Nyolc F-15E Strike Eagle vadászbombázóhoz elegendő mennyiség már megvásárlására is került, ezzel már állítólag 80 millió dolláros költségmegtakarítást sikerült is elérni.  A szaúdi szárnyak felhasználásának ötlete még 2018-ban született meg, és az első tárgyalások a szaúdiakkal már 2019 februárjában le is zajlottak. Az első szerződés nyolc szárnykészlet beszerzésére vonatkozott, és a jövőben az amerikaiak további negyvenkét készletet vásárolhatnak, így akár 250 millió dollárt is megspórolva. Az első gépszegett szárnyak 2020 augusztusában érkeztek meg az USA-ba. Felszerelésüket 2021-re tervezik, amikor egyes F-15E-k ütemezett nagyjavításokon esnek majd át.

Más amerikai típus esetében pedig egy igencsak korszerű megoldásról tudósítottak a híroldalak a héten. December 15-én ugyanis első alkalommal repült egy Lockheed Martin U-2 Dragon Lady felderítőgép mesterséges intelligenciával a fedélzetén. A pilóta vezette gép rendszeriben az ARTUµ néven ismert algoritmus is jelen volt. Ezt olyan feladatok elvégzésére alkották meg amelyeket egyébként a pilóta végzett eddig. Így felelős a felderítést végző érzékelők kezeléséért és a navigációért is. Eme repülés során a feladat szerint rakétaindításokat kellett felderítenie az U-2-nek. Míg a pilóta a gépet irányította, és az ellenséges vadászgépeket próbálta észlelni, addig ARTUµ elsődleges feladata, mint egy jól képzett fedélzeti rendszerkezelőé, már a felszállást követően az ellenséges rakéták keresése volt a 2,5 órás repülés során. Az ARTUµ egyébként a µZero számítógépes programon alapul, amelyet sakkban képes volt embereket is legyőzni.

Leszállították a negyedik Embraer KC-390 repülőgépet is a Brazil Légierő részére. További hír a típussal kapcsolatban, hogy december 9-én az Anápolisban állomásozó 1. Szállítórepülő Ezred Zeus századának személyzete és gépe december 9-én hajtotta végre ejtőernyősökkel a tehertérben, immáron nem tesztcélzattal az első bekötött ugrásokat. Minderre egy évvel a KC-390-es rendszeresítése után került sor.

Lezárult a negyedik, korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx Mk.21B helikopter átvételi berepülése a Leonardo Marconi Westland telephelyén Yeovil-ban, az Egyesült Királyságban. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az N-4003-as lajstromjelű gép várhatólag 2021 januárjának második felében érkezik majd vissza Brazíliába. A jövőben a Rafael Advanced Defense Systems Ltd. Spike ER irányított rakétákkal tervezi felszerelni korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx helikoptereit a Brazil Haditengerészet. A 10 kilométeres hatótávolságú rakéta rádiófrekvenciás irányítórendszeren továbbítja az orrába szerelt hőkamera képét a helikopterre, illetve ugyanezen a csatornán veszi a kormányparancsokat is.

Vízre bocsátották Brazíliában a második dízel-elektromos S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjárót is december 11-én. A HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) építésében 2019. október 11-én fontos lépést történt. Ugyanis a francia eredetű tengeralattjáró addig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.

Megérkezett Brazíliába a harmadik (FAB 6552-es lajstromú) SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgép is. A 2015-ös év június hónapjában 3 példányban megrendelt típus helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. A C295-ből tíz szállító, S-105A Amazonas jelzéssel már szolgált az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nem voltak a 2015-ben megrendelt példányokra felszerelésre kerülő buborékablakok. Az első SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgépet (FAB 6550 lajstrom) 2017 közepén vették át a spanyolországi Sevilla városában található Airbus üzemben. majd 2019 szeptemberében a FAB 6551-es lajstromú gép került átadásra.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

PZL-Mielec TS-11 Iskra

Grumman C-2A Greyhound

Aermacchi MB-339PAN

Westland Apache AH.1

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault Mirage 2000-5DI

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Eurofighter Typhoon FGR.4

Lockheed Martin F-35A Lightning II

MiG-29G Fulcrum

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

CASA C295M

Sikorsky UH-60L Blackhawk

Embraer KC-390

Boeing B-52H Stratofortress

Alenia Aermacchi T-346A Master

Northrop RF-5E Tigereye

Hawker Hunter F.58

Boeing CV-22B Osprey

Fiat G-91R3

Lockheed Martin F-22A Raptor

AgustaWestland Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Lockheed Martin Hercules C.5

AgustaWestland HH-101A Caesar

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Rafale C

Rockwell B-1B Lancer

Airbus A400M Atlas

Boeing Vertol CH-147F Chinook

Panavia Tornado IDS

Lockheed C-5A Galaxy

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

Boeing P-8A Poseidon

British Aerospace Sea Harrier FA.2

Canadair CT-133 Silver Star 3

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926

 Már második forrásból hallottam, hogy ez a nagy volumenű török harcjármű beszerzés kútba esik, vagy csak kis mennyiségben lesz. Nem akarom összefoglalni a történetet, de elég furcsa volt az egész. Most már látjuk, hogy hogyan néz ki, amikor a Magyar Honvédség megrendel valamit. Ha nem is tudunk sok részletet, az általános, hogy van hivatalos bejelentés, beszámol róla a HM sajtó. Sor nélkül vehetjük a példákat legyen az német, amerikai vagy izrael (NASAMS, Leopard, izraeli radarok).

A török beszerzésről nem tudni semmit, a legtöbb dolog egy török ellenzéki aktivista által kiszivárogtatott hír volt, ami itthon már "török sajtó" ként jelent meg. A szállítás a hírek szerint 2020 vége lett volna, de maholnap vége az évnek. Az egyetlen ütös rész, amiért vakon hiszünk ebben, hogy a 2019-es budaőrsi haditechnikai nap volt, amikor mindenki megdöbbenésére ki volt állítva egy a Magyar Honvédség logoival felcimkézett Yörük és egy Eldar Yelcin.

Nem volt viszont közös szerződés aláírás, Maróth Gáspár nem járt Törökországban, magyar katonai gépeket nem spottoltak arra (vagy csak nem tudok róla?), és hát a mai napig nem előzte meg semmilyen szerződéskötés a szállítást megelőzően. Szóval adok némi valószínűséget annak, hogy tényleg kútba esett török vásárlás, ami viszont megnyitja az útat annak, hogy akkor mi lehet helyette?

Még nem hallottam erről semmi, szóval ezt aztán tényleg csak én saját übertalálgatásom. De az elmúlt hónapok hírei után azért megnéztem a Rheinmetall honlapját, hogy van e bármi járművük, ami képességben hasonló lenne a Yörükhöz és a Eldar Yelcinhez. Nahát, mit tesz isten, van ilyen, úgy hívják Rheinmetal AMPV. Persze ez önmagában nem jelent semmit, a kaposvári Rheinmetall kutatási fejlesztése nyolc kerekűt fejleszt, talán hibrid hajtásra.

És hát 

 A napokban volt hír, hogy Maróth Gáspár és az ITM megállapodott a Rheinmetallal. Hogy pontosan miről és mennyiről, azt nem tudjuk :), de már annak is örülünk, hogy ennyit tudunk. Amit hozzátettek a hírhez, az az, hogy közös magyar-német vállalat lesz, kutatás-fejlesztés lesz éveken át (ezért az ITM benne), majd gyártani is fognak valamit. Amit nem tudunk, hogy mit. Nyolc kerekű lesz és még nincs ilyen, ergo sem a Boxer harcjármű, sem a Mission Master nevű kis vezető nélküli teherautó jármű nincs a a pakliban. Ezt már csak a pletykák teszik hozzá.

Kiváncsiskodásomban megnéztem a Rheinmetall AG tavalyi évi befektetőknek készült éves jelentését, ahol van pár szó arról, hogy mi a RM kutatási fókusza. Abból indultam ki, hogy azt fejlesztenék itthon, amiben egyébként a megtérülést látják az ipari versenyben.

Azt írják itt (fényképet rakok, mert kimásolni nem lehet)

Sajnos műszaki ismereteim nagyon hiányosak, de ETU ebben az esetben talán elektromos meghajtást, amit a meglevő mellé építve hibrid meghajtás lenne elérhetőe. A szöveget alaposan átnézve semmilyen utalást nem találtam az elektromos meghajtás katonai alkalmazására, szóval ez csak egy erős találgatás. De tekintve, hogy egy ekkora konszern nem kezd bele csak úgy új kutatásokba, illetve a kutatások minden esetben a várható haszon érdekében történnek, így valószínűsítem, hogy ha kutatás lesz, akkor ilyen témában.

Jaa és ott lesz a ZalaZone mellett, amelyet erre találtak  ki, hogy elektromobilitást teszteljenek!

Egyelőre még csak pletykák szintjén merült fel, de állítólag az Amerikai Légierő (USAF) tervei szerint meglévő A-10 Warthog csatarepülőgépeiket a szövetségesek számára adnák el.

Letették a Rheinmetall Hungary zalaegerszegi harcjárműgyárának alapkövét, ezzel szimbolikusan kezdetét vette a magyar hadiiparfejlesztés legnagyobb beruházásának építészeti fázisa. Az ZalaZONE tesztpálya szomszédságában megvalósuló üzem 2023-ban kezdi a termelést, a honvédség Lynx gyalogsági harcjárműveiből 172 darab itt készül el, de már további kutatás-fejlesztési, prototípus-építési és tesztelési feladatokra is készülnek itt.

A "0" ponton ősszel szerepelt Lynx példány érkezett Zalaegerszegre, hogy az alapkőletételi ceremónia résztvevői számára is kézzel foghatóvá tegye a rövidesen itt készülő terméket.

Az időkapszulát a 15-ös oldalszámú H145M és személyzete helyezte el csörlőhasználattal az építési területen.

Zord  

2010. december 7-e szomorú dátum azok számára, akik elhivatottan, szakmai hozzáértésük maximumát nyújtva üzemeltették a Magyar Légierő elmúlt éveinek meghatározó típusát, továbbá azon rajongók számára, kiknek a MiG-29 volt az igazi vadászrepülő. 10 éve így írtunk a típus nyugdíjazásáról.

2020. december 9-én, Deblinben ünnepélyes ceremónia keretei között búcsúztatta a szolgálatból a Lengyel Légierő a TS-11 Iskra kiképző repülőgépet, amely igen hosszú szolgálat után adja át a helyét az M-346 Bielik típusnak.

A karácsonyi időszakban várhatóan megnövekedő utasforgalom minél gördülékenyebb kezelése és a járványügyi szabályok maradéktalan betartása érdekében a Budapest Airport a következő változásokat vezeti be terminálüzemelésben.

Minden, magára valamit is adó olvasónk/hallgatónk bizonyára feltette magának a kérdést leghamarabb 16 éves kora környékén, hogy mi lett volna, ha a németek nyerik a második világháborút? Podcastunk 55. adásában ezt a kérdést járjuk körbe. Mai témánk az Ember a fellegvárban (The Man in the High Castle) c. sorozat és annak érdekes vonatkozásai.

[...] Bővebben!

A Magyar Honvédség rendelkezik ma már egy olyan helikopterrel, aminek (szinte) mindent tudnia kell. Szállítás, légitámogatás, felderítés, futár- és kutató-mentő feladatok, különleges műveletek támogatása, sebesültszállítás – ez az Airbus H145M.

Modernizálja Mi-171S szállító helikoptereit a Cseh Légierő, az erről szóló megállapodást Lubor Koudelka, a beszerzésekért felelős helyettes védelmi miniszter és Radomir Dagel, a LOM Praha állami vállalat kereskedelmi igazgatója írta alá.

Bővített célállomáslistával várják az ünnepeket a Budapestre járatot üzemeltető légitársaságok: december közepétől összesen 51 úticélba jelentettek be légi összeköttetést, elősegítve, hogy aki teheti, a szerettei körében tölthesse az ünnepeket.

Van ez a Global Firepower Index nevű weboldal (nem oszom meg a linkjét). Ne higgyetek neki. Ne használjátok.

Amikor az ember adatokat, információt keres arról, hogy egy adott ország hadsereg milyen erőt képvisel, könnyen belefut ebbe az oldalba, kidobja a google. Sajnos néha kollégáknál is látom, hogy valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, laikusoknál, szakdolgozat íróknál meg igen gyakori.

Nincs módszertana annak, vagy legalábbis nem hozzák a tudtunkra hogy hogyan számolják ki, hogy ki az első vagy második. Az adatoknak nincs forrása.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegelőtt rákerestem a szíriai hadseeg tankjainak számára és sietve, bűnös módon elfogadtam az itt megadott számokat. 4000 feletti számot adott meg, lehetett hiteles is, annál csak kevesebb lehetett a harckocsik száma. De arról eszembe jutott, hogy ez az oldal egy fos.

A mai poszt kedvéért megnéztem, mit ír a magyar haderőről. Tudtátok, hogy harminc tankunk van, több mint 900 armored vehicles (ez lehet bármi ami páncélozott, APC és IFV is - ha lenne) és 300 db vontatott tüzérségi eszköz.. Én 2019-ig 12+kb180+12ről tudtam.

Vajon mennyire megbízható lehet a többi adat?

A Global Firepower Index adatai alapján a Magyar Honvédség az 54. a világsorrendben. Mindezt azután néztem meg, hogy Szíria az 55-ik volt a listán.

Szíria egy olyan ország, amelyet bukott államként szoktak leírni, ahol az ország egy részét egy másik hatalom tartja ellenőrzése alatt, egy másik részét meg felkelők és terroristák, és ahol a szíriai hadsereg felett iráni és orosz tanácsadók bábáskodnak. A szíriai hadsereg egyetlen valamire való alakulata a 4. hadosztály, amely kvázi elnöki/rezsim testőrségként is működik, amely személyi állományát és fegyverzetét is tekintve amolyan elitalakulat.

Ausztria légiereje, az Österreichische Luftstreitkräfte december 11-én egy hivatalos ceremónia keretében elbúcsúztatta a Saab 105-ös típust, amely ötven éven át szolgálta az osztrák vadászpilóta képzést és nyugati szomszédunk védelmét. A Saab 105-ösök az év végéig tovább repülnek, azután végleg leállnak.

Egyes repülőgéptípusok fejlesztése ellenkező irányba haladt, mint ami az eredeti elgondolás volt. Ilyen például az üzleti repülés világából jól ismert Learjet, amelyet egy svájci vadászbombázó, a P-16-os terveiből fejlesztettek ki. Ha a katonai repülésben keresünk hasonló példát, akkor a Saab sugárhajtóműves kiképzőgépét említhetjük, amely valaha üzleti repülőgépnek készült. A terv nem jött be, azonban a svéd légierő érdeklődést mutatott a típus iránt. A Flygvapnet végül Sk 60 típusjelzéssel kiképző, futár, felderítő és könnyű csapásmérő feladatokra százötven darabot rendszeresített a kisméretű, felsőszárnyas, T vezérsíkos, két hajtóműves gépből. Külföldi vevő mindössze egy akadt. Ausztria J-105OE jelzéssel 1968-69-ben húsz-húsz darabot rendelt, az első gépet 1970 szeptemberében állította szolgálatba, az utolsót pedig 1972 novemberében. A gépek Linz-Hörsching és Graz-Thalerhof között elosztva három századhoz kerültek, ahol a beérkezés sorrendjében sárga, vörös, zöld és kék színű azonosítókkal látták el azokat.

Kis magasságú feladaton a Vörös Charlie és a Kék Alpha.

Az osztrák J-105-ösök alkalmazási területe az alap és haladó sugárhajtású kiképzés, a légvédelem számára végrehajtott célrepülés, fegyveres készenléti szolgálat ellátása és VIP szállítás volt. Ez utóbbihoz a gép két katapultülését négy, fixen beépített ülésre lehetett cserélni. A kilencvenes évek elejéig a J-105-ös a szárny alá függesztett, egy előrenéző és két-két oldalra illetve lefelé néző kamerát tartalmazó Vinten konténerrel felderítőként is funkcionált. Ezt a képességet később már nem használták, és a felderítő repülések 1995 óta nem szerepeltek a kiképzési tematikában.

Vinten kamerakonténer és függesztésének vázlatos rajza a zeltwegi múzeumban. 

Ami viszont folyamatosan szerepelt, az a felkészülés volt a készültségi szolgálat ellátására, hiszen a 105-ösök a hangsebesség feletti vadászgépek - Saab Drakenek, az átmenti megoldásként használt F-5 Tigerek majd később a Eurofighterek - mellett fegyveres készültséget is adtak, igaz radar híján csak napkeltétől napnyugtáig. Riasztás esetén hét percen belül kellett felszállniuk, elfogniuk és azonosítaniuk a lassúbb légijárműveket, a légcsavaros kisgépeket és a helikoptereket. Ugyancsak a típus ausztriai üzemeltetésének történetéhez tartoznak azok a fegyveres őrjáratok, amelyeket a Drakenekkel megosztva repültek a 105-ösök a szlovén-osztrák határ mellett, a kilencvenes évek legelején.

Gépágyú konténerre festett üzenet az elfogott légijármű pilótája számára: Hívd a 121,5-öt!

A bemutató repülés is a század feladata volt a szinte minden nagyobb európai repülőnapon látható látványos festésű, tigrismintás géppel. Korábban bemutató kötelékek is repülték a típust Ausztriában. 1975-ben és 1976-ban a Silver Bird nevű formáció használta a J-105-ösöket, de inkább a Karo As kötelék volt ismert, amely 1975-től 1984-ig használta a 105-öst. Később az osztrákok is rájöttek, hogy egyetlen géppel is lehet eredményesen képviselni egy légierőt, és annak nem kell a legdrágábban üzemeltethető típusnak lennie.

A Saab 105-ös nem az a típus volt, amiért tolongott a sajtó vagy a spotter közösség, jó néhány évvel ezelőtt azonban lehetőség nyílt arra, hogy meglátogassuk a századot. Az osztrák védelmi minisztérium 2008 tavaszán kétnapos sajtótúrát szervezett, amelynek során bemutatták a Svájctól bérelt Tigereket és az újonnan beszerzett Eurofightereket. Arra az évre nem is terveztek mást, de a túrának annyira jó visszhangja volt, hogy úgy döntöttek, megmutatják a többi bázist is. Így jutottunk el a Linz-Hörsching nemzetközi repülőtér katonai szektorába, a Vogler légibázisra, ahol az osztrák légierő C-130K Herculesei és AB 212-es helikopterei mellett települtek a Saab 105-ösök is. Az élet úgy hozta, hogy az aznapi feladatokra kijelölt két gép távol volt, így az üzemeltetés földi mozzanataiba sajnos nem láttunk bele, és csak a hangárban álló 105-ösöket nézhettük meg. Előtte kísérőnk a hangárral egybeépült századépületbe invitálta a csapatot, ahol a Saab 105-ös képzés menetéről beszélt. 

Már az épülethez közeledve látható volt, hogy tigris századhoz érkezik a látogató. 

A lépcső a Tigerstaffelhez vezet. A légcsavar melletti jelvényen olvasható a század mottója: Volamus pro Austria. 

A századnál az átlagéletkor meglehetősen fiatal volt, mivel az ide beosztott pilóták pályafutásuk elején tartottak.

A katonai repülő kiképzés 3-as fázisát, vagyis a J-105-ös képzést azok a pilóták kezdhették meg, akik a légcsavaros-gázturbinás Pilatus PC-7-esen már teljesítették a kiképzés 2-es fázisát: a nappali és éjszakai útvonal repüléseket, a teljes műszeres (IFR) kiképzést, géppárban kísérőként hibátlanul repültek, valamint a műrepülő kiképzést is befejezték. Képzésük 3-as fázisa egyben belépő volt a sugárhajtású katonai repülés világába. Ez a fázis összesen hatvan óra elméletet, ötvenkét felszállást és negyvenhat repült órát tartalmazott a következő elosztásban.

A sugárhajtású képzéshez a Pilatus PC-7-es a belépő. 

A január első felében kezdődő típustanfolyam nagyjából egy hónapig tartott ötvenöt óra elmélettel, majd február elejétől április végéig huszonhét felszállásból végrehajtott huszonöt óra repüléssel. Ez tartalmazta a közepes- és kis magasságú útvonal repüléseket is, utóbbi esetében százötven méteres minimális repülési magassággal. A következő feladat a PC-7-esen már gyakorolt műszeres eljárások újbóli gyakorlása volt immár a J-105-össel. Ehhez mindössze háromórányi elméletre kellett újra a tanterembe ülni, majd tizenhárom felszállás és tizenegy óra repült idő alatt gyakorolni a műszeres indulási és érkezési eljárásokat és az útvonal-navigációt. Ezzel nagyjából egy hónap alatt végeztek a pilóták. Az alap típusátképzés utolsó része a kötelékrepülés elsajátítása volt, amelyre tíz órát terveztek tizenkét felszállásból és két óra elmélettel ugyancsak egy hónapos időtartamban.

A típusátképzést követően júniusban kezdődhetett az alap-harckiképzés, amely öt-hat hetet igényelt - egy hónap nyári szünettel. A harckiképzés jelentős része az elfogások gyakorlása volt, amelyre öt óra elméletet, tizenöt felszállást és tizenkét óra repült időt terveztek, majd két óra elmélet, két felszállás és másfél óra repült idő a gépágyú konténerekkel végrehajtott, földi célok elleni lövészetre ment el. Ideális esetben – ha a kiképzés menetét semmi nem zavarta meg és nem volt szükség plusz repült órákra - augusztus végére az újoncok a típusra már kiképzett J-105-ös pilóták lettek. Az összes normál és vészhelyzeti eljárás ismeretében önállóan repülhettek VFR és IFR feladatokat egyaránt, VFR-ben műrepülhettek is. Kétgépes kötelékkiképzésük alapján géppárban, a kísérő pozíciójában, a látás utáni repülést lehetővé tevő időjárási körülmények (VMC) között korlátlanul, a műszeres időjárási körülmények (IMC) között pedig korlátozásokkal repülhettek. 

Ahhoz, hogy a hadra fogható minősítést is megkapják, a 4-es fázis, vagyis a haladó sugárhajtású kiképzés sikeres elvégzése kellett, ami természetesen további repülési feladatokkal járt. A 3-as fázis után azonnal induló 4-esben, az őszi hónapok a kötelékrepülésekkel és a különböző harcászati feladatok végrehajtásához szükséges manőverek gyakorlásával teltek. Decembertől áprilisig – a karácsonyi szünet beiktatásával - a 2-1 elleni légiharcot gyakorolták, majd a húsvéti szünet után egy hónapig a 2-2 elleni légiharcot. Ezzel vált teljessé a képzésük, a fiatal pilóták ezután kaphatták meg a hadra fogható minősítést. Kísérőink elmondása alapján egy kiképzett J-105-ös pilóta százhúsz óra éves repült idővel számolhatott.

Az akkor még „csak” negyvenéves kor küszöbén álló gépeket az osztrákok ugyanúgy óvták, mint a többi technikát, azt az elvet vallva, hogy ha egy gép nem repül, akkor hangárban a helye.  

A svédek Sk 60-asaitól eltérően a J-105-ösökbe a sokkal erősebb General Electric J85-GE-17B hajtóművek kerültek, a gépbe tankolható 2050 liter kerozinnal egy-másfél óra repülés volt tervezhető.

Katapultülések egymás mellett. Sajnos az osztrák 105-ösök történetéhez tartozik az is, hogy a tizenkét lezuhant gép személyzetéből tizennégyen vesztették életüket, és mindössze hatan élték túl a katapultálást, négyen sérülésekkel. A típus ausztriai történetének utolsó tizenhét éve baleset- és katasztrófamentesen zajlott.

Kézre álló botkormányok és hagyományos műszerek a J-105-ösben. A műszerek mellé két készlet VHF rádiót, transzpondert, VOR/ILS-t, DME-t, ADF-et és egy GPS-t építettek be.

A 490 literes póttartályokon kívül a Matra SA-10 Aden Mk 4 típusú, 30 mm-es gépágyú konténereket is a J-105-ösökre függeszthették, egyenként 150 darab lőszerrel.

* * *

Fotó: Bundesheer / Tigerstaffel, Szórád Tamás

Szerbiában már tesztelik a korszerűsített Soko J-22 Orao vadászbombázók fegyverzetébe szánt VRVZ-200 levegő-föld irányított rakétát. Ezt a fegyvert az Orao vadászbombázók korszerűsített Orao 2.0 jelzésű változatán tervezik majd alkalmazni. Ebből a változatból két év alatt 12 példányt terveznek hadrendbe állítani. A VRVZ-200 levegő-föld irányított rakéta esetében egy éven belül szeretnék elkezdeni a sorozatgyártást. A 40 kilométeres hatótávolságú fegyver orrában televíziós, vagy képalkotó infravörös kamera került elhelyezésre. Az ezek által létrehozott képet az Orao törzse alá felfüggesztett konténer veszi és jeleníti meg a pilótafülke kijelzőin.

Az ukrán védelmi minisztérium az Antonov Állami Repülőgépgyártó Vállalattól három An-178 teherszállító gépre adott le megrendelést. A független Ukrajna létrejötte óta ez az első megvalósult állami megrendelés a neves tervező irodától és gyártótól. Várhatólag ezt a megrendelést hamarosan aláírással is véglegesítik. Akkor majd kiderülhet kik is fogják ezeket a szállítógépeket tulajdonolni. Hiszen 2020 júniusában a gyártótól származó információk szerint Kijev két An-178 megrendelésére készült. Egyet a hadsereg, egyet pedig a belügyminisztérium számára szereztek volna be 2021-es szállítással. Az An-178 egy közepes hatótávolságú szállító repülőgép, meghajtását két Progresz D-436 gázturbina végzi. Maximális teherbírása 18 tonna, ezzel a terheléssel 1000 kilométert tehet meg, míg 10 tonnával 3680 kilométert. Képes akár 90 katona, vagy 84 ejtőernyős, vagy 78 sebesült szállítására, maximális utazósebessége 825 kilométer per óra. Három HMMWV típusú könnyű gépjárművet, vagy 2 nehezebb járművet is szállíthat. A repülőgépet a szovjet An-12 Cub szállító repülőgépek pótlására alkották meg. Peruban az An-32B pótlására vásárolták meg az ukrán gép egy példányát 65 millió dollárért, a piacon olyan jól bevált típusok helyett, mint az Airbus C-295, vagy a Leonardo C-27J Spartan.

Ugyancsak Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint a Lvovi Harckocsijavító Üzem elkészült az első korszerűsített BTSz-4-es műszaki harckocsival. A T-55-ös harckocsi alvázán kialakított jármű új motort, darut, tolólapot, valamint csörlőt is kapott. A daru 12 tonnát képes emelni, míg a csörlőhöz 200 méternyi acélsodrony került elhelyezésre a kábeldobon.

Lengyelországban 2020. december 9-én végrehajtotta búcsúrepülését a TS-11 Iskra sugárhajtású kiképző repülőgép. A légierő pilóta kiképző iskolájának otthont adó Deblinben, a 41. légibázison immáron csak a korszerű olasz Leonardo M-346 Bielik segítségével folyik az oktatás a PLZ-130 Orlik mellett.

Németországban nehezen nyugszanak bele, hogy a hadsereg Sikorsky CH-53GA/GS nehézhelikopterinek leváltására indított új nehézhelikopter-tender (Schwerer Transporthubschrauber = STH) kézzelfogható eredmény nélkül zárult le. Ez év szeptemberében ugyanis költségvetési aggályokra hivatkozva Németország lemondta a nehéz szállítóhelikopterek cseréjre indított kiválasztási folyamatot. Ahogy az várható volt, itt jelentkezett is a két legesélyesebbnek tartott gyártó, a Sikorsky és a Boeing is. Előbbi a még talán nem kellően kiforrott CH-53K King Stallion modellel, míg utóbbi a némileg kisebb kapacitású, de megbízhatóbb CH-47 Chinook típussal. Berlin 44-60 darab forgószárnyas beszerzéséről szóló szerződését 2021-ben tervezték véglegesíteni. Ezek a helikopterek 2024-től kerültek volna átadásra, míg az utolsó példány 2030-ban érkezett volna meg. A Sikorsky helyi erők bevonásával (is) megpróbált sikert elérni. Csapatában olyan nevek voltak megtalálhatók, mint a Rheinmetall Aviation Services GmbH, az MTU Aero Engines, az Autoflug GmbH, a Hydro Systems KG, a Collins Aerospace, a Hensoldt, a Liebherr, a Rohde & Schwarz, a Vincorion és a ZFL. További pozíciószerzés okán Németországban egy logisztikai és karbantartó központot is létrehoztak volna a lipcsei repülőtér területén. Továbbá a német vállalatok jelentős szerepet játszanak a CH-53K program sikerében, mivel a német ipar számára ez sok új, hosszú távú munkahely létrehozását jelenthette volna.

Azt már ez év elején tudták a Sikorsky-nál, hogy a Bundeswehr igényei miatt egy új fedélzeti rádiólokátorra is szükség lesz a továbbfejlesztett kommunikációs rendszer mellett a King Stallion esetében, amennyiben kiválasztásra kerül. Tény, az idős Sikorsky CH-53GA/GS váltótípusával szemben a németek folyamatosan olyan mértékben halmozták a követelményeket, hogy ez meglepte az ipar egyes vezetőit. Továbbá a kormány követelményei között szerepelt egy több évtizedes karbantartási rendszer is, amelynek keretében a vállalkozóknak garantálniuk kellett bizonyos rendelkezésre állási arányokat. Mindezek ahhoz az állapothoz vezettek, hogy az eredetileg tervezett költségvetésbe már nem fért bele az ilyen módon kibővített beszerzés. A történetek ellenére Berlinben továbbra is cél a CH-53GA/GS lecserélése 2030-ig, így várható egy újrafogalmazott verseny kiírása. 2020 decemberében már német és az amerikai média is arról cikkezett, hogy a német Védelmi Minisztérium fontolgatja a CH-53GA/GS helikopterek cseréjét a Foreign Military Sales (FMS) program keretében. Itt csak minimális változtatásokkal ellátott eszközök kerülhetnek beszerzésre. Ez nemcsak a költségeket csökkentené, hanem a késéseket is elkerülhetővé teszi. Nem hivatalosan Berlin azt is reméli, hogy 2022 végére megköti a szerződést, amelynek köszönhetően új helikopterek szállítását meg lehetne kezdeni a CH-53GA/GS 2030-as tervezett kivonása előtt. Érdemes felidézni, hogy eredetileg a német CH-53-oknak 2020-ban kellett volna a megérdemelt nyugdíjazását végrehajtani.

Belgiumban megerősítést nyert, hogy a 34 darabos mennyiségben 2018 októberében megrendelt Lockheed Martin F-35A Lightning II Block 4-es vadászbombázók képesek lesznek nukleáris fegyverzet bevetésére is. A 2023-tól érkező gépekre a típusátképzést 2022-tól kezdik majd meg. Az F-16-ok lecserélése az új gépekkel 2029-ig meg fog valósulni.

A Eurofighter konzorcium is benyújtotta részletes ajánlatát Svájcban. Amennyiben Svájc az új vadászrepülőgépének megvásárlásakor, 2021 második negyedévében a Eurofighter mellett dönt, akkor az Airbus Defense & Space egy összeszerelő üzemet fog létesíteni az országban, hogy a megrendelt példányok elkészítésének minél nagyobb hányada itt történjen. A Bern számára felajánlott változat egyébként a legmodernebb Tranche 4-es lett. Ezt a variánst 2025-től Németországban is rendszeresíteni fogják. Svájc több mint 30 darab Eurofighter-t fog beszerezni, a gyártótól származó információ szerint nem elképzelhetetlen, hogy ezek mindegyike együléses változat lesz.

Újabb információk láttak napvilágot a brit Tempest jövőbeli harci géppel kapcsolatban. A fejlesztést végző Team Tempest kezdetektől fő partnerei, a BAE Systems, a Rolls Royce, a Leonardo UK és az MBDA UK, amelyekhez tavaly csatlakozott a Leonardo Italy, az Elettronica, az Avio Aero, az MBDA Italy, a Saab és a GKN Aerospace Sweden, valamint őket követte a ThalesUK, a Bombardier Belfast, a Collins Aerospace, a GE Aviation UK, a GKN Aerospace, a Martin Baker és a QinetiQ. A Leonardo, amely az elektronikai fejlesztések vezetője, új radartechnológiát alkotott meg. Az új rádiólokátor állítólag 10000-szer több adatot fog tudni összegyűjteni és feldolgozni, mint a meglévő rendszerek, vagyis ez az adtahalmaz egyenértékű lesz egy nagyváros internet-forgalmával másodpercenként. Ennek köszönhetően világosabb képet alkot a csatatérről és a potenciális célpontokról. A vállalat szerint a komplett alrendszereket már megépítették és sikeresen tesztelték, amelyek utat nyitottak a jövőbeli légi tesztek felé.

A BAE Systems egy másik forradalmi koncepción, a viselhető pilótafülkén dolgozik. Itt a jelenlegi ismert pilótafülke kijelzőit és kapcsolóit a kiterjesztett virtuális valóság rendszere váltaná fel. Ennek egyik alapját a továbbfejlesztett sisakkijelző jelentené, amely a jelenlegieknél több és részletesebb adat megjelenítésére lenne képes. A pilóta munkáját mesterséges intelligencia segítené és tenné könnyebbé. A Rolls-Royce természetesen a Tempest erőforrásán dolgozik. Ebben minden eddiginél magasabb hőmérsékleten történne meg az üzemanyag tolóerővé alakítása, így növelve a hatásfokot, ugyanakkor csökkentve a szén-dioxid kibocsátást. További elvárás a fedélzeti rendszerek miatt megnövekedett villamosenergia-igény kielégítése is. Ebben az esetben akár egy megawattos teljesítményre is szükség lehet majd a jövőben. Éppen ezért a hajtómű indítását végző elektromos motornak lesznek egyéb feladatai is a gázturbina felpörgetése után. Ekkortól már fedélzeti segédhajtóműként és elektromos generátorként is funkcionálva az áramellátásban fog szerepet játszani.

A Tempest pilóta nélküli kísérőgépekkel is szorosan együtt fog majd működni, ezek megalkotásáról csak a jövőben fognak majd dönteni, a fejlesztők kiválasztása még folyamatban van. Mindenesetre a LANCA állítólag egy transzkonikus repülőgép lesz, amely egy harci repülőgép tizedébe kerül majd, képes lesz többfunkciós érzékelők, elektronikai hadviselésre szolgáló rendszerek, valamint levegő-levegő és levegő-föld fegyverek alkalmazására is. A LANCA igen gyorsan kifejlesztésre kerülne, hiszen az F-35-ök, illetve a Typhoon-ok még a Tempest megjelenése előtt képesek lennének feladataikat ezek segítségével (is) végrehajtani.

Franciaország egy új repülőgép-hordozót fejleszt és épít, amely 2038-ban áll szolgálatba a már meglévő CHARLES DE GAULLE pótlására. Az új generációs repülőgép-hordozóval kapcsolatban megerősítést nyert, hogy fedélzetéről üzemeltetni tervezik a Franciaország, Németország és Spanyolország által kifejlesztendő FCAS (Future Combat Air System, franciául Système de Combat Aérien Futur = SCAF) vadászbombázót is. Jelenleg úgy tudni, hogy a PANG (Porte Avion Nouvelle Generation = új generációs repülőgép-hordozó) program részeként megépülő hordozó nukleáris meghajtással fog rendelkezni. A repülőgép-hordozó hossza 280 és 300 méter közötti lesz, és szélessége 80 méter körül fog alakulni, vízkiszorítása 70000-75000 tonna körüli lesz. Mivel a 30 tonnát meghaladó tömegű, 19 méter hosszú és 14 méter szárnyfesztávolságú FCAS fedélzeti üzemére számítanak, így a hajó méreteinek és liftjeinek kialakításánál ezt mindenféleképpen figyelembe kell venni. Ebből a harci gépből legalább 30-32 darab lesz majd elhelyezhető a hajón.

A nukleáris meghajtással rendelkező új francia repülőgép-hordozóba kerülő a két új K22-es reaktor egyenkénti teljesítménye 220-230 megawatt körüli lesz. Ezek a CHARLES DE GAULLE-t működtető K15-ös reaktorokból származnak majd. Ez Franciaország klímastratégiájába illeszthető lenne, így igen valószínű az atomreaktorok megjelenése a majdani hordozón. További előnyt jelenthet a reaktorok tervezésében és építésében már tapasztalatot szerzett szakembergárda és vállalatok foglalkoztatása is. Úgy tűnik, hogy elektromágneses katapultok lesznek majd beépítve a fedélzetbe, ezek viszont amerikai gyártmányúak lesznek. Három évvel ezelőtt egy francia delegáció felkereste a Lakehurst-i tesztintézményt az Egyesült Államokban, ahol megismerhették ezt a rendszert. A következő generációs repülőgép-hordozó program tervezett költsége 4,5 milliárd euró. Meg kell azonban említeni, hogy rendszeresen hallani olyan hangokat, hogy Franciaországnak két repülőgép-hordozóra van szüksége csakúgy, mint Nagy-Britanniának. Várható, hogy minél közelebb kerülünk a tervezet végleges jóváhagyásához, annál inkább felerősödnek majd ezek a hangok.

A Safran Electronics & Defense által tervezett és gyártott AASM Hammer rakéta-póthajtású bomba 1000 kilogrammos változatával végrehajtották az első leoldási teszteket. A teszteket a DGA francia védelmi beszerzési ügynökség Cazaux repülési tesztközpontjában végezték Franciaország délnyugati részén. A Rafale vadászbombázóról történő leoldási tesztek után 2021-ben már éleslövészetekre is sort szeretnének keríteni és 2022-ben már bevethetővé válna a Rafale F4-es változatán. A Rafale egyébként az 1 tonnás amerikai Mk84-es bombatesten alapuló új bombából 3-at is szállíthat majd, egyet-egyet a szárnyai, míg a harmadikat a törzse alatti felfüggesztési ponton. 

Spanyolország Hercules teherszállító repülőgépeiből 2-2 darabot vásárolt meg Uruguay és Peru 22, illetve 25 millió euróért. További hat gépet a floridai székhellyel rendelkező Blue Aerospace szerzett meg, így az egykor 10 gépet számláló spanyol Hercules állomány mind elkelt. Ez év elején a Blue Aerospace egyike volt azoknak a vállalatoknak, amelyek felvásárolták a belga C-130-as flottát is, beleértve a repülőgépeket, hajtóműveket, légcsavarokat, pótalkatrészeket és földi berendezéseket is. Ez a vállalat rendelkezik a C-130-asok teherterébe beszerelhető MAFFS tűzoltó rendszer gyártási jogaival is. A Blue Aerospace körülbelül 5,5 millió eurót fizet minden egyes spanyol repülőgépért.

Olaszországban bejelentették, a flotta számára 4 újgyártású U212 NFS (Near Future Submarine) jelzésű tengeralattjárót terveznek beszerezni. Az első két egységért 1,35 milliárd eurót fizetne ki Róma, ahol a másik két tengeralattjáróról még nem született meg a végleges döntés. Az építést a Fincantieri olasz hajógyártó cég végezné, mely képes a munka elvégzésére. Az U212 NFS-ek esetében az olaszok megtartják az eredeti német levegőtől független meghajtó rendszert, de valószínűleg saját tervezésű lítium-ion akkumulátorokat építenek majd be. Új bevonatot is kapna a hajótest, ez javítja majd a hajó hidrodinamikai tulajdonságait. A hajógyár dolgozói kissé meghosszabbítják majd a hajótestet, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre az elektronikai berendezések számára. A fegyverzetet a torpedók mellett a vetőcsövekből indítható hajók elleni rakéták tennék teljessé.

Moszkvából származó információk szerint még ez év végéig átadásra kerül az első sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó a légierő részére. Október 31-én hajtotta végre első repülését ez a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es vesztét. A gép állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből.

Az ötödik generációba tartozó csökkentett észlelhetőségű típust 2019 végéig a Frazor néven illették, azonban ez a név innentől kezdve már csak a PAK-FA prototípusokra lett használva. A szolgálatba állt, sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a NATO keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik. A típus előállításában ez év nyarán változás történt. Ugyanis a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelése létfontosságúvá vált, így a gyártást alaposan átszervezték. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése vált szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre a Szaturn AL-41F1S-ek helyett. Jelenleg ezen új erőforrás több prototípusával a légi tesztek már zajlanak.  A sorozatgyártású példányokon talán már egy új bevonatot is alkalmazni fogak a pilótafülke plexijén.

Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget használni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. A 2021. január 29-én immáron első repülésének 11. évfordulóját ünneplő Szu-57-es ezen első 76 darabja három repülőezred két-két századánál lesz majd megtalálható. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A jövőben egy hiperszonikus rakétával is fel kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.

A Szuhoj Szu-57-es fegyverzetében is meg fog jelenni a K-35U (AS-20 Kayak) csapásmérő robotrepülőgép. Az 550 kilogrammos fegyver még behajtott szárnyakkal is túl nagyméretű ahhoz, hogy a csökkentett radarkeresztmetszetű vadászbombázó belső fegyverterében történjen az elhelyezése, így a szárnyak alatt fogja azokat hordozni. A szárazföldi célpontok mellett 5000 tonnás vízkiszorítású hajók elpusztítására is tervezett K-35U hatótávolsága nagyjából 250 kilométer, irányításáról a műholdas navigációs rendszer mellett aktív radar is gondoskodik. Ez a 145 kilogrammos harci résszel ellátott fegyver már megjelent a haditengerészet MiG-29K és KUBR vadászbombázóin. Szintén itt, a szárnyak alatti fegyverfelfüggesztőkön nyernek elhelyezést majd a 300 kilométeres, vagy még nagyobb hatótávolságú R-37M (NATO-kód: AA-13 Arrow) légiharc-rakéták is. A Mach 6 sebesség elérésére képes, vagyis hiperszonikus fegyvert aktív radarvezérléssel látják el és a hírek szerint nagy méretei ellenére nem csak nagyméretű célpontok (tartálygépek, légtérfelderítők, rádióelektronikai felderítők) ellen lehet majd hatékonyan alkalmazni.

Mindkét fél teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségét, így befejezetnek nyilvánították Moszkvában a Törökországgal kötött Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerek eladását. Az oroszok határidőre leszállítottak minden összetevőt, míg Ankara időben átutalta a teljes vételárat. Most az oroszok várják, hátha a törökök további Sz-400-as légvédelmi rendszereket fognak rendelni, valamint készen állnak arra is, hogy segítséget nyújtsanak az esetleges helyi gyártás elindításában, vagy éppen más területeket érintő orosz-török katonai együttműködés megvalósítására.

A Turkish Aerospace Industries (TAI) hét C-130 Hecules teherszállító repülőgép korszerűsítését fejezte be eddig. Az összesen 19 repülőgépet magában foglaló Erciyes modernizációs programban a lehető legkorszerűbb technológiák jelennek meg a régi repülőgépek fedélzetén. A 2007-ben útjára indított projekt a Török ​​Légierő (TuAF) összes C-130 repülőgépének repüléstechnikai korszerűsítésére vonatkozik. Az első repülőgépet még 2014-ben szállították a szolgálatba. A hosszú távú költségek csökkentése érdekében mind a hardver, mind a szoftver összetevők hazai előállításúak. Az így modernizált C-130-ok új műholdas navigációs rendszert, képernyőket a pilótafülkébe, ütközést elkerülő rendszert, fejlett katonai és polgári navigációs rendszereket, éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis belső és külső világítást, fedélzeti adatrögzítőket egyaránt kapnak. Így biztonságosabbá vált a repülés, csökkent a pilóták terhelése, és javult a repülőtereken történő pontos és biztonságos leszállás képessége is.

December 7-én a Der Spiegel arról számolt be, hogy a Németországban elhárult az akadály az elől, hogy fegyvereket adjanak el Katar részére. A 31,4 millió euró értékű szerződésben tizenöt Krauss-Maffei Wegman Gepárd önjáró légvédelmi gépágyú (német megnevezésük: Flugabwehrkanonenpanzer), számos tartalék alkatrész, 16000 darab lőszer és négy további Oerlikon KDA gépágyú is megtalálható. A Gepárd önjáró légvédelmi gépágyúk megvásárlására az indokot a Katar által 2022-ben megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokság szolgáltatta.

Nigériában igencsak szorgoskodnak a légierő képességének fejlesztésén és helyreállításán. Ennek köszönhetően 2020. december 4-én két Aero Vodochody L-39ZA Albatrosz felfegyverezhető sugárhajtású kiképzőgép nyerte vissza képességét arra, hogy repülhessen. Az élettartam-hosszabbítást is magába foglaló munkában a cseh gyártó is részt vett, sőt egy harmadik L-39ZA Albatrosz is csatlakozni fog ezekhez, nagyjából december közepén. Továbbá a típus másik 3 példánya Csehországba került elszállításra, ahol nagyjavításra, illetve a fedélzeti rendszerek korszerűsítésére is sort kerítenek. Ez utóbbiban a Genesys Aerosystems is kiveszi a részét a feladatokból. Ezek az Albák a 2021-es év harmadik negyedéve előtt térnek majd vissza. Mindezek mellett folyik még két Alpha Jet, valamint szintén két F-7N újbóli repképessé tétele is, de másik hét F-7N már gyártási helyén, vagyis Kínában található meg, ahol a fedélzeti rendszereik korszerűsítése folyik.

Párizs egy újabb ajánlattal rukkolt elő India számára. Kormányközi megállapodás alapján hat darab légi utántöltő/szállító repülőgépre tehetne szert Új-Delhi. Öt és hét év közötti, eddig a civil légi forgalomban használt Airbus A330-okat ajánlottak fel a franciák, ezek a légi utántöltést lehetővé tevő átalakítás után kerülnének eladásra India részére, ahol várhatólag közel 3 évtizedig repülhetnek még.

Médiaértesülések szerint Brazília VBTP-MR (Viatura Blindada Transporte de Pessoal - Média de Rodas) Guarani 6x6 páncélozott szállító harcjárműveket ad el a Fülöp-szigetek számára. A VBTP-MR Guarani hossza 6,9 méter szélessége 2,7 méter magassága 2,3 méter tömege 18 tonna. Legénysége 2 fő, szállítható személyek száma 9 fő, hatótávolsága 600 kilométer, legnagyobb sebessége 90 kilométer per óra. Az olasz Iveco Defense által tervezett páncélosokból az ázsiai állam 28 darabot vásárol meg 47 millió dollár ellenében.

Tajvanon a tervek szerint haladnak a Lockheed Martin F-16 Block 20 A/B Fighting falcon vadászbombázók korszerűsítési munkálataival. Az így már F-16V Viper variánssá átváltozó gépekből ebben az évben 22 darabot terveztek elkészíteni. 19 korszerűsítése már befejeződött és december végéig további 3 is átadásra fog kerülni. A munkát a helyi AIDC végzi a Lockheed támogatásával. Így a szigetország légiereje a 2021-es évet már 37 darab F-16V-vel fogja megkezdeni, hiszen 15 másik F-16V korszerűsítése az ezt megelőző két évben már megvalósult. Tajvan 2021-ben további 35 F-16A/B-t tervez frissíteni, a következő évben szintén ugyanennyit, míg 2023-ban pedig a fennmaradó 32-öt repülőgépet fogják korszerűsíteni. Tajpej reméli, hogy 2023-ig befejezi a frissítési munkákat, nagyjából egy évvel később, mint az eredetileg tervezték. Ez a mennyiség ki fog egészülni az amerikai kormánnyal 2019-ben kötött megállapodás alapján 66 új gyártású F-16V-vel 2026-ig.

Elkezdődhet a sorozatgyártása az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosa számára. A BAE Systems csütörtökön mintegy 184 millió dollár értékű megállapodást jelentett be ACV (Amphibious Combat Vehicle) járműcsaláddal kapcsolatban. Ezért az összegért 36 darab páncélos kerül majd legyártásra. Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak.  A páncélossal ez év elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legalább 204 darab fog majd legyártásra kerülni.

Meglepetésként hathat sokak számára egy jelentkező felbukkanása az Amerikai Haditengerészet sugárhajtású kiképzőgépeinek UJTS (Undergraduate Jet Training System) tenderén. A Boeing T-45 Goshawk flotta pótlására szolgáló eljárás elő körében, a gyártók jelentkezésénél megjelent az indiai Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas LCA LIFT (Lead-in Fighter Trainer) változata is.  A jelen pillanatban még nem is létező Tejas variáns a gyártói ajánlás szerint szoftveres megoldással képes lesz számos korszerű harci repülőgép rendszereit utánozva segíteni a pilótaképzést. Az amerikai haditengerészet jelenleg értékeli az ajánlatot.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage 2000D

Lockheed U-2S

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Dassault Rafale C

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Jakovlev Jak-130

McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II

Sepecat Jaguar A

Lockheed Martin F-22A Raptor

Westland Sea King Mk.41

Boeing F/A-18E Super Hornet

Panavia Tornado IDS

Northrop F-5N Tiger II

BAE Systems Hawk T.2

Boeing B-52H Stratofortress

Nord N-2501F Noratlas

Lockheed C-130H-30 Hercules

Airbus A400M Atlas

Boeing 767

Saab 105Oe

Sikorsky CH-53G

Dassault Super Etendard

Boeing E-7A Wedgetail

Szuhoj Szu-27P1M

Grumman C-2A Greyhound

Fouga CM-170 Magister

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Mitsubishi X-2

Hogy a fix telepítésű, relokációs opcióval még csak nem is bíró gerincradarok pontosan hány percig járulhatnak hozzá a nemzeti és szövetséges légihelyzetképhez egy valódi háborús konfliktus elcsattanása esetén, vitatható. A LégierőBloggernek nem célja eme potenciálisan magasröptű polémia eldöntése itt. Ugyanakkor annak igencsak örül, hogy a nagy mobilitású, ezért (is) értelmezhető harci túlélőképességgel rendelkező rádiólokációs szenzorok jövője terén ma nagy lépést tett előre a honvédség az AESA technikára alapuló IAI Elta ELM-2084-es radarok beszerzésének és az ezzel kapcsolatos ipari együttműködésnek a bejelentésével. Persze ne feledkezzünk meg egy régóta teljesen hiányzó szárazföldi képességről sem, a tüzérségi felderítő radarokéról, mely szintén megoldást talál a döntésnek köszönhetően.

Az M-MMR radar utánfutós konfigurációja, a Rheinmetall Canada Inc. megvalósításában a kanadai haderő számára (itt elsősorban counter battery funkcióval). A cég honlapján található kép e helyütt illusztráció. 

A teljes méretű, elsősorban légtérellenőrzési/légvédelmi célú F-MMR radar. Foto: IAI Elta, illusztráció.

Zord

A 2020-ban tapasztalt globális kihívások ellenére a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér cargo forgalma zavartalan. Sőt, az elmúlt hónapban kezelt légiáru a valaha mért legmagasabb havi cargo mennyiséget jelentette a repülőtér történetében.