Ausztriában hivatalosan bejelentették, elkezdték keresni a légierőnél használt Lockheed Martin C-130K Hercules szállító repülőgépek utódját. Ausztria 2002-ben használtan szerezte be ezeket a gépeket az Egyesült Királyságból. A 3 Hercules jelentős rendszer- és repüléstechnikai fejlesztéseket kapott az elmúlt évtizedben. A munkálatokat mind a Marshall Aerospace and Defense Group végezte, amely a repülőgépek karbantartásáért volt felelős, az osztrák légierőben történt használatba vételük óta. Az osztrákok hamarosan megkezdik a követelmények listájának összeállítását a jelöltek kiválasztásának folytatása érdekében.
Ukrajnában egy-egy nehéz mesterlövész, illetve rombolópuska is sikerrel teljesítette az állami átvételi teszteket, így a gyártó elmondása alapján, az első példányok már meg is érkeztek az ukrán hadsereghez. Közvetlenül 2020 vége előtt az ukrán Xado Chemical Group által készített a Snipex T-Rex és a Snipex Alligator 14,5 milliméteres lőfegyverek sikerrel teljesítették a kötelező teszteket. A T-Rex tömege 25 kilogramm, teljes hossza 1800 milliméter, a cső hossza 1200 milliméter. A bullpup felépítésű, forgó-tolózáras fegyvernél a 14,5 × 114 milliméteres lőszer hátrarúgásának erejét egy négykamrás csőszájfék, valamint egy amortizátor is csökkenti, ami a válltámaszban került elhelyezésre. A 2000 méteres lőtávolságot a lengőcsöves kialakítás még pontosabbá teszi. A puska állítható magasságú arctámasszal, Picatinny sínnel és összehajtható kétlábú villalábbal, illetve a harmadikkal is rendelkezik a válltámasz előtt. A szintén forgó-tolózáras Snipex Alligator egy hagyományos kialakítású fegyver. Úgy tervezték, hogy figyelembe vették a nagy pontosságú lövéshez szükséges fegyverekre vonatkozó összes követelményt. Mindkét fegyvernél több helyen is modern kopásálló polimer anyagokból készül több alkatrész is.
Belgium közel áll ahhoz, hogy hamarosan bejelentésre kerüljön, hogy a francia Nexter Systems 155 milliméteres CAESAR (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) önjáró tarackját vásárolja meg. Eme tüzérségi eszköz még 2018-ban került megemlítésre, mint a belga tüzérség lehetséges jövőképe. Tény, hogy a franciákkal fennálló jó kapcsolatoknak köszönhetően a két ország haderejében számos helyen tetten érhető egyfajta egységesítésre való törekvés. Például 2018 októberében Brüsszel úgy döntött, hogy a francia hadseregben is rendszeresített Jaguar EBRC felderítő járműből 60 darabot, míg a Griffon VBMR-ből 382 darabot vásárol meg. Jó eséllyel Belgium – akárcsak Dánia - a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán továbbfejlesztett változatot szerzi majd be. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek. A négy főnek védelmet biztosító páncélozott fülkével rendelkező jármű legfeljebb 90 kilométer per órás sebességgel haladhat aszfaltozott úton és 60 kilométer per órával terepen. A hatótávolság megközelítőleg 600 kilométer.
Az Egyesült Királyságban SPEAR3 néven ismert SPEAR (Select Precision Effects At Range) csapásmérő robotrepülőgéppel a nemrégiben megkötött szerződés értelmében másfél éven belül végre kell hajtani a rendszeresítést megelőző első tesztlövészeteket. A fejlesztési szakaszban erre már 2016-ban sor került egy Eurofighter Typhoon-ról. A 90 kilogramm súlyú, és mindössze 1,8 méter hosszú SPEAR3 szubszonikus sebességgel haladhat gázturbinájának köszönhetően a földfelszíni, vagy vízfelszíni célpontja felé. Ezt a fegyvert hadihajók, harckocsik és páncélozott járművek, rakétaindítók, bunkerek, rádiólokátorok és légvédelmi ütegek megsemmisítésére tervezték. A több mint 140 kilométeres hatótávolságú SPEAR3 a Eurofighter Typhoon és a Lockheed Matrin F-35B Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetében egyaránt meg fog jelenni. A SPEAR3 a Brimstone-hoz hasonlóan milliméteres hullámhosszú aktív radaros és félaktív lézeres irányítórendszert is használ. Az első indításokat éppenséggel pont a Eurofighter Typhoon-ról tervezik végrehajtani. A SPEAR iránt más Eurofighter alkalmazók is (Olaszország és Németország) érdeklődést mutatnak. A SPEAR sorozatgyártása 2023-tól indulhat majd el a tesztek befejeződése után, míg hadrendbe állása 2025-től kezdődhet. Az F-35B akár nyolc SPEAR3 rakétát is hordozhat a belső fegyverterében és továbbiakat a szárnyon is lehet helyezni. A gyártó, az MBDA tervezi egy speciális, rádióelektronikai zavarásra szolgáló változat kifejlesztését is. A 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes SPEAR EW, a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesz bevethető a védendő kötelék érdekében.
Egy Boeing 737-es landolt 2020. január 7-én a birminghami repülőtéren. Eddig meg nem erősített hírek szerint ez a 737-73W, N946BC lajstromszámú repülőgép (gyártási szám: 38633/3329) egyike lesz azon repülőgépeknek, melyeket átalakítanak Nagy-Britannia számára Boeing E-7A Wedgetail AEW.1 radargépnek. A 2019-es év májusában 1,5 milliárd font (1,96 milliárd dollár) értékben megrendelt öt gépből az első kettőt eredetileg a Marshall Aerospace and Defence Group segítségével alakították volna át polgári célokra gyártott, de éppen csak hogy használt 737NG utasszállítókból. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták nyilvánosságra. A brit cég 24 hónap alatt készült volna el egy géppel, így a munka 2026-ban lezárult volna, biztosítva a jelenleg használt Boeing 707-es alapú E-3D Sentry-k leváltását. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért.
Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. 2020 első félévében azonban a Marshall Aerospace and Defence Group kiszállt az együttműködésből, közleményük szerint a felek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megtalálniuk annak a módját, hogy a programot üzleti szempontból életképessé tegyék. Nem maradt hát más választás, az amerikai félnek új partner után kellett nézni. Ez a STS Aviation Services lett, akik a birminghami repülőtéren már 2019 októberben meg is vásároltak egy jókora hangárt. Ebben annyi hely áll rendelkezésre, hogy egyszerre két 737-en is folyhatnak majd az átalakítási munkálatok. Ezek ütemétől a Boeing azt várja, hogy 2023-ban megkezdődjenek a szállítások a RAF-hoz, amik az eredeti terveknek megfelelően 2026-ban be is fejeződnek majd. Szintén a birminghami repülőtéren 2020 novembere óta ott vannak már azok a részegységek, melyek beépítésre fognak kerülni a Boeing-be az átépítés során. A brit sajtóban már az is lehet olvasni, hogy az öt gépből csak három fog elkészülni, a költségvetési kiadások csökkentése végett.
Görögországban megújul a pilótaképzés az elkövetkező években. Ennek érdekében tíz Leonardo M346 Master sugárhajtású gyakorló repülőgépet vásárolnak meg, ezzel biztosítva lesz a már meglévő Beechcraft T-6 Texan II-es repülőgépeket követő képzési lépcső. Továbbá ezekkel megoldható lesz a koros Grumman T-2C Buckeye sugárhajtású gyakorló repülőgépek harminckilenc példányának pótlása is. Az akadémiai képzést is módosítják, itt az Izraeli Légierő repülési akadémiájának mintájára folyik majd az oktatás a Nemzetközi Repülési Képző Központban. Ez utóbbi tevékenység biztosítására 20 éves időtartamú megállapodást írtak alá az Elbit Systems Ltd.-vel. Az iskola a peloponnészoszi Kalamatában fog működni, melyet az Elbit Systems fog felépíteni és fenntartani. Ez magában foglalja a jelenleg is használt negyvenöt T-6 Texan II-ek karbantartását és korszerűsítését is, valamint a szimulátorok, a kiképzés és a logisztikai támogatás biztosítását is. Vagyis az Elbit szállítja majd a pilótaképzéshez szükséges szimulátorokat és egyéb oktatóeszközöket is. Mivel mindkét ország azonos repülőgépeket használ az pilótaképzéshez, a bevált megoldások egyik országból a másikba átvitele sokkal könnyebben lesz megvalósítható. A pályázaton nyertes izraeli ajánlatot a görög kormány már jóvá is hagyta. Ennek eredménye a két ország közötti eddigi legnagyobb védelmi közbeszerzési megállapodás lett. A költségek körülbelül 1,4 milliárd euróra rúgnak.
A TASzSz orosz hírügynökség által 2020. december 30-án közzétettek szerint a korszerűsített Tupoljev Tu-160M (NATO-kód: Blackjack) szuperszonikus stratégiai bombázó második prototípusán már folynak a földi tesztek. Az elsőnek elkészült Tu-160M 2020. február 2-án hajtotta végre első repülését. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk, hatásosabb lett a lapátok hűtése, és a tolóerő meghaladja a 25 tonnát. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően mindössze hét év alatt legalább 30-ra szeretnék emelni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az új fegyverzetet a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták jelenthetik a Tupoljev Tu-160M szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASzSz védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők.
Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során.
Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal. A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
Török médiainformációk szerint január 17-én vízre fog kerülni az első ISZTAMBUL-osztályú (TF-100 projekt) fregatt. A helyi tervezésű és építésű ISZTAMBUL gerincfektetésére 2017. január 20-án került sor. Ankara terveiben négy ilyen hajó beszerzése szerepel. A többi fregatt az IZMÍR, az ICEL és az IZMIT nevet fogja viselni. Ez a hajóosztály az ADA típusú hajók megnövelt méretekkel rendelkező variánsa. Fő feladata a légi és felszíni célok elleni harc. A fregattok hossza 113,2 méter, szélessége 14,4 méter, a vízkiszorítása pedig 3000 tonna lesz. Az egyetlen gázturbinából és két dízelmotorból álló CODAG meghajtórendszer 29 csomóra gyorsíthatja a hajót. A maximális hatótávolság megközelítőleg 6600 tengeri mérföld 14 csomós sebességgel. Egy fregatton 125 főből álló legénység lesz. A hajó autonómiája legfeljebb 15 nap. A tatrészen kialakított hangár S-70B Seahawk helikopter elhelyezését teszi lehetővé. Az ISZTAMBUL-osztályú fregattok fegyverzetét egy 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid hajóágyú, két Aselsan STOP távirányítású fegyverállványra szerelt 25 milliméteres gépágyú, valamint a tizenhat univerzális Mk41-es függőleges indítókonténerben elhelyezett ESSM légvédelmi rakéták, illetve Harpoon, vagy Atmaca hajó elleni robotrepülőgépek alkotják. Tengeralattjárók ellen a három 324 milliméteres csővel rendelkező Mk32-es torpedóvetők két példánya állnak rendelkezésre.
A svéd Saab egy újabb szerződést nyert el az Egyesült Arab Emírségekkel 2020. január 4-én. A közel-keleti állam az eddig megrendelt három GlobalEye radargép mellé újabb további kettő megvásárlása mellett döntött. A kicsit több mint 1 milliárd dolláros beszerzés 2025 végéig fog megvalósulni. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért, ez most (2020. december 30-án) került véglegesítésre. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták.
Közös hadgyakorlatot tartott Pakisztán és Kína légiereje 2020 decemberében. A nagyjából 20 napig tartó Shaheen-IX nevet viselő rendezvényen kínai részről megjelentek a J-10C, J-11B vadászbombázók, a KJ-500 légtérfelderítő és az Y-8 elektronikai zavarógépek is Pakisztánban. A pakisztáni légierőt a JF-17, F-7P és a Mirage III-as típusok képviselték. A vendéglátók részéről a J-10C, J-11B típusok kiválóan tudták repülési paramétereikben szimulálni az indiai Dassault Rafale és a Szuhoj Szu-30MKI típusokat. Kínai részről a saját repülőgépek közötti együttműködés hatékonyságának növelés játszotta a főszerepet a hadgyakorlat ideje alatt. A kínai pilóták a gyakorló légiharcok alatt tanulhattak a pakisztáni pilóták által végrehajtott manőverekből és a harcokban szerzett tapasztalataikból. Mindkét fél különleges műveleti egységeket is bevetett, és a kínai haditengerészet is küldött a gyakorlatra harci gépeket.
Hamarosan a megvalósulás szakaszába érhet Indiában az új szállító repülőgépek nyolc éve elindított beszerzése. Rövidesen ugyanis sor kerülhet a 2,5 milliárd dolláros szerződés aláírására, így a légierő részére 56, míg a parti őrség számára további 6 szállító repülőgép kerül megvásárlásra. Az Airbus Defense and Space és a Tata Advanced Systems Limited (TASL) közösen hajtják majd végre az 56 darab C-295W szállító repülőgép legyártását. A szerződés értelmében az Airbus szállítja az első 16 repülőgépet, míg a fennmaradó 40-et Indiában szerelik majd össze. Az első 16 repülőgépet két év múlva szállítják le, és a 40 helyben összeállított gép szállítását nyolc évre osztják szét. A megállapodás tervezete jelenleg a pénzügyi jóváhagyási szakaszban van, és a szerződést valószínűleg a közeljövőben aláírják. A C-295-ösök az Avro-748 szállító repülőgépeket hivatottak pótolni, de az új repülőgép alkalmas lesz az Antonov An-32 által jelenleg betöltött szerep átvételére is.
A The Hindu által 2020. december 26-án közzétett hírek szerint India elindította 118 darab helyi gyártmányú Arjun Mk.IA harckocsi közbeszerzési eljárását. Az ügy jelenleg a hadsereg vezérkari főnökének helyettese előtt van és várhatólag 2021 januárjában a védelmi beszerzésekről határozó szervek elé fog kerülni. Az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi már 2019 decembere vége óta készen áll a sorozatgyártásra. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb, de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.
Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.
Elkezdődött a típusváltás az indiai haditengerészet 315. repülőszázadánál. Az eddig Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépekkel repülő alegységhez már megérkezett az első Boeing P-8I Poseidon repülőgép. Várhatólag a 315. repülőszázad négy Poseidon-t fog kapni az 1977-től hadrendbe állított Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépek helyett. Érdekesség, hogy a 2009 decemberében légi ütközés következtében elveszített két Il-38-as (a 302-es és a 304-es) helyett a 2010-ben megvásárolt két ex-orosz IL-38-as (a 306-os és az IN307-es) a 315. repülőszázad állományát gyarapítja.
A Koreai Köztársaság haditengerészete (RoKN) 2021. január 1-én megkapta második FFX-II osztályú fregattját. A GYEONGNAMOR (FFG-819) a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg, ugyanott ahol az első fregatt a DAEGU (FFG-818) is, amely 2018. február 1-én került átadásra. A hajóosztály másik két egységét a Hyundai Heavy Industries (HHI) építi meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett légvédelmi rakéta, vagy tengeri és szárazföldi célok megsemmisítésére képes rakéta/robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok mellett.
Dél-Koreában véglegesítették LPX-II könnyű repülőgép-hordozó terveinek részleteit, és a szükséges költségvetést hivatalosan elosztották a 2020 és 2024 közötti középtávú védelmi tervben. Továbbá egy napilap bemutatta a tervezett LPX-II-ként ismertetett repülőgép-hordozó számítógépes grafikával megalkotott rajzait, bár a flotta gyorsan hozzátette, lehet, hogy a végleges megjelenés nem pont ilyen lesz. A nagyjából 40000 tonna vízkiszorítású hajó fedélzetén két felépítmény volt kétséget kizáróan felismerhető. A repülőgépek felszállását segítendő katapult, vagy síugrósánchoz hasonlóan megemelt orrfedélzet nem volt látható. A két lift a fedélzet jobb oldalán nyert elhelyezést, az előrébb lévő a két felépítmény közötti részen, a fedélzet szélére kitolva, akárcsak a hátrébb lévő. Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal.
Bő egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. 2020 augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Ebből a típusból nagyjából 20 darab körüli mennyiség lesz elhelyezhető rajta.
Hosszú időn át a kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.
Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei szerint a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik, és 2023 márciusában fejeződik be. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette ki és vette gyártásba az Ankara által megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.
Tajvanon már folyik a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos és gyalogsági harcjármű új variánsának tervezése. Ez egy 105 milliméteres löveggel felszerelt páncélvadász lenne, amiből az első két prototípusnak 2023-ban el kell készülnie a rendelkezésre bocsátott 27 millió dollárból. Az új változat fegyverzetét az ágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska és egy távirányítású állványra szerelt 12,7 milliméteres géppuska fogja alkotni. A 105 milliméteres löveg külföldi fejlesztésű lenne, ennek gyártási jogát szeretnék megvásárolni. A távolabbi jövőben ugyancsak a CM-32-es Cloud Leopard II-en alapulna egy 155 milliméteres tarackkal felfegyverzett tüzérségi eszköz is. 2020 áprilisában már fotók kerültek fel a világhálóra a Tajvani Kínai Köztársaság hadserege által használt CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos gyalogsági harcjármű variánsáról. A CM-34 gyalogsági harcjármű változatot a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre került. A gépágyúból pár éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország 2019-es védelmi költségvetéséből látható volt, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat. A típus sorozatgyártását 2019 januárjában kezdték meg.
A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A 2018-as évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. Ugyanekkor egy másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.
Tovább fog bővülni pár éven belül az Amerikai Haditengerészet ellenséges repülőgépek szerepét játszó Northrop F-5 Tiger II-es flottája. A Svájcból visszavásárolt és tartós tárolásban lévő példányok közül most további tizenhat együléses F-5E-t és hat kétüléses F-5F-et fognak repülésre képes állapotba hozni az ARTEMIS (Avionics Reconfiguration and Tactical Enhancement/Modernization for Inventory Standardization) program keretében. Összesen 22 darab használt F-5-öst vásároltak meg 2020-ban pótalkatrészekkel együtt 39,7 millió dollárért Svájctól. A nagyjavítással és átfogó korszerűsítéssel is egybekötött feltámasztást a Tactical Air Support, Inc. fogja elvégezni a repülőgépeken és a J85-21-es hajtóműveiken is. Az összes feladat egy cégre történő kiszervezése és egy határidőn belüli végrehajtása megakadályozza a munkaigényes tevékenységek megkettőzését, például a repülőgépek szétszerelését és újraszerelését, vagy a repülések többszöri végrehajtását a munka minden szakasza után. Ennek eredményeként várhatóan ez jelentős megtakarításokat hoz az amerikai kormánynak és lerövidíti a modernizáció idejét. A majdan F-5N+ és F-5F+ jelzést viselő gépek 2022 negyedik negyedévétől kerülhetnek átadásra. Későbbiekben a korszerűsítés kiterjed majd további negyven F-5N/F-re is, amelyek jelenleg szolgálatban vannak.
Izraelből már a második Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer is útban van tengeri szállítással az Egyesült Államok felé. Washington eddig kétütegnyit szerzett be ezekből, amelyeket tesztekhez fognak felhasználni. Ennek során bizonyítani kell, hogy a Rafael által gyártott az Iron Dome képes az amerikai radarokból és parancsnoki állomásokból származó adatok fogadására és továbbítására Tamir rakéták felé. Ezt a két üteget egyébként teljes egészében az Amerikában gyártott Oshkosh HEMTT katonai teherautókra szerelték fel. Vagyis a 12 indítójármű, az ELM-2084-as rádiólokátorok és a harcevezetés pontok is mind a jól ismert teherautókon foglalnak helyet. A Tamir rakétákból eddig 480 darabot vásárolt meg Washington. Az elkövetkező időszakban az izraeli gyártónak és amerikai partnerének a Raytheon–nak meg kell győzniük a hadsereg szkeptikus vezetőit arról, hogy az izraeli rendszer zökkenőmentesen képes együttműködni az amerikai technikával. Nevezetten a hadsereg IBCS-hálózatával, amely összekapcsolja a korábbi radarokat és a rakétákat egy egységes lég- és rakétavédelmi rendszerbe. A próbák során az Irom Dome-nak bizonytani kell, hogy az IBCS-hálózatba kötve képes lelőni a bejövő csapásmérő robotrepülőgépeket is, nemcsak irányítatlan rakétákat és tüzérségi lövedékeket. Az új-mexikói White Sands-i rakétalőtéren 2021-ben tervezik végrehajtani a lövészeteket, amelyek során az amerikai rendszerrel működne együtt az Iron Dome.
Befejeződött az USA által megrendelt Trophy HV aktív páncélzatok leszállítása. A Rafael Advanced Defense Systems és amerikai partnere, Leonardo DRS az amerikai hadsereg részére január 6-án adta át az utolsó darabot is. Miután Washingtonban figyelemmel kísérték e rendszer fejlesztését és az Izraelben történő rendszeresítést és harci körülmények közötti alkalmazást, úgy döntöttek helyben lefolytatott tesztnek vetik alá a Trophy HV aktív páncélzatot. Ennek sikeres végrehajtása után rendelték meg négy M1 Abrams harckocsikkal felszerelt dandár számára elegendő aktív páncélzatot. Ezek közül az elsőt 2019 szeptemberében adták át. A Trophy HV rendszer egy Abrams-re történő telepítésének költsége 350000 és 500000 dollár között mozgott. Washington 350 készletet rendelt meg a rendszerből. A Trophy HV felszerelése az Abrams-re körülbelül 800 kilogrammal növeli meg a harckocsi tömegét.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
...avagy mit adott nekünk az EU?
Az európai integráció 1950-es évek utáni történetéről beszélgetve idézhetjük a Bryan életét, ahol a Római birodalommal kapcsolatban egy ponton felteszik a kérdést: „és mit adtak nekünk a rómaiak?” A borkultúra, utak, közrend felsorolását követően jutnak el a szereplők ahhoz a „demagóg” válaszhoz, miszerint „békét hoztak”, ami az Európai Unió esetében annyira nem is elrugaszkodott megállapítás. Podcastunk keretében ugyanis végig járjuk azokat a befagyott, befagyottnak vélt, vagy mára az integráció miatt kiüresedett konfliktusokat, amelyek az egyes tagállamok között léptek fel a múltban és hosszas katonai adok-kapok után végül az EU létrehozása és működtetése tűnik a járható útnak.
Az egykori repülőnapokat felidéző sorozat tizenegyedik részében, a Czech International Air Fest 2007-es albuma után következzen a 2008-as és néhány olyan típus, amely az akkor látott felségjellel már nem repül. A képek egy része az érkezési napon készült. A helyszín továbbra is a Brno-Turany nemzetközi repülőtér, a dátum 2008 szeptemberének első hétvégéje volt.
A francia Alpha Jeten díszfestés hirdeti, hogy az 1979-es szolgálatba állítás és 2008 között egymillió repült órát teljesített a típus.
Az Alpha Jetet az Armée de l’Air-en kívül kilenc ország légiereje rendszeresítette.
A Brnóba települt belga csapat logisztikai támogatását végző ERJ-145-ös.
Ma már történelem a belga légierő kutató-mentő Westland Sea King Mk 48-as helikoptere. A forgószárnyas klasszikust két éve nyugdíjazták a belgák, miután több éves késéssel ugyan, de náluk is szolgálatba álltak az NH-90-es helikopterek.
Az orrfutós Jak-52-eshez szokott szemnek furcsa látvány a román lajstromjelű, farokkerekesre átépített változat.
Leszállás előtt többször átstartolt a NATO E-3A AWACS-e.
Az angliai Lakenheath-ből érkező Eagle géppár is többször átstartolt, az egyik éppen a futókat húzza be.
A Sas leszáll. A 48. vadászezred, 493. századának légigyőzelmes gépét később a statikus soron járhattuk körbe.
Légigyőzelmet jelentő zöld csillag a pilótafülke alatt - a 86-0159-es F-15C-vel 1999. március 24-én Mike „Dozer” Shower százados egy jugoszláv MiG-29-est lőtt le. Shower később F-22-est repült, majd a polgári repülésben, a FedEx-nél folytatta pilótakarrierjét, végül politikai pályára lépett.
Az érem két oldala. A 493. Grim Reapers század az előző évben harmadszor nyerte el a Raytheon Trophy-t, amelyet az adott évben legjobbnak ítélt vadászrepülő század kap. Az érmet az egyik F-15-ös pilótája nyomta a kezünkbe, miután közelebbről is megnézhettük vadászgépét.
A horvát Krila Oluje (Vihar Szárnyai) kötelék egyik Pilatus PC-9-esének felszállása szólóban.
Az L-29 Delfin kortársa, a lengyel TS-11 Iskra a Bialo-Czerwone Iskry (Fehér-Piros Szikrák) bemutató kötelék színeiben.
Szlovákiából, az eperjesi helikopter bázisról érkező Mi-24-es. Északi szomszédunk azóta már kivonta harci helikoptereit.
A lengyel légierőben a CASA C-295-ös váltotta az An-26-osokat. A típus egyik példánya 2008 januárjában a miroslawieci repülőbázis megközelítése közben lezuhant, a négyfős személyzet és a tizenhat utas életét vesztette.
Ugyancsak egy C-295-ös, a spanyol Ejército del Aire levegőben is utántölthető szállítógépe forgolódik a reptér felett.
Szlovák Z-37 Cmelak géppár érkezik.
Egy helyi cég, a brnói Geodis Z-37-ese.
A Prága-Kbelyből üzemelő cseh szállítórepülők An-26-osa földre engedett rámpával és díszfestéssel.
Az Ancsa díszfestése a 90 éves Kbely repülőteret köszönti. A függőleges vezérsík jobb oldalára a Prága szélén elhelyezkedő repülőtérről valaha üzemelt típusok sziluettjét festették.
Az évfordulós festésminta másik fele a reptér ikonikus épületét, az 1928-ban épült víztornyot ábrázolja, amely a tetején elhelyezett fénnyel segítette a pilótákat. A cseh gép körül az amerikai KC-135-ös tanker és a szerb Ancsa vezérsíkja magasodik, hátul a NATO AWACS legjellegzetesebb tartozéka is látszik.
A KC-135-ös tanker nyitott tehertér ajtaján belátni a fedélzetre. A tehertér padlójára normál utasülések is beszerelhetőek, de a géppel utazók többnyire a törzs fala melletti egyszerű vászonüléseken ülnek. Az ülés felett lógó zöld táskák az utasok vészhelyzeti oxigénmaszkját tartalmazzák.
Az osztrák légierő futárfeladatokra, célvontatásra, sebesült vagy beteg szállítására és tűzoltásra használt sokoldalú típusa, a Pilatus PC-6-os.
A Magyar Honvédség 714-es oldalszámú Mi-24-ese a díszfestésű harci helikopterek sorában a második volt - az Aranyszarvas 2007-ben készült el.
A Phoenix harcihelikopter század és a Vörös Sárkány üzembentartó század jelvényei a magyar Mi-24-esen.
Cseh Mi-24/35 harci helikopter.
A kecskeméti Cápeti II mellett egy másik díszfestésű L-39-es kapott helyet. Az Albatros első felszállásának 40 éves évfordulójára a főtervező, Jan Vlcek képmása került az egyik cseh gépre.
Földi biztosíték a Luftwaffe F-4F Phantom II-esének gépágyúján.
A csehek csörlővel és fényszóróval felszerelt, feltűnő festésű W-3 Sokol kutató-mentő helikoptere.
Horvát, szlovák és cseh szállító, valamint magyar és cseh harci helikopterekből álló sor.
Reggel van, a takarók még nem kerültek le a cáslavi 212-es század L-159-eséről. A gépet 20 mm-es Plamen gépágyú konténerrel, póttartállyal illetve hagyományos bombák és Sidewinder rakéták gyakorló változataival függesztve állították a statikus sorra.
Az AWACS személyzetének egyik tagja a századjelvényre támaszkodva szemlélődik.
Egy szemet gyönyörködtető Morava. Magyarországon a Rendőrség és az Országos Mentőszolgálat, majd a kilencvenes évektől magánszemélyek is használták a típust.
A cseh Létající Cirkus (Repülő Cirkusz) első világháborús típusok kisebb léptékű, utánépített változataival „replikázott” a CIAF 2008-on.
Az első világháború egyik legismertebb típusa, a Sopwith F.1 Camel gyakorlott pilótát igényelt.
Fokker Dr.1 425/17. A gép eredetije 1918 áprilisában zuhant le.
Az „igazi” DFW Albatros C V-ösöket elsősorban felderítő és megfigyelő feladatra használták.
A Fokker E.III egyfedelűek (Eindecker) 1916-ra már elavultnak számítottak.
A Curtiss Jenny és egy Bugatti gyorsulási versenye az 1920-as évek hangulatát idézi fel.
Ahogy az antant pilótái látták vagy látni szerették volna a Dreideckert.
A vászonborítás alatt kirajzolódik az Avia BH-1 szárnyának szerkezete. A Pavel Benes és Miroslav Hajn által száz évvel ezelőtt tervezett gép az Avia első típusa volt, egy eredeti példány mellett csak ez a 2004-ben készült replika létezik. (A gép nem a Repülő Cirkuszhoz tartozik.)
*
Ahogy azt megszokhattuk, a brnói nemzetközi repülőtér induló és érkező civil forgalma is színesítette a képet.
A cseh nemzeti légitársaság ATR 42-ese érkezik.
A tunéziai Karthago Airlines egyetlen Boeing 737-300-asa. A cég 2010-ig működött, a TS-IEG lajstromjellel ma már egy A319-es repül.
A Ryanair-járat a felszálláshoz gurul ki.
A Maximus Air Cargo Airbus A300-asa a dinamikus bemutatóra kijelölt gépek előtt gurul el. Az Egyesült Arab Emirátusokban lajstromozott teherszállító később Líbiába került.
A Travel Service vadonatúj Boeing 737-800-asát jelenleg a Smartwings üzemelteti.
Egy kis gumi ég le a CSA Boeing 737-400-asának egyik kerekéről. Jelenleg több ezer géphez hasonlóan, letárolva várja a szebb jövőt.
Élő veszélyforrás a pálya mellett.
A szállásunknak helyet adó közeli kisváros címere. Történelmi helyszínen járunk, hiszen a reptér és a mai Slavkov u Brna között húzódó dombvidéken zajlott le 1805. december 2-án a napóleoni háborúk egyik legfontosabb ütközete, amely a város akkori neve után az austerlitzi csataként lett ismert.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Balkán mini-Schengen
Az úgynevezett Balkán mini-Schengen megállapodás első életbe lépő szakaszának köszönhetően az albán, szerb, és észak-macedón állampolgároknak kizárólag személyigazolvány szükséges a határátlépéshez, jelentették be az országok államfői november 9-én. Alekszandr Vucic szerb elnök közleményben erősítette meg, hogy az intézkedések eredményétől a turizmus növekedésére számítanak Albániában és Szerbiában. Emellett a három ország államfői aláírtak egy kooperációról szóló memorandumot is, amelynek értelmében együtt küzdenek a koronavírus járvány és annak következményei ellen. Első közös döntésként pedig lehetővé tették az országok közötti közlekedést PCR teszt nélkül.
A koszovói Önrendelkezés (Vetëvendosje) és elnöke Albin Kurti élesen elutasítják a mini-Schengenhez való csatlakozást. A párt álláspontja szerint a megállapodás tovább veszélyezteti Koszovó határainak biztonságát, mivel annak államiságát Szerbia még mindig nem ismerte el. Emellett az Önrendelkezés szerint a megállapodás nem szolgálja az albán nép érdekeit. Albin Kurti volt koszovói miniszterelnök szerint egy Albánia és Koszovó között létrejövő Schengen övezetet lenne érdemes kidolgozni.
Albin Kurti volt miniszterelnök, a Vetëvendosje nevű koszovói párt vezetője. (Forrás: Facebook/ Lëvizja VETËVENDOSJE!)Koronavírus és gazdaság
Az albán kormányzat újabb szigorításokat léptetett életbe a koronavírus járvány visszaszorítása érdekében. Az újonnan bevezettet rendelkezések betiltanak minden 10 főnél nagyobb gyűlést és összejövetelt. Emellett az este tíz és hajnali hat közötti kijárási tilalom továbbra is érvényben marad.
Az albán statisztikai hivatal közlése szerint az általuk vizsgált időszakban az ország külkereskedelmi mérlege 7,6%-kal csökkent. A szakértők számításai szerint az exportmutatók 12,2%-kal, míg az importmutatók 9,7%-kal csökkentek. Az elemzés szerint Albánia legfőbb kereskedelmi partnere továbbra is Olaszország.
Az Európai Tanács 103,3 millió eurós támogatást küldött Albánia számára, ezzel segítve az országot a további reformok bevezetésében, valamint a COVID-19 járvány okozta problémák megoldásában. A járványhoz kapcsolódó problémák kezelése mellett az új források lehetőséget biztosítanak az ország számára a jogállamisági reformok bevezetéséhez és a szervezett bűnözés elleni harchoz.
A német kormányzat 58,2 millió euróval tervezi támogatni Albániát, az ország gazdaságának fejlesztésében. Peter Zingraf, Németország albán nagykövete szerint a támogatás magában foglal több közös gazdasági és vízügyi infrastruktúra fejlesztő projektet.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelentés szerint Albánia a Nyugat-Balkán legfukarabb országa. A jelentés szerint az albániai bankbetétek összege az ország GDP-jének csaknem 70%-át teszi ki. A bankbetétek magas összege összefüggésbe hozható a külföldön dolgozó albán vendégmunkásokkal, akik így juttatnak haza pénzt a családjaiknak. Az IMF prognózisa szerint a koronavírus miatti GDP csökkenésnek köszönhetően az arány még inkább eltolódhat.
Írta: Párducz Árpád
Albán orvosok egy tiranai kórház Covid-osztályán. (Forrás: Facebook/ U.S. Embassy – Tirana)Bosznia-Hercegovina
Bosznia-Hercegovina egyik nemzeti ünnepe november 25-e, az ún. államiság napja. 1943. november 25-26-án ülésezett a Nemzeti Antifasiszta Tanács, amely határozatot hozott az ország náci uralom alóli felszabadításáról. Ennek az eseménynek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ország fennállása, létezése kapcsán. Az idei évben az ünneplést természetesen beárnyékolta és némileg ellehetetlenítette a koronavírus-járvány, emellett azonban az ünnep megítélése körül is felfedezhetőek az országon belüli ellentétek és törésvonalak. Az államiság napját ugyanis csak a bosnyák-horvát Föderációban ünneplik meg – november 25-e itt munkaszüneti nap, az intézmények és boltok többsége zárva tart, a tömegközlekedés ünnepi menetrend szerint működik, emellett pedig Szarajevó nemzeti színekben pompázik, és számos megemlékezést tartanak. A Boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska, RS) ugyanakkor nyoma sincs az ünneplésnek, ez egy ugyanolyan munkanap, mint a többi. Sokatmondó, hogy idén Bosznia-Hercegovina hármas államelnökségének szerb tagja (a RS képviselője) nem vett részt az ünnep alkalmával tartott fogadáson.
2020. november 29-én Bosznia-Hercegovina szaúd-arábiai nagykövete, Mohamed Jusic, Szaúd-Arábia külügyminiszterével, Adil-al Dzsubeir-rel tárgyalt Rijádban. A találkozón természetesen szóba került a koronavírus-járvány és a gazdasági krízis kezelése, a Szaúd-Arábia által megrendezett G20-as csúcstalálkozó várható eredményei, illetve a két állam közötti hagyományosan jó és baráti kapcsolat továbbfejlesztése. A külügyminiszter megerősítette a nagykövetet abban, hogy Szaúd-Arábia kiáll Bosznia-Hercegovina területi integritása és függetlensége mellett. Fontos megjegyezni, hogy Szaúd-Arábia jelentős segítséget nyújtott a boszniai háborúban a függetlenségért küzdő bosnyákok számára, emellett napjainkban is számos fejlesztést és infrastrukturális projektet támogat, illetve egyre több beruházást hajt végre az országban.
Írta: Kőbányai Dénes
Egy boszniai szerb patrióta Banja Luka utcáin. (Forrás: Facebook/ Iva Zimova)Montenegró
A szerb ortodox egyház vezetése kórházi ellátásra szorul a COVID-19-ben elhunyt montenegrói püspök temetése után.
A 90 éves Irinej pátriáka, a szerb ortodox egyház vezetője pozitív koronavírus tesztet produkált, majd egy vírusfertőzöttek ellátásra specializálódott belgrádi korházba szállították miután részt vett egy − koronavírusban elhunyt − montenegrói püspök temetésén. A Szerb Védelmi Minisztérium nyilatkozata szerint a vallási vezető jó egészségügyi állapotnak örvend és semmilyen tünetet nem mutat. Egyes hírforrások szerint azonban közepesen súlyos tüdőgyulladással küzd.
A pátriáka megfertőződésében feltehetően nagy szerepet játszik az ortodox egyházi szokásrend, hiszen a gyászolók védőmaszkok nélkül gyűltek össze az eseményen, és sokan megcsókolták a püspök testét, miközben egy nyitott koporsóban feküdt. Mindezt annak ellenére tették, hogy Szerbiában és Montenegróban is megugrott a koronavírus esetek száma, és a hatóságok arra figyelmeztettek, hogy az esemény komoly közegészségügyi kockázatot jelent. A pátriáka megfertőződésének esete jól mutatja, hogy az ortodox egyháznak milyen erőteljes pozíciója van Szerbiában, és Montenegróban. A két nemzetet nem csak történelmi és kulturális szál köti össze, de az ortodox egyházhoz való tartozásuk is, a történelemi hagyományokból fakadóan pedig a vallási vezetők fontos szövetségesei vagy éppen kritikusai lehetnek a politikusoknak, döntéshozóknak.
Ezt támasztja alá Alekszandr Vucic szerb elnök és Irinej pátriáka között kialakult nézeteltérés is, ugyanis az erősen nacionalista beállítottságú egyházi vezetők továbbra is határozottan ellenzik azt, hogy a szerb vezetés engedményeket tegyen Koszovónak, ami nem csak a szerb alkotmány, de az ő elvi meggyőződésük szerint is tartomány jogállású terület. Ezzel kapcsolatban, 2019 májusában néhány püspök felszólította a kormány tagjait, hogy ne hátráljanak meg az albán követelésekkel szemben, illetve ne egyezzenek bele a felvetődött területcserébe.
Írta: Haiszky Edina
Irinej pátriárka a koronavírus-járvány előtt. (Forrás: Facebook/ International Orthodox Christian Charities)Észak-Macedónia
Bulgária elutasította az Európai Unió által Észak-Macedónia számára kidolgozott tagsági tárgyalási keretrendszert, ezzel gyakorlatilag megbénította a csatlakozási tárgyalások elindítását. Ekaterina Zaharieva bolgár külügyminiszter a közös történelmi és nyelvi kérdések rendezésének elmaradásával indokolta a döntést, hozzátéve, hogy további párbeszédre lenne szükség a két állam közt. Az észak-macedón kormány hivatalos nyilatkozata szerint Bulgária magatartása szembemegy a 2017-es barátsági megállapodásban foglaltakkal, és aláássa a két ország jószomszédi viszonyát. Zoran Zaev macedón miniszterelnök állítása szerint a vétót részben a közelgő bolgár parlamenti választások is indokolhatták, mely sokkal inkább egy politikai kommunikációs manőver volt, semmint a bolgár nép akaratának kifejezése. Mindenesetre bízik a bilaterális tárgyalások sikerében, és az év végére komoly eredményekre számít a vitás kérdések megoldását illetően.
November 23-án tartották meg a 2020-as Macedóniai Energetikai Fórumot. A fórum egyik témája az energiafüggőség csökkentése volt, melynek kapcsán felszólalt Kate Byrnes, az Egyesült Államok észak-macedóniai nagykövete is. Byrnes felhívta a figyelmet arra, hogy a földgáz beszerzése miatt a balkáni államok erősen kiszolgáltatottak Oroszországnak, ami politikai befolyásolhatóságot is eredményez. Ebből kifolyólag üdvözlendőnek tartja Görögország és Észak-Macedónia tervét egy 55 kilométer hosszú rendszerösszekötő vezeték megépítéséről, ami növelheti majd például Koszovó, Szerbia vagy Albánia ellátásának biztonságát is.
Írta: Kocsis Máté
Bulgária és Észak-Macedónia határa. (Forrás: Facebook/ Harsha Telang)Közel 18 éves fotón az Irak lerohanására készülő amerikai hadigépezet tengerészeti légierejének függesztésre váró precíziós illetve stand-off fegyverzete. Emlékeztető, hogy minőségileg és mennyiségileg releváns effektorok, fegyverzet, lőszer nélkül a platformok, legyenek azok repülőeszközök vagy szárazföldi (esetleg vízi) járművek, pusztán ultradrága közlekedési eszközök, propaganda-díszletek. Nem nevezhetőek fegyverrendszernek.
Zord
Ukrajnában a 2021-es évben kezdik el majd rendszeresíteni a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatát. Ez a 2020. december végén bejelentett megrendelés egy ütegnyi, vagyis hat USzPU-360-as indítójárművet foglal magában, összesen 24 darab hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített USzPU-360-as szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Utolsó repülését hajtotta végre Belgiumban egy Airbus A321-es repülőgép. Ezt a példányt a portugál Hi Fly légitársaságtól bérelte az ország védelmi minisztériuma. A gép 2014. május 20. óta tartó bérleti idejét két alkalommal is meghosszabbították, mivel eredetileg csak négy évig tervezték használni. Utolsó repülését 2020. december 24-én tette meg az Airbus A321-es repülőgép, mely a személyszállításra szolgáló Embraer ERJ135 és ERJ145 gépek után egy hónappal került kivonásra. 2021 januárjától a személyszállítást már a két új Dassault Falcon 7X mellett az Airbus A400M Atlas, illetve az A330 MRTT típusok végzik el. Továbbá megállapodást kötöttek az ABELAG (Association Belge d'Aviation Général) és az eseti charter járatokra szakosodott LUXAVIATION belga társaságokkal, hogy a védelmi minisztérium igényeinek megfelelő repülőeszközt biztosítsanak a kívánt időpontban.
Szerződés került aláírásra brit szárazföldi erők számára beszerzésre kerülő új Rheinmetall/KMW BOXER 8×8 típusú gyalogsági harcjárműveket érintőleg. Ennek értelmében a lövészpáncélosok a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott PROTECTOR RS4 távirányítású fegyverállvánnyal lesznek ellátva, körülbelül 114 millió dollár értékben. A PROTECTOR RS család tagjait a 2000-es évek eleje óta már 23 ország rendelte meg, több mint 20000 darabos mennyiségben.
A Svájci Légierő 2020. december 29-én bejelentette, hogy az év utolsó napjától kezdődően újra két Boeing F-18 Hornet áll felfegyverezve készen arra, hogy a nap 24 órájában megvédje az ország légterét. A 15 percen belül felszálló készültségi vadászok csaknem 7 év elteltével jelentek meg újra az országban, miután 2014 februárjában az Ethiopian Airlines egy másodpilótája által eltérített, Addisz-Abebától Rómába tartó járattal landolt a genfi repülőtéren. Az eltérített gépet olasz és francia vadászgépek elfogták és kísérték saját légterükben, azonban Svájcban nem szállt fel sem egy F-5-ös, sem egy F-18-as sem, mivel itt a vadászgépek nem adtak egész napra kiterjedő készültséget. A nap 24 órájára kiterjedő készültség megvalósítás Svájcban további 30 millió svájci frank (34 millió dollár, 28 millió euró) kiadással jár évente. Ezt az összeget főleg a nagyjából 100 főt érintő személyi költségek, a légiforgalmi irányítás és az üzemeltetési költségek teszik ki. A svájci pilóták éjszakai körülmények között végzett elfogási gyakorlataira Nagy-Britanniában kerítettek sort november 24. és december 18. között az észak-angliai Yorkshire-ben.
Spanyolországban a T.10-03/31-03 C-130H Hercules teherszállító repülőgép átrepült Zaragozából Madrid közelébe. Tette mindezt azért, mert a típus kivonásával ezt az 1974. március 12-án átadott példányt jelölték ki, hogy a típusra emlékeztetve bekerüljön a légierő múzeumának gyűjteménybe.
Franciaországban további gépkarabélyokat rendelt meg a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség. A 2016 szeptemberében kiválasztásra került Heckler&Koch HK416F (HK416A5 áttervezése) gépkarabélyokból kezdetben a megrendelés 93000 példányra szólt. Ezekből 54500 darab HK416FC (Compact) a 280 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 741 és 842 milliméter közötti teljes hosszal és 38500 darab HK416FS (Standard) a 368 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 831 és 931 milliméter közötti teljes hosszal kerül átadásra. Utóbbiakból 14915 darabot fognak elsőként ellátni a Felin (Fantassin à Equipements et Liaisons Intégrés) rendszerrel. A FELIN segítségével a szokásos harcmező mellett a francia gyalogosok a digitális harcmezőre is léphetnek, ugyanis mindannyijuk felszerelésében megtalálható a koponyacsont rezgéseit használó - ezért a füleket és a szájat szabadon hagyó - rádióadó-vevő, a GPS, valamint a képek, adatok, szöveges üzenetek megjelenítésre alkalmas miniatűr kijelző.
Az 1972 óta használatban lévő FAMAS gépkarabélyon, melyeket az HK 406-ok váltanak fel, is megjelentek a FELIN rendszerhez szükséges nyomógombok, valamint egy OPTRONICS (optika + elektronika) nevet viselő irányzék is, mely lehetővé teszi éjjel is a 400-600 méteres távolságra történő pontos lövések leadását. A századparancsnokok a SITComDE terminálon követhetik nyomon katonáik harctéri ténykedését és helyzetüket valós időben. A FELIN rendszer megismerését, kezelésének elsajátítását a Sagem segítségével hajtják végre a francia katonák, már 2011 januárjától kezdődően. 2017. május 3-tól a mai napig 45340 Heckler&Koch gépkarabélyt szállítottak le ebből a mennyiségből, az utolsók átadása 2025-ben várható. Ezek mellé 10767 HK2969F (44 milliméterszer 46 milliméteres) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül. Most Párizs további 12000 darab HK416F gépkarabélyt rendelt meg, várhatólag a teljes mennyiség 2028-ig elérheti a 117000 darabot is.
Helyi lapértesülések szerint Párizs hamarosan aláírja a szerződést, további CAESAR önjáró tarackok (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. Ennek köszönhetően az eddig rendszeresített 77 darab mellé még további 32 kerülhet majd beszerzésre. A francia haderőben éppen ennyi, vagyis 32 darab régi AMX-30 AuF1-es önjáró tarack található meg még. Az 1994-ben bemutatott új tüzérségi eszközből az elsők 2002 végén kerültek átadásra a francia hadsereg részére. A 40 kilométeres lőtávolságú tarack hordozását végző Arquus (korábban Renault Trucks Defense) Sherpa 6×6 teherautók Renault dCI 6 dízelmotorral és, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval vannak ellátva. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhatnak fel. Egy ilyen teherautó összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani. Maximális hatótávolsága 600 kilométer.
Az eddig megrendelt 10 darabon felül további Iveco-Oto Melara Centauro II-es páncélvadászt rendelt meg Róma 2020. december 30-án. A 10, még 2018 júliusában szerződésben foglalt páncélos mellé most 86 darabot rendelt meg Olasz Védelmi Minisztérium, további 10 Centauro II-es opcióként szerepelt a megállapodásban. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció felett. Az utód a Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.
A löveggel párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. További érv az új változat nagyobb mérvű rendszeresítése mellett, hogy az eredeti variáns üzemben tartása a Freccia gyalogsági harcjárművekkel nagyobb kiadással járna, hiába rendszeresítettek belőle 359 darabot. Az olasz haderő részéről már egy összesen 150 darabos Centauro II megrendelésről is folynak tárgyalások. Ezekről annyit tudni, hogy a fent említett darabszámot két részletre lebontott mennyiségben rendelnék meg, talán ennek első részét képezi ez a 86 darab.
Újra átadásra került az első sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó a légierő részére. Ez igazából már a második sorozatgyártású gép. Még 2020. október 31-én hajtotta végre első repülését ez a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es vesztét. A gép állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből.
A szolgálatba állt sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a NATO keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik. A típus előállításában a 2019-es év nyarán változás történt. Ugyanis a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelése létfontosságúvá vált, így a gyártást alaposan átszervezték. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése vált szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű 18 tonnás tolóerővel rendelkező hajtóművek kerülnek beszerelésre a jelenleg is használt 15 tonnás tolóerejű Szaturn AL-41F1S-ek helyett. Jelenleg ezen új erőforrás több prototípusával a légi tesztek már zajlanak. Az új hajtóművekkel ellátott Felon-ok gyártása 2023-ban veheti majd kezdetét. A sorozatgyártású példányokon talán már egy új bevonatot is alkalmazni fogak a pilótafülke plexijén. A szerződésben foglalt 76 repülőgép nagy részét ebben a továbbfejlesztett változatban gyártják majd le.
Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget használni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. A 2021. január 29-én immáron első repülésének 11. évfordulóját ünneplő Szu-57-es ezen első 76 darabja három repülőezred két-két századánál lesz majd megtalálható. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A jövőben egy hiperszonikus rakétával is fel kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
Érdekesség, hogy a 2020. december 25-án átadott második első Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó ugyanazt a kék 01-es oldalszámot viseli, mint a szerencsétlenül járt példány, amelyik átadására 2019. december 24-én került sor. A hírek szerint a balesetben elveszett gépet a Szuhoj saját forrásiból fedezve fogja pótolni. A komszomolszki üzemből, Novoszibirszk közbenső leszállással az aktyubinszki Állami Repülési Tesztközpont repülőterére megérkező Szu-57-est a hírek szerint fegyverzetkísérleti, illetve integrációs tesztekhez fogják használni. A következő évben 4 Szu-57-es átadása várható, míg 2022-től évente 10-12 gép fog elkészülni, és a típust repülő első ezred várhatólag Krasznodarban fog felállni. Várhatólag a gyártósor a termelés felfutása után évente akár 16 Szu-57-es elkészítésére is képes lesz. További a típushoz kapcsolódó hír, hogy orosz források tudni vélik, jól halad a Szu-57-es hordozófedélzeti változatának fejlesztése. Információik szerint az első ilyen gép két év múlva kezdheti majd meg repüléseit. A szárazföldi Szu-57-től nem sokban eltérő változat így a már felújításon frissen átesett KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón kezdhetné meg fedélzeti tesztjeit.
Ugyancsak december 25-én készültek el a legutóbb megrendeltek közül az utolsó MiG-31 Foxhound nehézvadász korszerűsítésével a Nyizsnyij Novgorodban található Szokol repülőgépgyárban. A MiG-31-et korábban sorozatban gyártották a Szokolnál. Jelenleg a létesítmények korszerűsítésén dolgoznak a Szokol repülőgépgyárban annak érdekében, hogy növeljék a vállalat hatékonyságát, és teljes mértékben képesek legyenek, időben és magas színvonalon teljesítse a szerződésekben foglalt kötelezettségeiket. Az üzemben jelenleg a MiG-31 és MiG-29UB repülőgépek korszerűsítése és javítása, valamint a MiG-29K/KUB, illetve MiG-29M/M2 vadászbombázók több részegységének gyártása is folyik.
Moszkva 2027-re szeretné megduplázni a hadrendben álló Tupoljev Tu-160-as szuperszonikus stratégiai bombázóinak darabszámát. Ez azt jelentené, hogy mindössze hét év alatt tizenhat Tu-160-ast gyártanának le. A szerződéseket állítólag már megkötötték, az első gép még 2021-ben el fog készülni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
A török STM (Savunma Teknolojileri Mühendislik) hajógyár bejelentése szerint már folyik egy új rakétás-gyorsnaszád terveinek készítése. A török flotta által igényel hajók a FAC projekt keretében kerülnek megalkotásra. Magát a szerződést 2020. augusztus 31-én írták alá, de az információkat az STM csak december 29-én hozta nyilvánosságra. Feltételezések szerint a FAC az STM által 2016-ban bemutatott FAC-55 projekten alapul. Ennek tervezése lehetővé teszi, hogy a rakétás-gyorsnaszád mellett, némi átalakítással egy őrhajó típusú hajó is könnyedén legyártható legyen. Az 535 tonnás vízkiszorítással és 62,67 méteres hosszal rendelkező FAC-55-ös mozgatásáról egy 38000 lóerős COGAG meghajtórendszer gondoskodik, amellyel képes elérni az 55 csomót meghaladó sebességet is. A meghajtást három vízsugaras hajtómű biztosítja. Rakétás-gyorsnaszádként fegyverzetét egy 76 milliméteres löveg, RAM légvédelmi rakéták és nyolc amerikai Harpoon, vagy török ATMACA alkotja.
Izraelben ki tudja mikor, de használatba vehetik az állami vezetők szállítására átalakított Boeing B767-es repülőgépet. Éveken át az ilyen feladatokat a légierő gépeivel hajtották végre, majd később az El Al légitársaságtól béreltek erre a célra egy repülőgépet. Azonban a titkosított kommunikációs rendszerek biztosítása az ilyen repülőgépek fedélzetén jelentős többletkiadással járt. 2014-ben egy kormánybizottság engedélyezte egy külön repülőgép megvásárlását, amely átalakítva képes a tengerentúli utak lebonyolítására is. Három év kaliforniai raktározás után, miután tulajdonosa a Qantas már nyugdíjazta, 2016 júliusában az Israel Aerospace Industries (IAI) megkezdte a munkát egy Boeing 767-300ER repülőgépen. A kiber és rakétatámadások ellen egyaránt védetté vált géppel az első tesztrepülést 2019 novemberében hajtották végre, már az új kék-fehér színben pompázva. A projekt költségeivel kapcsolatos becslések szerint nagyjából hozzávetőlegesen 213 millió eurót költöttek el a 767-300ER repülőgépre. A koronavírus okozta járvány miatt idén nem használták a gépet, de időnként ellenőrző repülések végrehajtására a levegőbe emelkedtek vele.
Egyiptom részére Washingtonban a Külügyminisztérium jóváhagyta húsz Lockheed Martin Aeronautics Company AN/AAQ-33 Sniper ATP célzókonténer eladását. A program becsült összköltsége 65,6 millió dollár.
Kuvait számára viszont a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek lett elérhetőek. A 4 milliárd dolláros beszerzésben Kuvait nyolc új AH-64E-t akar vásárolni, és tizenhat, 2005-ben vásárolt AH-64D-t tervez modernizálni az AH-64E Guardian szintre.
Szaúd-Arábia pedig akár 3000 darab GBU-39 SDB I (Small Diameter Bomb I) kisméretű irányított bombát is megvásárolhat majd a jövőben. A 110 kilogrammos, 1,8 méter hosszú, akár 110 kilométerre is elrepülő fegyverből ezt a mennyiséget nagyjából 290 millió dollár ellenében lehet beszerezni.
Pakisztánban 2020. december utolsó napjaiban jelentették be, hogy elkezdték a pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók legfejlettebb Block 3-as változatának gyártását. Ez majd egy éves csúszást jelent a 2019-ben is hangoztatott időponthoz képest. Az első Block-3-as elkészülte 2021-re, szolgálatba lépése 2022-re várható, 2024 végére 62 darabot szeretnének szolgálatba állítani. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán.
Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szólt még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Ennek ellenére, na és persze mivel India a fejlettebb Talios-t rendelte meg, még 2017-ben 24,9 millió dollárért a török Aselsan Aselpod célmegjelölője lett kiválasztva az integrációra. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szintén kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Oroszországban viszont egy nagyobb tolóerejű sugárhajtómű van születőben, talán a JF-17 számára. Az RD-93MA, amely a JF-17-en használt RD-93 továbbfejlesztett változata már 9300 kilogrammnyi tolóerő előállítására képes a 8300 kilogramm helyett.
Továbbá megérkeztek a Pakisztáni Légierőhöz az első kétüléses JF-17B (FC-1B Xiaolong) változatok is. A légierő terveiben 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel, 2020. december 31-ig 14 példány átadása történt meg. A 20-613-tól 20-626-ig terjedő gyártási számú gépekből több még csak az alapozó festéssel volt ellátva ekkor. Néhány példány esetében nem zárható ki, hogy gyártása Kínában történt meg. Az első kétüléses JF-17B a Kínában található Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. Pakisztánban 2019. december 29-én készült el az első JF-17B. A JF-17B prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A módosított orr-részbe egy AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor kerülhet beépítésre. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.
A Hindustan Times jelentése szerint hamarosan legalább három újabb Dassault Rafale vadászgépet szállítanak Indiába. Ezek már a harmadik leszállított csoportot képeznék, és a legutóbbi, novemberben érkezettekhez hasonlóan ez a legalább három gép is leszállás nélkül tenné meg a hazáig vezető utat. A szállítás időpontja még nem ismert, az üzemanyag ellátást francia és indiai tartálygépek segítségével közösen oldanák meg. További három Rafale vadászbombázót szállítanak márciusban, hetet pedig áprilisban.
Ukrán segítséggel kerülnek majd korszerűsítésre Malajzia PT-76-os úszó harckocsijai. A szovjet érában kifejlesztett PT-76-os úszó harckocsik modernizációja esetében a páncélteknőről lekerül a 76,2 milliméteres huzagolt csövű D-56T löveget és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskát tartalmazó torony és helyét a nagyobb méretekkel rendelkező John Cockerill által tervezett és gyártott belga LCTS 90 torony foglalja el. Így 6-8 lövés per perces tűzgyorsaságú szovjet fegyvert egy Cockerill 90 milliméteres Mk 3M-A2 löveg váltja, amihez egy töltőautomata is társul. A fejlett digitális, stabilizált, nappali/éjszakai célzó és tűzvezető rendszer képes együttműködni a csőből indítható Falarick 90 páncéltörő irányított rakétával is. Ez 4 kilométeres hatótávolsággal és 550 milliméteres páncélátütési képességgel rendelkezik. Az indonéz tengerészgyalogság állományában lévő 71 darab PT-76-os mindezen felül aktív páncélzatot, új motort, erőátviteli rendszert, Harris rádiókat is kaphat majd.
Indonéz halászok hálójába akadt december 20-án egy víz alatti drón a Flores-tengeren, a Selayar-szigetek közelében. Fotók alapján bizonyosan kijelenthető, hogy a drón a kínai Sea Wing családhoz tartozik. Ezek a víz alatt a felhajtóerő változásával haladnak, így igen energiatakarékosak és nagy távolság megtételére képesek. Egy kínai cikk szerint az egyik ilyen járművük több mint 6400 napot töltött a tengeren, ez alatt több mint 160000 kilométert tett meg, és a Marianna-árokban 7076 méter mélységet ért el. A 225 centiméter hosszú eszköz fedélzeti rendszerei elemzik a víz a hőmérsékletét, a zavarosságát, a sótartalmát, valamint a klorofill és az oxigén szintjét. De képes az áramokkal és a mozgás irányával kapcsolatos információk valós időben történő továbbítására is. Ezek az adatok ártalmatlannak tűnhetnek, és gyakran használják tudományos kutatásokhoz. De rendkívül értékes lehet a haditengerészek számára is. Különösen a tengeralattjáró-műveletek megtervezése során vehetik ezeknek hasznát. Minél jobban ismeri a haditengerészet a tengeralattjárók műveleti területeinek számító vizeket, annál jobban képes elrejteni ott a tengeralattjáróit. Valószínűleg ez a drón a Dél-kínai-tengertől Ausztráliáig tartó stratégiai tengeri útvonal vizeit derítette fel útja során, mivel a hálóba kerülése idején is még üzemelt.
A Hyundai Rotem dél-koreai vállalat december 22-én jelentette be, hogy 481,4 millió dollár értékű szerződést kapott K2 Black Panther harckocsik harmadik tételének legyártására a Koreai Köztársaság Hadserege részére. A vállalat nem közölt részleteket a megépítendő páncélosok darabszámáról, de a hírek szerint a harmadik tétel várhatóan összesen 54 K2-t fog tartalmazni, helyben kifejlesztett motorral és német gyártmányú erőátviteli rendszerrel. A vállalat szerint a K2 Black Panther harckocsik szállítását 2023-ra kell befejezni. A még 2010-ben megrendelt 100 darab K2 szállítását, melyek az első rendelési tételt képezték, 2015-re elkészítette a Hyundai Rotem. A 2014-ben megrendelt következő 106 darabbal várhatólag 2021-ben fognak végezni, mivel a gyártást kénytelenek voltak felfüggeszteni. Ugyanis az átvételi próbák során bizonyossá vált, hogy a tervekben foglaltakat nem sikerül teljesíteni. Ugyanis ezek a páncélosok már hazai tervezésű és gyártású motorral, illetve erőátviteli rendszerrel rendelkeztek volna.
Azonban a német MTU 883 dízelmotort és a Renk erőátviteli rendszerét nem tudta az 1500 lóerős Doosan DST DV27K motor és az S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automata váltó párosa kiváltani. A megbízhatósági és tartóssági problémák miatt, mivel nem sikerült 320 üzemórát meghibásodás nélkül teljesíteni, újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz, amelyekkel a vezetési és hidegindítási próbákon már sikerült megfelelő eredményt felmutatni. Az első kettő példány 2019. május 27-én került átadásra. A hírek szerint egy K2-es 8,5 millió dollárba kerül, így jelenleg ez a világ legdrágább harckocsija. 2020-ban a dél-koreai fegyveres erők összesen 2221 fő harckocsival rendelkeztek, ezek között 1000 darab K1/K1E1, 484 darab K1A1/K1A2, 100 darab K2, 597 darab M48A5 és 40 darab T-80U volt megtalálható. A dél-koreai kormány várhatóan több mint 600 darab K2-t rendel majd meg az M48 Patton tankok és a már üzemelő K1 harckocsik korábbi modelljeinek pótlására.
Növelni szeretné vízi akadályokon való átkelési képességét a dél-korai szárazföldi haderő. Ezért egy már bevált rendszer megvásárlását tervezik, a helyi gyártási képesség megteremtésével együtt. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) által előállított M3-as úszó gépkocsikból nagyjából 100 darabot gyártanának le a Hyundai Rotem-nél. A körülbelül 460 millió dolláros beszerzés eredményeképpen az első M3-ok átadása M3K jelzéssel már 2023-ban meg is valósulhatna. Így Dél-Korea lenne az M3-at üzemeltető hatodik ország Németország, az Egyesült Királyság, Tajvan, Szingapúr és Indonézia után. Az M3-okból 30 darab összekapcsolásával kevesebb, mint 35 perc alatt össze lehet állítani egy 350 méteres úszó hidat. Nyolc összekapcsolásával egy 100 méter hosszú jöhet létre, mindkettő esetében a teherbírás több mint 70 tonnás járművek áthaladását teszi lehetővé. A 400 lóerős dízelmotorral hajtott 28 tonnás M3 a szárazföldön akár 80 kilométer per órás sebességgel is képes mozogni, míg maximális sebessége vízen 14 kilométer per óra, hatótávolsága 750 kilométer.
Tajvanon végrehajtotta első felszállását az AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) T-5 Yung Ying (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép második prototípusa. Még 2019. szeptember 24-én az első prototípus bemutatásakor derült ki, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A gép addigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselhette a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A 2020. december 25-én végrehajtott első repülésen a 11002-es oldal, valamint 08-9002-es gyártási számot viselő új gép 15 percet töltött a levegőben. A T-5 Yung Ying kialakítása az AIDC F-CK-1 Ching-Kuo kétüléses verzióján alapul, bár némileg nagyobb és több üzemanyag szállítására képes.
A 80%-ban új alkatrészekből álló T-5-ös repülőgépet két Honeywell/ITEC F124-200TW utánégető nélküli sugárhajtóművel látták el az F-CK-1-ben használt Honeywell/ITEC F125-70-ek helyett. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító új gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva. A légi teszteket 2021 szeptemberéig tervezik befejezni. 2021 novemberében már indítanák a sorozatgyártást, igaz még csak visszafogott tempóban, míg a termelés a teljes sebességét 2023 márciusában érné el. A ROKAF számára az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett igényelt 66 darab repülőgép legyártása várhatóan 2026 júniusáig be fog fejeződni.
Ausztráliában december 28-án bejelentették, az ország Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázói elérték a korlátozottan bevethető státuszt, a korlátozások nélküli bevethetőségre 2024-ig kell várni. Ez azt jelenti, hogy a beépített 25 milliméteres gépágyú mellett az ausztrál F-35A-k bevethetik még a Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú, az AIM-9X rövid hatótávolságú Sidewinder légiharc-rakétákat, valamint a JDAM és a SDB bombákat. Az első gépet 2018-ban kapták meg a gyártótól, és még az év december hónapjában már otthon is látható volt az első két Lightning II-es vadászbombázó. A kengurus felségjel eddig 33 darab F-35-ösre került fel. A 3. Repülőszázad után másodikként a 77. Repülőszázad fog átfegyverzésre kerülni az új típusra. Az ausztrál pilóták közül eddig 45-en, míg a földi személyzet közül 600-an ismerkedtek meg az új típussal, a repült órák száma több mint 8780. Az F-35-ös gyártási láncában 50 ausztrál vállalat érdekelt, több mint 2400 új munkahelyet teremtve.
Növelni szeretné Boeing P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgépeinek darabszámát Ausztrália. Az eddig megrendelt tizenkét gép mellé most további kettő beszerzését fontolgatják. Az utolsó a 12 ausztrál P-8A repülőgépből 2023 márciusáig lesz leszállítva.
Kanadai média beszámolói szerint további egy évvel később fog csak szolgálatba állni a VICTORIA-osztály (ex-UPHOLDER-osztály) egyik legszerencsétlenebb sorsú egysége, a HMCS CORNER BROOK (SSK 878) tengeralattjáró. A még 1998-ban megvásárolt hajóosztály ezen tagja de facto leszerelésre került, miután a Csendes-óceánon, a Vancouver-sziget közelében egy 2011-es gyakorlat során a Nootka-szorosban tengerfenéknek ütközött. Az emberi mulasztás okozta hiba a mai napig kihatással van a CORNER BROOK-ra. Persze a 2019 áprilisában történt tűzesett éppenséggel nem tartozik ebbe a kategóriába. Mindenesetre a fő ballaszttartállyal az ütközés óta számos probléma adódott, így szárazdokkban került megjavításra.
Úgy hírlik ez nem járt sikerrel és a szivárgás továbbra is fennáll, éppen ezért a tengeralattjáró újra szárazdokkba kerül majd. Az ok állítólag a Victoria Hajógyárban nem megfelelően végzett nyomáspróbában keresendő. Ennek köszönhetően a CORNER BROOK tengeren való felbukkanása 2021 júniusára várható. Így a hajó felújítása összesen hét évet vesz igénybe. A VICTORIA-osztály többi egysége sem tud sokkal jobb eredményt felmutatni, 2019-ben például a három másik tengeralattjáró a VICTORIA (SSK 876), a HMCS CHICOUTIMI (SSK 879), és a HMCS WINDSOR (SSK 877) egyetlen napra sem futottak ki a tengerre, igaz itt a szükséges javítások és karbantartások elmaradása volt okként megjelölve. A VICTORIA-osztályú tengeralattjárókat 1983 és 1993 között tervezték és építették Nagy-Britanniában, naptári élettartamuk 2027-ben jár majd le.
A 2020-as évben 123 darab Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó került le a gyártósorokról. Ezekből 74 darab került az Egyesült Államok valamelyik haderőneméhez. Alváltozatok szerinti lebontásban 94 F-35A, 20 F-35B és 9 F-35C készült el. A 2020-as év utolsónak elkészült Lightning II-ese egy olasz részre megépített F-35A volt. Az éves gyártási mennyiség így a koronavírus járvány miatt 14 darabbal lett kevesebb, mint az tervezték. Összesítve a repült idejük túllépte a 350000 órát, már több mint 600 darab F-35-ös került átadásra, és több mint 1200 pilóta végezte el a típusátképzést. Ebben az évben két F-35-ös, egy A és egy B variáns került veszteséglistára, mindkettő amerikai volt. Május 19-én a floridai Eglin támaszponton egy gyakorló légiharcból 21:30 körül hazafelé tartó F-35A gép (12-005053) pilótája több hibát is elkövetett. A kelleténél gyorsabban és nagyobb magasságvesztéssel közeledett a futópályához, nem volt kellően pihent a repülés megkezdése előtt, és ezt a helyzetet tetézte a sisakkijelzőn megjelenő szimbólumok nem megfelelősége.
Mindezek következtében a leszállás során az orrfutómű elpattant a betontól, a kormánykorrekciók gyorsak voltak és sűrűn következtek egymás után, ami túlterhelte a vezérlőrendszert. Szeptember 29-én egy F-35B ütközött egy KC-130J Hercules tartálygéppel. A két tengerészgyalogos gép esetének kivizsgálása folyamatban van. Az F-35B pilótája az ütközés után azonnal katapultált, a Hercules pilótái viszont megpróbáltak eljutni a közeli repülőtérre, de végül egy termőföldön landoltak. A egy KC-130J Hercules súlyos károkat szenvedett, de senki sem sérült meg. A típust alkalmazó alegységek száma egyre emelkedik, nemrégiben reaktíválták az USAF 355. Repülőszázadát is tizenhárom év elteltével. Az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred így már két F-35A-t repülő századdal fog rendelkezni, hiszen 2019-ben állították fel a 356. Repülőszázadot is, ugyanitt. A 355-ök 2007-es feloszlatásakor szintén az Eielson bázist tudhatták otthonukul, igaz akkor még Fairchild A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgépeket repültek. Ez a típus 1978 óta volt itt használatban, igaz akkor még csak az A változatban, melynek elődei az A-7 Corsair II, az F-4 Phantom II, az F-100 Super Saber, illetve a 2. újjáalakítás előtt még a P–51 Mustang és a P-39 Airacobra voltak. Rövid idő belül az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred két századában így összesen 54 Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lesz megtalálható.
Dél-Koreában lefotóztak olyan amerikai Sikorsky UH-60L Black Hawk helikoptert, melyen a M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer volt megfigyelhető. A helikopter oldalára felszerelt M87 és M87A1 kereteken elhelyezhető aknákkal percek alatt létre lehet hozni egy 960 darab aknából álló aknamezőt. A keretenként 40-40, oldalanként tehát 80-80 indítótubust használó M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer tubusonként 5 harckocsik elleni és 1 gyalogsági, vagy 6 harckocsik elleni aknát rejt magában. A helikopter oldalától 35-70 méterre eltávolodó aknákon 4, illetve 48 órás, vagy 15 napos önmegsemmisítési időintervallum állítható be telepítésük előtt. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer dél-koreai jelenlétéről az amerikai csapatoknál volt információ, csak eddig az UH-60M-en nem volt megfigyelhető. A gyalogsági aknák használatát tiltó Ottawa-i Egyezményt az Egyesült Államok sem írta alá. A nemzetközi megállapodást lehet, Washington sem hagyja figyelmen kívül az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer esetében, bár az UH-60M-en 2017 történt felbukkanása óta sem nyert megerősítést, hogy gyalogság elleni aknákkal is folytatnának gyakorlatot. A harckocsik elleni aknák alkalmazására az egyezmény nem terjed ki. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer alkalmazása az UH-60M esetében számos korlátozást von maga után, így harcszerű körülmények között az aknatelepítést végző helikopter védelmét AH-64 Apache harci helikopterek biztosítják.
December 21-én és 22-én megérkeztek Uruguayban a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek. A spanyolországi Zaragozából induló gépek a Kanári-szigeteken, a brazíliai Recifeben és Montevideóban szálltak le az Uruguayba tartó út során. A gépeket spanyol személyzet repülte át és a költségeket is a spanyol állam állta. Ezeket a megvásárolt repülőgépeket 1975-ben és 1976-ban gyártották. A KC-130H-kért Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Az elsőt még a 2020-as évben teljesítették, ennek összege 11 millió. A fennmaradó másik 50%-ot 2021-ben és 2022-ben fizetik ki 5,5-5,5 millió eurós elosztásban. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek a 2000-es évek elején és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A gépeket az Uruguayi Légierő 3. Repülőszázada fogja használni a Cesáreo Berisso tábornok légibázison. Itt évente 450-500 repült órát terveznek az egykori spanyol gépekkel a levegőben tölteni, így a nagyjából még bennük lévő 17000 repült óra sokáig ki fog tartani. Még úgy is, hogy a következő időszakos karbantartásukra 2023-ban kell majd sort keríteni. Uruguay eddig három C-130B Hercules-el rendelkezett, ezek közül az 1967-ben gyártott 591-es oldalszámú karbantartásra vár, jelenleg nem repülőképes. Az 1960-ban gyártott 593-as oldalszámú Hercules selejtezésre került, és csak az 1961-ben gyártott 592-es oldalszámú van repülőképes állapotban, így a Madridtól megvásárolt gépek nagy segítséget jelentenek.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
Aerospatiale AS-332B1 Super Puma
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Boldog Új Évet!
A strakonicei lérakosok, akárcsak tavaly Ustkán, idén is kitűnő szilveszteri üdvözlőkártya-alapról gondoskodtak a LégierőBlogger számára Hradistében :-)
Minden kedves olvasómnak és kommentelőmnek lehetőségekkel teljes új évet kívánok!
Zord
…csak ami az idei spotter albumokból kimaradt - a 2020-as év hatvanhetedik, egyben utolsó bejegyzésébe ezekből a fotókból válogattam. Idén jó néhány érdekesség megfordult Ferihegyen, de közülük csak egy-egy került „lencsevégemre”, mivel a jól ismert okok miatt ritkán fordultam elő a reptérnél. A dolognak különösebb jelentősége nincs, hiszen létezik nagyobb probléma annál, hogy az ember nem fotóz le egy-egy gépet (vagy bármit). Remélem, hogy azok a barátaim, akik a koronavírus-járvány által leginkább sújtott ágazatok egyikében, a légiközlekedésben dolgoznak és hosszabb-rövidebb időre a földre kényszerültek, mihamarabb visszatérhetnek a pilótafülkébe.
Februári fotó a Wizz Air A320-asáról, amely még a régi festésmintával, de már winglettel készült.
A tél végi naplementében érkező A321-es, ugyancsak a Wizz Air összetéveszthetetlen színeiben.
Az Ural Airlines A321-esének első tulajdonosa a brit Monarch Airlines volt, amely működésének beszüntetéséig, 2017 októberéig repülte a gépet.
A fakó márciusi időben indul az egykori Lauda-gép, az El Al B737-800-asa.
Egy másik izraeli légitársaság, az Israir A320-asa Tel Aviv felé száll fel egy augusztus végi délelőttön.
Az Emirates hosszabb ideig szüneteltette budapesti járatát, de azért láthattunk tőlük Triplahetest május végén is. A gép nem jött közelebb, a többi járattól eltérően a kargódombtól távolabb eső, 2-es pályáról indult.
Reggel jött, este ment, nappal pihent a West Atlantic koros, közel negyven éves teherszállító Boeing 767-ese.
Ferihegyre tart a Qatar Airways A7-AFF lajstromjelű A330-as teherszállítója, amely ma már a HA-LHU magyar lajstrommal repül.
Egy másik katari széles törzsű, egy utasszállító változatú, de teheráruval érkező Boeing 777-300-as süllyed a 31R pályára.
Görög A320-as a C (Charlie) gurulón.
A LOT Dash 8-asa csendes zümmögéssel száll le egy szép őszi napon.
Ugyancsak egy lengyel gép, egy kevésbé szép őszi napon. A LOT Dreamlinere Szöulból érkezve éppen a Dunát repüli át.
Egy másik szöuli járat, a Korean Air Cargo teherszállító 777-ese a 13R küszöb előtt.
Bolgár Boeing és a betontömb. Mindkettő végére sárga festék került.
A bejegyzés egyetlen képe, ami nem Ferihegyen készült, hanem Pápán, egy interjút követő sütkérezés közben. A civil Boeingek közé egy katonait illesztek, a Nehéz Légiszállító Ezred C-17-esét.
Norwegian B737-800.
Szürke, párás, októberi reggel a Solinair teherszállító A300-asával.
Az egykori HOP! immár Air France Hop-ként repüli a francia nemzeti légitársaság regionális útvonalait - többek között E-190-essel is.
Madarak húsból, tollból és műanyagból.
Egy pillanat és földet ér az easy A320-asa.
A HiFly Malta charter légitársaság Airbus A340-ese érkezőben és másfél órával később indulóban.
Tompa, kora reggeli fényekben az 1-es pályáról indul rakományával a török ULS Airbus 310-ese.
Az egypályás üzem és a használatos pályairány miatt aznap több gép is úgy indult, mint az easyJet Airbusa: a pályán végiggurulva és ott megfordulva.
A KLM Embraerrel és Boeinggel egyaránt repül Amszterdam és Budapest között.
Az Aerotranscargo Nur-Szultánból érkező Boeing 747-400-asa 1995-ben utasszállítónak készült, 2011-ben alakították át teherszállítóvá.
A gumi nem vész el csak átalakul.
Szerb lajstromú Beech Super King Air kalibráló gép áthúzása a 31R pálya felett.
Az egyik decemberi estén hangos robaj jelezte, hogy az alacsony felhőalap egy érkező An-12-est takar. A Ciprusról érkezett ukrán gép személyzete a továbbinduláshoz indítja a hajtóműveket, 1-es, 4-es, 3-as, 2-es sorrendben és rövidesen kigurul a Cargo City kivilágított előteréről.
* * *
Fotó: Szórád Tamás