Biztonságpolitika

Az Európai Unióból való kilépése óta az Egyesült Királyság a globális politikában is új utakat keres, London számára kiemelt fókusszal bír a Törökországgal való katonai együttműködés megerősítése, melynek keretei között a török TF-X ötödik generációs harci repülőgép programját is támogatják.

Az elmúlt két évben a Budapest Airport 167 millió euró értékben valósított meg beruházásokat a repülőtéren, amelyeknek köszönhetően magas biztonsági színvonal mellett nagymértékben nőtt a budapesti légikikötő régiós jelentősége.

Észak-Afrika

Algéria

Egy új vezér

Abdelmalek Droukdel júniusi megölését követően, az Észak-Afrikai al-Kaida (AQIM) új vezetőt választott az algériai származású, Abu Obaida Yusuf al-Annabi személyében, aki eddig a szervezet egyik tanácsában és a médiájuk irányításában töltöttbe vezető szerepet. 2015-ben került fel, az Amerika által számontartott nemzetközi terroristák listájára.

Az algériai csoport, amelynek tagja volt 2011-ben esküdött hűséget az al-Kaidának és azóta részt vettek több, a Száhelben végrehajtott terrortámadásban. Többek között a 2016-os Burkina Fasoban elkövetett hotel elleni támadásban, ahol 30, főleg nyugati származású személy halt meg. Korábban, mint azt pozíciói is jól mutatják al-Annabi inkább egy háttérszereplőként teljesített jól, nem pedig gyakorlatias, műveleti helyzetekben.

Abu Obaida Yusuf al-Annabi egy propagandaképen. (Forrás: Wikipedia)

Egyiptom

Emberjogi aktivistákat vádolnak terrorizmussal

Emberjogi aktivisták és az egykori elnökjelölt is a 28 ember között van, akiket egy egyiptomi bíróság felvett az állam által terroristának tekintett személyek listájára. Abdelmoneim Aboul Fotouh, aki 2012-ben pályázott az elnöki posztra, és Alaa Abdel Fattah, baloldali aktivista, aki évek óta tartózkodik háziőrizetbe, a Kairói Büntetőbíróság által megnevezett a legkiemelkedőbb két személy a listára kerültek közül. Aboul Fotouh-t 2018-ban a legutóbbi elnökválasztás előtt tartóztatták le, és korábban szerepelt már a terrorista listán. A 69 éves férfi majdnem két éve előzetes letartóztatásban van, terrorista csoport vezetésének és finanszírozásának vádjával.

A Szíszi kormány 2015-ben kezdte el használni a terrorista listát, és azóta előszeretettel alkalmazza a politikai ellenfeleivel szemben (Muszlim Testvériséggel elsősorban). Noha a megnevezettek között vannak terroristák és fegyveresek, a listára került emberek túlnyomó többsége békés aktivista, politikus és emberi jogi ügyvéd, vagy egyszerűen csak velük kapcsolatban álló ember.

Abdelmoneim Aboul Fotouh egy 2011-es választási plakáton. (Forrás: Facebook/ عبد المنعم أبو الفتوح)

Helikopter-szerencsétlenség a Sínai-félszigeten

Az Egyesült Államok hadserege azonosította azt az öt amerikai katonát, akiket Egyiptomban helikopter-balesetben meghaltak. Az incidens egy békefenntartó misszió során következett be az érintettek a Multinational Force and Observers (MFO) kötelékében szolgáltak, amely nemzetközi misszió feladata  megfigyelni és felügyelni az izraeli-egyiptomi békeszerződésben foglaltak betartását.

Mike Pompeo külügyminiszter nyilatkozatában elmondta, hogy a helikopter szerencsétlenségben egy francia és egy cseh katona is életét vesztette. A cseh védelmi minisztérium megerősítette az információt, továbbá a balesetet okaként technikai hibát említettek.

Hárman a Sínia-félszigeten elhunyt öt amerikai katonai közül. (Forrás: Facebook/ WFLA News Channel 8)

Szudánba látogatott az egyiptomi elnök

Első egyiptomi elnökként Dél-Szudánba látogatott Abd el-Fattáh esz-Szíszi. Nyilatkozatában kifejtette, hogy Salva Kiir elnökkel megvitatták a regionális biztonságot érintő problémákat és a Nílus vizének felhasználását, ami szerinte a reményt és nemzeti fejlődést kell jelentenie mindkét ország számára. Érdekes módon Szíszi nem említette a kérdés középpontjában álló országot, Etiópiát.

Kairó korábban Etiópia gátprojektjét egzisztenciális fenyegetésként jellemezte Egyiptom számára, amely vízellátásának döntő részében a Nílusra támaszkodik.

Esz-Szíszi (jobbra) és al-Burhan egy korábbi találkozó alkalmával. (Forrás: Facebook/ Farhan Jimale)

Líbia
Tömegsírok Líbiában

A 2014 óta zajló második líbiai polgárháborút lezáró tárgyalások kezdődtek meg augusztusban, amit egy szerződésbe foglalt fegyverszünet, és a közös kormányzat kialakításáról szóló tárgyalássorozat követett. A fegyverszüneti megállapodás egyik fontos eleme volt a helyi milíciák beazonosítása és felszámolása, vagy esetleges beolvasztása a majdani közös haderőbe. A konfliktus során mindkét felet támogatták ilyen formában működő csoportok. A milíciákat kiemelten kezeli a szerződés, mivel sok esetben ezek opportunista jelleggel jönnek létre. Sokszor a velük szövetséges hatalom se tudja kontrol alatt tartani őket.

Január közepén a Fáiz asz-Szarrádzs vezette, nemzetközileg elismert kormány (Government of National Accord – GNA) elfoglalta Tarhúna városát, ahol tömegsírokat fedeztek fel, amelyek 15 testet tartalmaztak, olykor teljes családokat. A GNA azonnal nyomozást indított az ügyben és az elkövetkező hónapokban további, 230 testet exhumáltak a városban és annak környékén. A nyomozás során a gyanú végül a helyi Mohamed al-Káni-ra, és az általa vezetett al-Kánijat milíciára terelődött, akik a megszállás alatt felügyelték a területet. A Káni család Halifa Haftár tábornok csapatait (Libyan National Army – LNA) támogatta a harcok során. Az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) és emberi jogi szervezetek jelentései alapján is ez a csoport tehető felelőssé az elkövetett atrocitásokért.

Az Egyesült Államok és Németország a teljes családra és a milícia tagjaira vonatkozó beutazási tilalmat, és a külföldi vagyonuk befagyasztását javasolta az ENSZ 15 tagú Biztonsági Tanácsának. Ezt azonban, a szintén Haftárt támogató Oroszország megvétózta arra hivatkozva, hogy még nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a bűnösség megállapítására, de Moszkva nem zárkózott el a kezdeményezés későbbi támogatásától. Az USA azonban sikeresen kijátszotta a vétót, a 2012-ben elfogadott Magnitsky határozattal, amelynek 2016-ban-a Kongresszus döntése nyomán-globálissá vált hatálya lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy az emberi jogokat megsértő egyéneket és országokat kereskedelmi szankciókkal súlytsa, valamint zárolja az elérhető számláikat.

A török félhold árnyéka Líbia felett

Hulusi Akar török védelmi miniszter látogatást tett Tripoliban, ahol reagált Haftár tábornok azon kijelentésére miszerint addig nem lehet béke Líbiában, amíg a gyarmatosítókat el nem űzik. Utalva ezzel arra, hogy Törökország Miszráta kikötőjében és az al-Watiya légi bázison kíván állomásoztatni csapatokat. A miniszter bármilyen agresszív lépésre elsöprő megtorlást ígért. A nyáron a török katonai támogatásnak köszönhetően, az ENSZ által is elismert GNA-nek sikerült feloldani a 14 hónapja tartó ostromgyűrűt Tripoli körül és visszakényszerítenie Haftár által vezetett Líbiai Nemzeti Hadsereget Szirt városáig.

Szarrádzs (balra) és Erdogan egy korábbi találkozó alkalmával. (Forrás: Facebook/ Anadolu Agency)

Marokkó

Egy hanyagolt konfliktus

November 13-án egy újabb befagyott konfliktus olvadt fel. 1000 Marokkói katona lépett be az ENSZ által ellenőrzött Guerguerat ütköző zónába. Az ezen keresztül vezető fontos kereskedelmi utat, október 21 óta tartott blokád alatt a Nyugat-Szaharai térség autonómiája céljából szerveződő Polisario Front, amely a szomszédos Algéria támogatását élvezi. A bevonuló marokkói erők sikeresen biztosították a területet, azonban erre válaszként a Polisario felmondta az 1991-ben megkötött tűzszünetet. A lázadó erők Szaharai Demokratikus Arab Köztársaság területéről indítottak támadásokat, a 2700 km hosszú homokfal mentén, ami elválasztja egymástól a Marokkó és a Polisario által uralt területeket. A Polisario önkéntesek toborzásába kezdett, és bár marokkói közlések szerint az ellenük indított támadások sikertelenek voltak a harcok továbbra is folynak alacsony intenzitással. A konfliktus fellángolását kiváltó okként a Polisario azt az utat nevezte meg, amely összeköti Marokkót és Mauritániát mivel megépítése szerintük sértette a 91’-es egyezményt. A kép ennél kissé árnyaltabb. A ENSZ missziója (MINURSO), ami 1997-ben népszavazást igyekezett lebonyolítani megbukott, ugyanis Marokkó nem volt megelégedve a szavazásra jogosultak körével. Az ezt követő nemzetközileg indított kezdeményezések is, sorra az egyes felek elutasításával találkoztak. Marokkó a Nyugat-Szahara legértékesebb területei tartja felügyelete alatt, ahol jelentős foszfát lelőhely található és amely régió hozzáférést biztosít az Atlanti óceán halászható vizeihez. Horst Kohler a régióba delegált ENSZ követ lassan egy éves lemondása óta, a nemzetközi szervezet nem nevezett ki utódot. Így a Polisario és a függetlenedést támogató szaharai őshonos nép jogosan érezheti azt, hogy nemzetközileg az ügye elvesztette a támogatást, így az erőszakhoz nyúlva próbálják ügyüket sikerre vinni. Ezzel párhuzamosan az ENSZ szerepe és befolyása az eseményekre erodálódik, így az eszkalálódás veszélye megnő a külső kontrol hiányában.

Nyugat-szaharai zászló és ENSZ-helikopter valahol a sivatagban, melyet magának követel Marokkó. (Forrás: Facebook/ World Politics Review)

Megújuló izraeli-marokkói kapcsolatok

2020 december 13-én Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Marokkó, idén harmadik országként rendezni kívánja kapcsolatait Izrael álammal és a diplomáciai valamint kereskedelmi kapcsolatok kiépítése felé kíván elmozdulni, a 2000-ben kezdődött második intifáda mozgalom kapcsán befagyott nyilvános dialógus terén. Bár a két ország kapcsolata koránt sem volt ellenségesnek nevezhető annyira, mint a korábban Izrael felé nyitó Emírségeké. Tekintve a hírszerzés terén folytatott, egymást segítő közös tevékenységüket és Algéria mindegyikükkel szembeni ellenséges magatartását, a két nemzetben több közös van, mint bármelyik más arab ország és Izrael viszonylatában. Közel milliós azon zsidók száma Izraelben, akik marokkói gyökerekkel rendelkeznek és jelentős az izraeliták száma az észak-afrikai országban is. A zsidó közösséget a marokkói alkotmány is megemlíti, mint az ország kultúráját gazdagabbá tevő kincset. December 22-én földet érett az első kereskedelmi repülőjárat a rabati reptéren, amelynek fedélzetén utazott Meir Ben-Shabbat nemzetbiztonsági tanácsadó, az izraeli delegáció vezetője és Jared Kushner Trump elnök veje, aki a korábbi Ábrahám-egyezmény megkötésében játszott közvetítő és kezdeményező szerepet. Ugyanezen a napon született meg az együttműködési szándékról szóló egyezmény, amely a kereskedelmi és politikai kapcsolatok mellett a turisztikára is nagy hangsúlyt fektet, figyelembevéve, hogy a közös vallású lakosság között aktív kulturális viszony jöhet létre.

A közös társadalmi alapot képző zsidő közösség mellett azonban létezik egy réteg, amelynek tagjai ellenzik a két ország közeledését. A Adl Wal Ihssane csoport, akik a társadalom iszlamizációját tűzték ki célul tüntetést szerveztek, amit a helyi hatóságok sikeresen megfékeztek.

Az egyezség másik fontos eleme a Nyugat-Szahara feletti marokkói autoritás elismerése amerikai részről, ami egy hatalmas lépés a királyság régió béli tevékenységének, és a régió függetlenségéért küzdő Polisario front megítélése szempontjából.

Közel-Kelet

Irak

Választójogi reform Irakban

Irak elnöke ratifikálta az új választási törvényt, amelynek célja, hogy a függetlenek jelöltek számára nagyobb esélyt biztosítson a parlamenti helyek megszerzésére, ezzel utat nyitva a jövő évi előrehozott választásoknak. Barham Saleh elnök hangsúlyozta a szabad, tisztességes és átlátható szavazás szükségességét, amely helyreállítja az iraki nép bizalmát a választási rendszer és az állam iránt.

Az új törvény az ország 18 tartományának mindegyikét több választási körzetre szabja, és megakadályozza, hogy a pártok egységes listákon induljanak, ami a múltban segített nekik abban, hogy könnyedén elnyerjék egy adott tartomány összes mandátumát. Helyette az kapná a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapja az adott választási körzetben.

Választási biztosok ellenőrzik a szavazatokat Irakban 2018-ban. (Forrás: Facebook/ Metin Feyzioğlu)

Amerikai csapatkivonások Irakban és Afganisztánban

A Fehér Ház 2500 katonát hoz haza az év végéig Afganisztánból és Irakból a Pentagon legrangosabb tisztségviselőinek tanácsa ellenére. A parancs értelmében az Afganisztánban állomásozó katonák létszáma 4500-ról 2500-ra az irakiaké 3000-ről 2500-ra csökken, tehát a jelenlegi mintegy kétharmadára apad az amerikai katonai jelenlét a két országban.

Nem sokkal a bejelentése után a szenátus legbefolyásosabb republikánusa, Mitch McConnell kifejezte, hogy ellenez minden változtatást az elkövetkező néhány hónapban az USA védelmi és külpolitikájában – ideértve az afganisztáni és iraki jelentős csapatkivonásokat is. McConnell az újságíróknak elmondta, hogy „Afganisztánban és Irakban a katonai erők számának csökkentése, hiba”.

Amerikai katona Afganisztán Kandahár régiója felett. (Forrás: Facebook/ U.S. Department of Defense (DoD))

Trump kegyelmet adott négy elítélt Blackwater tagnak

Karácsony előtt kegyelmet adott Trump elnök két olyan embernek, akik korábban bűnösnek vallották magukat Robert Mueller különleges ügyész vezette orosz beavatkozás körüli nyomozás során, továbbá a Kongresszus három korrupció miatt elítélt republikánus képviselőjének. Trump kegyelmi listáján négy amerikai veterán is szerepelt, akiket iraki civilek meggyilkolása miatt ítéltek el, miközben 2007-ben a Blackwaternek dolgoztak.

Bagdadban, a Nisour téren történt mészárlás, a háború egyik legismertebb eseményévé vált az Egyesült Államokban, és mély nyomokat hagyott mindkét oldalon.

A Blackwater katonai magánvállalat zsoldosai. (Forrás: Faceboook/ Thawka Aung)

Török-iraki megállapodás a radikálisok ellen

Törökország és Irak megállapodtak abban, hogy folytatják együttműködésüket a szélsőséges szervezetek, köztük az Iszlám Állam terrorcsoport és a kurd lázadók elleni harcban – közölte Recep Tayyip Erdogan török ​​elnök.

Musztafa al-Kadhimi az Ankarába látogató iraki miniszterelnökkel folytatott találkozó után, újságíróknak nyilatkozva Erdogan azt is elmondta, reméli, hogy az iraki-török ​​kőolajvezetéket, amely megsérült az Iszlám Állam elleni konfliktus során, hamarosan megjavítják, és folytatódhat rajta keresztül az olajszállítás a világpiacokra.

Törökország számos határain túlnyúló földi és légi támadást hajtott végre a szomszédos Észak-Irakban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei ellen, akik bázisokat tartanak fenn a régióban. A legutóbbi júniusi offenzíva, a Claw Tiger művelet során, hogy a török kommandósok repültek be, hogy végrehajtsák a műveleteket a PKK ellen, amely 1984 óta harcol a török ​​állammal (Törökország, az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetnek tekinti).

Török és iraki katonák valahol a két ország határszakaszán. (Forrás: Facebook/ Star Gazete)

Izrael

Izraeli miniszterelnök Szaúd-Arábiában (?)

Benjamin Netanyjahu izraeli miniszterelnök titokban Szaúd-Arábiába utazott Moszad kémfőnökével, Yossi Cohennel, hogy találkozzon Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceggel és Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel, több izraeli sajtóorgánum szerint is. Ha igaz, akkor ez volt az első ilyen találkozó az izraeli és a szaúdi vezetők között, amelyről széles körben beszámoltak az izraeli médiában. Úgy tűnik Izrael, Szaúd-Arábia és a Trump-adminisztráció igyekszik összehangolni álláspontját Iránnal kapcsolatban, mielőtt Joe Biden megválasztott elnök hivatalba lépne. Szaúd-Arábia külügyminisztere cáfolta, hogy a találkozóra Netanyahuval sor került volna, mondván, hogy „a jelenlévő tisztviselők egy amerikai és egy szaúdi volt”.

Szaúd-Arábia lehet a következő ország, mely békét köt Izraellel és elismeri függetlenségét? (Forrás: Facebook/ StandWithUs)

Elnapolt tárgyalások Izrael és Libanon között

Libanon és Izrael között a tengeri határ ügyében tervezett tárgyalásokat elhalasztották, és az amerikai közvetítők most külön-külön veszik fel a kapcsolatot a két féllel – közölték izraeli és libanoni tisztviselők A tárgyalásokat októberben kezdték, a delegációk az Egyesült Államok katonai bázisán gyűltek össze, hogy megpróbálják megoldani a tengeri határokkal kapcsolatos vitát, amely eddig visszatartotta az olaj- és földgázkutatást a vitatott vonal közelében. Yuval Steinitz izraeli energiaügyi miniszter szerint az amerikaiakkal megállapodtak abban, hogy a tárgyalásokat néhány hétre elhalasztják.

Az előkészítés Washington diplomáciájának három évbe telt, és a tárgyalások megkezdése Jeruzsálem és Bejrút közt jelentené a csúcspontot.

Szabadlábon az izraeli kém

Benjamin Netanyjahu izraeli miniszterelnök üdvözölte az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma által kiadott feltételes szabadlábra helyezés korlátozásainak feloldását Jonathan Pollard, az amerikai haditengerészet volt elemzője ügyében, akit az 1980-as években ítéltek el, amiért Izraelnek kémkedett. Pollard azt nyilatkozta, hogy hamarosan Izraelbe költözik. Netanyahu közleményében elmondta, hogy évek óta dolgozott Pollard szabadon bocsátásáért. „A miniszterelnök arra számít, hogy hamarosan találkozni fog Jonathan Pollarddal Izraelben, továbbá minden izraelivel együtt kifejezi jókívánságait neki és feleségének, Eszternek” – közölte Netanyjahu irodája.

Márciusban Izrael két év alatt a negyedik választását tartja

Izrael parlamentje feloszlatta magát, miután a Benjamin Netanyahu miniszterelnök vezette kormánykoalíció nem tudta elfogadtatni a jövő évi költségvetést. Az ország két év alatt a negyedik választását fogja tartani előreláthatólag március végén.

Netanyahunak új kihívóval kell szembenéznie a befolyásos jobboldali, Gideon Saar személyében, aki a Likud elhagyását követően megalapította saját Új Remény névre hallgató pártját. Több közvélemény-kutatás is azt sugallja, hogy Saar jelentős támogatást vonhat el Netanyahutól és a Likudtól. Mindeközben Gantz politikailag ellehetetlenült. Az általa vezetett Kék-Fehér megrendülése akkor kezdődött, amikor megkötötte a koalíciót Netanyahuval, a közös kormányzás pedig csak ráerősített erre, a közvélemény kutatók szerint ez előreláthatólag csak néhány parlamenti hely elnyerésére lesz elegendő.

A 2015-ös izraeli választás plakátjai. (Forrás: Facebook/ Reading The Pictures)

Letartóztatták Ester Horgan gyilkosát

Elfogták az a férfit, akit Esther Horgen múlt vasárnapi meggyilkolásával gyanúsítanak, a gyanúsított személy állítólag már beismerte tettét és vallomást is tett a bűncselekmény részleteiről. Az 52 éves, hatgyermekes anya, Horgen egy vasárnap délután indult futni a Reihan erdőbe a háza közelében, Tal Menashe településén, és nem tért vissza, mire férje, Benjamin értesítette a rendőrséget. Az erőszak jeleit hordozó holttestét másnap hajnalban találták meg az erdőben.

A palesztin média a gyanúsítottat egy 36 éves férfiként azonosította Turából, aki mintegy 2,5 kilométeres autóútra lakott Tal Menashe-tól. A híradások azt is tudni vélték, hogy különböző bűncselekmények miatt ült már korábban is egy izraeli börtönben.

Az Izraeli Védelmi Erők feltérképezték a gyanúsított ciszjordániai otthonát, felkészülve annak esetleges jövőbeni lebontására.

Ester Horgan. (Forrás: Facebook/ Yishai Fleisher ישי פליישר)

Szíria

Bashar Asszad szíriai elnök új külügyminisztert nevezett ki, Faisal Mekdad külügyminiszter-helyettes személyében. A döntés azután született, hogy miután több mint egy évtizedig töltötte be a posztot Walid al-Moallem november 16-án, 79 éves korában elhunyt. Az elmúlt évtized Aszad ellenes felkelés és polgárháború során az ország egyik legismertebb arca volt a külvilág felé.

Elődjéhez hasonlóan Mekdad is karrierdiplomata, közeli bizalmasa Asszadnak és kemény kritikusa az ellenzéknek az elmúlt tíz év alatt. A polgárháború közel félmillió ember halálát okozta, és az ország lakosságának felét lakhelye elhagyására kényszerítette.

Írta: Hende Olivér és Kovács Ádám

Szerkesztette: Halasi Gábor

Címlapfotó: A marokkói amerikai nagykövetség által közreadott képen megérkezik az El Al izraeli légitársaság Tel-Avivból indult, első közvetlen járata fedélzetén Jared Kushnerrel, Donald Trump amerikai elnök vejével és közel-keleti főtanácsadójával, valamint a zsidó állam nemzetbiztonsági tanácsának vezetőjével, Meir Ben-Sabbattal és az amerikai-izraeli békedelegációval a marokkói főváros repülőterére 2020. december 22-én. (Forrás: MTI/EPA/Marokkói amerikai nagykövetség)

 

A MENA 02 – MENA térség hírfigyelő, 2020. november-december bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A szlovén Védelmi Minisztérium a napokban jelentette be, hogy kormányközi megállapodás alapján egy Leonardo C-27J Spartan típusú, közepes katonai szállító repülőgépet szerez be.

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak köszönhetően a légierő is régen várt fejlesztési pályára állt. A legnagyobb kihívás a megfelelő személyi állomány toborzása, kiképzése és képzettségének szinten tartása lesz.

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison szolgáló Szarvas Dávid főhadnagy épp típusátképzését hajtja végre Svédországban, hogy gyermekkori álmát valóra váltva vadászpilóta lehessen.

A Bundeswehr január 6-án jelentette be, hogy a 131. tüzérzászlóalj (Artilleriebataillon 131) katonái nyolc magyar katonát képeznek át a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackokra. Ezen magyar katonák képzése nagy jelentőséggel bír, mivel alig több mint egy év múlva - 2022 februárjában - a huszonnégy megrendelt magyar PzH 2000-ek közül az elsőt Magyarországra szállítják.  Ez a nyolc kiképzett katona lesz a jövőben itthon az az oktató, akik hasonló kiképzést folytatnak majd, mint amit most kapnak. 2020 novemberében a közeli Grafenwöhr gyakorlótéren a tarackokkal végzet lövészet jelentette a képzés első szakaszának befejezését. 2021 első negyedévében a parancsnokok képzése veszi kezdetét, ezen öt magyar katona vesz majd részt, egyikük az ütegparancsnoki képzést is megkapja majd.

Szlovákiában is eldöntötték az országban található földi telepítésű rádiólokátorok cseréjét. Pozsonyban a héten hozták nyilvánosságra, hogy 17 új radart fognak beszerezni 150 millió eurós keretből. Ezek az Israel Aerospace Industries (IAI) által kifejlesztett és gyártott ELM-2084-es rádiólokátorok lesznek, vagyis ugyanaz a típus, mint amit hazánk is kiválasztott a 2020-as évben. A radarok előállításában az ipari együttműködésnek köszönhetően szlovák vállalatok is részt fognak venni.

A román kormány jóváhagyta és elküldte a parlamentnek azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy külföldi katonai értékesítési (FMS) eljárás keretében megvásárolja a NSM (Naval Strike Missile) partvédelmi rendszereket. A 3,96 m hosszú NSM súlya 407 kilogramm, hatótávolsága 180 kilométer. Navigációját GPS, míg a célpont felderítését hőképalkotó rendszer segíti. A norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket alkalmazó rendszerek eladását az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tavaly októberben hagyta jóvá Bukarest számára. Romániában 2024-ig szeretnék a beszerzést végrehajtani, aminek nagyságát 286 millió dollárra becsülik.

Két vadonatúj Boeing CH-47F Chinook érkezett meg Antwerpen kikötőjébe a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht = KLu) részére. A szállításhoz részlegesen szétszerelt helikoptereket a Woensdrecht légibázison szerelik majd össze. Hollandia 2016-ban 14 darab CH-47F Chinook-ot vásárolt meg, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter 2021 végéig történő korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, ezzel biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késett, hiszen az utolsó gépet 2020. december 10-én adta át a Boeing. A most megérkezett két forgószárnyas a D-472-es és a D-473-as jelzést viseli.

Több helyről is egybevágó információk láttak napvilágot abban a tekintetben, hogy a brit védelmi minisztérium tárgyalásokba kezdett Franciaországgal és Németországgal a következő generációs harckocsi fejlesztésére elindított Main Ground Combat System programban megfigyelőként való részvételének lehetőségéről. Annak részletei, hogy pontosan milyen hozzáférést kapnak majd a britek a programhoz, jelenleg még nem világos, mivel egy lehetséges egyezséget csak ez év vége felé írhatnak alá. 2020 augusztusában a brit sajtó arról tudósított, hogy Londonban már fontolgatták a 227 darabos Challenger 2-es harckocsik kivonását. Szeptemberben Ben Wallace hadügyminiszter bejelentette nem vonják ki a haza ipar termékét, sőt szeretnék korszerűsíteni is ezeket a páncélosokat, ami lehetővé tenné 148 darab számára, hogy 2035-2040-ig szolgálatban maradjanak.

Németország és Franciaország terveiben az szerepel, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Kicsit több mint négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.

Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy új, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.

Megkapta az első felújított Dassault Mirage 2000D vadászbombázóját a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE). Ez példány 2021. január 7-én a landolt a dél-franciaországi Mont-de-Marsan légibázison. Az első körben a hadrendben lévő 70 Mirage 2000D-ből 55 darab esik át a korszerűsítésen, amelyet a Dassault Aviation és az Atelier Industriel de l'Aéronautique (AIA), a francia légierő karbantartó szervezete hajt végre Clermont-Ferrand/Aulnat-ban. Az élettartam közepén esedékes modernizálás már 2008 óta időről-időre napirendre került, majd onnan le, mígnem 2019-ben az anyagi feltételek megteremtődése után végre elkezdődtek a modernizálások, amelyek 2025-ig tartanak majd. Az 1995-től hadrendbe állt deltaszárnyú csapásmérőből 1993-tól számítva 86 példány került beszerzésre (további 2 gép, mint prototípus épült meg a D-ből), jelenleg már csak 70 viseli a kokárdás felségjelet a több mint 200 darab Párizs fennhatósága alatt álló repülőeszközből.

A gépekből 55 darab repülőképes, a többit a Chateaudun és a Clermont-Ferrand/Aulnat helyeken tartós tárolásba helyzeték, illetve néhányat alkatrészforrásként is használnak. A Diesel becenévre hallgató, korszerűsített gépek példányaira a szárazföldi csapatok számára képi információt is továbbítani tudó ROVER modul, GBU-49 Paveway II-es precíziós vezérlésű bombák, új rádió adó-vevők kerülnek integrációra. Cserére kerül az önvédelemre szolgáló MBDA R550 Magic 2 rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta az MBDA MICA IR variánsra, valamint a földi csapatok támogatására egy Nexter DEFA 550F 30 milliméteres gépágyút magába foglaló gépágyúkonténer is a fegyverzetbe kerül. Szintén a földi csapatok támogatására fogják felhasználni a precíziós irányítású Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique), vagy BAT-120 GL (Bomba Appui Tactique – taktikai támogató bomba) kis átmérőjű bombáit. A mozgó célok megsemmisítésére is képes, félaktív lézeres önirányítású BAT-120-as – amit pár éve még ASPTT-nek hívtak - tömege 35 kilogramm, átmérője 120 milliméter.

Az irányítórész félaktív lézeres összetevői a Thales Group égisze alá tartozó TDA által 2011 óta kifejlesztett Aculeus-LG nevet viselő, 68 milliméteres átmérővel rendelkező nem irányított rakétákon kerültek alkalmazásra eredetileg. Az irányítófelületek mozgatását végző rendszert a 120 milliméteres MGM irányított aknavetőgránátokhoz készítette el a Thales. A BAT-120 GL 10 kilogrammos robbanófejjel van felszerelve. A hordozógép és a BAT-120 GL közötti kapcsolatot az irányítást nélkülöző BAT-120-nál használt SEMB többzáras bombafelfüggesztő átalakított verziója biztosítja. Ebben a GL verzióhoz igazított többzáras bombafelfüggesztőben digitális interfészek biztosítják a 3 darab bomba számára szükséges lézeres kódok és céltávolság-információk eljuttatását, valamint a kioldási sorrend vezérlését is.

Ezen a bombán alkalmazott félaktív lézeres önrávezető fej több összetevőjét használják rakétán, illetve aknavető lőszeren is. A BAT-120 GL felfüggesztésére szolgáló hármas bombazárral, valamit a gépágyúkonténerrel már a 2017-es évben elkezdődtek a repülési tesztek, az első lövészetre, valamint az első leoldásokra is sort kerítettek. A Damocles célmegjelölő helyett a korszerűbb Thales Talios kerül majd alkalmazásra a korszerűsített Mirage 2000D-ken. Az elsőnek elkészült Dassault Mirage 2000D vadászbombázó Mont-de-Marsan légibázison állami teszteken és különféle kísérleteken vesz majd részt 2021 végéig a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség és a CEAM (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires) a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának felügyelete alatt, amikor is újra hadrendbe fogják állítani. Ez magában foglalja a repülőgép új rendszereinek alapos vizsgálatát mindenféle repülési feladatban, különféle éghajlati viszonyok között, így külföldi áttelepülésekre is sort fognak keríteni. Ezek után a típust repülő EC 3-as ezredhez, Nancy-ba kerül majd ez a példány is. A korszerűsített Dassault Mirage 2000D vadászbombázók 2022 elejétől lesznek bevethetők és ezeket Párizs 2030-ig egészen biztosan hadrendben szeretné tartani.

Felszerelték az eddigi legnagyobb, 3D-s nyomtatással elkészített hajócsavart a francia haditengerészet egyik hajójára. A Naval Group által gyártott alkatrészt az ERIDAN-osztályú FS ANDROMEDE (M643) aknamentesítő hajó kapta meg. A 2,5 méteres átmérővel rendelkező hajócsavar öt lapáttal rendelkezik, ezek egyenkénti tömege 200 kilogramm. A hajócsavar még 2020 novemberében hagyta el a Naval Group breszti telephelyét, és november hónapban került felszerelésre az aknamentesítőre. Az ANDROMEDE 2020 decemberében a tengeri próbáin vett részt, amelyeket sikerrel teljesített. Az összes követelménynek megfelelő hajócsavar megalkotása csak az első lépés volt a 3D nyomtatás térhódításában. Ez a gyártási technika lehetővé teszi a technikai korlátozások jelentős csökkentését, a bonyolultabb alakzatok költséghatékony megalkotását, olyan összetett geometriai alakzatok esetében is, amelyeket hagyományos eljárásokkal nem lehet előállítani. Segítségével a jövőben csöndesebb, nagyobb vízmennyiséget megmozgatni tudó, vagyis hatékonyabb hajócsavarok is megjelenhetnek majd.

Február közepén megérkezik az Egyesült Államokban található Norfolk haditengerészeti támaszpontra az olasz haditengerészet, a Marina Militare zászlóhajója a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje a Lockheed Martin F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet a 2019-es, valamint a 2020-as év folyamán, egy 16 hónapos felújítási és korszerűsítési időszak alatt képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Jelenleg a hajó 10 AV-8B Harrier II repülőgépet szállíthat és üzemeltethet, azonban az F-35B Lightning II repülőgépek kvalifikációs próbái hamarosan elkezdődnek majd februárban. Az AV-8B Harrier II repülőgépek cseréjére az olasz kormány 15 F-35B repülőgépet rendelt meg. A jelentések szerint a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozón tíz F-35B-nek lesz helye a hangárban, és további hat parkolhat majd a repülőfedélzeten.  Ez előtt azonban az USA haditengerészetével, de különösen az amerikai tengerészgyalogsággal szoros együttműködésben a képzési és integrációs próbák sorát kell majd sikerrel teljesíteni. A hajó személyzete esetében ez a képzési idő hat hetet fog igénybe venni. A képzés idejére az amerikai tengerészgyalogság gépeit is igénybe fogják venni az olaszok, kellő mennyiségű saját F-35B hiányában, mivel csak két saját F-35B-t tudnának használni.

A Szovjetunió megszűntét követően újra rendelkezhet saját repülőgépekkel a Kaszpi-tengeri Flotta. 2021 végég ugyanis Mil Mi-8 és Kamov Ka-27-es helikopterek, illetve később Berijev Be-200 kétéltű repülőgépeket is meg lehet majd találni a vegyes repülőszázad állományában. Az orosz védelmi minisztérium szerint a Kaszpi-tengeren ezek a helikopterek többnyire kutató-mentő feladatokat látnak majd el. Más források azt is tudni vélik, hogy harci repülőgépek is tartoznak majd a Kaszpi-tengeri Flotta parancsnoksága alá. Eme tengerészeti erő újonnan épített fő támaszpontja Mahacskala közelében került kialakításra. A Kaszpi-tengeri Flotta 1948 óta nem rendelkezett saját repülőerővel.

Pontosította a szállító repülőgépen alapuló csatarepülővel szembeni elvárásait az orosz védelmi minisztérium. Eme gép fejlesztésére indított kutatómunka már megkapta a Night Hunter-1 programnevet. A 2016-ban aláírt szerződés értelmében a kutatási és fejlesztési munkák 2017 decemberéig befejeződtek, de mégis 2019 nyarán új tervekről jelentek meg hírek. Az első elképzelésekben még az Antonov An-12-es szállítógép szerepelt mind fegyverhordozó. Ezt az amerikai AC sorozatú csatarepülőgépek mintájára, oldalra tüzelő fegyverzettel látták volna el.  Ebben mindössze két 57 milliméteres gépágyú szerepelt. Majd a későbbi tanulmányok megerősítették, hogy az An-12 nem teljesen felelt meg a kitűzött követelményeknek. A Szíriában szerzett tapasztalatok megmutatták, az oroszoknak is szükségük lehet egy gyengén felfegyverzett ellenféllel folytatott harcban a hosszú járőrözési idővel rendelkező, és erős fegyverzettel ellátott szállító repülőgépen alapuló csatarepülőre. Azonban az is világossá vált, hogy a pusztán csöves fegyverzetnél többre is szükség lehet ilyen helyzetben, így az irányított bombák, illetve a rakéták is felkerültek a vágyott repülőgép szükséges fegyvertárába.  

Törökországban már folyik a hazai fejlesztésű Tusas Engine Industries (TEI) TS1400 gázturbina második prototípusának összeszerelése. Ezt az erőforrást helikopterek részére alkották meg az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő, 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák helyettesítésére 2017 februárjától kezdődően. Ezt a hazai erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 Gökbey közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott, 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes, első felszállására 2018. szeptember 6-án került sor. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el. A TS1400-as különféle változatait alkalmazni szeretnék a Hukrus turbólégcsavaros kiképzőgépen, na és persze a T129 ATAK harci helikopteren is.

Készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa is Törökországban. A Batu a török ​​BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta arra a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg.  A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L helyi változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeztek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.

Bár az Egyesült Királyság, kilépett az Európai Unióból, továbbra is fő törekvései közé tartozik az Ankarával való ipari kapcsolatának megerősítése az ötödik generációs TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó fejlesztése tekintetében. A görög Pentapostagma közlése szerint Sir Dominick Chilcott Nagy-Britannia törökországi ​​nagykövete a közelmúltban megerősítette, hogy az új török ​​vadászgép fejlesztésének fő partnere a BAE Systems, eddig elégedett a program előrehaladásával. Hozzáfűzte, reméli, hogy a Rolls-Royce, amely Nagy-Britannia hatodik generációs Tempest harci gépének a hajtóműveit is szállítja, ugyanezt teheti majd a török ​​vadászbombázó esetében is. Chilcott szerint azonban a brit kormány még nem határozta meg, hogy ki fogja megtervezni a TF-X motorját. Azt is elmondta, hogy a program második szakasza, amely magában foglalja a prototípus gyártását, valószínűleg 2021 végén vagy 2022 elején kezdődik. Törökországban a 2020-as évtől már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre.

A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort.  Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.

Az Amerikai Külügyminisztériumból származó információk szerint még a Trump-adminisztráció távozása előtt (2021. január 20.) véglegesítésre kerülhet az Egyesült Arab Emírségek számára 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladása. A Külügyminisztérium már 2020 novemberében áldását adta a 10,4 milliárd dolláros üzletre. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal. A kongresszus tagjai korábban aggodalmukat fogalmazták meg, hogy az ügyet siettetik, így az még a Biden-adminisztráció hivatalba lépése előtt szerződéskötéssel zárulhat. Az új amerikai elnök, a Joe Biden vezette kormányzat már a 2020-as év vége felé közeledve jelezte, alaposan megvizsgálnák az F-35-ök eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.

Indiában jóváhagyásra került egy 6,56 milliárd dolláros keret, amelyből hazai fejlesztésű és gyártású vadászbombázókat szerezhetnek be. A típus pedig nem más, mint a hányatott sorsú Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mk1A variánsa. A The Indian Express pár évvel ezelőtti információi szerint igencsak magas volt az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabáraként 67 millió dollár szerepelt, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálták a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka. Továbbra is 83 darab Tejas Mark1A vadászbombázó beszerzése szerepel a tervekben, ami már 2016 novembere óta jelen van, így a 73 együléses és a 10 kétüléses változat darabára 79 millió dollár körül alakulhat. A gépek összetevőinek az első időben még csak 50%-a lesz hazai gyártású, ezt a későbbiekben szeretnék feltornászni 60-65%-ra. A Tejas Mk1A, meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404F2-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.

A Srí Lankai Légierő parancsnoka, Sudarshana Pathirana légimarsall elárulta, hogy tárgyalásokat folytatnak Izraellel öt IAI Kfir vadászbombázó felújításáról. Srí Lanka 1995 és 2005 között tizenhat ilyen gépet vásárolt, amelyek közül hét a polgárháború alatt veszett el. Pathirana hozzátette, hogy a kabinet 49 millió dollárt különített el a modernizálásra. A tárgyalások ebben a hónapban zárulhatnak le. Hozzátette, hogy hamarosan két Harbin Y-12 szállító repülőgépet is meg vásárolnak. Srí Lankán már kilenc ilyen típusú gép van szolgálatban évek óta, és a légierő személyzete elégedett velük.

A Hyundai Rotem bejelentette, hogy szerződést kapott a K1-es harckocsik személyzet nélküli változatának kifejlesztésére. A jelenlegi feltételezések szerint a programot 2024-re be kell fejezni, akkora a prototípus, vagy legalábbis egy technológiai demonstrátor bemutatására lehet számolni. Tavaly novemberben a Hanwha Defense bejelentette a K9 Thunder önjáró tarack személyzet nélküli változatának fejlesztését. Itt az első szakaszban meg kell építeni a K9A2 tarackot, melynek tornyában már nem lesz kezelőszemélyzet. Várhatólag a ténylegesen személyzet nélküli K9-es 2040-ben léphet majd szolgálatba.

Az első repülésének 10. évfordulója környékén (2011. január 11.) a kínai hivatalos médiában újra feltűnt az Aviation Industry Corp (AVIC) J-20-as vadászbombázója. Még csak számítógépes animáción, de feltűnt a kétüléses változat is. Gyaníthatóan a kétüléses verziót csapásmérő feladatok végrehajtására, rádióelektronikai zavarásra, vagy éppen drónok légi irányító központjaként is alkalmazhatják majd, amennyiben megvalósul. Meg kell jegyezni, hogy ez volt az első alkalom, hogy a kétüléses J-20 hivatalos promóciós anyagban tűnt fel, bár a nem hivatalos médiában már évek óta találgatások folytak a majdani létezéséről. Egy másik filmben, mely a légierőt népszerűsítő toborzó film volt, olyan J-20-as volt látható, mely már nem az Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolataival a WS-10B-k hajtóművekkel, hanem a hazai WS-10C Taihang-okkal volt ellátva. A WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31F, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt  teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. A kínai média szerint ez volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Ezenkívül a vadászgépnek szánt WS-10C gázturbináknak - az AL-31F-től eltérően - már teljesen digitális a vezérlőrendszere és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.

Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös 2019-ben nagyjából 18000 kilogramm tolóerőt tudottelőállítanii. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött. A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. Kína 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor az ezekkel ellátott J-20-ok cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyártott egy újabb szériát 2019-ben rendeltek meg. Állítólag a légierőnél még ezekkel sem voltak elégedettek, így a további fejlesztéseket várják a gyártótól.

Január 13-án átadásra került Ausztrália részére az a három, a dél-koreai Hanwha Defense által kifejlesztett és legyártott AS-21 Redback gyalogsági harcjármű, melyek a helyi kiértékelésben vesznek részt. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy a távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával.

Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe egy Mk44S Bushmaster 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska lett beépítve. Ez a gépágyú mindössze három alkatrész cseréjével gyorsan átalakítható egy 40 milliméteres gépágyúvá a torony, vagy a fegyver egyéb módosítása nélkül. A torony a T2000-es jelzést viseli és tulajdonképpen a már bevált ELbit MT30 Mk2 tornyot jelenti, melyet az ausztrál Electro Optic Systems látott el elektrooptikai és tűzvezető rendszereivel. Az ausztráliai mérgező pókról elnevezett Redback-re az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját. A torony tetejére egy EOS R400 távirányítású fegyverállvány került, amelyre 7,62, vagy 12,7 milliméteres géppuskák és 40 milliméteres gránátvetők is felszerelhetők.

Mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra. A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren egy ideig jobban állt vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek  Electro Optic Systems, ECLIPS, Milspec, Bisalloy, Soucy, Marand és a CBG Systems) az együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint. A 2022-ben történt kiválasztást 2024-ben, vagy 2025-ben fogja követni a korlátozottan történő hadrafoghatóság, míg a teljes körűt 2030-ra, 2031-re várják.

Az amerikai légierő 2021. január 12-én 1,7 milliárd dolláros szerződést írt alá további 12 darab Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép beszerzéséről. Ezek a hatodik rendelési tételbe tartoznak, így eddig a típusból 79-et igényelt az USAF. Az első kettőbe, amiket még 2016 augusztusában írtak alá 7, illetve 12 Pegasus volt megtalálható. Ezeket követte a harmadik további 15 repülőgéppel 2017 januárjában, majd a negyedik tétel 18 repülőgépe 2018 szeptemberében, és az ötödik rendelési tétel ugyancsak 15 repülőgéppel 2019 szeptemberében. A gyártás kezdetétől napjainkig 42 darab KC-46A került átadásra (28 darab 2019-ben és 14 2020-ban), az elsők nem is olyan rég, 2019 januárjában. További tíz a gyártás különféle szakaszában, vagy az átadás előtti szakaszban található meg. A típust repülik a McConnel, az Altus, a Seymour Johnson, valamint a Pease légibázisokon. A most megrendelt gépek a gyártó ígérete szerint már mentesek lesznek a típust eddig sújtó tervezési és gyártási hibáktól és utolsó darabjaikat 2023. április 30-ig át fogják adni.

Évekig tartó vita után a haditengerészet és a tengerészgyalogság arra készül, hogy megnézze, lehetséges-e hajók elleni fegyverzettel ellátni a SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajókat. A cél nem az, hogy egy igazi tengeri ütközetekben bevethető egységet kapjanak, csak annyi, hogy hajók elleni önvédelmi képességet teremtsenek meg. Okként a csendes-óceáni kínai és orosz flottafejlesztések lettek megnevezve. A hajókra a norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket szerelnék fel. Ez a fegyver egyébként még 2019-ben megrendelésre került a tengerészgyalogság részéről, mint partvédelmi rendszer. Várhatólag a 2022-es évben kísérleti jelleggel kerül majd felszerelésre egy SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra az NSM, hogy megvizsgálják a valóságban mennyire életképes ez az elképzelés.

Az eddig ismert négy helyett, úgy tűnik hét egykori japán MH-53E Sea Dragon aknamentesítő helikoptert vásárolt meg az Egyesült Államok. A 2014-ben kezdődő történetben, az addigi teljesen megszokott dolgot, hogy az Egyesült Államok haderejéből kivont haditechnikai eszközöket más államok beszerzik, és alkatrészenként, vagy egészben felhasználják védelmi képességeik növelésére, vagy szinten tartására a visszájára fordult. Ugyanis pont fordítva játszódott le a fent említett eseménysorozat. Mivel Washingtonban döntöttek úgy, hogy Japánból vásárolnak, az ott már kivont Sikorsky MH-53E Sea Dragon helikopterekből és azok alkatrészeiből. Az amerikai haditengerészetnél még 2025-ig szolgálatban álló, aknamentesítésre használt forgószárnyasokból csak Japán rendelt az 1980-as években. Ezeket a 2013-as év folyamán nyugdíjazták, feladatukat az európai eredetű MCH-101-es vette át.

 Az első hírekben még nyolc Sea Dragon és a pótalkatrészek megvásárlását lehetett olvasni. Itt nehézséget jelentett az a tény, hogy a fukusimai katasztrófakor sugárszennyezetté váltak, így csak igen alapos előkészítés után kerülhettek eladásra. A legkisebb darabszámban készült változat olyan jelentős eltérést mutat a többi variánstól, hogy nem lehetséges, csak jelentős kiadásokkal az átépítés megvalósítása. A két 2016-ban megvásárolt forgószárnyas 67000 dollár ellenében cserélt gazdát, míg két új Sea Dragon nagyjából 60 milliót kóstálna. A két sárkány mellé 12 hajtóművet is eladtak a japánok, ami jelentősen növelte a még 2025-ig szolgálatban álló 28 amerikai Sea Dragon gépek üzemképességét. A másik két Sikorsky MH-53E 2017-ben került beszerzésre, de az utóbbi időben, mintha még három példány maradványaira lettek volna figyelmesek a tengerentúlon.

Az Egyesült Államok Légiereje a Northrop Grumman Corporation-al állapodott meg arról, hogy megalkotja a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázók új elektronika hadviselési rendszerét. Ez a rendszer egy kiforrott termékcsalád része lesz, és kialakítása lehetővé fogja tenni, hogy a megrendelő igényei szerint konténerben, vagy akár az F-16-os belső terében is elhelyezhető legyen ugyanazt a képességet biztosítva.

Még ebben az évben szeretné éleslövészettel megvizsgálni az amerikai hadsereg, hogy a két kiszemelt aktív páncélzat közül, melyik képes nagyobb védelmet biztosítani a Stryker lövészpáncélos számára. A német Rheinmetall ADS és az izraeli Rafael Trophy, a harckocsiknál kisebb tömegű páncélosok védelmére továbbfejlesztett LV variánsa nem kerül felszerelésre egyetlen egy Stryker-re sem a próbák alatt, ehelyett speciálisan kialakított páncélozott célpontokon fognak elhelyezkedni. Ez lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy pontosan megmérje, milyen védelmet biztosíthat a vizsgált aktív páncélzat. A két rendszerről ezzel a módszerrel összegyűjtött teljesítményadatok segítenek meghatározni a biztosított védelmi képesség mellett azt is, hogy a védett jármű közelében milyen távolságban milyen sérüléseket okozhat az aktív páncélzat működése. A korszerűsítésnek köszönhetően a 2018-ban bemutatott Trophy LV legújabb verziója 40 százalékkal könnyebb, mint elődje. Valamint kevesebb energiát igényel a radarok és egyéb elektronikák működtetéséhez, de ugyannyi ellenrakétával rendelkezik, mint súlyosabb elődje, így azzal megegyező védelem biztosítására képes. A Rheinmetall ADS kissé különbözik az ellenrakétával rendelkező Trophy-tól. A német rendszer nagyszámú, a jármű körül elrendezett, milliszekundum pontossággal kivetett és felrobbantott robbanóanyagot használ a bejövő rakéták semlegesítésére közvetlenül a robbanófejek felrobbanása előtt.

Bár az amerikai tengerészgyalogság már megkezdte az AV-8B Harrier II cseréjét az F-35B Lightning II-vel, a régebbi típus visszavonulására csak az évtized végén kerül sor. Az erre az időszakra vonatkozó technikai támogatás biztosítása érdekében a Vertex Aerospace és a BAE Systems megállapodtak az együttműködésben. Az amerikai cég tavaly kapta meg a lehetőséget a Harrier-ek üzemben tartásának biztosítására. A Vertex Aerospace alvállalkozóként vonta be a BAE Systems-t, amely már több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a Harrier-el kapcsolatban. A két partner a 118 darabos hadrendben lévő amerikai állományt - melyből nagyjából 101 repülőképes - a végleges kivonásig, vagyis 2029-ig fogja támogatni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab 105ÖE

Boeing C-17A Globemaster III

Mil Mi-35M

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

McDonnell Douglas KDC-10

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Grumman EA-6B Prowler

British Aerospace Harrier GR.7

Douglas A-1D Skyraider

Saab Sk37E Viggen

Sikorsky CH-54A Tarhe

MiG-21-93

McDonnell Douglas F-18C Hornet

NHIndustries SH-90A

General Dynamics EF-111A Raven

NAMC YS-11EA

Sikorsky S-61A

Alenia Aermacchi M-346FA

Boeing B-52H Stratofortress

Aérospatiale SA 342L Gazelle

North American T-2C Buckeye

Kawasaki T-4

Rockwell B-1B Lancer

Mil Mi-17MD

Boeing AH-64E Apache Guardian

Kawasaki C-1

Grumman C-2A Greyhound

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Boeing P-8A Poseidon

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

Northrop Grumman E-2D Hawkeye

Mil Mi-28UB Havoc

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

A líbiai polgárháború több fordulaton is keresztülment az elmúlt időszakban. Ezen változások epicentrumában a katonai és politikai megfontolások mellett, a gazdaság és annak alapköve az olajipar áll. A kérdés nem csak belügy, hiszen a legtöbb európai energetikai vállalatnak befektetései vannak az országban. A cégek anyaországainak pedig prioritást képez Líbia stabilizálódása, így igyekeznek a lehető legnagyobb támogatást biztosítani Észak-Afrika háború szaggatta országának. Ennek egyik lehetséges útja az olajipar és a benne rejlő potenciál kiaknázása.

Az olajcsap blokádja

A líbiai konfliktus egy kevésbé ismert, de Európára is nagy hatást gyakorló összetevője a gáz-és olajkitermelés és annak exportjának kérdése. Az ország kiemelkedő mennyiségű olajkészlettel bír. Az OPEC 2019-es adatai alapján 48,363 millió hordónyi bizonyított olajtartalékkal és 1,505 milliárd köbméternyi gázzal rendelkezik, amelyek az ország gazdaságának alapját biztosítják.

Ez év január 17-én, amíg a berlini béketárgyalások zajlottak az ország jövőjéről, a Halifa Haftárt támogató törzsek és a Petroleum Facilities Guard nevű olajcég és milícia elfoglalták a főbb kikötőket és termelői létesítményeket, melyek az energiaexport motorjai voltak. A Haftár párti erők azzal indokolták a műveletet, hogy az ENSZ által elismert Nemzeti Egységkormány (GNA) arra használja a nyugati központú, ez által a Fájez esz-Szarrádzs kormány területén működő Nemzeti Olajtársaságot ( National Oil Corpotation), hogy az abból származó bevételekből török és szíriai zsoldosokat fizessen, akiket Ankara biztosít. Ezt az érvet alátámasztotta a tény, hogy Törökország egy Pentagon jelentés alapján 3700 szíriai zsoldost küldött a térségbe. A megszállók emellett pedig követelték az olajból származó haszon egyenlő elosztását is. A létesítmények őrzését hosszabb távon az oroszországi Wagner Csoport, katonai magánvállalat biztosította, akik a második líbiai polgárháború kihagyhatatlan szereplőivé váltak, mint az orosz proxy tevékenység eszközei.

A kikötők blokádjának célja a nyomásgyakorlás volt a nyugati kormányra a párhuzamos adminisztráció által. Az eredmény azonban kontraproduktívnak nevezhető, annak ellenére, hogy augusztusban több tüntetés is zajlott Tripoliban a korrupció, a romló életkörülmények és az áramkimaradások miatt. Ezek a megmozdulások azonban lezajlottak a Haftári erők központjaként számon tartott Bengáziban és Al-Marjban is szeptember elején. Az események megmutatták, hogy bár az állami intézmények megosztottan, egymással párhuzamosan működnek, a gazdasági hatások nem ismerik az ilyen megosztottságot.

Nyitás és tárgyalások

Az események súlyát felismerve szeptember 18-án Haftár bejelentette, hogy hajlandó feloldani a blokádokat az energiaipari bevételek méltányos elosztásának feltétele mellett. A bejelentést az Ahmed Matiq, a GNA miniszterelnök helyettese által vezetett tárgyalások előzték meg, ahol közös bizottságokban egyeztek meg a költségvetésről és egyéb részletekről. Bár Fájez esz-Szarrádzs nem hagyta jóvá a végső egyezséget, a Wagner csoport tagjai és más zsoldosok elkezdték elhagyni posztjaikat, és a helyzet a rendezettség felé mozdult el.

Az ország olajtermeléséért a már említett National Oil Corporation felelős, amely több leányvállalattal rendelkezik, ezek nagy része a Haftár által uralt régióban üzemel. A termelő kutak és a kikötők megszállásakor az NOC kivonta munkatársait azok biztonsága érdekében, és leállította a termelést. A cég a feloldásokat követően is leszögezte, hogy csak azon telepein hajlandó újrakezdeni a termelést és a kivitelt, amelyeket mindenfajta militáns csoport elhagyott és ezután is politikától függetlenül kívánja folytatni működését. A társaság már több kikötőt és lelőhelyet is biztonságosnak minősített és feloldotta azok vis maior helyzetét. Elindította Szeptember 22-én Zuwaytinah városában működő leányvállalatát a javuló biztonsági helyzet eredményeként. Ez hatalmas előrelépésnek tekinthető a líbiai emberek helyzetének szempontjából, ugyanis ez a telephely biztosítja az ország északi partszakaszán történő gázszállítást Bengázi felé és ez látja el a helyi erőművet, amely a környező régiónak állítja elő az elektromosságot. Emellett Hariga és Brega tengerparti városaiban is újrakezdődött a szállítás a külföldi partnereknek. A megnyíló líbiai olaj és gázpiac kapcsán találkozott Mustafa Sanalla, az NOC elnöke Oliver Owcza Németország líbiai nagykövetével, akit tájékoztatott a konszolidálódott helyzetről, és egyeztettek a jövőbeli német cégekkel történő együttműködésről. Németországon kívül Olaszországnak is fontos befektetései vannak. Földrajzi helyzetét kihasználva az olasz Eni olaj- és gázvállalat kiépítettet a Zöld Áramlat elnevezésű gázvezetékét, ennek kapacitása 8 milliárd köbméter évente. Ebből 2018-ban 4,55 milliárdot, 2019-ben pedig 5,86 milliárdot használt ki a cég.   Ezek a tények és adatok jól mutatják, hogy az európai országok nagy érdeklődést mutatnak Líbia energiahordozói iránt és a kitermelés éves szinten növekszik. Szeptember 23-án Giuseppe Bocino Olaszország líbiai nagykövete az olasz érdekek fenntartása miatt találkozott Mustafa Sanalla igazgatóval, az NOC vezetőjével. Sanalla tájékoztatta a nagykövetet az egyes leányvállalatok által vezetett kitermelő létesítmények biztonsági helyzetéről és az ott érvénybe lépetetett COVID-19-el kapcsolatos megelőző intézkedésekről. Ezek alapján látható, hogy a jelenlévő vállalatok, illetve azok székhelyéül szolgáló országok felismerték a termelés felfutásában rejlő lehetőségeket. Jövőbeli energia stratégiájukban pedig a javuló biztonsági helyzet miatt fontos szerepet szánnak majd Líbiának.

A National Oil Corporation júliusi és augusztusi jelentése alapján a blokád 10 milliárd dollárnyi veszteséget okozott az államnak a 9 hónapos periódusban. Az előző év júliusához képest 2,1 milliárd dollárról 38,2 millióra esett vissza az olaj- és gázexport bevétel. Az adatokat vizsgálva azonban optimizmusra adhat okot, hogy az augusztusi hónapban 38-ról 90 millióra emelkedett a jövedelem.

Megdermedő frontok, majd támadás

Augusztusban váratlan fordulat következett be, ugyanis a kezdeményezést megszerző, és így támadó pozícióban lévő Nemzeti Egységkormány erők megálltak az olajmezők egyik mediterrán térség felé nyíló kapujánál, Szurtnál. A megállás egyik oka a város ostromára való felkészülés volt, amelynek földrajzi elhelyezkedése mellett a másik stratégiai jelentősége az El-Dzsufra katonai légi bázis közelsége. A főbb okok azonban a nemzetközi nyomás, amely az ENSZ részéről is a békés politikai megoldást hangsúlyozta, valamint az a rizikó, amit az akkor formálódó esetleges egyiptomi intervenció hordozott magában. Abdel Fatah asz-Sziszi elnök egyeztetett a Líbia keleti felén élő törzsekkel, valamint a támogatásukat élvező keleti Képviselőházzal (House of Representatives) a beavatkozásról.

Az egységkormány háborús üzenetnek tekintette asz-Sziszi bejelentését, aki vörös vonalkánt jelölte meg Szurtot és kijelentette, hogy a város megszállása és a további előrenyomulás Egyiptom határait is fenyegetheti, így teljes körű, összhaderőnemi támogatásról biztosította a haftári erőket. A kialakult patthelyzet és gazdasági instabilitás más pályára kényszerítette a feleket, amely az augusztusban mindkét fél részéről deklarált tűzszünethez vezetett. Líbiában már több fegyverszünet született, többek között a berlini konferencia előtt is, azonban ezeket sorra megszegték. Jelenleg valami egészen másnak lehetett szemtanúja a háború sújtotta ország, ugyanis a meghirdetett tűzszünet óta, egy átfogó tárgyalási folyamat vette kezdetét a regionális országok és az ENSZ segítségével.

Tárgyalások zajlottak Egyiptomban és Marokkóban, melyek főként az alkotmányos átmenetről és a jövőbeli választások lebonyolításának részleteiről szóltak. Ezt követte az október 23-i genfi találkozó, ahol az ENSZ kezdeményezte tárgyalási folyamatok részeként létrejött 5+5 Katonai Bizottság (JMC) írta alá a tűzszüneti egyezményt, amely így már megkötő erővel is bírt a szerződéses forma által.

A felek közti egyeztetéssel párhuzamosan folytatódott a további olajlétesítmények beindítása a szeptember 29-i hurghadai egyeztetésekre alapozva, ahol a Petroleum Facilities Guards (PFC) és a JMC vállalták, hogy együttes erővel biztosítják az állandó olajkivitel fenntartását. Ezen elköteleződés egyik eredménye volt az október 11-i El-Sharara mező megnyitása, amely az országban a legnagyobbnak számít, és ahonnan elsődlegesen a Závij-i finomítót fogják ellátni olajjal, jelentette be az NOC. Ugyan ez pozitív előrelépés és kiutat jelenthet az ország jelenlegi gazdaságai helyzetéből, azonban fontos kiemelni, hogy a Sharara a blokádot megelőzően csak magában napi 300 hordónyi olajat termelt, addig mostanra ez a szám napi 40 hordóra csökkent. A helyzet akkori pillanatnyi megítélését segíti a tény, hogy az október 12-i országos termelés 335 hordó volt. Egy lendületvétele után a termelés napi 150 hordóra emelkedett, a mielőbbi profit elérés kapcsán az NOC havi 600 hordónyi kivitelt irányzott előre.

Október 23-án további lezárt kikötők Ras Lanuf és Es Sider nyíltak meg, – részben a megkötött fegyverszünet hatására, amelynek központi eleme a külföldi harcosok kivonása – melyeken keresztül az olajexport folytatódhatott. Waha és Harouge termelőegységei is újraindultak, ennek eredményeképpen országosan napi 800 000 hordónyi termeléssel számolnak a szakemberek az NOC-nél, amit négy héten belül egy millióra kívánnak növelni. Haftár ígéretéhez hűen az őt támogató törzsek és az idegen zsoldosok elhagyták az utolsó lelőhelyet is, El-Feel-t, így október 26-ra már minden egyes blokád alá vont objektum biztonságossá vált a munkálatok megkezdésére.

A megjelent jelentés alapján a szeptemberi termelésből befolyt összeg 116.9 millió dollár volt, ezzel szemben 2019-ben az ezen hóra eső jövedelmek elérték 1.7 milliárdot. A következő október havi 230.2 milliós összeg felszálló ágat mutat, persze ez is elenyésző az elmúlt év októberi 2 milliárd dolláros teljesítményének tükrében. Az enyhe növekedés annak volt köszönhető, hogy a szeptember végén megnyitott Al-Hrega és Brega kikötőkbe el tudták szállítani a termelésbe már korábban visszacsatlakozott telepekről kinyert és addig ott felhalmozott olajmennyiséget. A kijelölt napi egymillió hordó november 7-re sikeresen el is érte Líbiát, ami valóban rendkívüli teljesítmény a több hónapnyi zárlat és a helyenként még mindig instabil biztonsági helyzet miatt, a kilátások azonban nem felhőtlenek.

A költségvetés jelentős részének kiesése kölcsönök felvételére kényszerítette a cégeket, hogy a gépek és felszerelések fenntartását el tudják végezni. Mivel a legtöbb helyen hónapokig sem munkások, sem pedig karbantartó személyzet nem tartózkodott, ezért az amortizáció komollyá vált. Az így keletkezett károk kijavítására fordított pénzt sajnos a munkások béréből kellett elvenni, így az ő kifizetésük is csúszott. Az NOC attól tart, hogy a frissen elért termelést nem tudják sokáig fenntartani, és szinte lehetetlennek tűnik a blokád előtti szintre emelni azt.

A líbiai olajszektor visszatérése a nemzetközi piacra negatívan hatott annak szereplőire és a piacra magára. A koronavírus járvány miatti csökkenő kereslet okozta veszteségeket a líbiai kínálat berobbanása tovább növelte és e két hatás 3 %-kal vetette vissza az árakat.

Olajipar szerepe a stabilizációban

Az épülő líbiai államban, amelynek következő választását 2021 decemberére írták ki, nagy szükség lesz olyan intézményekre, melyek nem átpolitizáltak, és hozzájárulnak a népesség jólétének kiépítéséhez, jelen esetben munkahelyek teremtésével. Az ország adottságait vizsgálva a turizmus-, a halászat- és az energiaipar fejlesztése lehet rövidtávon a megoldás. Ebben a folyamatban nem elhanyagolható a National Oil Corporation szerepe, amely igyekszik a lehető leginkább kivonni magát a politikai folyamatokból és a szektorán belül professzionálisan ellátni feladatát, emellett pedig A Tripoli központú cég megbélyegezhető azzal, hogy inkább a GNA felé húz, ennek főként gyakorlati okai vannak.

A GNA irányába mutatott simulékonyság annak tudható be, hogy ez az ENSZ által elismert a két frakció közül és a legtöbb nyugati kapcsolattal is az egységkormány rendelkezik, valamint Törökország szövetségese, amely nagy igényt mutatnak az energiahordozókra és a gazdasági együttműködésre Líbiával. Ennek egyértelmű jele volt a 2019 végén megkötött exkluzív gazdasági zóna létrehozása a Földközi-tengeren, amely összeköti a két országot. Bár ezt a fajta elfogultságot cáfolni látszik a cég állításai mellett az a találkozó is, ahol Mustafa Sannala és az egyes Európai Uniós államok- többek között Magyarország-nagykövetei tárgyaltak.

A résztvevők kölcsönösen köszönetet mondtak egymásnak. Sannala a biztosított támogatásokért, a nagykövetek pedig a társaság kitartó munkájáért. A találkozó lényeges eleme volt, hogy az EU-s követek hangsúlyozták az NOC úttörő munkáját, melyet az átláthatóság és a jó kormányzás érdekében végzett. A cég rendszeresen publikálja adatait a bevételek és a termelés kapcsán, tájékoztatva ezzel a líbiai népet. Sanalla maga is hitet tett amellett, hogy az NOC igyekszik kimaradni a politikai csatározásokból, és megmarad egy állami szervnek, aminek működését a líbiai törvények szabályozzák.

A blokád kialakulásának egyik oka a társadalom haragja volt az egyenlőtlen elosztások kapcsán. Erre reagálva az NOC egyik közleményében kifejtette, hogy a bevételek mind a Libyan Foreign Bank-be futnak be, és azok felhasználására a társaságnak nincs ráhatása. Ezzel a lépéssel igyekeztek kivédeni minden jövőbeli támadást, és felhívni a kormány figyelmét az elkövetkező átalakítások során a jobb transzparencia kiépítésére. A társaságnak nincsen félni valója és nyugodtan kihasználhatja lehetőségeit hiszen bármilyen összetételű is lesz az új kormány, az nem ignorálhatja a gazdaság motorját képző entitást.

Vitán felül áll, hogy az olajvállalatok munkáltatói szerepe megkerülhetetlen lesz Líbia jövőjében. A globálisan is válságot megélő olajágazat azonban itt tovább mutat és a társadalom szemléletének átformálására is hatással lehet a semlegessége és a stabilitás iránti elköteleződése okán akkor is, ha ezt önös érdekekből teszi a mellékes hatása előremutató. A gazdaság ugyan a politikától soha nem lehet teljesen független, azonban ne felejtsük el, hogy a kettészakadt Líbiában ez az állítás nem a teljes kivonódást jelenti a politika determináltsága alól, hanem a két frakció közötti szembenállásból való kimaradást. Ez egyfelől jó stratégia lehet arra, hogy a majdani kormány miként ítéli meg a szervezetet. Nem utolsó sorban pedig fent kell tartania az ország vonzerejét a külföldi befektetők előtt és ehhez egy semleges viszonyulás a belpolitikai ügyekhez legjobb választás.

Kilátások

A jövő kérdései közé tartozik, hogy milyen összetételű lesz majd a Petroleum Faciliteis Guard, amely mint fegyveres szervezet a genfi tárgyalások értelmében szintén át lesz alakítva.

Az is vitákhoz vezethet, hogy a két fél területén lévő létesítményeket hogyan osztják fel, valamint vegytisztán az LNA vagy a GNA kötelékeiből áll-e majd az olajkutakat védő biztonsági erő.

 

Címlapfotó: Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök a választási bizottság központi irodájához érkezik Tripoliban 2018. május 2-án. (Forrás: MTI/EPA)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A A líbiai energiaválság elkerülése bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa több mint három év szünet után ismét a podcastunkban vendégeskedik; a téma ezúttal is Törökország, azon belül is azok a katonai beavatkozások, melyeket az Arab Tavasz óta eltelt időszakban az Erdogan-rendszer Azerbajdzsánban és több közel-keleti országban indított.

[...] Bővebben!

Az Olasz Védelmi Minisztérium év elején sajtóközleményben tudatta, hogy háromoldalú együttműködési megállapodást írt alá Olaszország, az Egyesült Királyság és Svédország védelmi minisztere az új Tempest program kapcsán.

Egy évvel rendszerbe állítását követően első nemzetközi gyakorlatán vesz részt a Brazil Légierő új katonai szállító repülőgépe, a KC-390 Millennium, mely típus a jövőben Magyarország légierejénél is hadrendbe áll majd.

A közelmúltban látott napvilágot Hpasp kolléga tollából a hidegháborús magyar - széles értelemben vett - páncéltörő eszközökről, képességekről szóló munka. Akárcsak a szerző/szerkesztő korábbi erőfeszítései (lérak, nuki) esetében, itt is hiánypótló dolgozatról, úttörő műről beszélhetünk.

 

Zord

A Budapest Airport cargo forgalma – a járvány okozta globális kihívások ellenére – 2020-ban is rendkívül erősnek bizonyult; a légikikötő az elmúlt évben 134 459 tonna légiárut kezelt, 2020 végén pedig rekord negyedévet regisztrálhatott.

A Szerb Védelmi Minisztérium illetékesei szerint országuk komoly érdeklődést mutat a Boeing/Saab T-7A Red Hawk könnyű harci- és kiképzőrepülőgép iránt, melyet a hazai fejlesztésű G-4 Super Galeb és J-22 Orao típusok utódjának szánnak.

2020 decemberében teljesítette első repülését az a Pilatus PC-21-es turbólégcsavaros kiképző repülőgép (E.27-01/792-01), mely már a Spanyol Légierő részére készült.

A búcsúzó Saab J105OE flotta után itt az újabb hír az Osztrák Légierő háza tájáról: Klaudia Tanner védelmi miniszter napokban tett bejelentése szerint már keresik a C-130 Herculesek váltótípusát.

Ausztriában hivatalosan bejelentették, elkezdték keresni a légierőnél használt Lockheed Martin C-130K Hercules szállító repülőgépek utódját. Ausztria 2002-ben használtan szerezte be ezeket a gépeket az Egyesült Királyságból. A 3 Hercules jelentős rendszer- és repüléstechnikai fejlesztéseket kapott az elmúlt évtizedben. A munkálatokat mind a Marshall Aerospace and Defense Group végezte, amely a repülőgépek karbantartásáért volt felelős, az osztrák légierőben történt használatba vételük óta. Az osztrákok hamarosan megkezdik a követelmények listájának összeállítását a jelöltek kiválasztásának folytatása érdekében.

Ukrajnában egy-egy nehéz mesterlövész, illetve rombolópuska is sikerrel teljesítette az állami átvételi teszteket, így a gyártó elmondása alapján, az első példányok már meg is érkeztek az ukrán hadsereghez. Közvetlenül 2020 vége előtt az ukrán Xado Chemical Group által készített a Snipex T-Rex és a Snipex Alligator 14,5 milliméteres lőfegyverek sikerrel teljesítették a kötelező teszteket. A T-Rex tömege 25 kilogramm, teljes hossza 1800 milliméter, a cső hossza 1200 milliméter. A bullpup felépítésű, forgó-tolózáras fegyvernél a 14,5 × 114 milliméteres lőszer hátrarúgásának erejét egy négykamrás csőszájfék, valamint egy amortizátor is csökkenti, ami a válltámaszban került elhelyezésre. A 2000 méteres lőtávolságot a lengőcsöves kialakítás még pontosabbá teszi. A puska állítható magasságú arctámasszal, Picatinny sínnel és összehajtható kétlábú villalábbal, illetve a harmadikkal is rendelkezik a válltámasz előtt. A szintén forgó-tolózáras Snipex Alligator egy hagyományos kialakítású fegyver. Úgy tervezték, hogy figyelembe vették a nagy pontosságú lövéshez szükséges fegyverekre vonatkozó összes követelményt. Mindkét fegyvernél több helyen is modern kopásálló polimer anyagokból készül több alkatrész is.

Belgium közel áll ahhoz, hogy hamarosan bejelentésre kerüljön, hogy a francia Nexter Systems 155 milliméteres CAESAR (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) önjáró tarackját vásárolja meg. Eme tüzérségi eszköz még 2018-ban került megemlítésre, mint a belga tüzérség lehetséges jövőképe. Tény, hogy a franciákkal fennálló jó kapcsolatoknak köszönhetően a két ország haderejében számos helyen tetten érhető egyfajta egységesítésre való törekvés. Például 2018 októberében Brüsszel úgy döntött, hogy a francia hadseregben is rendszeresített Jaguar EBRC felderítő járműből 60 darabot, míg a Griffon VBMR-ből 382 darabot vásárol meg. Jó eséllyel Belgium – akárcsak Dánia - a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán továbbfejlesztett változatot szerzi majd be. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek. A négy főnek védelmet biztosító páncélozott fülkével rendelkező jármű legfeljebb 90 kilométer per órás sebességgel haladhat aszfaltozott úton és 60 kilométer per órával terepen. A hatótávolság megközelítőleg 600 kilométer.

Az Egyesült Királyságban SPEAR3 néven ismert SPEAR (Select Precision Effects At Range) csapásmérő robotrepülőgéppel a nemrégiben megkötött szerződés értelmében másfél éven belül végre kell hajtani a rendszeresítést megelőző első tesztlövészeteket. A fejlesztési szakaszban erre már 2016-ban sor került egy Eurofighter Typhoon-ról. A 90 kilogramm súlyú, és mindössze 1,8 méter hosszú SPEAR3 szubszonikus sebességgel haladhat gázturbinájának köszönhetően a földfelszíni, vagy vízfelszíni célpontja felé. Ezt a fegyvert hadihajók, harckocsik és páncélozott járművek, rakétaindítók, bunkerek, rádiólokátorok és légvédelmi ütegek megsemmisítésére tervezték. A több mint 140 kilométeres hatótávolságú SPEAR3 a Eurofighter Typhoon és a Lockheed Matrin F-35B Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetében egyaránt meg fog jelenni. A SPEAR3 a Brimstone-hoz hasonlóan milliméteres hullámhosszú aktív radaros és félaktív lézeres irányítórendszert is használ. Az első indításokat éppenséggel pont a Eurofighter Typhoon-ról tervezik végrehajtani. A SPEAR iránt más Eurofighter alkalmazók is (Olaszország és Németország) érdeklődést mutatnak. A SPEAR sorozatgyártása 2023-tól indulhat majd el a tesztek befejeződése után, míg hadrendbe állása 2025-től kezdődhet. Az F-35B akár nyolc SPEAR3 rakétát is hordozhat a belső fegyverterében és továbbiakat a szárnyon is lehet helyezni. A gyártó, az MBDA tervezi egy speciális, rádióelektronikai zavarásra szolgáló változat kifejlesztését is. A 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes SPEAR EW, a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesz bevethető a védendő kötelék érdekében.

Egy Boeing 737-es landolt 2020. január 7-én a birminghami repülőtéren. Eddig meg nem erősített hírek szerint ez a 737-73W, N946BC lajstromszámú repülőgép (gyártási szám: 38633/3329) egyike lesz azon repülőgépeknek, melyeket átalakítanak Nagy-Britannia számára Boeing E-7A Wedgetail AEW.1 radargépnek. A 2019-es év májusában 1,5 milliárd font (1,96 milliárd dollár) értékben megrendelt öt gépből az első kettőt eredetileg a Marshall Aerospace and Defence Group segítségével alakították volna át polgári célokra gyártott, de éppen csak hogy használt 737NG utasszállítókból. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták nyilvánosságra. A brit cég 24 hónap alatt készült volna el egy géppel, így a munka 2026-ban lezárult volna, biztosítva a jelenleg használt Boeing 707-es alapú E-3D Sentry-k leváltását. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért.

Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. 2020 első félévében azonban a Marshall Aerospace and Defence Group kiszállt az együttműködésből, közleményük szerint a felek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megtalálniuk annak a módját, hogy a programot üzleti szempontból életképessé tegyék. Nem maradt hát más választás, az amerikai félnek új partner után kellett nézni. Ez a STS Aviation Services lett, akik a birminghami repülőtéren már 2019 októberben meg is vásároltak egy jókora hangárt. Ebben annyi hely áll rendelkezésre, hogy egyszerre két 737-en is folyhatnak majd az átalakítási munkálatok. Ezek ütemétől a Boeing azt várja, hogy 2023-ban megkezdődjenek a szállítások a RAF-hoz, amik az eredeti terveknek megfelelően 2026-ban be is fejeződnek majd. Szintén a birminghami repülőtéren 2020 novembere óta ott vannak már azok a részegységek, melyek beépítésre fognak kerülni a Boeing-be az átépítés során. A brit sajtóban már az is lehet olvasni, hogy az öt gépből csak három fog elkészülni, a költségvetési kiadások csökkentése végett.

Görögországban megújul a pilótaképzés az elkövetkező években. Ennek érdekében tíz Leonardo M346 Master sugárhajtású gyakorló repülőgépet vásárolnak meg, ezzel biztosítva lesz a már meglévő Beechcraft T-6 Texan II-es repülőgépeket követő képzési lépcső. Továbbá ezekkel megoldható lesz a koros Grumman T-2C Buckeye sugárhajtású gyakorló repülőgépek harminckilenc példányának pótlása is. Az akadémiai képzést is módosítják, itt az Izraeli Légierő repülési akadémiájának mintájára folyik majd az oktatás a Nemzetközi Repülési Képző Központban. Ez utóbbi tevékenység biztosítására 20 éves időtartamú megállapodást írtak alá az Elbit Systems Ltd.-vel. Az iskola a peloponnészoszi Kalamatában fog működni, melyet az Elbit Systems fog felépíteni és fenntartani. Ez magában foglalja a jelenleg is használt negyvenöt T-6 Texan II-ek karbantartását és korszerűsítését is, valamint a szimulátorok, a kiképzés és a logisztikai támogatás biztosítását is. Vagyis az Elbit szállítja majd a pilótaképzéshez szükséges szimulátorokat és egyéb oktatóeszközöket is. Mivel mindkét ország azonos repülőgépeket használ az pilótaképzéshez, a bevált megoldások egyik országból a másikba átvitele sokkal könnyebben lesz megvalósítható. A pályázaton nyertes izraeli ajánlatot a görög kormány már jóvá is hagyta. Ennek eredménye a két ország közötti eddigi legnagyobb védelmi közbeszerzési megállapodás lett. A költségek körülbelül 1,4 milliárd euróra rúgnak.

A TASzSz orosz hírügynökség által 2020. december 30-án közzétettek szerint a korszerűsített Tupoljev Tu-160M (NATO-kód: Blackjack)​​ szuperszonikus stratégiai bombázó második prototípusán már folynak a földi tesztek. Az elsőnek elkészült Tu-160M 2020. február 2-án hajtotta végre első repülését. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.

Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk, hatásosabb lett a lapátok hűtése, és a tolóerő meghaladja a 25 tonnát. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően mindössze hét év alatt legalább 30-ra szeretnék emelni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.

Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az új fegyverzetet a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták jelenthetik a Tupoljev Tu-160M szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASzSz védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők.

Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során.

Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal. A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak.  A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-02-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati ​​navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.

Török médiainformációk szerint január 17-én vízre fog kerülni az első ISZTAMBUL-osztályú (TF-100 projekt) fregatt. A helyi tervezésű és építésű ISZTAMBUL gerincfektetésére 2017. január 20-án került sor. Ankara terveiben négy ilyen hajó beszerzése szerepel. A többi fregatt az IZMÍR, az ICEL és az IZMIT nevet fogja viselni. Ez a hajóosztály az ADA típusú hajók megnövelt méretekkel rendelkező variánsa. Fő feladata a légi és felszíni célok elleni harc. A fregattok hossza 113,2 méter, szélessége 14,4 méter, a vízkiszorítása pedig 3000 tonna lesz. Az egyetlen gázturbinából és két dízelmotorból álló CODAG meghajtórendszer 29 csomóra gyorsíthatja a hajót. A maximális hatótávolság megközelítőleg 6600 tengeri mérföld 14 csomós sebességgel. Egy fregatton 125 főből álló legénység lesz. A hajó autonómiája legfeljebb 15 nap. A tatrészen kialakított hangár S-70B Seahawk helikopter elhelyezését teszi lehetővé. Az ISZTAMBUL-osztályú fregattok fegyverzetét egy 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid hajóágyú, két Aselsan STOP távirányítású fegyverállványra szerelt 25 milliméteres gépágyú, valamint a tizenhat univerzális Mk41-es függőleges indítókonténerben elhelyezett ESSM légvédelmi rakéták, illetve Harpoon, vagy Atmaca hajó elleni robotrepülőgépek alkotják. Tengeralattjárók ellen a három 324 milliméteres csővel rendelkező Mk32-es torpedóvetők két példánya állnak rendelkezésre.

A svéd Saab egy újabb szerződést nyert el az Egyesült Arab Emírségekkel 2020. január 4-én. A közel-keleti állam az eddig megrendelt három GlobalEye radargép mellé újabb további kettő megvásárlása mellett döntött. A kicsit több mint 1 milliárd dolláros beszerzés 2025 végéig fog megvalósulni. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért, ez most (2020. december 30-án) került véglegesítésre. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták.

Közös hadgyakorlatot tartott Pakisztán és Kína légiereje 2020 decemberében. A nagyjából 20 napig tartó Shaheen-IX nevet viselő rendezvényen kínai részről megjelentek a J-10C, J-11B vadászbombázók, a KJ-500 légtérfelderítő és az Y-8 elektronikai zavarógépek is Pakisztánban. A pakisztáni légierőt a JF-17, F-7P és a Mirage III-as típusok képviselték. A vendéglátók részéről a J-10C, J-11B típusok kiválóan tudták repülési paramétereikben szimulálni az indiai Dassault Rafale és a Szuhoj Szu-30MKI típusokat. Kínai részről a saját repülőgépek közötti együttműködés hatékonyságának növelés játszotta a főszerepet a hadgyakorlat ideje alatt. A kínai pilóták a gyakorló légiharcok alatt tanulhattak a pakisztáni pilóták által végrehajtott manőverekből és a harcokban szerzett tapasztalataikból. Mindkét fél különleges műveleti egységeket is bevetett, és a kínai haditengerészet is küldött a gyakorlatra harci gépeket.

Hamarosan a megvalósulás szakaszába érhet Indiában az új szállító repülőgépek nyolc éve elindított beszerzése. Rövidesen ugyanis sor kerülhet a 2,5 milliárd dolláros szerződés aláírására, így a légierő részére 56, míg a parti őrség számára további 6 szállító repülőgép kerül megvásárlásra. Az Airbus Defense and Space és a Tata Advanced Systems Limited (TASL) közösen hajtják majd végre az 56 darab C-295W szállító repülőgép legyártását. A szerződés értelmében az Airbus szállítja az első 16 repülőgépet, míg a fennmaradó 40-et Indiában szerelik majd össze. Az első 16 repülőgépet két év múlva szállítják le, és a 40 helyben összeállított gép szállítását nyolc évre osztják szét. A megállapodás tervezete jelenleg a pénzügyi jóváhagyási szakaszban van, és a szerződést valószínűleg a közeljövőben aláírják. A C-295-ösök az Avro-748 szállító repülőgépeket hivatottak pótolni, de az új repülőgép alkalmas lesz az Antonov An-32 által jelenleg betöltött szerep átvételére is.

A The Hindu által 2020. december 26-án közzétett hírek szerint India elindította 118 darab helyi gyártmányú Arjun Mk.IA harckocsi közbeszerzési eljárását. Az ügy jelenleg a hadsereg vezérkari főnökének helyettese előtt van és várhatólag 2021 januárjában a védelmi beszerzésekről határozó szervek elé fog kerülni. Az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi már 2019 decembere vége óta készen áll a sorozatgyártásra. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb, de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.

Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.

Elkezdődött a típusváltás az indiai haditengerészet 315. repülőszázadánál. Az eddig Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépekkel repülő alegységhez már megérkezett az első Boeing P-8I Poseidon repülőgép. Várhatólag a 315. repülőszázad négy Poseidon-t fog kapni az 1977-től hadrendbe állított Iljusin Il-38SD tengeri járőrrepülőgépek helyett. Érdekesség, hogy a 2009 decemberében légi ütközés következtében elveszített két Il-38-as (a 302-es és a 304-es) helyett a 2010-ben megvásárolt két ex-orosz IL-38-as (a 306-os és az IN307-es) a 315. repülőszázad állományát gyarapítja.

A Koreai Köztársaság haditengerészete (RoKN) 2021. január 1-én megkapta második FFX-II osztályú fregattját. A GYEONGNAMOR (FFG-819) a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg, ugyanott ahol az első fregatt a DAEGU (FFG-818) is, amely 2018. február 1-én került átadásra. A hajóosztály másik két egységét a Hyundai Heavy Industries (HHI) építi meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett légvédelmi rakéta, vagy tengeri és szárazföldi célok megsemmisítésére képes rakéta/robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok mellett.

Dél-Koreában véglegesítették LPX-II könnyű repülőgép-hordozó terveinek részleteit, és a szükséges költségvetést hivatalosan elosztották a 2020 és 2024 közötti középtávú védelmi tervben. Továbbá egy napilap bemutatta a tervezett LPX-II-ként ismertetett repülőgép-hordozó számítógépes grafikával megalkotott rajzait, bár a flotta gyorsan hozzátette, lehet, hogy a végleges megjelenés nem pont ilyen lesz. A nagyjából 40000 tonna vízkiszorítású hajó fedélzetén két felépítmény volt kétséget kizáróan felismerhető. A repülőgépek felszállását segítendő katapult, vagy síugrósánchoz hasonlóan megemelt orrfedélzet nem volt látható. A két lift a fedélzet jobb oldalán nyert elhelyezést, az előrébb lévő a két felépítmény közötti részen, a fedélzet szélére kitolva, akárcsak a hátrébb lévő. Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal.

Bő egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. 2020 augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Ebből a típusból nagyjából 20 darab körüli mennyiség lesz elhelyezhető rajta.

Hosszú időn át a kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.

Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei szerint a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik, és 2023 márciusában fejeződik be. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette ki és vette gyártásba az Ankara által megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.

Tajvanon már folyik a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos és gyalogsági harcjármű új variánsának tervezése. Ez egy 105 milliméteres löveggel felszerelt páncélvadász lenne, amiből az első két prototípusnak 2023-ban el kell készülnie a rendelkezésre bocsátott 27 millió dollárból. Az új változat fegyverzetét az ágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska és egy távirányítású állványra szerelt 12,7 milliméteres géppuska fogja alkotni. A 105 milliméteres löveg külföldi fejlesztésű lenne, ennek gyártási jogát szeretnék megvásárolni. A távolabbi jövőben ugyancsak a CM-32-es Cloud Leopard II-en alapulna egy 155 milliméteres tarackkal felfegyverzett tüzérségi eszköz is. 2020 áprilisában már fotók kerültek fel a világhálóra a Tajvani Kínai Köztársaság hadserege által használt CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos gyalogsági harcjármű variánsáról. A CM-34 gyalogsági harcjármű változatot a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre került. A gépágyúból pár éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország 2019-es védelmi költségvetéséből látható volt, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat. A típus sorozatgyártását 2019 januárjában kezdték meg.

A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A 2018-as évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. Ugyanekkor egy másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.

Tovább fog bővülni pár éven belül az Amerikai Haditengerészet ellenséges repülőgépek szerepét játszó Northrop F-5 Tiger II-es flottája. A Svájcból visszavásárolt és tartós tárolásban lévő példányok közül most további tizenhat együléses F-5E-t és hat kétüléses F-5F-et fognak repülésre képes állapotba hozni az ARTEMIS (Avionics Reconfiguration and Tactical Enhancement/Modernization for Inventory Standardization) program keretében. Összesen 22 darab használt F-5-öst vásároltak meg 2020-ban pótalkatrészekkel együtt 39,7 millió dollárért Svájctól. A nagyjavítással és átfogó korszerűsítéssel is egybekötött feltámasztást a Tactical Air Support, Inc. fogja elvégezni a repülőgépeken és a J85-21-es hajtóműveiken is. Az összes feladat egy cégre történő kiszervezése és egy határidőn belüli végrehajtása megakadályozza a munkaigényes tevékenységek megkettőzését, például a repülőgépek szétszerelését és újraszerelését, vagy a repülések többszöri végrehajtását a munka minden szakasza után. Ennek eredményeként várhatóan ez jelentős megtakarításokat hoz az amerikai kormánynak és lerövidíti a modernizáció idejét. A majdan F-5N+ és F-5F+ jelzést viselő gépek 2022 negyedik negyedévétől kerülhetnek átadásra. Későbbiekben a korszerűsítés kiterjed majd további negyven F-5N/F-re is, amelyek jelenleg szolgálatban vannak.

Izraelből már a második Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer is útban van tengeri szállítással az Egyesült Államok felé. Washington eddig kétütegnyit szerzett be ezekből, amelyeket tesztekhez fognak felhasználni. Ennek során bizonyítani kell, hogy a Rafael által gyártott az Iron Dome képes az amerikai radarokból és parancsnoki állomásokból származó adatok fogadására és továbbítására Tamir rakéták felé. Ezt a két üteget egyébként teljes egészében az Amerikában gyártott Oshkosh HEMTT katonai teherautókra szerelték fel. Vagyis a 12 indítójármű, az ELM-2084-as rádiólokátorok és a harcevezetés pontok is mind a jól ismert teherautókon foglalnak helyet. A Tamir rakétákból eddig 480 darabot vásárolt meg Washington. Az elkövetkező időszakban az izraeli gyártónak és amerikai partnerének a Raytheon–nak meg kell győzniük a hadsereg szkeptikus vezetőit arról, hogy az izraeli rendszer zökkenőmentesen képes együttműködni az amerikai technikával. Nevezetten a hadsereg IBCS-hálózatával, amely összekapcsolja a korábbi radarokat és a rakétákat egy egységes lég- és rakétavédelmi rendszerbe. A próbák során az Irom Dome-nak bizonytani kell, hogy az IBCS-hálózatba kötve képes lelőni a bejövő csapásmérő robotrepülőgépeket is, nemcsak irányítatlan rakétákat és tüzérségi lövedékeket. Az új-mexikói White Sands-i rakétalőtéren 2021-ben tervezik végrehajtani a lövészeteket, amelyek során az amerikai rendszerrel működne együtt az Iron Dome.

Befejeződött az USA által megrendelt Trophy HV aktív páncélzatok leszállítása. A Rafael Advanced Defense Systems és amerikai partnere, Leonardo DRS az amerikai hadsereg részére január 6-án adta át az utolsó darabot is. Miután Washingtonban figyelemmel kísérték e rendszer fejlesztését és az Izraelben történő rendszeresítést és harci körülmények közötti alkalmazást, úgy döntöttek helyben lefolytatott tesztnek vetik alá a Trophy HV aktív páncélzatot. Ennek sikeres végrehajtása után rendelték meg négy M1 Abrams harckocsikkal felszerelt dandár számára elegendő aktív páncélzatot. Ezek közül az elsőt 2019 szeptemberében adták át. A Trophy HV rendszer egy Abrams-re történő telepítésének költsége 350000 és 500000 dollár között mozgott. Washington 350 készletet rendelt meg a rendszerből. A Trophy HV felszerelése az Abrams-re körülbelül 800 kilogrammal növeli meg a harckocsi tömegét.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

McDonnell Douglas KDC-10

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Grumman E-2C Hawkeye

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Sepecat Jaguar GR.1

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-27UB Flanker C

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Panavia Tornado GR.1

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Kawasaki T-4

Boeing P-8A Poseidon

Westland Sea King Mk.41

Grumman A-6E Intruder

Kawasaki C-1

Douglas TA-4J Skyhawk

Saab 105ÖE

Lockheed C-5M Super Galaxy

Tupoljev Tu-95 Bear

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Airbus A400M Atlas

Sikorsky SH-60F Ocean Hawk

Szuhoj Szu-22UM3K Fitter G

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

Dassault/Dornier Alpha Jet A

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Canadair CT-114 Tutor

Boeing C-17A Globemaster III

NHIndustries NH90TTH

Lockheed S-3B Viking

British Aerospace Hawk Mk.127

Számos forrás szerint Görögország és Izrael közösen egy új nemzetközi repülőiskolát hozhat létre a görögországi Kalamata légibázison, ahol jelenleg a Görög Légierő pilótáit képezik a T-6A Texan II és T-2E Buckeye típusokon.

A koronavírus-járvány 2020 folyamán a légiközlekedés egészére rányomta a bélyegét; Európában 1,7 milliárd légiutas „tűnt el”, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér éves forgalma pedig – szemben a 2019-ben fogadott 16,2 millió utassal – 3,86 millió fő volt.

India Védelmi Minisztériumának közleménye szerint a pénzügyi egyeztetések lezárultával célegyenesbe érkezett az 56 db C-295 típusú teherszállító repülőgép beszerzése, mely egyúttal az Airbus legnagyobb eddigi üzlete lehet a típusra vonatkozóan.