Biztonságpolitika

Kecskeméten november 17-én szállt le az Aero Vodochody L-39NG sugárhajtású kiképző repülőgép második prototípusa (0476/7004). A géppel magyar pilóták is megismerkedhettek repülés közben az elkövetkező napokban. Három felszállás során repült magyar pilóta a géppel, Molnár Tibor őrnagy az első ülésből is vezethette az L-39NG-t. A gyártótól származó információk szerint a magyar pilóták elégedettek voltak a gép képességeivel. Továbbá azt is elmondták, a Magyar Légierő az L-39NG kiképzőgépet rendszeresítésre alkalmasnak tartja, az L-39 Albatrosz utódjaként. A vállalat szerint Magyarországnak szüksége van a pilótaképzés költségeinek csökkentésére. Ezek a költségek jelenleg igencsak magasak, a magyar pilóták képzése rendkívül költséges. Olcsóbb lenne Magyarországon és nem Kanadában, vagy más képzési központokban kiképezni a pilótákat.

Négy cseh Saab JAS39 Gripen vett rész Svédországban 2020. november 2. és 6. között egy légi utántöltési kiképzésen. A cseh pilóták közül hárman most első alkalommal vettek részt ezen, így első alkalommal kapcsolódhattak össze az általuk irányított vadászbombázók a Svéd Légierő tankergépként is használható Lockheed C-130H Hercules gépével. Más cseh pilóták viszont már részesültek ebben a képzésben, így csak az ismereteik felelevenítésére és a jártasságuk fenntartása miatt volt szükségük a részvételre. Ezek a repülések a szárazföld és a tenger felett egyaránt végrehajtásra kerültek, az F17 Ronneby-i légitámaszpontról felszállva. A tenger feletti repülések és a svédországi tavak nagy száma miatt minden pilótának évente egyszer speciális vízi túlélő képzésen is át kell esnie. A víz felett repülve a Gripen pilótái speciális neoprén ruházatot használnak, amely megakadályozza a pilóta gyors kihűlését a vízbeérkezést követően. A cseh Gripen-ek számára a következő évtől új lehetőség fog megnyílni a légi üzemanyag felvétel gyakorlásában, hiszen a közös NATO Airbus A330-as flottának köszönhetően évi 30 óra csak erre lesz szánva a Prága által bérelt repülési időből.

Németországban a parlament jóváhagyott egy 2,3 milliárd eurós (2,7 milliárd dolláros) beszerzést. Ennek keretén belül a haditengerészet számra megvásárlásra kerül 31 darab NHIndustries NH90MRFH haditengerészeti helikopter. Az MRFH jelzés mellé ez a változat új nevet is kapott, méghozzá a Sea Tiger-t. Ezek a forgószárnyasok az 1981 óta üzemben lévő 22 darab Westland Lynx Mk88A pótlására fognak szolgálni. Az aktív merülő szonárral, a legújabb generációs Leonardo LEOSS-T elektrooptikai rendszerrel, MU90 torpedókkal, vagy irányított rakétákkal felfegyverkezve a tengeralattjárók és felszíni hajók ellen egyaránt bevethető NHI NH90MRFH-k közül az első 2024-ben érkezik majd meg. A típus 30 példányát a haditengerészet 5. Repülőezrede, vagyis a Marinefliegergeschwader 5 (MFG5) fogja repülni a Cuxhaven közelében lévő Nordholz bázison, míg egy helikopter a tesztfeladatokat ellátó Wehrtechnische Dienststelle für Luftfahrzeuge 61 (WTD61) gépállományát fogja gazdagítani Ingolstadtban. Az NH90-es versenytársai a német flotta megrendelésért az AgustaWestland AW159 Wildcat és a Sikorsky MH-60R Seahawk volt. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a típus logisztikai és képzési infrastruktúrája már megvan, hiszen a haditengerészet igényei alapján fejlesztett NH90NTH (Naval Transport Helicopter) Sea Lion (Oroszlánfóka) változatból 18-at már megrendelt Berlin. A németek arra számítanak, hogy ez előnyökkel jár a képzés és a karbantartás, valamint az üzemeltetési anyagok és alkatrészek raktározása terén is.

Ezek a NH90NTH Sea Lion helikopterek a tengeri kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjainak és felszerelési eszközeinek szállítási feladatait fogják ellátni. Eme variánsból az első éppen ez év június 4-én ténylegesen is átadásra került a flotta részére, egy év csúszással. Az első példányt még 2019 végén adta át az Airus Helicopters, amely már olyan felszereltséggel bírt, ami a haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Egyébként ez a német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es.  Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Westland Mk.41 Sea King-ek utódjaként 2013 márciusában választották ki, és az erről szóló szerződést 2015 júniusában írták alá. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd meg a Nordholz haditengerészeti légibázisra. Érdekes módon csak 2019 novemberének végén derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoztak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, az egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a NH90NTH helikopterek 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.

Egy igencsak újszerű kiképzésen vesz részt a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) három NHIndustries NH90NFH helikoptere. Az N-088, N-195 és N-228 lajstromú forgószárnyasok ugyanis a Holland Királyi Haditengerészet HNLMS JOHAN DE WITT (L-801) partraszálló hajójára települve együttesen vesznek részt egy a hadviselés különböző aspektusait felvonultató gyakorlaton. Ilyen gyakorlatot szerveztek már a holland helikoptereseknek, de akkor a brit Culdrose haditengerészeti támaszpontra települtek át és innen felszállva gyakorolták a felszíni hajók, illetve a tengeralattjárók elleni tevékenységek végrehajtását. A koronavírus miatt azonban a mostani áttelepülés elmaradt, viszont a JOHAN DE WITT tökéletes vízi otthonnak bizonyul a gépek és személyzetük részére. Ez az egység ugyanis három hétig Dél-Anglia partjai közelében hajózik, így az eddigi gyakorlatok helyszíne elérhetővé vált.

Végrehajtották az utolsó tesztlövészetet a francia-brit együttműködésben fejlesztett MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navire Léger) hajók elleni rakétával. Az Ile du Levant-i tesztlőtéren november 17-én végrehajtott próba során a célpont közelében lévő hajókról bizonyosodtak meg a Sea Venom/ANL találati pontosságáról. Az elmúlt időszakban próbára tették a rakétát a hordozás és az indítás határát jelentő tényezők mellett is. A tesztciklus vége azt jelenti, hogy a Sea Venom rakéta hamarosan szolgálatba állhat az Egyesült Királyságban és Franciaországban, az AW159 Wildcat, illetve a H160M Guépard helikoptereken. Az MBDA Sea Venom/ANL hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható.

Végérvényesen eldőlt, nem lehet majd többet a levegőben látni a De Havilland Sea Vixen FAW.2 típusú vadászrepülőgép G-CIVX (XP924) lajstromjelet viselő példányát. A Navy Wings tulajdonában lévő példány 2017. május 27-én egy leszállás során szenvedett el sérüléseket. A jelentős anyagi kár helyreállítására gyűjtést szervezett a Navy Wings, azonban a becsült munkák ellenértékét képviselő 2 millió fontot, sajnos nem sikerült összeszedni eddig. Ezért megszületett a döntés, letesznek a helyreállításról és inkább egy Sea Fury FB.11-es helyreállítására fordítják a költségvetésüket.

Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd bejelentették a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az öt forgószárnyas leszállításra fog kerülni. 2020 novemberében viszont már arról tudósítottak, hogy a Portugál Haditengerészet első négy pilótájának már folyik a típusátképzése Yeovilban, az Egyesült Királyságban. Öt hét alatt 50 repült órát gyűjtenek majd össze a korszerűsített helikopterek fedélzetén. A tervek szerint a helikoptereket hajón szállítják majd vissza Portugáliába.

Megállapodás született, hogy öt NATO-ország fejleszti ki a közepes méretű, több feladat ellátására is alkalmas helikopterek következő generációját. A Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság által létrehozandó új forgószárnyas 2035 utántól lesz képes arra, hogy felváltsa elődjeit. A most elindított Next Generation Rotorcraft (NGRC) projekt célja, hogy megoldást dolgozzon ki ezekre a követelményekre, kihasználva a technológia, a gyártási módszerek és az üzemeltetési koncepciók legújabb fejleményeit. Az elkövetkező években mind az öt nemzet szakértői egy széles körű programot vázolnak fel, kezdve egy átfogó követelményrendszer és egy többfázisú együttműködési terv meghatározásával.  A költségeket, valamint az öt nemzet közötti munkamegosztást és a konkrét ütemterveket még nem tették közzé, de azt megemlítették, hogy további NATO-tagok előtt nyitva áll a lehetőség arra, hogy csatlakozzanak a fejlesztéshez.

Az orosz Rostec State Corporation részeként működő United Engine Corporation (UEC) megkezdte az М55Р dízel-gázturbina egységek szállítását az Orosz Haditengerészet Project 22350 ADMIRAL GORSKOV-osztályú fregattjaihoz. Az М55Р dízel-gázturbina egység sikeresen teljesítette az állami teszteket, így beépítésük jóváhagyásra került Moszkvából. Nagy valószínűséggel az első egység, amelyikbe beépítésre fog kerülni az M55P, a harmadiknak építeni kezdett fregatt, az ADMIRAL ISZAKOV lesz. Mint arról már több alkalommal is írt a Netarzenál, a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültek, és a fegyveres összetűzések miatt a harmadiknak és a negyediknek megépített egységek számára ezek már nem kerültek leszállításra. Az ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISZAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni.

Elkészült a Moszkva által megrendelt utolsó Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázóval is a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyár. Az öt évvel ezelőtt megrendelt 50 darab gépet a 2020-as év végig kellett leszállítani, ezt a cég tudta is teljesíteni. Az utolsónak elkészült három Szu-35Sz-ből kettő a lipecki kiképzőközpontban lesz megtalálható, míg a harmadik Komsomolszk-Amurban marad a 23. Vadászrepülő-ezrednél.

Orosz lapértesülés szerint a közelmúltban került véglegesítésre a Szuhoj Szu-57-ről szóló első exportmegrendelés. A Szputnyik tudósítása szerint a Szu-57-es 14 példányát Algéria rendelte meg. Algériából már majd egy évvel ezelőtt, még 2019 decemberében érkeztek hírek a Szu-57-es megrendeléséről. Akkori információk szerint ez a 2 milliárd dolláros megrendelés a tizennégy Szu-57-es mellett még tartalmazott tizennégy Szu-34 vadászbombázót és tizennégy Szu-35-ös repülőgépet is.        

Jelenleg még nem került megerősítésre, hogy Marokkó megállapodást írt alá a Nexter Systems-szel harminc 155 milliméteres CAESAR önjáró tarack (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. A majdan a szárazföldi erőkhöz kerülő tüzérségi eszközöket az Arquus Sherpa 6×6 teherautókra fogják felszerelni, nem pedig új Tatra T-815-as 8x8-as kerékképletű teherautókra. Az Arquus Sherpa 6×6-os teherautó Renault dCI 6 dízelmotorral van ellátva, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhat fel. Összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani, ez a Tatra T-815 esetében 36 darab lövedéket és kivetőtöltetet jelent. Az első információ arról, hogy Marokkó CAESAR-okat vesz, 2020 januárjában jelent meg a La Tribune című francia napilap oldalán. Az akkori adatok szerint a marokkóiak harminchat tarackot vesznek, ezek összesen 230 millió euróba kerülnek. A mai napig több mint 300 CAESAR-t gyártottak és szállítottak le a megrendelőknek. Többek között Dánia, Franciaország és Indonézia döntött eme francia fegyver használata mellett.

Iránban a hadsereg állítólag hamarosan átveheti az első Karrar harckocsiját. A 2017 márciusában bemutatott páncélos leginkább a T-72-es továbbfejlesztésének tűnik, melyet az orosz T-90MSz inspirált. Az utóbbival való nagyfokú hasonlóság nem teszi kizárhatóvá a fejlesztés során az orosz részvételt, segítséget sem, de leginkább azokat a 2015-ös híreket erősítheti meg, amelyek szerint az iráni szakembereknek lehetőségük volt a hadsereg által lefolytatott tesztek során alaposan megismerni a T-90MSz harckocsit, melyet akkoriban úgy hoztak szóba helyi portálok, mint lehetséges beszerzést. Mindenesetre, ami biztos az az, hogy a Karrar egy hátrafelé keskenyedő hegesztett tornyot kapott, melynek első részét reaktív páncélzattal erősítették meg. Az erőforrás teljesítményének növeléséről, vagy cseréjéről nincs hír, így a Karrar mozgékonysága megegyezhet a T-72-ével, vagy annál egy kicsit rosszabb is lehet, az erősebb páncélzat okozta plusz súly miatt.

Az ágyúcső torony és a füstgázelszívó közötti részén, a hőkiegyenlítő burkolat felett, egy további szögletes, a csövet körülölelő alkatrész látható az első fotókon. Ennek szerepe nem volt tisztázott akkor, de rövid időn belül ez el is tűnt a harckocsiról. Az iráni védelmi ipar szerint a Karrar képes páncéltörő irányított rakéták kilövésére a 125 milliméteres simacsövű lövegéből. Az orosz Relikt reaktív páncélzatra hasonlító reaktív páncélzat kazettái a páncéltest mellső részén a vezető előtti páncélzaton is megtalálhatók, ezek körülbelül kétszer olyan vastagok, mint a T-72-en alkalmazott Kontakt-1. Továbbá míg a motortéren és a torony hátsó részén rácsos előtétpáncélzatot alkalmaztak, addig a kötényzet többi részét páncéllemezek alkotják. A torony két oldalára kerültek felszerelésre a ködgránátvetők hat-hat darab indítócsövei. Újabb, a T-90MSz-el való hasonlóságot mutat a parancsnok éjjel-nappali figyelőműszere fölé elhelyezett távirányítású fegyverállvány, melyre egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el. 2018 júliusában az iráni állami média arról számolt be, hogy a Honvédelmi Minisztérium akár 800 Karrar harckocsit is be szándékozik szerezni az ország fegyveres erőinek modernizálása részeként.

Az Arab-tenger felett repülve lezuhant az Indiai Haditengerészet egyik MiG-29KUB vadászbombázója 2020. november 26-án helyi idő szerint 17:00 óra körül. A kétfős személyzetből egy főt igen gyorsan megtaláltak a kutatóegységek. A haditengerészet vizsgálatot rendelt el az eset kivizsgálására. 2018 januárja óta ez már a negyedik MiG-29K/KUB amelyik veszteséglistára került. Ez év február 23-án, illetve 2019. november 16-án zuhant le még indiai MiG-29K/KUB. A 2019-es eset felszállás után nem sokkal történt, gyaníthatóan madárral történt ütközés miatt gyulladt ki előbb a bal, majd a jobb oldali hajtómű is. 2004-ben India 12 MiG-29K együléses, és 4 MiG-29KUB kétüléses vadászbombázót rendelt meg, és további 29 darab MiG-29K-t rendelt meg 1,2 milliárd dollár értékben 2010 januárjában. A 45. repülőgépet 2017 februárjában szállították le.

Kínában végrehajtotta első repülését új hajtóműveivel a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép. Mindezt az internetre felkerült fotók alapján lehet sejteni, hivatalosan nem került megerősítésre ez a tény. A típusból eddig már több mint 20 darab készült el, ezeket az Iljusin Il-76-os teherszállító repülőgépről jól ismert Szolovjov D-30KP-2-es kétáramú gázturbinák emelik a magasba. Az Y-20-at két ezred, a 12. és a 37. repüli. Az orosz erőforráshoz képest a régóta várt, hazai fejlesztésű, növelt kétáramúsággal rendelkező Shenyang WS-20-ok egyenként várhatólag 14 tonnányi tolóerőt hoznak létre a D-30KP-2-ek 12 tonnájával szemben. A WS-20 sugárhajtóművek Y-20-ason történő használata nagyobb hatótávolságot és nagyobb teherbírást tesz majd lehetővé, továbbá javítja a fel-és leszállási jellemzőket, így az Y-20-as alkalmazható lesz a rövidebb futópályákkal rendelkező repülőtereken is.

Újabb hírek láttak napvilágot a Fülöp-szigetek tervezett BrahMos beszerzéséről. Helyi források szerint a haderő és a politikai vezetés egyértelműen az orosz-indiai fejlesztésű rendszer rendszeresítése mellett döntött. Az elképzelés szerint két partvédő üteg lenne ellátva a hajók elleni robotrepülőgépekkel. Az ütegek 3-3 teherautó alvázra szerelt indítóval rendelkeznének, ezeken 2-3 BrahMos lenne elhelyezhető. A kormányközi megállapodásban megvásárlásra kerülő fegyvereket említő 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lettek volna a szárazföldi indítású változat beszerzésére. De a megrendelést jelenleg lehetetlenné teszi az, hogy nincs meg a megfelelő anyagi fedezet egy ilyen üzlethez.

Japánban 2020. november 20-án a Tokiótól mintegy 75 kilométerre északkeletre, a Hyakuri légibázison állomásozó 301. Taktikai Vadászrepülő Század végrehajtotta búcsúrepülését a McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k idén márciusban vonultak nyugdíjba.  Az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. Ez a század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t. Viszont a 301-ek lesznek a második század, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. A gifui bázison azonban az ott található repülési tesztközpontban lévő F-4EJ-ek 2021. március végéig még repülni fognak.

Politikai és katonai szándék is egyaránt mutatkozik Japánban két újabb légvédelmi romboló megépítésére. A 9000 tonna vízkiszorítású hajók az idén júniusban megszüntetésre került Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek szerepét betöltő haditengerészeti erőt gyarapítanák. Az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre hivatkozva vetették el. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá eddigre az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén. A két új romboló megépítése azonban nem mehet gördülékenyen, hiszen létrehozásuk nagyjából 4,8 milliárd dollárba kerülne. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy az első hajó legkorábban öt év múlva készülhetne csak el.

November 23-án az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a Lockheed Martin több mint 9 millió dolláros szerződést nyert el, így az F-35A Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetébe megkezdődik majd a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) növelt hatótávolságú AARGM-ER rádiólokátorok elleni rakétáinak integrációja. Az AGM-88 HARM utódjának tekinthető AARGM-ER-t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein. A fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejleszti a Northrop Grumman Innovation Systems az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. Az elődökhöz képes kétszeres hatótávolsággal rendelkező AARGM-ER makettjével a függesztési próbákat már elvégezték az F-35C esetében, és természetesen elfér a belső fegyvertérben is, így várható képességeinek okán is joggal keltette fel a légierő érdeklődését. A belső fegyvertér kisebb mérete miatt az F-35B esetében az AARGM-ER belső szállítása nem lesz lehetséges. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.

Egyre közelebb kerül egymáshoz az ipari résztvevők és a haditengerészet elképzelése a Block VI-os változatú VIRGINIA-osztályú tengeralattjárók képességét illetőn. A 2024–2028-as költségvetési években megépülő tengeralattjárók jobb lopakodási képességgel, érzékenyebb szonárokkal fognak rendelkezni. Jelenleg még mérlegelik új hajócsavarok alkalmazását, a legénység nélküli víz alatti járművekkel való együttműködés mértékét, illetve a tengeralattjáró személyzetének életét még kényelmesebbé tevő módosítások végrehajtását. Az első ilyen módon megépülő egység az SSN 790 SOUTH DAKOTA lesz.

Első alkalommal hajtottak végre le-és felszállásokat az Amerikai Haditengerészet Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépeivel. 2020. november 22-én a típussal elsőként felszerelt VRM-30 Titans két gépe érkezett meg a USS CARL VINSON (CVN 70) NIMITZ-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóra. Míg a 169437 gyártási számú példányhoz az első le-és felszállás fűződik, addig az ezt követő 169440-es lett az első, melynek tartályaiba egy hordozó fedélzetén töltöttek üzemanyagot. Az első repülését a Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép január 21-én hajtotta végre. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új szállítógépre igencsak szükség mutatkozott, hiszen a Grumman C-2A Greyhound szállítógépek igencsak elöregedtek az évtizedek alatt.

A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.

A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén 2021-től várható. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a mutató a tavalyi évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.

A közelmúltban egy paraguayi katonai küldöttség érkezett Brazíliába. Feladatuk az volt, hogy felmérjék a brazilok által átadásra felajánlott M108-as önjáró tarackok állapotát. Ezek a 105 milliméteres fegyverzettel ellátott járművek szinte minden részletükben megegyeznek a 155 milliméteres tarackkal ellátott M109-el. Jelenleg a paraguayi hadseregnek csak régi M101-es, 105 milliméteres amerikai gyártmányú vontatott tarackjai vannak. Az Egyesült Államok feleslegéből származó M108-ból 50 darab az 1970-es években került eladásra Brazíliába, ahol 2018-ig voltak szolgálatban. 2020 februárjában az Uruguayi Hadsereg tárgyalásokat kezdett Brazíliával, legalább nyolc M108 105 milliméteres önjáró tarack adományként történő átvételéről. Majd szintén nyolc darab M108-as vált elérhetővé Paraguay számára is. A 11,5 kilométeres lőtávolsággal rendelkező M108-ok 1 lövés per perces tűzgyorsaságra képesek, ezt rövid időre 3 lövés per percre lehet növelni. Az M108-at egy Detroit Diesel turbófeltöltős 8V-71T motor mozgatja, amelynek teljesítménye 425 lóerő. Legfeljebb 56 kilométer per órás közúti sebességgel képes haladni, maximális hatótávolsága 360 kilométer.

Együttműködési megállapodást írt alá a Brazil Légierő és az Avibras Indústria Aeroespacial november 23-án, hétfőn. Ennek a memorandumnak az a célja, hogy formalizálja az Avibras azon szándékát, hogy nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek családját fejlessze ki. Ebben a projektben a légierő is részt vesz, főként a szakértelemének megosztásával, annak érdekében, hogy egy megbízható, hatékony és fejlett technológiai termék kerüljön kifejlesztésre, ami majd megfelel a légierő igényeinek. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2027-re kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett. Az MICLA-BR légi indítású változatát a helyi jelöléssel F-39-nek nevetett Saab JAS39E/F Gripen fegyverzetébe szánják.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Boeing AH-64DN Apache

Avro 698 Vulcan B.2

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Airbus A330 MRTT Voyager KC.2

Boeing EA-18G Growler

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T

Lockheed P-3C Orion

Eurocopter EC725R2 Caracal

Boeing RC-135W Rivet Joint

Alenia C-27J Spartan

Lockheed C-5M Super Galaxy

Transall C-160D

General Dynamics F-16B Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas F-15C Eagle

NHI NH90TTH

Northrop Grumman B-2A Spirit

Dassault Rafale C

Douglas A-4N Skyhawk

MiG-29

Lockheed Martin F-22A Raptor

Westland SA-341 Gazelle HT.3

Boeing E-7A Wedgetail

Dassault Mirage 2000D

Northrop Grumman E-2D Hawkeye

Pilatus PC-9M

Boeing B-52H Stratofortress

Panavia Tornado IDS

Fairchild A-10C Thunderbolt II

AgustaWestland HH-101A Caesar

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Airbus A400M Atlas

2020. november 17-én landolt Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis betonján az Aero Vodochody L-39NG típus második prototípusa, hogy a Magyar Légierő pilótái számára ismertessék a gyár szakemberei a gép képességeit.

Azt hiszem, semmi kétség: a világ valaha volt legrondább légi járműve szovjet tervezők alkotása, a Kaszpi Szörny becenevet kapott ekranoplán. Az egzotikus csúfság ma már sajnos csak a tenger fenekén, a búvárok számára tekinthető meg, de utóda, a Lun talán megmenekül.

A repülőtér város a városban: 1500 hektáron elterülő, éjjel-nappal működő létesítmény, amely teljes infrastruktúrával, saját rendőrséggel és tűzoltósággal, saját ivóvízkutakkal, és még saját kazánházzal is rendelkezik.

Ha szeptember, akkor Czech International Air Fest! Hosszú évekig így tekintettünk az egyre nagyobb szabású csehországi nemzetközi repülőnapra. A CIAF-ok sorában a 2007-es a tizennegyedik volt és az ötödik, amit Brnóban rendeztek.

A CIAF sosem a nagy szenzációiról volt híres, de egy-egy érdekesség szinte minden évben akadt. 2007-ben ez az érdekesség az amerikai légierő dél-dakotai 28. bombázóezredének egyik B-1B bombázója volt. A gép eredetileg már pénteken megérkezett volna, de egy hosszú bejövetelt követően, az esős, oldalszeles időben a személyzet nem vállalta a leszállást a vizes, ismeretlen pályán. A németországi Ramsteinben töltött éjszakát követően a Lancer végül szombaton, jó időben érkezett meg. Az akkor már szép számú közönség így gazdagabb lett egy érdekes típus érkezésének látványával és egy történelmi pillanattal. A B-1-es ugyanis először szállt le Csehországban.

A B-1-es utánégetős hajtóműveinek nincs sugárfordítója, így a gép csak az aerodinamikai és kerékfékekkel lassíthat.

A vezérsíkon látható kétbetűs kód a gép bázisára, az Ellsworth-re, a tigrismintás csík a 37. bombázószázadra utal.

A B-1-es fedélzetére az orrfutó mögött lenyitható létrán lehet feljutni.

A műszakiak az érkezés után azonnal elkezdték a bombázó ellenőrzését. Amint végeztek egy-egy szívócsatorna átvizsgálásával, a beömlőnyílásra felkerült a takaró.

A repülőgépeken elhelyezett festmények tekintetében eléggé meg van kötve az alkotók keze, de ennél a műnél jócskán szárnyalt a fantázia. Az artwork mellett a 37. bombázószázad jelvénye kapott helyett, rajta Billy, a tigris látható. Felette az egyik fegyverrendszer-kezelő apró ablaka van, alatta pedig annak leírása, hogy a katapultülés feletti fedél kintről hogyan nyitható.

B-1 ... B-One ... Bone ... a típusjelzésből gyorsan megszületett a bombázó beceneve is. A hétköznapokon inkább ez használatos a hivatalos Lancer helyett. 

*

A 2007-es CIAF-on résztvevőknek és nézőknek egyaránt a változékony időjárással kellett megbarátkozniuk. Volt ott minden a ragyogó napsütéstől az esőig és a délutánt esti szürkületbe fordító zárt felhőzetig.

Érkező légcsavarosok. Fent egy C-27J Spartan közelít, középen egy szerb An-26-os száll le, az alsó képen az állóhelyére guruló lengyel Ancsa látható. A szerbek színes orrkúppal és légcsavarkúppal igyekeztek feldobni a gép terepszínét, a lengyel festés pedig teljesen egyedi. A színkombinációból akkor is tudnánk, hogy lengyel gépről van szó, hanem lenne rajta a fehér-piros felségjel.

A belga csapat földi személyzetét általában a haderő légi komponensének Embraer ERJ-145-öse szállította a repülőnapokra. A belgák mind a négy 145-östől megválnak, az elsőt a napokban repülték át új, francia tulajdonosához, amely európai és afrikai járataira állítja majd be az Embraereket. A típust a Falcon 7X váltja a belga haderőnél.

Az Armée de l’Air egy- és kétüléses Mirage F.1-esei. Az utóbbi fülkéjét mindössze 30 cm-rel kellett megtoldani, hogy legyen helye a második ülésnek. A francia légierő 2014 nyarán vonta ki a típust.

A cseh műszakiak mindent megtettek, hogy harci helikopterük valóban harcias látványt nyújtson: UB blokkokkal, Sturm indítócsövekkel és a hajtóművek gázelvezető csöveire szerelt, a forró gázokat levegővel keverve hűtő EVU-val állították ki Mi-24-esüket.

Fegyverrendszer-kezelő hölgyek az USAF B-1-eséről és a RAF Tornado GR4-eséről.

A cseh légierő üvegorrú L-410FG (légifotós-térképész) változata. Érdekessége, hogy az üvegezett orr rész alatt nincs hely az orrfutónak, így azt repülés közben nem lehet behúzni.

A Luftwaffe Richthofen századának F-4F gépe. A Phantomok lassan eltűntek a repülőnapokról és az aktív szolgálatból is.

A csehek W-3 Sokol helikoptere alá egy Bambi Bucket tartályt függesztettek. A típussal 24 órás légi kutató-mentő szolgálatot is ad a cseh légierő.

A színes sort a görög légierő T-6 Texan II-es kiképzőgépe nyitja, mögötte a lengyelek An-26-osa és a NATO évfordulós festésű E-3A AWACS gépe áll.

Az AWACS oldalára felkerültek az akkor 25 éve indított programban résztvevő tagállamok zászlói. A dizájnt maguk tervezték, a kivitelezést az Alenia Aeronavali festőcsapata végezte Velencében, 2007 elején.

Az E-3-as földi áramforrását egy rovarszerű cseh ikon, a Prága teherautó e célra átalakított változata adta.

2007-ben még rendszerben volt cseh légierő Tu-154-ese, de az év elején már megérkezett a váltótípusnak szánt Airbus A319CJ (Corporate Jet) első példánya.

A lengyelek először szerepeltek F-16-ossal a CIAF-on. A Lengyelországban Jastrzeb-nek nevezett vadászgépek első példányai az előző év novemberében érkeztek a Poznan melletti bázisra.

A Royal Air Force amerikaiak által használt bázisáról, RAF Lakenheathról érkezett F-15E Strike Eagle géppár egyike. A Sasok csak a statikus sort erősítették, bemutatót nem repültek.

Az amerikai légierő C-17-ese viszont repült. A nyugati parti bemutató csapat (West Coast Demo Team) tartalékosokból álló személyzete a March légierő bázis Globemasterét használta a demóhoz.

A cseh légirendészet kéthajtóműves Bell 412HP helikoptere vízzel telt Bambi Buckettel repül bemutatót.

Dörög a forszázs, fékoldás és a szlovák légierő MiG-29-ese megkezdi a felszállást.

Magyar hajózók és műszakiak a 27-es oldalszámú MiG-29UB mellett.

Vitorlázógépek ritkán köröznek egy nemzetközi repülőtér felett, de a CIAF 2007-en ezt is megtehették. A szlovák Ocovsky Bacovia (Ocsovai Pásztorok) formáció négyes Blanik-köteléke rója füstölővel színesített köreit a brnói reptér felett.

A belga F-16-os szombati zajos felszállása után hirtelen nagy lett a csend, az emelkedés íve kilaposodott, a gép lassult. A pilóta az iskolakör hosszúfalán kiengedte, majd ismét behúzta a futókat. Valószínűleg egy bizonytalan futóvisszajelzés miatt döntött úgy, hogy megszakítja a programot, majd a gyors ellenőrzést követően a bemutató folytatódott.

Nagy sebességű és kis magasságú áthúzásaival, és nem utolsósorban ritkaságával a repülőnap egyik érdekessége volt a szerb J-22 Orao.

Póttartályos cseh Mi-171-es még nyűgözve, a reggeli órákban.

A „szegény ember Pilatus Portere”. Az SzMG-92 Turbo Finist nem csak formájával emlékeztet a svájci típusra; a magyar Pilatusok szintén a HA-YD… lajstrom-sorozatot kapták.

*

A legtöbb géppel a Royal Air Force települt Brnóba. A gyakori hétvégi áttelepülésekből akkoriban még egy vita is kipattant otthon. A költségek mellett az is szóba került, hogy a pilóták szinte sajátjuként használják a gépeket, furcsamód mindig a hétvégéken akarnak nagy távolságú áttelepülést gyakorolni és úti céljuk többnyire valamelyik repülőnap vagy a mediterrán térség. Talán valóban a költség volt az igazi indok, talán a pilótafeleségek nehezményezték, hogy férjeik gyanúsan sok hétvégén vannak távol, de az biztos, hogy több amerikai pilóta is úgy emlékezett meg könyvében a brit kollégákról, mint bajtársias közösséget alkotó, fantasztikus arcokról, akik nagyon tudnak élni.

Megérkezett a Tornado GR4-esek egyike. Rövidesen több is követte.

Tornado-sor két Mirage F.1-essel kiegészítve.

A RAF-hajózók páholyból nézték a dinamikus bemutatót.

Tornado F.3-as a RAF Leeming XXV(F) századától.

A Tornadón néhány méter ragasztószalag garantálta a vízmentes zárást. A megoldás, ha nem is volt a legelegánsabb, de működött.

*

Ahogy az Brnóban lenni szokott, a polgári járatok induló és érkező gépeit is beillesztették a dinamikus programba, bár nemzetközi repülőtérről lévén szó, nézhetjük úgy is, hogy a civil forgalomhoz igazították a katonai bemutatókat.

Ez a '87-es gyártású, spanyol lajstromú B 737-300-as csak egy rövid ideig repült az Air Slovakia-nál.

Egy mobilkommunikációs cég színeire festett Boeing. A Travel Service gépe később a HA-LKE magyar lajstrommal is repült.

A cseh Smartwings 1993-as gyártású B 737-500-asa. A gép első tulajdonosa a United Airlines volt, a cseh cégnél hét évig repült és egy rövid ideig Szaúd-Arábiában is üzemeltették.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

 

dr.Fehér Zoltán

dr.N.J.L.: Kérem, ismertesse eddigi szakmai pályafutásának legfontosabb állomásait!

1. F.Z.: Tanulmányaimat Magyarországon és az Egyesült Államokban végeztem. Mesterdiplomát szereztem az ELTÉ-n amerikanisztikából és politikatudományból, jogi doktorként végeztem a Pázmányon, majd később a Harvard Egyetemen folytattam tanulmányokat, amelyek végén mesterdiplomát szereztem közigazgatás-kormányzás szakon. 13 évig dolgoztam magyar diplomataként. 2005 és 2009 között Magyarország washingtoni nagykövetségén szolgáltam külpolitikai elemzőként, illetve sajtó- és kulturális attaséként. 2011 és 2014 között Törökországban, az ankarai magyar nagykövetségen dolgoztam a nagykövet helyetteseként, valamint két hosszabb időszakban Magyarország első számú képviselője voltam Törökországban ideiglenes ügyvivőként. Ezt követően a Miniszterelnökség EU Ügyek Államtitkárságán vezettem az EU koordinációs osztályt, amely összefogta Magyarországnak az EU intézményekben képviselt hivatalos álláspontjai kidolgozását. Immáron öt éve Bostonban élek, ahol a Harvard Egyetemen közigazgatás-kormányzás szakon végzett posztgraduális tanulmányaim mellett Joseph Nye asszisztenseként dolgoztam. Jelenleg a Fletcher School of Law and Diplomacy-ban doktori disszertációmat írom, mellette pedig a Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársaként és a Tufts Egyetem Politikatudományi Tanszékének vendégelőadójaként dolgozom. Az évek során tanítottam politikatudományt és nemzetközi kapcsolatokat Magyarországon az ELTÉ-n és a Pázmány jogi karán, itt az Egyesült Államokban pedig a Harvard Summer Schoolban és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) is. Mondhatjuk úgy is, hogy eddigi karrierem első szakaszában a diplomácia gyakorlati oldalán működtem, a mostani szakaszában pedig a diplomácia elméleti-tudományos oldalán, hiszen diplomáciát, nemzetközi kapcsolatokat oktatok és ezen a területen végzek tudományos kutatásokat.

dr.N.J.L.: Kérem, foglalja össze jelenlegi kutatásainak/tanulmányainak legfontosabb irányait és várható eredményeit!

1. F.Z.: Tudományos kutatásaimban mindig a szuperhatalmak stratégiái foglalkoztattak. Legelső kutatási projektemben a NATO hidegháború utáni átalakulásával foglalkoztam.[1] Ennek fontos része volt az ún. keleti bővítés, amelynek első hullámában hazánk Csehországgal és Lengyelországgal együtt része lett az atlanti szövetségnek. Ezt követően figyelmem az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval szembeni, hidegháború alatti stratégiája, a feltartóztatás és annak szellemi atyja, George Kennan felé fordult.[2] Jelenlegi, doktori kutatásaim középpontjában pedig annak vizsgálata áll, hogyan alakult az Egyesült Államoknak Kínára vonatkozó stratégiája a Nixon-Kissinger-féle 1972-es nyitástól napjainkig. Különösen az érdekel, hogy miért követte Amerika a nyitás/együttműködés (engagement) stratégiáját a hidegháború elmúltával is, s mennyire igyekeztek az egymást követő amerikai kormányzatok az együttműködés mellett a kiegyensúlyozás (balancing) elemeit is beintegrálni stratégiájukba, amelyet az én álláspontom szerint a két hatalom nemzetközi rendszerben elfoglalt strukturális pozíciójának változása, a hatalmi átrendeződés (power transition) perspektívája indokolt volna.[3] Ezt Kenneth Waltz és Robert Gilpin neorealista elméleteinek segítségével vizsgálom, de kutatásaim alapján egyre inkább arra jutok, hogy mindennek megértéséhez a liberális Innenpolitik és a konstruktivista elméletek egyes elemeire is építeni kell.[4]

dr.N.J.L.: álláspontja szerint, milyen összefüggések ismerhetők fel/ fontosak a stratégiai kommunikáció és a nyilvános diplomácia között?

1. F.Z.: A stratégiai kommunikáció államok vagy nemzetközi szervezetek esetén mindig magában kell foglalja a nyilvános diplomáciát. A NATO Stratégiai Kommunikációs Politikájáról szóló hivatalos állásfoglalás is úgy definiálja a stratégiai kommunikációt mint „a NATO kommunikációs tevékenységei és képességei koordinált alkalmazását”, s e kommunikációs tevékenységek és képességek körébe beleérti a katonai közkapcsolatok, az információs műveletek és a pszichológiai műveletek mellett a nyilvános diplomáciát is.[5] A nyilvános diplomáciának tehát illeszkednie kell egy állam vagy szervezet stratégiai kommunikációjába, annak fő céljait kell szolgálnia. Ez természetesen azt feltételezi, hogy az adott állam vagy szervezet stratégiai kommunikációját annak központjában (a miniszterelnök stábjában vagy a NATO esetében a főtitkár stábjában, de természetesen a tagállamok egyetértésével) megtervezik és koordinálják. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis az államok esetében a stratégiai kommunikáció általában – ahogy fent is jeleztem – nem a diplomáciáért felelős szervezeti egységhez (Magyarország vagy az Egyesült Államok esetén a Külügyminisztériumhoz), hanem a végrehajtó hatalom feje mellett közvetlenül működő stábhoz kötődik (ez Magyarországon a miniszter által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda, az Egyesült Államokban pedig a Fehér Ház kommunikációs igazgatója által vezetett csapat). A politikai kommunikáció központosításáról részletesen írtam „A kormányzás háttérintézményei” című kétrészes tanulmányomban a Politikatudományi Szemlében, amelynek első része a végrehajtó hatalom feje háttérintézményeinek egyes nemzetközi példáit mutatja be komparatív kutatásaim alapján (részletesen tárgyalva az amerikai elnök Fehér Házi Stábját),[6] a második része pedig a magyar Miniszterelnöki Hivatalról szól.[7] Számos ország kormányzatában sikerült úgy kialakítani a stratégiai kommunikációt, hogy a nyilvános diplomácia is annak a céljait szolgálja, a nyilvános diplomácia üzenetei össze legyenek hangolva a kormányzat stratégiai kommunikációjával. Ebben a Külügyminisztériumnak a miniszterelnök vagy elnök kommunikációs stábjával való együttműködése kulcsfontosságú. Ez szerintem Magyarországon vagy Németországban egy ideje már így működik, de az Egyesült Államokban nem minden időszakban sikerült ezt elérni. Különösen a most lezáródó elnöki ciklus alatt voltak zökkenők amiatt, hogy Trump elnök maga volt a „Communicator-in-Chief”, de a kormányzat egészén belül nem mindig sikerült koordinálni a nemzetközi tartalmú üzeneteket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Mike Pompeo külügyminisztersége alatt az üzenetek egységesülése lényegesen javult, a kormányzat stratégiai kommunikációja és nyilvános diplomáciája között nagyobb összhang jött létre.

dr.N.J.L.: Honnan ered és mi a tartalma a kreatív diplomáciának?

2006. F.Z.: Ahogy említettem, 2005 és 2009 között Washingtonban a magyar nagykövetségen teljesítettem külszolgálatot, Simonyi András és Somogyi Ferenc nagykövetek irányítása alatt külpolitikai elemzőként, valamint sajtó- és kulturális attaséként dolgoztam. Simonyi András nagykövet vezetésével fejlesztettük ki a nagykövetség új nyilvános kommunikációs megközelítését, amelyet én kreatív diplomáciának neveztem el. A kreatív diplomácia lényege, hogy a diplomácia és azon belül a nyilvános diplomácia hagyományos tárházán túl új eszközöket, új médiumokat is bevonunk egy ország nemzetközi kapcsolatépítésébe, ha úgy tetszik, az országimázs-építésbe. Három új eszközt vagy területet állítottunk a nyilvános diplomácia szolgálatába: (i) a populáris médiát, (ii) a populáris kultúrát, és (iii) a digitális média világát. Az elsőre, a populáris média alkalmazására példa a magyar nagykövet szereplése az egyik legnézettebb amerikai televíziós talk-showban, a Colbert Report-ban 2006-ban és 2007-ben is, amelyeknek nagy sikere volt az Egyesült Államokban, de komoly visszhangja volt odahaza is. A másodikra, a populáris kultúra mint diplomáciai médium alkalmazására példa a „rock and roll diplomácia”, Simonyi András nagykövet amerikai diplomatákból álló rockzenekarának koncertjei, szereplései, a rock and roll zenének mint összekötő kapocsnak a használata a két ország között. Egy másik példa, amely a kezdeményezésemre jött létre, a számos hollywoodi személyiség (Lucy Liu, Andy Vajna) bevonásával létrehozott egész estés dokumentumfilmnek, „A szabadság viharának” washingtoni premierje 2006. novemberben az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére. A Colin Keith Gray és Megan Raney Aaron filmrendező-operatőr testvérpáros által rendezett, nagyhatású filmnek Washington legnagyobb filmszínházában, az Uptown Theater-ben szerveztünk hollywood-i stílusú premiert (vörös szőnyeggel!), amelyen a világhírű színésznő és egyben a film egyik producere, Lucy Liu mellett részt vettek kongresszusi képviselők és egykori 56-os szabadságharcosok is. Végül pedig a digitális médiának a diplomácia szolgálatába való állítására példa a nagykövet és a nagykövetség diplomatái által írott „Hungarian Diplomats in DC” nevű nyilvános diplomáciai blog. A mai olvasókban, különösen a fiatalabb korúakban persze felmerül, hogy mindebben mi az újdonság, hiszen ma már mindezek az eszközök (populáris média, populáris kultúra, Internet és közösségi média) részei a nyilvános diplomácia eszköztárának. Ez igaz, de ekkor, a 2000-es évek második felében még nem voltak azok, ebben mi magyar diplomaták úttörő jellegű munkát végeztünk. Hadd meséljek el ennek alátámasztására egy anekdotát. A „Hungarian Diplomats in DC” blog 2006-ban indult, és én 2007 nyarán felkerestem az amerikai Külügyminisztérium akkor még csak rövid ideje működő e-Diplomacy igazgatóságát. Az ottani amerikai diplomaták elmondták nekem, hogy egy ideje diplomáciai blogot indítottak, de az csak az amerikai nagykövetségek és konzulátusok diplomatái számára elérhető. Amikor meséltem nekik a magyar nagykövetség blogjáról, akkor ők mondták ki: a „Hungarian Diplomats in DC” a világ első nyilvános diplomáciai blogja volt. Az, hogy mindezek az eszközök, sőt különösen a digitális térből a Facebook és a Twitter azóta a diplomáciai kommunikáció fontos részeivé váltak, számomra nagy öröm, hiszen olyan folyamatnak voltunk az előfutárai, amely gyakorlatilag forradalmasította a diplomácia eszköztárát.

dr.N.J.L.: Hogyan látja a jövő nemzetközi viszonyait a meggyőzés és befolyásolás szempontjából?

21. F.Z.: Mentorom, Joseph Nye 1990-ben megalkotta a „soft power” koncepcióját, mivel Bound to Lead című könyvében szerette volna az egyes államok hatalmának, erejének (power) mérését valamilyen tudományos alapra helyezni.[8] A katonai erő és a gazdasági erő mérésével nem voltak gondjai, de úgy látta: ezek nem fedik le egy ország erejének összességét. Van minden országnak olyan ereje, erőforrása, amely elsősorban az adott állam presztízséből, politikai rendszerének vagy kultúrájának vonzerejéből fakad. A katonai és gazdasági erő „kemény” erőforrásai (hard power) mellé, amelyre a neorealisták kizárólagosan hagyatkoztak az államok erejének megbecsülésénél, Nye megalkotta a „soft power” koncepcióját, amely az egyes országok reputációs és kulturális erejét, kisugárzó hatását foglalta egybe. Nye koncepciója azóta világszerte elfogadott lett és alkalmazzák a nemzetközi kapcsolatok elméletében ugyanúgy, mint annak gyakorlatában, de én azt gondolom, hogy a „soft power” jelentősége a mai világunkban tovább növekszik. A nyilvános diplomácia és így a kreatív diplomácia is elengedhetetlen része a „soft power”-nek. A meggyőzés és befolyásolás szempontjából a „soft power” és a „hard power” egyszerre játszik szerepet, hiszen más országok nézőpontjából az egyes országok hitelessége befolyásoló tényező, de ilyen tényező lehet az adott állam katonai erejének elrettentő hatása (deterrence) is. Nye a kétféle erő hatékony együttes alkalmazását „smart power”-nek nevezi. Azt is fontos elmondani, hogy az ún. dezinformációs műveletek és az információs hadviselés nem tartoznak a „soft power” kategóriája alá, azok részei a katonai erő alkalmazásának. Úgy látom, a 21. század diplomáciájában az az állam lehet sikeres, amely sokféle erőforrását „smart power”-ként tudja összegezni és a nemzeti érdek szolgálatába állítani.

dr.N.J.L.: Miben látja az állam és haderő szerepét/jelentőségét a jövő nemzetközi kapcsolataiban?

dr. F.Z.: A nemzetközi kapcsolatok elméletében két domináns irányzatot láthatunk az elmúlt 40-50 évben az államok közötti kapcsolatok természetének alakulását illetően. Az egyik a realizmusból kinőtt neorealista iskola, amelynek követői – Kenneth Waltztól John Mearsheimeren át Stephen Waltig – alapvetően úgy látják, az állam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, ahogy továbbra is meghatározó szerepe van és lesz a haderőnek mint az állam legfontosabb erőforrásának.[9] A neorealistákkal élesen szemben áll a Joseph Nye, Robert Keohane és Richard Rosecrance által fémjelzett elméleti iskola, amelyet a neorealizmussal való kontrasztja miatt neoliberalizmusnak neveztek el. Nye és Keohane elméletének lényege, hogy az államok és a katonai erő központi szerepét megváltoztatja a globalizáció révén felélénkült világgazdaság, létrejön a vezető államok között (akár egymással szembenálló hatalmak között is) egy nagyfokú kölcsönös függőség (interdependencia), megnő a nem-állami szereplők (pl. a transznacionális vállalatok) szerepe, és bizonyos szituációkban már a gazdasági erő és a gazdasági érdekek kezdenek dominálni a katonai erő és a biztonsági érdek felett.[10] Rosecrance ezzel egybevágó elméletének lényege pedig, hogy az ún. katonai-politikai és területi államok logikáját az ún. kereskedő államok logikája váltja fel, a katonai erő és a területi expanzió háttérbe szorul a gazdasági erő és a gazdasági expanzió javára.[11] Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Harvard Egyetemen tanulhattam mind Stephen Walttól, mint Joseph Nye-tól és Richard Rosecrance-től, ráadásul a karrierem során tanúja lehettem annak, ahogy a hidegháború után a nemzetközi politikában háttérbe szorult a területi expanzió és előtérbe került a globalizáció és a kereskedelem, majd az elmúlt másfél-két évtizedben újra kiújult a nagyhatalmak versengése és ismét fontossá vált a katonai-területi expanziós politika. Külszolgálataim alatt is megtapasztalhattam mindezt, hiszen washingtoni éveim alatt még dominált a gazdasági terjeszkedés célja és a nyilvános diplomácia eszköztára, miközben már dúltak az újabb háborúk, majd törökországi diplomáciai szolgálatom alatt a „szomszédból” követhettem a szíriai háborút és a Krím-félsziget orosz annektálását is. Úgy látom, a globalizáció, az interdependencia és a világkereskedelem kiszélesedése révén eljutottunk egy olyan történelmi érába, amelyben a két elméleti irányzat által fókuszba helyezett két világ (nevezzük Rosecrance nyomán a területi államok világának és a kereskedő államok világának) egyszerre van jelen, egyfajta hibrid nemzetközi politikai univerzumot hozva létre. Visszatérve saját kutatási témámhoz, ha korunk legfontosabb nagyhatalmi versengését, az Egyesült Államok és Kína rivalizálását vesszük górcső alá, akkor azt láthatjuk, hogy miközben a két nagyhatalom gazdasága 1980 óta gyakorlatilag összefonódott, összenőtt, eközben Kína gazdasági felemelkedése természetszerűleg hozta el katonai és politikai ambícióinak növekedését, amely viszont legfőbb gazdasági partnerével, az Egyesült Államokkal állítja Kínát szembe. Kapcsolatukban jelen van a kereskedő államok együttműködése és a katonai-területi államok versengése is, utóbbi egyre növekvő mértékben. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások – a nagyhatalmak versengésének kiújulása, a nemzeti alapú politikák előretörése, valamint a COVID-19 világjárvány gyakorlatilag teljes mértékben nemzetállami szintű kezelése[12] (a szakirodalom meg is alkotta az „oltás-nacionalizmus” kifejezést) – mind-mind rámutatnak arra, hogy a nemzetállam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, sőt a nemzetközi együttműködések rovására még nőhet is. Másrészről viszont a mai nemzetállamoknak egy olyan időszakban kell nemzeti érdekeiket képviselniük a globális porondon, amikor a nemzetgazdaságok egymással összenőttek és a világ egyik pontján történő események sokkal közvetlenebb hatással vannak a világ akár legtávolabbi másik pontján élő emberek életére, mint bármikor a világtörténelem során. Mindennek megértéséhez az állam, a nemzeti érdek és a katonai erő központi szerepére építő realizmus, a nem-állami szereplők és a nemzetközi intézmények jelentőségét, továbbá a kereskedelem és az interdependencia fontosságát hangsúlyozó liberalizmus, végül pedig az ideák, ideológiák, eszmék nemzetközi politikát formáló szerepét hangsúlyozó konstruktivizmus elméleti koncepcióira egyaránt szükség lesz a 21. század további évtizedeiben.

[1] Fehér Zoltán: NATO’s New Place in the European Security Architecture. Bard Journal of Social Sciences 2001. ősz, 46-63. old.

[2] Fehér Zoltán: George F. Kennan: realista diplomata a hidegháborús amerikai stratégia alakításában. In: Frank Tibor (szerk.): Gyarmatokból impérium. Magyar kutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Gondolat, 2007. 205-216. old.; Fehér Zoltán: Nekrológ: George F. Kennan. Egy realista diplomata az amerikai külpolitika alakításában. Kül-Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata II. évf. 2005/2-3. szám, 83-92. old.

[3] Fehér Zoltán: The Rise and Fall of U.S. Engagement toward China. Elephants in the War Room Blog – Center for Strategic Studies, 2020. augusztus 17. https://sites.tufts.edu/css/the-rise-and-fall-of-u-s-engagement-toward-china/

[4] Fehér Zoltán: A világrend átalakulása, az Amerikai Egyesült Államok nagystratégiája és Kína kihívása a 21. században. In: Káncz Csaba (szerk.): Változó világrend. A bizonytalanság kora a nemzetközi politikában. Kossuth, 2020.

[5] NATO Strategic Communications Policy SG(2009)0794. 2009. szeptember

[6] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. Amerikai és európai példák – I. rész Politikatudományi Szemle, 2002. évi 3-4. szám, 35-69. old.

[7] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. A Miniszterelnöki Hivatal 1990-2003 – II. rész Politikatudományi Szemle 2003. évi 1. szám, 105-154. old.

 

[8] Joseph Nye: Bound to Lead. The Changing Nature of American Power. Basic Books, 1990.

[9] Kenneth N. Waltz: Theory of International Politics. Waveland Press, 1979, 2010.

[10] Robert Keohane and Joseph Nye: Power and Interdependence: World Politics in Transition. Longman, 1977, 2001.

[11] Richard Rosecrance, The rise of the Trading State: Commerce and Conquest in the Modern World. Basic Books, 1986.

[12] Fehér Zoltán: „Realpolitik and Cooperation in the Age of COVID-19: How Can the World Escape Captivity?” Global Security Review, 2020. május 26.

„Ez a publikáció az  Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-NKE-108 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj szakmai támogatásávalkészült.”

Az FR24 tanulsága szerint Donauwörth-Wiener Neustadt-Graz-haza útvonalát pécs-pogányi kitérővel toldotta meg péntek délután a szerb légierő egyik H145M HForce gépe. Ma délelőtt indult tovább úticélja, Batajnica felé.

Hagyományos szerb kamuflázs, fegyverfelfüggesztők a D-HADZ ideiglenes gyári lajstromot viselő gépen.  

Zord

Olvastam egy hírt arról, hogy Hollandia mind a 28 Apache helikopterét modernizálni fogja az elkövetkező években, oké,nem nagy ügy. Aztán elolvastam, hogy D modellről átépítik E modellre, amelynek a keretében általam sok felfoghatatlan dolgokot modernizálnak rajta, de amit megértettem az lenyűgözött. Az E modellben az A. pilóták képesek lesznek tandemben repülni drónokkal, azokat a helikopterből irányítani, átvenni a kép/video anyagot, szenzoraikat irányítani stb. Oké, erről már olvastam mint tervekről, de azért az lemaradt hogy már a gyakorlatban is így van. A Eurocopterek is tudnak majd ilyet? Mindjárt igazolva látnám az ilyen nagy számú beszerzésüket (már csak drónok kellenek hozzá).Ezzel a modernizációval persze a hollandok azt is kijelolték ismét, hogy hol képzelik el a jövőjüket a NATO-ban: szorosan az USA mellett (itt a szoros jelzőn van a hangsúly), ez a modernizáció olyan interoperabilitást kölcsönöz nekik az amerikai erőkkel és eszközökkel, amely mindkét félnek kívánatos.A modernizáció költsége egy milliárd dollár, erről nem tudtam eldönteni sok vagy kevés. Némi keresés után megtaláltam az 1995-ös megrendelés összegét, az csak 750 mill USD volt. Nyilván van némi devalváció az elmúlt 25 évben, de a két összeg jól alátámasztja azt az állítást (ezért is kerestem meg), hogy a beszerzési költség csak a kisebbik tétel, szemben az üzemeltetés és a modernizáció költségeihet viszonyítva, ami ebben az esetben a gép szinte újbóli kifizetése. A gépeket 1997-től szállították le, egyből bevetésre is küldték őket előbb a Balkánra, majd Afganisztánba. Nem spóroltak a költségeken.Most 24 évesek a gépek, gondolom, akkor még másik 15-20 év biztos bennük lesz, és amilyenek a hollandok még egyszer a végén ki is fogjkák számolni, hogy mibe kerültek a gépek a beszerzési költségeken túl.

Hazánk két Embraer KC-390 légi utántöltő és szállító repülőgép megvásárlásáról írt alá megállapodást a gyártóval. Ezenkívül a szerződés kiterjed a pilóták és technikusok képzésére, valamint a repülőgépek üzembe helyezésére és az utólagos üzemeltetéséhez kapcsolódó egyéb szolgáltatások csomagjára is. A szállítások várhatóan 2023-ban kezdődnek el. A Magyar Légierőben a KC-390-ek az ez év júniusában kivont szovjet gyártmányú Antonov An-26-os szállító repülőgépek helyébe lépnek. A magyar KC-390-ek lesznek az első olyan repülőgépek, amelyek speciális állványokkal lesznek ellátva az intenzív ellátást igénylő betegek szállítására. A repülőgépek teljes egészében kompatibilisek lesznek a NATO szabványaival mind a kialakítás, mind a szabványosított rakományok szállítási lehetősége, mind a navigációs és kommunikációs berendezések tekintetében. Az Embraer közleményében megemlítette, hogy megvizsgálják a KC-390 gyártósorának és/vagy összeszerelő sorának megnyitási lehetőségét Magyarországon.

Romániában már a nappali és az éjszakai lövészeteket végzik a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóalj katonái az új Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművekkel. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét.

Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30 Mk.2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt. Az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet ez év október 5-én adták át. Bukarest első körben 94 páncélosról szóló szerződést írt alá és hamarosan véglegesítésre fog kerülni a második rendelési tétel is.

Lengyelországban is gyarapodott a légierő gépállomány a héten, ugyanis november 16-án egy újabb Leonardo M346-os Bielik sugárhajtású kiképző repülőgép érkezett meg. A Deblin légibázison leszálló 7711-es oldalszámú példány a 11. a Varsó által eddig megrendeltek közül. A tervek szerint ez év végéig telesítésre fog kerülni a 12 gépről szóló megrendelés. Lengyelország 2014 februárjában nyolc M346-os megvásárlásáról írt alá szerződést, amelyek leszállítása 2017 októberében ért véget. Ez a szerződés további négy repülőgép opcióját is tartalmazta, amelyeket 2018 márciusában változtattak meg tényleges rendeléssé. Ezt követően, 2018 decemberében, Lengyelország egy harmadik rendelést is feladott a típus további négy gépre. A második tétel szállítása ez év végén, míg a harmadiké 2022 októberében fejeződik be. A szállítások befejezése után a Lengyel Légierőnek összesen 16 Bielik-je lesz.

Németországban bejelentették a C-160D Transall szállító repülőgépek kivonásának dátumát. A Luftwaffe által 1967 óta használt típust jelenleg a Lufttransportgeschwader 63 (LTG63) repüli a Hohn-i légibázison. Az LTG62-es már évek óta az Airbus A400M-et üzemelteti. A három C-130J-30 és három KC-130J Super Hercules 2021 és 2023 között érkezik majd meg a franciaországi Evreux/Fauville-be. Az MBB, az Aerospatiale és a VFW-Fokker vállalatokat tömörítő Transporter Allianz konzorcium összesen 169 darab C-160-at készített el, ezekből 110 darabot állított hadrendbe Németország. Az LTG63 mellett ezeket még két másik szállítórepülő ezred, az LTG61 és az LTG62 repülte Landsberg, illetve Wunstorf repülőtereken. Jelenleg már csak 14 példány repült az LTG63-nál, míg további egy a WTD61 kísérleti egységnél található meg.

Elsőként a Dán Királyi Légierő (RDAF) Lockheed Martin C-130J Super Hercules taktikai szállító repülőgépei fogják megkapni a Marshall Aerospace and Defense Group által kifejlesztett páncélzatot. Ez a pilótafülkét védi és teljes egészében felváltja a jelenleg is alkalmazott páncélzatot. A nagy szilárdságú polietilénből gyártott páncélzat korszerűségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy azonos védettséget biztosítva tömege csak fele a most alkalmazotténak. A páncélzat gyorsan és egyszerűen felszerelhető bármelyik ütemezett karbantartás alatt is, ezáltal biztosítva a repülőgépek legoptimálisabb rendelkezésre állását.

Norvégiában vizsgálják az ország páncélos erejének növelési lehetőségét. Jelenleg két elképzelést vázoltak fel. Az egyik a már meglévő német Leopard 2-es harckocsik modernizációját jelentené Leopard 2A7 szintre. Ezzel azonban nem tudnák az elvárt szintet teljesíteni, így még vásárolni kellene páncélosokat is. A másik utat az új harckocsik beszerzése jelentené. Ebben az esetben a dél-koreai K-2 Black Panther típus került megemlítésre. A két gyártót már megkeresték a norvégok az esetleges védelmi ipari együttműködés lehetőségek felmérésének céljával. Várhatólag a 2021-es évben megszületik majd a döntés, így bármelyik úton is indulnak majd el a norvégok, a páncélos erők 2025-ben már átvehetik az első új, vagy éppen alaposan korszerűsített harckocsijukat.

Pár hét késessel, de 2020. november 19-én, csütörtökön megérkezett a harmadik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni. A T-056-os Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására.

Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, a negyedik pedig még 2020 novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben.

Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak.

A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.

Megérkezett Svájcba a Lockheed Martin ajánlata november 18-án. A svájci New Fighter Aircraft (NFA) tenderen az F-35A Lightning II a Saab Gripen, a Dassault Rafale, az Airbus Eurofighter, valamint a Boeing Super Hornet típusával verseng a megrendelésért. Bern 6 milliárd svájci frankot szán az összes F/A-18C/D Hornet és F-5E/F Tiger lecserélésére és elvárja a vételár 60%-ának ellentételezését. A Lockheed Martin ezért az összegért 40 darab F-35-öst tett a csomagba a szükséges oktatással és logisztikai támogatással. Ez utóbbi méretére jellemző, hogy tartalmaz annyi tartalék alkatrészt, hogy ezekből egy féléves üzemeltetés is megvalósítható lesz. Továbbá lehetőség nyílik a svájci iparnak is részt vennie az F-35-ös világméretű gyártási láncában. Mindezeken felül a Lockheed Martin négy repülőgép összeszerelésének lehetőségét kínálja Svájcban, hogy a légierő és az ipar egyaránt jobban megismerje az F-35-ös repülőgépet, így könnyebbé téve annak üzemeltetését a teljes élettartama során. A jelenlegi számok is igen figyelemreméltóak az F-35 esetében, hiszen a mai napig a típust 13 nemzet választotta és már több mint 585 darab F-35 áll szolgálatban.

Sikeres éleslövészettel bizonyította szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képességét Franciaország ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja, az FS BRETAGNE. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre, tengeri próbajáratait 2017 novemberében fejezte be. 2020. november 10-én kedden, egy MBDA MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgép indításával tettek pontot a legénység képzési idejének végére. A 2015-ben rendszeresített MdCN végigrepülte a tervezett útvonalat és a fedélzeti infravörös önrávezető fejének érzékelőjével befogta a megsemmisítésre kijelölt célt a Biscarosse lőtér területén. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére.

Az Airbus Helicopters bízik abban, hogy az év végéig elindíthatja az EC665 Tiger harci helikopterek MkIII-as jelzésű korszerűsítési programját, miután három ügyféllel már megállapodást kötöttek a szükséges módosításokkal kapcsolatban. Az elmúlt fél évben az Airbus Helicopters technikai jellegű megbeszéléseket vezetett Franciaországgal, Németországgal és Spanyolországgal a helikoptereiktől elvárt képességek feltérképezése okán. A szerződést 2021 közepéig szeretnék tető alá hozni. A Tiger MkIII-as korszerűsítési programban az üzemeltetési költségek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett.

November 13-án az északnyugat-franciaországi Lorient-ban vízre bocsátották a Párizs által megrendelt utolsó FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattot. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles LORRAINE (D657) a hajóosztály 8. francia megrendelésre épített hajója. A Naval Group által gyártott hajókból még kettő másik is elkészült, ezek azonban exportra kerültek Marokkóba, és Egyiptomba. A 2021 tavaszán szolgálatba álló ELZÁSZ (D656) nevet viselő testvérhajójával együtt ennek is a fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat.

Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük is megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Thales Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult. A LORRAINE (D657) fregatt 2022 novemberében megkezdi a tengeri próbáit.

Franciaországban szerződést kötött a Dassault Aviation céggel hét Falcon 2000 LXS üzleti repülőgép megvásárlásáról. Ezeket az átépítés után Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként fogják üzemeltetni. Ezek szállítása 2025-ben kezdődik el. Párizs az Albatros programja keretében összesen 12 darab ilyen, törzs alá szerelt Thales Searchmaster radarral, Safran Euroflir elektrooptikai rendszerrel, megfigyelő ablakokkal, ledobható mentőtutajokkal, katonai kommunikációs rendszerekkel, zavarásbiztos GPS-vevőkkel egyaránt ellátott, módosított Dassault Falcon-t tervez beszerezni. Az Avion de Surveillance et d'Intervention Maritime (AVISMAR) program célja az öt Falcon 200 Gardian és a nyolc Falcon 50M cseréje, amelyeket jelenleg a Francia Haditengerészet üzemeltet. A Falcon 200 Gardian-okat 2025-ben, a Falcon 50M-et 2029-benfogják nyugdíjazni. Mindkét típus több mint 40 éve szolgál. Azonban a 12 Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépből nem mind fog Franciaországban legyártásra kerülni. A többségüket Indiában készítik majd el az Dassault Reliance Aerospace Limited (DRAL) francia leányvállalatnál, Új-Delhi 2016-os Rafale vadászgépeinek megvásárlásával kapcsolatos ellentételezés részeként és csak az átalakításuk történik majd Franciaországban. A gépekhez legalább tíz évig nyújt majd ipari támogatást a gyártó.

Pár nappal ezelőtt, 2020. november 17-én egy Embraer EMB-314/A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképző repülőgépet észleltek a portugáliai Monte Real légibázison. A PT-ZTU lajstromú és egyedi festéssel rendelkező Super Tucano a gyártó tulajdonát képezi és a leendő megrendelők típussal történő megismertetésére is használják. Lisszabon eddig nem jelentette be hivatalosan, hogy ilyen kategóriájú repülőgépet keres, de annyi bizonyos, hogy a légierő pilótáinak Egyesült Államokban történő képzése csak átmeneti jellegű. Ezt az tette szükségessé, hogy a pilótaképzésben használatos Dassault/Dornier Alpha Jet A sugárhajtású kiképzőgépeket 2018-ban utód nélkül kivonták a hadrendből.

Németországban vizsgálták a korszerűsített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek és a hordozásukat, indításukat végző spanyol EF-18M Hornet vadászbombázók közötti megfelelő adat kapcsolatot. A MBDA Germany és a Saab Dynamics partnersége által létrejött Taurus Systems GmbH által gyártott több mint 500 kilométeres hatótávolságú fegyverek Spanyolország által megvásárol példányainak korszerűsítéséről 2018-ban született megállapodás. A már 12 éve rendszeresített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek esetében ez a fegyver számítógépén futó program frissítésében, újabb képfeldolgozó számítógépes szoftver és navigációs algoritmusok alkalmazásában, valamint zavarvédettebb és továbbfejlesztett műholdas vevőben és ennek új antennájában merültek ki. A repülési feladatok végrehajtására két együléses és egy kétüléses Hornet települt át Németországba 19 főnyi katonával együtt. Az együléses gépek közül az egyikre került felfüggesztésre a Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgép, míg a másik a tartalék szerepében készen állt bármikor átvenni társa szerepét, amennyiben műszaki meghibásodás lép fel. A kétüléses pedig a kísérőgép volt a repülések során. Valós indításra ugyan nem, de annak szimulálására sor került. Ezt követően a Hornet géppár végigrepülte a Taurus számára kijelölt útvonalat, ellenőrizve hogy a módosított fedélzeti rendszerek megfelelően működnek-e. Ezek során probléma nem adódott, így a korszerűsítés sikeres volt.

Görögország hivatalosan kérte Washingtontól az ötödik generációs, az amerikai Lockheed Martin által gyártott F-35 vadászbombázók beszerzési lehetőségét. Athén most 18-24 ilyen gép megvásárlási igényével fordult az Egyesült Államokhoz, amelyek lehetnek újak, vagy akár használtak is. Ez év októberének végén a görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni.

Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át. A Rafale beszerzésről is érkeztek sajtó hírek. Ezek szerint Franciaország várhatóan 2021 januárjában szállítja majd le az első használt Rafale-t, a 11 másikat pedig még az év decemberig átadják, havonta egy példányos ütemezésben. Ez azonban feltételezi, hogy a szerződést mihamarabb aláírják, és az első előleg befizetésre kerül az év végéig.

Oroszországban az ejtőernyős csapatok fő páncéltörő rakétáit még mindig a régi Fagot, Konkursz és Metisz rakéták jelentik. Ez a közeljövőben már voltozni fog, hiszen az első Kornet-D1-ek (NATO-kód: AT-14 Spriggan) már átadásra kerültek eme fegyvernem számára. A kijelölt állomány még ez év decemberében elkezd majd megismerkedni az új irányított rakétákkal. Ezeket a rakétákat a páncélosok mellett sikerrel alkalmazhatják majd helikopterek és drónok ellen is. A kézzel szállítható állvány mellett, a kerekes valamint a lánctalpas futóművel rendelkező járművekről is tervezik felhasználni. Ez utóbbi esetében a BMD-4M-en rendszeresíteni tervezik. A Kornet rakétái közül a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, a 9M133F-1 termóbárikus harci résszel ellátott rakéta 100 métertől 5500 méterig alkalmazhatók. Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 termóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is.

Gyaníthatóan a Központi Katonai Körzet csapatinál fognak felbukkanni az 2020 márciusában rendszeresített új rakétákkal ellátott TOS-1A rakéta-sorozatvetők. Elődjeihez hasonlóan az új rakétának is termobárikus a harci része, ez azonban új összetételtű vegyületből áll, tömege 90 kilogramm. Az igencsak hatásos termobárikus fejrész pusztító ereje az új, hatásosabb robbanóanyagnak köszönhetően nagyobb lett, de a rakéta 220 milliméteres átmérője változatlan marad. Az eddigi 3,725 méteres hossza viszont megnövekedett, egyrészt a harci rész miatt, (mely már eredetileg is a rakéta hosszának majd kétharmadát elfoglalta) másrészt a hatótávolsága miatt. Ugyanis, az eddig is alkalmazott MO-1.01.04M rakéta 6000 métere helyett az új rakéta már 10000 méterre is eljuthat, ennek köszönhetően az indítójármű kikerülhet az irányított páncéltörő rakéták hatótávolságából. De mindezen fejlesztések ellenére a régi MO-1.01.04M rakéták a továbbiakban is használatban maradnak, hiszen ezek minimális indítási távolsága 400 méter, míg az újaknál ez az érték már 1600 méterre növekedett. A tervek szerint új családtaggal fog bővülni a TOS rakétavető páncélosok családja. A 30 rakéta indítására képes TOS-1-et (Ob.634, vagy TOS-1M) a 24 rakéta indítására képes Ob.634B, vagy TOS-1A követte (ez exportra is került Örményország, Azerbajdzsán, Irak, Kazahsztán és Algéria részére), mindkettő a T-72-es harckocsi alvázán került legyártásra. Az új variáns, mely a TOS-2-es megjelölést fogja viselni, a pár éve bemutatott T-14-es Armata harckocsi alvázán kerül majd kialakításra. Gyaníthatóan a TOS-2 is el lesz látva a továbbfejlesztett rakétával.

Az Armata páncélos család egy újabb tagját tervezik már Oroszországban. A T-17-es jelzésű jármű egy rakétás páncélvadász lenne. Megjelenése igencsak emlékeztet a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászra, amelyet a BMP-3-as gyalogsági harcjárművön hoztak létre. A középvonaltól balra eltolt behúzható indítóállványát és a rakétákkal ellátott töltőberendezését a leszerelt torony miatt felszabaduló helyre építenék be. A parancsnok jobb oldali búvónyílása mögé szerelnék fel a célzórendszert és a távirányítású géppuskát is. A rajzok alapján a páncéltestet megrövidítenék, hiszen a T-14 Armata 7 futógörgőjével szemben a rakétás páncélvadászon csak 6-ot látni.

Még jelenleg sem biztos az, hogy mennyire is képesek Kína hajók elleni ballisztikus rakétái ellátni feladataikat. Az augusztusi teszt során két hajóellenes ballisztikus rakéta, egy-egy DF-26B és DF-21D indítására került sor egy mozgó célpontra a Dél-kínai-tengeren. Az nem ismert, hogy a rakéták milyen kárt okoztak a hajón, és hogy az a találatokat túlélte-e, vagy szinte azonnal elsüllyedt, ahogy az várható lenne egy ilyen fegyvertől. Más hírek szerint akkor négy rakéta indítására került sor, de kettő még a partvonalat sem tudta elhagyni, a földbe csapódtak. A másik kettő viszont eljutott a tenger fölé, de nem ért el találatot. Tény, egy a hangsebesség többszörösével haladó repülőtestet nem könnyű úgy irányítani, hogy eltaláljon egy másik mozgásban lévőt, még ha az hajó méretű is.  Amennyiben tényleg kudarcot vallottak eme fegyverek, úgy érthető a titkolózás, hiszen így továbbra is jelentős elrettentő erőt jelenthetnek ezek a valós képesség nélküli rakéták.

A közösségi médiának köszönhetően egy a világhálóra felkerült fotó arról tanúskodik, hogy már folynak a légi tesztek a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép légi utántöltő változatával. 2019-es műholdfotók alapján legalább egy ilyen Y-20 már akkor létezett. A több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosítása a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A mostani igencsak rossz minőségű képen a repülő Y-20 szárnyai alatt megfigyelhetők voltak ezek az utántöltő konténerek. A bal szárny alattiból a tömlő ki volt engedve és ez mögött igencsak közel, szinte az utántöltéshez megfelelő pozícióban, de nem összecsatlakozva egy J-20-as lopakodó vadászbombázó repült. A J-20-ról még 2018 végén a kínai televízióban volt látható, igaz elhomályosított képeken, a lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócső. A természetesen behúzható kivitelű légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható.

Tajvanon egy tesztet hajtottak végre a Nemzeti Chung Shan Tudományos és Technológiai Intézet (NCSIST) által tervezett Wan Chien, vagy Ten Thousand Swords néven is ismert kazettás résztöltetű csapásmérő robotrepülőgéppel. A 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, műholdas irányító rendszerrel ellátott, hazai fejlesztésű fegyver már évek óta hadrendben áll és a tajvani stratégiában fontos szerep hárulna rá a kínaiak elleni hadműveletben. Létrehozásának kényszerét a Raytheon AGM-154 JSOW csapásmérő robotrepülőgépek eladásának Egyesült Államokbeli vétója szülte. A 2015 óta sorozatgyártásban készített Wan Chien-t úgy tervezeték meg, hogy a több mint 100 résztöltetével képes legyen hajók, rakéta- és radarbázisok, csapatösszevonások, kikötői létesítmények és repülőterek elleni támadások végrehajtására. 

A Wan Chien csapásmérő robotrepülőgépet a modernizált F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázók egyik új fegyverének szánták. A légierő által bevethető darabszámot nagyban csökkentette, hogy évekig egy kormányzati döntés következtében a tervezetnél kisebb mennyiségben vásároltak a fegyverből. Azonban egy 2017-es elemzés rávilágított a tévedésre, ezért a gyártási ütem emelését végrehajtották, így évente több mint 100 darab Wan Chien készülhetett el. A mostani, november 11. indítást egy F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázókkal felszerelt repülőezred gépéről végezték és egy kísérő repülőgépről figyelemmel kísérték az egész repülést. Az NCSIST jelenleg a Wan Chien csapásmérő robotrepülőgép a zavarvédelmének és hatótávolságának növelésén munkálkodik. Reményeik szerint utóbbit sikerülhet majd 400 kilométerre növelni.

Felszállási tilalom alatt állnak Tajvanon a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók. Az ok az, hogy 2020. november 17-én, kedden este pár perccel a hualieni légibázisról való felszállás után a 6672-es oldalszámú együléses változat eltűnt a radar képernyőkről, kilenc tengeri mérföldnyire északkeletre a légitámaszponttól. Az éjszakai kiképzőrepülésre indult gép volt egy hónapon belül a második, míg ebben az évben már a negyedik olyan tajvani katonai repülőgép, mely veszteséglistára került. Ez előtt október végén egy Northrop F-5-ös zuhant a tengerbe pilótájának a halálát okozva.  

Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül az elsőt november 19-én. A 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO nevet viseli, hadrendi jelzése FFM-2. Ez utóbbi eléggé árulkodó, hiszen az FFM-1-et viselő hajó eddig nem került vízre, még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában, a késés okáról nincs hír. A 132 méter hosszú, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénysége mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is. A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. A hét elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.

Japánban a szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik a Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépeket. A szigetországba 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból az első két gépet, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton.

Ausztráliában új életre kellhet néhány már kivonásra került Sikorsky S-70B-2 Seahawk helikopter. Az Ausztrál Haditengerészet által 2018 novemberében eladásra felkínált forgószárnyasokból a Skyline Aviation Group 11 gépet, valamint nagymennyiségű tartalék alkatrészt vásárolt meg. Szándékuk szerint e helikopterekből párat repülőképessé fognak tenni és tűzoltásra lesznek képesek. A 2019-es Avalon Airshow-n már be is mutatták az elképzelésüket. Az egykori N24-016-os lajstromjelet viselő helikopter törzse alá egy 4500 literes tartály került felszerelésre a tűzoltáshoz szükséges rendszerekkel együtt. A 325 kilogrammos puha oldalfalú tartály, amelyet Helitak tervezett, víz nélküli állapotban összecsukható és csak feltöltve nyeri el alakját. Miután a szükséges átalakítások megtörténtek a helikopteren a 3,4 méterszer 2 méteres alapterületű tartály mindössze 25 perc alatt fel-és leszerelhetővé válik. Feltöltését a helikopterre szerelt csővel és szivattyúval is megoldhatják bármilyen szabad vízfelületről. A Skyline Aviation Group szeretne 2-6 helikoptert képessé tenni a tűzoltásra a 2021-es évre.

Jelenleg még nem végleges a 2021-es védelmi költségvetés F-35-re vonatkozó része az Egyesült Államokban. Az eredeti terv szerint a Pentagon 79 F-35-t vásárolt volna meg, 48 F-35A-t a légierőnek, 10 F-35B-t és 21 F-35C-t az amerikai haditengerészetnek, illetve a tengerészgyalogságnak. Valószínűleg további 1,7 milliárd dolláros kiadással tizenhét újabb F-35 megvásárlására is sor kerülhetne. Ezekből tizenkét F-35A és öt F-35C variáns lenne. Ez így összesen 96 darab vadászbombázót eredményezne, ami öttel több, mint amiről ez év júliusában szó volt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy a 2020-as költségvetési év keretében 98 darab F-35-el lettek gazdagabb az amerikai haderők.

Az Amerikai Légierő (USAF) nyugdíjazta két Boeing WC-135 Constant Phoenix repülőgépének egyikét. A WC-135 feladata, hogy mintákat gyűjtsön a légkörből nukleáris robbantások felderítése és azonosítása céljából. Az 582-es oldalszámú repülőgép november 16-án a szolgálatból való kivonás után utoljára szállt fel a nebraskai Offutt bázisáról. Ezt a példányt 1962-ben építették és KC-135 Stratotanker-ként lépett szolgálatba. A repülőgépet először EC-135-ös Looking Glass konfigurációnak megfelelően alakították át. WC-135 Constant Phoenix típusváltozattá az 1998-ban történt újabb átépítést követően vált. Eme speciális repülőgépek által ellátott feladatkörre természetesen szükség van és lesz is a jövőben, éppen ezért 2022 végéig három újabb WC-135R lép majd szolgálatba, amelyeket szintén KC-135R tankergépekből alakítanak át.

Új kiegészítőt mutatott be a Lockheed Martin a Block 70/72-es változatú F-16-os változatokhoz. A Legion-ES (Legion-Embedded System) konténert már egy vevő meg is rendelte, de kilétét eddig nem fedték fel. A Legion-ES 2023-tól kezdődően lesz majd elérhető, hossza 1,95 méter, tömege 300 kilogramm. A benne elhelyezett infravörös érzékelő a légi célpontok felderítését és azonosítását teszi lehetővé. Elhelyezésére akárcsak elődjénél, a szívócsatorna jobb oldalán nyílik lehetőség.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

NHI NH90TTH

Boeing E-7A Wedgetail

Panavia Tornado GR.4A

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Dassault Mirage 2000-5BG

McDonnell Douglas CE-15 Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Aerospatiale SA-319B Alouette III

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Saab J35Oe MkII Draken

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Gloster Meteor T.7

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed P-3C Orion

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Airbus A400M Atlas

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-24D

Boeing P-8A Poseidon

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed Martin F-22A Raptor

Kawasaki RC-2

Boeing AH-64E Apache Guardian

Iljusin IL-78M Midas

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Super Etendard

Boeing E-3A Sentry

Kawasaki P-1

Northrop Grumman B-2A Spirit

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

NAMC YS-11EB

Lockheed U-2S

Embraer EMB-145H

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II

BAE Systems Hawk T.2

(A portál következő cikkeiben a szakkollégium kettő tagjának olvasatán keresztül vizsgálhatja meg az olvasó az elmúlt hónap franciaországi eseményeit.)

Közeledve a Bataclan klubban történt mészárlás ötödik évfordulójához, kijelenthetjük, hogy 2015 után újra a radikális iszlamista szélsőségesek célpontjává vált Franciaország. Szeptember 25-én a párizsi szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo egykori szerkesztőségénél végrehajtott késes merényletet követően, előbb az október 18-án lefejezett történelemtanár Samuel Paty esete, majd október 29-én a nizzai Notre-Dameban imádkozó (három halálos áldozatot követelő) hívek elleni terrortámadás rázta meg a francia és nemzetközi közvéleményt. Az ország államfője Emmanuel Macron ezt követő kijelentései az iszlámról aztán hatalmas felháborodást és népharagot váltottak ki szerte a világ muszlim közösségeiben és országaiban, melyek vezetői (sokszor igencsak durva és fenyegető hangvételben) megüzenték ellenérzéseiket az elhangzottakkal kapcsolatban. Macron terve azonban világos és a történéseket követő kiállása is azt tükrözi, hogy véghezvitelében semmi nem akadályozhatja meg: reformokra van szükség a békés együttélés előmozdítása érdekében, különben lehetetlen lesz elejét venni a további támadásoknak, a 2022-es választásokhoz közeledve, ezért egyre sürgetőbb számára, hogy megoldást találjon radikális muszlimok problémájára. A cél tehát nem más, mint egy felvilágosodott francia iszlám, amely békében él a köztársasággal, igazodik annak szabályaihoz és értékeihez.

Francia-muszlim együttélés, a „colonisation inversée” esete

Megállapíthatjuk, hogy a történelem folyamán Franciaország mindvégig nagy sikerrel asszimilálta a területén élő kisebbségeket, egészen addig amíg meg nem jelentek a ’60-as és ’70-es évektől főként az egykori észak-afrikai gyarmatokról beáramló muszlim vendégmunkások. A fiatal egyedülálló férfiak sok éves munkát követően megkapták az állampolgárságot, letelepedtek és családot alapítottak. Mint azt látni fogjuk az integrálásuk azonban korántsem ment úgy, ahogyan azt a franciák elképzelték. Nem kizárólagos okként, de nagyon jelentős mértékben ez a magukkal hozott, a leszármazottakra is tovább örökített iszlám vallásnak és kultúrának tudható be. A második, harmadik generációk identitásában és önmeghatározásakor sokkal nagyobb szerepet kap a származás (algériai marokkói, tunéziai stb.), mint az elsőnél volt, annak ellenére, hogy sokan jobban beszélik a franciát, mint az arab nyelvet. Nagyon sok esetben azonban a többségi társadalomtól elzárva, saját etnikumúakkal együtt nőnek fel, az ún. gettók miatt lehetséges az is, hogy jelenleg a bevándorló hátterű fiatalok kevésbé lettek integrálva a társadalomba, mint évtizedekkel korábban a szüleik és nagyszüleik. Mi sem bizonyítja ezt jobban egy friss Ifop (Institut français d’opinion publique) felmérésnél, mely szerint a jelenleg Franciaországban élő mintegy 5-6 millió fős muszlim közösség (amely egyébként jelentős szám, az összlakosság 7-9 százaléka) 25 évnél fiatalabb tagjai arra a kérdésre, hogy az iszlám vagy a köztársaság értékei fontosabb-e számukra, 74%-a azt a választ adta, hogy az iszlám felette áll és előrébb való a köztársaságnál. Fontos figyelembe venni azt a tényt is, hogy az elmúlt 25 évben a ramadánt megtartó muszlimok száma 30%-ról mára 70% fölé emelkedett. A vallás felé fordulás népszerűségének növekedése egyértelműen látható, ez pedig a már említett identitásválságban szenvedő bevándorló gyökerű fiatal muszlimoknál ugyan kiutat jelent az általuk tapasztalt bizonytalanságból, azonban egyúttal hajlamosabbá teszi őket a radikális eszmék befogadására is (gondoljunk csak az elmúlt hetekben végrehajtott merényletek elkövetőinek életkorára: 25, 18 és 21 év). Ha ehhez hozzávesszük a francia többségi lakossággal szemben kimutatható sokkal nagyobb gyermekvállalási kedvet a muszlimok körében, akkor könnyen eljuthatunk arra a következtésre, hogy jelenleg a társadalomban tapasztalható problémák és összeütközések a jövőben sem fognak csökkeni, sőt sokkal inkább a tovább erősödő negatív tendenciákra számíthatunk. Megjegyzendő ez nem a francia helyzet sajátossága minden olyan országnak szembe kell néznie ezzel, ahol elindult a „fordított gyarmatosítás” folyamata (többek között Belgium és Nagy-Britannia is ide sorolható).

2018-ban adott hangot aggodalmának az azóta már lyon-i polgármester (ekkor még belügyminiszter) Gerard Collomb, aki a francia népet sújtó közeli polgárháborút vizionált, amennyiben sürgősen nem történik változás. Nyilatkozatában felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a mai „egymás mellett” élésből hamar átlehet csúszni az „egymással szemben” élés állapotába és ez nem csupán a jobboldali-szélsőjobboldali politikai erők riogatása, hanem a valós helyzet. A 2015-óta eltelt időszakot vizsgálva és mérlegre téve a több mint húsz terrortámadást, megközelítőleg 250 halottat és 1000 sebesültet kapunk, különösen napjaink történéseit elnézve igazat kell adnunk Collombnak. Az évtizedek alatt felgyűlt nagyon bonyolult, sokszor kényes és szerteágazó problémahalmaz megoldását az sem segíti elő, hogy az ügyben érintett francia muszlimok sokszor a reformoktörekvéseket a hitük elleni támadásként élik meg, így kontraproduktívan hatnak, továbbá fontos látni, hogy aki kiutat keres és próbál elérni valamilyen változást, annak nagyon gyorsan szembe kell majd néznie a személyére irányuló elutasítással és haraggal.

Iszlám hitoktató tanítja követőit a párizsi Eiffel-torony aljában. 2015.05.12. (forrás: Facebook/Sadiq Iqbal)

Macron fellép a szeparatista törekvésekkel szemben

Emmanuel Macron tervezete a francia iszlám átformálására korántsem az elmúlt hetek eseményeire reagál csupán, hanem már elnökségének első évében napirenden volt a gazdasági és szociális reformok mellett. Eredetileg az 1905-ös állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény megszületésének 112-ik évfordulóján prezentálta volna a nyilvánosság előtt programját, azonban ez folyamatosan tolódott. Végül az Elysée-palotában kamerák és mikrofonok nélkül, zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokat az általa meghívott vallási vezetőkkel, mely beszélgetés hangvétele inkább tekinthető filozofikusnak, mint a gyakorlatiasnak: „Ez a francia stílusú szekularizmus, amely időnként meglepi szomszédainkat, egy hatalmas összetartó ereje hazánknak, amelyet annyi vallási háború szakított darabokra, ahol a vallás beágyazódott a szellemi, kulturális és társadalmi örökségünkbe. Az államnak ez döntőbírói szerepet biztosít, amely lehetővé teszi, hogy a szellemi viták idején is folyamatosan megőrizze politikai legitimitását. […] Soha nem fogom megmondani a francia állampolgároknak, hogyan éljék meg a vallásukat, de mindenkit folyamatosan arra kérek, hogy teljes mértékben tartsa be a Köztársaság összes jogszabályát.”

Macron figyelmét azonban lekötötték a többi reformötletével összefüggésben kialakult társadalmi megmozdulások és tüntetések, a sárga-mellényesek miatt így egészen idén februárig várni kellett rá, hogy újra napirendre kerüljön a téma. A bejelentés helyszínéül szimbolikusan Mulhouse-t választotta. Az elzászi város egyike annak az állam által még 2018-ban kijelölt 47 körzetnek, ahol a lakóközösségek megosztottak és az együttélés nehézségekbe ütközik a kulturális különbségek miatt. Megvitatását azonban ezt követően a kibontakozó koronavírus-járvány szorította háttérbe egészen őszig. Az ügy folyamatos halasztásának az is állhat a hátterében, hogy korábban megosztotta magát a kormányt is, a nyár közepén azonban Jean Castex lett új miniszterelnök és így személyében Macron szekuláris terveit mindenben támogató politikus került kinevezésre. Megjegyzendő sokan tartják úgy, hogy ezzel Macron a 2022-es elnökválasztásra készül már, és a lehetséges kihívó Marine Le Pennel szemben akar előnyre szert tenni az új iszlám megreformálását kitűző programjával, így kifogná a szelet a Nemzeti Front jelöltjének vitorlájából, aki a Politico legújabb méréseiben már beelőzte őt.

Szeptember 4-én a III. Köztársaság kikiáltásának évfordulóján a párizsi Panthéonban mondott beszédében a francia államfő bejelentette, hogy a következő hónapok során törtvénytervezetet fognak benyújtani annak érdekében, hogy az országot veszélyeztető szeparatizmusok ellen hatékony küzdelmet lehessen folytatni. Macron határozottan kiállt a szabad véleménynyilvánítás mellett, ideértve a blaszfémiához való jogot, mellyel muszlimok tömegeinek ellenszenvét váltotta ki. Sokak szemében Mohammed szent a mai napig, és a róla készült karikatúrák a Próféta meggyalázását jelentik, mint a világsajtót bejáró képsorok a tiltakozásokról is mutatják a koronavírus sem tartja vissza őket attól, hogy az utcára menjenek érte. A párizsi késes merénylet után egy héttel, október másodikán állt elő Macron az akciótervével. Mielőtt megnéznénk ezt részletesen, tegyünk egy európai kitekintést, természetesen a témánkhoz kötődően, ugyanis fontos látnunk a francia törvényhozó milyen példákat lát maga előtt a kontinensen, amelyekre támaszkodhat és követhet.

Vajon sikeres lesz Emmanuel Macron francia elnök (középen) kísérlete, hogy megreformálja a franciaországi iszlám rendszerét? 2020.10.28. (forrás: Facebook/CGTN)

Megoldási kísérletek Európában a radikális iszlám problémájára

Először is vizsgáljuk meg Ausztriát, ahol 2015 elején fogadták el az új, kizárólag az iszlámra vonatkozó jogszabályt, mely teljes mértékben megtiltja a muszlim szervezetek külföldi finanszírozását és előírja minden magukat az osztrák muszlimokat képviselő közösség számára, a Korán német nyelvű fordításának használatát. “Osztrák típusú iszlámot akarunk, és nem olyat, amelyet más országok uralnak” – mondta Sebastian Kurz, aki ekkor még csak külügyminiszter volt. A törvény Ausztria félmillió muszlimját érinti, a lakosság körülbelül 6 százalékát jelenti ez (túlnyomórészt török vendégmunkások és családjaik). Alapvető probléma volt, hogy sok osztrák imámot a török állam vallási ügyekben illetékes igazgatósága (Diyanet) küldött ki és finanszírozta tevékenységüket, ezzel gyakorlatilag Ankara akaratát érvényesítették az általuk irányított mecsetekben. Vezetője Mehmet Gormez a törvény elfogadása előtt ki is fejtette egyet nem értését: „ezzel a törvénytervezettel Ausztriában a vallásszabadság ügye száz évet ment vissza az időben”. 2018-ban Kurz (már, mint kancellár) vezetésével megkezdődött a külföldi imámok működésének felülvizsgálata, köztük több tucat kifejezetten Törökországhoz köthető személyt tartózkodási és működési engedélyének megvonásával fenyegetve. Bécsben bezártak egy a hírhedt török nacionalista csoport, a Szürke Farkasokhoz köthető illegálisan működő mecsetet, hasonló okokból hat másik arab kézben lévő mecsettel egyetemben.

Olaszországban is évek óta folyamatos a radikálisnak tartott imámok kitoloncolása, legutóbb egy 41 éves marokkói állampolgárt az Iszlám Állam támogatásának vádjával utasítottak ki. 2015-óta megközelítőleg 500 szélsőségessel szemben jártak el hasonlóan. Hollandiában idén januárban állítottak fel egy vizsgálóbizottságot a mecsetek körüli gyanús külföldi pénzmozgásokkal kapcsolatosan. A vizsgálat lezárultával hangot is adtak aggodalmuknak a bizottság tagjai, elsősorban a szaúdi, katari, kuvaiti és török forrásokból beáramló több tízmillió euró miatt, mely főként a szalafisták által dominált közösségeket erősítette, akik hírhedt fundamentalizmusa és demokrácia-ellenessége aláássa a holland állam normális működését.

Tavaly Németország is megelégelte a külföldi imámok túlzott befolyását a muszlim közösségeken belül (szintén törökökre kell elsősorban itt gondolni, akik a DITIB néven futó német ernyőszervezet alatt, mintegy 900 mecsetet irányítanak), ezért az osnabrücki egyetemen, a belügyminisztérium támogatásával imámképzést indítottak. Az ügyben illetékesek szerint egyelőre nem kell nagy elvárásokat megfogalmazni a pilot-programmal szemben.

Sebastian Kurz osztrák kancellár mécsest helyez el a novemberi bécsi terrortámadás helyszínén. 2020.11.05. (forrás: Facebook/Patti Chetwynd-Chatwin)

A francia iszlám

Az előbb ismertetett európai válaszlépések után nem ér meglepetés senkit, ha Macronék programpontjait vizsgálva rendre visszaköszönnek ugyanezen intézkedések, sokszor még a retorikán sem változtatva, nyilván mindezt a francia helyzethez igazítva. Visszaérkezünk tehát október másodikához, Les Mureaux városába, ahol a francia elnök éppen az iszlám globális válságáról beszél hallgatóságának, majd kifejti az iszlám szeparatizmus negatív hatásait Franciaországra nézve, különös hangsúlyt fektetve a párhuzamos társadalmak kialakulásának veszélyére. A Macron által javasolt jogszabály célja annak biztosítása, hogy a francia közélet tükrözze a laïcité, vagyis az állami szekularizmus értékeit, egy évszázados jogi alapelvet, amely elválasztja az egyházat és az államot, és utóbbi semlegességét írja elő a vallássokhoz való viszonyulásában.

A francia elnök szerint az első lépésként ehhez a muszlim vallású francia állampolgárokat meg kell szabadítani az őket érő külföldi befolyástól, amely a mecsetekben éri őket. Az országban körülbelül 300 külföldi imám (150 török, 120 algériai, 30 marokkói) prédikál a több mint 2 ezer mecset egyikében, a jövőben erre nem lesz lehetőség, továbbá az imámnövendékek számára minden külföldi résztanulmány is betiltásra fog kerülni. Összefoglalva tehát megszűnik az eddig jellemző „imám-import” és helyette kizárólagosan egy francia muszlim szervezet felügyelete alatt fog működni a hazai imámképzés, továbbá a beszédben megnevezett három ország, Szaúd-Arábia, Katar és Törökország felől áramló pénzcsapot is elzárják a mecsetek és elől.

A hivatalos álláspont szerint ugyanakkor az is igaz, hogy a francia muszlimok szélsőséges ideológiával való beoltásának helye egykor a mecset volt, de mára ez áttevődött az iskolákba. Macron Franciaország iskoláit „a szekularizmus (ahol a gyermekek állampolgárrá válnak) szívének nevezte”. Az erre vonatkozó szabályozás értelmében mindenki 3 éves kortól kezdve köteles lenne francia oktatási rendszer intézményeibe járni, és csak orvosi okokból engedélyeznék a magántanulást. Jelenleg 50 ezren tanulnak otthon (jelentős részük vallási okokból), továbbá 80-100 ezren diákok a Franciaországban létrejött közel kétezer muszlim magániskolában, a következő évtől kezdve ez utóbbiak működését is szigorúbban fogják vizsgálni. Az állami támogatásban részesülő egyesületeknek számot kellene adniuk kiadásaikról, és kénytelenek lennének visszafizetni azokat a hatóságoknak, amennyibben átláthatatlanok és visszaélés történik működésük során.

Macron hangsúlyozta, hogy az intézkedések nem a francia muszlimok megbélyegzésére vagy elidegenítésére irányulnak, hanem az együttélés képességének megerősítésére. Ezt követően az iszlám jobb megértését szorgalmazta, és elmondta, hogy a radikalizálódás problémája részben annak a francia városokra jellemző „gettósodásnak” az eredménye, ahol franciák a saját szeparatizmusukat építették fel. Szerinte a lakosság származása alapján koncentrálódik, nem kellőképpen sokszínű, vagy nincs biztosítva a megfelelő gazdasági és társadalmi mobilitás az elkülönült területeken. A radikális iszlamisták lecsaptak a kínálkozó lehetőségre: „kihasználták elvonulásunkat és gyávaságunkat” – tette hozzá Macron.

A laïcité alapját képező 1905-ös állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény 115-ik évfordulóján, december 9-én fog a kormány ülésezni a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és a tervek szerint jövő év elején fogják a Nemzetgyűlés elé terjeszteni.

Francia és olasz muszlimok együtt imádkoznak egy katolikus templomban, hogy közösen ítéljék el a 2016-os roueni terrortámadást, melyben egy pap is, Jacques Hamel is életét vesztette. 2016.08.02. (forrás: Facebook/Daily Rosary Family)

Muszlim reakciók a tervezetre

Azzal, hogy Macron szót emelt a radikális szeparatista iszlámmal szemben és muszlim világ válságáról beszélt, hatalmas felháborodást váltott ki. Leghangosabb kritikusa a muszlim vezetők közül mindenképp Erdogan volt, akivel viszonya eddig sem volt felhőtlennek nevezhető, elég ha a két fél Kelet-Mediterránumban való egymásnak feszülését vesszük, amikor is Macron a következőképp fogalmazott török kollégájával kapcsolatosan: „A nacionalizmust és az iszlamizmust vegyítve terjeszkedő politikát folytat, ami destabilizáló tényező, és ezt nem lehet összeegyeztetni az európai érdekekkel.” (Franciaország és Törökország egyébként rendre az ellentétes oldalon találja a másikat napjaink konfliktusaiban, legyen szó Líbiáról, a török-görög és azeri-örmény viszonyról, vagy a már említett Földközi-tenger medencéjében található földgáz mezők körül kialakult bonyolult több oldalú vitáról.) Az enyhülés folyamatát az sem segíti, hogy Erdogan nemrég nyilvánosan megkérdőjelezte a francia elnök elmeállapotát, mire Párizs hazarendelte konzultációra ankarai nagykövetét. Az egyik legnagyobb médiavisszhangot kapott reakció azonban egyértelműen az egykori maláj miniszterelnöktől, Mahathir Mohamadtól érkezett, aki mikroblogján azt írta: „A franciák történelmük során emberek millióit ölték meg. Sokan közölük muszlimok voltak. A muszlimoknak joguk van haragudni és francia emberek millióit megölni a múlt mészárlásai miatt.” A rangos egyiptomi szunnita iszlám egyetem (amely az arab világban hatalmas tekintéllyel bír) az Al-Azhar tudósai is elítélték Emmanuel Macron francia elnököt az iszlamista szeparatizmussal kapcsolatosan tett megjegyzései miatt, rasszizmussal és gyűlöletbeszéd terjesztésével megvádolva őt. Mások a Mohamed-karikatúrákra és Macron tervezetére válaszul a muszlim többségű országokban a francia termékek, márkák és vállalkozások bojkottjára szólítottak fel. Míg egyes helyeken már elkezdték a bojkottot nem-kormányzati szinten (például Kuvaitban és Katarban), addig Erdogan nyilvánosan is felszólította erre az embereket Törökországban. A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a francia külügy tárcavezetőjének nyilatkozata a nizzai terrortámadást követően a kormány által életbe léptetett intézkedésekről, melyben kiemelte a további terrorakciók megvalósulásának reális veszélyét: „A francia állampolgárok és érdekek mindenhol veszélyben vannak külföldön” – jelentette ki a védelmi tanács ülését követően Jean-Yves Le Drian. „A virtuális gyűlölettől gyorsan jutunk el a tényleges erőszakhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy minden szükséges intézkedést meghozunk az érdekeink és az állampolgáraink védelmére” – tette hozzá. A bejelentés szerint a francia nagykövetségek utasítást kaptak, hogy erősítsék meg a biztonsági intézkedéseket minden francia érdekeltségű épület és intézmény körül (nagykövetségek, konzulátusok, iskolák). A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy a nizzai Notre-Dame-bazilikában három áldozatot követelő dzsihadista támadás előtt két héttel Samuel Paty francia történelemtanárt azért ölte meg, majd fejezte le egy csecsen iszlamista, mert Mohamed-karikatúrákat mutatott diákjainak a szólásszabadságról szóló óráján. A nizzai támadást követően Emmanuel Macron államfő a helyszínen jelentette be, hogy az Őrszem (Sentinelle) művelet keretében 3000-ről 7000-re emelik a fontos létesítmények, imahelyek és iskolákat védő katonák létszámát.

Macron-ellenes muszlim tüntetés Franciaországban. A legközelebbi tábla felirata így szól: “Tiszteld Mózest, tiszteld Jézust, tiszteld Mohamedet!” 2020.11.14. (forrás: Facebook/Syed Ayleya)

Zárógondolatok

Macron tervét a francia iszlám megreformálására tekinthetjük előre mutatónak. Eddig nem szóltunk róla, de például a törvényjavaslat megtiltaná az orvosok által a muszlim nőknek házasság előtt kiadott „szüzességi bizonyítványokat” is. Macron, aki elnöksége prioritásává tette a nemek közötti egyenlőség megvalósulását, elmondta, hogy ezek a dokumentumok sértik a női méltóságot. A másik oldalon azonban a francia muszlimok érezhetik úgy, hogy a vallásukban újra korlátozni akarja őket az állam, márpedig, ha kívülről próbálnak valamit ráerőltetni egy közösségre és a belső akarat hiányzik, addig az biztosan nem fog működni. A burka betiltásával is hasonlóan jártak a franciák: született rá törvény 2011-ben, de a gyakorlatban már nem tudott teljes mértékben megvalósulni és félő a mostani szabályozással is megeshet ez. Nagyon sok fog múlni helyi szinten, az államot képviselő személyek hozzáállásán (orvosok, rendőrök, tanárok stb.), mindezt úgy, hogy a terhek jelentős része eddig is az ő vállukon nyugodott. Macron programjának sikeréhez kulcsfontosságú az együttműködés olyanokkal, mint Tareq Oubrou a Bordeux-i nagymecset imámja és teológusa: „A vallás feladata a reform megindítása és a köztársaság törvényeinek tiszteletben tartása […] A muszlim teológiának Franciaországban kell elvégeznie az iszlám adaptálását, a francia kultúrához igazítva. Lehetséges az iszlám egyszerűsítése és a muszlim hagyomány szempontjából fontos szokások megőrzése, valamint a francia törvények és kultúra tiszteletben tartása. Számos muszlim dolgozik az alkalmazkodás teológiáján, hogy az iszlámot a Nyugathoz és Franciaországhoz igazítsa. […] Figyelembe kell vennünk, hogy mennyi időbe telik az integráció. Ez nem történik meg egy pillanat alatt. Az iszlám olyan vallás, amely viszonylag nemrégiben honosodott csak meg Franciaországban. A teológia egyszerű adaptálása nem fogja az embereket rögtön megváltoztatni – időre van szükség ehhez.” – nyilatkozta egy interjú során.

Vajon Macron és Franciaország sikerrel fog járni az iszlám szeparatizmus elleni harcában? Az idő majd választ ad erre a kérdésre is, egy biztos, jelenleg még vannak radikálisok és minden bizonnyal lesznek is, egészen addig amíg meg nem történik az iszlám teljes integrálása a francia rendszerbe (amennyiben ez valaha be fog egyáltalán következni).

Írta: Hende Olivér

Két darab KC-390 Millennium típusú, légi utántöltésre is alkalmas teherszállító repülőgépet vásárol Magyarország - jelentették be november 17-én. A magyar légierő a típus harmadik üzemeltetője lesz.

Tegnap Kecskemétre érkezett, ma már magyar pilóták ismerkednek - a pár hónapja többségi magyar tulajdonban lévő - cseh Aero Vodochody repülőgépgyár újgenerációs Albatros-változatával, az L-39NG-vel.

A 0476-os oldalszámú "Újalba" az ADS-B oldalon, egyik kecskeméti felszállása alkalmával.

Benedek Levente videója a mai napról. Ezúton is köszönöm!

 Zord

A közép-európai régió legmodernebb hadszíntéri szállítórepülőgép-képességével rendelkezik majd a Magyar Honvédség azon két KC-390 révén, amelyeknek beszerzéséről november 17-én írták alá a megállapodást a Honvédelmi Minisztériumban.

Japán kizárhatja a kínai drónokat az állami beszerzésekből

Japán akár teljesen kizárhatja a Kínában előállított drónokat állami szervei beszerzési láncából, írta meg a Reuters japán kormánytagokra hivatkozva. A döntés mögött kiber- és információbiztonsági szempontok állnak, bizalmas adatok Kínába való szivárgásától tartanak ugyanis a drónok hálózatán keresztül. A döntéshozók kockázatként mérték fel a kínai drónok olyan állami szerveknél való alkalmazását, mint a védelmi minisztérium vagy a partiőrség. Előbbi több száz, utóbbi körülbelül harminc drónnal rendelkezik, ezek többsége kínai gyártmány. A döntés értelmében többek közt a nyomozás, infrastruktúrafejlesztés, és mentési műveletek alkalmával használt drónoknak szigorúbb vizsgálatokon kell majd átesniük, bárminemű információszivárgás ellen védettnek kell lenniük. A japán törvényhozás elé idén januárban került először a tervezet.

A szigorított szabályok 2021 áprilisában léphetnek életbe. Habár nevesítve egyetlen ország sem szerepel a tervezetben, a kormánypárti források megerősítették, hogy az mindenekelőtt Kínát szem előtt tartva született meg. Az új irányelvek haszonélvezői a belföldi dróngyártók lehetnek, mint például a Tokyo Aircraft Instrument Corporation, amely jelenleg is párbeszédet folytat a kormánnyal drónjai lehetséges felhasználásáról.

Írta: Varga Domonkos Bálint

Egy CH-4-es kína drón. 2017.09.27. (forrás: Facebook/ China Daily)

Reakció a tervezett francia szigorításokra

Több közel-, illetve távol-keleti országban heves tüntetések robbantak ki, miután Emmanuel Macron, francia államfő szigorúbb, iszlám szeparatizmus megfékezését célzó törvények meghozatalát helyezte kilátásba. A bejelentés előzménye az október 16-án meggyilkolt francia tanár, Samuel Paty ügye, aki Mohamed prófétáról készült karikatúrát mutatott diákjainak sajtószabadságról szóló óráján. A tervezett szigorítások tartalmazzák a sport- és más típusú szervezetek alaposabb ellenőrzését, az imámok külföldről való behozatalának megtiltását, mecsetek finanszírozásának szigorúbb nyomon követését, valamint az otthoni oktatás betiltását.

Október 25-én Pakisztán miniszterelnöke, Imran Khan tweetjében közölte, hogy levelet írt Mark Zuckerbergnek a Facebook közösségi oldalon való iszlámellenes gyűlöletbeszéd megfékezésének szükségességéről. Khan elítélte a francia elnök álláspontját és az „iszlám megtámadásával” vádolta meg. Bangladesben október 27-én 40 ezren vonultak utcára Dhakában a francia törvényszigorításokra válaszul. A demonstrációt szervező Andolan Bangladesh (az ország legnagyobb iszlamista pártja) bojkottot hirdetett a francia árukra, sürgette a bangladesi kormányt a francia nagykövet mielőbbi kiutasítására, valamint Macron elszámoltatását követelte az iszlám vallás becsmérlése miatt. A felbőszült tömeg a francia követséget tervezte megrohamozni, azonban a rendvédelmi erők segítségével végül sikerült megállítani őket.

A tiltakozási hullám több közel-keleti országban is megjelent, melynek eredményeképpen Kuvaitban, Jordániában és Katarban bojkottot hirdettek a francia árukkal szemben. Párizs több muszlim országra is figyelmeztetést adott ki és javasolta ott tartózkodó állampolgárainak a fokozott elővigyázatosságot a kialakult helyzet eszkalációjára tekintettel.

Írta: Zernig Csombor

Franciaország elleni tüntetés Pakisztánban. 2020.10.31. (forrás: Facebook/Journalist Youssef Daoud)

Kirgizisztán a parlamenti választások után

Tüntetések zajlanak és szükségállapotot hirdettek ki Kirgizisztánban, miután az október 4-i parlamenti választásokon hatalmas fölénnyel nyert a kormánypárt. Az ellenzéki tüntetések során politikai foglyokat szabadítottak ki a börtönből, akik közül ki is kiáltották Szadir Zsaparov-ot elnöknek. A tüntetések nyomása alatt a kormánypárti Szooronbaj Zseenbekov elnök lemondott, hogy így elkerülje a „vérontást”. Őt a házelnök követné az államfői tevékenységek ellátásában, aki vonakodott azt elvállalni, lévén a tüntetők Zsaparov elnökségére törekednek, így a parlament őt hatalmazta fel megbízott elnöknek az újra kiírt választásokig.

A Központi Választási Bizottság ezt január 10-re időzítette, miután a parlament nem volt határozatképes a napirend vitatásakor. A fejetlenséget tovább bonyolítja, hogy a parlamenti választásokat december 20-ra írták ki, majd másnap visszamondták, illetve, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között a nagy favorit megbízott elnök ugyan indulhatna a választáson, ám ez egy szokatlan politikai precedenst teremtene a régiójából kiemelkedő jogállamisággal rendelkező államban. Ennek jogi megoldásán kell a parlamentnek dolgoznia.

Írta: Kertai Zoltán Péter

Egy biskeki tüntető kirgiz zászlóba bugyolálva. 2020.10.07. (forrás: Facebook/Saqlain Shah)

A Szuga-diplomácia kezdete

Japán új miniszterelnökének első hivatalban eltöltött hónapja többnyire a világ állam- és kormányfőivel, magasrangú diplomatákkal való telefonbeszélgetésekkel telt. Habár 1945 óta a frissen megválasztott japán kormányfők elsőként hagyományosan az Egyesült Államokba utaznak, ezt most a tomboló koronavírus-járvány, és a belpolitikai helyzet nem tette lehetővé.
Az idén augusztusban váratlanul lemondott Abe Sinzó utódja, Szuga Josihide megválasztását követően először Vietnámot és Indonéziát látogatta meg.

Mindkét ország az ASEAN fontos tagja. Az idei évben Vietnám büszkélkedhet a tíz tagot számláló szervezet soros elnökségével, míg Indonézia a 260 millió főt meghaladó lakosságával annak legnépesebb tagja, és legnagyobb piaca. Délkelet-Ázsia, mint a világ egyik legdinamikusabban fejlődő régiója már hosszú ideje fontos szerepet tölt be Japán számára.

Szuga a négynaposra tervezett út előtt úgy nyilatkozott a tokiói Haneda Repülőtéren összegyűlt újságíróknak, hogy a „mivel az ASEAN egy kiemelten fontos partner Japán számára a szabad és nyílt Délkelet-Ázsia megteremtésében, ezért szeretné kimutatni szándékát, hogy Japán kész a régió békéjéhez és jólétéhez hozzájárulni.”

A japán kormányfő október 19-20 között Vietnámba látogatott, ahol találkozott Nguyen Xuan Phuc vietnámi miniszterelnökkel, és sikerült megállapodniuk a két ország közötti gazdasági és biztonsági kapcsolatok további mélyítéséről. Hamarosan előkerült a Dél-kínai-tenger kérdése is, amely kapcsán Vietnám és több szomszédos ország területi vitát folytat Kínával. Napjainkban Vietnám fokozott aggodalommal szemléli Kína nagyhatalmi ambícióit, így egyre közelebbi kapcsolatokat épít ki az Egyesült Államokkal. Szuga a Dél-kínai-tenger kapcsán kijelentette, hogy „Japán ellenez minden olyan viselkedést, amely a feszültségek fokozódásához vezethet a térségben”.

Habár mindenki odafigyelt arra, hogy Kínát még véletlenül se nevesítsék, nyilvánvaló volt, hogy a nyilatkozatokban a Kínai Népköztársaságról van szó. Október elején az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és India külügyminiszterei Tokióban találkoztak, nem titkoltan a feltörekvő Kínai Népköztársaság ellensúlyozása érdekében életre hívott négyoldalú kormányközi találkozó (röviden „Quad”) keretében. Habár még nem került sor a „Quad” intézményesítésére, megállapodás született arról, hogy jövőre ismét összeülnek.

Írta: Szomolányi Szabolcs

Szuga Josihide (jobbra) és Nguyen Xuan Phuc Vietnamban. 2020.11.16. (forrás: Facebook/Thông Tin Tuyển Dụng Lao Động Nhật Bản)

India űrkooperációja az USA-val

Harmadszorra is megrendezték az India-USA 2+2 stratégiai párbeszédet, melyen a két ország külügyminiszterei és védelmi miniszterei vettek részt. Közös nyilatkozatukban arról adtak tájékoztatást, hogy megállapodtak az űrhelyzet-tudatosság (Space Situational Awareness, SSA) keretében napirend-alapú együttműködés folytatásáról. Az SSA az űrkörnyezet felé való tudatosságot jelenti, amely az ütközések elkerülésével, az űr-időjárással és az űrben előforduló természeti jelenségekkel kapcsolatos információkkal hozzájárulhat az űrmissziók biztonságához. Arra törekszik, hogy adatokat gyűjtsön a pályára állt műholdakról, a régi rakétatestekről és más űrhulladékokról, előre jelezze az űrobjektumok visszatérését a légkörbe, és figyelje az űrhajókat, műholdakat érő esetleges fenyegetéseket: általános célja a fizikai űrkörnyezet figyelemmel kísérésének, megértésének és előrejelzésének képessége. Az együttműködésnek köszönhetően India civil űrügynöksége, az ISRO külön SSA osztályt hozhatott létre, valamint megnyílt előtte a kapacitásépítés lehetősége – az USA mellett Japán és Franciaország is elkötelezett SSA-képességek fejlesztésében, mely a későbbiekben további kollaborációra adhat alapot.

Írta: Györgyi Dominika

Ma délután aláírták a honvédség jövendő rámpás szállítógépeiről szóló beszerzési szerződést. A megállapodás értelmében a brazil Embraertől érkezik két KC-390-es Kecskemétre a Tevékhez 2023-24-ben - a két A319-es és a két F7X mellé. A magyar haderő a lépés nyomán világszerte példátlan módon "all jet" szállítóflottával bír majd. 

Az Embraer promóvideóján szereplő magyar KC-390-es a 610-es oldalszámot kapta. 

Zord

2020. november 17-én írta alá Magyarország kormánya és brazil Embraer azt a szerződést, melynek értelmében két KC-390-es típusú, légi utántöltésre is alkalmas, közepes katonai szállító repülőgépet vásárolunk.

Ha röviden, tömören akarjuk megfogalmazni az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ szerepét, kimondhatjuk: az itt szolgálók nélkül egy légieszköz sem emelkedne a magasba, nem teljesítene feladatot, s végül nem is szállna le. Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb.

A ferihegyi repülőtér forgalma ismét minimálisra csökkent, de mint tavasszal, a teherszállító járatok most is folyamatosan érkeznek és indulnak. November 13-án, pénteken reggel két Airbus A330-as fordult meg a Cargo City állóhelyein. A török Turkish Cargo egy A330-200F teherszállító géppel teljesítette a budapesti járatot, a kínai Hainan Airlines pedig egy A330-300-as utasszállítóval repült Csengcsou és a magyar főváros között. A barátságtalan időjárás ellenére úgy döntöttem, hogy közelebbről is megnézem és megörökítem a nagy Airbusok körül zajló munka egyes mozzanatait.

Reggel 7 óra, javában tart a kínai gép rakodása. A B-1020-as lajstromjelű, mindössze három éves Airbus korán reggel, még sötétben érkezett.

A dobozolt áru kézi erővel jut fel a fedélzetre. A középső ajtótól előre a 32 üléses business osztály, hátrafelé a 260 üléses turista osztály van.

Hátul már befejezték a munkát és bezárták az ajtókat, a gép orránál a hátratolásra készülnek.

Közben az 1-es pálya felől megérkezik és a Cargo City előterére fordul a Turkish Cargo teherszállítója. A társaság tíz ilyen gépet üzemeltet.

A péntek 13-ai budapesti járatot a TC-JOO lajstromjelű, alig kilenc éves gép teljesítette.

Mindössze egy pillanatig látható egymás mellett a két 330-as, mert amint a török Airbus beáll a helyére, már tolják is ki kínai gépet.

A légitársaság néhány éve megújult arculatában továbbra is jelen van a mitológiai madár, a Garuda figurája.

A hátratolás után a gépet egy kicsit előrevontatják…

… majd a vontatórúd lekerül az orrfutóról és a traktor is kifordul a gép elől.

A csekély forgalom miatt mindkét pályairány használatos, de a 2-es pálya zárva van. A Hainan Airbusa a 31L pályát kapja a felszálláshoz.

Kérem a következőt! Mire a kínai gép elgurul, már javában rakodnak a török Airbusnál.

Valamivel haza is kell jutni - a rakodással egy időben a tankolás is megtörténik.

A berakodásra váró palettákat több, egymás mögé csatolt utánfutón húzzák a géphez. A berakodás sorrendjének megfelelően egy-egy paletta felkerül a fedélzetre, majd a vontató megy egy kört és ismét beáll a sorba. Eközben más utánfutók rakományát emelik a fedélzetre.

A Turkish Airlines arculati elemei a vezérsíkon és a wingleten.

Traktorok „géppárban”.

Az A330-as teherszállító változatán egy 3,5 x 2,5 méteres ajtón át lehet a rakományt a főfedélzetre juttatni. A gép összesen 64 tonna rakományt szállíthat.

Az orrfutóra felkerül a szélestörzsűek hátratolásához használt rúd. Jól látszik a teherszállító 330-asok módosított orrfutójának áramvonalazó burkolata is. Az utasszállító A330-asról ez hiányzik - lásd fent - és a gép egy kissé előre bólint. A teherszállítók esetében az orrfutó maradt a régi, de a bekötés módosult. Ezzel a fedélzet vízszintes lett, ami megkönnyíti a rakodást.

A hátratolást végző traktort is felcsatlakoztatták, a képbe az első ajtótól eltolt lépcső lóg be.

Egy intés a kollégáknak, hogy mozdítsák meg a repülőgépet, mert a hátsó féktuskó a kerékhez szorult. A gyors fordulóidő alatt a karbon fékek nem hűltek le eléggé, ezért a törzs végében működő segédhajtómű zajához hozzáadódik a fékek hűtésére szolgáló villanymotorok sivítása is.

A 60 méter fesztávolságú gép hátratolásának is megvan a maga koreográfiája.

Az A330-as másfél órás fordulóidő után, a Hainan gépéhez hasonlóan, szintén a 31L pálya felé veszi az irányt. A Cargo City előtere háromnegyed órára elcsendesül. Akkor érkezik majd a Korean Air Cargo szokásos pénteki járata, az azonban már egy Boeing 777F lesz.

* * *

Fotó Szórád Tamás

Amikor péntek 13-án érkezik meg a Magyar Honvédség tizenharmadik Airbus H145M könnyű, többcélú helikoptere – méghozzá a minden túlzás nélkül borzasztónak nevezhető időjárás ellenére – az igencsak szerencsés hétzárásnak nevezhető.

Az Emirates Group közzétette a 2020-21-es pénzügyi év első féléves eredményeit tartalmazó gyorsjelentését. A 2020-21-es pénzügyi év első hat hónapjában a csoportszintű árbevétel 3,7 milliárd USD lett, amely 74 %-os csökkenés a tavalyi év hasonló időszakához képest