Biztonságpolitika

A Trump-adminisztráció egyik utolsó lépéseként orosz kihágásokra hivatkozva kiléptette az Egyesült Államokat a Nyitott Égbolt Szerződésből, amely a részes államok számára megfigyelő repüléseket engedélyezett egymás területe felett. Az egyezmény, amely a hidegháborús bizalomépítés eszközeként jött létre most újabb tagot veszíthet, miután Oroszország is a kilépést fontolgatja. Kérdéses, hogy Joe Biden amerikai elnök képes lesz-e megegyezésre jutni orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, hogy megmentsék a Szerződést. Eisenhower és Bush, a Nyitott Égbolt atyjai

A második világháború után Dwight D. Eisenhower amerikai elnök a Szovjetunióval való párbeszédet létfontosságúnak tartotta az egész világ biztonságának érdekében. Az 1955-ös négyhatalami genfi csúcson Eisenhower állt elő a Nyitott Égbolt ötletével. Ajánlata értelmében a felek megosztották volna egymással katonai létesítményeik pozícióit és leírásait, valamint engedélyezték volna ezen információk légi megfigyeléssel való megerősítését, a szovjetek visszautasították a felvetést.

Az amerikaiak azonban nem tettek le róla, hogy légi felderítést végezzenek a Szovjetunió felett, 1956-tól U2-es kémrepülőgépekkel végeztek küldetéseket a szovjet légtérben. Egészen 1960-ig, amikoris szovjet csapatok lelőttek egy amerikai gépet. Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár az eset nyomán felháborodva hagyta ott az akkor megrendezésre került párizsi csúcsot, miután Eisenhower nem volt hajlandó bocsánatot kérni. Ennek nyomán egy felderítő repülésekről szóló egyezmény megszületése nem tűnt reálisnak.

Az ötletet George H.W. Bush amerikai elnök vetette fel újra 1989 májusában, az akkor még létező Varsói Szerződés és a NATO együttműködését erősítendő. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó főtitkára a glasznoszty politikájának nyomán támogatta az ötletet. A folyamat előremozdításában nagy szerepet játszottak a kanadai-magyar próbarepülések, valamint a kétoldalú magyar-román nyitott égbolt megállapodás, melyek bemutatták az elképzelés működőképességét. A Varsói Szerződés és a Szovjetunió is a Nyitott Égbolt tárgyalások ideje alatt szűnt meg, ez megváltoztatta a tárgyalások dinamikáját. Az egyezmény végül 2002 januárjában lépett hatályba az elhúzódó orosz-belarusz ratifikáció miatt.

Orosz kihágások, amerikai kilépés

Először 2019 októberében került a nyilvánosság elé a Trump-adminisztráció terve a Szerződés felmondásáról. Ekkor Eliot L. Engel demokrata képviselő, a Képviselőház külügyi bizottságának elnöke levelet intézett Robert C. O’Brienhez, amelyben arra kérte a nemzetbiztonsági főtanácsadót, hogy személyes közbenjárásával akadályozza meg az USA kilépését a Nyitott Égbolt egyezményből.

Engel levele azonban hiábavalónak bizonyult. 2020. május 21-én Mike Pompeo amerikai külügyminiszter sajtóközleményében bejelentette, hogy másnap országa értesíteni fogja a Nyitott Égbolt Szerződés részes államait az egyezményből való kilépési szándékról. Hozzátette, hogy amennyiben Oroszország visszatér a Szerződésben vállalt kötelezettségeinek maximális teljesítéséhez, akkor visszaléphetnek döntésüktől. Felsorolta mindazon eseteket, amelyek az amerikai vezetés szerint példái Moszkva szerződésszegésnek: az orosz fél elutasította a megszállásuk alatt álló georgiai (grúziai) Abházia és Dél-Oszétia régiókkal közös határának megközelítését a megfigyelő repülőgépek által, a Kalinyingrád feletti megfigyelő repülések hosszát jogtalanul korlátozták, 2019-ben pedig megtagadták egy nagyszabású katona gyakorlat megfigyelését az amerikai és kanadai fél által. Továbbá a Krím-félszigeten egy repülőteret jelöltek ki a Nyitott Égbolt küldetések alkalmával való használatra, ezzel a terület orosz megszállását akarták elismertetni. A sajtóközlemény szerint nemcsak az előírások megszegésében vétkes az orosz fél, hanem az egyezményt esetleges támadások előkészítésére is felhasználta, a felvételek segítségével létfontosságú infrastrukturális célpontokat jelölt ki Amerikában és Európában. Pompeo szerint az egyezmény már csupán az orosz érdekeket szolgálta, a Moszkvával való együttműködés üres színjáték. Hozzátette, hogy minden felelősség Oroszországot terheli a fejleményekért, az USA elkötelezett a nemzetközi fegyverkorlátozás mellett, célja egy békés és biztonságos világ.

Az orosz fél indoklása szerint a Pompeo által említett kalinyingrádi 500 kilométeres repülési limit bevezetéséré szükség volt, ugyanis egyes megfigyelő küldetések a kis enklávé fölött oda-vissza repülve körülbelül 1600 kilométert tettek meg, akadályozva a légtér és a tartomány egyetlen nemzetközi repülőterének használatát más gépek által. 2020 februárjában Oroszország jóindulatát kifejezve engedélyezett egy 505 kilométeres repülést Kalinyingrád felett. Abházia és Dél-Oszétia esetében azok függetlenségére hivatkozva tagadta meg az orosz fél a repüléseket a régiók szomszédságában, a Szerződés VI. cikkére mutatva, amely megtiltja a nem szerződő államok határainak 10 kilométeren belüli megközelítését. A két régió azonban Georgia nemzetközileg elismert határain belül található, Georgia pedig részese a Nyitott Égbolt közösségnek. A georgiai vezetés ezért egyoldalún felfüggesztette az oroszokkal való együttműködést az egyezmény keretein belül. Az ellentét miatt 2018-ban nem került sor egyetlen megfigyelő repülésre sem a részes államok között, ugyanis nem született megegyezés az éves kvóták kérdéseben. Az orosz kihágásokat az amerikai fél a saját területe (Hawaii és más csendes-óceáni szigetek, valamint Alaszka) fölött végzett repülések korlátozásával büntette. Az amerikai külügyminisztérium úgy értékelte a helyzetet, hogy az oroszok lépései nem akadályozták érdemben az amerikai hírszerszerzést a kérdéses területek felett, azonban a Szerződés megsértése elfogadhatatlan.

Ezek nyomán az Amerikai Egyesült Államok 2020. május 22-én értesítette a Nyitott Égbolt egyezmény letéteményeseit és aláíróit kilépési szándékáról. A francia, a német és további tíz európai állam külügyminisztériuma még aznap közös nyilatkozatban fejezte ki sajnálatát az amerikai elhatározással kapcsolatban, és mellette hangot adtak saját elkötelezettségüknek az egyezmény iránt. A Szerződés értelmében a kilépés hatályba lépésére a bejelentés után 6 hónappal kerülhet sor, ezalatt az idő alatt az adott fél elállhat az egyezmény felmondásától. Donald Trump aziránti bizalmának adott hangot, hogy az oroszokkal egy új egyezmény megteremtésére kerülhet sor, amely pótolja a Nyitott Égbolt szerepét, napjainkban azonban egyértelmű, hogy ez üres remény volt.

A NATO-szövetségesek május 22-én megbeszélést tartottak az amerikai döntés kapcsán. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nyilatkozatában kifejezte a szövetség elkötelezettségét a hatásos nemzetközi fegyverkorlátozás és nonproliferáció mellett. A tagok egyetértését közvetítette abban, hogy a Nyitott Égbolt közösség minden tagjának muszáj betartania kötelezettségeit, ezt a NATO-tagok meg is teszik. Megerősítette az amerikai kijelentéseket, miszerint az orosz fél évek óta a Szerződéssel szembemenő repülési korlátozásokat vezetett be Kalinyingrád és a georgiai határ közelében. Ezeket a kihágásokat az euro-atlanti régió biztonságához és stabilitásához hozzájáruló egyezmény aláásásának nevezte. Emlékeztetett, hogy a szövetségesek több NATO-csúcs alkalmával is figyelmeztették Oroszországot, hogy térjen vissza a Szerződés által rárótt kötelezettségei teljeskörű teljesítéséhez. Ekkor még a főtitkár bízott abban, hogy az USA tagsága megmenthető az orosz féllel való tárgyalásokon keresztül.

Június 22-én olyan hangadó demokrata szenátorok, mint Bob Menendez, Chuck Schumer, Jack Reed, valamint Mark Verner levélben fordultak Mike Pompeo külügyminiszterhez és Mark Esper védelmi miniszterhez. Kritizálták a Trump-adminisztráció döntését és annak végrehajtását is, ugyanis a 2020-as pénzügyi évi National Defense Authorization Act (NDAA; Nemzeti Védelmi Engedélyezési Törvény, amely az amerikai védelmi minisztérium éves költségvetését, kiadásait és szakpolitikáját szabályozza) értelmében az elhatározásról 120 nappal előre értesíteniük kellett volna a Kongresszust. Továbbá a kilépés véleményük szerint az amerikai nemzetbiztonság és szövetségi rendszer számára káros hatással lesz. Emlékeztettek, hogy 1992-ben a Szenátus ellenszavazat nélkül fogadta el a Nyitott Égbolt egyezményt, ami azóta is kétpárti támogatást élvezett. Szerintük a döntés időpontja is gyanakvásra ad okot, hiszen kevesebb mint öt hónappal az elnökválasztás előtt, az amerikai joggal és alkotmányos gyakorlattal szembefordulva egyértelműen politikai manővernek minősül, amely a következő adminisztráció mozgásterének szűkítésére szolgál. Ezek nyomán követelték a kilépési folyamat azonnali felfüggesztését, amíg a Kongresszus nem kap megfelelő értesítést az NDAA előírásai szerint, és a Szenátusnak nem nyílik lehetősége a kérdés megtárgyalására. Követelésüknek azonban nem voltak képesek érvényt szerezni, hiszen az NDAA elfogadott szövege nem tartalmaz szankciókat vagy kényszerítő eszközöket a 120 napos értesítés elmaradása esetére.

Miután Moszkvával nem született megállapodás, és az otthoni ellenkezés sem ért el sikereket, 2020. november 22-én az Egyesült Államok kormánya bejelentette az egyezmény teljeskörű elhagyásának életbe lépését. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Amerika biztonságosabb lett a döntés nyomán, mivel Oroszország továbbra sem tartotta be kötelezettségeit. Robert C. O’Brien az egyezményt elavultnak nevezte, amely az amerikai nemzetbiztonság kárára az ország ellenfeleinek kedvezett. O’Brien szerint szintén az orosz fél szerződésszegése vezetett az USA 2019-es kilépéséhez az 1987-es INF-szerződésből, amely a közepes hatótávolságú, nukleáris töltetek szállítására is alkalmas ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek gyártását, tesztelését és bevetését tiltotta.

Moszkva reakciója

Alexander Grusko orosz külügyminiszer-helyettes ekkor kritizálta az amerikai döntést, amely szerinte egy újabb csapás az európai katonai biztonság számára, az adminisztráció korábbi lépéseihez hasonlóan. Anatoli Antalov, washingtoni orosz nagykövet meglepettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy nyugati szövetségesei nem követték az USA-t a Nyitott Égbolt egyezményből való kilépésben. Szerinte ez annak a volt jele, hogy bíztak a probléma tárgyalások útján való megoldásában. Kína szintén elítélte az amerikai kilépést. Csao Li-csien, a külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a döntés aláássa a kölcsönös bizalmat és az átláthatóságot a résztvevő országok között, nem járul hozzá az érintett régiók stabilitásához, valamint veszélyezteti a jövendőbeli nemzetközi fegyverkorlátozási és leszerelési kezdeményezéseket. Kína habár más hatalmakat fegyverkorlátozási egyezmények meghozatalára és fenntartására buzdít, az azokban való részvételtől tartózkodik.

Oroszország továbbra repüléseket végezhetne az európai tagok, és az ott található amerikai létesítmények megfigyelésére. Ezt a lehetőséget Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ki is akarta volna használni, ha a bent maradó részes államok garantálták volna, hogy kilépese után nem osztanak meg az USA-val Nyitott Égbolt felvételeket. Ilyen garanciát azonban a NATO tagok nem vállaltak, így Oroszország 2021. január 15-én bejelentette, hogy megkezdi a kilépési folyamat belföldi fázisát. A nyilatkozatban az orosz fél azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy az mesterkélt ürügyre hivatkozva mondta fel az egyezményt, és ez a lépés felborította a felek érdekeinek egyensúlyát. Az orosz törvényhozás fog szavazni a kilépésről, amennyiben mellette döntenek Moszkva értesíteni fogja a szerződő feleket, ekkortól lesz számítandó a fél év, amelynek lejárta után hatályba lép az orosz kilépés is. Leonid Szlutszki, az orosz Állami Duma külügyi tanácsának feje kijelentette, hogy Oroszország felülvizsgálná kilépési szándékát, amennyiben az Egyesült Államok jelezné, hogy visszatérne a Szerződésbe, ezt azonban utópikus kilátásnak nevezte. Nyilatkozott továbbá Konstantin Koszacsev is, az orosz Szövetségi Gyűlés külügyi tanácsának elnöke, szerinte az orosz kilépés várható volt, hiszen a többi fél nem tett eleget Moszkva kérelmeinek a felvételek Washingtonnal való megosztásával kapcsolatban, így minden felelősség az Egyesült Államokat és a NATO-t terheli. Több orosz sajtóorgánum azonban arról is beszámolt, hogy a Kremlin egy visszafogottabb lépést is fontolgat, miszerint csak felfüggesztik a Szerződésben való részvételt, a teljes kilépés helyett. Ez a lépés a Biden-adminisztrációba vetett bizalmat mutatná.

Jelenleg az Új START egyezmény az egyetlen fegyverkezést korlátozó szerződés az USA és Oroszország között, ez a nagy hatótávolságú nukleáris fegyverek számát maximalizálja. Január 29-én Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az egyezmény 5 éves meghosszabbításáról szóló törvényt, amelyet előtte az orosz törvényhozás mindkét háza ratifikált.

Mit hagynak hátra?

A Nyitott Égbolt felvételekhez minden részes állam hozzáférhet. Az USA magas aktív kvótája (évi 42, ami egyenlő az Oroszország és Belarusz számára közösen rendelkezésre állt mennyiségnek) így minden szövetségese és a többi résztvevő állam számára is rengeteg plusz információval szolgált. Az amerikai kilépés nyomán Ukrajnának kifejezetten fájó lehet az orosz katonai tevékenységről kieső adatmennyiség, a kelet-ukrajnai eseményekkel kapcsolatos orosz aktivitás ellenőrzésére való tekintettel. Csak 2014 márciusa és júliusa között nyugati államok 22 megfigyelő repülést végeztek Nyugat-Oroszország és Ukrajna felett.

Minden részes állam rendelkezik egy aktív és egy passzív kvótával, melyek az ország méretétől függenek. Az aktív kvóta azt mutatja, hány repülést végezhet más államok felett, a passzív kvóta pedig azt, hogy hány repülést kell befogadnia. A gépeket ellenőrzik a bevetések előtt, valamint a fogadó ország megfigyelői a fedélzeten tartózkodnak a repülés ideje alatt is. A megfigyelő repüléseket minimum 72 órával előbb be kell jelenteni.

A NATO tagjai 2002 óta közös megegyezés alapján nem végeznek megfigyelő repüléseket egymás fölött. Ez Oroszországnak egyértelmű hátrány. 2019-re több mint 1500 átrepülést végeztek összesen a részes államok, ebből több, mint 500 Oroszország felett, amely így a leginkább megfigyelt részes állam volt. Az Egyesült Államok körülbelül két és félszer annyi (kb. 180) repülést végzett Oroszország fölött, mint fordítva. 2002 és 2019 Kanada és az európai szövetségesei 57 megfigyelést hajtottak végre amerikai gépről, ezalatt az idő alatt pedig az USA 89 európai géppel végzett repülésen vett részt.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ/OSCE) keretein belül működő Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság (Open Skies Consultative Commission, OSCC) felelős az egyezmény zavartalan működéséért. A Bizottságba minden részes állam küld szakértőket, akik az EBESZ bécsi székhelyén gyűlnek össze havi találkozójukra. Az amerikaiak kiesése ellenére 2021-es évre sikeres volt a kvóták újraosztása. Az OSCC költségvetésének 12,6%-át az USA adta, valamint a négy úgynevezett informális munkacsoport közül kettőt is vezetett. 2020 július 6-ára a Szerződés letéteményesei, Kanada és Magyarország konferenciát hívtak össze, hogy az OSCC megvitathassa az Egyesült Államok kilépési szándékát. A COVID-19-világjárványra való tekintettel csupán videókonferenciára került sor, a 34 részes állam 188 szakértőjének és képviselőjének részvételével.

Kamerák, repülők, műholdak

Gyakori kritika volt az egyezménnyel szemben amerikai oldalról, hogy az oroszok modernebb érzékelő műszereket használtak, amelyek számukra értékesebb információkkal szolgálnak, mint amelyhez az USA jut hozzá saját, Oroszország feletti repülései alkalmával. Azonban szó sincs róla, hogy az oroszok olyan technológiát alkalmaztak volna, amely ne állt volna az USA rendelkezésre. A megfigyelésekhez használt érzékelő műszereket és repülőgépeket minden részes államnak jóvá kell hagynia, valamint azoknak titkosítatlannak és kereskedelmi forgalomban hozzáférhetők kell lennie. A probléma ott keresendő, hogy a Pentagon számára az utóbbi évtizedben nem volt prioritás a Nyitott Égbolt egyezmény. Ugyan már 2012-ben született politikai direktíva az amerikai kamerák digitalizációjáról, a védelmi minisztérium 2015-ig nem kért ajánlatot lehetséges beszállítóktól. Az oroszok és a románok hiába használtak digitális kamerákat, azok ugyanúgy 30 centiméteres felbontással rendelkezhetnek, mint ahogyan az amerikaiak és a többi állam által alkalmazott berendezések.

A 60 éves OC-135B megfigyelő repülőgépeken filmszalagos kamerákat használtak digitális helyett. 2016-ban kezdték meg ezek cseréjét, végül ezeket az új kamerákat végül a légierő más egységei fogják megkapni. A teljesen új repülőgépek beszerzése elmaradt, 2020. július 14-én a légierő visszavonta kérvényét a gépek cseréjével kapcsolatban. Míg az amerikai OC-135B hatótávolsága több mint 6000 kilométer volt, amely ideálissá tette a Szibéria felett hosszú utak megtételére, az európai gépek közül a svéd és román modellek kevesebb mint 3000 kilométer megtételére képesek.

A The Wall Street Journal 2020. november 22-én már arról írt, hogy az Egyesült Államok más országoknak ajánlja eladásra a régi gépeket, miután azokat felesleges védelmi cikkeknek minősítette. Kérdéses azonban, hogy bármely ország is vevő lenne a gépekre, hiszen azok hatótávolsága hiába nagyobb, túlságosan elavultak, a rájuk szánt pénzből jobb befektetés lenne új gépeket venni, így a gépek sorsa bizonytalan. A jelenleg a nebraskai Offutt légibázison állomásozó, a légierő 55. ezredének kötelékében szolgáló repülőgépek leszereléséhez szükséges jogi és bürokratikus procedúrák hónapokig is eltarthatnak. Egy kongresszusi forrás szerint a Trump-adminisztráció hiába próbált minél előbb megszabadulni a gépektől, a légierő a 2021-es pénzügyi év végégig meg kívánja őket tartani.

Don Bacon republikánus nebraskai kongresszusi képviselő, a légierő volt dandártábornoka, aki az offutti légibázison szolgált, közleményében a Szerződés iránti elkötelezettségének adott hangot. A Defense News-nak adott nyilatkozatában arról beszélt, bízik benne, hogy az USA ismét tagja lesz a Nyitott Égbolt egyezménynek, és reméli, hogy addig sem szerelik le az OB-135B-ket, ugyanis azok katasztrófák esetén és más helyzetekben is a civil hatóságok segítségére lehetnek. Példának hozta fel a 2010-es haiti-i földrengést, ahol a kárfelmérésben és az erőforrások irányításában játszottak szerepet.

A Szerződés kritikusai és egyes szakértők szerint megfigyelő műholdakkal pótolni lehetne és kellene a repülőgépek képességét. Amy Woolf, a nukleáris fegyverek szakértője felhívta rá a figyelmet, hogy 1992-ben, az egyezmény ratifikációjakor a Szenátus tisztában volt vele, hogy az amerikai és orosz műholdak már képesek azon információk megszerzésére, amelyekhez az egyezmény keretein belül hozzá tudnának jutni. Az igazi amerikai érdek az európai biztonság megerősítése volt. Todd Harrison repülőgép-szakértő szerint a Szerződés által engedélyezett 30 centiméteres felbontású felvételeket már kereskedelmi műholdak is képesek reprodukálni, emellett azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy az USA az egyezményben marad, csupán nyugdíjazza a régi OC-135B repülőgépjeit. Így nem sérült volna a Szerződés integritása, az amerikaiak pedig egyszerűen más részes államok gépjeivel végrehajtott küldetésekben vehettek volna részt. Az egyezményt támogató elemzők szerint azonban a műholdak és a nyílt forrásból beszerezhető információk nem képesek pótolni a felderítő repülőgépekkel begyűjtött adatokat. Steffan Watkins kanadai szakértő szerint a küldetések során az orosz tisztekkel való személyes kapcsolat is fontos információkkal szolgált, és hozzájárult a kapcsolatok építéséhez. Hozzáteszi, hogy nem az a fő, hogy egy másik országot rajtakapjanak azon, amit éppen csinált, hanem hogy olyan bizonyítékokat szerezzenek sejtéseikkel kapcsolatban, amelyek hitelességét a többi részes állam teljes mértékben elfogadja.

Az egyezmény megmentése

Joe Biden, aki szenátorként támogatta ez egyezmény megkötését, 2020. május 22-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben Trump döntését rövidlátó politika eredményének nevezte. Emlékeztetett, hogy az Obama-adminisztráció alatt a Nyitott Égbolt segített az ukrán fél számára, mikor az oroszok megsértették a területét, és az egyezmény keretein belül készített felvételek hiúsították meg Oroszország dezinformációs törekvéseit. A megoldást nem a kilépésben, hanem a párbeszédben és a Szerződés mechanizmusainak használatában látja, amelyekkel korábban már megoldották az oroszországi Csecsenföld fölötti magasságkorlátozások ügyét.

Steve Pifer, a Brookings Institution munkatársa felhívja rá a figyelmet, hogy a Szerződésbe való visszalépéshez azt a Szenátusnak újra jóvá kellene hagynia a ratifikációt, amihez kétharmados többség szükséges. Pifer 50 demokrata szenátorral számolt a választások után, az ő számításai szerint tehát 17 republikánus szenátorra lenne szükség, miközben nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy ennyi republikánus szavazna egy friss, republikánus adminisztráció által hozott döntés ellen. Pifer jóslata megvalósult, jelenleg (2021. február) 50 demokrata foglal helyet a Szenátusban. Az elemző által felvázolt másik lehetőség egy végrehajtási megállapodás lenne, amelyhez a Képviselőház és a Szenátus egyszerű többsége is elég. Változásra lehet szükség Biden Oroszországgal kapcsolatos nyilatkozataiban a sikeres együttműködéshez, a Kremlin szóvivője tavaly októberben erősen elítélte és gyűlöletkeltésnek nevezte a demokrata elnökjelölt kijelentését, miszerint az USA számára Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzeti biztonság területén. Vlagyimir Putyin szerint Biden „éles oroszellenes retorikát” használ.

Habár Biden személyesen támogatja a Nyitott Égbolt rendszert, időbe telhet, amíg adminisztrációja dönt a visszalépésről. A beiktatás utáni hetekben úgy tűnik, hogy a Szerződés sorsa nincsen az új elnök legfontosabb prioritásai közt. Az egyezmény megmentésének egy lehetséges forgatókönyve, hogy a Biden-adminisztráció nyilatkozatot tesz közzé, miszerint vizsgálják a visszalépés lehetőségét. Ezután a NATO szövetségesek nyíltan vállalják, hogy nem osztanak meg az USA-val Nyitott Égbolt felvételeket, és továbbra is engedélyezik, hogy Oroszország repüléseket végezzen az Európában található amerikai katonai létesítmények felett. Ez valószínűleg elég lehetne ahhoz, hogy Moszkva felfüggessze a kilépési folyamatát, ezek után megkezdődhetnének a többoldali tárgyalások a Szerződés megmentéséről.

Konklúzió

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Nyitott Égbolt Szerződés sorsa elsősorban a Biden-adminisztráció lépéseitől függ. Oroszország kilépési folyamata elég nyomást gyakorolhat az új amerikai vezetésre ahhoz, hogy minél előbb napirendre tűzzék az ügyet. Az orosz narratíva szerint az Egyesült Államok okozta az egyezmény válságát, és azt kommunikálják, hogy Washington számára nem cél annak megmentése. Bidennek és az amerikai külügynek erre kell rácáfolnia, kezdeményező és békülékeny hangvételre lenne szükség a részükről, azonban biztos, hogy nem fogják magukra vállalni a bűnbak szerepét. Kérdéses, hogy mennyire lágyíthatják a Trump-adminisztráció kemény kijelentéseit az orosz kihágásokkal kapcsolatban. A Szerződés eredeti célja a bizalom és a biztonság építése volt a nyugati és az orosz szövetségi rendszerek között, úgy tűnik, ennek a gondolatnak több támogatásra lenne szüksége mind Washingtonban, mind Moszkvában. Ha a két nagyhatalom elhagyja a Szerződést, azzal annak súlya és gyakorlati haszna a megmaradó részes államok számára elenyészővé válik. Amennyiben végül az Egyesült Államok és Oroszország is újra a rendszer aktív részesei lesznek, Washingtonnak muszáj lesz modern érzékelőkkel felszerelt, korszerű megfigyelő gépeket beszereznie, hogy a felmondás előtt fennállt technológiai lemaradást behozza, ezáltal visszaszorítva a Szerződést ellenző belföldi hangokat.

Címlapkép:Kecskemét, 2004. március 29. Megérkezett a Kecskeméti Légibázisra az a C-130-as francia megfigyelő repülőgép amellyel a Nyitott Égbolt szerződés alapján a francia fél légifelvételeket készít Magyarország légterében. Az 1992-ben Helsinkiben aláírt egyezmény értelmében hazánknak évente négy gyakorlatot kell engedélyeznie légterében és négy megfigyelésre van lehetősége más, a szerződést aláíró országok területén, a bécsi székhelyű Nyitott Égbolt Konzultatív Bizottság felügyeletével. A képen: a magyar szakemberek ellenőrzik, a gép szárnya alá függesztett konténert, amely a megfigyelő műszereket tartalmazza.
(Forrás: MTI Fotó: Ujvári Sándor)

További felhasznált irodalom:

Osvát Szabolcs: A kémrepülésektől a bizalomerősítésig: a Nyitott Égbolt Szerződés története. In: Külügyi Szemle 2002. tél. Budapest, Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2002. 53-73. p.

Dr. Alexander Graef: Saving the Open Skies Treaty: Challenges and possible scenarios after the U.S. withdrawal. London, European Leadership Network, 2020.

2004. évi V. törvény az 1992. március 24-én, Helsinkiben aláírt Nyitott Égbolt Szerződés kihirdetéséről

 

A Vihar a Nyitott Égbolton: az USA után Oroszország is kilépne bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ukrajnából érkezett a hír, szerint sikeresen ellepleztek egy orosz kémet. A hírszerző az ukrán T-84M Oplot harckocsi minősített információit szerette volna megszerezni. A harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatos műszaki dokumentumokhoz a harkovi Morozov Gépgyár egyik alkalmazottján keresztül próbált hozzáférni a kém. Tevékenységéről még időben tudomást szereztek az ukrán kémelhárításnál, így hamis információkkal látták el lebuktatása előtt.

A két évvel ezelőtti, még 2019-ben történt politikai jóváhagyás után úgy tűnik véglegesítésre került Ausztria helikopter-beszerzése. Így három korszerűsített Sikorsky UH-60L Black Hawk érkezhet az alpesi országban. A forgószárnyasok 2006 óta repültek Jordániában. Itt az UH-60A, UH-60L és UH-60M változatok lettek rendszeresítve, majd 2018-ban arról érkeztek hírek, hogy a nyolc M variánsra vevőt keresnek. Bécs 2020-ban vásárolta meg 60 millió euró (72,8 millió dollár) ellenében a gépeket, melyek az Ace Aeronautics-hez érkeztek meg a korszerűsítés végett. Ezután a már meglévő kilenc osztrák Sikorsky S-70A-42 Black Hawk-hoz igencsak hasonló felszereltséggel kerülhetnek az új tulajdonoshoz. Jelenleg még nem tudni, hogy a gépek mikor érkeznek meg Ausztriába.

Egy február 22-én aláírt kormányközi megállapodás értelmében, a német hadsereg Leopard 2 A7A1 harckocsijai az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. által gyártott Trophy aktív páncélzattal lesznek felszerelve. Az első lépésben 1 prototípust és 17 páncélost látnak majd el az aktív páncélzattal. A munkában a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) és a Rafael természetesen együttműködik, az integrációt 2023-ban szeretnék befejezni, míg az utolsó páncélos 2025-ben készülne el. A mostani szerződésben különben 23 Trophy aktív páncélzat beszerzése szerepel 586 ellenrakétával, 48 millió dollár ellenében. Berlinben egyébként a NATO részére felajánlott gyorsreagálású erőinek részét képező 30 darab Leopard 2 A7V harckocsi ellátása Trophy aktív páncélzattal is szerepel a tervekben. A Trophy aktív páncélzat 2010-ben került bemutatásra és elsőként az izraeli hadsereg páncélosaira került felszerelésre. Itt 2011-ben már a harctéren is bizonyította védelmi képességét. Eddig már több mint 1800 darab megrendeléséről állapodtak meg a gyártóval. A német Bundeswehr jelenleg 328 darab Leopard 2-es harckocsit tart hadrendben, ezek A6, A6M, és A7 változatúak.

Kivonása előtti utolsó felderítő repülését hajtotta végre a RAF ZJ694 lajstromjelű Bombardier BD-700-1A10 Sentinel R.1 radargépe 2021. február 25-én. A gép a Balti-tenger fölé repült, majd Lengyelország és Litvánia NATO légterén belül tevékenykedve megfigyelési tevékenységet végzett Oroszország kalinyingrádi exklávéja, illetve Fehéroroszország közelében. A népszerű Global Express üzleti repülőgépet a Raytheon földi/vízi célok felderítésére képes rádiólokátorával és kiterjedt kommunikációs és hírszerző rendszerekkel látták el. Hasznosságát a közel egymilliárd font (1,3 milliárd dollár) költséggel létrejött típus a 2008-as szolgálatba állástól számítva már számtalan esetben bizonyította (Líbia, Mali, Afganisztán, és legutóbb az Iszlám Állam ellen Szíria és Irak felett), ennek ellenére 2013-ban felmerült az előrehozott 2015-ös kivonás képe. Ezt akkor elhalasztották, de a típus 2021 márciusában véglegesen nyugdíjazásra fog kerülni. További korszerűsítését túl drágának találták a döntéshozók. Az utóbbi időkben az ötgépes állományból már csak négy repült, a repülőgépek életkora 16 és 19 év közötti. A ZJ693-as lajstromjelű Sentinel R.1 2017. május 23-án szállt fel utoljára. A Sentinel R.1-es radargépek szétszerelésére, két Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítővel, valamint számos földi kiszolgáló berendezéssel együtt az Egyesült Királyság Védelmi Berendezések Értékesítési Hatósága (DESA) január 31-ig várta a jelentkezőket.

Precíziós fegyverzettel a szárnyai alatt fotózták le az Airbus Defence & Space tulajdonában lévő, EC-296-os ideiglenes katonai lajstromozással rendelkező Airbus C295W típusú kísérleti repülőgépet Sevilla közelében. Ez a példány a csatarepülő feladatokra szolgáló variáns fejlesztésére szolgál. A gép szárnyai alatti felfüggesztési pontokon török gyártmányú irányított bombák voltak megfigyelhetők. A 225 kilogrammos bombák jelenléte arra enged következtetni, hogy az Airbus talán egy remélt megrendelés reményében bővíteni szándékozik a repülőgép fegyverzetét. A török ​​Roketsan Teber irányítókészlet felszerelésével a hagyományos bombatestekre létrehozhatók a Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák és éppen ezek voltak láthatók a felfüggesztési pontokon is. A török fegyverzet megjelenése nem okozhat túl nagy meglepetést, hiszen egy 2016-ban aláírt szerződésnek köszönhetően több török fegyver is megjelenik majd az Airbus C295W csatarepülőgépek felfüggesztőin.

Az Airbus Defence &Space és Roketsan kooperációjában megvalósuló program során a 70 milliméteres Cirit rakéta lesz az egyik integrációra kerülő fegyver. A Cirit a jól ismert 70 milliméteres irányítás nélküli rakéta félaktív lézeres irányítású megfelelője. A 2004-ben indult program az AH-1P Cobra és az AH-1W Super Cobra harci helikopterek pontosabb csapásmérésnek lehetőségét próbálta megteremteni Törökországban. A fejlesztés során azonban nem sikerült a 70 milliméteres rakéta méreteinek megfelelően kialakítani a Cirit méreteit, némileg hosszabb lett. A Roketsan ezért kénytelen volt egy új rakétát létrehozni, ami így nem lett kompatibilis a régi rakéták indítóblokkjával.

Az 1,9 méter hosszú 15 kilogrammos Cirit maximális hatótávolsága 8000 méter, ebben a távolságban még képes becsapódni egy 3x3 méteres területen. Minimálisan 1500 méterre lévő célok ellen alkalmazható. A rakéta orrában a lézersugár visszaverődését érzékelő fej, mögötte az irányítást végző vezérsíkok és az ezeket mozgató rendszer lett elhelyezve az energiaellátás biztosító rendszerrel együtt. Ezután következik a többcélú harci rész mely kombinált páncéltörő, repesz és gyújtó hatású. A Cirit hátsó részét a kevés füstöt fejlesztő rakétamotor és a négy stabilizátor foglalja el. Mivel a Cirit nem lett kompatibilis a 70 milliméteres rakéták indítóblokkjával, így ezt is megalkotta a Roketsan, mindjárt két változatban. Az egyikbe kettő, míg a másikba négy Cirit helyezhető el. A majd 5 évvel ezelőtti hír szerint a gép szintén bevetheti majd a LUMTAS irányított páncéltörő rakétát is.

Köln-Wahnban elkezdték a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában lévő T-056-os jelzésű Airbus A330 MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép tervezett átalakítását. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a nemzetközi alakulatnál repülő gépekből, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A padló védőburkolatot kapott, mielőtt a hordágyak kereteit felszerelték.  A nagyjából 10 napig tartó átalakítás során az intenzív terápiás ágymodulok kerülnek majd beépítésre. Ez az A330 MRTT annak az A310 MRTT-nek a szerepét veszi át, amelyik korábban állandó jelleggel a sebesültek és betegek sürgősségi szállítására állt készen. A speciálisan átalakított A310 MRTT akár 44 fekvő beteget is képes volt szállítani, közülük hatot közülük intenzív ellátásban is képes volt részesíteni. A T-065-ös pár hét késéssel, de 2020. november 19-én, csütörtökön érkezett meg a harmadikként a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisára.

Újra norvég Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók találhatók meg Izlandon. Keflavik repülőterére települt a Luftforsvaret (Norvég Királyi Légierő) 332. Századának tagjaiból és négy gépéből álló különítmény, amely itt március végéig lesz megtalálható és az ország légvédelmét biztosítja korszerű gépeivel. A mostani a második alkalom, hogy norvég F-35A-k települtek át Izlandra, tavaly körülbelül három hétig tartózkodtak ott. Érdekesség, hogy az olasz F-35-ökkel ellentétben, melyek csak a belső fegyvertérben hordozták az AIM-120C AMRAAM-okat 2019 októberében, a norvég típustestvérek most is a szárnyak alá felfüggesztett AIM-9X Sidewinder-ekkel adják a légvédelmi készültséget.

Franciaországban bejelentették, megkezdték a következő generációs rakétahordozó tengeralattjáró-osztály fejlesztési munkálatait. A négy atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjárót a SNLE 3G (sous-marin nucléaire lanceur d'engins) program keretén belül tervezik megvalósítani. A tervezési szakaszt, melyben a BARRACUDA-osztályú vadász-tengeralattjárókkal frissen szerzett tapasztalatokat is felhasználják, 2025-ben zárnák le. A jelenleg is hadrendben álló négy LE TRIOMPHANT rakétahordozó pótlása 2035-től válik időszerűvé. A LE TRIOMPHANT (S616) 1997-ben, a LE TEMERARIRE (S617) 1999-ben, a LE VIGILANT (S618) 2004-ben, a LE TERRIBLE (S619) 2010-ben állt szolgálatba. A Naval Group lett az új tengeralattjárók teljes gyártásának fővállalkozója, munkáját több mint 200 alvállalkozó segíti majd. A nukleáris reaktorok építésével a TechnicAtome társaságot bízták meg.  

Ezek az egységek valamivel hosszabbak és nehezebbek, nagyjából 150 méter hosszúak és 15000 tonna vízkiszorításúak, de csendesebbek is lesznek, jobb hidrodinamikával és a jobb manőverezhetőséggel, mint a LE TRIOMPHANT-osztály tagjai (138 méteres hossz és 14335 tonna vízkiszorítás). Az elsőt 2035-ben adják majd át, majd ezt követően ötévente kerül sor a következőkre. A francia elrettentési stratégia feltételezi - hasonlóan a britekhez -, hogy a tengeren mindig egy ballisztikus rakétákkal rendelkező hajó lesz megtalálható. Várhatólag az új tengeralattjárók a 2090-es évekig maradnak majd hadrendbe. Fegyverzetüket az M51 ballisztikus rakéta következő verziója, az M51.3 jelzéssel ellátott fogja alkotni. Ez a rakéta hat, önálló manőverezésre képes harci résszel rendelkezik, egyenként 150 kilotonnás termonukleáris robbanófejjel szerelve.

Újra arról érkezett hír, hogy az egykori szovjet tagköztársaságban, Georgiában újra elkezdik a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek gyártását. Ennek érdekében a Tbiliszi Repülőgépgyár (Tbilaviamisheni - TAM), amely a Szovjetunió összeomlása óta nagyjából a bezárás küszöbén állt, részben átalakításra és felújításra került. A sikeres munkaerő toborzásnak köszönhetően idén márciusra tervezik az első, teljesen új példány felszállását. Ezt már a Ge-31 Bora típusjelzéssel illetik – a Ge Grúzia angol nevéből, a Georgia-ból származik, a 31-es a tbiliszi gyár régi szovjet nevéből - és amellett, hogy modernizáláson esett át, további fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz Oroszországból származó összetevőket. Itt kérdés, hogy milyen hajtóművel rendelkezik, de talán az ukrán lehet a valósághoz legközelebb álló válasz.

A TAM vezetője két évvel ezelőtt az amerikai és a francia hajtóművek iránti érdeklődésről is beszélt. A remények szerint havonta egy repülőgép elkészítése várható és ezek a hazai igények mellett akár majd külföldre is értékesítésre kerülhetnek. Mások arról tudósítanak, hogy a gyárban még mindig körülbelül öt tucat részben elkészült repülőgép sárkányszerkezet volt megtalálható, akárcsak évekkel ezelőtt, így nem biztos, hogy első példányok teljes egészében itt készültek lesznek majd. A gyártás szükségessége sokak szerint kétséges, de tény, az utolsó grúz Szu-25-ök 2017 márciusában kerültek kivonásra. Akkoriban 10-12 példány volt még hadrendben. Az ok a tartalék alkatrészek elfogyása és továbbiak beszerzési képtelensége volt.

Törökországban február 25-én átadták az első AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T129B2 ATAK harci helikoptert. A T129B2, vagy ATAK FAZ-2 immáron elektronikai hadviselési rendszerrel, valamint radar és lézeres besugárzás jelzőkkel is rendelkezik. Az első ilyen felszereltségű helikoptereket a tesztek befejezése után, 2020 végén szerették volna átadni a török ​​hadsereg számára. Az első lépésben 21 darab T129B2 ATAK FAZ-2 került majd leszállításra. Ez a változat első repülését 2019 novemberében hajtotta végre.

Izraelben kezd körvonalazódni a következő nagyarányú fegyverbeszerzés összetétele. Ezen a héten a Washington által már jóváhagyott nyolc Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépekből kettő beszerzését jelentették be Tel-Avivban. Jó eséllyel közeleg a következő rendelés feladása is a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók F-35I Adir variánsára is. Az eddigi 50 darabos megrendelést várhatólag további 25 géppel fogják kiegészíteni. A várt továbbfejlesztett Boeing F-15-ös vadászbombázók beszerzéséről még nincs hír, akárcsak a már évtizedek óta meglévő F-15I-k majdani korszerűsítéséről sem. Eldőlt az is, hogy a Sikorsky CH-53K King Stallion helikoptert választották a Boeing CH-47 Chinook helyett. Várhatólag az 1969 óta jelen lévő, 23 régi CH-53 Yasur pótlására 20-25 darab új forgószárnyas kerül majd beszerzésre. A King Stallion teherbírása lényegesen nagyobb, mint a CH-47 legújabb változataié, ugyanakkor a King Stallion lényegesen drágább is, mint a Chinook. Bár az utóbbi darabára alacsonyabb, 42 millió dollár körüli lenne, de a CH-53K esetében a már meglévő infrastruktúra megfelelő az üzemeltetéshez, így jelentősebb beruházást nem igényel. Ezzel az izraeliek szerint kompenzálásra kerül majd a jóval magasabb ár, ami helikopterenként elérheti a 131 millió dollárt is.

A HALCON - az Edge Group 2017-ben alapított leányvállalata - a 2021. évi IDEX Nemzetközi Védelmi Kiállításon és Konferencián mutatta be a HALCON AntiShip-250 (HAS-250) hajók elleni robotrepülőgépét. Az Egyesült Arab Emírségekben tervezett és kifejlesztett HAS-250 meghajtását egy HS-350-es jelzésű gázturbina végzi.  A műholdas és inerciális navigációs rendszerrel egyaránt ellátott fegyver hatótávolsága 250 kilométer, utazósebessége 0,8 Mach. A végfázisban egy hőkamerás irányítórendszer veszi át az irányítását.

Megérkezett a harmadik Saab GlobalEye radargép is 2020. február 20-án az Egyesült Arab Emírségekbe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.

A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba 2020 áprilisában, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi a most megérkezett GlobalEye-on. Az ötgépes megrendelésből még hátralévő két példányt 2025 végégig tervezik átadni.

Indonéziában a Védelmi Minisztérium egy igencsak hosszú bevásárló listát tett közzé. Ezen harminchat Dassault Rafale és nyolc Boeing F-15EX vadászbombázó is megtalálható volt, viszont az évek óta emlegetett Szuhoj Szu-35Sz hiányzott róla. Ez a Szuhoj gépek eladásának jakartai sikertelen befejezését jelzi, amely évek óta tartott. Megtalálható volt még rajta három C-130J Super Hercules szállítógép és ugyanennyi Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép is. A szerződések együttes várható költségét 11 milliárd dollárra becsülik. Gyaníthatóan Washington sikeresen lobbizott az F-15EX eladása érdekében, aminek feltűnését Indonéziában sokan a Szu-35Sz lehetséges beszerzésének tulajdonították.

Moszkva kigolyózásához nem kellett olyan sok, hiszen Jakarta gumival, finomítatlan pálmaolajjal, kávéval és teával tervezte a 11 gép 1,14 milliárd dolláros árának egy részét kifizetni. Pontosan a fizetési forma és feltételek voltak Moszkva és Jakarta közötti tárgyalások egyik fő vitapontja. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza az indonézek, még úgy is, hogy 2020. október hónapjában elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább a Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy a Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg.

Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként szerezte volna be. Állítólag az F-35 rendszeresítésére nagyjából még 10 évet is várhatnak majd. A pénzügyi problémákat súlyosbította a COVID-19. Kezdetben az indonéz védelmi kiadások 2020-ban várhatóan elérték volna a 9,3 milliárd dollárt, de a járvány miatt ez 8,7 milliárdra csökkent le. Idén a Védelmi Minisztérium költségvetése várhatóan eléri a 9,2 milliárd dollárt, amelyből 3 milliárd dollárt a modernizációs programokra kell fordítani. Ilyen feltételek mellett a nyugati repülőgépekre vonatkozó szerződések is kérdésesek lehetnek. Egy bizonyos kiút nyílhat ebből a helyzetből, ez pedig az évekre elosztott megfelelő szállítási és fizetési ütemterv lehet. Na és persze az osztrákok használt Eurofigther Typhoon-ok is hiányoztak a listáról, így sokak számára nem meglepő módon ez a beszerzés sem valósul majd meg.

Tajvani sajtóértesülések szerint alaposan korszerűsíteni fogják a francia eredetű LAFAYETTE (helyi jelölés KANG DING-osztály) fregattok mind a hat szolgálatba állított egységét. A munkába a Thales is részt fog venni. A modernizáció fő és egyik leglényegesebb eleme az amerikai eredetű Mk 41-es függőleges indítóállványok beépítése lesz. Az 1991-ben megrendelt hajók (KANG DING, SI NING, KUN MING, DI HUA, WU CHANG, CHEN DE) 1996 és 1998 között álltak szolgálatba, azóta nem estek át komoly modernizáción, bár fegyverzetüket kiegészítették a RIM-72C Sea Chaparral rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerrel és a helyi fejlesztésű Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatával is. A 6,1 méter hosszú, 1,5 tonnás, 180 kilogrammnyi harci résszel rendelkező Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép a hangsebesség kétszeresével száguld és hatótávolsága 150 kilométer. Az új verzióról úgy tartják hatótávolsága immáron elérte a 400 kilométert is.

 A 2016-ban elindított modernizációs program neve Xunlian volt, és kezdettől fogva az Mk 41 telepítését helyezte a középpontba. Ennek segítségével a légvédelmet hazai légvédelmi rakétákkal, a Tien Kung III közepes hatótávolságúval, valamint és a Sea TC-1 rövid hatótávolságúval tudnák megerősíteni. Jelenleg még nem tudni hány cellás Mk 41-est lehet majd elhelyezni a KANG DING-osztályú fregattokon, mivel ezt a RIM-72C Sea Chaparral helyére, az orrban lévő löveg és a felépítmény közötti helyre tervezik elhelyezni. A jelentős átépítéshez szükség volt a francia építők jóváhagyására is. A tajvani média becslése szerint a fregattok modernizálása hajónként körülbelül 130 millió euróba kerülhet. A Xunlian projekt magas költsége volt az egyik tényező, amely késleltette a modernizáció megkezdését.

Március hónapban, egészen pontosan március 12. és 19. között az Ausztrál Királyi Légierő újabb Pilatus PC-9/A kiképző repülőgépeket árverez el. A svájci gépekből 67 darabot vásároltak meg, ezekből csak kettő épült Európában, a többi helyben készítették el, ezekből tizenhetet csak az összeszereltek a távoli kontinensen. A helyi gyártást 48 darabos mennyiségben a Hawker de Havilland végezte el. Hadrendbe állításuk 1987-től történt, a pilótaképzésben 1989-től vettek részt, egészen 2019-ig. Most márciusban újabb nyolc Pilatus PC-9/A-t valamint nagyobb mennyiségű alkatrészt árvereznek el. A tavalyi értékesítés után ex-ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Az öt gép egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte. A The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta volt ekkor az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég addig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.

A BAE Systems leszállította az amerikai tengerészgyalogság számára az első ACV (Amphibious Combat Vehicle) kétéltű jármű ACV-C jelzésű parancsnoki változatát. Az ACV-P lövészpáncéloshoz hasonlóan a parancsnoki változat is egy 700 lóerős motorral felszerelt nyolckerekű páncélozott jármű. De a parancsnoki változat a legmagasabb szintű kommunikációs felszereléssel lett ellátva, segítve ezzel a parancsnokokat a harctér átlátásában és az erőik irányításában is.  A több független munkaállomás, kommunikációs csatorna és az adatátviteli rendszerek az adatok gyors fogadására és elemzésére, a koordinálására és az információk továbbítására egyaránt képessé teszik az ACV-C változatot.

Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak.  A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.

A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változató rendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozott a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.

Rövid időn belül kétszer is a címlapokra került az Amerikai Légierő által pilótaképzésre használt Northrop T-38C Talon kétüléses, szuperszonikus sugárhajtású kiképző repülőgép. Február 18-án, csütörtökön történt a kaliforniai Beale légibázison, hogy az ott állomásozó 9. Felderítő Ezredhez tartozó egyik T-38-as hasra szállást hajtott végre, reggel 9 óra körül. A gép futómű rendszerében történt a meghibásodás. Egy nappal később, február 19-én a Mississippiben, a Columbus támaszpont közelében, leszállás során a futópálya előtt 17:30-kor zuhant le egy erdős területen egy T-38-as. A 14. Kiképző Repülőezred gépen tartózkodó két fő életét veszítette. Egyikük egy kiképzés alatt álló japán pilóta volt. A balesetben földön tartózkodó személyek nem sérültek meg.

A jelenlegi költségvetési évben már 46,5 millió dollár különítenek el az amerikai haditengerészet következő, romboló kategóriába sorolt hajóosztályának fejlesztésére. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre. Ez a jövőre nézve egyértelműen a lézereket (is) jelenti. Az új rombolókra nagy szükség lenne, hiszen a TICONDEROGA-osztályú légvédelmi cirkálók még meglévő 22 tagját ettől az évtől kezdődően 2038-ig ki fogják vonni. Az ARLEIGH BURKE-osztályú rombolókból az utolsókat a 2027-es költségvetési évben tervezik megrendelni, míg az elsők nyugdíjazására a 2030-as években már elkezdődik. Így a DDG Next-nek nevezett egységekből évente akár egy-két egység megépítése is szükségessé válhat, darabáruk a jelenlegi kalkulációk szerint 2,5 milliárd dollár körül fog alakulni.

Várhatólag még ebben az évben elkészülhet a SHiELD (Self-Protect High Energy Laser Demonstrator) program részeként a repülőgépek fedélzetére szánt, konténerben elhelyezett lézerfegyver. A Boeing nemrégiben befejezte ennek az irányított energiafegyvernek a konténerén végzett munkát, így lassan elkezdődhet a többi összetevő beépítése is. A Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) 2015 óta foglalkozik ennek a fegyvernek a fejlesztésével. A Lockheed Martin alkotta meg magát a szilárdtest lézert, míg a Northrop Grumman szállítja a lézersugár irányítását végző komponenseket. Az ellenőrzéseket követő rendszertesztek a 2024-es pénzügyi évben kezdődnek el a földről és a levegőből indított rakéták elleni alkalmazásra tervezett lézerfegyverrel. Az irányított energiájú lézer használata ellenséges szuperszonikus rakéták ellenében korántsem egyszerű, az ezzel járó technikai kihívások óriásiak. Mindezek mellé jön, hogy az egész fegyvernek el kell férnie egy harcászati repülőgép által hordozható konténerben.

Megkezdődött az első Boeing T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép építése. A St. Louis-i gyárból várhatólag 2021 végén, 2022 elején gördül majd ki az elsőnek elkészült repülőgép. Ezt a repülőgépet fogja használni az USAF a repülési tesztek elvégzésére. Az első T-7A Red Hawk átadás 2023-ra van időzítve, a típus elsőként a Randolph légibázison áll majd a pilótatanoncok rendelkezésére. 2018 szeptemberében az Egyesült Államok Légiereje 9,2 milliárd dolláros szerződést kötött a Boeing-el 351 repülőgép és 46 földi szimulátor szállítására. A Saab a Boeing-el működött együtt a T-7A fejlesztésében és gyártásában. A svéd vállalat állítja elő a géptörzs hátsó részét. Az első ilyen összetevő Svédországban készül, és várhatóan körülbelül egy hónapon belül megérkezik St. Louisba. A gyártás kezdeti üteme havi egy T-7-es lesz, ezt három-négy év során havonta körülbelül négy-ötre fogják felemelni. A gyártósor ennél többet is elő tud majd állítani, ez a kapacitás a külföldi megrendelések kielégítésére szolgál.

Szeretné az F-35-ös üzemeltetési költségeit csökkenteni a Lockheed Martin. A cél az, hogy 2025-ig elérjék az óránkénti 25000 dolláros határt. Ez az összeg jelenleg 36000 dollár körül mozog, mégpedig úgy, hogy az elmúlt öt évben már 40%-kal sikerült csökkenteni. A gyártói elképzelés szerint ezt a cél többek között a logisztikai rendszer átszervezésével és egyszerűsített karbantartással lehetne elérni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Grumman F-14B Tomcat

Hawker Siddeley Sea Harrier FRS.1

Westland Apache AH.1

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed P-3N Orion

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Boeing C-17A Globemaster III

NHI NH90NTH

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Kawasaki T-4

Boeing KC-135R Stratotanker

Transport Allianz C-160G

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Pilatus PC-7

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Aermacchi MB-339CD

Grumman C-2A Greyhound

Alenia Aermacchi T-346A

Boeing E-767

Dassault Rafale EH

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Douglas A-4N Skyhawk

Saab JAS39D Gripen

Az Egyesült Államok légiereje a közelmúltban vonta ki a hadrendből az első B-1B Lancert abból a 17 darabos állományból, amelyet nyugdíjazásra jelöltek ki.

Feszültségeket szül a következő generációs harci repülőgép fejlesztése Franciaország és Németország között.

 Ez eddig a legjobb táblázat, amelyet a drónok alkalmazásáról találtam a karabahi háborúban. Minden benne van az infografikában, ami lényeges az egyes alkalmazott típusokról, kékkel az azeri/török, sárgával a örmény/orosz típusok, sebesség, működési magasság, hatótáv, csillagszerűek a loitering lőszerek, az x tengelyen pedig, hogy mennyi ideig tudnak levegőben maradni, ez a Bayraktart TB2-nél akár 30 óra. 

Mindez egy német nyelvű anyagban: Krieg um Berg-Karabach 2020: Implikationen für Streitkräftestruktur und Fähigkeiten der Bundeswehr

Mint a címből is kitűnik, az arbeitspaper fő célja a Bundeswehr számára fontos tanulságok megfogalmazása a karabahi háború kapcsán. A szerző figyelme itt számos területre kiterjed. A legnyilvánvalóbb, hogy a hadseregnek lépnie kell a drón védelem terén. 2012-ben megszüntettték az AA képességet, és jelenleg mindössze egyszámjegyű MANTIS rendszerrel rendelkezik csak, amely viszont nem mobil. A légierő alá jelenleg egy szervezet van alárendelve, amely viszont Stinger rakétákat használ (Ozelot rendszer), amelyek ugyan mobilak, de alkalmatlanok a drónok ellen.

Újra kell gondolni az elektronikai hadviselését a Bundeswehrnek, akár decentralizálni az meglevő zászlóaljak egyikét és századszintű mobil csoportokká szervezve át, hozzárendelni az egyes hadosztályokhoz, hogy ott zavaró és felderítő feladatokat lásson el a drónok felbukkanása esetén.

Na jó, nem foglalom össze az egészet. Érdekes mindenesetre

A controversial and regularly raised issue since the beginning of Bosnia and Herzegovina’s statehood is the possible independence of the Republika Srpska (RS), an entity inhabited by a majority of Serbs. The events of the Bosnian war, which took place between 1992 and 1995, with about a hundred thousand fatalities, centred mainly on the Bosnian Serb aspirations for secession and independence. Finally, the Dayton Peace Agreement granted broad autonomy to the both main components of Bosnia and Herzegovina (the Bosnian-Croatian majority of the Federation of Bosnia and Herzegovina and the RS), however, the secession of the Serb side is on the agenda from time to time, in particular if there is a violation of the autonomy of the RS.

This issue became relevant again after Milorad Dodik, a Serbian member of the tripartite presidency of Bosnia and Herzegovina, set out to hold a referendum on secession after a constitutional court decision detrimental to the Serb-majority entity, furthermore, Serbian deputies have suspended their decision-making activities at state level.

The purpose of this article is to examine and present the outcome of the resurgence of tensions in the country and the attitude of the international community towards the RS, whose relations with Serbia will also come to the fore.

A brief history of separation efforts to date

The 1995 Dayton Agreement did not provide a basis for the entities of BiH to become fully independent or to access to other countries. Nevertheless, already a year after the conclusion of the agreement, the accession of the RS to the Federal Republic of Yugoslavia (which at that time included the territory of Serbia, Montenegro and Kosovo) was on the agenda.  Biljana Plavsic, a biology professor who became a politician, then president of the RS, and later a leader convicted of war crimes, was forced to back down due to pressure from the international community.

During the 2000’s, the aspirations for independence of RS were linked to the status of Kosovo. According to the public, if Kosovo declares its independence unilaterally, an independence referendum should also be held in the RS. In February 2008, RS legislators passed a resolution declaring that if the majority of the international community, including the EU, recognized Kosovo’s independence, they would hold a referendum on independence (it should be noted that the Bosnian Serb did not support Kosovo’s aspirations, therefore Bosnia and Herzegovina did not recognize the independence of the new state). Milorad Dodik at the time coordinated the events as Prime Minister of the RS and President of the Alliance of Independent Social Democrats (SNSD). The right to self-determination was cited as a point of reference as the main argument: if the Kosovars had the right to determine their own future, why not the Bosnian Serbs? Both the United States and the European Union strongly opposed this initiative and therefore the referendum was not held. According to Miroslav Lajcák, the former High Representative for Bosnia and Herzegovina, RS has no right to secede from Bosnia and Herzegovina, as its territorial integrity is guaranteed by the Dayton Peace Agreement.

In 2011, the referendum initiative came back to the agenda, but for similar reasons, it also failed. In October 2012, Milorad Dodik, already President of RS, stated that the entity would become independent and it would be able to survive as a sovereign state. The situation began to escalate again in 2015, when Dodik and his political party practically made the achievement of the region’s independence a party program, arguing that the Bosnian majority undermined the autonomous powers of the RS. It is expected that if the RS cannot extend its autonomy by the end of 2017, a referendum on secession will be initiated by 2018. With reference to the Dayton Convention, the international community once again criticised these aspirations. In reply, Milorad Dodik argued that the Constitution of the RS (as amended by the Dayton Convention in 1995) included the right to self-determination.

In addition, Serbian leaders in Bosnia and Herzegovina have complained − and they do so nowadays − about the activities of state courts and prosecutors’ offices, accusing them of bias towards the Serbs. Furthermore, the Constitutional Court at state level is attacked by the leadership of the RS on the presence of three foreign judges, provided for in the Dayton Agreement. Dodik eventually announced in September 2017 that there would not be a referendum on independence next year. However, because the President was only talking about a postponement, it was expected that the issue would become relevant again a few years later. That took place in February 2020.

The current situation

The Constitutional Court of Bosnia and Herzegovina − on its 117th plenary session on the 7thFebruary 2020 − found Article 53 of the Law on Agricultural Land, adopted by the legislation of the RS, unconstitutional. According to the law, the agricultural lands once owned by the Yugoslav state are not owned by Bosnia and Herzegovina but by RS. The main argument of the Serbs is that during the Ottoman rule, Bosnians who moved to the cities and received administrative positions and other benefits relinquished their lands, so those − according to land registry books − became Serbian property.

According to the ruling of the Constitutional Court, the land must be state property, therefore must be the property of the federal state. Seven Bosnian representatives of the RS Council of Peoples (in this body all three nationalities are represented) have proposed this constitutional court process, which could intensify ethnic political debates in the case (especially in light of the fact that Dodik raised the question of Muslim judges in 2008. In his opinion, they should not act in cases relating to RS).

This decision was the starting point of the political crisis that has taken place since then. Led by Milorad Dodik (who has been a Serbian member of the three-member rotating presidency since 2018), Bosnian Serbs are once again attacking the presence of foreign constitutional judges, accusing the Constitutional Court of bias and interpreting its operation as an attack on the RS.

There was also the possibility that the two Serbian constitutional judges would be banned from work. What is certain is that Serbian deputies have suspended their participation in state-level decision-making bodies and are pushing for the adoption of a new law reforming the Constitutional Court – but this is fundamentally unconstitutional.

A similar boycott took place in March 2019, when the Constitutional Court ruled that a holiday introduced in the Serbian Republic was unconstitutional. Last year, Serbian opposition parties did not support Dodik’s move because they were then interested in maintaining the functioning of the central government. This year, however, all Serbian parties support a decision-making boycott. According to the vice-president of the Serbian Democratic Party (SDS), the decisions of the Constitutional Court are destroying the identity of Serbs. Milorad Dodik once again foresaw the secession of RS, sharply opposing the United States and the EU.

The Bosnian Serb leaders visited Belgrade on 15 February 2020 to discuss the current situation with Serbia’s president. Vucic stressed that the moves and measures of RS should not lead to the destabilization of the region, but should be carried out in legal and institutionalway. Dodik is nonetheless determined to hold a referendum, a question of whether his momentum will continue in spite of strong foreign criticism. The formation of the government took a year, but it seems that several months later, Bosnia and Herzegovina is facing another political crisis.

Activities of international supervisory bodies in Bosnia and Herzegovina

The General Framework Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina, developed by the international community to end the Bosnian war, was agreed in November 1995 by political leaders at Wright-Patterson Air Base, Ohio, USA. The official signing took place in Paris on 14th December the same year. The Constitution of Bosnia and Herzegovina is attached as Annex IV to the Agreement. At the same time, the international community set important control rights in the drafting of the Convention. One of the most important is the ongoing presence of peacekeeping missions in the country, which implement and monitor the adherence to the military aspects of the Dayton Convention. The United Nations Protective Force (UNPROFOR), which has existed since 1992, was replaced by the NATO Implementation Force (IFOR), which operated in the country in 1995-96. This has been replaced by the Stabilisation Force (SFOR), which was replaced in 2004 by the EUFOR Althea mission in the new foreign and security policy cooperation of the Member States of the European Union, which is still in operation today.

The Office of the High Representative (OHR) has the task of enforcing the civil and political provisions of the peace agreement. The High Representative (HR) maintains close links with the country’s various political and civil actors, coordinates their activities and was given additional rights at the 1997 Bonn Conference: if he finds that a local official is acting contrary to the principles of the peace agreement, he can remove him or her from office. The HR can also intervene in legislative processes and create laws and regulations when needed. Overall, this position has the greatest political power in Bosnia and Herzegovina nowdays. The Sarajevo OHR has had its regional office in Banja Luka, the administrative center of the RS, since May 1996. The overall aim is for the decision-making role of the HR to be constantly transformed into a mediating role, which, however, would require a significant improvement in local conditions in all areas of social life. Valentin Inzko, a diplomat from Austria, has held the position of HR since 2009. From 2011, the EU has been represented in Bosnia and Herzegovina by a Special Representative, currently Johann Sattler, also an Austrian citizen. This post was created mainly to coordinate the country’s EU integration process. The international community maintains its most comprehensive control over the country through the Peace Implementation Council, which involves 55 states and international organizations. This body has a so called Steering Board, consisting mainly of representatives from the major Western countries and the EU. The Steering Committee meets regularly in Sarajevo under the chairmanship of the High Representative, where ambassadors from participating States provide policy advice to the High Representative.

The international community ‘s response to the situation

On February 19 2020, the Steering Board of the Peace Implementation Council made a statement to the situation set out in the second paragraph. First, the Steering Board also provides support to the Constitutional Court of Bosnia-Hercegovina and its judges. It also draws attention to the bindingnature of the decisions of the Constitutional Court, of which enforcement is obligatory for the competent authorities in all cases. The resolution considers the Constitutional Court to be the most important building blocks of the rule of law and democracy, and declares the boycott of RS officials in state institutions unacceptable. In the same document, the international community emphasizes that the Inter-Entity Boundary Line between the two entities of Bosnia and Herzegovina does not constitute a state border and therefore does not imply the statehood of the RS. The resolution makes it clear that Bosnia and Herzegovina is a sovereign state whose territorial integrity and statehood are guaranteed by the international community through the provisions of the Dayton Peace Agreement. Accordingly, none of the entities has the right to secede. Sincethe two entities are a formation created by the constitution, they are fully subordinate to the constitution. The Peace Implementation Council calls on all political actors to take action to promote the reforms in the country that are essential for Bosnia and Herzegovina’s integration into the European Union. It should be noted that even though Russia is a member of the steering board, it did not take part in issuing this resolution.

The communiqué does not contain any new information and the international community has been trying to quell separatist aspirations with these same arguments for many years. It can be stated that if Milorad Dodik were to call a referendum on the secession, its holding would fail due to the intervention of international forces (such as the EUFOR mission). If the RS nevertheless arbitrarily declares its independence, there would be hardly any state that would recognise it. In addition, it is also doubtful to what extent an independent RS would be sustainable at all, despite Dodik’s rhetoric. If we look at the geographical features, we can conclude that the Brcko district belonging to both the two entities precisely divides the territory of RS. Furthermore, the canton of Posavina in the Federation of Bosnia and Herzegovina extends into the territory of the RS along the Croatian border, which is divided into two parts (Orasje and Odzak). It is difficult to imagine that a state, with such an unfavorable geographical location, would be able to function properly and form an economic and legal entity.

Relations with Serbia

The Dayton Agreement allows both entities of Bosnia and Herzegovina to establish relations with other states in accordance with state-level relations. For this reason, on 28 February 1997, the RS concluded a cooperation agreement with the Federal Republic of Yugoslavia (later Serbia). The political leaders have developed close co-operation in a number of issues, and there is a regular dialogue between the two presidents, prime ministers and governments through the Cooperation Council established by the 2006 renewed convention and other formal and informal channels. Cooperation in the area of infrastructure and energy development is strong, and Serbia is also providing substantial support for projects in the RS. In a statement in early 2019, Zeljka Cvijanovic, President of RS, expressed her gratitude for Serbia’s assistance and highlighted the country’s efforts to improving the situation in the region “without interfering in the internal affairs of the RS”. Moreover, during Vladimir Putin’s visit to Belgrade in January 2019, she described Russia’s partnership with RS as excellent. It should be noted that Russia doesn’t support the secession either, because without the Bosnian Serb vetoes, Bosnia and Herzegovina would be significantly closer to NATO, and the country’s possible NATO membership would be another challenge for Russian foreign policy.

The 1997 Convention has already declared that cooperation between the two sides will be conducted in full respect of the territorial integrity of Bosnia and Herzegovina. Among many other external factors, the lack of direct support from Serbia may also play a role in the fact that the Bosnian Serb leadership has never held an independence referendum despite many promises. The Serbian governments have consistently refused to bind RS to Serbia in official statements. Milorad Dodik pointed out in an interview in November 2017 that „the only obstacle to the secession of RS is Serbia itself”. Therefore, the separatist leaders of the RS prioritize joining Serbia as a priority, as the entity alone would be doomed to failure.

Furthermore, Serbia’s international credibility could be negatively impacted by open support for secession. Unless it recognizes Kosovo’s right to independence (which is fundamentally based on on ethnic grounds), it cannot openly support the ethnic-based secession of RS and its accession to the motherland. At the same time, Serbia cannot ignore the Dayton Convention.

Summary

Overall, the chances of the RS becoming an independent state or joining Serbia are almost minimal. Bosnian Serb politicians are also aware of this, but with separatist rhetoric (excellent example of this is Dodik’s statement to the Banja Luka parliament, which started with the phrase “Goodbye BiH, welcome RS-Exit” in February 2020), the promise of an independence referendum, the threat of a boycott of state-level decision-making, will not allow nationalist sentiments to subside. This brings political benefits to the parties and their politicians. Putting the threats into practice would have unforeseen consequences for the stability of the region, so Serbia is officially opposed to the demolition of the territorial integrity of Bosnia and Herzegovina.

The international community, no matter how extensive are its powers in the country, cannot change the basic emotional disposition of the Serbian population. If this trend continues in the future, it is almost certain that Bosnia and Herzegovina will not be able to make substantial progress towards becoming a functioning and modern state and towards Euro-Atlantic integration.

 

A Can the Republika Srpska become independent? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ausztriában a következő évben egy olyan programot fognak elindítani, ami a páncéloserők hadrafoghatóságát lesz hivatott emelni. A 600 millió eurós programban egyaránt szerepelni fognak a Leopard 2-es harckocsik és az Ulan gyalogsági harcjárművek is. A 2040-ig hadrendben tartandó járműveken lefolytatandó munkálatokban szeretnének minél több helyi céget bevonni a bécsi döntéshozók. Az elmúlt évek költségvetési megszorításai igen nehéz helyzetbe hozták az osztrák szárazföldi erőket. Még 2019-ben derült ki, hogy a katonaságnak nemcsak üzemanyagra és lőszerre volt kevés pénze, de még az elhasznált áram számláinak fizetésére is alig futotta. Egy másik terv szerint 2024-ig évente 25 millió euró többlet büdzsét biztosítanak majd a szárazföldi erők részére.

Ukrajnában is korszerűsítés előtt állnak a harckocsik. A nagyjából 1500 darabos mennyiségben hadrendben álló szovjet eredetű T-64B túlnyomó többségét használják is, a többi tartós tároláson van. A harkovi üzem által még 2017-ben bemutatott T-64BV verzió van legközelebb ahhoz, hogy hadrendbe állítható legyen, mivel Kijev azt tervezi, hogy ezek a járművek továbbra is a páncélosok alapfegyverzetét képezik. A modernizáció mértéke még mindig titok, de annyit lehet tudni, hogy az ukránok szeretnék elkerülni azokat a hibákat, amelyeket az oroszok elkövettek a T-72 és a T-90 modernizálásakor. Éppen ezért megpróbálnak mindent saját maguk előállítani, persze nem feledve a donbaszi harcok tapasztalatait. Üzbegisztánban 2020-ban sikerrel végződtek a csapatpróbák a T-64-es harckocsik átalakításaként létrejött T-64MV típussal. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lett, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélték a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak. Kijev is arra törekszik, hogy növelje a T-64-ek mobilitását azáltal, hogy a szovjet eredetű 700 lóerős motor helyett egy új, 1000-1500 lóerős erőforrást építenek be.

A megfigyelő eszközöket, valamint a tűzvezető rendszert is kicserélik, ami növeli majd a lövések pontosságát. Új kommunikációs rendszerek és helyben kifejlesztett harcvezetési rendszer is beépítésre fog kerülni. Az ukránok is megszabadulnak a Kontakt-1 reaktív páncéltól, és valószínűleg ukrán Noz (kés) jelenik meg helyette. A T-64MV legfőbb ismertetőjegye, hogy eltűnt a harckocsilöveg mellé felszerelt Luna infravörös fényszóró és a TPN1-49-23 éjszakai/nappali, aktív/passzív célzórendszer, a korszerű TPN-1-TPV hőképakotónak köszönhetően. Ez lehetővé teszi a célok észlelését 5 kilométeres távolságban és az azonosítást 4 kilométeres távolságból. Ezenkívül új műholdas rádiót és digitális kommunikációs rendszert is megjelenik a Lybid K-2RB rádióállomással (Motorola licenc), amely lehetővé teszi a 70 kilométerre található egységekkel való kommunikációt és az adatok titkosított továbbítását. A 125 milliméteres 2A46-os löveg mozgatását és stabilitását végző rendszert is kicserélték, így növelve az irányzás pontosságát. A helymeghatározást a СН-4215 műholdas navigációs rendszer biztosítja.

Szintén Ukrajnából érkezett az a hír, miszerint külföldi partnert keresnek az Antonov An-74 teherszállító repülőgép gyártásának újraindításához. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg a közeljövőben saját részre. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban. Az előd, az An–72 sorozatgyártását a Harkovi Repülőgépgyárban valósították meg és az An-74-ek gyártását is itt végeznék. Azonban a cégnek jelentős tartozásai vannak. A partnernek vállalnia kell a gyár fennálló adósságainak visszafizetését, valamint hitelt kell nyújtania a repülőgépgyártás megkezdéséhez, az An-74-es elkerülhetetlen korszerűsítése mellett. Amint sikerül a gyártást elindítani, évente akár 12 repülőgép is elkészülhet majd itt. A partner jogot szerez eme repülőgépek értékesítésére is.

Csehországban kisebb hullámokat keltett az, amikor a Honvédelmi Minisztériumra a közbeszerzési törvény megsértése miatt bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal. Ez azonban első fokú döntés, így a Honvédelmi Minisztérium jogosult fellebbezni. Az okot az amerikai Bell által gyártott helikopterek beszerzése szolgáltatta. Állítólag a beszerzés (4 darab Bell AH-1Z Viper és 8 darab UH-1Y Venom) véglegesítése előtt nem került megfontolásra a vesztes Leonardo ajánlata. A cseh döntés indoklásában az állt, hogy a Bell gyártmányai harctéren kipróbált, bevált, kiforrott eszközök, továbbá a pénzügyi feltételeik is kedvezőbben kerültek kialakításra a konkurenshez képest. A Leonardo felajánlotta a cseheknek az AW139M típust, ami állításuk szerint csak feleakkora kiadással járt volna, mint az amerikai forgószárnyasok beszerzése. A Gazdasági Versenyhivatal a szabálytalanságokat már 2020 közepén megerősítette.

A Honvédelmi Minisztérium nem ért egyet a Gazdasági Versenyhivatal döntésével, és úgy véli, hogy a beszerzési eljárást helyesen hajtották végre. A közzétett közleményben azt írták, hogy mivel a hivatal 2020 nyarán nem rendelte el a megállapodás végrehajtásának felfüggesztését, a minisztérium úgy döntött, hogy teljes joga van lezárni azt. Nem ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy először Leonardo panaszait kellene kivizsgálnia. A Honvédelmi Minisztérium szerint az olasz konszern egyetlen célja ezzel a lépéssel, az amerikai kormánnyal kötött szerződés akadályoztatása volt. Továbbá megemlítették azt is, hogy a minisztérium szakértői szerint az AW139M csak egy polgári helikopter militarizált változata. Ezenkívül, még soha nem alkalmazták harctéri körülmények között és a cseh katonák sem tudtak vele ilyen tapasztalatokat szerezni, nem úgy mint a Bell típusaival.

Németországban tesztet hajtottak végre a Leonardo BriteCloud 218 nevű repülőgép fedélzeti aktív csalijával. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszköz a 2013-ban bemutatott 55 milliméteres átmérővel rendelkező, hengeres kialakítású eszköz átcsomagolt variánsa. Ezek a szabványos dipólköteg, vagy infracsapda szórókban kerülnek elhelyezésre és kivetésüket követően képesek a légi-és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel a repülőgépeket. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddigi tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósítható volt. Az első indításokat, igaz még az 55 milliméteres hengeres kialakítású változattal, egy brit Panavia Tornado-ról hajtották végre évekkel ezelőtt. A mostani próbán a hordozógép egy pilóta nélküli repülőeszköz volt, ugyanis azt vizsgálták meg, hogy lehetséges lenne-e az ilyen repülőeszközök védelmét is növelni a BriteCloud 218 repülőgép fedélzeti aktív csalival. Ez a német kísérlet volt az első alkalom, amikor a BriteCloud-ot egy pilóta nélküli repülőgépről indították. A teszteredmények elemzések szerint a félaktív radaros irányítórendszerrel felszerelt rakéták ellenében sikerrel lehet megvédeni a pilóta nélküli repülőgépeket a BriteCloud 218-al. A nem túl bonyolult integrációt igénylő BriteCloud egy költséghatékony módszer lehet a pilóta nélküli repülőgépek ilyen rendszerekkel történő ellátására.

A holland hadsereg nemrégiben befejezte az Osztrák-Alpokban a Smart Shooter SMASH tűzvezető rendszerrel végzett kétnapos, kisméretű drónok ellen végzett éleslövészetét. A mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.  A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A SMASH tűzvezető rendszer bizonyított az Osztrák-Alpokban, ugyanis 200 méteres hatótávolságon tesztelve, zord időjárási körülmények között, ködben és hófúvásban is, a SMASH tűzvezető rendszerek rendkívül hatékonynak bizonyultak.

Mind a 67 drón célpontot sikeresen eltalálták, volt amelyiket mindössze 3 lövéssel. Nem volt különbség, hogy a drónok álló helyzetben voltak-e a levegőben, vagy mozogtak-e. A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Ez egy költséghatékony megoldásnak tűnik, ami immáron a második hollandok által végzett próbát is kiállta. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ez akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.

Megkapta 4. P-72A tengeri járőr repülőgépét is az olasz légierő 2021. február 11-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott, valamint a 2018. december 5-én átadott 3. példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja. Ezeket még 2016. december 13-án szállították le a megrendelőnek. A most átadott 4. P-72A tengeri járőr repülőgépnek még a harmadikhoz képest is javultak a képességei, hiszen már a Final Plus konfigurációban készítették el. Az első három gép korszerűsítése erre a szintre hamarosan el fog kezdődni. Az ATR 72MP-ből, (mely az ATR 72-600-as kereskedelmi repülőgépen alapul) olasz megrendelésre négy darabot gyártanak le a mára elavult Breguet BR-1150 Atlantic gépek felváltására. A hat és félórás repülési időre képes P-72A kutató-mentő, és megfigyelő feladatokra kerül felhasználásra.

Orosz források szerint már végrehajtották az első repüléseket a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó majdani fegyverzetét képező hiperszonikus rakéta makettjével, melyet a megfelelően alacsonyan tartandó radarkeresztmetszet okát a gép a belső fegyverterében képes hordozni. Éppen ezért hossza maximum 4 méter körüli lesz majd. Megemlítésre került az is, hogy ez a makett már rendelkezett bizonyos fedélzeti elektronikával, melynek segítségével ellenőrizték a Szu-57-es fedélzeti rendszereivel való kapcsolatot. A hangsebesség 5–7-szeresével repülni képes majdani fegyver makettje méretében, alakjában és súlyában teljes mértékben megfelel a jövőben hadrendbe állításra kerülő fegyvernek.

Nagy dobást jelentő exportsiker előtt áll az oroszok új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosa, a VPK 7829 Bumeráng. A Bumeráng a 2015-ös Győzelem Napi parádén gördült a nagy nyilvánosság elé. Az erős fegyverzetű (30 milliméteres 2A42 gépágyú, koaxiális 7,62 PKT/PKTM géppuska és négy 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) irányított rakéta) Bumeráng K-17-es jelzésű gyalogsági harcjármű a BTR-80-ok utódja lesz, de az újabb BTR-82A típussal egy ideig még együtt fog szolgálatot teljesíteni, tömege 25 tonna. A könnyebb 22 tonnás K-16-os variáns fegyverzetét viszont csak egy 12,7 milliméteres nehéz géppuska alkotja és éppen ezért a páncélozott szállító harcjármű kategória tagja. Moszkva nagyjából 2000 darabot fog majd beszerezni a különféle Bumeráng változatokból az elkövetkező években. A Roszoboronexport elmondása szerint a jármű iránt már most nagy az érdeklődés. Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia számos állama, és a volt szovjet tagköztársaságok egy némelyike is a lehetséges vásárlók listáján található. Az oroszok nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros megrendelésben reménykednek világszerte. Ennek elősegítése érdekében az oroszok nem zárkóznak el külföldön gyártott távirányítású tornyok, illetve fegyverállványok jövőbeli felszerelése elől sem.

Indiában a hadsereg átvette a 100. K9 Vajra-T önjáró tarackját. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget az előre eltervezett két év alatt gyártotta le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra gördült le a gyártósorról. Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lett az Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök mind a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első, még 2018 második felében átadott 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők voltak megtalálhatók.

Műholdfotók alapján megállapítható, már több Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 Kunpeng stratégiai szállítógép légi utántöltővé átépített változata található meg Kínában. Egy 2020. december 30-án készült képen szám szerint négy Y-20U volt látható egy repülőtéren. Egyes vélemények szerint ez arra enged következtetni, hogy már elkezdődött eme variáns gyártása. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak a 220 tonnás legnagyobb össztömegű Y-20-at alapul véve. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. Az idő előrehaladtával várható volt, hogy a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. 2019-es információk szerint a Y-20-on eddig használt orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.

Japánba 2021. február 14-én újabb Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépek érkeztek meg. Az első kettőt, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik még 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból a szigetországba. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton. A szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik ezeket a példányokat. Az újabb V-22B-k esetében is a hajóval történő szállítás valósult meg és ezek szintén az amerikai tengerészgyalogosok Iwakuni bázisára érkeztek meg, hiszen itt kellően mély vízzel rendelkező kikötő is található. Így a hajóval érkező szállítmány könnyedén kirakodható. A megérkezett Osprey billenőrotoros repülőgépek közül eddig háromnak a jelzése ismert, ezek a JG-1703, JG-1707 és a JG-1708.

Továbbra is akadnak még problémák az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó Pratt&Whitney által gyártott F135-PW-100-as jelzésű gázturbinájával. Ugyanis 2020 elejétől a számítottnál előbb kell őket kiszerelni a repülőgépekből a nem várt elhasználódás okán, és a be-illetve a kiszerelés is több időt emészt fel. Tovább tetézi a bajt, hogy a ventilátorlapátok cseréjét követő visszaérkezési időpont is távolabb van a valóságban, mint arra számítottak. Ezt a munkát egyébként a Tinker légibázison létesített központi javítóműhelyben végzik az F135-ök esetében. Itt a javítási kapacitást kisebbre méretezték, mint a jelenlegi helyzetben igényelt évi 60 darab hajtómű. Amennyiben a tervezett gyártói módosítások nem hoznak rövid időn belül pozitív eredményt, úgy az USAF 2022-re oda juthat, hogy az F-35A gépeinek 5-6%-a nem fog tudni repülni a hajtóművek hiánya miatt. 2019-ben már cikkezett arról a világsajtó, hogy egy F135-ös gázturbina cseréje akár 3 napot is igénybe vehet. Ez jelentősen megdrágíthatja az amúgy sem olcsó típus hadrendben tartását. Például a francia Rafale vadászbombázóban egy hajtómű teljes cseréje hét szerelőt igényel, akik mindössze három óra alatt végeznek eme feladattal. A Pratt&Whitney természetesen már dolgozik a probléma megoldásán, de azt is meg kell említeni, hogy eddig még egyetlen F-35-ösre tervezett felszállást sem kellett elhalasztani a gázturbinája meg nem léte okán. Az USAF-nál jelenleg nagyjából 270 darab F-35A repül.

Peru részére február 15-én kerültek átadásra a Spanyolországból használtan, 35 millió dollárért megvásárlásra került Lockheed Martin KC-130H Hercules légi utántöltő/szállító repülőgépek. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a két Hercules. Másik kettőt Uruguay vásárolt meg. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A 2020. novemberi hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison meg is ismerkedhettek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk addig repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A Peruba került példányok a spanyoloknál a 31-53-as és a 31-54-es oldalszámokat viselték. Uruguay esetében 2020. december 21-én és 22-én érkeztek meg a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Boeing AH-64D Apache

Folland Gnat T.1

Rockwell B-1B Lancer

Westland Scout AH.1

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Alenia Aermacchi M-346 Master

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Chengdu JF-17 Thunder

Sikorsky CH-53GA

Mitsubishi F-2A

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E

Grumman C-2A Greyhound

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

English Electric Canberra B.2

Xian Y-20A

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Airbus A400M Atlas

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

BAE Systems CT-155 Hawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Canadair NF-5A Freedom Fighter

Mil Mi-17 Hip

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Panavia Tornado ECR

Lockheed P-3B Orion AEW

Antonov An-26

A Kongói Demokratikus Köztársaság a világ egyik ásványkincsekben leggazdagabb országa. Egyenlítői éghajlata, termékeny talaja és nagy népessége okán várható lenne, hogy Kongó a világ vezető nagyhatalmai között legyen. Ehelyett azonban a Föld egyik legrosszabb helyzetben lévő állama, amelynek súlyos problémákkal kell megküzdenie. Ebben a cikkben elsősorban a belső konfliktus, és a kobaltbányászat összefüggései kerülnek bemutatásra.

A Kongói Demokratikus Köztársaság

A Kongói Demokratikus Köztársaság Közép-Afrikában helyezkedik el, az Egyenlítő mentén. A népesség döntő többsége a bantu népcsoporthoz tartozik. A fővárosban, Kinshasaban a lakosság mintegy egytizede él. A népesség jelentős része keresztény, kisebb csoportja az iszlám valláshoz tartozik. Az ország számára súlyos problémát jelent a magas HIV-fertőzöttség, a védőoltások hiánya és az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás, amely már a COVID-járvány előtt is komoly válságban volt, köszönhetően a hiányos személyzetnek, és a rendszeresen fellángoló járványoknak.

Közép-Afrika legnépesebb államaként, mintegy kilencven millió főre tehető a népességszám, ezzel a világ tizenhatodik legnépesebb országa. A termékenységi ráta 6, ami azt jelenti, hogy egy nő életében átlagosan hat, vagy annál több gyereket szül, tehát a lakosságszám folyamatosan növekszik (a stagnáláshoz 2.1-es érték szükséges.), ezzel együtt, ez már alacsonyabb, mint a korábbi 6.8-as index. Bár a gyermekhalandóság csökken, a csecsemők 6%-a még mindig nem éri meg a felnőttkort.

Kongó tagja a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek, az SADC-nek, amely az Afrikai Unió egyik kisegítő szervezeteként funkcionál.

Az egy főre jutó GDP tekintetében 2017-ben a 182. helyet foglalta el a világranglistában, nominális GDP szempontjából ez 462 dollárt jelentett. Összehasonlításképp: az első helyen álló Katar esetében ez 61264 dollár. A népesség 72%-a él a létminimum alatt, nekik kevesebb, mint napi 1,9 dollár áll rendelkezésre a megélhetéshez, ami a jelenlegi árfolyamon nagyjából napi hatszáz forintot jelent. Ez részben összefüggésben áll azzal, hogy az országban meglehetősen alacsony a külföldi befektetések abszolút mértéke, főként a későbbiekben bemutatott, ingatag belpolitikai helyzetből adódóan. A hazai gazdaság azonban nem tud – és nem is akar – megfelelő béreket nyújtani a dolgozóknak, a külföldre termelő ágazatok pedig kötve vannak a világpiaci árakhoz, azoknak megfelelően tudják csak megfizetni a munkásaikat.

Kongó korábban belga gyarmat volt, kizsákmányolása már akkor igen komoly méreteket öltött, a kaucsuk-kitermelés és az elnyomás milliók életét követelte. Azóta sincs ez másképpen, mindössze a nyersanyag és a kizsákmányolók személye változott, az ország azonban továbbra sem tudott valóban önálló, jól funkcionáló állammá válni.

Ásványkincseit illetően 2012-ben a világ legnagyobb gyémántkitermelője volt, viszont jelentős a réz-, ón-, cink- és kobaltbányászata is, összesen mintegy 1 100 különböző ásványkincs található a területén. Az infrastrukturális beruházások hiánya miatt ez azonban rendkívül rossz állapotban van, a szállítás legfeljebb harmincöt kilométer per órával tud megvalósulni, így akár hetekig is eltart, mire külföldre jut a szerelvény. A vezető iparág a bányászat, azonban a nem megfelelő módszerek és a hiányos felszereltség miatt ez közel sem éri el a potenciális kitermelés szintjét. Az iparág mintegy 225 000 embert foglalkoztat, ebből 35 000 gyermek, ők elsősorban megélhetési okokból „választják” a kemény munkát.

A kobalt

A kobalt a modern világ egyik elengedhetetlen nyersanyaga, amelynek kínálata a kereslethez képest azonban igen szűkös, elsősorban a nehéz elérhetőség miatt. Ezt a fémet főként akkumulátorok gyártásához használják, ez természetesen nem csak a gépjárművek akkumulátorára terjed ki, ennél sokkal gyakoribb: a számítógépek, telefonok energiatárolói is tartalmaznak kobaltot. Nem lehet tehát egyértelműen kijelenteni, hogy az elterjedt tévhitnek megfelelően a kobaltbányászat elsődleges oka az elektromos autók gyártásának fellendülése. Emellett az olajfinomításban is széleskörűen használt anyagról van szó, látható, hogy a világon több iparág több okból is a kobaltkitermeléshez van kötve, immáron évtizedek óta bebetonozva a kobaltbányászat munkakörülményeit.

Utóbbiakról elmondható, hogy korántsem felelnek meg az elvárható színvonalnak, a bányászok hosszú és rövid távon is súlyos veszélynek vannak kitéve. 2020 szeptemberében például egy aranybánya beomlása okozta ötven ember halálát, az ilyen és ehhez hasonló balesetek meglehetősen gyakoriak a szektorban. A hosszú távú következmények közé sorolható például a vérben koncentrálódó nehézfémek okozta DNS-károsodás, amely többek között születési rendellenességek kialakulásához vezethet.

A kongói kobaltbányászat munkakörülményeinek javítását, a gyermekmunka visszaszorítását tűzte ki célul a Fair Cobalt Alliance, vagyis a tisztességes kobaltról szóló megállapodás. Mivel a kongói bányák adják a kitermelés jelentős részét – mintegy háromnegyedét –, a világon a legtöbb termelő és beszállító cég tőlük függ, ebből adódóan egy esetleges belső fennakadás a teljes világpiacot megakaszthatja. A bányászati szektor nagyjából 12,5 millió embernek ad közvetlenül vagy közvetve megélhetést, köztük gyermekeknek is. Bár a legális foglalkoztatás korhatára 15 év, ezt sokszor nem tartják be. A munkakörülmények gyakran életveszélyesek, a megfelelő védőfelszerelés hiányából fakadóan mind a sérüléseknek, mind a hosszútávú egészségkárosító következményeknek ki vannak téve a bányászok.

Biztató azonban az az előrejelzés, mely szerint az újrahasznosítható akkumulátorok terjedésével, valamint az akkumulátorok összetételének megváltoztatásával egyre kevesebb kobaltra lesz szükség. Jelenleg a kitermelés körülbelül 70%-át hasznosítják ilyen célra, ez az arány 2025-re 47%-ra csökken. A csökkenéshez hozzájárul a Tesla is, az új akkumulátorokba ugyanis körülbelül harmadannyi kobalt fog kerülni, mint a megelőző modellekbe.

Belpolitikai helyzet

A Kongói Demokratikus Köztársaságot a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium az I. kategóriába sorolja, ennek megfelelően a közrendet és a közegészségügyi helyzetet figyelmembe véve nem ajánlott a beutazás az országba. Ez az aktuális közbiztonsági helyzetet figyelembe véve korántsem meglepő, az országban általánosak a zavargások, a civilek terhére elkövetett támadások és összességében nem biztonságos az ott-tartózkodás.

Habár Kongóban jelenleg is körülbelül tizennyolcezer ENSZ békefenntartó van jelen, a belpolitikai konfliktusok felszámolása még várat magára.

Az ország jelenlegi nehéz helyzetét főként történelmi hátterének köszönheti. Az ország 1960-ban szabadult fel a gyarmati uralom alól, ám ezt követően egy diktátorrá vált elnök, majd a polgárháború és a zavargások nehezítették meg, hogy az országban valóban jól működő kormányzat és állami ellátórendszer alakulhasson ki. Erre sem az önállóság elnyerése előtt, sem azután nem tettek erőfeszítéseket az éppen az országot irányító hatalmak, így nem tudott kifejlődni egy valóban működőképes oktatási és igazságügyi rendszer.

A kongói háború (1994-2003) következményeit máig nem voltak képesek felszámolni, a ruandai népirtás árnyéka pedig még manapság is sötét felhőt vet az államra. Miután a népirtás elkezdődött, hamarosan átterjedt a Kongói Demokratikus Köztársaság területére is, ahol a hutuk megtámadták a generációk óta ott élő tuszi közösségeket, így a genocídium Kongó területén is megjelent.

Napjainkban elsősorban különféle etnikai csoportok közötti viszályról beszélhetünk. Mivel az összetűzéseknek két dimenziója is van, a teljes megoldás nem lehetséges valamely tényező figyelmen kívül hagyása esetén. A gazdasági és a politikai ellentétet egyaránt szükséges feloldani, ahhoz, hogy valóban tartós, hatékony békét lehessen kiépíteni az országban. Azonban az évtizedek óta tartó korrupció megszüntetése nem egyszerű, és nem is rövid idő alatt végrehajtható feladat. Joseph Mobutu, az első kongói miniszterelnök olyan mértékben kihasználta az országa gazdagságát, hogy szomorú öröksége a mai napig befolyásolja az országot. Ez a huszadik században azonban nem keltette fel a nemzetközi közösség figyelmét, szemet hunytak a diktatúra felett mindaddig, amíg az értékes ásványkincsek kitermelése zavartalanul folytatódott.

A belpolitikáról, a belső biztonsági helyzetről sokatmondó a tény, hogy a 2018 decemberi választásokat néhány helyen 2019 márciusában kellett megtartani, mivel erőszakos cselekmények akadályozták a szavazni vágyókat állampolgári jogaik érvényesítése közben. Ezek a cselekmények főként fegyveres csoportokhoz köthetőek, néhány esetben kormányzati erőkhöz. A nyugalom azonban továbbra sem állt helyre: többmillió ember kényszerült otthona elhagyására, a külföldre menekültek száma pedig meghaladja a százezer főt. A humanitárius helyzet ennélfogva meglehetősen instabil, a menekültek ellátása gyakorlatilag kizárólag a nemzetközi segélyszervezetek jótékonyságától függ, ez azonban nem jelent állandó jellegű, minden területen azonos színvonalú ellátást. Pozitív fejlemény azonban a védőoltások terjedése: A WHO és a UNICEF közös összefogással számos kongói gyermekhez juttatott el súlyos betegségek elleni vakcinákat.

2018 során az országban betiltották a békés tüntetések, valamint számos emberjogi aktivista, újságíró és ellenzéki támogató tevékenységét gátolták meg. Mivel a régióban körülbelül 140 aktív fegyveres csoport működik, nem meglepő, hogy ezek a csoportok számos esetben követnek el támadásokat civilek ellen is.

A belső konfliktusok jellemzően a természeti kincsek feletti harcokat jelentik: a víz és az ásványkincsek feletti rendelkezés olyan kiváltság, amelyet mindenki magáénak akar tudni, bármilyen áron. 1998 óta annyi ember hunyt el az összecsapásokban és azok következményeiben, hogy a kongói polgárháború méltán nevezhető a második világháború óta eltelt időszak „leghalálosabb” konfliktusának, nem véletlenül hívják „afrikai nagy háborúnak”. Különösen az ásványkincsekben gazdag területeken élő emberek vannak kitéve a támadásoknak, szexuális erőszaknak, kényszermunkának, valamint az elsődleges megélhetést jelentő termések ellopásának. Az egészségügyi ellátás rossz állapotban van, mivel a fegyveres csoportok onnan szerzik be a saját tagjaik számára szükséges kötszereket és gyógyszereket.

A szituációval kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a nemi erőszak markáns jelenléte: egy 2011-es kutatás szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban naponta mintegy 1152 nőt erőszakoltak meg, ami óránként negyvennyolc nőnek felel meg. Ez a nyilvánvaló okokon felül azt célozza, hogy a nőkön keresztül a közösséget zúzzák szét, mivel a kongói közösségeknek – legyen az falu, vagy széles értelemben vett család – a nők adják a középpontját, ők tartják egyben az embereket. A megszégyenítésük, bántalmazásuk pedig olyan, mintha rajtuk keresztül az egész közösség elszenvedte volna az erőszakot. Emellett a férjüket, tehát az ellenséges oldal férfiait is megszégyeníti az aktus, mivel azt jelzi, hogy képtelenek voltak megvédeni asszonyaikat. Az igazságügyi rendszer hiányosságai, a büntetőeljárások alacsony sikerességi rátája miatt a nemi erőszak egyfajta erődemonstrációvá vált, amellyel hatalmat és kontrollt fejezhetnek ki az elkövetők.

A konfliktus 2016-ban ismét erőre kapott, ezzel összefüggésben például az éhínségben szenvedők száma mintegy 750%-al emelkedett.

Napjainkban sem jutott azonban nyugvópontra az ország – 2020 októberében Észak-Kivuban lángoltak fel ismét az ellentétek. Az Egyesített Demokratikus Erők (Allied Democratic Forces- ADF) a hónapban legalább negyvenkét halálesetért volt felelős.

Emellett a 2018-ban kitört újabb ebolajárvány is több, mint kétezer áldozatot szedett, míg 2020 júniusában véget ért. Ez már a tizedik alkalom volt, hogy a betegség sújtotta az országot. A járvány kezelését nagyban megnehezítette, hogy 2018 óta körülbelül 420 alkalommal érte támadás az egészségügyi intézményeket.

A 2019 elején kitört kanyarójárvány tovább súlyosbította az egyébként is nagy nyomás alatt álló egészségügyi ellátórendszer helyzetét – összesen mintegy 310 ezren kapták el a betegséget, az áldozatok száma már meghaladja a hatezer főt. Mindezt úgy, hogy az UNICEF és a WHO 2019-ben körülbelül 18 millió gyermekhez juttatta el a szükséges védőoltásokat.

A nemzetközi közösség számára figyelmeztető jel lehet, hogy a konfliktus további eszkalálódása esetén könnyedén előfordulhat, hogy továbbterjed Burundi, Ruanda és Uganda területére, a közvetlen hatások mellett például menekültek áradatával terhelve a szomszédos, egyébként sem kifejezetten stabil és erős államokat. Ezen felül Kínának lenne különösen nagy érdekeltsége abban, hogy Kongó valóban stabil kereskedelmi partner lehessen, hiszen a tizennégy legnagyobb kongói kobaltbánya közül nyolc kínai cégek tulajdonában van.

Megdöbbentő fordulat volt, mikor az International Rights Advocates keresetet nyújtott be tizennégy kongói szülő nevében több nagyvállalat ellen, akik a családok szerint tudatosan előnyre tettek szert gyermekek kizsákmányolásából. A családok pénzt követeltek az elszenvedett sérülések és az elhunyt családtagjaik miatti kompenzációként. A vállalatok vezetői válaszaikban többnyire azt az álláspontot fogalmazták meg, mely szerint vagy nem tudtak a kizsákmányolásról, vagy eleve nem dolgoznak olyan beszállítókkal, amelyek ilyen módon szerzik be a nyersanyagokat.

Összegzés

Az ingatag és örökké változó belpolitikai helyzetből adódóan a kongói kobaltbányászat meglehetősen instabil. Ez főleg azért jelent problémát, mivel a világ számos nagyvállalata – például a Google, az Apple és a Tesla is- ebből az országból szerzik be a gyártáshoz szükséges kobaltmennyiséget. Az ellátási láncok zavartalan működése érdekében szükség van tehát a belpolitikai helyzet stabilizálására, amíg ez nem történik meg, legfeljebb csak alternatív beszerzési útvonalakkal lehet biztosítani a megfelelő szintű ellátottságot. A megoldásra azonban nem csak a gazdasági szempontú megközelítés miatt van szükség – emberek, mindenekelőtt pedig gyermekek élet- és munkakörülményei függenek a jelenlegi kongói vezetéstől, akiknek viszont sem ennek javítása, sem komolyabb mértékű szabályozása nem célja és érdeke.

[i] Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században, Scolar Kiadó, 2019

Címlapkép: Haditengerészek Felix Tshisekedinek, a Kongói Demokratikus Köztársaság új elnökének hivatali eskütételi ünnepségén a kinshasai elnöki palotánál 2019. január 24-én. (Forrás: MTI/EPA/Hugh Kinsella Cunningham)

A Az akkumulátorok hazája – a kongói kobaltbányászat kihívásai bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Manapság a legtöbb országban a hagyományos, szigorú fázisokra osztott pilótaképzési metódust (ún. Smith-Barry metódust) követik, melynek alapjait meglehetősen régen, a 20. század első felében fektették le.

Bhután viszonylag keveset szerepel az újságok címlapján. A Dunántúl-méretű terület azonban fontos szerepet tölt be a dél-ázsiai régióban, melyet a következő sorokban próbálok meg kifejteni és bizonyítani.

Történelem

Bhután történelmében hálás szerephez jutott az országot magába foglaló hegység. A természetes védelmet nyújtó hegyvonulatok magas fokú védelmet nyújtottak a külső behatolókkal szemben. Ez persze nem akadályozta meg a Brit Birodalmat abban, hogy az országot 1865-ben a Duar háború következtében aláírt Sinchula Egyezménnyel félgyarmati sorbataszítsa. A teljes alávetettség azonban nem valósult meg. Ez ugyan nagyobb részben a brit gyarmatpolitikának köszönhető, mely nem teljesen kebelezte be az ekkortájt szerzett területeket, de alávetette azokat a brit koronának, és sok esetben inkább csak jelképes kötelezettségeket rótt ki rájuk. Bhután esetében szuverenitásának csorbulása a területek évenkénti „megvásárlását” és külpolitikájának előzetes harmonizálását jelentette.

Az 1907-es évben Bhután királya Ugyen Wangchuck lett, aki a britekkel kialakított jó viszony következtében 1910-ben aláírt egy egyezséget, melynek tartalma meghatározta, hogy a britek nem gyakorolnak közvetlen hatást Bhután belügyeire, azonban külpolitikáját közvetlen irányításuk alá helyezte. Ez a dinamika az Indo-Bhutáni Barátságszerződésben is megújult a frissen függetlenné váló Indiával 1949-ben.

A két ország bilaterális kapcsolata ebből kifolyólag különösen szorossá kovácsolódott. A szerződés gazdasági, politikai és katonai kötelékeket is hordozott. A jelenleg is fennálló szerződés megújításában 2007-ben szövegbe foglalták, hogy a két ország közötti kiemelkedően jó viszonyból adódóan tartózkodnak az egymás elleni agresszív lépésektől, területüket nem használják fel a másik ellen, nemzeti érdekeiket harmonizálják, kereskedelmüket szabaddá teszik. Kiemelik a hadfelszereléssel való kereskedelmet, melynek bhutáni importja szigorúan akkor valósulhat meg, ha az India számára nem jelent veszélyt. A valóságban India a bhutáni fegyveres szervezet legnagyobb beszállítója, (bizonyos esetekben) kiképzője, illetve maga az indiai légierő felelős Bhután légterének ellenőrzéséért.

A két ország közötti kiemelkedő viszony további bizonyítékául szolgál, hogy Bhután az egyetlen dél-ázsiai ország, mely Indiával együtt kimarad a Kínai Népköztársaság által hirdetett Egy övezet, egy út kezdeményezésből.

Társadalom

Láthatjuk, hogy Bhután esetében a Himalája által való elzártság segített megőrizni rengeteg népcsoportot, hagyományt és számos nyelvet. A 780 ezres népességű országban mintegy 23 különböző nyelvet beszélnek. Ezek közül többnek is ezer fő alatti beszélője van, így ezekkihaló félben lévő nyelveknek minősülnek, melyeket a távoli és nehezen megközelíthető helyeken beszélik az őslakosok. Ezek fennmaradásához lényegesen hozzájárult a Himalája által nyújtott tagoltság és a nehezen járható terep sajátosságai, mely meggátolta a távoli közösségek asszimilációját.

A Bhutánban élő nepáli kisebbség a XX. század vége felé tragikus helyzetbe került az uralkodó „one nation one people” politikájának következtében. Ebből kifolyólag a bhutáni nepáliak elvesztették az állampolgárságukat, csorbultak emberi jogaik, a hadsereg erőszakos akcióinak, kínzásainak áldozatai lettek. Sokan „önként” elhagyták az országot, de mintegy 105 ezer kitiltás is rögzítésre került.

A száműzetésbe került emberek kiváló táptalajt nyújtottak a nepáli kommunista gerillák számára. Így egy menekülttáborban került megalakításra a maoista ideológiájú Bhutáni Kommunista Párt a nepáli testvérszervezet segítségével. Bhután demokratizálódását, és a köztársaság kihirdetését követelik valószínűsíthetően mintegy ezer fegyveressel a háttérben. A szomszédos országokban meglévő hasonló szervezetekkel való nagyfokú együttműködés következtében az államok is megosztják egymással hírszerzési tevékenységük eredményeit e témában.

Gazdaság

Gazdasági értelemben Bhután Dél-Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő országa. Erdőgazdálkodás és hegyi állattartás foglalkoztatja a lakosság túlnyomó részét, de az ország fő exportcikke a vízerőművekből származó energia és a bányászat termékei. Ezen termékek célországa főként India.

Bhután saját energiaellátását csaknem teljesen a vízerőművekből biztosítja. A Himalájából lezúduló folyók nagymértékű hasznosításának eredménye, hogy összesen saját energiaigényének több mint három és félszereséttermelimeg . Ezek a gátak a „run-of-the-river” eljárással kisebb környezeti behatást gyakorolnak, így nincs szükség víztározók és gátak építésére és a folyó esésében való hatást is minimalizálja. Az alsóbb folyású területeken így megelőzhetők a vízhozam szélsőségességéből adódó negatív hatások.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank nagymértékben jelen van az országban és különböző projektekhez biztosítja a megfelelő pénzügyi hátteret. Eddig tizenegy projekt valósult meg a Bank segítségével, melyek főleg a vízerőművek fejlesztésében, illetve különböző út- és városfejlesztésekben nyilvánultak meg. Ezeken a fizikai követelményeken túl a Bank nagymértékben támogatja a bhutáni kormány reformötleteit, melyek a kereskedelmet szabadabbá és egyszerűbbé, a pénzügyi szektort fejlettebbé, az oktatást elérhetőbbé tennék.

A 2020-2022-es időszakra szánt terv alapján a jövőben továbbra is Bhután infrastrukturális fejlesztései játszanak fő szerepet, kiemelve a légi közlekedés fejlesztését. Az országban négy repülőtér van, azonban a hegygerincekkel szabdalt vidéken elég nehézkes a fel- és leszállás az apró kifutókon (a paroi repülőtér hírhedt ezen okokból származó nehézségeiről). Ugyanezen okból az utak építése is hatalmas feladat a régióban. Ezen építkezések munkaerőigényét nagymértékben indiai vendégmunkások elégítik ki, tovább fokozva a két ország közötti szoros kapcsolatot.

Biztonság

A terep nehezen járhatósága és a régióban fennálló határviták miatt sok esetben egy konfliktus kialakulásának első jele éppenaz útépítés. A 2020-as év első felében láthattuk legutóbb az India és Kína közötti de facto, vitatott  ladakhi határvonalon a két ország egymásnak feszülését. (Január elején is Szikkim államból jött hír egy kisebb, de emberéletet is követelő incidensről, melyet szerencsére helyi parancsnokok békés úton elrendeztek.)

Bhután szempontjából közvetlenebb esemény volt a 2017-es Doklam-incidens hetvenkét napja. A bhutáni területen lévő Doklam-fennsík az indiai-kínai-bhutáni hármashatáron fekszik. Június elején a kínai hadsereg behatolt a térségbe és lerombolta az üresen álló bhutáni bunkereket, majd a hónap közepén a Népi Felszabadító Hadsereg utászai kezdték meg a munkát. A bhutáni vezetés ekkor segítségül hívta Indiát, mely az 1949-es és a 2007-es szerződés alapján köteles megvédeni annak területi integritását. A két nukleáris hatalom így újra szembekerült egymással. Egészen augusztus 28-ig folytatódott a „kődobálás” és a két hadsereg közötti villongások, míg a vezetők kölcsönösen meg nem egyeztek a területről való visszavonulásról.

Záró gondolatok

Bhután sajátos módon India felé sodródott a történelem folyamán, és a jó viszony a mai napig fennáll a két ország között. Az India és Kína közé ékelődött kis ország nemcsak helyszíne, de résztvevője is a két óriás versengésének. Bhután hatalmasfejlődés előtt áll, és ennek biztos táptalajt ad az Indiával ápolt jó viszony és az Ázsiai Fejlesztési Bank (kisebb mértékben a Világbank) jelenléte az országban.

Az ország természetes védelmi sajátossága a Himalája hegyei által szabdalt terep, emellett India számára dél-ázsiai viszonylatban kiemelten fontos, hogy egy Kínával való háború esetén Bhután területe a Siliguri-folyosóig tartó út hosszához és védelméhez tenne hozzá. Delhi a már említett Egy övezet, egy útkezdeményezésből kifolyólag bekerítve érezheti magát, melyen ha keveset is, de enyhít a bhutáni barátság, azonban a jövőben a két ország szorult helyzetben találhatja magát.

Címlapkép: Díszes felvonulás előzi meg Dzsigme Keszar Namgjel Vangcsuk bhutáni király és Dzsecun Pema királynő esküvőjét a régi bhutáni főváros, Punaka XVII. századi Dzong kolostorerődjében. A himalájai alkotmányos királyság 31 éves, Oxfordban végzett, reformista uralkodója polgárlányt, egy pilóta gyermekét vette feleségül, aki 21 éves. A falikárpiton a Bhutánt a XVII. században egyesítő Sabdrung Ngavand Namgjel szerzetes-király képe látható. (Forrás: MTI/EPA/Haris Tjagi)

A Bhután, a két atomhatalom közé szorult királyság bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Magyarországi történetük során először indultak éjszakai módszertani repülésre a Zlin-242L és a Zlin-143LSi típusú kiképző-repülőgépek február 17-én, szerdán, az esti órákban, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kifutójáról.

Szuratthani Thaiföld azonos nevű tartományában, az ország északi részét a Maláj-félszigettel összekötő Kra-földszoroson elhelyezkedő város. A földszorost nyugatról az Andamán-tenger, keleten a Thai-öböl határolja. Utóbbi partján helyezkedik el Szuratthani, amely nemcsak a tartomány székhelye, hanem a Thai Királyi Légierő 7. ezredének is otthont ad. Az ezred 701. százada tíz évvel ezelőtt, 2011. február 22-én vette át hivatalosan első hat Gripen vadászgépét, két együléses JAS 39C-t és négy kétüléses JAS 39D-t. A gépek a hazafelé tartó hosszú úton február 18-án, tankolás céljából érintették a kecskeméti repülőbázist is.

Elsőként a hivatalos fotókon akkoriban legtöbbet szerepelt 70101-es Delta bukkan ki a késő délelőtti ködből.

A következő érkező a 70102-es JAS 39D. Svédország és Thaiföld 2008-ban írt alá megállapodást a modernizálásra nem került F-5 Tigerek leváltását célzó Gripen beszerzésre valamint egy Saab 340B korai előrejelző (AEW) repülőgépre. Utóbbit 2010 decemberében szállították le a svédek.

A 70106-os JAS 39C. A beszerzést nemcsak a thai vadászgép-flotta elavuló példányainak kivonása indokolta, hanem a régióban rendszerbe állított Szu-27/30 típusváltozatok is.

A Gripenre a minimum 600-700 repült óra tapasztalattal rendelkező F-16-os pilóták közül válogattak. Az első négy thai hajózó 2010-ben Svédországban kapott egy kilenc hónapos, oktatói képzéssel bővített típusátképzés.

A 70103-as érkezik a küszöb fölé. A Gripenek karbantartására első körben 20 műszakit képeztek át, akiknek a gyártó részéről küldött műszakiak segítettek Szuratthaniban.

A következő a 70104-es kétüléses. Valamennyi gépre két póttartályt függesztettek az áttelepüléshez.

A két együléses közül a második, a 70106-os süllyed a 12-es pályára.

A thai felségjelet valamennyi gépen ideiglenesen letakarták, szerencsére a 701. század nevében és jelvényében szereplő cápát meghagyták.

A tankolást követően a gépek azonnal továbbindultak, hogy Kréta, Jordánia, Szaúd-Arábia, Omán és India érintésével megérkezzenek leendő bázisukra, Szuratthaniba, a „Jó emberek városába”.

Az első Gripen-csoport 2011 júliusára érte el a hadra fogható szintet. Közben Thaiföld 2010-ben újabb hat JAS 39C, egy második Saab 340 AEW-gép beszerzése valamint további pilóták és műszakiak átképzése mellett döntött. A második AEW-gépet 2012-ben, a Gripeneket 2013-ban, két ütemben szállították le. 2017-ben a gépek száma 11-re csökkent, mert egy januárjában tartott légibemutatón az egyik Gripen lezuhant, pilótája életét vesztette. A bombákon kívül Sidewinder, AMRAAM, Iris-T levegő-levegő és RBS 15 hajó elleni rakétával felszerelhető thai JAS 39-es flotta 2019-ben lépte át a típussal teljesített 10 ezer repült órát.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A XXI. században a környezettel és általában a minket körülvevő természettel kapcsolatos kérdések rendkívüli módon felértékelődtek. Így a földrajzi adottságok vizsgálata is az államok különböző tényezőinek vonatkozásában, akár csak a nemzetek egymással fenntartott kapcsolataiban. A világ egyik legismertebb helye a Szahara, amely számos veszély mellett potenciált is tartogat a jövőben. A következőkben a Szaharát érintően e két utóbbi tényezőit fogom vizsgálni. Mindennek keretén belül azon vonatkozásaira fogok fókuszálni, amelyeknek a jövőben nagy szerepük lehet, s kötődnek a földrajz tudományához, azaz a vízbiztonság, az energiabiztonság, illetve a közlekedéssel kapcsolatos körülmények.

A Szaharáról általában

A Szahara a világ legnagyobb kiterjedésű sivatagja, majdhogynem egész Észak-Afrika területét lefedi: kelet-nyugat irányban kiterjedése 4800 kilométer, míg észak-dél irányi kiterjedése 1300-2000 kilométer. Ez a szám természetesen állandóan változik, mivel a Szahara kiterjedése hol nő, hol csökken. A Szahara területe tehát 8,6 millió km2, amely megközelíti Európa területi kiterjedését. Ezen a hatalmas területen tizenegy ország osztozik: Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Szudán, Tunézia, illetve Nyugat-Szahara. A Szahara határvonalai tehát nyugaton az Atlanti-óceán, északnyugaton az Atlasz-hegység, északon a Földközi-tenger, keleten pedig a Vörös-tenger. A Szahara déli határvonalának a Száhel-övezetet tartjuk, amely egy átmeneti  övezet a sivatag, illetve a szavanna között.

A Szahara felszíne meglehetősen változatos, s jórészt nehezen járható: közel négyezer méternyi szintkülönbség van a legmagasabb és a legmélyebb pontja között. Legmagasabb pontja a Csádban található, 3415 méter magas Emi Koussi, vulkáni eredetű hegy, míg legmélyebb pontja Egyiptomban van 135 méterrel a tengerszint alatt, a Kattara-mélyföld. Felszíne tehát változatos és nehezen járható, körülbelül 25 százalékát homoklepedők és dűnék borítják. Ezek a dűnék meglehetősen változatosak, s elérhetik akár a 300 méteres magasságot is, emellett különféle földrajzi képződmények találhatóak területén, mint medencék, mélyedések, hegyek, tehát a régió nagy részét sziklák vagy homok borítja. Mindezen körülményeket nehezítik a különböző éghajlati és időjárási viszontagságok, így a homokviharok, amelyek sokszor akkora méretűek, hogy Európát is elérik, illetve a Szahara időjárása, amely meglehetősen szélsőséges: az éves csapadékmennyiség néhány régióban 5 milliméter alatti, illetve mindezt rontja a hatalmas forróság és a hőingadozás. A világ egyik legforróbb régiójaként számontartott Szahara éves átlagos hőmérséklete ugyanis meghaladja a 30°C-ot. A legmelegebb hónapokban a hőmérséklet 50°C fölé emelkedhet, télen pedig fagypont alá süllyedhet. Előfordulnak olyan napok is, amikor éjszaka -0,5°C, míg nappal 37,5°C a hőmérséklet. A Szahara emellett rendkívül szeles, amely az előzőekben említett homokviharok kialakulásához is hozzájárul.

A Szahara vízbiztonsága

A Szahara vízbiztonságának mértéke meglehetősen alacsony. Egyrészt az országok többnyire fejlődőek, így nem áll rendelkezésükre a megfelelő infrastruktúra a szélsőséges körülmények közötti hatékony vízgazdálkodáshoz. A vízhiány okai főképpen az alacsony éves csapadékmennyiségben és a magas hőmérsékletben keresendőek. A Szahara kevés felszíni vízforrással rendelkezik, számottevő csupán a területén kismértékben kanyargó Niger, az Egyiptomot éltető Nílus vagy a kiszáradófélben lévő Csád-tó. A felszín alatti vizei azonban jelentősek, mivel a Szahara területén kilencven olyan nagyobb oázis található, amely jelentős mértékben hozzájárul a térség vízellátásához. A legjelentősebb felszín alatti víztározó a 60 millió évnél is idősebb núbiai homokkő víztározó rendszer, amely Egyiptom, Szudán, Csád, Líbia területe alatt található, s a becslések szerint több mint 150 millió köbkilométernyi vizet foglal magában. A Szaharában emellett kisebb, fúrt kutakkal is lehet találkozni, azonban ezek többsége gyakran nem üzemel, ahogy azt a Maliban végrehajtott 2009-es felmérés is alátámasztja, ezáltal megvonva a lakosságot a vízellátás biztonságától és folyamatosságától.

Mindez már jelenleg is hatalmas gondokat és számos belső konfliktust okoz a falvak között. A vízhiány kérdésének megoldására azonban számos megoldási lehetőséget dolgoztak már ki, mint például az elsivatagosodás, globális klímaváltozás, vízhiány problémakörét célzó Nagy Zöld Fal Kezdeményezés. A Kezdeményezés a nyolcvanas években merült fel, s a klímaváltozás miatt délre terjeszkedő Szahara megállítására szolgál. A kérdésben azonban a nemzetközi támogatás ellenére jelentős előrelépés napjainkig nem történt. A Kezdeményezés keretében a Szahara déli sávjába fákat ültetnének, amely olyan mikroklímát hozna létre, amely hozzájárulna az elsivatagosodás és a talajerózió megállításához, és lehetővé tenné például a kontinens vízforrásainak védelmét, többek közt a Csád-tó kiszáradásának megakadályozását.

Megállapítható tehát, hogy széleskörű regionális összefogással a vízhiány mértékét csökkenteni lehetne. Mindez meglehetősen sürgető hiszen a globális klímaváltozás hatásai a következő években egyre szélsőségesebbé fognak válni, további gondokat okozva, amelyek további konfliktusokhoz, illetve még nagyobb migrációs nyomáshoz vezethetnek. Mindemellett a víz stratégiai nyersanyag, amely nem csak az emberi élet fenntartásához szükséges, hanem különböző ágazatok működéséhez is, így a térség fejlődéséhez is elengedhetetlen.

A Szahara energiabiztonsága

A Szahara az energiabiztonság területén hatalmas potenciállal rendelkezik, mivel területe rendkívül szeles és napos, ami jó alapot nyújt a megújuló energiaforrásokra való áttéréshez. A térség országai energiaellátásának fenntarthatóvá és folyamatossá, biztonságossá tétele szintén kulcs a térség általános fejlődéséhez. Azonban az energiabiztonság fokozása olyan követelményeket is magában foglal, mint az energiatakarékosság, az energiahatékonyság vagy a kritikus infrastruktúrák sérülékenysége, illetve védelme. Tehát csupán a Szahara időjárása nem elegendő a térség energiabiztonságának fokozásához, hanem elengedhetetlen annak infrastrukturális fejlődése is. Az átfogó prosperitásban fontos tényező az energia, és az azzal való ellátottság, mivel az energia szükséges az élet minden területéhez, s a társadalmi és humán biztonság megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a lakosság is hozzáférjen. Sajnos, ez egyelőre nem teljesül a vizsgált országok mindegyikében, amelyet a következő ábra szemléltet:

A Szahara területén elhelyezkedő országok lakosságának energiaellátásának mértéke. (Forrás: Világbank)

A térség hasznosítható potenciálja a napenergia, amelyből nincs hiány, lévén, hogy a Földön itt a legmagasabb a napsütéses órák száma évente, emellett a szélenergiát is lehet hasznosítani. A Sahara Forest Project elnevezésű kezdeményezés ugyan nem a térségre, hanem a Földközi-tenger keleti partvidékére, Jordániára koncentrál, azonban jó példaként szolgálhat a térség államai számára is hasonló földrajzi adottságai miatt. Mindezen kezdeményezésnek azonban nem csupán az energiabiztonság fokozására van hatása, hanem közvetetten például a termőterületek növekedését is eredményezheti. Mivel a koncentrált napenergia elvére épülő erőművek az energia mellett sok hőt termelnek, amelyet az üvegházakban párologtatásra lehet hasznosítani.
A tengervízben található ásványi anyagokkal a növényeket táplálják, a megmaradt, szinte teljesen desztillált víz felhasználható az erőmű tisztántartására. A megújuló energiákra való átállásra tehát az egész térségben megfontolandó lenne, mivel akár energiaexportra is képesek lennének az országok. Mindezzel hozzájárulva gazdasági fejlődésükhöz, illetve a környezeti biztonsághoz a megújuló energiaforrásra való átállás okozta szén-dioxid kibocsátás csökkenésével. A Szahara ugyanis 22 milliárd GWh energiát tudna termelni csak a napenergia hasznosításával, amely Európa éves energiafelhasználásának hétezerszerese. A megújuló energiaforrások tekintetében meg kell még említenünk a vízenergiát, amely létrehozására szolgáló vízerőművek elsősorban a Níluson létesülnek, hatalmas vitákat generálva (pl. Etiópia és Egyiptom között).

Természetesen a térségben találhatóak fosszilis energiaforrások is, a régió államai ugyanis fontos tranzit-, illetve forrásországok. Mindez azonban nem minden esetben a térség, illetve más importrégiók energiabiztonságát erősíti, hiszen a Szahara országai többnyire instabilak, s egy-egy konfliktusban (pl. Líbia) számos esetben használják ki, fordítják saját hasznukra a szemben álló felek az energetikai kérdéseket, így például az energiaellátás akadályozását. A legnagyobb fosszilis energiát előállító országok a térségben Algéria és Líbia, azonban a régióban számos vezeték halad át más országokon is, például Nigeren, amelyek Európába szállítják a különböző energiaforrásokat. Éppen ezért lenne elengedhetetlen ezen útvonalak biztonságossá tétele.

Közlekedés

A közlekedési hálózat tekintetében a Szahara térsége meglehetősen visszamaradott, noha a kiépített közlekedési infrastruktúra és összekötöttség globalizált, új évezredünkben a fejlődés egyik sarokköve. Utak inkább az észak-afrikai országokban épültek, s a Szahara központi részén csekély az összekötöttség, amelyet a következő ábra szemléltet a leginkább:

Úthálózatok a Szaharában. (Forrás: Google Maps)

A kiépített közlekedési hálózat évezredünkben tehát kiemelt fontosságú, s ez a Szahara területén is így van. Itt a közlekedést nehezítik a rossz időjárási viszonyok, illetve az utak megépítése és karbantartása is kihívást okozhat, amelyek – az földrajzi és időjárási viszontagságok mellett – szintén az országok alacsony fejlettségi szintjének tényében keresendőek. Mindezek ellenére már évek óta napirenden van egy nagy terv az afrikai kontinensen, amely épp az úthálózatok kiépítését célozza meg Afrika-szerte. Az épülő útvonal a Transz-afrikai útvonal nevet kapta, amely a tervek szerint behálózza majd egész Afrikát, amely közül több folyosó is a Szaharán át fog vezetni: Fokváros-Kairó, Dakar-Kairó, Algír-Lagos, Tripoli-Fokváros, Dakar-Ndjamena és Ndjamena-Dzsibuti. Jelenleg a Szaharán keresztülfutó utak közül a Transz-szaharai útvonal a leginkább kiépített.  1962-ben létesült, és ezzel a kontinens egyik legrégebbi aszfaltozott transznacionális útvonala. Algéria északi területeit köti össze Nigéria tengerpartjával Nigeren keresztül. A 4500 km hosszúságú útvonalat a régi kereskedelmi utak figyelembe vételével építették meg. Számos szakasza a mai napig hiányzik, s a karbantartás hiánya, az útonálló fegyveresek és a kéregetők miatt több a már készen lévő szakasza is járhatatlan. A tömegközlekedés kapcsán a vasútvonalakat érdemes megemlíteni, azonban ezek is csupán a fejlettebb országokban épültek ki, s ezeken belül is elsősorban Egyiptomban.

Összegzés

A Szahara tehát lehetőséget, ámde veszélyt is hordoz magában. Egy dolog azonban biztos: széles körű összefogással a fejlődés pályájára kell állítani a térséget. Mindez nem lehetetlen, mivel – ahogyan az előzőekben is bemutattam – van lehetőség, amely nem csupán a Szahara országainak, hanem szomszédos régiók fejlődéséhez és a biztonságuk növeléséhez is hozzájárulhatna. Mindemellett a térségben a radikalizmus, s a különböző konfliktusok állandóak, amelyek csökkenéséhez hozzá lehet járulni azzal, hogy a nélkülözés mértékét egyre inkább csökkentik a vízbiztonság, az energiaellátás, illetve a közlekedés fejlesztése által kiváltott közvetett és közvetlen hatásokkal.

Címlapkép: Égő gáz- és olajfáklyák egy a Szaharában lévő kitermelőhelynél. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. (Forrás: MTI Fotó: Fényes Tamás)

 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2-II-NKE-65 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

 

A A Szahara geopolitikai jelentősége bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2020 novemberében már ígéretes hírek érkeztek a horvát vadászgép tenderről: a beérkezett pályázatok kiértékelése után 2021-ben akár már győztest is hirdethettek volna. Nem így lesz.

Magyarország, Bulgária és Románia után Szlovákia is csatlakozott a HungaroControl koncepciója alapján megvalósított délkelet-európai szabad légtérhasználathoz.

2021. február 15-én jelentette be az Aero Vodochody stratégiai partnere, az Omnipol, hogy 12 db L-39NG kiképző repülőgép eladása kapcsán szerződést kötöttek Vietnám védelmi minisztériumával.

Közel-Kelet

Izrael-Palesztina

Izrael és Koszovó diplomáciai kapcsolatot létesített egymással

Izrael és Koszovó a koronavírus-válság miatt virtuálisan létesített diplomáciai kapcsolatot egymással. Az Egyesült Államok közvetítésével létrejött megállapodás magában foglalja, hogy a muszlim többségű ország nagykövetséget fog nyitni Jeruzsálemben.

A videokonferencia híváson keresztül tartott aláírási ceremónia során Gabi Ashkenazi izraeli külügyminiszter elmondta, hogy az új kapcsolatok „történelmi” jellegűek, és tükrözik az utóbbi időben tapasztalt arab (és) muzulmán világ Izraelhez fűződő viszonyának változását.

Meliza Haradinaj-Stublla koszovói külügyminiszter szerint Koszovó és Izrael mindketten „hosszú és kihívásokkal teli utat tettek meg a népként való lét és az állammá válás során”.

Egyiptomi-francia-német-jordán találkozó az izraeli-palesztin békefolyamat folytatására

Kairóban, látta vendégül Egyiptom Németország, Franciaország és Jordánia külügyminisztereit, hogy megvitassák közösen az izraeliek és palesztinok közötti béketárgyalások újjáélesztésének módjait.

Az egyiptomi külügyminisztérium szerint a találkozó célja az volt, hogy arra ösztönözze a palesztinokat és az izraelieket, hogy folytassák a tárgyalásokat egy „igazságos és átfogó politikai rendezésről” a kétállami megoldás alapján, így egy palesztin államot létrehozva Kelet-Jeruzsálem központtal.

A francia külügyminisztérium szerint a megbeszéléseken megvitatták az izraeli és a palesztin tárgyalások megkezdésének módját, építve a közelmúltbeli normalizációs megállapodásokkal kapcsolatos „pozitív regionális helyzetre”.

Katar háromszázhatvan millió dolláros támogatást ígér a Hamász által uralt Gázának

A katari kormány közölte, hogy 360 millió dollár értékben nyújt támogatást a Gázai övezet számára az elkövetkező év során, felelevenítve egy programot, amely az Izrael és a Hamász közötti konfliktus csökkentésének elősegítésére jött létre.

Katar, az Öböl energiahordozókban gazdag ország, 2018-óta havonta 20 millió dollárt utal Gázának. Ez az összeg hivatott fedezni a villamosenergia ellátást, a Hamász tisztviselőinek fizetését és havonta további 100 dollárt rengeteg elszegényedett családnak. Katar ezenfelül forrásokat biztosít olyan fejlesztési projektekhez, amelyekből például új utak és kórházak épülnek.

A katari bejelentésnek köze lehet ahhoz, hogy a Hamász és a Palesztin Hatóság hosszú évek óta először választásokat próbál tartani az általuk uralt területeken.

Irak

Kettős öngyilkos bombamerényletben több tucat ember vesztette életét Bagdadban

Az iraki egészségügyi minisztérium szerint a Bagdad központjában egy piacon történt kettős robbantásban, legalább 32 ember vesztette életét. A támadásban további 110 ember sebesült meg – közölte a minisztérium. Többen kritikus állapotban kerültek kórházba.

Az ilyen jellegű merényletek az iraki fővárosban ritkák voltak az Iszlám Állam iraki veresége óta. A halottak magas száma miatt a támadás, a legsúlyosabbnak tekinthető az elmúlt három évben.

Növekszik az iraki elégedetlenség a választások elhalasztása miatt

Irak vezető politikusai a parlamenti választások elhalasztása mellett döntöttek, mivel a választópolgárok elégedetlenségtől tartva a hatalmuk elvesztésére számítanak – állítja egy az iraki kormányhoz több szállal kötődő elemző. Musztafa al-Kadhimi miniszterelnök, Barham Salih elnök és Mohammad al-Halbusi parlamenti elnök az újraválasztási kilátásaikkal kapcsolatos aggályok miatt, időt akarnak vásárolni a választások eltolásával – mondta Mohammad Bakhtiar,

Az iraki Független Választási Bizottság kérésére a kormány a múlt héten jelentette be, hogy a parlamenti választásokat június 6-a helyett október 10-ig halasztják.

Al-Kadhimi után tavaly májusban hivatalba lépett megígérte, hogy előrehozott választásokat fog tartani az ország politikai rendszerének átalakítását követelő tüntetők megnyugtatására. A választási késedelem hűvös fogadtatásra talált számos iraki részéről. A tömeges tüntetések 2019 októberében kezdődtek, amikor is százezrek vonultak utcára az olajban gazdag országban, hogy tiltakozzanak a gazdasági lehetőségek hiánya, a korrupció és a külföldi befolyás miatt.

Szíria

Eredmény nélkül zárultak a szíriai alkotmányról szóló genfi tárgyalások

Az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja csalódottságának adott hangot, miután a szíriai kormány, az ellenzék és a civil csoportok tárgyalóküldöttségei öt napig tartó egyeztetéseken nem tudtak megegyezni, amelynek célja a háború sújtotta ország alkotmányának felülvizsgálata lett volna. Pedersen utalt rá, hogy a szíriai kormány delegációja a hibáztatható elsősorban a kudarcért. Az Egyesült Királyság követe elmondta, hogy javaslatot nyújtott be a damaszkuszi kormány és az ellenzék vezetőinek, kezdeményezését a kormány küldöttek elutasították, míg az ellenzékiek elfogadták.

A szír választási törvény szerint az elnökválasztásra április 16. és május 16. között kellene sort keríteni – legalább kilencven nappal Aszad jelenlegi hétéves hivatali mandátumának lejárta előtt.

A közel tíz éve tartó polgárháborúban eddig több mint félmillió ember vesztette életét és több millióan kényszerültek elmenekülni otthonukból.

Észak-Afrika

Egyiptom

Sikertelen tárgyalások a Nílus-folyóra épített gát ügyében

Egyiptomnak, Szudánnak és Etiópiának nem sikerült áttörést elérnie az Afrikai Unió által szervezett tárgyalásokon, amely az Etiópia által a Kék-Nílusra tervezett gát körüli viták feloldására szolgált volna.

A tárgyalások során továbbra is kulcsfontosságú kérdés maradt, hogy Etiópia mennyi vizet enged át egy többéves aszály esetén, továbbá a három ország hogyan rendezi a jövőben felmerülő vitás helyzeteket. Egyiptom és Szudán jogilag kötelező érvényű egyezmény aláírását követeli Etiópiától a gát működésével kapcsolatban.

Fontos látni, az Etiópia által a Kék-Níluson (amely Szudánban a Fehér-Nílushoz csatlakozik és a Nílus-folyóvá válik) épített gáttal kapcsolatosan, hogy a Nílus-folyó vízének mintegy 85%-a Etiópiából származik. Etiópiában remélik, hogy a gát, amelynek már több mint háromnegyede elkészült, 2023-ban eléri a teljes kapacitását, és így emberek millióit fogja kiemelni a mélyszegénységből.

Tunézia

Tüntetések Tunéziában az arab tavasz évfordulóján

A hónap elején Tunéziában kirobbant tüntetések tovább folynak. A tömegekben egyre több sérelmet hoz felszínre a koronavírus okozta gazdasági visszaesés, ami teljes mértékben lebénította az ország motorjaként szolgáló turizmust. A járvány kiváltotta kétségbeesésen túl a tunéziaiak felismerték a hatalmas társadalmi különbségeket, amelyek egzisztenciális szinten jelentkeznek, a szegényebb rétegekben sokkal erőteljesebben és hamarabb, mint a tehetősebbek körében. A 2011-es arab tavasz kiindulópontjaként ismert országban a történelmi esemény évfordulója előtt a tunéziai közvélemény úgy látta, hogy az új korszak és kormányzás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 36% körüli munkanélküliség és a politikai korrupció a népet az utcára vitte. A főként fiatalokból álló és a jövőjüket féltő vagy éppen a kilátástalanságtól frusztrált fiatalok többször is összecsaptak a rendőrökkel, amelynek eredményeképpen a Tunéziai Emberjogi Liga (LTDH) jelentése alapján 1400 főt tartóztattak le. Az új kormány létrehozásáról tárgyaló parlament jelenleg csak a rendvédelmi szervek és a hadsereg segítségével képes megőrizni a rendet.

Marokkó

Nem jó, de nem is tragikus: Nyugat-Szahara helyzete

A független Szaharai Demokratikus Arab Köztársaság létrejöttéért küzdő Polisario Front újabba támadást hajtott végre a Marokkó és Mauritánia közötti határon, ütközőzónaként szolgáló Guerguerat városa ellen. A marokkói hadsereg propaganda háborúnak nevezte a Polisario tavaly novemberben kezdődött alacsony intenzitású támadásainak sorozatába illeszkedő mostani incidenst. November elején a már említett Guerguerat térségében futó kereskedelmi utat zárták le a lázadók, és erre válaszul 13-án a marokkói hadsereg bevonult a demilitarizált területre, ahonnan kiszorította a Polisario erőit.

Az újra aktivizálódó, korábban egy befagyott és az ENSZ által is mellőzött önrendelkezési kérdést tovább terheli az Egyesült Államok nyilatkozata, amelyben elismerte Marokkó uralmát a nyugat-szaharai területek felett, tette mindezt az ország és Izrael között zajló kapcsolatmélyítési folyamatok részeként. 2021 januárjában megkezdődtek az előkészületek Dakhla városában egy amerikai konzulátus létrehozására, amely egy újabb gesztus Marokkó joghatóságának elismerésére.

Írta: Hende Olivér és Kovács Ádám

Szerkesztette: Halasi Gábor

Címlapkép: Koszovói rendőr egy videokonferencia tiszteletére leterített vörös szőnyegen megy át a koszovói fővárosban, Pristinában 2021. február 1-jén. A koronavírus-járvány miatt digitálisan megtartott találkozón az izraeli és a koszovói külügyminiszter aláírta a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezményt Jeruzsálemben, illetve Pristinában. (Forrás: MTI/EPA/Valdrin Xhemaj)

A MENA 03 – MENA térség hírfigyelő, 2021. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

Hatalomátvétel Mianmarban

Február 1-én, hétfő hajnalban a Mianmari Fegyveres Erők (Tatmadaw) katonái őrizetbe vették az ország államtanácsosát (ez a miniszterelnöki posztnak felel meg), az 1991-ben Nobel-békedíjjal is kitüntetett Aung Szán Szú Csít és mellette több vezető politikust, ezzel megszakítva a törékeny, alig tíz éve tartó demokráciát. A főváros, Nepjida (Naypyitaw) utcáit katonák lepték el, és hogy a lakosság körében ne alakuljon ki szervezett ellenállás, minden internet és telefon-összeköttetést lekapcsoltak. A hatalomátvételt Min Aung Hlaing tábornagy-vezérkari főnök a katonaság saját televíziójában, a Myawaddy TV-ben jelentette be. Az akciót azzal indokolták, hogy szerintük a 2020. november 8-ai választásokat magas fölénnyel nyerő Nemzeti Liga a Demokráciáért Párt (NLD) elcsalta azokat, és a hadseregnek közbe kellett lépnie a demokrácia biztosítása érdekében. A hadsereg az egész hatalomátvételt ideiglenesnek igyekszik feltüntetni. Állításuk szerint egy évig vészhelyzeti kormányzás várható, majd újra kiírják a választásokat. Az 54 milliós ország történetében nem ez az első ilyen eset. A hadsereg 1988-ban hasonló ígéretet tett, majd figyelmen kívül hagyva a következő évi választásokat további 25 évig irányította az országot. Habár az Amerikai Egyesült Államok mellett több ország is elítélte a puccsot, a Mianmart is magába foglaló ASEAN, illetve a szomszédos Kínai Népköztársaság nem kíván a konfliktusban állást foglalni. A mianmari hadsereg nemzetközi megítélését tovább súlyosbítja a 2016-2017-ben a muszlim rohingya közösség ellen elkövetett erőszakhullám, amelyet a Min Aung Hlaing tábornagy vezette mianmari hadsereg kezdeményezett. Az üldözések következtében több mint 700 ezer rohingya kényszerült elhagyni az otthonát, és menekült a szomszédos országokba, elsősorban Bangladesbe.

Írta: Szomolányi Szabolcs

 

Erőszak a Köztársaság Napján Indiában

Erőszakba torkollott az indiai mezőgazdászok Köztársaság Napi tüntetése, felvonulása. A január 26-ai ünnep és a három mezőgazdasági törvény okán felvonuló gazdák letértek a felvonulásukhoz biztosított útvonalról, és a Vörös erődbe vonultak be, ahol rendőrökkel csaptak össze. Az incidens egy halálesetet és többszáz sérültet eredményezett, illetve újabb törést a tüntető gazdák csoportjai között.

Már a szeptemberi hírfigyelőben beszámolt három mezőgazdasági törvény által gerjesztett tüntetések körüli események nem lassultak a hónapok folyamán. A törvénycsomag ellenzői számos közlekedési útvonalat zártak le, éhségsztrájkba kezdtek, felvonulásokat szerveztek a törvények visszavonását követelve. December során elindult a központi kormánnyal való tárgyalássorozat, amely eleinte nem hozta a várt sikert. A farmerek tovább folyattatták protestálásukat, és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. A 2020 év utolsó napjaiban a kormány engedményeket tett a január folyamán a tárgyalások újból holtpontra értek.

A kormány január 20-án felajánlotta a törvények felfüggesztését a következő 18 hónapra, mely megosztotta a gazdákat képviselő szakszervezeteket, de a legtöbb főt tömörítő Samyukta Kisan Morcha nevű ernyőszervezet ezt visszautasította. A három törvény teljes visszavonását, további követeléseik kielégítését kérték. A kormánynak több időszerű érdeke is megbújt az törvények felfüggesztésének ajánlata mögött.

A Legfelsőbb Bíróság negatív megjegyzéseket tett a kormány a helyzet kezelésére felsorakoztatott eszközeit illetően. A kormánypárt Bharatiya Janata Párt befolyásos „anyaszervezete” a Rashtriya Swayamsevak Sangh egyik tisztviselője is a kölcsönösen előnyös álláspontok kialakítását és a megbékélést szorgalmazta, ebből kifolyólag a BJP egységén is repedések kezdtek kirajzolódni, mely tovább rontja a helyzetet az államháztartási tervezet elfogadásának ülései előtt. Végezetül pedig az ünnepi parádé fényét csorbította volna a grandiózus traktoros felvonulás és tüntetés, melyet végül megtartottak párhuzamosan zavartalanul.

Ebben a politikai zsákutcában virradt a Köztársaság Napja, mely az indiai alkotmány hatálybalépésének 72. évfordulója volt idén. A mezőgazdászok felvonulása a rendőrség által jóváhagyott útvonalról letért, és a történelmi fontosságú Vörös Erőd irányába indultak. Az út során számos rendőri barikádot törtek át, és végül magába az erődbe is behatoltak. Az erőd átvétele után kitűzték a Khalsa lobogót, mely a szikh vallásközöség egyik jelképe, az indiai trikolor mellé.

A rendőrség és félmilitáris egységek nagy erőkkel léptek fel a tüntetők ellen és estére sikerült visszaállítani a rendet a helyszínen. A fentemlített Samyukta Kisan Morcha elhatárolódott a történtekről és a tüntetések erőszakba torkollásától és vizsgálatot indít. Az események szerencsétlen végkifejlete kapóra jöhet a kormánynak a helyzet kezelésében és a tüntetések gyors elzárásában, a törvény keresztülvitelében. Az erőszakos ünnepnapot követően a tüntetők által lezárt útvonal egyike körül élő helyiek felszólították a tüntetőket a helyszín elhagyására, mivel barikádjaik és jelenlétük lényegesen megnehezítik mindennapi életüket. A tüntetők pedig eleget is tettek kérésüknek és elhagyták az Új-Delhitől délnyugatra lévő hidat.

A Vörös Erődben történeteket követően elindult a tettesek letartóztatásai, illetve a politikai frakciók igyekeznek az incidenst saját narratíváikba illeszteni. A tüntetők azonban valószínűleg elvesztették a lehetőségüket céljaik elérésében. Ha a tárgyalások folytatódnak céljaikban és követelésikben nagymértékben engedniük kell majd.

Indiában az utóbbi két évben nem volt hiány tüntetésekből. Míg a 2020-as év első fele az új állampolgársági törvények körüli tüntetésekről szóltak, 2019 augusztusát követően az Alkotmány 370. (Dzsammu és Kasmír autonómiájáról szóló) cikkelyének visszavonása váltott ki széleskörű társadalmi nyugtalanságot.

Írta: Kertai Zoltán Péter

 

Hongkong

Peking az elmúlt egy évben végleg bekebelezte a különleges közigazgatási területként működő, autonóm státuszú városállamot. A kereken 20 éve Kínához visszakerült Hongkongban 2020 nyarán bevezetett nemzetbiztonsági törvény nagymértékben korlátozza a kommunista rendszert kritikusainak vélemény és szólásszabadsághoz való jogát, valamint lehetővé teszi a központi kormányzathoz köthető nemzetbiztonsági szolgálatok szabad tevékenységét a város területén. London jelezte, hogy kész segítséget nyújtani volt gyarmata polgárainak, ha Peking a jövőben is folytatja agresszív integrációs politikáját.

Az angol belügyminiszter Priti Patel bejelentette, hogy minden olyan hongkongi lakos, aki rendelkezik Brit Nemzeti Tengerentúli státusszal (British National Overseas status-BNO), 2021 januárjától kezdve jogosulttá válik speciális vízum igénylésére. A távozás mellett döntők kedvezményesen, 5 év tartózkodás után juthatnak letelepedési engedélyhez az Egyesült Királyságban, illetve további egy év elteltével kaphatnak angol állampolgárságot. A kínai kormányzat a londoni bejelentést politikai indíttatású cselekedetnek értékelte, amellyel egy más ország – a nemzetközi normákkal és joggal ellentétesen – beavatkozik Hongkong belügyeibe, ezzel aláásva Kína szuverenitását a terület fölött. Zhao Lijian a kínai külügyminisztérium szóvivője figyelmeztetett, a brit intézkedésekre válaszul, a BNO útleveleket az ország területén nem fogják a továbbiakban hivatalos okmányként számon tartani az erre illetékes kínai hatóságok. London becslései szerint, 2,9 millió ember élhet az új letelepedési lehetőséggel, azonban egyelőre 300.000 indítványozóval számolnak.

Írta: Zernig Csombor

 

Kiáll Japán mellett Joe Biden új védelmi minisztere

Telefonon egyeztetett Lloyd Austin, az Egyesült Államok újdonsült védelmi minisztere japán kollégájával, Kisi Nobuoval január 24-én. Ez volt az első miniszteri szintű megbeszélés Washington és Tokió között, mióta a Biden-adminisztráció hivatalba lépett. Austin megerősítette, hogy az Amerikai–Japán Kölcsönös Együttműködési és Biztonsági Egyezmény 5. cikke, amely külső támadás esetén kötelezi az Egyesült Államokat a Japánnak való katonai segítségnyújtásra, kiterjed a Szenkaku-szigetek védelmére is. Hasonló ígéretet tett novemberben Joe Biden megválasztott elnök Szuga Josihide japán miniszterelnöknek. A Kelet-kínai-tengeren található apró szigetcsoportra Kína és Tajvan is igényt tart, ők a Tiaojü-szigetek névvel illetik. A közelmúltban egyre sűrűbbé váltak a kínai behatolások a szigetek körüli japán fennhatóság alatt álló vizekbe, egyes elemzők szerint Kína így próbálja hozzászoktatni Tokiót jelenlétéhez. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a pekingi vezetés által nemrég elfogadott jogszabály feljogosítja a kínai parti őrséget, hogy fegyveres erőt alkalmazzon, amennyiben illegális tevékenységet végző idegen hajók a Kína által magáénak tartott vizeken nem engedelmeskednek parancsaiknak.

Az amerikai miniszter kifejtette, hogy az Egyesült Államok ellenez minden egyoldalú próbálkozást, amely a Kelet-kínai-tenger status quo-jának felborítására irányul. Kisi rendkívül bíztatónak nevezte Austin kijelentéseit, valamint szerinte amerikai kollégája erős érdeklődést mutat az ázsiai biztonsági környezet felé, és rendkívül fontosnak tartja a japán-amerikai szövetséget. A két fél elkötelezte magát egy szabad és nyitott indo-pacifikus régió fenntartása és megerősítése mellett. Többek közt további együttműködés várható az észak-koreai nukleáris leszerelés kérdésében. Kifejezték szándékukat egy megállapodás gyors tető alá hozataláról a Japánban állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségei kapcsán, Austin jelezte, hogy amint lehetséges, szeretne Japánba látogatni. Pozíciója elfoglalása előtt Austin a szenátusi bizottság előtti meghallgatásán úgy fogalmazott, alig várja, hogy „felfrissíthesse” az amerikai szövetségeket az indo-pacifikus térségben.

Írta: Varga Domonkos Bálint

 

Kazahsztán és Üzbegisztán partnersége

2021. január 26-án Askar Mamin, Kazahsztán miniszterelnöke bejelentette, hogy megkezdik az ország két déli régióját, Symkentet és Türkisztánt Üzbegisztán fővárosával, Taskenntel összekötő nagysebességű vasút kiépítését. A projekt fő célja a turisztikai ipar közös fejlesztése, amely a nagymúltú Türkisztánt az üzbég Szamarkand és Bukhara történelmi nevezetességeivel köti össze. Az infrastruktúrafejlesztési tervnek azonban több aspektusa is van, ami megerősíti a kapcsolatokat és a két ország együttműködését.

Kazahsztán gazdaságilag hasznosnak tekinti a projektet, amely következtében – a becslések szerint – az idegenforgalom az ország GDP-jének 5,2%-ra növekedhet. A beruházás 22.000 új munkahelyet teremtene az idegenforgalmi iparban, ami 50%-os növekedést jelent, valamint 100.000 munkahelyet a gazdaság kapcsolódó ágazataiban. Várható ennek megfelelően a belföldi turistaáramlás mintegy 22%-os növekedése.

Az országok stratégiai partnersége egyre erősödik, a közös vasúti projekt az erős gazdasági és politikai együttműködés fényében az kapcsolatok további mélyítését jelenti. A közép-ázsiai régióban Üzbegisztán és Kazahsztán a terület két legnagyobb államaként megteremtheti a hosszútávú stabilitás alapjait, mivel elismerik a másik jelentőségét és szubkomplexumban betöltött szerepét, hajlandóak a közös cselekvésre.

Írta: Györgyi Dominika

Címlapkép: A megbuktatott Aung Szan Szú Kji mianmari államtanácsos (kormányfő) képe előtt mutatják az ellenállás jelképének tekintett háromujjas kézjelet a puccs ellen tüntetők Rangunban 2021. február 9-én. Az öt főnél nagyobb gyülekezést betiltó rendelet ellenére folytatódnak a tüntetések, miután a hadsereg február 1-jén átvette a hatalmat és szükségállapotot hirdetett ki Mianmarban. (Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

A Ázsia 05 – Ázsia hírfigyelő, 2021. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ukrajnában korszerű korvettek építéséről írhatnak majd alá megállapodást idén áprilisban. Törökország és Ukrajna között ugyanis befejeződtek az egyeztetések, így nem nagyon van már akadály a terv megvalósulása előtt. Ekképpen az ukrán Okean hajógyár felkészülhet a nagynak ígérkező munkára. Az első egységek még Törökországban fognak elkészülni, majd a gyártást áthelyezik Ukrajnába. Ezek a hajók pedig a már ismert török ADA-osztályú (vagy MILGEM-osztály) korvettek lesznek. Kijevi remények szerint négy-öt fog megépítésre kerülni, a tervek szerint ezekből talán három Ukrajnában. Pakisztán is megvásárolta ezt a hajóosztályt, ott darabonként 300 millió dollárt kóstált volna az ár, de helyi ipar bevonásával ezt sikerült 250 millió körülire leszorítani. Az első helyben építendő pakisztáni korvett gerincfektetésére 2020 októberében került sor.

Horvátországban elhalasztották azt a bejelentést, mely talán pontot tehetett volna az ország harci repülőgép beszerzésére. Ez már évek óta húzódik ilyen-olyan okok miatt, most a földrengések okozta károk helyreállítása lehet a háttérben. Bár a dátumokkal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont a horvát kormány részéről, ezt talán majd ez év első és második negyedéve között, azaz leghamarább márciusban, vagy legkésőbb április elején teszik közzé. A beérkezett ajánlatok elemzésekor állítólag új gépek esetében az amerikai F-16V Block 70/72 vitte el a pálmát, míg a használt kategóriában pedig a francia Dassault Rafale F3-R nyerte el a döntéshozók tetszését. A vesztes izraeli használt F-16, illetve az új JAS39 esetében a két állam megértéssel fogadta a földrengés okozta késést, de a svédek jelezték, lehetséges, hogy egy századra való Gripen-t el tudnának adni alacsonyabb, nagyjából 900 millió eurós áron is.

Csak hogy tisztább legyen a kép, a francia Rafale F3-R-ekért Párizs 930 millió eurót, míg Washington az F-16V-kért 1,6 milliárd dollárt kért. Jelenlegi kalkulációk szerint a földrengések okozta károk helyreállítása 11-12 milliárd eurót tesz ki, vagyis tízszeresét a Zágráb által egy repülőszázadnyi gépért kifizetni tervezett összegnek. Amennyiben a kiválasztás igen gyorsan lezárul, úgy az új horvát vadászgépek 2024-ben már repülhetnének is hazai légtérben, addig azonban a nyolc öreg MiG-21-et kell hadrendben tartani. Továbbá azért is a lehető leghamarabb döntést kell hozni a repülőgépek megvásárlásáról, mert ezek az ajánlatok nem lesznek érvényesek a végtelenségig.

Csehország régóta fontolgatja a T-72M4CZ harckocsik lecserélését. A 2020-as év szeptemberében a Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsilövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.

A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két-három évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-en mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.

A csere során a német Leopard 2 és a dél-koreai K2 Black Panther került megemlítésre éveken át, míg fel nem bukkant az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezete. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkaphatja ezt az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Mivel 2025-től több T-72-es kerül majd kivonásra, egyre időszerűbbé válik a régóta halasztott döntés meghozatala. Prága a drága beszerzési lehetőségeket értékelve leginkább a dél-koreai páncélost jelentené ki győztesnek, mivel a 2020-as év közepén végezett legutóbbi előzetes felmérések során Szöul és a Hyundai Rotem sem zárkózott el a helyi gyártás megvalósításától sem.

A második legjobb megoldás a Leopard 2A7+ megvásárlása lenne a hazánk által választotthoz hasonló konfigurációban. A földrajzi közelség lehetőséget teremtene a két ország közötti együttműködés elmélyítésére és a páncélosok szervizköltségeinek csökkentésére is. A cseh hadsereg vezetésében a nem konvencionális megoldások iránt is érdeklődést mutatnak, így elemezték a Stryker alapú M1128 Mobile Gun System-et, a francia AMX-10RC-t, vagy az olasz B1 Centauro-t is. Az Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsija megelőzheti ezeket a páncélvadászokat, hiszen a hazai ipar előtt itt is lehetőségek nyílnának meg a gyártásban való részvételre. A 44 tonnás súlyával a Sabrah összehasonlítható a 48 tonnás T-72M4CZ-vel, miközben lényegesen könnyebb, mint a 62 tonnás Leopard 2 és az 55 tonnás K2. Persze nem kell túlzott reményeket fűzni a könnyebb páncélosokhoz, hiszen a legesélyesebb mégiscsak ez a két utóbbi harckocsi.

Lengyelországban szépen halad a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es beszerzési programja. A tavalyi évben nyilvánosságra hozták, hogy az új típust a közép-lengyelországi Lask légibázison tervezik majd üzemeltetni. Itt már folynak az üzemeltetés megvalósításához szükséges munkálatok az infrastruktúrán. Ezeket csak kiegészíteni kell, nem a semmiből kell kiépíteni. Mire az F-35-ösök várhatóan megérkeznek 2024-ben, addigra mindennel elkészülnek majd. Szintén tavalyi az a hír, miszerint a Swidwin melletti bázison is korszerűsítésekbe kezdenek. Ez repülőtér jelenleg a lengyel Szuhoj Szu-22-es Fitter vadászbombázóknak ad otthont. Egyes hírek arról szóltak, hogy ez lesz majd az F-35-ök települési helye, de ezeket később hivatalosan cáfolták. Lehetséges, hogy a jelenleg Lask-ban lévő F-16-ok kerülnek majd Swidwin-be az F-35-ök megérkeztével.

Németországban végrehajtotta repülését az első élettartam-hosszabbításon átesett Panavia Tornado IDS vadászbombázó. A típus IDS és ECR változatát 2030-ig szeretné hadrendbe tartani Berlin, így a 6000 órás repült időre tervezett gépekből 85 példányt kell majd ennek érdekében szétszerelni, alkatrészeiket, szerkezeti elemeiket alaposan leellenőrizni, majd összeszerelve további 2000 repült óra teljesítésére képessé tenni. A munka során több törzskeretet is új gyártásúakra cserélnek a törzs első és középső része között. Természetesen ezt a munkát nem tervezték végrehajtani a Tornado élettartama során. Elsőként a 43+42-es oldalszámú gépen hajtották végre az élettartam-hosszabbítást. Ez a gép 2017 májusában tért vissza az Egyesült Államokból, mivel a Holloman légibázison a német pilóták típusátképzését végezték segítségével. A bücheli 33. Harcászati Repülőezred állományába a 43+42-es idén márciusban tér vissza, és további 2600 levegőben tölthető órára szóló engedélyt tudhat magáénak. A következő Tornado-n természetesen már folynak a munkák. Ez a 45+14-es, ami az 51. Immelmann Harcászati Repülőezredtől érkezett, de szolgálatát még a flotta repülőerőinél kezdte meg.

Hollandiában megkötésre került az a szerződés, melynek értelmében a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő az Elbit Systems Iron Fist aktív páncélzata kerül felszerelésre a páncélosokra. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist-et, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et. A most aláírt szerződés összértéke 82 millió dollár és négy éves időtartamot ölel fel. Az izraeli cég a parancsnok részére a COAPS (Commander Open Architecture Panoramic Sight) elektrooptikai rendszert is felszereli a CV9035NL gyalogsági harcjárművekre. A jelenlegi szerződésben mindössze 44 darab lövészpáncélos található meg, a többire a későbbiekben kötik majd meg a szerződést.

Egyes hírek szerint a Maliban harcoló brit csapatoknál már használatba vették a 40 milliméteres gránátvetőkből indítható minidrónokat. Az ausztrál DefendTex által kifejlesztett Drone40 2019-ben debütált, és kis mérete dacára lehetővé teszi az adatátvitelt valós időben. További lehetősége a lézeres célmegjelölés, amely új lehetőségeket kínálnak a gyalogosok számára a légierővel, illetve a tüzérséggel való együttműködésre. Jelenlegi konfigurációban a Drone40 hatótávolsága megközelítőleg 20 kilométer, és a hasznos teher súlyától függően 30–60 percig tartózkodhat a levegőben.

Partnereket keres az Airbus az AFJT (Airbus Future Jet Trainer), egy Spanyolország számára tervezett sugárhajtású kiképző repülőgép megvalósításához. Madridot érdekli a gép, de költségek csökkentése érdekében ők is jobban örülnének egy tőkeerős társnak. Első körben Franciaország és Németország kerül majd meginvitálásra a csatlakozásra. Az AFJT egy hajtóművével hangsebesség alatti repülésre lett optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol állam kasszájába. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák.

Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.Franciaország esetében az Alpha Jet képességeinek pótlása kerül majd előtérbe, de ugyanezzel próbálkoztak az olaszok is a Leonardo M-346-os Master esetében, eddig nem sok sikerrel. Az első AFJT felszállását az Airbus öt éven belül várja és nagyjából 10 év múlva kezdődhetne el a szolgálatba állítása. Ez az időintervallum megfelelő lehet a franciák számára is. Németország esetében más a helyzet, ott az USAF akadémiai képzésében nyílik lehetőség T-38 Talon-on repülni a német pilótatanoncoknak. Ennek utódja a Boeing T-7A Red Hawk lesz, a képzés korszerűségét senki sem vitatja. Bár sokak szerint, évente 60 német pilóta képzése, lehet olcsóbban is megvalósítható lenne Európában, európai géppel és partner(ek)kel.

Ez év februárjának elején érték el az 5000. harctéri repült órát az Albatrosz harci köteléknél alkalmazott EC-27J JEDI (Jamming and Electronic Defence Instrumentation) repülőgéppel. Ezt az óraszámot mindössze 1000 felszállás során teljesítették. A JEDI hardvere nagyrészt kereskedelmi összetevőkből épül fel és a C-27J Spartan rakterébe egy raklapra szerelve került elhelyezésre. Az elektronikai megfigyelést és zavarást végző két személy munkaállomása szintén a raklapon került kialakításra. A JEDI képes a rádióadások és a mobiltelefonok felderítésére és zavarására is, ezzel biztosítva védelmet a földi csapatoknak az IED támadások ellen. Az Olasz Légierő eddig két szállító változatú C-27J Spartan-t alakított át EC-27J JEDI változattá. Ezekből az egyik folyamatosan jelen van Irak légterében 2016. augusztus 10. óta. A JEDI rendszert a ReSTOGE (Reparto Supporto Tecnico Operativo Guerra Elettronica - Elektronikai Hadviselést Támogató Technikai Osztály) tervezte, amelynek székhelye a Pratica di Mare légibázison található. Ez az egység felelős a légierő összes repülőgépének elektronikai hadviselésben használatos rendszerében lévő könyvtárának összeállításáért, frissítéséért és kezeléséért.

Újabb családtaggal bővült a már eddig is igen népes Flanker-család. Az újszülött a Szuhoj Szu-30SzMD nevet viseli, és olyannyira jól van, hogy már a próbáit végzik a Zsukovszkij tesztközpontban. Létrehozásának híréről még 2019-ben jelentek meg az első tudósítások. Megalkotásának a célja szerteágazó családfa leginkább használható ágain lévő gyümölcsök (Szu-27SzM3, Szu-30M2, Szu-35Sz, Szu-30SzM) leszüretelése és egyfajta eszencia készítése volt. A D éppen erre utal, mint Dorabotannij, vagyis átdolgozott, továbbfejlesztett. Az eddig használt Szaturn AL-31FP gázturbinák helyett a 15%-al nagyobb tolóerejű AL-41F-1Sz tolóerő eltérítéses erőforrások kerültek beszerelésre, ezeket használják a Szu-35Sz-ben is. Sokak reményével szemben ehhez a programhoz nem az indiai Szu-30MKI jelentette az alapot, hanem a hazai Szu-30SzM. Az első Szuhoj Szu-30SzMD a haditengerészettől érkezett 2020 közepén nagyjavításra az irkutszki gyárba, oldalszáma kék 72-es.

Két korszerűsített Kamov Ka-52M Alligator harci helikopter prototípussal folynak jelenleg a gyári berepülési tesztek. A típus első repülésére 2020 augusztusában került sor, míg első sorozatgyártott példányai várhatólag a 2022-es évben kerülnek majd átadásra a hadsereg részére. A Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni.

Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával. Az északi sarkvidék katonailag felértékelődött az utóbbi években, ezt a Ka-52M továbbfejlesztésénél is észre lehet venni, hiszen a rotorlapátokba szerelt fűtést erősebbre cserélték. Továbbá a Ka-52M rakétafegyverzete megegyező a Mil Mi-28NM fegyverzetével, így ezen a téren is az egységesítésre való törekvés figyelhető meg az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérve.

Teljessé vált Üzbegisztán korszerűsített Aero Vodochody L-39C Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépekből álló flottája. Ugyanis február 7-én hazaérkezett az utolsó, hatodik példány is. A cseh gyártónál végzet munka a 2018 szeptemberében aláírt szerződés értelmében hat L-39C-t érintett. Ezek 2019-től érkeztek meg az Aero Vodochody üzemébe, ahol számos fedélzeti rendszert modernizáltak. Az eredeti orosz gyártmányú kommunikációs berendezéseket felváltották cseh gyártmányúakkal, és a Garmin által gyártott rádiónavigációs rendszert is beszerelték az üzbég repülőgépbe. A régi rádióiránytűt is korszerűbb technológiával helyettesítették. Üzbegisztán lett az első ügyfél, aki úgy döntött, hogy az Aero Vodochody-nál újítatja fel és korszerűsítik az L-39-es gépeit. Ezek az Albatroszok a Szovjetunió szétesését követően kerültek a légierő állományába.

Olybá tűnik, az amerikai elnökváltás nem hoz kedvező fejleményt Törökország számára. A napokban Washington-ban kijelentették, a Biden-adminisztráció folytatja elődje politikáját, amely szerint Törökország részére továbbra sem lesznek elérhetők a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók. A leköszönt Trump-adminisztráció az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszerek beszerzésének eldöntése után zárkózott el a csúcstechnikát képviselő vadászbombázók eladásától Ankara részére, továbbá a gyártási láncból is kikerülnek a török beszállítók. Érdekes volt a törökök válasza, ugyanis azzal érveltek, hogy a pár évvel korábbi sikertelen katonai hatalomátvételt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az F-35-ök rendszeresítése után időszakban egy ilyen megmozdulást leginkább az orosz Sz-400-ok tudnának kordában tartani. Velük sikerrel lehetne felvenni a harcot az amerikából származó típussal. Mindezt nem az orosz propagandából vették, az Sz-400-as képességeit török szakértők alaposan megvizsgálták és kielemezték, ezért (is) döntöttek a beszerzése mellett. Így hát úgy tűnik szertefoszlott az igen tekintélyes, 100 darabos török F-35-ös beszerzés reménye, továbbá a 2022-es év lesz az utolsó, amikor a török beszállítók még elkészíthetik alkatrészeiket a típushoz.

Izraelben egyre közelebb kerül egy jelentős méretű katonai beszerzés. Az ezt fedező 9 milliárd dolláros költségvetés már jóváhagyásra került a miniszterek által. Washington már tavaly márciusban hozzájárult 8 Boeing KC-46 Pegasus eladásához, 2,4 milliárd dolláros becsült költséggel. Ezekre igen nagy szükség lenne, hiszen a meglévő hét darab Boeing B707 Re'em tartálygép már igencsak koros. A helikopterek esetében a szerződésért a Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F/MH-47G Chinook versenyeznek. A CH-53A Yasur 1969 óta van szolgálatban, kivonásukat 2025-re tervezik. A Bell/Boeing V-22 Osprey beszerzése szintén elsőbbséget élvez. Az új nehézhelikopterek ára körülbelül 2 milliárd dollár lesz, ezekből 22-24 darabra lenne szüksége Izraelnek. A V-22-ekre körülbelül egymilliárd dollárt fognak elkölteni. Szintén 2-2 milliárd dollárt szánhatnak az F-15IA, vagy az F-35I Adir beszerzésre is. Utóbbiakból így lehetne még egy századnyi. A gyártósorok leterheltsége okán a döntést jó lenne minél előbb meghozni Tel-Aviv-ban, így előbb megkaphatnák a gépeiket.

Január végén megérkezett Elefántcsontpart egyik repülőterére egy Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgép. Ez a pótlásként vásárolt második Mil Mi-24 Hind típusú harci helikoptert szállította az afrikai országba. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították le. A két Mi-24D 2019. november 27-én (TU-VHR), illetve 2020. március 18-án (TU-VHO) került veszteséglistára.

Február 8-án hajtotta végre első repülését a Japán számára elsőnek megépített Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép (gyártási száma 14-3611). A típus első külföldi megrendelőjeként az első gépét Tokió még 2017 decemberében rendelte meg. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelték. A 2019 szeptemberében összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus-t még az idén átvehetik, bár ezt még tavaly kellett volna megtenniük, de a típussal kapcsolatos problémák miatt késedelmet szenvedtek. Azóta még két KC-46A-t rendelt meg Tokió 2020 októberében. Már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország összesen 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. A már meglévő típustestvéreik, a négy KC-767J már nem mai darabok, hiszen 12 és 15 év közöttiek.

Amerikában a Tengerészgyalogság újra felállította a VMA(AW)-225-ös Vikings repülőszázadát. Az alegységet 2020. január 23-án oszlatták fel, addig a Boeing F/A-18D Hornet kétüléses változatát repülték, mint minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázót. Az új típusuk a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es lesz, ezzel az ötödik ezt a típust repülő tengerészgyalogos századdá váltak. Teljes bevethetőségüket várhatólag 2023 februárjára érik el.  A hatodikként F-35-össel ellátott tengerészgyalogos repülőszázad a VMFA-314 Black Knights lesz, de ők már az F-35C változatot fogják repülni. Várhatólag ezek a példányok már a Block 4.1, vagy a 4.2-es változatok lesznek. Legfőbb újdonságuk a 25-ször gyorsabb fedélzeti számítógépek lesznek, de a módosított programoknak köszönhetően a fedélzeti rendszerek közötti együttműködés még kifinomultabbá válhat. Ezek már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal is. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.

Új fegyverzetet keresnek a majdan rendszeresítésre kerülő felderítő helikopter részére az Egyesül Államokban. A hadsereg elvárása legalább 30 kilométeres hatótávolság, ezt a távot a rakétának 100 másodpercen belül kell megtennie. Alkalmazhatónak kell lennie integrált légvédelmi rendszerek, könnyen páncélozott járművek, és bunkerek ellen is. A célpontot el kell találnia bármilyen napszak és bármilyen időjárási körülmény közepette is. Természetesen további elvárás az alacsony járulékos károk okozása is.

Két helyen is bővíti hajóépítő kapacitását a Fincantieri olasz hajógyártó konszern amerikai ágazata. A 2020 áprilisában, a FREMM-osztály módosításával elnyert, az amerikai flottától érkező megrendelés teszi mindezt szükségessé. Ennek értéke 795 millió dollár, és az első fregatt építése mellett további kilenc hajó megrendelését is magában foglalja. A többcélú hadihajókon megtalálható lesz az AEGIS rendszer mellett az Mk 41 VLS függőleges indítókonténeres rendszer is, az 57 milliméteres hajóágyú mellett. Az FFG (X) osztály neve CONSTELLATION lett. Építésüket a Michigan-tó partján található két hajógyárban, a Fincantieri Bay Shipbuilding-ben és a Fincantieri Marinette Marine-ben fogják végezni. Éppen ezért az olasz vállalat összesen 200 millió dollárt fektet eme hajógyárak bővítésébe. Ez az utóbbi esetében már szinte meg is valósult, hiszen február 9-én átadásra került a 34. épületnek hívott csarnok. Az akár 250 méter hosszú hajók megépítését is lehetővé tevő csarnok légkondicionált. Az elkészült hajók vízrebocsátását végző rendszer körülbelül 150 méter hosszú és 25 méter széles lesz, és ez lesz a legnagyobb a maga nemében az Egyesült Államokban. Képes lesz csaknem 10000 tonna vízkiszorítású hajókat is megmozgatni. Érdekesség, hogy a két hajógyárban elkészült hajók esetében még egy nagyjából 3000 kilométeres hajóút szükséges ahhoz, hogy a majdani természetes közegükbe kerüljenek.

Egy héten át a hideg időjárási körülmények közötti tesztelésen vesz részt a brazil légierőnek már átadott egyik Embraer KC-390-es repülőgép a négyből. Az új fejlesztésű taktikai teherszállító/tanker repülőgép - melyet hazánk is megrendelt 2020 novemberében két példányban - az alaszkai Fairbanks-be érkezett meg február 8-án. Maga a teszt annak ellenőrzésére szolgál, hogy a repülőgép hogyan működik extrém hideg időjárási körülmények között, amikor a hőmérséklet elérheti a -33°C-ot is. Meg kell jegyezni, hogy az áttelepülés során töltötte eddig a leghosszabb időt, 6 óra 28 percet a levegőben leszállás nélkül a KC-390-es.

Argentínában a hírek szerint sikerül megvalósítani a TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsik korszerűsítési programját. Ezt még 2010-es évek elején indították el. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. 2013-ban már az első prototípus képességeit vizsgálták, majd 2015-ben megszületett a döntés a hadsereg 74 darab TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul.

Nem egészen egy évvel később, 2016 közepén már a továbbfejlesztett, megerősített páncélzatú TAM 2IP variáns bemutatkozásáról szóltak a hírek. A külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható lett a TAM 2IP az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatnak köszönhetően. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Természetesen az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét is megvizsgálták. A dél-amerikai ország gazdasági helyzete eddig nem tett lehetővé a modernizálási program elindítását. Ez azonban változhat, hiszen a kormánynak szándékában áll márciusban az első részlet, nevezetesen 17 millió dollár átutalása. Némi változás várható majd a harckocsik felszereltségében, mivel az izraeliek kijelentették, hogy alkalmazni tervezik az időközben megjelent új fejlesztéseiket is a TAM-okon. Jelenleg az argentin hadsereg kötelékében 230 darab TAM található meg, ezeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között gyártották.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-29 Fulcrum

Northrop F-5N Tiger II

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Aerospatiale SA-341F Gazelle

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Gloster Meteor F.8

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Transport Allianz C-160R

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

English Electric Canberra B.6

Douglas TA-4J Skyhawk

Airbus KC-30M

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon EF2000

Sikorsky CH-53G

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage F1BE

Bell AH-1W Super Cobra

Alenia Aermacchi T-346A

Boeing C-17A Globemaster III

Mitsubishi F-2A

Lockheed Martin F-22A Raptor

Soko J-22 Orao

McDonnell Douglas KDC-10

Breguet 1150 Atlantic

Lockheed TF-104G Starfighter

Szuhoj Szu-34 Fullback

Boeing E-7 Peace Eagle

Xian Y-20