Biztonságpolitika

A közelmúltban a német Eurofighter flotta egy része már megkapta a P2Eb (Phase 2 Enhancements B) szoftverfrissítést. Elsőként a Luftwaffe Neuburg-i légibázisán települő Taktisches Luftwaffengeschwader 74 gépeire került fel az a szoftvercsomag. Ennek köszönhetően az alakulat gépei képessé váltak a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, valamint a Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére is. A Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát első Eurofighter alkalmazóként a Brit Királyi Légierő állította hadrendbe még 2018 decemberében. A 185 kilogrammos Meteor nem hivatalos jelentések szerint 180 kilométernél nagyobb távolságon túli is veszélyt jelenthet az ellenséges repülőeszközökre. A Bundeswehr még 2013-ban kötötte meg szerződését az első tétel a Meteorra, akkor 150 rakétát rendeltek meg. Ezeket 2020-tól kezdték átadni. A második, 100 darabos Meteor tételt 2019-ben rendelték meg. A német Eurofighter-eken az év végig befejeződik majd az országban eddig csak a Panavia Tornado vadászbombázók által bevethető GBU-54 LJDAM precíziós bombák integrációja is.

Hollandiában április 22-én felszállási tilalom alá vonták a vadonatúj Lockheed Martin F-35A Lightning II ötödik generációs vadászbombázókat, amit egy nappal később már fel is oldottak. Az ok, a hajtóművekben észlelt túl nagy mértékű kopás volt. A Leeuwarden légibázison települt, a típus 9 példányát üzemeltető 322-es repülőszázadnál a rutin ellenőrzések során észlelték az elváltozást, 3 Lightning II-es Pratt&Whitney F135-ös hajtóművében. Hollandia részére eddig 17 darab F-35A-t adtak át, a többi gép az USA-ban található meg az arizonai Luke támaszponton, ahol a földi-és a légi személyzet képzésében vesznek részt. Jelen pillanatban azt gyanítják, hogy a kopást a gurulóútról és futópályáról származó szennyeződések okozták. A Leeuwarden légibázison repülik még a Lockheed Martin F-16A/B (MLU) Fighting Falcon vadászbombázókat is, ám ezek Pratt&Whitney F100-PW-220E hajtóművében észlelt túlzott mértékű kopásról eddig nem érkezett jelentés. Tény, a Lightning II egyetlen F135-ös hajtóműve nagyobb tolóerő előállítására képes, mint az F-16-é, így nagyobb az esély is rá, hogy több szemcsét, szennyeződést szívjon be.

Amerikai pénzből fognak bővíteni több norvég bázist is. Az Egyesült Államok és Norvégia már aláírta ezt a kiegészítő védelmi együttműködési megállapodást, amelynek értelmében az amerikaiak három norvég légibázist és egy haditengerészeti bázist bővítenek ki. A norvég katonai létesítmények nagyobbítása növeli majd az Egyesült Államok és az egész NATO műveleti képességeit az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén. A megállapodást a norvég parlamentnek még ratifikálnia kell, amely várhatóan a következő hónapokban megtörténhet. Amint ez az aláírás is megvan, az amerikaiak elkezdhetik majd Rygge, Sola és az Evenes légibázisokon, valamint a Ramsund-i kikötőben a munkákat, amelyeknek a költségeit mind az USA állja. A bázisokon nem fognak települni álladó jelleggel amerikai harci egységek, csupán az üzemeltetéshez szükséges és a karbantartást végző katonák lesznek ezeken megtalálhatók, hogy háborús fenyegetés esetén gyorsan befogadhassák a szövetséges csapatokat. Ezen kívül Norvégiában továbbra is vannak amerikai katonai felszerelésekkel teletömött raktárak. Az Ørland és az Evenes bázisokat már régebben kiszemelték korszerűsítésre, ugyanis ezeket elsőként teszik képessé a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók üzemeltetésére. Gyaníthatóan a tavaly bővíteni kezdett Tromső-i kikötő mellett a Ramsund-i is képessé válik majd nukleáris meghajtású tengeralattjárók fogadására.

Lassan össze fogják állítani az első Type 26-os, vagy, ahogy még emlegetni szokták a CITY-osztályú fregattok első egységét. Az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni ebből a hajóosztályból. A HMS GLASGOW első felét már a szabad ég alá húzták ki a BAE Systems hajógyár csarnokából. A hátsó résszel való egyesülésre a következő hetekben sort kerítenek. A 2. CITY-osztályú fregatt építése Nagy–Britanniában 2019. augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával vette kezdetét és az év későbbi szakaszában elkezdődik a HMS BELFAST építése is.

A brit Védelmi Minisztérium megerősítette döntését további 14 darab Boeing CH-47 Chinook nehézhelikopter vásárlását illetőleg. A helikopterekre és kiegészítőikre egy 2 milliárd dolláros megállapodást is aláírtak 2021. április 20-án. Az Egyesült Királyság már így is a Chinook helikopterek legnagyobb üzemeltetője az Egyesült Államok után az 55 darab hadrendben álló példánynak köszönhetően. London még 2018-ban fordult Washington-hoz 16 darab CH-47F típusjelzésű tandemrotoros beszerzésének kérelmével, amikért akkor 3,5 milliárd dolláros kiadással számoltak. Az akkori darabszámot kettővel csökkentették, valamint a koronavírus járvány okozta többletköltségek miatt a szállításokat is elodáznák a britek három évvel. A hírek szerint a 2030-ig megérkező példányok a megnövelt üzemanyag-kapacitás okán is nagyfokú hasonlóságot fog mutatni a Kanadában már repülő példányokkal, illetve az amerikai különleges erők által használt MH-47G Block II-es változatokkal. Az új CH-47F-ek felváltják a jelenleg használt legrégebbi Chinook HC.6A-kat, amelyek az eltelt évtizedek alatt több korszerűsítésen is átestek. Így az 1980 decemberétől megjelent HC.1-ek a kilencvenes évek közepén HC.2, majd 2010 és 2011 között HC.4 szintre lett modernizálva, míg jelenleg hat példányuk már HC.6 típusjellel repül a legutóbbi beavatkozást követően.

Vízre bocsátották Nagy-Britanniában a BAE Systems mintegy 9000 embert foglalkoztató Barrow in Furness-i hajógyárában a negyediknek megépített ASTUTE-osztályú tengeralattjárót a HMS ANSON-t. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig négy tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH, AUDACIOUS) állt, további kettő (AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.

Halad az Airbus Defense and Space az A400M Atlas szállító és légi utántöltő repülőgép utóbbi képességének megvalósításával. Bár a gép szerkezetileg erre már régen is képes lenne, a valóságban a szárnyakról és a légcsavarokról leváló örvények miatt eddig igencsak megnehezítették az üzemanyag-felvételt, leginkább a helikopterek esetében. Az A400M által szállított 50,8 tonna mellett van lehetőség még két tartály elhelyezésére a raktérben, amelyek egyenként további 5,7 tonna üzemanyagot biztosítanak. Egyébként az április 16-án átvett 18. francia A400M esetében már lehetőség van ezen tartályok használatára is. A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel már több mint két évvel ezelőtt elvégzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutattak a változtatások után. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik ki, az addig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. 2019 és 2020 után idén is voltak helikopterekkel végzett üzemanyag átadás nélküli és azzal is járó légi próbák.

Az első, H225M Caracal helikopter általi töltőcsőre való, üzemanyag átadással nem járó csatlakozásra még 2019 szeptemberében került sor. Legutóbb Franciaország nyugati partjai felett repülve 300 és 3000 méteres magasságokban hajtották végre ezeket 195 kilométeres legalacsonyabb sebességnél. Ezen tesztek alatt nappali és éjszakai körülmények között összesen 6,5 tonna üzemanyagot adtak át, két francia H225M helikopternek 81 összecsatlakozás során. Az Airbus Defense and Space célja, hogy még ebben az évben az összes kötelező éjszakai próba lezárásával teljes körű helikopter utántöltési tanúsítványt szerezzen az A400M Atlas számára. A helikopterek légi utántöltése egyedülálló katonai képesség és sok esetben ez a kulcsa a különleges erők műveleteinek. Ezzel a képességével az A400M a világ azon kevés tanker repülőgépeinek egyike lesz, amely képes ilyen feladatok végrehajtására. A többcélú H225M egyike azon kevés helikoptereknek a világon, amelyek képesek repülés közbeni üzemanyag-felvételre, és így a repült távolság és idő meghosszabbítására. Repülőgépek esetében a Eurofighter, a Rafale, a Tornado, az F/A-18, a C295, a C-130, na és persze egy másik A400M is képes már üzemanyagot vételezni a levegőben az Atlas-ból.

Április 16-án átadták Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ átadása időben megtörtént, hiszen 2021 első felére volt ütemezve. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult.

Görög lapértesülések szerint Athénban elhatározták, további Dassault Rafale vadászbombázókat fognak megrendelni. Így az eddigi 18 példány mellé további 6-ot is be fognak majd szerezni. Bár az előző adásvételi szerződés nem tartalmaz további repülőgépekre vonatkozó opciót, az újabb vásárlást gyaníthatóan nem fogják késleltetni. A további hat, várhatóan újonnan épített vadászbombázó is az F3-R szabvány szerint fog elkészülni.

Törökországban a 2020-as év júniusában elkezdték a hazai fejlesztésű, közepes hatótávolságú hajók elleni MRASM robotrepülőgépbe szánt gázturbina tesztelését. A TEI-TJ300 prototípusát a Turkish Aerospace Industries (TAI), a Roketsan, valamint a TÜBITAK közreműködésével előállították elő. A jövőben még további célokra is felhasználásra kerülő erőforrás Mach 0,9-es sebességhatárig lesz alkalmazható különféle feladatokra szolgáló repülőeszközök meghajtására. A legújabb hírek szerint a még tesztelési szakaszban lévő TEI-TJ300 saját kategóriájában világrekordot ért el. A 230 és 250 milliméteres átmérővel rendelkező gázturbinák kategóriájában eddig a legjobb gázturbina 1250 N maximális tolóerőt volt képes előállítani, 250 milliméteres átmérő mellett. Ezt a teljes egészében török ​​mérnökök által tervezett és fejlesztett TEI-TJ300 1342 N tolóerőre javította, miközben átmérője kisebb, csak 240 milliméter. A TEI-TJ300 sorozatgyártásának elindítását Ankara közvetlenül a próbák befejezte után el szeretné indítani.

Nem tettek le arról a tervről Törökországban, hogy az ország haditengerészete repülőgép-hordozóval rendelkezzen. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében a 2019. április 29-én történt tűzeset ne okozott javíthatatlan károkat. A 27000 tonnás hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozó hajót, a spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisában kezdték építeni a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Egy ideig kevésbé adott okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor. Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok.

Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta akkori legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására volt képes. No de várhatólag az az év közepén átadásra kerülő ANADOLU fedélzetén a 240 fős legénység, a szállítható 1100 katona, a 100 jármű, a legfeljebb 12 helikopter, valamint a hat partraszállító bárka mellett, a 2021-es év elején megszületett megállapodásnak köszönhetően mégiscsak lesz merevszárnyú repülőgép is.

A már ismert, szárazföldi bázisú, 2014-től hadrendbe állított 650 kilogrammos Bayraktar TB2 pilóta nélküli repülőgépet fogják ugyanis átalakítani hajófedélzeti üzemeltetésűre. Ennek a gépnek a teherbírása 150 kilogramm, így csekély mennyiségű fegyverzet hordozására képes. A TB2 szárnyfesztávolsága 12 méter, végsebessége óránként 220 kilométer per óra, utazósebessége 130 kilométer per óra, legnagyobb repülési magassága 8200 méter, egyhuzamban 27 órán át képes a levegőben tartózkodni az irányító központtól 150 kilométeres távolságban. A Bayraktar TB2 az elmúlt években nagyon hatékonynak bizonyult a harcban. A Bayraktar TB2-t Szíriában, Líbiában, Irakban és Örményországban is használták. A gyártó már dolgozik egy továbbfejlesztésén, a TB3-on, amely erősebb és megbízhatóbb motorral rendelkezik, ennek köszönhetően az több áramot biztosít a fedélzeti berendezések számára is. Amennyiben felhajtható szárnyakkal, valamint erős korrozíó elleni védelemmel is ellátják, a TB3-as alkalmas lehet hajófedélzeti üzemre.

Ballisztikus rakétát imitáló célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Izraelben. A célt egy Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott Barak-ER (Extended Range) rakétával küzdötték le. A 150 kilométeres hatótávolságú Barak-ER légvédelmi rakéták megtalálhatók lesznek a négy MAGEN-osztályú korvetten is. A Barak-ER légvédelmi rakétát, melyet a gyártósorról emeltek le a lövészet miatt, a Barak MX harcvezetési rendszer, valamint az MMR rádiólokátor segítette a célpont eltalálásban.

Újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába 2021. április 21-én. Az 5. kötelékben, a már jól bevált többszöri légi üzemanyag-felvétellel, három együlésest repültek haza Franciaországból. Ezekkel együtt már 17 Rafale található meg Indiában, ezekből 14 az együléses EH, míg 3 a kétüléses DH változatú. Csak emlékeztetőül, 2020. július 29-én érkezett meg az első 5, majd november 4-én további 3 gép. A 2021-es évben harmadik és a negyedik kötelékben 2021. január 27-én, illetve március 31-én érkezett meg három-három repülőgép. A 2021 áprilisi csaknem 8000 kilométeres útra a BS012, a BS013 és a BS014 jelzésű EH gépekkel tartott volna egy kétüléses DH is, azonban az RB002-et az indulást megelőzően a Dassault hangárjába vontatták. Indiában így már igen közel van az a nap, amikor a második repülőszázad is megkezdheti a típusváltását, ez pedig a 101. század lesz, hiszen egy Rafale századot 18 repülőgép alkot.

A Szingapúri Köztársaság légierejének hat Airbus A330MRTT típusú többfeladatú légi utántöltő/szállító repülőgépei április 20-án elérték a korlátozások nélküli bevethetőséget, így a délkelet-ázsiai régióban soha nem látott stratégiai légi szállítási képességgel rendelkezik a városállam. Az európai típus a 112-es századnál repül a Changi-East légibázison, ahol az első példányt 2018 szeptemberében adták át. A leváltott Boeing KC-135R Stratotanker-hez képest az A330MRTT 20 százalékkal több üzemanyagot, kétszer több rakományt és ötször több utast képes szállítani. Egészségügyi felszereléssel ellátva is minden tekintetben messze túlszárnyalja koros elődjét.

Fatális figyelmetlenség miatt vált repülésképtelenné egy amerikai Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázó ez év áprilisában, egy jelenleg még meg nem erősített hír szerint. A peches repülő a norvégiai Ørland bázisra áttelepülő négy gép egyike volt. A texasi Dyess légitámaszponton állomásozó 7. Bombázó Ezred raja ez év február vége és március 23. között volt megtalálható Európában. Azaz ez csak a terv volt, hiszen a fent említett példány kicsit tovább időzött az öreg kontinensen. Bár az esetet most még vizsgálják, nem hivatalosan annyit már lehet tudni róla, hogy nem tervezetten új szoftver és hardver is került a bombázó négy F101-GE-102-es hajtóművei közül kettőbe is. A gond csak az, ezek egy táblagép képében érkeztek meg, amit a szívócsatornában felejtettek. Az egyik hajtómű által beszippantott számítástechnikai eszköz által okozott károsodás kiterjedt a mellette lévőre is, így jelentős károkat eredményezve, és mindkét gázturbina cseréjét előidézve. Ennek voltak egyéb következményei is, hiszen a hírek szerint ez az eset a karbantartó század parancsnokának a beosztásából való eltávolítását is magával hozta. Az USAF által nem részletezett ok miatt - talán ez a frissen javított – egy B-1B április 12-én kelt hivatalos sajtóközlemény szerint nem egyenesen hazarepült Európából, hanem tett egy kis kitérőt az Égei-tengerig.

Leállították a repüléseket a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázókkal április 20-án. Az okot egy április 8-ai esemény okozta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el. A B-1B-k újbóli repülései az átvizsgálások befejeződése után fog folytatódni.

A tervezettnél kisebb kapacitású töltőautomata lesz megtalálható az amerikai hadsereg megnövelt lőtávolságú önjáró tarackjain. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.

Az optimista tervek azt feltételezték, hogy 2023-ra legalább egy, tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba. 2020. december 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki a 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használtak, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal, vagyis 9,1 méterrel. A töltőautomatától 31 lövedék befogadási képességét várták el, csakhogy az M109-ben rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé az ezeket kezelő töltőautomata beszerelését. Így tehát egy mindössze 23 lövedéket kezelő kisebb méretű töltőautómata fog beépítésre kerülni. A szükséges módosítás miatt módosítani kell a rendszeresítésre kijelölt évet is, ami így 2024 lett.

Megérkezett a második Boeing F-15EX Eagle II vadászbombázó is a floridai Eglin légibázisra április 20-án. Ez a második és egyben utolsó F-15EX, amelyet az Eglin támaszpontra érkezett meg a 2021-es költségvetési évben. Az első március 11-én szállt le Eglin-ben. A két F-15EX a tervek szerint Május 3. és 14. között az Northern Edge 2021 nagyszabású hadgyakorlaton mutathatja meg képességeit. Az Alaszkában megrendezett hadijátékon az amerikai hadsereg, az amerikai haditengerészet és az amerikai tengerészgyalogság repülőeszközei is jelen lesznek.

Csak a 2020-as évben derült ki, hogy a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek fegyverzetébe az amerikai haditengerészet szeretné integrálni a Lockheed Martin JASSM-ER (Joint Air-to-Surf Standoff Missile-Extended Range) alapján kifejlesztett LRASM hajók elleni robotrepülőgépet is. Az integrációs munka hamarosan el is indul, hiszen a Boeing elnyert egy 74 millió dolláros szerződést, amelynek ez a végcélja. Ez a megrendelés biztosítja az LRASM integrálásához szükséges szoftverek és kiegészítő hardverek tervezését, fejlesztését és tesztelését is.

Április 20-án kedden, végrehajtotta első repülését a második korszerűsített Embraer T-27M Tucano (FAB 1426) turbólégcsavaros kiképző repülőgép is. Az első gép (FAB 1446) esetében erre még 2020. október 23-án került sor. A repülés 2 óra 20 percen át tartott. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósíthatóvá vált a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt ez év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

Argentína repülőgépek vásárlásának kérelmével fordult Washington-hoz. A dél-amerikai állam 10 darab Beechcraft TC-12B/UC-12B Huron futárgépet szerezne be, kicsit több mint 16,5 millió dollár ellenében, amely magában foglalja a repülőszemélyzet képzését is. Ezek a polgári életben Super Air King néven kerülnek forgalomba, hosszuk 13 méter, szárnyaik fesztávolsága 16 méter, magasságuk 4,6 méter, legnagyobb sebességük 545 kilométer per óra, hatótávolságuk 2690 kilométer. A tíz gép az amerikai flotta által már leállított példányok közül fog kikerülni. A kilenc TC-12B és az egy UC-12B leszállítását 2024-re tervezik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Lockheed C-5M Super Galaxy

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Airbus A400M Atlas

Sikorsky UH-60A Blackhawk

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing B-52H Stratofortress

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

MiG-29 Fulcrum

Boeing KC-767J

Canadair CL-13B Sabre 6

Northrop T-38C Talon

Dassault Mirage 2000N

Boeing Vertol/Kawasaki CH-47J Chinook

MiG-23MF

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mitsubishi F-2A

Boeing EA-18G Growler

JF-17 Thunder

Rockwell B-1B Lancer

Tupoljev Tu-95MSz

McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Lockheed Tristar KC.1

Changhe Z-10K

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed C-130H Hercules

Airbus KC-30M

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Chengdu J-10A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-38T

Bár már három évvel ezelőtt bejelentésre került, hogy az Aero Vodochody új L-39NG típusának első vásárlója Szenegál lesz, a hivatalos megállapodást azóta sem zárták le.

Nappali és éjjeli gépágyús éleslövészeten vettek részt az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Mi-24P Hind harci helikopterei a köröshegyi lőtéren. A Veszprém-Újmajorból felszálló forgószárnyasokat az Előretolt Repülésirányító Csoport specialistái vezették céljaikra.

2021. április 20-án, kedden, helyi idő szerint 14 óra 30 perc körül lezuhant a Román Légierő egyik MiG-21-es vadászgépe Maros megyében.

Az internetnek köszönhetően nem csak régi ismerőseink nyomára bukkanhatunk, hanem olyan személyes kötődésű dolgainkra is, amelyeket elveszettnek hittünk és talán már végleg le is mondtunk róluk. Igaz, ehhez némi szerencse is kell és olykor egy-egy segítőkész ember. A közelmúltban így járt az Egyesült Államokban élő barátom is. Jeff Manthos rövid írása következik egy családi ereklye megtalálásáról.  

Apám, Atlee G. Manthos azóta vágyott a repülésre, amióta az 1920-as években gyerekként a texasi égen áthúzó kétfedelűeket nézegette. Miután kitört a második világháború, mindent megtett, hogy az álmát megvalósítsa. Haditengerészeti pilóta akart lenni, hogy repülőgép-hordozók fedélzetéről repülhessen, de a Navy elutasította. Túl magas a vérnyomása – mondták neki. Valóban az volt, egy veleszületett szívprobléma egész életében megmaradt. Ez azonban nem állította meg apámat, jelentkezett a hadsereg repülőiskolájába. A légierő akkor még a hadsereg része volt. Itt egy újabb problémával szembesült: túl idős volt a képzéshez. Ez sem rettentette el, a születési anyakönyvi kivonatán megváltoztatta a születése időpontját, két évvel fiatalabbnak tüntette fel magát, hogy a korhatáron belül maradjon. Nyilvánvaló volt, hogy mit csinált és nem hiszem, hogy becsapta a hadsereget, de 1941-ben háborús idők voltak és elfogadták a jelentkezését. Valószínűleg a vérnyomását is olyan lazán kezelték, mint az anyakönyvi kivonatát és elkezdhette a kiképzést. Az évfolyamtársaihoz képest idősebb kora miatt a Pappy becenevet kapta, ami aztán az egész pályafutása során elkísérte.

A repülőiskola után oktatói kiképzést kapott a texasi Wacóban - közel az otthonához - a hadsereg repülőterén. Két legjobb barátja szintén oktató lett, és ők hárman olyan csapatot alkottak, akik szakmailag és emberileg is mindig számíthattak egymásra. (Az egyik növendékük később, a vietnami háborúban Kongresszusi Becsületrendet kapott.) Végül apám ideje is eljött és az angliai Leistonba küldték, ahol a legendás P-51 Mustangon repülhetett. Két barátját is Angliába helyezték, így a szoros kötelék megmaradhatott.   

A harctéri szolgálata során apám számos kitüntetést kapott, többek között az áhított Repülő Érdemrendet (Air Medal), három tölgyfalombbal. Két barátja már csak posztumusz kaphatta meg a sebesülésért járó Bíbor Szív (Purple Heart) kitüntetést. Apám 1980-ban hunyt el és nem volt meglepő, hogy a megannyi szívroham egyike vitte el. Biztos vagyok benne, hogy a nagyteljesítményű gépeken repült közel 5000 óra hozzájárult ehhez (Atlee Manthos a háború után évtizedekig repült sugárhajtású gépeken). Apa halála után a bátyámmal elosztottuk a háborús emléktárgyait. A Repülő Érdemrend a bátyámhoz került, nálam csak a kisebb, a protokoll események során viselt változata maradt. A bátyámnál őrzött érdemrendet 2000-ben, sok más dologgal együtt egy betörés során ellopták és csak a halvány emléke maradt meg.

Szerencsére nagyon sokan foglalkoznak a repülés történetével és a második világháborúval. Egy fiatalember, a hadsereg volt helikopterpilótája az internetet böngészve meglátott egy eladásra kínált Repülő Érdemrendet, a hátulján apám nevével. (Később a nevet megpróbálták kicsiszolni.) A név miatt emlékezett arra, hogy egy görög barátom könyvet írt a görög-amerikai pilótákról és ebben a könyvben egy külön fejezet szólt apámról. A barátom révén a hír idén márciusban eljutott hozzám is, és végül mi hárman elkezdtünk azon dolgozni, hogy még azelőtt megvehessük az érdemrendet, mielőtt egy magasabb ajánlatot tevő elviszi, és végleg búcsút mondhatunk neki. Végül sikerült és huszonegy év „engedély nélküli távollét” után az a Repülő Érdemrend, amelyet 1945-ben adtak és 2000-ben elloptak, visszakerült a családunkhoz és elfoglalta méltó helyét apám repülőmúltjának emlékei között. Mindez az internet jó oldalának és két, más-más féltekén élő önzetlen embernek köszönhető.

* * *

Fotó: Manthos családi archív

A legfrissebb hírek szerint veszélyben a Rigai Repülőmúzeum népszerű, magánkézben lévő gyűjteménye, mivel a reptér infrastruktúrájának fejlesztése miatt a múzeumot el kell költöztetni.

2021. június 18-án Iránban ismét elnökválasztást tartanak. A 2005-2013 között két cikluson át az elnöki posztot betöltő Mahmud Ahmadinezsád újabb indulást fontolgat. Már indulásának szándéka is számos vitát gerjesztett az országban. Bizonyos közvéleménykutatások szerint óriási népszerűségnek örvend, különösen a kevésbé képzett és kevésbé tehetős irániak körében, ami elsősorban kormányzása éveinek nosztalgiájával függ össze, amikor az olajárak magasak, a kormányzati elosztások igen széles körűek voltak. Miközben a Haszan Rouháni elnöksége alatt történt nagy korrupciós esetek miatt Ahmadinezsádra, mint szent emberre tekintenek vissza egyes irániak, vannak, akik őt okolják Irán nemzetközi elszigeteltségének fokozásáért.[1] Megfigyelők szerint azonban az ország legfelsőbb vallási vezetője, Ali Khamenei soha nem engedné meg, hogy Ahmadinezsád ismét elinduljon.

A vallási tekintélyek nyilvánvalóan nem bíznak benne, a kritikusok pedig egy neveletlen gyermekhez hasonlítják, akit nem lehet megszelídíteni. Függetlenül attól, hogy ő végül ismét részt vesz-e a választásokon, sokan azt gondolják, hogy továbbra is befolyásolni fogja a politikát. Saeid Golkar, amerikai Irán-elemző így fogalmazott róla: “Ha a legfőbb vezető meghal vagy a rendszer összeomlik, ott akar lenni, hogy kitöltse a vákuumot.“[2] Sokan úgy vélik, hogy a következő elnök, bárki is legyen az – olyan keményvonalas lesz, mint ő. Jelenleg a járvány ugyan korlátozza Ahmadinezsád politikai tevékenységét, ennek ellenére a szociális médiára támaszkodó populista tevékenysége aktív, sőt, olyan képek is megjelentek róla a médiában, melyeken rajongóinak autogramot oszt.[3]

Az 1979-es iszlám forradalom alapjaiban változtatta meg Irán társadalmát. Az elit és az értelmiség meghatározó része elhagyta az országot, nem sokkal ezután pedig Irakkal folytatott háború (1980-1988) rendkívüli emberveszteségeket okozott, melynek emléke ma is mélyen él az iráni társadalomban. A Khomeini ajatollah által kidolgozott iszlám kormányzás modellje (velájat-e faqíh) egyfajta síita modernizációs kísérletként társadalmi igazságosságot ígért, miközben a népességrobbanás és növekvő urbanizáció tovább alakította a társadalmat.  A lakosság és a vezetés közötti egyre nagyobbra nyíló szakadékot a nagyarányú munkanélküliség is mélyítette. Ez tette lehetővé Mahmud Ahmadinezsád győzelmét 2005-ben, aki társadalmi igazságosságot hirdetett, egyszerű életmódjával és korrupciómentes politikájával pedig hitelessé és népszerűvé vált a tömegek szemében.

Ahmadinezsád fiatal éveiben az iráni Forradalmi Gárda (a rendszer és a forradalom biztonságáért felelős fegyveres erő) egyik különleges egységének, a Baszídzs Milíciának, azaz az Elnyomottak Mobilizációs Erői egységének volt a tagja.[4] Nagyobb ismertségre Teherán polgármestereként (2003-2005) tett szert, a nép egyszerű, konzervatív fiaként, aki átlagemberként öltözködött, kockás inget viselt, egyszerű dzsekijével pedig divatot teremtett. Beszédében az egyszerű emberek szlengjét használta, ami élesen elválasztotta őt a vallási vezető réteg kifinomult, emelkedett szóhasználatától, stílusától. Olyan akciói, mint pl. hogy segített az utcaseprőknek a szemetet eltakarítani, még népszerűbbé tették az egyszerűbb társadalmi csoportokban. 2005-ös megválasztásának hátterében az iráni új politikai osztály katonai-biztonsági rétegének felemelkedése állt, mely fokozatosan szembekerült az 1997-2003 között az elnöki hatalmat gyakorló reformer elnökkel, Mohamed Khátamival. A réteg keményvonalasainak képviselőjeként Ahmadinezsád vitatta Khomeini ajatollah örökségének pragmatista és reformista definícióit és közvetlenül Khomeini forradalmi örökségéhez tért vissza. Populista szlogenjeire hivatkozva 2005-ös győzelmét gyakran úgy jellemzik, hogy „a választást a mártírok vérével nyerte”. Ahmadinezsád és katonai-mobilizációs csapata a populizmust és a társadalmi igazságosságot mutatta be Khomeini örökségének, mint az iszlám forradalom alapvető eleme. Magukat pedig „elvorientáltnak” hirdették, azaz a nép olyan gyermekeinek, akik hűek maradnak a forradalom eredeti elveihez. A disztribúciós igazságszolgáltatás, „az olajpénznek az emberek asztalához vétele” és a gazdasági korrupció elleni küzdelem tehát Ahmadinezsád legfőbb jelszava volt, és hatékonyan mozgósította a korábbi reformista vezetés által elhanyagolt városi és vidéki szegényeket. Ezért nem csak a konzervatívok, hanem a Legfőbb Vezető is támogatta őt a 2005-ös elnökválasztáson.[5]

Ahmadinezsád Irán első és egyetlen laikus elnöke volt,[6] aki kezet csókolt a Legfőbb Vezetőnek, amit elődjei, és Khomeini tanítványai, soha nem tettek meg. Az osztályalárendeltségnek ez a szimbolikus gesztusa rányomta bélyegét Ahmadinedzsád viselkedésére, és ezt mintegy ellensúlyozandó, határozott és erős elnökként kívánt megjelenni, az  új politikai osztály keményvonalas csoportjától körülvéve. Ahmadinedzsád elnökként felélesztette politikájában a forradalmi populizmust, mely a síita iszlámon belül is konzervatívnak számító vallási meggyőződéssel párosult. Meszbáh-Jazdi ajatollah tanítását követve a küszöbön állónak hitte a rejtőzködő imám visszatérését, és arra törekedett, hogy jogalapot szerezzen az imám közvetlen áldására.

Ahmadinezsád külföldön hirtelen és meglehetősen kétes hírnévre tett szert: újonc lévén a külpolitikában, nemzetközi megszólalásai, külpolitikai kijelentései, különösen az első időszakban, komoly feltűnést keltettek forradalmi hangvételük miatt. Rendszeres kirohanásokat intézett az Egyesült Államok, Izrael és az arab országok ellen.[7] Bár az iráni nukleáris program körüli vita és az ENSZ BT szankciói végigkísérték elnöki ciklusait, és ő jelentette be 2006 áprilisában, hogy Irán immáron rendelkezik az urándúsítás képességével,[8] a nukleáris program már az ő elnökségét megelőzően elkezdődött, és utána is folytatódott, míg a megállapodás – mára megkérdőjeleződött dicsősége – már a következő elnök, Haszan Rouháni és külügyminisztere, Dzsavád Zaríf nevéhez fűződik.

Bár Ahmadinezsád második elnökké választásának körülményeit ma is sokan vitatják – emlékezetes, hogy országos tüntetéshullám követte, melynek leverése ellenségei populista rendbontónak nevezték[9] -, Khamenei ajatollah kiállt mellette, de az elnökség végére nyilvánvalóvá vált, hogy Ahmadinezsádnak nemcsak azért kell elhagynia az elnöki posztot, mert az alkotmány értelmében folyamatosan két időszakot tölthet ugyanaz a személy.

A következő, 2017-es elnökválasztás előtt, Ahmadinezsád ismét bejelentette, hogy indulna, de jelölését az Őrök Tanácsa, a jelölteket  ellenőrző (szűrő) testület elutasította.[10] Emellett a Legfőbb Vezető sem támogatta arra hivatkozva, hogy indulása „nem áll Irán érdekében”.[11]  A 2021-es elnökválasztásra készülve az iráni társadalmat legjobban izgató kérdése, hogy vajon ez alkalommal vajon elindulhat-e Ahmadinezsád – azaz nem kap-e ismét ellentétes értelmű tanácsot a Legfőbb Vezetőtől vagy az Őrök Tanácsa nem nyilvánítja-e alkalmatlannak az indulásra -, illetve ha mégis elindulhat, vajon milyen eredményt tud majd elérni. A Donald Trump által elrendelt szankciók és hatásainak terhe alatt, valamint az Iránt sújtó koronavírusjárvány árnyékában esetleges támogatottságának mértéke megjósolhatatlan.

Források:
– Arjomand; Said Amir; After Khomeini; Oxford; 2009
– Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17
URL: https://english.alarabiya.net/News/middle-east/2020/06/06/Former-Iranian-president-Ahmadinejad-will-run-in-next-elections-Media-reports
– Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28. URL: https://www.economist.com/middle-east-and-africa/2021/02/20/does-mahmoud-ahmadinejad-want-to-be-president-of-iran-again
– Fox News; Amy Kellogg, Could former Iranian President Mahmoud Ahmadinejad be back?; 2021.01.28 URL: https://www.foxnews.com/world/could-ahmadinejad-be-back
– Gheissari, Ali, Contemporary Iran, New York 2009.
– N. Rózsa, Erzsébet; Hagyomány és Modernitás; A Nemzeti Közszolgálati Egyetem saját kiadása, Budapest, 2020
– Radio Farda; Behrouz Turani, Ahmadinejad Is Ready For A Political Comeback In Iran- Are You Ready?; 2020.06.07.
URL: https://en.radiofarda.com/a/ahmadinejad-is-ready-for-a-political-comeback-in-iran/30657600.html
– Donya-e-eqtesad.com/ احمدی‌نژاد شورای نگهبان را دور می زند؟/ نامزدهای مدنظر احمدی نژاد در انتخابات ۱۴۰۰
– www.khabaronline.ir/news/ محمود احمدی‌نژاد قطعا در انتخابات ۱۴۰۰ ثبت‌نام می‌کند

[1] Fox News; Amy Kellogg, Could former Iranian President Mahmoud Ahmadinejad be back?; 2021.01.28

[2] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[3] Radio Farda; Behrouz Turani, Ahmadinejad Is Ready For A Political Comeback In Iran- Are You Ready?; 2020.06.07.

[4] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[5] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[6] Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17

[7] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[8] N. Rózsa, Hagyomány és Modernitás, 101

[9] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[10] Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17

[11] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

Írta: Bosnyák Henrietta

Címlapkép: Teherán, 2021. március 11.
A legfőbb iráni vezető hivatala által közreadott képen Irán legfelsőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei ajatollah élő adásban mond beszédet Teheránban 2021. március 11-én. Az ajatollah képmutatással vádolta az Egyesült Államokat rijádi kapcsolataik vonatkozásában. Hameini szerint az amerikaiak szüntelen az emberi jogokról beszélnek, de mégis egy bűnözõt támogatnak. Ezzel az amerikai hírszerzés jelentésére utalt, amely szerint Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös rendelte el 2018-ban Dzsamál Hasogdzsi kormánykritikus szaúdi újságíró meggyilkolását.
(Forrás: MTI/EPA)

A Mahmud Ahmadinezsád, Irán ellentmondásos politikai szereplője – Újra a politika színterén? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2020 utolsó negyedéve után 2021 első negyedévében tovább emelkedett a kezelt légiáru mennyisége a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren; a január és március közötti időszakban kezelt 39 529 tonna árumennyiség 19,3%-os növekedést jelent az előző év azonos periódusához képest, és a repülőtér történetének legerősebb negyedévét jelenti.

A húsvét előtti héten kifejezetten feszültté vált a légkör Ukrajna keleti részén, az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött Donbasz-régióban. Oroszország jelentős mennyiségű katonát és haditechnikai eszközt vezényelt a térségbe, amellyel ismét a világ vezetőinek látómezejébe került a 2014 óta tartó konfliktus.

Angela Merkel és Emmanuel Macron mellett Antony Blinken, az USA külügyminisztere is aggodalmát fejezte ki a mozgósítás miatt. Joe Biden elnök telefonon biztosította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt az USA támogatásáról, amennyiben eszkalálódna a szembenállás.

A kérdésben felszólaló orosz és ukrán felek kölcsönösen, de egymástól függetlenül kiemelték, hogy féltik a tavaly július óta az ukrán kormányzati erők és a szakadárok között fennálló tűszünetet, mindkét fél a másik provokatív fellépése miatt aggódik. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője és az ukrán elnök is a polgárháború kiújulásától tart, nem egy orosz-ukrán háborútól. Moszkva hangsúlyozta, hogy szeretné elkerülni a szakadárok és a kormányerők újabb összecsapásait. Álláspontjuk szerint erőik nem vettek és nem is kívánnak részt venni a donbaszi összecsapásokban, az egyezmények betartását sem képesek kikényszeríteni, összességében nem jelentenek fenyegetést senki számára. Dimytro Kuleba, ukrán külügyminiszter nyomatékosította, hogy Ukrajnának nem érdeke a krízis további mélyítése, a legkevésbé sincs szüksége az országnak egy háborúra. Kuleba ugyanakkor tájékoztatást adott arról, hogy nem csak Donbasz környékén, de az északi határok mellett és a Krím-félszigeten is megfigyelhető, hogy emelkedik az orosz katonai jelenlét szintje. Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter április 1-én arról beszélt, hogy a donbaszi válság eszkalációja végeredményben Ukrajna végét jelentené.

A tűzszünetet egyébként számos alkalommal szegték már meg, csak idén 16 ukrán katona vesztette életét és további 69 szenvedett sérülést, a szakadárok nem közöltek adatokat veszteségeikről. A legkirívóbb eset március 26-án történt, amikor négy ukrán egyenruhás halt meg. A kormányzat véleménye szerint tüzérségi támadás, míg a másik oldal tolmácsolásában taposóakna robbanásának következtében történt az ominózus eset. Érdekes adalék, hogy a kormányerők szerint olyan ágyúkból adtak le rájuk lövéseket, amelyeket a tűzszüneti egyezmények szerint nem birtokolhatnak a felek.

Zelenszkij szerint tipikus, az orosz hadművészetre jellemző mozdulat, hogy határ menti hadgyakorlatokkal feszélyezett helyzetet teremtenek, amellyel akár hibás lépésre is tudják kényszeríteni a másik felet. A NATO álláspontja hasonló a kérdésben, a szövetség provokációként kezeli Oroszország mozgósítását. A Kreml felhívta a NATO figyelmét, hogy amennyiben növelné ukrajnai jelenlétét, válaszlépésekre számíthat. Utóbbi jól mutatja, hogy ebben a szituációban egy ellenmozgósítás csak elmérgesítené a konfliktust. A NATO ennek ellenére növelte az Európában tartózkodó erőinek harckészültségét.

Az, hogy háború készülődik-e egy kifejezetten nehéz kérdés. Egyes szakértők szerint csupán annyiról van szó, hogy a Kreml teszteli Joe Biden-t és a Biden-adminisztrációt. Arra lehetnek kíváncsiak, hogy Washington meddig hajlandó elmenni Ukrajna védelmében. Nem kizárható az sem, hogy a felvonulás egyfajta válasz a májusra tervezett, ukrajnai Defender Europe 2021 NATO-hadgyakorlatra. Április 3-án több orosz politikus is megszólalt az ügyben, egyetértettek abban, hogy a gyakorlat Ukrajnát egy Oroszország elleni háborúra készíti fel.  Figyelemreméltó addíció, hogy az orosz hadsereg kifejezetten aktív volt az elmúlt időszakban, feltűnően sokszor szálltak fel NATO-gépek, hogy Kelet- és Észak-Európa felett orosz repülőket fogjanak el és értesülések szerint három nukleáris robbanófejjel felszerelt rakéta kilövésére alkalmas tengeralattjárót vezényeltek az Északi-tengerre.

Nem kérdéses, hogy olyan szituáció alakult ki Ukrajnában, ami magában hordozza a 2014 óta lezáratlan polgárháború ismételt fellángolásának esélyét. Nehéz megmondani mi lesz az események következménye, az azonban tisztán látható, hogy a donbaszi konfliktus a Biden-adminisztráció első komoly próbája a nemzetközi színtéren.

Címlapkép: Donyeck, 2021. április 9.
Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott képen Volodimir Zelenszkij ukrán államfő (j) látogatást tesz a Donyeck térségben 2021. április 9-én. Kijev szerint az orosz hadsereg nagyjából harminc zászlóaljat csoportosított a határ orosz oldalára, az ukrajnai Donyec-medence megszállt területeire és az Ukrajnától a nemzetközi jog szabályainak megsértésével elcsatolt Krím félszigetre.
(Forrás: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

A Háború készül a szomszédban? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

1944. október 15-e a magyar történelem egyik fontos dátuma: ekkor ért véget visszavonhatatlanul a tradicionális elit uralma az országban. A tiszavirág életű nyilas uralom, majd a kommunista diktatúra igencsak befeketítették az ezt követő időszakot a magyar történelemben. Mai adásunkban a nyilaskeresztes mozgalomról, közelebbről annak XII. kerületi véres tevékenységéről beszélgettünk; ennek apropóját Ács Dániel dokumentumfilmje, a 444 gondozásában megjelent A gyilkosok emlékműve, illetve Zoltán Gábor Orgia című regénye szolgáltatták.

[...] Bővebben!

Egy korszerűsített Mil Mi-8MT helikoptert adtak át az ukrán haderőnek. A modernizációt az Ukroboronprom hadiipari konszern egyik leányvállalata, a Konotopban székelő Aviakon Repülőgép-javító Üzem hajtotta végre. Az üzem szakemberei ukrán aktív és passzív rakétavédelmi rendszereket telepítettek a forgószárnyasra, amelynek védelmét páncéllemezekkel is megerősítették. Beépítésre került továbbá két műholdas navigációs rendszer, szilárdtest memóriás fedélzeti adatrögzítő, modern rádió-magasságmérő, rövidhullámú rádió adó-vevő, valamint egy nagy fényerejű keresőreflektor is.

Egy újabb vevőt említettek meg, mint az ukrán Motor Szics - mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata -  felének lehetséges tulajdonosát. Egy hónappal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy államosítani fogják a Motor Szics-et. Az ok az, hogy nemzetbiztonsági stratégiai jelentősége van a cégnek. A két évtizede privatizált vállalat esetében az utóbbi években félő volt, hogy teljesen kínai befolyás alá fog kerülni. A kínai Skyrizon légiipari befektető legutóbb 2019-ben tett ajánlatot a több mint százéves, de már jó ideje nem túl jó pénzügyi helyzetben lévő Motor Szics többségi tulajdonrészének megvásárlására. 2017-es médiajelentések szerint a Skyrizon mintegy 80% -os részesedést halmozott fel a Motor Szics-ben, melynek megvásárlására már 2016-ban is ajánlatot tettek. Az eladás ötletét Washingtonban sem nézték jó szemmel és megpróbálták azt megakadályozni. Április közepén viszont ukrán kormányzati forrásokra hivatkozva már arról cikkeztek, hogy az ukrán cég 50%-át egy török vállalat fogja majd birtokolni. Az eladást, illetve a vásárlást a két érintett ország vezetője is jóváhagyta a múlt héten történt találkozásuk alkalmával.

Az USA-ba történő szállítást megelőző lövészetet hajtották végre nemrégiben a szerb NORA B-52 M21-es önjáró tarackkal. A 155 milliméteres űrméretű NORA B-52 önjáró tarack egy 8x8-as teherautó alvázára szerelt, a 41 kilométeres lőtávolsággal rendelkező tüzérségi eszköz. Ezekből Ciprus 24 darabot rendelt meg, a helyiek Alexander TGS-nek nevezték el. Természetesen az amerikai hadsereg megrendelésének elnyerése érdekében több módosítást is végrehajtottak a NORA B-52 M21-es önjáró tarackon. Az egyik legfontosabb, hogy az eddig használt KAMAZ alvázat lecserélték egy ugyancsak 8x8-as kerékképletű, de MAN alvázra, amely páncélozott fülkét is kapott. De az automata töltőrendszert is módosították, így teljes egészében megfelel az amerikai hadseregben használt lőszerek, illetve hajtótöltetek részére. A Yuma-i tesztlőtérre történő kiszállítást megelőző lövészet legfőbb feladata a módosítások utolsó próbája, illetve a lövések pontosságának ellenőrzése volt. Az Atlanti-óceán túlsófelén a szerb Yugoimport partnere a Global Ordnance lett. Reményeik szerint ez a módosított NORA B-52 önjáró tarack mind a teljesítményét, mind az ár-érték arányát tekintve erős ellenfél lesz a konkurencia számára.

Lengyelország öt Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgéppel növeli légiszállító képességét. A 14,3 millió dolláros beszerzésről szóló, kormányközi megállapodáson alapuló szerződést már alá is írta Varsó, így az első gép még idén átadásra kerülhet, míg az utolsó 2024 közepén érkezik meg. Ezeket a gépeket is Lengyelország legnagyobb katonai repülőteréről, a 33. Légbázisról, vagyis az ország nyugati-középső részén található Powidz melletti támaszpontról fogják üzemeltetni. Ezek a példányok természetesen használtak, 1985-ben gördültek ki a gyártócsarnokból, majd 2017-ben kerültek kivonásra és tartós tárolásra Arizónában. Bár a teherszállítók repülésre képes állapotban érkeznek majd meg, nagyjavításukat Lengyelországban végzik majd el a WZL 2-nél. Itt akár egy korszerűsítési programot is végrehajthatnak majd rajtuk, vagy olyan fedélzeti rendszereket építhetnek be, amikre igény van. A Herculesek beszerzésének első lépéseként Lengyelország 2019-ben fordult Washington-hoz kérelmével. Ezek a példányok akár 15 évvel is fiatalabbak lehetnek, mint a jelenleg is használt lengyel C-130E variánsok, amikből szintén öt darab van szolgálatban Lengyelországban és 2009 márciusa és 2011 szeptembere között kerültek leszállításra.

Megkapta a Lengyel Hadsereg az első korszerűsített MID (Maszyna Inżynieryjno-Drogowa) műszaki harckocsiját. Az első módosított példánnyal februárban fejeződtek be a csapatpróbák. További négy MID átadása várható még ebben az évben. Ezeket még az 1990-es években alkották meg a PT-91-es harckocsik alvázán létrehozott WZT-3-as műszaki harckocsik módosításával. Gyártásukat a 2000-től 2005-ig végezték, és mindössze 9 darab készült belőlük. Az 5 darab MID korszerűsítését még 2019-ben határozták el. Így motorjaik immáron 850 lóerősek lettek, olyan fúróberendezést kaptak, melynek segítségével képesek lyukat fúrni aszfalt, beton, vagy éppen térkő burkolaton is. Továbbá a tolólap helyzetét egy kijelző segítségével már a páncéltesten belülről is lehet látni, valamint a felszerelt kamerák segítségével a majd 8 méterre is kinyújtható manipulátor munkaterülete is megfigyelhetővé vált. Valamint a vezető részére is felszereltek egy a hátramentet segítő kamerát. Szintén a vezetőállást érintette a digitális kijelzők megjelenése, de egy 5 kW teljesítményű segédhajtómű is a felszerelés részét képezi. Ez a fedélzeti rendszerek mellett képes a légkondicionáló áramellátását is biztosítani, valamint a lámpákban is megjelentek a LED izzók, és persze új lett a kommunikációs rendszer is.

Németországot megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Franciaország. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlott fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolható Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálja meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A németek még nem nyilatkoztak a francia javaslatról. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.

A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.

A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.

Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.

Új feladatkörben tették próbára Németországban az Airbus A400 Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgépet. Az utóbbi feladatkörben egyébként már majdnem 2000 repült órát gyűjtöttek össze a típussal. Március végén viszont a földön állva gyakorolták más légi járművek utántöltését az Atlas-ból. Egészen pontosan helikopterek mobil töltőállomásaként tesztelték az A400-at, hiszen bár a helikopterek szinte bárhol képesek leszállni, hatótávolságuk általában kicsi. Ilyen esetben jön jól az előretolt utántöltő pont, ahol a forgószárnyasok kiegészíthetik üzemanyag-készletüket. Az USA-ban ilyen feladatot igen gyakran ellátnak a Lockheed C-130 Hercules gépekkel, tehát a nagyobb Atlas is megfelelhet, hiszen 60000 liternyi üzemanyag befogadására képes. Az LTG 62 a Wunstorf-i légibázison március végén nézte meg, hogy az Atlas hogyan áll helyet ebben a szerepkörben. A próba megtervezése során arra is figyelni kellett, hogy míg Airbus Helicopters H145M típust percenként csak 160 literes sebességgel lehet tölteni, addig a Sikorsky CH-53G könnyedén lenyel 294 litert percenként. A lefolytatott kísérlet igazolta az elvárásokat, bár ahhoz, hogy a földön végzett üzemanyag utántöltés a mindennapok részé váljon, még hátra van a szükséges tanúsítási folyamat.

Ha már szóba kerültek a németek Airbus Helicopters H145M helikopterei meg kell említeni, hogy a leginkább a különleges erők támogatását végző HGS 64-os egység 15 gépes flottájával elérte az összesített 20000 órás repült időt. Az Airbus helikopterek az első példányt 2015 decemberében, míg a 15. 2017. júniusában adták át a légierőnek. A kihasználtságukra jellemző még az az adat is, hogy már 2017 novemberében elérték az 5000 repült órát.

Norvégia első Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépének elkezdte az összeszerelését a Boeing. A Seattle közelében található gyárból, a nagyjából négy hónap alatt elkészült törzset vasúton juttatták el a rentoni gyárba, ahol a repülőgépek összeállítása folyik. A Norvég Királyi Légierő (RoNAF) első Poseidon-t 2021-ben kapja meg, a 2017 márciusában, 1,2 milliárd dollár értékben megrendelt öt repülőgép közül, amelyek a jelenlegi hat P-3 Orionból és három DA-20 Jet Falconból álló flottát fogják pótolni. Az utolsók 2023-ban kerülnek majd átadásra.

A kilencedik, 2020 utolsó harmadában megrendelt, nemzetközi üzemeltetésű Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgépet is ellátják az Elbit Systems gyártotta J-MUSIC aktív önvédelmi rendszerrel. Ugyanilyen található meg a 8 korábban megrendelt példányon is. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett.

A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése is újraindult már a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.

Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban háromA fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére, amely még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozott. A 2020 utolsó harmadában megrendelt 9. gép ezen választási lehetőségből került át a véglegesen megrendeltek közé.

A Nexter-KNDS bemutatta a jövőbéli MGCS (Main Ground Combat System) európai harckocsik nagy kaliberű fegyverrendszerének innovatív koncepcióját, amelynek célja, hogy a 2040-es, és a 2050-es évtizedekben is egy megfelelő átütőerőt és pontosságot felmutatni tudó fegyvert alkossanak meg. Az ASCALON-t (Autoloaded and SCALable Outperforming guN) úgy tervezték meg, hogy akár 50 évig is továbbfejleszthető legyen. Mivel a lőszerek mérete mára elérte a kezelhetőség határát, így ezen a terülten kellett igazán újat alkotni. Ez meg is történt, igaz akkora újdonságok már nem jelent a teleszkópikus lőszer. Itt a lövedék a lehető legjobban bele van süllyesztve a hüvelybe, ezzel a megoldással csökkentve a teljes hosszt.  A lőszer 10 megajoule közeli energiaszintjét a jövőben a térfogat változása nélkül lehet majd felemelni 13 megajoule fölötti értékre is. Mivel a 130 centiméteres hossz nem fog változni, így ez a lőszer alkalmazható lesz az már meglévő automata töltőrendszerekben is.  A lövegre gyakorolt hátrarúgás mértéke lehetővé fogja tenni az 50 tonna alatti tömegű harckocsikon való megjelenését is. Mivel a hosszt változatlanul szeretnék hagyni, így a teljesítmény további növelése csak az átmérő megváltoztatása marad, amit már korábban is tudni lehetett, vagyis a jövőbeli 130-140 milliméteres lövegek esetében is a teleszkópikus lőszert fogják használni.

Párizs saját részre mintegy 300 millió euró ellenében 8 darab Airbus Helicopters H225M Caracal helikoptert rendelt meg. A helikopterek átadása 2024-től kezdődhet. Ezeket a helikoptereket a régi AS332M Super Pumák helyére szánják.

A március 1-től 26-ig tartó próbák során csak két Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép volt a tesztalany az olasz CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Ezen speciálisan műszerezett amerikai F-35B típusú repülőgépek a VX-23 század állományából érkeztek, amelyek a Maryland állambeli Patuxent River bázist tudhatják otthonuknak, ahol az amerikai flotta repülőeszközeinek tesztelését és kiértékelését végzik. Az olasz felségjelű F-35B-k 2024-ben érik majd el a korlátozottan bevethető minősítést a CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Olaszország részére eddig 3 F-35B került legyártásra. Ezek közül az első két példány az USA-ban található meg a Beaufort támaszponton, Dél-Karolinában, ahol a pilóták és a műszaki személyzet képzésében vesznek részt. A harmadik olasz F-35B a légierő állományát gyarapítja. A negyedik építése közel van a befejezéshez, a tervek szerint ezzel végzik majd el a típus otthoni első repüléseit a hordozóról. A CAVOUR repülőgép-hordozó azonban továbbra is a Maryland közeli vizeken hajózott még egy darabig. Ugyanis egy másik típus is meglátogatta, méghozzá a Bell/Boeing MV-22B Osprey. A billenőrotoros gépek is több fel-és leszállást végeztek a fedélzeten, akár éjszakai körülmények között is, így ez a típus is megszerezte a fedélzeti üzemhez szükséges tapasztalatokat. Ez akkor jön majd igazán jól az olaszok számára az amerikaiakkal végzett együttműködésen felül, ha megrendelik ezt a típust, amely képes az F-35-ök Pratt&Whitney F135-ös hajtóművét a teherterében a hordozóra, vagy onnan elszállítani.

A felszínen és a felszín alatt is alkalmazható hajó terveivel rukkolt elő az orosz Rubin Tervezőiroda. A merülőhajó megjelenése leginkább egy tengeralattjáróra emlékeztet, felépítésében és megjelenésében is a Szovjetunió WHISKEY-osztályú dízel-elektromos tengeralattjáróihoz (Projekt 613) hasonlít. Az alacsonyabban lévő tatrészen két vízhatlan hangár szolgálna motorcsónakok és személyzet nélküli járművek tárolására. A 60 - 70 méter hosszú, 1000 tonna vízkiszorítású jármű elsődlegesen őrhajóként működhetne, akár kis költségvetéssel rendelkező országok haditengerészeténél is. Valamint mentő-vagy kutatóhajókként is felhasználható lenne, de akár a tengeralattjárósok iskolahajójaként is alkalmazható lesz. Rejtett megfigyelési képessége az orvhalászat és a bűnözés területén jelenthet előnyt, de akár a hírszerzés, felderítés és megfigyelés ellátására is képessé teheti.

Filmfelvételt hoztak nyilvánosságra Törökországban. Ezen a hazai fejlesztésű BOZDOGAN (Buzogány) nevet viselő légi célok elleni rakéta tesztelése látható. Az indítást egy Lockheed Martin F-16C Block 40 Fighting Falcon-ról hajtották végre a Fekete-tenger felett. A felvétel tanúsága szerint a BOZDOGAN sikeresen eltalálta a célpontját, ami egy TAI (Turkish Aerospace Industries) Simsek pilóta nélküli repülőgép volt. Az is látható volt, hogy a rakétamotor tényleg gyérfüstű. Törökországban 2020. november elején befejezték a földről végzett indítási próbák mind a GÖKDOGAN (Vándorsólyom), mind a BOZDOGAN nevet viselő fegyverrel. Akkori nyilatkozatok szerint a légi teszteket még 2020. november vége előtt el szerették volna kezdeni. A GÖKDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolságú (65 kilométeres) rakéta, míg a BOZDOGAN egy rövid hatótávolságú (30 kilométeres) infravörös önirányítású rakéta. Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. Indításukra a jól ismert LAU-129-es indítósínek szolgálnak.

A Biden-kormány hamarosan értesíti a Kongresszust arról a döntéséről, hogy engedélyezi az F-35 vadászgépek eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.       Az 50 darab Lockheed Martin F-35A vadászbombázó eladását a Trump adminisztráció utolsó napjaiban hagyták jóvá. Nem sokkal az elnökké válása után Biden felfüggesztette a fegyverek exportját az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába (utóbbi állam esetében ez 3000 GBU-39 és 7000 Paveway IV bomba megvásárlását érintette) a jemeni háborúban való részvételük miatt, amely konfliktus az ENSZ szerint a világ egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófája. Abu-Dzabit azzal is vádolták, hogy fegyveres drónok szállításával táplálta a líbiai polgárháborút, és többször megsértette a végfelhasználási szabályokat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Biden-adminisztráció döntése, miszerint ezen a ponton nem blokkolja az adásvételt, nem egyenértékű az adásvételhez való végleges hozzájárulással és a szerződés küszöbön álló aláírásával. Az amerikaiak a szállítások befejezéséig bármikor felfüggeszthetik, vagy felmondhatják a szerződést.

Elkezdték az első Bahrein által megrendel Bell AH-1Z Viper harci helikopter gyártását a Bell Amarilló-i üzemében. Ezt a helikoptert a gyártó a 2021-es évben tervezi átadni a megrendelőnek. Bahrein 2018 végén megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést szándékoznak végrehajtani rajtuk.

Talán véletlenül derült fény a tajvani médiában egy eddig még be nem mutatott katonai eszközre. A teherautó alvázára telepített passzív radart, egy azóta már törölt internetes híradásban lehetett látni. A Penghu-szigetcsoport legnagyobb tagjának kikötőjében, egy partraszálló hajó lenyitott mellső rámpájáról legördülő passzív radarról az első hírek 2013-ból származnak. Akkor egy védelmi kiállításon volt látható egy kép róla, majd annyit lehetett tudni, hogy 2018-tól már alkalmazták a szigetország légvédelmi rendszerében.

Tajvanon továbbra is kitartanak 108 darab M1A2T Abrams harckocsi (ez tulajdonképpen az M1A2C), 14 M88A2 Hercules műszaki harckocsi beszerzése mellett. A páncélosok eladását Washington 2019 júliusában hagyta jóvá. A Honvédelmi Minisztérium által benyújtott legfrissebb költségvetési tervezetből kiderül, hogy 2022-ben és 2023-ban 18-18 Abrams, 2024-ben 28, 2025-ben 30, míg 2026-ban 14 M1A2T megvásárlásával számolnak. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen, több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki.  Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.

Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhat a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab található meg szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.

A szigetországban 4 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoztak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveztek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól vette kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es is így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, öt évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.

Április 13-án vízre bocsátottak egy partraszálló hajót Tajvanon. Az állam legmagasabb hegyének nevét viselő YUSHAN (1401) a hazai CSBC Corporation-nél épült meg. A 10600 tonnás vízkiszorítású, 153 méter hosszú és 23 méter széles egység várhatólag 2022-ben lép majd szolgálatba. Hatótávolsága 11265 kilométer, legnagyobb sebessége 21 csomó. A beltérben a legénységen felül 673 katona szállásolható el az AAV7 kétéltű járművekkel együtt. A hangárban két Sikorsky Seahawk és/vagy Black Hawk helikopter számára van hely. A YUSHAN képes arra, hogy részt vegyen a katasztrófa-elhárítási műveletekben, de kórházhajóként is funkcionálhat. Fegyverzete meglepően erős az ebbe a kategóriába tartozó hajók között, hiszen egy 76 milliméteres OTO Melara hajóágyú és a két Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül még 8 hajók elleni Hsiung Feng II, valamint 16 légvédelmi Hai Chien rakétával is ellátták.

Komoly áttörést értek el saját hadihajóiknak a fegyverzetébe szánt függőleges indítórendszer kifejlesztése terén Tajvanon. A rendszer első változata már 2014-ben bemutatásra került a flotta vezetői számára, de akkor nem aratott nagy sikert, több mindent is kifogásoltak rajta. A továbbfejlesztés során tanulmányozták az amerikai Mk 41-es rendszer megoldásait. Az így megszületett továbbfejlesztett függőleges indítórendszer a tavalyi teszteken sikerrel szerepelt, így a jövőben TC-2N rakétákkal tervezik majd hadihajókra telepíteni.

Nobuo Kishi japán védelmi miniszter április 12-én felfedte, hogy miért emelkedtek meg az F-15J vadászrepülőgépek korszerűsítésének költségei. A repülőgépek fedélzetére telepített önvédelmi zavarórendszert a majdani kedvezőbb üzemeltetés költségek reményében lecserélnék, így a BAE Systems bevált, olcsó, alacsony kockázatú ALQ-239 DEWS digitális elektronikus hadviselési rendszere helyett az új EPAWSS (Eagle Passive Active Warning Survivability System) kerülne beépítésre, ami szintén BAE Systems gyártmányú, és a DEWS utódjának tekinthető. Tokióban április elején döntöttek úgy, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt.  Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).

A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.

Egy új rádióelektronikai önvédelmi konténert fejlesztettek ki a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek számára az USA-ban. A haditengerészet Patuxent River-i bázisán folytak a konténer prototípusával a repülési tesztek. A jobb szárny alatti egyik felfüggesztési ponton elhelyezett konténerben a BAE Systems már jól ismert ALE-55 száloptikás vontatott csalija került elhelyezésre, egy rádióelektronikai zavarórendszerrel együtt. A hordozókonténer megjelenése és mérete megegyezik a Boeing AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgépével, természetesen vezérsíkok és irányítófelületek nélkül. Ezt a formát azért választották, mert eme fegyver hordozására és bevetésre képes a Poseidon is, így a repülés során a szárnyak alatti elhelyezésből eredő erőhatások már ismertek voltak esetében. A konténer létrehozása és a jelenlegi stádiumba való eljutása nagyjából egy évet vett igénybe, ami igen rövid időnek tekinthető, még úgy is, hogy nem teljesen új rendszerről van szó.

Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban több tucat KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépre érkezett megrendelés, 2021 első negyedévében a Boeing csak két gépet adott át. Így ez a negyedév volt a második leglassabb KC-46A szállítási ütem a Boeing részéről 2020 második negyedéve óta, amikor is csak egyetlen ilyen gépet adtak át, derült ki az amerikai gyártó által április 13-án közzétett adatokból. 2021 januárjában az USAF két részletben összesen 27 darab KC-46A-t rendelt meg 3,8 milliárd dollár értékben, míg a már átadott mennyiség 44 darab.

A Lockheed Martin egy 447 millió dolláros szerződést kapott 2021. április 12-én, így hozzáláthat Dél-Korea részére a 12 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopterek legyártásához. A forgószárnyasok eladását 2019. augusztus 7-én hagyta jóvá Washington, míg Szöulban a végleges döntést a típus mellett 2020 decemberében hozták meg a Leonardo AW159 Wildcat ellenében. A beszerzés teljes költsége 853 millió dollár, így a képzés és a logisztikai támogatás mellett még sok mindenre maradhatott pénzügyi keret.

Előretolt, kisméretű, vagy harci körülmények miatt sérült repülőtérről való üzemelést gyakorolt az amerikai tengerészgyalogság Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázókkal felszerelt VMFA-122 repülőszázada április első napjaiban. A Kaliforniában található Yuma légtámaszponton zajló képzés során gyakorolták a kisméretű, keskeny és rövid pályán végzett fel-és leszállásokat a rövid távol fel-és leszállni képes F-35-ös változattal.

Brazíliában megkezdődött az orosz eredetű Mil Mi-35M Hind harci helikopterek nagyjavítása. A dél-amerikai országban AH-2 Sabres típusjellel és megnevezéssel illetett helikoptereket egy 2008 októberében aláírt 360 millió dollár szerződés eredményeként állították hadrendbe 2010 áprilisától kezdődően. A nagyjavítást természetesen orosz segítséggel végzi a helyi Industria de Aviacao e Servisos (IAS), mely telephelyének létrehozását a fent említett szerződés eredményezte. Az ilyenkor szükséges cserélt berendezések és alkatrészek helyett az oroszok küldenek újat, míg a kiszerelésre kerülteket Oroszországban javítják, ellenőrzik, kalibrálják.

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

Berijev A-40

General Dynamics F-111E Aardvark

Boeing C-17A Globemaster III

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault Mirage F1CR

Boeing AV-8B Harrier II+

Sikorsky SH-60F Ocean Hawk

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

British Aerospace Hawk Mk.127

Rockwell B-1B Lancer

Antonov An-26

Boeing Chinook HC.6A

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Tupoljev Tu-142M3

McDonnell Douglas CF-188A Hornet

Transport Allianz C-160D

Sikorsky CH-148 Cyclone

Airbus A400M Atlas

Douglas TA-4SU Skyhawk

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Boeing B-52H Stratofortress

Aeritalia G.222RM Panda

LTV Aerospace A-7H Corsair II

MiG-29SzMT

Boeing P-8A Poseidon

Fouga CM-170R Magister

Northrop F-5A Freedom Fighter

Grumman EA-6B Prowler

Mil Mi-35M Hind

McDonnell Douglas KC-10A Extender

 

Elindult a Magyar Honvédség első H145M elméleti átképző tanfolyama 2021. április 12-én, hétfőn, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.

Lengyelország és az Egyesült Államok kormánya 2021. április 12-én véglegesítette azt a szerződést, melynek értelmében öt darab, használt C-130H Hercules érkezhet a Lengyel Légierőhöz.

Irán Iráni atomalku: nehéz, de nem reménytelen tárgyalások

Az Európai Unió elnökletével Bécsben újrakezdődtek a tárgyalások egy Iránnal történő újabb megegyezés céljából. A 2015-ben megkötött Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók feloldása érdekében korlátozni kívánta annak nukleáris programját. Viszont 2018 tavaszán Donald Trump egyoldalú döntése következtében az Egyesült Államok kilépett az alkuból. Irán ezt követően megtagadta a szerződésben kötött vállalásait és visszatért a magasabb dúsítású urán előállításához.

Habár az Egyesült Államok és Irán továbbra sem hajlandóak egymással kétoldalú tárgyalásokat folytatni, mindketten nyitottnak bizonyultak arra, hogy az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, valamint Oroszország és Kína alkotta vegyesbizottság keretei között Bécsben vitassák meg a 2015-ös atomalkuhoz való visszatérés feltételeit. Joe Biden korábban kijelentette, hogy újra csatlakozni kíván az atomalkuhoz, amennyiben Teherán vállalja, hogy visszatér a 2015-ben vállalt kötelezettségeihez.

Érdekes módon az Egyesült Államok mellett Kínának lehet a legnagyobb befolyása a tárgyalásokon. Amellett, hogy nemrég Peking 25 évnyi együttműködésről és ezen belül 400 milliárd dolláros befektetésről kötött Iránnal megállapodást, melynek komoly szerepe volt abban, hogy Teherán ismét a tárgyalóasztalhoz ült.

Az iráni vezetés számára kritikus fontosságú lehet az ország gazdaságát megbénító nyugati szankciók lehetőleg egyidejű feloldása. Habár a résztvevők a bécsi tárgyalások első fordulóját „konstruktívnak” értékelték, az idő mégis szorít: két hónapon belül Iránban választások lesznek, és nem tudni milyen mértékben fogja ez befolyásolni a közel-keleti ország jövőbeni tárgyalási hajlandóságát.

Irán szerint „terrortámadás” történt natanzi urándúsítóban

Üzemzavar történt vasárnap a Natanz városa mellett található atomerőműben. Az iráni források szerint az elektromos hálózat hibásodott meg, emberi sérülést, illetve sugárszennyezést nem jelentettek.

Ali Akbar Szálehi, az Irán Atomenergia Szervezetének (AEOI) vezetője szerint nem baleset történt, hanem szándékosan okozták az üzemzavart „nukleáris terrorizmusnak” nevezve azt. Szálehi továbbá az atomalkuhoz kötötte az esetet kijelentve, hogy olyanok követhették el, akik ellenzik az iránt súlytó gazdasági szankciók feloldásáért folytatott nukleáris tárgyalásokat.

A natanzi létesítményben éppen az esetet megelőző napon helyezték üzembe az új, nagyobb teljesítményű urándúsító centrifugákat. Ez alkalomból Haszan Róháni elnök is beszédet mondott Teheránból. Az új centrifugák nyíltan sértik a 2015-ös megegyezésben foglaltakat, de amióta Donald Trump amerikai elnök kivonult az atomalkuból, Irán sem tekinti magára nézve kötelezőnek a benne foglaltakat.

Nem meglepő módon a Moszad ténykedését sejtik a háttérben. Az izraeli hatóságok természetesen nem kommentálták az esetet, de a Jerusalem Post hírszerzési forrásokra hivatkozva a keletkezett üzemzavart a Moszad akciójának tartja, és szerintük a kár jóval súlyosabb, mint ahogy azt Teherán állítja.

2010-ben derült ki, hogy egy valószínűleg közös amerikai-izraeli fejlesztésű Stuxnet nevű vírussal fertőzték meg a natanzi létesítmény számítógépes rendszerét, amely jelentősen visszavetette Irán nukleáris programját.

Arik Barbing, a Sin Bet kiberbiztonsági részlegének korábbi vezetője szerint a mostani esetben nem az okozott kár, hanem maga az üzenet a fontos.

„Azt feltételezem, hogy nem történt valós kár a natanzi reaktorban. De az iráni bejelentés a nukleáris kapacitások növeléséről, majd ez az üzemzavar, mind azt mutatják, hogy valaki csendesen figyelmeztette őket, hogy ne lépjenek át egy bizonyos vonalat. Ez egy igen erős üzenet, amely lényegében így szól» Én most csak az áramellátást kapcsoltam le, de akár sokkal többre is képes lennék.«(…) Az irániak nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy sebezhetőek.”

Tavaly júliusban rejtélyes robbanás rázta meg a natanzi létesítményt, amelyet az iráni hatóságok szintén szabotázsakciónak tartanak. Az esetet követően Teherán bejelentette, hogy közeli hegy belsejében kialakított földalatti létesítménybe telepítené át az urándúsító kapacitásait. A megkezdett munkálatokat azóta műholdképek igazolják.

Szaúd-Arábia Újabb kivégzések Szaúd-Arábiában

„Árulás és ellenséggel való együttműködés” vádjával három katonát végeztek ki Szaúd-Arábiában. Habár a kivégzettek neve nyilvánosságra lett hozva, a szaúdi hatóságok nem fejtették ki hogyan, illetve melyik ellenséggel működtek együtt az elítélt katonák.

A rendszerkritikus emigráns újságíró, Dzsamál Hasogdzsi 2018 októberi meggyilkolása óta a világban érezhetően nagyobb figyelmet kapnak a királyságban elkövetett emberijogi visszaélések. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet adatai szerint Szaúd-Arábiában kiadott halálos ítéletek száma a világon is kimagasló. Csak 2019-ben 184 embert ítéltek halálra a királyságban, amely a jogvédő szervezet adatai szerint is egy rendkívül magas szám. Habár a kiadott halálos ítéletek többsége kábítószer birtoklásával és gyilkossággal hozható összefüggésbe, a politikai ellenzékkel és a rendszerkritikus újságírókkal szemben alkalmazott szigor mértéke alapján minden egyes kivégzés  aggodalomra ad okot a királyságban.

Irak Pápai látogatás Irakban

Március 5-én Ferenc pápa Irakba utazott, ezzel megkezdve négynapos, történelmi jelentőségű látogatását az országban. A pápa elmondása szerint a „remény zarándokaként” utazott Irakba, ahol többek között keresztény menekültekkel, az iraki síita nagyajatollahval; Ali asz-Szisztánival, találkozott, valamint az Iszlám Állam által elpusztított templomokat látogatott meg, továbbá Moszul városában misét tartott.

A nagyajatollah látta vendégül otthonában, Nedzsef szent városában a katolikus egyházfőt, ahol megvitatták az iraki keresztény és muszlim közösség békés együttélésének lehetőségeit. A találkozóról készült közleményben asz-Szisztáni azt írta, hogy az iraki keresztényeknek békében és biztonságban, az alkotmányban biztosított jogokkal, hasonlóan a többi állampolgárhoz, kell élniük Irakban. A két vallási vezető közötti tiszteletet mutatta, hogy Ferenc pápa levette cipőjét, mielőtt belépett az ajatollah szobájába, asz-Szisztáni pedig állva köszöntette az egyházfőt.

A pápa iraki látogatásának fő üzenete az erőszak, a szélsőségesség megszüntetése, valamint az egyre fogyatkozó keresztény közösség szerepének növelése, jogaik védelme.

Szíria Megnövekedett az erőszakos fellépések száma a menekült táborokban

Az Észak-Szíriában található al-Hol menekülttáborból március végén érkezett a hír, miszerint több tinédzser korú menekült halt meg erőszakos cselekmények között. Év eleje óta 40 felnőtt és két gyermek meggyilkolását jelentették, ezek közül csak március hónapban 16 haláleset történt. Al-Holban hozzávetőlegesen 60 ezer ember van elszállásolva, ebből 22 ezer, legalább 60 nemzetiségű gyerek kényszerül a táborban élni.

A kurd biztonsági erők legfőbb feladata most az Iszlám Állam követőinek felszámolása al-Hol területén, ezért egy nagyszabású akciót indítottak el a Szíriai Demokratikus Erők, a Kurd Népvédelmi Egységek, valamint a Női Védelmi Egységek közreműködésével. Márciusban egy torborzót és több, az Iszlám Állam csoport tagjainak családtagjait tartóztattak le a tábor területén.

A tíz éve tartó háború hatására 6,6 millió szír menekült és 6,7 millió lakóhelyét elhagyni kényszerülő fő van világszerte. Az ENSZ jelentése szerint több, mint 13 millió embernek van szüksége humanitárius segítségnyújtásra az országban. António Guterres, az ENSZ főtitkára kihangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösségnek segítséget kell nyújtani a konfliktus megoldásában és elősegíteni a szír menekültek helyzetét.

Izrael Maradt a patthelyzet Izraelben

Az újabb parlamenti választás eredménye sem hozott nagy mértékű elmozdulást a Netanjáhu-párti, illetve Netanjáhu-ellenes erők küzdelmében. Továbbra is kérdéses sikerül-e kormányt alakítania Netanjáhunak (neki van a legnagyobb esélye és elsőként is ő lett megbízva vele), vagy pedig több mint egy évtized után át kell adnia a miniszterelnöki széket.

A pártok által megszerzett mandátumok:

Netanjáhu-támogató blokk összesen: 52

• Likud (jobboldali): 30
• Sász (ultraortodox): 9
• Egyesült Tóra Judaizmus (ultraortodox): 7
• Vallásos Cionisták (szélsőjobb): 6

Netanjáhu-ellenes blokk összesen: 57

• Jes Átid (centrista): 17
• Kék-Fehér (centrista): 8
• Jiszráél Béténu (szekuláris): 7
• Munkapárt (baloldali): 7
• Új Remény (jobboldali): 6
• Közös Lista (arab): 6
• Merec (baloldali): 6

Nem elkötelezett, ún. „királycsinálók” összesen: 11

• Jáminá (jobboldali): 7
• Ráám (arab): 4

Líbia Normalizálódni látszik a helyzet Líbiában

Az októberben aláírt genfi fegyverszünet óta több pozitív irányú változáson átment a líbiai belpolitika. Megalakult és hivatalba lépett az átmeneti kormány, ami a decemberi választásokig gyakorolja a hatalmat. Ezt az ideiglenes kormányt mindkét oldal elfogadta és a hatalomátadás sikeresen végbement. Márciusban a német, az olasz és a francia külügyminiszter látogatott Líbiába, hogy kifejezze támogatását és megkezdjék a diplomáciai kapcsolatok kialakítását az új kormányzattal. A találkozó során az új miniszterelnök Abdul Hamid Dbeibah kiemelt feladatként jelölte meg az országban tartózkodó külföldi erők kivonását. A korábban két frakcióra szakadt országban mindkét fél alkalmazott nem-állami szereplőket. Ezeket részben az adott oldalt pártoló államok biztosították. A GNA esetében a törökök juttattak el szíriai zsoldosokat az országba, míg a keleti kormányzatot Oroszország támogatta a Wagner csoport nevű katonai magánvállalaton keresztül. Az említetteken felül jelentős számú szudáni zsoldos is részt vett a harcokban. A nemzetközi térbe való visszatérés egyik bíztató jele az egymást követő francia és máltai bejelentés a nagykövetségeik újra nyitásáról Tripoliban.

Jemen Visszautasították a felkelők a tűzszünetet

Faisal bin Farhan külügyminiszter tűzszüneti megállapodással állt elő, aminek célja a harcokban már hat éve résztvevő szaúdi terheinek csökkentése lett volna. A húti lázadók azonban elutasították a javaslatot, ami légi és tengeri blokád feloldását tartalmazta. A felkelők jelenleg is ostromolják Marib városát és bár csekély eredményeket értek el, de nem hajlandóak tárgyalásokba bocsátkozni. Az ország legnagyobb olaj és gáz tartalékai a város környékén találhatóak, továbbá ez a száműzetésben lévő Abd Rabbo Mansour Hadi vezette kormányzat által uralt legnagyobb település. A város menedéket nyújt sok száz belső menekültnek, akik a harcok súlytotta területekről érkeztek.

 

Írta: Ács Nóra, Hende Olivér, Kovács Ádám, Szomolányi Szabolcs

Szerkesztette: Hende Olivér

Címlapkép:Tripoli, 2021. április 6. Abdulhamíd Mohamed Dbeibeh, líbiai ideiglenes miniszterelnök (j) és Mario Draghi (j2) olasz miniszterelnök a fogadási ünnepségre érkezik Tripoliban 2021. április 6-án. (Forrás: MTI/EPA/STR)

A MENA 05 – MENA térség hírfigyelő, 2021. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Két nappal a Török Csillagok katasztrófája után, 2021. április 9-én újabb repülőgépet vesztett a Török Légierő.

Erős és szárnyaló légiáruszállítás, alacsony utasforgalom, fejlesztések és felkészülés az utasforgalom visszatérésére – ez jellemezte a Budapest Airport első negyedévét.

Már egy ideje lehet arról olvasni a repülős felületeken, hogy Portugália keresi 2018-ban nyugdíjazott Alpha Jet flottájának utódját: egyik opció erre úgy tűnik az Embraer EMB314 Super Tucano lehet.

2021. április 9-én, pénteken mutatták be hivatalosan a dél-koreai KF-X program első prototípusát: a harci repülőgép új neve KF-21 Boramae lett.

A 2016-ban elinduló Három Tenger Kezdeményezés (Three Seas Initiative – TSI) viszonylag keveset szerepel mind a hazai, mind a nemzetközi médiában, azonban a tizenkét közép- és kelet-európai EU-tagállam együttműködése igen jelentős potenciált hordoz magában, legfőképpen az energiapolitika, a közlekedés és a digitalizáció terén. Ezen írás célja bemutatni a Kezdeményezés létrejöttének körülményeit, okait, illetve a Kezdeményezés céljait, emellett megvizsgálom azt, hogy a Kezdeményezés hogyan fejlődött az utóbbi években. Bemutatásra kerülnek továbbá a legfontosabb megvalósult és megvalósítandó projektek, kiemelve a hazánkat érintő fejlesztéseket, illetve megvizsgálom a nagyhatalmak TSI kapcsán felmerülő érdekellentéteit. Végezetül pedig megállapítások kerülnek megfogalmazásra az együttműködés jövőjére vonatkozóan. A kezdeményezés létrejötte és céljai

A Három Tenger Kezdeményezés által létrejött közép-kelet-európai együttműködés eszmei háttere napjainkban már csaknem százéves múltra tekint vissza. Az első világháborút követően Józef Pilsudski marsall, Lengyelország vezetője alkotta meg az Intermarium [Tengerköz] geopolitikai koncepciót, amely a szakértők szerint már a középkortól kezdve jelen volt a lengyel külpolitikai gondolkodásban. Pilsudski elképzelése, amely a kor kihívásaira reagálva a szovjetek és németek hegemóniája elleni közép-kelet-európai katonai-védelmi együttműködésre fókuszált volna, a mai kezdeményezéshez hasonlóan három tenger, a Balti-, Adriai- és a Fekete-tenger között húzódó országokat foglalt volna magába. Sőt, a két világháború közötti lengyel koncepció jóval több államot vont volna be az együttműködésbe, mint a jelenlegi szövetség tizenkét résztvevője: többek között Skandináviát, a balkáni országokat, Olaszországot és Ukrajna területét. A 2000-es években Lech Kaczinsky elnök igyekezett felújítani ezt a gondolatot, és átültetni a jelenkor keretei közé: elsősorban az energiaellátás, az energiahordozók beszerzésének diverzifikálását igyekezett megvalósítani. A 2010-ben repülőszerencsétlenségben elhunyt államfő elképzelésének valódi gyakorlati megvalósítása fél évtizeddel később kezdett körvonalazódni: 2014-ben napvilágot látott egy igen jelentős tanulmány az Atlantic Council részéről Completing Europe: From the North-South Corridor to Energy, Transportation, and Telecommunications Union címmel, amely részletesen taglalta és indokolta a közép-kelet-európai energiaügyi, közlekedési és digitalizációs fejlesztések szükségességét. A Kezdeményezés végül 2015-ben kezdett formát ölteni, amikor is Andrzej Duda elnök hivatalba lépett és megkezdte az érintett országokkal való párbeszédet az együttműködésről, amelynek kialakításában a szintén 2015-ben hivatalba lépett Kolinda Grabar-Kitarovic horvát elnök is aktívan részt vett, így az előzetes egyeztetéseket követően az első csúcstalálkozóra Dubrovnikban került sor 2016 augusztusában.

A Kezdeményezés elsődleges célja a résztvevő államok gazdasági növekedésének elősegítése a közöttük lévő, illetve a TSI-n kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatok erősítése által, amelyet jelentős, országhatárokon átívelő infrastrukturális projektek megvalósítása révén kívánnak elérni – mind a közúti, vasúti és vízi útvonalak, mind az országok közötti gázvezetékrendszerek fejlesztésével, illetve újak kiépítésével. Kifejezett cél a Nyugat-Európához való felzárkózás az országok infrastruktúrájának összekapcsoltsága terén – a nyugati gazdasági érdekeltségeknek fontos kelet-nyugati irányú infrastruktúra kiépülése után a TSI az észak-déli irányú kapcsolatok fejlesztését célozza meg. A Kezdeményezés a régió EU-csatlakozása, illetve az uniós strukturális politikák ellenére is fennmaradó viszonylagos gazdasági elmaradottságát a befektetések ösztönzésével kívánja orvosolni – ennek érdekében hozták létre a TSI Üzleti Fórumát, illetve Beruházási Alapját. A régió elmaradottságát bizonyítják egy 2018-as tanulmányban megjelent adatok, melyek szerint a TSI-országok az akkor még 28 tagú Európai Unió területének 28, népességének csaknem 22 százalékát adták, az EU-28 GDP-jének viszont csupán 10,8 százalékát. Az Egyesült Királyság kiválásával ezen arányszámok ugyan kissé megváltoztak pozitív irányba (pl. a népesség aránya 24-25 százalék), azonban ez a fennálló problémákon nem segít.

1. ábra: A Kezdeményezésben résztvevő államok. A Kezdeményezés fejlődése és fontos megvalósítandó projektjei

A Kezdeményezés indulásakor főként Nyugat-Európában attól tartottak, hogy az Európai Unióval komoly csatákat vívó lengyel kormány vezetésével ez az új együttműködési rendszer az unió megosztására is törekedhet. Kolinda Grabar-Kitatovic horvát elnök, a TSI egyik fő kezdeményezője a 2016. augusztusi dubrovniki fórumon ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Kezdeményezés nem irányul senki ellen, hanem éppen az unión (és a transzatlanti közösségen) belüli kohézió, együttműködés erősítése a célja. Az éppen csak elinduló együttműködésnek nagy lökést adott a második, 2017-es varsói csúcstalálkozó, amelyen a tizenkét államból tíz államfői szinten képviseltette magát (2016-ban ez a szám csupán hat volt) – erre valószínűleg Donald Trump személyes megjelenése is ösztönzőleg hatott, amely azt is jelezte, hogy az Egyesült Államok nagy jelentőséget tulajdonít a Kezdeményezésnek. A varsói fórum másik fontos hozadéka volt, hogy a zárónyilatkozat külön kiemelte az Európai Unió fontos szerepét a már jórészt megvalósult kelet-nyugati infrastruktúrák kiépülésében, illetve a kohéziós politikában. Emellett a nyilatkozat számos ponton utal arra, hogy a TSI célja az EU egységének erősítése és az uniós energia- és közlekedéspolitikai célkitűzések megvalósítása (például a transzeurópai közlekedési hálózat kiépítése), továbbá kiemeli, hogy a Kezdeményezés sikeressége az egész Európai Unió érdekében is áll. Mindemellett a varsói találkozón döntés született arról, hogy létrehoznak egy üzleti fórumot a régióbeli gazdasági kapcsolatok növelése céljából. Ezt végül a következő, 2018-as bukaresti csúcstalálkozón tartották meg, amely több szempontból is úttörőnek számít. A már kezdetektől jelen lévő USA mellett az Európai Unió ebben az évben először képviseltette magát a fórumon, ráadásul az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker látogatott a román fővárosba, emellett Heiko Maas német külügyminiszter is jelen volt országa képviseletében. Mindez azt jelentette, hogy az EU vezetése és a régióban leginkább érdekelt Németország is felismerte a Kezdeményezésben rejlő potenciált, és azt nem kizárólag a saját érdekei veszélyeztetéseként értelmezik. Az Üzleti Fórumra több mint hatszáz résztvevő érkezett számos országból (TSI-országok, más uniós országok, nem EU-s délkelet-európai országok, USA). Emellett szándéknyilatkozatot írtak alá a Kezdeményezés Beruházási Alapjának létrehozásáról, az ekkorra már konkrétan megfogalmazott projektek finanszírozása érdekében – emiatt is voltak jelen az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, illetve a Világbank-csoport képviselői. Továbbá kialakították a résztvevő államok kereskedelmi kamaráinak együttműködését, az üzleti kapcsolatok fenntartása és fejlesztése céljából. Érdemes megemlíteni, hogy nem véletlen az, hogy az első három csúcstalálkozó e három fővárosban valósult meg – ugyanis Horvátország, Lengyelország és Románia napjainkban is a Kezdeményezés motorjai. Ezzel szemben a tizenkét résztvevő állam közül Csehország és Ausztria kisebb-nagyobb fenntartásokkal kezeli a Három Tenger Kezdeményezést. Sokatmondó tény, hogy a hetvenhét elsődlegesen végrehajtandó projekt közül Csehország egyet (Duna-Odera-Elba vízi út), Ausztria pedig egyet sem kezdeményezett.

A 2019-es ljubljanai fórumon már Németország is államfői szinten képviseltette magát. A következő évben a tallinni csúcstalálkozó jórészt online valósult meg, azonban így is fontos előrelépések történtek. Észtország előtérbe helyezte a digitalizáció terén megvalósítandó fejlesztéseket és a smart connectivity koncepcióját, emellett létrejött egy új, az elsődleges projekteket tartalmazó interaktív weboldal is. Fontos fejlemény, hogy 2020 júniusában megtartották a TSI első külügyminiszteri megbeszélését is – ez is jelzi, hogy a résztvevő államok kormányai egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a Kezdeményezésnek. 2020 során a Kezdeményezés Beruházási Alap-projektje is jelentős előrehaladást ért el: számos résztvevő állam jelezte szándékát arra, hogy hozzájárul az Alap tőkéjéhez (a lengyel fejlesztési bank több százmillió euróval, viszont a többi állam, így hazánk is csak 20-20 millió euróval szállt be), emellett az USA részéről is jelentős, 300 millió dolláros hozzájárulás történt energiaügyi projektekre, továbbá megjelent az első magánbefektető is az Alap finanszírozásában.

Érdemes megemlíteni, hogy a Kezdeményezés államainak együttműködése, párbeszéde nem csak az évente megrendezett magas szintű csúcstalálkozókra korlátozódik. Számos szakértői szintű egyeztetés, konferencia zajlik az egyes szakpolitikákról, emellett 2021 februárjában ismét sor került egy külügyminiszteri online megbeszélésre, Bulgária szervezésében.

Év Helyszín Fontos külsős résztvevők Fontosabb eredmények, előrelépések 2016 Dubrovnik USA; Kína; Törökország csak hat TSI-állam képviseltette magát elnöki szinten 2017 Varsó USA – Donald Trump már tíz TSI-állam elnöke vett részt; az EU programjaihoz való kapcsolat erősebb hangsúlyozása; döntés az Üzleti Fórum létrehozásáról 2018 Bukarest USA – Rick Perry; EU – Jean-Claude Juncker; Németország – Heiko Maas; Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank; Európai Beruházási Bank; Világbank-csoport Üzleti Fórum – kb. 600 résztvevő számos országból;

Beruházási Alap létrehozásának elindítása (pénzügyi intézmények részvétele);

A TSI-országok kereskedelmi kamaráinak együttműködése;

konkrét projektek és célok megfogalmazása 2019 Ljubljana EU – J-C. Juncker; Németország-államfő; USA Üzleti Fórum (kb. 500 résztvevő)

Az „Elsődleges Összekapcsolódási Projektek” listájának bemutatása, amelyet folyamatosan aktualizálnak 2020 Tallinn, online EU – Margrethe Vestager; USA – Mike Pompeo Smart Connectivity koncepció

A Beruházási Alap sikeres – USA is hozzájárul + magánbefektetők;

új honlap az elsődleges projektek nyomon követésére;

az első külügyminiszteri találkozóà nagyobb kormányközi együttműködés

2. ábra: A Kezdeményezés fejlődése évről évre. Saját szerkesztés. 

A hetvenhét elsődlegesen megvalósítandó projekt 51 százaléka a közlekedés, 32 százaléka az energia, 17 százaléka pedig a digitalizáció területére összpontosít. Az egyik legfontosabb a litvániai Klaipédát a görögországi Thesszalonikivel összekötő, 3300 kilométer hosszú Via Carpathia projektje, amely két leágazást is magába foglalna a Fekete-tenger melletti Konstanca, illetve Törökország irányába. A közlekedési folyosó magyarországi szakasza többek között Miskolcot és Debrecent is érinti, az utolsó hiányzó hazai autópálya-szakasz Miskolc és Tornyosnémeti között a tervek szerint idén őszre elkészül. Több ország azonban nem áll ilyen jól az építkezéssel – például a romániai és szlovákiai szakaszok teljes kiépülésére 2030 előtt nemigen lehet számítani, emellett Lengyelországban is még csak kisebb szakaszok készültek el. A távlati cél az, hogy a Via Carpathia összekapcsolódjon a tervezett Via Balticával, amely az E67-es nemzetközi út Varsó és Tallinn közötti szakaszát foglalja majd magába.

3. ábra A Via Carpathia útvonala. (Forrás: https://www.facebook.com/WarsawInstitute/photos/a.1514654455499745/1874049719560215/ (2021.04.04.) 4. ábra: Az E67-es út, melynek Varsó-Tallinn szakasza lesz a Via Baltica. (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/European_route_E67 (2021.04.05.)

Egy másik, szintén az észak-déli irányú konnektivitás jegyében megvalósítandó projekt az észak-déli gázfolyosó teljes körű kiépítése. A tervek szerint a litvániai (Klaipéda) és lengyelországi (Swinoujscie) cseppfolyosított földgáz- (LNG) terminálokat összekötnék a nemrég elkészült horvátországi, Krk-szigeti terminállal. Ez a projekt Magyarország számára is kiemelt fontosságú az energiaimport diverzifikációja szempontjából, ennek megfelelően a magyar állami MVM-energiacsoport évi egymilliárd köbméternyi cseppfolyosított gáz érkezését lehetővé tévő kapacitást foglalt le a Krk-szigeti terminálban. Emellett Észtország és Lettország tervei között is szerepel egy-egy LNG-terminál megépítése. Az észak-déli gázfolyosó megvalósításához fog hozzájárulni a magyar-szlovák gázvezetékrendszer kapacitásának nagyarányú bővítése, továbbá hazánk számára kiemelt fontosságú a magyar-szlovén gázvezeték-kapcsolat kiépítése is, többek között annak érdekében is, hogy Olaszországot be tudják vonni a közép-kelet-európai gázügyi együttműködésbe. Egy másik fontos energiaügyi projekt a Románia fekete-tengeri talapzatában rejlő földgáz kitermelése, melynek Magyarország és a régió más országai felé történő szállítását az épülőfélben lévő BRUA, illetve ROHU gázvezeték teszi majd lehetővé. A BRUA első és leghosszabb romániai szakasza 2020 novemberében már elkészült. Magyarország számára egy másik fontos energiaügyi beruházás a jelenleg lignitet felhasználó, széntüzelésű Mátrai Erőmű felújítása, károsanyag-kibocsátásának csökkentése: a lignit folyamatos kivezetése mellett egy 500 MW teljesítményű gázturbinás blokk, illetve egy 200 MW teljesítményű napelem-park épül.

A Kezdeményezésben résztvevő országok gyorsvasúti kapcsolataik fejlesztésére is ambiciózus tervekkel rendelkeznek. A tervezési fázisban lévő Budapest-Varsó gyorsvasút projektje új szintre fogja emelni a visegrádi országok közlekedési kapcsolatait, sőt, a tervek között szerepel a gyorsvasút-hálózat Kolozsvárig való kiterjesztése is. E projekt megvalósulásának azért is lenne nagy jelentősége, mert így Varsón keresztül kapcsolat jöhetne létre a Baltikum országainak már előrehaladottabb megvalósítási fázisban lévő közös gyorsvasút-rendszerével, a Rail Balticával.

5. ábra: A Rail Baltica útvonala (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Rail_Baltica, (2021.04.05.) A nagyhatalmi érdekek ütközése a Kezdeményezés kapcsán

Az Amerikai Egyesült Államok a kezdetektől nagy érdeklődést tanúsít a Kezdeményezés iránt – ezt jelezte Donald Trump személyes részvétele a 2017-es varsói fórumon is. Egy észak-déli gázfolyosó kiépítése Közép-Európában egyértelműen az USA érdekét szolgálja, mivel az a régió államainak Oroszországtól való energiafüggésének enyhülését eredményezné, mindemellett pedig az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) számára teremthet nagyobb keresletet. Az LNG fogadására alkalmas kikötők működnek a lengyelországi Swinoujsciében, a litvániai Klaipédában, illetve a horvátországi Krk-szigeten. Mindemellett a romániai fekete-tengeri földgáz kitermelése is jelentősen diverzifikálhatja a régiós országok energiaimportját – ennek érdekében épülhet ki a BRUA román-magyar gázvezeték a jövőben. Mindez egyfajta válaszreakciónak is tekinthető az Északi Áramlat 2 orosz-német gázvezeték megépülésére, melyhez az USA rendkívül kritikusan áll hozzá. Amennyiben az Északi Áramlat 2-t teljesen üzembe helyezik, úgy Közép-Európába Németországon keresztül fog áramlani az orosz földgáz, és Lengyelország terve, hogy energiaelosztó-központként működjön Közép-Európában, könnyen kútba eshet. A mindenkori amerikai kormányzat számára tehát a TSI energiaügyi fejlesztései stratégiai prioritást jelentenek, ezt az is alátámasztja, hogy eddig minden TSI-fórumon képviseltette magát az USA, többek között Rick Perry energiaügyi miniszter által, aki a 2018-as csúcson adott nyilatkozatában aggasztónak nevezte az orosz gáztól való európai függőség növekedését, amely nemzetbiztonsági kockázatokkal is járhat. Emellett rendszeres egyeztetések zajlanak a Kezdeményezés államai és az USA között az energiaügyi témákról. Természetesen ezen kérdések elsősorban a biztonságpolitikai szempontok miatt kerülnek előtérbe, különösképpen Lengyelország vonatkozásában – 2017-ben Trump látogatása alkalmával egyeztek meg Patriot típusú amerikai rakétavédelmi rendszer vásárlásáról, illetve 2020-ban döntés született jelentős számú amerikai katona Németországból Lengyelországba való áthelyezéséről. A TSI stratégiai fontosságát jelzi, hogy a 2020-as online fórumon Mike Pompeo külügyminiszter is részt vett.

Oroszország mindezek miatt természetesen veszélyeztetve érezheti gazdasági érdekeit Közép- és Kelet-Európában, ezért számára elsődleges fontosságú az Északi Áramlat 2, illetve az orosz gázt szállító déli gázfolyosó kiépülése. Szakértők szerint Oroszország a jövőben sem fogja tudni megakadályozni a Három Tenger Kezdeményezést, ráadásul elsődleges érdekszférájából Ukrajna is kacsingat a TSI által nyújtott lehetőségek felé – Lengyelországon keresztül LNG-t vásárolna, illetve részt venne egyes közlekedési projektekben is. Azonban Oroszország képes lehet a Kezdeményezésben részt vevő államok belpolitikájának befolyásolására, az orosz érdekeknek megfelelő politikai szereplőket juttatva hatalomra, így gyengítve az együttműködést.

Kína az első, 2016-os fórumon még igen magas szinten képviseltette magát. Ekkoriban alakult meg az Egy Övezet, Egy Út-kezdeményezésben való közép-kelet-európai részvétel kapcsán a 16+1-es formáció, így Kína joggal remélhette azt, hogy a Három Tenger Kezdeményezés infrastrukturális projektjeinek finanszírozásában és megvalósításában is döntő szerepet játszhat. Még arra is javaslatot tettek, hogy a Via Carpathiát kössék össze az új Selyemúttal. Ugyanakkor az USA és az Európai Unió igyekeznek kiszorítani Kínát az infrastruktúra-projektekből. Ennek megfelelően, a hírek szerint a bulgáriai Rusze-Veliko Tarnovo autópálya-szakaszt mégsem kínai, hanem EU-s finanszírozással építenék meg.

Németország, mint az Európai Unió motorja és a közép-kelet-európai régió legjelentősebb kereskedelmi partnere, kezdetben igen kritikusan állt hozzá a Kezdeményezéshez, hiszen amellett, hogy az EU egységét is féltette, egy Németország nélküli közép-európai együttműködés egyértelműen nem szolgálta volna a német érdekeket. Csehország és Ausztria visszafogott részvétele a Kezdeményezésben is részben arra vezethető vissza, hogy nem kívántak túlzottan eltávolodni a német, illetve nyugat-európai gazdasági partnerektől. A TSI-országok is hamar felismerték, hogy a német gazdasági erő megkerülhetetlen tényező, így Németország a Három Tenger Kezdeményezés partnerországa lett – ez elengedhetetlen lépés volt, hiszen a legtöbb régiós országnak Németország messze a legjelentősebb partnere, emellett pedig a német gazdasági szereplőknek is rendkívül fontos a régió. Mindemellett az energiapolitikában egy elsősorban német-lengyel versengés figyelhető meg: az Északi Áramlat 2 kiépülésével Németország válna Európa fő gázelosztó-központjává, ezt a címet pedig Lengyelország igyekszik magának megszerezni az amerikai cseppfolyósított földgáz vásárlásának növelésével.

A Kezdeményezés jövőbeli kilátásai és kihívásai

A Három Tenger Kezdeményezés sikere nagyban múlhat azon, hogy lesz-e elegendő pénzügyi forrás a projektek megvalósítására. A 2021-ben a TSI koordináló szerepét betöltő Bulgária szeretné azt elérni, hogy minden, az együttműködésben részt vevő állam járuljon hozzá a Beruházási Alap tőkéjéhez (eddig csak kilenc ország tette ezt meg), illetve hogy az európai uniós és nemzetközi pénzügyi intézmények még nagyobb mértékben támogassák az Alapot – ez pedig a bolgár program szerint úgy érhető el, hogy a projektek megvalósításában látható eredmények születnek. Emellett Bulgária álláspontja szerint ad hoc jelleggel be lehet vonni más országokat is egyes projektek megvalósításába (például a bolgár fekete-tengeri partvidéket az albániai adriai-partvidékkel összekötő útvonal kapcsán). Az energiahordozók beszerzésének diverzifikációja továbbra is nagy jelentőségű lesz, emellett az észtek által szorgalmazott digitalizációs és smart-projektek, illetve a régióbeli tudományos, innovációs és oktatási kapcsolatok fejlesztése is kiemelt szempont. Az USA, az Európai Bizottság és Németország továbbra is fontos partnerei maradnak a Kezdeményezésnek. A tervek szerint a 2021-es évben Szófiában fogják megtartani az éves csúcstalálkozót, illetve az Üzleti Fórumot.

Amennyiben megfelelő összegű pénzügyi forrás fog rendelkezésre állni, illetve a TSI-ben résztvevő államok politikai akarata nem gyengül, úgy a Három Tenger Kezdeményezés egy igen gyümölcsöző pragmatikus gazdasági együttműködési forma lehet a jövőben, amely akár további, más jellegű kooperációt is elindíthat majd a régió országai között. A sikerhez azonban szükséges az is, hogy fennmaradjon az USA nagyfokú támogatása, illetve fontos, hogy az Európai Unió vezetői és Nyugat-Európa se gátolja a közép-kelet-európai együttműködést. Azt azonban irrealitás lenne várni, hogy a Három Tenger Kezdeményezés által ezen országok szoros politikai együttműködést fognak megvalósítani, ugyanis számos területen igencsak különböző érdekekkel rendelkeznek, már csak eltérő gazdasági fejlettségük és különböző külpolitikai céljaik miatt is.

Címlapkép: Orosz hajó folytathatja az Északi Áramlat 2 gázvezeték építését. Rügen-sziget, 2020. május 10. Orosz tenger alatti csővezetéket fektetésére alkalmas hajó horgonyoz az észak-németországi Rügen-sziget közelében 2020. május 10-én. A hajó több mint tízezer kilométert tett meg Oroszországból a Balti-tengerig. Az amerikai szankciók miatt az orosz hajó fogja befejezni az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését.
(Forrás: MTI/EPA/Jens Köhler)

A A Három Tenger Kezdeményezés – Közép-Kelet-Európa reneszánsza? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Január 24. után újabb korszerűsített harckocsikat adtak át az ukrán hadsereg részére. Az akkori, első tételt képező 15 darab továbbfejlesztett, T-72AMT jelezést viselő páncélost most további 3 követte. Ez a variánst a 2017. augusztus 24-én megrendezésre került Függetlenség Napja ünnepségsorozaton mutatták be. A továbbfejlesztés során hőkamerás célzórendszert, korszerű, Törökországban gyártott Aselsan és ukrán Lybid K2 új digitális rádióállomásokat építették be. A lehallgatás ellen védettebbé vált kommunikáció ezen berendezések segítségével így már kibővíthető lett a páncélosokat támogató gyalogság irányába is. A tájékozódást СН-3003 BASALT műholdas navigációs rendszer könnyíti meg, továbbá a vezető számára a páncéltest hátuljára egy kamerát is felszereltek.  A T-72AMT védelmét a kerámialapokat magába foglaló plusz páncéllemezek mellett, a Nozh (Kés) reaktív páncélzattal, illetve rácsos előtétpáncélzattal erősítették meg.

Mozgatásáról immáron a V-84-1-es jelzésű erőforrás gondoskodik mind a 840 lóerejével. Célzórendszerének köszönhetően a T-72AMT fegyverzetében megtalálható az ukrán Kombat félaktív lézeres irányítású lövedék, amely 5000 méteres távolságig jelent veszélyt az ellenséges páncélosokra. A 30 kilogramm tömegű Kombat 750-800 milliméteres vastagságú páncélzat átütésére képes a tandem elrendezésű 9 kilogrammos harci részével, és az 5000 méteres távolságra nagyjából 17 másodperc alatt repül el. Az ellentevékenységre mégis kevés idő áll rendelkezésre, hiszen ekkora távolságra a Kombat-ot a maximálishoz közeli csőemelkedéssel lövik ki a harckocsiból és az irányító lézersugár a lövedék végét világítja meg, hiszen itt helyezkednek el az érzékelői. A célpontra csak a becsapódás előtt kevesebb, mint 0,3 másodperccel ér a lézersugár nyalábja.

Az ukrán Arey Engineering Group bemutatta az új nehéz gyalogsági harcjármű-koncepcióját, amelyet Vavilon-nak (ukránul Babilon) kereszteltek el. Ez a páncélos a T-64-es harckocsi alvázára épült. Az éppen ezért igencsak súlyos, 36 tonnás Vavilon a 3 fős személyzetén felül 8 lövész szállítására képes. A páncélzata által nyújtott védelmi szint legalább STANAG 6-os. Meghajtása hibrid rendszerű, vagyis megtalálható benne egy TCD16.0V8 DEUTZ belsőégésű motor, ami 768 lóerős és egy villanymotor is. A rendszer összteljesítménye 1080 lóerő. A hibrid hajtás lehetővé teszi a maximális nyomaték biztosítását minden pillanatban. Továbbá lehetőséget biztosít mindkét erőforrás használatán felül a csak belsőégésű, vagy a tisztán elektromos motor használatával történő mozgásra is. Fegyverzetét egy távirányítású toronyban helyezték el, amit egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta alkotja. A torony tetejének hátsó részén egy 12,7 milliméteres NSzV nehézgéppuska került elhelyezésre egy külön mozgatható fegyverállványon, a parancsnok elektrooptikai rendszereivel és a tornony is meglévő UAG-40 füstgránátvetők újabb darabjaival.

Ukrajnában nem újkeletű a T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű gondolata. Még 2015 elején újra nekifognak a harkovi Morozov tervezőirodában a már majdnem a véglegességig fejlesztett T-64-es harckocsin alapuló gyalogsági harcjármű programjának. A BMP-64, BMT-64 és BMPT-64 név alatt is megismert harcjárművek a T-64-es harckocsi átalakításával jöttek létre az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején elkezdett munkák során. A harckocsiról eltávolították a tornyot, majd a teknő magasságát növelték meg, ezzel lehetővé téve a 3 fős kezelőszemélyzet és a 12 főnyi szállított lövész elhelyezését, valamint a motor és az erőátviteli rendszer áthelyezését a jármű elejébe. A járműtest hátulján kialakított rámpa felső és alsó része külön-külön is nyitható, így bizonyos védelmet nyújtva lehetőséget biztosít a beltérből való tüzelésre. A 6600x3300x1950 mm-es hosszú, szélességű és magasságú járműtestre egy külső 30 milliméteres 2A42 gépágyúval és egy 7,62 milliméteres géppuskával ellátott torony került felszerelésre. Erre irányított rakéták is felszerelhetők. A 34,5 tonna tömegű gyalogsági harcjármű mozgatásáról egy 700 lóerős 5TDF motor gondoskodik, védelmét a Noz reaktív páncélzattal lehet tovább növelni. A munkák során továbbfejlesztések voltak várhatóak, ezek egyike a Zaszlon aktív páncélzat integrációja lehetett, amely már a T-64BM Bulat harckocsin is megjelent.

Megkapta harmadik F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 30-án. A SACHSEN-ANHALT (F-224) átvételi ünnepségre a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában került sor. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A 2020 márciusában átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még abban az évben tervezték átadni a harmadik egységet, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.

A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 milliméteres lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.

Április 7-én a gyártó texasi Fort Worth-i üzemében adták át az első Dánia számára legyártott Lockheed Martin F-35A Lightning II-est. Ez a gép még március 8-án hajtotta végre első repülését. Az L-001-es a szűzfelszállása során 90 percet töltött a levegőben. Az L-001-es számú gép összeszerelése 2020 augusztusában kezdődött el és 2021 januárjában fejeződött be. A berepülést és az átadást követően még ebben a hónapban átkerül ez is az arizonai Luke támaszpontra, ahol részt fog venni a Dán Királyi Légierő (RDAF) légi és földi személyzetének átképzésében. A tervek szerint ugyanezt az utat fogja bejárni további hat dán Lightning II-es is. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki a jelenleg már csak 43 darabos mennyiségben hadrendben lévő F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt. Így az Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia és Olaszország után Dánia az ötödik európai állam, melynek 5. generációs harci gép lett. A mai napig a Lockheed Martin több mint 625 darab F-35-ös gépet szállított le a megrendelők részére és ezek a repülőgépek már több mint 370000 repült órát gyűjtöttek össze.

Nagy-Britanniában a kormány március végén védelmi, biztonsági és külpolitikai felülvizsgálata részeként visszavonta a Warrior gyalogsági harcjárművek százaira vonatkozó frissítésére tervét. Így öreg harcosok frissítés nélkül fognak nyugdíjba vonulni. A hadseregnél azonban már most látják, hiányozhat majd a harctérről a korszerűsített Warrior gyalogsági harcjárművek tűzereje. A Lockheed Martin UK által 2011-ben elkezdett modernizáció kidolgozásának egyik fő tétele volt, a 30 milliméteres L21A1 Raden gépágyú lecserélése egy hatásosabb 40 milliméteresre. A CTA International gyártmányú fegyver, tulajdonképpen a BAE Systems, a Nexter és a KNDS közös munkájának eredménye. De a korszerűsítési program éveket csúszott és a tervezett költségvetést is sikerült túllépni, részben a 40 milliméteres gépágyú miatt. Nagy-Britanniában 2015 áprilisában fejeződtek be a CT40-es toronnyal felszerelt Warrior gyalogsági harcjárművel folytatott lövészetek. Azonban az elkövetkező években sem jutottak el a szerződés aláírásáig. Az eredeti 30 milliméteres gépágyú lőszerénél háromszor nagyobb pusztításra képes 40 milliméteres gépágyú mellett a célfelderítést és a célzást is jelentősen megkönnyítik az elektrooptikai rendszerek. A brit tervek szerint 380 Warrior gyalogsági harcjármű lett volna érintett a korszerűsítésben.Maradt tehát hosszú távon a Rheinmetall Landsysteme és a Krauss-Maffei Wegmann által fejlesztett Boxer 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos, amelyikből 508 darabot rendelt meg London. A gond, hogy ezek túlnyomó többségét páncélozott szállító harcjármű felszereltséggel kérték legyártani, így fegyverzetüket csak a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott Protector RS4 távirányítású fegyverállványra szerelt géppuska alkotja majd.

A 2020 végén megrendelt Protector RS4 távirányítású fegyverállványokra London körülbelül 114 millió dollárt költhet el. De mivel a Boxer-t már több helyütt is megrendelték, így viszonylag olcsón lehetne megvalósítani a tűzerő növelését irányított rakétákkal és gépágyúval ellátott távirányítású torony segítségével a britek számára is. A német, illetve a holland példa alapján a 30, vagy a 35 milliméteres gépágyúk és MELLS irányított rakéták is alkalmazhatók a Boxer-en. Még 2020. augusztus 31-én a német Krauss-Maffei Wegmann cég először publikált fényképeket a belga Cockerill 3105 toronnyal ellátott Boxer járműről. Már az év közepén szálingóztak hírek arról, hogy a Boxer-re jó eséllyel egy 105 milliméteres löveg felszerelésével létrehoznak egy tűztámogató változatot is. Mint az várható volt, a cserélhető modulra a Cockerill 3105 torony került felszerelésre, benne a csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveggel és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával. A Boxer Mobile Gun System névvel illetett jármű létrehozását a német vállalat saját költségvetéséből finanszírozta. Mint az a cég közleményéből kiderült, az integráció gond nélkül megvalósítható volt. A Krauss-Maffei Wegmann akkor nem adott tájékoztatást a további tervekről. Továbbá a brit hadsereg erőfeszítéseket tesz a Boxer-ek beszerzésének felgyorsítására is, ugyanis évenként 50 darabot kapnának meg 2023-tól kezdődően, az eredeti tervek szerint haladva. A várt bevethetőség időpontját már előrébb hozták 2032-ről 2030-ra.

Továbbfejlesztette a francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) a már eddig is világszínvonalú PFM szalaghídját. A légi úton szállítható moduláris motoros PFM szalaghíd új családját PFM NG-nek (Pont Flottant Motorisé Nouvelle Génération) nevezték el. A nagyobb méretekkel rendelkező a PFM LG (hosszú), míg a kisebb méretű a PFM XP (expedíciós) jelzést viseli. Akárcsak elődjeik, ezek is két beépített Mercury Marine 175 lóerős hajóművel rendelkeznek, így összeállításukhoz és mozgatásukhoz nem szükségesek tolóhajók, motorcsónakok. A 360 fokban körbeforgatható hajócsavarok irányítására már a korábbi változatoknál is lehetőség teremtett a Bertin Technologies által kifejlesztett távirányítóval történő vezérlés, így a szalaghíd, vagy az összeállított komp irányítása is ezzel történhet. A PFM LG esetében a közúti szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 2 tengelyes pótkocsi segítségével végzik, amit egy 6x6-os nyerges vontató mozgat. Egy ilyen PFM LG 10 méter hosszú. A PFM XP esetében a szállítást, a vízre helyezést, és a visszavételt is egy 8x8-as kerékképletű katonai teherautó végzi. Egy PFM XP moduláris motoros szalaghíd elem 6,75 méter hosszú.

Négy görög pilóta már megkezdte a Dassault Rafale típusátképzését. Közülük hárman már ismerősek a francia cég típusain, hiszen évek óta a Dassault Mirage 2000-et repülték, míg a negyedik társuk esetében eddig a Lockheed Martin F-16-os volt a repült típus. Ez a négy pilóta az oktatói képesítést is megszerzi majd a Rafale-ra, így a következő nyolc görög pilóta képzésében már tevékenyen részt fognak venni. Természetesen a műszakiak első csoportja is elkezdte a megismerkedést az új francia géppel. A Rafale-t a 332. Geraki (magyarul: Sólyom) század fogja repülni, otthonuk Tanagrában lesz. Itt 1975-től üzemeltették a Mirage F1CG, majd 2003-tól a Mirage 2000-5 típusukat. A görög parlament védelmi beszerzéssel foglalkozó albizottsága 2020 decemberében jóváhagyta tizennyolc Dassault Rafale többfeladatú harci repülőgép Franciaországból történő megvásárlását. A megállapodást minden politikai párt jóváhagyta. A repülőgépek teljes beszerzési költsége 1,92 milliárd euró lesz. További 400 millió eurót különítenek el a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták megvásárlására és a görög arzenálban már meglévő fegyverek (MICA, SCALP és Exocet) időszakos karbantartási munkáinak finanszírozására. Jelenleg ezeket a fegyvereket a Mirage 2000 és a Mirage 2000-5 harci gépek hordozzák, de a Rafale-ok is bevethetik majd őket. A megrendelt tizennyolc repülőgépből tizenkettő a Francia Légierő állományából származik majd. Ezekből tíz együléses és kettő kétüléses lesz. Az első hat használt Rafale leszállítását a szerződés aláírásától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni. Így az első Rafale tehát a 2021-es év közepe táján megérkezhet Görögországba. A további szállítás havonta egy repülőgép ütemben történik.

A vadonatúj gyártású példányok szállítása húsz hónappal az első használt repülőgép-tétel megérkezése után megkezdődik, szintén havonta egy repülőgéppel. Végül, huszonhat hónappal a szerződés aláírása után, a másik hat használt vadászbombázót is leszállítják. Az új és használt repülőgépek keverékét Athén a költségek csökkentése miatt választotta. A franciák nyolc új és tíz használt gépet ajánlottak, de Görögország hat újat és tizenkettő használtat igényelt. A használt példányokat 2012–2018-ban szállították le a Francia Légierőhöz, F3-O4T változatban. Ezek AESA RBE2 radarral vannak felszerelve, és képesek SCALP EG csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére, de nem képesek hordozni a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Várható azonban, hogy a szállítást megelőzően a jelenlegi F3-R szintre történik majd meg a korszerűsítésük. Az F3-R szabvány nemrégiben érte el teljes körű bevethetőségét. Ez számos frissítést tartalmaz, amelyek magukban foglalják az RBE2 AESA radarrendszert, a METEOR nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétát, a TALIOS célzókonténert és a SPECTRA elektronikus hadviselési rendszer frissítését is. Gyaníthatóan a Rafale-ok a korszerűsítésre nem került görög Mirage 2000-ek pótlására kerültek megvásárlásra. Párizs az eladott egykori saját Rafale-ok helyett új, korszerűbb példányokat rendelt meg. Ezeket 2025-től adja majd át a gyártó.

Oroszországban egy új távirányítású toronnyal végeznek már lövészetet. A DUBM távirányítású torony elsőként egy BTR-82-es lövészpáncélosra lett felszerelve. Fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú, 2 darab irányított rakéta, valamint egy a gépágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A DUBM esetében függőleges síkban lényegesen nagyobb a fegyverek irányzási szöge, mint más tornyok esetében. Továbbá a lőszerek utánpótlása megvalósítható a jármű elhagyása nélkül, valamint áramellátás hiányában is megoldott a vészhelyzeti üzemmódban való működése. Hőkamerás célzórendszere jelentősen megnövelte a célpontok észlelési távolságát éjszaka, valamint rossz látási viszonyok között 1200 méterről 3000 méterre. A DUBM távirányítású torony fő fegyverzete igény szerint cserélhető, így beépíthető a 12,7, vagy 14,5 milliméteres nehézgéppuska, valamint a 30 milliméteres AH-17A, vagy a 40 milliméteres AGS-40-es automata gránátvető is.

Törökországban, 2021 áprilisában már terepen szeretnék tesztelni a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján helyben épülő Altay harckocsikba szánt, hazai fejlesztésű erőforrást. A 2021-es év januárjának közepén még arról érkeztek hírek, hogy készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa Törökországban. A 2021 márciusi hírek szerint viszont a török Altay harckocsikba Dél-Koreából vásárolt motor és sebességváltó kerül beszerzésre. Állítólag a Doosan és az S&T Dynamics egyaránt aláírta már a szerződését a török BMC-vel. A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. A Batu a török ​​BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC Batu erőforrás 12 hengeres, V hengerelrendezésű, vízhűtéses dízelmotor, amely 1500 lóerős teljesítményt és 4600 Nm forgatónyomatékot ad le. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állt rendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást már akkor is a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta.

Történt ugyanis, hogy, az egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele. A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Persze a dél-koreai motor és sebességváltó sem (volt) tökéletes. Dél-Koreában hosszú évek alatt sem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitotta volna az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni, az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a 2020-ban, körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt újabb 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a harckocsikat. Ez utóbbi esetében, mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-el szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.

Lezuhant a Török Csillagok, a Török Légierő (törökül: Türk Hava Kuvvetleri) műrepülő kötelék egyik repülőgépe. A gyakorlórepülésen lévő Canadair NF-5A-2000 Freedom Fighter típusú repülőgép 2021. április 7-én, szerdán zuhant le, pilótája nem élte túl a szerencsétlenséget.

Bemutatta új repülőgépét az Izraeli Légierő 2021. április 4-én. Az Oron nevet viselő típus egy módosított Gulfstream Aerospace Corporation G550 üzleti repülőgép. Hasonlók már megtalálhatók az országban, de azok az Eitam, illetve a Shavit nevet viselik. Előbbiből két példány állt eddig hadrendbe, feladatuk a légtérfelderítés a törzsbe integrált 2 darab L hullámhosszban működő EL/W-2085, illetve az orrban, és a farokrészben elhelyezett 2 darab S hullámhosszban működő radarrendszerük segítségével. Ezeket a radarokat valószínűleg megtartják az Oron típuson is, de szinte biztos, hogy korszerűsítetve lettek. Az első Eitam ugyanis 2006-ban lépett szolgálatba. Az Eitam exportra is került már, Szingapúr 4-et, míg Olaszország 2 darabot szerzett be. A 3 Shavit viszont a törzs alatti gondolában hordozza érzékeny antennarendszerét, és ez a változat a rádióelektronikai felderítés feladatainak ellátására képes. Mindkét változatot a közép-izraeli Nevatim légibázison állomásozó 122. Nachson század üzemelteti.

Ide került az új Oron is, mely az izraeliek szerint fejlett fedélzeti rendszereinek köszönhetően egyszerre képes ellátni mindazt a két feladatot, amit eddig az Eitam és a Shavit külön-külön végzett, továbbá képes légi reléállomásként is tevékenykedni, vagyis adatokat venni és azokat továbbítani. A 2017 júniusában megrendelt Oron megalkotása során felhasználták azokat a tapasztalatokat, amiket a két korábbi típussal szereztek. Fedélzetén az összetettebb feladatok miatt több rendszerkezelői munkahelyet alakítottak ki, de a levegőben tölthető idő is nagyobb, mint elődjei hasonló mutatói. A repülőgép képes olyan hírszerzők szállítására is, akik valós időben elemzik az adatokat. Az Oron személyzet pontos létszámát nem hozták nyilvánosságra, de az Eitam gépen legalább hat rendszerkezelő volt megtalálható. Az ugyancsak a törzsbe integrált AESA antennával rendelkező rádiólokátorokkal is ellátott Oron várhatólag a hazai tervezésű és gyártású fedélzeti rendszereinek beépítése és sikeres próbái után éri majd el bevethetőségét, nagyjából 2 éven belül.

Egyes források szerint egy malajziai küldöttség hamarosan Indiába utazik, hogy felmérje, hogy az indiai gyártmányú HAL Tejas LCA repülőgép megfelel-e a malajziai légierő által támasztott összes követelménynek. A The Economic Times szerint a malajziai tisztek két hónapon belül elutazhatnak, hogy teljes körűen megismerhessék a Tejas képességeit. Az információk szerint a gyártósort is megtekintik majd. Állítólag a Tejas a 42 millió dollárosra becsült alacsony ára miatt lehet versenyképes Malajziában, ahol a fő ellenfélnek a Saab Gripen, és a JF-17 tekinthető. Új-Delhi Kuala Lampur számára várhatólag a legújabb Tejas Mk1A változatot mutatja majd be. India egyébként már 2019 óta próbálja eladni a Tejas-t Malajzia számára, így két példány már ellátogatott nemzetközi repülőnapra is, de közös hadgyakorlatok alkalmával is megismerkedhettek már a Tejas-al a malájok. Kuala Lampur azt tervezi, hogy kezdetben 12 repülőgépet vásárol meg, de opcióként további 24-et is belefoglalnának a szerződésbe.

Dél-Koreában a Koreai Aerospace Industries (KAI) április 9-én bemutatta az elsőnek elkészült, 2018 februárjától épített KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó prototípusát. Az ünnepségen Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter is jelen volt, bizonyítva Indonézia elkötelezettségét a közös fejlesztés mellett. Továbbá a gép oldalán a dél-koreai mellett, az indonéz zászló is fel volt festve. A gépet hivatalosan a KF-21 típusjelzéssel és a Boramae, névvel látták el. Eme példány végszerelését 2020 augusztusában kezdték el. A gyártósoron összesen nyolc prototípus építését végzik, a 2. és a 3. még ebben az évben, míg a 4, az 5. és a 6. jövőre fog elkészülni. A földi tesztekre két gép készül el és szintén két, de kétüléses példányt is megépítenek. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának első repülését 2022 júliusára várják. A hat prototípus elkészülte után, melyekből egy Indonéziában fog majd repülni, a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-21 Boramae-ből.

A KF-21 több mint 30000 alkatrészt tartalmaz, amelyek 65 százalékát helyben gyártják. A programban több mint 700 hazai vállalat vesz részt a nagyvállalatoktól a kis- és középvállalkozásokig. A fejlesztés során már 12000 munkahelyet hoztak létre. Később a sorozatgyártás megkezdésével további 100000 munkahely létre jöttét várják Szöulban.  A gép hossza 16,9 méter, fesztávolsága 11,2 méter, magassága 4,7 méter, hatótávolság pedig 2900 kilométer. Fegyverterhelése 7,7 tonna, maximális felszállótömege 25,6 tonna. A KF-21-es erőforrásaként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első még a 2020-as év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-21 Boramae-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-21 Boramae-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni.  A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni.

De a KF-21 Boramae továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt. A 7,9 milliárd dollárért kifejlesztendő típusból 2028-ig 40, 2032-ig 80 példányt vásárolna meg Szöul. A dél-koreaiak azt várják, hogy a KF-21 Boramae az ár és a technológia szintjén versenyképes lesz a globális piacon az olyan ötödik generációs géppel, mint az amerikai Lockheed Martin F-35. A KAI a KF-21-es vadászbombázó darabárát 65 millió dollárban kívánja meghatározni, a minimális karbantartási költségekkel együtt. Elemzésünk szerint ez az ártartomány versenyelőnyt biztosít a KF-X számára a globális exportpiacon, mivel egy F-35-ös 80 millió dollár körül már megvásárolható, azonban az üzembentartási költségei még igen magasak. A KAI szerint a KF-21 Boramae bár egy 4,5 generációs repülőgépként lett kialakítva, de alapvető hardvereit és platformjait tekintve tovább lehet fejleszteni és így ötödik generációssá válhat, például a továbbfejlesztett lopakodó technológiáknak köszönhetően. A KF-21 Boramae részére a LIG Nex1 már megalkotta az önvédelemre szolgáló rádióelektronikai zavarórendszert. A Korea Aerospace Industries részére 2020 közepén ezt át is adták, így az első prototípusba már be is építhették. A rádióelektronikai zavarórendszert a LIG Nex1 egy 2016. október végén aláírt szerződés értelmében 101 millió dollárért fejlesztette ki.

A Korea Aerospace Industries (KAI) dél-koreai repüléstechnikai vállalat a múlt héten megerősítette saját fejlesztésű, többfeladatú katonai szállító repülőgép fejlesztésének tervét. Az elsősorban hazai igények miatt indokolttá vált fejlesztés elkezdéséhez a védelmi beszerzési programok igazgatóságának jóváhagyását is megkapta a közelmúltba a cég. A KAI körülbelül 100 új teherszállító repülőgép jövőbeni igényeire számít a légierő, a hadsereg és a haditengerészet részéről. A szállítási feladatokon felül a jövőbeli típust szeretnék alkalmassá tenni hírszerzési, felderítési és megfigyelési feladatok ellátására is. Dél-Korea fegyveres erői jelenleg mintegy 60 nyugati gyártmányú repülőgépet üzemeltetnek. Köztük C-130-asokat és CN-235-öseket főként légi szállítási műveletekhez, valamint P-3C és P-8A repülőgépeket tengeri járőr feladatok ellátására. A KAI szerint a szállító repülőgépek piaca nem olyan jövedelmező, mint a harci repülőgépeké, de jó megtérülést kínál a karbantartási és javítási tevékenységekből. A gép létrehozásához hajlandók lennének társulni például az Airbus-szal, vagy az Embraer-rel a program támogatása érdekében. A KAI arra számít, hogy mintegy 2,7 ​​milliárd dolláros beruházással nyolc év alatt képes lesz a saját teherszállító repülőgépét megépíteni. A repülőgép egy másik változatát képessé tennék a civil légi szállításban való alkalmazásra, ez 100 utas szállítására lenne képes.

Egy hadgyakorlat során új műszaki páncélosok voltak láthatók a kínai hadsereg eszköztárában. A 8x8-as kerékképletű VN1-es, más néven ZBL-08 lövészpáncélos esetében egy hídvető variáns volt megfigyelhető, amint ollós rohamhíd segítségével egy árkot tesz leküzdhetővé. A Type 77-es lövészpáncélos esetében, mely az orosz BTR-50 másolata, a törzs tetejére egy teljesen körbeforgatható és kinyújtható hidraulikus markolókanál került felszerelésre, míg a páncéltest elejére egy V alakba is állítható tolólap került felszerelésre. A Type 05-ös gyalogsági harcjárművön egy aknamentesítő jármű került kialakításra. Elől két aknakifordító eke nyert elhelyezést, míg a kezelők megemelt és páncéllal, valamint lövésbiztos ablakokkal védett része mögött rakétás nyújtott töltetet rejtő dobozok kerültek felszerelésre.

Kínában az állam a közelmúltban felhívást intézett a lakossághoz, hogy lehetőleg ne tegyenek fel a világhálóra kínai katonai repülőgépekről és más járművekről sem fotókat, filmfelvételeket, mivel az utóbbi időben a nagyvilág ezek által kapott hírt egy-egy új típus, vagy változat létezéséről. A közleményben megemlítették eme esetek hírszerzési téren történt felhasználását is. Most viszont az 1950 és 1953 között lezajlott Koreai háborúban harcolt kínai pilóták emléknapján épp az állami média mutatott újdonságot, hogy ezt akarva, vagy akaratlanul tették, nem tudni. A mozgóképen egy J-20-as csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép volt látható. Egyik érdekessége volt, hogy a radarkeresztmetszetet jelentősen megnövelő Luneberg lencsék nem voltak rajta láthatóak. Ezeket a J-20-as esetében a gép hasának alsó részén helyezték el. A rádiólokátorok részére békeidőben a csökkentett észlelhetőségű harci repülőgépeket láthatóvá tevő eszköz hiánya arra enged következtetni, hogy a felvétel valamilyen valós képességet bizonyító gyakorlaton készülhetett. Ilyen lehetett például a korlátozások nélküli hadrafoghatóság elérését bizonyító hadgyakorlat is. A másik érdekessége a képeken látható J-20-nak, az oldalsó fegyverteret lezáró ajtók kialakítása volt, ami különbözött az eddig látottaktól.

Egy új irányított páncéltörő rakétát is bemutattak Kínában. Az ATF-11 nevű fegyver az amerikai TOW által ihletett eszköznek tűnik. Persze nem szolgai másolásról van szó, az ATF-11 több fontos részeltében eltér az amerikai páncéltörő rakétától. Irányítása félaktív lézeres, míg a harci rész kialakítás olyan, hogy a járművek vékonyabb tetőpáncélzatát üti át. Még az 1980-as években mutatták be a kínaiak a NORINCO HJ-8 (Hongjian-8 = Vörös nyíl-8) rakétáját, amely méretében, súlyában, hatótávolságában és a felhasználók véleménye szerint teljesítményében közel azonos az amerikai TOW 2-vel. Úgy tűnik, hogy az ATF-11 a HJ-8 lézerirányítással ellátott változata. A HJ-8 család igen nagy, hiszen az alap HJ-8-at követte a megnövelt hatótávolságú HJ-8A vastagabb páncélzatot átégető harci résszel, majd a HJ-8B helikopterről indítható változat. A HJ-8C már a reaktív páncélzatok ellen is hatásos volt, míg a HJ-8D esetében tovább korszerűsített és cserélhető harci részekről lehet beszélni. A HJ-8E a korszerűsített HJ-8B és C modelleket jelenti. A HJ-8F bunkerromboló, míg a HJ8FAE termobárikus harci résszel készült. A HJ-8L kisebb súllyal rendelkezett, a HJ-8H a HJ-8E-k korszerűsítésével született meg, és a HJ-8S esetében már a kisméretű hajók, motorcsónakok elleni alkalmazhatóság is megvalósult.

Tokióban úgy döntöttek, hogy felülvizsgálják az F-15JSI korszerűsítési programot, és a felülvizsgálat idejére felfüggesztették a Boeing részére történő kifizetéseket. Még 2020 második félévének elején született meg az a megállapodás a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között, ami a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről szólt.  Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapná majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális rádióelektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve).

A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lenne Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Továbbra sem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni. Addig azonban van még mit tisztázni, hiszen az USA-ból további 2,1 milliárd dollárt igényelnének a korszerűsítés elvégzésére, pusztán a szükséges pótalkatrészek áraként. Tokió azonban túl magasnak tartotta ezt az összeget, így 2021 márciusában tárgyalások kezdődtek a felek között, amik április elejéig nem hoztak a japánok számára kedvező eredményt, így felülvizsgálatba kezdtek és beszüntették a kifizetéseket.

Japán és Indonézia között március utolsó napjaiban, Tokióban, egy külügyminiszteri és védelmi miniszteri találkozót rendeztek. Állítólag ekkor védelmi felszerelésekről és technológiatranszferről írtak alá megállapodást. Japán médiaértesülések szerint ez megnyitja az utat Japán számára a MOGAMI-osztályú fregattok exportja előtt Indonéziába. Egy folyó nevét viselő MOGAMI (FFM-1), bár a hajóosztály első egysége lenne, mégiscsak másodikként merülhetett a habokba 2021. március 3-án. Ugyanis még 2020. november 19-én, a 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály, egyébként második, egysége a KUMANO, melynek hadrendi jelzése FFM-2 került vízre. Az FFM-1 ekkor még építés alatt állt a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában. A késés okát a meghajtó rendszerben lévő gázturbina környékén lehet keresi a hírek szerint. A 132 méter hosszú, 16 méter széles, 9 méteres merülésű, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénység létszáma mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is.

A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba, míg a MOGAMI átadása 2022 márciusára várható. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel, amit úgy tudnak majd megvalósítani, hogy egy ilyen fregatt építési költsége a hasonló hajókhoz viszonyítva alacsonyabb lesz. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. Nem is olyan rég, 2021 elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap már akkor úgy tudta, a beszerzésről politikai szinten már akkor meg is állapodtak az országok vezetői. Az indonéz kormány szerint 2021-ben várhatóan 20 százalékkal nőnek a védelemre fordítható kiadások az előző évihez képest. Ez összhangban van a fegyveres erők korszerűsítését célzó tervvel. Az indonéziai pénzügyminisztérium szerint 2020-ban a honvédelemre szánt keretösszeg 9,260 milliárd dollár volt, ami 19,8 százalékkal volt több, mint 2019-ben.

Ausztrália kormány értékesíteni szeretné a 2022 decemberében kivonásra kerülő 27 darab Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterét. Az esetleges értékesítéshez még mindig szükség van az Egyesült Államok kormányának és az ausztrál védelmi minisztériumnak a jóváhagyására is. Az ausztrál kormány már most megjegyezte, hogy a Black Hawk-okat és a hozzájuk tartozó alkatrészeket és felszereléseket legszívesebben egyetlen vevőnek adnák el. Az első ausztrál S-70A-9 Black Hawk-ot 1987 decemberében adták át az Ausztrál Királyi Légierőnek (RAAF). Miután az első nyolc Black Hawk-ot átadták a RAAF-nak, úgy döntöttek, hogy a helikoptertípust az hadsereg fogja üzemeltetni az elkövetkezőkben. A már leszállított helikoptereket, az A25-101-től A25-108-ig terjedő jelzésekkel 1989. február 15-én leszállították a hadsereg részére. A további szállításokat közvetlenül a hadsereghez végezték, ahol napjainkban még 30 példány repül. Pótlásukra az NHIndustries MRH90-es forgószárnyasa fog szolgálni.

Megkezdődtek a korábban a Belgiumban használt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B (a francia Alpha Jet E megfelelője) sugárhajtású kiképző repülőgépek szállítása a kanadai Top Aces vállalatnak. Az első ötöt (AT 14, AT 19, AT 22, AT 25, és AT 29) a Beauvechain repülőtértől szétszerelt állapotban közúton Bordeaux kikötőjébe szállították, ahonnan hajóval Kanadába viszik őket. A belga gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették 2020 nyarán. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt 25 darab Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A gépek egy részét azonban megosztották Franciaországgal a Cazaux-i kétnemzetiségű kiképző egység által, így 2019 végéig francia pilóták képzésére használták őket. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai vállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. Csak a szimulátort adták el az osztrák AMST pilótakiképzéssel foglalkozó cégnek. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet A, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható.

A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33A-k és a Fouga Magister-ek leváltására. Az első belga Alpha Jet-t 1978. június 30-án adták át a légierőnek. Ez volt az egyetlen, amelyet a Dassault-Breguet/Dornier konzorcium gyártott. Az összes többi repülőgépet licenc alapján helyben állították össze a SABCA Gosselies-i üzemében. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le. A hidegháború idején és annak befejezését követő első években a belgák önállóan hajtották végre pilótáik kiképzést. A huszonegyedik században az a döntés született, hogy a franciákkal közös egységet hoznak létre. A Cazaux-i Advanced Jet Training School 2004-ben jött létre. 2018-ig 165 belga és 215 francia pilóta képzése fejeződött be ott. Az iskola működésének utolsó évében már csak a franciákat képeztek, mint említve volt. Míg Franciaország számára elsősorban egy kiképző repülőgép volt az Alpha Jet, amelynek korlátozott képessége volt a földi célpontok elleni támadásokhoz, addig a németek számára ez elsősorban egy könnyű támadógép volt, amely az addig szolgálatban lévő Fiat G.91-et váltotta fel. Éppen ezért a francia gépeket Alpha Jet E (az école – az iskola szóból), a németeket pedig Alpha Jet A (appui tactique – a taktikai támogatás) jelöléssel látták el.

Április 7-én a Boeing F-15EX többfeladú harci repülőgépet hivatalosan Eagle II-nek nevezték el a floridai Eglin bázison. Érdekes tény, hogy az amerikai légierő úgy döntött, hogy új nevet ad a gépnek, ami tulajdonképpen egy újabb alváltozat csak, és nem csak az ilyenkor szokásos következő betűt. Először fordult elő, hogy egy adott repülőgép új változatát a „II”-es számmal különböztetik meg a régebbi változatoktól, ahogy az történt a P-38 Lightning - F-35 Lightning II, vagy éppen a P-47 Thunderbolt – A-10 Thunderbolt II esetében is. Jelenleg még nincs eldöntve, hogy az első hat F-15EX Eagle II-t követően a többi gép a General Electric F110-GE-129-es, vagy a konkurens Pratt&Whitney F100-PW-229-es gázturbinákkal lesz ellátva.

Megtörtént a 2021. március 12-én éleslövészet során megsérült Lockheed Martin F-35B Lightning II típusú vadászbombázón a keletkezett károk felmérése. Mint ismeretes, földi célok elleni lövészet során sérült meg a VMX-1 tesztszázad állományába tartozó gép, mellyel éjszakai körülmények között végrehajtandó közeli légi támogató bevetést gyakoroltak ekkor. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténerben lévő, General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyúból - amelyet az ötcsövű, 25 milliméteres GAU-12/U  gépágyúból fejlesztettek ki -, kilőtt egyik PGU-32/B SAPHEI-T többcélú páncéltörő-repesz-romboló-gyújtó típusú lövedék robbant fel szinte a csőelhagyást követően. Ez a lövedék kismennyiségű cirkóniumot is tartalmaz, amely vegyület a levegővel érintkezve spontán meggyullad és nagyon magas hőmérsékleten ég, további károkat okozva. Az arizonai Yuma teszt és lőtér területén megsérült F-35B-vel a pilóta biztonságos leszállást hajtott végre. A géptörzs alá függesztett GPU-9/A gépágyúkonténert a hordozófedélzeti F-35C is használja, a GAU-22/A Gatling rendszerű 25 milliméteres gépágyú beépítve csak a szárazföldi A variánsokban található meg. A lövészeti teszteket a GPU-9/A gépágyúkonténerrel 2016-ban kezdték meg.

A Lightning II-en keletkezett kárt március utolsó napjaiban még A osztályúnak minősítették, vagyis úgy tűnt a sérülés mértéke meghaladja a 2,5 millió dollárt. Ugyanebbe a kategóriába kerülnek azok az esetek is, amelyek a repülőgép teljes elvesztését eredményezik, illetve egy vagy több ember meghal, vagy maradandó sérülést szenved általa. Ez azonban csak az előzetes besorolás volt, mivel a későbbi vizsgálat az incidens kiváltó okának felkutatásával együtt - amelyet még nem hoztak nyilvánosságra - értékelte a repülőgép által elszenvedett károk pontos szintjét is. És figyelemre méltó módon, a szerencsétlenség ekkor már nem A osztályú volt, hanem a sokkal kevésbé súlyos C osztályba sorolták. A C osztályú balesetek azok, ahol a repülőgépen keletkezett teljes kár 60000 és 600000 dollár között mozog. Bár a szerencsétlenségről további részletek nem derültek ki, az új besorolást figyelembe véve, meglehetősen korlátozott károkat szenvedett a F-35B Lightning II típusú vadászbombázó.

Szintén jelenleg még csak az előzetes besorolás alapján A osztályúnak minősítették annak a Boeing F/A-18F Super Hornet-nek a sérülését, mely 2021. március 22-én ütközött össze egy madárral. A VFA-106 Gladiators század gépe a Kalifornia-i El Centro támaszpontról szállt fel egy kiképzőrepülésre indulván. Az ütközést követően a gép a kétfős személyzetével együtt biztonságos leszállást hajtott végre. A madár a gép szerkezeti elemein felül az egyik hajtóműben is sérüléseket okozott.

Sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járművet keres az Amerikai Hadsereg 2018 óta a CATV (Cold Weather All-Terrain Vehicle), illetve régebben JAASV (Joint All Weather All Terrain Support Vehicle) programjában. Az 1980-as években beszerzett SUSV-k pótlására, melyek tulajdonképpen a svéd Hägglunds BvS-206D csuklós lánctalpas járművek. Jelenleg a kiválasztás már a végső szakaszába érkezett, hiszen kiválasztásra került a döntőben megmérkőző két jármű. Az egyik a BAE Systems zászlaja alatt érkező BvS10 Beowulf, míg a másik az Oshkosh Defense-ST Engineering csapat által ajánlott Bronco 3. Az Bronco 3-as páncélozott jármű fejlesztését 2010 kezdte el az ST Kinetics, és 2017-ben mutatták be. A fő célkitűzés a jármű tömegének csökkentése volt a védelmi képesség csökkenése nélkül. Egészen pontosan a Bronco 1-es 16 tonnás tömegét szerették volna elérni a 21 tonnás Bronco 2-es (a brit hadseregben Warthog néven ismert) védelmi szintjét megtartva.

Az aknák elleni védelmet a V kialakítású fenéklemez alkalmazásával növelték meg, de a futómű felfüggesztését is átalakították, továbbá az ülések a tetőpáncélzathoz történő rögzítésével tovább csökkentették az aknák által okozható sérülések mértékét. A fejlesztés sikerrel járt, a tömeg jelentősen csökkent, továbbá a zaj és a vibráció szintje is a felére mérséklődött az elődhöz képest. Az Oshkosh Defense és az ST Engineering, valamint vetélytársa két-két prototípust, egy általános célú és egy teherszállító járművet szállít majd a tesztelésre és értékelésre még ebben az évben, június 14-ig. A prototípusokat Alaszkában a hasznos terhelhetőség, a mobilitás, a strapabíróság, az úszási képesség és a szállíthatóság szempontjából értékelik majd augusztustól decemberig. A hadsereg várhatólag a 2022-es költségvetési évtől rendeli majd meg legalább 163-200 darabos mennyiségben az új, sarkvidéki körülmények között használható lánctalpas járműveit.

A március elején bejelentett légi indításra mégsem került sor a Lockheed Martin AGM-183A ARRW (Air-launched Rapid Response Weapon = légi indítású gyorsreagálású fegyver) esetében. Ennek során szerették volna elérni a tervezett, 5 Mach-os sebességet, és számos a fejlesztés további részében felhasználható adatot összegyűjteni. Az indításhoz egy Boeing B-52H Stratofortress bombázót használtak volna. A kísérleti rakétát március 1-én szállították az Edwards bázisra. Az április 5-én a Point Mugu tengeri lőtérre tervezett indítást nem tudták végrehajtani, mivel az indítást megelőző önellenőrzés során az AGM-183A ARRW fedélzetén probléma adódott. Így az AGM-183A ARRW a B-52H-val együtt visszatért a kaliforniai Edwards Légibázisra, ahol a mérnökök és a tesztelők kivizsgálják a hibát, mielőtt a prototípust visszaküldenék tesztelésre. Más hírek szerint a NASA rakétaindítások megfigyelésére (is) alkalmazott WB-57F Canberra, illetve a haditengerészet egyik P-3C Orion repülőgépe is a VX-30-as tesztszázadtól rossz helyen és pillanatban volt, így ő biztonságuk miatt maradt el az indítás a Los Angeles-től délnyugatra található légtérben.

A torlósugár-hajtóművel ellátott AGM-183A ARRW az akár 1600 kilométerre lévő célpontját is mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Az 2019. június 12-én, az Edwards légibázisról felszálló B-52-es Stratofortess bombázó szárnya alatti felfüggesztési ponton volt megtalálható az AGM-183A harci rész és egyéb rendszerek nélküli, de felműszerzett súlymakettje. Ezzel a szállító gépet és az AGM-183A-t a repülés közben érő erőhatásokat vizsgálták meg. A jelentősen korszerűsített B-52-ek a jelenlegi elképzelés szerint csak a szárnyaik alatti 1-1 felfüggesztési pontokon vethetik majd be az AGM-183A ARRW-t. Ezzel szemben a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázók többet is hordozhatnak majd belőle. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 44 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés. A B-1B hadrafoghatósága az utóbbi hónapokban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban.

Egy további korszerűsítés is biztossá vált a Boeing B-52H Stratofortress bombázókat illetőleg. Ez a korszerűsítés a futóművekre összpontosít, azon belül is a kerekekre és a fékekre. Mindkettőt a Raytheon Technologies részét képező Collins Aerospace fogja megalkotni. A 2050-es évekig szolgálatban tartandó bombázók esetében a fékek terén várható majd az igazi előrelépés. Az új DURACARB szénszálas fékbetétek jobban bírják a hőterhelést, valamint a keletkezett hőt is nagyobb hatásfokkal vezetik el, mint a jelenleg is használt acél fékbetétek. A nyolcszor hosszabb élettartam mellett megnövekszik az az időintervallum is, amennyi eltelhet a fékbetétek ellenőrzése között.  A légierő a DURACARB szénszálas fékbetéteket már évek óta használja a C-130 Hercules, az F-16 Fighting Falcon és az F-15 Eagle gépeken. A B-52-ek számára 2023-ig befejeződik a szénszálas fékbetétek tervezése, valamint a tesztelése is és 2026-ig az összes Stratofortress bombázó megkapja majd a hatékonyabb fékteljesítményt garantáló fékjeit.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Kawasaki XP-1

Rockwell B-1B Lancer

Airbus A400M

Boeing C-17A Globemaster III

NHIndustries UH-90A

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Westland Super Lynx Mk.88A

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

English Electric Lightning F.6

Boeing B-52H Stratofortress

Szuhoj Szu-22UM3K

Grumman F-14A Tomcat

Transall C-160D

McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator

Kamov Ka-52 Alligator

Lockheed S-3B Viking

Vickers VC10 K.4

Boeing E-767

Airbus KC-30M

Grumman EA-6B Prowler

Xian Y-20

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Hongdu K-8W Karakorum

Sikorsky CH-53G

Xian JH-7A

Boeing P-8A Poseidon

MiG-29UB Fulcrum B

Lockheed L-1011 TriStar KC.1

Gloster Meteor NF.14

Boeing RC-135V Rivet Joint

Eurofighter EF-2000 Typhoon

LTV A-7D Corsair II

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing AH-64E Apache Guardian

Dassault Super Etendard

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Aero L-159A ALCA

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Chengdu J-10AY