Háborús menekültként érkeztek 1993-ban Svédországba, ma a Balti-tenger partján fekvő Kalmar városka polgármestere Dženita Abaz.
1992-ben az ostromlott Szarajevóból a családjával együtt Korčula szigetére menekültek, majd hogy a háború nem enyhült, sőt, egyre véresebbé vált, a gyerekek és a saját jövőjük érdekében 1993 júniusában Svédországba mentek, ahol sok menekülttel együtt nyelvtudás és munka nélkül elkezdték az életüket újra felépíteni.
Húsz évvel később az egykori királyi város, Kalmar polgármesterévé választották. A svéd rendszer szerint a polgármesteri poszt megosztott, Dženita Abaz a szociális, oktatási, kereskedelmi és integrációs ügyekkel foglalkozik.
30 éves volt, amikor Svédországba érkeztek. „A nyelv nehéz volt, kellett néhány év, amíg leküzdöttem a nyelvi nehézségeket.” Több menekülttársával egyesületet alapítottak, koncerteket, kiállításokat szerveztek, hogy közelebb hozzák hazájuk kultúráját az őket befogadó emberekhez.
„Az első találkozás Svédországgal felejthetetlen. Június volt, ez az ország akkor a legszebb. Sárgán virágoztak a cukorrépa földek, minden olyan illatos, tiszta és békés volt. Az emberek kedvesek voltak, mindig mosolyogtak. Erre nagyon jól emlékszem. Akkor nekem csak erre volt szükségem. Néhány kedves szóra és a lehetőségre, hogy emberhez méltó életet éljek. Egy helyre, ahol rend uralkodik, ahol munka és béke van.”
Kalmar
Alig egy év múlva munkát kapott a polgármesteri hivatalban, ahol a menekültek segítésével foglalkozott.
1999-ben szervezett egy utat Boszniába, amin svéd politikusok és újságírók is részt vettek.
„Igazság szerint azért utaztunk Boszniába, hogy felmérjük a visszatelepülés lehetőségeit, mert a svédek elkülönítettek erre egy alapot. Több városban jártunk: Obišliben, Prijedorban, Banja Lukan, Szarajevóban. A svédeket sokkolta a látvány. Volt olyan utitársunk, aki Banja Lukán bekopogott a lakásába, kérte, hogy bemehessen és a saját otthonában leült beszélgetni azokkal a vadidegen emberekkel, akik beköltöztek. A svédek közül sokan sírtak. Amikor visszatértünk Svédországba a visszatelepülésre szánt eszközöket és pénzt a menekültek beilleszkedésére költötték.”
Szarajevó 1999. (saját felvétel)
Valóban, a boszniai polgárok Svédországban és Norvégiában illeszkedtek be a leggyorsabban és a legjobban.
„Ennek oka a magas iskolázottság, a gyors döntés, hogy Svédországban akarunk maradni és európai módon élni, úgy, ahogyan korábban éltünk otthon. A mostani menekültek ugyanazokat a lehetőségeket, néha még jobb feltételeket is kapnak, hogy a svéd társadalom részei lehessenek. Svédországnak szüksége van képzett munkaerőre minden területen.”
Dženita Abaz a bosznia utazás után kapcsolódott be a helyi politikába, került be a városi képviselőtestületbe. 2014-ben szociáldemokrata támogatással polgármesternek választották.
Kalmar
Polgármesterként és a bosnyák diaszpóra aktív tagjaként most olyanoknak segít új életet kezdeni, mint amilyen ő is volt, amikor menekültként megérkezett Szarajevóból.
Felmatricázták az Air Serbia teljes flottáját: a 11 Airbust, a 4 Boeing 737-300-ast és a hat ATR-72-est. A géptörzsön jól láthatóan hirdetik: 90 éves a légitársaság.
Persze nem az Air Serbia 90 éves, hiszen a társaság ezen a néven, ebben a formában 2013. október 26. óta működik.
Az emblémával a szerb polgári légiközlekedés kilenc évtizedre visszanyúló történelme előtt tisztelegnek, a dizájn egyesíti a jelenlegi kétfejű sasos logót az összes előddel: Aeroput, JAT, Jat Airways.
A légitársaság elődje 1927. június 27-én alakult meg Aeroput néven Európa tizedik, a világ huszonegyedik légitársaságaként.
A II. világháborúban, 1941-ben a német bombázások a vállalat szinte teljes vagyonát megsemmisítették: a repülőgépeket, a kiszolgáló eszközöket, a repülőterek épületeit, a kifutópályákat, mindent.
A háború után 1947. április 1-jén Jugoslovenski Aero Transport – JAT – néven új légitársaságot hoztak létre. A flotta három-három polgári utasszállítóvá átalakított Douglas C-47 Skytrain és Junkers Ju-52 repülőgépből állt. A kommunista rezsim rendeletben tiltotta meg, hogy magántulajdonokban lévő részvénytársaságként működjön légitársaság, így az Aeroputot 1948. december 24-én felszámolták.
A JAT sikeres légitársaság volt, nyugati típusú repülőgépekkel repült, 1970-től menetrend szerinti járatokat üzemeltetett Észak-Amerikába, Ausztráliába és a Távol-Keletre. Erre a lehetőségre nekünk kicsivel több mint két évtizedet kellett várnunk.
1992-ben a délszláv háború kitörésével megszűnt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a JAT lehetőségei napról napra szűkültek. Először a belföldi járatokat nagy részét kellett megszüntetni, majd az ország ellen hozott embargó miatt az európai, és a tengerentúli járatokat is. A megmaradt útvonalak a Belgrád Podgorica, Tivat, Nis és Pristina voltak. 1994-ben közlekedett néhány nemzetközi járat.
A háború után 1998-ban a a menedzsment nyolc darab Airbus A319-est rendelt. Az eredeti szállítási határidő 2000. júniusa volt, ezt azonban elhalasztották, mivel 23,5 millió dollárt nem fizettek ki az Airbusnak. Nem sokkal később újabb embargó lépett életbe és Jugoszláviát 1999 márciusától 78 napon át bombázták a NATO erők.
2003. augusztus 8-án a JAT nevet változtatott és Jat Airways néven üzemelt tovább. Eladták az utolsó DC-10-est, és megváltak a megmaradt Boeing 727-esektől és a DC-9-esektől.
2008-ban a szerb kormány döntött a légitársaság privatizációjáról. Két sikertelen próbálkozás után 2013 márciusában stratégiai partneri együttműködést kötöttek az Etihad Airways-szel. Az Egyesült Arab Emírségek légitársasága az Air Serbia 49%-ának tulajdonosa.
Az Air Serbia jelenleg a nyolcadik legrégebbi, még működő légitársaság a világon.