You are here

Biztonságpolitika

[Recenzió] Dörgött a tűz, csillogott az acél

KatPol Blog - Fri, 21/11/2014 - 15:14

"Kifejezetten a logika tagadásának tűnt azt feltételezni, hogy minden törvényszerűség dacára te életben maradsz." - Andrew Wilson főhadnagy, Királyi Harckocsihadtest, 141. zászlóalj

"Egyszerűen fel nem foghattuk, hogy a legmagasabb fokon iparosított országok, amelyek tőlünk, egymást sok éve gyilkoló európai hatalmaktól olyan messzire vannak, hogyhogy nem a világ legkiválóbb harckocsijával jönnek Normandiába - na, ezt tényleg képtelenek voltunk megérteni." - Fritz Langanke Untersturmführer, 2. SS-páncéloshadosztály

A XX. század haditechnikai találmányai közül a gépkarabély és a vadászrepülő mellett alighanem a páncélosról lehet bizonyosan elmondani, hogy a szélesebb közönség szemében is szimbólummá vált. Noha már az I. vh. nyugati frontján megjelent, mára megismert formáját annak a technológiai és elméleti forradalomnak köszönhetően nyerte el, amely a hadviselés terén a világ fejlettebb felén a későbbi évtizedekben lezajlott, s ennek következtében nem csekély várakozások fűződtek hozzá. Már méretével és zajával megragadja a figyelmet, másrészt nem elhanyagolható körülmény, hogy "rendteremtő" beavatkozások, puccsok, fegyveres villongások visszatérő kellékeként a hidegháborús időkben is mondhatni jobban "szem előtt" volt, mint a hasonló összetettségű fegyverrendszerek. Köznapi nevén a "tankból" így vált egy meglehetősen specifikus szerepkörre szánt harceszközből a katonai agresszió és egyben a politikai elnyomás jelképe.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

"Ukrajnát mesterséges dilemma elé állították: vagy előre az EU-val a fényes jövőbe, avagy vissza Oroszországhoz" (Украину поставили перед искусственной дилеммой: либо вперед, в светлое будущее с Евросоюзом, либо назад — с Россией)

Közép-európai Elemző Központ - Thu, 20/11/2014 - 11:48
  1.       Как Вы считаете почему Украина стала так интересна Евросоюзу и США, что является чуть ли не краеугольным камнем современной европейской политики?

В современной европейской политике краеугольным камнем является – по моему - историко-стратегический выбор направленности в глобальном развитии и интеграционных партнёрах в её осуществлении.

После договора Буша (старшего) и Горбачёва о прекращении холодной войны открылись три направления возможностей нового миропорядка. Многие считали, что так как «победила» США, то вместо двух-полюсной системы, Америка в одинолично будет править миром. Другая точка зрения проповедовала об «открытом мире», где всё будет либерализованно и все смогут свободно осуществлять свои мечты без всяких ограничений и препятствий во всём мире. А, наиболее реальный взгляд сформировал тенденцию развития в направлении образования сети взаимодействующих интеграций,  создающихся вокруг стран-полюсов, наиболее способных привлечь к себе партнёров для взаимодействия. В 90-ые годы преволировала роль США в качестве «мирового жандарма». А, после террористической трагедии 11 сентября 2001 года, все поняли, что новый миропорядок должен строиться на равноправном партнёрстве и глобальной интеграции.

  Евросоюз в 2000-ые годы начал сотрудничать с другими интеграционными системами и странами, в том числе и с такими, которые только, что вновь обрели независимость после распада Советского Союза. Главным партнёром ЕС стала Россия, вплоть до такой степени, что планировали осуществить колоссальную сеть взаимодействий «от Лисабона до Владивостока». 18-19 октября 2010 г. в Довиле (Франция) состоялась трехсторонняя встреча Президента РФ Дмитрия Медведева, Президента Франции Николя Саркози и Федерального канцлера Германии Ангелы Меркель. Лидеры трех стран обсудили проблемы европейской и глобальной безопасности, сотрудничества Россия-ЕС, а также – по совместному заявлению - «перспективы строительства в регионе Евро-Атлантики и Евразии демократического пространства равной и неделимой безопасности, которая должна отвечать современным политическим реалиям и позволять сообща реагировать на общие угрозы и вызовы». В контексте обеспечения евробезопасности французская идея «создания единого пространства в области экономики и безопасности». В такой колоссальной сети - с одной стороны интеграции стран вокруг Германии и Франции - «Евросоюза», и - с другой стороны интеграции вокруг России - «Евроазиатского Союза», Украина могла бы стать «связующим звеном».

Вот почему и состояние, развитие Украины находится в центре пристального внимания мировой общественности. Украина  - хотя, разумеется, она не может быть страной-полюсом, ведь вокруг неё нет пространства интеграции (эту нишу занимает Россия) - всё же, из-за территориального величия и численности населения (вторая по территории в Европе, почти 45мил. населения), а также по геополитическому раскладу неотъемлемая часть и Европы и русско-славянского мира.То что происходит в Украине, или случается с Украиной, значительно касается не только жителей страны, но и непосредственного окружения, безопастности Европы и всего мира. Поэтому очень важно рассмотреть вопрос: в каком состоянии сейчас Украина, какие тенденции приоритетны в её геополитических действиях и с чем надо считаться по отношению её поведения?

К сожалению, за последние годы изменились тенденции мирового развития. Экономическое, военное усиления и политическое самоопределение влиятельности на мировые процессы таких стран как Китай, Индия, Бразилия и тд., и главным образом России взбудоражили консервативные силы Америки, Великобритании и тд.. Появилась риторика, недовольная новым раскладом сил в мире. Збигнев Бжезинский заявил, что «новое устройство мирового сообщества может строится только против России и за счёт России», указывая и на то, что Украина имеет решающее значение в ослаблении России. В соответствии с этим Вашингтон сыграл свою роль и в возможностях, предоставляемых Евромайданом. Европейский Союз, по-своему, тоже присоединился к этим стараниям.Идея проекта «Восточного Партнёрства» Европейского Союза – которая должна была послужить важным шагом на пути дальнейшей интеграции в европейское социально-экономическое и политическое пространство в том числе и Украины – превратилась в стратегию противостояния бывщих советских республик, а ныне независимых государств, к России и идеи интеграции их с Россией. Опасаясь «одиночества», Россия считала данный проект вызовом своим интересам в регионе, намерением Евросоюза окончательно дезинтегрировать постсоветское пространство с помощью «Восточного партнёрства» и вывести страны СНГ из-под влияния России.

Украину поставили перед искусственной дилеммой: либо вперед, в светлое будущее с Евросоюзом, либо назад — с Россией. Началась большая геополитическая игра, в которой  нынешний кризис, на самом деле, касается России, а Украина является лишь инструментом, если хотите, жертвой в этой игре.

Европейский Союз тоже частично проигрывающий участник, который просто дрейфует на стороне дергающего за нити Атлантического союза, ведь – вместо проекта «от Лисабона до Владивостока» - США взяла ЕС под свой контроль в Евроатлантическую свободную торговую зону.

А мир движется к такому состоянию, когда два главных героя те же, что и во времена холодной войны.Реальную ставку представляет собой Россия, для которой жизненно важным является не только экономическая и культурная общность, но и вопрос защищенности - держать западных славянских соседей в сфере своего влияния или хотя бы в нейтральном пространстве.

2. Как Вы оцениваете историю развития украинской госудаственности?

Суверенная государственность Украины (также как и других советских республик) – результат мирного договора после окончания холодной войны.

Распад СССР вызвал сильнейшее политическое землетрясение, которое перестроило соотношение политических сил на международной арене. И на территории бывшего единого государства, Советского Союза - в соответствии с различными великодержавными политическими и экономическими интересами, и при активнейшем участии местных элит - возникли более или менее жизнеспособные национальные государства. Однако, необходимо добавить, что распад СССР не являлся условием завершения холодной войны. Это было иниционировано, но системно недостаточно продумано, в первую очередь, сепаратистскими силами Прибалтики и либерал-националистическими российскими политиками. Не раскрывая более детально все аспекты этой проблематики, можно констатировать, что, например, относительно Украины не считались со сложной историей той территории, на которой образовалась и развивалась в составе великой державы, Советского государства, эта административная его составляющая, под названием Украинская Советская Социалистическая Республика. Не считались с тем, что на этой территории проживали люди, которых собрал сюда именно советский строй, что многонациональное население идентифицируется и объединяется в «советский народ», что части территории присоединились именно к СССР, как результат мирного договора окончания Второй мировой войны, или с целью достижения разных политических соображений.

Для оценки истории развития самостоятельной государственности, во первых, должны исходить из того факта, что она не является внутренним продуктом украинской политической элиты. Во вторых,одним из главных критериев, определяющих качества государственности какой-либо страны является то, что насколько она суверенная в своём существовании, в своих системах связей, и каким образом может свободно, независимо, самостоятельно, безопасно осуществлять свою политическую, экономическую, культурную, военную и административную волю. Особенно относится это определение к вновь созданным странам, будь они освободившиеся от колониальной судьбы, или образующиеся после распада империи, либо разваласоюзных связей государств.

Украина такая страна.К тому же – как уже говорилось - наделённая многослойным прошлым, и сложными переплетениями настоящих процессов. Еще не просохли чернила на документе 1991 года, декларировавшего создание независимого украинского государства, но уже было ясно, что эксперимент по созданию единого и централизованного украинского государства будет непродолжительным. Несмотря на это, объяснить провал попытки формирования украинского национального государства непросто. Это явление имеет несколько аспектов.

Новая украинская элита должна была разработать свою дальнейшую концепцию: как воссоздать государство в пределах, унаследованных от Советского Союза, и развивать страну по требованиям XXI века. В течении двух десятилетий украинская политическая элита со своей исторической задачей не сумела справиться. Остались незавершённые стратегические задачи. Например, необходимо было бы закончить новообразование суверенного украинского государства, которое в своей природе многонациональное, многоконфессиональное, многоязычное, и в своём единстве и целостности учитывает и исторически природно-различные интересы регионов и стремления их к самоопределению, самоуправлению. Это безусловно означало бы наличие государственной мудрости для образования федеративного единства страны. Конечно, в этом случае нельзя было бы назвать критерием суверенитета лозунг: «Украина не Россия».

     Так как всё это откладывалось, и проблемы решались либо за кулисами между олигархами, либо силовыми методами «на Майдане», государственность Украины не развивалась должным образом. В том числе не успели принять конституцию на многие десятилетия; стабилизировать отношения граждан к суверенному украинскому государству и разным нациям, образующим украинский народ; принять и вести в действие системообразующих законов (политической системы; отношения центральной власти и местного самоуправления и т.д.). Необходимо было бы также создать стратегии и программы социально-экономического развития страны. Определить приоритеты; внутренние финансовые источники; форумы согласования интересов разных общественных групп; политику соседства и тд.

В настоящее время украинская суверенная государственность можно считать находится под вопросом. Идёт гражданская война, государство почти неуправляемо, и под нажимом геополитических интересов вообше теряется самостоятельность управления государством.

  1.    Как Вы оцениваете новую Верховную Раду и как Вы думаете, куда она заведет Украину?

Прогнозировать поведение нового состава Верховной Рады Украины нереально в условиях системной нестабильности страны и непрекращения военных операций, а также продолжающегося внешнего, геополитического нажима. Хотя уже появились окончательные результаты выборов, но всё ещё много неясностей в соотношении сил влияний и стремлений разных партий и отдельных лидеров, в том числе и тех олигархов, которые из вне парламента стараются регулировать ситуацию. Первое заседание Рады ещё не состоялось, и множество неадекватных информаций о возможных вариантах коалиции, лидера и состава правительства и тд. только сгущают туман, утаивающий будущее власти страны.

Пока можем  более менее оценивать лишь процесс, в котором рождалась новая Рада. Внеочередные парламентские выборы в Украине проходили в более сложных условиях, чем когда либо, в условиях серъёзного противостояния политических сил, проведения военных операций на востоке строны и как следствие – при наличии большого количества вынужденных переселенцев. Несмотря на напряжённую обстановку в стране, большое количество отмеченных нарушений при организации избирательной кампании и проведения дня выборов, процесс досрочных выборов в Верховную Раду являлся состоявщимся легитимным актом волеизъявления большинсва граждан страны.

Выборы доказали, что лучше выбирать, чем воевать. Проблемы необходимо решать, в первую очередь, мирным путем, а это всем на пользу. Украина не первая страна, в которой выборы проходят во время военных действий. Главное, что они состоялись, потому, что это может быть началом стабилизации общественно-политической обстановки в стране.

В этот раз явка чуть превышала только половину зарегистрированных избирателей. Это означает, что люди голосовали и «ногами». Можно предполагать, что нынешние выборы создали лишь ситуацию для легитимизации украинской государственности и управления государственного аппарата. Для разработки всеукраинской идентичности и принятия её народом, видимо, необходимо будет провести в ближайшее время ещё одни, соответствующие такому требованию, выборы. Сейчас речь идет только о том, что Украина должна быть, а какой она должна быть – это следующий вопрос. Поэтому абсолютно неважно, кто победил, в каком составе поборется новая Верховная Рада, самое главное, что выборы состоялись.

 Как уже отметил, политическую элиту Украины ждут основополагающие задачи, для решения которых необходимы,в первую очередь, мир, но не ценой уничтожения Донбасса, а прекращением военных действий, и переговоров о дальнейших условиях, правилах сожительства с легитимными представителями этих территорий. После установления мира станет возможным  объединить усилия всего многонационального украинского народа за принятие принципов идентичности Украины, как суверенного государства, восстановления разрушений и обеспечения экономической, социальной нормализаций всей страны. Рада в новом составе вынуждена принять этот исторический наказ в качестве направляющего компаса в благоприятное русло, и тогда Украина может получить шанс.  


Categories: Biztonságpolitika

[KatPol Filmklub] Fury

KatPol Blog - Mon, 10/11/2014 - 08:00

Nemrég jött ki a magyarországi mozikban a Fury (nálunk Harag) néven futó, második világháborús akciófilm Brad Pitt-tel a főszerepben. Miután a szerkesztőséget mindig is érdekelte a második világháború rögvalóságát bemutató kapcsán Hollywood fejéből kipattanó agymenések sora, így mi is adtunk egy esélyt a filmnek. Figyelem - a kritika spoilereket tartalmaz, valamint militarista szemszögből értékeli a filmet, azaz számunkra érdektelen az operatőri munka, vagy a karakterek jellemfejlődése, amíg a német csapatok megfelelően tudják kezelni a Panzerfaust-okat.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Karddal és tollal

KatPol Blog - Thu, 06/11/2014 - 22:56

A krími és kelet-ukrajnai konfliktusok körüli médiacirkusz elég egyértelműen demonstrálja, mennyire eltérő szemszögből látják az amerikaiak és az oroszok ugyanazt a biztonságpolitikai helyzetet. És mivel az ezzel kapcsolatos értekezések gyakran visszakanyarodnak a szovjet múlthoz, továbbá annak visszásságaihoz és örökségéhez, az egyik mozgatórugó gyaníthatóan az, hogy azt a korszakot is hajlamosak másképp megítélni. Ez az ellentét persze egyáltalán nem új, és nem is feltétlenül külpolitikai összezördülések apropóján nyilvánul meg. Tavaly pl. a Relic Entertainment Company of Heroes 2 stratégiai játéka olyan mértékű felháborodást váltott ki az orosz gamerközösség körében a 2. világháborúban játszott szovjet szerep sajátos ábrázolása miatt, hogy válaszul az 1C Softclub inkább a FÁK teljes területén eltekintett annak forgalmazásától.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Szolgálati közlemény!

Tiborublog - Fri, 31/10/2014 - 12:55

Kedves Olvasó,

tájékoztatlak, hogy a köztem és az Exhibition Zrt. között fennálló polgári peres eljárás a felek közötti egyetértéssel lezárult. Személyes találkozók során megbizonyosodtam az Exhibition Zrt. jóhiszeműségéről.

A fentiek értelmében a 2014. december 22-re kitűzött tárgyalás okafogyottá vált, tehát nem kerül rá sor. Tudom, hogy sokan eljöttetek volna, így azonban még rohangálhattok egy kicsit ajándékvásárlás ürügyén a túlzsúfolt üzletekben.

A megállapodás részleteiről a felek egyike sem ad tájékoztatást. Megértéseteket kérem, köszönöm.

tiboru

Categories: Biztonságpolitika

[Vendégposzt] A meg nem ostromolt erőd

KatPol Blog - Mon, 20/10/2014 - 06:30

A statikus védelem a 20. századi hadtörténet egyik többnyire lesajnált elgondolása, melyet az újfajta motorizált hadviselés apostolai csak kiröhögtek. A Maginot-vonal neve pl. örökre egybefonódott a francia hadsereg nem túl meggyőző teljesítményével az 1940-es tavaszi hadjárat során. De Európában máshol is épültek hasonló célú védelmi vonalak. Ezek végül nagyrészt vagy nem váltották be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket, vagy a nagypolitika fordulatai következtében kihasználatlanul váltak az enyészet martalékává  - hogy ez üdvözlendő fejlemény volt vagy sem, azt mindenki döntse el magának. Egy földrajzilag közeli példáról következzen most egyik törzskommentelőnk, sirdavegd fényképes beszámolója, amelyért ezúton is köszönetet mond neki a szerkesztőség. A képekre kattintva megtekinthető azok nagyobb változata, a teljes album pedig megtekinthető itt. Jó szórakozást! 

***

A csehszlovák kormány 1935 és 1938 között az ország legfontosabbnak tekintett területeit egy bunkerekből álló védelmi vonallal kívánta megvédeni a növekvő német (és másodsorban magyar) fenyegetéssel szemben. Az erődrendszer rendeltetése egy meglepetésszerű támadás feltartóztatása lett volna annyi időre, hogy a csehszlovák hadsereg időben végrehajthassa a mozgósítást, és végeredményben sikeresen vegye fel a harcot a franciák, magyar támadás esetén pedig a románok oldalán - legalábbis valami ilyesmiben reménykedhettek az ötletgazdák.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

A halál labirintusai

KatPol Blog - Sun, 05/10/2014 - 11:36

"Ez nem Párizs, itt nem fogtok parádézva átvonulni!" /Sztálingrád védőinek tulajdonított fenyegetőzés/

A 2. világháború keleti/orosz (Moszkvából nézve pedig nyugati/német) hadszínterének eseményei közismert módon az igen jelentős vérveszteségekről híresültek el, melyeket szokásossá vált az egymásnak feszülő két fővezér hadvezetési kérdésekben való járatlanságával, továbbá a szovjet tisztikar egy jelentős hányadának már-már arcpirító hozzá nem értésével magyarázni. A küzdelem élethalálharc jellege is vitathatatlan szerepet játszott, meglehetősen végletes magatartási formákra sarkallva a harcoló feleket. Ám ennek leginkább magától értetődő következménye a háború többi vetületéhez képest alighanem relatíve kevés figyelmet kap laikusok és hozzáértők részéről egyaránt.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

[Szolgálati közlemény] KatPol-Lemil közös író-olvasó találkozó

KatPol Blog - Tue, 16/09/2014 - 19:47

A had- és rendvédelem história blog szerzőivel eddig nem szerveztünk közös programot, de tekintettel az olvasótáborok nem csekély átfedésére ez is olyasmi, amit illő elkezdeni valamikor. Mellőzve tehát a további körítést a kedves olvasókat most meghívjuk első közös blogbulinkra.

Időpont: 2014. október 11. (szombat). Helyszín: Budapest belváros.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

[Szolgálati közlemény] A geopolitika száz évvel ezelőtt

KatPol Blog - Sat, 13/09/2014 - 17:17

Figyelem, kedves olvasók! Egykori interjúalanyunk, dr. Békési László kérésére hívjuk most fel a figyelmet egy tudományos konferenciára, amely hamarosan az ő elnökletével kerül megrendezésre az I. világháború geopolitikai vonatkozásairól, és egy kapcsolódó témájú kiállítás megnyitója is lesz egyben. A konferencia időpontja: 2014. szeptember 18. 13.00-18.00, helyszíne: Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár (1093 Budapest, Közraktár u. 4-6.), 1. emeleti oktatóterem. A részletes program megtekinthető itt. Akiben részvételi szándék fogalmazódik meg, legyen szíves jelezze ugyanott, az oldal alján. Kellemes művelődést!      


Categories: Biztonságpolitika

[Műsorajánló] A nagy tisztogatás

KatPol Blog - Wed, 10/09/2014 - 17:58

"50 ezer embert kell majd megölnünk, 25 ezer felforgatót és 20 ezer szimpatizánsukat. És el fogunk követni 5 ezer hibát is." - Luciano Menéndez tábornok, 1976

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján című, a nyári adásszünet után újra jelentkező hadtörténeti műsorának vendége lesz. A beszélgetés témája a válogatás nélküli módszerekkel vívott, s ezért a médiában "piszkos háborúnak" is nevezett argentínai konfliktus, amely 1976-83 között zajlott az egymást váltó katonai junták és a diktatúra baloldali ellenzékét alkotó gerillaszervezetek között. Kitérünk a történelmi előzményekre, a következményekre és a történelmi párhuzamokra is. Az adás szeptember 13-án, szombaton 17:30-tól, ill. vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Jó szórakozást!

UPDATE: letölthető a hanganyag

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

A szegedi haditechnikai park

KatPol Blog - Sun, 24/08/2014 - 15:00

Bizonyára az olvasóknak is feltűnt már, hogy hazánkban kb. az elmúlt évtized folyamán elszaporodtak a haditechnikai parkok, nem véletlenül párhuzamosan a honvédség feleslegesnek ítélt harceszközeinek folyamatos kiselejtezésével. Az ilyen célú zsámbéki és zamárdi műintézményeket röviden már bemutattuk, de működik hasonló többek között Kecelen és Zánkán is. Lehet, hogy csak mi vagyunk tájékozatlanok, de úgy tűnik, a múltban nem sok precedens akad erre a trendre. Hadimúzeumok persze azóta léteznek, hogy a politikai vezetők jó ötletnek találták a nemzet katonai múltjával való dicsekvést, illetve az arra való méltó megemlékezést. Ettől eltérő "műfajt" jelent, amikor páncélosokat, repülőgépeket talapzatra emelnek köztéri dekoráció gyanánt, mint a nagy győzelmek jelképeit. De mindkettőtől különbözik a haditechnikai park, melynek lényegét úgy is össze lehet foglalni, hogy a szolgálatból kivont, lestrapált állapotú harcjárművekből mászókákat csinálnak kisgyerekes családok szórakoztatására.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

McRaven tengernagy évzáró beszéde

Tiborublog - Sun, 29/06/2014 - 19:50

Amerikában nagy divat, hogy az egyetemi év végén, a végzősök kibocsájtó ünnepségén az adott felsőoktatási intézmény egyik hajdani, különféle területeken komoly eredményeket elért hallgatója (úgymond híres ember) tartja az évzáró beszédet. Az is hagyomány, hogy az ezernyi hasonló beszéd közül (az USA-ban körülbelül 3000 egyetem és további 1600 főiskola van) minden évben megválasztják azt, amelyik a legnagyobb hatást keltette a hallgatóságban.

Az idei év toronymagasan legjobb évzáró produkciójának azt a beszédet tartják, amelyet William Harry McRaven tengernagy, az amerikai fegyveres erők Különleges Műveleti Parancsnokságának (USSOCOM) vezetője, a haditengerészet SEAL-kommandójának egykori tagja (s nem utolsósorban az Osama bin Laden kiiktatásával végződött Neptun Lándzsája fedőnevű művelet irányítója) tartott hajdani alma matere, a texasi Állami Egyetem végzősei előtt 2014. május 17-én. A Tiborublog szerkesztőségében egyöntetű volt a vélemény: a közel húszperces szpícs van olyan érdekes, hogy fő elemeit megosszuk veletek. A fordítás az én művem [tiboru], minden esetleges hibáért engem terhel a felelősség.

McRaven admirális tíz pontban foglalta össze a nyolcezer végzősnek címzett üzenetét, s talán nem meglepő, hogy általános érvényű tanácsait egykori SEAL’s-es kiképzéséből vezeti le (amiről ebben a posztban olvashattok részletesebben). A beszéd visszatérő motívuma (a világ megváltoztatásáról) onnan ered, hogy az Austin-i egyetem egyik jelmondata a következő: What starts here, changes the world, azaz „Ami itt kezdődik, az megváltoztatja a világot”.

1.) Kezdd azzal a napot, hogy beveted az ágyad

Kicsit talán meghökkentőnek tűnik, hogy a földkerekség egyik legprofibb katonája, egy négycsillagos tengernagy, a modern hadtörténelem legütőképesebb katonai szervezetének csúcsvezetője egy olyan kijelentéssel kezdi, amit bármelyik kisiskolás naponta hall a szüleitől. Nos, McRaven szerint a reggeli, felkelés utáni azonnali ágybevetésnek (amivel a SEAL-kiképzés minden napja elkezdődött, s amit a szigorú kiképző őrmesterek, akkoriban mindannyian vietnámi veteránok, elképesztő alapossággal ellenőriztek) pszichológiai és stratégiai jelentősége van.

A reggelt az ember rögtön azzal kezdi, hogy egy feladatot hajt végre, ami megadja az egész nap alaphangulatát. Megszokod, hogy az apró dolgoknak is van jelentőségük, s arra fog sarkalni, hogy a további teendőket is ugyanilyen alapossággal és lelkiismeretességgel hajtsd végre. Aztán, ha neadjisten szar napod lesz (ami azért a kiképzés alatt nem szokatlan), lefekvéskor egy olyan ágy fogad, amit te magad tettél rendbe, ami minden porcikájában a te kezed nyomát viseli. A tükörsimaságúra kifeszített lepedő, az elvágólag elhelyezett takaró, az ágy felső pereméhez milliméternyi pontossággal odaigazított párna olyan megnyugvást kölcsönöz, ami – biztos pontként – megnyugtatja a lelked, s bízhatsz abban, hogy a holnapi nap talán jobb lesz.

Ha apró feladatokat nem tudsz jól teljesíteni, a nagyokba biztosan beletörik majd a bicskád.

Ha meg akarod változtatni a világot, kezdd azzal, hogy beveted az ágyad.

2.) Találd meg azokat az embereket, akikre támaszkodhatsz

A SEAL-kiképzés minden egyes napján a jelölteknek be kellett ülniük a hétszemélyes gumicsónakokba, s jó pár mérföldet kellett tempósan evezniük a San Diego-i tengerpart mentén, gyakran erős, két-három méteres hullámverésben. Ha a legénység nem hangolta össze a mozdulatait, ha nem figyeltek oda egymásra, a hullámok vagy felborították a csónakot, vagy kisodorták őket a partra, ahol az ordító őrmesterek azonnal visszaparancsolták őket a vízbe. Az erőfeszítéseket harmonizálni kellett, mert a legtökösebb jelölt sem képes egyedül a célba juttatni a csónakot. Ahhoz, hogy a csónak célba érjen, mindenkinek eveznie kell.

Ha meg akarod változtatni a világot, keress evezőstársakat.

3.) A hozzáállás és a szív überelheti a többiek előnyét

A kiképzés alatt McRaven egy olyan csónaklegénységhez tartozott ugyan, melynek tagjai mind magasak és látványosan erősek voltak, de – ahogyan visszaemlékezik – a legtökösebb legénység (akik mindenkit túlszárnyaltak) csupa olyan tengerészből állt, akiknek egyike sem volt 165 centinél magasabb. Mindenki viccelődött velük, amikor felvették az apró, személyre szabott úszótalpaikat. Ezek a srácok (akiket mindenki csak törpöknek nevezett) úszásban, evezésben és futásban is rendszeresen maguk mögött hagyták termetesebb társaikat, s végül mindegyikük ott volt azon 35 fő között, akik végigcsinálták a hathónapos tréninget. (Ez – tekintettel arra, hogy 150-en kezdték – nagyon szép teljesítmény).

Ha meg akarod változtatni a világot, az emberek szívének nagyságát nézd, ne a békatalpaik méretét.

4.) Haladj!

Gondolom senkit nem lep meg, hogy a kiképzők hetente többször tartottak ruházat-ellenőrzést, amikor az újoncok egyenruháját és teljes felszerelését gyakorlatilag nagyítóval vizsgálták át. Az ing, a póló vagy a nadrág nem viselhetett magán egyetlen pihét, szöszt vagy oda nem illő helyen található vasalási nyomot sem, a bakancsoknak tükörcsillogásúaknak kellett lenniük, a derékszíj fémcsatja pedig úgy kellett ragyogjon, hogy borotválkozni lehessen előtte.

Természetesen tökéletes szabályszerű egyenruha a világ egyetlen hadseregében sem létezik. Ha akartak (márpedig akartak), az őrmesterek mindig találtak valami kivetnivalót, s ezeket a függelemsértéseket ráadás-futással, fekvőtámaszokkal és más hasonló büntetésekkel honorálták. A megbüntetett katonák a homokban kúsztak-másztak, majd az egész napot ebben a (nedves, hideg és homokszemektől csikorgó) uniformisban kellett végigszenvedniük. Ezt az állapotot a belső szleng „sugar cookie”-nak, azaz cukros sütinek nevezte. Mindenki még a gondolatától is irtózott, hogy cukros sütiként nyomjon végig egy kiképzési napot. És persze voltak örök elégedetlenkedők, akik nem tudtak belenyugodni, hogy igazságtalanul büntetik őket. Ők általában nem fejezték be a tréninget.

Hogy mi volt az értelme az őrmesterek látszólagos kegyetlenkedésének? Hát az, hogy rádöbbenjenek: az élet néha igazságtalan. Sohasem lehet tökéletes az egyenruhád, örökké nem győzhetsz.

Ha meg akarod változtatni a világot, lépj túl azon, hogy néha cukros sütivé válsz, majd haladj tovább.

5.) Ne félj a cirkusz porondjától

A SEAL belső nyelvezetében a cirkuszporond („circus”) azt jelenti, hogy ha egy jelölt az adott napon nem teljesíti az arra a napra rendelt feladatokat, a kiképzési idő végén plusz két órát el kell töltenie szabad testsúlyos edzéssel: fekvőtámaszokkal, felülésekkel, húzódzkodásokkal, hasizom-gyakorlatokkal. Míg a többiek már pihentek, az aznapi gyengén teljesítők a porondon kínlódtak még 120 percet, s a hátteret a kiképzők ordítozása adta. A porond fájdalmas volt, s látszólag csak azért találták ki, hogy megalázzon, megtörjön és méginkább pokollá tegye az életed. Mindenki gyűlölte a porondot, s mindent megtett, hogy elkerülje.

De azok, akik gyakran felléptek a porondon, észrevették, hogy erősebbek és kitartóbbak lesznek. Az extra megerőltetésnek pozitív következményei voltak, s azokból, akik eleinte sokszor szerepeltek a porondon, később élenjáró katonák lettek.

Az élet tele van porondokkal. Ne félj a fájdalomtól. Olykor bizony kudarcot vallunk, s olyankor következik a porond, amely fájdalmas lesz és elbátortalanít, próbára teszi az akaraterődet. Légy erősebb, mint a porond.

Ha meg akarod változtatni a világot, ne félj a cirkusz porondjától.

6.) Legyenek tartalékaid és légy találékony

Nincs katonai kiképzés akadálypálya nélkül. A SEAL Coronado-i bázisán is volt ilyen, amelyet hetente legalább kétszer végig kellett szenvednie minden jelöltnek. Ennek egyik legkeményebb összetevője egy „slide for life” (csússz az életért) nevű szakasz volt, ami egy tíz és egy három méter magas, egymástól 60 méterre elhelyezkedő tornyot jelentett, amiket egy kötél kötött össze. A feladat az volt, hogy ezen a kötélen kellett átjutniuk a magasabb toronytól az alacsonyabbikig, adott szintidő alatt.

A kötélen való haladásnak mindenki az egyszerűbb és viszonylag biztonságosabb módszerét, a csimpaszkodást választotta: két kézzel megfogták a kötelet, majd a kezeiket váltogatva lassan, lépésben leereszkedtek a három méteres toronyig. A szintidőt így is tartani lehetett, de a jó pár évvel azelőtt felállított rekordot senkinek nem sikerült túlszárnyalnia… mígnem az egyik hallgató egyszercsak változtatott a technikán, s a kötelet meglovagolva gyakorlatilag fejjel előre lecsúszott a kötélen, minden addigi rekordot megdöntve.

Nem volt veszélytelen manőver, már csak azért sem, mert komolyabb sérülés esetén automatikusan kizárják a kiképzésről. De megúszta és kivívta a társai (valamint az instruktorok) elismerését. Néha megéri kockázatot vállalni.

Ha meg akarod változtatni a világot, néha fejjel előre száguldva kell leküzdeni az akadályokat.

7.) Ne hőkölj vissza a cápáktól

Az úszás (elvégre mégiscsak a haditengerészet alakulatáról van szó) a SEAL-tanfolyam alapjaihoz tartozik. A hallgatók a San Diego-i támaszpont és az öbölben fekvő San Clemente sziget közötti sokmérföldes távolságot többször is megtették, többek között éjszaka. Az öbölben előfordulnak cápák is, amelyekről az őrmesterek rövid tájékoztatást adnak, megnyugtatva a hallgatóságot, hogy emberevő cápa viszonylag ritkán szokott felbukkanni. Jótanácsot is adnak cápatámadás esetére: amikor a ragadozó elkezd körözni a hallgató körül, meg kell állni és mindig az állat irányába kell fordulnia. Nem szabad továbbúszni, s nem szabad kapkodni. Ha a cápa a támadás mellett dönt, be kell várni és amikor testközelbe kerül, teljes erőből orron kell vágni. Erre a cápa (állítólag) fogja magát és továbbúszik.

A világ tele van cápákkal. Ha úgy döntesz, hogy velük egy vízben úszkálsz, tanulj meg bánni velük.

Ha meg akarod változtatni a világot, ne hagyd, hogy a cápák elijesszenek.

8.) A legsötétebb pillanataidban hozd ki magadból a maximumot

A SEAL egyik legfontosabb feladata az ellenséges hajók elleni vízalatti műveletek kivitelezése. Ilyenkor két kommandós elindul, s két-három kilométert víz alatt úszva tesznek meg úgy, hogy minden segítségük egy mélységmérő és egy iránytű. Ezek jobbára éjszakai manőverek, ahol csak a vízen átszűrődő holdvilág, esetleg a kikötő némi külső mesterséges világítására támaszkodhatnak.

Amint egyre közelebb érnek a célhoz (vagyis az ellenséges hajótesthez), a világítás egyre gyérebb és gyengébb lesz. Amikor a hajóhoz érkeznek, az mindent sötétségbe borít, s innen kezdve a kommandósok csak az ösztöneikre, a kiképzés alatt megszerzett tudásukra és rutinjukra, testi és pszichés erejükre támaszkodhatnak. Minden belső tartalékot ekkor, a küldetés csúcspontján, a legveszélyesebb pillanatokban kell mozgósítaniuk, ekkor kell a legnyugodtabbnak, a legmegfontoltabbnak lenniük.

Ha meg akarod változtatni a világot, erődet a legsötétebb pillanatokban kell fókuszálnod.

9.) Amikor nyakig merültél az iszapba: énekelj!

A féléves kiképzés kilencedik hetét a Pokol Hetének (Hell Week) nevezik. Ez a hat nap minden olyan részletet magába foglal, ami a kommandósok rémálmaiban előjöhet: napi pár óra alvás, koncentrált fizikai és pszichikai erőkifejtés, komplex gyakorlatok, egyszóval szívás hajnaltól késő estig.

A Pokol Hetének talán legdurvább napja az a szerdai 15 óra, amikor a hallgatók a San Diego és Tijuana közötti mocsaras vidéken igyekeznek túlélni a kiképzők elvadult fantáziájának megpróbáltatásait. McRaven tengernagy felelevenítette a saját emlékeit: az őrmesterek (valami apró kihágás miatti kollektív büntetésként) este arra utasították a katonákat, hogy nyakig merüljenek bele a bűzös, jéghideg iszapba, s csak akkor jöhetnek ki, ha felkel a Nap.

Vagy ha közülük legalább öten jelzik, hogy nem bírják tovább.

Teltek-múltak a percek, a fogvacogáson és az elfojtott káromkodásokon kívül semmit sem lehetett hallani, mígnem az egyik katona énekelni nem kezdett. Elképesztően reszketeg hangon, nagyon falsul, de még ennél is hangosabban. És lassan a többiek is csatlakoztak hozzá: tucatnyi torokból egyre erőteljesebben és egyre határozottabban tört elő valami lelkesítő katonanóta. A kiképzők elkezdtek ordítozni, s további büntetéseket helyeztek kilátásba arra az esetre, ha nem hagyják abba. De senki nem hagyta abba. Rájöttek, hogy ha egyvalaki felül tud kerekedni a fájdalmon, a nyomorúságon és a kínzó hidegen, akkor erre mindannyian képesek. És a csontig hatoló hideg valahogy kezdett eltűnni, már nem is tűnt olyan borzasztónak az egész. Már a szél sem volt olyan metsző, s a hajnal is közelebbinek tűnt. Mert a remény – mondja McRaven admirális – a legnagyobb erő.

Ha meg akarod változtatni a világot, kezdj el hangosan énekelni, ha az iszap már a nyakadig ér.

10.) Soha ne add fel!

A haditengerészeti kommandós-jelöltek a kiképzés alatt bármikor feladhatják. Szó mi szó, sokan meg is teszik. Ehhez semmi mást nem kell tenniük, csak a bázis alakulóterén látható kis harangot kell megkongatniuk, amit egy toronyban helyeztek el. Ha eleged van az egészből, semmi más teendőd nincs, csak felmenni a mindig szem előtt lévő toronyba, megkongatni a harangot és vége: csomagolhatsz és hazamehetsz.

Kongasd meg a harangot és már nem kell hajnali ötkor felkelned. Kongasd meg a harangot és soha többé nem kell jéghideg vízben órákon át úsznod. Kongasd meg a harangot és elfelejtheted az akadálypályát, a vég nélküli menetgyakorlatokat, a sokmérföldes futásokat, a Pokol Hetét és a többi kínzást. Nincs más teendőd, csak kongasd meg a harangot.

Ha meg akarod változtatni a világot, soha, de SOHA ne kongasd meg a harangot.

* * *

Eddig tartott McRaven tengernagy évzáró beszédének kivonatos ismertetése. A szokásos kötelező töltelékszöveget az emberek közötti egyenlőségről, az amerikai fegyveres erők demokrácia iránti elkötelezettségéről és a békevágyukról most kihagytam, szerintem mindenki hozzá tudja képzelni. A fenti tíz ponton azonban (elismerve, hogy nagyon-nagyon amerikai) szerintem érdemes elgondolkoznia mindenkinek, akár katona, akár civil. És persze érdekelne a véleményetek is a beszédről, amit ide kattintva teljes egészében megnézhettek.

Categories: Biztonságpolitika

Szolgálati közlemény – Katpol-sörözés

Tiborublog - Sun, 15/09/2013 - 10:05

Kedves Tiborublog-olvasók!

Azt hiszem, közületek sokan ismerik a Katpol-blogot, amelyet a biztonság-és védelempolitika iránt érdeklődő kollégák és barátok üzemeltetnek, évek óta nagyszerű színvonalon. A következő hétvégén (2013. szeptember 21-én) sörözéssel egybekötött informális találkozót szerveznek, amely immáron a negyedik a sorban. Részleteket ide kattintva olvashattok, s a blog.hu rendszerébe regisztráltak a kommentek között jelentkezhetnek.

Ha jó társaságban szeretnél meginni egy italt, esetleg szeretnél egy kicsit beszélgetni (nem feltétlenül) katonás témákról, ott a helyed! Ami engem illet, valószínűleg én is benézek, ha addig hazaérek.

Üdv,

tiboru

Categories: Biztonságpolitika

Hát ez így hogy..?

Tiborublog - Fri, 12/07/2013 - 19:06

Az utóbbi időben (egyéb irányú elfoglaltságaim miatt) meglehetősen elhanyagoltam a Tiborublogot (mea maxima culpa), s ez még pár hétig így is maradt volna, ha a mai postával a BlogRepublik szerkesztősége nem kapott volna egy érdekes küldeményt. Nem szeretnék előreszaladni a következtetések levonásában, de úgy vélem, a ti érdeklődésetekre is számot tart, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Azt, hogy a különböző blogjaim tartalmával rendszeresen találkozom a világhálón, már megszoktam. Az írásaimat átvevők jó esetben feltüntetik a forrást (ez szokott ritkábban előfordulni), rossz esetben a sajátjukként villognak vele (sajnos ez a gyakoribb). Mindaddig, amíg a koppintó nem kér érte pénzt, morogni szoktam ugyan, de nagy kázust nem csinálok belőle: elég nagy ez az erdő, jut benne hely a potyautasoknak is (hogy ne dögevőt mondjak). Amikor azonban valaki tőlem úgy lop kölcsönöz, hogy utána ezért belépőt is szed, na ez már kiveri a biztosítékot még az én közismert (posta)galambepém esetében is.

És akkor térjünk rá a mai küldeményre, amit egy kiváló memóriával rendelkező (anonimitását természetesen megőrizni kívánó) olvasóm bocsájtott a rendelkezésemre. Ez az olvasó ugyanis (csak találgatok persze) meglátogatta a budapesti Murder – A gyilkos tárlat című kiállítást. Kifizette a nem olcsó (3490.- forintos fejenkénti) jegyet, majd bement és végignézte az interaktívnak mondott, valójában vetítéssel, hanghatásokkal és diorámás megoldásokkal tűzdelt, mintegy 70 perces produkciót, amely híres (sorozat)gyilkosokkal foglalkozik. A házszabály szerint nem lehet se hang-, se képfelvételt készíteni (olvasónk biztosan be is tartotta ezeket a regulákat, az én olvasóim jogkövető arcok), de neki olyan elképesztő auditív memóriája van, hogy hazament és a fülhallgatóban hallott egyik részletet bizony szó szerint leírta – ez nincs megtiltva ugye.

Hogy miért kezdett el hatványozottan fülelni? Nos, a kiállítás egyik termében a Ku Klux Klánról hallható (és látható) néhány érdekesség, olvasóm fülét pedig megütötte pár, ennek kapcsán elhangzó mondat, amit mintha hallott, illetve olvasott volna már valahol. Hazaérve felütötte a Tiborublogot, annak is a Ku Klux Klánról szóló posztját, s – láss csodát – a kiállítás háromperces KKK-része komoly átfedést mutatott az általam évekkel ezelőtt írt poszt szövegével.

A KKK-poszt rövid (700 szavas) verzióját először 2009 májusában az azóta megszűnt Hírsarkon, 2009.  november 14-én pedig a teljes, itt is olvasható, kbővített verzióját a Lemilblogon jelentettem meg. Onnan 2011. március 2-án vittem át a postr-re, s onnan 2012 januárjában került át végleges helyére, ide, a BlogRepublikra.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon inkább itt a két produkció. A Murder-kiállítás KKK-termében elhangzó szöveget változtatás nélkül, teljes terjedelmében olvashatjátok itt alul (fekete betűkkel), míg a posztomból kiemelt (és párhuzamos) részeket kék (és dőlt) betűvel, ugyancsak bekezdésenként. A saját szövegem terjengősebb, az irreleváns szavak és mondatrészek hiányát az egyezményes […] jellel érzékeltettem.

Lássunk akkor munkához. A bekezdéseket megszámoztam, hogy még könnyebben össze tudjátok hasonlítani őket:

1.) Az amerikai polgárháború Észak győzelmével zárult, Lincoln azonban nem tudta folytatni megkezdett politikáját. A rabszolgaság intézményének megszűnése komoly problémákat idézett elő Délen. A fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses híveinek maroknyi csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben gerillamozgalmat hoz létre. A rebellis Tennessee államban megalakul a világ legnyilvánosabban működő titkos szervezete, amely a fehér felsőbbrendűség elméletének és gyakorlatának amerikai zászlóvivője lesz: a Ku Klux Klán színre lép.

1.) … a fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses harcosainak maroknyi (állítólag mindössze hatfős) csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben titkos gerillamozgalmat hoz létre. […] a rebellis Tennessee államban […] megalakul az a szervezet, amely az obsitos alapítók szándékai szerint a fehér felsőbbrendűség elméletének (és gyakorlatának) amerikai zászlóvivője lesz: a Ku Klux Klán színre lép.

2.) Eleinte kizárólag feketék és északi republikánus jogvédők megfélemlítését tűzték ki célul, amit fizikai és lelki erőszakkal, továbbá fenyegetéssel reméltek megvalósítani. A Klán többszázezer hívet szerzett magának, főként azokból a társadalmi rétegekből, amelyek – az új rendszernek köszönhetően – elvesztették befolyásukat. A kezdetektől mintegy védjegyükké vált a fehér lepel, az arcot is eltakaró csúcsos süveg, a lángoló kereszt és a spontán lincselések. A három K betűt ábrázoló falfirkák felbukkanása elegendő volt ahhoz, hogy bizonyos vidékekről pánikszerűen meneküljenek a Klán lehetséges célpontjai.

2.) …A Klán […] eleinte kizárólag feketék és északi republikánus jogvédők […] megfélemlítését tűzte ki célul, amit fizikai és lelki erőszakkal, továbbá fenyegetéssel remélt megvalósítani. A Klán egyre több hívet szerez magának, főként azokból a társadalmi rétegekből, amelyek tagjai (az új rendszernek tulajdoníthatóan) elveszítik befolyásuk […] A kezdetektől mintegy védjegyükké vált fehér lepel, az arcot is eltakaró csúcsos süveg és a lángoló kereszt egyre többször bukkant fel az általában éjszaka lebonyolított rendezvényeiken, ahol (főként 1867-től kezdve) a többé-kevésbé spontán lincselések is napirenden voltak. […] A három K betűt ábrázoló falfirkák felbukkanása önmagában elegendő volt ahhoz, hogy bizonyos vidékekről […] pánikszerűen távozzanak a frissiben felszabadított feketék…

3.) A fehércsuklyások egyre erőszakosabb fellépése miatt 1871-ben a washingtoni kongresszus a Klánt törvényen kívül helyezte. Az intézkedés hatására a Klán mély hallgatásba borult, szép csendesen visszafejlődött, és a XX. század elejére már senki sem látta őket, de mindenki róluk beszélt.

3.) A fehércsuklyások egyre erőszakosabb fellépése miatt […] a washingtoni Kongresszus 1871 tavaszán elrendeli a Klán törvényen kívül helyezését. A Klán szép csendesen visszafejlődik, s a huszadik század elejére olyanná válik, mint a szociálisan érzékeny piacgazdaság: rengetegen beszélnek róla, de senki sem látja.

4.) A legenda azonban nem szunnyadt. A Ku Klux Klán második születésére 1915-ben kerül sor, amikor egy keményvonalas atlantai metodista lelkész, William Joseph Simmons elővette a régi feljegyzéseket, felkutatott pár idős, egykori klántagot és létrehozta a hosszú, de annál kifejezőbb, A Ku Klux Klán Lovagjainak Láthatatlan Birodalma nevű szervezetet. Célpontnak minősítette a feketék mellett a zsidókat, a katolikusokat, az indiánokat, a bevándorlókat, a kommunistákat. Egyikük sem volt biztonságban.

4.) A Ku Klux Klán második születésére 1915-ben kerül sor, amikor egy keményvonalas atlantai metodista lelkész, bizonyos William Joseph Simmons tiszteletes […] előveszi a régi feljegyzéseket, felkutat pár idős, egykori Klán-tagot, és létrehozza a hosszú, de annál kifejezőbb, A Ku Klux Klán Lovagjainak Láthatatlan Birodalma nevű szervezetet, melynek célpontjai közé (az addig megszokott feketék mellé) rutinosan felzárkóztatja a zsidókat, a katolikusokat, az indiánokat, a friss bevándorlókat, a kommunistákat…

5.) A Klán szimpatizánsainak létszáma a húszas évek elején meghaladta az ötmilliót, ami a választásra jogosult amerikai állampolgárok 15 százaléka volt.

5.) … a Klán fénykorában, vagyis a húszas évek elején-közepén a tagok és szimpatizánsok létszáma meghaladta az ötmilliót (!), ami a választásra akkoriban jogosult amerikai polgárok 15 százaléka volt.

Pontosan ennyi volt a három perces, a Ku Klux Klánnak foglalkozó szöveg a kiállításon (megismétlem: a fenti fekete betűs bekezdések). El sem vettem belőle, hozzá se tettem egy hangot sem. A posztom természetesen hosszabb, mint az itteni kék bekezdések.

Nyugtassatok meg, hogy a hasonlóság több, mint meglepő. Elhiszem én, hogy történelmi események leírása nem olyan, mint egy vers vagy prózai irodalmi mű, de ez a párhuzam, amit itt fent láthattok például szóhasználatban, ez bizony elég furcsa…

Nem igazán tudom, mi is történhetett. Jóhiszemű vagyok, ezért azt mondom, hogy a kiállítás szervezői talán megbíztak valakit a szövegírással, az a valaki kreatívan inspirálódott a posztomból (amit elhallgatott a megbízója elől), majd felmarkolta a lóvét és szevasz, tavasz. Csak azzal nem számolt a kis bohó, hogy a több száz olvasóm közül egyszercsak valaki elmegy és megnézi a kiállítást, feltűnik neki a hasonlóság, majd erről engem értesít.

Vagy a másik (ugyancsak megengedő) verzió: a szervezők meg akarták kérni a hozzájárulásom, de a levél valahogy elkallódott. Nos, itt a ragyogó alkalom, hogy ezt a felkérést pótolják.

A kiállítás 2012 novembere óta van nyitva (emlékeztetőül: 3490.- forintért látogatónként), s állítólag külföldre is készülnek vele, olyan sikeres.

Nem akarom tovább dagasztani a fekáliát, de azt azért mégegyszer leírom: szellemi terméket lopni ugyanolyan elítélendő, mint pénztárcát. Pláne egy magamfajta csóró kis bloggertől, aki ingyen, kedvtelésből ír, a tolvaj pedig pénzért adja tovább… Nem akarom a szükségesnél jobban eldramatizálni a történetet, mindössze figyelemfelhívási céllal tártam most elétek a sztorit. Tudom, hogy a plagizálásnak komoly magyar hagyományai vannak, de most nem szeretnék aktuálpolitizálni…

Persze tudok számolni is és tudom, hogy a 70 percnek (ameddig az egész bemutató tart) a 3 perc (amennyi a KKK-részleg) csak a 4,28%-a. De én megelégednék az eddigi jegybevételek 4,28%-ával is. Egye fene: a 4 százalékával, elvégre nem vagyok én telhetetlen.

Érdeklődéssel várom a kiállítás szervezőinek reakcióját, amelynek természetesen helyt fogok adni. Minden itteni állításomat bizonyítani tudom, ha esetleg valaki engem akarna beperelni ezért a posztomért, a BlogRepublik Jogi és Perképviseleti Főosztálya ugrásra készen áll. Benneteket pedig arra kérlek, osszátok meg ezt a posztot, hadd okuljon belőle mindenki. És nagyon várom a kommenteket is!

Categories: Biztonságpolitika

Lehallgatólagos beleegyezés

Georg Spöttle Blogja - Tue, 21/05/2013 - 14:29

Mindig megdöbbent, ha aktuális gazdasági vagy politikai botrányok során előkerülnek hanganyagok, lehallgatott telefon-és privát beszélgetésekről. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kik és hány ember telefonját és irodáját hallgatják le na meg, hogy ki a célcsoport. Csak politikusok és cégvezetők vagy esetleg minden „érdekesebb” pozícióban dolgozó embernek számolnia kell ezzel? A gondolatok, kérdések most az amerikai lehallgatási botrány miatt jöttek újra elő. Az NSA (Nemzetbiztonsági Hivatal) és az FBI fülelt egy kissé újságírók mobiljában és elkapta e-mailjaikat. A felháborodás nagy volt, ám ha megvizsgáljuk az okokat, akkor talán megérthetjük, hogy miért kezdett vizsgálódni a terrorelhárítás. Minden az jemeni al-Kaida egyik akciójával kezdődött, aki fel akarta robbantani az egyik, Sana’a-ból, Jemen fővárosából, az Egyesült Államokba tartó repülőjáratot.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Hasis és terror történelem avagy a Hegy Öregje

Georg Spöttle Blogja - Mon, 13/05/2013 - 13:47

Szinte naponta halljuk a terrorizmus szót, valamelyik híradóban. Robbantások, merényletek, emberrablás,… Széles palettán mozog a téma. Ha az angol nyelvű híreket nézzük a CNN vagy a BBC csatornáin, akkor gyakran megüti fülünket az „assassination” szó. Tudjuk ez az áldozat halálát jelenti, ergo valakit meggyilkolt az egyik szervezet. Viszont kevesen tudják, hogy a szónak köze van a hasishoz és Szíriához is. Hasis, arabul füvet jelent, ám, ahogy a magyar fűnek, az arabban is kettős jelentése van a szónak: ami a mezőn nő, és amit elszívnak. Egy szír legendát alapul véve összeköthetjük a hasist, a terrorizmust és az öngyilkos merényleteket:

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Kim mit tud Észak-Koreáról?

Georg Spöttle Blogja - Fri, 10/05/2013 - 09:08

A gonosz tengelye, személyi kultusz, éhezés, atombomba, Rodong és Taepodong rakéták, amelyek Hawaiira és Colorado Springsre irányulnak (még szerencse, hogy nem tudják, hol van), egy jóllakott óvodás és csontvázfejű tábornokok, akik reszkető ujjukat a piros gombon tartják.” Valljuk be, mindenkinek ezek a fogalmak jutnak az eszébe, ha Észak-Koreáról van szó.

 

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

„Intelligens bodyguarding”

Georg Spöttle Blogja - Thu, 09/05/2013 - 10:21

Ha szóba kerül a személyvédelem, azaz a testőrmunka legtöbben vagy a celebekre vagy a sztárokra gondolnak, akik gyakran csak presztízsből tartanak „body guardot”. Ez a kívülállók szemében egy viszonylag egyszerűen strukturált hivatás látszatát kelti. Pedig a professzionálisan kiképzett személyvédőknél erről szó sincs. A nagydarab, napszemüveges testőrkép, a szakma elitjénél, már nem létezik. Több nyelvet folyékonyan beszélő, komoly katonai vagy rendőri múlttal rendelkező férfiak és nők a modern személyvédő szakemberek. Politikusok és üzletemberek mellett maguk is hivatalos személynek vagy üzleti partnernek tűnnek, mivel megjelenésük és kisugárzásuk erre utal. Ez a „láthatatlanság” teszi őket hatékonnyá. A védett személy nem tűnik fel már azzal, hogy izomkolosszusok kísérik mivel ez már figyelmet kelt, ám a testőrök folyamatosan felmérik a környezetet, ellenőrzik az irodát, szállodai szobát és minden feltételezett veszélyforrás esetében a védendőt  biztonságos távolságban tudják tartani ettől a valós vagy vélt rizikófaktortól. Ez történhet pl., a gépjárműben, amelyet állandó mozgásban tartva elérhetetlenné teszik a VIP-t, pl., egy agresszívabb rajongói tábor vagy éppen nemtetszését kinyilvánító tömeg esetében (ez utóbbi politikusok vagy ismert üzletemberek, bankárok védelménél merülhet fel).  Az intelligens testőrség az csapatmunka.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Jogos(?) önvédelem

Georg Spöttle Blogja - Tue, 07/05/2013 - 11:49

 

Az új alaptörvény magában foglalja a jogos önvédelmet és a magántulajdon védelmét. Ez valóban hatalmas jogi lépés Magyarországon, ám ha az esti híradókban valós esetekkel szembesülünk brutális támadásokról, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon én mit tennék ilyen helyzetben? Milyen messzire mennék el, hogy megvédjem magam vagy családomat?

Talán sokan emlékeznek a tavalyi esetre az Egyesült Államokból, amikor egy fiatal nőhöz törtek be, aki kisbabájával egyedül tartózkodott a házban, ám volt nála lőfegyver. A nő a rendőrség segélyhívó vonalán kért tanácsot egy ügyeletes rendőrtiszttől (szintén nő volt), hogy meddig mehet el saját és gyermeke védelmében?

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Hová tart Szíria? Harci gáz az al-Nusra kezében?

Georg Spöttle Blogja - Mon, 06/05/2013 - 16:30

A felkelők és Hafiz el Asszad elnök csapatai egymást vádolják a halálos sarin gáz bevetésével. Érdekes mód az ENSZ külön megbízottja, Carla delPonte asszony éppen azt tartja valószínűnek, hogy a felkelők vetették be a kormányerők ellen a harcászati gázt. Ez viszont komoly gondot okoz mindenkinek, aki ismeri a térség politikai és vallási erőviszonyait. A szekuláris, modern gondolkodású Asszad elnök, aki fellendítette az ország gazdaságát, turizmusát (Münchenen kívül itt is meg volt az Oktoberfest, sörrel és pereccel) soha nem okozott „fejfájást” a nyugatnak. Minden szalafista vagy más radikális szervezkedést csírájában fojtott el. A fiatal nők farmerban, tornacipőben, fejkendő és hidzsab nélkül járhattak a damaszkuszi utcákon. Mint turista szabadon és biztonságban mozoghattam, mind a négy alkalommal, amikor az országban jártam. Júdás háza Szaladin, szultán sírja és a Keresztelő Szent János fejét őrző is szarkofág az Omajád Mecsetben csak néhány az ott található „kincsek” közül. Ám ez már a múlt. Az al-Kaida radikálisai és az al-Nusra mudzsahedjei csak egy célt tartanak szem előtt: Szíriából egy a Koránra és a Shariára (iszlám törvénykezésre) alapuló Allah országát létrehozni. Az al-Nusra távolabbi célja a globális kalifátus, azaz egy világ, ahol mindenki konvertált az iszlámra és a szekuláris világrend megszűnt, minden alá van rendelve a Korán és Mohammed a próféta tanításainak. New York, London, Madrid vagy Boston már, megmutatták, hogy mire képesek a radikális hívők. Az elmúlt tíz évben ártatlan emberek ezrei haltak meg világszerte a terroristák pokolgépeitől vagy golyóitól. Ne de térjünk vissza a blogom elejére. Mi lesz, ha ezek a radikális muzulmán terrorszerveztek hozzájutnak a halálos szarinhoz, klórgázhoz és más vegyi netán bakteriológiai fegyverekhez a szír hadsereg arzenáljából vagy kutató laboratóriumaiból? Nagy valószínűséggel be fogják vetni az USA vagy szövetségesei ellen. A két dagesztáni fiatal megmutatta a szalafista csoportok gyilkos indulatát az Egyesült Államok ellen. Nyilvánvaló, ha nagyobb hatóerejű fegyverhez jutottak volna, mint a kuktákból házilag készített bombák, akkor azokat is szemrebbenés nélkül bevetették volna Boston békés lakosai ellen. Mi a jobb, egy diktátor, aki ha kell szövetséges, mint pl., az Irak elleni hadműveleteknél, vagy egy hatalmi vákuum, amelyet radikális, egymással konkuráló hadurak próbálnak betölteni. Ezt láthattuk már Szomáliában, Afganisztánban és Irakban. Szíria sem homogén, sem etnikai sem vallási szempontból. Sí ’ták, szunniták, drúzok, keresztények, zsidók élnek az államban. A keresztények elleni hadjárat már megindult a felkelők részéről. A 38 éves keresztény taxisofőrt, Andrei Arbashet, a felkelők lefejezték és tetemét kutyákkal etették meg. A három lefejezett keresztény kislány fotói is bejárták a világhálót. Döbbentem olvasom a politikai vitákat Brüsszelben, Londonban és Washingtonban, hogy a kormányok komolyan fontolóra veszik a felkelők felfegyverzését. Washington ezzel a saját húsába vág, hiszen ha a radikális muszlim csapatok legyőzik, Asszad elnököt, akkor egy újabb terroristafészket kapunk Izrael és Európa közvetlen közelében. A sí ’ta és az alawita kisebbségnek (Asszad elnök is alawita) van a legnagyobb vesztenivalója, hiszen az al-Kaida által támogatott al-Nusra csoport, amelyet Abu Mohammad al-Golani vezet, radikális szunnitákból áll. A szervezet kapcsolatot tart fent Aiman el-Zawahirivel is, aki sokáig bin Laden jobb keze volt az al-Kaidán belül. Sok az iszlámra konvertált és radikalizálódott német és brit fiatal ment már Szíriába, hogy csatlakozzanak a mudzsahedinhez (iszlám szabadságharcosok). Ám csecsen és afgán terroristák is fungálnak kiképzőként az al-Nusra táboraiban. Nem véletlen, hogy a zászlójuk megegyezik az afgán tálibokéval; fekete alapon a shahada, azaz az iszlám hit kinyilatkoztatása: la Illahu illa Allah wa ashadu anna Mohammed rasul Ullah (nincs más Isten Allahon kívül és Mohammed az ő prófétája). Ilyen zászló alatt kezdték meg a világörökség pusztítását Maliban is a radikális iszlamisták. Ergo nem szeretem ha oppozícióról, ellenzékről vagy a demokráciát kivívni akaró erőkről cikkeznek a lapok. Terroristákról van szó, akik ha teret nyernek, ellenünk fordítják a megszerzett fegyvereket és technológiákat.

Georg Spöttle

 


Categories: Biztonságpolitika

Pages