Európai Unió : hírek magyarul

A Tanács: 

1. EMLÉKEZTET a tőkepiaci unióról szóló 2015. június 19-i következtetéseire[1], amelyben arra ösztönözte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó, célzott és ambiciózus cselekvési tervet a tőkepiaci unió megteremtésére, előmozdítva ezzel a munkahelyteremtést, a növekedést és a beruházásokat; 

2. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság elfogadta a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervet[2], amely alapos elemzésen alapuló, lépésenkénti megközelítést irányoz elő, és hogy a Bizottság előterjesztette a konkrét javaslatok és kezdeményezések első csomagját[3], továbbá HANGSÚLYOZZA, mennyire fontos hosszú távon is megőrizni a lendületet, amihez a további intézkedésekre vonatkozó konkrét és ambiciózus program szükséges; 

3. EMLÉKEZTET arra, hogy a tőkepiaci unió fontos pillérét képezi a bizottsági beruházási tervnek, amelynek célja a munkahelyteremtés és növekedés előmozdítása egyrészt a háromirányú megközelítés (növekedésbarát költségvetési konszolidáció, strukturális reformok, beruházások) alkalmazásának folytatásával, másrészt a határokon átnyúló beruházás előtt álló indokolatlan akadályok elhárításával és a finanszírozás forrásainak diverzifikálásával, ezzel támogatva különösen az infrastruktúra és a kkv-k finanszírozását; 

4. HANGSÚLYOZZA, hogy a tőkepiaci unió egyrészt olyan projekt, amely az EU 28 tagállama számára jelentőséggel bír, másrészt a gazdasági és monetáris unió megvalósítása[4] szempontjából is prioritás, ÜDVÖZLI, hogy a tőkepiaci unió valamennyi tagállam, így a kevésbé fejlett tőkepiacokkal rendelkező tagállamok számára is lehetőséget teremtene a mélyebb európai pénzügyi piacokon való forráshoz jutáshoz, és HANGSÚLYOZZA, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a pénzügyi stabilitás és a befektetővédelem fenntartását minden kapcsolódó kezdeményezés keretében tiszteletben kell tartani; 

5. EMLÉKEZTET arra, hogy ha a határokon átnyúló tőkepiacok jól működnek, az elősegíti a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságát, és előmozdítja a kockázatmegosztást a magánszektorban, és ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az EU-28 – az euróövezetet is beleértve – ellenállóbbá váljon a sokkokkal szemben; 

6. Ennek megfelelően az alábbi, többek között a Bizottság által meghatározott kiemelt területeket TÁMOGATJA:

• valamennyi vállalkozás, különösen a kkv-k és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalkozások esetében szélesíteni kell az elérhető – kisebb vagy nagyobb pénzügyi piacokról bevonható – finanszírozási források körét, többek között a nagy növekedési potenciálú és innovatív kkv-k esetében, azokra a bevált megoldásokra építve, amelyek segítségével kapcsolatba lehet őket hozni a potenciális befektetők szélesebb körével. Mindezt kiegyensúlyozott megközelítéssel kell elérni, amelynek egyrészt többek között piaci kezdeményezéseken és a piac önszabályozásán kell alapulnia, ha ez megfelelő és lehetséges, másrészt, ha a szükségtelen akadályok miatt jogalkotói beavatkozásra van szükség, jogalkotási kezdeményezéseken; és különösen az alábbi területeken a munka előbbre vitelével: a tájékoztatóról szóló irányelv, kockázati tőke, közösségi finanszírozás, zártkörű kibocsátások, minikötvények, kkv-tőkefinanszírozási piacok és kkv-hiteladatok;
• megfelelő szabályozási környezetet kell biztosítani a hosszú távú, fenntartható európai infrastrukturális beruházáshoz és finanszírozáshoz, többek között lépéseket kell tenni egyrészt a magántőke bevonására annak érdekében, hogy teljesüljenek az európai beruházási terv céljai, másrészt a környezetvédelmi fenntarthatóságot elősegítő pénzügyi piaci folyamatok felmérésére és támogatására;
• megfelelő fogyasztóvédelmi keretek között növelni kell a lakossági és intézményi befektetők rendelkezésére álló beruházási lehetőségek választékát és volumenét, kezdve a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra és a biztosításra összpontosító zöld könyv közzétételével még 2015 utolsó negyedévében, valamint arra vonatkozó előzetes vizsgálattal, hogy milyen előnyökkel járhatna a hosszú távú egyéni megtakarítási programok, például harmadik pilléres egyéni nyugdíjprogramok európai keretének kialakítása;
• növelni kell a bankok hitelezési képességét, elsősorban a kkv-knek való hitelezés tekintetében, különösen az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás fellendítésére szolgáló megfelelő keret létrehozásával, annak előzetes vizsgálatával, hogy milyen előnyökkel járhatna a fedezett kötvények európai keretének kialakítása a jól működő nemzeti rendszerekre építve, a nem teljesítő hitelek kérdésének kezelésével, és a hitelintézetekre, köztük a kisebb hitelintézetekre vonatkozó arányos bánásmód biztosításával, az egységes piaccal összhangban;
• fel kell mérni a pénzügyi reformok koherenciáját, konzisztenciáját és a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatását; és
• meg kell vizsgálni és fel kell számolni a mind a 28 tagállam rendelkezésére álló tőkepiacok kifejlődése útjában álló, határokon átnyúló akadályokat, ideértve adott esetben az elszámolás és kiegyenlítés és más piaci infrastruktúrák tekintetében fennálló akadályokat is, és – megfelelő adóügyi munkacsoportok keretében – pragmatikus megoldást kell találni a régóta fennálló adóügyi akadályokra, például a forrásadóra vonatkozó jelenlegi szabályokból eredő kettős adóztatásra, ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni a következményeket a pénzügyi stabilitásra és a nemzeti jogrendszerekre nézve;

7. Az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet gyors elfogadását SÜRGETI annak érdekében, hogy az értékpapírosítási piacok megélénküljenek, és ezáltal növekedjen a bankok hitelezési kapacitása, továbbá lehetővé váljon a forrásoknak a bankoktól eltérő szereplőktől a reálgazdaságba‎ való hatékony eljuttatása, megőrizve ugyanakkor a pénzügyi stabilitást és csökkentve a külső hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozást, és megőrizve a megfelelő kockázati érzékenységet;

8. ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a Bizottság javaslatát a tájékoztatóról szóló irányelv felülvizsgálatáról, aminek célja, hogy különösen a releváns és világos információkra összpontosítva, a túlságosan nagy terhet jelentő követelmények felszámolásával, ugyanakkor a befektetővédelem javításával elősegítse, hogy a vállalkozások egyszerűbben és kisebb költséggel tudjanak forrást bevonni a nyilvános piacokról;

9. HANGSÚLYOZZA, hogy fontos fenntartani a pénzügyi jogszabályok pénzügyi stabilitási célkitűzéseit, a fogyasztó- és befektetővédelmet, valamint az egységes piacot, többek között az egységes szabálykönyv révén, ugyanakkor nyugtázza a Bizottság szándékát, hogy a koherencia, a belső konzisztencia és az arányosság biztosítása érdekében felülvizsgálja e joganyagot, és ennek megfelelően ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozó konzultációs felhívás eredményeit; és stabil uniós szabályozási környezet fenntartását TÁMOGATJA. 

10. FELHÍVJA a Bizottságot, hogy a releváns ágazati felülvizsgálatok keretében mérje fel, hogy a hatályos jogszabályoknak a harmadik országokra vonatkozó, többek között az egyenértékűséget és a kölcsönös elismerést érintő szabályai milyen hatást gyakorolnak az európai tőkepiacok struktúrájára, az európai pénzügyi ágazat versenyképességére, valamint a harmadik országbeli piacokra való tényleges bejutásra; 

11.    arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy haladéktalanul konzultáljon a tagállamokkal annak meghatározása érdekében, hogy melyek azok a vállalkozások fizetésképtelenségére vonatkozó jogszabályokkal összefüggő, a cselekvési tervben is említett akadályok, amelyek az egységes tőkepiac kifejlődésének útjában állnak; ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság e konzultációk alapján és megfelelően figyelembe véve a szóban forgó témakör összetettségét és azt, hogy ebből adódóan kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, olyan javaslatot kíván benyújtani, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvét teljes mértékben figyelembe véve biztosítja a vállalkozások fizetésképtelenségével összefüggő legfőbb feltárt akadályok elhárítását a legjobb gyakorlatokra és a jól működő nemzeti keretrendszerekre építve; konkrétan MEGÁLLAPÍTJA, hogy szükség lehet adott esetben ésszerű határidőket megállapítani a fizetésképtelenségi eljárások lezárására, továbbá növelni az egész EU-ban a fizetésképtelenségi eljárások lehetséges kimenetelével kapcsolatban az átláthatóságot, valamint – további elemzés függvényében – elősegíteni, hogy a vállalkozások könnyebben élhessenek a korai fázisban az átstrukturálás lehetőségeivel; 

12. FELKÉRI a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be az igazgatók felelőssége és eltiltása ügyében a határokon átnyúló kérdésekre vonatkozó tanulmányának eredményét, és az ebből adódó potenciális intézkedési javaslatait;

13. MEGÁLLAPÍTJA, hogy a Bizottságnak más releváns területeken, például az értékpapírjog terén még meg kell vizsgálnia az esetleges fennálló akadályokat ahhoz, hogy ez ügyben intézkedést lehessen hozni a határokon átnyúló befektetés további elősegítése érdekében; 

14. HANGSÚLYOZZA a Bizottság megállapítását, miszerint a tőkepiaci unió megvalósítása felé vezető lépések megtehetők az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi megbízatása alapján; TUDATÁBAN VAN annak, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak – adott esetben partneri felülvizsgálati eljárások keretében és lehetőség szerint a koordináció fokozásával – meg kell erősíteniük a felügyeleti konvergenciát, és meg kell határozniuk, hogy melyek azok a területek, ahol a kérdések kollektívebb megközelítése javíthatna az egységes tőkepiac működésén, többek között a nemzeti illetékes hatóságok kezdeményezéseinek bevonásával; és HANGSÚLYOZZA, hogy valamennyi nemzeti hatóságnak teljes mértékben és konzisztensen végre kell hajtania az uniós pénzügyi szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós tőkepiacon a szereplők magatartása a lehető legtisztességesebb és integritása a lehető legmagasabb szintű legyen; 

15. MEGÁLLAPÍTJA a Bizottság azon tervének jelentőségét, hogy egy 2016 közepére várható fehér könyvben megvizsgálja az európai felügyeleti hatóságok irányítását és finanszírozását, megfelelően figyelembe véve európai szerepüket; 

16. ELISMERI, hogy a bankszektoron túli potenciális kockázatok kezelése érdekében felül kell vizsgálni a pénzügyi stabilitás megőrzésére szolgáló uniós keretet; 

17. MEGERŐSÍTI, hogy a tagállamok elkötelezettek aziránt, hogy megvalósuljon a valódi tőkepiaci unió hosszú távú elképzelése és a magasabb szintű pénzügyi integráció, a jelentősebb tőkepiaci finanszírozás és ezzel együtt a fejlettebb bankfinanszírozás célja, aminek eredményeként az uniós vállalkozások forrásszerkezete kiegyensúlyozottabb lenne a saját és az idegen forrás közötti megoszlás szempontjából, és nagyobb mértékű lenne a határokon átnyúló kockázatmegosztás a magánszektorban, továbbá aziránt, hogy ténylegesen végrehajtsák a tőkepiaci uniót érintő, közösen elfogadott intézkedéseket nemzeti szinten; és ebben a szellemben VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a Bizottsággal együttműködésben ütemtervet dolgozzon ki annak meghatározására, hogy milyen akadályok állnak még a tőke szabad mozgásának útjában, hogy hogyan lehet elhárítani köztük a legkárosabbakat és legkevésbé indokoltakat; valamint az elé, hogy a megfelelő fórumokon megvitassa a Bizottság javaslatát annak a problémának a kezeléséről, hogy a saját és idegen tőke bevonásának eltérő az adóügyi megítélése, és FELKÉRI a Bizottságot, hogy folytassa a nyilvános vitát arról, hogyan képes az uniós pénzügyi ágazat hozzájárulni a tőkepiaci unió sikeréhez; 

18. arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a leendő befektetők és más piaci szereplők pénzügyi jártasságának ügyére, ami igen fontos a tőkepiaci unió kiegyensúlyozott megvalósulásához és általános sikeréhez; 

19. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság stratégiát szeretne kidolgozni arra, hogy miként nyújtson szükség esetén technikai támogatást a tagállamoknak a nemzeti tőkepiacok konkrét kapacitásainak megerősítésére; 

20. FELKÉRI a Bizottságot, hogy a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottságon és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságon keresztül, legalább hathavonta számoljon be a Tanácsnak, és ennek keretében ismertesse tényeken és kulcsindikátorokon alapuló elemzését arról, hogy hogyan halad a tőkepiaci unió megvalósulása.

 [1]  10148/15. 
 [2] 12263/15.
 [3] Bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról; bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról; konzultációs dokumentum a fedezett kötvényekről; konzultáció a kockázatitőke-alapokról és a szociális vállalkozási alapokról; konzultációs felhívás a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozóan. 
 [4] Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása: az öt elnök jelentése. 

A Tanács elfogadta az alábbi következtetéseket: 

1. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy – az éghajlatváltozás mérséklését célzó ésszerű intézkedések keretében és az átlátható végrehajtást biztosítva – fokozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig évente együttesen 100 milliárd USA dollárt mozgósítsanak a magán- és közforrások széles körének bevonásával, kétoldalú és többoldalú szinten, beleértve az alternatív finanszírozási forrásokat is. HANGSÚLYOZZA, hogy a fejlett országok között méltányosan meg kell osztani a terheket.  

2. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a 2014-es évben – 2013-hoz képest megnövelt összeggel – 14,5 milliárd euróval[1] járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó és az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodást lehetővé tevő tevékenységeket egyaránt támogatják.  KIEMELI, hogy az EU és egyes tagállamai bejelentették, hogy az elkövetkező években megnövelt összegeket különítenek el az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására, ami révén a kiszámíthatóságot is fokozzák.   

3. ÜDVÖZLI a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentését, amely az éghajlatpolitikai kezdeményezés (CPI) támogatásával a Felek Konferenciája francia, illetve perui elnökségének kezdeményezésére készült. ÜDVÖZLI, hogy a jelentésben szereplő előzetes becslések szerint a fejlett országok köz- és magánforrásokból 2014-ben közel 62 milliárd USA dollárt, 2013-ban pedig 52 milliárd dollárt fordítottak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására, ami jelentős előrelépésről tanúskodik.  Természetesen további erőfeszítésekre van szükség, és a fejlett országoknak továbbra is együtt kell működniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának növelése érdekében ahhoz, hogy teljesülhessen a 2020-ra kitűzött cél. 

4. MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL, hogy egyes feltörekvő gazdaságok és több fejlődő ország is számottevő hozzájárulásokat nyújtott az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, továbbá MEGISMÉTLI a feltörekvő gazdaságokhoz és az erre lehetőséggel bíró egyéb országokhoz is intézett azon felhívását, hogy saját képességeikhez, körülményeikhez és felelősségükhöz mérten járuljanak hozzá az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozás következményei enyhítésének a finanszírozásához. ÜDVÖZLI, hogy a multilaterális fejlesztési bankok többsége a közelmúltban kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozottan beépíti a portfólióiba az éghajlatváltozás mérséklésével és a vele szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos szempontokat; e kötelezettségvállalás az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásaik növelésére is kiterjed; 

5. ELISMERI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása fontos részét fogja képezni a 2015-ös megállapodásnak azáltal, hogy eszközül szolgál annak a közösen elfogadott célnak az eléréséhez, mely szerint a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodást megelőző szintet legfeljebb 2°C-kal meghaladó mértékűre kell korlátozni, meg kell valósítani az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható gazdaságokká való átalakulást, továbbá támogatni kell az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást annak érdekében, hogy megvalósulhasson az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, fenntartható fejlődés. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával kapcsolatban olyan rendelkezéseket JAVASOL a megállapodásba illeszteni, amelyek dinamikusak, eredményorientáltak és lehetővé teszik a felek számára, hogy megközelítéseiket a releváns szempontok szerint alakítsák, különös tekintettel a jövőben felmerülő szükségletekre és a változó gazdasági, pénzügyi és környezeti realitásokra, biztosítva ezáltal, hogy valamennyi fél a változó képességeihez és felelősségéhez igazítsa az intézkedéseit. KIEMELI, hogy ezt a folyamatot valamennyi fél bevonásával együttesen és átfogó módon minden olyan forrást és típusú törekvést kihasználva kell véghezvinni, amely egyrészt elősegíti az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, másrészt pedig a beruházási forgalmak oly módon történő alakítását, hogy azok elősegítsék a Párizsi Megállapodás általános célkitűzéseinek az elérését. A folyamatnak a közforrások hatékony és eredményes felhasználására kell ösztönöznie, időszakos felülvizsgálatokat kell tartalmaznia, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek közösen megvalósított kiszámíthatóbb, fokozott mozgósítását és mélyrehatóbb erőfeszítéseket kell eredményeznie anélkül, hogy ez az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására tett automatikus kötelezettségvállalásokat jelentene. Ennek a dinamikus folyamatnak az Éghajlat-változási Keretegyezmény keretei között már kialakult folyamatokra, intézményi megoldásokra és szerzett tapasztalatokra kell épülnie a bizalom, a hatékony végrehajtás és az átláthatóság előmozdítása érdekében. 

6. ÚJÓLAG HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozása 2020 után is fontos szerepet fog betölteni, továbbá MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében a fejlődő országokban továbbra is biztosítanak finanszírozást közforrásokból az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást célzó intézkedések támogatására, különös figyelmet fordítva a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott helyzetű országokra, valamint azokra az országokra, amelyek a legkevésbé tudnak egyéb forrásokat mozgósítani. KIEMELI, hogy akár enyhítésről, akár alkalmazkodásról, akár kapacitásépítésről van szó, e finanszírozást a lehető legköltséghatékonyabb és legeredményesebb módon kell felhasználni, úgy, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el. 

7. ELISMERI, hogy a magánszektor kulcsfontosságú finanszírozási forrást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az egyéb releváns beruházások szempontjából, és HANGSÚLYOZZA, hogy a 2015-ös megállapodással határozott jelzést kell küldeni a magánszektornak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb beruházások irányába terelje a pénzmozgásokat. ELISMERI, hogy az olyan területeken, ahol közfinanszírozásra van szükség, a magánszektortól érkező finanszírozás kiegészítő szerepet tölt be, és nem helyettesítheti a közforrásokból való finanszírozást. HANGSÚLYOZZA, hogy a szakpolitikai intézkedésekkel együtt a közforrásokból való finanszírozás olyan szerepet is betölt, hogy átirányítsa és mozgósítsa a magánforrásokból való finanszírozást, többek között szén-dioxid-árazás, pénzügyi eszközök – például zöldkötvények –, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU és tagállamai a nemzetközi éghajlat-politikai intézkedések érdekében a magánszektorból érkező finanszírozás – többek között a helyi magánszektor forrásainak – mozgósítását célzó eszközök széles körével rendelkeznek, és azokat tovább fogják fejleszteni; 

8. ÚJÓLAG KIJELENTI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozása ismétlésen alapuló folyamat, amely elválaszthatatlan attól, hogy a nemzeti kormányok nemzeti szintű fejlesztési tervek, éghajlatvédelmi stratégiák, szakpolitikák, eszközök és mechanizmusok, valamint a megfelelő szabályozási keretek révén a keretfeltételeket biztosító olyan környezetet teremtsenek, amely hozzájárul a magánszektor részvételének elősegítéséhez. KIEMELI, hogy minél több, az éghajlatváltozással szemben ellenálló és alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható beruházásra van szükség, a magas széndioxid-kibocsátással járó beruházásokat pedig fokozatosan ki kell vezetni. 

9. HANGSÚLYOZZA, hogy a keretfeltételeket biztosító környezet egyik fő összetevője a szén-dioxid-árazás, amely többféle eszközzel is megvalósítható, többek között szabályozás, kibocsátáskereskedelem és adózás révén. Ezzel összefüggésben TÁMOGATJA a szén-dioxid-árazási kezdeményezéseket, valamint a környezeti és gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését előmozdító kezdeményezéseket.

10. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról átlátható módon – az UNFCCC jelentéstételi folyamatának keretében – tegyenek jelentést. TÁMOGATJA az átláthatóság fokozását és a munka felgyorsítását annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó forrás-áramlásokra vonatkozóan szilárd, közös, nemzetközileg elfogadott mérési, jelentéstételi és ellenőrzési keretrendszert lehessen létrehozni. ÜDVÖZLI azt a közös nyilatkozatot és kidolgozott módszert, amelyet az adományozó országok az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósított magánforrások nyomon követésével kapcsolatban 2015. szeptember 5–6-án tettek, illetve terjesztettek elő. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a jelentéstételi módszerek idővel egyre jobbak lesznek.  NAGYRA ÉRTÉKELI a multilaterális fejlesztési bankok és a Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Klub által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására vonatkozóan közösen kidolgozott jelentéstételi módszereket, az OECD-nek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított magánfinanszírozás nyomon követésére létrejött kutatási együttműködése által végzett munkát, valamint az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának az ún. „riói mutatók” vizsgálata kapcsán zajló munkafolyamatát. JAVASOLJA, hogy a 2015-ös Párizsi Megállapodásba többek között foglaljanak a különféle (többek között a fejlődő országok között zajló) mozgások és áramlások átláthatóságára, valamint az olyan konkrét törekvésekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósításához, a keretfeltételeket biztosító környezet megteremtéséhez és a vonatkozó szempontok általános érvényesítéséhez. 

11. KIEMELI, hogy fontos támogatni az alkalmazkodást annak elősegítése érdekében, hogy a fejlődő országok fejlesztési stratégiái, illetve megélhetési módjai egyre inkább ellenállóvá váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését szolgáló finanszírozás olyan egyensúlyára kell törekedni, amely összhangban van az adott országok sajátos prioritásaival és célkitűzéseivel, és KIEMELI, hogy az EU és tagállamai most is és a jövőben is tesznek arra irányuló intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős része az alkalmazkodás elősegítésére irányuljon, és ennek keretében lépéseket tesznek mindenekelőtt a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országok szükségleteinek kielégítésére.  

12. KIEMELI, hogy támogatni kell az enyhítéssel és az alkalmazkodással kapcsolatos tervezéssel és a tervek eredményes megvalósításával összefüggő kapacitásépítést. Továbbá HANGSÚLYOZZA, hogy vonzó projekt- és programterveket kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több finanszírozási forrást lehessen bevonni, és hogy a maximális hatékonyság érvényesülhessen. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a rászoruló fejlődő országokban a nemzeti hozzájárulásokkal, a dekarbonizációs fejlesztési stratégiákkal, az éghajlatváltozás mérséklését célzó, megfelelő nemzeti intézkedésekkel, a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatokkal és adott esetben a nemzeti alkalmazkodási tervekkel összefüggésben továbbra is támogatják a kapacitásépítést, többek között a technológiai együttműködés területén. 

13. ÜDVÖZLI, hogy az Éghajlat-változási Alap működésre kész, és tudomásul veszi, hogy a cél az enyhítés és az alkalmazkodás közötti egyensúly, azaz a fele-fele arány fokozatos biztosítása lesz, valamint nyugtázza, hogy első körben jóváhagyták a projekteket és a programokat. KIEMELI, hogy az elkülönített és rendelkezésre álló források jelentős része (46 %) uniós tagállamoktól származik. HANGSÚLYOZZA annak fontosságát, hogy valamennyi ország véglegesítse a hozzájárulási megállapodásait. ÜDVÖZLI, hogy a fejlődő országok hozzájárulásokat tettek az Éghajlat-változási Alapba, és minden országot arra BÁTORÍT, hogy ha módjában áll, tegyen ilyen hozzájárulást. JAVASOLJA, hogy az új megállapodásban is az Éghajlat-változási Keretegyezmény finanszírozási mechanizmusát alkalmazzák. 

14. ÜDVÖZLI az addisz-abebai konferencián elért eredményeket, amelyek megerősítik azt a keretrendszert, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyetemes menetrend részeként a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés finanszírozására szolgál, és amelyek egyértelműen nyomatékossá teszik, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása a fenntartható fejlődés szerves része. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU-nak és tagállamainak eltökélt szándéka, hogy teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségüket. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásakor a jövőben is nagy fontosságot tulajdonítanak az éghajlat-változással kapcsolatos célkitűzéseknek és normáknak, általános jelleggel beépítve ezeket a célkitűzéseket a fejlesztési tervezésbe, és különös figyelmet fordítva a legszegényebb és a leginkább kiszolgáltatott helyzetű országok szükségleteire.

15. ÜDVÖZLI, hogy elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az abban foglalt átfogó és ambiciózus 17 fenntartható fejlesztési célt, többek között azt a célt, hogy az éghajlatváltozás és a hatásai ellen folytatott küzdelem érdekében sürgős cselekvésre van szükség, valamint azt a célt, hogy meg kell erősíteni az összes (pénzügyi és nem pénzügyi, nemzeti, nemzetközi, valamint a köz- és magánszektor által biztosított) végrehajtási eszközt, továbbá újjá kell éleszteni a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerséget. 

 [1]  Ez az összeg az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt állami költségvetési forrásokból és egyéb, fejlesztéssel foglalkozó pénzügyi intézmények ilyen forrásaiból tevődik össze. Az EU és tagállamai 2013-ban 9,5 milliárd euróval járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. 2013-hoz viszonyítva 2014-ben együttesen kétoldalú és többoldalú szinten is megnövelték az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását. A 2014-re vonatkozó összeg magában foglalja az EBB által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott 2,1 milliárd eurót és a többoldalú hozzájárulások elszámolt összegével kapcsolatos OECD-adatokon alapuló részletesebb számadatokat is. 

A Tanács – teljes körűen együttműködve a Bizottsággal, valamint szem előtt tartva, hogy biztosítani kell a schengeni térség működését és enyhíteni kell a migrációs nyomást – a következő intézkedésekben állapodott meg azoknak az iránymutatásoknak a teljes körű végrehajtása érdekében, amelyeket az Európai Tanács és a Tanács az uniós vívmányoknak megfelelően jóváhagyott. A Tanács a következőképpen határozott:

1.             ösztönzi a tagállamokat és az érintett harmadik országokat, hogy fokozzák a fogadási kapacitásaik jelentős mértékű növelésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseiket; e tekintetben a Tanács üdvözli az érintett országoknak és az UNHCR-nek nyújtandó további pénzügyi támogatás iránti igényeknek a Bizottság általi gyors felmérését;

2.             az EU fokozott erőfeszítéseket fog tenni Olaszországban és Görögországban az uniós tranzitzónák létrehozása érdekében, hogy azok mindegyike a korábbi terveknek megfelelően 2015. november vége előtt megkezdhesse működését, és ehhez igénybe fogja venni a tagállamok, a Bizottság, a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) támogatását;

3.             valamennyi részt vevő tagállam fel fogja gyorsítani a migránsok EU-n belüli áthelyezésének folyamatát, mindenekelőtt azáltal, hogy lehetőség szerint 2015. november 16-ig tájékoztatást nyújtanak az első áthelyezésekre vonatkozó kapacitásaikról és adott esetben kinevezik az Olaszországba és Görögországba küldendő áthelyezési összekötő tisztviselőiket. Olaszország és Görögország ezzel párhuzamosan számottevően felgyorsítja az áthelyezések végrehajtásához szükséges előkészületeket. A Tanács és a Bizottság támogatja Olaszország és Görögország azon döntését, hogy – elsősorban a tagállamok által rendelkezésre bocsátott Eurodac-készülékek segítségével – regisztrálják a migránsokat azt megelőzően, hogy a kontinensen folytatnák ügyük kezelését. A tagállamok törekedni fognak arra, hogy 2015. november 16-ig pótolják a Frontex és az EASO hozzájárulási felhívásaival kapcsolatos elmaradásaikat, ami csökkenteni fogja a szükséges profilok számát és egyszerűsíteni fogja a kinevezési eljárásokat;

4.             a tagállamok – a Bizottság és a Frontex teljes körű támogatása mellett – jelentős mértékben növelni fogják a visszaküldések arányát. Célszerű, hogy a tagállamok emellett visszaküldési szakembereket küldjenek az Európai Visszaküldési Összekötő Tisztviselők gyorsan bevethető csoportjába;

5.             azon helyzetek kezelése érdekében, amikor a migránsok nem működnek együtt az Európai Unióba való megérkezéskor, a tagállamok – teljes körűen tiszteletben tartva az alapvető jogokat és a kiutasítás tilalmának elvét – igénybe fogják venni az uniós vívmányok nyújtotta lehetőségeket, például a következőket: 1. menekültügyi eljárások lefolytatása a határon vagy a tranzitzónákban; 2. gyorsított eljárások; 3. a menedékjog iránti kérelem ugyanazon személy általi ismételt benyújtásának tilalma; 4. kényszerítő intézkedések, többek között – végső eszközként – őrizetbe vétel, legfeljebb az érintett eljárások befejezéséhez szükséges időtartamig. Felkérjük a Bizottságot, hogy a szisztematikus ujjnyomatvételre vonatkozó jelenlegi iránymutatásokon túlmenően – az EASO-val és a Frontex-szel együttműködésben – adjon további gyakorlati iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a dublini szabályokra, az áthelyezési döntésekre és a nemzetközi visszafogadási kötelezettségekre figyelemmel milyen következményekkel jár a regisztrációs kötelezettségek végrehajtása.

A Tanács továbbá megállapodik abban, hogy megvizsgálja azt – a Bizottság és az érintett uniós ügynökségek által támogatott – elképzelést, melynek értelmében kérelemfeldolgozási központokat állítanának fel azokban az országokban, ahol nem alkalmazták az uniós tranzitzónák létrehozására vonatkozó megközelítést; ezek a központok szervezett kereteket biztosítanának a nemzetközi védelem igénybevételéhez, illetve a visszaküldéshez;

6.             teljes mértékben támogatja a Bizottságot a nyugat-balkáni humanitárius segítségnyújtás vészhelyzeti tervének kidolgozásában, tekintettel a közelgő télre. Ebben a vonatkozásban a lehető legnagyobb mértékben igénybe kell venni az uniós polgári védelmi mechanizmust. A Tanács ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak további segítséget e mechanizmus igénybevételével;

7.             a külső határokon át történő be-, illetve kilépéskor végzett ellenőrzések tekintetében segíti az érintett tagállamokat abban, hogy be tudják tartani a megfelelő ellenőrzés elvégzésére vonatkozó jogi kötelezettségeiket, visszaszerezzék a külső határok feletti ellenőrzést és folytassák határigazgatási tevékenységeiket, továbbá fokozzák a határigazgatással kapcsolatos tevékenységek koordinálását. A Frontex ehhez a támogató intézkedések széles, fokozatosan bővülő skáláját biztosítja, szükség esetén a gyorsreagálású határvédelmi csapatoknak (Rabit) az uniós szabályokkal összhangban történő bevetéséig;

8.             támogatja a Poszeidón közös tengeri művelet 2015. december 1-ig történő megerősítését Görögországban, a jelenlegi műveleti terv fenntartásával;

9.             a Bel- és Igazságügyi Tanács decemberi ülésén a Bizottság nyolcadik alkalommal elkészített féléves jelentése (2015. május 1. – 2015. október 31.) alapján mélyreható vitát folytat majd a schengeni térség működéséről, valamint a belső határokon végzett ellenőrzés ideiglenes visszaállításával kapcsolatban levont tanulságokról;

10.         felkéri az Europolt, hogy gyorsítsa fel a Migránscsempészet Elleni Küzdelem Európai Központjának a felállítását, ezzel megerősítve azon kapacitásait, melyekkel támogatni tudja a tagállamokat abban, hogy eredményesebben meg tudják előzni a migránscsempészetet és fokozottabban tudjanak küzdeni ellene. A Központ megbízatása magába foglalja majd a Mare közös műveleti csapatot létrehozó kezdeményezést, valamint kiterjeszti az Europol tevékenységeit, többek között a nyugat-balkáni térségre összpontosítva, szoros együttműködésben valamennyi érintett uniós ügynökséggel, különösen a Frontex-szel és az Eurojusttal. E megközelítés részét kell, hogy képezze tisztviselők mielőbbi, tényleges kiküldése a legfőbb migrációs útvonalak mentén felállított uniós tranzitzónákba;

11.         felkéri a tagállamokat, hogy 2015. december 1-ig a Bizottsággal együttműködve – a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervvel (2015–2020) összhangban – hozzák létre a migránscsempészettel foglalkozó operatív kapcsolattartó pontok hálózatát, valamint fokozzák azon erőfeszítéseiket, amelyek célja a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkkel és csempészekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások intenzívebbé tétele;

12.         tovább vizsgálja a válsághelyzeti áthelyezési mechanizmusról, illetve a biztonságos származási országokról szóló, függőben lévő jogalkotási javaslatokat, valamint az olyan egyéb kiemelt intézkedéseket, mint a dublini rendszer kiigazítása és a külső határok integrált igazgatási rendszerének fokozatos kialakítása;

13.         felkéri a Bizottságot és a főképviselőt, hogy törekedjenek gyakorlati eredmények elérésére a visszaküldésről és a visszafogadásról folytatott kétoldalú párbeszédek során, nevezetesen azokon a közelgő magas szintű találkozókon, amelyekre Afganisztánnal, Marokkóval, Nigériával, Pakisztánnal, Tunéziával és Törökországgal kerül majd sor. A Tanács a december 3–4-i ülésére várja az e párbeszédek során elért eredményekről szóló első jelentést. Ennek alapján a tagállamok véleményt cserélhetnek majd arról, hogy milyen ösztönző csomagokat lehetne alkalmazni a harmadik országok vonatkozásában;

14.         kiemelt fontosságú, hogy 2016. január végéig sor kerüljön európai migrációs összekötő tisztviselők kihelyezésére, első körben Etiópiában, Nigerben, Pakisztánban és Szerbiában;

15.         hangsúlyozza, hogy a migrációs válság kezelése szempontjából nagy jelentőségük van azoknak a tagállami tevékenységeknek, amelyek a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére irányulnak, és nyugtázza az e téren eddig – többek között uniós szinten – elért eredményeket. A Tanács egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az áttelepítési lehetőségek bővítése érdekében, és e tekintetben különös hangsúlyt kell helyezni bizonyos kiemelt harmadik országokra. Felkéri ezért a Bizottságot, hogy az áttelepítés kérdését kiemelten kezelve folytassa az azzal kapcsolatban megkezdett munkát;

16.         a cselekvési tervben előirányzott megerősített együttműködés keretében támogatja a Törökországgal való vízumliberalizációról szóló ütemterv valamennyi részt vevő tagállam vonatkozásában történő végrehajtásának felgyorsítását és a visszafogadási megállapodás teljes körű végrehajtását, annak érdekében, hogy konkrét eredmények szülessenek a határellenőrzést, az irreguláris migráció megelőzését, valamint a migránsok sérelmére elkövetett csempészet és emberkereskedelem elleni küzdelmet illetően;

17.         sürgős intézkedésként a menedékkérőkre, a migránsokra, valamint a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkre és csempészekre irányuló közös kommunikációs stratégiát fog meghatározni a migráció témájában, a következők céljával: 1. a migránsok meggyőzése arról, hogy ne vállalják a veszélyes utazást és ne vegyenek igénybe embercsempészeket, 2. annak ismertetése, hogy miként működnek a külső határok igazgatására és a nemzetközi védelemre – ezen belül különösen a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére, illetve tagállamok közötti áthelyezésére, valamint visszaküldésére – vonatkozó uniós szabályok, 3. ellenpropaganda terjesztése a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedők és csempészek által terjesztett propaganda ellen, 4. tájékoztatás az emberkereskedők és az embercsempészek elleni büntetőeljárásokról, valamint 5. tájékoztatás a visszatérési műveletekről. A migránsokat vonzó tényezők csökkentésére irányuló információs stratégia részeként világosan kommunikálni kell, hogy a migránsoknak regisztráltatniuk kell magukat abban a tagállamban, ahol először lépnek az Unió területére; hogy az uniós jog értelmében a menedékkérők nem választhatják meg a kérelmüket elbíráló tagállamot; valamint hogy az oltalomra nem szoruló személyeket rövid időn belül visszaküldik. Ezenkívül azt is világosan jelezni kell, hogy a migránsok nem tagadhatják meg az érintett tagállami hatóságokkal való együttműködést. A tagállamok ezért minden szükséges intézkedést meghoznak azért, hogy megelőzzék a migránsok útra kelését és az együttműködés megtagadását, hogy elrettentsék őket attól, valamint hogy a migránsok cselekményei és az együttműködés megtagadása ne maradjanak következmények nélkül. A Bizottság a következő napokban létre fog hozni egy külön erre a feladatra kijelölt kommunikációs csoportot, amelyben az összes releváns intézményi szereplő részt vesz majd, az információs stratégia végrehajtásáról pedig a Tanács 2015. december 3–4-i ülésén fog beszámolni; 

18.             támogatja az elnökség arra vonatkozó döntését, hogy a politikai szintű integrált válságreagálási intézkedések aktiválását az „információcsere” üzemmódról teljes üzemmódra emeli; ebbe beletartozik az integrált helyzetfelismerési és -elemzési folyamathoz (ISAA) való hozzájárulást segítő információnyújtás, az operatív hiányosságok felismerésében való közreműködés és a kommunikációs tevékenységek támogatása, és mindezek által az uniós szintű politikai koordináció és döntéshozatali folyamat javítása. Ennek keretében felkészült szakemberek részvételével rendszeres kerekasztal-megbeszélésekre fog sor kerülni, amelyeken figyelembe veszik majd az ISAA-jelentésekben meghatározott szükségleteket és hiányosságokat, illetve amelyek a migrációs válság kezelése érdekében megfelelő uniós szakpolitikai koordinációt és reagálást tesznek lehetővé, különösen a határokra, a fogadókapacitásokra, az uniós tranzitzónákra és a visszaküldésre vonatkozó, egymáshoz kapcsolódó intézkedések végrehajtását, a pénzügyi és humán erőforrásokra vonatkozó felajánlásokat, valamint az operatív és logisztikai prioritásokat illetően.

Az EU 2017. február 28-ig meghosszabbította az Európai Unió afganisztáni, bosznia-hercegovinai, illetve Afrika szarváért felelős különleges képviselőjének megbízatását.

Ezek az alábbiak:

– Franz-Michael Skjold Mellbin, afganisztáni különleges képviselő 2013. szeptember 1-jétől,

– Lars-Gunnar Wigemark, bosznia-hercegovinai különleges képviselő 2015. március 1-jétől, valamint

– Alexander Rondos, Afrika szarváért felelős különleges képviselő 2012. január 1-jétől.

A különleges képviselők feladata, hogy a nem stabil régiókban és országokban előmozdítsák az uniós politikákat és érdekeket, továbbá tevékenyen részt vegyenek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdításában. Az első különleges képviselőket 1996-ban nevezték ki. Jelenleg kilenc különleges képviselő támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a munkáját.

Alig győznek elég fűtött sátrat fölállítani az elmúlt hetekben váratlanul nagy számban Lappföldre érkezőknek.

Dyson kontra Bizottság
Energia
Dyson’s action for annulment of the regulation on energy labelling of vacuum cleaners is unsuccessful

Pujante Rivera
SOPO
The termination of an employment contract following the worker’s refusal to accept a significant unilateral change to essential elements of the contract which operates to his detriment constitutes a redundancy for the purpose of the directive on collective redundancies

Tecom Mican és Arias Domínguez
A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
The Court defines for the first time the concept of extrajudicial documents of which the formal transmission to addressees residing in another Member State is necessary

Általános : Klaus Regling, az európai stabilitási mechanizmus (ESM) ügyvezető igazgatója is bekapcsolódik a kedden 17 órakor kezdődő eszmecserébe, amelyen Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke és a gazdasági szakbizottság EP-képviselői vitáznak Görögország pénzügyi támogatásáról. Az ESM feladata, hogy pénzügyi segítséget nyújtson az eurózóna bajba jutott országainak. Az eszmecserét honlapunkon is élőben lehet követni, interjúnkban pedig Klaus Regling beszél az EP szerepéről a görög program kapcsán.

Forrás : © Európai Unió, 2015 - EP

A menekültügyi kiadásokkal csökkenthető a költségvetési hiány brüsszeli elszámolása. A mi legnagyobb költségünk viszont a kerítés, amit nem szeretnek az Európai Bizottságban.

The civil liberties committee on Tuesday approved a deal struck by Parliament and Council negotiators on new EU rules to ensure that the right to be presumed innocent until proven guilty in criminal proceedings is respected throughout the EU. The aim is to enhance the right to a fair trial and to strengthen member states' trust in each other's criminal justice systems.
Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs

Source : © European Union, 2015 - EP

A kormány megítélése szerint a déli zöldhatár mentén épült kerítés költségeit is az államháztartási hiány mértékét csökkentő tételként kellene figyelembe vennie az Európai Bizottságnak, jelentette ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, aki vitára számít a kérdésben Brüsszellel.

The EU should better align its spending with its political priorities, carefully considering the intended objectives before allocating EU funds. And this new approach should be adopted as quickly as possible, so the EU can better react to current and future crises, said MEPs in a debate on the European Court of Auditors (ECA) report on the 2014 budget on Tuesday.
Committee on Budgetary Control

Source : © European Union, 2015 - EP

Lényegében az eddig ismert négy területet jelölte meg David Cameron kedd reggel mondott beszédében a brit EU-tagsági feltételek kapcsán alapvetésnek tekintett londoni igények szempontjából. Jogszabályig lemenő részleteket, vagy konkrétumot azonban sem a beszéd, sem az írásos brit kormányzati anyag nem tartalmaz.

Bár Johannes Hahn formálisan a Bizottságnak a bővítési folyamatról szóló szokásos őszi jelentését ismertette kedden az EP külügyi bizottsága előtt, azonban az első perctől kezdve a Törökországgal foglalkozó részt övezte a legnagyobb figyelem, tekintettel a jogállamiság és az alapvető jogok törökországi csorbulása miatti sorozatos bírálatokra.

Romlott a török alapjogi helyzet Brüsszel szerint, de csak félve beszél erről az EU, nehogy még több menekültet engedjenek át a törökök az unió felé.

The industry committee set out its demands for a European energy union in a resolution passed on Tuesday. Among them: compliance with the Commission's recommendation concerning hydraulic fracturing, a voluntary system to collectively purchase energy, and support for the development of Europe's own energy resources.
Committee on Industry, Research and Energy

Source : © European Union, 2015 - EP

A mikrohitel célja, hogy segítsen a nehéz szociális helyzetben lévőknek kiutat találni a munkanélküliségből és a szegénységből. A mikrohitelek elsőként Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában terjedtek el, de mára az Unióban is egyre növekszik a súlyuk. Az EU 2010-ben indította el az úgynevezett európai Progress mikrofinanszírozási eszközt, hogy könnyebben elérhetővé tegye a mikrohiteleket. A foglalkoztatási szakbizottság kedden a program végrehajtásáról szóló jelentéséről szavaz.
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Forrás : © Európai Unió, 2015 - EP

GSA és SGI kontra Parlament
Közbeszerzés
The General Court dismisses an action involving the award of a public service contract by the European Parliament for the supply of fire security, assistance to persons and external surveillance at the European Parliament’s site in Brussels

Bár a megroppant bizalmat jelentős részben sikerült helyreállítani, Athén és a hitelezők között rendületlenül folyik a kötélhúzás a görög kormány által bevállalt gazdasági és pénzügyi reformok teljesítése körül. Ennek jeleként a soron következő görög kölcsönök folyósítása egyelőre várat magára.