Feed aggregator

Der Rat hat am 25. Juli 2017 das Mandat der EUNAVFOR MED Operation SOPHIA bis zum 31. Dezember 2018 verlängert. Die EUNAVFOR MED Operation SOPHIA ist eine EU-Marineoperation, mit der das Geschäftsmodell der Migrantenschleuser und Menschenhändler im südlichen zentralen Mittelmeer zerschlagen wird. Die Operation nimmt zwei unterstützende Aufgaben wahr: die Ausbildung der libyschen Küstenwache und Marine sowie einen Beitrag zur Umsetzung des Waffenembargos der Vereinten Nationen auf hoher See vor der Küste Libyens im Einklang mit den Resolutionen 2292 (2016) und 2357 (2017) des VN-Sicherheitsrates.

Außerdem hat der Rat das Mandat der Operation wie folgt geändert:

• Einrichtung eines Beobachtungsmechanismus für ausgebildete Personen, um die langfristige Effizienz der Ausbildung der libyschen Küstenwache sicherzustellen;
• Durchführung neuer Überwachungstätigkeiten und Sammeln von Informationen über illegale Ölexporte aus Libyen im Einklang mit den Resolutionen 2146 (2014) und 2362 (2017) des VN-Sicherheitsrates;
• mehr Möglichkeiten für den Austausch von Informationen über Menschenhandel mit den Strafverfolgungsbehörden der Mitgliedstaaten, Frontex und Europol.

"Vor zwei Jahren haben die Mitgliedstaaten der Europäischen Union einstimmig beschlossen, durch die Einrichtung von EUNAVFOR MED Operation SOPHIA gemeinsam gegen eines der abscheulichsten Verbrechen unserer Zeit – den Menschenhandel – vorzugehen. Viele mutmaßliche Schleuser wurden aufgegriffen und im Mittelmeer wurden viele Menschenleben gerettet, und seit letztem Jahr haben unsere Frauen und Männer, die unter europäischer Flagge im Einsatz sind, auch die Ausbildung der libyschen Küstenwache und die Durchsetzung des Waffenembargos auf hoher See vor der Küste Libyens betrieben. Heute bin ich besonders stolz darauf, Ihnen ankündigen zu dürfen, dass das Mandat der Operation SOPHIA einstimmig verlängert und wieder mit zusätzlichen Aufgaben versehen wurde", sagte Federica Mogherini, Hohe Vertreterin der Union für Außen- und Sicherheitspolitik. "Als vorrangige Angelegenheit werden wir in den nächsten Tagen mit der Überarbeitung des Operationsplans beginnen, um die neuen Aufgaben, wie beispielsweise den Mechanismus für die Überwachung der Tätigkeiten der libyschen Küstenwache und Marine nach der Ausbildung, miteinzubeziehen und um die Wirksamkeit der Mission und die geteilte Verantwortung unter den Mitgliedstaaten zu stärken", fügte sie hinzu.

Hintergrundinformationen

Die EUNAVFOR MED Operation SOPHIA wurde am 22. Juni 2015 eingeleitet und ist Teil des umfassenden Konzepts der EU, zu einer besseren Steuerung der irregulären Migration und zur Zerschlagung der Netzwerke von Menschenhändlern und Schleusern beizutragen.

Im Oktober 2015 hat die aktive Phase der Operation begonnen, in der Schiffe, die von Schleusern oder Menschenhändlern benutzt oder mutmaßlich benutzt werden, ausgemacht, beschlagnahmt und zerstört werden können. Seitdem hat die Operation zur Festnahme von 110 mutmaßlichen Schleusern und Menschenhändlern und ihrer Überstellung an die italienischen Behörden beigetragen und 470 Schiffe unbrauchbar gemacht. Überdies sind dank der Operation fast 40 000 Menschenleben gerettet worden.

Der Rat hat das Mandat der Operation am 20. Juni 2016 um die beiden unterstützenden Aufgaben erweitert. Seither wurden im Rahmen der Operation 136 Mitglieder der libyschen Küstenwache und Marine ausgebildet. Ferner wurden als Beitrag zur Umsetzung des Waffenembargos der Vereinten Nationen auf hoher See vor der Küste Libyens über 650 Schiffe angehalten, es kam zu 51 freundschaftlichen Annäherungen, zu 7 Flaggenkontrollen und zu 3 Inspektionen.

Der Befehlshaber der Operation EUNAVFOR MED ist Konteradmiral Credendino aus Italien. Das Hauptquartier der Operation befindet sich in Rom.

A Tanács 2017. július 25-én 2018. december 31-ig meghosszabbította az EUNAVFOR MED Sophia művelet megbízatását. Az EUNAVFOR MED Sophia művelet az Unió haditengerészeti művelete, amely révén az EU törekszik ellehetetleníteni a migránscsempészek és emberkereskedők üzletszerű tevékenységét a Földközi-tenger déli-középső részén. Az EU a művelet keretében két támogató feladatot lát el: a líbiai parti őrség és haditengerészet kiképzése, illetve az ENSZ-fegyverembargó végrehajtásának elősegítése a líbiai partokhoz közeli nyílt tengeren, összhangban a 2292 (2016) és a 2357 (2017) sz. ENSZ BT-határozatokkal.

A Tanács egyúttal a következők érdekében módosította is a művelet megbízatását:

• a képzésben részt vevők nyomon követésére szolgáló mechanizmus létrehozása a líbiai parti őrségnek nyújtott képzés tartós hatékonyságnak biztosítása céljából;
• új megfigyelési tevékenységek végzése és információgyűjtés a líbiai export kőolaj illegális kereskedelméről a 2146 (2014) és a 2362 (2017) sz. ENSZ BT-határozatokkal összhangban;
• az emberkereskedelemre vonatkozó információknak a tagállami bűnüldöző hatóságokkal, a FRONTEX-szel és az EUROPOL-lal való megosztására szolgáló lehetőségek bővítése.

„Két évvel ezelőtt az Európai Unió tagállamai egyhangúlag úgy határoztak, hogy együttesen lépnek fel korunk egyik legaljasabb bűnözési formája, az emberkereskedelem ellen, és e célból elindították az EUNAVFOR MED Sophia műveletet. Számos, embercsempészettel gyanúsított személyt tartóztattak le, sok ember életét sikerült megmenteni a Földközi-tenger térségében; tavaly óta pedig az európai lobogó alatt szolgáló emberek feladatai közé tartozik a líbiai parti őrség kiképzése, valamint a líbiai partokhoz közeli nyílt tengeren a fegyverembargó betartatása is A mai napon különös büszkeséggel tölt el, hogy bejelenthetem: a Sophia művelet megbízatását egyhangúlag megújították, és további feladatokkal egészítették ki” – jelentette ki Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, majd hozzátette: „Kiemelten fontos, hogy az elkövetkező napokban megkezdjük az operatív terv felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az tartalmazza az új feladatokat, például a líbiai parti őrség és haditengerészet kiképzés utáni tevékenységeinek nyomon követését szolgáló mechanizmust, valamint hogy fokozhassuk a misszió hatékonyságát és erősítsük a tagállamok közös felelősségvállalását.

Háttér-információk

Az EUNAVFOR MED Sophia műveletet az EU 2015. június 22-én indította annak az átfogó uniós megközelítésnek a részeként, amelynek célja, hogy elősegítse az irreguláris migráció jobb kezelését és a migránscsempész és -kereskedői hálózatok felszámolását.

2015 októberében megkezdődött a művelet második, aktív szakasza, amely lehetővé teszi a migránscsempészek, illetve emberkereskedők által használt vagy gyaníthatóan általuk használt hajók azonosítását, feltartóztatását és megsemmisítését. Azóta 470 hajó semlegesítéséhez és 110 feltételezett migránscsempész és emberkereskedő letartóztatásához és az olasz hatóságok részére történő átadásához járult hozzá. Mindemellett a művelet keretében sikerült közel 40 000 emberéletet is megmenteni.

A Tanács 2016. június 20-án két támogató feladattal bővítette a művelet megbízatását. Azóta a líbiai parti őrség és haditengerészet összesen 136 tagja részesült képzésben a művelet keretében. Emellett több mint 650 hajót tartóztattak fel, valamint 51 barátságos megközelítést, 7 lobogó szerinti országra vonatkozó ellenőrzést és 3 vizsgálatot hajtottak végre az ENSZ-fegyverembargó líbiai partokhoz közeli nyílt tengeren történő végrehajtása elősegítésének részeként.

Az EUNAVFOR MED Sophia műveleti parancsnoki tisztét az olasz Enrico Credendino ellentengernagy tölti be. A művelet parancsnokságának székhelye Rómában található.

Az Európai Bizottság pályázati felhívást tett közzé az "Altiero Spinelli-díj" elnyerésére.

A horvát védelmi minisztérium megelégelte a szinte teljesen bevethetetlen MiG-21-es flottájának helyzetét és a napokban hivatalosan is ajánlatot kért 5 partnertől a kiöregedő típus leváltására.

Andrzej Duda a annoncé ce lundi matin son intention d'exercer son droit de veto sur deux des trois lois qui doivent réformer le système judiciaire en Pologne.

Le président polonais va ainsi opposer son veto à une loi sur la Cour suprême et une loi qui modifie le statut du Conseil national de la magistrature. La première loi place la Cour suprême sous le contrôle du ministre de la Justice et prévoit de réduire le nombre de juges de la Cour suprême de 87 à 43 . . .

Comprendre l'Europe centrale pour 6€/mois Je m'abonne Je me connecte

Ahogy arról már korábban is írtunk, az AHU régi barátja Pam Young szervezésében francia orvosok 250 szürkehályog-műtétet végeznek majd el Maliban. A magyar adományozók- az AHU segítségével- már most is hatalmas terhet vettek le a vállukról, hiszen a szervezet szemüveggyűjtő akciója keretében összegyűjtött szemüvegek is segítenek majd a megoperált betegeknek visszanyerni a szemük világát. A műtétek sikeres elvégzéséhez azonban még szükség van további segítségre is, jelenleg a hiányzó gyógyszerkészlet feltöltéséhez. Ezúton szeretnénk tehát  továbbítani nektek a hiányzó gyógyszerek listáját, hátha tudtok Ti magatok segíteni, vagy ha nem, akkor ismertek olyat, akinek érdemes volna továbbítani a felhívást! MInden segítséget előre is nagyon szépen köszönünk! :)

 

 

A cseh Aero Vodochody repülőgépgyártó vállalat a napokban jelentette be, hogy megkezdődött az ígéretes L-39NG kiképzőgép gyártása. Első körben négy példány épülhet meg.

Depuis une dizaine de jours, les Polonais se mobilisent contre la réforme de la justice commencée par le PiS, le parti populiste au pouvoir depuis 2015. La journaliste Aleksandra Eriksson, qui a passé quelques jours à Varsovie pour EUobserver, raconte les manifestations.

Imagine, de John Lennon, retentit dans la nuit de ce dimanche 23 juillet, devant la Cour Suprême de Pologne, alors que les gens commencent à rentrer chez eux, après avoir participé à une autre manifestation pour défendre la démocratie et l’indépendance de la justice . . .

Comprendre l'Europe centrale pour 6€/mois Je m'abonne Je me connecte

ILS ONT REJOINT EMMANUEL MACRON POUR REDRESSER LE PAYS OU PAR OPPORTUNISME ? ON LES APPELLE CONSTRUCTIFS. En redistribuant les cartes avec son élection à l’Elysée et le triomphe de son mouvement aux législatives, Emmanuel Macron a entraîné dans son sillage toute une armada de néo-macronistes, allant de la droite libérale à certains anciens communistes. […]

Cet article Les nouveaux convertis du macronisme est apparu en premier sur Fondapol.

Today's EU-Egypt Association Council endorsed the EU-Egypt partnership priorities for 2017-2020. The aim of the partnership priorities is to address common challenges, to promote joint interests and to guarantee long-term stability on both sides of the Mediterranean. 

The EU-Egypt partnership priorities are guided by a shared commitment to the universal values of democracy, the rule of law and respect for human rights. 

The priorities cover three main areas: 

• Egypt's sustainable modern economy and social development

The EU and Egypt will cooperate in advancing socio-economic goals set out in Egypt's "Sustainable development strategy - Vision 2030", with a view to building a stable and prosperous Egypt. It willinclude cooperation on economic modernisation and entrepreneurship, trade and investment, social development and social justice, energy security, the environment and climate action.

• Partners in foreign policy

The EU and Egypt will reinforce their cooperation at bilateral, regional and international levels, working together on stabilising their common neighbourhood and beyond, and cooperating on crisis management and humanitarian assistance.

• Enhancing stability

Stabilisation is a common challenge facing the EU and Egypt. Establishing a modern and democratic state that delivers benefits equitably to all people is essential for this. Egypt and the EU will work together to promote democracy, fundamental freedoms and human rights as constitutional rights of all citizens, in line with Egypt's Constitution and international commitments. The EU and Egypt will also work together on security and terrorism, as well as on managing migratory flows for mutual benefit.

 

The partnership priorities set up a renewed framework for political engagement and enhanced cooperation. They were agreed in the context of the revised European neighbourhood policy and the EU's Global Strategy for foreign and security policy.

Wenn ein mit der 2°C-Verpflichtung kompatibler Weg erreicht werden soll, besteht eine enorme Investitionslücke, die sowohl mit öffentlichen als auch mit privaten Geldern finanziert werden muss. Grüne Anleihen haben das Potenzial, bei der Mobilisierung von Finanzmitteln für den Übergang zu einer kohlenstoffarmen Wirtschaft eine wichtige Rolle zu spielen. Dieses Potenzial spiegelt sich in der Entwicklung des Marktes der grünen Anleihen wider. Die Jahresemission der zertifizierten grünen Anleihen wuchs von 2,6 Mrd. USD im Jahr 2012 auf 82 Mrd. USD im Jahr 2016 und für 2017 erwartet die Climate Bonds Initiative einen Anstieg auf 150 Mrd. USD.
Nach den freiwilligen Grundsätzen für grüne Anleihen (Green Bond Principles, GBPs), dem am weitesten verbreiteten angenommenen internationalen Standard, sind grüne Anleihen eine beliebige Art von Anleiheinstrumenten, deren Erträge genutzt werden, um neue und/oder vorhandene „qualifizierte" grüne Projekte teilweise oder vollständig zu finanzieren oder zu refinanzieren.
Eines der größten Probleme der weiteren Entwicklung des Marktes ist das Fehlen harmonisierter Standards. Obwohl mehrere internationale (einschließlich der GBPs und des Climate Bonds Standard) und nationale Standards für grüne Anleihen die Transparenz, die Anleihestruktur und die Bilanzierung verbessert haben, gibt es keine allgemeingültigen Definitionen dazu, was eine „grüne“ Anleihe ist. Die Architektur von Standards für grüne Anleihen auf nationaler und internationaler Ebene ist fragmentiert. Mehrere freiwillige Standards und verschiedene Instrumente für die Zertifizierung grüner Anleihen sind eingerichtet worden, einschließlich Zweitgutachten, grüner Bewertungen und Anleiheindizes.
Einerseits müssen bestehende Standards auf internationaler und nationaler Ebene besser harmonisiert werden, da unterschiedliche Standards das Anlegervertrauen schmälern und ihre Transaktionskosten erhöhen. Darüber hinaus müssen die verschiedenen Zertifizierungsmodelle für grüne Anleihen, einschließlich der Anbieter von Zweitmeinungen, entsprechend angepasst werden. Um den effizienten Handel am Markt zu fördern und die Liquidität zu erhöhen, sollte die Harmonisierung der grünen Anleiheindizes und der Notierungen von grünen Anleihen verbessert werden. Andererseits ist zum Teil Diversität auf nationaler Ebene und über verschiedene Arten von grünen Anleihen, angesichts länderspezifischer Umstände und um die verschiedenen Zwecke von grünen Anleihen zu berücksichtigen, erforderlich. Wenn unterschiedliche Standards notwendig sind, muss jedoch transparent sein, welche Unterschiede zu den allgemein anerkannten Standards bestehen.
Für die Entwicklung harmonisierter Standards ist ein reger Dialog unter den Marktteilnehmern äußerst wichtig. Die jährliche Beratung der International Capital Market Association zu den GBPs und die von der Climate Bonds Initiative organisierten Beratungen sind wichtige Schritte in die richtige Richtung. Gleichermaßen stellt die laufende Arbeit verschiedener Behörden und Akteure des privaten Finanzmarktes an einem „Termsheet“ für grüne Anleihen, einschließlich von Standards für die Definition, Zertifizierung und Validierung, eine wichtige Initiative dar.
Die G20 können die Harmonisierung von Standards für grüne Anleihen unterstützen, indem sie eine wichtige Dialogplattform für staatliche und private Finanzakteure bereitstellen. Die nationalen Gremien der G20-Länder könnten eine Vorreiterrolle bei der Förderung und Umsetzung von harmonisierten Standards für grüne Anleihen übernehmen. Sie sollten ihre unterschiedlichen nationalen Standards besser untereinander anpassen und diese in Übereinstimmung mit internationalen Standards bringen.

Wenn ein mit der 2°C-Verpflichtung kompatibler Weg erreicht werden soll, besteht eine enorme Investitionslücke, die sowohl mit öffentlichen als auch mit privaten Geldern finanziert werden muss. Grüne Anleihen haben das Potenzial, bei der Mobilisierung von Finanzmitteln für den Übergang zu einer kohlenstoffarmen Wirtschaft eine wichtige Rolle zu spielen. Dieses Potenzial spiegelt sich in der Entwicklung des Marktes der grünen Anleihen wider. Die Jahresemission der zertifizierten grünen Anleihen wuchs von 2,6 Mrd. USD im Jahr 2012 auf 82 Mrd. USD im Jahr 2016 und für 2017 erwartet die Climate Bonds Initiative einen Anstieg auf 150 Mrd. USD.
Nach den freiwilligen Grundsätzen für grüne Anleihen (Green Bond Principles, GBPs), dem am weitesten verbreiteten angenommenen internationalen Standard, sind grüne Anleihen eine beliebige Art von Anleiheinstrumenten, deren Erträge genutzt werden, um neue und/oder vorhandene „qualifizierte" grüne Projekte teilweise oder vollständig zu finanzieren oder zu refinanzieren.
Eines der größten Probleme der weiteren Entwicklung des Marktes ist das Fehlen harmonisierter Standards. Obwohl mehrere internationale (einschließlich der GBPs und des Climate Bonds Standard) und nationale Standards für grüne Anleihen die Transparenz, die Anleihestruktur und die Bilanzierung verbessert haben, gibt es keine allgemeingültigen Definitionen dazu, was eine „grüne“ Anleihe ist. Die Architektur von Standards für grüne Anleihen auf nationaler und internationaler Ebene ist fragmentiert. Mehrere freiwillige Standards und verschiedene Instrumente für die Zertifizierung grüner Anleihen sind eingerichtet worden, einschließlich Zweitgutachten, grüner Bewertungen und Anleiheindizes.
Einerseits müssen bestehende Standards auf internationaler und nationaler Ebene besser harmonisiert werden, da unterschiedliche Standards das Anlegervertrauen schmälern und ihre Transaktionskosten erhöhen. Darüber hinaus müssen die verschiedenen Zertifizierungsmodelle für grüne Anleihen, einschließlich der Anbieter von Zweitmeinungen, entsprechend angepasst werden. Um den effizienten Handel am Markt zu fördern und die Liquidität zu erhöhen, sollte die Harmonisierung der grünen Anleiheindizes und der Notierungen von grünen Anleihen verbessert werden. Andererseits ist zum Teil Diversität auf nationaler Ebene und über verschiedene Arten von grünen Anleihen, angesichts länderspezifischer Umstände und um die verschiedenen Zwecke von grünen Anleihen zu berücksichtigen, erforderlich. Wenn unterschiedliche Standards notwendig sind, muss jedoch transparent sein, welche Unterschiede zu den allgemein anerkannten Standards bestehen.
Für die Entwicklung harmonisierter Standards ist ein reger Dialog unter den Marktteilnehmern äußerst wichtig. Die jährliche Beratung der International Capital Market Association zu den GBPs und die von der Climate Bonds Initiative organisierten Beratungen sind wichtige Schritte in die richtige Richtung. Gleichermaßen stellt die laufende Arbeit verschiedener Behörden und Akteure des privaten Finanzmarktes an einem „Termsheet“ für grüne Anleihen, einschließlich von Standards für die Definition, Zertifizierung und Validierung, eine wichtige Initiative dar.
Die G20 können die Harmonisierung von Standards für grüne Anleihen unterstützen, indem sie eine wichtige Dialogplattform für staatliche und private Finanzakteure bereitstellen. Die nationalen Gremien der G20-Länder könnten eine Vorreiterrolle bei der Förderung und Umsetzung von harmonisierten Standards für grüne Anleihen übernehmen. Sie sollten ihre unterschiedlichen nationalen Standards besser untereinander anpassen und diese in Übereinstimmung mit internationalen Standards bringen.

Terroristische Organisationen wie der Islamische Staat sollen künftig nicht mehr vom illegalen Handel mit gestohlenen Kulturgütern profitieren.

Paris accueille du 23 au 26 juillet 2017 la 9e conférence internationale sur le sida. Dans son dernier rapport publié la semaine dernière, l'Onusida a souligné un net progrès dans la lutte contre le sida : le taux de mortalité a été divisé par deux depuis 2005. Longtemps décrite comme l'une des "régions oubliées" de lutte contre le VIH, l'Afrique de l'Ouest donne des signes encourageants. Dépistage, recherche, prévention : le Sénégal est désormais vu comme un exemple régional.

A horvát belügyminiszter Davor Božinović szombaton a Twitteren tette közzé, hogy az előzetes becslések szerint a Split környéki tűzvész 5,7 millió euró kárt okozott. A változó irányú szél nagyban nehezítette a július 17-én éjszaka 1 órakor kitört tűz oltását, amiben összesen 801 tűzoltó, 162 tűzoltókocsis egység vett részt. A helyiekhez az ország kilenc megyéjéből érkeztek segítők. Az önkéntesek mellett részt vettek az oltásban több mint 400-an a belügyminisztérium egységeiből, a fegyveres erők, a hegyimentők, a mentőszolgálat és a légierő.

Split polgármestere, Blaženko Boban a tűzvészt természeti katasztrófának nyilvánította.

Montenegróban a tűz által legjobban sújtott Luštica-félszigeten a Žanjice strandon vasárnap a strandtól 20 méterre ütött ki a tűz, a turisták egy férfit láttak az égő erdőből kiszaladni. Azonnal jelentették a rendőrségnek, akik letartóztattak egy lengyel férfit, és azzal gyanúsítják, hogy ő okozta a tüzet.

Az ország több részén – Orasiban, Dalovgradban, Cetinjénél, Bar környékén, Tivatnál és Hercegnovinál is - vannak még tüzek, de a Belügyminisztérium különleges ügyek osztályának tájékoztatása szerint ezek már ellenőrzés alatt vannak, nem fenyegetnek embereket és épületeket. Az Izraelből segítségül érkezett két Air Tractor is elhagyta már az országot.

Bosznia-Hercegovinában, Mostartól nyugatra nagy területen tombol a tűz.

„Jelenleg a helyzet valamivel jobb, mint néhány órával ezelőtt, de nehéz összefoglalni, mert nagy terület érintett és még mindenhol kint vannak a tűzoltók. Azt gondolom, mondhatom, hogy pillanatnyilag a házak nincsenek veszélyben” -mondta a mostari tűzoltó parancsnok. 

A tűz a várostól nyugatra a Neretvánál aktivizálódott tegnap a délutáni órákban és nagyon gyorsan terjedt, ezért segítségül hívták az oltáshoz a boszniai hadsereg helikopterét is.

 

Fotó: reuters

If a 2°C-compatible pathway is to be achieved, an enormous investment gap exists and this will need to be financed both with public and private funds. Green bonds have the potential to assume a crucial role in mobilising financial funds for the low-carbon transition. First, green bonds enhance the transparency on the underlying assets by disclosing the use of proceeds. Second, with long-dated maturities, they can match the long-term nature of issuer investment horizons with investor time horizons. Third, green bonds can augment issuers’ reputation. Fourth, green bonds can attract a larger and more diversified investor group.
This potential is reflected in the development of the green bond market. The annual issuance of labelled green bonds grew from USD 2.6 billion in 2012 to USD 82 billion in 2016 and in 2017 the Climate Bonds Initiative expect an increase to 150 USD billion.
According to the Green Bond Principles (GBPs) – the most widely adopted international standard – green bonds are any type of bond instrument whose revenues are used to partly or completely finance or re-finance new and/or existing “eligible” green projects.
While the green bond market has expanded sizably, one main problem in its further development is the lack of harmonised standards. Although several international and national taxonomies addressing green bond standards have improved practices around transparency, bonds structure and reporting (including the GBPs and the Climate Bonds Standard), there are no universal definitions of what constitutes a “green” bond. The architecture of green bond standards at the international and national level is fragmented. Several voluntary standards and various instruments for certifying green bonds have been established including second opinions, green ratings, and green bond indices.
On the one hand, existing standards should be better harmonised at the international and national level because different standards reduce investor confidence and increase their transactions costs. In addition, the various certification schemes for green bonds, including second opinion-providers, should be aligned accordingly. To foster efficient trading and increase liquidity in the market, harmonisation of green bond indices and green bond listings rules should be increased. On the other hand, some diversity at national levels and across different types of green bonds is needed in view of country-specific circumstances and to take into account the different purposes of green bonds. Where diverse standards are required, however, transparency into their differentiation from accepted norms must be provided.
In order to design harmonised standards, a vigorous dialogue among market participants is crucial. Annual consultation of the International Capital Market Association on the GBPs and the consultations organised by the Climate Bonds Initiative are important steps in the right direction. In the same vein, the current work of various authorities and private sector financial market actors on a “green bond term sheet” including standards for the definition, certification and validation of green bonds represents a crucial initiative.
The G20 could promote harmonisation of green bond standards by providing an important dialogue platform for public and private financial actors. Country authorities of the G20 countries could take on a frontrunner role in supporting and implementing harmonised standards for green bonds. They should better align their different domestic standards amongst each other and align them with international standards.

ONU Sida a publié un rapport jeudi 20 juillet sur l’état des lieux de l’épidémie du VIH dans le monde[1] .

Le point de vue du Dr Anne Sénéquier, chercheuse associée à l’IRIS.

Globalement, ce rapport apporte-t-il de bonnes nouvelles dans la lutte contre le VIH ?

Ce rapport marque le mi-parcours du défi 90-90-90 lancé il y a 3 ans de ça, avec pour objectif d’atteindre 73% de l’ensemble des personnes vivant avec le VIH ayant une charge virale indétectable en 2020. Ce chiffre revient à obtenir 90% des personnes vivant avec le VIH connaissant leur statut, 90% de ces personnes ayant accès au traitement et enfin 90% d’entre elles ayant une charge virale indétectable. Sept pays ont déjà atteint ces objectifs, dont des pays à revenus faibles et intermédiaires (Botswana, Cambodge). cCela signifie que l’écart – jusqu’à présent important – entre les pays à hauts revenus et ceux à faibles revenus commence à se réduire, et que l’objectif de mettre fin à l’épidémie du Sida pour 2030 n’est plus une utopie. C’est la vraie bonne nouvelle.

Ce n’est pas la seule. Le taux de mortalité lié au Sida a été divisé par deux depuis 2005. On assiste également à une accélération du dépistage et du traitement avec davantage de pays et villes qui proposent un traitement dès le diagnostic, comme le préconise l’Organisation mondiale de la santé (OMS). On a une approche plus globale de la maladie, ce qui a permis une baisse mondiale de 48% des décès liés au Sida entre 2010 et 2016, ainsi qu’une baisse de 16% des nouvelles infections. Pour la première fois, la moitié des personnes vivant avec le VIH dans le monde ont accès à un traitement antirétroviral, ce qui est clef dans les nouvelles politiques de lutte contre le Sida.

L’approche globale a permis l’émergence de divers partenariats. Ceux avec la société civile permettent de mener des projets innovants pour atteindre des populations – notamment jeunes, masculines et rurales – que l’on n’arrive pas à cibler avec des programmes nationaux. Par exemple, le projet « Sustainable East Africa Research in Community Health » (SEARCH) en Ouganda et au Kenya qui a obtenu de vraies victoires. Des partenariats avec l’industrie pharmaceutique ont également permis l’encadrement du prix de test de dépistage des charges virales. Enfin, l’initiative « Ville Fast-Track » initiée à Paris et qui compte aujourd’hui plus de 200 villes à travers le monde où l’on réfléchit a des approches novatrices, et accès universels aux soins.

Selon le rapport, la situation reste alarmante en Afrique de l’Ouest et centrale, Moyen-Orient/Afrique du Nord et surtout en Europe de l’Est et en Asie centrale. Comment expliquer la vulnérabilité de ces zones ?

Les raisons sont certes différentes selon les régions, mais certains facteurs sont convergents. Parmi eux figurent ceux liés aux systèmes de santé : problème d’accès aux soins, lacunes dans la chaîne d’approvisionnement de médicaments, manque de financement, manque de professionnel de santé qualifié/sensibilisé au VIH… La discrimination et la stigmatisation des patients séropositifs peuvent encore être très présentes et sont toujours des obstacles majeurs à l’accès aux soins. Il est alors compliqué pour certains patients d’avoir confiance en un système de soins qui les marginalise, ce qui retarde encore le diagnostic/le traitement/la prévention secondaire… un cercle vicieux dont il est difficile de sortir.

Au niveau de la trithérapie, on pose deux problématiques. La disponibilité et le prix. Même si le traitement est disponible, la question reste épineuse quand il est question de faire un choix entre la trithérapie ou la nourriture pour la famille.

Le manque de sensibilisation des populations aux problématiques sanitaire et du VIH en particulier reste un problème majeur de ces régions. Notamment chez les jeunes, avec une mauvaise compréhension du VIH et de son mode de transmission. Les fausses croyances et la peur du virus sont également impliquées dans l’augmentation des nouveaux cas et un retard dans leur prise en charge.

Concernant l’Europe de l’Est et l’Asie Centrale en particulier, le rapport met en avant une faible utilisation de la trithérapie, puisque 28% seulement des patients VIH sont sous traitement et seulement 22% des patients sous traitement ont une charge virale indétectable.
Le test de dépistage VIH est encore confidentiel (12% en Azerbaijan, 26% en Georgie ) parmi les patients toxicomanies, c’est aussi le cas dans une moindre mesure dans la communauté homosexuelle et chez les hommes ayant des rapports sexuels avec les hommes : 57% en Ukraine.
Dans certains pays, les lois pénalisant l’homosexualité, la possession de drogue découragent les populations clef dans leurs recherches de soins autant préventif que curatif. Enfin il est important que noter qu’en 2016, 81% des nouvelles infections au VIH sont dévolus au seul pays de la Russie.

Quelles sont les perspectives futures dans la lutte contre le VIH ?

Il est primordial d’avoir une approche plurisectorielle. La prévention primaire fait le focus sur la limitation des cas de nouvelles infections : Éducation à la santé, notamment les jeunes de 15 à 24 ans (qui ont parfois à tort banalisé le Sida en maladie chronique) et les hommes, message de prévention, sensibilisation dans les populations clefs…

Ensuite, la prévention secondaire met l’accent sur la suppression de la charge virale chez les personnes vivant avec le VIH. Les études ont effectivement montré qu’avoir une charge virale indétectable protège le patient, mais aussi ses partenaires sexuels, ce qui limite donc la transmission du virus. C’est pourquoi on recommande aujourd’hui de commencer le traitement dès le diagnostic.

Il est également nécessaire de faire tomber les obstacles. Et c’est l’affaire de tout le monde. Il est question de normes de genre, inégalités sociales, difficulté accès aux soins, entrave à l’éducation, discrimination du séropositif, homophobie… À travers les divers partenariats et programmes évoqués, il s’agit d’harmoniser les politiques de santé et les législations au niveau mondial afin d’améliorer l’accès aux soins pour tous les patients. Il est en effet utopique de penser que l’on puisse éradiquer le VIH sans que tous les pays et continents n’avancent main dans la main, car l’épidémiologie nous a prouvé maintes fois qu’elle n’a que faire de la géographie.

Enfin, le quatrième pilier concerne l’aspect recherche et développement afin d’améliorer la tolérance et l’efficacité de la trithérapie. Aujourd’hui, de nombreuses résistances émergent (à l’image des résistances aux ATB) et cela risque de devenir un enjeu de demain. La recherche continue de travailler également sur un vaccin que l’on rêve aussi bien thérapeutique que préventif.

 

[1] http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/Global_AIDS_update_2017_en.pdf

Az aranysárga húsú, A-vitaminban gazdag banán lehet a fejlődő országok új szuperhőse. Az új kutatások eredményei segítségével több száz gyermek életét menthetik meg Afrikában, ahol a banán az alapvető táplálék.

On 25 July 2017, the Council extended the mandate of the EUNAVFOR MED Operation Sophia until 31 December 2018. EUNAVFOR MED Operation Sophia is the EU naval operation disrupting the business model of migrant smugglers and human traffickers in the Southern Central Mediterranean. The operation has two supporting tasks: training the Libyan Coastguard and Navy and contributing to the implementation of the UN arms embargo on the high seas off the coast of Libya in accordance with UNSCR 2292 (2016) and 2357 (2017).

The Council also amended the operation's mandate to:

• set up a monitoring mechanism of trainees to ensure the long-term efficiency of the training of the Libyan Coastguard;
• conduct new surveillance activities and gather information on illegal trafficking of oil exports from Libya in accordance with UNSCR 2146 (2014) and 2362 (2017);
• enhance the possibilities for sharing information on human trafficking with member states' law enforcement agencies, FRONTEX and EUROPOL.

"Two years ago, the European Union's member states decided unanimously to tackle together one of the most despicable crimes of our times - the trafficking of human beings - by establishing EUNAVFOR Med - Operation Sophia. Many suspected smugglers have been apprehended and many lives saved in the Mediterranean Sea, and since last year our women and men serving under the European flag have been also training the Libyan Coastguard and enforcing the arms embargo on the high seas off the coasts of Libya. Today, I'm particularly proud to announce that the mandate of Operation Sophia has been unanimously renewed and again with additional tasks", said Federica Mogherini, High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy. "As a matter of priority, we will start in the coming days the revision of the operational plan in order to include the new tasks, such as the mechanism for monitoring the Libyan Coastguard and Navy activities post training, and to strengthen the effectiveness of the mission and the shared responsibility among member states", she added.

Background 

EUNAVFOR MED Operation Sophia was launched on 22 June 2015, as part of the EU's comprehensive approach to help better manage irregular migration and disrupt traffickers and smugglers' networks.

The operation entered its active phase in October 2015 enabling the identification, capture and disposal of vessels used or suspected of being used by migrant smugglers or traffickers. Since then, the operation has contributed to the arrest and transfer to the Italian authorities of 110 suspected smugglers and traffickers, and has neutralised 470 vessels. In addition, the operation has helped rescue close to 40 000 lives.

The Council added the two supporting tasks to the operation's mandate on 20 June 2016. Since then, the operation has trained 136 Libyan Coastguard and Navy personnel. It has also hailed over  650 ships, carried out 51 friendly approaches, 7 flag enquiries and 3 inspections within the framework of its contribution to the implementation of the UN arms embargo on the high seas off the coast of Libya.

EUNAVFOR MED's Operation Commander is Rear Admiral Credendino, from Italy. The headquarters of the mission are located in Rome.

How Will We Manage When They Know They Can Hit Us?

North Korea’s July 4 launch of an ICBM pushes us to a full reckoning with our motives, values, and national existence. In columnist Charles Krauthammer’s words, for “25 years and five administrations, we have kicked the North Korean can down the road. We are now out of road.” North Korea has put enough “facts on the ground” to present us with a stark choice, between military action or acquiescence to their intercontinental nuclear capacity. UN Ambassador Nikki Haley’s explicit public reference to U.S. military power suggests that U.S. policy makers do not see other options.

Our influence in the world and our security have diminished. We must note that every administration since 1994 paved the road to today; faults and errors are bipartisan and often very human. Regardless, events and arguments will raise questions that portend even greater dangers. We must prepare for a long game, and start by reorienting our foreign policy to America’s basic precepts.

Our reaction to the July 4 test implies that our highest priority is to avoid the threat of nuclear attack. But North Korea will likely gain their nuclear capable ICBMs.  When they do, will we be comforted that  a nuclear attack on the US would be suicide? What if they demand concessions from South Korea or Japan, thinking that we are deterred from striking them? If we only brandish our own military power now that they can hit us, how confident will our allies be in our protection in the future?

North Korea’s operating style will surely confront us with those questions sooner rather than later. The wrong answers will trigger a cascade of losses and doubts. If we show our security commitments to be malleable, allies will disappear. Second, such wavering calls America’s motives into question. Our rhetoric, to protect peace and stability, promote prosperity, and encourage democracy, will look cavalier, or like a cynical cover for raw power. Third, if a nation founded on freedom’s principles will not take risks for others’ freedom, perhaps no one really cares about freedom. Perhaps America’s founding principles are delusional. Fourth, our holding of those principles mark our national identity. If their “self evident” truth is discredited, so will be America’s legitimacy.

The  administration is fashioning responses to the latest launches, and the commentariat is abuzz with attempts to find new angles.  All acknowledge that military action will trigger disastrous counterstrikes, and no one sees Kim Jong Un making compromises.  None can avoid ex-diplomat Evans Revere’s cogently point, that every option for policy toward North Korea leads to outcomes that are beyond bad.  He also notes that any policy will demand skillful diplomacy with many countries, which may not work anyway.  No policy today will avoid the ugly questions, which could discredit America dangerously.

America must turn its focus to reversing any cascade of doubts, into one of affirmation of our nature and goals. Only from affirmation and clear resolve can we build leverage over North Korea or other regimes of its ilk, and it will need time to take effect. Getting to that point requires that we play the long game, with a clear and firm focus.

America’s true bottom line has always been validation of our founding creed, of unalienable rights and government serving to secure them. If we re-voice our policy goals in these terms, we exhibit our true motives, and address the worst possibility of the dystopian cascade.

Our creed need not alienate us from what Freedom House calls “partly free” regimes. Some afford their people more welfare and freedom than others; some are raising those levels and some lowering them. China, though still a one-party state, has a government that knows its public obligations and aims to better the condition of its citizens. We will not be friends as we are with Denmark, but we share some values, as well as common interests. We can see degrees of compatibility,with our ethos as the yardstick.  Using it to calibrate our relationships, we assert our values.  Our global scope for diplomatic collaboration will expand.

A growing understanding of our goals will tip countries like China to focus, more and more over time, on the compatibilities with us.  North Korea will stand out, more and more over time, as an abhorrent outlier, any interest in supporting them less and less worth the cost.

While we should build a new policy base regardless of their threat, we could then point out to North Korea how we adapt to degrees of friendship and enmity — and their weapons, belligerence, and inhumanity put them at the bottom of the ladder. If they feel that Muammar Gaddafi’s overthrow proves their need for a nuclear arsenal, they can be reminded of an arsenal’s failure to save the Soviet Union, and we view their regime as more reprehensible than the Soviets’.

The world ultimately shares our values, which are genuinely the root of our animosity to North Korea. If America aligns our policies by that priority, more will see North Korea as we do – confronting them with a choice between better conduct and the Soviets’ fate.  More importantly, we restore our global influence, in the name of rights and freedom. But it will take time.  We should start as soon as possible.

The post North Korea: Push Comes to Shove appeared first on Foreign Policy Blogs.