«You can check out anytime you like, but you can never leave» («Tu peux quitter l’hôtel quand tu veux, mais tu ne pourras jamais partir»). Pour ceux qui en doutaient encore, la Grèce vient de démontrer que l’euro, c’est comme la chanson Hotel Californiades Eagles : on est libre d’y entrer, mais une fois dedans, plus question d’en sortir. Non pas parce que la Commission européenne, l’Allemagne ou la Finlande enverraient leurs divisions pour éviter une sécession, mais parce que le coût d’une sortie serait si faramineux pour le pays qu’aucun gouvernant sensé n’oserait prendre une telle responsabilité.
S’il y a un parti qui aurait pu tenter l’aventure du retour à la monnaie nationale pour s’affranchir des contraintes européennes, c’est bien Syriza, une nébuleuse regroupant l’ensemble de la gauche radicale grecque, à la fois anti-austéritaire, nationaliste (rappelons qu’il gouverne sans problème avec Anel, un parti de droite extrême anti-austéritaire) et dont une forte minorité (environ 40 %) est europhobe. Yánis Varoufákis, l’ancien ministre grec des Finances, avait d’ailleurs préparé un plan de retour à la drachme. Mais Aléxis Tsípras a tranché : pas question de quitter l’euro. Même si le prix à payer implique de se soumettre aux dures exigences de ces créanciers contre lesquelles Syriza s’est fait élire en promettant la fin de l’austérité.
La clé de cette capitulation en rase campagne a été livrée par le Premier ministre le 14 juillet, au lendemain du Conseil européen au cours duquel Tsípras et ses partenaires de la zone euro sont parvenus à un accord ouvrant la voie au maintien du pays au sein de la monnaie unique et à un troisième plan d’aide financière validé vendredi (on en sera à plus de 320 milliards d’euros, un montant sans équivalent dans l’histoire). Au cours d’un entretien télévisé, le Premier ministre grec a reconnu avoir commandé en mars une étude sur les conséquences d’un «Grexit» qui lui a fait comprendre qu’il n’y avait pas d’alternative crédible à l’euro : le retour à la drachme aurait ajouté la catastrophe à la catastrophe. Le PIB grec aurait sans doute été ramené à son niveau de la fin des années 80…
Wolfgang Schäuble, le ministre allemand des Finances, a donc eu beau jeu de mettre brutalement le marché dans les mains de Tsípras à la veille du 13 juillet : le Grexit accompagné d’une restructuration de la dette publique et d’une «aide humanitaire», ou le respect - même douloureux - de la règle du jeu définie en commun pour rester dans l’euro. Et c’est ça l’autre leçon de la crise grecque : l’appartenance à la monnaie unique impose de respecter son règlement intérieur. En ratifiant le traité de Maastricht, les Etats ont signé un contrat qui les lie et dont ils auraient dû lire tous les paragraphes. Les Etats du Sud, France comprise, croyaient avoir fait main basse sur le mark et ses taux d’intérêt à faire rêver sans réelle contrepartie : au fond, la bonne gestion, ce serait pour un jour lointain…
Les pays du Nord ont profité de la crise grecque pour bien faire comprendre à chacun que tel n’était pas le cas : la monnaie, c’est aussi un ensemble de règles et de valeurs qui doivent être respectées bon gré mal gré. On peut s’en abstraire, mais alors il faut être prêt à en payer le prix. On comprend mieux, dès lors, que la gauche radicale et l’extrême droite françaises, sortent sonnées de l’affaire. La démagogie, Syriza l’a montré, n’est plus de saison.
N.B.: éditorial paru dans Libération du 17 août
Két nap múlva, augusztus 20-án rendkívüli parlamenti ülésre fog sor kerülni Beninben, ahol az ország törvényhozása egy augusztus 17-éről elhalasztott voksoláson arról fog dönteni (a halasztás nem valódi halasztás, egyszerűen 17-én nem volt elég képviselő a szavazáshoz, hiszen csak 26-an voltak jelen a lehetséges 83-ból), hogy megvonják-e egyik képviselőtársuk, Barthélémy Kassa mentelmi jogát egy igen magas szintű korrupciós ügyben való nyomozás miatt, amelyben az egykori energiaügyi minisztert egy Hollandia által támogatott fejlesztési projekthez kapcsolódó korrupcióval és csalással vádolják.
Nem kis összegről van szó, a májusban kirobbant botrány szerint Kassa és társai állítólagosan 4 millió eurót tüntettek el egy olyan program költségvetéséből, amelynek célja a benini ivóvízhálózat fejlesztése lett volna – az ügyet először nyilvánosságra hozó amszterdami vezetés azonnal felfüggesztette Benin további támogatását és a hasonló projektekben való részvételét. Valószínűleg ha a hollandok nem kongatják meg a vészharangot, a nyilánvosság soha nem fogja megismerni az ügyet, így viszont most már Kassának muszáj lesz végigmennie a megfelelő folyamaton, amelyhez kapcsolódóan a legfőbb ügyész, Gilles Sodonon már többször kérte a parlamenttől a kormánypárthoz tartozó képviselő mentelmi jogának felfüggesztését – a most szavazásra kerülő kérvényt Evelyne Ahouanto da Silva igazságügyminiszter terjesztette a parlament elé augusztus 10-én.
Egy korábbi kérvényt, amelyet maga az államelnök, Boni Yayi terjesztett be, Me Adrien Houngbédji házelnök azzal az indokkal utasított el, hogy az elnöknek nincs joga ilyen kérést a parlament elé tárni – Yayi lépéséből egyébként elég valószínűnek tűnik, hogy Kassa számára végetért a politikai karrier, legalábbis rövidtávon, hiszen Beninben sem túlságosan jó az uralkodó politikai elit ellenfelének számítani. Yayi ráadásul a botrány kirobbanása után több, elég kemény kijelentést is tett, amely szerint a korrupciós ügy résztvevőivel példát fognak statuálni – a kérdés, hogy Kassának ténylegesen van-e köze az esethez, hiszen egy, a benini és a holland kormány által közösen készített elemzés és ellenőrzés nem tudta konkrét pénzmozgásokhoz kötni a botrány miatt egyébként miniszteri pozicíójából le is mondó politikust.
Egy különleges parlamenti vizsgálóbizottság is felállt az eset kivizsgálása érdekében és ez a csoport meg is hallgatta Kassát még augusztus 10-én, ahol utóbbi azzal védekezett, hogy a hollandoktól kapott pénz elosztásáról, a kifizetések jóváhagyásáról a pénzügyminiszter, Koutche Komi rendelkezhetett csak, tehát őt is mindenképpen meg kell hallgatni – kicsit olyan az ember érzése, mintha egy filmet nézne, amelyben a korrupció már a legmagasabb politikai szinteket is mélyen átszövi. Az eset amúgy nem jött túlságosan jól Yayinak, hiszen a jövő évi elnökválasztásra készülve ezzel csak muníciót adott ellenfeleinek, akiktől már eddig sem túlságosan enyhe hozzászólások és megnyilvánulások érkeztek.
Eme poszt szerzője egyébként átfutotta a közös benini-holland jelentést, amelyből igen komoly visszaélések és csalási lehetőségek derültek ki, például nemrégiben létrehozott fantomcégek is belekerültek a projekt tanácsadói közé, semmiféle állami ellenőrzés nem volt a kifizetéseken, valótlan, teljesítés nélküli számlák kerültek beállításra és még sorolhatnánk a megnevezett csalási pontokat, ráadásul a jelentés minisztereket, igazgatókat is megnevez, mint lehetséges felelősöket. Lehet persze legyinteni az ügyre, hiszen ilyen és ennél jóval nagyobb korrupciós ügyek mindenhol vannak a világon, de ez is csak egy tökéletes példája volt annak, hogy miért is nem fejlődnek bizonyos dolgok olyan ütemben a fekete kontinensen, ahogy kellene – a korrupció tényleg képes megfojtani a fejlődést.
twitter.com/napiafrika
2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.Több mint 170 millió forinttal támogatja a professzionális színház- és táncművészeti szervezetek, zenekarok, énekkarok kiemelt művészeti céljainak megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), ebből a független társulatok vendégjátékaira 10 millió jut - tudatta a tárca kultúráért felelő államtitkársága.
A hazai pályázóknak már kifizették a 2007-2013-as uniós ciklus forrásainak 96 százalékát, az ősszel befejeződhet az uniós keret teljes lehívása - mondta Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára.
Akár már néhány hektárral bíró gazdálkodók is eredményesen pályázhatnak a mintegy 1300 milliárd forintos vidékfejlesztési program beruházási támogatásaira - mondta a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára.
Megjelent a Cseh Tamás Program második évadának újabb pályázati felhívása, amelyben a fővároson kívül működő könnyűzenei klubok és koncerthelyszínek pályázhatnak összesen 80 millió forintos támogatásra.