L'exercice d’alerte "Noble Jump" en Pologne a mis en lumière les défauts de la Force de réaction rapide de l’OTAN (NATO NRF) face à la Russie. La capacité de déploiement de la nouvelle force de réaction rapide de l'Otan, testée du 9 au 19 juin sur le camp d'entraînement de Zagan (ouest de la Pologne), est insuffisante face à la réactivité militaire russe, car les forces de l'Alliance ont besoin d'un mois au moins afin de déployer 30.000 militaires en Europe de l'Est. De son côté, la Russie a réussi en 24 heures à déplacer jusqu'à 100.000 soldats avec des équipements au cours de manœuvres militaires réalisées fin mai dans le District militaire central.
Les manœuvres en Pologne occidentale impliquent plus de 2.000 soldats provenant de neuf pays de l'OTAN. Les troupes aéroportées tchèques et néerlandaises, l'infanterie mécanisée allemande et norvégienne, les forces spéciales lituaniennes et polonaises, l'artillerie belge, des hélicoptères américains et une unité hongroise de coopération civilo-militaire y prennent part. L'exercice Noble Jump a été conçu pour tester les troupes de préparation élevée de l'OTAN dans les conditions du champ de bataille et veiller à ce que les concepts et les procédures soient prêts en cas de véritable crise. Le Pentagone a également révélé son intention de déployer en Europe de l'Est des chars, des véhicules blindés et des stocks d'armes lourdes, nécessaires afin d'équiper 5.000 soldats. En plus, il est prévu de créer un groupe "très mobile" fort de 30.000 soldats capables d'être rapidement déployés dans les pays Baltes, en Pologne, en Roumanie ou en Bulgarie en cas d'éventuelle "agression russe".
La formation qui se déroule en Pologne fait partie d'une série plus vaste d'activités de formation prévue en juin et appelée Allied Shield. La série comprend, outre Noble Jump :
- Baltops 2015, un exercice naval allié majeure en Pologne;
- Sabre Strike, un exercice de terrain dans les pays Baltes;
- et Trident Joust, un exercice de commandement et contrôle en Roumanie.
Au total, environ 15.000 soldats de 19 pays, dont le Canada, et trois pays partenaires participeront à cette série d'événements de formation qui se déroulent au sein de l'Alliance en 2015.
Sur fond de crise ukrainienne, l'OTAN a multiplié les manœuvres militaires conjointes dans les pays baltes ainsi qu'en Pologne. Moscou a exprimé ses préoccupations face au renforcement de la présence militaire de l'Alliance à proximité de ses frontières.
Source :
http://fr.sputniknews.com/international/20150615/1016545578.html
Given the amount of attention paid over the last year to the capabilities of the Russian military, it is worth considering how the evolving character of warfare over the next 10-20 years is likely to affect Russia’s military capabilities when compared to leading Western states.
The trend toward greater automation, including the use of remote control weapons and AI-driven autonomous warfare, will increasingly put the Russian military at a disadvantage. Russia does not have the technology to match Western automated systems and lacks the capabilities to develop such systems on its own in the foreseeable future. Russia’s defense industry is well behind Western militaries in automated control systems, strike drones, and advanced electronics of all kinds.
The Russian government has recognized these gaps and, until recently, was attempting to rectify them through cooperation with the Western defense industry. However, the freezing of military cooperation between NATO member states and Russia in the aftermath of the annexation of Crimea and the concurrent imposition of sanctions by most Western states will preclude the rapid acquisition of advanced military and dual-use technology by Russian defense firms for the foreseeable future. Financial constraints resulting from the budget crisis that has occurred because of the decline in oil prices will also hinder the development and deployment of weapons using new technologies.
As a result, Russia will have to look for alternative ways to counter Western automated technologies….
Originally published by The National Interest. Click here to read the rest of this article.
Today, we, countries in the eurozone have mandated the ESM to make up to the maximum of €86 billion available to finance Greece. Of course this programme for the coming three years goes with strict conditions, aiming at:
I am glad to say that the Greek government has already taken some credible first steps. A lot of work will still have to be done to stabilize the economy in Greece for the return of confidence both in Greece and in within the eurozone.
We have a lot of work to do in the coming years but I think that the decisions taken in the last couple of weeks and especially today are a big step in that direction.
Két magyar település, Veszprém és Iszkaszentgyörgy lehet jövőre a Finnugor Kulturális Főváros. Idén az észtországi Obinitsa viselheti a megtisztelő címet.
Az új vidékfejlesztési program az eddiginél több lehetőséget biztosít a gazdák számára - közölte a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vidékfejlesztésért felelős alelnöke.
A kormány keddi ülésén döntött arról, hogy 2017. június 30-ig kiírják a 2014-2020 közötti európai uniós költségvetési ciklus minden magyar pályázatát - mondta Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára.
Der »Gemeinsame umfassende Aktionsplan« (Joint Comprehensive Plan of Action, JCPOA), auf den sich die E3/EU+3 und die Islamische Republik im Juli 2015 einigten, stieß in Iran auf geteiltes Echo: Während eine Mehrzahl in der Öffentlichkeit die Vereinbarung befürwortete, hielten die Gegnerinnen und Gegner der Nuklearverhandlungen an ihrer grundsätzlichen Ablehnung fest. Mit der Übereinkunft haben sich die moderaten außenpolitischen Kräfte des Landes gegen ihre Widersacher durchgesetzt. Der neue Fokus der Regierung wird derweil nicht auf politischer, sondern auf wirtschaftlicher Liberalisierung liegen. Zugleich dürften Präsident Rohanis Kontrahenten versuchen, ihre außenpolitische Niederlage innenpolitisch wieder wettzumachen. Leidtragende könnten vor allem politische Aktivistinnen und Aktivisten, Kulturschaffende und Bildungsträger/innen sein. Deutschland sollte seine Sonderrolle in der Joint Commission dazu nutzen, ein Scheitern der Übereinkunft zu verhindern und durch Bildungs- und Kulturkooperationen die gesellschaftspolitische Sphäre Irans zu stärken.
A Samsonite-Hungária Bőrönd Kft. több mint 2,39 milliárd forint összköltségvetésű projektje során polikarbonát bőröndgyártó kapacitások kiépítése történt új, 4400 négyzetméteres korszerű csarnoképület megépítése mellett.
A szekszárdi cég 2013-ban kezdte el a projekt keretében az üzem építését, melyet az új, napi 800 db-os gépi kapacitások elhelyezése tett szükségessé. A Kft. gyártó kapacitását 28 százalékkal növelő beruházás eredményeként az új technológiával készülő, polikarbonát anyagú bőröndök gyártása idén márciusban elindult. Az új típusú bőrönd bővíti a Társaság termékportfólióját és növeli a termelési volument a piaci fogadtatástól függően.
A Samsonite Hungária Kft. hat év alatt mintegy 17 millió euró értékű fejlesztést hajtott végre Szekszárdon, amelyhez 5 millió euró európai uniós támogatást használt fel.
A jelen projekt keretében kiépített polikarbonát bőröndgyártó kapacitás a Samsonite számára teljesen új, magasabb hozzáadott értéket biztosító technológiát jelent. Az új innovatív, formatervezett polikarbonát bőröndöket a „curv” technológiával készülő korábbi sikeres modellek megtartása mellett – a bőröndpiacon jelentkező valós keresletre válaszul – vezették be, hiszen a különleges eljárással készülő innovatív termékek nagyon keresetté váltak az európai piacon.
A fejlesztés eredményeként a Társaság termékportfóliója diverzifikálódott, termelési kapacitása 28 %-kal bővült, tevékenységi köre új, magas hozzáadott értékű tevékenységgel egészült ki. Mindezek teljesülésével a termelés Magyarországon és ezen belül a dél-dunántúli régióban tartása hosszú távon biztosítottá vált.
A beruházással a Samsonite-Hungária Kft. 50 új munkahelyet is teremtett, javítva ezzel hazánk egyik legalulfejlettebb régiójának foglalkoztatási helyzetét, egyúttal megerősítve a Társaság kiemelkedő foglalkoztatói és gazdasági pozícióját Szekszárdon és a kistérségben.
A GOP 2.1.3-12 „Komplex technológiai fejlesztés és foglalkoztatás támogatása” című pályázati kiíráson 717 214 196 forint uniós támogatást elnyert fejlesztési beruházás 2013. július 8-án indult és 2015. július 30-án zárult.
Valószínűleg az erre a blogra tévedők többsége számára nem kell nagyon bemutatni John Garang de Mabiort, aki 1983 és 2005 között a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) vezéreként a dél-szudáni állam történetének egyik legfontosabb, legkarizmatikusabb személye volt és a több mint 20 éven át zajló második szudáni polgárháború eredményeként neki köszönhető a ma a nagy elődöt megcsúfolni látszó politikai elittel káoszba süllyedt Dél-Szudán függetlensége (Garang volt az, aki katonatisztként 500 dezertőrt ment megfegyelmezni, de 22 évig nem tért vissza – ahogy a mondás tartja).
A továbbiakban ne is szaporítsuk a szót Garang munkásságának bemutatásával, hiszen egyrészt akinek van fogalma Szudánról, az el tudja nagyjából helyezni Garang tetteit az időskálán, másrészt pedig a hatalmas információtengerben igen könnyen fellelhetőek rövid önéletrajzok és bemutatások a politikus-lázadó vezérről. Ebben a posztban most legyen inkább szó arról, amire július 30-án a világ legfiatalabb állama a Mártírok Napja nemzeti ünnep keretében emlékezik, azaz John Garang 2005. július 30-án történt rejtélyes repülőgépbalesetéről, amely valószínűleg teljes egészében megváltoztatta a történelem kerekének forgását, hiszen ne legyenek kétségeink, a sok millió dél-szudáni által istenként tisztelt Garang irányításával egészen más Dél-Szudánt ismernénk most (az SPLA szinte azonnal összeült egy válságtanácskozásra New Kushban, ahol megválasztották a mostani béketárgyalásokon igencsak ellenséges politikát folytató Salva Kiirt, mint új vezetőt).
A Garang által elég sokszor sikeresen nem észak- illetve arabellenesnek beállított második szudáni polgárháború végét több tucat próbálkozás után végül a 2005. januárjában aláírt nairobi békepaktum jelentette (ezután lett szudáni alelnök is John Garang), amelyben egyébként a 2011-es függetlenségi népszavazás alapjait is lefektették a felek. A sokak szemében lehetséges dél-szudáni elnökként (korábban egyébként sokan még az egységes Szudán elnökeként is el tudták volna képzelni, északon és délen egyaránt) megjelenő ám sokak által diktatórikusnak tartott Garang végül azonban nem tudta betölteni a neki szánt szerepeket, hiszen 2005. július 30-án élete tragikus módon végetért. Az ugandai Rwakiturából igyekezett hazafelé, ahol korábban régi barátjával és szövetségesével, Yoweri Museveni ugandai elnökkel tárgyalt (a mai napig nem tudni, hogy miről), amikor helikoptere eltűnt a radarok képernyőjéről – balszerencséjére titkos úton járt, tehát hivatalosan senki nem tudta, hogy éppen azon a helikopteren ül.
Elég sokáig téves és megtévesztő információk keringtek az eseményekről, de pár nappal eltűnése után bejelentették hivatalosan is, hogy a Garangot szállító MI-172-es ugandai elnöki helikopter egy New Kush melletti hegységben lezuhant a rossz látási viszonyok miatt és a politikus életét veszítette. A mai napig nem lehet tudni, hogy a helikopter ténylegesen repülési gondok miatt zuhant le vagy a politikust eltették láb alól, annyi bizonyos, hogy ahány fél, annyi vélemény, az SPLM (Dél-Szudáni Felszabadítási Mozgalom) és a kartúmi kormányzat mindig is egymást vádolta a merénylettel, az ugandai kormány pedig csak annyit nyilatkozott anno, hogy nem zárható ki a merénylet lehetősége sem – arról pedig ne is beszéljünk, hogy micsoda írások keringenek az interneten.
És nehogy azt higgyük, hogy kizárólag Kartúmnak lettek volna okai Garang eltávolítására, sokan úgy vélik, hogy olyan, az SPLM-SPLA berkein belüli belső harc áldozata lehetett, amelyben maga Salva Kiir is érintett volt. Itt most az ún. rumbeki-krízisről van szó, amely 2004. novemberének végén zajlott az SPLM rumbeki közgyűlésén, a békekötést megelőzően már felfokozott hangulatban és a koncon való marakodás első jeleivel. Ezen a gyűlésen elvileg arról próbáltak megegyezni az SPLM berkein belül, hogy Salva Kiir korábbi eltávolítása a párthelyettesi pozícióból igazából nem hatalmi leszámolás, hanem logikus és magyarázható lépés volt csupán és megpróbálták egységes mederbe terelni az elég széles spektrumon mozgó elképzeléseket a mozgalom jövőjéről.
Kartúm lehetséges szerepe valószínűleg sokak számára a legelfogadhatóbb magyarázat, annál is inkább, mert Garang sosem adta fel egy egységes, új Szudán álmát, amelyben észak és dél békében élhet, ráadásul ezt az álmát és alelnöki pozícióját meglepő módon még az északi lakosság jelentős része is jól fogadta – na de valószínűleg a kartúmi kormányzat egyes szélsőséges elemei számára ez nem volt igazán pozitív, hiszen egy délről érkezett fekete politikus felemelkedése mindent megváltoztatott volna, amely a korábbi évtizedek során megszilárdulni látszott sokak nagy örömére. A hivatalos álláspont mindenesetre az, amelyet a nemzetközi szakértők segítségével az ugandai-szudáni vizsgálóbizottság tett közzé, azaz Garang halálát a helikopter pilótájának a rossz időjárási körülmények között hozott rossz döntései okozták, de ezt újságcikkek sorozatában cáfolták meg független szakértők, hangsúlyozva, hogy ha ténylegesen ilyen hiba lett volna a baleset hátterében, akkor a magyarázatot Ugandában kell keresni, ahonnan a helikopterbe épített robotpilótát irányítani tudták – meg egyáltalán, miért engedték a késő esti órákban felszállni a gépet, amikor az előírások ezt nem tették volna lehetővé. Szóval összeesküvéselméletek vannak, alapvetően három lehetséges magyarázat is van, de hogy ezek közül melyik az igazság, azt senki nem fogja már megtudni soha.
twitter.com/napiafrika
9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.A popular saying goes that ‘all politics is local’. While public debate on climate change often focuses on international summits and the political drama of negotiations, the real steps to address climate change will be have to be implemented at a much more local scale. Ultimately, the way we lead our lives – how we use energy, design our communities, how and how far we travel, to name but a few examples – drives our personal climate impact and that of our communities. But although scientific insights indicate that climate change impacts are much closer than one may think, many of us still envision it as a far-away problem that will affect other parts of the world in the future. [1] Unfortunately, we don’t care much about problems that will happen later and mainly to others. But we need to care. Scientists, journalists and communicators have thus turned to highlighting the local consequences of climate change – such as extreme weather events, sea level rise and the like – with the assumption that doing so will persuade people, and their policy-makers, to act. For example, in 2003, Rajendra Pachauri—then the Chairman of the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)—stressed that “I am aware that there is an opportunity for much political debate when you start to predict the impact of climate change on specific regions. But if you want action you must provide this information”.[2] In a recent study, we tested this assumption about the effect of local climate information empirically. Our research[3] suggests that simply highlighting local climate impacts may not be enough stimulate action and could in some cases even backfire.
In an experiment, we asked people, who live in the U.S. state of Vermont, to what extent they care about other communities/people (self-transcendent values), or their own status and power (self-enhancing values). Prior research suggests that people with self-transcendent values tend to be more concerned about environmental issues and act on them compared with their self-enhancing peers. After assessing value orientations, our study participants received information about climate change. One group[4] received information on local climate impacts (in the Vermont region), while another group received information on global climate impacts (focusing on other regions in the world – i.e., not in Vermont). A control group received no climate information. Following this stage, we asked participants how important they thought climate change was, the extent to which they were willing to make changes in their lives to reduce their personal contribution to climate change (e.g., driving less), and their support for climate policy measures. As we expected, regardless of the kind of information (global or local), participants who held a strong, versus weak, self-transcendent values were more concerned about climate change, more willing to engage in pro-environmental behaviour (such as switching to public transportation), and more supportive of climate policy. However, the focus of the climate information – local or global – greatly mattered for individuals with strong self-enhancing values. For these individuals, hearing about likely local impacts of climate change was demotivating. Instead of spurring action, hearing the local projections about increased flooding and other likely local outcomes made self-enhancing people care less than their similar self-transcendent value oriented peers who read about global outcomes.
We had expected that giving self-enhancing people information about local climate impacts that could affect their personal status (e.g., through reduced incomes in the Vermont skiing industry) would highlight the importance of climate change and thus lead to increased action. But perhaps those high in a need for status, enhancement, and power, feel particularly threatened by reading about the local impacts of climate change. This is a reminder that any connections among caring, values, and proximity are complicated and that there is not one message that will work for everyone. However, recent research hints at approaches that could prevent this backlash. Researchers from Columbia University’s Center for Research on Environmental Decisions found that simply asking people to consider their legacy can increase environmental concern[5]. Perhaps if we had simultaneously grounded our self-enhancing individuals in local outcomes while asking them to consider their personal legacy, our findings would have been different. Future research should further explore the effects we identified, particularly in other regions of the world. But until we have better knowledge, we would caution against simply assuming that local information frames will increase concern and action, because doing so may prove ineffective or even counter-productive with some people.
Please note: this article has also been published on Talking Climate and the Tyndall Centre‘s website.
[1] E.g., Leiserowitz, A., Maibach, E., Roser-Renouf, C., Smith, N. (2011). Global warming’s six Americas. Yale University and George Mason University.
[2] Schiermeier, Q. (2003). Climate panel to seize political hot potatoes. Nature, 421(6926), 879-879.
[3] Schoenefeld, J. J., & McCauley, M. R. (2015). Local is not always better: the impact of climate information on values, behavior and policy support. Journal of Environmental Studies and Sciences, 1-9.
[4] Group assignment was random.
[5] Zaval, L., Markowitz, E.M., & Weber, E. U. (2015). How will I be remembered? Conserving the environment for the sake of one’s legacy. Psychological Science, 26, 231-236.
The post Does Local Climate Information Stimulate Action? appeared first on Ideas on Europe.