A XVII. század végére egyértelművé vált, hogy a tengerek ura Nagy-Britannia maradt. Uralkodó pozíciójukat az angolok Gibraltár 1704-es, majd Málta 1798-as megszállásával tették vitathatatlanná és megtámadhatatlanná. A britek ezzel gyakorlatilag bekerítették Európát. Erről a három pontról – hazai kikötőikből, Gibraltárról és Máltáról – az angolok lényegében Európa tengeri kereskedelmének valamennyi útvonalát ellenőrzésük alatt tudták tartani. Ettől kezdve a tengereken, és közvetve egész Európában csak az történhetett, amit a britek akartak, illetve amit megengedtek.
Tíz évvel ezelőtt egy hidegháborús-atomfegyveres témájú rádiós vendégszereplésünk apropóján idéztük egyik szellemi inspirálónkat a társadalmi amnézia egyik talányos nyugat-európai példájáról: a nukleáris fegyverkezési verseny és az atomenergia ellen tiltakozó békemozgalmat, amely a '80-as évek elején hatalmas tömegtüntetéseket szervezett több országban, és a média jelentős figyelmét is megragadta, az utókor még egy Wikipedia-szócikkre sem tartja méltónak. Amennyire az említett tudástár archívumából ezt meg tudtuk állapítani, egészen 2018-ig nem is változott a helyzet.
jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-yokxtb").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-yokxtb").fadeIn(300);});});
IPI and the International Civil Society Action Network (ICAN) cohosted an interactive event on “The Ghosts of 1325: Past, Present, Future” followed by a reception, on October 29th.
Bringing together women peacebuilders, civil society leaders, member states, UN agencies, and media, this event was hosted in partnership with the Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations, the Permanent Mission of Norway to the United Nation, the Global Partnership for the Prevention of Armed Conflict (GPPAC), Legal Action Worldwide (LAW), the PAIMAN Alumni Foundation, the Association for War Affected Women (AWAW), the Center for Civil Society and Democracy (CCSD), the Coalition for the UN We Need (C4UN), and Wo=Men Dutch Gender Platform.
Speakers invoked “The Ghosts of 1325”—carrying the voices of the past, present, and future to confront the Security Council with its unfilled promises. The event provided an opportunity for reflecting on, reckoning with, and renewing collective commitment to the vision of Resolution 1325.
On October 31, 2000, the UN Security Council unanimously adopted Resolution 1325 on women, peace, and security (WPS)—the first resolution to recognize women’s leadership and participation as critical to peace and security. From the outset, civil society has driven the WPS agenda, setting its vision, pushing governments to act, and holding them accountable while leading implementation on the ground.
Twenty-five years later, despite normative progress, women’s inclusion in peace processes remains the exception rather than the rule. Implementation has too often lagged behind rhetoric, and the WPS agenda risks being sidelined in transactional geopolitics. An agenda rooted in the prevention of war and humanization of security stands in contrast to current trends of rising violence and militarization. Marking the 25th anniversary offers an opportunity not merely to commemorate, but to provoke urgent reflection: What if 1325 were fully realized? What if it fades into irrelevance?
Speakers:
Phoebe Donnelly, Senior Fellow and Head of Women, Peace, and Security, International Peace Institute
Andreas Løvold, Deputy Permanent Representative of Norway to the United Nations
Paul Shrubsole, Acting WPS Focal Point, Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations
Sanam Anderlini, Founder and CEO, International Civil Society Action Network (ICAN)
Visaka Dharmadasa, Founder and Chair, Association of War Affected Women
Cerue Garlo, Women’s Alliance for Security Leadership
Mossarat Qadeem, Founder and President PAIMAN Alumni Trust
Helena Gronberg, Program Director, ICAN
France Bognon, Managing Director and Co-CEO, ICAN
Rajaa Altalli, Co-Founder, Center for Civil Society and Democracy
Adam Lupel, Executive Director, Coalition for the UN We Need
Mobina S.B. Jaffer, Former Canadian Senator representing British Columbia
Anwarul K. Chowdhury, Founder of Global Movement for the Culture of Peace
The post The Ghosts of 1325: Past, Present, Future appeared first on International Peace Institute.
A Delta Airlines első hetvenöt évében amerikai repülőgéptípusok voltak a meghatározóak a légitársaságnál. Az európai Airbus első gépe a kilencvenes évek elején jelent meg a cégnél, de az igazi áttörésre az ezredforduló utánig kellett várni. Akkor viszont fordult a kocka, az Airbusok gyakorlatilag minden kategóriában átvették a vezető szerepet a Delta útvonalain és segítségükkel a cég a világ harmadik legnagyobb légitársaságává fejlődött. A Delta Airlines történetét flottafejlesztésén keresztül bemutató sorozat negyedik, befejező részében erről az időszakról lesz szó.
A Delta Airlines és az Airbus közös történetében megkerülhetetlen szerepe volt a légitársaságok felvásárlásának. Az A310-es 1991-ben a Pan Am-től került az atlantai céghez, a következő flottabővítés pedig a Northwest Airlines és a Delta 2008-2010 között lezajlott összeolvadásának volt köszönhető.
With just five years left to achieve the Sustainable Development Goals, the global financing gap has widened to $4.3 trillion per year. The Fourth International Conference on Financing for Development (FfD), held in Sevilla in July 2025, sought to renew multilateral consensus around mobilizing resources for sustainable development.
This issue brief by David Mulet analyzes the Compromiso de Sevilla—the conference’s negotiated outcome—and the Sevilla Platform for Action (SPA), a voluntary registry of 130 coalitions and initiatives. It highlights how new mechanisms on sovereign debt, blended finance, and climate-linked instruments are translating commitments into action.
At the same time, the brief underscores persistent gaps in systemic reform, including of the international debt architecture, international tax cooperation, the large-scale reallocation of special drawing rights, governance of the multilateral development banks, and climate finance. It argues that closing the global financing gap requires bridging intergovernmental commitments with voluntary innovation to ensure that experimentation accumulates into structural change.
The post The Financing for Development Agenda after Sevilla: Aligning Commitments and Actions appeared first on International Peace Institute.
Ahogy közeledik az elkerülhetetlen, egyre fontosabb a légierő ikonikus, közel fél évszázada rendszerbe állt típusának, a Mi-24-esnek a megörökítése. Mert - különösen a "mihut" idehaza kiszolgáló/repülő magyar katonák és civilek generációi által végzett munka - a hálás nemzettől főhajtást érdemel.
Légilövészet légifotón, a színes őszi Bakony díszletei között. Dolgozik a GS-30-2K gépágyú a körös-hegyi lőtéren.
Előkészületek még a lövészet előtt: a fegyverbölcső leeresztése. Innen a gép mellől a Sturm irányított rakétarendszer rávezető alrendszere, a Raduga-S optikai egysége is jól látható.
A gép infraképének elnyomására szolgáló (hűtőradiátort tartalmazó, ugyanakkor a hajtómű forró égéstermékét a főrotor síkba irányító, így hideg levegővel keveredését elősegítő) EVU rendszer a földi ellenőrzés során. Kevesen tudják, hogy megegyező funkciójú, hasonló kialakítású eszköz a Super Puma családhoz is rendelkezésre áll.
Földközelben a lőtéren. A szárnycsonk alatti belső tartókon PTB-450 póttartályok, melyek a típus "második hazai eljövetele" idején rendszeres használatot élveztek.
Újabb feladat előtti indítás. Lángot okád az AI-9V kissárkány.
Az ex-NDK-s 334-es az egyik utolsó mohikán, Magyarországon az átadás után 24 évvel repült először (1995-2019).
Felszállás a "0"-pont melletti füves placcról.
Alacsony felhők, maradék fények, Mi-24-es lőtéri várakozón.
Tűzcsapás 30-asokkal hosszú expozíciós felvételen. Nem először, de lehet, hogy utoljára?
Zord
Üdvözlet Bécsből, a semleges Ausztria haderejének 70.születésnapja, az államszerződés ünnepe (Nationalfeiertag) alkalmából.
Skyranger 30 Pandur EVO csapatlégvédelmi prototípus/demonstrátor a parádé előtt várakozik, még a Hofburgon kívül.
Itt már a rendezvény végén, az elvonulás közben, még az Udvarban. A torony erősen mokáp jellegű, és a korábbi osztrák változatról készült rajzokkal szemben nagyon hasonlít a többi megrendelőére.
Ausztria réskitöltő radarja, a (Thomson CSF) Thales RAC 3D és egy manó.
A jelen Black Hawkjai és a jövő C-390-ese.
A portugál légierő gépe vett részt Magyarország szomszédjának egy kori társnemzetének jubileumi parádéján. Jól megfigyelhetőek a szárny alá (az utántöltő konténerek felerősítési csomópontjaira) függesztett Elit Spear elektronikai hadviselési konténerek.
Nemzeti színű pirotechnika az Eurofighterek áthúzása előtt.
Leopard 2A4 "Litzi", speciális festésű példány.
Pillantás közelebbről.
Leonardo AW169, egyelőre békeidős változat, felszállóban a Hofburgból.
Az egy kör után visszanéző 5MID szép esti fényben.
Zord
A három évvel ezelőtti angliai körút alapvetően pozitív tapasztalatokkal járt, az ország egész kellemesnek és érdekesnek bizonyult, olyannak ahová szívesen látogatnék el újra. Azt azonban nem gondoltam, hogy erre a látogatásra a közeljövőben sor kerülne, és egyébként is inkább az északi, skót területeket terveztem be következő úti célként. Azonban úgy adódott, hogy idén ismét lehetőség nyílt egy angliai kirándulásra, és nem láttam okát annak, hogy ne éljek vele. A célpont ezúttal kimondottan Portsmouth volt, innen indultunk tovább más kikötők felé.
Az angliai beutazás ezúttal korántsem volt olyan egyszerű, mint három éve, mivel éppen indulás előtt két hónappal tették itt is kötelezővé a beutazási engedélyt. A hasonló amerikai engedély megszerzése annak idején nagyon egyszerű volt, a neten ki kellett tölteni és be kellett küldeni egy formanyomtatványt, be kellett fizetni az illetéket, és gyakorlatilag automatikusan megküldték a beutazási engedélyt, hacsak az ember nem nyilatkozott úgy, hogy beutazásának célja terrorista merényletek elkövetése, és az USA államrendjének megdöntése. Az angol engedély beszerzése már jóval macerásabb, le kell tölteni hozzá egy külön applikációt, és be kell szkennelni az útlevelet. A legtöbb gondot szerintem mindenkinek a fényképes azonosítás okozza, a rendszer elég nehezen fogadja el a szelfiket. Végeredményben nem egy ördöngösség, nekem félóra se kellett az egészhez, de elég bosszantó, és szerintem feleslegesen bonyolult. Az engedély két évig érvényes.
Resolution 2719—adopted in December 2023—established a framework for using UN assessed contributions to fund up to 75 percent of AU-led peace operations authorized by the Security Council. Yet nearly two years later, the Security Council has yet to authorize an AU-led peace support operation that could mobilize funding under Resolution 2719 after efforts to apply the framework in Somalia failed to achieve consensus.
In this context, the International Peace Institute (IPI), the Stimson Center, and Security Council Report convened a workshop on September 10, 2025, to assess progress in implementing UN Security Council Resolution 2719. Participants discussed the AU–UN joint roadmap for implementing the resolution, the political and financial challenges that have emerged, and lessons from the failed attempt to apply the resolution to the AU Support and Stabilization Mission in Somalia (AUSSOM).
The workshop underscored the need to maintain political momentum behind the resolution, secure predictable and sustainable funding, and strengthen coordination between the AU and UN. Participants highlighted that its success will depend on flexible, context-specific implementation and on demonstrating tangible results for peace and security on the ground.
The post Partnership in Peace Operations: Implementing Resolution 2719 appeared first on International Peace Institute.
Si vis pacem, para bellum - unos-untalan belénk sulykolt mondat, hogy aki békét akar, készüljön a háborúra. Bár alighanem önmagában is több jogos kérdést generál, mint megválaszol, nem alkalmas arra sem, hogy válaszul szolgáljon arra a kérdésre: vajon mit csináljanak azok, akik valamiért nem tudnak készülni a háborúra? Amire viszont roppant egyszerű a válasz is, nevezetesen, hogy a békéért tegyenek meg mindent, amire csak képesek. Kivéve persze a háborúra készülést, mert arra nem, hiszen abból indultunk ki.
A háborúra, hadviselésre való készség ugyanis nem magától értetődő, hiányában pedig a fenti alternatíva az egyetlen opció. Olyannyira összetett, erőforrásigényes és magas kockázatú dologról van szó, hogy roppant alacsony azon országok, entitások száma, amelyekrōl ma állítható ténylegesen - és nem csak veszélyes illúziójának vezetési/lakossági szintű megléte, mert az valami más. Az előbbi esetében büntetőjogi kategória, az utóbbi esetében kollektív tudatlanság, éretlenség és a kiszolgáltatottság indikátora.
A háborúra való képtelenség összetevői változékonyak, de kiragadott példa bōven akad, amire ismérvként tekinthetünk, figyelembe véve persze a kontextust is:
- a koncepcionális, politikai keretek elégtelensége, belső ellentmondásossága, a tényleges stratégiai lépésekkel, kommunikációval való inkoherenciája vagy fordítva
- csapongás
- doktrínális, terminológiai, definíciós hiányosságok, beleértve ebbe a nemzeti szaknyelv elhanyagolását is. A "lost in translation" valós veszély. Aki nem akarja lefordítani, az valószínůleg meg sem érti (jól), ami aztán dominóelven fut tovább térben és időben
- nárcizmus, egoizmus és erőszakosság, urizálás, mint a vezetői kiválasztási szokásjog/kultúra nem kizáró, hanem jellemző érvényesülési kritériuma, gyakorlata
- külsō entitás akár csak szellemi-intellektuális dimenziójú befolyásának az objektív, valós képalkotást ellehetetlenítő, torzító jelenléte, az idegen neveltség, a copy-paste szellemiség dominanciâja
- a háború (is) kollektív műfaj. Az egyéni vezetői nünükék szimbolikusnál nagyobb mérvű érvényesítése, kiszolgálása képességlimitáló faktor
- krízistagadás, szőnyeg alá söprés
- a transzparencia hiánya, mely jellemzően 95 százalékban képességhiány rejtése, csak 5 százalékban valós képesség jogos fedése
- az önmagunknak hazudás prioritása a másoknak hazudás felett
- valamire rámondani, hogy mi, pedig nagyon nem
- a képességlétesítés, fenntartás és fejlesztés intézményének illetve összehangoltan működő rendszerének hiánya, párhuzamosságok, ellenáramok és ebből evidensen fakadó konfliktusok, melyek a problémák elmélyítésére alkalmasak, nem a megoldásukra
- képességösszetevők kezdeti és "normálissá érő" hiánya, üres, vagy javarészt üres képességdobozok az illúziókeltésnek is csak a küszöbértékén.: fenntartási-karbantartási feltételek, infrastruktúra, kiképzés, pusztítóeszköz, stb. elégtelensége
- a figyelmeztető jelek, válsághelyzetek elégtelen kezelése, erőforrások ilyenkori elvonása, nem fokozása
- aktív erōk alacsony feltöltöttsége, alacsony hadrafoghatósága
- prototípusok, papírprojektek, nem késztermékek, kis szériás termékek visszatérő preferálása fő fegyverrendszereknél, ahol sajnos számít
- követelménytámasztási, termékvizsgálati, tesztelési (önálló értékelési) kêpesség elégtelensége
- platform, nem pedig konfiguráció-centrikusság
- felülpozícionált, hosszú távon kétes fenntarthatóságú ipari projektek az ágazati beszállítói potenciál becsatornázása, reális ütemű fejlesztése helyett
-"A' konjuktúra elszalasztása kreatív kereskedelmi/eredet/cimkézési opciók feltárása- alkalmazása helyett
- dotált, garantált tranzakcionális korporatív illúziókeltés, valós termelés és hozzáadott érték helyett átcímkéző/vendori/"rendszerintegrátori" ténykedéssel
A sort még lehetne folytatni, hangsúlyozottan konstruktív éllel.
Addig is, ha nem vagy képes háborúzni, keresd a bêkét.
Si bellum gerere non potes, pacem pete.
Zord
Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.
A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.
A nyolcvanas évekre a Delta Airlines öt évtizedes működést tudhatott maga mögött és a mezőgazdasági repülőgépektől eljutott a szélestörzsű óriásokig. Olyan repülőgépek üzemeltetése kezdődött ebben az évtizedben, amelyek közül néhány ma is forgalomban áll. A nyolcvanas évek azonban nem indultak könnyen. A gazdasági helyzet, az üzemanyag ára és az 1978-as deregulációs törvény miatt kialakult verseny nehéz helyzetbe hozta a légitársaságot, amely további beszerzésekkel igyekezett előrelépni. Ezek középpontjában a Boeing volt.
A Delta Airlines nem volt egyedül a problémáival, számos más iparági szereplő küzdött hasonló gondokkal, és ahogy az lenni szokott, létszám csökkentéssel igyekezett túlélni. A Deltánál másképp gondolkodtak, a dolgozók közel tíz százalékos fizetésemelést kaptak, továbbá olyan repülőgépek beszerzését célozták meg, amellyel leválthatták az öregedő és kevésbé gazdaságos típusokat.
A Tennessee-t néhány nappal a leytei ütközet után visszavezényelték a nyugati partra, a régóta esedékes nagyjavításra. A csatahajó november 26-án érkezett meg Bremertonba, ahol a hajó szárazdokkba állt, a legénységet pedig szabadságolták. A Big Five többi csatahajója a Hetedik Flotta kötelékében tovább folytatta a Fülöp-szigeteken előrenyomuló csapatok tüzérségi támogatását, melynek során majdnem mindegyikük szerzett kisebb-nagyobb sérüléseket, többnyire a kamikazéknak köszönhetően.
A Coloradót november 27-én találta el két kamikaze, melyek súlyos fedélzeti károkat, és nagy emberveszteséget okoztak a hajónak, melynek legénységéből 19 tengerész meghalt, 72 megsebesült. Sérülései ellenére a csatahajó december közepéig folytatta a szigetek ágyúzását, és csak ezt követően tért vissza a Manus-szigeti támaszpontra, ahol elvégezték a sérülések ideiglenes javítását. A Colorado 1945 január elsején tért vissza a flottához, hogy részt vegyen a Lingayen-öbölben tervezett partraszállás előkészítésében. Kilencedikén azonban ismét megsérült, ezúttal „baráti tűz” következtében. A mélyrepülésben támadó japán gépekre tüzelő légvédelmi ágyúk tüzérei sokszor annyira belefeledkeztek a lövöldözésbe, hogy lövegeikkel akkor is követték a támadó gépeket, amikor azok már saját hajók közelébe, vagy éppen takarásába kerültek. Az ilyesfajta balesetek nem mentek ritkaságszámba, és gyakran komoly veszteségekkel jártak, mint ebben az esetben is. A Colorado nyitott állásokban elhelyezett légvédelmi ágyúinak kezelői között nagy pusztítást végeztek a becsapódó gránátok repeszei, melyek 18 tengerészt öltek meg, 51-et pedig megsebesítettek. Magában a hajóban nem keletkeztek komolyabb károk, az Ulithinél elvégzett javítások után a Colorado néhány héttel később ismét csatlakozott a már az okinawai partraszállásra készülődő flottához.
Megjelent a nagyvállalatok, a kutató- és tudásközvetítő szervezetek, valamint az innovatív KKV-k tudástranszfer előmozdítását célzó pályázat. A felhívás keretében a nagyvállalatok, illetve a nagyvállalatok konzorciumi tagjai akár 3 000 000 000 Ft támogatást is igényelhetnek.
A TINTA Könyvkiadó idén ősszel is meghirdette a Wekerle Sándor könyvtárbővítési pályázatát, amely iskolai és közkönyvtárak könyv- és szótárállományának bővítését támogatja, 50%-os kedvezménnyel.
Megjelent a kis- és középvállalkozások innovációjának piacra vitelét támogató pályázat, amely a hazai innovatív vállalkozások eredményeinek piaci hasznosítását ösztönzi, különös tekintettel új termékek, technológiák és szolgáltatások kísérleti fejlesztésére.