Ein Helikopter stürzte gestern in Italien kurz hinter der Schweizer Grenze ab. Eine Frau starb, zwei Männer wurden verletzt.
Der Helikopter des Typs Agusta Westland AW 109 hob gestern Nachmittag um 14 Uhr vom Flugplatz Agno TI ab. An Bord: Der 57-jährige italienische Pilot, eine 40-jährige Italienerin und ein bekannter Geschäftsmann (70) aus dem Tessin. Ihm gehörte auch der Helikopter, wie «Ticinonews» berichtet.
Die Maschine flog in Richtung Varese (I). Das Wetter war schlecht: Nebel, tief hängende Wolken und Regen.
Kurz nach der Grenze stürzte die Maschine auf italienischem Gebiet in einem Wald am Monte Minisfreddo ab.
Der Pilot blieb praktisch unverletzt, konnte Alarm schlagen und den Rettungskräften den ungefähren Absturzort durchgeben. Da der Heli in unwegsamen Gelände lag, gestaltet sich die Bergung schwierig. Erst gegen 18 Uhr erreichten sie das Wrack.
Für die 40-jährige Passagierin aus dem Veltlin kam jede Hilfe zu spät. Sie erlag ihren Verletzungen. Laut italienischen Medien hiess sie Stefania F. und war selber begeisterte Heli-Pilotin.
Der Pilot und der Tessiner Unternehmer, der ebenfalls nur leicht verletzt wurde, kamen ins Spital.
Die Ermittlungen zur Unfallursache laufen. Die Staatsanwaltschaft von Varese ermittelt wegen fahrlässiger Tötung, wie «RSI» schreibt.
Une odeur à vrai dire pas si désagréable, du moins pour mes narines, probablement corrompues par l’habitude. M’évoquant un fumet de café fraîchement torréfié, pas si désagréable en fin de compte. Le coupable : le chauffage qui s’effectuait encore en grande partie au charbon. Nettement moins attrayantes, par contre, ces couches de suie noire qui se déposaient un peu partout en ville et noircissaient la neige qui couvrait alors chaussées et trottoirs. Car oui, la neige, qui semble aujourd’hui nous bouder, tombait alors en abondance sur les bords du Danube. Un Danube au demeurant en grande partie gelé, sur lequel dérivaient de grands blocs de glace, offrant, vu des hauteurs, le spectacle d’un puzzle en mouvement.
Autre souvenir dans un autre genre: le fameux « paternoster ». Inconnu des Parisiens, il s’agissait d’une sorte de monte-charge pour personnes: des cabines ouvertes en formation de chapelet (d’où son nom) qui montaient et descendaient doucement, sans porte et dans lesquelles on pouvait donc grimper en marche pour monter ou descendre quelques étages, sans besoin d’attendre l’ascenseur. Dans l’immeuble de bureaux où je travaillais[1], je l’utilisais constamment. Pratique et amusant (du moins pour le jeune que j’étais), on le trouvait un peu partout, dans les immeubles de bureaux et établissements publics. Non seulement en Hongrie, mais dans toute l’Europe centrale[2]. Jugé dangereux, il fut par la suite supprimé. Dommage, il me manque bien. Mais il fut probablement supprimé non sans raison.
Autre danger : ces escalators ultra rapides qui permettaient aux passagers d’accéder au nouveau métro[3]. Pratiques, car assurant un flux important, mais dont la vitesse en rendait l’usage particulièrement risqué pour les personnes âgées. Plus de 65 ans s’abstenir ! De sorte qu’étaient placés en faction à chaque extrémité des employés musclés chargés de prendre par le bras les personnes en difficulté. (C’était encore la période du plein emploi…) Cela n’a guère duré, jusqu’au jour où les autorités, probablement alertées par de nombreux accidents, décidèrent d’en diminuer la vitesse.
Puis est survenue la suppression du rideau de fer et le changement de régime qui suivit dans la lancée. Avec ses attraits évidents. Notamment cette coloration du paysage urbain par ces réclames en tout genre dont l’absence conférait par le passé un air de grisaille au paysage urbain. Alors bienvenues, elles ont aujourd’hui envahi la ville de façon souvent tapageuse. Mais bon, c’est une autre histoire.
Autre revers de la médaille, cette multiplication des sujets suspects qui vous attendaient au coin la rue pour vous aborder avec un agressif ‘change money ? . Bien sûr frauduleux. Aujourd’hui totalement disparus. Également disparues du paysage, ces dames qui, exerçant le plus vieux métier du monde, s’affichaient sans la moindre pudeur au bord des voies. Notamment au bord des routes qui menaient à l’aéroport, à raison d’une tous les 500 mètres – je n’exagère pas – un peu comme une haie d’honneur. Si, certes, la profession a toujours existé et existera toujours, ce spectacle peu engageant nous est aujourd’hui épargné.
Une Hongrie passée sans transition du Karl Marx au Mac’Do, de la Trabant au 4×4, mais il n’y a là rien de spécifiquement hongrois, les autres pays de l’ex bloc en ayant fait tout autant. Une vague qui s’est d’ailleurs vite tassée, avec des nouvelles générations apparemment blasées et qu’il en faudrait bien davantage pour épater.
[1] 1972, place Vörösmarty, immeuble aujourd’hui détruit (Editions Corvina)Hszi Csin-ping kínai államfő szerint a csendes-óceáni térség vezető szerepet tölthet be a globális gazdasági növekedés előmozdításában, emiatt szabadkereskedelmi zónát kell létrehozni a régió országai közt.
Bosnie : archéologie et tourisme à Hutovo Blato
Bosnie : le tourisme nautique se développe sur le lac de Visegrad
Tourisme en Bosnie-Herzégovine : première étape, Mostar et Blagaj
CDB-TV : à Sarajevo, le tourisme arabe en plein boom
Bosnie : archéologie et tourisme à Hutovo Blato
Bosnie : le tourisme nautique se développe sur le lac de Visegrad
Tourisme en Bosnie-Herzégovine : première étape, Mostar et Blagaj
CDB-TV : à Sarajevo, le tourisme arabe en plein boom
Az orosz egyházfő korlátozná a terhességmegszakítást. Kirill patriarcha szerint egyelőre nem lehetséges a teljes abortusztilalom bevezetése Oroszországban, de célszerűnek tartja hogy a társadalombiztosítás ne támogassa ezt a beavatkozást.
„Ha az állam azt mondja egy problémáról, hogy az mindenki magánügye – azzal nem old meg semmit. Hisz valahogy senki sem támogatja az alkoholistákat vagy drogosokat, hogy tessék, vegyél italt, kábítószert az állam terhére. Nincs ilyen. Az abortuszok esetében meg mindent az állam fizet.
Az orosz egyházfő aláírta egy egyházi szervezet aláírásgyűjtését, mely az abortusz teljes betiltását indítványozza Oroszországban.
Az árérzékenység és a hosszú távú gondolkodás hiánya az a két fő szempont, amely ma meghatározza a végfelhasználói attitűdöket egy biztonsági rendszer kiválasztásánál. Az Axis Communications budapesti nyílt napján Dalibor Smažinka, a társaság közép-kelet-európai üzletfejlesztési igazgatója a végfelhasználókkal való kapcsolatról és a kihívásokról nyilatkozott a Biztonságpiac.hu-nak.
– Milyen gyorsan növekszik és fejlődik a videomegfigyelési piac a korábbi évekhez képest?
– A piac folyamatosan fejlődik az évek során. A végfelhasználók felől egyre nagyobb és nagyobb igény mutatkozik ezekre a megoldásokra. Néha nem is tudják, hogy épp a videomegfigyelésre van szükségük, csak meg akarnak oldani egy adott problémát, amire ez jelentheti a választ.
– Az Axisnak milyen „problémákkal” kell szembenéznie?
– Számos kihívással találkozunk, de a leggyakoribb az ár és a hosszú távú gondolkodás. Vannak végfelhasználók, akiknek korlátozottak az anyagi lehetőségei. Ők ahelyett, hogy hosszabb távon gondolkodnának, és arra törekednének, hogy megtalálják az egyensúlyt a befektetés és a megtérülés között, a lehető legalacsonyabb áron szeretnék megoldani a kérdést. Arról azonban hajlamosak megfeledkezni, hogy a fenntartási költség, és az esetleges további kiadások jócskán megdrágíthatják a kezdetben olcsónak tűnő választást.
– Mennyire nyitottak a végfelhasználók az új kamerarendszerekre, az új technológiákra?
– Alapvetően nagyon nyitottak a felhasználók, főleg, ha ott áll mellettük egy integrátor, aki mindenben segíti őket, és el tudja magyarázni nekik, hogy ezek a rendszerek hogyan segíthetnek elhárítani, vagy adott esetben megelőzni egy problémát.
– Érzékelhetők új kihívások a végfelhasználók részéről?
– A beruházások méretétől függően több megoldási lehetőség is kínálkozik, ezért mi igyekszünk a lehető legszélesebb körű igényeket kielégíteni. Az Axis Camera Companion (ACC) és az Axis Camera Station (ACS) csomagjaink átfogó megoldásokat biztosítanak, de meg kell említeni a partneri hálózatunkat, illetve az Axis videoelemző szoftvereit is. Jellemzően földrajzi kihívásokkal is szembe kell néznünk, ezért a világ különböző pontjain szükségünk van az alkalmazásfejlesztő partnereink (Application Development Partners – ADP) segítségére, hiszen egy csomó megoldást a helyi törvényekhez, szokásokhoz és követelményekhez kell igazítanunk. Ebből adódóan nyelvi és integrációs kihívásokkal is találkozunk. Az Axis nyitott a szoftverinterfész oldalán, ugyanakkor ez elég időigényes folyamat. Fontos feladatnak tartjuk, hogy minél jobb és megbízhatóbb megoldásokat kínáljunk a felhasználóknak – ehhez szerteágazó tudásra van szükségünk. Nem csak a kamerák szempontjából kell szemlélnünk a biztonsági rendszerek és az IT világát, ehhez azonban forradalmi szemléletmódváltásra van szükség.
– Az Axis fejlesztései hogyan követik le a végfelhasználók változó igényeit?
– Még több pénzt költünk kutatás-fejlesztésre. A forgalmunk 13 százalékát forgatjuk vissza ebbe, ami igen jelentős összeg. Nyitottak vagyunk a végfelhasználók felől érkező visszajelzésekre, sőt, gyakran őket is bevonjuk egy-egy új termék fejlesztésébe. A marketing-struktúránkat megoldásközpontú alapokra helyeztük. A tapasztalt szakembereink így pontosan tisztában vannak a kiskereskedelem, az oktatás, a kritikus infrastruktúra, és az egyéb területekről érkező felhasználói igényekkel.
– Mik az elvárások a jövőre nézve?
– Senki sem tudja, mit hoz a jövő, de az irány egyértelmű: az integrátorok okos tanácsadói szeretnénk lenni. A közvetlen értékesítésben továbbra sem veszünk részt, hiszen az Axis a kezdetektől foga a partnerhálózatára támaszkodva működik.
(X)