La Tanzanie a signé plusieurs contrats d'un montant global de 9 milliards de dollars avec un consortium d'entreprises chinoises - conduit par l'opérateur public China Railway Materials (CRM) - pour le développement de des infrastructures ferroviaires sur plus de 3 500 km.
„A legjobb szövetségesünk a saját öklünk” – Jókai Mór gondolatát Énekes István is magáénak érezhette, hiszen az 1911. február 20-án Budapesten született sportoló ökölvívásban 1932-ben a magyar ökölvívás második olimpiai aranyérmét szerezte, amely az újkori olimpiák történetében a magyar csapat huszonnegyedik első helye volt.
Egy olimpiai aranyérem, három Európa-bajnoki első hely, négy magyar bajnoki cím – mindez öt év alatt. Ez volt a mérlege Énekes Istvánnak, becenevén Csicsának, aki 1929 és 1934 között légsúlyban háromszor (1929, 1930, 1932), harmatsúlyban (csapatban) pedig 1934-ben lett magyar országos bajnok. 1930-ban és 1932-ben légsúlyban, 1934-ben pedig harmatsúlyban volt Európa-bajnok.
Énekes esetében az ökölvívás előszobája két részből állt: az egyik az utcai bunyózások voltak, a másik pedig a Városligetben levő Nemzeti Sport Stadion nevű létesítmény volt, amelyet a különc Salm gróf és néhány bokszmecénás tartott fenn. Ide jártak azok a környékbeli „szegénylegények”, akik közül a bátrabbak ötven koronát kaptak, ha kiálltak bunyózni a félprofi artisták ellen. Így kezdték az Énekes fivérek is. Igen, fivérek, ugyanis István öccse, Vilmos is ökölvívó lett, aki 1937-ben Milánóban nyerte meg a kontinensbajnokságot. Öt Énekes testvér volt: az említett Istvánnak és Vilmosnak volt még egy fiútestvére, Zoltán, valamint két lány, Ilona és Rózsi.
István 1927-től 1940-ig volt tagja a Budapesti Vasutas SC ökölvívó-szakosztályának. 18 évesen már magyar bajnok volt, majd egy évre rá Eb-t is nyert.
A nagy versenyekre Adler Zsigmond készítette fel. Az angyalföldi csapat, a BTK edzője így emlékezett Énekes Istvánra: „Rögtön láttam, van benne fantázia. Nem volt nehéz munkám vele, neki minden egyes adottsága megvolt az ökölvíváshoz. Gyors volt, sorozása olyan, mint a géppisztolyropogás, és támadását igen hatásosan fejezte be. Belharcban, külharcban egyaránt otthon volt. Szívós, kemény és határozott, különlegesen tehetséges.”
Az 1932-es olimpián, amelynek Los Angeles adott otthont, Magyarországot három ökölvívó képviselte. Az ökölvívó-delegációt Kankovszky Artúr vezette, aki – jelentős nemzetközi tapasztalatok birtokában – megneszelte, hogy a Hollywood AC nagyszabású sportbemutatót rendez az olimpia előtt, és beverekedte a két legjobb magyart – Énekest és Kubinyit – a programba. A két angyalföldi fiú olyan parádés öklözést mutatott be, hogy a sportágért rajongó amerikai közönség végigtapsolta a meneteiket. Az olimpián azonban Kubinyinak már elmaradt a taps, mivel Frigyes külső füljáratában kelés keletkezett, s a ring helyett a műtőasztalra került. A középsúlyú Szigeti Lajos is gyorsan búcsúzni kényszerült, s ekkor már igen nagy bajban volt a magyar ökölvívó-delegáció, hiszen úgy tűnt, az ökölvívók nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A tengerentúli utazásra, a szállásra és egyéb költségekre összegyűjtött pénzek az ő esetükben nem térülnek meg, nem hoznak majd dicsőséget Magyarországnak. Volt azonban kis szerencse is a balszerencsétlenségben: Szigeti pontozásos veresége után vállalta, hogy ő lesz Énekes szorítósegédje. A másik, bizakodásra okot adó történés pedig az volt, hogy mivel az úszók kiestek, a vízilabdázók pedig már korábban megszerezték az elsőséghez szükséges pontokat, a vízi tábor mindenese, Kiss Ernő masszőr szabaddá vált, így kezelésbe, egészen pontosan kezei közé vehette Énekest.
A magyar ökölvívó első ellenfele a francia Gaston Fayaud volt, aki a szakértők szerint esélyesebb volt Énekesnél. A Pitikiss becenevű masszőr azonban teledumálta Csicsa fejét, hogy nincs arra semmilyen esély, hogy ő ezt a mérkőzést elveszítse. Aztán az is kiderült, hogy Fayaud nemrég veszített egy csehszlovák ökölvívó ellen, akit a közelmúltban Énekes és Kubinyi is legyőzött. Énekes remekül bokszolt, esélye sem volt a franciának, s a magyar fiú óriási pontfölénnyel győzött. A francia után Rodriguez következett, akit az olasz–magyar találkozón már legyőzött. Los Angelesben sem történt ez másként, s ez a siker már Európa-bajnoki aranyérmet ért Énekesnek, mivel Rodriguez volt az utolsó európai ellenfele, és a magyar ökölvívó másodszor is a kontinens legjobbja lett (akkor az olimpiai versenyek Európa-bajnokságnak is számítottak). Az elődöntő előrehozott döntő volt: tudták ezt a magyarok, de így vélekedtek az amerikaiak is, akik nagyon bíztak abban, hogy Louis Salica megállítja Énekest. Salicáról elég csak annyit elmondani, hogy az amerikai válogatón 24 ellenfelét győzte le, hogy ő képviselje az országot az olimpián. A közönség természetesen Salica mellé állt, Énekes minden ütése után azt üvöltötték, hogy szabálytalan, így próbálták befolyásolni a német, olasz, finn bírói hármast. Az első menetet Énekesé volt, a másodikban azonban Salica észrevette, hogy a magyar sportoló sokszor szabadon hagyja a fejét. Nemcsak hogy észrevette, hanem ki is használta, s egy jól irányzott és erős ütéssel padlóra küldte Énekest. Habár csak két másodpercig volt lent, Énekes a menetet elveszítette. Ekkor nem sokan fogadtak volna a magyar döntőbe jutására, ugyanis a mérkőzések végére Énekes teljesítménye legtöbbször visszaesett. Szerencsére most nem ez történt, Szigeti és Pitikiss tanácsai meghozták az eredményt, mivel a friss Európa-bajnok olyan rohamot indított, hogy a magát már biztos győztesnek gondoló Salica is elbizonytalanodott, és ebbéli tevékenységének a folytatásához Énekes még jó pár komoly pofonnal hozzájárult. A finn bíró Salicát hozta ki győztesnek, a német és az olasz azonban más véleményen volt: szerintük nem fért kétség Énekes győzelméhez. A finálé már levezetés volt az elődöntőhöz képest: a mexikói Cabanas bokszolt, csak éppen erő nem volt az ütéseiben. Lehet, látta a Salica–Énekes mérkőzést, s tudta, neki a magyar fiú ellen esélye sincs. Jól gondolta, Énekes magabiztosan nyert. A döntő után a mexikói azt nyilatkozta: „Gyorsaságával nyert ellenem, lomha voltam hihetetlen fürgesége mellett.”
Két évvel később harmatsúlyban indult az Európa-bajnokságon, és harmadik Eb-aranyérmét gyűjtötte be. Az 1936-os berlini olimpiára nem sikerült kvalifikálnia magát, nem volt tagja a magyar csapatnak. Magánéleti problémái kihatással voltak a teljesítményére, így elmaradtak a sikerek is. Felesége megcsalta, ami után Énekes István idegösszeomlást kapott, és kórházba került. Nem volt még 29 éves sem, amikor 1940. január 2-án kiugrott az ablakon, önként vetve véget életének. Az ellenfelektől a szorítóban kapott pofonokat hősiesen tűrte, az élettől kapottakat azonban nem tudta feldolgozni.
Véget ért a Veres Péterről elnevezett alkotótábor május 31-én. A 22 jelentkező háromnapos műhelymunkán vett részt, amelyen különböző képzőművészeti technikákkal ismerkedhettek meg ifj. Hidi Endre, Kalitics Erika és Kulin Ágnes segítségével. A tábor végén kiállították az itt készült műveket – szobrokat, festményeket, grafikákat –, melyeket a tanárok és diákok közösen értékeltek.
Kulin Ágnes, az alkotótábor szakmai vezetője portálunknak elmondta, hogy tevékenységük során igyekeztek olyan inspirációs közeget létrehozni, amelyben minden résztvevő kipróbálhatta a különböző technikákat és megtalálhatta a hozzá leginkább közel álló művészeti ágat. „Reméljük, a Veres Péter alkotótábor hétvégi műhelymunka keretében folytatódni fog. Igyekszünk majd a palettát szélesíteni, vagy ugyanebben a három főbb témakörben újabb technikákkal megismertetni a gyermekeket” – mondta Kulin Ágnes, aki szerint sok lehetőség van még ebben a kezdeményezésben.
A rendezvény a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében valósult meg.
PTB
Kárpátalja.ma
Szombaton került sor a IV. Nemzetközi Módszertani Konferenciára, mely a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szervezésében valósult meg. A tanítók és óvodapedagógusok részére szervezett tanácskozás, egyben akkreditált pedagógusképzés témája a különféle tantárgyak módszertana köré épült fel, a résztvevők pedig az előadások mellett két kiállítást is megtekinthettek, mégpedig egy hallgatói kiállítást, valamint a Kedvenc tantárgyam elnevezésű képzőművészeti pályázatra beérkezett rajzokból rendezett kiállítást. A nyertes alkotások felkerültek az Absztrakt nevet viselő kötet borítójára, melyben a konferencián elhangzó munkák, előadások összefoglalójáról olvashattak a résztvevők, az előadások megkezdése előtt pedig ünnepélyes keretek között átadták a díjakat a hat nyertes alkotást készítő tanulónak.
Major Lenke, a szervezőbizottság titkára elmondta, a konferenciára a hazai tanítók, pedagógusok mellett Szlovéniából, Horvátországból, Bosznia–Hercegovinából, Szlovákiából, Romániából és Magyarországról is érkeztek résztvevők, előadók.
– A szekciókat próbáltuk különböző területekre felosztani, különválasztva a természettudományokat, társadalomtudományokat, irodalmat, művészeteket, és a szekciókon belül pedig vannak különféle témakörök, melyek megjelenítik az adott ország módszertanát. A konferencia célja a tapasztalatcsere, a jó gyakorlat bemutatása és természetesen a kapcsolatok ápolása – mondta Major Lenke.
A konferencia megnyitóján elsőként Lepes Josip, a kar megbízott dékánja köszöntötte a vendégeket, aki úgy fogalmazott, a tanácskozás célja, hogy további ismereteket szerezzenek arról, hogyan is adják át a tudást a gyerekeknek.
Aleksandra Filipović, a Tartományi Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Titkárság felsőoktatással megbízott titkárhelyettese reményét fejezte ki, hogy a konferencia végére levonják a megfelelő következtetéseket és kialakulnak azok az irányelvek, melyek segítik a közösség fejlesztését, és mint hozzátette, a tartományi kormány lehetőségeihez mérten a jövőben is hozzájárul a tudomány és oktatás fejlesztéséhez.
Perpauer Attila, az MNT Oktatási Bizottságának elnöke köszöntő beszédében kiemelte, a módszertani oktatás hatékonysága és a korszerű pedagógiai gyakorlat a mai oktatási rendszerben rendkívül fontos az óvodapedagógusok és az osztálytanítók számára, és a konferencia lehetőséget ad, hogy a más országok tudományosan bizonyított, tényeken alapuló és a gyakorlatban működő modelljeit megismerjék.
– A pedagógusokról azt mondják, a gyakorlat emberei, de csak akkor tudnak jól működni, ha megfelelő az elméleti tudásuk és széles rálátásuk van a világra és a körülöttük zajló eseményekre. A Magyar Nemzeti Tanács egyik kiemelt jelentőségű célja, hogy a vajdasági magyar pedagógusokat támogassa, segítse a korszerű oktatás elméletében és gyakorlatában. Fontosnak tartom a pedagógusok szakmai munkájának megbecsülését és a minőségi oktatás színvonalának emelését, mert ez fogja a társadalom fejlődését segíteni. Ez a konferencia hozzájárul az MNT egyik célkitűzésének megvalósításához, mégpedig hogy a pedagógusok szakmai hálózatát erősítse, ugyanis elengedhetetlen a humán erőforrásban rejlő tudásunk összesítése és a birtokolt tudás megosztása – szólt Perpauer Attila a konferencia résztvevőihez.
Erdély Lenke, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója elmondta, elsősorban a szakmai továbbképzések területén működnek együtt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karral, és akkreditálják azokat a szakmai továbbképzéseket, amelyeken a pedagógusok részt vehetnek. Rámutatott, nagyon fontos, hogy a tanítóképző nemcsak a hallgatóknak tart előadásokat a fontos innovatív módszerekről, a testnevelés oktatásáról, a hátrányos helyzetben lévő tanulók felkarolásáról, hanem a gyakorló pedagógusoknak is.
A konferenciát dr. Czékus Géza, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy immár negyedik alkalommal került sor a tanácskozásra, és hogy évről évre egyre többen vesznek rajta részt.
Aleksandar Vučić kormányfő kijelentette, hogy a májusi költségvetési hiány mindössze 5,2 milliárd dinár, a tervezett 19 milliárd helyett. A kormányelnök úgy fogalmazott, hogy „ez az összeg szinte egynegyede annak az összegnek, amellyel a Nemzetközi Valutaalap számolt”.
Vučić a fentieket a verseci Hemofarmban tett látogatása után nyilatkozta. A bánáti városban működő gyógyszergyárban megnyílt egy új, ampullagyártó részleg, 4,37 millió eurós beruházással. Az új részleg 50 dolgozó számára teremt munkahelyet.
Vučić a költségvetéshiánnyal kapcsolatban elmondta még azt is, hogy az év első öt hónapjában összesen 24,5 milliárd dinár, noha a szakemberek 91 milliárd dináros deficitet terveztek. – Azt hiszem, hogy a számok a jó eredményekről tanúskodnak. Egyre szélesebb pénzügyi lehetőséget kaptunk a nagyberuházásokra, akárcsak a járandóságok növelésére is, de minderről beszélgetnünk kell még a nemzetközi pénzügyi szervezetekben tevékenykedő barátainkkal – nyilatkozta a kormányelnök.
A kárpátaljai görögkatolikus egyház illegalitásban eltöltött évtizedeinek, majd a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye újjáéledésének meghatározó alakja dr. Ortutay Elemér pap, teológiai tanár. Holnap lenne 99 éves.
1916. június 2-án született a Huszti járásban, Kövesligeten (Drahovo). Édesapja, Ortutay Jenő görögkatolikus kanonok, szentszéki tanácsos, magyar országgyűlési képviselő volt. 1928-tól 1938-ig Beregszász városbírójaként tevékenykedett, így a család is a Vérke-parti városba költözött. Ortutay Elemér itt végezte el az állami főgimnáziumot 1936-ban. Addigra eldőlt, hogy édesapja hivatását követi. Teológiai tanulmányait Olmützben és Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte el, s 1941-ben védte meg doktori címét.
Házasságot kötött Vitéz Gabriellával, öt gyermekük született. Ortutay Elemért Ungváron szentelték pappá. Először káplánként szolgált, illetve hitoktatott és vezette a helyi cserkészcsapatot. 1945-től az ungvári papnevelő intézet teológiai tanára lett.
Csak néhány évig taníthatott, ugyanis a szovjet csapatok 1944-es bevonulásával megkezdődött a görögkatolikus egyház elnyomása.
Édesapját, Ortutay Jenőt tízévi javító munkatáborra, ötévi polgári jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. Sohasem térhetett haza, 1950. december 24-én az oroszországi Abezben halt meg, sírját csak egy „L-36” feliratú fatábla jelzi.
Ortutay Elemér sem tagadta meg a hitét, ezért 1949-ben 25 évi börtönre ítélték, melyet Vorkután, a Gulag egyik legkegyetlenebb táborában kellett letöltenie, ahol egy szénbányában dolgozott. Később egészségügyi állapota miatt megengedték, hogy a felszíni építkezéseken vegyen részt.
1956-ban engedték szabadon, de továbbra sem működhetett papként. Egy ungvári kályhagyárban dolgozott 17 évig, majd további két év át raktáros volt. Eközben a titkosrendőrség folyamatosan szemmel tartotta. Ám őt ez sem tartotta vissza attól, hogy otthon elvégezze a görögkatolikus szertartásokat, illetve kiszolgáltassa a szentségeket és temessen. Emellett arra törekedett, hogy kinevelje az új papi generációt: 18 fiatalt készített fel lelkészi pályára, akiket Chira Sándor titkos püspök szentelt pappá.
1989-ben legalizálták a görögkatolikus egyházat Kárpátalján. Ortutay Elemér számos egyházközségben végzett szent liturgiát, valamint részt vett a templomok visszavételénél. Emellett írt, számos cikke jelent meg a kárpátaljai és az anyaországi sajtóban, illetve „…Holnap is felkel a Nap” címmel életrajzi témájú könyvet adott ki.
1997. január 25-én hunyt el Ungváron.
2007-ben a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (az egykori Vérke-parti főgimnázium jogutódja – szerk.) épületének falán emléktáblát avattak a tiszteletére.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
Qualifizierte Pflegekräfte fehlen in Deutschland nahezu überall. Doch mit der Anwerbung von Fachkräften im Ausland tun sich die Unternehmen der Branche schwer. Das zeigt eine aktuelle Studie der Bertelsmann-Stiftung.