Az interneten keresgélve rengeteg otthoni munkára lehet rálelni. Elsősorban ami a legelterjedtebb az értékesítés. Ez lehet egy adott termék, egy szolgáltatás vagy egy program eladása. Többnyire a fizetés alapbér nélkül történik kizárólagosan jutalékos rendszerben.
A vevőkör kialakítása:
Először is fel kell mérni a közvetlen környezetben élők igényeit, tehát ha nem túl jómódú emberekkel van körülvéve, nem éri meg luxus termékekkel próbálkozni , mert bár jó minőségű parfümöket értékesít, mégis a hétköznapi ember nem fogja tudni megvásárolni a terméket.
Érdemes először ismertebb szépségipari cégekkel próbálkozni. Ezek jó áron vannak és mindennapi használati cikkeket ajánlanak mint például tusfürdők, samponok. Tudni érdemes róluk, hogy ritkán van egy alacsony belépési díj és sávos jutalékos rendszerben van a kifizetés ami azt jelenti, hogy az eladott termékek után kapja a pénzt.
Attól függően, hogy mennyi pénzt szeretne lehet mellékállásban, majd később ha jól megy és folyamatosan van visszatérő vásárló, akár főállásban is lehetséges.
Kezdőcsomag vásárlására általában nem köteleznek, maximum felajánlják, hogy ennyivel kedvezményesebben tud bizonyos termékekhez hozzájutni.
A belépés nagyon egyszerűen történik. A szimpatikusabb cég weboldala felkeresése után meg kell keresni a jelentkezés menüpontot, ahol pár adat megadásával rövid időn belül felveszi a kapcsolatot az egyik szponzor vagy koordinátor.
A beregisztrálás után kezdődhet a munka!
40 évvel ezelőtt, 1975. november 6-án sorsdöntő és Nyugat-Szahara sorsát egészen a mai napig meghatározó eseményre került sor az akkor még Spanyol-Szaharának hívott és spanyol fennhatóság alatt álló területen, hiszen a marokkói kormány szervezésében közel 400 ezer marokkói polgár menetelt át nyugat-szaharai területekre több tízezer katona kíséretében, ezzel fejezve ki Marokkó követelését a terület hozzá csatolására vonatkozóan – ez volt a Zöld Menet néven elhíresült megmozdulás. Történt ez azután, hogy előtte éveken keresztül a nyugat-szaharai függetlenségért küzdő Polisario Front gerillaharcot folytatott a spanyolok ellen, de amikor a harcok a nyugat-szaharai fővárosban, El-Aaiúnban illetve Algírban tárgyalások formájában kezdtek egy Rabat számára nem túl jó irányba mutatni (sőt ekkorra tehető az is, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság is kimondta, a terület feletti önrendelkezés jogát a szaharai nép gyakorolhatja), II. Hasszán király történelmi és etnikai kapcsolatokra hivatkozva a dél-marokkói Tarfaya városában indulva megszervezte a marokkói zászlókat és a Koránt a magasba emelő marokkóiak felvonulását – a Zöld Menet elnevezés az iszlám vallás szimbólumának számító zöld színből adódott.
A Menet következményeit ismerjük: néhány nappal ezután a belső nyomással, a stabilitás megteremtésével küzdő és a háborút bármi áron elkerülni kívánó spanyol diktátor, Franco tárgyalásokat kezdett Marokkóval és Mauritániával a szaharaiak jelenléte nélkül, majd felosztotta Nyugat-Szaharát a két ország között – majd emlékezhetünk, Mauritánia 1979-ben lemondott saját egyharmados részéről, ergó megteremtette a lehetőségét annak, hogy Marokkó annektálja a teljes területet. Viszont Rabat nem számolt azzal, hogy a Polisario Front nem fogja olyan egykönnyen adni ősi földjét és egy mai napig véget nem érő háborúskodás, egyezkedés, vádaskodás kezdődik, amelynek egyik mérföldköve volt az 1976. február 27-én kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság létrejötte.
És ha a mostani helyzetet látjuk, akkor elmondhatjuk, hogy 40 év elteltével sem teljesedett ki a marokkói uralom, hiába a falak, hiába a sok tízezer menekülttáborban élő szaharai és a sokszoros marokkói fegyveres túlerő, a Polisario Front kitart és nincs remény sem nagyon arra, hogy rövid időben belül a konfliktus megoldódjon – és itt igen jelentős az ENSZ felelőssége is, amely egy 1991-ben kicsikart békeegyezményben ígéretet tett egy önrendelkezésről szóló népszavazás kiírására, de hát nem meglepő módon erre nem került sor a mai napig. Nagyjából a világszervezettől annyira futotta ennyi év alatt, hogy folyamatosan újabb és újabb különmegbízottakat nevezett ki a nyugat-szaharai ügy mellé, terveket dolgozott ki, de tökéletesen mutatva különböző érdekek és célok miatti impotenciáját, semmi sem valósult meg ezekből.
Marokkó részéről VI. Mohamed király folytatja a korábbi álláspontot, a Nyugat-Szaharát az ország déli tartományának tartó király utazásaival igyekszik hangsúlyozni a “szent ügy” fontosságát, a Polisario pedig ugyanezt teszi a maga oldaláról, tehát teljes a patthelyzet. Ezekben a napokban több interjú, videó és leírás jelent meg egykori túlélők, átélők tollából, kezéből, amelyből az is kiderül, hogy a Zöld Menettel (a szaharaiak általában Fekete Menetként beszélnek róla) egyidőben illetve után történő marokkói katonai invázió során a Polisario Front mennyire elkeseredetten küzdött (egyrészt a támadókkal, másrészt a népük megmentéséért) és abba is betekintést nyerhet az érdeklődő, hogy mennyire nehéz volt az egyszerű szaharai emberek számára a menekülés, milyen körülmények között voltak kénytelenek létezni hosszú hónapokon át, miközben a szaharai férfiak nyugat-szaharai területen harcoltak, a nők pedig megpróbáltak élhető körülményeket teremteni az algériai sivatag közepén.
twitter.com/napiafrika
4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.Horvátország haditengerészete 1994 óta első alkalommal indított Saab RBS15-ös hajók elleni robotrepülőgépet. Erre az Exercise Joint Force 15 hadgyakorlat során került sor a KRALJ-osztályba tartozó DMITAR ZVONIMIR (RTOP-12) rakétás gyorsnaszád fedélzetéről. A robotrepülőgép a célpontját sikerrel eltalálta.
Kiépítetlen futópályára, vagyis egy füves repülőtérre szállt le az Airbus Military A400M Atlas taktikai szállítógép egy háromhetes tesztsorozat alatt szeptemberben. Az 1400 méter hosszú franciaországi Écury-sur-Coole repülőterén 40 fel-és leszállást hajtott végre az MSN2-es jelzésű példány. A következő kiépítetlen pályás tesztre 2016-ban kerül sor, a helyszín Spanyolország lesz, itt köves, homokos tereppel kell majd megbirkózni a gépnek és a futóműnek.
Továbbra is az európai típusnál maradva meg kell említeni, hogy más kontinensek államai is élénken érdeklődnek az Atlas iránt, így elsősorban az utóbbi időben Párizzsal igen szoros kapcsoltba kerülő Egyiptom lehet a következő megrendelő, de Algéria és Szaúd-Arábia is aláírhatja a beszerzésről szóló megállapodást 24 hónapon belül. Eme két országban három, illetve négy napig már megfordult az eddig 16 darabos mennyiségben átadásra került A400M.
Kuvait 14 Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténert szerez be az Egyesült Államokból. A 115 millió dolláros szerződésben a F/A-18C/D Hornet vadászbombázókon történő integráció is megtalálható.
Thaiföld szeretné megvalósítani az BTR-3E1 páncélozott szállító harcjármű helyi gyártását. Ez természetesen ukrán segítséggel valósulhat meg, első lépésben az ukránoktól beszerzett alkatrészekből történő összeszereléssel. Később kerülhetne sor a helyi előállításra, ami nem lenne teljes, hiszen a fegyverzetet és a motort továbbra is külföldről szereznék be.
Elkészült az első dél-koreai megrendelésre épített Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikopter a Boeing mesai üzemében. Az ázsiai ország 2013 áprilisában jelentette be 36 harci forgószárnyas megvásárlását 1,6 milliárd dollár értékben. Az első elkészült AH-64E-k várhatólag 2016 közepén kerülhetnek Dél-Koreába.
A térségben egy másik üzemeltetőnél is szóba került az Apache, ugyanis a 29 meglévő tajvani gépből 9-nél korrózió nyomaira bukkantak. A rozsda a farokrotor áttételénél ütötte fel fejét, ami alumínium-magnézium ötvözetből készült, míg a régebbi gépeknél még tisztán alumíniumból. A gyártó helyszínre küldött kivizsgáló csapatának véleménye szerint a nedves, meleg éghajlat a sós levegővel párosulva jó eséllyel felelős lehet a korrózió kialakulásáért. A pontosabb diagnózisit a 29 helikopter átvizsgálását követően november végére ígérték. A 9 rozsdásodásnak indult AH-64-es mellett további egy tucat is repülésre képtelen állapotban van Tajvanon, alkatrészek hiánya miatt.
A szigetországban természetesen nem rendült meg a bizalom az amerikai forgószárnyasok irányába. A haditengerészet számára például 10 Sikorsky MH-60R Seahawk tengeralattjáró-elhárító helikopter megvásárlása van tervbe véve, a jelenleg használt MD500-okmajdani pótlására.
Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) megkapta a nyolcadik és utolsó Boeing C-17 Globemaster III-as teherszállító repülőgépét. Az Amberley légibázison november 2-án landolt A41-212-es lajstromú gépet, valamint a júliusban átadott testvérét idén áprilisban rendelték meg, építésükhöz a Boeing megrendelés nélkül, saját szakállára fogott bele. A gépekért 713 millió dollárt fizettek ki, de további 300 milliót költöttek el az Amberley légibázis fejlesztésére, ahol hangár és gurulóút is épült a pénzből.
Első alkalommal lőttek a levegőben a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó 25 milliméteres General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű gépágyújával október 30-án. Az AF-2-es jelzést viselő példány egy 30, majd két 60 lőszert felhasználó sorozatot engedett szabadjára az Edwards légibázishoz közeli tesztterület légterében. A beépített tűzfegyverrel a következő évben már a lövések pontosságának a vizsgálatát tervezik végrehajtani, légi célpontok ellen.
Több mint 27000 repült órát meghaladó földi fárasztásos teszten van túl az erre a célra kiszemelt F-16C Block 50-es Fighting Falcon vadászbombázó. A texasi Fort Worth-ben elvégzett vizsgálat nem volt öncélú, hiszen ez az alapja a típus eredetileg 8000 órás élettartamának 12000-re történő növelésének. Az USAF részéről 300 gép további üzemeltetésnek igénye merült fel, ha a sárkányszerkezet bír annyi tartalékkal, amivel egy átfogó korszerűsítés még végrehajtható.
Peru tárgyalásokat folytat az olasz Alenia Aermacchi-val, további C-27J Spartan szállító repülőgépek beszerzéséről. A típusból eddig két-két darabot rendeltek meg 2013 novemberében, illetve 2014 májusában. Most egy nagyobb, 6-8 darabos mennyiséget is elérő szerződés pontosításáról folynak az egyeztetések.
NETARZENÁL GALÉRIA
English Electric Lightning F.6.
McDonnell Douglas EF-18B Hornet.
McDonnell Douglas F-15J Eagle.
Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.
General Dynamics F-111E Aardvark.
Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II.
@MINUSCA
(B2) Le Comité International de la Croix rouge (CICR) a appelé vendredi (6 novembre) au « respect de la vie et de la dignité humaine ». Face à une situation qui se détériore, le CICR a voulu tirer la sonnette d’alarme. Depuis la fin du mois de septembre, Bangui, la capitale de la République Centrafricaine est à nouveau en proie aux violences. C’est l’assassinat , fin septembre, d’un chauffeur de moto-taxi musulman qui avait mis le feu aux poudres. L’escalade de la violence n’a cessé depuis.
La situation humanitaire se détériore.
« Les confrontations entre groupes armés, les violences intercommunautaires et la multiplication des actes criminels touchent tous les segments de la population centrafricaine, et la situation humanitaire se détériore inexorablement » s’alarme Patricia Danzi, directrice régionale du CICR en Afrique. La situation de la population civile est critique et « depuis fin septembre, des dizaines de personnes ont été tuées et des centaines d’autres blessées à Bangui » souligne le CICR. Au début du mois d’octobre, un nouvel afflux de déplacés a été notifié dans la ville de Bambari. La population fuyait les affrontement entre les Seleka et les anti Balaka « pour le contrôle des routes qui mènent à Bambari » écrivaient alors nos confrères de RFI. D’après le Haut Commissariat pour le réfugiés c’est aujourd’hui près de 300 000 personnes qui sont déplacées au sein d’un pays.
Le CICR n’arrive plus à travailler.
La situation est telle que « le personnel du Mouvement international de la Croix-Rouge et du Croissant-Rouge n’est pas toujours en mesure de venir en aide aux blessés et aux personnes en détresse », stipule le communiqué de la Croix rouge. Par ailleurs « Les personnels de santé doivent être protégés, et le travail des humanitaires doit être facilité en toutes circonstances ». Mais les regains de violence ne permettent ni aux civils de rejoindre les antennes du CICR ni au CICR de s’assurer un accès sécurisé aux zones les plus critiques.
NB : Un contexte délétère qui pourrait compliquer davantage la tenue des élections prévues à la fin de l’année 2015 et qui inquiète également du côté de l’Union européenne. Un diplomate européenne a souligné à B2, le « soutien européen aux autorités de transition » et a rappelé « il n’y a pas d’alternative à l’organisation d’élections pour restaurer l’ordre constitutionnel ». Il insiste « tous les efforts doivent maintenant être concentrés sur une stabilisation de la situation sécuritaire et sur les préparatifs du processus électoral ». Dès le début, l’UE avait appelé à ce que les violences à l’encontre des populations civiles mais aussi du personnel humanitaire « cessent immédiatement » en République centrafricaine. (Lire Carnet (30.9.2015).).
(Johanna Bouquet)
Télécharger le communiqué du CICR ici).
Pour aller plus loin :
Sur RFI ici
Données chiffrées sur la République Centrafricaine ici
Dossier du HCR ici
Christophe Jocktane-Lawson, le directeur général d'EBI, est bien décidé à mieux positionner la filiale française d'Ecobank sur les flux de capitaux entre l'Europe et l'Afrique.
Cet article À Paris, Ecobank veut passer à la vitesse supérieure est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.
Cette garantie couvre une partie de l'eurobond de 1,5 milliard de dollars que s'apprête à lever le gouvernement camerounais.
Cet article La BAD accorde une garantie de 500 millions d’euros au Cameroun est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.
Des élections législatives vont se tenir ce dimanche 8 novembre en Birmanie. Quels sont les enjeux de ce scrutin historique ? Peut-on s’attendre à des élections libres et équitables ?
En premier lieu, nul doute qu’il s’agit d’un scrutin particulier dans l’atypique paysage politique birman. Il s’agit des premières élections générales depuis un quart de siècle (1990), le scrutin de 2010, boycotté par l’opposition et sensiblement ‘’arrangé’’ par la main experte de l’ancienne junte, n’ayant pas valeur de référence en la matière. De la sorte, ce rendez-vous électoral s’inscrit dans une dimension effectivement historique.
Le Président Thein Sein, le chef des armées Min Aung Hlaing ou encore le Président de la Commission électorale n’ont eu de cesse de répéter ces dernières semaines leur volonté d’organiser un scrutin aux atours ‘’libres et honnêtes’’. Les 32 millions d’électeurs birmans, une communauté internationale vigilante et impliquée (notamment par le déploiement d’observateurs étrangers, une grande première là encore), ne demandent rien de plus.
Cependant, placer trop haut les attentes sur le sujet apparait quelque peu décalé avec la réalité d’une scène politique birmane toujours retorse, laquelle demeure encore offerte aux irrégularités diverses et variées (cf. listes électorales incomplètes ; erreurs ou aberrations signalées), notamment dans l’hypothèse où le parti actuellement au pouvoir (USDP, pro-militaire) subirait un revers électoral ébranlant trop durement la proverbiale sensibilité des hommes en uniforme…
Aung San Suu Kyi a affirmé sa volonté de vouloir diriger le pays en cas de victoire de son parti. Une victoire de la Ligue Nationale pour la Démocratie (LND) est-elle possible ?
Les électeurs birmans éliront dimanche non le Président mais les parlementaires (Chambre haute ; chambre basse ; parlement régionaux). La Constitution en vigueur réserve avant tout scrutin un quart des sièges dans les diverses assemblées aux militaires. Ce texte constitutionnel façonné par et pour les militaires, dans une Birmanie officiellement post-junte depuis 2011, réserve également au chef des armées le privilège (fort) de nommer sans en référer à qui que ce soit le ministre de l’Intérieur, celui de la Défense, celui enfin des Questions frontalières. Des prérogatives majeures à maints égards.
Si la Ligue Nationale pour la Démocratie – la principale formation pro-démocratie de l’opposition – d’Aung San Suu Kyi veut avoir les coudées assez franches pour être en mesure de peser sur la nomination post-scrutin du prochain chef de l’Etat (en l’état, cela ne sera pas La Dame de Rangoun, une disposition sur mesure de la Constitution l’empêchant de briguer ces fonctions), elle doit a minima remporter 67% des sièges dans la chambres haute et basse du Parlement. Ainsi, il n’est pas certain que le parti au pouvoir (USDP), ainsi que les partis ethniques, lui en laissent la possibilité.
La Banque mondiale prédit une croissance en forte augmentation pour la Birmanie, après avoir été ruinée par 50 ans de junte militaire. Dans quel contexte économique et social se tiennent ces élections ?
Ces trois dernières années, la croissance du PIB brut birman a été très convenable (PIB + 7,6% en moyenne annuelle). Lorsque l’on se déplace en 2015 dans la désormais très active et dynamique ancienne capitale Rangoun (premier centre urbain du pays et capitale économique de la nation birmane), ce, après l’avoir connu assoupie si ce n’est léthargique il y a quelques années encore à peine, on mesure à l’œil nu combien la transition démocratique (toute insuffisante et loin de la perfection soit-elle), ainsi que la mise en œuvre des réformes et d’une relative ouverture, ont mécaniquement fait naître très rapidement un appel d’air évident sur l’économie.
Cependant, si ce cadre nouveau profite de toute évidence à certains segments – ‘’privilégiés’’ et urbains en priorité -, il demeure encore fort loin d’être ressenti par la majorité de la population pour qui les bénéfices socio-économiques concrets de la croissance restent très marginaux ; il n’est qu’à se déplacer dans les campagnes, vers les Etats frontaliers ‘’ethniques’’, où perdurent les conflits entre guérillas ethniques armées et forces régulières, pour s’en convaincre.
A l’avant-veille de ce scrutin particulier à maints égards, les aspirations primaires des 55 millions de citoyens birmans ne sont pas uniquement politiques, partisanes, mais également très pragmatiques : en 2015, le revenu annuel par habitant est en Birmanie inférieur à 1000 euros, soit un des plus bas de toute la région Asie-Pacifique.
(crédit : ONU)
(B2) L’envoyé spécial de l’ONU pour la Libye, l’Espagnol Bernardino Leòn, a arrêté ses fonctions ce vendredi. Il devrait prendre le poste de responsable de l’académie diplomatique des Emirats Arabes Unis. Un institut chargé de former les diplomates arabes et de promouvoir la politique étrangère de Abu Dhabi et des autres émirats de la fédération.
Une décision qui remonte à juin dernier
On ne peut pas donc dire que l’Espagnol aura perdu beaucoup de temps ni laissé un intervalle « sanitaire » entre ces deux fonctions. La décision aurait été prise en juin dernier, révèle The Guardian qui donne de nombreux détails sur la transaction. Bernardino Leon toucherait sur place un salaire de 35.000 £ (env. 50.000 $) par mois. Difficile à refuser… A cela il faut ajouter une indemnité de logement de 360.000 Dirhams (63.000 £). Un peu trop juste selon Leon qui souhaitait le double.
Un curieux mélange des genres
Dans la négociation, l’Espagnol a argumenté de sa compétence aux Emiratis, se vantant dans un mail envoyé en août d’être aussi en ligne pour un poste prestigieux à l’ONU : « une sorte de haute conseiller pour toutes les médiations de l’ONU ». Ce qui aiderait les « futurs diplomates des Emirats à dialoguer avec les médiateurs les plus éminents au monde ». Mais « bien sûr, si vous préférez que je me concentre exclusivement sur [l’Académie diplomatique], il n’y a pas de problème et je ne vais pas accepter (cette) proposition » ajoute-t-il. On frôle de près, là, le mélange des genres…
Une stratégie visant à délégitimer le GNC ?
Mais il y aurait pire, si on en croit le quotidien britannique. Un autre mail a été envoyé en décembre 2014, au ministre des Affaires étrangères des Emirats, Cheikh Abdullah bin Zayed, à partir du compte personnel de Bernardino Leon où celui-ci décrit sa stratégie. Il affirme ainsi de façon claire « ne pas travaille(r) sur un plan politique qui inclura tout le monde » mais plutôt d’aune stratégie visant à « délégitimer complètement » le GNC (le Congrès national général, de Tripoli). Il admet également que « tous mes mouvements et des propositions ont été consultés (et dans de nombreux cas, conçus) par l’HOR (la Chambre des représentants de Torbouk), Aref Nayed (l’ambassadeur de Libye aux Emirats Arabes Unis) et Mahmoud Jibril (l’ancien Premier ministre libyen qui réside aux Emirats) ».
L’option d’une conférence de paix
Dans cet échange épistolaire électronique, Bernardino Leon décrit aussi ses difficultés et ses craintes. « En raison de la lenteur des progrès des pourparlers de paix, l’Europe et les Etats-Unis demandaient un «plan B (sous forme) d’une conférence de la paix classique … C’est, à mon avis, une option pire qu’un dialogue politique … car il va traiter les deux côtés comme des acteurs égaux ».
Je suis resté impartial se défend Bernardino Leon
Comment garder une certaine impartialité dans les négociations en Libye alors qu’on sait être employé par un Etat qui soutient une des parties à la négociation ? Bernardino s’en défend dans un mail adressé à la rédaction du quotidien britannique. Il nie tout conflit d’intérêts. « La seule défense contre ces attaques, c’est mon travail. (…) Lisez mes propositions, l’accord et la proposition du gouvernement. C’est considéré par les Libyens des deux camps est une proposition équitable. »
“The only defence I have against these attacks is my work. As I said before, read my proposals, the agreement and the government proposal. It has been considered by the Libyans from both camps as a fair proposal.
Un autre job plus tôt
L’envoyé spécial de l’ONU voulait en fait quitter ses fonctions en janvier dernier, en prenant un «poste universitaire en Amérique. « C’est seulement plusieurs mois après, quand mon contrat de l’ONU était sur le point d’expirer, que j’ai, à nouveau, commencé des discussions sur mon futur travail » assure-t-il.
Commentaire : cette pratique suscite néanmoins quelques doutes. Si l’intégrité de B. Leon ne peut être mise en doute, cette prise de fonction pour une des parties indirectes au conflit — les Emirats arabes unis comme l’Egypte soutenaient le gouvernement de Tobrouk — jette un voile, inutile, sur l’impartialité de l’envoyé spécial. Si B. Leon avait travaillé ensuite pour une des diplomaties européennes, cela aurait sans doute été plus « naturel ». Cela pose aussi question sur les règles en la matière au niveau des Nations-Unies. N’y-a-t-il pas un délai minimal à respecter pour prendre certaines fonctions qui peuvent être controversées ? Malheureusement, cette pratique ne semble pas isolée. Il semble exister chez les hauts responsables européens (*), un certain flou sur la distance nécessaire à garder vis-à-vis de certaines fonctions qui interpelle. Sous le prétexte que ce n’est pas (totalement) illégal, certains n’hésitent pas à franchir la limite interdite au minimum par une certaine règle de bon sens. Du pantouflage entre amis au conflit d’intérêt concret, les exemples sont trop nombreux pour ne pas susciter une réelle interrogation sur la limite entre l’acceptable et le non acceptable. Un dossier à suivre…
(NGV)
(*) Avant de prendre son poste comme envoyé spécial de l’ONU pour la Libye, B. Leon était Représentant spécial de l’UE (RSUE) pour le Sud de la Méditerranée.
Helyi munkaerőpiacot bővítő és a foglalkoztatást növelő projektet valósított meg 105,18 millió forint európai uniós támogatással a Tradenet Global Nonprofit Kft. által vezetett konzorcium.
A Tradenet Global Nonprofit Kft. és partnerei – a Roma Integrációért Egyesület, a VE-PANNON Kft., Széchenyi István egyéni vállalkozó és a KŐRIS NONPROFIT Kft. – a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjával együttműködve a „Tranzitfoglalkoztatás az építőiparban” című pályázati kiíráson nyertek el vissza nem térítendő támogatást.
A program célja a hátrányos helyzetű munkanélküliek munkaerő-piacra való be-, és visszavezetésének elősegítése, a résztvevők munkaerő-piaci kompetenciájának jelentős növelése volt.
A program keretein belül Győr-Moson-Sopron megyében élő 20 hátrányos helyzetű munkanélküli munkához jutásának elősegítése valósult meg képzésekkel, tanácsadással, a helyi vállalkozások támogatásával.
A programban résztvevő álláskeresők térítésmentes munkaerő-piaci szolgáltatásokon, valamint kőműves és hidegburkoló OKJ képzésen vettek részt. 8 fő sikeresen vizsgát tett a tanfolyam végén, így OKJ szakképzettséget szerzett. A képzésen résztvevők számára a képzéssel egy időben foglalkoztatást biztosított a program.
A „TranzÉp2 – Hátrányos helyzetű emberek tranzitfoglalkoztatása az építőiparban” című projekt 2014. szeptember 1-én vette kezdetét és 2015. október 31-én fejeződött be.
Research Fellow of ELIAMEP and Assistant Professor at the Department of Political Science, Bilkent University, Dr. Ioannis N. Grigoriadis, represented ELIAMEP in the Annual Plenary Meeting and the Tenth Anniversary Conference of the Arab Reform Initiative (ARI), which took place in Tunis on 31 October and 1 November 2015.