President of ELIAMEP Professor Loukas Tsoukalis spoke in a night owl session on 4 November 2015, along with Minister of State for Europe of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, David Lidington, former Legal Counsel in the Council of the European Union, Jean-Claude Piris, and Ambassador in Permanent Representation of the Slovak Republic to the EU, Peter Jarvocik. Chief European Commentator of Simon Nixon moderated the discussion.
You can read here the article on Erdogan’s political victory written by Research Fellow of ELIAMEP and Assistant Professor at the Department of Political Science, Bilkent University, Dr. Ioannis N. Grigoriadis. This commentary was published in Kathimerini on 7 November 2015.
A korábbi, Burundiról szóló posztokban itt a MindennapiAfrikán már latolgatásra került egy lehetséges polgárháborús helyzet esélye, de az azóta eltelt hetek eseményei alapján kijelenthető, hogy ilyen közel a teljes káoszhoz már évek óta nem volt ez a kicsi és a múltban oly sok borzalmat átélt közép-afrikai ország. És nem csak politikai csatározásokra, vádaskodásokra kell gondolni, ennél már jóval rosszabb a helyzet, a fővárosban, Bujumburában minden napra jut egy-két lövöldözés, a politikai indíttatású gyilkosságok annyira gyakoriak lettek, hogy minden nap újabb és újabb holttestek kerülnek elő – a tettesek elfogására persze minimális az esély.
Ebből látható, hogy az augusztusban hosszú-hosszú hónapok vitája és küzdelme után végül újabb, harmadik (vagy az elnök szerint csak második) mandátumot szerző elnök, Pierre Nkurunziza és pártja, a CNDD-FDD mindent elkövet azért, hogy pont az újabb mandátum és az elnök jelenlegi legitimitása miatti feszültségeket és ellenállást erőszakos úton megszüntesse. Azóta, hogy áprilisban Nkurunziza bejelentette újabb indulását az elnöki székért, több tízezer ember hagyta el az országot és közel 300 ember veszítette életét politikai gyilkosságokban, köztük ismert ellenzéki vezetők is, mint például a Tömörülés a Békéért és a Fejlődésért (UPD) pártjának vezetője, Zedi Feruzi vagy a Szolidaritásért és Demokráciáért Mozgalom (MSD) irányítója, Charlotte Umugwaneza.
Emellett elsöprő erejű támadás indult a társadalom minden, Nkurunzizával ellenzékben lévő rétege ellen – így hajtottak végre gyilkosságokat újságírók ellen, így támadott meg a CNDD-FDD ifjúsági szárnya, az Imbonerakure tüntetéseken résztvevő állampolgárokat, így jelentek meg tömegével a rendőrök az utcákon és például így került szinte teljesen elnémításra a független média is. Az is tisztán látható, hogy a jövőben nem fog javulni a helyzet, sőt, romlani fog, hiszen hamarosan elfogadásra kerül majd egy szigorú terrorizmus-ellenes törvény és külön rendőrségi osztagot hoztak létre a tüntetések megfékezésére – és romlani fog azért is, mert nemzetközi szankciókat vetettek be Burundi ellen és a megnövekedett kormányzati kiadásokkal kombinálva ez azt is jelenti, hogy főként vidéken nagyon megnehezedett a mindennapi élet.
Az biztos, hogy most már végérvényesen oda az a stabilitás, amely még a polgárháború után jött létre az országban és bár az etnikai tényezőt úgy tűnik, sikerült eliminálni a politikai konfliktusokból, Nkurunziza makacs kitartása és vasmarkú irányítása miatt igen erős ellentét látszik kirajzolódni az ország lakossága és a vezetése között. A kormány megpróbálja legitimizálni saját, brutális fellépését a tüntetők és ellenzékiek ellen és ez úgy tűnik, működik is, a kérdés csak az, hogy meddig tartja magát a hadsereg és a rendőrség egysége, mert az már Nkurunziza beiktatásánál látszódott, hogy igen komoly repedések vannak mindkét szervezetben – és ha szakadás következik be, akkor tényleg bekövetkezhet az, amitől mindenki tart.
Lehetne most elméleteket gyártani arról, hogy mit hozhat a jövő, de sajnos pont ez az, ami beláthatatlan, hiszen teljes a bizonytalanság, kevés a megbízható információ, ergó csak reménykedni lehet abban, hogy sikerül valamiféle stabil politikai megoldást kialakítani, mert a katonai, fegyveres út nem csak Burundi sorsát döntené el hosszú évtizedekre, hanem az egész régió stabilitását veszélybe sodorná. A következő napok sok mindent el fognak dönteni, hiszen a burundi szenátus elnöke, Révérien Ndikuriyo november elsején hangsúlyozta, hogy a rendőrség rövidesen komoly erőkkel fog minden városnegyedet végigjárni és ellenőrizni, majd az ottani vezetők beszámolói alapján minden, rendbontónak minősített személyt eltávolítani – mintha már láttunk volna ilyesmit valamikor a kilencvenes években errefelé és annak tudjuk mi lett a következménye.
Az akkor a fegyverek beszolgáltatására és az erőszakos cselekmények felfüggesztésére kiadott hét napos ultimátum lejárta után az elmúlt napban több olyan haláleset történt, amikor a rendőrség razziák során lőtt le embereket, köztük több, polgárjogi aktivistát illetve rokonaikat. Ezzel párhuzamosan, ahogy fentebb már volt róla szó, tovább folytatódik a gazdaság mélyrepülése, a donorok által felfüggesztett segélyek hiányában már látható, hogy gazdasági bővülés helyett visszafejlődésről kell majd beszélni, ami köszönhető a vidéki mezőgazdaság erőszak okozta visszaesésének és megmozdulások során keletkezett károknak valamint annak, hogy Barack Obama bejelentette, Burundit felfüggesztik a bizonyos afrikai országokra érvényes szabadkereskedelmi egyezményből.
twitter.com/napiafrika
2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.